Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A befuccsolt Drakula-park helyett Transilvania Dorf létesítését tervezik Segesvár szomszédságában.

Nos, a turizmus alapigazsága, hogy a legszebb, legelbûvölôbb látványosság sem képes önmagában, a környékén kiépített infrastruktúra és kiegészítô szolgáltatások nélkül kellô vonzerôt gyakorolni. Nyilvánvaló ugyan, hogy Segesvár történelmi belvárosának értékét nem a turisták száma határozza meg, mégsem lehet mellékes a turizmusból származó bevétel alakulása, hiszen éppen a legutóbb bekövetkezett földcsuszamlás okozta falomlás bizonyítja, hogy az állagmegóvás komoly kihívást jelent a városgazdák számára, akik éppen azért nem képesek kellô szinten biztosítani a mûemlék együttes épségét, mert a bevételek nagysága (s ennek mértékét éppen a turizmusból lehetne a legegyszerûbben növelni) nem fedezi a tetemes költségeket.

Néhány éve éppen ebbôl a meggondolásból született a Drakula-park ötlete. Hogy késôbb a tervet gazdasági kalandorok is próbálták meglovagolni, az alapötlet értékébôl semmit sem von le. Vitatható persze, hogy a kiválasztott helyszín, a Breite-tisztás mennyire felelt meg a célnak, ám most már meddô lenne ezt feszegetni, hiszen amúgy sem lett belôle semmi, egyrészt a város- és mûemlékvédôk tiltakozása, másrészt a kezdeményezôk hibái és nem túlságosan tiszta ügyletei miatt.

Hogy a Drakula-park ötlete némelyekben nagy ellenkezést váltott ki, abban a történelmi valóság és egy igen kétes értékû, már a modern korban született legenda összemosódása játszik szerepet. Drakulát nem szeretni egy bizonyos mûveltségi szint fölött szinte kötelesség, ám szeretjük vagy nem, Drakulának kommerciális értéke van, s valamilyen formában most is jelen van a belváros szinte minden sarkán.

S itt kanyarodunk vissza a tervezett Transilvania Dorfhoz. Az új tematikus park ötlete ezúttal még a legkifinomultabb ízlésnek sem mond ellent, hisz noha hibrid, román–német nevet választottak számára, a hagyományos erdélyi falu skanzenszerû bemutatása nem hagyja ki a magyar parasztépítészet emlékeit sem. A parkban természetesen nem csupán a látványosságot szolgáltató házak, de egyéb turistacsalogató létesítmények, szállodák, vendéglátóipari egységek is helyet kapnak, illetve szabadidôprogramok – lovaglás, kocsikázás – szervezésére is lehetôséget biztosítanak. Az is biztosnak látszik, hogy a helyszín kiválasztásakor is nagyobb körültekintéssel járnak majd el, hogy a természetvédôk haragját is elkerüljék. Azt azonban már most megjósolhatjuk, hogy Drakulát – nem egyébért, hanem piaci kényszer miatt – nem lehet majd teljes mértékben számûzni a – nevezzük magyarul – Erdély-faluból. Azaz: más néven ugyan, talán picit másként, de gyakorlatilag ugyanaz készül most, amit oly nagy csinnadrattával fújtak le néhány éve.

Ezzel pedig a kör bezárul. Csak az nem világos, hogy kinek használt a többéves halogatás. A közelmúltban beomlott várfalnak biztosan nem...

A szájsebészek Marosvásárhelyen zajló VIII. kongresszusa keretében tartották meg a Romániai Szájsebészeti Társaság ülését, amelyen dr. Kovács Dezsô egyetemi tanárt, dékánhelyettest, megyeközpontunk szájsebészeti klinikájának vezetôjét választották a társaság elnöki tisztségébe. A kongresszus munkálatai a szájüregi rosszindulatú daganatok kezelési lehetôségeirôl szóló kerekasztal-megbeszéléssel folytatódtak. A rendezvényen közel 60 tudományos dolgozatot mutattak be a helybeli illetve az ország különbözô szájsebészeti klinikáiról érkezett vendégek.

Eközben a marosvásárhelyi Kultúrpalotában a fogorvosi napok rendezvényei is zajlottak. Tegnap délelôtt az Oklahomai Egyetemrôl érkezett vendégek, a MOGYE díszdoktorrá avatott Shillinburg professzor, illetve dr. Haney L. K. tartottak elôadást a rögzített fogpótlás problémáiról, valamint a tejfogakat és maradandó fiatal fogakat érô traumákról. Tegnap délután a Zürichi Egyetemrôl érkezett dr. Luigi M. Gallot hallgathatták a részvevôk, ma az oklahomai dr. Haney K. L. második elôadása, valamint a poszterek bemutatása következik, majd délben egy órakor zárul a fogorvosok rendezvénye.

Románia inflációs rátája idén 6,5%-ra csökken, ha a hatóságok figyelembe veszik a Nemzetközi Valutaalap (NVA) javaslatait a makrogazdasági politikára nézve.

A nemzetközi pénzügyi intézet április végén hagyta jóvá az NVA által minden tagállammal folytatott évi makrogazdasági konzultálások következtében kidolgozott jelentést. Az Alap és a román hatóságok közötti konzultálásokra január 25 – február 6. között került sor Bukarestben.

A kiegyensúlyozott költségvetési végrehajtásra vonatkozó javaslat célként tûzi ki, hogy a konszolidált általános költségvetési bevétel ne legyen nagyobb a költségeknél, egyensúlyban a GDP 31,3%-ával.

Románia konszolidált általános költségvetési deficitje tavaly a GDP 0,8%-át jelentette, a kitûzött 1%-hoz viszonyítva, olyan körülmények között, hogy a bevételek a GDP 30,3%-át jelentették, miközben a költségek 31,1%- át.

A 0,5%-os, elôzôleg idénre meghatározott költségvetési deficitet a kormány áprilisban 0,9%-ra növelte, hogy finanszírozni tudja a szociális projektek költségeit.

Az NVA igazgatói ezzel szemben aggodalmukat fejezték ki, még ha el is ismerték, hogy Romániának nem jelent azonnali problémát ez a döntés.

Tavaly az inflációs ráta 8,6%-os volt, kevéssel lépve túl a Román Nemzeti Bank elôrejelzéseit, a 6,5-8,5%-ot.

Idénre az RNB 4% és 6% közötti inflációs rátát tûzött ki célul, de Mugur Isarescu, a bank kormányzója úgy értékelte, hogy az inflációs ráta meghaladja ezen értéket, elérve a 6,5%-ot.

A nemzetközi pénzügyi intézmény úgy értékeli, hogy Romániának szüksége van egy koherens tervre a nagy EU-pénzalapok lehívására és befogadására és a privatizációkból eredô pénzek eredményes kezelésére, hogy ne gyakoroljanak erôs nyomást a keresletekre. Az NVA vezetôsége javasolta egy középtávú költségvetési keret mielôbbi véglegesítését, arra kérve a román hatóságokat, hogy hozzanak létre olyan mechanizmusokat amelyek a források hatékony elosztását és az EU-pénzalapok lehívását biztosítanák.

Tegnap a marosvásárhelyi közigazgatási palotában került sor az Osztrák Néppárt küldöttsége és az RMDSZ Maros, Hargita és Kovászna megyei önkormányzati tisztségviselôinek a bemutatkozó találkozójára. A 34 tagú osztrák küldöttséget Peter Danich vezette.

Veress Emôd, az RMDSZ önkormányzati kérdésekkel foglalkozó ügyvezetô alelnöke a Népújságnak elmondta, hogy az Osztrák Néppárt delegációja tanulmányi körúton van Romániában, amely során az RMDSZ bukaresti, nagyszebeni, kolozsvári, nagyváradi, aradi, szatmári stb. önkormányzati képviselôivel – megyei tanácselnökökkel, alelnökökkel, polgármesterekkel, tanácsosokkal – találkoznak, tekintve, hogy a romániai magyar közösség érdekképviseleti szervezete tagja az Európai Néppártnak.

A találkozók célja a kölcsönös bemutatkozás, tapasztalatcsere és kapcsolatépítés. A tegnapi találkozón a helyi hivatalosságok köszöntötték a vendégeket. A tanácskozás után sajtótájékoztatóra került sor.

Sokan szerették volna kimutatni, melyik a legszebb szó a magyar nyelvben. Nos, nem vitatom, sokan sokféleképpen vélekednek, és igazuk van.

De, amint az idô telik és egyre hosszabb a mögöttem hagyott útszakasz, annál inkább kezdem szívem mélyén hallani drága magyar nyelvünk legszebb szavának dallamát: édesanyám, édesanyám…

Sokszor hallottam, hogy az idô begyógyítja a lelki sebeket is. Ezt tapasztalom. Édesanyám eltávozása megsebesítette a szívemet – mint korábban édesapám eltávozása is! –, a seb gyógyul, nem vérzik, de olykor még jobban fáj.

Ha olykor valami kedves élmény ér – és ér! –, szeretném megosztani azzal, aki életét osztotta meg velem, de nincs már mellettem; ha az otthon jut eszembe, ahol ráeszméltem a világra, szükségszerûen megjelenik lelkemben az otthon megtestesítôje – édesanyám; ha áldott állapotban lévô nôt vagy gyermekét babusgató édesanyát látok, már látom ôt, aki rám is igent mondott és kiapadhatatlan szeretetével indított a világba, látom édesanyámat; vagy ha az életet alakító, gondokkal küzdô dolgozó nôt látok, akkor is ô jelenik meg számomra, ô, az én édesanyám; és ha látom a földi élet túlsó partja felé közeledô nôket, akik már nagyon lassan, botladozva tudják megtenni az "utolsó száz métert" az utolsó földi állomás felé, ilyenkor is csak ô tûnik fel számomra, az én lassan lépdelô, az evilágból kitipegô édesanyám.

És van néhány eset, amikor olyat látok, hogy épp az ellenkezôjérôl jut eszembe – de eszembe jut! –, nem így gondolkodott, nem így beszélt, nem így cselekedett, nem így élt az én édesanyám!

Május van – a virágzás, az új élet, a jövô reménységének hónapja. Ilyenkor az egész természet, üde zöldjével, nyíló virágaival, zengô madárdalával, az édesanyákat – édesanyámat – idézi bennem, és köszönti életigenlô magasztos hivatásukban.

Köszöntöm én is az Édesanyákat!

Áldja meg Isten Ôket, a kimondott igenüket, a teremtésben elvállalt szerepüket, hogy azzal a méltósággal vállalják- éljék édesanyai hivatásukat, amellyel Mária vállalta és kísérte Gyermekét!

A romániai magyar közoktatás ezer sebbôl vérzik – hangzott el pénteken azon a tanácskozáson, amelyen Kötô József államtitkár, Matekovics Mihály, a szaktárca kisebbségi oktatásért felelôs fôosztályának vezetôje, illetve Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelôs ügyvezetô alelnöke találkozott a magyar nyelvû oktatás kérdéseivel foglalkozó tanfelügyelôkkel.

Lakatos András idézett kijelentése is utal arra, hogy rengeteg a gond a romániai magyar tannyelvû közoktatásban. Ezt vették számba a résztvevôk a programban szereplô hat témakör keretében (a nyolcadikos szakaszzáró, valamint az érettségi vizsga elôkészítése, a pedagógusmozgások, a készülô törvények, a pályázási lehetôségek, a romániai magyar tannyelvû iskolahálózat, tankönyvrendelések és - elosztások). A fô témákon kívül az egyes megyékben jelentkezô sajátos problémákat is áttekintették.

Gyönyörû álom a középiskolák önállósága, de jelen pillanatban az adott szabályok keretein belül kell megtalálni az optimális megoldásokat – vélekedett a kisebbségi fôosztály vezetôje, aki felhívta a tanfelügyelôk figyelmét a pedagógusok versenyvizsgájával kapcsolatos kérdésekre, arra, hogy ki milyen feltétellel vizsgázhat a magyar vagy a román tagozaton meghirdetett állásokra. A részvevôk egyöntetûen elfogadták, hogy a magyar tagozatra pályázó tanítónôknek és óvónôknek elegendô lenne az anyanyelvi vizsga, amiért testületileg ki fognak állni.

Kötô József államtitkár a készülô oktatásügyi törvénytervezeteket ismertette, illetve a kisebbségügyi államtitkárságnak a kisebbségi oktatásra kidolgozott tervezetét, amely, ha elfogadják, rendezné a legfontosabb elvárásokat: valamennyi tantárgy anyanyelven történô oktatása, a román nyelv nem anyanyelvként való tanítása, a létszám alatti osztályok kérdése, továbbá a jogi személyiségüket elvesztett iskolák mûködôképességének megôrzése terén. A készülô tervezet megoldást kínál a felekezeti oktatás problémáira, szerepel benne az iskolai autonómia megvalósítása valamint a finanszírozás kérdései is.

A romániai iskolai népesség 4,7 százaléka, 179.463 diák tanul magyar tannyelvû intézményekben. A kedvezôtlen demográfiai mutatók ismeretében a létszám alatti osztályok tekintetében nagyobb szervezôkészségre van szükség ahhoz, hogy fennmaradhassanak. Az RMDSZ Oktatásügyi Fôosztálya kidolgozta a magyar tannyelvû oktatás adatbázisát, amely rendelkezésére áll az érintetteknek, de hogy pontosak legyenek az adatok, az adattárat folyamatosan frissíteni kell – hangzott el többek között a megbeszélésen. Kötô József az elkövetkezô idôszakban szükségessé váló szemléletváltásra, a kínálat gazdagabbá tételére hívta fel a figyelmet, hiszen az iskolák többsége harcolni fog a diákok megnyeréséért.

Péntek délben a megyei tanfelügyelôség épületének harmadik emeletén került sor a Youth Hostel Ifjúsági Központ megnyitójára. A Maros Megyei Ifjúsági Igazgatóság által összehívott eseményen jelen volt Lokodi Edit Emôke, a megyei tanács elnöke és Kelemen Attila, a megyei RMDSZ elnöke.

Kakassy Blanka, a megyei ifjúsági ügynökség igazgatója elmondta, hogy társaival egy olyan turisztikai bázist szeretnének létrehozni, ahol a fiatalok megtanulhatnának közösségben élni, és a hely szellemisége hozzájárulna egyéni döntéseik könnyítéséhez is. Együttmûködési szerzôdés alapján ingyen és bérmentve az érdeklôdô civil, fôként ifjúsági szervezetek rendelkezésére bocsátják az ifjúsági központot.

Az összesen 160 férôhelyes létesítményben két- és négyágyas szobákkal elfogadható áron várják a fiatalokat.

A szervezet a Maros Megyei Képzômûvészek Egyesületével együttmûködve a tavalyi évtôl kezdôdôen három tábort szervezett, a legutóbbira 2005 októberében, Szovátán került sor, amely Lokodi Edit támogatása nélkül nem jöhetett volna létre. A megyei tanács elnöke további támogatásáról biztosította a Youth Hostelt.

A megnyitón az érdeklôdôk Zajzon Noémi, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum XII.-es diákjának kiállítását tekinthették meg. Noémi véleménye szerint "a festészet a legjobb kifejezésmód, mivel szavakkal bármit körülírhatunk, még hazudni is lehet velük, de a festészetben képtelenség hazudni, sôt még a rútat is széppé lehet tenni." A grafikával öt éve foglalkozó, leginkább a portréfestést kedvelô lány tavaly óta a Maros Megyei Képzômûvészek Egyesületének tagja és sikeréhez nagyban hozzájárult Muresan Vasile képzômûvész is. A kiállítás május 31-ig, reggel nyolctól délután 16.30-ig tekinthetô meg a Youth Hostel Ifjúsági Központban.

A hollandiai Staatkunding Gereformeerde Partij (Református Államtudományi Párt) és a CE Szövetség közös szervezésében, Marosvásárhelyen, 2006. május 11-12-én Keresztyén fiatalok a politikában címmel szemináriumot tartanak a CE Szövetség székházában (Hegyi Lajos utca 9. szám). Bejelentkezni a protpolitika@yahoo.com címen, vagy a 0265/322-436, 0721-297-417 telefonszámokon (Brassai Zsombor) lehet. Részvételi díj: 15 RON (diákoknak 10 RON). Szeretettel várják az érdeklôdôket!

Nem lehet általában a határon túli magyarságról beszélni – mondta Sólyom László magyar köztársasági elnök csütörtökön azon konferencia után, amely az államfô kezdeményezésére jött létre a szomszédos országokban élô magyar tudósokkal, közéleti és a civil szférában elismert személyiségekkel, annak érdekében, hogy megvitassák a határon túli magyarok helyzetét.

Az államfô, a konferencia helyszínét adó Sándor-palotában délután megtartott sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: megerôsödött az a tény, hogy nem lehet általában a határon túli magyarságról beszélni. Az egyes országokon belül is rendkívül tagolt a magyarság helyzete, régiónként gyökeresen mások a magyar emberek kilátásai – hangsúlyozta.

Sólyom László elmondta, a konferencia kifejezetten tudományos jellegû volt, 17 tudományos elôadás hangzott el a szomszédos országokból érkezô meghívottaktól.

A márciusban készített felmérés szerint az EU még mindig pozitív imázzsal rendelkezik a lakosság szemében: a megkérdezettek 67 százaléka (Magyarországon 73) demokratikusnak, ugyanennyi (71) modernnek, 54 százaléka (61) védelmezô jellegûnek tartja. Negyvenkilenc százalék (Magyarországon 49) mindazonáltal túlságosan szakmainak ítélte, 43 százalék (38) szerint pedig elégtelen a hatékonysága. A lakosság fele (Magyarországon 40 százaléka) pozitívnak tartja az uniós tagságot, 55 százalék (59) támogatja a bôvítést, amely összesen 61 százalék szerint javítja az EU nemzetközi befolyását is.

Az európai újraegyesítés legfôbb eredményének a megkérdezettek nagy része (60 százaléka) a tagországok közti békét tartja, míg 56 százalék az egységes piac elônyei mellett tette le voksát. Magyarországon a többség szavazott arra is, hogy sok áru olcsóbban kapható a bôvítés révén. Európa jövôje szempontjából az összevethetô életszínvonalat (51 százalék), az euró bevezetését minden tagországban (26) és a közös alkotmány (25, Magyarországon 21) fontosságát emelte ki a legtöbb válaszadó. Az összetartozás érzését javíthatja a megkérdezettek szerint az uniós szociális jóléti rendszer (32 százalék), illetve az ideiglenes lakóhelyen biztosítandó választási jog (21 százalék) is. A magyar lakosság 81 százaléka támogatná az uniós jóléti rendszer összehangolását.

Wallström az adatokat kommentálva úgy vélte, a válaszokban a szolidaritás és a közös megoldások igénye rajzolódik ki. Az EU-t szerinte a biztonsággal hozza összefüggésbe leginkább a lakosság: a terrorizmus elleni biztonsággal, szociális biztonsággal, egészségügyi és környezetvédelmi biztonsággal.

John Bellinger, az amerikai külügyminiszter jogi tanácsadója újságíróknak nyilatkozva tagadta, hogy az Egyesült Államok bármilyen törvénytelen tevékenységet folytatott volna európai országokban. Megerôsítette, hogy Washington "nem helyezi külföldre" a kínzásokat, és nem is küld foglyokat külföldre arra várva, hogy ott majd kínozzák ôket. Tagadta azt is, hogy terroristagyanús személyeket európai országokban tartottak volna fogva vagy kínoztak volna.

A nemzetközi sajtóban tavaly óta tartják magukat az említett vádak a CIA európai tevékenységével szemben, és azokra az amerikai vezetés jóformán még nem is reagált. Az EP- bizottság jelentéstevôje, az olasz Claudio Fava múlt héten hozta nyilvánosságra jelentésének tervezetét, amelyben – kétes elégségû bizonyíték felsorolása mellett – úgy vélte, hogy a CIA törvénysértô módon járt el terroristagyanúsítottakkal szemben, amikor elrabolt ilyen személyeket az Európai Unió területén, és olyan országokba szállította ôket, ahol nem tiltják a kínzást.

Az EP-tagok – akik egy másik nemzetközi szervezet, az Európa Tanács eljárásával párhuzamosan folytatnak vizsgálatot – mindvégig hangoztatták, hogy céljuk nem az EU–amerikai viszony rontása, hanem az emberi jogok európai védelme. Bellinger ugyanakkor nem rejtette véka alá, hogy Washington nem örül a vizsgálatnak.

"Az EU ezután is aktívan szerepet vállal Moldova és a Dél-Kaukázus lappangó konfliktusainak megoldásában" – jelentette ki a vezetô spanyol EU- tisztségviselô, utalva a Moldovától elszakadt Dnyeszteren túli köztársaság, az Azerbajdzsánhoz tartozó, de túlnyomórészt örmények lakta Hegyi-Karabah, illetve a Grúzia két szakadár országrésze, Abházia és Dél- Oszétia körüli konfliktusokra. Hozzátette mindazonáltal, hogy a konfliktusban szemben álló felek felelôssége, hogy megoldást találjanak a válságra.

Beszédében Javier Solana döntônek nevezte Oroszország részvételét a szóban forgó konfliktusok feloldásában. Hasonlóan lényegesnek mondta a demokrácia megerôsítését. Szavai szerint ugyanis "összefüggés áll fenn a demokrácia és a konfliktusok feloldása között. A demokrácia – mondta – magával hozzá a konfliktusok megoldásához szükséges alapvetô jogokat".

Valdas Adamkus litván elnök meghívására Javier Solana mellett Dick Cheney amerikai alelnök, a bolgár, az észt, a grúz, a lett, a moldovai, a román és az ukrán államfô, valamint további vezetô politikusok vettek részt a Közös elképzelések a közös szomszédságról címet viselô vilniusi konferencián, amelynek a fô témája a volt szovjet blokk országainak az EU-hoz és a NATO-hoz fûzôdô viszonya.

A rafinált ételremekek egyik budapesti mestere Abdesattar Zitouni, a Four Seasons Gresham Palace szálloda tunéziai séfje, valamint Mario Magalhes, a szálloda portguál származású, de magyarul anyanyelvi szinten beszélô fiatal éttermi menedzsere.

Ôk ketten találják ki – és hangolják össze a megfelelô borral – az olyan ételkölteményeket, mint a "pancettába tekert Szent Jakab kagyló édesköménnyel és mentás citrom-emulzióval". Ehhez a legutóbbi borvacsorán egy 2004-es évjáratú, Konyári pincészetbôl való pikáns- hûs Loliense-t választottak.

A Loliense név a Konyári-birtokon gyakori: ez volt Balatonlelle régi neve és a cég központja is ott található.

A "roston sült libamáj galambhúsos és mandulás pastillával és mandarin redukcióval" nevû meleg elôételhez viszont egy tokaji dukált, méghozzá a 2002-es nagy évjárat Andantéja, a Gróf Degenfeld birtokról.

Ezután következett a kacsamell erdei gombás raviolival, amelyhez ismét egy Loliense érkezett, de 2000-es, és egészen más zamatú, ízvilágú és illatú, mint a 2002-es. Újabban ismét szokás, hogy az ételsorba beékelnek egy hûsítô, édes-savanykás szörbetet, amely ezúttal licsi és lime granité néven érkezett, kis széles szájú pohárban.

A grillezett bárányhoz a Fontina sajtos burgonya és a rozmaringos citromszósz kitûnôen illett, akárcsak a hozzá választott Konyári-féle Sessio.

A desszerthez, mondani sem kell, 6 puttonyos, hétéves Degenfeld tokaji aszú járt.

A luxusszálloda borvacsorái telt házzal mennek, olyannyira, hogy még a törzsvendégeknek sem jut mindig hely.

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter pénteken Temesváron kijelentette, hogy az egészségügyi reform gyakorlatba ültetése három új hatóság megalakításával valósul meg.

Nicolaescu a Temes Megyei Közegészségügyi Igazgatóság új székházát avatta fel pénteken, ahol elmondta, a három hatóság a következô: Közegészségügyi Hatóság, mely a Közegészségügyi Igazgatóság átalakításából jön létre, az Állami Egészségügyi Hatóság, mely az Egészségügyi Igazgatóság (Sanepid) helyét veszi át, és az Országos Programokért Hatóság. A miniszter szerint az elsô hatóság megyei szintû lesz, a másik kettô regionális – jelenti a Mediafax.

Nicolaescu szerint számítási hibák történnek a pénzalapok gyógyszertári leosztási módjában, ezért az Országos Egészségbiztosító Pénztártól ennek felülvizsgálatát kérte.

Nicolaescu szerint javítást eszközöltek, és a kiegészítô pénzalapok mellett újabb kiegészítésre kerül sor május második felében és júniusban.Nicolaescu kijelentette, hogy a törvény szerint a patikák pénzalapjainak elosztása az Országos Egészségbiztosítóhoz tartozik, de az Egészségügyi Minisztérium megpróbál segítséget nyújtani a probléma megoldásában és azt kéri az Egészségbiztosítótól, hogy vizsgálja felül a pénzalapok elosztásának módszerét.

Az egészségügyi miniszter megismételte, hogy azért vannak sorok a patikák elôtt, mert az emberek nem hiszik el, hogy bármikor kivehetik gyógyszereiket. "Egyelôre nincs olyan rendszerünk, mely megmondja, mikor fogynak el a pénzek, és újraoszthatjuk" – tette hozzá a miniszter.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a Mediafaxnak elmondta, nem félti kormányfôi pozícióját, de arra figyelmeztet, hogy "a rendszeres játszadozás a bizalmatlansági indítványokkal vagy elôrehozott választásokkal" aggodalmat kelt a lakosság, a vállalkozói réteg körében és befolyásolja a csatlakozással kapcsolatos célkitûzéseket.

Ezáltal válaszolt a saját és a kormánya helyzetére vonatkozó kérdésre a május 16-i ország jelentést követôen.

"Személyesen egyáltalán nem féltem a pozíciómat. Azonban hiszek abban, hogy a bölcsességnek a politikában nem ritkán kell léteznie. Egy kormány a parlamenti támogatottságtól függ, és addig amíg ez létezik, mûködni fog. Attól a pillanattól, amikor ez elvész, akkor egyértelmû, hogy nem marad más hátra, mint hogy az alkotmányos kereteken belül megtaláljuk az utat új megoldásokra" – mondta Tariceanu.

Csütörtök este a romániai külföldi befektetôkkel folytatott megbeszélésen Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök azon reményének adott hangot, hogy az általa vezetett kormány újabb négyéves mandátumot fog kapni, miután befejezi a jelenlegit.

A befektetôktôl érkezett egyik kérdés a Victoria és Cotroceni-paloták közötti széthúzásra utalt, valamint a kormányon lévô pártok közötti kapcsolatokra.

Tariceanu elismerte, hogy léteznek nézeteltérések a koalíciós partnerek között, de úgy értékelte, hogy nem erôs ellentétek. A kormányfô szerint Romániának szüksége van politikai stabilitásra, hogy fenntarthassa a gazdasági növekedést. "Remélem, hogy ezen filozófiát megértik a politikai élet összes szereplôi. Én mindent megteszek annak érdekében, hogy egyensúlyt biztosítsak a koalícióban, és remélem, hogy a partnereink is ugyanezt teszik", húzta alá Tariceanu.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a parlament együttes ülésén, az országjelentés bemutatását követô napon nyilatkozatot fog tenni az EU- csatlakozási felkészülésrôl.

Hegyi Gyula (MSZP) és más EP-képviselôk korábbi kezdeményezésére az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága csütörtökön Brüsszelben meghallgatta Sulfina Barbu környezetvédelmi miniszter asszonyt, a testület több tagja felszólalt a verespataki bányaberuházás ellen – tájékoztatta az MSZP az MTI-t.

Kérdésében Hegyi emlékeztetett arra, hogy Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a közelmúltban úgy nyilatkozott, a verespataki aranybányát mindenképp meg fogják nyitni, ugyanakkor szakértôk szerint az új beruházás negyvenszer akkora lenne, mint a 2000-es tiszai ciánszennyezést okozó nagybányai, ráadásul ugyanazt a hatalmas környezeti kockázatot jelentô ciános technológiát alkalmaznák. A bizottság svéd, angol és francia tagjai is a beruházás képtelenségét hangsúlyozták.

"Nem felejtettük el a korábbi Tisza-szennyezést, és nem szeretnénk hasonlót látni a jövôben" –, mondta John Bowis brit konzervatív képviselô.

A miniszter asszony nem adott egyértelmû választ a Verespatakkal kapcsolatos kérdésekre. Azt hangsúlyozta, hogy a beruházás környezeti hatásait jelenleg szakértôk vizsgálják.

Hegyi Gyula ugyanazon a napon román környezetvédôkkel is találkozott Brüsszelben, akik elmondták, hogy a romániai zöld szervezetek is ellenzik a verespataki szörnyberuházást.

A "stratégiai" fontosságú gazdasági ágakat vissza kell adni az államnak; * "az infrastruktúra az, amely több tízezer embernek biztosíthat munkát"; * "radikálisan" kell növelni az exportot s "radikálisan" csökkenteni a behozatalt; * "STOP" a privatizációnak, különösen az egészségügy privatizációjának!; * csökkenteni kell az igazságügybeli korrupciót, növelni az állam szerepét; * újjá kell éleszteni a mezôgazdaságot és az agroturizmust; * az oktatás legyen ingyenes; * meg kell gyôzni a lakosságot, hogy román árukat vásároljanak.

Ezeket tûzte ki célul az Egyesült Baloldal Pártja (PSU), ha kormányra kerülnek, derült ki a szervezet csütörtök délutáni sajtótájékoztatóján, amelyen Ilie Doroftei megyei elnök bejelentette, hogy a pártot hivatalosan bejegyezték a bukaresti bíróságon, és nemrég országos konferenciát tartottak. Kérdésünkre megtudtuk, hogy a megyében kb. 1000 tagjuk van, hogy a valamikor Román Munkáspárt néven bejegyzett pártnak 82 helyi szervezete volt, ám amióta nevet változtattak, ezek száma 30-ra csökkent. Ezért az elkövetkezendôkben a szervezetépítésre fektetik a hangsúlyt, és a következô választásokon bejutnak a parlamentbe.

Véleményük szerint a sajtó a hibás, hogy nem ismerik ôket. Azért van véleményük: a kormányról azt mondták, hogy "szánalmas és siralmas", 1989 óta ez a leggyengébb kormányzat. Az államfôt "bohócnak" (clovn) nevezték, és szégyellik magukat miatta.

A harmadik generációs mobil telefonrendszerek(3G) üzemeltetésére vonatkozó két további engedély kiadásának elôkészületeirôl az egyeztetések a hónap végére fejezôdnek be Romániában – jelentette az illetékes román felügyelet elnökére hivatkozva az ország hírügynöksége. Ezt az jelenti, hogy jövôre, Románia várható uniós tagságának nyitányán már összesen négy mobil szolgáltatója is lehet, a mostani kettôvel szemben, a román piacnak. A kormányzat március végén számolta fel az aukciók résztvevôi elé állított korábbi pénzügyi korlátozásokat, így már a 300 millió eurósnál kisebb forgalmú vállalkozások is pályázhatnak engedélyekért – emlékeztet a Rompres.

Bolyai-napok

A Bolyai Farkas Elméleti Líceum napjainak megnyitóján két új kiadványt mutattak be, az Új Tentament és a Szöveggyûjteményt, amelyek szerkesztését és tördelését a diákok végezték. Marx Ágnes angoltanárnô vállalta az Új Tentamen szerkesztésének irányítását.

Egy olyan lapról van szó – tájékoztatott a tanárnô –, amely tíz évvel ezelôtt már létezett, mint független diáklap, amelyet az iskola tanulói szerkesztettek és a közösség meg is vásárolt. Azután megszûnt a lelkesedés. Az idén azonban megjelent az Új Tentamen, amit a régi lap folytatásának szánnak. A lap által a diákokat próbálják ösztönözni arra, hogy írjanak, alkossanak és javaslatokat hozzanak, ismertessék a meglátásaikat a lappal kapcsolatosan. Az Új Tentamen róluk és nekik szól, és csak akkor élhet tovább, ha megfelelô a támogatás. Versek, prózák, önálló alkotások, viccek, logikai rejtvények töltik ki a lapot, és remélhetôleg mindenki megtalálja a maga ízlésének megfelelô olvasmányt. Szeretném megköszönni minden diáknak, aki hozzájárult a lap megjelenéséhez. Szerkesztették: Cseterás Györgyi, Baricz Xénia, Demeter Ildikó, Kovács Zsuzsa Csilla, a tördelô Lázár Endre, a rajzok pedig többnyire Tófalvi Renátától származnak. A fô célunk a lappal minél inkább összekovácsolni a Bolyai diákságát és egy közösséget teremteni – fûzte hozzá Marx Ágnes.

A Szöveggyûjtemény Szôcs Imre romántanár felügyelete alatt jelent meg. A diákok írogatnak verseket, esetleg prózát, de az alkotások gyakran figyelmen kívül maradnak – tájékoztatott Szôcs Imre. Meggyôzôdésem, hogy nagyon sok a tehetséges diák, és érdemes volt egy kiadványba foglalni mindazt, amit alkottak. Már tavaly november óta gyûjtjük a magyar, angol, francia szövegeket, verseket, és ebben a gyûjteményben egy roma szöveg is olvasható. Minden beérkezett anyagot tanárok néznek át és kiválasztják, hogy mi kerüljön be a gyûjteménybe. A következô szám jövô márciusban várható, de az igazgatóság támogatása és a diákok megfelelô hozzájárulása nélkül nem lehet folytatás. Felkérünk minden diákot, hogy keresse elô a régi irományait és ezáltal tegye lehetôvé a következô szám megjelenését – összegezett Szôcs Imre.

Csütörtök délután a Bolyai-napok keretén belül maratoni Nagy Fizika Hûhó vetélkedôt tartottak a Bolyai líceum amfiteátrumában. A X. B osztály és osztályfônökük, Tôkés András által szervezett versenyen hat – három tagból álló – kilencedikes csapat mérte össze tudását. A diákok kreativitását és találékonyságát is próbára tevô versenyszámokba sikerült bevonni a nagyszámú közönséget is, akik kérdéseket tehettek fel a versenyzôknek. Legnagyobb érdeklôdésnek a csapatok bemutatott kísérletei örvendtek, amelyekbôl többek között kiderült, hogy a kolbász is vezeti az elektromos áramot. A meglepetés-kísérletekkel az asztalon levô eszközök felhasználásával helyben kellett megbirkózniuk a diákoknak, elméleti tudásukról pedig a villámkérdéseknél és a dupla vagy semmi játéknál tettek bizonyságot.

Mialatt a zsûri a látottak és a hallottak kiértékelésére vonult vissza, a fizikalaborban Bíró Tibor fizikatanár többek között a dinamika alaptörvényeire, Arkhimédész törvényére vonatkozó kísérleteket mutatott be az érdeklôdôknek. Kollégája, Klementisz János, nívós fizika hûhóként értékelte az eseményt, a szervezô osztálynak és osztályfônökének gratulálva kiemelte, hogy igenis lehet egy szórakoztató délutánt eltölteni az eléggé száraz fizikával. A IX. osztályosokhoz fordulva elmondta, hogy részvételükkel nagyban hozzájárultak a fizika érdekesebbé, megkapóbbá tételéhez. Mihály István tanár díjazta a résztvevôket, a megmérettetés eredménye: 1. IX. E. osztály – Elgatrió: Bakos Katinka, Újvári Szeréna, Kakucs Barna, ôket Szász Ágota tanárnô készítette fel.

2. IX. A Kütyük és bigyók: Mertzer Mónika, Bóth Péter, Kiss Szilárd;

3. IX. H Diablo: Korpos András, Deák Lehel, Csizmás Szilárd;

4. IX. G Szeszkazán: Károly Réka, Bajnóczi Tamás, Szigeti Péter;

5. IX. F Szappanopera: Benkô Zsolt, Csorvási Endre, Pálffy Zsófia;

6. IX. B Bolyai boszorkányai: Banga Orsolya, Sikó Melinda, Toldi Emôke.

Május elsô vasárnapja a háláé és a köszöneté, azoknak, akikben életünk megfogant, s akik saját életüket értünk áldozzák.

Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rhea, az istenek anyja – és vele együtt az édesanyák – tiszteletére. A történelem során késôbb is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat megköszöntötték. Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, vallási színezetet is kapott az ünnep. A szigetországban ünnepelt Mother's Day eredetileg a Mothering Sunday nevû ünnepbôl alakult ki, amely a nagyböjt negyedik vasárnapjára esett. Ekkor a családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás elôtt – külön erre a napra – süteményt készítettek az édesanyák számára.

Az Egyesült Államokban elôször 1872-ben, Bostonban ünnepelték meg az anyák napját, hála Julia Ward Howe buzgólkodásának, mint olyan ünnepet, amelyet a béke jegyében lehet eltölteni. 1907-ben a philadelphiai Anna Jarvis próbálta e napot városában nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Ô – elhunyt édesanyja emlékére – május második vasárnapjára tûzte ki az ünnepet. Állami szinten elsôként 1910-ben, Nyugat-Virginiában ünnepelték az anyák napját. Egy évvel késôbb már szinte minden állam jegyezte ezt a napot, majd 1914-ben Woodrow Wilson elnök hivatalosan bejelentette: az anyák napját, nemzeti ünnepként, minden évben május második vasárnapján fogják tartani.

Európában a virágkereskedô szervezetek kezdték propagálni az Amerikában elterjedt ünnepet, melynek hatására ez az ünnep gyorsan népszerûvé vált kontinensünkön is. 1928-ban Magyarországon már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az anyák napját.

Bármelyik országban, bármilyen napon és bármilyen nyelven egyaránt érvényesek David L. Weatherford anyák napjára megfogalmazott vallomásának sorai: "Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok. Gyengéd irányításod befolyásolt mindenben, amit tettem, amit teszek, és amit valaha tenni fogok. Jóságod kitörölhetetlenül rányomta pecsétjét mindenre, ami voltam, ami vagyok, és ami valaha leszek."

Járom az utat…

… a marosvásárhelyi Cukorgyár környékén. Ma is áll a gyár udvarán, a volt Toldy Ferenc (ma Baneasa) utca mentén az a szerény épület, amit 1893-ban, a gyár építésekor a karbantartóknak építettek. Itt lakott évtizedeken át Veress Károly szerszámlakatos, a gyár késôbbi munkásigazgatója még abban az idôben is, mikor a gyárban a legmagasabb funkciót töltötte be.

1904-ben született Marosvásárhelyen, a Régibaromvásár (ma Márton Áron) utcai elemi iskolában Hartli János igazgató keze alatt tanult. Szüleit 1916-ban, illetve 1917-ben elvesztette, s ezért Veress Gábor nagyenyedi rokonánál nevelkedett. Tanulmányait anyagi okok miatt nem folytathatta, szakmát tanult az enyedi Villanytelepen, majd a Vulkán fémipari üzemben, 1922-ben a marosvásárhelyi vasúti fûtôházhoz került, ahol a vizes, olajos, kôszéngázas, huzatos kanálisban dolgozott, majd mozdonyok nyomás- és sebességmérô óráit javította. Szakmai tudásával elismerést és megbecsülést vívott ki magának.

1944 ôszén a visszavonuló német csapatok a Cukorgyár egy részét felrobbantották. Veress Károlynak nagy szerepe volt abban, hogy a gyár alkalmazottjai rövid idô alatt kijavítsák és üzembe helyezzék a gyár villanytelepét, ami akkor a várost látta el villanyenergiával. Ezt követôen önerôbôl a gyárat is újjáépítették.

Az 1948-as államosításkor Veress Károlyt igazgatónak nevezték ki. Sokat tett a gyár jó mûködéséért és a dolgozók életkörülményeinek a javításáért. Mindenkin segített, aki hozzá kéréssel fordult, olyan légkört teremtett, melyhez hasonló máshol nem volt tapasztalható. Több politikai üldözöttet, így Fülöp G. Dénest, az 1956-os események elítéltjét, a késôbbi vártemplomi lelkészt, valamint Nagy Imre csíkzsögödi festômûvészt álláshoz juttatta, lehetôséget biztosítva mûvészi tevékenységének kifejtésére is. Talán ez a hozzáállás késztette arra a neves székely festômûvészt, hogy életmûvének egy részét városunknak adományozza.

A nagy tekintélynek örvendô Veress Károlyt a ’60-as évek elején városi képviselônek, majd végrehajtó bizottsági tagnak is megválasztották. Igazságos, szókimondó ember volt, nem tûrte a hatalom túlkapásait. 1962-ben az egyik gyûlésen kijelentette: "Nem azért választottak minket képviselônek, hogy a karunkat minden sületlenségre emelgessük – ezért vegyétek tudomásul, hogy ettôl a pillanattól nem tekintem magam VB- tagnak" – majd elhagyta a termet. A hatalom ezek után gondoskodott arról, hogy a Cukorgyár élérôl is leváltsa.

1980. február 20-án, 76 éves korában halt meg és a marosvásárhelyi református temetôben helyezték örök nyugalomra.

Ma is nagy szeretettel emlegetik a nevét a volt cukorgyári alkalmazottak és mindazok, akik ismerték, mert igaz ember volt, aki bátran szembeszállt az önkénnyel és sohasem feledkezett meg arról, hogy honnan indult.

Fodor Sándor (S.)

(1471. 5. 21 – 1528. 4. 6.)

Dürer apja a magyarországi Ajtósról származott, innen a Türer, ami az Ajtósi német megfelelôje; ebbôl lett a Dürer családnév, a T és D labiális áthasonulása révén. Anyja Barbara Holper, 25 év alatt 18 gyermeket szült, ô volt a harmadik szülött. Ifjú Dürer feljegyzései szerint az anya szorgalmas templombajáró volt, gyermekeit szigorúan nevelte, és gyakran büntette; igen gyakran volt beteg – valószínû szervezetét megviselte a majdnem évente ismétlôdô terhességek és szülések szokatlanul magas száma.

"A fametszet feltalálása egybeesett egy nagy személyiség megjelenésével, aki nagyon sajátságos jellem volt. Született és felnôtt a Mesterdalnokok városában, Nürnbergben; az apja azonban magyar volt, és Dürer messze más volt, mint a jámbor német kézmûves, aminek ôt hosszú idôn keresztül tartották. Erôsen kifejezett öntudat, magabiztosság és hiúság voltak jellemzôi. A madridi Pradóban található Önarcképe (1498) az önhittség és hiúság mestermunkája; két évvel késôbb még tovább ment, és ma a müncheni Alte Pinakotekben található Önarcképén (1500) magát Krisztusként ábrázolta."

Így olvasható mindez Kenneth Clark: Glorie des Abendlandes, Gondrom, 1994, 169-170 o./ orig. engl.: Civilisation. A Personal View, London, 1969.

A szerzô nagyon ügyesen felhasznált egy történelmi tényt arra, hogy az angolok larvált/latens németekkel szembeni ellenszenvét is kielégítse azzal, hogy rámutat a nagy Dürer magyar származására, ami rányomta bélyegét munkáira is.

Dr. Szôcs Károly

George Bush amerikai elnök és hasonmása "ellopta a show-t", elhalászta a közönség tetszését a meghívott neves humorista elôl a fehér házi tudósítók szövetségének minapi éves díszvacsoráján keddi lapvélemények szerint.

A The Washington Times beszámolója szerint alaposan meghökkent a 2700 újságíró és más illusztris vendég, amikor egyszerre két Bush elnök is megjelent: az igazi és Steve Bridges, a hasonmás. A lap szerint még Tony Snow kinevezett és Scott McClellan távozó szóvivôt sem avatták be a titokba. A 42 éves Bridges a legjobb és a legdrágább Bush-utánzó, a hétvégi fellépését 25 ezer dollárral honorálták volna, de ingyen is elvállalta. Bridges Bushra szavazott a 2004-es elnökválasztáson – és persze ezzel talán egy kicsit magára is.

A The Washington Post szerint Stephen Colbertnek, a Comedy Central humoristájának maró szatírája úgyszólván hatástalan maradt, mivel figyelmen kívül hagyta a washingtoni alapszabályt: magadon viccelôdj, ne a másik fickón.

Bush elnök és a hasonmás Bush elôadása arról szólt, hogy mit mond az elnök nyilvánosan és mit gondol magában. "Vágjunk bele, különben sosem kerülök ágyba. Itt vagyok ezen a sajtóvacsorán, és úgy kell tennem, mintha szeretnék itt lenni. Mindig ugyanazok a médiaalakok, hollywoodi liberálisok. Miért nem tudok azzal a 36 százalékkal vacsorázni, akik kedvelnek?" – fogalmazta meg a hivatalos üdvözlô szavak után a belsô gondolatokat a hasonmás, nem éppen a legjobb nyelvhelyességgel, majd hozzátette: igazán bosszantó, ahogy a média állandóan zavarba akar hozni azzal, hogy nem szerkeszti ki a nyelvtani hibáimat.

"Folytatom elképzeléseim megvalósítását globálisan szerte a világon, valamint nemzetközileg is. Igen, kedves amerikai polgártársaim. Sigmund Freud szavaival élve, van egy álmom" – hangzott el egyebek között.

A példakép Ronald Reagan exelnöknek a berlini falnál mondott nevezetes beszédére célzó poén úgy szólt, hogy kínai látogatása során az amerikai elnök a kínai nagy falnál azt mondta kimondhatatlan nevû kollégájának: elnök úr, bontsa le ezt a falat.

"A nemzetközi közösségben egyes bírálóim arrogánsnak neveznek engem. Válaszra sem méltatom az ilyet. A francba velük" – fakadt ki George Bush belsô hangja a mosolygó igazi George Bush mellett.

Stephen Colbert humorista az estén az elnököt "dicsérte" azért, hogy szerdán is hisz abban, amiben hétfôn hitt, dacára annak, ami kedden történt. "Az a kormány kormányoz a legjobban, amely a legkevesebbet kormányoz. Ezzel a mércével igazán remek kormányt állítottunk fel Irakban" – mondta.

Az elnökök részvétele a fehér házi tudósítók vacsoráján 1924-re visszamenô hagyomány. A tavalyi rendezvényen Bush elnök felesége, Laura Bush vitte a prímet.

Az elsô ezer éve folyamán

A Súrlott Grádics néven ismert vendéglô telkén állt a római katolikusok nôi zárdájának épülete, a Beginák kolostora. Nagysága ismeretlen. 1503-ban egyik lakója, Harinai Farkas Dorottya, fôúri család sarja volt. A cellákra osztott épületet a református egyház vásárolta meg. A kolostor az enyészet áldozata lett, a még használható téglát és kôanyagot a kádárok és vargák bástyájának építésénél használták fel. A Szent Ferenc-rend leányai egyéb elfoglaltságuk mellett szentek legendáit másolták. Így a Teleki- kódex néven ismeretes, latinból magyarra fordított kötetbôl, valamint a Lázár Zelma kódexbôl szent olvasmányokat másoltak le.

Székelyvásárhelyen a Szentlélekrôl elnevezett, betegápolással foglalkozó rend 1360 körül létrehozta rendházát és ispotályát, ahol szegényeket és lelencgyerekeket gondoztak. Építményük a késôbb épült vár udvarán, a Kozma és Demjén utcában állt. Az 1510-es években anyagiak hiánya miatt az épület leromlott, majd megsemmisült.

1628-ban a református egyház a Szent Miklós utca végén lévô nagy belsôségén a szegények befogadására és ápolására ispotályt hozott létre. A XVIII. század elején a gondozó mellé egy kis fatemplomot is építettek, melyet a korabeliek Külsôtemplomnak neveztek. Késôbb a templom mellé kántori és harangozói lakást is építettek. 1788-ban az ispotály gondozását a város vezetôsége vette át, de a lakóépületek az egyház tulajdonában maradtak, a romossá váltat lebontották.

1815-ben a református egyház a belsôségén templom építéséhez kezdett, s azt csak 1829-ben fejezték be. A barokk-empire stílusban épült templomot Kistemplomnak nevezték, megkülönböztetésül a Nagytemplomtól, annak ellenére, hogy ennek is nagyok a méretei.

A reformáció korának elsô megújított hitû gyülekezetei átvették a római katolikusok középkori templomait. Székelyvásárhely népe 1556-1579-ben már az új vallást követte. Karácsony János a Szent Ferenc-rendiekkel foglalkozó munkájában arról tudósít, hogy "nem a székelyek, nem a vásárhelyi lakosok, hanem János Zsigmond pártjára kelt nemesek kergették ki a ferenceseket a vásárhelyi kolostorból, templomból." 1556. augusztus 6-án a Szent Miklós-plébániatemplomot s néhány nap múltán a ferencesek várbeli templomát vették birtokukba a reformátusok és kezdték el a templom berendezését átalakítani, de építészeti értékét nem változtatták meg, megôrizték annak szépségét.

(Folytatjuk)

Keresztes Gyula

A vadászkalandok sorozat utolsó részeként dr. Deák István írását közöljük a zergevadászatról.

A hatvanas évek végén egy kedves évfolyamtársam, Vonica Iancu hívott telefonon, mondván, gyere Pista, mert szereztem számodra egy zergeengedélyt. Dévára autóztam, ahol barátom várt az erdészetnél. Onnan a Kuszturákra mentünk, a kis kalibához érve leraktuk a fölösleges dolgainkat, és a vadôrrel együtt, hárman útnak indultunk. Kollegám a csúcs felé mutatva mondta, hogy na látod, Pista, oda kellene felkapaszkodni, ha zergét akarsz lôni. Felnéztem a csúcsra, félelmet éreztem, de a kíváncsiság mélyebben ösztökélt. Lassan haladtunk elôre a köves ösvényen, hosszúnak tûnô kôgörgeteges katlanba érkeztünk, nézelôdtem, körben elôttünk hatalmas sziklafalak voltak, nem tudtam elképzelni, hol tanyázhat itt zerge. Továbbmentünk, elhagytuk a sziklafalakat és meglepôen új kép tárult elénk. Kis fennsíkra értünk, keresô távcsô segítségével kutattuk a katlant, még csak zerge "ôrszemet" sem láttunk a kiszáradt "kôországban". A gerincen haladva folytattuk a cserkészést, de sehol semmi. Az idô is eléggé eltelt, ha egy órán belül nem találunk zergét, vissza kell fordulnunk, mert besötétedik, s az nagy veszélybe sodorhat. Egy kis kôfolyás mentén ereszkedtünk alá, majd megálltunk és szemügyre vettük a területet. Vörös foltként fedeztük fel a zergét a távolban. A kôomlás kövei között pihent, hevert. Egyedül volt. A szakadék aljára figyelt. Bak volt, kampója is jó volt, kb. 25 cm. Terpesze normális volt. Úgy 200-250 méterre lehetett. Kísérôim rám néztek, ennyit mondtak: – Na, itt van, a többi a te dolgod. Nem tartom magam lámpalázas vadásznak, de azokban a pillanatokban a szívem gyorsan kalimpált, légszomjam támadt, különös érzés vett erôt rajtam, fiatal, kezdô vadász koromban éreztem még ilyesmit. Ez a vadászszenvedély jele.

Felkészültem, a jó öreg 8×57-es fegyveremet csôre töltöttem. Mivel céltávcsövet nem hordtam puskámon, úgy 80-100 métert kellett leküzdenem, hogy lôtávolságba kerüljek. A távolság lassan apadt. A bak még mindig gyanútlanul feküdt. Egy nagy szikla takarásában térdepeltem le, kibiztosítottam a puskát és céloztam. Közben elmúlt az idegességem. Újra céloztam és lôttem az idôközben felállt bak lapockája irányába. A lövés után a büszke tartású vad összerogyott, elôrevágódott és a kôfolyásra zuhanva gurult le az aljba. Kísérôim már a hátam mögött álltak és gratuláltak. Elindultunk a zerge után, sokáig kerestük, nem találtuk. Már szinte feladtuk a reményt, amikor a vadôr egy lapos kô alatt légyraj dongására fegyelt fel. Ott is volt a hatalmas kô alatt beszorulva. Hihetetlen látvány volt, amint a meleg, vérzô vadat különbözô színû, zöld, kék, szürke pettyes döglegyek sokasága lepte el. Amikor elindultunk, úgy tûnt, hogy a sziklák világa élettelen.

A zergét kizsigereltük, a fejét a csuhával a vadôr a hátizsákjába tette, a barátommal kétfelé osztottuk a zergét, ami megmaradt, kövekkel betakartuk és a húsevô legyek gondjaira bíztuk. Nagy sietségünkben a töretátadás elmaradt, késô este értünk le szálláshelyünkre. Reggel búcsút vettünk a Retyezáttól, elhagytuk a hegyek komor sziklavilágát és folytattuk utunkat mindennapi életünk színhelye felé. Kellemes társaságban, jó ebéd elfogyasztása után búcsúztam el barátomtól azzal, hogy Isten segedelmével a következô évben a Hargitai-havasokban vadászunk majd szarvasbikára. Így is történt...

Dr. Deák István

Nyaralóknak, víkendezôknek, kertes házukban vendéget fogadóknak egyaránt kedvenc nyári idôtöltésük a grillezés. Ám ismerni kell hozzá a grillezôkészlet, tûz, eszközök, nyersanyag, roston süthetô hozzávalók, mártások, praktikák és fortélyok titkait, nehogy pár szénné égett húsdarabot rágcsálva keseregjünk egy félresikerült grillparti végén.

A grillezés legfontosabb tudnivalóit címszavakban foglaltuk össze.

Elôtte. A grillezésre szánt húsunkat ne tároljuk mélyhûtôben, mindig friss húst használjunk! Marhából elsôsorban a bélszín és a hátszín, sertéshúsból a karaj és a tarja a legalkalmasabb grillezéshez. (A borjú és a bárány elkészítése lassúbb és nehézkesebb, csak gyakorlottak kísérletezzenek vele.) A mélyhûtôben romlik a hús minôsége! Például a fagyasztott pulykamell felengedve elveszti rugalmasságát, rosszul szeletelhetô.

Pác. Pácoláskor a húsokat ne tegyük mûanyag edénybe, s ne is fedjük be légmentesen, mert bepállik. A sertéshúst legalább egy éjszakára hagyjuk állni a pácban. A marhahúst kell a leghosszabb ideig pácolni, a bélszínt és a hátszínt legalább 48 óráig. A sertéshús páca hasonló a marhahúséhoz, ebbôl azonban nem hiányozhat a fokhagyma. Grillezés elôtt konyhai papírtörlôvel itassuk fel a húsról a páclevet.

Grill. A készlet megvásárlásakor figyeljünk arra, hogy a rács acélból legyen, mert arra nem ragad rá a hús. Ha már elkéstünk a figyelmeztetéssel: a rács betekerhetô alufóliával, vagy használjunk alumínium grilltálcát. A grillrácsot ne kenjük be sütés elôtt olajjal, mert ráég a rácsra. A grillezôt ne süppedôs gyepszônyegre vagy homokba, hanem kemény talajra állítsuk.

Tûz. Aki grillezik, a tûzzel játszik, ezért – biztos, ami biztos –, készítsünk oda homokot és vizet tûzoltásra, és a közelében ne legyen gyúlékony anyag. A grillezés kulcsa a tûz, illetve a parázs megfelelô hôfoka. Sütés elôtt bô fél órával már gyújtsuk meg a tüzet. A tûz begyújtásánál a faszenet piramis alakban rakjuk a tûztérbe. Hagyjuk egy kupacban, késôbb azonban nyugodtan egyengessük el. A begyújtáshoz soha ne használjunk spirituszt: többféle speciális gyújtószer kapható a kereskedelemben. Amint a faszénen megjelenik a fehér hamuréteg, elértük a megfelelô hômérsékletet. Most felrakhatjuk a grillrácsot.

Faszén. A grillezett ételek különleges zamatát a faszén adja, ezért lehetôleg ne használjunk gázzal mûködô grillsütôt. Ha faszénen grillezünk, várjuk meg, míg a szén parázslik! Azért parázson grillezzünk, mert ha lángon sütünk, a hús külseje, bôre megég, a belseje pedig véres vagy kemény marad. Így nem a kívánt pecsenyeszínt érjük el, hanem lefeketedett húsdarabot kapunk. A sütés hôfokát szabályozhatjuk a grillrács és a faszén távolságának változtatásával. A szén legfeljebb 15 cm-re legyen a sütôrácsoktól. Ha a húsokból olaj vagy zsír csöppen a parázsra, és láng keletkezik, a grillrácsot vegyük le addig, amíg elalszik a láng.

Mit süssünk? Férfiember húst grillez, a szebbik nem karcsúságra vigyázó tagjai pedig zöldséget, gyümölcsöt. Az olyan hagyományosnak számító zöldségek, mint például a padlizsán, burgonya, hagyma és gomba mellett kiváló grillezve a paszternák, a sárga- és fehérrépa,az alma, a sárgabarack, az ananász, a dinnye és a banán is. A legtöbb grillétel elkészítéséhez 15-20 perc elegendô.

Hús. A parázson sült húsok íze és zamata utánozhatatlan, ráadásul az így készült húsban van a legkevesebb zsír és kalória. A grillezendô hússzeletek ne legyenek túl vastagok, mert akkor nem sülnek át! A hús puhítására ne használjunk fûszersót (könnyen elsózhatjuk vele). Ha a bepácolt, befûszerezett húst alufóliába csomagoljuk, akkor megpárolódik, nem ég meg, a sütés is kényelmesebb, nem kell folyton fordítgatni. Mikor megpuhult, vegyük le a fóliát, s kicsit süssük tovább. A zsíros húsokat alufóliára helyezve süssük. Így a lecsöpögô zsírtól nem kap lángra a faszén.

Hal. Nem csak a virsli és a tarja ízletes grillezve. Nagyon finomak a halak és a tengeri herkentyûk is. A halak közül leggyakrabban a filézett lazac és fogas kerül a grillrácsra, de folyami halaink közül is majd mindegyik jó a grillezésre, filézve, akár egészben. Ha halat sütünk, szúrjuk bele a villa hegyét, és ha a hús már kezd egy kicsit szétesni, a színe már nem áttetszô, akkor teljes a siker. (A tengeri halak húsát ne felejtsük el jól becsöpögtetni citrommal.)

Só, fûszerek. Csak sütés után sózzuk a húst, így szaftosabb marad. Fûszerezni viszont sütés közben kell. A húsok fûszerezéséhez kiváló grillfûszerek kaphatók készen. A zöldségekre nagyon kevés sót tegyünk (levet eresztenek tôle), fûszerezésükre oregánó, bazsalikom, kakukkfû a legjobb – úgy másfél órával a grillezés elôtt.

Eszközök. A vörösen átizzott faszenet grill-lapáttal egyenletesen húzzuk szét. Ne villával fordítsuk meg a rácson a húsokat, mert ha megszúrjuk, elfolyik a levük, kiszáradnak. Inkább lapátkanállal nyúljunk alá.

Köretek. A grillhúsok elsô számú köretei a grillezett zöldségek – nyáridôben saláta –, de bízvást kipróbálhatjuk a fóliázott burgonyát is. Finom még a fôtt krumpli fokhagymával ízesített joghurttal.

Szószok, mártások. Teljessé teszi a grillpartit, ha a sültek mellé pikáns szószokat kínálunk. A sokféle ízletes mártás és szósz még zamatosabbá varázsolja a grillezett fogásokat. Alapként natúr joghurtot használjunk (tejföl helyett), ezt kedvünkre ízesíthetjük zöldségekkel, fûszerekkel. Az édes-pikáns fûszereket nem csak a gyerekek szeretik! A ketchupos és paprikás öntetek a kolbászos nyársak és húsgolyók nélkülözhetetlen kísérôi.

Maradék. A kerti ebédbôl megmaradt roston sült húsokat még elfogyaszthatjuk vacsorára, ha parázs felett átmelegítjük. De ha a fentieket megszívleltük, meglátjuk, nemigen marad a kerti grillezés után egy morzsányi fölöslegünk sem.

Juhani Nagy János

Kovács András Ferenc

Kavafisz-átiratok

Kitörni innen már soha. Sem nyílt vizekre, titkolt

Atlantiszok felé, sem máshová nem visz hajó –

phaiák szelek, hitek sem hajtanak, feszítenek vitorlát.

Kitörni innen már soha. Hozzám kegyes sosem lesz

Aiolosz, sem Poszeidón, többé tán semmi isten –

fohászhoz, áldozathoz én konok vagyok s tudatlan.

Kitörni innen hasztalan, s nincs is miért kifutni újabb

Atlantiszok felé – hová, ha már a tengerek mind

fénytelen feküsznek el, s kôvé dermedt a hulló láthatár?

Kitörni innen már soha. Sötét habokba süllyedt

Atlantiszok kísérnek – katasztrófákat hordok, vonszolok

fölhalmozódott múltakat, rejtett mélységbôl bármikor

kitörni kész tûzhányókat, fölörvénylô éveket.

(1914. április 16.)

"Az örökkévalóság van veled,

mint az elmúlt tegnapi nap."

(Edfui Szobek-himnusz)

Jobban élhetett volna – mondta még elutazása elôtt.

"Jobban élhettem volna" – mondta még, aztán hajóra szállott.

Talán Málta felé – vagy mégis Brindisibe? Nem is tudom,

mert inkább Amerikába vágyott... Valahová csak elment,

valahová csak eljuthatott, hisz Lisszabonból küldött egy lapot.

Késôbb sehonnan, már semmit sem írt, elhallgatott örökre.

"Jobban élhettem volna – mondta – tán bizonyára boldogabban.

Másként, nem így gondolkodván, nem így beszélvén ezt a nyelvet.

Nem ilyen igényekkel, nem ilyen szavakkal, szerelmekkel.

Másként, nem ily botrányosan, nem ily vad, önkínzó szigorral.

Nem ezzel a büszkeséggel, nem ezzel a szomorúsággal.

Másként, nem ily robusztusan, szétroppantva a tág világot.

Jobban, nem így – megkeseredten, tiportan, élhetetlenül."

Jobban élhetett volna, mert úgy szeretett volna.

Megcsókolt búcsúzóul, s a "Korfun" elhajózott...

Fogalmam sincs, hogy merre... Imént történt, a tegnap –

egy tegnapi napon, az örökkévalóságban.

(1914. június)

Nem zenekar, bár a mai képzômûvészeti élet ezeregy jelenségére gondolva, akár együtt is muzsikálhatnának. Nem zenélnek, csak alkotásaikkal kerültek alkalomszerûen egymás mellé a marosvásárhelyi Bernády Házban. De harmóniát teremt az öt Communitas- ösztöndíjas fiatal, látványbelit természetesen, sôt ha a nézô belemerül munkáik szemlélésébe, elôbb-utóbb valami különleges muzsikát is hallani vél, amely felerôsíti a kiállított mûvek keltette értelmi, érzelmi hatásokat.

Mindenekelôtt a tehetség az, ami közös jellemzôként ellensúlyozza a véletlenszerû találkozást, és arra késztet, hogy az alkotások és alkotói törekvések különbözôsége ellenére ne érezzünk disszonanciát. Eredeti, markáns arcélû mûvészek mindahányan, és úgy ragaszkodnak saját elképzeléseikhez, hogy megôrizték nyitottságukat, készségüket a párbeszédre. Egyikük, a csíkszeredai grafikus, Részegh Botond akvatinta lapjai éppen a Párbeszéd címet viselik. Ebbôl a sorozatából hozott el néhányat az ösztöndíjosztó ünnepség alkalmából rendezett tárlatra. A dialógus valamilyen módon kiállítótársai anyagában is tetten érhetô. Baász Orsolya szürrealista fogantatású, ironikusan megközelített, furcsa párja modern hangvételû, nagyméretû táblaképén éppúgy dialogizál, mint Debreczeni Botond mítoszok szülte nôalakjai létrehozójukkal és a mai nézôkkel festôi erényekkel telített grafitmunkáin. Kiss Melinda színes kerámiaalakzatai saját árnyékukkal szállnak vitába, hiszen nemcsak elszürkültek, de meg is változtatták formájukat, mást tükröznek, mint amit valóságosan kellene, lehet, hogy éppen ôk mutatják föl a dolgok valódi énjét. A papírmûvész Márton Katalin Lankás ciklusa pedig a színek, formák, vonalak sajátos párbeszédét teremti meg e mûvészi eljáráshoz kevéssé szokott közönség csodálatára.

Apropó közönség… Önkéntelenül is felmerülhet az emberben, milyen kár, hogy ez a kiállítás annyira kérészéletû, hogy még egy egész napig se látható. Feltétlenül megérdemelné ez az ösztöndíjpályázatok eredményeként születô alkotássor, hogy hosszabb idôn át sokkal többen megnézhessék. A rendezvény hagyományos színhelye, a Bernády Ház örömmel beütemezi a tárlatot évi programjába. A szervezô Communitas Alapítvány életképesnek találja az ötletet. Talán már jövôre új színfolttal gazdagszik városunk képzômûvészeti kínálata.

(nk)

Székely Világ

Szentgyörgyi Dénes laptulajdonos és fôszerkesztô 100 évvel ezelôtt Marosvásárhelyen megjelent hetilapja is igyekezett lépést tartani a nyomdatechnika és a divatos szerkesztés fejlôdésével. Új címoldalt kapott a lap és ettôl kezdve társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi hetilappá lépett elô, kézi szedésû nyomdában készült. Egy évszázad után számítógépen készült eme kis lapszemlézés * Az április elsejei számban folytatást olvashatunk arról, hogy a Kereskedelemügyi magyar királyi miniszter 2017-es rendelete komoly feladatok elé állítja a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamarát, a reformértékû rendelet a Székelyföld kis és háziiparának radikális megújítását írja elô. Brassóban 100 székely tanonc számára ipari iskolának, tanmûhelyeknek létesítése immár beindult, és következik minden nagyobb településen a székely fiatalok képzése és Székelyföldön marasztalása, a székely fazekasipar fejlesztéséhez ösztöndíjat biztosít. Itt olvashatunk arról, hogy a minisztérium támogatja az Erdôvidéken létesítendô vasgyárat, a Lántzky család tulajdonában levô szentkeresztbányai vasgyár fejlesztését valamint a Marosvásárhelyen létesítendô Iparmúzeumot, amely a piacképes székely háziipari készítmények teljes gyûjteményét hozná létre * Az elmúlt napok krónikája írja, hogy "Ami a svájcziaknak Tell Vilmos, az amerikaiaknak Washington, az volt nekünk Kossuth Lajos…Most amikor szomorúan vesszük tudomásul, hogy amíg a budapesti Nemzeti Múzeumban Göthének szobát állítottak be, a Kossuth- ereklyéknek nincsen helye, és ezalatt a szocialisták a nagy férfiú temetésének évfordulóján az iparos tanoncokat tanítóik elleni bojkottra hívták* Carbonne János tánctanár, a budapesti Magyar Királyi Operaház nyugalmazott, elsô magántáncosa, hat hétre terjedô tánctanfolyamot nyit, mégpedig két kolonnal. A kicsinyek és a gentri colon résztvevôi beiratkozhatnak Wolster Kálmán fôtéri kereskedésében és Carbonne lakásán a Borsos Tamás utca 11 szám alatt * Szabolcska Mihály "Tulipán" címû verse az országosan meghirdetett "Tulipán akció" elnevezésû nôi szépségverseny tiszteletére került a hetilapba, amely annyira inspirálta székely dalszerzônket, László Gyurit, hogy a papköltô versét nyomban megzenésítette. A fülbemászó szép dalt énekkarra is letette, az érdeklôdôknek készségesen megküldi. Mutatóban egy versszak:

Magyarország nem lesz mindig Megvédjük az önkény ellen:

Szabad préda, Igazsággal,

Árulók és idegenek Fegyver ellen: egy bûbájos,

Martaléka. Csodatevô virágszállal!

(szabad öntözni? – tehetné hozzá az olvasó)* Horger Antal brassói fôreál iskolai tanár ötesztendô vakációs hónapjaiban egybeállította "A keleti székelység nyelvjárásainak térképét", mely kitûnô munkálatát Tudományos Akadémiánk a Sámuel díjjal tüntette ki. A laudációban az is szerepel, hogy Horger az elsô, aki a magyar nyelvjárási irodalmunkban egy, a külföldi dialektológiában újabban meghonosult módszert alkalmaz, amely nemcsak a nyelvészetben jelent újat, de a különbözô székely törzsek telepedési viszonyaira is világosságot fog jelenteni, éppen a pontos hangtani és alaktani jelenségek határainak feltérképezése alapján…* Április l-jén Chilf Lipót ipari iskolai tanár, nagy közönség elôtt, megtartotta az idei utolsó ingyenes elôadását a helyi villanyteleprôl és a közvilágításról…Chilf tanár úr szemlélhetôen is bemutatta a "Watt és Volt" fogalmát.* Oroszlány István polgármester-helyettes írja alá azt a hirdetést, amelybôl kiderül, hogy abból a telektömbbôl, amelyen az új tanácsház épül, jobb és bal oldalról 17 telek eladó * A Földmûvelésügyi Minisztérium válasza a Maros szabályozására vonatkozóan kiábrándító – közli az eseménynaptár– ugyanis a pénzügyi nehézségek miatt a Maros folyó Zám alatti szakaszára van lehetôség* Színtársulatunkról a címe a következô bekezdésnek, miszerint virágvasárnapján szokták megtartani a színészvásárt és városunk színkerületének igazgatója, Heves Béla direktor is újraszervezte színi társulatát. Akiket meghagyott, azokat a közönségünk eddig is szívesen látott a színpadon, ezek között van Békéssi Gyula, Baghy Gyula és a Halassi család, ott van abban az elmaradhatatlan trupában Huszti, de ô csupán mûszaki személyzet. (szm: a néhai Székely Színház díszletfestôjének, Huszti Györgynek az elôdjérôl van szó). Az új tagok közül– bár láttuk a névsort – senkit sem ismerünk, de reméljük, hogy nem igénytelenebb alakok, mert az nemcsak nekünk, de fôleg az igazgatónak volna baj * Gróf Mikó Imre születésének százados emlékét, hálás kegyelettel ünnepelte meg a sepsiszentgyörgyi ev. ref. Székely Mikó-Kollégium, ebbôl az alkalomból díszes emlékkönyvet is kiadtak* Sajtószemle a lapszemlében, Föltámadt megint a FÁKLYA, amelyet Richtzeit Arthur szerkesztett és a múlt év végén, anyagiak miatt megszûnt és a 31. számmal folytatta 1906. április 8-án. Megrendelhetô Kolozsvárt a Ferencz József út 22 szám alatt * Szerkesztôi üzenetek: Liverpool. Jaj de messze jutottunk a Székelyföldtôl, jôjj kérlek egy kissé közelebb hozzánk. Ezt még a Liverpoolba vándorolt hazánkfiától sem használhatjuk. Tisztelt Szamosújvári Székely Társaság. Köszönettel vettük a pénzt. Ezzel június végéig rendben vagyunk *Székely-világ Késmárkon. A Debreceni Székely Társaság felkérésére Benedek Elek és Tarcsafalvi Albert egy háromfelvonásos életképet írtak, amelyben a székely lakodalmat mutatják be a maga eredeti, természetes valóságában. E kitûnô mûvet a Tátra lábánál fekvô Késmárkon a polgári iskola tanára, Kolumbán Lajos betanította és húsvét napján nagy sikerrel bemutatta. A szereplôket az Erdôvidékrôl beszerzett eredeti ruhákba öltöztette. Az elôadást nemsokára ugyancsak a felvidéki Igló nevû városkában az iglói diákoknak is bemutatják* Választásra készül Magyarország. Vígan hangzik fel mindenütt a kortesnóta, hogy aszt modja: "Híres falu Ákosfalva / Követünk Makkai Zsiga / Holmi jöttment nem kell nekünk, / Makkai lesz a követünk" (szm. Sikeres volt a kortesdal, mert Makkai Zsiga lett a követ)* Társas kirándulás Bukarestbe. Amint László Gyula írja, az ifjú Románia ebben az esztendôben ünnepli meg államiságának 40-ik és Károly király koronázásának 25-ik évfordulóját. Az a feltûnô haladás, mit Románia e rövid idô alatt elért, egy nemzeti kiállítás keretében nyer bemutatást. E kiállításon Magyarországnak a szomszédos jó viszonyánál fogva, külön pavillon építését, bizonyos ipari és mezôgazdasági termékek kiállítását is megengedték… Marosvásárhelyt külön bizottság alakult egy társas utazás szervezésére. A kirándulók július 6-án fognak találkozni és külön vonattal indulnak a román fôvárosba. Sinaján megállapodnak a gyönyörû nyaralóhely és vidék megtekintésére. Estére Bukarestbe érkezünk. Estére Predealon át visszatérünk, ami mindössze 100 koronába kerül személyenként. A társaság egy része három napi bukaresti tartózkodás után körutat tesz meg Románia nevezetességeinek megismerésére, hajóval a tengerre és vasúton Moldovába …E találkozás el kell oszlasson sok téves félreértést és ne lásson senki ellenséget a másikban…Eddig csak a szegény munkásnép érintkezett a románsággal. El kell következnie annak is, hogy az intelligencia is találkozzék… A kirándulást indokolttá teszi az is, hogy találkozhassunk a Bukarestben élô székely iparosokkal, kocsisokkal és munkásokkal…* Már akkor is tuti volt, hogy a hirdetés élteti a hetilapokat is, függetlenül attól, hogy jambusokban, avagy kecskerímekben született a reklámszöveg. Mentûl giccsesebb, antúl menôbb a hirdetés: "Ki a madár dalát meg tudja érteni és becsülni, harci kanári tenyészdémet felkeresi, mert minden, ami a madárban jó tenyészdémben megtalálható! Várja önt a Magyar Harci Kanári Tenyészde Debrecenben, Péterfia út 26. A szállítás a legnagyobb hidegben is gondosan csomagolva történik. Árjegyzék és gondozási utasítás ingyenes. Ha a kanári nem énekel, küldje vissza és kettôt kap helyette!*

A százéves lapokat szemlézte: Csifó János

Részlet egy hosszabb beszélgetésbôl

Bágyoni Szabó István (Bágyon – Aranyosszék, Kolozs megye, 1941. június 10.) Elszabadult konténerek címû naplóregényét 2006. március 22-én mutatták be Budapesten, a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházában. Az estet Kalász Márton, az írószövetség elnöke nyitotta meg, házigazda Böszörményi Zoltán, az aradi Irodalmi Jelen címû irodalmi lap fôszerkesztôje volt. Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban napvilágot látott kötetrôl Pongrácz P. Mária, a könyv szerkesztôje, valamint Csûrös Miklós és Láng Gusztáv irodalomtörténészek beszéltek. Közremûködött Árkossy Ilona színmûvésznô és Czipott Géza elôadómûvész. "Az otthonról a hazába kivándorló író-szerkesztô átéli a korszak értelemsorvasztó, testet és lelket roncsoló diktatúrájának poklát, a múlt század utolsó két évtizedében. Az átélt valóságot nem lehet közömbösen a történelem szemétkosarába seperni, hiszen az akkor megtörténtek utóhatásait még máig sem tudta kiheverni a létéért, nemzeti megmaradásáért küzdô értelmiség. Bágyoni Szabó István igaz naplójában találkozunk azokkal az ismert magyar írókkal, mûvészekkel, akik megpróbáltak kiutat keresni ebbôl a horizont nélküli sötét világból. Az egyetlen támasz, fényt sugárzó remény számukra végül is a család maradt. A család, mely bölcsôje lesz a jövônek, azáltal, hogy egy új emberpalánta öntudatra ébredése immár a szabad világban történhet."

– Hogy érzed magad a könyvbemutató után, István? Hogy vagy?

– "Köszönöm, megvagyok! Még vagyok". Ez valahogy úgy szól, mint a Kenéz Feri fogadkozása, aki villámpostán érkezett meghívómra válaszolva ezekkel a szavakkal nyugtatgatott: "Ott leszek! Ha leszek!" Ferkônek bizonyára fontosabb dolgai akadtak március 22-én délután... Nem volt "ott" a Bajza utcában, de szerencsénkre: költôbarátom megvan, él. És manapság már az is "teljesítmény", ha egy költô él. Az íróember az a fura alakzat, akit maga az írás éltet. Ez a szerencsétlen "elfoglaltságunk", az írás (ami, sajnos, még mindég nem egyszerûen gondûzés) bizony életelixír volt és maradt is számunkra... Éltetô erô az elerôtlenítô idôben. De mielôtt valaki sanda szemrehányást vélne felfedezni soraimban, jelzem: szándékosan kezdtem válaszomat ezzel a lényegtelennek tûnô Kenéz-betéttel. Kenéz Feri röviddel azután, hogy Aradon megjelent a könyvem, és a kiadó szétküldözte a nagyobb városokba, rámtárcsázott, mondván: "Nem tudtam, hogy ilyen jóban vagy a marosvásárhelyi víz- és gázszerelôkkel, ugyanis – nôvéremtôl tudom – ezek a kitûnô mesteremberek terjesztik az Elszabadult konténereket Bernády uram városában!". Így kezdôdött könyvem marosvásárhelyi útja... Kitudódott aztán, hogy csakugyan egy szerelômunkás hívta fel Kenéz barátom Vásárhelyt lakó nôvérének a figyelmét erre a könyvre. Lám, lám, mire jó egy csôrepedés!

– Kenézék kitelepedése is akkor zajlott, 1986-89 között, másrészt mindketten az Utunknál dolgoztatok. A Kenéz család neve könyved szinte minden oldalán ott van... Emlékszünk, akkortájt a fél szerkesztôség "beköltözött a konténerekbe".

– Az Utunktól &