Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Noha egyes szakokon már a tavaly is voltak végzôsök, az idei az elsô teljes évfolyam, amely a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi padjaiból végzôsként kikerül. Az esemény ünnepi vonzatain túl pedig talán erre a generációra hárul a legnagyobb felelôsség, ami a nagybetûs Életben való bizonyítás kényszerét illeti.

Régi mondás, mely szerint a puding próbája az, ha megeszik. Valami hasonló történik most a sapientiás végzôsökkel, hisz nekik kell visszaigazolniuk, hogy a magyar állam és az erdélyi magyar közösség anyagi és szellemi beruházása nem volt hiábavaló. Márpedig az esetükben ezek egyáltalán nem általánosan, az újabb és újabb generációk iskolából való kikerülésekor használt nagy szavak. A Bolyai Egyetem megszûnése-beolvasztása óta ôk az elsô nemzedék, akik egy teljesen különálló magyar tannyelvû felsôfokú intézmény padjaiból kikerülnek, egy olyan politikai közegben, amely alig várja, hogy bizonyítsa: az iskolák nyelvi szétválasztása, "szeparatizmusa" a magyarul végzettek társadalmi kirekesztettségét eredményezi, hisz ôk "nem fognak tudni érvényesülni román nyelvi környezetben." Ilyen tekintetben pedig kettôs a felelôsségük: szakmailag és "nyelvi" szempontból is jól helyt kell állniuk.

Az általános gazdasági-politikai helyzet nem kedvezô a most végzettek számára, s nem csak a Sapientia esetében. A munkaerôpiac csak nehezen vevô a kezdô értelmiségiekre, s ha mégis akad állás, a jól fizetett posztok száma a fehér hollók számával egyenlô nagyságrendû. Sokak számára nagy az anyaország vonzereje, ahol nem csupán a fizetés, hanem éppen a "barátságosabb" nyelvi környezet is nehezen ellensúlyozható vonzerô.

Márpedig az erdélyi magyar nyelvû felsôoktatásra éppen azért van szükség, hogy a magyarországi egyetemeken való tanulással ne az elvándorlást ösztönözzük, hanem a szülôföldön való érvényesülést.

Nem szívesen használom az áldozati nemzedék kifejezést, hisz valójában – a még nehezen teremtôdô munkahelyek hiánya ellenére – a Sapientia EMTE idei végzôsei egy lendületesen fejlôdô gazdaságban kereshetik meg a helyüket, távlati lehetôségeik kecsegtetônek tûnnek. Éppen ezért lenne roppant fontos, hogy már most, a még nehézségeket rejtô kezdetek idején megmutassák, hogy helytállnak, a szülôföldjükön állnak helyt, s ha kell, román nyelvi környezetben sem vallanak szégyent. Ez a felelôsség hárul – minden egyéni érvényesülési elképzelés mellett – a Sapientia elsô teljes évfolyamának végzôseire.

Az EU-tagállamok külügyminiszterei hétfôn Luxemburgban üléseztek, hogy megtárgyalják az Európa Tanács június 15-16-i konklúziótervezetét, amelyben az Európai Unió megerôsíti azt a meggyôzôdését, hogy Románia képes 2007. január elsején csatlakozni.

Mihai Ungureanu külügyminiszter szerint a tervezet, amelyet az európai vezetôk figyelmébe fognak ajánlani, az Európai Bizottság május 16-i jelentéséhez viszonyítva egyértelmûbben mutatja be a bizalmat Románia határidôben való csatlakozására, olyan feltételek mellett, hogy fenntartsák a reformokat belsô politikai támogatással, de felhívást is intéz azon államok felé, amelyek még nem ratifikálták a csatlakozási szerzôdést, hogy idôben tegyék meg.

Ugyanakkor a tervezet átvesz Románia azon javaslatából is, miszerint az Európai Unió egyértelmûbb politikai támogatást fogalmazzon meg Románia és Bulgária 2007. január elsejei csatlakozására vonatkozóan.

A marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen vasárnap az NBCC Romania és az NBCC International Europe irodák egyéves megalakulása alkalmából tartottak ünnepséget. Az amerikai NBCC (National Board of Certified Counsellor) tanácsadói szakképzettséget minôsítô hivatal, amely immár Romániában is jelen van, tanácsadói mesterkurzus indítását kezdeményezte. Romániában jelenleg 14 személy rendelkezik NBCC- tanácsadói minôsítéssel, akik Bukarestben vettek részt mesterképzô kurzuson, számuk jövôben 19 marosvásárhelyi, a Petru Maior Egyetemen végzô szakemberrel bôvül.

A tanácsadói képzés sok területre kiterjed, ezek közül a legfontosabbnak a szakmai tanácsadóit tartották az amerikai NBCC képviselôi, emiatt kezdték meg tavaly a Petru Maior Egyetemen a mesterkurzust éppen e szakterületen. Az NBCC több hazai egyetemnek ajánlotta fel e programban a részvételi lehetôséget, de csak a Petru Maior mutatott érdeklôdést – mondta kérdésünkre Tom Clawson, az amerikai küldöttség egyik tagja. Az Egyesült Államokban nagy az igény a szakképzett tanácsadók iránt, több területen, és ez egyre inkább Romániában is így lesz – hangsúlyozta Sylvia Fernandez, aki szerint a szakmai tanácsadás sorsdöntô, hiszen meghatározza az ember életét. Szilágyi Andrea, az NBCC Romania vezetôje a lapunknak elmondta, hogy a tanácsadói szakképesítést megszerzôk, annak ellenére, hogy ez foglalkozásnak és nem szakmának számít Romániában, találnak munkahelyet, a nagy cégek, vállalatok egyre inkább keresik a szakmai tanácsadókat. Marian Liviu, a Petru Maior Egyetem rektora szerint a képzés gyakorlati jellegét kell erôsíteni, nem elég a kiváló elméleti képzés. Az elsô mesterkurzus – amelynek 23 hallgatója van, akik különbözô képzettségû személyek – jövôben zárul, Marian Liviu szerint várhatóan más területeken is indul tanácsadói képzés az elkövetkezô években, ha lesz rá igény. Az ünnepségen az amerikai küldöttség tagjai mellett részt vettek a Petru Maior Egyetem vezetôi, a szakmai tanácsadói mesterkurzus hallgatói, akik tapasztalataikról számoltak be. A szenátus termében megszervezett találkozón fesztelen párbeszéd alakult ki oktatók és hallgatók között.

Évente többször is megfordul idehaza, mintha nem is London lenne a kiindulási állomása, hanem Marosvásárhely. Avagy a Székelyföld, ahol levegôt vesz, feltöltôdik, hogy mûveltségét, szakmai felkészültségét megóvja. Április közepén, majd május végén, június elején lépett fel a huszonkilenc éves hegedûmûvész Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen – szólóestet adott és egy versenymûvet játszott kitûnô diszpozícióban, izgalmas, temperamentumos, szépségekben bôvelkedô, impulzív elôadásban. Kreisler-, Mozart-, Beethoven-, Schumann-, Debussy-, Bartók-mûvek, egy ôsbemutató (melyet szerénységem jegyzett) és Sibelius d-moll hegedûversenye – a filharmónia zenekarát Petre Sbârcea vezényelte – szólalt meg a mûvész revelatív elôadásában. Folyamatosan érô, gazdagodó, letisztuló mûvészet az övé, mely tartós és mély bölcsességet ígér és nem a magamutogató virtuozitás azonnali elragadtatásra késztetô örömével kecsegtet. Mozart é-moll (KV 304) hegedû-zongora szonátája meghitt, személyes megfogalmazásban megindító mélységgel volt közlékeny, Beethoven "Kreutzer" szonátájában minden egyes frázis, de minden egyes hang is különös jelentôséggel kelt életre a két hangszer (a zongoránál Mariko Kondo) nemes, virtuóz hangversenyében. Schumann á-moll (op. 101) szonátájának színgazdagsága, Debussy g-moll szonátájának hallható képei, Bartók g- moll rapszódiájának méltósága átszellemült érzelmi telítettséggel, árnyaltan, könnyedén szárnyalt háttér és atmoszférateremtô kamarapartnerének inspiráló tolmácsolásától kísérve.

Rokonszenves szerénységgel, következetes rendszerességgel Erdély kisebb városaiba kamarazenei produkciókkal látogat el a páros. Máshol valutában csengô nevük itt rossz vagy kevésbé rossz zongorák és helyi hírességek (tudatos vagy akaratlan) bénasága társaságában kapkod levegô után. Kézdin gyûjtôívet nyitottak egy zongora vásárlására. Máshol a koncertbevételt rendszeresen a szervezôk(?)nél hagyják. A benzinpénzt is. Nem belôlünk élnek s ez nekünk furcsa. Ôk még azt hiszik, hogy itt jutnak tiszta levegôhöz. Micsoda döbbenet lesz, amikor a Kóródyk, Bogányik, Bálintok, Kozmák, Székelyek felébrednek!

Már hagyománnyá vált, hogy a nyolcvankilences fordulat után, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum ballagási ünnepségén három Gyôrffy Zoltán-díjat osztanak ki a végzôs diákok között. A kiosztásra kerülô 600 US-dollárt minden évben a Washingtonban élô egykori bolyais diákok, a Gyôrffy házaspár (dr. Gyôrffy Péter és Puskás Ilona) biztosítják.

Ettôl az évtôl kezdve, az elôbb említett mellett, egy újabb díj kerül évente kiosztásra. Ezt a Kanadában élô Katonai Éva orvosnô létesítette fiatalon elhunyt férje emlékére. Szabó Jenô és Katonai Éva-Mária a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban osztálytársak voltak, mindketten 1962-ben érettségiztek. Szabó Jenô, a több mint négy évtizedes tanári tevékenységem alatt az egyik legjobb és legtehetségesebb tanítványom volt. 1967-ben a bukaresti mûegyetemen elektronikamérnöki diplomát szerez, és ezután a marosvásárhelyi vasúti társaság fômérnökeként tevékenykedik. 1987-ben feleségével és két gyermekével, Zsolttal és Évával Torontóba emigráltak, ahol Jenô mint bio- és elektromérnök a torontói Montsinaly Hospital kórháznál dolgozott tovább 1996. július 5-én tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig. Mivel Szabó Jenô kitûnô matematikus és fizikus volt, és a fejlôdéssel lépést tartva informatikus is, így a három Szabó Jenô-díjat a matematika, informatika és fizika tantárgyakban legjobb eredményeket elért végzôs bolyais diáknak ítélik oda ezután minden évben.

A Bolyai Farkas Elméleti Líceum 2006. évi ballagási ünnepségén a következô diákok részesülnek díjazásban:

1. Gyôrffy Zoltán-díj: Demeter Ágota- Dorottya (I. díj – 300 US-dollár); Kántor Emese (II. díj – 200 US-dollár); Todor-Soó Katalin (III. díj – 100 US-dollár).

2. Szabó Jenô-díj: Haller István (I. díj – 400 RON); Puskás Attila (II. díj – 300 RON); Jakabfi Attila (III. díj – 200 RON).

Pénteken, június 16-án ér véget a 2005/2006-os tanév. A három hónapos vakáció után az új tanév szeptember 15-én kezdôdik. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum végzôsei június 14-én, szerdán 10 órától ballagnak, az építészeti líceum diákjai csütörtökön 10-tôl búcsúznak az iskolától, a Mûvészeti Líceum és az erdôszentgyörgyi iskolaközpont végzôsei pedig pénteken 10 órától.

Két év szünet után, az idén augusztus 6-13. között ismét megrendezésre kerül a szászcsávási népzene- és néptánctábor. A táncoktatás idején a jó nevû szászcsávási zenekar, az Üsztürü és a Valkó húzzák a talpalávalót.

AZ EU-tagállamok külügyminiszterei hétfôi luxemburgi ülésükön megoldást találtak a török csatlakozási tárgyalások tényleges megkezdését akadályozó ciprusi ellenkezésre.

Törökország és az EU között tavaly októberben kezdôdtek meg a csatlakozási tárgyalások, de ez akkor csak egy szimbolikus aktus volt: a tényleges lépésekre, az elsô tárgyalási fejezet megnyitására egészen mostanáig várni kellett. Ez a fejezet a tudományos-technikai kérdésekkel kapcsolatos EU-joganyagot tartalmazza, s mivel ez számít a legkönnyebb problémakörnek, a csatlakozási tárgyalások hagyományosan ezzel a – gyorsan kipipálható – fejezettel kezdôdnek. Ez volt az eredeti terv Törökország esetében is, azonban Ciprus váratlanul nehézségeket támasztott: azt szabta a tárgyalási fejezet megnyitásának feltételéül, hogy az EU 25 tagállama újból követelje Törökországtól a nicosiai kormány elismerését. Mivel pedig egy-egy fejezet megnyitásához az összes tagállam jóváhagyására szükség van, Ciprusnak gyakorlatilag vétójoga volt az ügyben...

A kiszivárgott hírek szerint a külügyminiszterek végül jóváhagyták a tárgyalások megkezdését. Errôl tájékoztatták a törököket is, hogy Abdullah Gül külügyminiszter elindulhasson Ankarából Luxemburgba, az esti ceremóniára. A ciprusi beleegyezés fejében viszont néhány mondattal kibôvítették az errôl szóló határozatot.

A kiegészítô részben a külügyminiszterek emlékeztetnek az EU 2005 szeptemberi nyilatkozatára, amely leszögezi, hogy "az összes tagállam elismerése a tárgyalási folyamat szükséges eleme", és sürgeti Ankarát, hogy tartsa be azt a jegyzôkönyvet, amelyben a török vezetés tavaly elfogadta, hogy az országuk és az EU közötti vámuniót kiterjesztik a 10 új EU-tagállamra, köztük Ciprusra is. (Ezt a kiegészítô jegyzôkönyvet a törökök aláírták, de azóta sem ratifikálták, és a nicosiai vezetés felháborodása ellenére továbbra sem engedik be a ciprusi hajókat, repülôket az ország területére.) A külügyminiszterek a dokumentumban figyelmeztetnek, hogy ha Törökország nem tartja be maradéktalanul vállalt kötelezettségeit, az érinteni fogja a tárgyalások folyamatát. Végül leszögezik: ha szükséges, az EU késôbb még vissza fog térni erre a tárgyalási fejezetre.

Albánia megtette az elsô lépést az EU- csatlakozás felé: Sali Berisha albán miniszterelnök hétfôn Luxemburgban, az EU- tagállamok külügyminisztereinek tanácskozásán aláírta a két fél közötti stabilitási és társulási egyezményt.

A dokumentum – amelyet az Európai Unió nevében a soros EU-elnökséget képviselô Ursula Plassnik osztrák külügyminiszter és Olli Rehn, az EU- bizottság bôvítési biztosa látott el kézjegyével – a két fél közötti politikai és gazdasági együttmûködés szorosabbra fûzésérôl rendelkezik. Legfontosabb eleme, hogy az egyezmény hatályba lépésétôl számított 10 éven belül szabadkereskedelmi övezet jöjjön létre az EU és Albánia között. Mivel azonban a hatályba lépés még odébb van (ehhez az egyezményt Albánia mellett az EU mind a 25 tagállamának, s az Európai Parlamentnek is ratifikálnia kell, ami még évekbe telhet), a két fél most hétfôn egy ideiglenes megállapodást is aláírt, melynek az a célja, hogy a stabilitási és társulási egyezmény kereskedelmi jellegû intézkedéseit minél hamarabb alkalmazni lehessen. Ez az ideiglenes megállapodás egyes termékeknél teljesen megszüntetné a vámokat, másoknál pedig fokozatosan csökkentené azokat, s egy EU-s forrás szerint már szeptemberben hatályba léphet.

A 3,2 milliós lakosságú Albánia hosszú ideig a Balkán talán legelszigeteltebb államának számított, de a mostani lépéssel számos szomszédját lekörözte: egyelôre még sem Szerbia, sem Montenegró (amely egy hete kiáltotta ki függetlenségét), de Bosznia-Hercegovina sem írt alá ilyen egyezményt az EU-val. Két másik balkáni állam, Macedónia és Horvátország viszont már elôbbre tart: az elsôvel az EU 2001-ben kötött hasonló egyezményt, a második pedig tavaly ôsszel meg is kezdte csatlakozási tárgyalásait. Mindenesetre a stabilitási és társulási egyezmény csak a kezdô lépés az EU-közeledés folyamatában, szó sincs Albánia közeli felvételérôl.

Romániában a külföldi befektetéseknek köszönhetôen 12 400 új munkahely keletkezett tavaly, fôként az autóiparban, s ezzel az ötödik helyen volt Európában, megelôzvén többek között Magyarországot, Németországot és Spanyolországot – írta hétfôi számában a Ziarul Financiar. Az Ernst and Young könyvvizsgáló cég felmérése szerint az Európában tavaly megvalósított 3000 jelentôsebb külföldi beruházásból 100 jutott Romániára, s a tavaly keletkezett 112 ezer új munkahely 9 százaléka volt köszönhetô a külföldi befektetéseknek. Az egy beruházásra jutó új munkahelyek száma Romániában volt a legmagasabb, 310, Lengyelországban 282, Szlovákiában 186, Csehországban 171, Magyarországon 163.

A Bécs melletti Shopping City Süd (SCS) folytatja 30 éves sikertörténetét: Európa legnagyobb bevásárlóközpontja területén szeptember 28-án megnyit a Sale City Süd, ahol a tavaszi, a nyári, az ôszi és a téli akciók helyett egész évben, folyamatosan tart a vásár. Az SCS "pimasz kislányának" csúfolt pláza építése a napokban kezdôdik el.

Ellentétben a hagyományos outlet centerekkel, a Sale City Südben nem minôségcsökkent vagy divatjamúlt, néhány éves árukat kínálnak, hanem a kiskereskedelmi cégek elôzô hónapokról raktáron maradt áruit. A Bécs Vösendorf nevû déli elôvárosában található bevásárlóközpontban mintegy 10 ezer négyzetméternyi eladóterületen több mint 40 cég az eredetinél jelentôsen olcsóbban kínálja az éppen még tartó szezon kollekcióit.

A különbözô divatok és kollekciók ma már jóformán hetente változnak, ami arra kényszeríti a cégeket, hogy árukínálatukat is ilyen sûrû idôközönként újítsák meg. Ez tette szükségessé, hogy a még szezonjukat sem múlt áruik akciós áron történô értékesítéséhez további eladóterületet alakítsanak ki.

A Sale City Süd a Shopping City Süd sikeres üzletpolitikájának egy újabb mérföldköve. E karrier az eredeti SCS 30 évvel ezelôtti megnyitásával kezdôdött. Az 1600 méter hosszan elnyúló SCS 173 ezer négyzetméter hasznos és 225 ezer négyzetméter bruttó alapterületû kiskereskedelmi eladóterével Európa legnagyobb bevásárlóközpontja. A központ teljes területe 851 ezer négyzetméter.

Elégedetlenségét fejezte ki Morariu Silviu közegészségügyi igazgató amiatt, hogy a Szociáldemokrata Párt megyei szervezetének képviselôi csütörtöktôl kezdve aláírásokat gyûjtenek az egészségügyi miniszter leváltása érdekében. Képviselôik a kórházak bejáratánál állnak, és azzal gyôzik meg a ki-be járókat, hogy több pénzt kérnek az egészségügy számára. Miért nem gyûjtöttek aláírásokat, amíg kormányon voltak, és miért nem juttattak az idô alatt több pénzt a rendszerbe? – tette fel a kérdést az igazgató, aki szerint az egészségügy problémái mára már krónikussá váltak. Miért nem foglalkoznak azzal, hogy az SZDP kormányzása idején a megyei kórház kevesebb pénzt kapott egy betegre, mint a hátszegi? Ha felelôst kellene keresni, azokkal kellene kezdeni a számonkérést, akik az elmúlt évek során nem tették a dolguk, s ide tartoznak a helyhatóságok képviselôi is – vélekedett.

Megyénkben száz orvos dolgozik a biztosítási rendszerben, akik elérték már a nyugdíjkorhatárt, ebbôl 35-en vidéken családorvosként tevékenykednek – jelentette ki Morariu Silviu közegészségügyi igazgató.

Bár az Orvosi Kollégium mûködésérôl szóló jogszabály alapján az orvosok 65 éves korukig dolgozhatnak a biztosítási rendszerben, a 2006. évi 95-ös törvény szerint e kategóriára is az általános nyugdíjtörvény vonatkozik, amely szerint a nôk 57, a férfiak 62 éves korban kell kérjék a nyugdíjazásukat.

Egyelôre még nem alkalmazzák a 2006. évi 95- ös törvény elôírásait, mivel a jogszabály alkalmazási útmutatója nem jelent meg, mondotta az igazgató, aki szerint az orvosok azért kényszerülnek korhatár után is dolgozni, mivel szánalmasan kevés nyugdíjat kapnak. Kérdésünkre, hogy mi lesz a hiányszakok és azon körzetek esetében, ahova évek óta nem pályáznak fiatal orvosok, elmondta, hogy ahol nincs megfelelô számú szakképzett személyzet és hátrányos helyzetû övezetrôl van szó, továbbra is kénytelenek lesznek a rendszerben tartani a nyugdíjkorhatárt elért orvosokat. Egyébként ez áll a törvényben is, amely azt is szabályozza tételesen, hogy a nyugdíjas korú orvosok nem tölthetnek be vezetô funkciót, valamint, hogy a kivételes eseteket leszámítva, mesterségüket a magánszektorban folytathatják.

A kérdésre, hogy mi történik azokkal a jelenleg nyugdíjasként dolgozó családorvosokkal, vagy azokkal, akik a 65 éves korhatár ismeretében nagy összegeket fektettek be a rendelôk korszerûsítésébe, az igazgató szerint ez a törvény alkalmazási útmutatói ismeretében dôl el. Hasonlóképpen arra sem tudott válaszolni, hogy mi lesz azokkal az érintett családorvosokkal, akik jelentôs összegû hiteleket vettek fel a rendelôk átalakítására vagy felszerelés vásárlására, és esetleg távozniok kell, miközben az is közismert, hogy a családorvosok a magánszektorban nem kapnak munkát.

A hangzatos kijelentések ellenére a mai napig sem dôlt el, hogy mi lesz a megyei kórház és a fennhatósága alá tartozó egészségügyi intézmények sorsa. A reformtörvény alkalmazását követôen változtatni kell a jelenlegi helyzeten. A változás módjára kétféle elképzelés alakult ki, a megyei kórház vezetôsége szeretne egyes klinikáktól megszabadulni, amelyek véleményük szerint nem tartoznak egy regionális sürgôsségi kórház felépítésébe, és azokat a municípium kezelésébe adná. A közegészségügyi igazgató csapata egy egészen más elképzelést támogat, amely szerint maradna a jelenlegi szerkezet, amelyen belül az egyes kórházi egységek nagyobb önállóságot kapnának. Az egészségügyi "holding" fenntartása érdekében az ágyak számának megfelelôen egy-egy adminisztrátor hangolná össze a kórházi egységek tevékenységét. Ennek kivitelezése sokkal olcsóbb lenne, mint a másik elképzelés megvalósítása. Négy új igazgatóság létrehozása véleménye szerint nagyon költséges, aminek megvalósítására nem látja az anyagi lehetôségeket – hangsúlyozta Morariu Silviu.

Kérdésünkre, hogy mikor remélhetünk változást az elképesztôen leromlott állapotban levô 1-es számú járóbeteg-rendelô felújítására és egyes klinikák helyzetének rendezésére, az igazgató szerint a reformtörvény alkalmazása és a tervezett változtatások nyomán rendezôdhetnek a dolgok.

"Az új hûbéres iránti szolgalelkûség becstelen és méltatlan gesztus". A Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei szervezete megteszi az összes lehetséges intézkedést, beleértve a jogi lépéseket is azért, hogy politikai vészjelzést adjon a jóérzésû embereknek. Véget kell vetni az abnormális helyzetnek, végre valakinek a kezébe kell vennie a dolgok irányítását. Ez lehet az elsô lépés a politikai élet normalizálása felé. A 31 helyi tanácsosunk (akik közül egyesekben még annyi becsület sem volt, hogy beadják a lemondásukat) menesztésével járó következményektôl függetlenül, végigvisszük az ügyet, jelentette ki Ovidiu Natea, a PSD megyei elnöke.

A pártelnök szerint a megyei szervezetnek az a döntése, hogy a PSD listáin megválasztott 31 helyi tanácsost kizárt a soraiból, fontos lépést jelent a politikai élet normalizálása felé. Ezek a tanácsosok, annak ellenére, hogy 2004-ben a PSD listáin jutottak funkcióhoz, és a választási kampányban szociáldemokrata programmal nyerték meg a választást, ahelyett hogy betartanák ígéreteiket, "sárral dobálják" akkor kinyilatkoztatott politikai elveiket.

A PSD megyei vezetôje politikai nyilatkozatban jelentette ki, hogy nem tudnak eltekinteni attól a "feudális" politikai klímától, amelyet a fent említett tanácsosoknak "az új gazda iránti szolgalelkûség" gesztusa kreál a közéletben. "Nem hagyhatjuk figyelmen kívül egyes tanácsosok erkölcstelen magatartását, akik nem csupán az általuk képviselt közösség sorsa iránt közömbösek, de egyenesen megvetô magatartást tanúsítanak azok iránt, akik bizalmat szavaztak nekik".

Ovidiu Natea véleménye szerint, ha az említett tanácsosok "meggyôzôdése" került volna ellentmondásba valami okból a szociáldemokrata elvekkel, akkor ki kellett volna lépniük a PSD-bôl, és politikai szempontból függetlenek kellett volna maradjanak, ezzel bizonyítva jóhiszemûségüket és erkölcsi tartásukat. Ilyen körülmények között a megyei állandó bürónak nem kellett volna kizárnia ôket a pártból. Viszont, mihelyt egy másik pártba iratkoztak be, azzal egy másik, a "tekintélyuralmi" – a lakosság életét hátrányosan befolyásoló – közigazgatás kiszolgálóivá váltak. Kihasználni a törvények joghézagjait, azért, hogy "az uralkodóknak" a kedvébe járjanak, "méltatlan és becstelen" gesztus.

Az ügyben politikai nyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyet Ovidiu Natea elnök és Alexandru Fratean elsô alelnök írt alá.

Szorosabb együttmûködésre van szükség az Európai Bizottság és Románia között a kisebbségi kérdések rendezése érdekében – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes hétfôn Brüsszelben, az "Európai Bizottság és a Romák beilleszkedésének évtizede: konkrét intézkedések az Európai Bizottság szerepvállalására" címmel rendezett konferencián.

Markó Béla szerint három elven alapul a romakérdés megoldása: egyrészt nem elegendôek az egyéni kezdeményezések, ezt ugyanis közösségi szinten kell rendezni. Másrészt a romák felzárkóztatása nem kizárólag szociális jellegû kérdéskör, hanem kulturális, etnikai kérdés. Végül, de nem utolsósorban a szövetségi elnök úgy látja, hosszú távon csakis a romák képviselôinek bevonásával képzelhetô el a kérdés érdemi rendezése.

A miniszterelnök-helyettes jelezte, hogy A romák beilleszkedésének évtizede elnevezésû program a civil szféra és az etnikai közösségek mellett az Európai Bizottság, az Európa Tanács, a Világbank valamint a Soros Alapítvány támogatását is élvezi.

Európai viszonylatban Markó Béla példaértékû együttmûködési lehetôségnek tekinti a programot, mely révén az EU- tagállamok közösen kívánnak megoldást keresni az említett problémára.

Arad Románia kapuja Magyarország s az Európai Unió felé – mondta szombaton Borbély László területrendezési és középítkezési miniszter az Arad megyei választmány rendes ülésén.

Az itteni magyar közösség erôs, összetartó, az utóbbi években sokat megvalósított abból, ami az RMDSZ programjának is része. Ez a közösség megdolgozott a magyar iskoláért, a Szabadság-szobor visszaállításáért, az új RMDSZ- székházért, az önkormányzatokat érintô beruházásokért – emelte ki Borbély László.

Az RMDSZ hangsúlyosan részt vesz a kormányzati döntéshozatalban. Eddig Erdély kevesebb kormánytámogatást kapott, de reményeink szerint több költségvetési kiutalást sikerül kieszközölni ennek a vidéknek. Külföldi hitelbôl elindítottuk a vízbevezetési programot.

A héten lesz a második költségvetés- kiegészítés, ez több infrastrukturális beruházást jelent. A Szállítási, Középítkezési és Turisztikai Minisztérium költségvetése több mint 450 millió euróval bôvül – ismertette a jelenlevôkkel Borbély László.

Most az utolsó 100 méteren a kormányátalakítás helyett az európai uniós csatlakozásra kellene összpontosítani. Az RMDSZ bebizonyította, hogy érdekli az ország sorsa és az, hogy mi történik a magyar közösségen belül – összegzett a megbízott miniszter.

Beindul a Megyei Út- és Hídügyi Vállalat magánosítása – egy részvény kikiáltási ára 24,91 új lej lesz. A megyei önkormányzat azonban gondokkal küszködik a nyárádtôi környezetkímélô hulladéktelep építési munkálatainak késése miatt, jelenleg "békülési" procedúra van folyamatban a beruházóval. Ha ez nem vezet eredményre, bírósági úton fogják kérni a szerzôdés felbontását.

A megyei közgyûlés tegnapi rendkívüli ülését Lokodi Edit tanácselnök távollétében Fratean Alexandru alelnök vezette, aki miután elmondta, hogy a héten beindul a közel 14 millió euró értékû, a vízhálózat felújítására vonatkozó Samtid-program, valamint, hogy az ipari park vezetése megkötötte az elsô szerzôdést egy beruházóval, rátért a hat napirendi pont megvitatására. A Megyei Út- és Hídügyi Vállalat magánosításával kapcsolatosan Alexandru Fratean alelnök ismertette az elôzményeket, a cég gazdasági adatait, elmondta, hogy a négy aktíva közül mindössze kettôt sikerült egyelôre értékesíteni. Ez a helyzet tette sürgôssé a privatizációt. A testület rábólintott, így a vállalat részvényeit 24,91 új lejes indulási áron számítják eladnit, ugyanakkor speciális ügykezelés alá vonják a vállalatot. A magánosítási folyamat három szakaszát is ismertette az alelnök, amelynek végén nem kizárt, hogy az indulási ár kevesebb mint feléért is eladhatók lesznek a részvények. Egyes tanácsosok e napirendi pont kapcsán a megyei utak rendkívül rossz állapotát emlegették fel, mondván, hogy a versenytárgyalások egy része még mindig nem zajlott le és gyakorlatilag 3-4 hónap áll majd az útjavítást végzô cégek rendelkezésére, aztán nyakunkon az ôsz, és ismét le kell állni a munkával. A Nyárádtô–Ákosfalva közötti út javításának mûszaki-gazdasági mutatóit is jóváhagyták a tanácsosok. Néhány képviselô javaslatát figyelembe veszik – ígérte az alelnök. Dr. Benedek Imre az út mentén lakók nevében kért megoldásokat a nagykapacitású tehergépkocsik elhaladása okozta rezgések miatt, amelyek következtében a házak falai megrepedhetnek. Ezt valahogyan ki kell védeni. Egyrészt jó, hogy gödrös az út, mert a jármûvek csökkentik a sebességet, másrészt rossz, mert nem lehet rendesen közlekedni. Hangsúlyozta, fel kellene számolni azt a visszás helyzetet, miszerint Ákosfalvánál tábla jelzi, hogy a közlekedés legtöbb 7,5 tonnás gépkocsik számára megengedett, Marosvásárhelyre pedig tilos behajtania a nehézjármûveknek. Megáll a nagykapacitású forgalom Ákosfalvánál?! – tette fel a kérdést. Teodor Giurgea pénzbírság bevezetését javasolta azoknak, akik a megengedettnél nagyobb súlyú jármûvekkel hajtanak be az Ákosfalva–Nyárádtô közötti útra, de mint kiderült, ilyen határozat már van érvényben, tavaly 1,2 milliárd lej gyûlt össze alkalmazása nyomán.

A nyárádtôi hulladéktelep építésérôl csupán beszámoló hangzott el, amelynek lényege: az olasz beruházó nem utalja át a munkálatokhoz szükséges összegeket, emiatt stagnálnak az építkezések. Hogy a szerzôdés miért nem tartalmaz a késedelemre vonatkozó bírságokat és miért felejtették ki belôle az egyoldalú felmondásra vonatkozó fejezetet, erre választ azoktól kell várni, akik a szerzôdés kidolgozását végzô bizottságban voltak, a bizottságot pedig a volt tanácsi alelnök, Vasluian Ioan vezette – jelentette ki Alexandru Fratean. Mivel a fenti elôírások hiányoznak, a megyei önkormányzat kénytelen volt "békülési" procedúrát indítványozni az olasz Agenda 21 befektetôvel, ha viszont ez sem vezet eredményre, bíróságra jut az ügy. Az építési munkálatok késése kétségessé tesz, hogy sikerül-e tiszteletben tartani az országos környezetvédelmi stratégiában foglalt határidôket, ami rossz fényt vet az országra az EU-integráció küszöbén.

A múlt héten írtunk arról, hogy Avram Astilean, Alsóbölkény alpolgármestere pert nyert elsô fokon abban az ügyben, amellyel a tavaly novemberi, az alpolgármesteri tisztségébôl való felfüggesztésérôl szóló helyi tanácsi határozatot támadta meg. Az alpolgármester szerint, bár a Megyei Törvényszék azonnali hatállyal visszahelyezte jogaiba, a polgármester nem hajlandó elismerni a jogi döntést.

A szerkesztôségben keresett meg Gheorghe Alexandru polgármester, aki a replika jogán kívánt az ügyrôl véleményt mondani. A polgármester kijelentette, hogy végleges és visszavonhatatlan bírósági döntést vár Astilean alpolgármesteri jogaiba való visszahelyezésrôl, ami egyelôre nem létezik. Ugyanis az elsôfokú ítéletet a helyi tanács a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróságon megfellebbezte.

Az alpolgármester felfüggesztésérôl elmondta, hogy az alsóbölkényi helyi tanács 2005. november 14- én hozta meg a határozatot, a bûnvádi eljárást a Szászrégeni Ügyészség indította el, jelenleg is folyamatban van. Gheorghe Alexandru a továbbiakban elmondta, hogy az alpolgármester a sajtótájékoztatón tett nyilatkozata ellenére sem állt újra munkába, mert nem kapott semmiféle megbízatást.

Az alpolgármester a sajtótájékoztatón arról is beszélt, hogy egy, a családjuktól elállamosított malmot a többrendbeli törvényes visszaigénylés ellenére sem kapták vissza, mert a polgármester koncesszióba adta, Gh. Alexandru azt mondta, hogy a községi malmot az elôzô polgármester idején adták bérbe, 2000 májusában, a visszaigénylési folyamatot pedig 2001-ben indították be. Végül kijelentette: Astileant azért függesztették fel alpolgármesteri tisztségébôl, mert 2005-ben tûzifát és megmunkálásra alkalmas tölgyfát a helyi tanács határozata és beleegyezése nélkül adott el.

Calin Popescu Tariceanu kormányfô kéri a parlament összehívását két rendkívüli ülésszakra, július elején és augusztus végén, az EU-integráció érdekében nagyon fontos három törvény elfogadására.

Tariceanu hétfôn az NLP vezetôségének ülését követôen közölte, arról döntöttek, hogy kérni fogják a parlamenttôl két rendkívüli ülésszak megszervezését. Megemlítette, hogy a két ülésre július elején, gyakorlatilag a rendes ülésszak folytatásaként, illetve augusztus végén kerülne sor.

A liberálisok szerint az integráció érdekében három rendkívül fontos törvény elfogadását szolgálja a döntés. A három jogszabály: a politikai pártok finanszírozására, az Integritási Ügynökség létrehozására és mûködésére vonatkozó törvények, valamint a kereskedelmi társaságok 31/1991-es törvényét módosító törvénytervezet.

Tariceanu szerint "vaskos törvényekrôl van szó, és ha figyelembe vesszük a parlamenti szesszió végéig rendelkezésünkre álló idôt – gyakorlatilag kevesebb mint 20 napról van szó –, eléggé nehezen elképzelhetô, hogy idôben sikerül elfogadni".

A kormányfô hozzátette, ha a parlamentnek mégis sikerül a rendes szesszió végéig elfogadni a szóban forgó törvényeket, akkor már nem lesz aktuális a rendkívüli ülésszak összehívása.

Bölöni Domokos

Különös évadot hagyott maga mögött a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és annak Tompa Miklós Társulata. Az intézmény modernizálásának következményeként megfosztatott a kisteremtõl a két társulat, az eredetileg oda tervezett produkciókat a nagyterem színpadán, stúdió-elõadásként játszották- játsszák a színészek. Mint arról a munkálatok kezdetekor beszámoltunk, új központifûtés-rendszerrel, fejlett színpad-, fény– és hangtechnikával gazdagodik a színház, ezért azonban föl kell rúgni a megszokott elõadásrendet. A most végzõdõ évad csupán az elsõ volt, jövõre, ha minden igaz, a nagyterem átalakítása következik. Hogyan állnak az építkezéssel, nehéz volt-e egy teremben játszani, próbálni, milyen évadra számítanak az õsztõl, hogyan oldják majd meg az átalakítással kapcsolatos problémákat? – kérdeztük a munkálatokról és egyebekrõl Kárp György színmûvészt, gazdasági igazgatót.

– A munka folyamatos a kisterem és az alagsor környékén, elõbbi õszire kész lesz, vadonatúj teremben fogadjuk majd a közönséget. E hónap 15-e körül a nagyteremhez is hozzáfogunk, egyelõre csak a központi fûtést cseréljük ki a színpadon, a teremben és az elõcsarnokban. Muszáj felújítani a vezetékeket és nem csupán azokat: a liftektõl kezdve a régi rendszerig tulajdonképpen már semmit sem szabadna használni, annyira elavult, leromlott állapotú minden. A nagyterem átalakítási terve mozgatható, forgatható színpadot, kétszer kétméteres emelkedõ- süllyedõ négyzetekbõl álló padlózatot is magába foglal, ezeket a munkálatokat azonban nem hiszem, hogy az idén elkezdjük, a színpadhoz csak a következõ évadban piszkálunk hozzá. A teljes felújítás 5.340.000 euró és 36 hónap áll a rendelkezésünkre. Egy félév már eltelt, még két év hátravan. Reméljük, hogy addigra a polgármesteri hivatal is felújítja a Színház teret, kivilágítja az épületet, és egy kívül-belül felújított színházban fogadjuk majd a publikumot, a vendégjátékokat.

– Hol fog próbálni a társulat, hol lesznek az elõadások, ha a nagytermet lezárják?

– Reméljük, hogy az addigra már mûködõ kisterem megoldja a gondok egy részét. Itt egy intézményben tulajdonképpen két színház mûködik, nehéz a magyar és a román társulat elõadásait, próbáit összehangolni. Már gondolkodunk a helyszíneken. Elõadásainkat a Stúdió Színházba, az Ifjúsági Házba, esetleg a Prodcomplex régi kultúrházába, vagy az egykori Unirea moziba költöztetjük át. És ott van persze a Kultúrpalota, ahol a Székely Színház is mûködött egykoron. Felemelõ érzés lesz abban a teremben újra játszani. A legnagyobb gondot nem a terem, hanem a raktárhiány okozza majd: a díszletek más méretekre készültek, nagyon nehéz lesz megoldani mozgatásukat, teremre szabásukat úgy, hogy ezáltal funkciójuk egy része ne vesszen el.

– Milyen elõadásokra számíthat a közönség az elkövetkezõ évadban?

– Minden színháznak már rég kész ilyenkor a repertoárja, ez igaz, én mégis csak annyit mondhatok, hogy négy nagytermi és ugyanannyi kistermi produkcióval készülünk. Két terv készült, a munkálatok állásától és a teremproblémától függ, hogy melyiket léptetjük életbe. Azt azonban megígérem a közönségnek, hogy az objektív és tõlünk független okokból elmaradt két vendégjátékkal kezdjük a 2006/2007-es évadot.

– Nemrég szó esett arról, hogy az intézmény visszakerül a megye fennhatósága alá. Mit tudna errõl mondani, igaz a hír?

– Ezt én is csak hallomásból tudom. Nemrég volt egy fõvárosi konferencia, ahol a kérdést tárgyalták. Én nem voltam ott jelen, de annyit elmondhatok, hogy a decentralizáció fontosságát hangsúlyozták az illetékesek. Nos, nem jó dolog a decentralizációt a kultúrával kezdeni! 2001-ben találták ki ezt elõször, óriási cirkuszok keletkeztek a döntés következményeként. Ezután kerültünk a megyéhez, majd vissza a minisztériumhoz. Mi nem elleneznénk a döntést, de Maros megye 11 kulturális intézményt tart el. Mibõl finanszírozza a színházat is? Az intézmény évi költségvetése 36 milliárd régi lej. A megye ezt a pénzt nem tudja elõteremteni. Kölcsönkérnek majd valakitõl? Ez röhejes. Csak úgy tudnánk jól mûködni, ha három pénzforrás állna a rendelkezésünkre: a minisztérium, a megye és a város, de ez utópia. Ha visszakerülünk, a megye a kormánytól kér majd segítséget, és ugyanott leszünk, mint most. Akkor meg mi értelme van az egésznek? És különben is, mi nemzeti színház vagyunk, nemzeti érdekeltségû intézmény. A színház nem potyára kapta ezt a titulust. Vannak színházak, amelyek nemzeti színháznak ,,születtek"', vannak, amelyek csak így hirdetik magukat, de nem azok, a vásárhelyi intézmény ezt a címet kiérdemelte. Ettõl függetlenül az újabb ,,átkerülés" valószínûleg bekövetkezik, de nem hamar, még csak tanulmány szintjén áll a dolog. Ám mi történik majd, ha nem olyan emberek fognak a megye élén állni, mint Virág György vagy Lokodi Edit? Ide kellene politikai akarat, hogy továbbra is kultúrapártoló, színházszeretõ vezetõsége legyen Maros megyének. És még valami: a tervezetben nem mindegyik nemzeti színház decentralizálódik, csupán egyesek a sokból. Én ezt igazságtalanságnak tartom.

Nagy Botond

Telenézõ

Ezt is megértük hát: bakacsinba vonják elõlünk az egyetlen tévécsatorna képét, amelyen anyanyelvünkön közvetítik a labdarúgó-világbajnokság mérkõzéseit. Az ok igen egyszerû, és persze jogszerû. A gazdasági verseny kõkemény szabályai nem engednek rést senkinek. A piac farkastörvényei diktálnak, nincs apelláta. Románia területén a vébét kizárólagosan a Román Televízió közvetítheti, ezt fizette meg. (Ja, hogy a mi pénzünkbõl is? Ne tessék mán kekeckedni.) Az RTL Klub Magyarország területére kapott sugárzási engedélyt, világos tehát, hogy nincs keresnivalója Romániában. Hogy „extracsatornaként" mégis jelen lehet mindennapjainkban, mindenestéinkben? Oké, ha éppen nyemá focivébé, náturálmentye. Akkor dá. * Az RTL Klubnak nem üzlet a romániai sugárzás, csak jóindulatú gesztus, hogy átengedi mûsorait, vélekedett az illetékes bukaresti csúcsszerv alelnöke. Hehe. Olyan ez, mint mikor a vénlány állja az ölelést. Ne mondja senki, hogy egy magyarul sugárzó tévécsatornának nem üzlet, ha nézettségét „megpótolja" néhány ezer vagy százezer erdélyivel. * A vébéházigazda Németország városaiban a vendégcsapatok szurkolóit anyanyelvükön köszöntik, a helyi lapok külön szerb, holland stb. oldalakkal jelennek meg, mert jó az, ha otthon érzik magukat a látogatók, hiszen akkor vissza-visszatérnek. Ez a turizmus okos politikája. * Na de mi nem vagyunk vendégek édes szülõhazánkban, nálunk a fogyasztóvédelmet is jobbára a lejárt szavatosságú élelmiszerek foglalkoztatják, a lejárt szavatosságú nemzetiségpolitika kevésbé, holott van nekünk nemzetiségi fogyasztóvédelmi szövetségünk is, de az jobb' szeret konferenciázni, utazgatni, kvaterkázni, mint nyíltan felvállalni egy (akár ily pitinek tûnõ) ügyet is. Mert nyilvánvaló jogsérelemrõl van szó: megfosztanak engem, romániai magyart attól, hogy a csomagban szereplõ mûsort adott idõpontban (mindig a mérkõzések kilencven perce alatt!) kedvemre „fogyaszthassam". * Emlékeznek idõsebb nézõtársaim, hogyan s hol nézhettük az átkosban a vébéket? A köhéri szénahavason, a fenyõkúti mezõben, a Feleki- tetõn... Hát most erre sincs lehetõség, barátaim. Égi mûholdról jön a kép s az áldás, és ha nem vásárolod meg, úgy elkódolják elõled, hogy marslakóvá bujdosott kései utódaid sem találnak rá, nosztalgiablokkjukba csomagolandó. * A „dekódolás" ezen a szinten – politikai ügy. A nemzetiségi elnyomásnak, lám, van ilyen burkolt, piacgarázdálkodási formája is. A Román Televízió mint a forradalom bajnoka, levezénylõje, a bányászturizmus úttörõje: magas színvonalon diszkriminál. * Tudjuk, hogy embertelen a kapitalizmus, hogy a monopolhelyzetet megszerzett cégek, szolgáltatók üdvözült képpel seprik be a hasznot, és farizeus pofátlansággal hárítják ránk, elõfizetõikre, ügyfeleikre, balekjaikra a költségeket. Most ráadásul: meg is aláznak. És mi tûrjük ezt is, mint vénlány – az erõszakolást. Pedig abban már nuku az élvezet.

B.D.

• Riporter: A költségmegosztókat szerelõ cégek körül az utóbbi idõben számos vitás kérés merült fel. Az ügyfelek egy része elégedetlen a számlák nagyságával. Ki hibázott?

Marius Leucuþia: Én nem hiszem, hogy valaki hibázott volna. A hõenergia ára megnõtt, van egy megegyezés az Európai Unióval, mely szerint évente 33%-kal csökkenteni kell a hõenergiára nyújtott támogatást. Ez megmutatkozik mindannyiunk fûtésszámlájában.

• Riporter: Valamennyi ügyfél tudja használni ezt a rendszert?

M. L.: Csak úgy lehet takarékoskodni, ha beállítjuk a fogyasztást, s nem hagyjuk a csapot állandó jelleggel nyitva. Ellenkezõ esetben a kifizetendõ összeg ugyanakkora marad, vagy növekedhet is, tekintve a növekedõ energiaárakat. Másodsorban, mindig lesznek takarékos emberek és olyanok, akik nem takarékoskodnak, így megjelennek az azonos nagyságú lakrészek közötti különbségek. Beszélnünk kell ugyanakkor a tájékozottságról is. Mi megpróbáljuk felvilágosítani az ügyfeleinket, hogyan takarékoskodjanak, mit kell tenniük, amikor kinyitják az ablakot, mennyivel csökkentik a fogyasztást, ha egy helyiségben egy fokkal csökken a hõmérséklet. Ha egy rendszer mellett döntesz, meg kell tanulnod azt használni is, fogékonynak kell lenned arra, amit megmagyaráznak neked. Én úgy vélem, ügyfeleink többsége megértette ezt, és elégedett.

• Riporter: A Maros Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal elrendelte a téli számlák újraszámítását. Hogyan reagált erre az ista Romania?

M. L.: Nagyon egyszerûen. Nem számítunk át egyetlen számlát sem, mert ez azt jelentené, hogy mi és az ügyfeleink nem bízunk egymásban. Számításaink helyesek, tiszteletben tartják az ANRSC metodológiáját, amely a tevékenységünket ellenõrzõ és a számításainkat felvigyázó hatóság. Ha nem számolnánk helyesen, az ANRSC nem engedélyezné a mûködésünket. Ami a fogyasztóvédelmi hivatalt illeti, még meglátjuk, mi a teendõ. Ha nem sikerül tárgyalásos úton megegyezésre jutnunk, valószínûleg bíróságra kerül az ügy. Akárhogy is alakul, ügyfeleinknek nem kell tartaniuk attól, hogy a számítással gondok vannak, mert az helyesen történt.

• Riporter: Hamarosan megjelenik a hõenergia- szolgáltatás törvénye. Kik kerülnek elõnyösebb helyzetbe, akik a központosított rendszerben maradnak, vagy akik egyéni hõközpontokat szereltek fel?

M. L.: A hõenergia-szolgáltatás törvénye csupán a normalitáshoz vezetõ út. Az egyéni hõközpontok nem vezetnek megtakarításhoz, mert a földgáz ára növekedik, ráadásul jelentõs mértékben, és az egyéni hõközpontok hatásfoka nem emelkedik a központi hõszolgáltató rendszerek hatásfokára. Létezik egy „Termificare 2006-2009" nevû terv, amelynek keretében kb. hárommilliárd eurót fektetnek be a központi hõszolgáltató rendszerek felújításába. Európában mindenfelé a központi hõszolgáltató rendszer a leghatékonyabb, és ez így lesz Romániában is.

• Riporter: Micsodák tulajdonképpen ezek a költségelosztó mûszerek?

M. L.: Amikor a költségelosztókról beszélünk, megoldást és felszerelést kínálunk. Ez egy olyan megoldás, amely több dolgot kínál. Tartalmaz elsõsorban egy fogyasztásszabályozó csapot, másodsorban a fogyasztást regisztráló költségelosztó mûszert, harmadsorban pedig a törvényt tiszteletben tartó számítási metodológiát.

• Riporter: Költséges egy költségelosztó rendszer felszerelése?

M. L.: Az ára egy átlagos lakás esetében 4 millió régi lej, ami részletekben is fizethetõ. Fontos tudni, hogy egy ilyen rendszerbe beruházó ügyfél egyetlen fûtésidényben visszahozza a befektetés értékét.

• Riporter: Miért választaná egy ügyfél az ista Romania szolgáltatásait és nem egy más költségmegosztó-szerelõ cégét?

M. L.: Több elõnyt biztosítunk. Tevékenységünket 1924-ben Dániában kezdtük. Tulajdonképpen mi voltunk ezen a területen a világelsõ, majd Romániában is az elsõk. Másrészt az egyetlen ilyen cég vagyunk, amely rendelkezik ISO-rendszerben certifikált minõségbiztosítási rendszerrel. Ugyanakkor számos ügyfelünk van, 150.000 lakrészben biztosítjuk szolgáltatásainkat. Marosvásárhely nagyon fontos város a számunkra, amelyet szeretnénk „meghódítani". Jól végezzük a munkánkat, profik vagyunk.

A legutóbbi tanácsülésen felmerült, hogy a védett övezetként nyilvántartott vár területén újabb panziókat, szállodát létesítsenek. A május 25-i ülésen arról is határozni akart a tanács, hogy betiltsa a váron belüli építkezéseket, ám végül ez a tervezet "nem ment át".

Gáll Ernô önkormányzati képviselônek, a helyi RMDSZ elnökének tudomása van ilyen építkezési szándékokról, azonban az építkezések teljes betiltását nem tartja helyénvalónak. Szerinte a meglévô épületek javítását mindenképpen engedélyezni kell, és ha van üres telek a várban, akkor oda lehet építeni, egy feltétellel: a vár történelmi jellegét ne változtassák meg. Murzea Florin, a polgármesteri hivatal építésztechnikusa úgy véli, a helyzet egyszerû, hiszen érvényben van a segesvári védett övezetekre vonatkozó szabályzat, ami pontosan meghatározza, milyen építményeket szabad létrehozni. Ha a vállalkozó betartja a szabályzatot, akkor nem sérül a vár történelmi erôdítmény jellege, " a piaci irányzatoknak pedig úgysem lehet ellenállni. "A várnak nem szabad elveszítenie a lakott jellegét sem, másként halottá válik. Kellenek tehát lakások is, a régieket fel kell újítani. Sokan ellenzik a panziók kialakítását, de el kell ismerni, a legtöbb épület renoválását éppen a panzió- vagy étterem-tulajdonosoknak, vállalkozóknak köszönhetjük, hiszen a tanácsnak pénze sincs és hatáskörében sem áll, hogy a magántulajdonban levô várbeli házakat felújítsa" – mondta a szakember. Murzea Florin szerint a legfôbb gondot a gépkocsi-közlekedés jelenti, az autókat ki kellene tiltani a várból. Megoldást jelenthetne, ha a vár alatti sorompónál egy ôrzött parkolóhelyet alakítana ki az önkormányzat. Egy másik gond a vár bástyáinak állapota, az 1600-as évek közepén épült hét bástya közül az Ónöntôk bástyáján jól látható repedések vannak, egy földrengés esetén szinte biztos, hogy leomlana. Mindössze két bástyát használnak jelenleg, a Vargák bástyájában található a Radio Son székhelye, a Kovácsok bástyájában színház mûködik. Az önkormányzat szándéka: mindenik bástyát lakottá, funkcionálissá tenni, még akkor is, ha ennek kivitelezése a szûk hely miatt nehézkes. Önerôbôl nem valószínû, hogy sikerül, a kulturális minisztérium viszont már 13 éve egyetlen lejt sem utal ki a vár javítására.

Bár április 30-án omlott be a segesvári várnak a polgármesteri hivatal felôli fala, a sürgôsségileg beígért anyagi támogatás még mindig nem érkezett meg. Dorin Danesan polgármester múlt héten a közmunkaügyi és területrendezési tárcához is benyújtotta a munkálatok jegyzékét és a költségekre vonatkozó adatokat, a terveket a Kulturális Minisztérium is jóváhagyta, azonban csak reméli: a pénz a lehetô leghamarabb megérkezik, hiszen a falak állapota rossz és egy kiadósabb esôzés újabb falrészek beomlását okozhatja. A polgármesteri hivatal felôli várfal alig néhány méterre van az épülettôl, emiatt a Petôfi-szobrot is el kellett költöztetni. Bár a legsürgôsebb munkálatok értéke 20 milliárd lej körül van, ez éppen csak a 30 méteren leomlott fal újjáépítését fedezi, a polgármester szerint azonban a teljes, 900 méternyi várfalat meg kellene javítani, a költségek pedig igen jelentôsek lennének.

Addig is, míg a pénzt sürgôsségi eljárással megszavazza a kormány, a turisztikai látványosságként és UNESCO kulturális világörökségként nyilvántartott segesvári – jelenleg kitámasztott – várfalak lehangoló látványt nyújtanak a turistáknak, akik nem értik, mint ahogy mi sem, miért van az, hogy a kormány évek óta sem a várfalak rendbehozására, sem pedig a bástyák renoválására nem hajlandó anyagi támogatást nyújtani.

A Maros Megyei Regionális Sürgôsségi Kórházzal egy idôben kerülne átadásra Segesváron is az az európai színvonalú kórház, amelynek felépítését a közelmúltban Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter harangozta be. Az új épület magába foglalná az összes jelenleg meglévô kórházi részleget, a különféle klinikák ugyanis most még más-más épületekben, régi, omladozó vakolatú ingatlanokban kapnak helyet.

Dr. Aurelia Masca, a segesvári kórház ideiglenesen kinevezett igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy a tárcavezetô május 13-án jelentette be az új kórházépület létrehozását, azt ígérve, hogy az új egészségügyi létesítményt 2008. március 30-án, a Maros Megyei Regionális Sürgôsségi Kórházzal egy idôben kulcsrakészen átadják. Az épület magába foglalná az összes kórházi részleget, 330 ággyal. A jelenlegi klinikaépületek is megmaradnak természetesen, bár valószínûleg más célokra használják ezeket. A tervrajz elkészítésére a nyáron hirdetik meg a versenytárgyalást, az új kórházat a Zaharia Boiu utca 29. szám alá tervezik. A megvalósíthatósági terv költségeit valószínûleg az önkormányzat költségvetésébôl fedezik, az építkezést és a csúcstechnológiával való felszerelést, az EU- normáknak megfelelôen az egészségügyi tárca finanszírozza. A kórházhoz jelenleg több épület tartozik, ezek régi, több mint százéves ingatlanok, javításuk csillagászati összegeket emésztene fel, fenntartásuk költséges. Addig is, míg az építkezésnek hozzáfognak, a segesvári kórház még az idén három röntgengépet és hat echográfot kap, amivel javítanak a város egészségügyi szolgáltatásain.

A Samtid-program keretében az elsô szakaszban 13 kilométernyi új vízvezetéket helyeznek el 42 utcában. Segesváron mintegy 64 kilométer csatorna- és 75 kilométer vízhálózat van, a várban helyenként százévesnél régebbiek a vezetékek.

Moldovan Victor, a polgármesteri hivatal európai integrációs tanácsadója, a Samtid-program felelôse kérdésünkre elmondta: az európai uniós pénzalapokból finanszírozott program keretében a város azt reméli, hogy néhány év alatt sikerül korszerûsíteni a teljes vízvezeték-hálózatot. A beruházás értéke 3,8 millió euró, de az összeg fele vissza nem térítendô kölcsön, 35 százalékát az Európai Fejlesztési Banktól veszik fel 25 éves futamidôre és 5 éves kegyelmi idôszakra, a fennmaradó részt pedig a helyi költségvetésbôl fedezik. Dorin Danesan polgármester elmondta, a város költségvetése megbírja a kiadást, ami nem lesz több, mint évi 4 milliárd lej. Jobb minôségû, de drágább ivóvizet használhatnak majd a segesváriak, ha a munkálatok befejezôdnek – tudtuk meg Moldovan Victortól. A lakosság több mint 25 százalékos áremelkedésre számíthat, de bizonyára elégedettek lesznek a minôséggel, mondta. A kivitelezési munkálatokra meghirdetett nemzetközi versenytárgyalást az Európai Integrációs Minisztérium szervezte meg, egy ploiesti-i cég lett a nyertes, a szaktanácsadást viszont egy spanyol vállalat biztosítja.

A segesvári tanács nehezen adta be a derekát, hogy elfogadja a marosvásárhelyi Aquaservet mint regionális vízszolgáltatót, az önkormányzati képviselôk ugyanis attól tartottak, hogy a beruházások nagy részét a megyeszékhelyre tervezik, Segesvár pedig ismét csak a "morzsákat" kapja. Végül a testület mégis megszavazta a határozattervezetet, hiszen mint Moldovan Victor mondta: a jövô a regionális vízszolgáltatóké, nem pedig a helyi közmûvállalatoké, amibôl logikusan következik, hogy a segesvári ATT víz- és csatornázási szolgáltatásokat biztosító részlege hamarosan megszûnik.

Fehéregyházán negyedik éve, hogy a Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület megszervezi a pünkösdvasárnapi utcabált. Idén legalább háromszázan vettek részt az ünnepségen, Segesvárról nagyon sok vendég érkezett – tudtuk meg Gáll Ernô RMDSZ-elnöktôl. Az egyesület és az RMDSZ már készül a közelgô fehéregyházi Petôfi-ünnepségekre.

Segesváron a héten megkezdik a vízhálózat felújítását. A beruházás költséges, a kiadások egy részét pedig az önkormányzat fizeti, így logikus, hogy a víz ára jelentôs mértékben fog nôni. Meg tudják-e fizetni a jövôben az ivóvizet a segesváriak?

Murzea Florin építésztechnikus:

– Nem tudom, mennyi a víz ára jelenleg, úgy tûnik, most is drága, de ha jobb minôségû lesz annál, amit most használok, természetesen hajlandó vagyok kifizetni. Jelenleg a vízrôl aligha mondhatjuk el, hogy iható, drágának tartom, mert minôségileg nem felel meg az árnak. A Samtid-program elméletileg megoldja a gondokat, gyakorlatilag meglátjuk. Az elôzô tapasztalatok szerint az elmélet és a gyakorlat között nagy a különbség.

Adriana Gruici, 46 éves, festômûvész:

– A víz szennyezett, mindig is az volt. Ezt használjuk mosásra, mosogatásra, néha azonban semmire sem használható, mert a vezetékek nagyon rossz állapotban vannak. Ahhoz, hogy inni lehessen, fel kell fôzzem. Ôszintén szólva nem tudom, most mennyi az ivóvíz, de ha drágább lesz, nincs mit tenni. A minôség fontos és a hálózatot ki kell cserélni. Azonban nem mindegy, mekkora arányban drágul.

Carol Adina, 54 éves, háztartásbeli:

– Szükséges a vezetékcsere. A víz azonban nem olyan rossz, nem is tûnik olyan drágának a gáz, a villany árához viszonyítva. Ivásra nem alkalmas, ez igaz, mivel lerakódásokat tartalmaz. Azonban közel 30 százalékkal többet fizetni kicsit sok. Ha tetszik, ha nem, úgyis megfizettetik velünk, de legalább jobb minôségû lesz.

Barth Irma, nyugdíjas:

– A víz sajnos elég drága, sokat is használunk. Ha nagyon drága lesz, a nyugdíjasok nem fogják tudni fizetni. Nem tudom, hogy fogjuk megengedni ezt magunknak. Másrészt évek óta kérvényezzük, hogy az utcánkban csatornázzanak. Nincs megoldva a szennyvíz elvezetése, ami a sáncba, árokba folyik ki. Igaz, hogy az ivóvíz-hálózatot fel kell újítani, de az elsô lépés a csatornázás megoldása lett volna az egész városban, aztán következzen a vízhálózat felújítása.

Kovács Ilona, 55 éves, szakácsnô:

– Ha megdrágítják a vizet, nagyon nehéz lesz. Attól függ, kinek milyen a fizetése, de erre a beruházásra szükség van. A víz nem jó, nem is iszom belôle, nem szeretem az ízét. Sok a lerakódás benne, a mosógép is megtelik vízkôvel. Ellenben jó lenne, ha az ára nem változna.

Tisztelt Népújság!

Felháborodásomnak szeretnék hangot adni „Meleg" téma cikkük kapcsán, amely június 6-i lapszámukban jelent meg. Annak ellenére, hogy nem vagyok rendszeres olvasójuk, úgy gondoltam, hogy az önök napilapja egy felvilágosult, rugalmas, modern szemléletû újság. Meg kell jegyeznem, nagyot csalódtam önökben, a fent említett cikket olvasva. Sajnálattal tapasztalom, hogy a 21. században, amikor az európai csatlakozás elõtt állunk, ilyen hozzáállás tapasztalható a homoszexualitás kérdésének kapcsán. Önök egy jó példát mutattak arra, hogy Románia nincs szellemileg felkészülve ahhoz, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz, a tolerancia intézményesült közösségéhez.

Talán nem ártott volna jobban tájékozódni, lehiggadni és kicsit félretenni a majd fél évszázados kommunizmus alatt belénk rögzült tévhiteket és elõítéleteket egy ilyen cikk megírása elõtt.

A kisebbség szó alatt nemcsak nemzeti kisebbséget, hanem szexuális, vallási illetve minden olyan viszonyt értünk, amikor az adott kérdésben a társadalom felosztható többségi és kisebbségi oldalra. A homoszexuálisok a szexuális kisebbség része. Õk jogokért harcolnak. Azért, hogy elfogadjuk õket olyannak, amilyenek. Hogy ne kelljen rettegésben élniük azért, hogy szexuális hovatartozásuk miatt elveszíthetik munkahelyüket, hogy kicsúfolhatják, megvetik bármikor, bárhol õket. Azért harcolnak, hogy õk is párkapcsolatban élhessenek, hogy miután egy életet leéltek egymás mellett, a jog által szentesített örökösként a törvény elismerje õket.

„A többség tudja, hogy a betegséggel nem ágálni kell, akár a »szabad véleménynyilvánítás terein«, hanem kezelni.". Mind nagyon jól tudjuk, hogy a kommunista rendszerben (hogy ne menjek túl messze) milyen igazságtalanul kezelték a homoszexuálisokat. Börtönbe toloncolták, zaklatták õket. Ideggyógyászatokon alávetették mindenféle gyógyszeres és egyéb kísérleteknek. Ezek után volt, aki öngyilkos lett, aki nem, az nagy eséllyel vált pont ezek miatt idegbeteggé. A betegség szó hangsúlyozása a homoszexualitás esetében nemcsak téves, de véleményformáló személy részérõl rosszindulatú félrevezetésnek is tekinthetõ. A pszichológia hivatalos álláspontja, hogy a homoszexualitás teljesen normális, genetikailag kódolt tulajdonság, és körülbelül ugyanannyira tekinthetõ deviánsnak, mint amennyire deviáns a kék szemû, szõke ember léte Spanyolországban. Fontos hangsúlyozni, hogy a homoszexualitással önmagában nem társul semmilyen viselkedési anomália. „Pszichológusok, pszichiáterek és mentális egészséggel foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy a homoszexualitás nem betegség, mentális rendellenesség vagy érzelmi probléma. Az utóbbi 35 évben számos objektív kutatás mutatta ki, hogy a szexuális irányultság önmagában és magától nem kapcsolható össze érzelmi vagy szociális problémával." (2000. június (c) American Psychological Association. Forrás: http://www.pszichologia.hu/cikk/cikk.phtml?id=12)

Tegye fel ki-ki magának a kérdést: hogyan viszonyulnánk ahhoz, ha saját gyermekünk vagy ismerõsünk lenne meleg? Õt is bezáratnánk az elmegyógyintézetbe? Nem kirekeszteni kell õket, hanem segíteni kell a társadalomnak elfogadnia a másságot. Felnõtt módon kezelni azt, hogy sokfélék vagyunk, és nem eltiporni azt, aki amúgy minket nem veszélyeztet sem fizikai, sem szellemi mivoltunkban. Tudniuk kell, hogy az önök kezébe nemcsak hatalom, de felelõsség is kerül. Ha szabad a saját meglátásomnak hangot adni, egy társadalom annál sikeresebb, minél inkább meg tudják érteni egymást a szomszédok, munkatársak stb. A kirekesztõbeszéd, a gyûlöletbeszéd pont azoknak a közszereplõknek (elég, ha a szélsõjobboldali „vezérre" vagy a híres futballklub elnökére gondolunk) a sajátja, akiket önök oly gyakran kritizálnak. Legyünk tisztességesek: a mérce csakis egységes lehet.

Bodó Zoltán

Tisztelt Bodó Zoltán!

Igaza van, mindenkinek joga van a véleményéhez, önnek is. Abban is igaza van, hogy többféle kisebbség létezik, akikkel szemben toleránsaknak kell lenni. Ami meglepett, az, hogy ön teljesen félreértett dolgon „háborodott fel". Ugyanis az ön által felháborítónak nevezett cikk, amellyel bebizonyítottuk úgymond, hogy „Románia nincs szellemileg felkészülve az EU-csatlakozásra", nem arról szól, ami miatt ön háborog. Nem a homoszexualitás ítéli el, ahogy ön állítja, hanem a melegek minapi tüntetése kapcsán készült interjú egyes passzusait ironizálja. Nem ismétlem el ezeket, ha utánanéz, belátja, hogy nem ugyanarról beszéltünk.

Abban viszont nem értünk egyet, hogy a homoszexualitás a világ legtermészetesebb dolga-e vagy betegség. Azzal sem érthetünk egyet, hogy a mindenféle szexuális kisebbség az utca nyilvánossága elõtt, rikítóan kifestve és öltözve riszálja a „másságát". Azonkívül, a négy fal között azt csinálnak, amit kedvük tartja.

Tehát, miközben tiszteletben tartom az ön véleményét, megkérem, tisztelje ön is a másét, és ne emlegessen „gyûlöletbeszédet",
„kirekesztõbeszédet" (ezek egyébként a magyar politikai élet kedvenc és ragályos kifejezései). Ezt éppen ön gyakorolja akkor, amikor egy interjú bizonyos szövegrészein elidõzõ írást – az ön szavaival élek – „a szélsõjobboldali vezér" szövegéhez hasonlítja. Elõbb érteni kell, utána felháborodni. Ami meg az Európai Unióra való hivatkozást illeti, jó lenne már ráébredni, hogy az nem az örök és megfellebbezhetetlen igazságok letéteményese. Hivatkozni lehet rá, de nem az érvek helyett.

Mózes Edith

A keresztények számára a pünkösd is éppolyan ünnep, mint a karácsony és a húsvét. Az istentiszteleten kívül mindenik ünnepnek van valami jellegzetessége és hagyománya. Karácsonykor a kántálás, húsvétban a locsolás, pünkösdben a virágozás. A pünkösdi virágozás nem volt minden faluban szokás, mint nálunk.

A legutóbb konfirmált fiúk az ünnep elsõ napján éjjel kivirágozták a templom bejáratát, a lelkészi, illetve a kántori lakások kapuját. Annak tiszteletére, hogy felkészítették õket a konfirmációra.

A virágozási szokásnak megvolt az eredetisége, csak lopott virággal volt szabad „végrehajtani". A zöld ágakat az erdõbõl hozták, amit a kapuhoz erõsítettek, az ágakat árvalányhajas virágcsokrokkal díszítették. A viráglopás éppolyan divat volt, mint a karácsonyi kántálás vagy a húsvéti locsolás. Hiába kértük a fiatal legényeket, hogy éjjel ne tapossák le a virágoskertet, jöjjenek nappal, mert szívesen adunk virágot. A felelet az volt: a régi szokást nem hagyhatják, mert úgy illik, hogy csak lopott virággal díszítsék a kapukat. Ezzel ez volt fejezve.

Nemcsak a konfirmáló ifjak virágoztak pünkösd elsõ napja éjjelén, hanem azok a legények is, akik már udvaroltak. Ez már eltért a konfirmáló legénykék virágozásától, mert õk a leány kapuját kellett kidíszítsék. Akkor még megvoltak a csere- illetve tölgyfából faragott magas kapuk, amelyekre bevésték: „Az Úr áldja meg a Te bemeneteledet és kijöveteledet!", „Isten segedelmével ezt a kaput állíttatta X. Y. és felesége." Ezekre a hagyományos kapukra könnyû volt felállítani a bolthajtásos ágakat. A legény reggelig kellett õrizze a feldíszített kaput, amíg a házigazda felkelt, mert hogyha ellensége volt, vagy más fiú is udvarolt volna a leánynak, és ha a kivirágzott kaput nem õrizte, megtörtént, hogy a csokrokat ledobták és egy zsúp kukoricakórét vagy egy öl kévébe kötött csalánt tettek a helyükbe, a zöld ágakat pedig elszórták az úton.

Miután családot alapítottam, a házunk elõtt volt jó pár tõ bazsarózsa meg más virág is. Pünkösd nagyhetén a fiatalok terepszemlét tartottak, hogy éjjel pontosabban tudjanak tájékozódni, hol járnak majd szerencsével. Egy csoport fiatalt megállítottam és megkértem, jöjjenek be, hogyha virágügyben járnak. Kértük õket, ne tegyék tönkre a kertet. Azt felelték, nem virágügyben járnak. Hittem is, meg nem is. Mondtam a családomnak, én éjszaka az elsõ szobába fekszem le, megnyitom az ablakot és egy hosszabbítóval az ablak alá, a rózsák közé leengedtem a villanykörtét. És amikor lopják a virágot, bekapcsolom a villanykörtét. Lefeküdtem, hát érkezett a csapat. Leültek a kerítésen kívül a padra. Javasolták egymásnak, hogy várjanak még, mert nem biztos, hogy Pali bácsi alszik. Ezzel felkeltek és elmentek. Csend lett, elaludtam. Amikor felébredtem, láttam, hogy a virágágyásokat porrá tették. Még a villanykörtét is ellopták.

Megharagudtam. Másnap kérem a legényektõl, miért tették? Azt felelték: maga sem volt jobb a Deákné vásznánál, mert édesanyám annak idején megismerte a virágot, amit maga tõle lopott, hogy kitegye a szeretõje kapujára. Nem volt, amit válaszoljak. Így volt! Bár most is a viráglopásért szidnának: jobb lenne, ha ez nyomná a vállamat, s nem a 80 esztendõ!

Sárossy Pál, Csittszentiván

Jólesett olvasni a lapjukban, hogy az „elfelejtett kis falu" nagy örömére feljavítják az õket a világgal összekötõ utat. Akárki kérte, akárki adja a támogatást, nagyon nagy jót cselekszik, hiszen Ehed-ben is ugyanolyan emberek élnek, mint a község, a megye, az ország bármelyik településén. A rossz út miatt és nemcsak, ide nem jár sem közszállító jármû, sem mentõ. Gyalog, szekérrel – esetleg – autóval indul el a falu apraja-nagyja, ha ügyes-bajos dolga más helységbe szólítja. Jól jön, kell tehát, hogy ezt az ígéretet mielõbb valóra váltják. S ha az útjavításról van szó, idézek abból a meghívóból, amelyet az elszármazottaknak küldtünk.

Szeretettel várunk vissza TÉGED is újra kedves kis faludba. 2006. július 1-jén mi, ehediek mind együtt akarunk lenni rövid idõre, RÁD is számítunk. Fogyunk, apadunk, de vagyunk. Áll még az õsi templom, harangja TÉGED is hív. Gyere, térj vissza egy pillanatra a gyökerekhez, ünnepelj a többiekkel, akik emlékeznek RÁD, tudnak RÓLAD és hazavárnak. Szent Péter és szent Pál apostolok, templomunk és egyházközségünk védõszentjei legyenek a Te hazavezérlõid is. Megérkezésed ünnep lesz számunkra, mert hozzánk tartozol, egy vagy közülünk – hangzik a meghívó szövege. Vannak, élnek tehát még ebben a kis faluban, sõt vendégeket várnak. Öröm ez, jó érezni az élni-, küzdeni akarást. Nincs csinnadratta, nincs önfitogtatás, hanem csak szorgalmas munka, küzdelem, „ahogy lehet"– Reményik Sándor szerint –, s néha egy kis visszafogott ünneplés.

R. G.

Az öröm titka: annak örülni, amink van, és nem amiatt bosszankodni, ami hiányzik. Sajnos, mi nyugdíjasok nem örülhetünk a nevetségesen kevés nyugdíjnak. S nagyon bosszankodunk amiatt, ami hiányzik. Hiányzik az idõsek iránti figyelem és felelõsség. A társadalom fokmérõje, hogyan bánnak az öregekkel, akik betegek, kiszolgáltatottak és tehetetlenek.

Törvény van arra, hogy a mozgássérülteknek feljárókat kell biztosítani, ezt legtöbb helyen nem tartják be. De arra sem figyelnek oda, hogy az idõs embereknek milyen nehéz a vasúti közlekedés. Szászrégenben a vasúti kocsi legalsó lépcsõje és a peron közötti távolság 50 centiméter, s ahol a betonlapok tönkrementek, még nagyobb. Idõs, beteg ember vagy mozgássérült csak segítséggel tud felszállni.

Kérdésem az, hogy a rendszerváltás után – hány közlekedési miniszterünk volt azóta? – nem lehetett megoldani a le- és felszállás megkönnyítését? Igaz, a miniszterek nem utaznak vonattal! Arra azonban volt gondjuk, hogy a vonatjegy árát többször is emeljék! A peronok szintje azonban maradt. Arról nem is beszélve, hogy vannak helyek, ahol még peron sincs! Például Sáromberkén, ahol megesik, hogy a vasúti kocsi a perontól 3 méternyire áll meg, ekkor igazán nehéz a leszállás.

Erre azt mondják: kis dolgok! Én viszont azt, hogy igenis, nagy dolgok! Mert a sok többi mellett megnehezítik az öregek életét.

Farkas Domokos, Szászrégen

– Akarsz-e egy jót sétálni? – szellemeskedett egy nyugdíjas barátom. – Rendben, mondj egy jó útirányt.

Sétatérként a víkendet választottuk. Kérdésünk pedig az, hogy meg kell-e ezt a sétát fizetni, vagy... mondjuk, bemegyünk a November 7. negyed felõli kapun, ahol ízlésesen tervezett díszkapun hajlongó rózsák fogadnak. Utána egymást érik a szebbnél szebb sörözõk. De választhatnánk az úszást, focizást, kosarazást. Persze, ezeket mi már csak nézegetjük. Csupán a változatos látványon szórakozunk: kedves gyerekek fiatal mamákkal, csinos tizenévesek, akiknek nem a szoknyájuk rövid, hanem az ingük. Mennyi látvány! – s mindez ingyen. Sétálni, nézni és nem fizetni?

De jó lenne, mondja a társam, ha a nyugdíjas közszállítási bérlettel az egyik víkendtelepi kapun bemennék, a másikon kijönnék. Éhes disznó makkal...

Orvosunk a hideg vízben fürdésrõl, a sörözéstõl eltiltott, de a sétát nagyon ajánlja. De jó lenne, ha a bérletünkkel bármikor bemehetnénk a víkendre, szezonban is!

Gagyi József, Marosvásárhely

Jókedvû zsibongás, felszabadult beszélgetés, nevetés tölti be a termet. Oldott, kellemes a hangulat, olyannyira, hogy a kívülrôl érkezô észre sem veszi a tolókocsikat. Mintha kigurultak volna gazdáik alól a nyûgös, rosszkedvû hétköznapok gondjaival együtt. Izgatott, kipirult arcok fordulnak egymás felé, élénk gesztusok kísérik a szavakat. A fiatalok mellett mintha az édesanyákat is kicserélték volna. A különleges alkalomra a sütemény- és tortakészítésben próbálták meg túlszárnyalni egymást.

A Kis-Küküllô Térségi Társulás Gyulakután mûködô Otthoni Beteggondozó Központjában péntek délután okkal ünnepeltek. Véget ért az a program, amelynek segítségével a kistérség falvaiban élô tíz hátrányos helyzetû – jobbára mozgássérült – fiatal elôtt ablakot nyitottak a világra. A Szülôföld Alap pályázatán (amelyet a Határon Túli Magyarok Hivatala hirdetett meg) elnyert összegbôl számítógépet vásároltak azoknak, akiknek nem volt, majd a központba (a Caritas és az érintett polgármesteri hivatalok támogatásával) beszállított fiatalokat megtanították a számítógép-kezelés fortélyaira, s ahol a technika lehetôvé tette, öt hónapos internet- hozzáférhetôséget biztosítanak számukra az elkövetkezô hónapok során. Pénteken kötötték be az utolsót Havadtôn (ami rádióhullámmal mûködik) – számol be nem titkolt örömmel Borbély Emma, a társulás és a program vezetôje.

– Mivel a Szülôföld Alaptól elnyert összeg nem fedezte az alapprogram minden költségét, támogatókat kerestünk, akiktôl sikerült tíz P3 típusú számítógépet beszerezni, amelyeket szükség szerint XP 2000, CD-íróval, - olvasóval, modemekkel láttunk el – teszi hozzá.

– Meglepô volt számomra, hogy mennyi értékes emberrel találkoztam – válaszolja kérdésünkre Dónáth István, a társulás önkéntese, aki Báthori Istvánnal és Farkas Ilonával az elméleti és gyakorlati tudnivalókra oktatta a fiatalokat. Volt közöttük olyan, aki soha nem látott számítógépet,