Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Újabban ismét felbukkantak a titkos CIA- börtönök vádjai több európai állam, köztük Románia ellen, noha azóta sem, amióta a Human Rights Watch emberjogi szervezet elôször felvetette a témát, a vádat semmiféle bizonyítékkal nem lehetett alátámasztani. Most is csak feltételezésekrôl van szó, ám mindez nagyon jól hangzik, s bizonyos köröknek minden bizonnyal roppant fekszik, ha némelyeket sikerül befeketíteni (s Románia ebben tulajdonképpen mellékszereplô).

Bevallom, fogalmam sincs, hogy mûködtek-e Európában terrorizmussal gyanúsítható egyének fogva tartására alkalmas titkos börtönök, egyáltalán, hogy a CIA milyen útvonalakon és hová szállítja az al-Kaida elfogott harcosait, ám amikor – a vádak elsô felbukkanásakor – azt találtam írni, hogy a román kormánynak aligha lett volna választása, ha valóban ilyen irányú (nyilván szupertitkos) felkérést kap az Egyesült Államoktól, igen dörgedelmes hangvételû dorgálást kaptam európai emberjogvédôktôl, akik azt vetették a szememre, hogy egyetértek a foglyok jogainak sárba tiprásával. Holott csupán arról volt szó, hogy az eszközökben nemigen válogató terrorizmus elleni harcban nem biztos, hogy mindig a legcélravezetôbb nyílt kártyákkal játszani.

Hogy az éremnek mennyire két oldala van, a közelmúlt két történése is jól példázza. A hírhedt terrorvezér, Muszab az- Zarkávi kilövése minden emberjogi norma szerint mélységesen elítélendô, hisz Irakban jog szerint nincs háború. Mégis, maguk az iraki hivatalosságok üdvözölték a támadás sikerét. Nem tisztem minôsíteni álláspontjukat, ám biztos vagyok benne, hogy – a folytatódó terrorakciók ellenére – Irakban nagyon sokan valamivel nyugodtabban alszanak.

A másik eset a volt kemény emberjogi aktivista, Monica Macovei igazságügy-miniszter törvénytervezete, amely az emberi jogok drasztikus megnyirbálását helyezi kilátásba, s amely az egykori kollégák felhördülését vonta maga után. Új pozíciójából a miniszter asszony nyilván a bûnüldözô hatóságok megerôsítésének szükségességét tartja szem elôtt, túloldalról pedig a túlkapások lehetôségének a valószínûsége merül fel. Azt hiszem, fölösleges hangsúlyozni, hogy Romániában – hál'istennek! – nem kell tartani senkinek a célzott likvidálásától, az emberi jogok védelme mégis (lám a törvénytervezetet!) igen kényesen vetôdik fel, s roppant nehéz eldönteni, hogy mikor, milyen helyzetben éppen mi a helyes, és meddig szabad elmenni a társadalmi összérdek képviseletében. Irakban, az adott helyzetben, lám még a célzott likvidálás is elfogadható, Romániában a telefonok lehallgatásának jogossága – és szerencsére így igaz! – már nem. Ezek után pedig döntse el ki-ki magának, hogy voltak-e CIA- börtönök Temesváron, s ha igen, ezért ki vonható, illetve vonható-e egyáltalán felelôsségre...

Az olasz Enel több mint 380 millió eurót fordít Romániában 2010-ig az ország áramszolgáltató rendszerének korszerûsítésére – közölte a társaság vezérigazgatója. Fulvio Conti utalt arra, hogy további érdekeltségeket akar szerezni Romániában, illetve a térség más országaiban.

Olaszország legnagyobb közüzemi szolgáltatója a héten nyerte el az Electrica Muntenia Sud vételi jogát, miután ajánlata a legmagasabb volt a román áramszolgáltató 67,5 százalékára. Az Enel 820,099 millió eurót ajánlott, ez részvényenként 41,28 eurónak felel meg.

Az Electrica nyolc vállalatából négyet már eladtak a CEZ-nek, az E.ON-nak és az Enelnek 370 millió euróért, a többit még az idén privatizálni akarja a kormány.

A Muntenia Sud elsôsorban Bukarest és környéke 1 millió fogyasztóját látja el, a cég 2093 alkalmazottat foglalkoztat, 2005-ben forgalma 1,2 milliárd új lej volt, adózoott eredménye 70,6 millió lej

A külföldön már elterjedt, illetve a Romániában is létezô román nyelvû médiamonitorizáló szolgáltatásokhoz hasonló magyar nyelvû sajtófigyelô rajtol Erdélyben. A TransObserver – az elsô erdélyi magyar sajtófigyelô néven induló szolgáltatás elsôsorban a romániai magyar médiatermékek szemlézésével kíván foglalkozni, jelenleg hét magyar napilappal van szerzôdése. Barna Gergô kolozsvári szociológus, a TransObserver vezetôje szerint a figyelt médiatermékek köre júniusban kiegészülhet további három napilappal, illetve a fontosabb magyar nyelvû hetilapok és rádiómûsorok tartalma is nagyító alá kerülhet.

A szolgáltatás lényege, hogy a figyelt médiatartalmak egyetlen, közös digitális adatbázisba kerülnek, és ezáltal az ügyfelek számára lehetôvé válik a legkülönbözôbb információk, kulcsszavak automatikus leválogatása. Az érdeklôdôk ugyanakkor személyesített szolgáltatásokat is igényelhetnek, mint amilyen a reggeli hírfigyelés, a téma- és rendezvényfigyelés, sajtómappák készítése.

A sajtófigyelô szolgáltatás elsôdleges célcsoportjait a vállalatok, cégek vezetôi és PR-részlegei, a politikai pártok és politikusok, kormányzati és önkormányzati hivatalok, valamint a Romániát, Erdélyt monitorizáló határon túli intézmények képezik.

Az elsô erdélyi magyar sajtófigyelôrôl bôvebben a www.transobserver.ro címû honlapon lehet tájékozódni.

Negyvenen neveztek be a negyedik Maros Off-road Trophy terepjáró versenyre, amelyet Nagyernye és Szováta között rendeznek, s amelynek az elsô szakaszára tegnap került sor. A közönség legnagyobb érdeklôdésére számot tartó triálversenyt vasárnap délelôtt Nagyernye határában rendezik.

Az ünnepélyes rajtra pénteken délelôtt, egyórás késéssel, 10 óra tájt került sor a polgármesteri hivatal elôtt, rövid ünnepi megnyitót követôen. Ezután a 15 extrém kategóriás és a 25 open kategóriás induló a terepjárók széles skálájával, a régi típusú ARO- tól a legkorszerûbb japán márkákig végigdübörgött a fôtéren a bámészkodók elismerô vagy éppen neheztelô tekintetétôl kísérten.

A Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral kötött szerzôdés alapján a már eddig is végzett fizikoterápiai és rehabilitációs szolgáltatás mellett házi gondozást vállal a Rheum-Care Alapítvány Egészségügyi és Rehabilitációs Központja. A kórházból kibocsátott betegek, akik rendelkeznek a szakorvosnak a házi gondozást javasló ajánlatával, kérésre vagy családtagjuk kérésére ingyenes otthoni gondozásban részesülhetnek, aminek költségeit a biztosítási pénztár téríti. A szolgáltatás során a Rheum-Care alkalmazottai vérnyomást mérnek, ellenôrzik a légzési funkciókat, a pulzust, a testhômérsékletet, injekciót, perfúziót adnak, biológiai mintavételt, a felfekvések megelôzését szolgáló tornát, gyógymasszázst végeznek, beadják a gyógyszereket, kezelik a felfekvési és egyéb sebeket, a sztómákat, drént cserélnek.

A fizikoterápiai, hidroterápiai kezeléseket nem téríti a biztosító, a központ azonban hozzáférhetô áron teszi lehetôvé a rászorulók számára. Mivel az eddigi szolgáltatók a város területét fedték le, a Rheum-Care szeretné kiterjeszteni az otthoni gondozást a környezô falvakra is.

Az 1993-ban alakított Rheum-Care Alapítvány 2000- tôl végez otthoni rehabilitációs tevékenységet, az Egészségügyi és Rehabilitációs Központon keresztül. Az alapítvány székhelye Marosvásárhelyen van, a Liviu Rebreanu utca 31. szám alatt.

Érdeklôdni a 250-793, 0788-744.236, 0740-796.355-ös telefonszámokon Gombos Marinelánál lehet.

– egyetemisták és fiatal értelmiségiek

zernyest–királykôi tábora

július 25–augusztus 2. között

Mottó:

"Felkelek, és Atyámhoz megyek" (Lk 15,18)

Témáink: döntéseink és az azokat befolyásoló tényezôk, szabadságkeresésünk, elôítéleteink, szabadon engedés, megtérés, megbocsátás.

A tábor elemei:

• elôadások; meghívottunk: Illyés Zsolt szemináriumi lelkivezetô

• mûhelymunkák

• csoportos beszélgetések

• közös elmélkedések és egyéni, csendes idôk

• szentmise; tábori lelkész

• tábortûz

• játék

• királykôi túra és még sok minden…

Részvételi díj: diákoknak 500.000, keresôknek 800.000 lej

Jelentkezési határidô: június 30.

Bôvebb információ és jelentkezési lap igénylése: Fôegyházmegyei Ifjúsági Lelkészség

tel. 0268–329201, e–mail: ifj.lelk@rdslink.ro, bereczkis@freemail.hu; Mobil: 0726–406325 (Bereczki Silvia), 0724–788045 (Fôcze Edit), 0740-832151 (Kovács Melinda)

Szeretettel várjuk a táborunkba elôször jövôket

és a "hazaérkezôket"!

Jegyzet

Fiatal ismerôsömmel utaztunk együtt, aki mesélte, hogy néhány hónapja felvették a rendôrséghez. Jól felkészült, elméletileg és gyakorlatilag is. De még mindig nem eléggé. Olyan helyzetekbe került máris, amelyekre a döntést, a megoldást saját maga kellett megtalálja. Elôfordult, hogy szolgálat közben tetten ért egy kukázót, aki a közterületi virágágyásból virágot szedett. Iratait kérte, nem voltak nála, ezért is büntetés jár, mondta a bûzlô ruhájú középkorú embernek, aki könyörgött, hagyja békén, hiszen ha eladja a virágot, azonnal élelmet vásárol, mert két napja nem evett. Rendôr ismerôsöm, amúgy érzékeny ember, megsajnálta a kukázót és menni hagyta. De azután lelkiismeret-furdalást érzett, mert hát végül ô is törvényt sértett azzal, hogy nem büntette meg a törvénysértôt. Azóta is kérdi magától, hogy jól járt-e el vagy sem? Egy másik alkalommal már a jegyzôkönyvet akarta kitölteni, amikor megjelent egy járôr, aki ismerôsként köszöntötte azt a személyt, akit ismerôsöm büntetni akart. A rendôr, miután megtudta, mi történt, felszólította a fiatal kollégát, hogy legyen elnézô, ugyanis a lakótelep biztonságára ô már nagyon régóta felügyel és végül is a vétkes jó ismerôse. A jegyzôkönyvet nem töltötte ki. Napokon át gondolkodott a történteken. Vádolta önmagát és elhatározta, hogy ilyet többé nem tesz. Végállomásunk felé félúton voltunk, amikor újra megszólalt, mondván, hogy el kell meséljen két "érdekes" esetet, mert úgy érzi, hogy kissé megkönnyebbül. Egy alkalommal méregdrága ruhába öltözött, jól ápolt személy keveredett galibába. A büntetés ötmillió lej volt. Amint ismerôsöm mondta, az illetô amolyan Becali-stílusban beszélt vele, és azt mondta, hogy helyben ad neki tízmillió lejt, ha nem ír jegyzôkönyvet, mert tudja, hogy a rendôrök fizetése alacsony. Az elsô pillanatokban a pénz kísértette, aztán mégis megírta a jegyzôkönyvet. Egy másik alkalommal házhoz hívták, ahol a férj gyakran verte a feleségét. Szétválasztotta ôket, az asszony összepakolt és elment a szüleihez. Néhány hét múlva a negyedben tartott szolgálatot, és kivel találkozott? Ugyanazzal az asszonnyal, aki pár héttel azelôtt elhagyta férjét, és aki most elmondta, hogy visszaköltözött hozzá, de olyanformán, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. És akkor azon morfondírozott ismerôsöm, hogy mit tesz, ha még egyszer ugyanahhoz a családhoz hívják, netán verekedés miatt.

Mosolyogva néztem a fiatalembert. Az már jó jel, ha vívódik. Csak gyôzzön a jobbik énje mindig.

Katalónia lakosságának túlnyomó többsége igennel fog voksolni a tartomány kibôvített autonómiájáról június 18-án tartandó helyi népszavazáson – derül ki egy friss felmérés pénteken közzétett eredményébôl.

A CIS közvélemény-kutató intézet adatai szerint a katalán választópolgárok 74,8 százaléka fog igent mondani a legfejlettebb spanyolországi tartomány autonóm státusának kibôvítésére. A részvételi arány a CIS szerint 55,1 százalékos lesz jövô vasárnap.

A madridi törvényhozás március végén hagyta jóvá a Katalónia autonómiáját kiszélesítô javaslatot. Ez a – spanyollal rokon, de attól jól megkülönböztethetô – saját nyelvet használó Katalóniát nemzetként határozza meg, bôvítve annak jogköreit az adózás és az igazságügy terén.

Ha a népszavazáson részt vevôk többsége csakugyan támogatja a szélesebb körû autonómiát, akkor az ezt megfogalmazó dokumentum már törvényjavaslatként kerül ismét a madridi parlament két háza elé ratifikálás céljából.

Mahmúd Abbász palesztin elnök aláírta pénteken azt a rendeletet, amellyel július 31-ére kitûzte a népszavazást a palesztin nemzeti megegyezési tervrôl – közölték a Palesztin Hatóság illetékesei.

Abbász várhatóan ma jelenti be hivatalosan a referendum idôpontját. A palesztin vezetô reményei szerint amennyiben elfogadják a dokumentumot, amelyet izraeli börtönökben raboskodó palesztin vezetôk állítottak össze, esély nyílik a palesztinközi ellentétek felszámolására.

A referendumot azt követôen tartják meg, hogy az Abbász vezette Fatah és a kormányon lévô Hamász palesztin mozgalmak közötti "nemzeti párbeszéd" eredménytelennek bizonyult. A nemzeti megegyezési terv, amelynek szerzôi képviselik a különbözô palesztin mozgalmakat, elôirányozza egyebek közt, hogy a palesztinok felhagynak az izraeli célpontok elleni támadásokkal, és kimondatlanul elismeri a zsidó állam létét.

Ajman az-Zavahri, az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat vezérének, Oszama bin Ladennek a helyettese a katari székhelyû al-Dzsazíra hírtelevíziónak eljuttatott videofelvételén arra buzdította a palesztinokat, hogy utasítsák el a népszavazást. "Palesztina nem válhat alku tárgyává. Palesztina iszlám föld, és felszabadítása minden egyes muzulmán kötelessége. Palesztin testvéreinket azért ostromolják, hogy teljes mértékben a keresztes és cionista erôk akaratának vessék alá magukat" – érvelt Zavahri a felvételen.

Roman Giertych lengyel oktatási miniszter felszólította csütörtökön a lengyel fôváros vezetôit, hogy tiltsák be a melegek tervezett varsói felvonulását. Indoklása szerint elejét kell venni annak, hogy a melegparádé részvevôi "reklámot csináljanak az obszcén viselkedésnek". "Botrányosnak" nevezte, hogy ilyen rendezvényeket engedélyeznek.

Giertych és pártja, a Lengyel Családok Ligája hosszabb ideje kampányt folytat a szombatra tervezett varsói melegparádé ellen. Varsó konzervatív vezetôi két éven át folyamatosan visszautasították a melegparádé megrendezésére vonatkozó kérelmeket, idén mégis engedélyezték a rendezvényt, feltehetôleg európai uniós tisztségviselôk és emberi jogi csoportok tiltakozásainak hatására.

A jelenlegi államfô, Lech Kaczynski sem engedélyezte a melegparádékat, amikor még Varsó polgármestere volt, mert nézete szerint "az ilyen rendezvények reklámot csinálnak a homoszexuális életvitelnek, amely pedig ellentétes a lengyelek túlnyomó többsége által vallott hagyományos katolikus értékekkel".

A lengyel homoszexuálisok képviseleti szervei gyakran panaszkodnak arra, hogy "a gyûlölet légköre" veszi körül az országban a melegeket, s csak súlyosbodott helyzet, amióta a Lengyel Családok Ligája május elején belépett a kormánykoalícióba. A szervezôk szerint a szombati lesz minden idôk legnagyobb felvonulása Lengyelországban a homoszexuálisok jogaiért.

Egy amerikai felmérés tanúsága szerint a muzulmán vallású országokban élô nôk nem érzik elnyomva magukat, viszont ragaszkodnak a választójog kivívásához.

A The New York Times által ismertetett Gallup- felmérésbôl kiderül: a számos iszlám országban megkérdezett nyolcezer nô közül egyetlen egy sem kifogásolta a fejkendô, illetve a burka viselését. (Utóbbi az egész testet és a végtagokat is befedô köpeny, amelyen csak a szemek elôtt van pár centiméter széles rés.)

Különösen fontosnak tartják a muzulmán nôk a választójogot: Libanonban a megkérdezettek 97, Egyiptomban és Marokkóban pedig 95-95 százaléka nyilatkozott ilyen értelemben. A pakisztáni nôk közül 68 százalék tartotta fontosnak a választójog megszerzését.

Férfi és nô egyenjogúságát viszont a többség nem tartja lényegesnek. A Gallup felmérése szerint Marokkóban (78 százalék), Libanonban (71 százalék) és Szaúd- Arábiában (48 százalék) a nôk jelentôs hányada úgy véli, hogy az egyenjogúság a nyugati világ ismérve. Többségük azon a véleményen van, hogy a nyugati értékek átvétele nem segíti elô a politikai és a gazdasági fejlôdést. A megkérdezett muzulmán nôk elsöprô többsége úgy nyilatkozott a Gallup munkatársainak, hogy saját (nemzeti) kultúrájuk legjobb vonása "az erkölcsi és vallási értékekhez való ragaszkodás".

Külön is figyelemre méltóak az elkerített utcákban épült luxuslakások, ahol a lakók rendelkezésére áll könyvtártól és úszómedencétôl kezdve szaunán át golf-, tenisz- és futball pályáig még a mozi is. A lakások ára négyzetméterenként (2900 eurónak megfelelô) 3500 dollár. A Buenos Airesben a kiválóan mûködô szolgáltatási rendszerben külön kutyasétáltatók állnak a lakók rendelkezésére, a szupermarketek pedig hazaszállítják a náluk vásárolt árut. Így azután akár el sem kell hagyniuk a lakóknak a magas falakkal körülvett, biztonsági ôrökkel és figyelô kamerákkal védett otthonaikat.

Megfelelô összegû peso birtokában jól lehet élni Argentínában. Igaz ugyan, hogy viszonylag csekély jövedelemmel rendelkezô ország, de ez alig gyakorol befolyást arra, hogy miként élnek a gazdagok. Míg ugyanis ôk az EU tagállamai mögött a 27. helyet foglalják el a leggazdagabbak sorában, addig az átlagos jövedelmet elérni nem tudók az 51. helyre szorultak – Albánia, Malajzia és Türkmenisztán mögött – a fejlôdô országok szegényeinek sorában.

A luxus felhôkarcolók tornyainak világában azonban néhány hónapja annál közelebb kerültek egymáshoz gazdagok és nyomorultak, mint ahogyan ezt egyesek szeretnék. Elôkelô éttermek és luxusáruházak között ugyanis nemrég rendszeresen osztanak levest hajléktalanoknak, ami azt bizonyítja, hogy a Puerto Madero luxusnegyedbe is bevonult a gazdagok és a szegények Buenos Airesre oly jellemzô ellentéte: felhôkarcoló és luxus az egyik oldalon, szegénység és nyomor a másikon.

(MTI) – Elfogadta a kormányprogramot és Gyurcsány Ferencet miniszterelnöknek választotta az Országgyûlés pénteken. A kormányprogramról és a miniszterelnök személyérôl a magyar Országgyûlés 206 igen, 159 nem szavazattal, tartózkodás nélkül döntött. A szavazáson a 386 képviselôbôl 365 honatya vett részt.

Az alkotmány szerint a miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés tagjai többségének – legalább 194 képviselônek – a szavazatával választja. A miniszterelnök megválasztása és eskütétele után a második Gyurcsány- kormány miniszterei az ülésterembe ünnepélyesen bevitt történelmi magyar zászlók elôtt letették az esküt és aláírták az esküokmányokat. Ezután az ülésteremben jelenlévôk elénekelték a Himnuszt.

Az új kormány minisztereinek kinevezési okmányait Sólyom László köztársasági elnök adta át.

Az államfô rövid köszöntôjében áttekintette a magyar parlamentarizmus hagyományait. Felidézte újévi televíziós beszédét, amelyben úgy fogalmazott, a választás nem élet-halál kérdése.

Ám az már sokkal fontosabb, hogyan tud úrrá lenni a kormány az elôtte álló nehézségeken – tette hozzá Sólyom László.

A rendszerváltás utáni magyar történelemben Gyurcsány Ferenc az elsô olyan kormányfô, aki újból, második alkalommal alakított kormányt. Elôször elôdje, Medgyessy Péter lemondását követôen, 2004. szeptember 29-én lett miniszterelnök, ám akkor nem országgyûlési választás után lett kormányfô. A rendszerváltás utáni idôszak történelmében ô az elsô olyan miniszterelnök, aki országgyûlési választás után is hivatalban maradt.

A második Gyurcsány-kormány tizenkét miniszterbôl áll, így ennek a kabinetnek van a legkevesebb tagja az 1990 után megalakult kormányok közül. A mostani kabinet átlagéletkora 50,2 év; legidôsebb tagja a 60 esztendôs Molnár Lajos – aki mindössze öt nappal idôsebb Gráf Józsefnél –, legfiatalabb minisztere a 34 éves Kóka János. Gyurcsány Ferenc 45 évesen kapta ezt a kormányalakítási megbízását.

A kabinetnek két nôi tagja van: Göncz Kinga és Lamperth Mónika, akik mindketten tagjai voltak az elôzô Gyurcsány-kormánynak.

Az ellenzékkel való együttmûködést hangsúlyozta Gyurcsány Ferenc a kormányprogram parlamenti vitáját követôen mondott zárszavában pénteken. A Fidesz szóvivôje az MTI-nek ugyanakkor jelezte: továbbra sem kívánnak részt venni a kormányfô által kezdeményezett ötpárti egyeztetésen, azt javasolják, hogy az Országgyûlésben vitassák meg a kétharmados törvényekrôl szóló kormányzati elôterjesztéseket.

A miniszterelnök a kormánypárti képviselôk tapsától kísérve parlamenti zárszavában úgy fogalmazott: "Ám legyen, üljön ott a magyar sajtó, ha ez a feltétel. De tárgyaljunk. (...) Tudják mit, ha az a feltétel, hogy ne nálunk, akkor Önöknél, tudják mit, ha nem jó a vasárnap, legyen a szombat. Tudják mit, tárgyaljunk, ez a legfontosabb".

Gyurcsány Ferenc csütörtökön a kormányprogram parlamenti vitájának expozéjában hívta vasárnap délutánra ötpárti egyeztetésre a parlamenti pártokat a közigazgatási, önkormányzati reformról szóló, kétharmados támogatást igénylô törvényekrôl. A Fidesz a felvetést azzal utasította el, hogy a parlamentben mind az öt párt jelen van, és a nyilvánosság is biztosított.

Bojkottálhatják a tanév végét és az országos vizsgákat a pedagógusok, ha a kormány nem tartja be a tanügyi szakszervezetekkel kötött egyezményt, nyilatkozta pénteken a Mediafaxnak Marius Nistor, a Spiru Haret Föderáció vezetôje.

Nistor aláhúzta, hogy a szakszervezeti tagok "kemény" tiltakozási formákra készülnek, megtörténhet, hogy meg sem kezdik a következô tanévet.

A pénteki "figyelmeztetô sztrájkôrség" után a tanügyi szakszervezet vezetôi más szakszervezetek képviselôivel találkoznak, hogy közösen döntsenek a következô akciókról.

Marius Nistor szerint a pénteki tiltakozás célja, hogy "Tariceanu tanulót osztályismétlôvé nyilvánítsák a vállalt kötelezettségek betartása tantárgyból". Ugyanezen listán szerepel "Sebastian Vladescu pénzügyminiszter és Markó Béla, az oktatásért felelô miniszterelnök-helyettes".

A tiltakozók Traian Basescu közbeavatkozását kérik.

A Spiru Haret szakszervezet mintegy 100-150 tagja pénteken 11 órakor jelent meg a kormány székháza elôtt, azzal vádolva a kabinetet, hogy nem tartotta be a tavaly novemberi általános tanügyi sztrájkkor tett ígéretét.

Gheorghe Izvoranu, a Spiru Haret Föderáció elnöke elmondta, hogy a pénteki akció "figyelmeztetés".

Izvoranu azzal vádolta a kormány tagjait, hogy nem vettek részt az utolsó egyeztetésen, kiemelve, hogy a tanügyi szakszervezet tagjai "nem a DP-vel kötöttek egyezséget, hanem Románia kormányával".

Calin Popescu Tariceanu korábban kijelentette, hogy " az egyezmény minden pontját megvalósították", éppen ezért a szakszervezeti vezetôk egy "ábécéskönyvet ajándékoznak" a kormányfônek, hogy tanuljon meg olvasni és lássa meg, hogy a bérezésre vonatkozó rész, azaz "a második pont megoldatlan", tette hozzá Gheorghe Izvoreanu.

Tegnap délelôtt megyénkben járt Elard Escala, Peru bukaresti nagykövete, akit Marco Antonio Santivánez követségi titkár kísért el körútján. A küldöttség elôször Szászrégenben meglátogatta a hangszergyárat, majd Dorin Florea polgármesterrel, Burkhárdt Árpád és Pora Zamfira alprefektusokkal, illetve Cornel Grozával, a megyei tanács alelnökével találkozott, végül a kereskedelmi kamaránál üzletemberekkel is tárgyaltak. Elard Escala elsôsorban a gazdasági befektetési és kereskedelmi lehetôségek felôl érdeklôdött, de amint elmondta, országa kulturális hagyományait is szeretné nálunk népszerûsíteni.

A marosvásárhelyi és a magyar elöljárók a helyi gazdasági, turisztikai, befektetési lehetôségeket ismertették a vendégekkel. Elard Escala elmondta, elsôsorban az együttmûködés lehetôségeit szeretné feltérképezni, amelyeket majd konkrétan közvetíthet hazája üzletemberei felé. A nagykövet tudomása szerint 54 cég ápol üzleti kapcsolatot Romániával. Peru 28 millió lakosú ország, fôvárosában, Limában 8 millióan élnek. Az utóbbi esztendôkben dinamikusan fejlôdik a gazdasága, az országos bruttó össztermelés 6 %- kal nôtt, ami a Latin-Amerikában rekordot jelent. Földrajzi fekvésének köszönhetôen gyakorlatilag a Föld minden égtájára jellemzô övezetekkel találkozhat az odalátogató. E lehetôség korszerû kihasználása eredményezte a gazdasági fellendülést. Az ország 60 %-át trópusi ôserdô borítja, amely érintetlen. Az ország elsôsorban kávét, déligyümölcsöket, fûszereket és hallisztet exportál. Megnövekedett a mezôgazdasági termelés is. Mindenekelôtt kukoricát és krumplit szállítanak Európába, hiszen mindkét növény ôshazája Peru. Érdekességként megtudtuk, hogy 1338-fajta burgonyát termesztenek. Nagyon keresett cikk lett az alpakagyapjú, ami könnyebb és nyolcszor melegebb, mint a juhgyapjú. Ezeknek a forgalmazására keresnek romániai partnereket.

A nagykövet elmondta, hogy országa legutóbb a Bukaresti Nemzetközi Vásáron (TIB) mutatkozott be, legközelebb pedig július 28-án, a nemzeti ünnep alkalmával a nagykövetségen rendeznek olyan fogadást, ahol közelebbrôl meg lehet ismerkedni Peruval.

Jó hírként közölte, hogy a májusi Európai Unió – Latin Amerika csúcstalálkozón az országok képviselôi megegyeztek abban, hogy szabadkereskedelmi egyezményt kötnek, ami azt jelenti, hogy az unió és a részt vevô latin- amerikai országok között adó és vámilleték nélküli áruforgalmat lehet majd lebonyolítani. Júliusban kezdik meg a tárgyalást az unióval, s várhatóan a Limában 2008-ban sorra kerülô újabb csúcstalálkozón írják alá az egyezményt. Ha Románia is tagja lesz az Európai Uniónak, akkor az itteni üzletemberek is részesülhetnek e kedvezményben. Ez a lépés határozottan fellendítheti majd a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat.

Elard Escala elmondta, környezetvédelmi és turisztikai tapasztalatcserére is sor kerülhet. Náluk igen szigorú programok alapján gondozzák az ôserdôket. Peru erôssége a kulturális turizmus, Romániáé pedig a faluturizmus – e két területen lehet majd együttmûködni.

A nagykövet felajánlotta, hogy mintegy 60 inka kor (i. e. 3000) elôtti kerámiaedénybôl rendezhetô kiállítást Marosvásárhelyen, ugyanakkor fotókat és festményeket is valamely szakintézmény rendelkezésére bocsáthatnak, mi több, a díjnyertes perui filmekbôl fesztivál is szervezhetô.

A nagykövet érdeklôdött a néphagyományok iránt is. Elmondta, négyszer járt Segesváron, egy alkalommal a középkori fesztivál vendége volt, de igen érdekli a Felsô-Maros menti folklórfesztivál is. A látogatás a kereskedelmi kamaránál ért véget, ahol üzletemberekkel a konkrét gazdasági, kereskedelmi együttmûködésrôl tárgyaltak.

A megye nôvállalkozói találkoztak tegnap a Kis- és Középvállalatok Országos Ügynöksége (ANIMMC), a helyi közigazgatási szervek és a vállalkozói szféra képviselôivel. A rendezvényre, amelynek címe Üzletasszonyok napja, célja pedig a nôk egyéni kezdeményezésének a serkentése volt, az üzleti sikerek bemutatásával, termékkiállítással, illetve a kis- és középvállalatok támogatását célzó programok, valamint helyhatóságok és helyi intézmények támogatási ajánlatának ismertetésével, a Maros Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara székhelyén került sor. Az eseményt az ANIMMC, a Brassó, illetve a Maros Megyei Kereskedelmi Kamara, valamint az Euro Info Center RO825 szervezte.

Stela Bataga, az MMKIMK programigazgatója szerint a tanácskozást azoknak a nôknek szentelték, akik már részei az üzleti életnek, vagy vállalkozást szeretnének indítani. Bemutatták a kamara két saját projektjét, amelynek egyikét európai uniós pénzalapokból finanszírozzák, a másikat az Országos Kereskedelmi Kamara támogatja. A programok egyfelôl a vállalkozói szféra uniós integrációra való felkészítését, másfelôl a megye vállalkozói potenciáljának a támogatását és promoválását célozzák. Egy adatbázist akarnak létrehozni és katalógust készíteni az interneten, hogy azok a vállalkozások, amelyek részt szeretnének venni a programban, könnyebben információhoz jussanak.

A találkozónak inkább tájékoztató jellege volt, ahol a Kis- és Középvállalatok Országos Ügynökségének a képviselôi ismertették a kis- és középvállalatok támogatására beindított programokat. A résztvevôk ugyanakkor megismerhetik az Euro Info Center RO825 ajánlatait, a pénzügyi hivatalok képviselôi pedig arról tájékoztatták a jelenlevôket, hogy mi módon támogatják a vállalkozói szférát. Végül a megye sikeres üzletasszonyai mutatkoztak be, beszéltek a tapasztalataikról, elmondták, mi a sikerük titka, de szóltak nehézségeikrôl is.

A nôk vezetô szerepének a növekedése sokkal jobban látható a gazdasági életben, mint például a politikában. Romániában, ha változás észlelhetô mind mentalitás, mind menedzsment irányában, a nô igazán feleúton van ahhoz, hogy bár a fele erôt átvegye.

Lucia Briscan, a Maros Megyei Nôk Fórumának elnöke a nôi "leadershiprôl" tartott elôadását követôen a lapunknak nyilatkozva elmondta:

– Nagyon fontos a nôknek meghallgatni egymást, hogy hogyan kezdtek el egy vállalkozást, hogy törtek fel, és az olyanok szerepe mint az enyém –, aki nem feltétlenül gazdasági erôt képviselek itt, hanem inkább ideológiai erôt –, az, hogy ráébresszem a nôket arra, hogy igaz, hogy szinte mindegyikünk a saját erejébôl, egyénileg tört fel, de a szolidaritás, a többi nôi kollégára való odafigyelés nagyon fontos. Ugyanis minden nô, aki el akar indulni ezen az úton, elsôsorban azt szeretné, ha a többi nô segítené. Nem anyagi segítségre gondolok, hanem egyszerûen a példa erejérôl beszélek, a szolidaritás fontosságáról. Sajnos, sok nô azt mondja, hogy én is megkínlódtam, kínlódjon más is.

Az elôadó arra is felhívta a figyelmet, hogy sok nemkormányzati szerv van, amelyik segíthetné és segíti is a nôket abban, hogy minél jobb vezetô személyiséggé váljanak. Mert megvan a belsô indíttatás, van ráérzés, megvan a képzés, de sokat számít ez a segítség is.

– Véleménye szerint mi a legfôbb akadálya annak, hogy a nôk érvényesülni tudjanak?

– Szerintem még mindig a mentalitásról kell beszélnünk. De azt sem szabad elfelejteni, hogy amíg Romániában ezelôtt tíz évvel elképzelhetetlen volt, hogy például elnökjelölt legyen egy nô, mára már lehet beszélni róla. Ugyanakkor minél többen rá kellene jöjjenek arra, hogy a gazdasági erô minimum 30%-a nôi kézben van. A másik, amit meg kellene érteni, hogy nem azt jelenti a nôi "líder", hogy minél inkább a férfihoz akar hasonlítani, a nô saját énjét kell belevigye akár az üzletbe is, mert csak így változtathat valamit.

– Lia Baculeától (Maros Megyei Kereskedelmi Kamara) megtudtuk, hogy a Maros Megyei Kereskedelmi Kamaránál bejegyzett vállalatok egyharmadát nôk menedzselik, fôleg az utóbbi idôben nôtt meg azoknak a vállalatoknak a száma, amelyet nôk vezetnek. A kamaránál kb. 800 vállalat van bejegyezve, ebbôl 300-400-at hölgyek vezetnek. De sok olyan kereskedelmi társaság van, ahol az adminisztrátor nô, a helyettese férfi, azoknak a vállalatoknak a száma, amelyeket kizárólag nôk vezetnek, száz körül van.

– Az épület földszintjén a részt vevô vállalkozók termékeibôl nyílt kiállítás várta az érdeklôdôket.

Bárhol vannak játékterek,

láthatod: a labda kerek.

Elszalasztod? Férfibánat.

Harcra fel! Ne tátsd a szádat!

Nincs tilalom, nem vagy VB-n,

szerencséd lehet a végén.

Csak vigyázz, hogy ne fuss lesre,

idô elôtt ne ess hasra!

Partvonalról néz az asszony,

mindig kész, hogy megnyivasszon.

Megbánod még azt a napot,

csillagot látsz s sárga lapot.

De ki legény, fel nem adja,

kapura tör, nincs kispadja,

nem nyugszik, nem tartalékol,

míg a kakas kukorékol.

Gólvágyad belülrôl bökdös?

Orrod elôtt ring a pöttyös.

Húj-húj-hajrá!

Járom az utat…

… a marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceum elôtt, ahol akaratlanul felidézôdnek bennem azok a kicsengetési ünnepségek, melyeken minden júniusban generációk egész sorát búcsúztatták az alma matertôl.

A kicsengetési ünnepség régi hagyomány. A középkorban a kolostori iskolákban szentmisén Isten áldását kérték azok számára, akik tanulmányaikat befejezték.

A reformáció megjelenésével ünnepélyesebbé vált a végzôs diákok búcsúztatása. Az istentiszteleten az iskolák rektorprofesszorai rövid búcsúbeszédet mondtak, majd a végzôsök az iskola folyosóin végigballagva, levonultak az iskola udvarára. Az ünnepség legfelemelôbb pillanata az volt, mikor a végzôs diákok átadták az iskola zászlaját az utánuk következôknek, majd kezet fogtak az iskola tanáraival és lélekharang kongatása közepette elhagyták az iskolát…

Városunkban a Református Kollégiumban hosszú idôn át így zajlott le a kicsengetési ünnepség, de évrôl évre új motívumokkal bôvült. Így például szokássá vált, hogy a temetôben megkoszorúzták az iskola tanárainak, köztük a Bolyaiak síremlékét, majd családi ebédeken vettek részt. Este az iskola konviktusában zárt körû banketten, fehér asztal mellett találkoztak tanáraikkal, ahol felidézték a hozzájuk és az iskolához fûzôdô emlékeiket. Jó hagyománynak bizonyultak a XIX. század közepétôl rendszeresített tablók, melyek ma önazonosságunkat hirdetik.

A XX. század elsô felében a város valamennyi iskolájában hasonló módon szervezték meg a kicsengetési ünnepségeket. Lassan a román tannyelvû iskolák is átvették a ballagás hagyományait (még a nevén se változtatva), elfogadhatónak minôsítették ezt az erdélyi közös kultúrkincset.

1948-ban államosították az iskolákat, felsôbb parancsra megtiltották, késôbb csak sajátos forgatókönyv alapján engedélyezték ezeknek az ünnepségeknek a megtartását.

1989 után az iskolavezetés és a végzôs fiatalok döntik el saját búcsúztatásuk forgatókönyvét, melyek között szerepelnek az év végi tanár–diák futballmeccsek, kirándulások, kicsengetési kártyák kinyomtatása, osztálytablók elkészítése és magának az ünnepségnek a megszervezése.

Véleményem szerint az iskoláknak kerülniük kell a hosszan tartó ünnepséget s a véget nem érô beszédeket. Csökkenteni kell a kicsengetéssel járó fölösleges kiadásokat, le kell mondani a lakodalomra emlékeztetô ebédekrôl, a vendéglôi, túl költséges bankettekrôl, tûzijátékokról. Ehelyett szolidabb, családias hangulatot biztosító összejöveteleket kell szervezni az osztálytermekben, a szülôk közremûködésével, de biztosítva a tánc lehetôségét egy arra alkalmas helyiségben.

Vissza kell adni a megye összes iskoláiban ennek az ünnepnek eredeti jellegét és biztatni a végzôs diákokat a helytállásra, a továbbtanulásra, a hazai körülmények között való érvényesülési lehetôségek megpályázására.

Fodor Sándor (S.)

A világ lerombolásához elegendô, ha mindenki a kötelességét teljesíti. (Winston L. Churchill)

A németek félik Istent,és mást senkit!

(Otto v. Bismarck)

1. A BÉCSI KONGRESSZUS (1814. 9. 18 – 1815. 6. 9.)

1813. okt. 16-19. között zajlott le "a népek csatája" Lipcse mellett. A halottak a csatatéren maradtak, Lipcse városának utcáin pedig nem kevesebb, mint 30.000 sebesült katona kóborolt céltalanul, éhezett, koldult és szenvedett. A városban utálatos bûz terjengett, szenny és szemét mindenütt. A sebesültek nagy része elpusztult az utcákon, velük senki nem törôdött; közöttük voltak franciák, németek, oroszok, baskír íjászok (akik okt. 18- án az esô miatt íjaikat nem használhatták!), huszárok, akik alól kilôtték lovaikat. Az elesettek, miután kifosztották ôket a még felhasználható javaikból, közös sírba kerülve bevonultak a történelembe. Mint hôsi halottak. Ôk azok, akiknek emlékmûvei elôtt a "hálás" utókor el szokta végezni szokásos lelki gyakorlatait.

1814. szept. 18-án tehát összeült az akkori Európa színe-java, hogy helyreállítsák a kontinens Napóleon által felborított régi rendjét. Nem kevesebb, mint 700 résztvevô képviselt 200 (!) országot, hercegséget és városi szövetséget. A nép nyomorgott, a kongresszus táncolt – ez volt a korabéli, igen találó mondás. Bécs városa ugyanis gondoskodott a – mai szavakkal – keretprogramnak nevezett rendezvényekrôl. Metternich, Talleyrand, Sándor cár voltak a fôszereplôk. Napóleon azonban visszatért Elbáról 1815. március 15- én, 100 napra; majd 9 nappal a kongresszus befejezése után a császár végleges vereséget szenvedett Waterloo- nál. A kongresszus mérlege: kivéve a napóleoni szekularizációt, megtörtént a teljes restauráció; megalakult a Szent Szövetség, a Deutscher Bund, s felosztották Lengyelországot. A restaurációtól az út egyenesbe vezetett 48 márciusához.

2. KÖZTES JÁTÉK: A NÉMET CSÁSZÁRSÁG KIKIÁLTÁSA 1871. JANUÁR 18- ÁN

A porosz–francia háború során a Sedannál elszenvedett súlyos katonai vereség után kikiáltják a német császárságot, éspedig, megalázásképpen, az oroszlán barlangjában, a versailles-i palota tükörtermében; megalakul tehát a német nemzeti állam; francia oldalon pedig a francia, ún. elsô köztársaság.

3. A BERLINI KONGRESSZUS (1878. JÚNIUS 13 – 1878. JÚLIUS 13.)

Nincs bizonyíték arra, hogy Churchill mikor fogalmazta meg az itt mottónak választott passzusát. Tény azonban, hogy a Berlini Kongresszus idején fénypontján állott a versailles-i palota tükörtermében 1871. január 18- án kikiáltott német császárság, továbbá a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchia is. Ennek megfelelô súllyal foglaltak helyet a tárgyalóasztalnál; a képen látható: bal oldalon áll gróf Károlyi Alajos, a monarchia berlini nagykövete, középen gróf Andrássy Gyula, a monarchia külügyminisztere, mellette Bismarck kancellár kezet fog az orosz Suvalovval.

Mindenki a saját kötelességét teljesítette, és egy kerek hónap alatt megtörtént Európa teljes átrendezése, új államok létrejöttével. S ezzel elvetették az elsô világháború vetômagvát, ami majd el fog vezetni a második világégéshez is. A Berlini Kongresszus résztvevôi számára csak az lehetett a kérdés, mikor és hol találkoznak majd a csatatereken.

Dr. Szôcs Károly

Rúzsa Magdolna hamarosan beköltözhet nyereménylakásába, amelyet a budapesti XVI. kerületi Malomdomb lakókertben építettek fel – hangzott el a szerda délelôtti lakásátadó ünnepségen.

A Megasztár harmadik szériájának húszéves gyôztese immáron hivatalosan is boldog tulajdonosa a városközponttól mintegy félórányira fekvô, zöldövezeti lakókert második emeleti, 38 négyzetméteres, amerikai konyhás lakásának. "Remélem, egy hónapon belül be tudok költözni, már csak a bútorokat kell kiválasztanom. A konyha berendezésénél kétféle stílusban gondolkodom. Láttam egy mexikói bútort, de nagyon tetszene egy másik, bordó összeállítás is. Nem akarok túl nagy zsúfoltságot, ezért összecsukható ágyat választok. Nyáron meg kell szereznem a jogosítványt is, hiszen hamarosan megkapom a nyereményautót is" – mesélt 2006 hangja a terveirôl. Magdi egyelôre egyedül költözik, de szeretné, ha sok barátját láthatná vendégül. "Fontos, hogy csendes, nyugodt környezetben fogok lakni, hiszen én is ilyen vidékrôl származom.

Azt szeretném a legjobban, ha a bátyám sokat lenne a közelemben. Háziállatnak pedig egy halat biztosan magammal hozok."

Szerencsére a lakókert idôben elkészült, így az idei gyôztesnek nincs oka panaszra. Csikós Balázs, a lakókertet építtetô, ingatlanfejlesztô és értékesítô Elephant Holding pénzügyi igazgatója elmondta, hogy a garzonlakás kulcsrakész. "Magdi lakása 12 millió forintot ér, és örülnénk, ha sokáig jól érezné itt magát, de természetesen szabadon rendelkezhet vele." A pénzügyi igazgató utalt arra is, hogy Molnár Ferenc Caramelnek, a zenei tehetségkutató verseny elôzô gyôztesének lakásátadása igencsak elhúzódik, így a cég 2005 hangjának is felajánlott egy lakást a lakókertben. "A TV2 még nem válaszolt a megkeresésünkre." Yan Lis, a cég ügyvezetô igazgatója szerint az elsô ütemre tervezett lakások már beköltözhetôk, a második ütem pedig karácsony tájékán készül majd el. A Malomdomb lakókertben összesen 350 lakást építenek.

Az elsô ezer éve folyamán

A magyar nemzet egyik zárt tömegben letelepedett honfoglaló törzse Erdély területén a magyar nyelvû székely nép volt. A székely nemzetség élén a nemzetségi hadnagyok álltak, a székek kialakulása után a székely kapitányok. A székelység (siculitas) szabadsággal élt.

Székelyföldön, így Marosszéken is a törvénykezést a falusi-városi elöljáróság, a fôkirálybíró vagy annak helyettese végezte. Az 1460-as évi okirataink már a város bíróiról tesznek említést, melyek a város önkormányzata létezésérôl tanúskodnak.

1484-ben, Mátyás király korában, Székelyvásárhely önálló joggal bírt. A város polgársága ügyeinek intézését a városi tanács végezte. A középkor embere közösségben, társadalmi vagy foglalkozásbeli rendekbe csoportosulva élt. A városban lakók városi polgárként élték szorgalmas és alaposan megfontolt életüket. Elôítéletre hajlamosak voltak, a város tanácsa rendeleteit vallásos alapon szerkesztette, a vallás ellen vétôket szigorúan büntette. A város lakossága iparral és kereskedelemmel (vásárlással) foglalkozott. Az iparosok iparáguk szerint céhekbe tömörültek, kiváltságlevelek szabták meg a különbözô céhek mûködését. A céhiparosok közül sokan a város vezetôségének, tanácsának tagjai voltak. Borsos Tamás, a szûcsmester 1597-ben a város jegyzôje, 1599-ben fôbírája volt. Itt jegyzem meg, Borsos Tamás 1602-ben kezdte el a marosvásárhelyi vár építését középkori elôképek hatása alatt. Az építkezést a céhek 1653-ban fejezték be.

A város élén a bíró, illetve a tanács állt. A tanács esküdt tagjainak száma 12 volt. Kezdetben az igazságszolgáltatás a bíró hatáskörébe tartozott, de minden ügyben a tanáccsal együtt döntött. A város fôbíróinak névjegyzéke 1467-tôl kezdve ismeretes. A város elsô fôbírája Szabó Balázs volt, a polgármesteri címet elsôként Petri Ádám vette föl 1854-ben. Benkô Károly adatai szerint 1487-tôl 1902-ig 72 bíró-tanácsos neve ismeretes, 1902-ben dr. Bernády Györgyöt választották meg polgármesternek.

A város módosabbjai a vár kerítôfalainak elkészülte után, az ellenséges hordák villongásai idejére gondolva, menedék-, szükségházakat építettek a vár területén. A földszintes kis házak a Kozma és a Demjén utca mentén sorakoztak.

A szabad királyi város, Marosvásárhely tanácsa 1640. január elsején hozott határozata értelmében: "… a város Bírája a Tanácsot ne a maga házához, hanem a Városházához hívassa és ott legyen minden belsô és titkos dolgoknak igazgatása". Az idézett határozat értelmében a város elsô tanácsháza a vár területén volt, az említett kis házak sorában. E tanácsház méreteirôl régi okiratok nem tesznek említést, de annak összetétele, a város méretét véve alapul, 3–4 szoba nagyságú lehetett.

(Folytatjuk)

Keresztes Gyula

Magyar vadászok afrikai trófeáiból nyílt kiállítás a baranyai múzeumok igazgatóságának természettudományi gyûjteményében Pécsett.

Az igazgatóság, az Országos Vadászkamara és a Világjáró Magyar Vadászok Klubjának közös tárlata mintegy félszáz különbözô trófea, továbbá kitömött vadak, vadászati felszerelések és fotók segítségével ízelítôt ad az érdeklôdôknek az afrikai vadászat szépségeibôl, nehézségeibôl, magyar vadászoknak a fekete kontinensen szerzett élményeibôl.

A június 24-ig nyitva tartó tárlaton csíkos gnú, nyugati nagy kudu, jávorantilop, impala és Thomson- gazella ugyanúgy látható, mint puskavégre csak ritkán kerülô nyala és licsi – az utóbbi elejtéséért mintegy félmillió forint értékû eurót is fizetnek a vadászok.

A rendezôk külön helyiségben tisztelegnek Kittenberger Kálmán (1881-1958) vadász, író elôtt, akinek mûvei, munkássága nyomán sok fiatal kapott kedvet a vadászathoz. Az Afrika-utazó eredeti sátrát, használati tárgyait, sôt csapdáit is megszemlélheti a közönség.

A 2001-ben alakult Világjáró Magyar Vadászok Klubjának elnöke, Békés Sándor az MTI-nek elmondta: Afrika egyre népszerûbb a magyar vadászok körében, közülük évente több százan próbálnak ott szerencsét.

A legkedveltebb célország Tanzánia, Namíbia és Dél-Afrika, ahol számukra egzotikus állatokra vadászhatnak.

Békés Sándor utalt rá: Magyarországon mindössze öt nagyvadra lehet vadászni, és egy tíz kilogramm agancssúlyú gímszarvas-bika elejtése után egymillió forintot kell fizetni. Afrikában viszont ezért a pénzért négy-öt antilop lehet a zsákmány.

Csipkelôdhetnénk az idei nyári divat trendjén, hiszen a nyolcvanas évek köszönnek vissza a divatbemutatókon és a kirakatokból. Csipkék, fodrok, sokféle kelmén és minden mennyiségben.

Csipke, pliszé, fodor. Ezek a nyári divat kulcsszavai. És mindez többnyire lenge, áttetszô anyagokból. Meg nyomott, virágos és a hetvenes éveket idézô op-art mintás kelmékbôl.

A csipke mindenekelôtt a fehérnemû jellegû blúzoknál, mídereknél, blúzt helyettesítô melltartókon jelenik meg. Amint azt már átéltük úgy húsz évvel ezelôtt, a kosztümök, blézerek alá csipkés, flitteres, csillogó kövekkel kirakott melltartókat ajánlanak a divatdiktátorok. A kabát ilyenkor természetesen begombolás nélkül viselendô.

Ám a csipke önálló életet is él. Földig érô, béleletlen fekete, fehér aljak formájában, ugyancsak bélelés nélküli csipke nadrágokban – shortként vagy bokáig érô szárral, egyre megy. A csipke arra is jó, hogy keretezzünk vele! Csipkebetétet illesszünk a blúzba, topba, a szoknya aljára varrjuk, a ruha elejét cseréljük le csipkére, a tavalyi holmikat felújítva.

Igazi újdonság a pliszé – így a divatlapok. Csakhogy, aki már megért húszegynéhány tavaszt, az tudja, nincs új a nap alatt, a divatban sem. Ôk emlékeznek arra, hogy jó negyedszázada Bécsbôl mindenki a pliszírozott, úgynevezett dobozruhával érkezett haza. Praktikus volt, nem gyûrôdött, kiváló úti holminak bizonyult. Aztán itthon is megjelentek a százszázalékos mûanyag csodák.

A mostaniak már nem ilyenek. Selymek, muszlinok, zsorzsettek omlanak alá lágyan pliszírozva és mélyen dekoltálva. Már ha ruháról, topról van szó. A szoknyák pedig nagy bôséggel ölelik körül a nôi csípôket.

Fodorból sosem lehet sok. Giambattista Valli sztártervezô például csak egymás alá sorolt fodrokból álló modellt kerált. A ruha derekát széles öv fogja össze. Persze, a fodor zsabóként, az arcot keretezve, vagy szoknya hosszabbításaként is jelen van. Miközben az egyre bôvülô fodrok gyakran szoknyává is egyesülnek. Hosszába, keresztbe, átlósan futó fodrok a ruha anyagából vagy éppen eltérô színû, mintájú kelmébôl – mindez megengedett. Sôt, a fodrok ott vannak a csipkén, a pliszén is – saját anyagukból vagy selyembôl, tüllbôl kombinálva.

-kerzsi-

Az Egyesült Államok és Németország már 1958-ban tudta, hogy hol és milyen fedônév alatt rejtôzik Adolf Eichmann SS-alezredes, az európai zsidóság megsemmisítésének egyik fô irányítója, de hallgatott róla, mert attól félt, hogy ezzel aláássa a kommunistaellenes erôfeszítéseket Nyugat-Németországban – ez derült ki az Egyesült Államok Nemzeti Archívuma által kedden nyilvánosságra hozott, a Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) eddig titkosként kezelt irataiból.

A CIA újabb 27 ezer oldalnyi dokumentum titkosságát oldotta fel a náci háborús bûnök nyilvánosságra hozásáról 1999-ben elfogadott amerikai törvény alapján. Az iratok betekintést nyújtanak a hidegháború megnyerésére elszántan törekvô amerikai hírszerzô szolgálatok homályos világába, és megismerhetôek belôle azok az erôfeszítések, hogy náci háborús bûnösöket kémként használjanak fel, ami történészek szerint többségében megbízhatatlan, az amerikai nemzetbiztonsági érdekek szempontjából nézve olykor katasztrofális következményekkel járó információk beszerzését eredményezte.

A nyilvánosságra hozott iratokból kiderül: egy, a CIA-nak 1958. március 19-én eljuttatott feljegyzésben nyugat-németországi hírszerzési tisztek megírták, hogy Eichmann 1952 óta Argentínában él Clemens fedônéven.

Az iratokat megtekintve Timothy Naftali, a Richard Nixon Elnöki Könyvtár és Múzeum igazgatója azt mondta, hogy ezek szerint Németország és az Egyesült Államok már 1958-ban elfoghatta volna Eichmannt, de mindkét ország inkább hallgatott és nem adta át Izraelnek ezt az információt, mert attól tartott, Eichmann beszélni fog, és így fény derül Hans Globkénak, Konrad Adenauer akkori német kancellár nemzetbiztonsági tanácsadójának a náci múltjára. Eichmannt végül izraeli ügynökök 1960-ban Buenos Airesben elrabolták, és Jeruzsálembe vitték, ahol bíróság elé állították. Halálra ítélték, 1962-ben felakasztották.

A dokumentumok tanúsága szerint az amerikai hírszerzô szolgálatok nemcsak hogy együttmûködtek náci háborús bûnösökkel a hidegháború idején, hanem maguk is takargatták a nácik által elkövetett bûnöket. Segítettek eljutni háborús bûnösöknek az Egyesült Államokba, és aztán kémként használták fel ôket. A cél érdekében a CIA megtévesztette a bevándorlási hivatalt is, eltitkolta a hivatal elôl "védenceinek" náci múltját, leplezve ezáltal a náci bûnöket.

"A háborús bûnösök híreszteléseket és pletykákat adtak el, vagy azért, hogy elkerüljék a múltbeli bûneikért a büntetést önnön érdekbôl vagy politikai célokból, amelyek nem feltétlenül voltak összeegyeztethetôek az amerikai érdekekkel" – mondta Robert Wolfe történész, aki Naftalival együtt arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok tanulhatott volna a náci bûnösök kémként való felhasználásának negatív tapasztalataiból, és így elkerülhette volna a kudarcot az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat esetében.

Két székely utazik a vonaton. Jön a kalauz és kéri a jegyeket. A jegyeket kezelés után visszaadja. Az egyik székely félhangosan szól a barátjának, hogy "nem vette észre".

A kalauz fél füllel meghallotta és kis idô múlva újból kérte a jegyeket. Az egyik székely szintén félhangosan azt mondta: – esmét nem vette észre. A kalauzt bosszantotta a dolog, elment a kollégájához és megkérte, hogy vizsgálja át a székelyek jegyét, mert nem biztos, hogy jók a jegyek. Visszatérve a barátja közölte, hogy átvizsgálta a jegyeket és jók voltak. Kis idô múlva a kalauz elmegy a székelyekhez és közli, hogy a legközelebbi állomáson fél órát áll a vonat és ô hajlandó egy liter bort fizetni a székelyeknek, ha elmondják, hogy mit nem kezelt jól. Valóban a következô állomáson leszállva a restiben megitták a liter bort és a kalauz kérte, most már mondják meg, mit nem kezelt jól, mire az egyik székely azt felelte, hogy kicserélték a jegyüket.

*

A székely a komájával a kommunista Kádár idejében felmentek Budapestre és el akartak menni a lóversenypályára. Meg is szólítottak egy rendôrt, és köszöntötték: – Adjon isten, erre a rendôr úgy felelt, hogy szabadság. A székely azt mondta, hogy na, e kéne nekünk és egy kicsi jó májusi meleg esô. A rendôr közben megmagyarázta nekik, hogyan jutnak el a lóversenypályára. Megérkezve a lóversenypályára, megkérdezték a rendezôt, hogyan kell itt játszani, hogy nyerjenek.

A rendezô azt mondta, találjanak ki egy érdekesebb számot, arra a számra és arra a lóra fogadjanak. A két székely gondolkozott, milyen érdekes számot tudnának kitalálni, míg az egyik megszólalt: – Te egy héten hányszor tekered meg az asszonyt? Azt mondta, én legalább kétszer és te legalább háromszor.

Na, három meg kettô az öt. Tesznek az ötös lóra. Megy a vágta, izgatottan figyelik, hogy melyik ló szalad be elsônek, az egyes számú ló a gyôztes. Erre összenéz a két székely és azt mondja az egyik: – Komám, én se mondtam igazat, de te is hazudtál.

Késôbb a székelyek elmennek az Operettszínházba, ahol Lehár A mosoly országa címû operettet adták. A tenorista énekelte, hogy vágyom egy nô után, egy nô után kerget a vágy. Egy bizonyos idô után a faluban a székelyek újból találkoznak és elmennek a kocsmába. Az egyik odahívja a zenészt, hogy muzsikálja el, de nem jutott eszébe a címe a dalnak és megkérdezte a barátját, hogy is hívták azt a dalt az operettbôl. Erre a másik gondolkozni kezdett és rávágta, hogy kívánom, kívánom a fehérnépet.

(Havadi Tibor gyûjtése)

Június 10-én ünnepli nyolcvanötödik születésnapját Fülöp edinburgh-i herceg, II. Erzsébet brit királynô férje.

"A királyi hitves" Korfu szigetén született 1921-ben. Apja, András görög herceg ereiben dán, porosz és orosz uralkodók vére csörgedezett, anyja Aliz battenbergi hercegnô volt, a bonyolult családi kötelékek révén a herceg késôbbi feleségének, II. Erzsébetnek is rokona. Fülöp fôként Angliában nevelkedett és járta iskoláit, a dartmouth-i Királyi Haditengerészeti Fôiskolán osztályelsôként végzett. 1940 januárjától a haditengerészetnél szolgált: több csatában is kitüntette magát, részt vett a szicíliai partraszállásban és a csendes-óceáni hadmûveletekben.

Erzsébettel – annak nyolcéves korában – egy esküvôn találkozott elôször. Hivatalosan csak 1939- ben mutatták be ôket egymásnak, amikor a királyi család Dartmouthba látogatott és a 18 éves kadét lett a 13 éves hercegnô kísérôje. A fiatalok egymásba szerettek, 1943-ban Fülöp már a királyi családnál töltötte a karácsonyt. Eljegyzésüket 1947-ben hirdették ki hivatalosan, az esküvôt fényes pompával 1947. november 20-án tartották. A Windsor-ház történetének eddigi legtartósabb házasságából négy gyermek – Károly trónörökös, Anna, András és Edward – született.

Fülöp 1947. február 28-án vette fel a brit állampolgárságot és a Mountbatten nevet, de a házasság érdekében le kellett mondania görög és dán trónigényérôl. Kárpótlásul apósa, VI. György király jóvoltából edinburgh-i herceg, Merioneth lordja, Greenwich bárója, a Térdszalagrend lovagja lett és használhatja az ô királyi fensége címet is.

Fülöp az esküvô után folytatta katonai pályafutását, 1948-tól 1952-ig VI. György szárnysegéde volt, 1953-tól flottatengernagy és légimarsall. II. Erzsébet trónra lépése óta elsôsorban a királyi hitves feladatkörét látja el, minden állami látogatásra elkíséri az uralkodót, így Magyarországon is járt 1993-ban.

Fülöp herceg számtalan jótékony célú társaságban vállal szerepet, egyebek között elnöke volt a Tudományt Támogató Brit Társaságnak, 1996-ig a Természetvédelmi Alapnak, elnöke a Brit Amatôr Atlétikai Tanácsnak. Két évtizeden át a Nemzetközi Lovasszövetség elnöke volt, ebbéli minôségében 1971-ben Magyarországon tekintette meg az elsô fogathajtó Európa-bajnokságot. Ehhez a sporthoz maga is kedvet kapott: 1980- ban Windsorban a fogathajtó világbajnokságot nyert brit csapat tagja volt, 1981-ben a svájci Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett. A lósporton és a vitorlázáson kívül szenvedélyes repülô: hadipilótai végzettségét 1953-ban szerezte. A brit birodalmi pilóták és navigátorok céhének nagymestere, gyakran vezette a királynô állami repülôgépét. Több könyve is megjelent a fogathajtásról és a természetvédelem különbözô témáiról.

Fülöp herceg a Privy Council, vagyis a Királyi Titkos Tanács tagja, ezenkívül más alkotmányos állami megbízatása nincs. Kormányzati iratokba nincs betekintése, és bár tagja a parlament Felsôházának, még sohasem szólalt fel.

A nyilvános szereplésektôl való tartózkodása tekintélyt kölcsönzött személyének, sokan benne látják a családi viszályoktól és viharoktól tépázott királyi család egységének szavatolóját. Ugyanakkor katonás keménysége nem volt feltétlenül jó hatással gyermekei személyiségfejlôdésére, ez is egyik forrása lehet családi bonyodalmaiknak.

Fülöp herceg ismert még "elszólásairól" is: ha a nyilvánosság elôtt nyilatkozik, abból általában bonyodalmak származnak. Emlékezetes tapintatlanság volt részérôl, amikor 1965-ben a királyi szarvasmarha-tenyésztôi kiállításon ehetetlennek nevezte a marhahúst, egy skót nôszervezethez intézett beszédében pedig azt mondta, hogy a brit nôk nem tudnak fôzni. Magyarországi útján a magyar konyhára utalva egy brit turistával közölte: "Ön nem lehet régen itt, hisz még nem növesztett pocakot". A királyi pár kanadai látogatásán 1969-ben azt mondta: "Nem jókedvünkbôl vagyunk itt. Igazán el tudok képzelni magamnak kellemesebb elfoglaltságot is". Helmut Kohl német szövetségi kancellárt találkozásukkor birodalmi kancellárnak szólította. 1986-ban Pekingben az ott tanuló brit diákokat figyelmeztette, hogy ha túl sokáig idôznek Kínában, maguk is ferde szemûvé válnak. Ezt még megtetézte ezzel: "Négy lába van, de nem szék, két szárnya van, de nem repülôgép, úszik, de nem tengeralattjáró, mi az? Nem tudom, de ha létezik, a kínaiak megeszik." 1998-ban egy elektronikai vállalat megtekintése során egy rosszul mûködô biztosítéktábláról megjegyezte: "úgy néz ki, mintha indiai munkás készítette volna". A süketnémák fesztiválján azt mondta: nem csoda, hogy süketek, hiszen túl közel vannak a zenekarhoz. Ausztráliai látogatása során azt tudakolta a bennszülöttektôl, hogy most is lándzsát hajigálnak-e egymásra, két éve "közlekedési kockázatnak" nevezett egy kerekes székes asszonyt. Az utolsó botrány tavaly tört ki, amikor az általa alapított diákszervezet fennállásának ötvenedik évfordulóján tartott ünnepségen az szaladt ki a száján, hogy a mai fiatalok éppen olyan tanulatlanok, mint ötven éve voltak.

Az edinburgh-i herceg általában nehezen viseli, ha bírálják, de kastélyában rendezett olyan karikatúrákból kiállítást, amelyeket saját különcködései ihlettek.

Az alábbiakban a szászrégeni Farkas Domokos visszaemlékezését közöljük arról a történetrôl, amelyet a néhai sógortól, Farkas Istvántól (a képen kiemelve) hallott.

1957 decemberében a szászrégeni csónakgyártókhoz Snagovról egy régi, összetört, de formájában mutatós motoros csónak érkezett, amelynek tulajdonosa a munkáspárt központi bizottsága volt. Néhány nap múlva egy magas rangú pártdelegátus érkezett a gyárba az akkori faipari miniszter vezetésével. Farkas Istvánt, a jó humorú csoportvezetôt a pártbizottság irodájába hívták, ahol a városi párttitkár, a gyár igazgatója és Varga László, a csónakgyártók fônöke volt jelen. Bemutatkozás után a miniszter megkérdezte, hogy megvizsgálták-e a motoros-vitorlás csónakot. Varga, mint a csónakgyártás régi szakértôje, azt válaszolta, hogy igen, sajnos, nem lehet megjavítani, a faanyag igen korhadt, kiöregedett. Nem javításról van szó, jegyezte meg a miniszter, hanem egy ugyanilyen új csónak gyártásáról az összetört mintájára. Erre Varga László megkérdezte a csoportvezetô Farkas Istvánt, hogy mit szól hozzá, aki azt válaszolta, hogy ha bizonyos feltételeket teljesítenek, akkor lehet újat gyártani. Sorolta is, hogy a mintacsónak négyféle egzotikus fafajtából készült, és jól nikkelezett vasfelszereléssel van ellátva. A probléma az, hogy mindezeket idejében beszerzik-e. A miniszter határozott ígéretet tett, kikötve, hogy a csónak 1958. március 20-ig készen legyen.

A szakmai tárgyalást a párt delegátusa fontoskodó bôbeszédûséggel igyekezett politikai síkra terelni, ez Farkas Istvánt nagyon idegesítette, mert a fontos elvtárs hangos kijelentéseibôl fenyegetést érzett. Különösen nem tetszett neki a va fi cântec, va fi bucluc kifejezések, amit saját maga becsmérlésének érzett. Farkas István kijelentette, hogy vállalta a csónak határidôre való átadását, de van egy kérdése, és ekkor bedobta vicces humorát. Azt kérdezte, hogy azoknak, akik a mintacsónakot készítették, két pár tökük volt vagy egy pár? Válaszolt is, hogy, ha két párral éltek, akkor mi, szászrégeniek nem tudjuk lekopírozni, mert csak egy párral rendelkezünk. Kacagás tört ki, csupán a pártdelegátus komorodott el, majd kritizálni kezdte Farkas Istvánt. A gyárigazgató és a csónakgyártók fônöke pártfogásba vette a csoportvezetôt. Magyarázták, hogy a csoportvezetô humoros, jó szakember, ez a vicc nem irányult senki ellen, nem becsmérelte távolról sem a párt magas rangú megbízottját. Végül valamennyire lecsillapodott, de benne maradt valami haragféle, mert elmenôben nem fogott kezet Farkas István csoportvezetôvel. Ennek ellenére a munkacsoport 1958. március 10-re legyártotta Szászrégenben az elsô motoros-vitorlás csónakot, amelyet kipróbáltak nagyvizeken is, s az minden tekintetben megfelelt az elvárásoknak. A gyár több rendelést kapott a gyártására. Farkas Istvánt és öt munkatársát meghívták Snagovra sportcsónakokat javítani, ahol nyolc hónapon át dolgoztak, jó ellátásban részesültek, jó fizetést kaptak. Sôt, a csoportvezetô el kellett mondja a két pár tökû viccét a munkáspárt központi bizottsága egyik titkárának is.

(MTI) – Parti Nagy Lajos író köszöntôjével megnyílt a 77. ünnepi könyvhét és az 5. gyermekkönyvnapok ötnapos országos rendezvénysorozata csütörtök délután Budapesten.

"Létezik, sôt virágzik az irodalom, ergo létezik, sôt virágzik a könyvhét" – fogalmazott az író, aki köszöntôjében kiemelte: az egész könyvhetet a gyermekeknek ajánlja.

Mint Parti Nagy Lajos az országos rendezvény központi helyszínén, a fôvárosi Vörösmarty téren elmondta: "Az ô kezükben van a jövô gyenge ága, mit az önzô jelen fûrészével magunk alatt vágni(...) elég nagy ostobaság. Volna." Az író szerint "ha ez az ország kicsit is törôdik a saját jövôjével, akkor minden pénzt, energiát, szeretetet, odafigyelést a gyerekekbe fektet."

Az ünnepi könyvhét csaknem 300 új könyvét megemlítve, a magyar kortárs irodalomról azt mondta, hogy mennyiségi probléma "aligha van, szerintem minôségi sincs, (...) csak annyi, hogy az irodalom, pláne a kortárs, eleve probléma, (...) addig jó, amíg probléma".

A Vörösmarty téri megnyitóra összegyûlt hallgatóság Parti Nagy Lajos beszéde elôtt és utána a szikrázó napsütésben az Országos Katasztrófavédelmi Fôigazgatóság tûzoltózenekarának elôadását figyelhette. A megnyitót követôen az érdeklôdôk percek alatt elárasztották a tér és a környezô utcák 160 könyves pavilonjának 232 hazai és külföldi könyvforgalmazóját.

A könyvsátrakat jövô hétfôig lehet felkeresni, a kiadók nagy kedvezményekkel várják az olvasókat.

"Soha nem látott kiterjedésû könyvhét lesz a mostani" – fogalmazott Zentai Péter László, a fesztivált szervezô Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének (MKKE) vezetôje egy múlt heti sajtótájékoztatón.

A június 8. és 12. között zajló kortárs magyar irodalom ünnepének nevezett programmal párhuzamosan szervezik az 5. gyermekkönyvnapokat is.

Az idei év "stratégiai célja", hogy a rengeteg programmal – az eddigieknél is több vidéki helyszínen – újra tömegeket vonjanak be az ünnepi könyvhét rendezvényeibe – mondta az MKKE elnöke. Budapesten más helyszíneken is szerveznek programokat a könyvfesztivál apropóján: Óbuda fôtere mellett a Liszt Ferenc téren, a Ráday utcában, valamint a Móricz Zsigmond körtéren is zajlanak irodalommal kapcsolatos rendezvények – koncertek, felolvasások, közönségtalálkozók.

Az ünnepi könyvhét gondolata 1927-ben született a neves zsurnaliszta és mûvészettörténész Supka Géza ötletébôl. Elsô alkalommal két évvel késôbb rendeztek könyvfesztivált a budapesti Vörösmarty téren – az idén 77. életévébe lépett sorozat szinte példa nélküli Európában és a világon is.

A Liszt téren Kovács András Ferenc volt az ünnepi szónok. A marosvásárhelyi költô erre az alkalomra írt versét olvasta föl.

A rendezvény elsô napján több tucat irodalmi díjat adtak át az Aranytíz Mûvelôdési Központban.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének (MKKE) Szép Magyar Könyv 2005 versenyén négy kategóriában – különdíj, közönségdíj, az MKKE díjai és oklevelei – vehettek át elismeréseket. Az idei versenyben 68 kiadó 153 könyvvel indult.

A Szép Magyar Könyv 2005 verseny kilenc különdíját adták át elsôként: többek között Sólyom László köztársasági elnök adományozott díjat Török Gyöngyinek, a Gótikus szárnyas oltárok a középkori Magyarországon címû könyvéért. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Demszky Gábor fôpolgármester is különdíjakat adományozott. Az ô nevükben munkatársaik Kass János grafikusmûvésznek, illetve Saly Noéminek, a Törzskávéházamból zenés kávéházba címû könyv szerzôjének adták át az elismerést.

A Szép Magyar Könyv 2005 verseny közönségdíját ítélték oda Mészáros László: A Duna címû kötetéért. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének elismeréseiben – díjaiban és okleveleiben – közel harmincan részesültek.

Az ünnepélyes díjátadón vehette át a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának minôségi könyvesboltokat elismerô Hermész-díját a miskolci Szinvapark Bevásárlóközpont Líra könyvesboltja, valamint a fôvárosi Vince könyvesbolt.

A fiatal illusztrátorok munkásságát elismerô Gara Arnold-pályázat idei díjazottjait három kategóriában jutalmazták. Elsô díjat nyert Csilléri Orsolya, Nádas Alexandra és Nágel Kornél.

A csütörtöki rendezvényen elsô ízben adták át az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az Artisjus Magyar Szerzôi Jogvédô Iroda Egyesület által életre hívott Artisjus Irodalmi Alapítvány kuratóriuma két kategóriában honorálta az elmúlt év kiemelkedô, különösen értékes alkotásait. Radnóti Miklós "elsô, valóban teljes" életrajzáért nagydíjban – hárommillió forintban – részesült Ferencz Gyôzô író, irodalomtörténész.

Az Artisjus Irodalmi Díj ösztöndíját – egymillió-nyolcszázezer forintot – öt szerzônek ítélték oda: Bernicky Évának, Borbély Szilárdnak, Dragomán Györgynek, valamint Jónás Tamásnak és Temesi Ferencnek.

Kovács András Ferenc

Ad nótám Kölcsey Ferenc

Itt a Könyvhét, most a könyv hat -

Már nekünk nyolc Kölcsey.

Kell a könyv, hogy gyûrt agyunkat

Tartalommal töltse ki...

Kell a könyvek szenvedelme,

Értelem s cemende elme

Hogy feledne eszmekínt –

S holnaptól szebb lesz megint!

Szép, ha könyv, de szebb, ha Könyvhét –

Úgyse túl sok, sôt, kevés!

Kéjjel ontja könyvözönjét

Üzletszerû könyvelgés...

S mint lapok közt srég könyvjelzô,

Úgy szorong ma még több szerzô,

Míg tolong a könyvpiac –

Semmi lé, csak csöppnyi zacc.

Friss az írás, forgassátok,

Könyvbarátok, könyvmolyok!

Mámor bírja koponyátok,

S égi láng ha fönn bolyog,

Enyhet ád a nyári ponyva –

Vár a sok mû már kinyomva!

Itt forr egybe, s ott hasad

Kordivat meg olvasat...

Zsong a vásár, vár a pálya,

Könyvsátor, könyvpavilon!

Pezsg a szellem árapálya:

Pest nyüzsög, dôl Babylon!

Dôl a könyv, de hatra-vakra

Dôlt betûkre s nagy szavakra

Dôl a nép – majd' letipor

A balsors s az editor.

"Földünk egy kis hangyafészek."

(Írja, mondja Kölcsey...)

S mégis kell a könyvmûvészet,

Mint majomnak bôrdzseki!

Bár a vég, mit Sokrat ére,

Úgyse hat ma sok kreténre:

Bölcs az, mindent ki megvett,

S virtusban is remek lett.

Van könyvesház, van könyvesbolt,

Van könyvünnep s könyvkrízis,

Van Kálmán, ki csak Könyves volt,

Van sikerkönyv s könyvíz is!

S a Nagy Könyvben meg van írva:

Süss ki könyvet, tedd panírba,

S hol hanyattán, hol hasmánt

Forgass pénzt meg olvasmányt.

Van könyvszemle, van könyvszakma,

Van itátum, van itász,

Van ítész, ki gyûl könyvszagra,

Van citátum s vonítás.

Van mindenre bölcs idézet –

Írók könyvükbôl kinéznek,

S lényük arra riad, ó,

A világ is kiadó!

Mennyi új cím, mennyi szerzô,

S mind szemérmes, lágy pulya!

Mennyi kósza nyelvkicserzô

S könyves érdek bábuja!

Fô a Könyvhét, forr a katlan,

Ô meg itt ül olvasatlan,

Míg lejár a bérlete,

Bár nyitott könyv élete!

Könyvnek is van ép gerince,

Armadája, garmada –

Hagyni kell, hogy még behintse

Klasszikának harmata!

S vannak kortárs alkotók is –

Mind király, de büszke kódis,

Mind csak élô, mert csak ír,

S léte lelkesült papír...

Így hevergetünk a standon:

Föd ködös ûr fedele,

Terjeng bennünk fönt s alanton

Gôz, mit hagymáz lehele...

S ha nem jô, hogy megrezzentse

Lapjainkat vak szerencse –

Egyre megy, ha jó, ha rossz –

Tán a szél belénklapoz...

Szép a Könyvhét, mert a könyv hat,

S minden oly egyöntetû –

Könyvözönre könyvközöny csap,

S könyvkötésre könyvtetû.

Kezdet és vég egymást éri,

S egymást folyton felcseréli,

Bárminô fölkavaró,

A Hiába s a Való.

Talán jobban illenék nagybetûvel írni, hiszen az egész világegyetemre értendô a címbeli fogalom, de akár úgy is módosíthatnánk az egészet, hogy Belülnézetbôl a Világ. Ahogyan egy festô, pontosabban Albert László látja, láttatja. Még tovább bonyolítva a pontosítást: részletek, szegmentumok a mindannyiunkat körülvevô makro- és mikrokozmoszból a marosvásárhelyi képzômûvész látványteremtô tolmácsolásában.

Egy kiállítás, a 80. életévét decemberben betöltô alkotó egyéni tárlata a Bernády Házban és egy könyv, a Mentor Kiadó erre az alkalomra megjelentetett kötete viszi újra közönség elé ezt a modern és rendkívül festôi univerzumot. Szerencsés a társítás, a kiállított mûvek mellett mûvészi kvalitású, értô, elemzô esszé segíti az érdeklôdôk tájékozódását. Jó lenne máskor is hasonló "árukapcsolást" biztosítani a mûvészetkedvelôknek, persze, hiú ábránd az ilyesmi. Maradjunk hát a mostani kettôs eseménynél. A tárlat Albert László ritka összegezô jelentkezéseinek újabb alkalma, az album pedig a dicséretes Mentor Mûvészeti Monográfiák sorozatának 11. kiadványa, gazdag mûmelléklete kivitelezését tekintve minden bizonnyal az eddigi legsikerültebb. A festô mûvészetét bemutató bevezetô írás a kiváló tollú mûvészettörténész és mûkritikus, Banner Zoltán munkája. Ezt olvasva azok is közelebb kerülnek Albert mûhelytitkaihoz, akik a festészet folyton változó valóságában kevéssé jártasak, sôt elveszettnek is vélhetik magukat benne, de mégis érzik, érzékelik vonzerejét, és hagyják, hogy talán csak egy percre vagy pár pillanatra csupán, de látványosságai rabjaivá váljanak. Az eligazító sorokat pedig jól kiegészítik a több mint fél évszázados mûvészpályát tükrözô adatok, az életrajzi tudnivalók, a kiállítási névjegyzék, a mûvésztáborok és tanulmányutak összefoglaló listája.

Természetesen örülnünk kell a kitûnô minôségû reprodukcióknak, ami a Master Druck teljesítményét is meggyôzôen tanúsítja, ám az igazi öröm a szépet szeretô szemnek, léleknek mégiscsak az a félszáznyi kép, amely a három teremben látható. Azt is érdekesen szemlélteti, hogyan alakult, módosult, fejlôdött az életkorát meghazudtolóan fiatalos ünnepelt festészete. Feltûnnek a tárlaton Albert különbözô alkotói periódusai, a kezdeti útkeresés, majd az egyéni hang és mondandó megtalálása, tapasztalható kifejezô eszközeinek gyarapodása, sajátos technikájának tökéletesedése és sok egyéb. De mindenekelôtt a derûs, színpompás látvány az, ami a tárlatlátogatókat lenyûgözi. Attól függetlenül, hogy el akarnak-e mélyülni az ötletes megoldások, a szerkezetté nemesedô textúrák, faktúrák, a szerves és szervetlen, élô és élettelen ihletôk együttesébe vagy sem. A