Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Az ôszi marosvásárhelyi filmfesztiválon is nagy sikert aratott az a díjnyertes román alkotás, amely egy bukaresti férfi kálváriáját mutatja be, akit hasfájdalommal addig hordoztak a kórházak között, amíg belehalt a szenvedéseibe. Az utólagos visszatekintések, elemzések alapján, úgy tûnik, hogy a romániai, pontosabban a bukaresti egészségügyi ellátásról látleletet nyújtó filmben bemutatott helyzetnek Románia elnöke is szinte az áldozatául esett. Traian Basescu közel volt ahhoz, hogy tolószékbe kerüljön, ha idejében nem hozzák azt a határozatot, hogy még azon éjjel Bécsbe szállítják a porckorongsérv-mûtét elvégzése érdekében – olvasható az utólagos megállapításokban, s amit valójában a mûtétrôl nyilatkozó bécsi orvosok véleményébôl is ki lehetett hámozni. A hírek szerint az államelnök azért ódzkodott a külföldön elvégzendô operációtól, mivel nem akarta, hogy népszerûsége csorbuljon amiatt, hogy nincs bizalma a romániai egészségügyben. Továbbá amiatt az is visszatartotta, hogy a választási kampányában kijelentette, hogy sohasem fogja külföldön kezeltetni magát. Amitôl az államelnök tartott be, is következett, hisz a mûtét utáni napon a romániai sajtó szinte egyöntetûen hördült fel. Basescu egy olyan rutinmûtétért ment Bécsbe, amit Románia-szerte bárhol elvégezhettek volna – állították. Utóbb került napvilágra, hogy az elviselhetetlen fájdalmaktól gyötört államelnök számára az Elias kórházban egy olyan mûtôt készítettek elô, ami félig-meddig volt fertôtlenítve, és ahol egy olyan endoszkópot akartak használni, amivel még nem dolgozott senki. Ráadásul a Sorin Oprescu kórházigazgató által összeállított orvoscsoportban nem szerepelt a legjobb szaktekintély neve, aki az egész napos munka miatt az utolsó pillanatban visszautasította az operációt. Amikor a bécsi orvosok keze alá került, Basescu már nem érezte a két lábát. Utólag akár azt is lehetne mondani, hogy minden jó, ha a vége jó, de a jelek szerint az államelnök most is távol áll attól, amit a mûtétet megelôzôen Sorin Oprescu ígért, hogy 48 órán belül visszatérhet az elnöki irodába. A felépülése több hetet vesz igénybe, amit állítólag el lehetett volna kerülni, ha a mûtétet idejében elvégzik. Az államelnök a SRI Román Hírszerzô Szolgálatot bízta meg a kivizsgálás elvégzésével, Oprescu doktor pedig hazugnak nevezte Traian Basescut. A vita kapcsán az egyszerû romániai állampolgárban felmerül az a kérdés, hogy mire számíthat az, akinek nem adatik meg a külföldi beavatkozás lehetôsége, s a történtek nyomán milyen változások várhatók az egészségügyben, amely úgy tûnik, hogy a nagy hangon hirdetett reformtól sem fog hamarjában "megegészségesedni".

"Ünnepelni és dicsérni gyûltünk össze ebben a csodálatos órában. Együtt ünnepeljük a tanulmányi versenyek gyôzteseit, és dicsérjük is ôket" – fogalmazta meg köszöntô beszédében Filep Attila, a Budapesten létrehozott Marosvásárhelyi Baráti Társaság mellett mûködô Bolyai Alapítvány kuratóriumi elnöke. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermében, május 18- án sorra került díjátadáson az alapítvány képviselôje egykori – önmagát jellemezve – bolyais "véndiákként" rendkívül megtisztelônek érezte, hogy újra annak az iskolának a falai között lehet, ahonnan gimnazistaként a legtöbb értéket, szellemi kincset kapta útravalóul. A jelen levô diákoknak egy megfontolandó üzenetet adott át: az elért eredményekért hálával tartoznak a szüleiknek, mert tôlük olyan erkölcsi és anyagi hátteret kaptak, ami nélkül nehezebben boldogultak volna, és a tanáraiknak, mert ôk nyitották ki elôttük azokat a kapukat, melyeken betekinthettek a szellemi nagyság birodalmába.

Máthé Márta, a líceum fizika szakos tanárnôje Pierre Coubertin bárót, az olimpiai mozgalom elindítójának szavait idézve elmondta, hogy nem csak a dobogósokat kell dicsérni, hanem a többiek részvételét is, mert közülük, nagy csatában emelkedtek ki a legjobbak.

Négy témakörben – magyar nyelv és irodalom, magyarságtörténet, matematika, fizika – összesen tizenkét díjat adtak át a kiváló szereplést nyújtó diákoknak, akik néhány szóban az általuk kutatott területrôl, észrevételekrôl számoltak be. Munkájukat oklevéllel, a magyar Állami Pénzverdében veretett emlékéremmel, és helyezéstôl függôen 15.000, 10.000, 5000 forinttal jutalmazták.

A magyar nyelv és irodalom kategóriának elsô három helyezettje: 1. Lengyel Beáta, 2. Bodó Izabella, 3. Szigeti Szidónia

A "versenyzôk" a Látót, a Helikont és a Korunk címû világnézeti folyóiratot helyezték nagyító alá, annak történetét, az erdélyi magyarság számára betöltött szerepét kutatva.

A magyarságtörténet pályázat végeredménye: 1. Demeter Ágota Dorottya, 2. Cseterás Gyöngyi, 3. Hadnagy Edina.

Mindhárman a nem is olyan távoli múlt, az 1956-os októberi forradalom történetében mélyültek el, az általuk készített interjúkból hiteles képet kaptak az esemény magyarországi és erdélyi hatásairól. Bebizonyították, hogy a történteket egyáltalán nem kell elhallgatni a nyilvánosság elôl, sôt "bátran fel kell vállalni azt a csodálatos élményt, amikor mindenki szabadon és ôszintén kifejtette véleményét" – mondta Varga László, a kategória gyôztesének, Demeter Ágota Dorottyának a nagyapja, aki 1956-ban szintén tanúja volt a Budapesten történteknek.

A matematikaverseny gyôztesei: 1. Máthé Antal Koppány, 2. Mészáros Alpár Richárd, 3. Kántor Lajos

"A matematikának is van szépsége, nem gondolhatunk arra, hogy csak egy megoldási lehetôség áll elôttünk, nem csak egyszerû gondolkodás, hanem nyitott látókör szükséges" – hangzott el Máthé Antal Koppány beszámolójában, ezzel is felvázolva a közönségnek, hogy a matematikában is igazán el lehet merülni.

A fizika kategóriája nyertesei: 1. Kiss Gellért Zsolt, 2. Albert Karola, 3. Fekete Albert Zsombor.

Utóbbi többek között azt is kifejtette, hogyan kell olyan folyadékstabilizált számítógép- hûtôrendszert készíteni, amely bármilyen személyi számítógépbe beépíthetô és felszerelése nem igényel különösebb szakmai tudást.

A díjátadás után Jakab Barna, szintén a Bolyai líceum tanára beszélt a testnevelés – a szabadidôs tevékenységek, az iskolai sportok – fontosságáról, amelyek nagyban elôsegítik a mozgáskultúra gazdagítását is. Köszönetét fejezte ki a Filep Attilának, a Bolyai Alapítványnak címzett köszönôlevelet mellékelve a szavaihoz. A hatszázezer forint értékû, az alapítvány által adományozott sportfelszerelés jelentôs mértékben hozzájárult a sportkatedra felszerelésének bôvítéséhez.

A közel egyórás eseményt keretbe foglalja a kuratóriumi elnök gondolata, aki a Mens sana in corpore sano – Ép testben, ép lélek szállóigére hivatkozva elmondta, hogy "a mozgást szeretô gyerekek tanulmányi eredményei az egészséges életmód hû tükörképei".

Krisztina édesanyja magyar volt, nyelvét lánya nem felejtette el, hiszen Marosvásárhelyen született 1983-ban. Édesanyját nemrég vesztette el, anyák napi tárlata ezért mélyen megrendítette az ifjú képzômûvészt. Gaurean Cristina Temesváron nôtt fel, ott képezte magát, a Nyugati Egyetem grafika szakán végzett, Suzana Fîntînariu osztályában, ma is a Bega-parti város lakója. Szülôvárosa, közelebbrôl az unitárius egyház Bolyai téri tanácstermében állíthatta ki – Petz József festômûvésszel közös tárlaton – munkáit.

Krisztina sajátos kisvilágot teremtett magának, jelesül a nôt, a nôi testet "járja körül", tanulmányozza és jeleníti meg – nem akárhogyan – alkotásaiban. A nôben az ôsmintát látja, egyfajta szintézisét a világnak, melynek maga is összetevôje és alkotóeleme egyben, azon a ponton, ahol a földi és az égi, vagyis az asztrális, a mennybéli világ találkozik, kimondatlanul is mintegy Brahma szent tojására utalva ezáltal. Alkotásai arról szólnak, mondotta kollegiális beleérzéssel a megnyitón Czirjék Lajos, hogy a mûvészi teremtés folyamatában a grafikus nem a hagyományos, megszokott módon vállalkozik a nôi test képi megjelenítésére. Krisztina nem ért egyet azzal a szemléletmóddal, amely szerint a nôi test nem több egy jól körülhatárolható, fizikai értelemben anyagszerû testnél, a grafikus ennél többet lát és tud benne: a test, a lélek és a szellem harmonikus egységében fogja fel és vetíti ki aprólékos elemzô módszerével. Az anizotróp kémiai kifejezés, jól ráillik képeire. Az emberi test, mondja a fiatal mûvész, nemcsak szilárd anyagból áll, hanem levegôbôl is. Más szóval az emberi test sokkal több annál, mint aminek látjuk. Ez a fajta "szétszerelés", elemre bontás különös hatással jár, meditálásra késztet, a lét kérdéseinek továbbgondolására sarkall.

Jegyzet

Katona néni, mi itt mind szerettük magát. Most eltemetôdik, el is felejtôdik. Mi is eltemetôdünk nemsokára, kimaradunk a levegôbôl, nem tart meg semmi, csak a föld leltára a mélyben, Katona néni. Mi szerettük magát, mert maga soha senkinek nem ártott, nem hozott bajt a világra. Ezt mások is mondják magáról.

Az ember rendszerint akkor érzi magát jól, amikor nagyon rosszul van –, aztán amikor már megint jól van, ismét rosszul érzi magát, vagy hogy is mondjam, nehéz a szomszédoktól búcsút venni...Ôk úgy jönnek-mennek, kit sem bánt a gyertyasugár, lelkiismeret, nincs "remuskálásuk", mint a szekusoknak, vezérelvük a semlegesség. Soha senkit be nem súgni, senkit el nem kapni, soha, soha senkit nem túlbunyózni, semmivel. Ki mondja meg, mitôl lélek a lélek, mitôl barna a medve. Ki mondja meg, hol végzôdik a halál.

Nem mondok többet, még szertartássá válik. Katona néni hûséges volt, családanya, szült gyermekeket, kedvelte jó férjét, dolgozott halálig.

Jött valami, elorozta.

Boltok elôtt hemzserdézek, alig váltottam két-három szót vele, öntöttem le a szemetet, ablakunk oda kukk, gyermekeim mondták: Szörutmüná, ô a feleségemnek: Csemájfácsesz, feleségem: Hátittné, áícs 's áics.

És akkor csak kapja magát, mentô, viszik, haldoklás, kisgyûjtés, koszorú. (Úgy megyünk el, mintha sosem is lettünk volna. Áldott asszonyok, nem él bûnös, rossz ember a világon. A tiszta lelkû hívôk, akik Istent glóbuszfelhô tetején libegve látják, kezet csókolnak édesanyjuknak, akit az idáig sosem vettek számba.)

Újkori Kelemenné, Katona néni, doamna Catana, Isten nyugosztalja. Borítsa holdvilágos arany csend, sugározza szélesen be a béke pora álmatag lelkét.

Erkélyünkön kivirágzott a kaktusz, amelyet egyszer Maga a mosolyával megsimogatott.

A bolgár államfô szerint Bulgária és Románia belépése az Európai Unióba stabilizálni fogja a Balkánt.

Georgi Parvanov tizenhárom közép- és kelet- európai ország elnökeinek találkozóján, a tanácskozást megnyitó pénteki beszédében fejtette ki ezt a véleményét a Fekete-tenger parti Várnában.

Úgy vélekedett, hogy "a Balkán nyugati részén roppant törékeny a demokrácia", s csak a világos európai perspektíva szilárdíthatja meg. Márpedig e perspektíva realitása "nagymértékben függ Bulgária és Románia sikeres csatlakozásától" – vélekedett. Mi több, a balkáni felvirágzás katalizátorként hatna megítélése szerint Ukrajna, Moldova és a kaukázusi térség fejlôdésére is.

Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Macedónia, Moldova, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna elnökei vesznek részt az Európa jelene és jövôje címet viselô várnai találkozón. A térség országai közül Magyarország, Németország, Olaszország és Szerbia-Montenegró nem képviselteti magát az összejövetelen. A román államfô sem vesz részt, de Bukarestet Calin Popescu Tariceanu kormányfô képviseli.

Európa nem lehet egységes, amíg nem csatlakozik Közép- és Délkelet-Európa összes országa az Európai Unióhoz – hangoztatta a tanácskozás számos részvevôje. Stjepan Mesic horvát elnök olyan nézetnek adott hangot, hogy Európa csak akkor lehet igazi partnere az Egyesült Államoknak, ha maga is egyesül.

1993-ban merült fel az ötlet, hogy rendszeresen meg kellene rendezni a közép-európai térség államfôinek találkozóit, amikor Thomas Klestil akkori osztrák, Richard von Weizsäcker német, Göncz Árpád magyar, Václav Havel cseh és Milan Kucan szlovén elnök találkozott a salzburgi ünnepi játékok megnyitóján. Kezdettôl fogva központi téma volt e tanácskozásokon a térség országainak közeledése az Európai Unióhoz.

Traian Basescu államfô pénteken arra kérte a Román Hírszerzô Szolgálat igazgatóját, Radu Timoftét, hogy ellenôrizze, miért "sétáltatták" egyik kórházból a másikba, mielôtt elment volna Bécsbe, hogy megoperálják.

Timofte, aki az Elias kórházban látogatta meg Basescut, elmondta, hogy az államfô arra kérte, hogy végezzen kivizsgálást ebben az ügyben és mutasson be egy értékelést.

Radu Timofte kijelentette, hogy véleménye szerint az, ami az államfô Bécsbe távozása elôtt történt, "összevisszaság". Elmondta, hogy ezt a következtetést levonhatja RHSZ- igazgatói minôségében.

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter és Sorin Oprescu igazgató üdvözlik Radu Timofte döntését, hogy kivizsgálást végez az elnök "sétáltatása" ügyében.

"Örvendek ezen döntésnek. Úgy vélem, hogy szükség van ezen eset kivizsgálására", mondta a Media-faxnak Nicolaescu miniszter.

Azon kérdésre, hogy a RHSZ igazgatójának közbelépése ezen ügyben azt jelenti-e, hogy létezik egy gyanú, hogy az elnök élete veszélyben volt, a miniszter azt válaszolta, hogy ilyen megközelítésben nem nyilatkozhat, de egy kivizsgálás szükségszerû.

Azon kérdésre pedig, hogy az államfônek nem kellene-e személyesen beszámolnia arról, hogy mi történt május 8-án, amikor befektették az Elias korházba, Nicolaescu azt mondta, hogy az elnök nem tudhat mindenrôl, ami azon a napon történt.

Sorin Oprescu, a Sürgôsségi Egyetemi Kórház igazgatója is üdvözölte az RHSZ- kivizsgálást.

"Érdeklôdéssel várjuk mi is, hogy megtudhassuk, milyen következtetéseket von le az RHSZ a kivizsgálás során. Mi is azt akarjuk, hogy az igazság napvilágra kerüljön, mivel a miniszter újra hazudott" – mondta a Mediafaxnak Oprescu igazgató.

Az 1956-os magyar forradalom emlékeit felidézô fotókiállítást nyitottak meg pénteken Bukarestben a Román Nemzeti Hadtörténeti Múzeumban. A Bukarestben bemutatott kiállítás 90 százalékban korabeli fotókat tartalmaz. Nyitott képeskönyvként mutatja be a román közönségnek azokat a hôsi napokat, amelyeket számos amatôr fénykép is megörökített. Kedves Gyula alezredes, a magyarországi Hadtörténeti Múzeum és Könyvtár igazgatóhelyettese az esemény helyszínén az MTI-nek elmondta: ez a mostani tárlat az immár tíz esztendô óta folyó magyar-román katonai kulturális együttmûködés keretébe illeszkedik. A magyar honvédelem napján Budapestrôl Bukarestbe, a román hadsereg ünnepén pedig Bukarestrôl Budapestre szállítanak kiállítást. Ennek a mostani kiállításnak az ad különleges idôszerûséget – mondta az alezredes –, hogy az idén ünnepeljük a magyar forradalom 50. évfordulóját. A magyarországi események Romániában is sokakat érintettek, voltak, akik éveket töltöttek börtönben a magyar forradalommal való rokonszenvük kinyilvánítása miatt. "Reméljük, hogy a hidak tovább épülnek országaink között, polgáraink szívében: a személyes kapcsolatok és élmények, amelyek összekötik, átszövik az egységes Európát" – mondta a kiállítást megnyitó beszédében Lugosi József ezredes, a Hadtörténeti Múzeum és Könyvtár igazgatója. A megnyitón a magyar és a román katonai és diplomáciai élet képviselôi (így Terényi János bukaresti magyar nagykövet) mellett olyan kutatók is részt vettek, akik Nagy Imre romániai számûzetésének idôszakát dolgozták fel munkáikban.

Hadjárathoz fogható országos küzdelem van kibontakozóban Romániában a madárinfluenza terjedésének megfékezésére, a kilenc megye 43 fertôzésgyanús településén kialakult gócok felszámolására.

A bukaresti szaklaboratórium 18 település esetében már visszaigazolta a gyorsteszteket a madárkór H5-ös vírusának jelenlétérôl. Ugyanakkor nagy a valószínûsége annak, hogy a további 25 település esetében is igazolódnak a helyszíni tesztek, hiszen eddig egyetlen kórgyanús jelzést sem cáfoltak meg a bukaresti szerológiai vizsgálatok.

Az eddigi adatok szerint a Brassó megyével közvetlenül határos nyolc megye közül Kovászna, továbbá a moldvai Vrancea, Buzau és Bákó, valamint Prahova és Vâlcea, Szeben, és az ez utóbbival szomszédos Fehér megyében van jelen a vírus.

A legsúlyosabb helyzet természetesen a madárinfluenza- vírus terjedését kirobbantó Brassó megyében van. Ebben a megyében 12 falusi település és két város – Feketehalom és Fogaras – került vesztegzár alá, de pénteken Brassó városának méhkerteki városnegyedét karantén zárta el a külvilágtól.

Feketehalom, ahol három baromfitelep található, valóságos "biológiai bombaként" mûködött. Ugyanis bûnös felelôtlenségükért most ügyészségi vizsgálat alatt álló vagy már elôzetes letartóztatásban levô baromfitelep-tulajdonosok és adminisztrátorok, állatorvosok és kereskedôk közremûködésével Feketehalom egyik csirkeneveldéjébôl H5-ös vírussal fertôzött csirkék kerültek az említett megyékbe. Aki ellen bûnügyi eljárás indult, arra 3-tól 10 évig terjedô börtönbüntetés vár.

Egy másik feketehalmi teleprôl származó szárnyashús állategészségügyi ellenôrzés nélkül került el Temes, Kolozs és Maros megye, valamint Bukarest üzleteibe is. Azóta a szabálytalanul forgalmazott baromfihús túlnyomó részét már kiszûrték és megsemmisítették a hatóságok, az eladott húst elfogyasztó lakosokat szigorú orvosi- közegészségügyi ellenôrzésnek, megfigyelésnek vetették alá. Ôk és a beteg állatokkal közvetlen kapcsolatba került emberek megfelelô védôoltásban részesültek.

Az állategészségügyi és élelmiszer- biztonsági, továbbá a közegészségügyi hatóságok és a közlekedésrendészet hatalmas erôfeszítéseket tesz a fertôzött gócok felszámolásáért, a kór terjedésének megakadályozásáért. Mindenesetre péntek délig még senkin sem mutatták ki, hogy H5N1-es vírus fertôzte volna meg. Az eddig a bukaresti Matei Bals járványkórházba szállított valamennyi betegrôl kiderült, hogy nem kapta el a madárinfluenzát, mindössze többé- kevésbé súlyos légúti megbetegedés eseteirôl volt szó.

Ennek ellenére az Egészségügyi Minisztérium az eddig rendelkezésére álló mintegy 100 ezer adag Tamiflu vírusölô szeren kívül további félmillió adag beszerzésérôl intézkedett. A tárca meglévô készleteibôl eddig 15 ezer adagot adtak be az orvosok a veszélyeztetett személyeknek, s a hét végén további 17 800 adagot küldenek ki az érintett megyékbe.

Ezzel párhuzamosan a tárca elrendelte a szóban forgó területek lakosságának fokozott orvosi- egészségügyi felügyeletét, gyanú vagy szükség esetén pedig sürgôsségi ellátását. Ezzel egyidejûleg fokozzák a lakosság ilyen járvány esetében szükséges egészségügyi felvilágosítását, az állategészségügyi és élelmiszer- biztonsági szervek pedig rendkívüli szigorításokat vezettek be a baromfihús-kereske-delemben, a közétkeztetési egységekben. Az illetékes román hatóságok közölték: ilyen körülmények között a kereskedelemben hivatalosan beszerzett és forgalmazott baromfihús – megfelelô, legalább 70 Celsius fokos hôkezelés után – minden veszély nélkül fogyasztható.

E közlés ellenére az ágazati érdekvédelmi szervezet vezetôi jelezték, hogy a tavaszi madárinfluenza-járvány kirobbanása óta Romániában mintegy 80 százalékkal csökkent a baromfihús kereskedelmi forgalma.

Ennek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni a mezôgazdaság terén kiosztott piros zászlócskákat, hisz idôkrízisben vagyunk. A több mint ötmillió parcella felmérése, a földterületek leltárba vétele, azonosítása idôt igényel, hasonlóképpen az állati eredetû hulladék tárolására alkalmas helyek kialakítása is, amelyre megszületett a törvény és folyamatban van a kivitelezés elôkészítése. Az idôigényes feladatokon túl viszont komoly aggodalomra adhat okot a kifizetési ügynökségek mûködése. Ha az ország nem tudja megoldani, hogy a kapott pénzt képesek legyünk európai módon felhasználni és nem lenyúlni, ez komoly akadályt jelenthet a csatlakozás ügyében – mondotta a megyei elnök.

Hozzászólásában Csegzi Sándor alpolgármester azt emelte ki, hogy a városfejlesztésre vonatkozó programok közül, amelyek beérése most van folyamatban, az egyik legfontosabb a metropolitán övezet kialakítása. Bár elôkészítése lépéselônyt jelenthet a további fejlôdés szempontjából, Marosvásárhely polgármestere nem hajlandó aláírni a dokumentumot, ami veszélyezteti az eddigi megvalósításokat. Az alpolgármester azt is nehezményezte, hogy az európai csatlakozás szempontjából jelentôs testvérvárosi kapcsolatok építését a polgármesteri hivatal alig támogatja, holott tagadhatatlanul fontos esemény, hogy az elmúlt héten 80 tagú küldöttséget fogadtak a Zalaegerszegi Napokra, és a hét végén másik partnertelepülésünk, Kecskemét viszonozza a helyiek látogatását.

Dr. Benedek István városi tanácsos arra hívta fel a figyelmet, hogy több panasz is érkezett a vállalkozók részérôl, akik a késedelmes ügyintézést és a korrupciót kifogásolták.

Balogh József a megyei tanács képviseletében arról számolt be, hogy hitelekbôl és a költségvetésbôl elkülönített alapokból a megyei tanács több mint 270 milliárd lejt szán a megyei utak javítására.

A sajtótájékoztatán szó esett a megyei RMDSZ szervezésében megtartandó Bartók- megemlékezésrôl, amelynek díszvendége Bogányi Gergely zongoramûvész lesz, valamint a román, magyar és osztrák parlamenti képviselôk közötti tanácskozásról, amelyet a tervek szerint megyeközpontunkban fognak megtartani.

A Volt Politikai Foglyok Egyesülete tegnap immár második alkalommal szervezte meg az 1945-1989 közötti eseményekrôl való megemlékezést. Az ünnepség a politikai foglyok Ifjúsági Ház melletti emlékmûvénél ökumenikus istentisztelettel kezdôdött, majd pedig az építészeti iskolaközpont dísztermében tanácskozással folytatódott. A megemlékezést Fodor Dan görög katolikus lelkész nyitotta meg, majd dr. Bustya Dezsô nyugalmazott református püspökhelyettes és Kecskés Csaba unitárius lelkész tartottak rövid istentiszteletet, amelyekben a hôsökként elhunyt politikai foglyokért imádkoztak.

Az emlékmûnél viszonylag kevesen gyûltek össze, annak ellenére, hogy amint azt Grama Ioantól, az egyesület titkárától megtudtuk, az országban élô összes volt politikai fogoly kapott meghívást a rendezvényre.Vártak tagokat Temesvárról, Konstancáról, Szebenbôl és Kolozsvárról is. A titkár sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy sokan még Maros megyébôl sem tettek eleget a meghívásnak, holott megyénkben közel 1500 volt politikai fogoly él.

Az istentiszteletek után a rendezvénysorozat az építészeti iskolaközpont dísztermében folytatódott. Itt már nagyobb volt a létszám, közel száz személy gyûlt össze, volt politikai foglyok és ezek hozzátartozói egyaránt jelen voltak. A résztvevôk egy percnyi csenddel adóztak az elhunyt tagok emlékének, majd a börtönökben, lágerekben eltöltött szomorú évekrôl való tanácskozás vette kezdetét. A megnyitóbeszédet Nistor Man, az egyesület elnöke tartotta meg, aki a kommunizmus idôszakát élesen bírálta, egy évszázadon át tartó bûncselekménynek nevezve azt. "Mi vagyunk azok, akik életben tartjuk a történelmet. Itt kötelességünk elmondani az igazat a kommunizmus koráról, a rendszerrôl, amely semmit sem tisztelt" – szólt társaihoz az elnök. Nistor Man szavai után több volt politikai fogoly is felszólalt, elemezték a múlt eseményeit és megosztották sorstársaikkal saját szomorú tapasztalataikat a kommunizmus éveivel kapcsolatban. Dávid Gyula beszédében az 1956-os események romániai hatásáról hallhattak a jelenlévôk, majd Grama Ioan Csiha Kálmán szövegét ismertette, amelyben szó volt az 1945 után elvett iskolákról, épületekrôl, a bezárt parókiákról. Feltevôdött azonban az a kérdés is, hogy mit jelent e rendezvényen részt venni azoknak, akik átélték mindazt, amirôl itt szó esett. Sokan könnyes szemmel emlékeztek a múltra, de voltak, akiket inkább a pozitív hozzáállás jellemzett: "továbbra is harcolunk a kommunizmus ellen, és jó, hogy tudunk itt találkozni, megosztjuk véleményünket a múltról és jelenrôl" – nyilatkozta Nicoara Ioan volt fogoly.

A Volt Politikai Foglyok Egyesülete által szervezett rendezvénysorozat egy negatív kilengésû korszakról való megemlékezés, világossá teszi a jelenlévôk számára, hogy szükséges a tolerancia. Azonban sajnálatos módon még ma is forrnak a román–magyar ellentétek az egyesületen belül – nyilatkozta Grama Ioan titkár.Az egyesület segíti a Romániában élô volt politikai foglyokat, biztosítja a nekik járó juttatásokat, a különbözô kedvezményekhez való hozzájutást, valamint anyagilag rendszeresen segítik a legszegényebb tagokat. Ezt a megemlékezést a megyei tanács támogatásával szervezték. A tanácskozások késô délutánig folytak, a szervezôk pedig jövôre is tervezik egy hasonló megemlékezés szervezését.

Márton Árpád háromszéki RMDSZ- képviselô elmondta, léteznek különbözô vélemények az RMDSZ és Demokrata Párt között a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán, de az RMDSZ nyitott arra, hogy tárgyaljanak a végsô megoldás érdekében.

Márton Árpád elutasította azon információkat, miszerint az RMDSZ elfogadná a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt a kulturális autonómia fejezet nélkül.

A honatya elmondta, hogy az RMDSZ és DP között vannak nézetkülönbségek a törvény bizonyos pontjait illetôen, de ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a felek rövidesen közös álláspontra jutnak. "A Demokrata Párt nem ért egyet párhuzamos struktúrák létrehozásával. Itt véleménykülönbség van az RMDSZ és DP között. A mi álláspontunk az, hogy mi nem egy párhuzamos rendszert akarunk, nincs szó párhuzamos struktúrák létrehozásáról" – húzta alá Márton.

A képviselô ugyanakkor kifejtette, hogy azon pontokról, amelyek kapcsán nincs egyetértés az RMDSZ és DP között, külön fognak tárgyalni. "Eddig nem létezett egyetértés, de remélem, hogy sikerül megoldást találni, több javaslat is létezik" – mondta Márton Árpád, aki hozzátette, hogy nem létezett és nem fog létezni semmiféle olyan egyezség, hogy a kisebbségi törvényben ne legyen autonómiáról szóló fejezet, fôleg, hogy a kulturális autonómia szerepel a kormányprogramban is.

A kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitája a képviselôházban hónapok óta stagnál, vagy az SZDP és NRP-képviselôk vitákról való kivonulása miatt, vagy pedig az RMDSZ és DP közötti nézeteltérések miatt.

A DP vezetôi több ízben bejelentették, hogy csak abban az esetben hajlandók elfogadni a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, ha a jogszabály nem tartalmazza a kulturális autonómiára vonatkozó fejezetet is.

A Demokrata Párt tervbe vette a kormány átszervezését, és ez egyes tárcák összeolvasztását vagy felszámolását jelentené oly módon, hogy a kormánynak egy DP-s miniszterelnök-helyettese lenne, és 16 vagy legtöbb 17 minisztere.

Demokrata párti források pénteken a Mediafaxnak elmondták, hogy a koalíciót alkotó négy párt a kormány átszervezését készíti elô, de csak azután jelentik be, miután az NLP, DP, RMDSZ és KP megegyeznek azon tisztségek felett, amelyeket ennek során elveszítenek vagy elnyernek a központi adminisztrációban.

"A jelenlegi kormányban 23 miniszter van. Az átszervezés után egy karcsúbb változatot nyerünk, kevesebb hatósággal. Mindezt már 2004 decemberében, a kormány alakulásakor be akartuk vezetni, de akkor nem volt idô erre. A kormánynak 17 vagy talán 16 minisztere lesz, az RMDSZ, NLP és KP-beli kollégákkal folytatott egyeztetések függvényében" – nyilatkozták pénteken a Mediafaxnak a DP vezetôségébôl források.

Ezek rámutattak arra, hogy a demokraták által elfogadott egyetlen változat a kormány összetétele kapcsán a KP-nak és RMDSZ-nek leosztott miniszterelnök-helyettesi funkciók felszámolását tûzte ki célul, egyetlenegy államminiszteri tisztség maradna meg.

Május 23-ra jelentette be Ion Iliescu volt államfô és Petre Roman, a Romániai Demokrata Erôk elnöke (a rendszerváltás utáni elsô miniszterelnök, akit Ion Iliescu buktatott meg a bányászok segítségével, késôbb a Demokrata Párt elnöke lett) a Szociális Pólus elnevezésû baloldali politikai platform létrehozását. Az eseményre a bukaresti Romexpo komplexumban kerül sor. Petre Roman szerint a kedden sorra kerülô eseményen szándéknyilatkozatot tesznek közzé a Szociális Pólus, a romániai baloldal legfontosabb platformjának megalakulásáról. Roman elmondta, hogy a Ion Iliescuval történt találkozón jelen voltak az Országos Szegénységellenes Liga képviselôi is, akik a kezdeményezést támogató dokumentumot terjesztettek elô. Ugyanakkor hozzátette, hogy a "Szociál-demokrata Párt egyelôre nem jelezte részvételi szándékát". Köztudott, hogy a baloldali erôket tömöríteni hivatott Szociális Pólus létrehozásának terve a Ion Iliescu ötlete volt, miután a PSD legutóbbi kongresszusán Mircea Geoana nyerte el az elnöki tisztséget, és komoly vihart kavart a nagyobbik ellenzéki pártban. Mircea Geoana pártelnök elutasítja az ötletet "akár a PSD mellett, akár a PSD-n kívül" akarnák megvalósítani, bár Iliescu kijelentette: nem akar szakadást a PSD-ben, nem is egy új pártról van szó, hanem arról, hogy összevonják és megerôsítsék a baloldali erôket a romániai politikai palettán. A volt államfô szeretné maga mellé állítani az értelmiséget, a civil szervezeteket, a nyugdíjasokat, a parasztokat és a szakszervezeteket is.

Idén több pénzt tudunk fordítani az utakra, hidakra, a vízhálózat, csatornázás rehabilitációjára, fontos infrastruktúra- programok indultak el – fogalmazta meg Borbély László közmunkaügyi és területrendezési megbízott miniszter a Radnóton, illetve Marosludason tett látogatása során, ahol a helyi önkormányzatok képviselôivel, polgármesterekkel, tanácsosokkal találkozott, és terítékre kerültek a közösségek gondjai, megoldásra váró problémái, valamint tervei.

Minden ilyen látogatás eredményes, hisz rengeteg hasznos információt kaphatnak a polgármesterek, tanácsosok – hangsúlyozta a Népújságnak Borbély László. A következô periódus nagyon fontos lesz a közösségeink számára, hiszen most dôl el, hogyan tudnak alkalmazkodni az önkormányzatok a különféle programokhoz, hogyan tudnak tervezni – tette hozzá továbbá a miniszter.

Cornea Vasile, Radnót polgármestere, Ovidiu Dancu, Marosludas polgármestere, Octavian Popa, Dicsôszentmárton polgármestere helyzetképet adtak városaikról: hányadán áll az infrastruktúra, mit tudnak tenni a helyzet orvoslásáért, milyen projekteket nyertek el, bemutatták terveiket, hogy mit sikerül megoldaniuk saját erôbôl és hol lenne szükség a kormány támogatására.

Sok pénzt nyeltek el az árvizek, már csak az év elejétôl annyi földcsuszamlás volt országszerte, mint négy éve összesen, sok esetben komoly károkat okozva, ennek ellenére fontos összegek jutnak a különféle beruházásokra, fejlesztésekre – emelte ki Borbély László, aki úgy véli, minisztériumának nagy szerepe jut a vidéki infrastruktúrális fejlesztésekben. Románia több mint tizenháromezer településébôl közel nyolcezernek nincs megoldva a víz- és csatornahálózata, "tehát van mit tenni" – szögezte le a miniszter.

Egy program éppen az ötvenezer lakos alatti települések vízhálózatának a rehabilitációját foglalja magában, erre a kormány háromszáznegyvenmillió eurót fordít. A következô évi programban benne lesz Radnót is, hiszen itt is nagy tennivalók vannak – ígérte meg Borbély László.

Radnóton 185 kérés érkezett az Országos Lakásügynökség (ANL) által épített lakásokra. Nemrég két tömbházat, azaz negyvennyolc lakrészt adtak át, kormánytámogatásból elkészülhetett az út is. Létrejött továbbá egy kivitelezhetôségi tanulmány két újabb tömbház felépítésére ugyanebben a negyedben. Borbély László a radnóti ANL-s tömbházak mellett ellátogatott az ugyancsak kormányprogram által felépített sportterembe is, majd a körzeti RMDSZ képviselôivel tanácskozott.

A kormány idén több mint háromszázmillió lej kölcsönt vesz fel lakásépítésre. Jelenleg az országban százharminc sportterem van épülôben, ebbôl nyolc Maros megyében.

Marosludason Pintya András mûépítész tervei alapján harmincnégy lakrész készül, a munkálatokat a Consor cég végzi, és legkésôbb augusztusban kerül átadásra a tizenhat egyszobás és a tizennyolc kétszobás lakrész. Ovidiu Dancu tájékoztatása szerint 120 kérést nyújtottak be erre a célra, és elkészült egy elôtanulmány ötvenhárom újabb lakrészre, aminek építését a miniszter ígéretei szerint már jövô év elején elkezdhetik. Valószínû, hogy az Andrássy-telepi Petôfi Sándor Általános Iskola mellett egy újabb sportterem is fog épülni kormányprogramból.

Borbély László felhívta továbbá az önkormányzatok figyelmét a

7-es sürgôsségi kormányrendeletre, mely a kisebb infrastrukturális beruházásokra – mint hidak, kisebb szeméttelepek, vízhálózat – vonatkozik, 1 millió euróig terjedôen, ez idén százmillió eurót fog jelenteni. A kormány áprilisi költségvetés- kiegészítésénél 68%-ot különített el infrastrukturális beruházásokra.

Terítékre került a tömbházak hôszigetelésének kérdése is, eddig országos viszonylatban háromszázharminc tömbház került fel a listára. Persze, itt is fontos lehet a polgármesterek, lakótársulások megfelelô hozzáállása. Ebbe a programba egyelôre csak az ötvenes-nyolcvanas években megépült tömbházakat tudják belefoglalni, családonként 400-1000 euró befektetést jelent, amit 1,5 – 2 év alatt lehet törleszteni. Folytatódik továbbá az észak-erdélyi autópálya építése, a költségvetésben már meglévô hetvenmillió euró, újabb harmincmillió euróval egészült ki erre a célra. Az év végére be fog indulni a kultúrotthonprogram, míg a miniszter véleménye szerint a strandokra, uszodákra is külön kormányprogramra lenne szükség.

– Egy a szívem, egy a párom.

Csatlakozzunk! Alig várom.

Amit elvársz, mind megszültem,

unióra felkészültem,

itt heverek lábaidnál,

elviselném, hogyha szidnál.

Virágcsokor gyengéd érvem.

Befogadnál? Esdve kérdem.

– Nem kell szíved, bárhogy várod,

úgyse lehetek a párod.

Mire tényleg felkészültél,

elhízol és megôszültél.

Hiába jön pásztoróra,

ráfázol az unióra.

Nem heverünk mi egyszerre,

rég vágyom egy menedzserre.

Járom az utat

…Marosvásárhely Óvárosában, ahol a Köteles Sámuel utca 5. szám alatti eklektikus, szecessziós épület falán elhelyezett márványtábla arról tudósít, hogy azon a helyen állott az a ház, melyben bólyai Bolyai Farkas 1804 és 1856 között lakott és fia, bólyai Bolyai János gyermek- és ifjúkorát töltötte. Egy másik emléktábla 1990 óta hirdeti, hogy a jelenlegi épületben élt és dolgozott Molter Károly író.

Elidôzöm a Református Kollégium volt tanárának lakása elôtt, felidézem németóráit és hozzá fûzôdô emlékeimet. Egy fertályban laktunk, többször köszöntöttük egymást. Most is érzem a somkóróval vegyített dohányának illatát, melyet égô pipája füstje keltett a Bolyai utcában. Arra is visszaemlékszem, mikor egy sétája alkalmával megállított s a nevem és a munkám felôl érdeklôdött. Türelmesen végighallgatta válaszomat, majd így búcsúzott: "Na, látod, ember lett belôled…" (Így zajlott le nagykorúsításom ceremóniája.)

Molter Károly 1890. december 2-án Óverbászon született. Újverbászon járt elemi iskolába és az algimnáziumba. 1904–1908 között a kecskeméti Református Kollégiumban tanult és érettségizett, majd 1908-ban beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának német–magyar szakára, ahol 1913-ban megszerezte a tanári oklevelet. Ugyanebben az évben megpályázta a marosvásárhelyi Református Kollégium német–magyar szakos állását, ahol ezt követôen 32 éven át tanított.

1945-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem német irodalom tanszékének professzoraként, majd a bölcsészeti kar dékánjaként tevékenykedett, végül 1955–1957 között színháztörténetet adott elô a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézetben.

Az irodalmi életbe 1919-ben kapcsolódott be. Állandó munkatársa és szerkesztôje a Zord Idô címû marosvásárhelyi irodalmi lapnak. 1920- tól a Kemény Zsigmond Társaság tagja.

A két világháború között és azt követôen Molter Károly lakása és az Unomájban lévô szôlôs- és gyümölcsöskertje a városba érkezô írók találkozóhelye. Az ô nevéhez fûzôdnek a Súrlott Grádics nevû kisvendéglô törzsasztalánál lefolytatott irodalmi és politikai viták. Részt vett 1926-ban a Kemény János által szervezett marosvécsi Helikon találkozón, majd 1937-ben a magyar kisebbség ügyével foglalkozó Vásárhelyi Találkozón is.

1925-ben megjelent elsô novelláskötete Majdnem hôsök név alatt, amit a Mentania Rt. (1929), Tibold Márton (1937), a Bolond kisváros (1943), a Harci mosolyok (1956), Iparkodj, kisfiam (1964), a Szellemi háború (1968), a Komor korunk derûje (1971), az Örökmozgó (1974) és a Buborékharc (1980) követett.

Fiai, Marosi Péter, Marosi Pál és Marosi Barna mint szakemberek és közírók jelentôs szerepet töltöttek be a romániai magyarság életében.

Molter Károly 1981. november 30-án hunyt el és a marosvásárhelyi református temetôbe helyezték örök nyugalomra. 2000-ben utcát neveztek el emlékére.

Könyvészet: Helikon-esték II. évf. 3. füzet. Adamovits Sándor által írt összeállítás

Fodor Sándor (S.)

Mielôtt még valaki azt gondolná, hogy elírtam a címet, kijelentem: semmi tévedés. Nem csalás, nem ámítás, a képen látható citrom Somosdon, méghozzá Botos Erzsébet tiszteletes asszonynál terem.

A téli házi fogság után a citromfát májustól az udvaron, a szabad ég alatt tartják. S ha hiszik, ha nem, megszokta, sôt nagyon szereti a Nyárádmenti klímát. Pedig a hazája nagyon távol van innen.

Feltételezések szerint Kínában, mások szerint Indiában. S bár pontos eredetét nem ismerjük, az biztos, hogy a perzsák és a médek már i. e. 3000 évvel ezelôtt is termesztették. Az arab kereskedôknek köszönhetô, hogy Perzsiából 1800 évvel ezelôtt került Európába, méghozzá Dél-Itáliába. 1000 körül már az egész mediterrán régióban elterjedt. Kolumbusz második útja során, 1493-ban vitte az Amerikai kontinensre.

A citrom Nyárádmenti történetét nem évezredekben, még csak évszázadokban sem, csupán évtizedekben kell mérni. Itt a citromfát Adorjáni László tanító honosította meg – persze, csak cserépben –, aztán a csemetékbôl a szomszédok, ismerôsök is kaptak. De eladásra is termesztettek belôle.

– A citromfa nevelése hagyomány Somosdon, az én fám tízéves. A csemetét Veress Irma nénitôl kaptam. Neki egy húszéves fája van, de az már nem terem. Valószínû valami kórokozó megtámadta. A mi fánkról tavaly 98 citromot szüreteltünk. Most is tele van. Egy idôben van rajta virág, zöld és sárga citrom. És sok új hajtás. Mi ezért a gyümölcsért nem kell üzletbe menjünk. A férjem kísérletezte ki, hogy a fa a savanyú erdei talajt kedveli, ugyancsak ô jött arra rá, hogy levéltetveket mospilan oldatával permetezze – mondja Botos Erzsébet, aki a ház körül nem csak citromfát, hanem szebbnél szebb kaktuszokat, babér- és fügefát is dédelget.

Mezey Sarolta

A mellékelt képen a kôbe vésett német szöveg arra emlékeztet, hogy "feladatának hûséges teljesítésekor esett el itt, harcban az orvvadászokkal, 1933. augusztus 13-án Arthur Löffler csendôrségi fôtörzsôrmester." A hatalom képviselôjét lôtte le egy vadorzó, nyilván a felelôsségrevonás elkerüléséért. Hogy kiderült-e az orvvadász személye, nem tudni, annyi év távlatából ma már nem is érdekes.

Ha valaki még visszaemlékszik azokra a színnyomású osztrák, alpesi képekre, amelyeken az elejtett ôz vagy szarvas mellôl tûzpárbajt folytat a vadorzó egy fa fedezékében álló vadôrrel, nos, akkor az ennek megfelelô történetrôl tudósít a képen látható emlékhely. A lelôtt vadorzó – hiszen olyan is volt – bûnösnek, törvényszegônek számított; neki nem járt ki hivatalos tiszteletadás.

1933 a gazdasági infláció ideje volt, amikor a nácik – nem kevésbé ennek is betudhatóan – hatalomra kerültek. A vörös terméskô a szóban forgó szöveggel egy erdôszélen áll, ahonnan a szomszéd falu másfél km-re van. Akkoriban bizonyára nem volt nehéz a gazdag ôzállományból kilôni egyet-kettôt, amikor a lakosság éhezett. Minderrôl gyakran olvasni az újságnak a helytörténeti fejezetében.

Az erdôt keresztül-kasul szelik a kerékpárosok számára részben aszfaltozott, részben simára hengerelt, 2 – 2,5 méter széles utak, amelyek megtelnek gyalogosokkal és kerékpárosokkal minden hétvégén. Egyébként az ország kerékpárosok számára kiépített úthálózata az autópályák többszörösét teszi ki.

Valahányszor kerékpárral elhaladok ezen emlékhely mellett, eszembe jut egy Uz-völgyi idôs csángó, aki 1982 késô ôszén felidézte a 2. világháború utáni nagy éhínséget (nota bene: 1946 tele!) , amikor az erdôben tartottak eldugva egy-egy katonafegyvert, amivel ôzet lôttek, majd kivárva a késô estét, hazavitték, amibôl egy hónapon keresztül élt a család; mindennap ugyanazt ették: babfôzelék ôzhússal. Más nem volt. Semmi! Azt is elbeszélte, hogy a román csendôrök legfontosabb foglalkozása volt a hozzá hasonló "brakonyereket" üldözni; akit elfogtak, elôször is elverték, a fegyvert elkobozták, és bezáratták. Láttam, hogy az idôs férfi emlékei mennyire elevenek voltak még mindig, majd kicsordult a könnye. Mindmáig úgy él emlékezetemben, mint az Uz-völgyi Tiborc. Igen, a hatalom magára hagyta alattvalóit, nem tett semmit az éhezôkért, sôt, üldözte ôket kétségbeesett túlélési harcaik idején. Nem elôször volt ez így, s nem is utoljára.

Dr. Szôcs Károly

Az elsô ezer éve folyamán

Nem hagyható említés nélkül a XVIII. században létrehozott római katolikus temetô, melynek területén elôzetesen a római Szentszék engedélyével a Keresztút mentén 14 stációt állítottak. Sajnos a stációk formai kialakítása ismeretlen. Emlékét csak a Kálvária utca neve ôrizte meg. A jezsuiták 1739-ben kis kápolnát is építettek a temetô területén.

A reformátusok temetôjében áll Erdély legrégibb ravatalozó színje. A terméskôalapokra rakott faépítmény mestergerendájára rótt díszes betûk tudatják az adományozó nevét és építés idejét. (Széki Teleki Mihály özvegye Vér Judit és 1698).

Nepomuki Szent János, Csehország védôszentjének tiszteletére a pestisjárvány megszûnte után a város népe hálából, 1730-ban egy kis nyitott kápolnát emelt s alatta a szent szobrát helyezték el. A kis építmény mellé falábakon csengettyût (kis harangot) is állítottak. A négy téglapilléren álló kupolás kápolnát a Malomárok, ma Mûcsatorna Kossuth Lajos utcai hídja közelében helyezték el, a mai gazdasági iskola területén. A kis kápolna építészeti kialakítása barokk utánérzéssel készült. 1933-ban készített fényképfelvétel igazolja egykori létét. A kápolna romjait 1940-ben a mezôgazdasági iskola építésekor hordták el. A szobor eltûnésének ideje és holléte ismeretlen.

Marosvásárhelyen az 1571-ben tartott országgyûlés után Erdély népe többségében az unitárius vallás hívévé vált. A város lakóinak több mint fele e hitet vallotta. Számuk fokozatosan csökkent. A reformátusok templomát egy ideig közösen használta mindkét vallás gyülekezete. 1869-ben a Gecse Dániel utca (Bolyaiak tere) és a Borsos Tamás utca sarkán lévô telken építették imaházukat és más rendeltetésû épületeiket. A neogót stílusban épített templom 1929–1930. között épült.

A fôtér és a Kossuth Lajos utca sarkán a XVIII. század elején épült egyemeletes barokk homlokzatú Lábasházat, hat árkádív hosszában a római katolikus egyház vásárolta meg iskolaépület részére, melyet közel azonos hosszban, ugyancsak lábakra építve bôvítették tantermek és bentlakás, "Táplálda" részére. A bôvített régi és új épület nyerte el a Lábasház elnevezést, melynek árkádívei nyitottak voltak, a földszinti részen boltozatos üzlethelyiségekkel, boltokkal. 1873 márciusában tûzvész következtében az épület tetôzete leégett s az emeleti helyiségek részben használhatatlanná váltak. Az újjáépítés során egy emeletszinttel magasították az épületet s nyerte el mai nagyságát. Sajnos az újjáépítés során a földszinti árkádíveket üzlethelyiség nyerése végett különbözô méretû és formájú bejáratokkal látták el. Az újjáépítés révén bôvített fiúiskola a két emeleti szinten mûködött 1908-ig. Az 1980-as évek elején az épület árkádíveit kibontva helyreállították és a Lábasház két homlokzatát egyforma üveges ajtókkal tették zárttá.

(Folytatjuk)

Keresztes Gyula

Nem mindennapi esemény színhelye a somosdi református gyülekezeti ház, ahol hétfôtôl a nemzetközi Wycliffe Bibiliafordító Egyesület megbízásából és vezetésével a Szentírás roma nyelvre való fordításának folyamatát kezdték el. Akik erre vállalkoztak nagy fába vágták a fejszéjüket, hiszen nem könnyû egy olyan nyelvre átültetni az eredeti szöveget, amelynek számtalan dialektusa ismert, s ezekre a változatokra még nincsenek kiforrott szabályok. Azonban az egyesületnek nagy gyakorlata van, mert eddig 600 nyelvre fordítottak már és jelenleg 1400 nyelvre történik a fordítás.

Még mielôtt errôl a rendkívüli vállalkozásról szólnánk, hadd említsük meg, hogy a keresztény hitben élô erdélyi romák istentiszteletein, attól függôen hogy milyen etnikai környezetben élnek, a lelkészek, prédikátorok két vagy három nyelven beszélnek. A bibliai verseket azonban nem roma nyelven olvassák. Mi, magyarok, Károli Gáspár gönci esperes jóvoltából a Vizsolyi Bibliát 1590-tôl olvashatjuk anyanyelvünkön. Azóta 416 év telt el, s az erdélyi cigányságnak csak most csillanhatott fel a remény, hogy a Szentírás üzenete hozzájuk is anyanyelven szól majd. Károli a kisváros csendjét választotta munkája színhelyéül. Analóg a helyzet, hiszen a mai bibliafordítók távol az egyetemi központoktól, jól felszerelt könyvtáraktól kezdtek a munkához, ott ahol cigányság is él, s a nyelvi környezet ideális.

A Wycliffe Bibliafordító Egyesület két tagja Gardner Sarolta és Gardner David 2006. május elsejétôl Somosdon telepedtek le, s máris hozzáláttak a munkához. Miközben a teremben tizenöt ember intenzíven dolgozott, munkájukat félbeszakítva beszélgettünk el velük, arra keresve a választ: miért pont Somosdot választották a bibliafordítás színhelyéül?

– Tetszett nekünk ez a falu, ismertük, édesapám Czövek Olivér nyugalmazott vecsési lelkész járt már itt, evangélizációs hetet tartott. A szüleim mondták, hogy Erdélybe kellene jönnünk, mert itt még nincs cigány nyelvre fordítva a Biblia. Angliai férjemmel együtt úgy döntöttünk, hogy Somosdon telepszünk le. Házat vásároltunk, s három kisgyerekünket is ide hoztuk, itt neveljük ôket. Fontos nekem, hogy a gyerekek magyar óvodába, iskolába járjanak, igaz legkisebb gyerekünk még csak 5 hónapos. Másrészt pedig a bibliafordító munkánkhoz ideális hely ez, hiszen minden adott hozzá – mondta Gardner Sarolta.

– A Bibliafordításhoz nem csak bibliaismeret, tudományos gyakorlat, hanem nyelvismeret is szükséges. Kik dolgoznak a fordításon?

– A férjem Angliában, én Amerikában végeztem a Bibliaiskolát, tehát Bibliaismeretünk van, hasonlóképpen a velünk együtt dolgozó kanadai Fast Lesleynek is, aki egyébként nyelvész. A férjem különben ûrkutatásból doktorált. Több nyelvet beszélünk, én héberül is. A roma nyelvet mindketten a bukaresti egyetemen tanultuk, de inkább családoknál szereztünk nagyobb nyelvtudást. Munkánkban azonban a roma nemzetiségûek is segítenek. Tizenöt olyan személyt hívtunk meg, akik roma anyanyelvûek – Olténiából, Szászrégenbôl, Temesvárról, Brassó megyébôl –, s van köztük olyan, aki roma nyelvet oktat elemi és középiskolában.

– A Biblia roma nyelvre való fordítására ez az elsô próbálkozás?

– Magyarországon lovari nyelvre, azaz oláh cigány nyelvjárásra már lefordították az Újszövetséget, ez meg is jelent. Címe: Nyevo Teshtamento. A magyar és a lovari szöveg egymás mellett olvasható. Tudni kell, hogy Magyarországon a lovari a legelterjedtebb nyelvjárás, ezt beszélik a legtöbben. Azonban az itteni romák ezt a dialektust nem értik, illetve nehezen értik. Éppen ezért kell nekünk az itteni dialektus, dialektusok szerint fordítani. A velünk együtt dolgozó Vajda György több részt lefordított, ezekbôl meg is jelentek.

– Önöknek itt pontosan hány dialektust kell figyelembe venni?

– Négy fô nyelvjárásól beszélünk, akik ezeket beszélik, egymás között is nehezen értekeznek. A mi feladatunk az, hogy itt, Somosdon elkezdjünk egy folyamatot, egyeztessünk és megállapodjunk abban, hogy melyik dialektust válasszuk. Az itt lévô szakemberek és roma nyelvet beszélôk egymást ellenôrzik.

– Miért szívügyük a Biblia cigány nyelvre fordítása?

– Sokan teszik fel a kérdést, miért kell a cigányoknak Biblia, hiszen tudnak románul is, magyarul is. Azonban én úgy gondolom, hogy a Biblia anyanyelven fontos. Amíg valakihez a Biblia nem anyanyelven szól, olyan, mintha nem is szólna hozzá. Most nem feltétlenül arra gondolok, hogy a Bibliát minden roma nemzetiségû olvasni fogja, azonban CD- n, kazettán bárki meghallgathatja, s a cigányokat bevonhatják az egyházba, cigánygyülekezeteket hozhatnak létre. Én azt szeretném, ha a cigány cigány maradna, ôrizze meg saját nyelvét, hagyományát, de a Biblia tanítására meg is változna. Azt szeretném, hogy értse meg, hogy Isten ôt is szereti, hogy istennek terve van vele – mondta Gardner Sarolta.

A munka elkezdôdött. Károlinak négy évre volt szüksége, amig gigászi munka után kész lett a fordítással. Erre a fordításra tíz- tizenöt évet szánnak. Hogy mikor készül el, az a jövô titka. Az, hogy belekezdtek, mindenképpen biztató.

Mezey Sarolta

Húsz éve hunyt el Szondi Lipót orvosprofesszor, a kísérleti ösztöndiagnosztika és sorselemzés irányzatának kidolgozója. Nevét viseli a világszerte ismert és alkalmazott lélektani teszt. A Szondi-tesztet pszichiátriai betegségek diagnosztizálásában csakúgy, mint az egészséges emberek lelki irányultságának feltárásában használják. Különösen jól beválik pályaválasztást, párválasztást célzó döntések esetében, egyes pályákra való alkalmasság kiderítésében, s életviteli problémák megoldásában.

Szondi Lipót sorsa számos magyar szellemi nagyság vonásait viseli magán. Itthon alkotott, de értékeit nem hazájában, hanem idegenben ismerték el. Tizenkét gyermekes, mérhetetlenül szegény zsidó suszter legkisebb fiaként, 1893-ban a felvidéki Nyitrán született. A legnagyobb testvéreknek sikerült kitörniök a nyomorból, így a fôvárosba költözött a család. Testvérei segítségével szerzett orvosi diplomát, az Apponyi Klinikán praktizált, endokrinológus, pszichiáter és ideggyógyász lett. A zsidótörvény Szondit sem kímélte, 1944-ben családjával együtt deportálták. A háború után Svájcba került, eleinte azt remélte, hogy hazahívják. Ám itthon a pszichológia tilossá vált. Világhírét megalapozó munkásságát és kutatásait Svájcban folytatta. A nevét viselô intézet ma is központja a kutatásoknak, otthont ad a képzésnek és továbbképzésnek, tudományos vitáknak és tanácskozásoknak.

A nevéhez fûzôdô sorselemzés és ösztöndiagnosztika szerint sorsunkat ösztöneink határozzák meg. Az ösztönök ôsi örökségként munkálnak bennünk. Ez azonban nem végzetszerû, hiszen az ember képes saját sorsát alakítani, ugyanis az öröklött ösztönt sokféle módon lehet kiélni.

Szondi négy ösztöntengelyt állapított meg, amelyek mindegyike ellentétes ösztönpárból áll. Az elsô a nemi ösztön, aminek az egyik oldala az érzéki gyönyör és a gyöngédség iránti igény; a másik a kezdeményezô, harci ösztön, aminek szélsôséges formája: agresszió, szadizmus. A második ösztöntényezôt az érzelmi és indulati élet alkotja. Egyik oldalán a durva indulatok, a düh, a harag, a gyûlölet, a másikon a szeretés és szerettetés vágya, és az ezt pótló szereplési vágy kiélése állnak. A harmadik ösztönkör öleli fel a jellegzetes emberi ösztönszükségletet, az én kialakítását. Itt is ellentétes tényezôket állít szembe: az "én"-t beszûkítô és az "én"-t kitágító ösztönpárt. Végül a negyedik tengelyt a kapaszkodás ösztöneként határozta meg. Ez voltaképpen a tárgyakhoz, dolgokhoz való ragaszkodást, illetve elutasítást foglalja magába. Ebben a kettôség az új iránti fogékonyságban, illetve a régihez való ragaszkodásban jut kifejezésre. Nem mindegy, hogy mely ösztönök és azok melyik oldala uralja magatartásunkat.

Szondi azt vallja, hogy az ember irányíthatja sorsát, jóllehet az ösztönöket nem elfojtani, hanem kiélni kell, csakhogy ezt sokféle módon teheti. Az ösztönnek sok száz kiélési módja lehet. Ezeket a tudós öt csoportba sorolja. Az egyik a natív mód, ami az ösztönök állati síkon való kiélését jelenti, civilizált ember számára ez nem szerencsés megoldás. Az operotrop kiélési lehetôség a munkában, hivatásban, kedvtelésben, hobbiban realizálódik. A libiotrop módozat – többek között – a párválasztásban érvényesülhet. Szerinte olyan párt választunk, akiben elevenek azok a tulajdonságok, amilyenek bennünk csak lappangó állapotban vannak. Találóan mondja erre: "A férfi mindig ugyanazt a nôt választja". Az idealtrop kiélésben az ösztöntörekvések magasabb szinten jelennek meg: eszmékben, világnézeti meggyôzôdésben, mûvészi alkotásban juthatnak felszínre. Az ösztönök azonban feltörhetnek szélsôségesen negatív formákban is, szétrombolhatják az emberi személyiséget. Megjelenhetnek a bûnözésben is, adott esetben pedig a betegségbe menekülésben realizálódnak. Tetten érhetôk pszichoszomatikus betegségekben, depresszióban és más kóros folyamatokban.

A Szondi-teszt "hardvere" 48 arcképbôl áll. Belôlük kell a vizsgálat során a páciensnek kiválasztania a rokonszenves és ellenszenves arcokat. Az arcképekben az említett ösztöntengelyek és ellentétpárok tükrözôdnek. A választás alapján tudományos egzaktsággal vonhatók le következtetések az illetôre nézve. A tesztet immár hetven éve dolgozta ki Szondi Lipót, munkatársaival együtt idehaza széles körben alkalmazták és standardizálták.

dr. Takács Ilona

Feiszt György (Szombathely) és Gróf László (Oxford) Erdélyi elôadókörútjuk harmadik állomásához érkezve, május 6-án Erdély címereirôl és térképeirôl tartottak elôadást a marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség tanácstermében.

A vendégelôadók már több mint tíz esztendeje kutatják Erdély híres történelmi múltját és néprajzát.

A Nagy Adél unitárius segédlelkész által szervezett elôadáson, a Szombathelyen született, tôsgyökeres "vasi" pedagógusi családból származó Gróf László pályafutásáról és az azzal szorosan összefonódó térképek iránti érdeklôdésérôl beszélt. Térképtörténészi tevékenységének egyik legfontosabb momentuma a történelmi Magyarország régi, 16-19. századi térképeibôl összegyûjtött Carta Hungarica megalapítása. Vetítéssel kísért elôadásában szemelvényeket mutatott be Erdély és Magyarország térképeibôl. A magyar térképtörténet gyökerei egészen az ókorba, i.sz. a II. századba nyúlnak vissza – derült ki Gróf László szavaiból. Az ókor legnevesebb csillagászaként emlegetett, Alexandriában élt Klaudiosz Ptolemaiosz nyolckötetes földrajzi térképein lelhetôk fel elôször a Kárpát-medence ábrázolásai. Azonban az elsô magyar térkép megjelenéséig 1514-ig kellett várni, ugyanis a Bakócz Tamás esztergomi érsek titkáraként tevékenykedô Lázár deák a Dózsa György vezette parasztháború idején készítette el az 1,2 milliós méretarányú, fametszet- térképet, melyen mintegy 1300 településnév és majdnem 400 földrajzi név található. Váza nagyon pontos helymeghatározásokon, részletei pedig helyszíni bejárásokon alapulnak. A brassói, szász nemzetiségû Johannes Honterus – 1532-ben kiadott – erdélyi szászföldet ábrázoló részletes térképén a helységnevek németül szerepelnek, Brassó neve azonban csak latinul jelenik meg. Wolfgang Lazius, a császári udvar orvosa és történésze 1556-ban még Lázár deákot is túlszárnyalta a közel kétszer nagyobb méretarányú és sokkal részletesebb, a legelsô jelmagyarázattal ellátott, Magyarországot ábrázoló munkájával, melyen a jeleket latin, magyar, német nyelven is magyarázza.

1598-ban, a modern kartográfia atyjának tartott németalföldi Gerhardus Mercator 107 térképet adott ki, és ô volt az elsô, aki legelôször atlasznak nevezte gyûjteményét.

Magyarország elsô, a nagyközönség használatára készült hivatalos térképét 1709-ben négy szelvényen, a Magyar Kamara adta ki. Johann Christoph Müllernek, a Rákóczi szabadságharc alatt készített munkája korábbi felméréseken alapul és elôször ad helyes képet a 150 éves török uralom alatt elszigetelt, kevéssé ismert ország földrajzáról.

A másik elôadáson, Feiszt György történész, levéltáros, jelenleg Szombathely alpolgármestere beszélt Magyarország és Erdély címereirôl. Az elôadó legfôbb kutatási területeihez tartozik a középkori magyar várostörténet, családtörténet, címer-pecséttan, valamint Szombathely város kultúrtörténete.

A magyar címertörténet több évszázados múltra tekint vissza – mondta Feiszt György. A mai országcímer alkotóelemei, a pólyák, a koronán álló kettôskereszt, a hármas halom, a pajzson elhelyezett Szent Korona több évszázados fejlôdés eredménye.

Királyi (állam) címer Magyarország történelmében 1202 után jelent meg elôször, így a Képes Krónikában ábrázolttal ellentétben az Árpádok eredetmondájában szereplô turulmadár nem jelenhetett meg címerállatként.

A kettôskereszt, mint a királyi hatalom szimbóluma, bizánci hatásra III. Béla korában (1190 körül) címerpajzson, pénzre verve jelenik meg.

A címer jobb mezôjében látható pólyák (vágásos címer, az Árpád-ház családi jelvénye) elôször Imre király 1202. évi pecsétjén fordultak elô.

A végleges ismert forma II. Mátyás idején alakult ki, állandó használata Mária Terézia idejében vált egyértelmûvé, következetessé. Az ábrák jelentésével kapcsolatban több elképzelés is született, sokak szerint a vágásos címer négy ezüstsávja az ország négy legfontosabb folyója: a Duna, a Tisza, a Dráva, a Száva. A XV. század végi oklevelekben is feltûnô elképzelést Werbôczy István Hármaskönyve terjesztette el. Macedo (portugál származású jezsuita) úgy vélekedett, hogy a hármashalom három hegyet jelképez: a Tátrát, a Mátrát, a Fátrát. A mai álláspont bebizonyította, hogy ezek csak legendák, mert egyáltalán nem fedik a valóságot.

A magyar címer a jelenkorig számtalan átalakuláson ment keresztül, minden uralkodó hozzátette az általa uralt területek címereit és a megjelenése nagyban függött a címerfestô stílusától is, ezzel is bizonyítva azt a tényt, hogy a magyar heraldika egyáltalán nem szereti az egyszerûséget. Jelenleg az 1990 júliusában elfogadott Szent koronával ellátott magyar címer van használatban.

Erdély címertörténetében tallózva kiderül, hogy az erdélyi fejedelmek közül nagyon sokan igényt tartottak a "magyar királyi" címre is, ezt az igényüket pecsétjeiken is kifejezésre juttatták. Erdély címerszimbolikája alapján három elembôl, a három államalkotó nemzet – a magyar, a székely és a szász – címereibôl áll. A magyar nemzetet a fekete Sas, a székelyeket a nap és a hold, a szászokat pedig a hét vörös bástya (Siebenbürgen) jelezte.

E címerelemeket Erdély önálló államisága idején az egyes fejedelmek saját családi címereikkel ötvözve használták. A székelyek legfôbb jelképe, a nap és félhold elôször 1595-ben a Báthory Zsigmond fejedelmi jelképén jelenik meg. Az Erdély címerpajzsát kettéosztó vörös sáv elôször Apafi Mihály 1666. évi tallérján fordult elô.

Hivatalosan csak 1765-ben, Mária Terézia uralkodása alatt született meg az önálló, Erdélyi Nagyfejedelemség címere.

Ferencz Melánia

Az mindenekelôtt ôsi népünk ôsi nyelve, a magyar, melynek eredete egy csodálatos tünet, aki megfejti, az égi titkot kutat, s a titok elsô tétele ez:

Kezdetben vala az Ige, az Ige Istennél vala és Isten vala az Ige.

Ebben a mondatban benne van a teremtés, a téridô kiáramlása, a téridô fénykvantumában egymást folytonosan kergetô idôforrások megújuló körfolyamata, amire kb. 100 év múlva tudnak választ adni atomfizikusaink.

Ezt a kijelentést ma még nem tudjuk megmagyarázni tudományosan, de nem is értjük pontosan, ebben rejlik a térugrás nagy titka is.

Mennyi titkot és kódolt üzenetet hordoz ôsi nyelvünk, egyszer meg fogjuk tudni, minden pusztítás és rombolás ellenére is.

Mennyire nehéz vagy könnyû ez a csodálatos nyelv, ezt szeretném érzékeltetni egy idegen, Gschnitzer Oswald véleménye alapján.

Csata Ernô

"Amikor német barátaim meghallják, hogy megtanultam magyarul, csodálkozni szoktak. Hiszen ôk úgy tudják, hogy ez egy rettenetesen nehéz nyelv. Semmi köze a némethez, és több mint harminc fônévesete van! (Itt nyilván egy túlbuzgó nyelvész összeszámolta a fônévi ragokat, a ládába- tól egészen a pávává-ig.) Megnyugtatom ôket, hogy ezekben a "fônévesetekben" már az elöljáró is benne van. Melyiket nehezebb megtanulni, a -ba, - bet vagy az in + accusativot? Ami pedig a rokonságot illeti, az igaz, hogy a magyar és a német szavak, néhány kivételtôl eltekintve, nem hasonlítanak egymásra. De az összetett szavak és az állandó kifejezések igen! Aki valaha próbálta megértetni magát Angliában a német Sackgasse szó szerinti fordításával: sack alley, az igazán értékelni fogja a magyar zsákutca szót. Hasonlóan kézenfekvô a német auf der Hand liegend (kézenfekvô) fordítása. Egyébként, szoktam folytatni, a magyarban csak három igeidô van, nincsenek nemek – a feministák paradicsoma! –, és a helyesírás fantasztikusan egyszerû.

Ennyit a reklámból! Magunk között bevallom, hogy magyarul tanulni mégsem fenékig tejföl. Például igaz-e, hogy csak három igeidô van? Ha lovastul és karácsonykor külön fônévesetek, akkor kotorászik, olvasgat, zuhog mind külön igeidôk! Hiszen hasonló szemléleteket fejez ki így a magyar, mint a francia a híres-hírhedt imparfait-jával (befejezetlen cselekmény) és az angol az I will have been, having been, having had-féle dadogásával!

A magyarul tanulónak különös ínyencfalatok a hangulatfestô szavak.

Megszámolhatatlan seregük keresztülballag, -baktat, sôt -hömpölyög a magyar nyelv birodalmán.

(Kevésbé finomkodva azt is mondhatnám: nyüzsögnek benne.) Magyar–német szótáramban ezek nagyrészt nem találhatók meg, nyilván azért, mert túl sokan vannak. Hát forduljunk segítségért a Magyar értelmezô kéziszótárhoz! Az például a retyerutya szót a következôképpen magyarázza: cókmók, motyó. Már a menni, járni hangfestô rokonai, barátai és üzletfelei önmagukban véve megtöltenének egy egész szótárt. Így fölszerelkezve, egyetlen szóban le tudjuk írni valakinek a járásmódját, és ezzel együtt elmesélhetünk sok érdekes dolgot az illetô életkoráról, testi- és lelkiállapotáról, jelenlegi kedvérôl és annak okáról. Sôt, egy kis nyelvérzékkel és némi rosszindulattal még hitvese hûségére is tehetünk célzást.

Hasonló kifejezôerejük van az úgynevezett ikerszavaknak. Ilyen például a retyerutya és cókmók mellett a huzavona. Nézzük csak meg ezt a szót fönt említett forrásunkban: "Valaminek az elintézésében ellentétes szempontok érvényesülése miatti halogatás." Persze csodálatos, hogy a magyar egy-egy Grimm-mesét el tud mondani egyetlen szóban, ám a magyarul tanulóknak a feladatát ezzel aligha könnyíti meg.

Remélem, az aligha szót jól használtam. Az efféle szavakkal mindig bajban vagyok. Írjunk csak föl egy kis szótárt: de = igen, dehogy = nem, dehogynem = igen. Tulajdonképpen egyszerû: mínusszor mínusz az plusz. Csak beszéd közben egy kissé nehéz mindezt végiggondolni: Nemde? – Hogyisne! – mondja most alighanem megvetôen az Olvasó.

Azt szokták mondani, hogy a magyarok túl kevesen vannak. A magyar igekötôkrôl viszont ezt nem állíthatnám. Vegyük például a mosni ige nagy családját: mosni, megmosni, elmosni, felmosni, lemosni, kimosni, bemosni... és ez még csak a vér szerinti rokonság; csatlakozik hozzá a beházasodott mosogatni, és mosdatni is, az összes rokonukkal együtt. Fôleg az el/meg ikerpárt tévesztem el gyakran, bár szerintem inkább ôk tévesztenek meg engem. Durva tréfa ez, mert például megpatkolni és elpatkolni mégsem ugyanaz.

És ha végre elhatározta (vagy meghatározta) az ember, melyik igekötô kell neki, még azt is el kell döntenie, hová rakja: el kell dönteni, eldönteni kell, vagy kell eldönteni? Döntse el a kedves Olvasó! És ezzel máris rábukkantunk a soron következô nehézségre.

A magyar nyelv legszigorúbban ôrzött titka a szórend. Még a saját feleségem sem árulta el, ô azt mondta, hogy a magyar szórend szabad. A tankönyvemben olvastam egyetlenegy egyszerû szabályt. Csak az a furcsa, hogy azzal nem találtam el többször a helyes szórendet, mintha nem olvastam volna. A kivételek ugyanis nem voltak benne a könyvben, mert túl bonyolultak. A magyar nyelvmûvelô irodalomban meg azért nem találhatók meg, mert egy magyarnak úgysem okoz nehézséget a szórend.

Aztán egy könyvtárban végre kezembe akadt egy magyar nyelvtan németek (persze még a keletnémetek) számára. A könyv vége felé, két oldalon – kiemelés nélkül összezsúfolva – ott voltak a kivételek. Azóta nem láttam a könyvet. Nyilván a magyar titkosszolgálat rájött az árulásra és eltávolította...

Kis híján elfelejtettem a kiejtésrôl panaszkodni. Az indogermánt beszélô minden szónak csak a hangsúlyos szótagját ejti hosszan, a többit többé-kevésbé elnyeli. Ezért persze idegesíti: a magyar ragaszkodik ahhoz, hogy minden szótagot tisztán ki kell ejteni. Néha még éppen a hangsúlyos elsô szótag rövid, a többi pedig hosszú. Ezeket fordított szavaknak nevezném, például fehér, kerék. Aztán vannak még a gépfegyver szavak, mint az elengedhetetlen, a fékezô szavak, mint hólapátolás. Persze akad még sok más kemény dió, például a tárgyas igeragozás, az egyes szám használata a számok után, az ny és a ty kiejtése, és így tovább. És ez jól is van így, mert ami olyan érdekessé és vonzóvá teszi a magyar nyelvet, az éppen a gazdagsága és az egzotikussága, egyszóval: a nehézsége.

(Nehéz-e a magyar nyelv?, Tárogató, Vancouver, 2001. március, 29. o.; eredetileg az Élet és Tudományban jelent meg)

*A szerzô német matematikus és sakkozó. Magyar felesége indíttatására 1989 ôszétôl kezdett magyarul tanulni. Látszólag csipkelôdik a nehézségeken és furcsaságokon, de sok szépet és érdekeset talált legdrágább nemzeti örökségünkben, ôsi magyar nyelvünkben.

Vázlatok egy életrôl…

Magvetô Kiadó, Budapest

A XIII. Nemzetközi Könyvfesztiválon hatalmas olvasóközönség mozgósítása, világhírû díszvendégek újdonságainak megjelenése közepette, még mindig élménynek, eseménynek számított Kertész Imrének, a Sorstalanság Nobel-díjas írójának hazajövetele, találkozása az olvasókkal, amikor új könyvébôl, a K.dossziéból felolvasott. Jóval a Fesztivál elôtt megjelent és gyorsan el is fogyott Kertész Imre új könyve, az író önéletírása vagy önéletrajzi regénye. Mûfajilag ezt sokat vitatták a szemleírók, kritikusok. A kötet alcíme lehetne: "önéletrajz és pályarajz két hangra". A párbeszéd Hafner Zoltán 2003-ban és 2004-ben készített interjúsorozata az íróval. A szöveget maga Kertész Imre rendezte és alkotta véglegessé.

Érdekes mozzanat az író arra való hivatkozása, hogy Nietzsche a regényt a platóni dialógusból eredezteti. "Onnan kell elindulnom, hogy anyám, pontosabban Seres Laci könyvei közt találtam egy csinos, karcsú füzetet, A lakoma volt a címe, írta egy bizonyos régi görög szerzô: Platón.

Napokon át mondhatnám a szívemen hordtam ezt a könyvet." Így érlelôdik tehát – a dialógusból lett a regény – gondolata. Tekintsük ezután mûfajilag bárhogy, a könyv életünk mikéntjét vizsgáztatja, akárcsak a Sorstalanság. Hogyan azonosulunk mindazzal, amit akár átélésnek, akár fikciónak tekintünk, amint az író felidézi és messzirôl rátekint önmagára. A korrajzzá teljesedô elbeszélés, a megválaszolt kérdések legelôször a Sorstalanságot érintik, hiszen azt szokták "önéletrajzi regénynek" nevezni. Az erre adott magyarázatok érdekes részlete a "nyelv és a kompozíció" varázslatáról szól, arról, hogy a könyv elsô mondatától kezdve egy furcsa, szuverén világba lép az olvasó, ahol "bármi megtörténhet".

A Sorstalanság olvasói vagy a filmváltozat nézôi újra meg újra elgondolkodhatnak azon, hogy mit ér az ember, ha túlélte azt a világot, amely ártatlan tizenéves gyermekeket éppúgy, mint életük alkonyán megfáradt öregeket, szenvedôvé, áldozattá tett és sorsuk fölött ítélkezett.

X anyja második férje

A K.dosszié, amely K.I. életútját tárja elénk, ám nagy kitérôkkel, az irodalom felé sodródás könyvélményeinek hatásával, irracionális események sorozatával, összeköti a mûvet más Kertész- könyvekkel, azokban fellelhetô témavariációkkal.

Élete mély rétegeibe hatol az író és hitelessé teszi mindazt, amit a tényekhez hozzátesz. Beletekintünk a húszas-harmincas évek Budapestjének asszimilált vagy asszimilálódó zsidó kispolgárságának életviszonyaiba, nem mindennapi fáradozással megteremtett létfenntartásának gondjaiba. A Tömô utcai lakásban például minden úgy van elhelyezve, hogy apai nagyszülei nagyon szûkös viszonyaik közt, meghatározott rend közepette tölthessék napjaikat és befogadhassák a kisfiút, akinek szülei elváltak. A tejeskávé, a beaprított pászkával, a nagymama örökös aggódása, zárt sivár világ, sötét színekben, míg mellette a könnyedébb életvitelû anya lakása, gondolkodásmódja, bátorsága, felvillantja a pesti polgárság kényelmesebb, bár alig fényûzô életét. Végül a nagyon jóságos, bár rigorózus, megnyerôen becsületes apa olyan, mint egy arcképcsarnok legerôteljesebb vonásokkal megfestett alakja. Ahogy viszi kézenfogva vasárnapi sétákra kisfiát, mirôl beszélnek olyankor, milyen gyermeki kérdésekre ad magatartásával is választ magatartáspéldát gyermekének. Nem kevésbé érdekes a zsidótörvények életbe lépése után mûködô iskolák A és B osztályának rendszere, a numerus clausus gyakorlata az oktatásban, és ez bármilyen kegyetlen, az író leírásában már- már a derûre váltó humort súrolja, amint elmondja, hogy a Barcsai utcai Madách gimnáziumban, illetve a kijelölt iskolákban, ahol a B osztályok zsidó osztályok lehettek, ahova színjeles bizonyítvánnyal lehetett bejutni – "létrehoztak egy osztályt a megvetett fajta elitjébôl, míg a kedvezményezettek közé, az "A" osztályba boldog-boldogtalant felvettek. A tanárok végül titokban vetekedtek azért, hogy zsidó osztályokban taníthassanak."

A leventemozgalom is megérinti. A B osztály tanulói sárga karszalagot öltve sorakoztak "az egyetlen nyilas érzelmû tanár, Csorba tornatanár elôtt, aki az író szerint maga sem volt tisztában a valósággal.

Az elbeszélés fonala megszakad a lágerélmény szaggatott felidézésével, irracionális történéseivel. "Auschwitz után többé fölösleges ítélkeznünk az emberi természetrôl" – írja Kertész. A hazatérést ismerjük a Sorstalanságból. Éles fordulók következnek be az emberek életében, s akit még sohasem legyintett meg a szabadság érzése, az most szabadnak érezheti magát... "Valami készülôdött bennem és körülöttem" – írja. Sokféle úticél, vidám és kalandos diákélet, két diktatúra közt kurta szünet van.

Aztán K.I. újságíró lesz, amint mondja, megtetszik neki ez az életforma, de nem tart soká ez sem, elbocsátják és gyári munkás lesz a MÁVAG-ban. Késôbb mégis szerencse folytán sajtóreferens-féle a Kohó- és Gépipari Minisztériumban. Ekkor már ír, ír rendületlenül, engednie kell az írás kényszerének, egyben kenyérkeresethez is jut. Bár az írás ekkor még népszerû bulvárdarabokat, könnyû mûfajt jelent. Benne van a történetben találkozása az ÁVH börtönébôl szabadult asszonnyal, aki társa lett, akiben társára, szerelmére lelt, akirôl késôbb a Kudarc címû regénye pincérnôjét és az Angol lobogó hôsnôjét mintázza. Egy emberöltôt élnek együtt. Hogy menekülhessen "a sztálini idôknek szellemi sivárságából", beleássa magát a világirodalom remekmûveibe. Thomas Man