|
LVIII. évfolyam 104. (16285.) sz. |
2006. május 9., kedd |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Nem tartozik a legnagyobb sportágak közé Romániában, sem ami a leigazolt sportolók számát, sem ami a nemzetközi eredményességet illeti, a jégkorongnak azonban így is sikerül folyton maga felé irányítani a közvélemény figyelmét. Ez az egyetlen sportág ugyanis, amelyben már jó néhány esztendeje nem klubok, városok, illetve a mögöttük álló szurkolótáborok küzdenek az áhított bajnoki címért, még csak nem is a csapatok mögött álló rivális üzletemberek, pénzügyi csoportok (mint ahogy más sportágakban gyakori) harca kerül elôtérbe, a romániai jégkorongban ugyanis – elismerjük vagy nem, egyetértünk vele vagy vitatjuk – két nemzeti közösség rivalizál egymással, s a szemben álló felek politikai kapcsolatának alakulása a jégpálya környékén lecsapódó szurkolói viselkedésmódban is lemérhetô. A korai kilencvenes évek igen feszült hangulatában, néha a szó szoros értelmében vérre menô meccseket vívott a Csíkszereda és a Steaua (a két csapat neve azonban mellékes a történetben), a legutóbbi évek közhangulatának hullámzása mellett pedig, amióta az EU-kurzus hangsúlyosabban divatba jött, már a "kifelé a magyarokkal"-ozás is kezd szalonképtelenné válni.
Nos, a jégkorong az a sportág, amely Románia sporttörténelmében mindeddig példátlan premierre készül, s ami nem csak abban érdekes, hogy egy romániai klub más ország "belföldi" bajnokságában kíván részt venni, hanem éppen abban, ami a fentiek folyománya, hogy a "romániai magyar" klub teszi ezt, és nem az ukrán vagy a bolgár bajnokságba jelentkezik (a belföldi bajnoksággal párhuzamosan), hanem – minô véletlen! – Magyarország pontvadászatába.
Miután tehát a jégkorongban jelent meg Románia elsô – hivatalosan! – magyar nevû klubja, a HC Csíkszereda, ugyancsak ez a sportág fogja adni Románia elsô résztvevôjét egy magyarországi bajnokságban. Nemzetközileg ez nem példa nélküli, hisz éppen a tavalyi magyar jégkorongbajnokságban szerepelt a szlovákiai Érsekújvár, ám a csíkiak bátor lépése olyan bukaresti falakat döntöget, amilyenek lebontásáról néhány éve még nem is álmodhattunk. A mentalitás lassú, ám íme, tetten érhetô változásáról tanúskodik a bukaresti szakszövetség döntése is, amely rábólintott a csíki vállalkozásra, hisz az ôsriválisok is belátták – irigykedve ugyan –, hogy a nagyobb tapasztalat a romániai jégkorong javára is válik, különösen a nemzetközi porondon.
Szimbólumértékûnek is tekinthetô akár, hogy a csíkszeredai Sportklub egy EU- csatlakozás elôtt álló ország csapataként indul a magyar bajnokságban, s vélhetôleg egy "EU-belbajnokság" résztvevôjeként fejezi be az idényt. Abban pedig valóban biztosak lehetünk, hogy nem csupán a Sportklub, de az egész romániai sport- és közélet is nyer a dologból.
Tegnap 13 órakor futott be az elsô vonat az újonnan felavatott marosugrai vasúti megállóba. A megállót jelzô román nyelvû táblát ünnepélyes keretek között Ciprian M. Dobre prefektus és Meghesan Ioan, Marosugra polgármestere leplezte le, majd Baciu Ioan ortodox pap áldotta meg. Az eseményen jelen volt Lantos Ioan alpolgármester és Titi Ernestiu marosvásárhelyi állomásfônök is.
Elôször tavaly augusztusban merült fel a megálló ötlete, a hivatalos jóváhagyásig azonban kilenc hónapra volt szükség. Az idôsebb generációban még él az 1920-ban létesített és 1960-ban megszûnt megálló emléke, néhányan pedig nosztalgiával beszélnek a néhány éve lebontott ôrházépületrôl.
A polgármester köszöntôbeszédében elmondta, hogy a P.O. (punct de oprire) megnevezés ellenére állomásként gondolnak a megállóra, amely sokak életét meg fogja változtatni a jövôben.
Az ingázóknak (számuk nyolcvan és száz közötti) ezentúl nem kell Szentpálra vagy Maroscsapóra gyalogolniuk, és kedvezô áron válthatnak jegyet (egész jegy 23.000, diák- és nyugdíjasjegy 16.500, havi bérlet 378.000 régi lej) a napi 14 járatra.
A közlekedés könnyítése érdekében tervbe vették a falu központjától a megállóig terjedô 500 méteres útszakasz leaszfaltozását.
Elisabeta Harmanescu, a marosugrai iskola igazgatónôjének véleménye szerint a megálló az ingázó tanárok helyzetén is javít és a diákok szülei talán ezentúl könnyebben beleegyeznek, hogy gyerekeik a városban folytassák tovább tanulmányaikat.
Ciprian M. Dobre prefektus találóan jellemezte az esemény fontosságát: "nincsenek olyan dolgok, melyeket nem lehet megváltoztatni, a polgármester pedig ezzel a kezdeményezéssel új lehetôséget biztosított a falu lakóinak."
A volt Distrigaz, az E-ON Ruhrgas Romania privatizálási szerzôdésének nyilvánosságra hozását követeli Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, aki ellenkezô esetben bírósági eljárással fenyegetôzik. A városvezetô 500 napos tevékenységi beszámolót is követel a DA Szövetség, de az RMDSZ politikusaitól is.
Tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea az útjavítási programmal kapcsolatban jelentette ki, hogy a Cutezantei utca aszfaltozását már a múlt héten meg kellett volna kezdeni az ütemterv szerint, de az Energomur, az E-ON Ruhrgas és az Electrica miatt késésben vannak, ugyanis ezek a vállalatok nem fejezték be a föld alatti vezetékhálózat javítását. Különösképpen a gázszolgáltató vállalatra neheztelt, mondván, hogy miatta négy másik utca javítása is függôben van. A Népújság kérdésére pedig kifejtette: Romániában jelenleg nincs olyan törvény, amely lehetôvé tenné a gázszolgáltató szankcionálását a késedelem miatt, a vállalat monopolhelyzetben van és azt csinál, amit akar. Dorin Florea a Romániai Municípiumok Egyesületének alelnökeként is kijelentette, elemzik annak a lehetôségét, hogy miként lehetne bírósági eljárással hatálytalanítani a gázszolgáltató magánosítására vonatkozó kormányhatározatot, hiszen a szerzôdésbe tudomása szerint "nem vették be" a helyi önkormányzatokat, amelyekkel mellesleg most, az Electrica közelgô magánosítása esetében sem konzultál a kormány. A polgármester, a tanács különféle határidôket szabott meg a közmûszolgáltatóknak a vezetékhálózat felújításával járó munkálatok elvégzésére, 3 hónapot a mûszaki fôvezetékek lefektetésével járó szabványok tisztázására és 3 évet a kivitelezésre. Egyiket sem tartották be – tette hozzá, ezért egy hónappal ezelôtt a miniszterelnöknek is jelezte észrevételeit, aki biztosította, hogy 3 hónapon belül megoldást találnak. Florea bevallotta, a gázszolgáltató "idegesíti", de "legjobban a lakosság fog idegeskedni a számlák láttán" – tette hozzá. Ott a gond, hogy a magánosítási szerzôdések megkötésekor (amelyekbôl az önkormányzatokat kihagyták, pedig ezek területén haladnak át a vezetékek) az új tulajdonos európai uniós árakon adja el a szolgáltatásait, a kormány pedig elmulasztotta bevenni a szerzôdési feltételekbe, hogy fokozatosan, 2011-ig térjenek át az EU-s árakra. "Követelem a szerzôdések tartalmának nyilvánosságra hozatalát. Ha ez nem történik meg, vagy ha a szerzôdést nem lehet módosítani, újratárgyalni, akkor bírósági eljárást indít a Municípiumok Egyesülete, hiszen elfogadhatatlan, hogy az önkormányzatokat kihagyják egy ilyen fontos szerzôdésbôl, amivel gyakorlatilag monopolhelyzetbe hozzák az E-ON Ruhrgast. Köteleztek, hogy adjuk el a város kereskedelmi helyiségeit, az orvosi rendelôket, kiforgatják az önkormányzatokat a vagyonukból. Márpedig vagyon nélkül mit ér egy önkormányzat?" – tette fel a kérdést, majd kijelentette, Románia pár év múlva nagy gondokkal fog szembenézni a gázszolgáltató eladása miatt, és ez elsôsorban azok lelkiismeretét terheli majd, akik a Distrigaz vezetésében voltak, de nem emeltek szót a problémák miatt. A polgármester szerint oda kellene figyelni arra is, hogy készülôben van az áramszolgáltató magánosítása is, az önkormányzatok ezzel kapcsolatos érdeklôdésére a kormány pedig idôhúzási politikát folytat, hogy a privatizáció malmára hajtsa a vizet. A ratosnyai gát magánosítása is szóba került, ez Dorin Florea szerint nagy felelôtlenség lenne, hiszen 10-15 éven belül a Maros folyó mint ivóvízforrás az EU-s szabványok alapján nem jöhet számításba, az altalajvíz a só miatt használhatatlan, így alternatív megoldásként a ratosnyai vízgyûjtô jöhetne számításba. Ha addig el nem kótyavetyélik, mint az ország vagyonát – tette hozzá a polgármester.
Florea kijelentette, a kitûzött céljait mindig is elérte. Amikor prefektus volt, megfogadta, hogy megmutatja, városvezetôként is tud bizonyítani, polgármesterként pedig az az egyik célja, hogy a megyei tanács berkeibôl "felszámolja a tehetetlenséget". "Rossz stratégiája van a megyének, azazhogy nincs is stratégiája, nincsenek célkitûzései. A megyei tanács a feje tetejére állt, fôkönyvelôi szinten vezetik az intézményt. Az ipari park parcelláin áll a víz, maholnap valaki megveszi horgászati célra vagy "a la megyei tanács" édesvízirák-feldolgozó vállalatot épít ide.
A sajtótájékoztató jó részében ismét "politizált" a polgármester, aki múlt szombattól a Demokrata Párt megyei szervezetének megválasztott elnöke. Erre hivatkozva jelentette ki, hogy amíg ideiglenes elnök volt, javaslatait nem mindig fogadta el a párt vezetése, de "most már igazi, választott elnök" és követelésekkel áll elô. Elôször is azzal, hogy az 500 nap után a DA Szövetség, sôt a kormánykoalíció pártjai is számvetést készítsenek, elemezzék, mit teljesítettek az ígéretekbôl és mit nem. Akik pedig nem teljesítettek megfelelôen, azokat dobják ki a pártból. "Nincs kedvem a mások butaságaiért, semmittevéséért fizetni. Bizonyítsák be, ki mennyi pénzt hozott a megyébe" – jelentette ki, utalva a megyébôl származó miniszterekre, akik annyian vannak, hogy "alig tud velük felemelkedni a Bukarestbe szálló repülôgép". Ami a saját udvarán való seprést illeti, Florea kifejtette: ô folyamatosan elemzi azoknak a tevékenységét, akik a PD képviseletében vezetô funkciókat töltenek be. A megyei fôtanfelügyelôt védelmébe vette, mondván, hogy az elôdje felszínessége miatt, aki bizonyos igazgatói tisztségekre vonatkozó hosszabbítási rendeleteket elmulasztott aláírni, került sor az iskolaigazgatók felmentésére. Azt, hogy helyükbe esetleg PD-s igazgatókat neveznek ki, nem tartja problémának, mert "ez azt jelenti, hogy a PD-nek jó emberei vannak, akik tudják, mi történik, ha nem teszik a dolgukat". "Nem tagadom, hogy a vezetôcserék politikai alapon történnek" – jelentette ki. Florea szerint a fôtanfelügyelôt politikailag a PNL és az RMDSZ szorongatja, utóbbi már három vezetôi posztot megszerzett a tanfelügyelôségen, és a negyediket is magáénak akarja. A prefektustól pedig azért ideges, mert Ciprian Dobrét nem tartja elég "erôsnek", "befolyásosnak" ahhoz, hogy Bukarestben minden ajtó megnyíljék elôtte. "Szeben, Brassó, Kolozs vagy Prahova megyéhez viszonyítva Maros megye nagyon le van maradva, ez pedig zavar" – mondta Florea. Prefektusként Eugen Nicolaescut jobban el tudta volna képzelni, mert a jelenlegi egészségügyi miniszternek megvan a kellô kapcsolatrendszere. Nem a megfelelô személyt nevezték ki prefektusnak – volt a konklúzió. Politikai tanfolyamokat is szervezne Dorin Florea, minden demokrata párti polgármester által vezetett városban, amelyre a központi közigazgatás vezetôit hívnák meg. "Azt kell ezeken a tanfolyamokon megtanulniuk, hogy az elméletbôl hogyan váljék gyakorlat, hogyan számolják fel a tehetetlenséget, amatörizmust és komolytalanságot a közigazgatásban" – mondta Florea.
Csütörtöki lapszámunkban tájékoztattuk olvasóinkat, hogy Vámosgálfalván a Geret alatti fertályban, a Rózsa utca végén, földcsuszamlás miatt három ház omlott össze, kertek semmisültek meg, további 14 ház került veszélybe. A merészebbek visszaköltöztek, de az épületek nem biztonságosak, mivel a falak java részén repedések jelentek meg. A polgármester kérte az illetékes hivatalok, intézmények segítségét a kár felmérésére, orvoslására. A megyei tanács, a prefektúra, a vízügy, a megyei talajjavítási hivatal közösen elkészített egy tevékenységi tervet. Azóta csupán annyi történt, hogy a vízügy képviselôi a múlt hét végén a helyszínen jártak, következtetéseik szerint a Kis-Küküllôt vissza kell terelni a régi medrébe, a területrôl le kell csapolni a talajvizeket, és olyan fákkal kell beültetni, amelyek gyökerei "megfogják" a talajt.
– amit nem szó szerint kell érteni, ugyanis e megnevezés mögött egy Marosvásárhelyen mûködô nemkormányzati szervezet áll. Az értelmiségi nôk alkotta egyesület tegnap fogadta az Associated Country Women of the World (ACWW) londoni székhelyû, nemzetközi szintû szervezet európai vezetôjét, May Kiddet, és ebbôl az alkalomból szerveztek sajtótájékoztatót a közigazgatási palota kistermében.
Roman Afrodita Micaela, az egyesület elnöke bevallotta, valószínûleg kevesen ismerik ôket, s tevékenységükrôl is kevesen hallottak. Itt az ideje, hogy a nonprofit szervezetek vásárának záróakkordjaként bemutatkozzanak. Az egyesületet 2003- ban hozták létre, s 2004-tôl tagja az ACWW-nek. Fôbb célkitûzésük a nôk jogainak érvényesítése, a hátrányos helyzetû nôk és gyerekek támogatása, a falusi és városi környezetben élô nôk közötti kapcsolatok megteremtése. Az egyesület anyagi támogatást nyújt 15 olyan gyereknek, akik rendezetlen családi körülmények között élnek, s akik elôzôleg a Rozmaring központ programjaiban vettek részt, a gyerekeket 2004-ben Szovátán, illetve 2005-ben a tengerparton üdültették.
Az egyesület egészségnevelô programot is megvalósított, Mezôrücsön és Bárdoson az emlôrákról tartottak elôadásokat.
Terveik között szerepel a hátrányos helyzetû nôk központjának a létrehozása, amelynek kivitelezését még idén elkezdik. A megbeszélésen jelen levô Csegzi Sándor alpolgármester kijelentette, hogy támogatni fognak minden olyan kezdeményezést, amely a közösség javát szolgálja, felajánlotta, hogy olyan iskolai helyiséget keresnek, ahol a foglalkozásokat tarthatják, akár kihasználatlanul álló varrógépeket bocsátanak rendelkezésükre, hogy a nôket bevonják az alkotó munkába.
May Kidd, az ACWW elnöke elmondta, hogy a világon mindenütt akkor eredményes a munkájuk, hogy ha az önkormányzatok bekapcsolódnak és segítséget nyújtanak a szervezetnek.
A világon különbözô napokon ünneplik az anyák napját. A magyar nyelvterületen azonban a Magyar Vöröskereszt által meghonosított május elsô vasárnapján emlékezünk meg róla. Marosvásárhelyen a Nôk a Nôkért Szövetség vasárnap délután a Kultúrpalota kistermében szervezett ünnepi mûsort az édesanyák tiszteletére.
Amikor az édesanyákról beszélünk, nekik kell köszönetet, hálát mondani mindazért, amit a gyermekekért, a családért tesznek, a legszebb szófüzér is kevésnek bizonyul. Mert a szó, a hála sohasem elég önfeláldozásukért, gondoskodásukért és szeretetükért. Fontos nap ez, mondta Kárp György színmûvész, mûsorvezetô, hiszen e napon különösen nagy szeretettel gondolunk azokra, akik életet adtak nekünk. Édesanyánk az elsô, akihez örömünkben vagy bánatunkban fordulunk, ô az, aki gondoskodik, hogy kedvenc sütink az asztalra kerüljön, tiszta ruhánk legyen a szekrényben, hogy mindig meleg otthon várjon. Cserébe csak azt kéri: legyünk jók. Ez pedig nem mindig sikerül.
Éppen e félresikerült próbálkozások ellensúlyozására szervezik az ünnepi rendezvényeket, hogy ezáltal is alkalom nyíljék a jóvátételre. Ebben a jóvátételben, ünnepi köszöntôben vettek részt a Romulus Guga Általános Iskola óvodásai és elemistái. A legkisebbek dalai, versei, köszöntôi (amelyeket Kovács Rozália óvónô tanított nekik), s a korukból adódó derû megérintette az anyák szívét. De a célt elérve, hasonló sikerrel léptek fel Bakos Jolán harmadik osztályosai, akik szép népdalcsokorral kedveskedtek. Székely Irén második osztályos tanulói közül a kis Fülöp Kata mesét mondott. Három kívánság címû népmeséjével a megyei mesemondóversenyen elsô, az országoson második díjat nyert. Meggyôzô elôadással Harmat Erzsébet tanítványát, Nemes Kingát hallhattuk, aki a Rákóczi harangja címû regét mondta el. Anyák napi verset mondott még Tôkés Orsolya és Klósz Anna.
A szavalatok, mesék között az Apolló sporttáncklub növendékei léptek fel, ôket Vinitor Erzsébet készítette fel. A lôrincfalvi Lôrinc táncegyüttes ismét lenyûgözte a közönséget, nem véletlen tehát, hogy többször visszatapsolták. Színpadra lépett még a székelyvajai Flamingó amatôr táncegyüttes.
A Rotaract Téka Maros-part-tisztítást szervezett szombaton a gát és komp közötti szakaszon.
Május 6-án reggel 9 órától a Rotaract Téka immár második alkalommal szervezte meg a Maros-part- tisztítást Marosvásárhelyen. Az akció célja egyszerre a környezetvédelmi nevelés és a környezet óvása.
A választott helyszínt a part látogatottsága és a természet szennyezettsége magyarázza.
Varga Áron – a Rotaract elnöke – mondta el, hogy a tavalyi 15 szemeteskosárból 8 maradt meg, így idén újabb hetet szereltek fel.
Az akció sikeresnek számított, hiszen mintegy százhúszan vettek részt. Többek közt jelen volt az alpolgármester, Csegzi Sándor és a Maros Megyei Tanács elnöke, Lokodi Emôke.
Az összegyûjtött hulladékot teherautó szállította el, az egyenetlen talajt kotrógéppel simították el, a kiégetett helyekre fûmagot szórtak, lemeszelték a fák törzsét is.
A nagytakarítás után a résztvevôket Lokodi Emôke által a helyszínen készített gulyással várták.
A Maros-part-tisztítást a Rotaract Téka szervezte, a Rotary Téka égisze alatt, az Aquaserv és a polgármesteri hivatal támogatásával.
A Caritas szeretettel vár minden olyan marosvásárhelyi idôs személyt, aki tagja szeretne lenni egy nyugdíjasközösségnek, ahol megtapasztalhatja az idôs kor szépségét, méltóságát.
A klub kulturális, kézmûves, szórakoztató és információs programjai segítenek megosztani az örömöket és nehézségeket, lehetôséget ad barátokra találni és kilépni a magányból.
A részvétel díjtalan.
Érdeklôdni a Marasti (volt Vörösmarty) utca 13. szám alatt, telefonszám 213-509.
A Nemzeti Liberális Párt bukaresti szervezetének elnöke, Ludovic Orban vasárnap, az NLP bukaresti ifjúsági szervezetének állandó ülésén elmondta, hogy a liberálisoknak fel kell készülniük egy olyan kedvezôtlen körülményre, amely a jelenlegi kormány bukását és a DA Szövetség és a koalíció esetleges szétszakadását eredményezi.
Orban szerint ha a Tariceanu-kormány esetleg megbukik egy bizalmatlansági indítvány miatt, akkor az NLP-nek ellenzékben kell maradnia.
"Úgy vélem, az NLP-nek fel kell készülnie arra, hogy szembesüljön a választópolgárokkal mint NLP. Bármikor fel kell vállaljuk ezt és fel kell készülnünk egy olyan kedvezôtlen körülményre, amelyik a kormány bukását és esetleg a DA Szövetség és a kormánykoalíció szétszakadását eredményezné. Személyes véleményem az, és ezt megosztottam kollégáimmal is, hogy abban az esetben, ha a Tariceanu-kormány egy bizalmatlansági indítvány következtében vagy más procedúra miatt megbukik, akkor az NLP-nek ellenzékben kell maradnia és egyedül építenie a jövôt Romániáért" – mondta a bukaresti liberális elnök.
"Traian Basescu addig nem alszik nyugodtan éjszaka, amíg az NLP elnöke, Calin Popescu Tariceanu a kormány miniszterelnöke" – tette hozzá Orban. A bukaresti NLP elnöke szerint az, hogy eddig még nem létezett támadás a Tariceanu által vezetett kormány ellen, kizárólag a külügyi körülményeknek köszönhetô, vagyis annak, hogy az európai politikusok azt üzenték, hogy a politikai stabilitás alapvetô Románia EU-ba való integrálásához és egy politikai krízis kirobbantása megakadályozhatná a csatlakozást.
Ezzel ellentétben Orban szerint egyértelmû jelek vannak arra nézve, hogy a DP-képviselôk nem hátrálnak meg attól, hogy az SZDP-vel szövetkezzenek, példakánt említve a bukaresti 2-es körzet alpolgármesterének esetét, amikor a DP együtt szavazott az SZDP-vel, vagy a CNSAS esetet, ill. a nép ügyvédje funkciót.
Megkezdôdött hétfôn a Magyar Tudományos Akadémia kétnapos, 175. közgyûlése; Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az akadémikusoknak írt, az ülés megnyitóját követôen felolvasott levelében azt hangsúlyozta, hogy új Magyarország felépítése elôtt állunk ma, és ez most nemcsak történelmi kényszer, de végre történelmi lehetôség is.
A miniszterelnök levelében azt ígérte: az új kormány nem pusztán folytatja azt, amit az elmúlt másfél évben megkezdett, hanem ennél jóval többet kíván tenni. "Az elôttünk álló esztendôkben Magyarország legintenzívebb reformkorszaka következik" – mutatott rá.
A kormányfô szerint ahhoz, hogy az uniós fejlesztési forrásokat a lehetô leghatékonyabban használhassa fel az ország, az állam mûködését "mélyrehatóan" meg kell változtatni "a nagy elosztórendszerektôl kezdve az oktatáson át egészen az új gazdasági preferenciák kijelöléséig".
Csak egy új állam képes hatékonyan szolgálni az új Magyarország céljait – állapította meg a miniszterelnök.
Gyurcsány Ferenc kitért arra is, hogy érdeklôdéssel várja az akadémiai reform lépéseit, melyrôl korábban az Akadémia elnöke, Vizi E. szilveszter beszélt.
A tudomány megújuló képessége példaként, megújító képessége pedig hajtóerôként szolgálhat az állami mûködés, a nemzetgazdaság, vagy éppen a tágan értelmezett társadalompolitika megújításában – írta az akadémikusoknak a miniszterelnök.
(MTI) A tavaly kezdôdött gazdasági kilábalás, fellendülés az idén még ütemesebb lesz az EU-ban és az euróövezetben egyaránt, jósolták az Európai Bizottság szakértôi a hétfôn megjelent, tavaszi gazdasági elôrejelzésükben, azzal, hogy jövôre valószínûleg kissé lassulni fog a növekedés.
A jövô évi lassulás java része a németországi áfa-emelésbôl származik majd, vagyis abból, hogy arra számítva, a német háztartások a tervezett vásárlásaik egy részét inkább az idén hajtják végre, de egészében ennek sem lesz jelentôs hatása a növekedés ütemére.
Az EU-ban és az euróövezetben a fellendülést a belsô fogyasztás erôsödése fogja támogatni, írták a bizottság elemzôi. Az átlag szintjén gyorsan bôvülnek a termelô beruházások és az építôipari beruházások, de ennek jelentôs része Németországból származik majd az idén és jövôre, miközben számos tagországban lassulni fognak a beruházások, fôleg a lakáspiacok várható hûlése miatt. A lakossági fogyasztás ennél szerényebb növekedésre számíthat, összefüggésben a munkapiac szerény javulásával.
Az import várhatóan gyorsul a belsô fogyasztás növekedése miatt, de az export minden bizonnyal még gyorsabban fog nôni, így a külkereskedelem egészében nettó hozzájáruló lesz a GDP-növekedéshez mind az EU-ban, mind azon belül az euróövezetben, írták a bizottság szakértôi hétfôn.
A bizottsági elôrejelzés szerint az EU-beli fejlôdést támogató világgazdasági növekedés az idén 4,6 százalékos lehet, legalább ugyanannyi, mint a tavalyi. Az évi átlag azonban várható lassulást takar az év vége felé, a kamatszintek emelkedése és az olaj és a nyersanyagok drágasága miatt.
Az – akkor még – Európai Közösség állam- és kormányfôi 1985-ben, milánói csúcstalálkozójukon határoztak úgy, hogy minden évben ünnepélyes keretek között megemlékeznek a napról. (Bár május 9. a második világháború európai lezárásának napja is, az Unióban a Schuman-terv miatt választották e dátumot.) "Ahhoz, hogy a békének meglegyen minden esélye, elôször egyetlen Európa kell" – vezette be nyilatkozatot ismertetô sajtótájékoztatóját 1950. május 9-én Robert Schuman. A kezdeményezésbôl "születik majd meg Európa, egy szilárdan egybeforrt és erôsen összeácsolt Európa" – tette hozzá.
Schuman "igazi lángelmére valló" javaslata új irányt adott az európai történelemnek. Fennállásának több mint fél évszázada alatt az EU rendkívüli sikereket ért el. Biztosította a béke fennmaradását tagországai között, két nemzedékkel ezelôtt még elképzelhetetlen mértékben emelte az életszínvonalat, határok nélküli egységes piacot és közös valutát teremtett, világméretekben is jelentôs gazdasági hatalommá vált.
A Kacagás világnapját tartották meg vasárnap: összejöttek a Nemzetközi Kacagási Mozgalom ifjai, hogy megünnepeljék mozgalmuk 11 évvel ezelôtti megalapítását.
Madan Kataria indiai orvos 1995-ben jött rá, hogy a szándékos kacagás ugyanolyan jótékony hatással van az emberi szervezetre, mint amikor például önfeledten hahotázik valaki egy jó viccen.
Madan Kataria orvos kifejlesztette a haszia-jógát, a kacagás jógáját és Bombayben megalapította az elsô Kacagó Klubot. Mozgalma a világon mindenütt követôkre talált, és csak Németországban 70 Kacagó Klub mûködik már. A cél nem csupán a nevetés jótékony hatásának elôidézése, hanem az is, hogy a felnôtt visszanyerjen valami a gyermekkor gondtalanságából.
Amikor klubtagok összejönnek, hogy jól kikacagják magukat, nincs szükségük viccekre, elegendô a kacagási jóga technikáit alkalmazni. Az oroszlánkacagásnál például a részvevôk kiöltik nyelvüket és grimaszokat vágnak. Aztán jobbról és balról a fejükre teszik kezüket, s karmokká hajlítják ujjaikat – ez a kacagó oroszlán.
Michael Titze nevetéskutató kiderítette, hogy 1950- ben az emberek napjában mintegy 18 percet kacagtak, ma ellenben már csak átlag hat percet. Ennek okát a munkaerôpiacra nehezedô egyre nagyobb nyomásban, az ebbôl adódó versengésben látja a kutató.
A kacagás rendkívül egészséges. A népi bölcsesség már régóta azt tartja, hogy "a nevetés a legjobb orvosság", de a tudomány csak késôn ismerte fel, és igazolta be ezt. Ma viszont már külön tudományág, a gelotológia foglalkozik a nevetéssel. Egyre több orvos és pszichológus ismeri el a kacagást csodaszernek, amely élénkíti a légzést, lendületbe hozza a vérkeringést, erôsíti az immunrendszert, serkenti az emésztést, lebontja a stresszhormonokat és növeli a boldogsághormonok kibocsátást.
A száj sarkának elhúzása, vagy egy szenvedélymentes "haha" nem ér semmit, csak az intenzív kacagás hatásos, az pedig nehéz fizikai munka: csak az arcon 17 izom lép hozzá mûködésbe.
Aki erre nem sajnálja a fáradságot, azt jobban befogadja a társadalom – véli Titze. A gyakran nevetô embereket általában szellemesebbnek és ötletesebbnek tartják, és jobban kedvelik, mint a morcosakat. Mivel pedig a kacagás nyomán az ember agyveleje több oxigénhez és boldogsághormonhoz jut, az elterjedt vélekedésnek lehet is valami alapja.
Tegnap Marosvásárhelyen indult a fenti címszóval az az országos ifjúsági kampány, amelyet az Európa Tanács kezdeményezésére, a kormány Etnikumközi Kapcsolatokért Felelôs Fôosztályával, a Diszkriminációellenes Tanáccsal közösen szervezett az Országos Ifjúsági Hatóság.
A kampány 2006. június és 2007. szeptember között zajlik Európa különbözô országaiban. Romániában május 8-én indult Marosvásárhelyen.
Megnyitóbeszédében Markó Béla a fiatalok jövôbeni szerepének fontosságára hívta fel a figyelmet, illetve arra, hogy míg ezelôtt 10-20 évvel sokan ellentmondást láttak volna a mind különbözôk, mind egyformák mottóban, mára ez már természetes. A '89 elôtti totalitárius rendszer a mindenki egyenlô, mindenki egyforma szlogent használta, nem ismerte el az etnikai, nyelvi, vallási vagy egyéb különbözôséget, azt, hogy a társadalmat az egyének és közösségek alkotják. Ezért nevezte fontosnak a rendezvényt. Valós egyenlôségre van szükségünk, erre kiépültek már olyan intézmények, amelyeknek kötelezettsége elismerni a különbözôséget és visszautasítani bármiféle diszkriminációt. Viszont a jogi keret még nem épült ki, a meglévô törvények módosításra szorulnak, és új törvényekre van szükség. A fiatalok feladata ezeknek a törvényeknek a kiharcolása.
Marosvásárhelynek különleges jelentôsége van Erdélyben és Romániában, mert itt megismerhettük a tolerancia és az intolerancia napjait egyaránt. A ’90-es márciusi vásárhelyi eseményeknek nem szabad megismétlôdniük, ám a történelem csak akkor lesz visszafordíthatatlan, ha mi magunk akarjuk azzá tenni – mondta végül Markó Béla.
Idén második alkalommal szervezik meg a Maros-völgyi települések fesztiválját a Maros-Kelemen Havasok Egyesület szervezésében. Ugyanakkor elindítják a Maros völgye – Európának fenntartva c. programot. Az eseményre ma délelôtt 10-kor kerül sor Marosoroszfaluban. Ugyanott az egyesülethez tartozó hat település polgármestere sajtótájékoztatót tart és nyilatkozatot ad ki a Maros völgyének állapotáról.
A sajtótájékoztatót követôen átfogó takarítást tartanak, jelentette be tegnap sajtótájékoztatón Ciprian Dobre prefektus.
Az akcióban 300 személy vesz részt, hat billenôautó szállítja el a szemetet, 2000 gumikesztyût, 1000 szemeteszsákot, 2000 üveg ásványvizet készített elô a prefektúra.
Emil Boc szombaton kijelentette: sem neki, sem a Demokrata Pártnak "nincs semmi baja" a magyarokkal, de sohasem fogja "eltûrni az RMDSZ túlkapásait" (nu voi tolera excesele UDMR-ului). Követeli, tartsa tiszteletben az alkotmányt.
A küldöttek lelkesen tapsoltak, amikor bejelentette, hogy a Demokrata Párt "jelenlegi formájában nem szavazza meg a kisebbségi törvényt", mert soha nem fognak beleegyezni abba, hogy az autonómiatanácsoknak vétójogot adjanak. Legyenek csak konzultatív testületek.
Az ellen is tiltakoznak és "határozott nemet mondanak", hogy "etnikai alapon párhuzamos állami struktúrákat hozzanak létre".
Mint mondta, zavarja a külföldi lobbi és nyomás. Az RMDSZ azt hiszi, hogy "amit nem tud itthon elérni, külföldi nyomással megvalósítja". Az alkotmányt be kell tartani, egyébként is vegye tudomásul mindenki, hogy Románia a kisebbségek paradicsoma, "modell", nem pedig "próbadeszka" (poligon de încercare) – jelentette ki Emil Boc.
Mint arról tájékoztattuk olvasóinkat, az Osztrák Néppárt több mint 30 tagú küldöttsége Marosvásárhelyen találkozott az RMDSZ Maros, Hargita és Kovászna megyei önkormányzati képviselôivel. A vendégeket Lokodi Emôke, a megyei tanács elnöke és Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere fogadta.
A megbeszélést követôen Csegzi Sándor elmondta, hogy tulajdonképpen bemutatkozás jellegû találkozó volt, amelyen önkormányzati képviselôk voltak jelen osztrák részrôl és az RMDSZ részérôl is. Ausztriában a 2000 és egynéhány önkormányzat közül 1200- at az Osztrák Néppárt tart kézben. A megbeszélésen rögtön az elsô kérdések után a kisebbségi problémák felé terelôdött a beszélgetés. A vendégeket az érdekelte, hogy a román állam hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez. Ôk Dél-Tirol példáját vették alapul, ahol az olasz kormány pozitív hozzáállást tanúsít az osztrák kormány igényeivel szemben. Ezért kérdezték, hogy milyen a román és a magyar kormány közötti viszony ilyen szempontból.
– Mi ismertettük a helyzetet, elmondtuk azt is, hogy a kisebbségi törvényt a parlament nem akarja megszavazni, bár nincs benne semmi kivetnivaló, csak a kisebbségek természetes igényeit tartalmazza. Ami még érdekelte ôket, hogyan látjuk a lehetôségeinket az uniós csatlakozás küszöbén. Részletekbe nem tudtunk belemenni, tulajdonképpen a jelen levô polgármesterek, illetve helységek bemutatkozása alapján válaszoltunk ezekre a kérdésekre. Én elmondtam, hogy Marosvásárhelynek a bécsi polgármesteri hivatallal jó kapcsolatai vannak, pozitív lépés történt az együttmûködésben, ha a hôszolgáltatást vesszük alapul, és a következô idôszakban ezt az együttmûködést szeretnénk továbbfejleszteni kulturális szinten is. Több éve készülünk már arra, hogy Marosvásárhely is bemutatkozzon Bécsben. A polgármesteri hivatal elôtt van egy tér, ahol idônként vásárokat szerveznek, erre szeretnénk benevezni. Megemlítettem, hogy a 15-én sorra kerülô üzletember-találkozón, amelyet az osztrák és a magyar parlament elnökeinek a védnöksége alatt szerveznek, ahol osztrák befektetôi réteg képviselôi fognak érdeklôdni a Kárpát-medencei befektetési lehetôségekrôl, én fogom a marosvásárhelyi helyzetet bemutatni.
Lokodi Emôke, a megyei tanács elnöke kérdésünkre elmondta, hogy az Osztrák Néppárt 35 fôs küldöttsége érkezett Romániába és ôk választották ki azokat az önkormányzatokat, amelyekkel találkozni szerettek volna. Marosvásárhelyen Maros, Hargita és Kovászna megyei polgármesterekkel, önkormányzati tisztségviselôkkel találkoztak.
A vendégek az önkormányzati munkáról érdeklôdtek, hogy hogyan birkóznak meg az önkormányzatok egyre szélesedô autonómiájával, melyek azok a változások, amelyek az integráció elôtt megtörténtek önkormányzati szinten. Arról is érdeklôdtek, hogy miként él a romániai magyar kisebbség, mivel ôk is hasonló helyzetet oldottak meg Dél-Tirolban, illetve, hogy Romániában a nemzeti kisebbségeket milyen szervezôdések képviselik. Beszéltek arról, hogy mit jelent majd a 2007 utáni idôszak a romániai magyar kisebbségnek, mit várnak az uniós csatlakozástól és hogyan látják a magyar kisebbség problémáinak a megoldását.
– Mit válaszoltak önök erre a kérdésre?
– Azt mondtuk, reméljük, hogy a határok ellégiesedésével közelebb kerülünk Európához, közelebb kerülünk Magyarországhoz és így a problémáink is megoldódnak.
Miután három középiskolai igazgatót leváltott és a Demokrata Párthoz közel álló személyeket nevezett ki a helyükbe, Ganta Suzana Maria fôtanfelügyelô tegnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy "nagytakarítás" kezdôdött a Megyei Tanfelügyelôségen is. Az Oktatási és Kutatási Minisztérium 424-es rendeletének birtokában felmentette tisztségébôl Buruian Ioan, Iacob Letitia, Ionescu Felicia, Simion Laslo, Nistor Gheorghe és Somesan Cristina tanfelügyelôket.
Pontosabban Nistor Gheorghe (történelem és társadalom-tudomány szakos tanfelügyelôként) új beosztást kapott, a többiek helyét pedig Blaga Adriana (személyzeti problémákért felelôs), Aurora Manuela Stanescu (román és latin szakos), Cristiana Chira (nevelési problémákért), Natalia Maria Filimon (a továbbképzésért és a folyamatos képzésért) és Ioan Macarie (az európai integrációért felelôs tanfelügyelô) foglalják el. Értesüléseink alapján szintén a Demokrata Párttal szimpatizáló személyekrôl van szó. A fôtanfelügyelô véleménye szerint viszont olyan kompetens fiatal pedagógusokról, akik részt vehetnek majd a tisztség betöltésére kiírt vesenyvizsgán. A tanfelügyelôknek ugyanis április 29-én lejárt a mandátuma, s Ganta Suzana szerint azok az inspektorok, akik nyugdíj elôtt állnak, nem jelentkezhettek volna egy újabb négyéves megbízatásra. A tanfelügyelôségen meglepôdve értesültek a menesztésekrôl, amivel kapcsolatosan a fôtanfelügyelô asszony állítólag nem konzultált a vezetôtanáccsal. Ami nem valószínû, hogy sokat nyomott volna a latban, ugyanis, miután úgy döntöttek, hogy az érintett 15 igazgatónak (akik esetében a volt vezetôség elmulasztott jóváhagyást kérni a minisztériumtól) a tanév végéig meghosszabbítják a mandátumát, késôbb mégis megszavazták a három iskolavezetô leváltását.
Buruian Ioan leváltásáról értesülve, a személyzeti osztályon dolgozó kolléganôje, Blaga Angela is lemondott. Kérdésünkre kifejtették, elfogadhatatlannak tartják, hogy most kerüljön sor változásra, amikor a legnagyobb a mozgás, a legtöbb a munka a személyzeti osztályon. A záróvizsga és érettségi bizottságok kijelölése mellett 1900 üres állás betöltését kell megoldani, ami több mint kétezer dosszié kezelését feltételezi. Mindketten úgy vélekedtek, hogy visszatérnek a fenntartott katedrájukra, azt azonban nem tudták megmondani, hogy azzal a kollégával, aki jelenleg ott tanít, mi fog történni.
Kérdésekre válaszolva a fôtanfelügyelô asszony elmondta, hogy kisebb vétségek motiválták a három iskolaigazgató leváltását. Ganta Suzana tagadta viszont, hogy a vegyipari iskolaközpont esetében, ahonnan a tanfelügyelôségre érkezett, a bosszúállás motiválta volna az igazgatónô leváltását, akirôl elmondta, hogy nem akarja átadni a vezetést. A kérdésre, hogy miképpen van joga ilyen méretû tisztogatásra, amikor csak ideiglenes a kinevezése, és hogyan mondhat véleményt a kollégákról, amikor a saját versenyvizsga-dossziéja sem volt rendben, Ganta Suzana úgy vélekedett, hogy a fôtanfelügyelônek jogában áll megválasztani, hogy milyen csapattal akar dolgozni, és e tekintetben a szakminiszter támogatását élvezi.
Bár a megyei kormányhivatal vezetôje sajtóközleményben jelentette be, hogy május 8- tól Marosvásárhelyre jelentette be magát a szakminisztérium kivizsgáló bizottsága a tanfelügyelôségen kialakult helyzet tisztázása érdekében (a leváltott igazgatók közül kettô ugyanis óvást nyújtott be), hétfôn a szóban forgó bizottságnak híre-hamva sem volt.
A történelmi magyar egyházak és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetôi közötti újabb találkozóra került sor hétfôn, a szövetség ügyvezetô elnökségének székházában. A megbeszélés napirendjén az egyházak állam általi pénzügyi támogatási rendszerének felülvizsgálata, a kultusztörvény elfogadásának várható idôpontja, a felekezeti oktatási törvény jelenlegi helyzete, az egyházi mûemlékek fokozottabb állami támogatása valamint a falvakon a vadkárok megakadályozásának fontossága szerepelt.
A történelmi magyar egyházak vezetôi mindemellett általános politikai helyzetelemzést igényeltek Markó Béla szövetségi elnök részérôl, amelyben az aktuális bel- és külföldi politikai helyzetrôl, ezen belül az új magyar kormánnyal kialakítandó kapcsolatról kívántak tájékoztatást kapni. E kérésnek eleget téve a szövetség elnöke beszámolt az egyházak képviselôinek arról, hogy az RMDSZ már jelezte Budapestnek, a határon túli magyarokat érintô kérdések kapcsán tárgyalásokat szeretne folytatni a megalakuló magyar kormánnyal, még mielôtt az végleges döntéseket közölne. – Tudni szeretnénk, hogy a magyar kormányhoz kapcsolódó, de minket érintô intézményeknek, így például a Határon Túli Magyarok Hivatalának mi lesz a sorsa – fogalmazott Markó. Hozzátette, az RMDSZ továbbá tárgyalni kíván az ún. támogatási rendszer alakulásáról, a Sapientia egyetem minél hathatósabb fenntartásáról. Markó szerint az elkövetkezôkben az egyházak esetében is másfajta támogatási rendszerre van szükség: szabott, átlátható keretet kell kialakítani, az eddiginél hathatósabb rendszerre van szükség. A szövetségi elnök által elmondottakra reagálva Szabó Árpád unitárius püspök jelezte: az egyházak fontosnak tartanák, ha a magyar kormány képviselôivel történô egyeztetések elôtt a szövetség az egyházak képviselôivel is konzultálna, annak érdekében, hogy az egyházak valós igényeiket pontosan megfogalmazhassák.
Azt azért senki sem gondolta volna, hogy éppen ennyien eljönnek. A teljes telt ház bizony teljes telt ház volt ezúttal, rengetegen állták végig az elôadást. Nem csak fiatalok (fiatalok azért kevesebben), hanem idôsebbek is. Hiába, Kálmán Imre a feladatát elvégezte becsülettel annak idején. Darabjai, közöttük a világhírû Csárdáskirálynô, amelynek nem egy slágerére a mai napig ropja a táncot a tisztelt lakodalmazó társaság, igen népszerûek. Elavultak, vagy klasszikussá váltak? A válasz egyértelmû: ki-ki döntse el. A Kolozsvári Állami Magyar Opera vendégjátéka megmozgatta a vásárhelyi "közönséget", amely nem egészen tíz perc után heves tapsra ragadtatta el magát. Pedig.
Selmeczi György rendezése, Venczel Attila díszletei és Szakács Ágnes jelmezei Orpheumhoz illô, picit giccses, de még a tûréshatáron belül álló világot varázsoltak a színpadra: dominált a bordó, a vörös, a barna és az arany(szín), a hölgyek pompázatos ruhája, az urak frakkja teljesen korhû hangulatot eredményezett. A korhû, mint olyan egyébként a teljes produkcióra rányomta bélyegét. Az ég kerek világán semmi újat nem hozott az elôadás. Megszokott stílvilág, megszokott, boldog békeidôkbeli hangulat, a Monarchia jóléte, sznobjai, éjjeli mulatóhelyei, ahol együtt iszik polgár és fônemes, nekik énekel a sanzonett, értük lélegzik Miksa, a pincér, és ahova fiát megregulázandó visszatér a bécsi hercegnévé változott egykori Csárdáskirálynô. Minden natyon szép, minden natyon jó. A rendezôi koncepcióval tökéletesen passzolt a játékstílus is: mivel operatársulatról beszélünk, az énektudás magától értetôdô, a koreográfia (Mihail Mîndrutiu) jó volt (ügyesen ötvözte nem egy esetben egy évszázad táncait), prózai színészként azonban nem álltak a helyzet magaslatán a szereplôk. A komolyabb részek monoton monológba, a poénos helyzetek harsány ripacskodásba fulladtak, a zenei részeket leszámítva pedig igencsak statikus volt a "játék", kihasználatlan a játéktér, az üresjáratok sorozatban jelentkeztek. Amennyiben kizárólag a mûfaj határain belül szemlélôdünk, jó elôadást láthattunk. Ha színházi produkcióról beszélünk, akkor igencsak felemást – gegek, közhelyek és rég elcsépelt, nagyon sokszor látott megoldások tárházát, amelyen az élô muzsika és a zenei részek javítottak csupán. És amely – természetesen? – megtöltötte a nézôteret.
Színházi revelációról egyáltalán nem beszélhetünk. Vajon milyen lesz a sepsiszentgyörgyi Csárdáskirálynô? Mert azt is hamarosan látni fogjuk – Marosvásárhelyen, vendégjátékként…
Az elmúlt hét végén tartották a képességfelmérô teszteket azon diákok számára, akik református vagy katolikus osztályba, mûvészeti, pedagógiai középiskolába, a sportlíceumba, az idegen nyelveket intenzíven oktató osztályba készülnek.
Nagy volt az érdeklôdés a református osztály iránt – értesültünk Székely Emesétôl, a Református Kollégium igazgatójától. A 28 helyre 122-en iratkoztak fel, és 82 tanuló érte el a hatos fölötti jegyet. A Bolyai líceumban mûködô katolikus osztályba 46-an jelentkeztek, akik közül 42-en érték el a szükséges általánost.
A Mûvészeti Líceumban képzômûvészeti szakára (a magyar tagozaton) 50 tanuló jelentkezett, akik közül 39-en maradtak versenyben, zene szakon a 31 tanulóból 29-en – tájékoztatott Péter Mária aligazgató.
Ahhoz, hogy a diákok bejussanak a választott középiskolába, sikeresen kell szerepeljenek a záróvizsgán is, s a felvételi általánosba az általános iskolában elért átlagot is beszámítják. Székely Emesétôl megtudtuk, hogy voltak szülôk, akik azt hitték, hogy a vasárnapi vizsgával lejárt a felvételi, az elért eredmény azonban az egynegyedét teszi ki a felvételi-általánosnak. Képzômûvészetbôl és zenébôl viszont többet nyom a latban.
Ráduly János a székely (magyar) rovásírás egyik legelszántabb erdélyi kutatója. Vallomása szerint tizenöt évesen figyelt föl erre a különös, titokzatos világra. "1952- ben Csokfalván (ma Hármasfalu, itt nevelkedtem) a parasztasszony Sándor Mari néni révén hozzájutottam az Ethnographia 1913–14-es évfolyamainak számaihoz, épp azokhoz, amelyekben az isztambuli rovásemlék körüli ismertetések és viták folytak. Megtanultam rovásul írni, de a legelsô rovásíráscikkemet csak negyven év múlva, 1992-ben közöltem."
Tanárkodott, gyûjtött egy életen át – választott falujában, Kibéden. Sosem feledkezett meg "különös" szenvedélyérôl: szaporodtak polcain a régi írásrendszerekkel foglalkozó könyvek, majd elsô cikkét is megírta. A közben felfede(ze)tt erdélyi rovásemlékek újabb és újabb szövegek, tanulmányok, vitázó írások közzétételére serkentik.
Közleményeit úgy szerkesztette kötetté, hogy az olvasó "szemrevételezhesse" a legkorábbi erdélyi emlékanyag java részét, eljutva a 20. századból való, 1935-ös kéziratos rovásábécéig. A rovásírást a magyarság folytonosan – századokon át – "hasznosította". Úgy öröklôdött ránk, mondja 2004-es kötetében (Titkok a rovásírásban), akár csodálatos szépségû mesekincsünk és népballada- költészetünk.
Most újabb könyvet tett az asztalra Ráduly János. "Vázolom – nem a teljesség igényével – a rovásírást érintô legfontosabb kérdésköröket, mint például: miért beszélünk feliratos (epigráfiai) és kéziratos (paleográfiai) emlékanyagokról? Miért honosodott meg a szakirodalomban ennek az írásfajtának székely elnevezése? Megrajzolom a rovásírás "természetrajzát": bemutatom, mi a betûugratás, betûösszevonás, hosszú mássalhangzók jelöletlensége, szót ejtek az írás elolvasásának irányáról, a szóelválasztó jelek használatáról, a 'modernebb' betûsorok létrehozásának szükségességérôl stb. A kiadvány legterjedelmesebb fejezete számba veszi a teljes eddig elôkerült erdélyi feliratos emlékanyagot." * Ráduly János: A székely (magyar) rovásírásról. Kreatív Könyvkiadó, Marosvásárhely 2006
A tavaly 20 alkalmazott volt elôirányozva, ez 13-ra csökkent, ebbôl 9 hely be is van töltve, tehát 4 helyünk még üres. Megalakult a közlekedésrendészeti osztályunk, itt két emberünk dolgozik. Ez nagyon jó, mert a közlekedést tudjuk szabályozni, ellenôrizni. Ha az üres állásokat betölthetjük, akkor éjszakai szolgálatot is tudunk biztosítani. (Keszeg András, Erdôszentgyörgy rendôrparancsnoka) * 1959-ben kezdtem tanári pályámat Kibéden, 1961-tôl itt vagyok Szentgyörgyön. 15 évig voltam igazgató, amikor a megyei pártvezetés döntése alapján leváltottak. Meg akarták szüntetni a líceumot. Felmentem Bukarestbe Fazakas Jánoshoz az egyik havadtôi mesterrel, s így intéztem el, hogy megmaradt a középiskola. Nyugdíjazásom után, 1993-tól vagyok Magyarországon, de itt élek, az egész életem Szentgyörgybôl áll. (Hatos Samu igazgató-tanár) * Az ünnepi szavalatom elmaradt ugyan, de nagy örömmel tartanék "rendhagyó irodalomórát" magyar tannyelvû osztályoknak; van több irodalmi mûsorom, amelyekkel járom az országot, a középiskolákat, könyvtárakat itt is. A Petôfi- és a József Attila-mûsoraimat – 30-40 vers költônként – szívesen bemutatnám otthon. A mai világban, látom, prímán meg lehet élni versek, irodalom nélkül is, de szerintem nem érdemes. Farkas Ernô tanár úrral tervezgetünk egy erdélyi turnét, ôsszel. Erdôszentgyörgyre is elmennék. Már most tavasszal kellett volna Erdélybe mennem, de a két színházi szerep és a könyvkiadói munka mellett lehetetlen volt erre idôt szakítani. De ha idejében közösen tervezzük, kivitelezhetô. És természetesen honorárium nélkül – az elmaradt szavalat kárpótlásaként, vagy a munkátokhoz való szerény hozzájárulásként, ha elfogadjátok. (Koszta Gabriella véndiák, Pécs) * ERDÔSZENTGYÖRGYI FIGYELÔ, 2006. április)
Vámosgálfalva lakossága 2004-ben másodszorra is Végh Józsefet választotta polgármesternek. A második mandátum feléhez érve, a már megvalósított s még tervbe vett célkitûzéseirôl kérdeztük.
– Amióta polgármester vagyok, községszinten 70%-ban sikerült kiadni a birtokleveleket. Szôkefalván, szülôfalumban mindenkit jogtulajdonba helyeztünk, mert jól ismertük a körülményeket. Vámosgálfalván is kimértük, de nem sikerült teljes egészében, mivel a 247-es törvény mindent fejre állított. Az egyházak földjeivel vannak gondok, mert az Állami Tulajdonalapnál létezô területekrôl nem mondanak le. Küküllôpócsfalván dolgozunk most, a megmûvelt területeket jogtulajdonba helyeztük, ez 90%-os arányt jelent, de a parlagon maradt területekkel nincs mit kezdjünk, mert senki sem akarja azokat a parcellákat megdolgozni, azon a címen, hogy nem kell. Tehát a földügy volt a legnagyobb gondom az elsô mandátum idején, ezzel kezdtem polgármesteri munkámat 2000-ben. Gondot okozott a polgármesteri hivatal rendbe tétele is. Testvértelepülési kapcsolatok alakultak ki, és amikor vendégeinket fogadnunk kellett, szégyelltük, hogy milyen a hivatal épülete, hiszen az jelképezi, hogy a közösség miként él. Kellemes emlékem az elsô négy évbôl a víz bevezetése két faluba. Szôkefalván és Vámosgálfalván vezetékes vizet használ 724 család. Önerôbôl sikerült emésztôgödröket is kialakítani. Nagyon remélem, hogy a tervbe foglalt csatornahálózatot is megvalósítjuk a következô években.
– A második mandátum felénél tartunk…
– … nézze, szerencsém is volt, elsôsorban mert 2004-ben a tanácsosok többségét újraválasztották, másodsorban, mert a 13 tanácsosból 11 az RMDSZ színeiben indult, tehát nagyobb volt az egyetértés. Harmadsorban is szerencsém volt, mert a tanácsosok többsége egyetemet végzett értelmiségi. Három ügyvéddel, négy mérnökkel, három tanárral dolgozunk együtt. Mindenképpen építô jellegûek a tanácsüléseink.
– Gyakorlatilag ez mit jelent?
– Elkészítettük a község négy évre szóló fejlesztési tervét, aprólékosan leosztva falvakra. Nekem kötelességem minden negyedévben a helyi tanács elôtt beszámolni a megvalósításokról és a következô idôszak teendôirôl, amelyek a következôk: Vámosgálfalván hozzákezdtünk a kultúrotthon felújításához, 37 új termopán ablakkal helyettesítettük a régieket, a hét ajtót is újakra cseréltük. Jelenleg a konyha kialakításán dolgozunk. Nagyon sok a lakodalom, szinte minden szombat foglalt, a konyhát olyan szintûre szeretnénk alakítani, amely megfeleljen a követelményeknek. Vendégszobákat szándékozunk berendezni, hogy a testvértelepülésekrôl érkezô vendégeinknek kellemes szálláshelyet biztosítsunk. Küküllôpócsfalván tervezzük a víz bevezetését önerôbôl. A tervrajzunk már elkészült és várhatóan már ebben az évben elkezdôdnek a munkálatok. A jövôrôl beszélve, Erdôalját is meg kell említenünk. A falut a múlt rendszerben egyszerûen el akarták tüntetni a térképrôl. Érdekes módon az innen elszármazottak kezdenek visszatelepülni. Jelenleg 67-en laknak Erdôalján, és ami biztató: iskolát igényeltek. Mivel a régi iskolát széthordták, vásároltunk egy háromszobás házat, átalakítottuk, az ôsszel már kilenc gyerek járt az I-IV. osztályba. Jövôben már 12 tanuló lesz. Terveink között szerepel óvoda létrehozása is. Dédelgetett tervem a következô két évben az, hogy Szôkefalva visszakapja a nevét. A település jelenleg úgy szerepel, mint Vámosgálfalva egyik utcája, megszámozva 1-tôl 425-ig. Négy temploma, négy lelkésze és 1300 lakosa van, de hivatalosan nincs neve. Kerekes Károly képviselô segítségével próbálkoztunk visszanyerni a falu elnevezését. Kérésünk jelenleg is a parlamentben van. Különben az ottani volt állami gazdaságnak az épülete lassan teljesen tönkremegy. A néhai tulajdonosnak az ötödik fokú rokonsága él, nincs lehetôsége visszaigényelni az épületet, ezért úgy döntöttünk, hogy azt törvényes úton visszaszerezzük közösségünknek, mert sok mindenre alkalmas. Kár lenne, hogy tönkremenjen.
– A következô két évben erôtelje- sebben foglalkoznak majd vidékfejlesztéssel…
– Fontosnak tartom, hogy fellendítsük a turizmust, mert a lehetôségeink adottak. Szôkefalván van a Kolping- épület, ahol 140 személyt tudunk elszállásolni. Itt a községközpontban mûködik a Borház. Vámosgálfalva részese annak a programnak, amely keretében borút létesülne Dicsôszentmártontól Szovátáig. Ott is korszerûsítési munkálatok folynak. Úgy vélem, hogy a Borház fontos szerepet tölt be a faluturizmusban. Ha a felsorolt tervek megvalósulnak, akkor azt fogom mondani, nem hiába voltam Vámosgálfalván nyolc éven át polgármester.
Szinte érthetetlen, ami Vámosgálfalván történik a 40 hektáros nemes szôlôvel beültetett területtel. Valamikor magánterület volt, jelenleg az Állami Vagyonalap adminisztrálja, a szôlôsben már évek óta senki sem dolgozott. Az ADS nem akar lemondani a területrôl. Habár tulajdonjog- bizonylatot mutattak fel, a polgármesteri hivatal tehetetlen. A megyei földosztó bizottságtól azt a választ kapta a helyei vezetés, hogy elôbb készítsék el a termôföld mérlegét, és azután lehet szó a tulajdonváltásról. Közben a szôlôs állaga folyamatosan romlik. Ráadásul a múlt hónap végén valakik felgyújtották a tôkéket, a 40 hektárból hét hektáron pusztultak el. A szóbeszéd szerint az ADS bérbe adta a területet két juhásznak, akik összevesztek a használatán, s egyikük gyújtotta fel. De ez csak szóbeszéd, még nincs bizonyítva.
Keszegh István alpolgármester kalauzolt el a Füzesbe, ahol a kár keletkezett. – Nagy veszteség, rengeteg pénzbe kerül majd a nemes szôlô újratelepítése – mondotta az alpolgármester.
Május 7-én a vámosgálfalvi református egyházközség szervezésében ünnepségre került sor. Keszegh András református lelkipásztort kértük, foglalja össze az eseményeket.
– Id. Fogarasi Sámuelre emlékeztünk, akit a XIX. század kimagasló egyházi személyiségeként tartanak nyilván. Egykor a bonyhai gróf Bethlen család udvari papja volt, majd Gógánváralja református magyar népe választotta meg lelkipásztorának. Marosvásárhelyen, Nagyenyeden tanult, teológiai tanulmányait Göttingában folytatta. Errôl szól önéletrajzi írása, Marosvásárhelytôl Göttingáig címmel. Amint külföldi útjáról hazatért, a vámosgálfalvi református egyházközség hívta meg lelkipásztorának. Itt élt 1815-tôl 1830-ig. Porsátora a vámosgálfalvi református temetôben nyugszik. Új sírkertet készítettünk emlékére, gránitlappal ellátva. Istentisztelet után beszédet mondott Pataki László iskolaigazgató, Vásárhelyi Ferenc helybeli RMDSZ-elnök és jómagam. Az ünnepségen részt vett Szabó András helybeli üzletember is, aki jelentôs mértékben támogatta a sírkert elkészítését. A koszorúzás után rövid mûsort adott elô a helybeli nôszövetség, Balázs István nyugalmazott tanár és Keszegh Emese szavalt. Az iskola tanulóinak mûsora zárta az ünnepélyt – számolt be Keszegh András
Gedô János pincemester kalauzolt a bôvülô épületben. Elmondta, hogy turisztikai központtá szándékoznak a Borházat átalakítani. A vendégfogadó termet alakítják át, 220 személy befogadására teszik alkalmassá. Borbemutatók, borkóstolók, más rendezvények szervezését tervezik itt. Idén már 30 csoport jelentkezett a Borház meglátogatására, 80%-uk külföldi. Amint a fotón is látható, az udvaron szökôkutat létesítenek, minivízesést alakítanak ki. A bejárat melletti zöldövezetben pedig nyári kert lesz rövid idôn belül. A vámosgálfalvi Borház különben része annak a programnak, amely keretében létrejön a "borút" Dicsôszentmárton és Szováta útvonalon.
Vámosgálfalva községben az idén látványosan megnövekedett a cukorrépát termesztôk száma. A terményt az állam jelentôs mértékben támogatja, csakhogy több napja termesztôk hosszú sora várakozik az értékjegyekre a polgármesteri hivatal épületében és az udvaron. Mennyire bonyolult a támogatás megszerzése? – kérdeztük a termesztôktôl.
Ferencz Mária gazdálkodó, Szôkefalva: – Nagyon rég állok sorban itt a hivatalban. Ide-oda küldözgetik az embert. A tegnap és azelôtt a banknál várakoztunk, pedig most jó az idô, kint dolgozhatnánk a földeken. Fölösleges idôtöltés, azt sem tudom, hogy hány papírt kell beszereznem, vagy 6-8-at biztos. Nem értem, hogy miért ilyen bonyolult. Én nem a polgármesteri hivatalt okolom ezért, mert az itt dolgozóknak sem könnyû a dolguk ennyi embert kiszolgálni. Már negyedik napja járok a támogatás jóváhagyásáért. Pénzt kell kiadni a fénymásolásért, a városba utazásért. A múlt évben egyszerûbb volt az eljárás, nem kellett volna ennyire elbonyolítani.
Máthé Zoltán mezôgazdász, Küküllôpócsfalva: – Nézzen ide, papírcsomóra. Képzelje el, mennyi idô telik el, amíg a köztisztviselô ezeket ellenôrzi! Sajnos, a hatalom játszik az idônkkel. Borzalmas ez a bürokrácia. Napokat veszítünk, ahelyett hogy dolgoznánk, most, amikor az idôjárás kedvezô.
Hidi Ilona gazdálkodó, Vámosgálfalva: – Sokfelé küldözgetik az embert nemcsak a cukorrépa-támogatásért, hanem a tehenek és a tej után járóért is. Azt ígérték a tavaly, hogy idén sokkal könnyebben hozzájuthatunk a támogatáshoz. Pont a fordítottja történt. Idôsek vagyunk, ezzel a sok utánajárással megnehezítik a dolgunkat. A férjemmel együtt négy nap alatt szereztük be a támogatást.
Réti Ferencz termelô, Vámosgálfalva: – Nézze, itt voltam idejében, de el kellett menjek biztosítást fizetni. Visszajöttem a sorba és közben várom a mezôgépészt, hogy menjünk el vetni. Ha nem jutok soromra, elmegyek vetni és jövök máskor, nem tehetek mást. Nyugdíjas vagyok, a földeket meg kell mûveljem, most is még nagy területen kellene szántsak. Én mondom, ha a következô években is így történik, inkább lemondok a támogatásról, csúfság, amit velünk mûvelnek.
Halmaciu Ana, a polgármesteri hivatal alkalmazottja: – Nem az a baj, hogy ma sokan vannak, hanem az, hogy a hét minden napján ez történik. Folyamatosan dolgozunk, de ha netán egy adat nem talál, el kell küldeni az igénylôt, ami persze felidegesíti ôt. Az emberek többsége idôs, nincsenek hozzászokva, hogy papírokat töltsenek ki. Ez nagyon rossz intézkedés volt, olyan szempontból is, hogy az értékjegyeket a kora tavaszi hónapokban kellett volna átadni, amikor a termôföldeken még nem lehetett dolgozni.
Hogyha Édesanyámra gondolok vagy kimondom e szót, jólesô melegség járja át egész lényem, hiszen oly sok minden fûzôdik hozzá. Fejemben, mint tavasszal a fecskék, úgy cikáznak a szebbnél szebb gondolatok, s ilyenkor, ANYÁK NAPJA körül talán még erôsebbekké válnak, hiszen közeli és egészen távoli, a gyerekkoromba visszanyúló emlékek, emlékfoszlányok egész serege támad fel bennem és vonul el lelki szemeim elôtt, amelyek megszépítve a múltat, a jelenben élve, mind-mind Édesanyám személyéhez kapcsolódnak.
Látom Édesanyámat, gyermekszemmel, fiatalon, üdén, vidáman, de szomorúan is, amikor a saját édesanyját veszítette el örökre, és tágra nyílt szemmel bámulom, hogy milyen csodálatos gyászruhában is, mély bánattal szépséges arcán.
Látom, serdülô lányként, amint féltô, aggodalmaskodó szeretettel, talán még a széltôl is szeretne megóvni ... Majd érzem bátorító, de ugyanakkor szorongó, fojtott izgatottságát, amikor a szülészet várószobájában toporogva, kezét tördelve várja elsô unokája világra jöttét. (Ezen érzéseirôl természetesen csak utólag értesültem.)
És látom, szerencsémre, mind a mai napig, hogy mellettem áll mindig, jóban-rosszban, s még ha mindannyiunk felett szállnak is az évek, Ô igyekszik erôs akarattal, szívósan, sosem lankadva megállni helyét az életben, és csodálkozom, mint mindig, hogy honnan is van annyi testi-lelki ereje, hiszen az élet, a sors nemegyszer volt mostoha vele szemben.
Gyermekkori emlékeimben kutatva és ma is, Édesanyám személyéhez kimondottan a nagyfokú türelem, a megértés, a szelídség, a szeretet, a jóra és a szépre való tanítás fûzôdik.
Hogyha sok-sok pozitív érzéssel telítôdött gyermek és ifjúkora volt vagy van bárkinek, lehetetlen, hogy mindezen érzések birtokában a saját és a körülötte élô szerettei élete ne lenne ezen érzésekkel telítôdve.
Már deresedô fejjel, túl néhány X-en, határozottan állítom és hiszem, hogy aki szeretetet kap, az szeretetet ad és fordítva.
Köszönöm, Édesanyám, azt a rengeteg szeretetet, jóságot, féltést, aggodalmat, amely érzéseket születésemtôl fogva mind a mai napig táplálsz irántam, és fogadd szeretettel Dsida Jenô: Hálaadás címû versének gyöngysorait:
Köszönöm, Istenem az édesanyámat!
Amíg ô véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó, áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Varró Irénke, Marosvásárhely
A társadalom az egyéneket összekötô kapocs. Az egyéneknek anyagi, szellemi, kulturális céljaik és feladataik teljesítésére létesített kapocs. Elméletileg a társadalom a jogegyenlôség elvén mûködik. Azonban ez nehezen megvalósítható, mert a társadalomi erôviszonyok az anyagi viszonyok alakulását is kiváltják, s a különbségek nehezen gyôzhetôk le.
Az államban a különbözô személyek egyenlôek, de a társadalomban egyenlôtlenek. A társadalom az egyéneket különbözô alapon egyesíti, melyek közül a legjelentôsebb a gazdasági.
Esetenként a társadalom akarata annyira felerôsödik, hogy az állam akaratát is aláveti a magáénak. Néha helyesen, néha helytelenül. Néha a társadalom túl sokat követel az államtól. A társadalom szintje alkotóinak, az egyéneknek a szellemi, kulturális és erkölcsi színvonalától függ.
A mai társadalom rányomja bélyegét az alacsonyabb szintû igényekre, törekvésekre, az anyagiak mindenáron való megszerzésére törekszik.
A mai liberális társadalomban az egoizmus, végtelen önzés uralkodik, amelyben nincsenek tekintettel az embertársakra. Nem beszélhetünk jogegyenlôségrôl.
Azt mondanánk normális helyzetben, hogy az államban az emberek egyenlôek. Ez is csak egy idealista – ábrándokat kergetô – elképzelés. Nagyon sok tényezô akadályozza az egyenlôség megvalósulását kulturális, gazdasági és nemzetiségi téren.
Bár az állam vezetôit – a demokráciában – az állampolgárok választják meg reményeik teljesülése érdekében, ez is illúzióvá, alaptalan reménnyé válik.
Ha elemezzük a társadalom összetételét, kitûnik, hogy a következô részekre tagolódik: egy gazdaságilag erôsebb rétegre, melynek önkényesen lehetôsége van uralni a piacot. A társadalom e része – mivel jóval a létminimum felett élnek – képes kielégíteni minden igényét.
Ezzel szemben létezik a nagy tömeg, mely alig-alig közelíti meg a létminimumot. S a társadalom jelentôs része jóval a létminimum alatt él. Ez utóbbi kategóriához tartoznak a nyugdíjasok, akiknek a mindennapi betevô falat is gondot jelent.
Következésképpen megállapíthatjuk, hogy sem a gazdaságilag erôs réteg, sem az állam nem veszi figyelembe a rászorulók érdekeit, nem gondoskodik életminôségük javításán.
Ez a mindennapi életünk valósága.
Bartis Árpád, Marosvásárhely
– mondta ezt valamikor egy uralkodó és uralkodott is. Napjainkban újból divatba jött eme szlogen, példa erre a marosvásárhelyi 54-es tulajdonosi társulás.
Történetünk azzal kezdôdött, hogy 2006. február 27-én, egy, a tulajdonosi társulásokra vonatkozó törvényeknek eleget tevô közgyûlésen új elnököt és adminisztrációs bizottságot választott a tulajdonosi társulás.
A volt elnök ott lévén a gyûlésen, mindent megszavazott, még az átadási idôt is, aztán meggondolta magát, mondván magában, én adtam a szavam, az enyém, tehát vissza is vonhatom, azzal a kifogással, hogy a könyvelési aktákat ellenôrizni kell. Természetesen kell, de úgy illett volna, hogy ezt közösen kérjük, vagyis a volt elnök és az új vezetôség.
Miután a közgyûlés által megszavazott idôpontban az átadás nem történt meg, törvényszéki felszólítást kapott, letagadta, hogy megkapta, annak ellenére, hogy törvényszéki végrehajtó iroda igazolta az idôben történt átadást.
Aláírt azonban egy jegyzôkönyvet, de ennél is többet tett, a saját kezével írta a jegyzôkönyvre, hogy átadja a kulcsokat, az aktákat és a pecsétet az ellenôrzés után, csakhogy ismét meggondolta magát, mert egy borús napon arra ébredtünk, hogy új összehívót tett ki a lépcsôházak hirdetôtábláira a már régen nem elnök, de magát még elnöknek tartó aláírásával, egy újabb választásra.
Az adminisztrátornô, aki egyszerû alkalmazott, szorgalmasan segédkezik ebben, annak ellenére, hogy a tulajdonosok több alkalommal tudomására hozták, hogy nem kívánatos személy a tulajdonosi társulásnál.
Ennek ellenére fennen hangoztatja, hogy a város polgármestere felhatalmazta az elnököt és ôt egy új közgyûlés összehívására.
Természetesen ebbôl egy szó sem igaz, ugyanis a polgármesteri hivatal küldött egy levelet a régi és az új vezetôségnek, hogy a február 27-i közgyûlés érvényes, mi több, törvényes, amire a volt elnök válasza az volt, hogy ez hamisítvány, mármint a levél, annak ellenére, hogy rajta van a polgármester úr és a hivatal jegyzôjének az aláírása, természetesen kerek pecséttel ellátva.
Illemtudó emberekhez méltó módon az új vezetôség részt vett az összehívott úgynevezett közgyûlésen, ahol rajtunk kívül volt öt ember, a volt elnök, az adminisztrátornô és még három személy, akik közül kettô eltávozott, egy támogató pedig maradt. Így a közgyûlés elmaradt, de jegyzôkönyv nem készült, minek erre idôt pazarolni, gondolta a volt elnök, egyébként ô egész elnöksége ideje alatt nem pazarolta az idejét közgyûlésekre, pontosan ez az egyik kifogás ellene a sok közül.
Aztán május 4-re összehívott egy újabb közgyûlést, ahol a támogatói száma bôvült eggyel, az új vezetôség támogatóinak a száma pedig 86 a 140 lakásból (ennyi tartozik a lakóbizottsághoz), mutatott ugyan valami irományt, bizonyos aláírásokkal, csakhogy ott sem kiírt név, sem lakcím nem szerepel, volt rajta 54 irka- firka.
Történetünk azzal folytatódik, hogy pereskedünk (ôk kezdeményezték), azon pedig senki ne lepôdjön meg, hogy ennek a két személynek a szolgálatait többet igénybe nem vesszük.
Ezzel az idôhúzással a tulajdonosi társulás kárát okozzák, amit pedig a volt elnök és az adminisztrátornô meg kellene értsen, az, hogy nincs szerelem erôszakkal.
Ahogyan a tulajdonosok a gyûléseken világosan a tudtunkra adták, nem óhajtják sem a volt elnököt, sem az adminisztrátornôt.
Bármilyen, általuk alkalmazott, félrevezetô igyekezet ellenére sem fogjuk feladni, jogunkban áll új vezetôséget választani, valamint a társulás munkáját megfelelôen megszervezni úgy, hogy ez valóban a mi érdekeinket szolgálja.
Nem óhajtottunk pereskedni, de rákényszerítettek. Nem hagyjuk az igazunkat, és védeni fogjuk az érdekeinket. Bármennyire is ragaszkodnak hozzánk, le kell majd mondjanak a társaságunkról, addig pedig a törvényeket betartva, mindent elkövetünk, hogy nekik ne fizessünk!
Az új vezetôség nevében, Gál Éva elnök
"Nemcsak nyelvében él a nemzet, de tradícióiban is" – fogalmazta meg Bálint Sándor 1934-ben. Megkésve, de nem elkésve értettük meg és cselekedtünk ennek megfelelôen Csittszentivánon, ahol megpróbáltuk ápolni népi hagyományainkat, megszerettettük ezeket gyermekeinkkel és a falu közösségével.
Hat éve múlt annak, hogy néptáncoktatás folyik Szentivánon. A kezdet kezdetén amerikai segítséget kaptunk Györffi Ilona közbenjárásával, aki vidékünkrôl származott el. Ekkor kaptunk kedvet és sok ügyeskedô, érdeklôdô gyereket, évente harminc-negyvenet. Ennél is több áldozatkész nagyszülô és szülô akadt, aki, megfosztva népi hagyományaitól, örömmel vállalta az anyagi kiadásokat. A többéves lelkes és lelkiismeretes munkát, tanítást Szász Péter, a Maros Mûvészegyüttes táncosa végzi. Így az ifjak már egy önálló elôadásra való táncot tudnak, köztük nyárádmenti, küküllômenti, marosmenti, mezôségi és vajdaszentiványi táncokat, dalokat és rigmusokat.
Sok helyi, faluközösségi rendezvényen vettünk részt, külföldre, Németkérre, Balatonszabadiba is elvittük dalainkat, táncainkat. Ezzel részt vállalunk a falu kapcsolatainak ápolásában is. Ezenkívül az egyházunk németországi partnerkapcsolata révén ide látogató vendégeket is szórakoztattuk. Évrôl évre elfogadjuk a meghívást az EMKE, a tanfelügyelôség vagy a helyi önkormányzatok által szervezett néptánc- találkozókra is. Tehetséges gyerekeink vannak, akik közösségi életünk mulatságain szívvel-lélekkel táncolnak, szüleik, nagyszüleik bámulatára. Így nemcsak emlékezetben, emlékképeken él a tánc Csittszentivánon. Nemcsak az elôdök iránti tiszteletbôl, hanem már belsô igénybôl fakad, él itt a tánc, észrevétlenül beépül közösségi életünkbe, társadalmi, kulturális igényt elégít ki.
Kiért szól az ének és a tánc? Gyerekeinkért, unokáinkért, fiatalokért, idôsebbekért, akiknek identitásuk jelent valamit a mai rohanó, pénzcentrikus világban, akiknek fontos az, hogy megôrizzék szellemi, lelki értékeiket. "Apáról fiúra" száll az örökség. Ahogy Kodály Zoltán mondta, "addig vagyunk mi magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk", a világ ezt várja tôlünk, erre kíváncsi uniós csatlakozásunk küszöbén. Ezért ragaszkodunk kultúránkhoz, nem akarjuk feladni ezt, bár pénzhiányban egyre nehezebb folytatni a munkát. Már egy ösztönzô szónak, ígéretnek vagy kisebb támogatásnak is nagyon örül ez a lelkes fiatal csoport. Jelenleg az erdôcsinádi Gyöngykoszorú találkozóra készülünk, majd pünkösd másodnapján a Nyíló Gyöngyvirágok rendezvényen a meghívott vendégekkel közösen ünnepelünk.
Bartha Ilona, a tánccsoport vezetôje
Csittszentiván, 2006. április 18.
Olvasom a Népújság Színes világ mellékletében Fodor Sándornak egy írását, amelyben rávilágít, hogy adósai vagyunk az igazságnak. Igaza van. De kik az adósok? Elfelejtette, hogy vannak, akik nem szeretnek adósságot törleszteni. Inkább halmozzák ôket. Olyanok is vannak, akik letagadják a tartozást. Olyanok is vannak, akik fût- fát ígérnek, de semmit sem tartanak be. Ami pedig a Kultúrpalotát illeti, volnának kiigazítanivalók.
A fôbejárat felett van két emléktábla. Az egyiken méltánytalanul apró betûkkel szerepelnek dr. Gavril Ugron és Ioan Hallersen prefektusok és dr. Gheorghe Bernady polgármester. Hogy miért Gavril és miért Ioan, na és miért Gheorghe, ezt nincs kitôl megkérdezzem, illetve nem tudom, ki felel ezekért a feliratokért. Ha például valaki Gheorghe Dima helyett azt írná, hogy Dima György, vagy Victor Babes helyett egy magyar szövegben Bábes Gyôzô jelenne meg, nem lenne nevetséges? És legalább ennyire felháborító a Bela Bartok vagy a Gheorghe Doja. A palota fôbejárata felett, bal oldalon van a másik emléktábla, szintén román nyelven, amely azt hirdeti, hogy I. Ferdinand román király 1914 és 1924 között uralkodott. Hogy ennek mi köze a marosvásárhelyi Kultúrpalotához, amelynek építését 1913-ban fejezték be, nem tudom elképzelni, de szívesen venném, ha valaki érdemleges magyarázatot adna rá. Arról nem is szólva, hogy dr. Bernády György szobrának sincs helye a fôtéren, ám Dandea polgármesternek és Avram Iancunak van. Ugyan mivel szereztek több érdemet erre? Jó lenne, ha valaki választ adna, hogy tetteikért méltóképpen tudjuk tisztelni ôket is.
Dávid F. István
Május elsején a marosvásárhelyi Legelô utcába látogattam, ahol szomorú, kiábrándító látványban volt részem. Döglött állatok tetemei hányódtak szanaszét, amelyek rendkívüli bûzt árasztottak. Körülöttük mindenütt szemét díszelgett, ami szintén szörnyû látvány volt. Kár ezért a szép városért! Az illetékeseket kérem, járják végig a környéket és gyôzôdjenek meg arról, amit leírtam. Nagyon nagy a forgalom, sok jármû halad ott el, nézhetik a szemetet, szagolhatják a bûzt. Szerintem nemcsak a Somostetôt, a Maros-partot kellene takarítani, hanem ezt a városrészt is.
Magyari Margit, Marosvásárhely
A Marosvásárhelyi 12-es Számú Általános Iskola tanulói nevében köszönjük immár a harmadik ingyenes színházi elôadást, amelyet április 29-én a Nemzeti Színházban tekinthettünk meg. Nagyon jól szórakoztunk, amit sok-sok tapssal háláltunk meg. A Hallottátok, mi esett meg útban a fórum felé? címû elôadás remek vígjáték volt. Köszönet Kárp György színházigazgató bácsinak és Jakab Zsombor szervezônek, a színészeknek, és mindenkinek, aki minket p&aacu