Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Joggal tiltakoznak megyénkben is a családorvosok. A reménység hónapjai után, mialatt az egészségügyi miniszter folyamatosan azzal hitegette ôket, hogy a reformcsomag életbe követôen mennyivel jobbra fordul a sorsuk, egy részüknek a napokban a kiütéses cselt helyezték kilátásba. Holott az ígéretek szerint az alapellátás fokozott támogatása révén több keresethez kellene jussanak, s a szolgáltatásokra ígért nagyobb összegek mellett a páciensek számát a felére csökkenthetnék. Miközben mindezekrôl még semmi kézzelfoghatót nem lehet hallani, s a jobbára általánosságokat tartalmazó törvény alkalmazási útmutatói sem láttak még napvilágot, a családorvosok döbbenten értesültek arról, hogy akik betöltötték a 62., nôk esetében pedig az 57. évet, szedhetik a sátorfájukat azokkal a hasonló korú szakorvosokkal együtt, akik az állami egészségügyi ellátásban dolgoznak. Az utasítás egy egész sor kérdést vet fel. A családorvosok elôször is azt sérelmezik, hogy a kollégiumi törvénynek valamint az európai elôírásoknak is ellentmond, hogy nem dolgozhatnak 65 éves korig, ahogy az említett jogszabályok elôírják. Kényes kérdésrôl van szó, mivel az alapellátás privatizálása nyomán a szakorvosok egy részéhez hasonlóan valójában magánpraxist folytatnak. Az igaz, hogy szerzôdéses viszonyban állnak a biztosítási pénztárral, ennek ellenére kérdéses, hogy a minisztériumnak joga van-e megszabni, hogy hány éves korig dolgozzanak. Ami övön aluli ütés azok esetében, akik a 65 éves korhatár reményében egész sor befektetést végeztek. Bár egyes vélemények szerint olyanok is vannak közöttük, akik visszaéltek a helyzettel, s a saját lakásuk felújítási költségeit is elkönyvelték, a családorvosok egy része nem kis összegû hitelt vett fel, hogy a rendelôt, aminek a megvásárlási lehetôségét is meglobogtatták elôttük, az elôírásoknak megfelelôen próbálják meg felszerelni. Egyesek helyiséget vásároltak, mások pedig vizet vezettek, illemhelyet alakítottak ki, falat húztak, festettek, vakoltak tanácsi tulajdonú helyiségekben, hogy a közegészségügyi mûködési engedély birtokába jussanak. A felszerelésrôl, amit nemegy családorvos megvásárolt, valamint a nem kevés pénzért és fáradsággal elvégzett pluszszakosodásról nem is beszélve. Ki fizeti ki a hiteleket, ha nyugdíjba küldik ôket? Mi történik a praxissal a továbbiakban? Ki téríti meg az elvégzett befektetéseket? Megengedhet- e az ország egy olyan érvágást, hogy egyszerre orvosok ezreit kényszerítse nyugdíjba, akik megalapozott, biztos szakmai háttérrel rendelkeznek? Azt is mondhatnánk, hogy igen, ha a számtalan orvosi egyetem végzôsei a megfelelô szakképzettség birtokában lesben állnának, hogy a megüresedô állásokat elfoglalják. Nos, ez a hadtest a gyengébben "honorált" szakterületek, illetve a félreesô vidéki praxisokat illetôen teljes mértékben hiányzik. Akkor meg mire jó a kényszernyugdíjazás mellett a pályán maradókat is megalázni azzal, hogy az ingyenes vagy ártámogatott recept felírása helyett nekik kelljen nemet mondaniok a betegeiknek. Joga lehet-e egy egészségügyi miniszternek ezt is rájuk, ránk kényszeríteni?

Az RMDSZ kormányzati, illetve koalíciós tevékenységérôl, a következô idôszak prioritásairól és a július elsején sorra kerülô Szövetségi Képviselôk Tanácsának napirendjérôl volt szó a Szövetség Operatív Tanácsának (OT) keddi, bukaresti ülésén – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes.

A szövetségi elnök az ülést követôen úgy nyilatkozott, a Demokrata Párt döntései kormányváltásról, nem pedig átszervezésrôl szólnak, ennek ellenére üdvözlik a szállításügyi minisztérium élén történt személycserét, mivel az infrastrukturális fejlesztés elôsegítése a szövetség prioritása is – jelentette ki. Markó Béla szükségesnek tartja a kormány átszervezését, erre azonban a legmegfelelôbb idôpont az országjelentés bemutatását követô idôszak. A kormány átszervezését követôen a költségvetést is az új szerkezet értelmében kell majd módosítani, ezt megelôzôen azonban a hangsúlyt az uniós csatlakozás által követelt törvények elfogadására kell helyezni.

Az Operatív Tanács által rögzített prioritások értelmében a következô idôszakban a fô hangsúlyt a törvényalkotásra kell helyezni. A testület szerint mihamarabb el kell fogadni a pártok finanszírozását szabályozó törvényt, a Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozására is nagy szükség van, de ezt az RMDSZ álláspontja szerint oly módon kell szabályozni, hogy teljességgel megfeleljen a jogállamiság elveinek. A kisebbségi törvényt szeptemberig, az országjelentés közzétételéig meg kell szavazni – hangzott el az ülést követôen. Az ülésen szociális kérdésekrôl is szó volt. A szövetségi elnök elmondta, a továbbiakban a szövetség jelentôs hangsúlyt fektet a lakosság szociális helyzetének javítását célzó törvények kidolgozására és elfogadtatására.

Kompromisszumképtelen és megállapodásokat felmutatni képtelen Magyar Állandó Értekezletet (Máért) nem hív össze Gyurcsány Ferenc – tájékoztatta László Boglár az MTI-t arról a hétfôi tárgyalásról és vacsoráról, amelyen a miniszterelnök és a határon túli magyarság vezetôi vettek részt Budapesten. A Fidesz szerint nem a Máért, hanem a két kormányzó párt kompromisszumképtelen.

"A miniszterelnöki egyértelmûvé tette, hogy kompromisszumképtelen és megállapodásokat felmutatni képtelen Máértet biztos, hogy nem fog összehívni" – mondta a kormányfô sajtófônöke. Hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy semmiképpen nem lesz Máért, hiszen amennyiben esély van arra, hogy az asztalon lévô problémákban lehet megállapodás, akkor van értelme ilyen keretek között a tanácskozásnak, azonban úgy tûnik, hogy erre most nincs esély. Akkor inkább keressünk olyan formát, amely ezt a helyben toporgást feloldja – mondta.

A hétfô esti találkozón mások mellett Szlovákiából Bugár Béla, Romániából Markó Béla, Szerbiából Kasza József és Ágoston András, Ukrajnából Kovács Miklós és Gajdos István, Horvátországból Pasza Árpád vett részt, s megjelent a vacsorán Szili Katalin parlamenti elnök is.

"Értetlenül állunk a Magyar Állandó Értekezlet megszüntetésére vonatkozó nyilatkozat elôtt: a Máért összehívására politikai megállapodás kötelez, amit a kormánynak, a szocialista pártnak is be kell tartania" – mondta az MTI-nek Németh Zsolt, a parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke.

A politikus szerint a "kompromisszumképtelenség vádja" téves információn alapul, illetve ha valakire, a két kormányzó pártra – az MSZP-re és az SZDSZ-re – alkalmazható, meglátása szerint miattuk zárult közös nyilatkozat nélkül a Máért utolsó, 2004. novemberi ülése.

Hozzáfûzte, hogy a Fidesz a határon túli magyarság égetô gondjainak megvitatása érdekében kész együttmûködni a Máért minden tagszervezetével, így a kormányzattal is.

Sokunknak van abban felelôssége, hogy a magyar-magyar kapcsolatok sok esetben inkább hûvösek, és hogy érdemes ezért önvizsgálatot tartani – olvasható Gyurcsány Ferenc internetes naplójában.

A miniszterelnök blogjában kedden beszámolt arról a hétfôi tárgyalásról és vacsoráról, amelyen a határon túli magyarság vezetôi vettek részt Budapesten.

"Nem akarom eltitkolni, hogy amikor azt mondom: sokunknak van abban felelôssége, hogy mára ezek a kapcsolatok sok esetben inkább hûvösek, és hogy érdemes ezért önvizsgálatot tartani, akkor ez rám, vagy ránk is igaz" – közölte a miniszterelnök.

A miniszterelnök kiemelte, hogy újra és újra elôjön december 5-e kérdése. "Azt mondtam tegnap (...), hogy másfél év távlatából is azt gondolom, nekünk elvi okok miatt kellett nemet mondanunk a népszavazási kezdeményezésre".

A miniszterelnök hozzáteszi: "ugyanakkor azt is gondolom, az akkor használt érvelés nem volt elegáns, és okkal sérthette a határon túli magyarság önérzetét. És talán azzal együtt is kerülni kellett volna a szociális érvelés rendszerét, hogy egyébként azok az elvi okok és indokok, amik miatt nekünk komoly ellenvetésünk van a második állampolgárság automatikus és tömeges megadásával szemben, nehezen elmagyarázható államjogi, történelem- filozófiai összefüggésekbôl és megfontolásokból erednek. És mint már tudjuk, a kampány leegyszerûsít, és a leegyszerûsítés idônként azt a veszélyt hordozza, hogy a lényeget eltakarja".

A hétfôi megbeszélésrôl beszámolva Gyurcsány azt is leírta, hogy azon nem kért bonyolult dolgokat, "csak azt, hogy fogadjuk el egymást magyarként és demokrataként, különbözôségeinkkel együtt".

"Tekintsük természetesnek a demokratikus vitát a határon belül és határon kívül élô magyarok között # ahogy természetesnek tekintjük országainkon belül –, és ezek a viták ne legyenek magyarságpróbák. Azt kérem, ne avatkozzunk be a magyar nemzeti közösség egy-egy részközösségének tagjaként, határon belül vagy kívül egy másik részközösség belsô viszonyaiba" – hangsúlyozta a kormányfô.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) továbbra is hasznosnak tartaná a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) által biztosított együttmûködési keretet, de csak akkor, ha ez a fórum nem válik a magyarországi pártok egymás elleni politikai küzdelmének a terepévé – mondta kedden az MTI-nek Markó Béla, az RMDSZ elnöke, összefoglalva a Budapesten elôzô nap lezajlott találkozón elhangzottakat. Az együttmûködés útjait-módjait tárgyalták meg a résztvevôk – hangsúlyozta Markó Béla. Egyértelmûen tisztáztak, illetve megerôsítettek bizonyos, eddig is érvényes alapelveket, például azt, hogy a határon túli magyar közösségeket a szülôföldjükön kell megerôsíteni, önállóságukat kell támogatni. Támogatni kell továbbá, hogy e közösségek országaikon belül továbbra is rendelkezzenek megfelelô politikai eszközökkel is – mondta Markó, aki szerint nagy hangsúlyt kapott a határon túli magyarság versenyképességének a segítése mind saját országukon belül, mind pedig az európai integráció szempontjából.

A találkozó résztvevôi úgy vélték, hogy minél plurálisabb konzultációs formákat kell mûködtetni, beleértve a már létezô parlamenti keretet, amely a különbözô országokban élô magyar parlamenti képviselôk találkozásait, megbeszéléseit biztosítja. Önkormányzati szinten is szükség van ugyanilyen konzultációkra – tette hozzá az RMDSZ elnöke.

A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) szerint a magyar kormány és a határon túli magyar szervezetek viszonyában nem a megosztó, hanem az ottani közösségeket erôsítô megoldásokat kell keresni.

"Az eddigi hûvös viszony feloldását elôrevetítô, barátságos beszélgetésen vettünk részt, és egyetértettünk abban, hogy semmiképpen sem a megosztás veszélyét hordozó, hanem a határon túli magyar közösségeket erôsítô megoldásokat kell keresni" – nyilatkozott kedden az MTI-nek Pozsonyban Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetôje a magyar miniszterelnök és a határon túli magyar politikai vezetôk között elôzô nap lezajlott találkozóról.

A frakcióvezetô Bugár Béla, az MKP elnöke és Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök- helyettes társaságában hétfôn este Budapesten részt vett azon a munkavacsorán, amelyen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a határon túli magyar szervezetek vezetôivel találkozva kereste a magyar kormány és az érintett magyar közösségek közötti kapcsolattartás és párbeszéd folytatásának módozatait.

Bárdos elmondta: "Ez a tárgyalás nem a Máértról, hanem arról szólt, hogyan tudunk majd a közös dolgainkról az eddiginél hatékonyabb tárgyalásokat folytatni. Egyetértettünk abban, hogy minden számításba vehetô változásról velünk, az érintettekkel minden esetben konzultáljon a magyar kormány. A miniszterelnök urat és kormányát külön kértük, hogy semmilyen, velünk kapcsolatos változtatást ne eszközöljön addig, amíg arról velünk nem konzultál."

A frakcióvezetô szerint a határon túli magyaroknak juttatandó támogatások összegérôl, "bôkezûbb, vagy szûkmarkúbb juttatásokról" annak ellenére sem esett szó, hogy ezzel kapcsolatosan azonnal különféle híresztelések keltek szárnyra. "Az ésszerûsítésrôl és annak módozatairól beszéltünk, arról, hogy hogyan lehetne mindezt úgy rendezni, hogy se Magyarország ne avatkozzon be nemkívánatos módon a határon túli magyar közösségek belsô életébe, se a mi közösségeink Magyarországéba" – mondta Bárdos, hozzátéve: errôl minden határon túli részvevô azonos véleményt képviselt, mert egyetértés volt abban, hogy "egyértelmû és tiszta játékszabályokra van szükség".

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke azt reméli, hogy a Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök által javasolt változások révén átláthatóbb lesz a határon túli magyarok támogatási rendszere, rendszeresebbé és tárgyilagosabbá válik a kapcsolattartás a magyar kormány és a határon túli magyar szervezetek vezetôi között.

Mivel a találkozó a sajtó mellôzésével zajlott, Ágoston nem kívánt részleteket elárulni róla. Kasza is csak nagy vonalakban nyilatkozott a távirati irodának a megbeszélésrôl, amelyen – mondta – az új magyar kormány és a határon túli magyarok releváns szervezetei közötti kapcsolattartás javításáról és a határon túli magyarokat érintô támogatási rendszer változásáról volt szó.

A VMSZ elnöke szerint a határon túli magyar vezetôk "nagyon kellemes és célratörô" beszélgetést folytattak a miniszterelnökkel, "nagyjából mindannyian pozitívan értékelték és fogadták" a Gyurcsány által ismertetett változásokat.

A változásokkal kapcsolatban Kasza, a legnagyobb vajdasági magyar párt elnöke azt emelte ki, hogy a kapcsolattartás közvetlenül miniszterelnöki felügyelet alá kerül, és átláthatóbb lesz a támogatási rendszer. A pártelnök szerint "átalakítással és létszámcsökkentéssel" ennek a célnak lesz alárendelve a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) is.

Kasza azt reméli, hogy a beharangozott intézkedések révén, illetve a miniszterelnöki felügyeletnek köszönhetôen tisztább lesz a határon túli magyarok támogatási rendszere. Megjegyezte, hogy "az elmúlt idôben annyira elburjánzott a határon túli magyarokkal foglalkozó magyarországi adminisztráció, hogy a bábák között elveszett a gyerek, az intézményvezetôk kiskirályoknak érezték magukat, és úgy is viselkedtek".

A délvidéki magyar politikus szerint szó volt a Magyar Állandó Értekezletrôl (Máért) is. Kasza rámutatott arra, hogy az elmúlt idôszakban a Máért a hatalmon lévô pártkoalíció és az ellenzék egymásnak feszülésének lett színhelye. "Ez a fórum nem lehet magyarországi belpolitikai csatározások porondja, a Máértnak a megértés, a nemzetstratégiai kérdéseket érintô megbeszélések fórumává kell válnia" – mondta Kasza József.

A megyei tanács tulajdonában levô ipari parkot 2005. november 18-án avatták fel. A kívülállónak úgy tûnik, hogy azóta nem történt ott semmi, hiszen eddig még egyetlen céget, termelôegységet sem telepítettek ide. Ezzel szemben elég sok kritika hangzott el az ipari park helyszínérôl, kivitelezésének mûszaki hiányosságairól. Nagy István mérnöktôl, a park igazgatójától elsôsorban azt szerettük volna megtudni, mi az oka a beruházók távolmaradásának, mit tettek az ipari park alkalmazottai annak érdekében, hogy ide vonzzák az üzletembereket?

– Az eltelt idôszakban az ipari parkot különbözôképpen reklámoztuk. Elkészítettünk egy internetes honlapot, amelyet egyre többen látogatnak. 2005 novemberében 140-en voltak kíváncsiak az információkra, 2006 májusában 250-en tekintették meg a honlapot. Ezenkívül a német–román, magyar–román üzletember-társulásokon, illetve a nagykövetségek által kínáltuk fel a vállalkozóknak a beruházási lehetôséget. Személyesen Magyarországon jártam, ahol több üzletemberrel is tárgyaltam. Eddig 80-90 cég érdeklôdött az ipari park iránt.

– Ha ilyen nagy az érdeklôdés, akkor ez miért nem konkretizálódott bérleti szerzôdésekben?

– A német, osztrák és magyarországi ipari parkok példájából kiindulva elmondhatom, hogy a felfutási idô másfél és három év között van. Ennyi idô kell ahhoz, hogy egy cég megjelenjen az ipari parkban. Magyarországon sem mûködnek mindenhol az ipari parkok. Tudomásom szerint a 180-ból csak 113- ban vannak cégek. A konkurencia is nagy. Az utóbbi idôben nemcsak állami, de magántulajdonban levô ipari parkok is megjelentek, s ezek is elvonják az üzletfeleket.

– Ebben a versenyhelyzetben mivel kínál elônyösebbet, vonzóbbat a Maros megyei ipari park, mint a környéken levô más, hasonló létesítmények?

– Reklámjainkban is a régió kínálta elônyöket, megyénk földrajzi, gazdasági adottságait helyeztük elôtérbe. S az is vonzerônk, hogy az ipari park a vasút és a repülôtér mellett van.

– Úgy tûnik, mindez nem elég vonzó a cégeknek. Milyen fenntartásaik voltak az önök kínálataival szemben?

– Az egyik cég azt szerette volna, hogy több mint 10 megawatt villanyáramot használhasson. Ezt technikailag nem tudtuk lehetôvé tenni, és azt sem, hogy ide egy többemeletes épületet húzzanak fel. Ez utóbbit a repülôtér közelsége miatt nem lehet kivitelezni. Mások azt kifogásolták, hogy az ipari park a megyei tanács tulajdona, s emiatt tartanak az állami bürokráciától. Pedig ez a helyzet elônyükre is válhat, hiszen a törvényes keretek között a hivatal is besegíthet bizonyos okiratok beszerzésénél. A legtöbben viszont úgy szeretnének befektetni az ipari parkban, ha megvehetnék a területet. Ezt is lehetôvé tettük. Az ipari parkban területtel rendelkezô nyárádtôi és szentpáli helyi tanácsok hoztak egy olyan határozatot, miszerint a cégek 5 év bérlés után megvásárolhatják az általuk elfoglalt területet, s amennyiben ezt a szándékukat a szerzôdéskötéskor kifejezik, akkor változatlan áron adják el nekik a parcellát.

– Nem lenne elônyösebb a megyei és a helyi tanácsoknak, hogy ne adják el a területet, hiszen az áruba bocsátással biztos jövedelemforrástól esnek el?

– Sok cég mondott le arról, hogy ide jöjjön, mivel nem vehette meg a területet, ezért kellett felkínáljuk ezt a lehetôséget.

– Tudomásunk szerint a területbérleti díjat is csökkentették, ezzel elônyös feltételeket teremthettek egyes cégeknek.

– Aki tud olyan cégrôl, amely tulajdonosának azt ígértük, hogy olcsóbban foglalhatja el a területet, nevezze meg a vállalkozót! Nekünk a piac igényeihez kellett igazodnunk. A megnyitáskor megállapított területbérleti díj négyzetméterenként 2,34 euró volt egy évre, amennyiben a cég lemond az elôvásárlási jogáról. Ezt jelenleg 0,12-1,8 euróra csökkentettük, de csak abban az esetben, ha az illetô cég 49 évre bérli a területet. Amennyiben kevesebb ideig szeretne az ipari park vendége maradni és meg akarja vásárolni a területet, akkor az eredeti 2,34 euróért kell bérelnie a területet.

– A menedzsmenti szerzôdésben van-e valamilyen határidô arra vonatkozóan, hogy a parkot mennyi idô alatt kell betelepíteni?

– Egyelôre a szerzôdésben csak az szerepel, hogy az idén 8 hektár területet kell bérbe adni. Ezt – a tárgyalások menetébôl ítélve – remélem, sikerül teljesítenünk.

– Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere több sajtótájékoztatón is kifogásolta, hogy az ipari park területe építkezésre alkalmatlan. Mi több, egyik sajtótájékoztatón rövidfilmen is bemutatta, hogy helyenként jókora víztócsák keletkeznek, ahol akár horgászni is lehet.

– Ez szándékos ellenkampány, amely valójában elég sokat ártott. Egy amerikai és egy németországi ügyfél azzal kezdte a tárgyalást: hallották, hogy víz van az ipari park területén, s emiatt gondolkodnak, érdemes-e ide befektetni vagy sem. A geológiai tanulmány kimutatta, hogy nincs ilyen veszély. A talajvíz szintje 80 cm – 1 m között van, a föld összetétele pedig nem engedi felszínre törni a vizet. Jelenleg az a hátrány, hogy az utakat megemelték, s így nincs, ahol elfolyjon az esôvíz. De ezt a szintkülönbséget építkezéskor kiegyenlítjük.

– Úgy értesültünk, hogy ez is tervezési, kivitelezési hiányosság.

– Az történt, hogy az ipari park megépítésére 5 és fél millió eurót szántak, aztán idôközben kiderült, hogy a költségek elérték a 10 milliót. Ezért mondtak le a lefolyórendszer kiépítésérôl. A megvalósíthatósági tanulmányt vízügyi szakemberek is megvizsgálták, és nem találtak kivetnivalót. Az ô véleményük is az volt, hogy nem szükséges a drénezés.

– Visszatérve a befektetôkre, elterjedt a hír, hogy a Nokia mobiltelefon-gyártó világkonszern létesítette volna itt az elsô telephelyet, de ôk is lemondtak róla. Mi történt tulajdonképpen?

– A Nokia cég finnországi képviselôi tárgyalásokat folytattak a megyei tanács, a polgármesteri hivatal, illetve az ipari park vezetôségével. 4000 alkalmazottat foglalkoztató részleget nyitottak volna, azonban üzleti titoktartásra hivatkozva az a kikötésük volt, hogy a szerzôdéskötésig ne kerüljön nyilvánosságra a szándékuk. Sajnos, az információ kiszivárgott a médiába, emiatt hivatalosan közölték, hogy berekesztik a tárgyalásokat. Hasonlóképpen jártak Kolozsváron is, ahol szintén a polgármesteri hivatalból került nyilvánosságra az információ, emiatt onnan is távoztak. Pedig mindenképpen erdélyi telephelyet szerettek volna létesíteni.

– Végül is milyen cégek avatják fel majd az ipari parkot?

– Hétfôn megkötöttük az elsô haszonbérleti szerzôdést egy hazai vegyipari céggel. Ennek alapján a vállalat 49 évre kibérel 5969 négyzetméter területet. A befektetés összértéke 2.700.000 euró, amit két év alatt kell beruháznia. A cégvezetô elmondta, hogy a jövô hónapban hozzáfog a termelôcsarnok felépítéséhez, ugyanakkor októberben már üzembe helyezné az elsô részleget. Ezenkívül egy olyan céggel is tárgyalunk, amelyik famegmunkáló gépeket szeretne forgalmazni és szervizelni. Itt is hamarosan megállapodunk.

– Megtudhatjuk a cég nevét és azt, hogy mennyiért bérli a területet?

– A vállalkozó kérése, hogy ameddig nem helyezi el az alapkövet, üzleti biztonságból ezt az értéket és a cég nevét ne hozzuk nyilvánosságra. Egy hónapon belül az alapkôletételnél jelen lehet a sajtó is, és akkor a szerzôdés részleteit is ismerteti a befektetô. Remélem, ha "megtörik végre a jég", akkor fokozatosan benépesül az ipari park.

A rendôrség inkompetenciájáról és visszaéléseirôl az Európai Idô címû hetilap elkobzása kapcsán a PEL a nemzetközi intézményekhez fordul – jelentette ki a múlt héten Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Haller István, a szervezet emberjogi irodájának vezetôje.

Köztudott, hogy a hetilap összes aznapi számát összeszedte március 8-án a rendôrség. A Liga azonnal értesítette a sajtót és a Sajtómonitorizáló Ügynökséget, amely közleményt adott ki az ügyben.

Erre, ugyanaznap délután a megyei rendôrség alkalmazottjai visszavitték az újságárusokhoz a korábban elkobzott lapokat. Az 544/2000, a közérdekû információhoz való jogról szóló törvény alapján, a PEL magyarázatot kért a megyei rendôrségtôl, amelyre az egy keltezés és iktatószám nélküli választ küldött március 21-én, de a PEL által felvetett problémákra nem adott választ. Például azt, hogy milyen mandátum vagy rendelkezés alapján történt az akció. A megyei rendôrparancsnok a PEL szerint azt válaszolta, hogy azért volt szükség az összes lapszám begyûjtésére, mert "a sajtóterméket bizonyítéknak akarták felhasználni egy bûnügyi perben" – A Liga szerint ez a válasz felületes és nem gyôz meg senkit, tekintettel arra, hogy a lap törvényesen jelenik meg, és ha azt akarták volna ellenôrizni, hogy mit tartalmaz, elég lett volna egyetlen lapot elvinni. A rendôrség precedens nélküli akcióját visszaélésnek, cenzúrának nevezték, amely ártott a rendôrség imázsának.

A Liga az események kapcsán felkérte a Közigazgatási és Belügyminisztériumot, indítson kivizsgálást az ügyben, ez azonban ahelyett, hogy elindította volna a kivizsgálást, a PEL kérését az Országos Rendôrparancsnoksághoz továbbította. A rendôrség egy április 20-án keltezett, 62.537 sz., iktatott, aláírás nélküli válaszában a megyei rendôrség válaszát egészítette ki azzal, hogy azért szedték össze az újságokat, hogy "lássák mekkora a terjesztettsége".

Ez a válasz, jelentette ki Smaranda Enache, újabb bizonyítéka a rendôrség inkompetenciájának, amely, ahelyett hogy szankcionálná a visszaélést elkövetôket, mondvacsinált okokat hoz fel magyarázatként. Ezért, mondta, a Pro Európa Liga tájékoztatja a nemzetközi intézményeket.

A Maros megyei családorvosok ma, június 14-én nagygyûlést és tüntetést szerveznek a színház mögötti parkolóban. A Megyei Orvosi Kollégium által is támogatott tiltakozás oka, hogy az ingyenes és ártámogatott gyógyszerekre vonatkozó pénzügyi keretek kezelését a családorvosok hatáskörébe készülnek átutalni.

Az egészségügy reformjára vonatkozó (a Hivatalos Közlöny 372. számának I részében megjelent) törvény 50. oldalán levô 375-ös cikkelyben világosan olvasható: "annak érdekében, hogy minden körülmények között a páciensek érdekeit szolgálják, az orvosi mesterség gyakorlásának alapját a szakmai függetlenség és szabadság kell képezze valamint az orvosi jellegû határozatok fölötti döntés joga."

"Az orvosi mesterség gyakorlását és a szakmai illetékességet illetôen az orvosnak nem lehet korlátokat szabni a gyógyításhoz szükséges gyógyszerek felírását és a kezelési ajánlásokat illetôen, tekintetbe véve az orvosi mesterség humán jellegét valamint a pácienssel szembeni megkülönböztetett lojalitás kötelezettségét, továbbá az orvos azon jogát, hogy felírja és ajánlja mindazt, ami a gyógyulás szempontjából szükséges a páciensének (375/3).

Következésképpen az a szándék, hogy keretet szabjanak az orvosnak az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek felírása valamint a laboratóriumi vizsgálatok terén, ellentétes az érvényben levô törvényekkel.

Mind az Egészségügyi Minisztérium mind az Egészségbiztosítási Pénztár csak az érvényben levô törvények tiszteletben tartásával bocsáthat ki rendeleteket.

A konfliktus kezelése érdekében a Megyei Orvosi Kollégium valamint a Családorvosok Egyesületének Megyei Fiókszervezete a következôket javasolja

– Az EU-s országokhoz hasonlóan az egészségügynek 3,5 százalék helyett hét százalékot biztosítsanak a Nemzeti Össztermékbôl

– Dolgozzák ki az egészségügyi alapszolgáltatások garantált csomagját

– Mivel romániai viszonylatban a gyógyszerek és egészségügyi fogyóanyagok ára 50-60 százalékkal magasabb, mint az EU országaiban, Romániában is vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek szabályozzák a szóban forgó árakat.

– Az egészségügyi pénzalapok kezelése a 2006. évi 95-ös törvény alapján az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, nem pedig a szolgáltatók hatáskörébe tartozik.

A nyugdíjazási korhatár férfiaknál 62, nôknél 57 éve való drasztikus csökkentése ellentétes az EU elôírásaival, az Unió ugyanis valamennyi országától azt kéri, hogy fokozatosan alkalmazkodjanak a 65 éves korhatárhoz, függetlenül attól, hogy férfiakról vagy nôkrôl van szó. A román egészségügyi rendszer ebbôl indult ki, de az új törvény miatt kénytelen lesz eltávolodni attól, ahova mindenképpen el kell jutnia az uniós csatlakozás idejére.

Az új törvénycsomag nincs kellôképpen elôkészítve, annak érdekében, hogy a szakminisztérium alkalmazni tudja, mivel még kidolgozatlan elôírásokat helyez kilátásba.

A törvény életbeültetése káoszt okoz, mivel vannak olyan szakterületek, ahol nagy a hiány szakorvosokban és egyes övezetekben családorvosokban is – olvasható a dr. Ileana Greta Mihaescu elnök, dr. Kovács Beatrix titkár és dr. Bud Vasile, a Megyei Orvosi Kollégium elnöke által aláírt tiltakozásban.

A héten szerdától péntekig közel négyezer-ötszáz végzôs diák búcsúzik az iskolai évektôl a megye harminchat líceumában, iskolaközpontjában Marosvásárhelyen, Segesváron, Szászrégenben, Dicsôszentmártonban, Marosludason, Szovátán, Radnóton, Nyárádszeredában, Erdôszentgyörgyön, Sármáson, Dédán, Görgényszentimrén és Sáromberkén. A ballagások sora tegnap a marosvásárhelyi Gheorghe Marinescu Iskolaközpontban kezdôdött. Ma 10 órától vesznek búcsút a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium tanulói. A ballagások zöme csütörtökön zajlik, néhány intézmény péntekre programálta.

Az érettségi vizsgák június 26-án kezdôdnek.

A Farmer-program a Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium legjelentôsebb kezdeményezése az utóbbi 15 évben, amely a vidék európai szintre történô felzárkózását támogatja. A program lényegérôl, alkalmazása körüli gondokról, módosításokról Szabó Árpád, a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal igazgatója tájékoztatott.

– A szaktárca, bár megkésve, felismerte, hogy a romániai gazdatársadalom komoly tôkehiánnyal küszködik. A Farmer-program ezen próbál segíteni. A mezôgazdasági minisztérium bankokon révén hosszú lejáratú kölcsönöket folyósít a mezôgazdasági vállalkozók számára. Ezeket a támogatásokat a Sapard-program önrészének fedezésére, vagy közvetlen beruházásokra használhatják az igénylôk. A kölcsönöket 10 év futamidôs törlesztéssel, 5%-os kamattal, 1-5 évig terjedô türelmi idôvel folyósítják. Ez lehetôséget ad minél több EU-s támogatás lehívására a Sapard-alapokból. Emellett a program új felfogást alakít ki a mezôgazdaság fejlesztésérôl, azáltal, hogy elsôsorban nem a nagyméretû és nem a nagyon kisméretû, életképtelen, vállalkozásokat, hanem a középméretû és a fejlôdôképes családi vállalkozásokat támogatja. Az elôszámítások szerint ha igénybe veszik a Farmer-program adta lehetôségeket, akkor 6.000 mezôgazdasági farm és 580 feldolgozóegység létesülhet.

– Milyen beruházások esetén lehet pályázni a program keretében?

– Állattenyésztô, valamint szántóföldi növénytermesztô farmok, halgazdaságok, szôlô és gyümölcsültetvények, mezôgazdasági terményeket, termékeket feldolgozó kisüzemek létesítése illetve fejlesztése esetén. A támogatások igénybe vehetôk mezôgazdasági gépek vásárlására is. Ez év folyamán a 100-as és 203-as számú miniszteri rendelettel kiszélesítették az alkalmazási területeket és növelték a hitelek felsô határát. A módosítások nyomán a Farmer-program keretében támogatás igényelhetô szántóföldi növényekre, de pályázhatnak azok is, akik a következô tevékenységi területek egyikén dolgoznak: vidéki turizmus, kézmûves mesterségek (népmûvészeti alkotások, fazekasság, szövés, fonás, bôrdíszmûvesség, gyékény- és nádfonás), selyemhernyó- tenyésztés, méhészet, gombatermesztés, gombafeldolgozás, erdei gyümölcsök feldolgozása, fûszer- és gyógynövények feldolgozása, csiga és békatenyésztés, hagyományos és bioélelmiszerek elôállítása helyben.

– Miként alakultak a támogatási pénzösszegek?

– A program 2005 november elsô felében indult, a minisztérium decemberben utalta át a Román Kereskedelmi Banknak a 300 milliárd régi lejt, amit a pályázók igénybe vettek. Ebben az évben a szaktárca 7.000 milliárd lejjel finanszírozza a Farmer- programot, amibôl 6.000 milliárdot a Sapard- pályázatok önrészének a biztosítására, 1.000 milliárdot pedig a más mezôgazdasági befektetésekre (ezek nem képezik a Sapard-pályázatok részét) fordítják. A 2006-ra leosztott pénzalapból a szaktárca az elsô liciten 950 milliárd lejt utalt át három banknak, a második liciten – amire április 26-án került sor, 3.250 milliárd régi lejt osztottak le a BCR és Carpatica Banknak. Azonban nem hivatalos forrásokból megtudtam, hogy az egész összeg folyósítását végül is a BCR nyerte el. Június 13-án, kedden délben érdeklôdtem a banknál, tájékoztattak, hogy a BCR marosvásárhelyi kirendeltsége még nem kapott hivatalos közlést és nyilvánvaló, pénzt sem a bukaresti központi bankból. Ehhez csak azt fûzhetem, eddig is, de úgy tûnik, hogy ezután is a bankok nehezítik meg a Farmer- program alkalmazását.

A világ legnagyobb emberi jogi szervezetének hétfô esti londoni közleménye szerint "csak idô kérdése volt e tragédia bekövetkezte". Különösen az amerikai kormány és a hadsereg magas rangú illetékeseinek nyilatkozatai után tûnik "abszolút sürgetônek" a teljes körû, független vizsgálat, mivel ezek a kijelentések alkalmasak a haditengerészeti bûnügyi nyomozó hatóság vizsgálatának aláásására – áll az AI közleményében.

Az Amnesty International szerint Colleen Graffynek, az amerikai külügyminisztérium közkapcsolatokért felelôs helyettes államtitkárának azon kijelentése, miszerint a három guantánamói fogoly közös öngyilkossága "figyelemfelkeltô célú, jó PR-húzás volt", az emberi élettel szembeni "vérfagyasztó közönyrôl" tanúskodik.

A szervezet szerint ugyancsak "mélységesen aggályos" és "teljesen elfogadhatatlan" a börtöntábor parancsnokának, Harry Harris ellentengernagynak az a kijelentése, hogy a foglyok öngyilkosságát nem az elkeseredés, hanem az Egyesült Államok elleni "aszimmetrikus hadviselés" motiválta.

Az AI szerint George Bush amerikai elnöknek hatalmában áll, hogy haladéktalanul véget vessen a guantánamói tábor jelentette "emberi jogi botránynak". A szervezet a közleményben megismételte felhívását a tábor bezárására, mégpedig anélkül, hogy az "ott honos törvénytelenséget áthelyeznék máshova".

Azoknak az ôrizeteseknek, akiket szabadon engednek, de akik nem térhetnek vissza hazájukba a súlyos emberi jogi visszaélések kockázata miatt, az Egyesült Államoknak védelmet kell felajánlania, és szükség esetén ebben más országoknak is segíteniük kell – áll a közleményben.

Az AI már a múlt hónap végén kiadott idei éves világjelentésében azt írta, hogy értesülései szerint Guantánamón, ahol 35 országból mintegy ötszáz foglyot ôriznek, több tucatnyian éhségsztrájkba kezdtek a durva bánásmód, illetve a jogi eljárás elmaradása miatt. A májusi világjelentés szerint az éhségsztrájkolók közül néhány állítólag már akkor súlyos beteg volt.

Váratlanul Bagdadba érkezett George W. Bush amerikai elnök – jelentette kedden az al-Irakíja iraki közszolgálati televízió. Kevéssel késôbb a Fehér Ház is megerôsítette a hírt.

Az amerikai elnök találkozott az iraki fôváros erôdítményszerû kormányzati és diplomáciai negyedében, az úgynevezett zöld zónában Núri al-Máliki iraki miniszterelnökkel. Elôzô nap még olyan hírek láttak napvilágot, hogy Bush a Camp David-i elnöki rezidenciáról videokonferencia keretében tárgyal kedden az iraki miniszterelnökkel az iraki politika további alakításáról. Máliki maga is csak néhány perccel korábban értesült az amerikai elnök érkezésérôl; biztonsági okokból ugyanis mindössze néhány fehér házi tanácsadó és egy pár, titoktartásra megesketett amerikai újságíró tudott elôzetesen a bagdadi útról. Azzal az ürüggyel hívták az iraki kormányfôt az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségére, hogy ott részt vehet a bejelentett videokonferencián. Videokonferencia mindenesetre így is lesz, de az nem kettôjük tárgyalásának, hanem a sajtó tájékoztatásának lett a fóruma.

Az iraki háború kitörése óta másodszor látogat el Bush az arab országba. Elôször 2003 novemberében, az amerikai hálaadás ünnepén járt Irakban, két héttel Szaddám Huszein megbuktatott iraki diktátor elfogásának bejelentése elôtt. Mostani látogatására hat nappal azután kerül sor, hogy amerikai légi csapásban megölték Abu Muszab az-Zarkávit, az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet iraki csoportjának vezetôjét.

Dorogman László

A nagyhercegség 80 ezer lelket számláló fôvárosának utcái tiszták, az épületek szinte mindegyike renoválva, vagy legalább frissen festve. Az emberek jól öltözöttek, a tiszta utcákon pedig olyan autócsodák suhannak, hogy még a Németországban egy fôre számítva a legtöbb milliomossal dicsekvô Hamburg lakosainak is tátva maradhat láttukon a szája. Az egy fôre jutó hazai össztermék (GDP) Luxemburgban eléri a 32 ezer eurót.

Mi a titka ennek a fene nagy gazdagságnak? – fogalmazódik meg a kérdés a turistában, aki az útikönyvbôl tudja például, hogy Luxemburg területe eredetileg több mint a kétszerese volt a jelenleginek. A nagyhercegség a XVIII. és XIX. századi háborúk, illetve reá nézve hátrányos békeszerzôdések és nemzetközi alkuk eredményeként zsugorodott a mai 2600 négyzetkilométeres méretére. (Hogy ezután mennyire jogosan viseli a "nagy" hercegség attribútumot, az más kérdés.)

A helyi nemzeti takarékpénztár (Spuerkesse) buzogánytornyú, elegáns székházától a 97 méter magas völgyhídon át a nagyhercegi palota felé sétáló utazó megcsodálja a páratlan panorámát, majd betér a palota elôtti utcácska egyik szuvenírboltjába. Gyermeke évek óta gyûjti az euróövezetbe tartozó országok fémpénzeit, ám a gyûjtemény még koránt sem teljes: többek között éppen Luxemburg kollekciója igencsak hiányos. A nyolc különbözô eurós, illetve centes érmébôl mindössze egy díszeleg a masszív albumban.

Sebaj – gondolja a turista -, itt a kiváló alkalom a gyûjtemény kiteljesítésére. Néhány képeslap és mütyür vásárlásakor az ember papírpénzzel fizet, és a visszajáró apróból csak ki kell válogatni a hiányzó érméket. A bolt pénztáránál azonban mellbevágó táblácska fogadja: Érméket nem váltunk be luxemburgi euróra! – hangzik a szöveg angolul és franciául.

...Viszont a pulton ott kelleti magát egy helyi képeslap, celofánnal lefóliázva – és a fólia alatt mind a nyolc luxemburgi euró érme! A "kollekció" ára 8 euró 20 cent. Ebbôl a képeslap 50 centbe kerül – a többit az érmegyûjteményért kell leszurkolni.

A turista gyors fejszámolást végez: a 8 érme együttes névértéke 3 euró 88 cent – vagyis a boltos nagyjából 100 százalékos felárral értékesíti hazája törvényes fizetôeszközét a gyûjtôszenvedéllyel megvert külhoni turistáknak. Akiknek többsége persze – miként e sorok írója – nem tud ellenállni a ritka alkalomnak, és félig dühöngve, félig mosolyogva kipengeti a vételárat. Elôbbit a vérszívás láttán, utóbbit pedig azért teszi, mert végül is választ kapott a séta során megfogalmazódott kérdésre: mitôl is ilyen gazdagok a luxemburgiak. Hát – többek között – ettôl....

Miután hónapok óta beszélnek a kormányátalakítás szükségességérôl, amit a koalíciót alkotó pártok úgy szerettek volna megejteni, hogy a "kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon", vagyis, hogy a látszat az legyen, hogy lényegi változások történtek a kabinet tevékenységének, úgymond, hatékonnyá tétele érdekében, ám valójában a jó meleg miniszteri bársonyszékek továbbra is jótékonyan melegítsék a közjogi méltóságok ülepét, hétfôn a Demokrata Párt "közbelépett", és amolyan kényszerhelyzetbe hozta koalíciós partnereit.

Köztudott, hogy mióta felmerült a kormányátalakítás ügye, a pártok egyre- másra rukkoltak elô a populista nyilatkozatokkal, miszerint, szükséges és fontos az átalakítás, mert a kormányt hatékonyabbá kell tenni, hogy sikeresen bekormányozza az országot az Európai Unióba. Ehhez, "mélyreható" változtatásokra van szükség. Mihelyt azonban inogni kezdtek a bársonyszékek, megváltozott a politikai retorika is. Csak a Demokrata Párt beszélt következetesen arról, hogy túl sok a miniszter, és karcsúsítani kellene a kabinetet, megszüntetve az államminiszteri tisztségeket és a megbízott miniszteri funkciókat.

Ezzel szemben a partnerek hangadói arról beszéltek, hogy pókhálóként szövik át a romániai politikai és közéletet a különbözô ügynökségek, amelyek között nemegyszer átfedések vannak. Egyre gyakrabban hangzott el, hogy az lenne az igazi, ha a (valóban) se szeri se száma államtitkárok erdejét ritkítanák, igazgatóságokat szüntetnének meg és vonnának a minisztériumok alárendeltségébe. A miniszterek meg maradnának, ahol vannak. Milyen igaz a mondás, hogy a pókhálót a nagy bogarak szétszakítják, a kicsik fennakadnak rajta.

Nos, a miniszteri bársonyszékek megôrzését hivatott huzavonát vágta el egyetlen huszárvágással a Demokrata Párt. Kész tények elé állította a kormányt azzal, hogy visszahívta George Pogea államminisztert és helyébe nem nevezett meg másikat. Ezzel azt szeretné elérni, hogy a többi párt is lemondjon a miniszterelnök- helyettesérôl. Ami nem fog bejönni Bocnak, mert sem az RMDSZ, sem a Konzervatív Párt nem mutat különösebb lelkesedést a kezdeményezés iránt. Azt mondják, hogy az államminiszteri funkció politikai tisztség, ami megkönnyíti a politikai alkut. Ami igaz is. A szakminisztériumok szintjén is változtatott a PD. Menesztette az amúgyis gyenge szállítási minisztert, helyébe azonban egy "régi motorost", Radu Berceanut jelölte, akinek sem az államfô, sem a koalíciós partnerek nem igazán örülnek.

Tehát a PD lépésre akarja kényszeríteni a kormánykoalíciót alkotó pártokat. Nem hisszük, hogy a "jó példa" ragadós lenne, s a miniszterelnök-helyettesek önként lemondanának, egyelôre az sem világos, mi lesz a megbízott miniszterek megbízatásával. Az biztos, hogy az államtitkárokat "megtizedelik", hiszen sokkal könnyebb a "kicsiktôl" megszabadulni. Ám még ez is elhúzódhat egy ideig, hiszen egyre gyakrabban hangzik el, hogy a "reális és mély" változtatást 2007 január elseje után kellene megejteni. Addig meg még lehet helyezkedni, alkudozni. Egyelôre tehát "sakk" az eredmény. Várjuk a következô lépést.

Talán minden ember, amikor eljön a június – hacsak magában is – visszaemlékszik saját diákéveinek boldog pillanataira, és akarva- akaratlanul, együtt érez a ballagó diákokkal.

A középiskola négy éve nemcsak bennük hagy kitörölhetetlen emlékeket, hanem az ôket tanító, nevelô pedagógusokban is. Tanárként mindezt hangsúlyozottabban éljük át, és a legbensôségesebben akkor, amikor végzôs osztályainktól köszönünk el.

A bolyais XII. H-sok – saját bevallásuk szerint – kilencedikben "hatalmasnak" látták az iskolát, és most, négy év után kacagniuk kell "a kicsiken, amikor azok megkérdezik, hogy merre van a fizikalabor – pedig az épület nem ment össze". Úgy gondolják, nagyon jó osztályuk van, és nem szerették volna "máshol átélni ezt a gyönyörû négy évet". Ezalatt "tanulgattak, veszekedtek, kibékültek, de fôleg jókat szórakoztak". Büszkén gondolnak arra, hogy "aktív társadalmi életet" vittek és "senkit sem hagytak ki mindenbôl", mert "nem voltak izolált pontok". Úgy érzik, mindig figyeltek annyira egymásra, hogy "ha valaki valami vicceset mûvelt, volt legalább egy személy, aki hangosan kacagott rajta".

Az osztály kedvenc társasjátéka, az Activity gyakran tett jó szolgálatot. Ilyen alkalmak voltak az unalomûzô percek a lyukasórákon, a kirándulások feledhetetlen élményei, a közös miccsezések és pizsamabulik. Mindebbôl volt bôven. Örökre megmarad a Panda-kôrôl való kilátás élménye, a szovátai téli tábor megpróbáltatásai, az ópusztaszeri látvány, a mohácsi emlékpark légköre, a pécsi osztálykirándulás megannyi apró öröme.

A sok-sok bolyais, szülinapi és osztálybulin, még a konfliktusokról is megfeledkezve, mindenki "együtt rázta a rongyot". A lányok szerint a fiúk mindig kedvesek voltak. Nôk napjára "így vagy úgy, azért összejött a virágosztás", Húsvétkor (majdnem) mindenkit megöntöztek, "általában azt is, aki nem volt otthon".

A négy év alatt minden H–s diáknak más és más dolog tette a líceumi évek hétköznapjait emlékezetessé. Van, akinek maga az osztály, másoknak az összetartás, a segítôkészség, a jó légkör, a hangulat, (akadtak, akik egyszerûen csak jól érezték magukat abban a közösségben), némelyeknek pedig a barátságok színezték ezt az idôszakot.

Kellemes érzéssel tölt el, hogy a legtöbben itthon képzelik el a jövôjüket, a továbbtanuláshoz sok sikert, kitartást és nem utolsósorban szerencsét kívánok nekik az életben. Végül Rudiard Kipling szavait idézve, üzenem a végzôs diákoknak:

…

Ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,

Gondolkodol – s becsülöd a valót, ...

Ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, ...

Ha ellenség, de jóbarát se sérthet. ...

Tiéd a Föld és minden, ami rajta

És – ami több – ember leszel, fiam.

Szombaton este 9 órától a marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermének színpadán ismét láthatjuk Bicskei Daróczi Zsuzsát. A Poór Lili-díjas sepsiszentgyörgyi színmûvésznô Asszonytánc címû egyéni mûsorát adja elô. A mûvésznô 30 éve végezte a ma már egyetemként ismert Szentgyörgyi István Színmûvészeti Fôiskolát. Nagyon ígéretesen indult, hamar népszerû lett, énekesként is megismerhette a sikert, majd eltûnt a hazai közönség szeme elôl, házassága révén a Vajdaságba távozott. Az ottani rangos színházi élet egyik legszínesebb, legkarakteresebb, többszörösen díjazott egyéniségévé vált. Jelentôs rendezôk (Harag György, Ljubisa Risztics) híres elôadásaiban játszott, szerb és angol nyelvû elôadásokban is fellépett, hírneves táncszínházi mûvészekkel (Pina Bausch, Robert Wilson, Nagy József) dolgozott együtt, folyamatosan gazdagítva újító elôadómûvészeti eszköztárát.

Tavaly az EMKE kuratóriuma ôt találta a Poór Lili- díjra érdemesnek, laudációját egykori vásárhelyi tanára, dr. Kovács Levente, a Színmûvészeti Egyetem tanszékvezetôje vállalta el, és mondandóját Daróczi Zsuzsa eddigi izgalmas, termékeny életpályájáról A tökély kiszemeltje címmel tömörítette a díjátadásokkor szokásos néhány bekezdésnyire. Ebbôl az írásból idézünk egy pár gondolatot: "Színészként, dalszerzôként, saját köteteit illusztráló, képzômûvészként is tehetséges, sokszínû pályájának alakulását a jugoszláviai események a 90-es években fenyegetett helyzetbe hozták. A létért és az egészségért, az alkotó személyiségének integritásáért folytatott szívós és elszánt küzdelmei során visszatért a kezdetek színhelyére: Sepsiszentgyörgyön az ottani mûhely mentora, Bocsárdi László segítette az erdélyi színpadra való visszatérését Mihai Maniutiu immár híressé vált Médeia elôadásában. E visszatérés szakmai és közönségsikerét a marosvásárhelyi látványszínházi fesztiválon, a gyergyószentmiklósi Nemzetiségi Kollokviumon, a POSZT-on (Pécsi Országos Színházi Találkozó) kiváltott visszhangok és díjak jelzik." Június 17-én ismét lehetôségünk lesz találkozni e gazdag és változatos elôadómûvészet egyik sajátos megnyilatkozásával. Örüljünk az alkalomnak.

A több ízben is elhangzott "Süss fel Nap" címû gyerekdal meghozta a gyümölcsét péntek délután a Manpel óvodában megrendezett népi gyermekjátékok megyei szakaszán. A szabadtéri rendezvényen, színes léggömböktôl, gyerekrajzoktól körülvéve hét, 8-10 gyerekbôl álló csoport próbálta visszaadni az óvodában tanultakat. A Kovács Júlia tanfelügyelôtôl származó ötlet támogatásra talált, az elmúlt hónapokban marosvásárhelyi óvodák, vidéki városok, falvak szintjén is megszervezték a zónadöntôket. A legfôbb megmérettetésen képviseltette magát a segesvári 6-os, a dicsôszentmártoni 5-ös, a szászrégeni 4-es, a szovátai 1-es számú óvoda, a marosvásárhelyi 13-as napközi, az Arlecchino óvoda, és a Manpel óvoda Napsugár csoportja is. A hangos énekszóra lejtett táncjáték derültséget csalt a szülôk, nagyszülôk, óvónôk arcára, akik büszkeségrôl árulkodó tekintettel szurkoltak a gyerekeknek. Az eseményt, ha esô nem is, de egy repülô zúgása mégis megzavarta. Az ég felé figyelô kíváncsi tekintetekbôl látszott, hogy néhány pillanatra megfeledkeztek jövetelük céljáról, azonban nemsokára a székely ruhába vagy parasztöltözékbe bújtatott gyerekek szájából a legismertebb gyerekdalok csendültek fel. A padon ülô, vagy az ideiglenes színpad mellett álló óvónôk utolsó utasításokat adtak a tanítványaiknak, de voltak olyanok is, akik elôadás közben ének és fuvolaszóval csatlakoztak hozzájuk.

Az elôadások színvonala, ötletessége nagyon megnehezítette a háromtagú zsûri (Hojda Luciana igazgatónô, Trózner Erzsébet, a Mihai Eminescu líceum igazgatónôje és Balázs Gizella, a Marosvásárhelyi 14-es Számú Napközi Otthon igazgatónôje) dolgát, egyszerûen nem lehetett különbséget tenni közöttük. A hôség ugyan egy kissé nyomasztóan hatott a csapatokra, ennek ellenére nem lankadt a lelkesedésük. A verseny végén minden résztvevô egy-egy elismerô oklevéllel és színes léggömbökkel térhetett haza. "Nem volt megkülönböztetés, nem is lehetett volna, hisz mindenki egyformán jól teljesített." – mondta Szakács Gizella óvónô, a gyermekjátékok szervezôje.

A közel másfél órás elôadás egy olyan fesztiválként íródik be a köztudatba, ahol az óvodások nemcsak a dal nyelvét, hanem a mozgás nyelvét is hozzáértôen, könnyedén "beszélték".

Tárca

Ki ez, ki az, ki ez, ki az, jaj, mama, ne macerálj folyton, hát honnan tudjam én, hogy ki kicsoda, hát ezek úgy ki vannak kupálódva, jó, marhálódva, olyan elôkelôek mind, mama, ha ezt Mikszáth látná, sírva követné meg a dzsentrit, hát persze, hogy nem érted, mama, hát én sem értek már maholnap semmit, hogy ide ültettek erre a padra?, örülj neki, mama, az én protekcióm nem ismer határokat, neked legalább jutott hely, és az sem baj, ha nem látsz mindent, hát még ha nem érted, mit mond az igazgató úr, az élet iskoláját, nem sántaiskolát, mama, ez sokkal fontosabb annál, küzdelemre fölkent daliák, mama, a munkát dalolják és az élet anyját, nem káromkodnak, dehogyis, mama, az már nincs divatban, vagyis nem úgy csinálják, mint a te idôdben, hirdessük, itt nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás, ez egy vers, mama, Juhász Gyula írta, nem Gyuszi, az egykori udvarlód, aki galádul elhagyott, és még a szüzességed is meghagyta, ez egy nagy magyar költô volt, mama, a munkát dalolja vele a diri bácsi, milyen szépeket tud mondani, istenem, látod, mama, ez kell, mindent elmond románul is és magyarul is, a románoknak román költôt, a magyaroknak magyart, nincs diszkrimináció, mama, jó, a Derricket ráérsz délután megnézni, ez nem krimi, vagyis még nem az, mama, a virágot kissé késôbb adjuk oda, hát mennyi, mennyi, még legalább két- három óra, mama, nem egyszerû a ceremónia, gondold el, ezek a szegény kincseink évekig jártak óvodába, ott kicsengettük ôket, elôbb a kiscsoportból, aztán a nagycsoportból, aztán jött négy nehéz esztendô, mama, és megint kicsengettük ôket, aztán ez a rendkívül fontos három, sûrû tudománnyal megpakolt tanév, az egynégy után az ötnyóc, mama, asse semmi, na és mi szólal meg végre, mama? a csengô? dehogy, mama, ez a suli új giling-galangja, direkt arra van öntve, hogy harangozzanak vele, mint réges-régen, ha jött a tatár, hát nem nagy áldozat, mama? szegény gyermekek, mennyi csengetést elszenvednek, amíg ide jutnak, igen, igen, ne csodálkozz, csodálkozni ráérsz este, mikor megjelennek a banketten, pompás kisestélyiben, táncverseny is lesz, mama, most ez jött be divatba, klasszikus és modern táncok, mama, a te unokád az egyik legjobb táncos, mit értetlenkedsz, nem táncosnô, különben: ma már az utolsó kupi is elegánsabb, mint a ti füstös, pállott "báltermeitek", és jött a május ezer orgonával, hallod, mama, pedig már június van, elszúrták a kalendáriumot, új nép, másfajta raj, ojjé, a mozgalom él, mama, megint kenik a frizurát, másképp tapad a haj, ne ütközz meg rajta, kérlek, semmin se ütközz meg, hiszen ti sem s mi sem voltunk jobbak a deákné vásznánál, hogy miket beszélek, nem, a mi aranyoskánknak dehogy van vászonból akármije, ne hülyéskedj, mama, tudod, milyen kényes vagyok a ruházkodásra, most egy kicsit bocsáss meg, visszavigyorgok a diri bácsira, tudod, ez az a figura, aki annak idején neked is elintézte a nyolcosztályos diplomát, hogy ne rúgjanak ki az irodából, na most kérdezz, ja, hát a mi aranyos Betsykénk nem innen öltözik, van egy barátnôm, ismered, ja, a fekete hajú Gréte, német, vagyis szász, Gelsenkirchenben lakik, de most kelet felé terjeszkedik, jaj, hát minek folyton fölemlegetni, ja, idehaza koszlott riherongy volt, ja, rajta gyakorlatozott az egész traktorista brigád, nem kell mindent észben tartani, mama, ez a Gréte megcsinálta a szerencséjét, hozzáment egy vastagnyakú Háncihoz, az már alulról szagolja, ejnye, mama, hát jól van, szagold te is, ha úgy odavagy az orgonáért, ez nem a Donát út, és az a pasi nem Tamás Gábor, nem, nem, mama, azt úgy fogadták meg, hogy énekelje el az angol himnuszt, nem angolvalcer, mama, hanem ízelítô a táncversenybôl, szóval ez a Gréte most divatban utazik, és tôle kapjuk a jobbnál jobb cuccokat, mama, úgyhogy az én kis Betsykém a legelegánsabb az egész városban, mindjárt meglátod, mama, csak legyünk az étteremben, három család, érted, mama?, három család verseng a kegyeimért, mert a mi Betsykénk fényes parti, mama, a birtok, mama, na jó, a te birtokod, oké, de ki örökli, a hájderménnykô, mama?, az én vállalkozásaim, a vejed bizniszei, mama, ne is folytassuk, úgy fognak udvarolni neked is, mint az öregisten dédanyjának, neked, neked, hát persze, te vagy a matrona familiárisz, az nem számít, hogy sükizel, tégy úgy, mint eddig, mintha mindent értenél, sôt jobban tudnál mindent, mint más, így születnek a legjobb üzletek, mama, pókerarc, mosolyogj, mint egy szfinx, nem mondtam csúnyát, és a gyomrodra sem tettem célzást, mostanában mindentôl megsértôdsz, hogy miért étteremben, mikor ott a nyaralónk, elférne egy lakodalomra való népség is a hatalmas parkban, hát ez az, mama, gondoltam ám erre is, sôt elô volt készítve a parti, az alsó udvaron hosszú asztalok megterítve, rusztikus lakodalmi kajákkal, elôétel böffsaláta, nem rád céloztam, böfögj nyugodtan, mama, finom tyúkleves, jaj, kérlek, ne hozd elô a madárinfluenzát, a mi tyúkjaink nem fertôzöttek, aztán sült, flekken, töltelékes káposzta, hajnalban disznótokány, borjúpörkölt, mama, de az a hülye Zsuzsó úgy elcseszte a levest, hogy csak reggel vettük észre: megromlott, mama, na, ebben már lehet némi igazad, az ilyesmitôl szagot fog a vendég, és akkor hanyatt-homlok eltakarodik még a tájáról is a nyaralónknak, fenebassza mama, mit tehettem, elcsaptam a Zsuzsót, és villámgyorsan kibéreltem az éttermet, hidd el, civilizáltabb, meg minden, úribb, mama, nekünk elôkelôen kell viselkednünk, mert a mi kis Betsynkbôl szépségkirálynôt akarok csinálni, addig nem nyugszom, amíg nem látom a tévében, a megasztárban, a szombat esti lázban, a fási mulatóban, mama. Ezért tanulok angolul, és ezért csetteltem rá a netre is, ne morgolódj, mert még csak a felénél tartunk, még legalább másfél óra, most adják át a diplomákat, a könyvjutalmakat, még mindig könyvet, mi mást, lúzerek ezek, mama, azt a pár kötetet is úgy koldulják össze innen-onnan, in-ter-net!, most ez a sikk, mama, hát ha nem érted?, nem is fogod érteni, hát hülye vagyok én, hogy olyasmit magyarázzak, amit nem lehet elmagyarázni, majd kapsz te is egy kalkulátort, mama, aztán szórakozz, amíg érted nem jön a billgétsz, hogy az isten klikkeljen rád már egyszer, mama.

Hadnagy József

A házak és kertek fölött

végre tábort ütött a nap,

katonái, kis fényrögök,

heverésznek a fák alatt.

Fénysátrak és árnyékszínek

hevenyészve füvön, falon,

amazokban bágyadt tisztek,

emezekben lovak, barom.

Nem úgy néz ki, mintha várnák:

pár perc, és nagyidô támad,

sereg veréb ül a vártán,

elaltatnak ezer várat.

Vihar csap le tûz-erôvel,

tetô repül, ág a fákon,

a hirtelen jégesôben

szétzúzott nyár sebe tátong.

Kajcsa Jenô

Hiri-horgas

eperfánkra

felhôsödve

seregél

epret faló,

csirr-csárogó,

cigánykodó

seregély.

S ahol ilyen

kalamajkás,

tolvajkodó,

zakatoló

sereg él:

csendességrôl,

békességrôl

egy árva szót

se regélj!

Mohapárnás

öreg tuskó

a lóca,

körülötte

mint a parázs,

úgy virít a

szamóca.

Gyerkôc-csapat

éhes száján

búcsúzik a

szamóca –

megmarad a

mohapárnás

öreg tuskó:

a lóca

Szabi unatkozott otthon, kalandra vágyott. Kiokoskodta, hogy felcsap huszárnak, lóháton vágtat végig a falu utcáin, mindenki megbámulja. Felvette ünneplô ruháját, felkötötte fûzfa kardját, zsebébe dugta parittyáját, s katonásan kimasírozott az istállóba, megállt a ló elôtt: "Huszár vagyok, nem akárki, nincsen kedvem gyalog járni, van kardom, van parittyám – te legyél a paripám!"

A ló nyerített. "Rendben van. Pattanj a hátamra!"

A kis huszár erôsen csavargatta esze kerekét: igen magas a ló, miként ugorjon rá? Kisütött valamit: eliramlott a csûrbe, hozott egy létrát, nekitámasztotta az állatnak, balról felmászott, jobbról lepottyant.

"Pitty-potty, szitty-szotty, így jár, aki létrán mászik a lóra."

Hm. Kisebb növésû lóra kell szert tennie. Próbálkozott az udvaron a selymes szôrû kandúrral, haj, de az úgy megkörmicsélte, hogy a vére is kiserkent. ("Tyû, de éles a kése!") A sarkantyús-tarajos kakas pedig csôrével keményen rákoppantott a kezére. ("Ez aztán a sebes kard!") A nagyszakállú kecske úr sem állott be hátasnak, úgy fellökte hegyes szarvával, hogy rögvest hanyatt vágódott. ("Ez már nem is paripa, hanem mérges paprika!") Következett a kutya. A hûséges házôrzô jámborul eltûrte, hogy a gézengúz a hátára telepedjék, büszkén sétáltak körül az udvaron. Hanem a határtalanul szemtelen verebek kihasználták a kedvezô alkalmat, s azonmód ráseregeltek a Bundás ebédporciójára. A kutya irtó mérges lett, nekilódult a tolvajoknak, Szabika pedig hutty!, leröpült a földre, éppen egy pocsolyás helyre, ahol a disznó szokott hemperegni.

Mikor a sorsverte legényke nagy nehezen kikecmergett a csöppet sem jószagú fürdôbôl, s végignézett sáros öltözékén, elpityeredett: "Cudarul megjártam...Gyorsan be a házba, mert ha így meglátnak, biztosan nagyon megbámulnak. És anyu is ámuldozni fog. De lehet, hogy nem éri be ennyivel..."

Így lett Szabiból díszhuszár helyett – gyászhuszár.

Kajcsa Jenô

A jószívû vasorrú bábának, valamikor régen, amikor még nem volt hajlott a háta, nem volt ráncos, és vasorra sem volt, volt három fia. Nem voltak egyformák, nem voltak táltosok, de ez nem számított. Mindegyiket egyforma szeretettel gondozta, és megpróbálta megtanítani ôket mindenre, ami az önálló élethez szükséges.

Növekedtek a fiúk, egyik így, a másik úgy. Amikor már úgy érezték, hogy eléggé erôsek hozzá, odaálltak az édesanyjuk elé, és így szóltak:

– Úgy érezzük, hogy elboldogulunk az életben, és nem akarjuk, hogy minden bajunkban te segíts. Ha nagyon nagy szükségünk lesz rád, visszajövünk.

– Jól van – mondta az édesanyjuk –, én nem akarom, de nem is tudnám útját állni a szándékotoknak. Tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de fogadjatok el tôlem útravalóul néhány ajándékot.

Bement a kamrába, és a legtitkosabb ládából elôvett három kalapot, három láthatatlan vándorbotot, és három csodálatos tarisznyát. Mindegyikbôl odaadott a fiainak egyet-egyet.

– Ebben a kalapban lakik a tisztesség. Valahányszor megemelitek köszönésképpen, mindig születni fog mögöttetek a földön egy arany, de azt csak sokkal késôbb találjátok meg. Azt is csak akkor, ha nem keresitek.

– A láthatatlan vándorbot nem véd meg semmitôl, de ha hallgattok majd a szavára, képes lesz megmutatni a helyes utat, amikor nem tudjátok, merre induljatok.

– A csodálatos tarisznyában a tudás lakik. Benne van minden, amit tanítottam nektek, az is, amit elfelejtettetek. Van rajta egy titkos lyuk, ahol belemegy minden új tudás, amit útközben tanultok. Annál gazdagabbak lesztek, minél nehezebb. Ne feledjétek !

Megölelte mindegyik fiát, és útjukra engedte ôket. Egy darab ideig nem aggódott. Végezte a dolgát, mint azelôtt mindig. Csak esténként sóhajtozott, amikor már nagyon kínozta az egyedüllét, és az sem volt, akihez szóljon. Csak ilyenkor vette elô az elôre- vissza-messzelátóját, és figyelte a fiúkat, hogy melyik merre jár, mit csinál.

Jólesett neki, hogy mindhárom fiú egyformán jól használja a kalapot. Kár lett volna, ha veszendôbe mennek, mert ezeket még az ükanyjától örökölte.

A botokkal viszont gondok vannak. Nagyobbik fia csapkod vele erre-arra, s mindig beleakad valami olyasmibe, amin a varázserônek nincs hatalma. A középsô úgy használja, mint a sétapálcát. A legkisebb még elô sem vette. Úgy tûnik, mintha ismerné az utat, de elôbb- utóbb szüksége lesz rá.

Figyelte a tarisznyákat is. Azok nôttek- nôdögéltek, de nem akart beléjük nézni, bár megtehette volna. Remélte, hogy a fiai csak olyan tudást engednek a tarisznyába, ami hasznukra válik, s ami nem hoz majd rájuk szégyent. Így is lett.

Egyszer aztán, miután már sok-sok év eltelt, kezdtek hazaérkezni a fiúk. Elôször a legnagyobbik érkezett meg, azután a középsô, és végül a legkisebbik, aki utolsónak ment el.

– Édesanyánk – mondták –, tulajdonképpen semmiben szükséget nem szenvedünk, de valami azért mégis hiányzik, az pedig a te ölelésed.

Boldogan ölelte magához a fiait, és érezte, amint varázserejének egy része kezdi átmelegíteni ôket is. Aztán megfôzte mindeniknek a kedvenc ételét, és asztalhoz ültek.

– Édesanyám – kezdte a legnagyobbik -, a kalapot mindvégig úgy használtuk, ahogy mondtad, de visszafelé egyikünk sem talált egyetlen aranyat sem. Igaz, hogy sokan köszöntek, sokan megismertek, ételt is, italt is adtak, és ágyat is, ahol megpihenjünk, de nem fogadták el a pénzünket, ha fizetni akartunk.

– Látod, fiam, ez volt az az arany, amit megígértem. Láthatatlan, nem fényes, de az értéke hatalmas.

Ezután a középsô fiú szólalt meg.

– A láthatatlan vándorbot sokszor felsértette a tenyerünket, és még azt sem tudtuk, hogy fogunk-e valamit. Hallottunk ugyan hangokat, de mindegyikünk másként, és mindig úgy tûnt, mintha te beszéltél volna.

– Ez igaz – válaszolta az édesanya –, hiszen különbözôek vagytok. A botokat pedig az életfa ágaiból faragtam, és mindegyiknek a saját hangomat adtam.

– De mi a helyzet a tarisznyákkal? – kérdezte a legkisebb fiú. – Valahányszor beleengedtünk valami új tudást, az mindig csak nôtt-nôtt, de nem lett nehezebb.

– Igen, fiam, mert nehéz ugyan megszerezni a tudást, de viselni könnyû, ha fel is használjátok a legjavát.

Így beszélgettek még hosszú ideig. Késô éjszaka lett már, amikor a fiúk elálmosodtak és lefeküdtek.

A jólelkû vasorrú bába hosszasan nézte alvó fiait. Betakargatta ôket, és úgy érezte, hogy ismét fiatal, nincs vasorra, nem hajlott a háta, és az arcán sincsenek ráncok.

Székely-Benczédi Endre

A megyei tanács tegnapi sajtótájékoztatójának témái a hétfôi rendkívüli tanácsülés napirendi pontjaihoz kapcsolódtak. A sajtótájékoztatót Alexandru Petru Fratean alelnök tartotta, aki ez alkalommal mutatta be a megyei tanács új sajtószóvivôjét, Magyarossy Andrea személyében.

A sajtótájékoztató "legforróbb" témája a nyárádtôi környezetkímélô hulladéktároló ügye volt. Az újságírók, bár kitartóan faggatóztak, semmilyen konkrétumot nem tudtak meg az alelnöktôl arra vonatkozóan, hogy mi lesz a beruházással, hogyan vonják felelôsségre a megyei tanács akkori alelnökét, aki a szerzôdés kidolgozását végzô bizottságot vezette, illetve az olasz beruházót a határidôk be nem tartásáért. Az sem derült ki, hogy a megyei tanács vezetôsége milyen konkrét lépéseket tesz a szerzôdés felülvizsgálatára, miután a befektetô írásbeli felszólítását követô 15 napon belül, ami e hó végén jár le, sem lesz hajlandó megkezdeni a beruházást. Fratean alelnök elmondta, hogy a hulladéktárolónak 2008-ig, de legkésôbb 2009-re kell elkészülnie.

A sajtótájékoztatón Alexandru Petru Fratean alelnök a megyét érintô más kérdésekrôl bôbeszédûbb volt. Elmondta, hogy ezen a héten Radnóton, Marosludason, Szászrégenben és Dicsôszentmártonban megkezdik a vízhálózat rehabilitációját. A terv összértéke több mint 14 millió euró. A finanszírozás megoszlik, Phare-alapból 35,5 százalék, a kormányalapból 11,8 százalék kerül ki. Az Európai Beruházási Bank a beruházás 52,6 százalékát folyósítja a Közpénzügyi Minisztérium által kötött hitelszerzôdés alapján. A vízhálózat felújítását és a tisztító- és szivattyúállomások rehabilitálását is magában foglaló 14 millió eurós beruházás városonként a következôképpen oszlik meg: Radnót 1,23, Marosludas 1,76, Szászrégen 3,4, míg Dicsôszentmárton 2,44 millió euróban részesül. A szóban forgó négy város után Segesvár és Székelykeresztúr következik, amely szintén része e tervnek. A 18 hónapra tervezett munkálatok elvégzésére az Európai Integrációs Minisztérium múlt év októberében nemzetközi versenytárgyalást írt ki, melynek nyertese egy konzorcium, melyet a németországi PPS Pipeline Systems és a ploiesti-i INSPET Rt. alkot.

A megyei tanács hétfôn hagyta jóvá az Ákosfalva–Nyárádtô közötti 15 kilométeres útszakasz mûszaki-gazdasági mutatóit, s rövidesen hozzáfognak az útszakasz javításához. A munkálatok értéke 5,7 millió új lej. Az alelnök emlékeztetett két tanácsos tanácsülésen tett javaslatára, miszerint a nehézgépjárû-forgalom csökkentése érdekében az ezen az útszakaszon áthaladó 7 tonnánál nagyobb össztömegû tehergépkocsikra rójanak ki speciális úthasználati díjat. Az ötletet az alelnök "érdekesnek" minôsítette, de nem tartotta elvetendônek. A kivitelezés módját azonban meg kell találni, lévén, hogy Brassó és Kolozsvár között – ahol az utakat szintén csak 7,5 tonnáig terjedô nehézségû gépkocsikra tervezték, sôt, Marosvásárhelyre sem hajthatnak be az ennél nagyobb tehergépkocsik! –, szintén indokolt lenne az ilyenszerû útadó. Kérdés, hogy jogilag megalapozható-e, bár betartatása majdhogynem lehetetlen.

Marcello Lippinek, az olasz futballválogatott szövetségi kapitányának a fiától ellopták a belépôt közvetlenül az itáliaiak Ghána elleni, hétfô esti mérkôzése elôtt. Az ifjabbik Lippi a szállodában járt pórul, amikor óvatlanul a recepcióspulton hagyta a levéltárcáját, s mire észbe kapott, annak már hûlt helye volt a benne levô két tikettel együtt.

A 28 éves "kapitányfi" végül is láthatta apja legénységének gyôztes (2-0) fellépését az afrikai ország válogatottja ellen: a vb díszvendégei számára tartalékolt tiszteletjegyekbôl ô is és kísérôje is kapott.

Már az elsô játéknapon eldôltnek látszik az E csoport továbbjutóinak kérdése. A mutatott teljesítmény szerint ugyanis Csehország és Olaszország aligha megállítható, különösen nem annak alapján, amit Ghána, de fôként az Egyesült Államok mutatott. Az afrikaiak esetleg még hivatkozhatnak a vb-rajt sokkjára a mindig nagyon erôs olaszok ellen, az utóbbi világbajnokságokon azonban mindig nagyon szépen szereplô amerikaiak azonban semmire sem kenhetik halvány teljesítményüket. Való igaz, a brazilok után a világranglista 2. helyén álló csehek Milan Baros nélkül is igen aktívnak és veszélyesnek bizonyultak, Rosicky két gólja pedig minden gólparádéban megállja a helyét. A csehek azonban balszerencsésnek is mondhatják magukat, mert Baros mellett a másik nagyon hatékony gólember, Jan Koller is megsérült.

Olaszország, a négy évvel ezelôtti szégyent követôen, az idén semmit sem kíván a véletlenre bízni. Különösen, hogy a Csizmaországban kirobbant hatalmas bundabotrány miatt a játékosok nem engedhetik meg maguknak, hogy bárki beleköthessen teljesítményükbe. Ezért – szokásuktól eltérôen – nem a védekezésre helyezték elsôsorban a hangsúlyt, hanem már az elsô találkozójukon igen veszélyesen támadtak (s lehetôséget adtak Kingstonnak, a ghánai kapusnak, hogy megcsillogtassa képességeit).

A G csoport elsô mérkôzésén a vb talán legegzotikusabb találkozóját játszották le Togo és Dél-Korea között. Togo úgy állt pályára, hogy a mérkôzés elôtti hétre botrányok sora nyomta rá a bélyegét. A dolog odáig fajult, hogy a játékosok haza akartak utazni, mert a szakszövetség nem akarta kifizetni a vb-re való kijutásért járó prémiumot, Otto Pfister, a csapat német edzôje pedig lemondott. Végül a játékosai könyörgésére egy nappal a mérkôzés elôtt Pfister mégis visszatért a kispadra. Ilyen körülmények között mindenki arra volt kíváncsi, hogy mennyire befolyásolta mindez a csapat teljesítményét. Az elsô félidô után úgy tûnt, minden rendben, Togo vezetett, ám a koreaiak, a korábbi vb elôdöntôsei megfordították a találkozót. A sorozatban bemutatkozó négy afrikai újonc pedig egyetlen pontot sem szerzett elsô vb-mérkôzésén…

Ma délután a H csoport elsô két mérkôzését játsszák, 16 órától a Spanyolország – Ukrajna, 19 órától az arab rangadó Tunézia – Szaúd-Arábia kezdôdik. Este 22 órától pedig már az A-csoport második fordulójának elsô találkozója következik, amelyen a lengyelek utolsó életben maradási esélyükért küzdenek, a szupermotivált házigazda csapat, Németország ellen.

Egyesült Államok – Csehország 0-3 (0-2)

Gelsenkirchen, 52000 nézô. Vezette: Carlos Amarilla (paraguayi)

Egyesült Államok: Keller – Mastroeni (46’ O’Brien), Cherundolo (46’ Johnson), Lewis, Onyewu, Pope – Reyna, Convey, Beasley, Donovan – McBride (76’ Wolff)

Csehország: Cech – Grygera, Jankulovski, Ujfalusi, Rozehnal – Galasek, Poborsky (81’ Polak), Rosicky (85’ Stajner), Nedved, Plasil – Koller (44’ Lokvenc).

Gólok: Koller 5’, Rosicky 36’, 76’

Sárga lapok: Onyewu 5’, Reyna 60’, illetve Rozehnal 16’, Lokvenc 59’, Rosicky 81’, Grygera 88’

Olaszország – Ghána 2-0 (1-0)

Hannover, nézô. Vezette: Simon Carlos (brazil)

Olaszország: Buffon – Zaccardo, Grosso, Cannavaro, Nesta – De Rossi, Totti (55’ Camoranesi), Perrotta, Pirlo – Toni (81’ Del Piero), Gilardino (63’ Iaquinta).

Ghána: Kingston – Kuffour, Mensah, Pappoe (46’ Shilla), Pantsil – Essien, Appiah, Muntari, Addo – Amoah (67’ Pimpong), Gyan (88’ Tachie-Mensah).

Gólok: Pirlo 40’, Iaquinta.

Sárga lapok: De Rossi 10’, Camoranesi 62’, Iaquinta 88’, illetve Muntari 41’, Gyan 65’

Dél-Korea – Togo 2-1 (0-1)

Frankfurt, 48000 nézô. Vezette: Graham Poll (angol)

Dél-Korea: Li Von-zsae – Kim Jung-csul, Csoj Zsin-Cseul, Kim Zsin-kju (46’ An Zsung-huan), Park Zsi-szung, Li Jung-pjo, Li Eul-jong (68’ Kim Nam-il), Li Csun-szu, Li Ho, Cso Zsae-zsin (83’ Kim Szang- szik), Szong Csong-gug.

Togo: Agassa – Nibombe, Abalo, Adebayor, Tchangai, Salifou (86’ Aziawonou), Mamam, Romao, Mohamed Kader, Senaya (55’ Toure), Assemoassa (72’ Forsan).

Gólok: Li Csun-szu 54’, An Zsung-huan 72’, illetve Mohamed Kader 31’

Sárga lapok: Kim Jung-csul 41’, Li Csun-szu 51’, illetve Abalo 23’, Romao 24’, Tchangai 90+2’

Piros lap: Abalo 53’

Június 14. a Véradók (Donorok) Világnapja annak emlékére, hogy 1868-ban e napon született Karl Landsteiner osztrák származású amerikai patológus, szérumkutató, aki az AB0-vércsoportrendszer felfedezéséért 1930-ban Nobel-díjat kapott. E napon világszerte köszöntik a véradókat, akik egyetlen véradással három életet mentenek meg. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Nemzetközi Vöröskereszt, a Véradók Szervezeteinek Szövetsége, a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság kezdeményezésének célja, hogy felhívja a figyelmet a véradás fontosságára olyan idôben, amikor a világ lakosságának 82 százaléka nem lehet biztos abban, hogy szükség esetén jut számára elegendô, fertôzésmentes vér.