Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Két évig tartó pereskedést, pénzkidobást, idegességet spórolhatott volna meg a megyei tanács, ha egyszerûen és jóhiszemûen betartja azokat a jogszabályokat, amelyek lehetôvé teszik az orvosi rendelôk koncesszionálását azon szakorvosok számára, akik évek óta e helyiségekben dolgoznak, és nem kis összegeket fektettek be a körülmények javításába.

Miután 2004-ben megjelent a rendelôhelyiségek státusát és rendeltetését szabályozó kormányhatározat, a megyei tanács és a prefektúra akkori vezetése vonakodott életbe léptetni a rendelkezéseket. A háttérben levô érdekekrôl szóló híresztelések ekkor indultak el, hogy nem voltak alaptalanok, a dolgok további menete támasztotta alá. A jelenlegi fôispán, akkoriban csak liberális pártvezér, sajtótájékoztatókon nyilvánosan jelentette ki, támogatja a szakorvosokat abban, hogy a jogszabályok értelmében koncesszióba vehessék a rendelôket. A liberális párt – akkoriban – teljes mellbedobással kiállt a szakorvosok mellett. Aztán a pártvezérbôl prefektus lett, és nem sietett igazságot tenni. A megyei tanács új elnöke is a kezdeti, támogató magatartása után a szakorvosok ellen fordult, és bírósági per lett az ügybôl.

A pereket a szakorvosok zsinórban nyerték meg, ám a megyei tanács a végleges bírósági határozatok ellenére még mindig kereste a kákán a csomót. Az áprilisi tanácsülésen abba akadtak bele, hogy a bírósági ítélet nem jelenti ki explicite, hogy a helyiségeket át kell tenni a tanács közvagyonából a magánvagyonába, csupán azt, hogy a rendelôket koncesszionálni kell. A képviselôk akadékoskodtak, hogy a helyiségek "transzfere" nélkül nem lehetséges a koncesszionálás, és kihasználva, hogy a bíróság nem szögezte le szájbarágó módon, lépésrôl lépésre a teendôket, egy másféle, a szakorvosok számára kedvezôtlen koncessziós szerzôdést hagyott jóvá, ami a 884-es kormányhatározatban foglalt koncessziós feltételekhez képest az orvosok számára hátrányosabb feltételeket tartalmazó szerzôdés. Amire újabb perrel fenyegetôztek a szakorvosok, és milliárdokig menô kártérítés-követeléseket helyeztek kilátásba.

Csütörtökön a megyei közgyûlés állítólag kiegészítô magyarázatokat kért és kapott a bíróságtól, mert kommentár nélkül visszavonta áprilisi határozatát és a la carte jóváhagyta azt a határozattervezetet, amely nem egyebet mond ki, mint hogy a 2004-ben megjelent jogszabályokat igenis, alkalmazni kell.

A kétéves kálvária után nyert ügyük lett tehát a 2-es poliklinika orvosainak. Csak az érthetetlen, hogy egyértelmû jogszabályokat mióta szükséges bírósági ítéletekkel "megerôsíteni"? A jogállamban, amire állandóan hivatkoznak, ez nem így mûködik. A pillanatnyi érdekeket nem kellene a törvény fölé helyezni, egyetlen percig sem, és talán a poliklinikaügy jó alkalom lesz arra, hogy ezt végre a megyei tanács háza táján is megértsék.

A fôvárosi NLP szervezet elnöke, Ludovic Orban pénteken úgy értékelte Traian Basescu elnök azon gesztusát, hogy nem fogadta a bécsi kórházban Calin Popescu Tariceanu kormányfôt, mint "komoly nevelési hiányt" és az államfô viselkedése azt igazolja, hogy "bosszúvágy uralja". Orban szerint Traian Basescu nagyot hibázott, amikor nem fogadta a miniszterelnököt a korházban.
"Nem találok szavakat, amelyekkel ezt leírhatnám. Ez olyan, mintha két román, aki külföldön az utcán összetalálkozik, elfordítja fejét, és nem köszönnek egymásnak. Ezen reakciót biztosan az egész nyugati sajtó idézni fogja és rajtunk fog nevetni", mondta Orban. A központi sajtó pénteken hozta nyilvánosságra, DA Szövetségi forrásokra utalva, hogy Tariceanu kormányfô bécsi tartózkodása során felhívta telefonon Traian Basescut, de az utóbbi közölte vele, hogy nem fogadja.

Tegnap 8.30-10.30 óra között országos szinten figyelmeztetô sztrájkot tartottak a pénzügyôrség alkalmazottai. Elégedetlenségük oka: a Pénzügyminisztérium nem bocsátotta ki a pénzügyôrség március végére ígért alapszabályzatát tartalmazó rendeletet, amiben a szakszervezet és a közhivatal országos vezetôsége többhavi tárgyalás alapján leszögezte az alkalmazottak kötelezettségeit és jogait egyaránt.

Baziotis Valeriu, a Közalkalmazottak Országos Szakszervezeti Szövetségének Maros megyei elnöke lapunknak elmondta, 2003. október 2-án fogadták el a pénzügyôrség szervezésére vonatkozó törvényt, amelynek a 9. cikkelye második bekezdése szerint a pénzügyôrök különleges statútummal rendelkezô közalkalmazottak, akiknek a hivatali kötelezettségeit és jogait törvény állapítja meg.

2005 decemberében a pénzügyôrök szakszervezeti vezetôi elôször találkoztak az országos vezetôséggel, illetve az országos pénzügyi ügynökség (ANAF) vezetôjével, Sebastian Boduval, hogy közösen kidolgozzák a pénzügyôrség alapszabályzatát. A tárgyalások márciusig tartottak, a tervezetet benyújtották a pénzügyminisztériumhoz, ahonnan azóta sem kaptak választ. A szakszervezeti vezetô tudomása szerint a pénzügyôrség országos vezetôje, Cucu Adrian aláírta a dokumentumot, a minisztertôl függ most a rendelet elôterjesztése.

Az alapszabályzat elfogadása mellett a szakszervezetisek társadalomvédelmi intézkedéseket is szeretnének, illetve azt, hogy megfelelôen szereljék fel, lássák el munkahelyeiket különbözô eszközökkel, továbbá a túlórák kifizetését is követelik. Baziotis Valeriu kifejtette: a Maros megyei pénzügyôrségnek szüksége lenne még gépkocsikra, hiszen csak négy jármûvel rendelkeznek, ezzel kell lefedjék a megyét. 18 alkalmazottjuk van, hat operatív csoportjuk, s elméletileg 15.000 gazdasági egységet kell ellenôrizzenek. A szóban forgó alapszabályzat elfogadása némiképpen rendezné a társadalomvédelmi gondokat is. Itt elsôsorban a nyugdíjalap növelését, a baleseti kártérítést követelik a szakszervezetisek, továbbá azt, hogy per esetén a pénzügyôrség fizesse az ügyvédet, nem az alkalmazott saját jövedelmébôl.

Népújság: A pénzügyôrök tevékenységét gyakran kapcsolatba hozzák a korrupcióval. Az alapszabályzat figyelembe vette-e az ilyen esetek kiküszöbölésének lehetôségét?

– A pénzügyôrség alapszabályzata nem tisztázza teljes egészében ezt a kérdést. Egy pénzügyôr bruttó javadalmazása 12 millió lej. Bizonyos többletjövedelem biztosításával: fegyverviselési, veszélyességi pótlékkal megnôhet a jövedelem, ez kizárhatja a kenôpénz elfogadásának kísértését, de emberek vagyunk... – mondta a szakszervezeti vezetô.

Amennyiben továbbra sem jelenik meg az alapszabályzat, akkor a Közalkalmazottak Országos Szakszervezetének határozata szerint a pénzügyôrök május 18-án általános országos sztrájkot tartanak.

Marosvásárhely eme Hosszú utcában álló óvodája számomra nem csak azért különleges, mert már magyar nevet visel, hanem azért is, mert itt tébláboltam anno, a nyolcvanas évek elején. Akkoriban Ceausescu vigyorgott a falakról, mai kölyök számára hihetetlen mûanyag játékokkal dobáltuk egymást, sólymok voltunk kretén narancssárga ruhában, rendes "órákat" kellett végigülni és volt amikor fekete csillagot ragasztottak egy-egy renitens, ifjú gerilla homlokára. És voltak óvó nénik, akik abban a nem túl kellemes világban is jókedvet, varázslatot hoztak a délelôttbe.

Ma más az óvoda (utoljára azt hiszem, "ballagásomkor" jártam ott). Szép, világos szobák, nyugati színvonalú mosdó, minôségi játék- és tanszerek, jó hangulat lengi be a termeket, a falakon és állványokon pedig – mûalkotások. Ifjú mûvészpalánták munkái, a Mûvészeti Líceum hamarosan végzôs diákjainak alkotásai. Akik szintén ebbe az óvodába jártak valamikor. És akiknek munkáit a névadó ünnepségre kérte kölcsön Ferenczi Rozália óvodavezetô, egykori óvónônk.

Az elnevezés nem véletlen: környezetbarát óvodává alakult az intézmény, névadó ünnepségét stílszerûen május 10-ére, a madarak és fák világnapjára idôzítették. A program reggel kilenctôl indult Bartha Tünde, Kibédi Beáta és Bartha Beatrix említett tárlatával, majd az intézmény történetét ismertette Ferenczi Rozália. Mint mondta, környezetbarátnak lenni a mai társadalom igénye, amely megköveteli az olyan, mély öntudattal rendelkezô embert, aki rohanásai közepette nem felejti belátni, hogy a Föld, amelyre született, kicsit beteg: vigyázni kell rá. Gyógyszere pedig az odafigyelés. Remélik, hogy az óvoda ökologikus programjának hatására a gyerekek olyan életformát választanak majd, amelynek ezen odafigyelés természetes része lesz. A köszöntéseket mûvészi mûsor követte, a Micimackó csoport a Maros és Olt regéjét adta elô, a Nyuszi csoport népi gyermekjátékokat mutatott be, ôket a Mûvészeti zenei szakán tanuló volt óvodások kísérték. A délután ökológiai versenyekkel (és hangos zsivajjal) telt, gólyafészek- építésben, jelképes vízvédelemben jeleskedtek az apróságok, majd lufi- és sárkányeregetéssel zárult a Ferenczi Rozália, Oltan Felicia, Nemes Réka Orsolya, Stoica Annamária, Nagy Sarolta, valamint az Aquaserv és a Milvus Group által szervezett, immár cinegés névadó ünnepség.

Ezek a fotók nem úgy készültek, hogy a fényképész órákon keresztül várakozott a pillanatra, majd újabb órákon át finomítgatta a felvételt – hangzott el a csütörtök délutáni tárlatnyitón. Sajtófotókról van szó, ahol az idô ezredrészében általában igen gyorsan eltûnô mozdulat örökíttetett meg a fotós éles szemének és gyors reflexeinek köszönhetôen, a mindennapi életben fölbukkanó fura, érdekes és illanó jelenségek mozdulatlanságba dermesztése látható a Bernády Ház falain. Ezek a képek nem a mûvészetrôl – az életrôl szólnak.

A Népújság munkatársa, Vajda György fotóriporter 2005-ben készült sajtófotóinak kiállításáról van szó – nem az elsô (és reméljük, nem is az utolsó) tárlata ez a szerzônek. Mindennapi munkája során gyakran megesô kattintásaiból a legjobban sikerült képeit láthatjuk az emeleti galériában, vegyesen: növényektôl politikusokig, arcoktól kerítésekig, tolószéktôl vad, félszigeti-küzdôtéri táncig. Mindezeket pedig a tûz és víz jegyében készült két fotóriport fûzi lánccá, keretezi úgymond: az oroszpiaci tûzvész és a múlt évi áradások kezdete, tombolása, majd az ôket követô bánat, zokogás, elöljárói fapofa. A jó címek pedig igencsak kihangsúlyozzák- átértelmezik a képi megfogalmazást.

Nagy Miklós Kund fôszerkesztô-helyettes nyitotta a tárlatot, aki a szerzô jó kommunikációs készségét, kapcsolatteremtô képességét hangsúlyozta: a képek legtöbbje ennek köszönhetô. És a humornak – külföldi sajtófotó-tárlatokon gyakori téma a szenvedés, a háború, a borzalmak világának megörökítése, a szétroncsolt testek és romba dôlt házak látványa. Itt mindennek nyoma sincs. Ez egyrészt azért jó, mert Vásárhelyre mindez nem jellemzô, másrészt mert a tárlat nem szörnyûségekkel gyomrozza az embert. Az élet visszásságaira humorral reagál a fotómûvész, parodizál, mégsem komolytalan. Tárlata könnyed, mégis valósághû és elgondolkodtató.

Karácsonyi Zsigmond a kiállításon látható képeket elemezte, majd a szerzô szólt pár szót a késôbbiekben jókedélyûen borozgató közönséghez.

Közlemény

A Caritas szeretettel vár minden olyan marosvásárhelyi idôs személyt, aki tagja szeretne lenni egy nyugdíjasközösségnek, ahol megtapasztalhatja az idôs kor szépségét, méltóságát.

A klub kulturális, kézmûves, szórakoztató és információs programjai segítenek megosztani az örömöket és nehézségeket, lehetôséget ad barátokra találni és kilépni a magányból.

A részvétel díjtalan.

Érdeklôdni a Marasti (volt Vörösmarty) utca 13. szám alatt, telefonszám 213-509.

Jegyzet

Kedden délelôtt az "illetékesek" kitakarították a Maros völgyét a Marosoroszfalu és Gödemesterháza közötti szakaszon. A prefektus vezényletével kivonultatott több állami intézményvezetô, fôként beosztottaik és diákok több teherautó szemetet szedtek össze a folyópartról. A prefektus szerint a nagytakarítást példamutató akcióként szervezték. Bár nem kételkedünk hasznosságában, inkább a régi idôkre emlékeztetô propagandisztikus megnyilvánulás volt a rendezvény. Igen furcsa látvány volt, amint a környezetvédelmi hivatal és a környezetvédelmi ôrség alkalmazottai, a városból vidékre szállított "önkéntesek" szedték össze más szemetét, azokét, akiket az elôbbieknek inkább büntetniük kellett volna hanyagság, nemtörôdömség, környezetrombolás miatt. Különös volt a Maros völgyében levô hat község polgármesterének a hozzáállása is, akik a hulladékkezelést letudták annyiban, hogy szemétkukát helyeztek ki falvaikban, s megszervezik a házi szemét elszállítását. Még inkább csodálkozni lehetett azon az elgondoláson, amelynek a dédai polgármester asszony adott hangot, aki szeméttelepet akart létesíteni, amikor ezt már rég megtiltotta az unió. E rendezvényen inkább az derült ki, hogy valójában nincs integrált hulladékgazdálkodási rendszer, s a hulladékgazdálkodási politika is inkább a kirakatban mûködik és ilyen látványos akciókban nyilvánul meg, mintsem egy összehangolt tevékenységben. A miheztartás végett: az unió Romániában 52 szeméttelep létrehozását és üzemeltetését engedélyezi. A többi átrakóállomás lesz, aminek az a célja, hogy az összegyûjtött hulladékot szelektíven kezelje. Innen szállítják a konyhai szemetet a lerakókhoz, a kiválasztott és újrahasznosítható anyagokat pedig a feldolgozó üzemekhez. Ehhez kell felépíteni a rendszert. Bár hangoztatjuk, hogy 2007-ben uniós tagok leszünk, de – a szakterületnél maradva – még távol állunk ettôl. Hol vannak a szelektív hulladékgyûjtésre alkalmas konténerek, az átrakóállomások? (Megyénkben szerencsére kettô épül majd.) De ez még nem elég, meg kell oldani a szállítást és a feldolgozást is. Ami pedig a polgármesteri hivatalokat, illetve a közhatóságokat illeti, tartson mindenki rendet a saját udvarában! A polgármestereknek a törvény megengedi, hogy környezetvédelmi szakembereket alkalmazzanak, ezenkívül büntethetik a szemetelôket. A környezetvédelmi ôrség ne a más hulladékát gyûjtse, hanem bátran büntesse meg azokat a polgármestereket, akiknek a települése szemetes. Ez sokkal hatékonyabb, mint a tûzoltásszerû, látványos akció, ami általában az ottlakókban azt a gondolatot váltja, ki, hogy ha más összeszedi a MI szemetünket, akkor miért ne hordjuk a Maros-partra továbbra is a hulladékot? Bárcsak tévednék, de fogadni mernék, hogy ezt a hozzáállást igazolják majd kb. két hónap múlva a Maros partján tornyosuló szeméthalmok. Ott, ahol az illetékesek már takarítottak.

Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az eurózóna elnöke szerint mind Románia, mind Bulgária már 2007 januárjában az Európai Unió tagjává válik.

Ezt Juncker abban az interjúban szögezte le, amelyet a nagyhercegség egyik francia nyelvû hetilapja, a Le Jeudi közölt csütörtökön, s amelyet a luxemburgi kormány internetes honlapján is nyilvánosságra hoztak. A luxemburgi politikus úgy fogalmazott: Romániának még bizonyos erôfeszítéseket kell tennie, többek között az igazságügy reformja és a korrupció elleni küzdelem terén, de ô azt hiszi, hogy 2007 januárjában az EU tagja lesz, akárcsak Bulgária. Juncker egyébként – aki tavaly az "Év európai embere" lett, és rendkívül nagy tekintélynek örvend az EU berkeiben – szokásához híven ezúttal is szókimondóan nyilatkozott. Így például arra a kérdésre, vajon az EU-nak nem kellene-e nagyobb szerepet játszania a nemzetközi színpadon, azt felelte: "Európát számon tartják, csak éppen ezt maga Európa nem tudja. Világszerte hatalmas az igény Európára. Ázsia, Afrika, az egész világ minket csodál. Egyedül mi vagyunk azok, akik hülyének mondjuk magunkat."

A belgrádi média pénteken két újabb szerbellenes támadásról adott hírt. Megdobálták kövekkel az ENSZ felségjeleivel ellátott autóbuszt, amely Osojanéból szállított szerb utasokat Kosovska Mitrovicába. Osojane az elsô olyan település, ahová az 1998-99-es koszovói válság után visszaköltöztek az elûzött szerbek. A másik bûntény az északkelet-koszovói Podujevóban történt: ismeretlen tettesek betörték a helyi szerb templom újonnan ácsolt bejárati ajtaját, és kiverték az ablakokat. A két évvel ezelôtti szerbellenes pogromban megrongált, kifosztott és leégett templom felújítása nemrégiben kezdôdött.

Az elmúlt héten napi rendszerességgel érkeztek hírek szerbellenes támadásokról. Csütörtökön egy észak-koszovói szerb faluban ismeretlenek golyózáport zúdítottak a helyi benzinkút két fiatal szerb alkalmazottjára. Mindkettejüket megmûtötték, állapotuk még mindig súlyos. Mitrovica mellett vasárnap tüzet nyitottak egy ortodox papra, kedden pedig a dél-koszovói Srbice mellett dobáltak meg kövekkel egy autóbuszt, amelyben ugyancsak szerbek utaztak.

A fentebb említett bûnténysorozat ellenére Sören Jessen-Petersen ENSZ-kormányzó a Biztonsági Tanácsnak készített legújabb jelentésében rendôrségi adatokat idézve azt állítja, hogy 2005-höz képest csökkent az etnikai indíttatású bûncselekmények száma Koszovóban, de "a javuló képet ellensúlyozza néhány kirívó eset, és a statisztikai javulás ellenére a nemzeti kisebbségek tagjai továbbra is aggodalmukat hangoztatják mozgásszabadságukkal kapcsolatban".

Az SZDSZ ügyvivôjét és parlamenti képviselôjét a Pozsonyban megjelenô Új Szó a magyar belpolitika aktuális, elsôsorban kormányalakítással kapcsolatos kérdéseirôl faggatta. A lap pénteki számában megjelent interjúban a kérdezô, Molnár Norbert fôszerkesztô úgy fogalmazott: ha egy határon túli magyart megkérdeznek, vajon kire szavazna, ha Magyarországon választana, akkor az nagy valószínûséggel a Fidesz mellett tenné le a voksot. "Ha arról kérdezik, melyik párt számára a leggyûlöltebb, valószínûleg azt válaszolja, hogy az SZDSZ. Nem érzi úgy, hogy pártja elhanyagolja a határon túliakat, vagy rosszul kommunikálja elképzeléseit a kérdéssel kapcsolatban ?"

Fodor, aki számos határon túli személyes baráti kapcsolatára hivatkozva válaszol, azt mondja, hogy tapasztalatai szerint az SZDSZ-t nagyon sok elôítélet veszi körül. "Biztosan tehetünk errôl, sokkal aktívabbnak kellene lenni a határon túli magyar politikában, szeretnénk szorosabb kapcsolatokat létesíteni fôleg a fiatalokkal, de mindenkivel, azokkal is, akik kritikusan néznek bennünket."

A politikus úgy tapasztalja, hogy ha a határon túli magyar barátaival leül beszélgetni, akkor "azonnal oldódnak az ellentétek, s kiderül, az SZDSZ elképzelései nincsenek is olyan távol" a határon túliak elképzeléseitôl. Egyszerûen csak arról van szó, hogy az SZDSZ "benne van egy skatulyában." Ezzel együtt Fodor nem akarja másokban keresni a hibát, "egyszerûbb, ha magunkba nézünk" – fejezôdik be az egyetlen szlovákiai magyar napilapban megjelent interjú.

Bécsi EU-LAK-csúcsértekezlet

Az Európai Unió, valamint a latin-amerikai és a karibi térség államai közötti együttmûködés fejlesztésének fontosságát hangsúlyozták pénteken Bécsben e térségek több mint 60 állam- és kormányfôjének csúcsértekezletén (EU-LAK).

Wolfgang Schüssel, az unió soros elnöki tisztét betöltô Ausztria kancellárja megnyitójában megerôsítette, hogy az európai államok érdekeltek a dél-amerikai földrész országaihoz fûzôdô kapcsolataik fejlesztésében, és reményét fejezte ki, hogy a bécsi csúcstalálkozó megfelelô külpolitikai hangsúlyt is ad ennek. A kereszténydemokrata kormányfô szerint mindkét térség érdekelt a korszerû és a jövôre orientált multilaterális kapcsolatok fejlesztésében.

José Manuel Barroso, az EU bizottságának elnöke arra szólította fel a csúcstalálkozón képviselt országokat, hogy erôsítsék együttmûködésüket a világméretû biztonság és jólét megteremtése érdekében. Kiemelte, hogy az EU – csakhamar 27 országgal – a világ legnagyobb kereskedelmi tömörülése, és a legnagyobb fejlesztési segélyezô szervezete. Rámutatott, hogy az EU, valamint a latin-amerikai és a karibi országok együtt a világ negyedét alkotják, és e jelentôs potenciál együttmûködésében kiegyensúlyozottságra, kompromisszumokra, de határozottságra és bátorságra is szükség van.

Vicente Fox mexikói elnök – aki az osztrák kancellárral együtt a bécsi csúcstalálkozó társelnöki tisztségét látta el – felszólalásában példaértékû modellnek minôsítette az európai integráció kialakulását, a közös európai ház felépítéséhez vezetô utat. Értékelése szerint ez olyan integráció, amely minden tagja számára elônyt biztosít. Az elnök elsôdlegesnek minôsítette az integráció kérdését a latin-amerikai térség számára, és ezzel összefüggésben hangsúlyozta az EU-val kialakított kapcsolatok fejlesztésének fontosságát, hogy ezzel is hozzájáruljanak a dél-amerikai térségben élô népek jólétének és haladásának biztosításához.

Kofi Annan ENSZ-fôtitkár arra szólította fel a több mint 60 ország vezetôit, hogy állítsák a középpontba a foglalkoztatás növelését, mindenekelôtt a fiatalokra vonatkozóan. Kiemelte, hogy a 15 és 24 év közöttiek alkotják a világ lakosságának a negyedét, de a munkanélküliek fele a körükbôl kerül ki.

Az ENSZ fôtitkára pénteki bécsi sajtóértekezletén felszólította Washingtont és Teheránt, hogy kezdjenek közvetlen tárgyalásokat az iráni atomprogram miatti vita megoldása érdekében.

A 28 éves berlini Wiebke Wittmüss kidolgozott egy módszert arra, hogyan lehet 100 százalékos biztonsággal nyerni a sportfogadásokon. Az ötlet egy német és egy ausztrál bokszoló mérkôzése kapcsán született. A Spiegel címû német hírmagazin online kiadása szerint a matematikusnô barátja Németországban és Ausztráliában is figyelte az internetes fogadóirodák tétjeit. És mit tesz isten, Németországban a többség a német bokszoló gyôzelmére fogadott, míg Ausztráliában pont fordítva, az ausztrál gyôzelmére tettek, s ennek megfelelôen tértek el a fogadási arányok is.

Ettôl fogva a dolog pofonegyszerû: Németországban az ausztrál, Ausztráliában pedig a német gyôzelmére kell fogadni. A bokszmeccs kimenetelétôl függetlenül a nyeremény biztos, az adott mérkôzésnél ugyanis úgy álltak az arányok, hogy Németországban az ausztrálra és Ausztráliában a németre feltett 1-1 euróval, vagyis összesen 2 euró költséggel 3,5 vagy 4 eurót lehetett nyerni, ami 175 és 200 százalékos haszonnak felel meg.

A fogadási trükk csak akkor mûködik, ha párhuzamosan két, egymástól izolált közösség játszik. Ha azonban sokan rájönnek erre a lehetôségre, akkor már nincs biztos nyereség.

Wiebke Wittmüss matematikusnô szerint az elvet a futballmérkôzések eredményeire is alkalmazni lehet, bár a döntetlen itt összekuszálhatja a dolgokat.

A megyei közgyûlés csütörtökön nem hagyta jóvá a köztulajdonában levô marosszentkirályi gyermekgondozási komplexum átutalását a marosszentkirályi helyi önkormányzatnak. A képviselôk arra hivatkoztak, hogy a megyei önkormányzat amúgy is szûkös vagyonát meg kell tartani, nem pedig elajándékozni.

A marosszentkirályi gyermek-gondozási komplexum központi épületét a súlyosan rokkant gyermekek gondozására tervezték, majd miután a komplexumot alkotó 11 épületet átalakították családi típusú házakká, a központi résznek más célt szántak. Az évekkel ezelôtt megkezdett beruházáshoz a területet, 2,2 hektárt a marosszentkirályi tanács biztosította, amely határozatot hozott és kéri, utalják át a községnek a központi épületet. A szóban forgó épület még mindig befejezetlen, 30 százalékban készült el, 6 éve megálltak a beruházásokkal, mivel nem volt rá pénz. A munkálatok elvégzéséhez még legalább 60 milliárd lejre lenne szükség. Az épület átadása után a község önkormányzata haszonbérbe adná, hogy jövedelemre tegyen szert. A megyei közgyûlésen csütörtökön Pokorny László képviselô nem tartotta idôszerûnek azt, hogy az épületet a megyei önkormányzat tulajdonából átutalják Marosszentkirálynak, mivel a megyei tanács jelentôs összegeket költött a komplexum finanszírozására és amúgy sem rendelkezik nagyszámú ingatlannal, tehát nem nagylelkûsködhet. Bár az elôterjesztés szerint a központi épületben a Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság alkalmazottai is helyet kapnának (az igazgatóság emiatt kedvezôen véleményezte a határozattervezetet), a súlyosan fogyatékos gyermekeknek pedig meghatározott program szerint lehetôséget biztosítanának az itt kialakítandó sport- és kezelôbázis rendszeres használatára, az épület tulajdonjogához azonban mégis ragaszkodtak a megyei közgyûlési képviselôk, akik szinte egyöntetûen leszavazták a határozatot, az ingatlanokat megtartva ezáltal a megyei tanács köztulajdonában. Hogy a központi épület befejezéséhez honnan lesz pénze a megyei tanácsnak, továbbra is kérdéses…

Idén július 28-30. között szervezik meg Segesváron a XIV. Középkori Fesztivált – jelentették be csütörtökön sajtótájékoztatón a szervezôbizottság tagjai. A rendezvényt ezúttal A középkori európai rejtély és kulturális hagyományok címszó alatt szervezik meg, a múlt és jelen összekötô kapcsaként azok számára, akiket a mûvészet, kultúra és történelem érdekel.

A fesztivál mûvészeti igazgatója, Radu Olareanu, Michaela Türk, a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetôje és Adriana Marian gazdasági felelôs ismertették részletesen a rendezvény szabályzatát és a programokat. Az idei fesztivált az UNESCO romániai bizottságának támogatásával szervezik meg, és hozzájárul a segesvári középkori vár hírnevének növeléséhez. A háromnapos ünnepségsorozat idején lesz tánc, színházi elôadások, régizene-hangversenyek, egyetemi oktatók tartanak kulturális-tudományos elôadásokat. A szavalatok nagyobb hangsúlyt kapnak, mint az elôzô években, valóságos középkori versek szavalóversenyévé alakulnak és lesz korhû viseletet bemutató felvonulás is, ezúttal a szabad ég alatt, a Vár téren. A rendezvények három napja alatt középkori öltözéket és fegyvereket bemutató állandó kiállítást tekinthetnek meg az érdeklôdôk. A különféle lovagi rendek lovagi tornákat, utcai mûsorokat mutatnak be, a Madrigál kórus az ortodox katedrálisban koncertezik, és premierként színházi-rendezôi workshopot szerveznek, amelyen különmeghívottként Dan Puric, a Bukaresti Nemzeti Színház színésze is részt vesz. Ezúttal is kiadják a fesztivál folyóiratát és külön mûsort szerveznek gyermekek számára, amelyben a bábjátékok lesznek túlsúlyban. A fesztiválon az Alsóvárosban az esti órákban folkzene- koncertekre kerül sor, Ducu Bertzi és Nicu Alifantis fellépésével. A Segesvári Középkori Fesztivál idei költségvetése 300.000 új lej lesz, amit a szervezôk szponzoroktól és a helyiségek bérleti díjából gyûjtenek össze.

Tegnap Cristian Georgescu PSD- szenátor sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a megyei szervezet aláírásgyûjtésbe kezd Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter leváltására.

A miniszter agresszíven reagált a hírre. Kijelentette: "Nem értem, egyáltalán, hogy merik felemelni a fejüket, mikor tönkretették a megyét". A miniszter szerint a PSD-sek mind "szédült agyúak", akik semmit sem csináltak, amikor hatalmon voltak, sem megyei, sem országos szinten. "Arrogáns léhûtôknek" nevezte ôket, "utálatosoknak", s kijelentette, nem is érti, "az emberek hogy viselik el ôket".

Eugen Nicolaescu tegnap kijelentette, örül, hogy a D.A. Szövetségben "helyükre kerülnek" a dolgok, és megérti mind Dorin Florea, mind Mihail Antonie, hogy tiszteletben kell tartaniuk a statútumot és a szövetség protokollumát. A nyilatkozattal a múlt hét végi demokrata párti konferenciára utalt, amelyen a PNL-bôl a tavaly decemberben botrányosan kilépett Antoniet a PD megyei alelnökévé akarták választani. Azonban a szövetség vezetôtanácsa megvétózta a jelölést, sôt a szenátor PD- tagságát is, Antonie pedig hoppon maradt.

Nicolaescu még azt is hozzátette, hogy reméli, "az arrogánsok" megtanulták a leckét, és belátták, hogy a legjobb politikai tôke a szerénység.

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete marosi szervezetének Laposnya utca 21. szám alatti székhelyén május 11-e és 15-e között hét nyárádmenti község 24 népmûvésze állította ki egy-egy reprezentatív munkáját. A kiállítást a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a határon túli magyar közösségek mûvelôdését felkaroló Brassai Sámuel Alapítvány által támogatott Nyárádmenti falvak népmûvészeti értékeinek megôrzése és alternatív jövedelemforrás lehetôségeként kihasználása c. program keretében rendezték.

Csomoss Attila, az RMGE marosi elnöke lapunknak elmondta, a program célja tulajdonképpen az, hogy megakadályozza a vidékiek kivándorlását. Mint ismeretes, egyetlen jövedelemforrás a mezôgazdaság, azonban, ha a kézmûvességet fejlesztik, s piacot találnak, akkor az értékes alkotásokkal jövedelemre is szert lehet tenni. Az RMGE székházában volt már korábban is hasonló jellegû kiállítás, ami az egész megyét felölelte, most egy régiót céloztak meg. A kézmûvestermékek értékesítése, a faluturizmus fellendítése kell legyen az, ami kiegészítô foglalkozást, megélhetési forrást biztosít a vidékieknek – mondta lapunknak az RMGE elnöke.

A vásárral egybekötött kiállítás május 16-áig, keddig, naponta 9-15 óra között látogatható.

– Nem valószínû, hogy az Európai Unió Romániáról szóló országjelentésében rögzítenék az ország csatlakozásának idôpontját, ez pedig fenntartja a csatlakozási erôfeszítések ütemét, és ennek köszönhetôen nem várható a kormánykoalíció szétesése sem – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken, a romániai magyar írott és audiovizuális sajtó fôszerkesztôivel folytatott marosvásárhelyi megbeszélésén. A szövetségi elnök által összehívott, hagyományos sajtóbeszélgetés résztvevôi fôként az idôszerû politikai eseményeket, az RMDSZ kormányzati munkájával kapcsolatos kérdéseket, valamint a szövetség és a sajtó együttmûködésének további lehetôségeit tekintették át.

Helyzetelemzésében az RMDSZ elnöke úgy értékelte, az elmúlt idôszakban több, eddig problémás fejezetben – például a belügyek vagy a korrupcióellenes harc – sikerült javítani Románia uniós megítélésén, ám még számos területen, többek között az igazságügy vagy a mezôgazdaság terén még átfogó reformokra van szükség. Ennek kapcsán úgy vélte, a kormány a látszat ellenére jól teljesített, mi több, éppen az uniós csatlakozás jelentôsége az, ami a jelenlegi kormánykoalíciót egyben tudja tartani. Az elnök úgy látja, a csatlakozás után a kormányzó pártoknak le kell ülniük tárgyalni a koalíciós szolidaritás újratermelése érdekében.

Kifejtette, az RMDSZ egy olyan, a román pártokhoz képest eltérô szemléletet képvisel a romániai életben, amely különösen nagy hangsúlyt fektet a demokrácia értékei, az alapvetô emberi és közösségi jogok védelmére. – Az RMDSZ az elmúlt évtizedben magára nézve is a legkíméletlenebb volt a korrupcióellenesség tekintetében, de elutasítja a rendôrállami jellegû intézkedéseket, amelyek súlyosan csorbítanák az állampolgári jogokat. A szövetségi elnök aggasztónak és veszélyesnek nevezte azokat az elképzeléseket, amelyek például a lehallgatások törvény által elôírt idôtartamának 4-rôl 6 hónapra való növelését, vagy az ügyvédek és védenceik közötti beszélgetések lehallgatásának törvényességét kívánják elérni. Egy nemzeti kisebbségnek legfôbb védelme a demokrácia, ezért az RMDSZ különösen érzékeny minden olyan kezdeményezésre, amely a polgárok alapvetô jogait korlátozná – szögezte le Markó Béla. A magyarországi választások utáni helyzetrôl szólva az elnök elmondta, az RMDSZ mihamarabb tárgyalni szeretne a létrejövô magyar kormánnyal, valamint az országgyûlési pártokkal, amelyekkel egyformán jó és szoros kapcsolatot kívánnak fenntartani.

Országos szinten mintegy 20.000 személy kell kiköltözzön otthonából az ingatlan- visszaszolgáltatások következtében, nyilatkozta pénteken a sajtónak Borbély László területrendezési miniszter, aláhúzva, hogy ezeknek és az árvízkárosult személyeknek a minisztérium egy programot dolgoz ki szociális lakások építésére.

A miniszter elmondta, hogy ezek a programok a felértékelési fázisban vannak, és az év második felében kezdôdnek el. "Alapul egy memorandum szolgál, és a 200 millió euróból, melyet több mint valószínû, hogy a jövô év elsô feléig lehívunk, évente 4.500-5.000 lakás építését tudjuk biztosítani. A kiköltöztetettek számára külön programunk lesz, mert nagyon sokan vannak, így a kormány és a helyi hatóságok egy koncepcióval kell rendelkezzenek. A program az év második felében indul, jelenleg a felértékelési fázisnál tartunk. Abból a 200 millió euróból, amit lehívunk, reméljük, hogy 50 millió eurót ezeknek a házaknak az építésére tudunk fordítani", mondta a miniszter, hozzátéve, hogy ezekben a programokban a helyi hatóságok is szerepet kapnak, hiszen azok ismerik a legjobban az érintett személyek szociális helyzetét – jelenti a Mediafax.

Hogyan sáfárkodunk az örökséggel?

Róth Miksát talán nem kell bemutatni Marosvásárhelyen, hiszen az ô munkái a holland királyi palotában, a mexikóvárosi Nemzeti Színházban vagy a budapesti Parlamentben éppúgy láthatóak, mint itt a Kultúrpalotában – vélekedik Fényi Tibor, a budapesti Róth Miksa Múzeum igazgatója, akivel arról beszélgettünk: tudjuk-e valójában, hogy milyen kincs birtokában vagyunk, és mit kell tennünk azért, hogy jelentôségéhez méltóan ôrizzük meg ezt az értéket.

– Gyakori, hogy a budapesti Róth múzeumot meglátogató külföldiek közül a hozzáértôk a nehezen kimondható târgu-muresi üvegfestményekrôl érdeklôdnek. A mûvészettörténészek ugyanis a világ minden táján számon tartják a Kultúrpalota üvegablakait, hisz az üvegfestészet olyan csúcsát jelentik, amihez fogható kevés van a világon. Sokadszor látom életemben, és nagyon örvendek, hogy (a lépcsôházi ablakoktól eltekintve) viszonylag jó állapotban vannak a nemsokára százéves üvegek.

Marosvásárhely a világ egyik leggazdagabb városa az üvegfestészet szempontjából, hisz a Kultúrpalota mellett ott áll a Városháza, ahol a szintén Róth Miksa által tervezett és festett üvegablakok láthatóak a fôbejáratnál, a lépcsôházban és a tanácsteremben is. Ez utóbbiaknak sajnos csak a kerete van meg, de még így is gyönyörûek, akárcsak a Petru Maior Egyetemen, a közegészségügyi igazgatóság Dózsa György utcai épületében vagy a vízmûvek szivattyúházában lévô Róth- alkotások. Az üvegfestészet szempontjából Marosvásárhelynek két testvérvárosa van, Kecskemét és Szabadka. Mindhárom településen részben ugyanazok az építészek dolgoztak, és mindháromban nagyon sok Róth-alkotás található. A kecskeméti és a szabadkai városháza nagytermét is, ugyanúgy, mint a marosvásárhelyit, festett ablakokkal díszítették. Hasonlóság az is, hogy Szabadkán a II. világháború után az ablakok közepérôl a magyar történelmi személyiségeket ábrázoló részeket kivették és levitték a pincébe, csak a szintén gyönyörû, díszes, festett üvegkereteket hagyták a helyükön.

– A történet ismerôs…

– Csakhogy valamikor a hetvenes évek végén Szabadkára került egy új szerb párttitkár, akinek megtetszettek a motívumok és zavarta a szemét, hogy az ablakok közepe üres. Megkérdezte a helyieket, hogy miért hiányzik a díszítés? Megmagyarázták, hogy ott is volt festett üveg, csakhogy azok magyar királyokat meg szenteket ábrázoltak, amire az volt a válasz: csak nem képzelitek, hogy festett üvegektôl fogok félni? Restauráltatta az ablakokat, s a szerbek – és persze az ott élô magyarok – azóta is nagyon szeretik. Igaz ugyan, hogy a neveket tartalmazó üvegdarabokat nem "találták meg", de bárki láthatja, hogy Könyves Kálmánról, Szent Istvánról vagy Szent László királyról van szó.

– Sajnos, Marosvásárelyen nem volt egy ilyen mûértô párttitkár, s a Városháza (ma megyei tanács) üvegablakai továbbra is hiányosak.

– A szabadkai szerbek viszont rájöttek: attól, hogy egy mûvészi alkotás helyreállt, csak szebb és értékesebb lett az épület. Még a délszláv háború csúcspontján, amikor a szörnyûségek történtek, akkor sem jutott eszébe senkinek, hogy tönkretegye az ablakokat, mivel ôk is büszkék azokra.

– A Kultúrpalota és a Városháza mellett milyen állapotban találta a többi Róth- üvegablakot?

– Sajnos, ezek állapota már egyáltalán nem megnyugtató, sürgôs védelemre, restaurálásra szorulnának. A volt Felsôkereskedelmi Iskolánál az ablakok csak részben vannak meg. Nagyon furcsa, hogy olyan rész is hiányzik, amelynek nem volt semmilyen politikai töltete: az egyik például egy anyát ábrázolt a gyermekével, a másik pedig egy munkás alakját. Valamikor a történelem során ezek is megsemmisültek, csupán a színes keretek maradtak meg, az egyikükön a bölcsességet jelképezô bagoly figurájával, a másikon pedig egy kis örökmécsessel. Az épületben mûködô Petru Maior Egyetem vezetôi, akik nagyon büszkék az ablakokra, kedvesen fogadtak, és arra kértek, mûködjünk együtt a védelmük érdekében. Az anyát és gyerekét ábrázoló ablakrész kiviteli terve megvan a Róth Miksa Múzeumban, s ha lesz rá pénz és akarat, hogy visszaállítsák, mi boldogan a rendelkezésükre bocsátjuk a terveket, ami alapján újra le lehet majd gyártani.

– A Városháza hiányos üvegablakainak is ôrzik a tervét?

– A Róth Miksa-hagyatékban azokból is megtalálható néhány, s az eredeti tervek alapján bármikor helyreállíthatók. Ám az is elképzelhetô, hogy Szabadkához hasonlóan, valahol egy pincében az üvegek is megmaradtak. Ez ugyanis nem ritkaság Erdélyben: például a temesvári volt papi szeminárium épületének nyolc gyönyörû üvegablakát, mivel azok egyházi személyiségeket, például Szent Ferencet, Szent Gellértet ábrázolták, a kommunista uralom idején kiszedték, s hogy ne semmisüljenek meg, ládákba rejtették. A rendszerváltást követôen, a ’90-es évek közepén valakinek eszébe jutott, hogy az ablakok megvannak. Német pénzbôl, német segítséggel helyreállították a Nagy Sándor által tervezett és Róth Miksa által kivitelezett gyönyörû szép ablakokat, s azok most a város büszkeségei. Érdemes lenne itt is szétnézni a pincékben, raktárakban, hátha elôkerül valami.

– Ez már megtörtént, hisz a régi Városházáról hiányzó ablakbetétek egy része a megyei múzeum raktárából elôkerült. Eredményes volt a "pincézés" is. Hankó Gábor, a Kultúrpalota korábbi igazgatójának elmondása alapján munkatársunk, Nagy Botond kutakodásainak köszönhetôen egy Ferenc József megkoronázását ábrázoló bronzrelief, két márványtábla és a Ferenc Józsefet ábrázoló üvegablak darabjai is elôkerültek.

– Ha Marosvásárhelyen vagy bárhol komoly szándék van arra, hogy Róth Miksa által készített ablakokat restauráljanak, mi, a budapesti Róth Miksa Múzeum segíteni tudunk. Az Európai Uniótól ugyanis pénzbeli támogatást kapunk, hogy ezeket a világszerte számon tartott ablakokat megmentsük és megôrizzük.

– Visszatérve a Kultúrpalotára, említette, hogy ott is van tennivaló…

– Egyrészt ôszintén gratulálok ahhoz, ahogy Marosvásárhely évtizedeken át megôrizte a Tükörterem üvegfestményeit. Látszik, hogy szeretik az emberek, óvták, ügyeltek rá. Bár egy messzirôl jött ember nem lát bele a költségvetésbe, de a lépcsôházban levô ablakok némelyikének ólmozása sürgôsen felújításra szorul. Ugyancsak érdemes lenne megerôsíteni a Kisteremben lévô Bethlen Gábort és tudósait ábrázoló ablakot is. Egyúttal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a restaurálás nemzetközileg elismert mûtárgyaknál ezerszer bonyolultabb, mint hogy azt egy helyi ügyes, tisztességes mester meg tudja oldani. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen anyagot, eszközt, vegyszert használnak, mert jó szándék mellett is lehet úgy beavatkozni, hogy örökre károsíthatják a mûtárgyat. Mivel a Tükörterem ablakai az üvegfestészet "Mona Lisájának" számítanak, a restaurálást a legjobb szakemberekre kellene bízni. E tekintetben minden szakmai segítséget megadunk, mivel az EU- tól ránk ruházott kötelességrôl van szó.

– Bár nagyok a gondok a Kultúrpalota lépcsôházának ablakaival, a látvány szomorúbbnak tûnik a közegészségügyi igazgatóság Dózsa György utcai épületében, ahol ablakrészek is hiányoznak már…

– Ott elôször is meg kellene kérni azt a személyt, aki – valószínû csak a "megóvás" céljából – hazavitte az egyik legszebb Róth Miksa-elemet a földszinti üvegablak közepébôl, hogy legyen szíves hozza vissza! Egyébként a baj könnyen elhárítható, ugyanis szecessziós ablakokról van szó, amelyeken csak virágok vannak. Ezek gyakorlatilag egyszínû vörös üvegbôl készültek és zöld szegéllyel vannak bekeretezve. Ebben az esetben csak újra kellene ólmozni az ablakokat, hogy ne essenek ki újabb darabok. Viszonylag könnyû munka olyan embernek, aki ért hozzá. Egészen más a helyzet ott, ahol festett képek vannak. A Tükörterem, a Városháza vagy a Kisterem ablakai nagyon értékes mûalkotások,és ennek megfelelôen kell restaurálni, hogy újabb száz évig megmaradjanak. Múzeumunkban az Aranyszarvas patika üvegablakainak a tervét is ôrizzük, amit Bernády György rendelt meg Róth Miksától. Jártam a gyógyszertárban, ma is szép, de számomra hiányoznak az üvegablakok. Szerencsére azonban ezeket is megôrizték, így ha majd létrejön Marosvásárhelyen a Bernády- emlékszoba, akkor ott bizonyára ki fogják állítani ôket.

– Említette, hogy nemcsak Marosvásárhelyre készített üvegfestményeket Róth Miksa. Románia területén merre találhatók az alkotásai?

– Román vidékre is szívesen rendeltek tôle munkákat, így például a Ploiesti melletti Vacarescu- kastély ablakait is ô készítette. Sajnos, az 1980-as években a tetô leégett, majd a rendszerváltás után a helyiek mindent elhordtak, s ma már romokban hever az egykori gyönyörû kastély. Calafaton,Turnu- Magurelén is vannak alkotásai, Aradon pedig egy görög katolikus román templomban, ezt azonban a kommunizmus idején lebontották. Megmaradtak viszont Róth-alkotások Kolozsváron a Karolina-kórház egykori ravatalozójában, ami ma ortodox imaház, az ugyancsak kolozsvári vérközpontban és a kolozsvári Gyógyszerészeti Múzeumban is, a fôtér sarkán. És akkor még nem szóltunk Gyergyóditróról vagy a Temesvárhoz közeli Detta katolikus templomáról és a dési ferences rendház homlokzati mozaikjáról, de a lista még így sem teljes.

– Honnan ismerték abban az idôben az alkotót?

– Róth Miksa az 1890-es évektôl nagyon híres volt, egyrészt, mivel a budapesti Parlament üvegablakait ô készítette, másrészt ô volt az elsô, aki iparmûvészeti Állami Aranyérmet kapott. Külföldön pedig számos világkiállításon nyert díjakat, így például 1900-ban Párizsban, késôbb Torinóban, Amerikában St. Louisban. Készített üvegfestményeket az erdélyi Vajdahunyad várába, de a budapesti Városligetben lévô Vajdahunyad vára nevû épületbe is, ahol Ferenc József fogadószobájának ablakai is az ô munkáját dicsérik, amivel az uralkodó nagyon elégedett volt.

– Hogyan került kapcsolatba Bernády Györggyel?

– Ma úgy tudjuk, hogy elôször egy szabadkômûves páholyban találkoztak, amikor Bernády még patikus volt, s az Aranyszarvas gyógyszertárba üvegablakot rendelt. Mivel a munka nagyon elnyerte a tetszését, késôbb polgármesterként is azt szerette volna, hogy ami neki tetszik, annak a város lakói is örüljenek. Ezért rendelt a Városházára, a Kultúrpalotába és máshova is ablakokat. Hihetetlenül hálásak lennék mindenkinek, aki felhívná a figyelmünket arra, hogy vannak-e még másutt is Róth-üvegek. Lehet, hogy nem tudunk róla, s valami az eredeti helyén maradt, vagy a hiányzó üvegeket valahova elvitték, hogy megôrizzék. Jelenleg ugyanis egy könyv készül Róth Miksa Erdélyben címmel, amelyben minden alkotásának a fényképét szeretnénk közölni. Ez egy többnyelvû könyv lesz, legszebb oldalain a Kultúrpalota üvegfesményeit ábrázoló képekkel.

– Hol van a Róth Miksa Múzeum?

– Budapesten, a Keleti pályudvar oldalánál, a Nefelejcs utca 26. szám alatt (VII. kerület). Ez a lakóháza és mûterme volt, s bárki, aki Marosvásárhelyrôl érkezik, szóljon a teremôrnek, hivatkozzon erre a cikkre és ingyen megnézheti Róth Miksa alkotásait.

– Fényi Tibor, mint az üvegfestészet legkiválóbb szakértôje, megszállottan kutatja, szeretné óvni a Róth- életmûvet. Honnan ez az érdeklôdés?

– Eredetileg történész vagyok, s voltam újságíró Ausztriában, a bécsi magyar Kultúrintézet igazgatója. Amikor onnan hazatértem, pályázatot hirdettek a Róth Miksa Múzeum igazgatói posztjára, amit elnyertem. Róth Miksát onnan ismertem, hogy Szolnokon nôttem fel, s kisgyermekként a csodálatos zsinagóga épülete elôtt járkáltam, s nézegettem a gyönyörû ablakokat, amelyekbôl akkor már csak szilánkok voltak, s mára semmi sem maradt. Ma már tudom, hogy azok is Róth Miksa alkotásai voltak, s a szeretet és tisztelet innen származik.

– S Erdély iránt?

– Azért szeretek Erdélybe jönni, mert itt nagyon sok mindent lát az ember, amibôl érezni lehet, hogy milyen volt a múlt 100-120 évvel ezelôtt, s azt is, hogy mi veszett el abból. Az üveg nagyon törékeny dolog, ennél talán csak a lélek törékenyebb. Azt gondoltam: megpróbálom megnézni, hogy ebbôl a sok törékeny dologból mi maradt meg. Nagyon örülök, hogy Erdélyben és Marosvásárhelyen annyi mindent megôriztek, és azt hiszem, hogy itt az emberek lelke is rendben van.

Bodolai Gyöngyi

Nagy Attila

Az erkölcs tájai elérhetetlenek (?)

Sólyom korában a lélek

Még le-lecsapott

S röpített büszkén mindent

Ami fejedelmi volt

Romlott malformált és hírhedt

Rothadás járja e vidéket

És talán ez is a cél ma

Könnyû a férfi s a nô is préda

Az erkölcs tájai elérhetetlenek (?)

Béget a bárány s zöldhajú rétek

Tétován árván (jövendô étek)

Reszketve fázva bújnak a dombnak

Hangja és szárnya hûlô kolompnak

Vergôdik égre s viharba esve

Lobbanva égve zuhan a testre

Bárány nyakára vérvörös csíkként

Est helyén pára s holnap így ismét

2006. április 30.

Nyomáti tetô

(MTI) – Május 14-én ünnepli kilencvenedik születésnapját Méhes György Kossuth-díjas író.

Székelyudvarhelyen született 1916-ban, Nagy Elek néven, édesapja ügyvédként dolgozott. A család 1917- ben Kolozsvárra költözött, Méhes a református gimnáziumban folytatta tanulmányait. Az érettségit követôen – apja kívánságára – az I. Ferdinánd Tudományegyetem jogi karára iratkozott be. Ideje nagy részét az egyetem könyvtárában töltötte, ahol elsôsorban színháztörténeti munkákat tanulmányozott. Ebben az idôben került kapcsolatba Janovics Jenôvel, a neves színházi szakemberrel, aki magántanítványává fogadta, s színháztudományra tanította.

Az egyetem elvégzése után egy ideig az Új Cimbora címû lapnál dolgozott, majd 1938-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjasaként néhány hónapot Budapesten töltött. 1938 és 1944 között a Pásztortûz és a Keleti Újság munkatársa volt, eleinte színikritikái, késôbb politikai publicisztikái, rövidebb humoros, szatirikus írásai is megjelentek. 1944 szeptemberében közölt Magyarok és románok címû vezércikke nagy port kavart, mivel azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a románok és a magyarok között olyan viszonyt kell teremteni, hogy a két nép tudjon egymás mellett élni.

A II. világháború idején Méhes zászlós rangban a határvadászoknál szolgált, s hogy a frontra nem került ki, a szerelemnek köszönhette. Katonaként ismerte meg Márgay Erzsébetet, akivel 1944 júliusában összeházasodtak. A nôsülési szabadság alatt nászútra mentek, s mire visszaértek, alakulatát már a frontra vezényelték. A háború alatti évek eseményeit késôbb az 1982-ben megjelent Bizalmas jelentés egy fiatalemberrôl címû önéletrajzi ihletésû regényében idézte fel.

1944 ôszén Balogh Edgár meghívására a Magyar Népi Szövetség Világosság címû lapjához került, ahol a kulturális rovatot szerkesztette. 1948-tôl két éven át a Falvak Dolgozó Népe munkatársa, majd 1950-52-ben a Mûvelôdési Útmutató mûszaki szerkesztôje volt. Ebben az idôben pártonkívülisége miatt több támadás is érte, ezek közül a legkomolyabb a neve megváltoztatására irányult: állítólag a kommunista író Nagy Istvánt zavarta a névrokonság. Nagy Elekbôl egy matematikus-filozófus ôse után így lett Méhes György, s mikor a személye körüli viharok elcsitultak, visszavehette volna a nevét, de ô megmaradt választásánál.

1952-ben kilépett a sajtó világából, visszavonult a társasági élettôl, szabadúszó lett, minden idejét az írásnak s családjának szentelte. Ekkor jelent meg elsô regénye, egy ifjúsági regény Verôfény címmel.

Az ötvenes években Méhes elsôsorban mese- és ifjúsági íróként vált híressé, sorra jelentek meg a gyermekeknek szóló munkái (Gyöngyharmat Palkó és más mesék, Kárpátok kincse, Szikra Ferkó, Gyémántacél, Virágvarázsló, Világhíres Miklós). A hatvanas évek elejétôl az író visszatért régi nagy szerelméhez, a színházhoz, igaz, elsô darabja, az Oroszlán a kastélyban címû abszurd dráma csúfosan megbukott. Ez egy idôre visszariasztotta, de mikor a 33 névtelen levél címû vígjátékával visszatért, egyértelmû sikert aratott. Sorra születtek drámái és vígjátékai, s ugyanúgy, mint a mesék írásakor, a társadalomban meglévô feszültség kimondására törekedett, Noé bárkája címû darabját a cenzúra komolyan kifogásolta is. Színmûveit, a fajsúlyos és rejtett mondanivaló ellenére is az ún. polgári színdarabok körébe sorolták, amelyet szûk tematika, könnyedebb hangvétel jellemez.

Elsô felnôtteknek szóló regényét, az Orsolyát 1977-ben publikálta, különösebb sikert nem aratott. 1982-es Bizalmas jelentés egy fiatalemberrôl címû munkájára, mint igényes memoárirodalomra már felfigyelt a közönség. 1986- os kisregényeit, köztük a Gina címût, valamint A kolozsvári milliomosok címû regényét a kritika figyelemre sem méltatta. Magyarországi felfedezése igazából csak az elmúlt években kezdôdött, a nagy mesélôkedvvel, olvasmányos stílusban megírt fordulatos történetek sorra jelentek meg, s nagy sikert arattak a honi olvasók körében, A kolozsvári milliomosokból pedig tévésorozat is készül.

A most 90 éves írót 2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki "jelentôs próza- és drámaírói tevékenységéért, az egyetemes magyar mûvelôdés és nemzettudat megtartó erejének kimunkálásában vállalt szerepéért, a gyermekirodalomtól a színpadi alkotásokig ívelô irodalmi munkásságáért", 2005-ben pedig a bécsi Európai Akadémia díjával jutalmazták munkásságát.

(MTI) – Életének 86. évében elhunyt Somlyó György Kossuth- és József Attila-díjas költô, esszéíró.

Apja, Somlyó Zoltán költô révén fiatalon a Nyugat nagy nemzedékéhez és követôihez csatlakozott. Kapcsolatba került az Újholddal, hatott rá a francia szürrealizmus.

Elsô versét 1937-ben közölte Az Újság, Pogány zsoltárolás – József Attila halálára címmel, s egy év múlva saját kiadásban megjelent elsô verseskötete, A kor ellen címû. 1943-ban jelent meg elsô fordításkötete, a Skót balladák

1941-ben elôször, majd 1944-ig többször munkaszolgálatra hívták be.

1945 ôszén beiratkozott a pesti bölcsészkarra, 1946 novemberében francia ösztöndíjjal a Sorbonne hallgatója lett.

1954-55-ben a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetôje volt.

1958-ban szerkesztésében és elôszavával megjelent a Francia költôk antológiája és Rimbaud összes mûveinek elsô magyar kiadása. Emellett sorra jelentek meg verseskötetei, tanulmányai is, s hosszabb- rövidebb idôt Francia- és Olaszországban töltött. 1965-ben Párizsban megjelent elsô francia fordítású verseskönyve, a Souvenir du Présent. 1966-ban megindította az Arion címû többnyelvû irodalmi almana-chot, amelynek 1987-ig volt fôszerkesztôje.

Somlyó György lírájában a legkötetlenebb szabadverstôl a szigorúan szabályozott szonettformáig szinte minden versforma megtalálható. Prózai munkái erôsen önéletrajzi ihletettségûek. Életmûvének szerves részét képezik tanulmánykötetei és mûfordításai.

A francia és a magyar líra, fôleg Szabó Lôrinc hagyományait folytatva alakította ki új versformáját (Tó fölött, ég alatt). Megújította a szonett hagyományát. Meséivel (Mesék a mese ellen, A mesék könyve) egy ôsi mûfajt támasztott fel.

Regényírói pályája az 1970-es, ’80-as években bontakozott ki (Árnyjáték, Rámpa, Párizsi kettôs). Számos tanulmánykötete jelent meg (Philoktétész sebe, A költészet évadai), 1963-tól több kötetben.

1992-tôl a Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémia alapító tagja.

A Kossuth-díjat 1997-ben kapta, József Attila-díjjal többször is kitüntették.

1990-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével tüntették ki. 1992-ben neki ítélték a Soros Alapítvány Kassák- díját. 1994-ben PEN-emlékérmet és Illyés Gyula-díjat kapott. 1996-ban a chilei kormány Gabriela Mistral-emlékéremmel tüntette ki. 1998-ban Pro Urbe Budapest Díjat kapott. 2004-ben a Pablo Neruda-emlékéremmel tüntették ki.

Fülöp Kálmán

Elönt a szín

harangok égnek

kibomló térbe

sújt szavad –

Édenbe

tompulnak

a lángok

izzik az éj

fények nevetnek

s te a tiszta

csend maradsz

az elnémult

szélben...

Kék hajnalon

égô csendben

lüktet vérem

kegyelemben

vagyok, tudom

Isten néz rám

szeme némán

figyeli, hogy

a sötétben

pattanásig

duzzad vénám –

még göröngyös

kósza utam

telepedik, apad

gémeskutam...

Nem Kánaán

mégis helyem:

Kis-Küküllô

fogja kezem.

Czirmay Szabó Sándor

a hallgatásom

már csak körön kívüli

néma sikoly-lét

*

más ez a világ –

nyílik a magnólia

mindhiába már

*

fellegek gyûlnek –

barátság-aszályban majd

sírodon virág

(részlet egy önéletírásból)

Az évfolyamtársai azt tanácsolták, kérjen kihallgatást az új román dékántól, mivel az a hír járta róla, hogy nagyon rendes ember. Eszter fel is iratkozott a fogadóórára, de a kijelölt idôpontban a dékán éppen valamiért eltávozott. A lány újra próbálkozott, de nem kerülhetett sorra valami más elfoglaltság miatt. Még vagy ötször megkísérelt bejutni hozzá, míg végül megértette, hogy ennek a nagyon rendes embernek az ô számára sohasem lesz ideje!

Kereste hát továbbra is az elfogadható- megfizethetô lakásokat, járt, érdeklôdött, míg aztán egy délután megjött az a román lány, aki az ô helyére pályázott. Látva, hogy az ágy még nem üres, odavitte a gondnokot, megfogták Eszter dolgait, s szó nélkül kihajigálták mindenét a folyosóra. Utána a román lány fölényes biztonsággal – mint akinek ez kijár! – Eszter helyébe telepedett, két magyar lány közé. Eszter holtsápadtan, tehetetlenül nézte végig a kitoloncolását, majd – mindenét otthagyva – elment a bentlakásból. Órákon át céltalanul járta a várost, lázas feszültségben égett minden idegszála. Már sötét volt, mikor megállt a Szamos hídján. Feje fölött barátságosan vigyázó csillagok, alatta a békésen áramló folyó, lényét átjárta a föld illata.

Nem volt már egyedül, védôn körülvették az ôselemek. Ráhajolt a korlátra. Érezte a víz mélyrôl áramló hûvös simogatást, a csendesen hömpölygô hullámok erôs vonzását. Behunyta szemét, átadta magát az elemek megnyugtató varázsának.

Itt talált rá – miután mindenhol keresték – két hajdani szobatársa, Judit és Ágota. Szó nélkül átkarolták kétoldalról, s megindultak vele a bentlakás felé. A portánál Ágota elôbbre lépve falazott, mögötte Judit a köpenye alá vonta Esztert, és visszalopták a bentlakásba. A volt szobatársak aztán beosztották egymás között, melyik éjszaka kivel alhatik, összeszedték a szétdobált holmiját, és berakták a szekrényükbe.

Ezzel elkezdôdött Eszter életének ágyrajáró korszaka. A reggeli kivonulás az otthonból nem volt veszélyes, mert nem figyelt rá senki. Este azonban mindig várnia kellett egy tömegre, hogy azok között észrevétlen besurranhasson. Napközben nem jött vissza, az elôadások után könyvtárba ment vagy a szabadban tartózkodott, megtanult a sétatéren, a padon ülve aludni. Éjszaka sohasem tudta kipihenni magát. Az ágy ugyan elég széles volt, két személy nyugodtan elfért volna rajta, ha nem lett volna sodronyos. De az volt, teknô formájúra nyúlva, s ezért vigyáznia kellett, nehogy ráguruljon az alvó társára. Voltak éjszakák, amikor egyáltalán nem aludt emiatt. Mégis boldog volt, hogy a társai nem hagyták az úton, hogy fedél van a feje fölött.

Azonban az egyetemen a teljesítménye nagyon leromlott. Órán nem figyelt, szórakozott lett, s ha szóltak hozzá, vagy szemináriumon kérdezték valamirôl, azonnal sírógörcsöt kapott. – De a szûkebb környezetének türelme, megértô szeretete átsegítette ezen a szakaszon is.

Az évfolyam élete pedig egyre zaklatottabb lett, félelem és bizalmatlanság ült a szemekben. Zsanett nem kis megdöbbenéssel észlelte, hogy Szeréna viselkedése is egy idô óta nagyot változott, s ezt elôtte szóvá is tette. Erre Szeréna félrevonta ôt egy különálló zugba, s bizalmas hangon közölte vele, hogy – mint diákszövetségi vezetô tag – feladatot kapott, figyeljen a bentlakásban minden szóra, jelre, s azonnal jelentse, ha valami ellenséges megnyilvánulást észlel, legyen az akárcsak egy szó vagy apró cselekedet. – Vagyis azt akarják, hogy spionkodj, de te természetesen visszautasítottad – vélekedett Zsanett.

– Nem, ellenkezôleg, készségesen elfogadtam, hogy – így könnyebben hozzájutva titkos adatokhoz – idejében érthesíthessem társainkat, ha valami eljárást terveznek ellenük. – Vigyázni kell – folytatta Szeréna –, mert sok az önkéntes besúgó a diákok között, akik pénzért árulják társaikat, fajtájukat, és minket is megfigyelnek…

Az új vezetôség pedig fáradhatatlanul mûködött. A magyar feliratok rendre mindenhonnan eltûntek, átcserélôdtek a dékáni hivatalok emberei is más nyelvûekre, már sehol sem lehetett magyarul beszélni. Kitartóan pattogott a bírálat és önbírálat fegyvere azok ellen, akik bármilyen ellenvetést is tettek. Ezek közül titokzatosan eltûntek néhányan a még magyar nyelvû karokról, érdeklôdni sem lehetett felôlük, ijesztô homály vont be mindent. A diákok elborzadva értesültek a természettudományi kar dékánjának esetérôl is, aki az állandó "átnevelés" folytán végül öngyilkos lett.

Ilyenformán nagy merészség volt Szabédi László részérôl, hogy vezetôségi gyûlésen felszólalt az anyanyelv védelmében. Kifejtette, egy gépnek valóban mindegy, milyen nyelven indítják el, de nem mindegy a nyelvnek. A nyelv nem gépezet, hanem élô, eleven valóság, de csak akkor, ha használják, ha beszélik. A félreszorított nyelv sorvad, pusztulásra van ítélve. Ha így megy tovább, ez vár a magyar nyelvre is…

Beszéde óriási felháborodást keltett a román vezetôség körében, kikeltek ellene, pártszerûtlennek, rendszerellenesnek nevezték, utasították, vizsgálja felül saját indokolatlan állításait, vonja vissza, s kérjen nyilvánosan bocsánatot tôlük saját tanítványai elôtt, amiért így megrágalmazta azt a kommunista pártot, a rendszert, amely egyenlônek tekint minden nemzeti kisebbséget.

Pár nap múlva összehívták a díszterembe a diákjait, a volt bolyaistákat. Mikor már mind együtt voltak, megjelent elôttük Szabédi. Lehajtott fejjel, lassú léptekkel haladt a diáksorok mellett az emelvény felé, nem nézett senkire. A hallgatói döbbent feszültségben követték minden mozdulatát, egy néma jajkiáltásban égett a terem.

Halk hangon szólalt meg, pár mondatot mondott arról, hogy néhány napja nem nyilatkozott elfogadható módon… És ennyi! Fejét felemelte, s most már szótlanul, hosszan a hallgatóira nézett… mintha némán elköszönt volna tôlük. A teremben csend volt, csak a villogó fiatal tekintetek jelezték, hogy a barbár jellemtörô tortúra ismét célt tévesztett: a tanítványok azonosultak mentorukkal a megaláztatásban, ezt hordozta a szemek üzenete.

A következô nap még megjelent az egyetemen, Zsanett összetalálkozott vele a lépcsôfordulón. Lehajtott fejjel ment fölfelé, nem nézett most sem a növendékére, ólmos léptekkel haladt el mellette… A lány megállt, majd utánalépett, szerette volna üdvözölni, megmondani, mennyire tisztelik, mennyire bíznak benne, de már eltûnt a szeme elôl, belépett a tanszékre.

Eltelt még ki tudja hány, ködös homályban egybeolvadó nap, ami alatt egymással is alig tárgyaltak. Aztán az egyik délután Szeréna, ha lehet, még furcsábban viselkedett, mint máskor, zaklatott volt, piros foltok égtek az arcán. Félrevonta Zsanettet, megkérte, este találkozzanak a titkos helyükön, a fürdôszoba belsô felének a félreesô beugrójában. Megvárták, amíg a lányok lefeküdtek, elaludtak, és azután kiosontak a hálóból.

– Nem bírom tovább magamba zárni a titkot, ahogy ezt tôlem követelik! – tört ki Szerénából a kétségbeesés. – Nem szabad elmondanod senkinek, amit most mondok, de meg kell osztanom veled, mert megszakadok a súlyától… Huszonnégy órája már, hogy tudom: – Szabédi öngyilkos lett, a vonat elé vetette magát… Holnap temetik, de titokban kell tartani, hogy a diákjai ne mehessenek el a temetésére! Zsanett elôtt a villanyfény meglódult, zuhanni kezdett, az árnyék recsegett, ropogott, rájuk dôlt… A cementre hulltak. Ott maradtak reggelig… Lázban virrasztottak…

Reggel korán indultak az egyetemre. A könyvtárból kivettek néhány Szabédi-verseskötetet, a táskájukba tették.

Délelôtt az egyetemen úgy zajlottak az órák, mint máskor, senki sem sejtett semmit. Csak délben tûnt fel a többieknek, hogy le vannak zárva a kijárati ajtók. Nyugtalanság, rossz sejtelem szállta meg ôket, csoportokba verôdve tanakodtak.

Aztán Szeréna az órájára nézett, és megszólalt. – Figyeljetek, két óra van, most temetik Szabédi Lászlót. Azért zárták le az ajtókat, hogy a tanítványai ne kísérhessék utolsó útjára… A végbúcsú tisztességét megtagadták tôlünk! Csak egy hivatalosan kijelölt küldöttség képviseli az egyetemet.

A hirtelen beállt döbbent csendbe egyszer csak egy hang belezokogott, azután feljajdultak egymás után, majd egyszerre is tehetetlen-szaggatott mondatok, a terem lassú kétségbeeséssé vált: – Nem igaz, nem lehet igaz! – Vizsgáznunk kell nála, senki nem tudja ôt helyettesíteni! – Istenem, ez megint hogy történhetett meg? – Belehajszolták, tudhattuk volna! – Támaszunk volt, azért veszett el…! – Dávid megrendülten suttogott maga elé : – Úristen! – nincs holnap, nincs jövô… Az élet kiürült.

Zsanett elôszedte és szétosztotta a versesköteteket. Átrendezték a padokat, és körös-körbe ültek. S ahogy most így egymással szembe kerültek, megdöbbenve fedezték fel, mennyire megváltoztak külsôleg is ez alatt a pár év alatt. Mintha nem is ôk lennének, mindenfelôl csupa megtört, koravén arc volt látható… Csak nézték egymást szótlanul, sokáig, és valahol mélyen felsírt bennük a lélek:

– Úristen, mit tettek velünk? – Ki kárpótolja kifosztott éveinket, reményeinket, ki adja vissza a fiatalságunkat?!

– Búcsúzzunk! – szólt halkan Szeréna. Virágtalan búcsúnk övezze immár halhatatlanná lett szavait, melyekkel ôt örökre megôrizzük! Mondjuk együtt, mint a miatyánkot:

Ha meg lehetne rövidítenem

az idôt, mi még hátra van! Hisz annyi

csillag van az égen – jaj, ha nem

kellene mindegyiknek nevet adni!

Ha át lehetne vágtatni vakon

az egymást lassan váltó éjszakákon,

s halálhoz jusst nem gyilkos kínokon

szerezni, nem elherdált ifjúságon!

Ma este elaludni, s reggelig

végére járni harminc-negyven évnek

álmot se látva közben – s még alig

virrad, s meghalni máris, mint a vének.

Néhány komoly utolsó perc elég

volna: megáldani szeretteinket,

s megbocsátani, nem tudva voltaképp,

kiket bántottunk, s kik bántottak minket.

Ercsey Szabó Mária

Véget ért a Szabadság, szerelem címû film forgatása Budapesten – közölte az amerikai-magyar filmproducer, Andy Vajna csütörtökön az MTI- vel.

"Életem eddigi legnagyobb kihívása volt" – fogalmazott az angol-magyar koprodukcióban készülô filmrôl Andy Vajna, aki az MTI-nek nyilatkozva megjegyezte: megkönnyebbült a több mint két hónapos forgatás utolsó napja után.

"Mindenki azt mondja, hogy egy akciós filmet csinálok az '56-os forradalomból. De nem. Ez egy szerelem története a forradalom idején" – mondta a producer, aki emlékeztetett: a régi fotókon mindenhol kilôtt házakat, romos épületeket lehet látni, a filmben azt próbálta vászonra vinni, ahogy az megtörténhetett.

A világ számos országában dolgozó Andy Vajna magyarországi tapasztalatairól szólva diplomatikusan megjegyezte: "Minden filmnek megvannak a maga nehézségei, ennek is megvoltak. Nekem az a dolgom, hogy ezeket legyôzzem és megoldjam. Ez remélem, sikerült". A producer mindentôl függetlenül hozzátette: ahogy eddig is, úgy a jövôben is ajánlani fogja a magyar filmes szakembereket külföldön.

"Nem baj, ha egy film hatásosan van megcsinálva, a lényeg, hogy a jó ízlés határán belül maradjon, erre itt a stáb garancia" – mondta az MTI- nek a film egyik fôszereplôje, Csányi Sándor. A színmûvész a forgatási élményeirôl szólva kiemelte, hogy számára különösen érdekes volt ilyen "rettenetesen profi stábbal együtt dolgozni".

A két külön stáb, az egyszerre felvételt készítô négy-öt kamera meglehetôsen szokatlan a magyar színészeknek – mondta a Radnóti Miklós Színház tavaly a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett mûvésze.

Csányi Sándor hangsúlyozta: "jó szellemiségének, praktikusságának és humorának köszönhetôen" Goda Krisztina rendezôvel a forgatás alatt remek munkát tudtak végezni. "Nagyon nagy élmény volt a vízilabda- jelenetek felvételéhez szükséges két hónapos edzésmunka, amit a jelenlegi olimpiai bajnokokkal közösen végeztünk el" – tette hozzá.

A március elején kezdôdött – mintegy 700 statisztát felvonultató, 23 helyszínen játszódó – Szabadság, szerelem címû film forgatása csütörtökön a fôvárosi VII. kerületben ért véget. A történet egyszerre idézi fel 1956 októberének történéseit és a magyar sport állandó sikerága, a vízilabda egyik legfényesebb pillanatát, az 1956-os melbourne-i olimpia elôdöntôjében az oroszok felett aratott diadalt.

Londoni utómunkálatokat követôen a film díszbemutatóját a tervek szerint a forradalom ötvenedik évfordulóján, 2006. október 23- án vetítik.

(MTI) – Négy magyar film is szerepel az idei cannes-i filmfesztivál programjaiban – hangzott el a Magyar Filmunió csütörtöki sajtótájékoztatóján az Uránia Filmszínházban csütörtökön.

Az Egy bizonyos tekintet, az Un Certain regard sorozatban Magyarországot Pálfi György Taxidermia címû filmje képviseli. A Magyar Filmszemle fôdíjas alkotásának operatôre Pohárnok Gergely, aki a rendezô elsô filmjét, a Hukkle címû Fassbinder- díjas filmet is fényképezte. Pálfi György az újságíróknak elmondta: reméli, hogy a filmfesztivál után a következô filmje könnyebben és gyorsabban elkészül. "Bármi is lesz, elsôsorban szeretném magam jól érezni Cannes- ban" – mondta a rendezô.

A filmszemle másik hivatalos versenye a fôiskolásfilmeket bemutató Cinéfondation. Itt Kocsis Ágnes Vírus címû negyedéves vizsgafilmjét vetítik. A végzôs rendezô Friss levegô címû másik vizsgafilmjét a Kritikusok hete sorozatban (Semaine de la Critique) vetítik, s a legjobb elsô filmesnek járó Arany Kamera díjért is versenyben van. Kocsis Ágnes filmje nem elôször szerepel fesztiválon. "Remélem, hogy Cannes után több nyilvánosságot kapok" – tette hozzá.

Hajdú Szabolcs Fehér tenyér címû alkotását a "Rendezôk két hete" (Quinzaine des réalisateurs) címû sorozatba hívták meg Cannes-ba. Az önéletrajzi ihletésû rendhagyó sportfilm az idei filmszemlén elnyerte többek között a legjobb rendezés díját. Hajdú Szabolcs három filmjével szerepelt már fesztiválokon, és ez a szereplés sem érte villámcsapásként.

A filmvásáron is vetítenek további két magyar filmet: Goda Krisztina Csak szex és más semmi és Gárdos Péter Az igazi Mikulás címû alkotását.

"A Cannes-i filmfesztivál a legnagyobb szakmai találkozó és filmvásár is egyben, olyan esemény, amely a filmszakma minden ágát érinti" – mondta az MTI-nek Vezér Éva, a Magyar Filmunió ügyvezetô igazgatója. Fontos, hogy a magyar filmeket minél több külföldi moziban mutassák be.

Míg az EU-szabvány kihat,

mifelénk is ez a divat.

Fômufti vagy bankár? Huha!

Elegáns a csíkos ruha.

Luxuscella, mégis tikkaszt,

megbetegszik, aki sikkaszt.

Minden korrupt politikus

szívbajos lesz vagy hektikus.

A bûnhôdést hagyja másra,

makulátlan egy csapásra.

Többé nem számolnak vele,

ám a börtön mégis tele.

Ellepi sok csirkefogó,

de kifelé más a logó.

Nem ismert csak egy opció,

Vesszen a nagy korrupció!

– Ki a korrupt, mondd meg, apus!

– A sok koldus meg a kapus.

Járom az utat…

... az Óváros egyik legszebb részén, a Köteles Sámuel utcában. A múlt század elsô éveiben nyitották meg ezt az utcát, s ezért a házak túlnyomó többsége szecessziós díszítôelemeket tartalmaz. A Bernády-korszak új, impozáns épületeinek tervezésében részt vett Thoroczkai Wigand Ede (12., 18. szám), Patrovits Kálmán (2. szám), Radó Sándor (16. szám), Bustya Lajos (29. szám).

Az utca a nevét Köteles Sámuelrôl (1770–1831), a Református Kollégium neves filozófiatanáráról kapta, aki Tordán született, s tanulmányait Nagyenyeden, majd a jénai egyetemen végezte. Hazatérve, a vargyasi báró Dániel István családjának lett az udvari papja, majd 1799 júliusától meghívták a marosvásárhelyi Református Kollégium filozófia tanszékére, ahol 18 éven át magyar nyelven tanított akkor, amikor az iskoláztatás nyelve latin volt. Sikerei és áldásos munkája után a híres nagyenyedi kollégiumba ment, ahol 13 évig tanított. Számos tudományos mûve jelent meg: Logika, vagy az értelem tudománya, Erkölcsphilosophia, Philosophia encyklopedia cím alatt. Nevelôi és tudományos munkájának elismeréséül a Magyar Tudós Társaság 1830-ban tagjai közé választotta.

Az Óváros hírnevét a Köteles Sámuel utca épületei és jelentôs személyiségei öregbítették.

Az épületei közül jelentôs: a minoriták temploma és rendháza (4. szám), a minoriták bérháza (2. szám), a Színmûvészeti Egyetem (6. szám), a Mikó-ház (12. szám), a szanatórium épülete (29. szám), Sényi László háza (9. szám), a Bolyaiak emlékháza (5. szám) és Benkô László háza (1. szám).

Jelentôs személyiségek, akik itt éltek vagy tevékenykedtek: Molter Károly (1890–1981) író, a Református Kollégium tanára (5.