Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Érdekes módon most nem tüntet senki. Pedig néhány hét alatt "szétdobták" a várost. Felmarták az utakat, megnehezítve a közlekedést a Cuza Voda utcai piac környékén, a Tudor negyedben, ahol a December 1. út és a terelôút lezárása miatt a Pandúrok útjára szorult a teljes forgalom, miközben a szóban forgó szakaszon a gázvezetékek cseréjébe is belefogtak. Hasonlóképpen a Kövesdombra vezetô úton is. Ezenkívül az útépítôk tovább dolgoznak a Gyôzelem tér és a Dózsa György utca keresztezôdésén, ahol emiatt hol egyik, hol a másik sávra terelik az autókat. Amúgy az útjavítások helyszínén az elviselhetetlen kánikulában reggeltôl estig szól a légkalapács, darabolják a járdára szánt díszköveket. S közben a reped az út menti házak fala, lehull a vakolat, megmozdulnak az ajtó- és ablakkeretek. Már ahol éppen nem szünetel a munka. Nekünk, lakosoknak pedig örülnünk kellene, hogy a kellemetlenségek lejártával milyen szép lesz a város, milyen kiváló utakon járhatunk majd. Hogy meddig? A December 1. út és az utóbbi években felújított egyéb utcák példája alapján, hosszas eredményre sajnos nem számíthatunk. (Bár ne így lenne!) Ami pedig a város szégyenfoltjává vált útkeresztezôdést illeti, nem tudni, mit változtat a közlekedésen a sok sáv, ahova tonnaszám terítik az aszfaltot, hogy egy szintbe hozzák az utat. A felhasznált anyaggal több utcát is leaszfaltozhattak volna. Ami viszont a zavartalan közlekedés egyik feltétele lenne, és amiért állítólag nekifogtak Marosvásárhely legfontosabb csomópontja átépítésének, a gyalogosforgalom föld alá átirányítása még várat magára. Az aluljáróban tartósan kialakult tócsákban egyelôre a békák kuruttyolnak, s a gödörben a parlagfû meg a szemét tenyész.

Miközben gyalogosként városszerte meg kell szoknunk az új megállókat, az eltérített közlekedés miatti kerülôket, igazából a várva várt útkeresztezôdésben megy fel a vérnyomása annak, aki két lábon jár. A fôtér irányából a kereskedelmi bank vagy az intézmények egész sorának helyet adó Hangya épület felé tartva, közel fél kilométert kell gyalogolnia a Hosszú utcai poliklinika vagy a kövesdombi útkeresztezôdés irányába annak, aki ragaszkodik a szabályok betartásához. Idôsek, kisgyerekes szülôk, sietôs felnôttek a kényszergyaloglás helyett a Tudor Vladimirescu utca sarkán megszüntetett hajdani átjáró helyén szaladnak át a gépkocsivezetôk sûrû káromkodásaitól kísérve. (A kerülôk több napi megtételére kellene kényszeríteni azt, aki az átjáró megszüntetését kitalálta.) A nagy buzgalomban ugyanis, amivel hosszú, eseménytelen tavaszi, kora nyári napok múltán a kánikula és turistaszezon megérkeztével "feldúlták" a várost, arra kevés figyelmet fordítanak, hogy a gépkocsivezetôket vagy a gyalogosokat útba igazítsák a változásokat feltüntetô, a forgalmat gondosan, alaposan átirányító jelzôtáblákkal. Menjen mindenki a szeme világába! Tiltakozni pedig, no nem a városbeli kellemetlenségekért, hanem esetleg a terelôútért, majd akkor fogunk újra, ha a polgármester a szabadságáról hazajön és megszervezi.

Miért is kellett milliárdokat elkölteni, ha (majdnem) ugyanott vagyunk, ahol voltunk? Vagyis a zebrákon át közlekedünk, így a jármûforgalom semmivel sem lesz gyorsabb. Válasz a kérdéseinkre természetesen ezúttal sincs. Sem a polgármesteri hivatal illetékesei, sem a tanácstestület nem törôdik azzal, hogy mit is gondolunk a városbeli állapotokról. Annál többet foglalkoznak adófizetéseink elköltésével.

Ma kezdôdik a Félsziget fesztivál, íme a szerdai kínálat:

Vidám Európa és Kormányzati sátor: 11-11.30 – megnyitó, bemutatkozás, programok ismertetése, az Európa sátor célkitûzései. Európa sátor: 11.30-12.15: elôadás – Mi az EU? Hogyan született? Ki vehet részt benne? 12.12-12.45 – Kvízjáték az elôadás alapján. 12.45-13.00 – kiértékelés, díjazás. 13.00-14.30 – ismerkedô játékok, regisztráció a Hová tûnt az EU? Kutassuk fel! vetélkedôre. 14.30-15.30 – beszélgetés sikeres politikusokkal, üzletemberekkel. Kormányzati sátor: 15.00-17.00 – sportvetélkedôk politikusok, közéleti személyiségek részvételével.

Félsziget mozi: 12.00 – Thumbsucker (r. Mike Mills, 2005), 14.00 – Best of Alter-Native 2005, 16.00 Sin City (r. Frank Miller, Robert Rodriguez, vr. Quentin Tarantino, 2005) 18.30 – Ütközések (Crash – r. Paul Haggis, 2004). A vetítésekre az eXit klubban berendezett moziban kerül sor.

Táncaréna: 15.00 – A rabszolgák "tánca": Capoeira – Starcapoeira, Marosvásárhely.

Képvadászat: digitális fotóverseny négy kategóriában – Portrék, Szür- Reál, Testek a tömegben, Kontrasztok a Félszigeten. A fotókat naponta 13 és 18 óra között regisztrálják és letöltik az eXit klubbeli programpontnál. A fesztivál minden napján a zsûri kiválasztja a nap fotóját. Díjak naponta. A négy kategória nyerteseinek visszafizetik a jegy árát. A legjobb fotókat esténként, a koncertek közti szünetben kivetítik. Partner: Sapientia–EMTE.

Buli:

Víkend színpad – 17.30-18.30: Fading Circles, 19.00-20.00: Pokolgép, 20.30-21.30: Altar, 22.00-22.30: Csá, Misi!, 23.00-00.30: Kispál és a borz, 1.00-2.30: Zdob si Zdub.

Maros színpad – 14.30-15.00: Pofon 74, 15.30-16.00: Guerillas, 16.30-17.00: The Underskies, 17.30-18.30: After Midnight, 19.00- 20.00: Defender, 20.30-22.00: Edda, 22.30-00.00: Cargo, 00.30-02.00: Zanzibar, 02.30-04.00: Hollywood Rose.

Arigato Aréna – 20.00-21.30: Agent MC, 21.30-23.30: DJ Nemo és DJ Grand (Aria Urbana), 23.30-01.30: The Uptown Felaz, 01.30- 03.30: DJ DR Dermo, 03.30-08.00: Mango, Ozon, Sena, Busa (Gimmeshot). (Bôvebben a www.felsziget.ro honlapon)

Ez évben is hagyományos ünnepségsorozattal emlékeznek meg Fehéregyházán nemzeti költônkrôl, Petôfi Sándorról halálának évfordulóján. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület szervezésében július 30-án, vasárnap 10 órakor istentisztelettel kezdôdik a megemlékezés, mely után a résztvevôk 11.30-kor koszorúkat helyeznek el a tavaly helyreállított ispánkúti Petôfi- emlékmûnél. A fehéregyházi múzeumkertben 12 órakor kezdôdik az ünnepség. Az eseményen részt vesz és beszédet mond Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes.

A marosvásárhelyi tanács várhatóan csütörtökön dönt a város úgynevezett hôenergia-szolgáltató stratégiájáról, amelyet az Energomur Rt. dolgozott ki. Szándékuk korszerûsíteni, hatékonyabbá tenni a szolgáltatást, amelynek piaci helyzetét az egyéni hôközpontok terjedése veszélyezteti. Elgondolásuk legalábbis különös, hiszen arra tesznek javaslatot a helyi tanácsnak, hogy az elkövetkezendô idôszakban a város milyen övezetét szolgálja ki az Energomur, illetve hol kell más hôenergia-forrás után nézniük a lakóknak.

Amint Bauer Andrea az Energomur Rt. vezérigazgatója lapunknak elmondta, az unióhoz való csatlakozás után egyre több pályázati lehetôség lesz a hôszolgáltatás korszerûsítésére, illetve olyan környezetvédelmi kiírás, amivel az energiaszolgáltatást, az alternatív energiaforrások bevezetését és alkalmazását támogatják majd. Ezért a stratégia elsôsorban arra keresett választ, hogy a város milyen övezetében kell fejleszteni a távhôszolgáltatást. Ugyanakkor a korszerûsítési tervekkel együtt figyelembe veszi majd azt is, hol lehet alternatív kogenerációs energiaforrásokat bevezetni. A kizárólagos távhôszolgáltató övezetek már léteznek Ausztriában, Hollandiában, Dániában, Magyarországon és Németországban is, ezeknek a rendszereknek a mintájára alakították ki a marosvásárhelyi stratégiát is. A 2006-ban megjelent 462-es kormányhatározat jóváhagyta a 2006–2009- re vonatkozó hatékony és minôségi hôszolgáltatás szabályait, amelynek elôírásait is figyelembe vették a hosszú távú elképzelés összeállításában. A rendelet egyik cikkelye szerint oda kell jutni, hogy egy épületben csak egyfajta szolgáltatás legyen, csak így lehet gazdaságilag is hatékonyan mûködtetni a rendszert – állítják az Energomur szakemberei.

A marosvásárhelyi tanács legutóbb a 2005-ben kibocsátott 234-es határozatában módosította a lakosságnak szolgáltatott hôenergia árát, ami 150 lej gigakalóriánként. Ez 67%-kal magasabb, mint az elôzô idényben. A közköltségek azonban ennél jóval nagyobbak voltak, amire máig nincs megalapozott magyarázat. A stratégia szerint csak akkor lehet csökkenteni a díjat, ha az Unirii negyedben felszerelthez hasonló korszerû kazánházakat üzemeltetnek, felújítják a hálózatot és kogenerált energiát (hô- és villanyáram) használnak fel. Az Energomur szerint csak akkor lesz hatékony a szolgáltatás, ha kialakítják a kizárólagos távhôszolgáltató övezeteket. Ezért kidolgoztak egy pontrendszert, amivel megállapították, milyen kazánházak fejlesztésébe, korszerûsítésébe érdemes beruházni a jövôben. Elsôsorban figyelembe vették az infrastruktúra állapotát, az egy kazánházra esô hôenergia árát, a kiszolgált lakrészek számát, a támogatásban részesülô családokat, a jól fizetô lakótársulásokat stb. Ennek megfelelôen a következô hôközpontokhoz tartozó zónában nem gazdaságos a hôenergia- szolgáltatás: (sz.m.: a zárójelben a kiszolgált lakrészek számát jelezzük) Arta (128), Grand (143), Tudor Vladimirescu 11-es kazánház (285), Kultúrpalota (108), Bartók Béla (156), Köztársaság tér (102). A stratégiában az Energomur szakemberei azt javasolták, hogy az említett kazánházaknál 2007 szeptemberéig fokozatosan szüntessék be a szolgáltatást, abban az esetben, ha sikerül megoldani azt, hogy a rendszerben maradt lakrészeket csatolják a fôtéren levô intézmények (Kultúrpalota, polgármesteri hivatal, vagy a Szakszervezetek Háza) távfûtôrendszereihez.

A Grandnál levô hôközponthoz tartozó lakrészeket pedig a Tudor Vladimirescu 11. kazánházához kötnék be, illetve a Bartók Béla utcából ellátott lakrészeket a Nemzeti Színház kazánházához csatolnák.

Mindezek mellett a városi tanácsnak a stratégia alapján figyelembe kell vennie azt is, hogy vannak olyan kisebb tömbházak, ahol csak egy-két lakrész maradt a távhôszolgáltatásban, így nekik nagyon sokat kell költeniük a hôszolgáltatásra. Ebben az esetben, ha írásban is leszögezik, hogy továbbra is az Energomur ügyfelei maradnak, akkor azt javasolták a szakemberek, hogy a tanács dolgozzon ki valamilyen támogatási rendszert számukra.

A stratégiába foglalt javaslatok között szerepel még az is, hogy az említett 2006/462-es kormányrendeletnek megfelelôen a helyi tanács hozzon egy olyan határozatot, amivel a kizárólag távhôszolgáltató övezetekben 2007. január elsejétôl tiltsák meg a leválást. Ugyanakkor ott, ahol kevesebb, mint 5 lakrész maradt a távhôszolgáltatásban, dolgozzanak ki ennek megfelôen leválási díjat. Felkérik a tanácsot, hogy nevezzen ki öt tanácsost, akik ellenôrzik majd az Energomur tevékenységét és évente objektumonként megvizsgálják, hogyan tartják be a stratégiában foglaltakat. Az is szerepel a tervben, hogy lakrészenként kötnének majd szerzôdést a távhôszolgáltatásban maradt fogyasztókkal. Arról nem szól a stratégia, hogy mirôl is szólna az ilyen szerzôdés.

A kizárólagos távhôvel ellátott övezetek kijelölése vitát váltott ki a lakosság körében. Elsôként a hôközpontokat gyártók és forgalmazók egyesülete a stratégiában foglaltak ellen még májusban tiltakozást nyújtott be. Szerintük a marosvásárhelyi tanács tévesen értelmezte a kormány 2006–2009 közötti hôenergia programját. Az említett kormányhatározatban ugyanis nem az áll, hogy kizárólagos (exkluzív) távhôszolgáltató övezeteket kell behatárolni, hanem azokat a zónákat, ahol biztosítani kell a távhôt. A kormányrendelet alapján a helyi tanács nem tilthatja meg a lakosoknak a leválást a távhôrendszerrôl. Az Energomur az egyesület által benyújtott panaszlevélre többek között azt válaszolta, hogy a törvénynek megfelelôen a helyi tanácsnak jogában áll saját javait kezelni, a szolgáltatást bérbe adni. Amennyiben – mondják – a tanács úgy dönt, hogy nem engedélyezi a leválást, akkor a saját javai fölött rendelkezik – értelmezhetnénk az Energomur válaszát. A fogyasztók kiszolgáltatottsága árán – tehetjük hozzá.

A tanács áprilisi ülésén mégis meghozta azt a döntést, amiben július 31-ig nem engedélyezik (130/2006-os helyi tanácsi határozat) a leválást. Ezt akkor azzal is indokolták, hogy a szóban forgó stratégia kidolgozásához szükség van arra, hogy az Energomur pontos képet kapjon a hôenergia-szolgáltatásról, illetve a felméréseknek, kivizsgálásoknak megfelelôen készítse el a stratégiát. A prefektus azonban értesítette a tanácsot és az Energomurt, hogy felfüggesztette az említett határozatot. Ennek ellenére az Energomur továbbra sem engedélyezte a leválást, illetve elfogadta a kérvényeket, amelyekre a törvénynek megfelelôen 30 napon belül válaszolt is. A válaszlevélben azonban tudatta a kérvényezôkkel, hogy érvényesnek tartják a 130/2006-os határozatot, mivel nincs tudomásuk (2006. június 19-én) arról, hogy bármilyen törvényszék ezt megóvta volna. Emlékeztették ugyanakkor a kérvényezôt, hogy csak a lakók beleegyezésével, illetve az érvényes jogszabályok betartásával lehet leválni a rendszerrôl. Az említett idôszakban 600 leválási kérvényt nyújtottak be az Energomur Rt.-hez.

A cég jogtanácsosának véleménye szerint a prefektus értesítése (Notificare) nem függesztheti fel a tanácsi határozatot, amit a közigazgatási bíróság által kibocsátott törvényszéki határozattal tehetnek meg. (Véleménymondás helyett jobban tenné, ha pontosan elolvasná a hivatkozott törvényt.) Az elsô tárgyalás az ügyben július 21-én volt. A bíróság még nem hozott érdembeli döntést. Hogy mi lesz a sorsa a 600 kérvényezônek, az a csütörtöki tanácsülésen dôl el – remélik az Energomur képviselôi. Ha a tanács elfogadja a stratégiát, akkor azt is jelenti, hogy a kizárólagos távhôszolgáltató övezetben többet senkinek sem adnak leválási engedélyt. A sajátos törvényértelmezés célja természetesen az idôhúzás. Ha ôsz elejéig halaszthatják, bejön a fûtési szezon, amikor a leválás lehetetlen.

Népújság: – Két konkrét helyzetet említenék: amennyiben a kizárólagos távhôszolgáltató zónában levô lakónak van már egyéni hôközpontja, mivel kényszerítik rá, hogy álljon vissza a távhôszolgáltató rendszerbe, illetve mit tesz az, aki kötelezôen a távhôszolgáltató rendszerben marad, de nem tudja fizetni a közköltséget, ezzel együtt a távhôszolgáltatás díját?

Valentina Lucian, a közkapcsolati osztály munkatársa körülményes választ ad: – A kérdésre a készülô hôenergiatörvény válaszol majd. A kazánházak mûködését felügyelô hatóságok rendszeresen ellenôrzik majd a rendszert, ez pénzbe fog kerülni, ugyanakkor bevezetik majd a környezetvédelmi díjat, ami szintén kiadást jelent, s a gázvállalat is hozhat olyan határozatot, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az egyéni hôközpontok mûködtetése nem biztonságos, akkor nem szolgáltat földgázt. Mindez oda vezeti majd az egyéni hôközpont-tulajdonost, hogy visszatérjen a biztonságosabb, olcsóbb távhôszolgáltatáshoz.

Ezután Bota Edit sajtószóvivônél próbálkoztunk: – Aki nem tudja fizetni a távhôszolgáltatás díját, annak nem marad más hátra, mint lemondani a lakásról. A helyi tanács kidolgozhat ugyan szociális segélyt azoknak a kisjövedelmûeknek, akik nem tudják kifizetni a közszolgáltatást, de vajon támogatásra szorul-e az, akinek több milliárd lejes lakása van?

Végül Bauer Andrea vezérigazgató: – A helyi tanácsnak lesz a feladata, hogy amennyiben elfogadja a stratégiát, milyen megoldásokat talál majd azok számára, akik nem kerülnek be a kizárólagos zónába, illetve azoknak is, akik egyéni hôközpontokkal ezekbe az övezetekbe kerültek.

Az Energomur szakembereitôl még azt is megtudtuk, hogy az elkövetkezendô idôszakban nyilvános vitát rendeznek, ahol a lakótársulások vezetôinek, a sajtónak és a szakembereknek bemutatják majd a stratégiát és ismertetik azokat a beruházási munkálatokat, amelyeket egyes kazánházaknál elkezdtek már, s amelyekkel jelentôsen feljavítják majd a szolgáltatás minôségét, s remélhetôen a díjakat is csökkentik. Ezzel az igyekezettel egyet lehetne érteni, ha a stratégia nyilvános vitáját a tanácsi döntés elôtt tartanák. Másként úgy fest majd, hogy eszi, nem eszi, ez van, kész tények elé próbálják a választási lehetôség nélkül maradó fogyasztót állítani. Ami az itt vázolt stratégiából kitetszik, a fogyasztó számít a legkevésbé. A helyi tanácstestület sem mutatott ez iránt igazán érdeklôdést. Pedig a vaskos stratégia tüzetes mérlegelésére lenne szükség döntéshozatal elôtt, s nyilvánvalóan, a fogyasztó–szolgáltató fogalompár egyértelmû tisztázására. Ennek a tudatában világosabban látnának.

12-18 óra között nem közlekedhetnek a 7,5 tonnánál nagyobb tehersúlyú teherautók. Az intézkedés keddtôl érvényes. A korlátozást a magas, az aszfaltrétegeket is megolvasztó hômérsékleti értékek miatt vezették be, tájékoztatott az Országos Autópálya- és Útügyi Társaság.

A korlátozást akkor törlik el, amikor a hômérsékleti értékek az évszaknak megfelelôek lesznek. A megszorítás nem érvényes a közszállításban, a romlandó és a sürgôsségi szállítmányok esetében. A kánikula a vasúti forgalmat is érinti, egyes megyékben és a fôvárosban a vonatok óránként csak 70-100 kilométeres sebességgel közlekedhetnek, emiatt késésre kell számítani.

Kényszerleszállás

Tegnap délelôtt Ciprian Dobre fôispán jelenlétében értékelték annak a mentési gyakorlatnak az eredményét, amelyet egy feltételezett repülôszerencsétlenség tett szükségessé. A prefektus szerint van ugyan nemzetközi repülôterünk, ahol nagy utasterû repülôgépeket fogadnak, a nemzetközi biztonsági elôírásoknak azonban nem minden szempontból tesz eleget a létesítmény.

A kifutópálya két oldalán hiányoznak a tûzoltáshoz szükséges vízcsapok, s a röptér nem rendelkezik azzal a nagy teljesítményû, speciális tûzoltójármûvel, amelyet a nemzetközi repülôterek szabályzata elôír, s az önkéntes csapat tagjainak a számát is növelni kellene. A tegnapi gyakorlat során azt játszották le, hogy egy 25 személyt szállító repülôgépnek, amelyen 2.000 liter üzemanyag volt, meghibásodott a futómûve, amirôl értesítette az irányító személyzetet, akik mozgósították a röptér mentôcsapatát. A kigyulladt gépet a leszállópálya melletti övezetre irányították. A kényszerleszállást végrehajtó gépen tûz ütött ki, és ilyen körülmények között kellett menteni az utasokat, akik között egy halott, két súlyosan sérült és három enyhébben sérült személy volt. A kigyulladt gép utasainak mentését a repülôtér saját tûzoltóautói (szám szerint három) és mentôkocsija kezdte meg. Marosvásárhelyrôl a sürgôsségi ügyelet riasztása nyomán 25-30 perc alatt ért ki újabb hat tûzoltókocsi, három mentô- és egy rendôrségi autó.

Gazdac Ovidiu ôrnagy, a Horea tûzoltócsoport intervenciós osztályának vezetôje szerint a helyszínre érkezô mentôalakulatok jól vizsgáztak, s ha az útkeresztezôdésekben levô forgalom miatt a nagy tûzoltóautók nem veszítettek volna a sebességbôl, akkor hamarabb a helyszínre érhettek volna.

Runcan Stefan, a röptér vezetôje sajnálkozását fejezte ki, hogy a gyakorlatról nem értesítették a környékbeli lakosságot, s a régi szétszerelt repülôgép meggyújtott utasterének látványa megriasztotta az ott lakókat, akik észlelték a tüzet.

A prefektus kijelentette, hogy az észleltekrôl tájékoztatja a megyei tanácsot, és kifejezte reményét, hogy a közeljövôben pótolni tudják a hiányosságokat a röptéren megforduló utasok biztonsága érdekében.

Hadd tegyük hozzá, hogy a kínkeservesen befejezett nemzetközi terminál megépítését követôen a város is kivehetné a részét a biztonsági felszerelés, no meg a röptér környékének a rendezésében, amely többségében a Marosvásárhelyre érkezô utasokat fogadja, akik a megyeközpontról mondanak véleményt, amikor annak repülôterén le- vagy felszállnak.

Világszerte a leukémiás megbetegedések alkotják a rosszindulatú daganatos megbetegedések mintegy 3 százalékát. Különösen a tizenöt éven aluli gyerekek esetében jellemzô, hisz az összes gyermekkori rákos megbetegedés több mint egyharmadát teszi ki a leukémia. A Székelykeresztúron élô 14 éves Hodgyai Emília is ebben a betegségben szenved, május óta küzd az életéért. Emília július elsején ünnepelte születésnapját, de nem igazán örvendhetett az eseménynek, ugyanis azelôtt két hónappal derült ki, hogy leukémiás. Azóta a marosvásárhelyi kórházban fekszik, életéért a legjobb orvosok küzdenek. Székely-keresztúrról szervezett formában, heti két alkalommal már minden A2-es vércsoportú lakos megtette a 200 kilométeres utat, hogy segítsen a bajban lévô kislányon.

Mára már egyértelmûvé vált, hogy Emília maradéktalan felépüléséhez teljes csontvelô-átültetésre van szükség. Romániában Temesváron és Bukarestben végeznek ilyen jellegû beavatkozást gyerekeken. A mûtéthez elsôsorban egy családon belüli donorra – akit sikerült találni – és 41 millió forintra van szükség. Azért forintra, mert a szakemberek szerint ilyen jellegû beavatkozásokat többnyire Magyarországon végeznek sikerrel. A probléma abból adódik, hogy ebben az esetben a romániai egészségügyi biztosítóház nem fizeti a számlát. Emília életben maradásához most elsô lépésként vérre van szükség, és bár számos véradó jelentkezett a kórháznál, kevesük vércsoportja egyezik a kislányéval.

Emíliának, bár sejti, hogy valami nincs rendben, nincs tudomása a betegsége komolyságáról, veszélyességérôl. Vannak álmai és céljai, mint minden hasonló korú kamasznak, de gyakran megtörténik, hogy édesanyja sem tud mosolyt csalogatni az arcára.

Dr. Baghiu Maria Despina osztályvezetô fôorvos arról tájékoztatott, hogy a kezelés elsô stádiuma viszonylag nagy kockázat, nehézség nélkül is elvégezhetô az országban, viszont amikor csontvelô-átültetésre, illetve donorra van szükség, már kockázatos lépésnek számít.

Emília édesanyja köszöni mindazoknak a hozzájárulását, akik vért adtak vagy anyagilag segítették, mellettük álltak.

Aki segíteni szeretne a kislányon, a 0743-340.530-as telefonszámon érheti el a kislány édesanyját (Hajnal Hodgyai Mária), vagy a 0744-708.874-es hívószámú készüléken az osztályvezetô fôorvost (dr. Baghiu Maria Despina).

Nyári idôben sokan külföld felé veszik útjukat, egyesek munkát vállalnak valamelyik európai uniós vagy tengerentúli országban, mások pedig "világ körüli" útra indulnak családjukkal vagy a barátaikkal. Az utazásokkal egyenes arányban megnôtt az útlevéligénylések száma és azon személyeké is, akik reggeltôl kora délutánig kénytelenek egyik lábukról a másikra állni, mire végre sorra kerülnek.

Egy jelenleg Magyarországon élô, román állampolgárságú, háromtagú család azzal a céllal érkezett hétfôn az útlevélosztályra, hogy héthetes kislányukat beírassák az édesapa útlevelébe. Barbara csendesen aludt édesanyja karjaiban, de másfél óra elteltével felébredt és hangos, türelmetlen sírással hívta fel magára a figyelmet. Senki sem mozdult, amíg az információs irodában dolgozó alkalmazott közbe nem lépett és megkérte az igénylôket, hogy engedjék elôre a családot. A kisgyerekeken kívül figyelmetlenek az idôsekkel és a várandós anyákkal szemben is, akik többórás sorban állásra kényszerülnek anélkül, hogy valaki emberségbôl észrevenné ôket. A várakozást jelentôs mértékben megnehezíti, hogy nincs hová leülni, sokan az útlevélosztály bejárati lépcsôjén foglalnak helyet vagy a túlzsúfolt helyiség valamelyik asztalát használják ülôhely gyanánt. A hátrányos helyzetûekre fordított figyelem még több kívánnivalót hagy maga után, hisz az épület a tolókocsi- feljárót is nélkülözi, ezért a kísérôk kénytelenek a hátukon "felcipelni" hozzátartozóikat.

Kiemelhetô, hogy az útlevél-kibocsátások szempontjából a marosvásárhelyi útlevélosztály elsô helyet foglal el az országban. A havi átlagos útlevél- kibocsátások száma megközelítôleg eléri a négyezret és az év elsô hat hónapjában 23.500-at adtak ki. Országos szinten ugyancsak legjobb teljesítményt nyújtottak az útlevél elkészítésének határideje szempontjából: az útleveleket a kérés leadásának napjától számítva hét munkanapon belül, a sürgôsségi úton igényelteket két munkanapon belül kapja kézhez az igénylô.

Az elmúlt év elsô hat hónapjában összesen 362 útlevelet igényeltek sürgôsségi úton, idén ez a szám többszörösére nôtt, júniusig 3281 sürgôsségi úton igényelt útlevelet bocsátottak ki.

A prefektúra és az útlevélosztály a lakosság elnézését és megértését kéri a ráfordított idôért és bizakodását fejezi ki, hogy a jövôben civilizált módon fog történni a kérések leadása és az útlevelek kibocsátása – tolmácsolta kérdésünkre válaszolva Dorin Cioban helyettes rendôrbiztos, az útlevélosztály vezetôje.

Elutazott Izraelbôl kedd délután Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter, aki a nap folyamán Jeruzsálemben tárgyalt Ehud Olmert izraeli kormányfôvel és a ciszjordániai Rámalláhban Mahmúd Abbász palesztin elnökkel. Az amerikai diplomácia irányítója szerdán Rómában részt vesz a libanoni válsággal foglalkozó nemzetközi konferencián, amelyen nyugati nagyhatalmak és arab országok képviseltetik magukat.

Mahmúd Abbász azonnali libanoni tûzszünetet, továbbá a Gázai övezetben és Ciszjordániában zajló izraeli hadmûveletek leállítását szorgalmazta, miután találkozott az amerikai külügyminiszterrel, tárgyalásokat sürgetve Izrael és a libanoni kormány között. Az amerikai külügyminiszter jeruzsálemi tárgyalásai után nem nyilatkozott, hanem azonnal Rámalláhba indult, hogy a palesztin elnökkel találkozzon.

Ehud Olmert megbeszéléseik elôtt leszögezte, hogy Izrael folytatja hadmûveletét a Hezbollah ellen az önvédelem elemi jogával élve. Reményét fejezte ki, hogy a libanoni kormány elhatárolja magát a Hezbollahtól, amelyet "brutális terrorista szervezetnek" minôsített. Az amerikai diplomácia vezetôje a tárgyalások elôtt kijelentette: "Eljött az idô egy új Közel-Keletre". A tárgyalásokat követôen Olmert irodája közölte, hogy a miniszterelnök megállapodott Rice-szal: Izrael megengedi egy Izraelbôl Libanonba vezetô szárazföldi folyosó létrehozását, és hogy a bejrúti repülôteret humanitárius célra használják.

Rice még kedden visszatér Bejrútba tárgyalni a libanoni parlament elnökével – jelentette a Dubajból sugárzó al-Arabíja hírtelevízió. A síita Nabih Berrivel, a libanoni parlament Hezbollahhoz közel állónak tekintett elnökével hétfôn már tárgyalt az amerikai külügyminiszter, amikor jeruzsálemi megbeszélései elôtt váratlanul Libanonba látogatott.

Az izraeli szárazföldi haderô továbbra is harcot folytat Bint Dzsbeil dél-libanoni város elfoglalásáért – jelentette kedden mindkét szemben álló fél. A város a Hezbollah libanoni síita szervezet legfontosabb délkelet-libanoni állása. Izraeli katonai források szerint a harckocsik és a katonák már körbevették Bint Dzsbeilt, elzárták a külvilágtól a várost, és 20-30 gerillát megöltek. A nap folyamán kora délutánig Hezbollah-rakéták tucatjai csapódtak be észak-izraeli területekre, köztük Haifára is. Az izraeli rendôrség összesítése alapján Haifában legkevesebb öten sebesültek meg, kórházi források szerint egy izraeli arab kislány meghalt és négyen megsebesültek a Karmielhez közeli Mgar faluban.

Az izraeli szárazföldi offenzíva nem megy tovább Dél-Libanonnál – jelentette ki kedden egy izraeli katonai vezetô az izraeli rádiónak nyilatkozva, és a Hezbollah libanoni síita szervezet állásainak felszámolását jelölve meg célként. Közölte, hogy Bint Dzsbeil és Marún ar-Rasz bevétele után más dél-libanoni településeket is be fognak keríteni. Egy másik magas rangú katonatiszt az izraeli katonai rádióban 70 kilométerben jelölte meg a behatolás mélységét, és célként nevezte meg, hogy a Hezbollahot legalább hét-nyolc kilométerre eltávolítsák a határtól.

Ban Ki Mun dél-koreai külügyminiszter és Sashi Tharoor ENSZ-tisztségviselô kapta a legtöbb támogató voksot az ENSZ Biztonsági Tanácsában (BT) a világszervezet új fôtitkárának kiválasztása érdekében megrendezett elsô próbaszavazáson – közölték diplomáciai forrásokból.

A világszervezet New York-i székhelyén hétfôn megrendezett – újszerû – titkos voksoláson a tizenöt BT-tagállam képviselôi háromféle szavazatot – támogató, elutasító, illetve "nincs véleményem" voksot – adhattak le arra a négy pályázóra, akiknek az indulását bejelentették.

Mint nevük elhallgatását kérô diplomaták elmondták, a legtöbb támogató szavazatot a dél-koreai külügyminiszter kapta, a második helyen pedig Sashi Tharoor indiai regényíró, az ENSZ Tájékoztatási Hivatalának a vezetôje végzett. Ban Ki Mun 12 támogató szavazatot tudhat magáénak, egy tagállam ellenezte jelöltségét, kettô pedig nem nyilvánított véleményt. Sashi Tharoor 10 támogató voksot gyûjtött be, két tagállam ellene szavazott, három pedig nem nyilvánított véleményt. A másik két jelölt – Szurakiart Szathirathai thaiföldi miniszterelnök-helyettes és Dzsajanta Dhanapala Srí Lanka-i béketárgyaló,- ennél jóval kevesebb támogató szavazatot kapott. A próbaszavazás során nem tettek különbséget a BT – vétójoggal is rendelkezô – öt állandó tagállamának és a tíz nem állandó tagállam szavazatai között. A jelölteket tájékoztatják a voksolás eredményérôl, akik ennek fényében dönthetnek arról, hogy jelöltségüket fenntartják-e.

A ghánai származású Kofi Annan ENSZ- fôtitkár megbízatása december 31-én jár le, s mivel már második mandátumát tölti ki, nem választható újra a tisztségre. Az ázsiai országok arra számítanak, hogy a világszervezetben nem hivatalos, de hagyományos forgás keretében ázsiai lesz az új fôtitkár.

Az amerikai fogságban lévô iraki ôrizetesek kínzása a felsôbb katonai vezetôk tudtával történt és az Abu Graib börtönbeli durvaságok napvilágra kerülése után is folytatódott – állapította meg a Human Rights Watch amerikai jogvédô szervezett vasárnap nyilvánosságra hozott jelentésében.

A foglyokkal szembeni kíméletlen bánásmód miatt kemény bírálatok érték az Egyesült Államokat, miután két évvel ezelôtt kirobbant a botrány az iraki Abu Graib börtönben elkövetett visszaélések miatt. A börtönôri feladatokat ellátó amerikai tartalékosok kegyetlenkedéseirôl tanúskodó – szórakozásból készített – fotói bejárták és megdöbbentették a világot.

A Human Rights Watch New York-i központú szervezet elsô kézbôl, Irakban szolgálatot teljesített katonáktól származó információkra hivatkozott vasárnapi dokumentumában. A jelentés szerint rendszerû volt, hogy a foglyokat verték, kutyákkal félemlítették meg, nem engedték aludni és egyéb módon kegyetlenkedtek velük 2003 és 2005 között. A panaszt tenni próbáló katonákat goromba módon visszautasították. A Pentagon máig hivatalos állásfoglalása szerint tizenkét vizsgálatot folytattak, de egy esetben sem derült fény arra, hogy az erôszakot elnézték vagy bátorították volna. "A foglyokkal való bánásmód alapvetôen humánus, és mindig is az volt" – idézték Mark Ballesteros alezredest a jogvédôk. A Human Rights Watch jelentése szerint az egykori amerikai katonák beszámolói azonban ennek éppen az ellenkezôjét bizonyítják. A washingtoni kormány által hangoztatott véleménnyel szemben a visszaélések nem kivételesek, hanem szokványosak volt. A katonai elöljárók elnézô magatartást tanúsítottak, az erôszak a vallatási módszerek része volt.

Ez idáig tizenegy amerikai katona kapott büntetést az iraki visszaélésekkel kapcsolatban. Egyetlen magas rangú tisztet sem állítottak bíróság elé az Egyesült Államokban.

Kissé dramatizálva azt lehet mondani, hogy helytelen gyógyszerezés miatt egyedül az Egyesült Államokban annyian halnak meg évente, mintha másnaponta óriás-repülôgépek zuhannának le.

Egy 1994-ben készült felmérés szerint az Egyesült Államokban ugyanis évi 100000 ember halálát okozza gyógyszer mellékhatás. Egy brit felmérés szerint a kórházakba a betegek 6 százaléka gyógyszer mellékhatás miatt kerül kórházba, és az esetek 70 százaléka elkerülhetô lett volna – közölte a British Medical Journal címû szakfolyóirat.

Az egyre bonyolultabb gyógyszerek kölcsönhatásait az orvosok között is csak kevesen ismerik, s egyre kevesebben választják a klinikai farmakológus szakterületet. Miközben egyre több a gyógyszer, egyre kevesebb a gyógyszerszakértô. 1993 és 2003 között a klinikai farmakológusok száma 24 százalékkal csökkent, pedig a szakorvosok átlagos száma 79 százalékkal nôtt – írta a Lancet címû brit orvosi szaklap.

A kórházak gyógyszerfelírási rendje gyökeres felülvizsgálatra szorul. A helyzetet tovább rontja, hogy az orvostanhallgatókkal sem gyakoroltatják be eléggé a receptírás mûvészetét, és tanrendjükben már többször csökkentették a gyógyszerek biológiai hatásmechanizmusának szentelt idôt – idézte a The New Scientist címû angol tudományos folyóirat a vonatkozó tanulmányokat.

– Az autonómia a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kinyilvánított és programjába foglalt célja. Amikor autonómiáról beszélünk, egyrészt a kulturális autonómiára kell gondolnunk, amely elsôsorban a szórványban élô magyarság számára fontos, másrészt pedig a területi-adminisztratív autonómiára, amely elsôsorban a többségben, tömbben élô magyarokat érinti – hangsúlyozta mai, bukaresti sajtóértekezletén Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes.

Markó Béla az elmúlt hét végén, Tusványoson is megerôsítette a Romániai Magyar Demokrata Szövetség e két, igen lényeges célkitûzését. Emlékeztetett azonban arra, hogy egy olyan egyesült Európa felé tartunk, ahol a régiók, az etnikai közösségek különbözô autonómiaformákat építhetnek fel saját maguk számára. – Így két, látszólag egymással ellentétes folyamattal kell a csatlakozás során szembenéznünk: a tagországok egyes attribúciókat Brüsszelre fognak átruházni, és ezzel párhuzamosan a helyi közösségeket, a hagyományos régiókat más feladatokkal fogják ellátni – fogalmazott a szövetség elnöke.

Sajtótájékoztatóján Markó elmondta azt is, hogy Tusványoson a szövetség vezetôi ismételten megerôsítették a romániai magyarság politikai egységének, valamint az ennek fenntartásához szükséges eszközök fontosságát. A kisebbségi törvénytervezet kapcsán Markó hangsúlyozta, hogy a szövetség koalíciós partnerei e kérdésben csalódást okoztak.

Emlékeztetett arra, hogy a partnerek nem az RMDSZ tervezetétôl, hanem egy közös kormányprogramtól távolodtak el. A szövetség politikusa hangsúlyozta azt is, hogy az érdekképviseleti szervezet vállalásaiból kettô különös fontossággal bír: kormányzati szerepvállalása révén az RMDSZ igenis hozzájárult és továbbra is hozzájárul az ország uniós felzárkózásához, és ezen belül a 2007. január 1-jei csatlakozási dátum betartásához. Ugyanakkor a mélyreható társadalmi reform megvalósítása mellett a szövetség számára elsôrendû feladat a sajátosan kisebbségi kérdések orvoslása, valamint az etnikumközi viszonyok további, folyamatos javítása is.

– Úgy értékeljük, hogy e tekintetben a koalíció mûködése rendkívül nehézkes volt. Ezért tartjuk fenn továbbra is azt a kijelentésünket, hogy egyes koalíciós partnerek csalódást okoztak, amikor a közösen elfogadott programpontokat nem tartották tiszteletben – szögezte le Markó. Megerôsítette azt is, hogy Románia uniós csatlakozását követôen, az RMDSZ kötelezô módon felülvizsgálja a kormányban való részvételét. – Ez nem azt jelenti, hogy megbontjuk a koalíciót, de ha partnereink e kormány munkáját velünk szeretnék folytatni, szükség lesz arra is, hogy ôk is felértékeljék a kisebbségi kérdéssel, ezen belül természetesen a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatos álláspontjukat.

A titkosszolgálatokkal kapcsolatos problémákat nem lenne szabad politikai viták alaptémájává tenni – mondta sajtóértekezletén Markó Béla. Szerinte nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a kérdések pártok, az állami intézmények közötti politikai csatározásainak alapját képezik, ahelyett hogy a politikai élet szereplôi közös megoldásokat keresnénk akár a titkosszolgálatok, az igazságszolgáltatás, vagy más intézmények mûködésére. – Úgy gondolom, hogy ismét egy intézményi krízissel kell szembenéznünk, s ez alkalommal is mindenki másképp értelmezi az állami intézmények feladatait: mit kell tennie az államelnöknek, a kormánynak vagy a parlamentnek, milyen hatalommal rendelkezik a Legfelsôbb Védelmi Tanács vagy bármilyen más intézmény – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes. A titkosszolgálatokkal kapcsolatban Markó leszögezte: az alkotmány szerint ennek vezetôit a parlamentnek kell kineveznie, és a parlamentnek kell felügyelnie a titkosszolgálatok tevékenységét is. A szövetségi elnök egy esetleges alkotmánymódosítással is egyetértene, annak érdekében, hogy a demokrácia alapvetô intézményeinek mûködését szabályozni lehessen.

Kommentár

Az idei nyár botrányslágere Omar Hajszam, a szíriai üzletember, az ország "elsô számú terroristája", aki a közelmúltban kézen-közön eltûnt vagy eltüntették. Ha eltûnt, az ország szégyene, ha eltüntették, annál nagyobb a baj.

Nos, mindkét esetrôl lehet beszélni. Én azonban az utóbbira "fókuszolnék". Ugyanis, ha ez a változat a valós, akkor az elnök bosszújáról van szó (egyébként errôl már többen suttognak). Azt mondják, hogy az államfô a "nemzetbiztonság" érdekében hülyíti az országot. Vagyis így akarja kicsikarni azokat a törvényeket, amelyek még privilégiumnak is különleges jogokat biztosítana a titkosszolgálatoknak, és amelyet nem sikerült az igazságügyminiszternek átvinnie. Ki a fô hibás a dologban? Senki más, mint a "kedvenc" "libása", Calin Popescu Tariceanu. Errôl szólt a tegnapelôtti nyilatkozata, amikor követelte a kormánytól, gyorsítsa fel a nemzetbiztonsági törvények elfogadását, különben nem nevezi ki a három titkosszolgálat lemondatott vezetôinek az utódait.

Ám ami ennél is jobb, bizonyára látva, hogy kezdenek hullani a fejek, s gondolta, hamarosan rá is sor kerülhet, Vasile Blaga belügyminiszter "bedobta" a hírt, miszerint neki már májusban megsúgta valaki, hogy Omar Hajszam el akarja hagyni az országot. A "hír" igaznak bizonyult, maga a miniszter "konfirmálta", hogy egy, a diplomáciai testület autóján (a csomagtartójában) utazhatott. A rossz nyelvek szerint így akarja a saját fejérôl elterelni a figyelmet és egész kémtörténetet szô a sztori köré. Mások – ugyancsak "rossz nyelvek" – azt állítják, hogy Blaga így készíti elô a terepet az UM 0962 élére kinevezendô egyénnek, Virgil Ardelean (a belügyminiszter hírszerzô szolgálatának frissen menesztett igazgatója) emberének, hogy ezáltal továbbra is közösen kézben tarthassák a belügyminisztérium titkosszolgálatát.

A dolog több "lábbal" is sántít. Ugyanis a miniszter egyetlen szóval sem említette, és érdekes módon, egyetlen véleménymondó – akikkel tele vannak a televíziómûsorok – sem tette fel a kérdést: ha májusban "hallotta", hogy a szíriai szökni készült, mit csinált ezzel az információval?

Miközben senki meg nem kérdi Blagát, hogy ugyan már miért nem szólt hamarabb a dologról, miközben a Román Hírszerzô Szolgálat és a Külügyi Hírszolgálat mossa kezeit, miközben a bûnüldözô és az igazságszolgáltató szervek egymásra kenik a felelôsséget, azonközben a már két hete kámforrá változott Omar Hajszamról senki sem tud semmit. Vagy tud, csak nem akar mondani. Az "érintettek", a politikusok, a "szakértôk" és véleményformálók mondják a magukét. Hetet-havat összehordanak, amivel csak fokozzák a káoszt.

Bizonyára tudják, miért. Így akarják elterelni a figyelmet az egyre nehezebb életrôl, arról, hogy a közel-keleti háború okán kilencszáz lejjel emelték hirtelen a benzin árát, hogy a sátorlakók már éheznek, mert a hatalom birtokosai közül senki sem "látogatja" meg mostanában ôket, mert vagy a tengerparton táncol, vagy egyébbel van elfoglalva. A nagy sivárságban és kilátástalanságban csak a legyek döngicsélnek körülöttük ezrével. Arról sem beszélnek, hogy az idén lesz-e új kenyér, vagy arról, hogy jövôre az ország mezôgazdasági területének a 40 százaléka maradhat parlagon.

Ehelyett a vezetô kormánypártok egymásnak "tartanak be". Kikiáltják bûnösnek azt az asszisztensnôt, aki állítólag aláírta a szíriai kórházi kibocsátó levelét, leváltják azt az ügyészt, aki (lehet hogy politikai nyomásra) Omar Hajszam szabadon bocsátását kérte. Szokás szerint, megint a "titkárnô" a hibás. Bennünket pedig a nemzetbiztonsági maszlaggal akarnak etetni. Csakhogy a cirkusz nem helyettesíti a kenyeret. S hogy ki az igazi hibás? A mai, gátlástalanságokkal teli politikai életünkben aligha derül ki egyhamar. Ám mi mégis tudjuk! Egyenként és együttesen is azok, akik a "narancsos forradalom" címén botrányt botrányra halmozva nap mint nap visszaélnek a választók bizalmával. Mellesleg tehetik, hiszen ha a kabaréba (vagy inkább tragikomédiába?) illô kormányzás másfél éve után az állam elnöke még fele plusz valahány százalékkal számít a legnépszerûbbnek, megérdemeljük. Hacsak a közvélemény-kutatásokat is meg nem hamisítják. Miért éppen ez lenne hiteles zûrzavaros közéletünkben?!

Idén negyedszer vett részt Kecskeméten az Európa Jövôje Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozón – a Csiperón – a marosszentgyörgyi miniJubilate együttes. E találkozó megálmodója Farkas Gábor, az 1990-ben megalakult Európa Jövôje Egyesület elnöke. Célja, hogy a kecskeméti gyerekek megismerjék Európa gyerekeit, és a különbözô nemzetiségû gyerekek egymással találkozzanak. Az egyesület minden külföldi csoporttól egy nyelvi nehézségek nélkül átadható ajándékot kér: táncot, zenét, éneket, amely az illetô nemzet kultúráját jellemzi.

2006-ban kilencedszer rendezték meg a Csiperó gyerektalálkozót. 32 országból 48 vendégcsoport, mintegy 2000 fiatal érkezett Kecskemétre, hogy a várost egy hétre átvegyék és igazi "mese-, gyerekvárossá" alakítsák. Ez sikerült is. A megnyitón Kecskemét Megyei Jogú Város polgármestere dr. Szécsi Gábor átadta a város kulcsát Csiperónak, a találkozó kabalafigurájának.

A hét minden napján, délelôtt és délután egy óriási szabadtéri színpadon minden csoport átadta ajándékát a kecskemétieknek és egymásnak a Gyermekvarázs fesztivál keretén belül. Közben az aznap nem szereplô csoportoknak kirándulásokat és más programokat szerveztek.

A határon túli magyaroknak egy külön találkozási lehetôséget biztosítottak a Magyarország öröme címû rendezvénysorozatban. Ez hétfôn délután a Szent István szobor megkoszorúzásával kezdôdött és pénteken egész napos programmal fejezôdött be, a Nyíri erdôben, illetve a hetényegyházi mûvelôdési otthonban. A Nyíri erdôben ünnepélyesen elültettük a magyar vadkörtefát, a mûvelôdési otthonban a tábortûzgyújtást csángó táncház követte. A 13 határon túli magyar csoport együtt járhatta a csángó táncot.

Még egy érdekessége volt a találkozónak: ez évben megalakult a Kodály-Bartók Ifjúsági Világzenekar 20 ország 96 fiatal zenészének közremûködésével. Vásáry Tamás Kossuth-díjas karmester vezénylete alatt elhangzott Bartók: Magyar képek, Kodály: Galántai táncok, Liszt: Les préludes, Mozart: C-dúr zongoraversenye, a világtalan mûvész, Érdi Tamás közremûködésével.

A Csiperó gyerektalálkozóval párhuzamosan még két tábor mûködött: a Csillagszemû tábor, melyen határon túli magyar óvónôk vettek részt, és a Kincskeresô tábor a Csiper O.K.(Országos Kincskeresôk), melynek keretében több kis csoport végezte munkáját:

1. Szép-képírók – riportokat készítettek a vendégcsoportokkal.

2. Mûferdítôk – a riportokat lefordították angol nyelvre.

Ez a kiadvány a találkozó végére jelent meg és minden csoport magával vihette.

3. Ripacsok – dramatikus játékokat, meséket adtak elô.

4. Gézengúzok – ismerkedtek az európai népek meséivel, játékaival.

Élményekkel megrakodva jöttünk haza. Köszönjük azoknak, akik lehetôvé tették számunkra e rangos találkozón részvételünket.

Simon Kinga, a miniJubilate együttes vezetôje

Marosvásárhely... életem része.

Sokat és sokakat jelent nekem. Sokszálú kötôdésem az érzelmek és a szeretet dolga. Tervek és tettek, megannyi közéleti esemény, ezernyi élmény és ismeret, s egy szebbnél is gyönyörûbb szerelem, és sok-sok személyes kapcsolat köt engem ehhez a gazdagon nagy múltú városhoz. Ha megírnám a magam "szerelmes földrajzát", annak csak Vásárhely – a szívemben otthon – lenne az oka és legfôbb éke.

Számos kiemelkedô személyisége közül is az egyik legkiemelkedôbbre, Illyés Kingára emlékezem ezekben a napokban.

Immár 2 éve, hogy összeszorult szívvel és torokkal álltuk körül ravatalát, már 2 éve nincs közöttünk. De Kassákkal szólva: "aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tôlünk egészen." És ô nálunk volt. S nemcsak nálunk, hanem Kecskeméten: itthon is! Sokszor és sokat örvendhettünk jelenlétének. Mindahányszor elég volt kiejteni a nevét, s telt ház fogadta egyszemélyes drámáit. Itt(hon) sokan voltunk s maradtunk barátai, tisztelôi; sokan segítettük ôt önzetlen szeretettel, ki miben tudta, módja és lehetôsége szerint. Mert tudtuk, kinek tesszük. Boldog örömmel szervezkedtünk elsô CD-jének kiadására, s minden lehetôt megtettünk, hogy igazán méltó módon és színvonalon jelenhessen meg kivételes elôadásában a maga válogatta vallomásos gyöngysor az erdélyi költészet gyöngyszemeibôl. Nem felejthetôk azok a napok sem, amikor otthonában s a Várban fotóztuk, s majd többször visszatérôen vitatkoztunk egymással a borítóra kerülô fotóiról. Igazán személyes és nagyon emberi alkalmak voltak ezek, amelyekben kendôzetlenül ismerhettük meg a színpadon kívüli énjét is.

Talán szebben s kifejezôbben senki nem fogalmazta meg ôt, mint Csoóri Sándor. A két CD-nyi "Útravaló"-hoz írt elôszavában egy kicsi, törékeny, messiás madárnak nevezte, akinek érkezése máig emlékezetes eseménye, "szívtáji földrengése" életünknek. "Kevesen mondhatják el magukról – írta Csoóri –-, hogy több vagyok, mint az életem. Illyés Kinga elmondhatja." S ha ô maga ugyan nem is mondta, de mi tudjuk róla. Eszembe jut egy szentírási idézet: "Te azonban tarts ki abban, amit tanultál és amirôl meggyôzôdtél, hiszen tudod, kitôl tanultad." (2Tim 3,14) Ezt az útravaló-intelmet a messiás madár életével igazolt üzeneteként is tekinthetjük.

Tóth Tamás, a Kecskemét- Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület egykori titkára

Hétfô délután második alkalommal nyitotta meg a Vadárvácska képzômûvészeti alkotótábort a gyergyóalfalui Sövér Elek Alapítvány és a község polgármesteri hivatala. A Bucsin oldalában lévô erdei szállás immár nemzetközivé bôvült, a házigazda Gál Mihály a hazai mûvészek mellett két lengyelországi és két magyarországi alkotót is meghívott. A mûvésztelepen a vendégek tíz napig dolgoznak, vesznek részt szakmai eszmecseréken. Többségük Maros megyei – Bálint Ká-roly, Bálint Zsigmond, Datu Victor, Hunyadi László, Hunyadi Mária, Kákonyi Csilla, Kiss Levente, Major Gizella, Miholcsa József, Puskai Sarolta és Sajgó Ilona –, mellettük a vendéglátókat képviselô Balázs József, a brassói Csutak Levene, a zilahi Szabó Vilmos, a csíkszeredai Márton Árpád, Orbán Endre, Rencz Edina, és a temesvári Szekeres Bernadette kapott meghívót. Makó András és Petkes József Magyarországot, Agnieska Michalski és Krysztof Michalski a lengyel mûvészközösséget reprezentálja. Munkáikat augusztus 3-án, déli 12 órától mutatják be a gyergyóalfalui képzômûvészeti galériában.

Tárca

Történelmi vereségeink egyik-másik szomorú színhelye, folyója, hegye az idôk folyamán bevonul a folklórba is. Szólássá válik, mint az, hogy több is veszett Mohácsnál, igazi jelentését csak a sírva vigadó magyar érti igazán, majd jön egy nagy költô, Arany János, és versbe emeli. ("Fölveretem orosházi kovácsnál, /Ej no, hiszen több is veszett Mohácsnál...") Nem tudok viszont arról, hogy például Világos ott volna valamelyik népdalunkban, népszerû mûdalunkban. De már az elsô világégés Doberdója, és fôleg az Isonzó folyó: igen. "Elrabolta az Isonzó tôlem a szeretômet, / Szomorúan siratom a gyászos életemet. / Sírva kérdem a haboktól: merre nyugszik meghalva, / De a habok azt susogják: lent van az Isonzóba'."

A nóták fôleg világtól elzárt kis településeken maradtak meg eredeti üdeségükben. Ilyen a "magashegyi" Atyha és Siklód. Mindkettô az úgynevezett költözô falvak sorába tartozik. Az atyhaiaknak saját utcájuk van Temesváron. Viszonylag kompakt tömbben éltek Besztercén is, lassan azonban körülfolyta, kikezdte ôket a többségi közeg, eljelentéktelenedtek, felszívódtak. A siklódiak is sokfelé menekültek a kollektivizálás barbársága elôl. Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Szováta a fôbb állomások, na és a legközelebbi városka, Székely- keresztúr.

A szomszédos Kôrispatakon stílusosan emlékeznek a két világháború hôseire: áhítat és koszorúzás után népviseletbe öltözött csoport énekel – katonadalokat. Az állomáson találja magát az ember, hadba vonuló, muskátlis puskájú, bokrétás bakáktól búcsúzó szülôk, rokonok, szeretôk gyûrûjében. A Keresztúrra szállt siklódiak énekelnek, vezetôjük a diákkorában is folyton muzsikáló, nótázó népmûvelô tanítóember, Nagy Lajos. Beszélgetünk közös barátainkról. Akik már nem élnek. A városfalvi Gedô Gézáról, nála dolgosabb embert tanítóban nem láttam, de bizakodóbbat sem: tele volt gyermekkori történetekkel, itt-ott fölcsípett példázatokkal, helyi anekdotákkal. Lehel nevû fiát reggelente tréfásan kötekedve faggattam: mit álmodott. A jól bejáratott válasz az lett volna, hogy: kicsi puliszkát s nagy húst. A legényke hallgatásba burkolódzott, csak nagy sokára fakadt ki: "Édesapám azt mondta, ne álmodjak semmit. Mert aki effélével tölti az éccakát, az nappal nem tud dolgozni."

Gedô Géza gyakran mesélt egy siklódi esetet, most Nagy Lajos is megerôsítette. Siklódon rengeteg mulatságos történet keringett, legjobb ismerôjük Imre János atyhai származású tanár volt, ízesen tudta elôadni egy kupa bor mellett. Feljegyzéseit nem emlegetik, egy világot vitt magával a sírba.

Ebbôl az derül ki, hogy a székely örök bizakodó. Ha nem az, akkor nem is székely, hanem magyar. De székelysége legmélyén a magyar is, kilencvenkilenc százalékban: többnyire derûlátó.

Most veszem észre, hogy az imént Szebent nem emlegettem a "befogadó" városok között, bizony pedig oda is kerültek siklódiak. György Sámuel a hatvanas évek vége felé járhatott látogatóban gyermekénél. Élményei rögtön hazajövetele után szökkentek szárba; levelet hajtottak, aztán virágosan illatozni kezdtek. Ugye, a fiatalok, azok munkába jártak, Samu bácsi nem bírta a tömbházlakás zártságát, a szomszédokkal nemigen tudott tárgyalni, sajátos romántudását fôként a nálanál is idegenebbeken töltötte ki. Délelôttönként nagyokat sétált a városban. Hát egyszer csak jô szembe egy jól megtermett (ma úgy mondanók:) színes bôrû egyén. Samu bá’ ilyet aztán bizonyisten sosem látott, pedig minden körösztúri vásáron megfordulta magát. No hát ha ilyen szépen összejöttünk, gondolta, akkor beszélgessünk vajegyet. S útját állja az idegennek.

"Sztáj, négró!"

Annak fülig ér a szája, várakozón mosolyog Samu bára. Ô sem látott székely harisnyás férfit ekkora bajusszal Nagyszeben fôutcáján.

"Cse nácijó?"

"Kongó."

"Cse gubernó?"

"Brazavil."

"Ahá. No, isten hozott, öcsém. Én György Sámuel vagyok, csak ide Siklódról."

Nagyot paroláztunk, és szívélyesen elbeszélgettünk, fejezte be a történetet Samu bá.

Mirôl, mirôl. Hát ott né. Nôkrôl, politikáról.

Mert a siklódi ember ismeri a világ forgását. És mindenkivel megtalálja a szót.

Manapság néha meg-megbicsaklik a világhírû székely optimizmus. Kalapfalván Szôcs Lajos egy piros színû bort mutogat a vendégeknek. Címkéje szerint a neve: Csatavesztett bor.

Oda hajaz ez, hogy 1917-ben Doberdónál csatát, aztán pedig minden fronton háborút vesztett a monarchia, s benne a magyar. Pláne pedig a székely, akinek minden vereség kétszeresen s tízannyi ideig sajog. Trianonról sincs népdalunk.

Mindazonáltal bajból is származhat némi haszon. Az olasz vino mennyei volt, szinte sajnálták szétágyúzni a pompás pincéket, szôlôs teraszokat. (Hat napon át lôttük Udinét, dicsekedte máskor Samu bá. A tiszteletes úr közbekotyogott: "És mit szólt a dologhoz Udi úr?")

Hát az egyik harcos, Mihályfi Elek bizony nem jött haza üres kézzel. Amikor megszökött a fogságból, késafákat hozott, és meghonosította Doberdó szôlejét. Róla nevezték Mihályfi bornak a titkos hadizsákmányt. Amely mára, lám, megcsökött ízében, sôt nevet is cserélt. A falumenedzser Szôcs Lajos nem mondja, ki a keresztapja a Csatavasztett bornak, pedig napnál világosabb, hogy már meg van keresztelve. Mindenesetre rosszul hangzik; tartalmi és hangulati töltete egyaránt elkeserítô, sôt riasztó. Ezzel a fantáziával akár Doberdói piros bánat is lehetne az eperízû borköltemény. A minden vitán felül álló békekortyolmány.

Ha az elmevadító gyilkospia helyett ebbôl kapnak vala a Marosvásárhelyre bôszített Görgény- völgyiek 1990 márciusában, ködülte völgyeikben szorgoskodva bizonyára ma is vidáman kóstolgatnák az életnek ezt a felbecsülhetetlen nektárját jámborságos atyánkfiai.

De talán nem késô. Küldjetek néhányat ama késafákból, barátaim.

Ráduly János

– Hol jártál,

Te kajla kalapos

nagylegény?

– Szivárványszínek

versenyén.

– Hol jártál,

te szárnyaló copfú

nagyleány?

– Vadvirágok

lakodalmán.

Páll Lajos

Fafejû Eleked teheti,

ôt csak a félfalu neveti,

másik félfalu meg azon sír,

hogy gyûlt egy fafejre ennyi zsír.

Fafejû Elekünk nem mozdul,

keblében szörnyû nagy vihar dúl,

görcs között pislog a tudata,

itt van a nagyhírû faguta.

Két kibédi népmese

András bácsi s a felesége, Kati néni, megöregedtek, úgy mondták régebb, hogy összeöregedtek. Na, ebben a korban Kati néni azt a szokást vette fel, hogy ült le a füttô mellé, s mindjárt a két szeme koppant be, aludt el. Fel-felkapta a fejét, s mondta:

– Jaj, te András, olyan álmot láttam, hogy esô lesz.

– Ó, te Kati – szólt András bácsi –, ahányszor te mondtad, hogy esô lesz, s mind bévált volna, minket már rég elvitt volna az árvíz.

Kicsi idô múlva Kati néninek megint lekoppant a szeme. Aztán mondta:

– Na, András, most igaz, hogy esô lesz.

– Hát hogy lenne esô, te Kati, künn úgy süt a nap, hogy még hevít belé. Hát nézz ki vajegyszer az ablakon is.

A hatalmas Isten a mi bûneink miatt egykor reánk hozta az oszmán-török hadsereget. Ezek elfoglaltak több országot, s jöttek Erdély felé. De volt nekünk egy nagy vezérünk, Hunyadi János, aki hadba vonult a katonáival. A székelyek is segítették.

Eljutottak Nándorfehérvárig, itt volt a nagy csata. Annyi török volt a helyen, hogy rengeteg. Hunyadi összefogta a kezét, s ezt mondta:

– Én Istenem, segíts meg, hogy gyôzhessünk!

Pontosan úgy sikerült, hogy gyôzött is.

– Na, hála a drága jó Istennek, ez a gyôzelem megér egy harangszót! – mondta Hunyadi.

Ezt a pápa is meghallotta, s elrendelte, hogy míg a világ tart, minden délben konduljon meg a harang. Így emlékezünk Hunyadi gyôzelmére.

Ráduly János gyûjtése

August Jakobson

Réges-régen az ég olyan közel volt a földhöz, hogy a magas emberek elérték és megsimogathatták.

Egyszer a szabó gyermekei kimentek sétálni, felálltak egy kôre, és ezt kiáltották: – Hé, most mi is el tudjuk érni az eget. Csináljunk rajta nagy lyukat, nézzük meg, mit mûvel odafönn az Öreg, és a többi nagyok, a hatalmasok!

S a szabó gyermekei ujjukkal lyukakat kezdtek szurkálni az égen, hogy átlássanak. Az öreg észrevette, és így szólt a szolgájához.

– Jaen! Jaen! Nézd csak, mit csinálnak! Micsoda kiállhatatlan kölykek, ki kellene belezni ôket az ilyen csintalankodásért! Az egész égboltot kilyuggatják, hát miféle dolog ez? Nem tudom, mit tegyek, hogy többé ne pimaszkodjanak.

A szolga ügyes és okos legény volt, három- négy napon át gondolkodott, hogy a feje is zúgott belé, végül ezt bökte ki.

– Nem nagy ügy. Föl kell emelni az égboltot.

Az Öreg is töprengett egy-két hetet; megnyugodott, legyintett.

– Ki tudja, úgy tegyünk-e, Jaen. Persze ez csak csintalankodás, a gyermek az gyermek. Kíváncsiak, hogy mi van idefenn. Tudni szeretnék, hogyan tartjuk fönn a világi rendet.

– Na, igen, a gyerekek, azok már csak gyerekek – hagyta jóvá a szolga.

A szabónak foltot kellett varrnia a nadrágjára. Teljesen elkopott az örökös üldögéléstôl. Minden garasát összekaparta, mégsem volt elég. Bánatában fogta ollóját, kiosont az égerfa- ligetbe, s miután meggyôzôdött, hogy senki sincs a közelben, hirtelen kikanyarított egy darabot az égbôl.

Meggyûlt ám a baja a feleségének is – neki a gyalulatlan templomi pad szálkái lyukasztották ki vasárnapi szoknyáját. Hát ô is kivágott egy foltnak való darabot.

Másnap az Öreg dohogva látta, mit mûveltek ezek. Fejét csóválva mondta a szolgának.

– Hát Jaen, valóban meg kell fogadnom a tanácsodat. Menj le a földre, onnan segíts: te tolod, én meg húzom fölfelé, s olyan magasra emeljük, hogy ne tudják elérni.

Úgy is tettek. Annyira fölhúzták az eget, hogy senki emberfia el nem érhette. Úgy döntöttek, befoltozzák a lyukakat. De honnan égszínkék szövetet? Nem volt bizony.

Így jelent meg az égen a nap, a hold – és a csillagok milliárdja.

Egészen más színûek, mint az ég.

Fordította Bán Péter

*

Köszöntjük a hatvanéves szerzôt!

Élt a faluban egy rendkívül kapzsi, nagyon gazdag ember. Ennek akkora pocakja volt, hogy belefért volna a jószívû vasorrú bába a kunyhójával együtt. Annyit evett, amennyit csak lehetett. Még a szolgái elôl is elette az ételt.

Legutóbb annyira teleette magát, hogy nem fért ki az ajtón. A szobában pedig mozdulni sem tudott a sok felhalmozott pénzeszsáktól, meg a sok innen-onnan összehordott rengeteg ettôl-attól.

Végsô kétségbeesésében hívatta a jószívû vasorrú bábát, hogy segítsen rajta. – Ha olyan híres vagy a jószívûségedrôl, tudnál-e rajtam segíteni ?

– Én igen – mondta a jószívû vasorrú bába –, de aztán ne csodálkozz, és harag ne legyen ! Megígéred ?

– Megígérem – nyögte a gazdag ember. Erre aztán a bába pattintott egyet az ujjával, pisszentett vagy kettôt, aztán belefújt egy lapított végû aprócska szalmaszálba.

Szinte senki nem hallott semmit, de gyülekezni kezdtek köréje az egerek. Elôször a templom egere érkezett meg, egész rokonságával. Azután sorban a többiek, a szegényebb házak környékérôl. Amikor már elegen voltak, azt mondta nekik az öregasszony :

– Ha valami valahol bement, annak valahol ki is kell jönni !

Azért mondta ilyen talányosan, hogy ha valaki véletlenül értene az egerek nyelvén, ne értse meg egybôl.

– Tudjátok-e, mi a dolgotok ?

– Igen! – cincogták kórusban az egerek, és egy-kettôre munkához is láttak.

Körbevették a házat, és fúrni kezdték. Gyorsan haladtak, nem hallatszott semmi cincogás. Szavak nélkül is értették egymást.

Apadni kezdtek a pénzeszsákok. Már csak az üresek hevertek a padlón, tele lyukkal. Azután az élelem fogyott el. Látta mindezt a kapzsi ember, de tehetetlen volt. Mérgében csak pukkadozni tudott. Minden egyes pukkadás után a pocakja egyre kisebb lett. Mire az egerek elvégezték a dolgukat, ô is kifért az ajtón. Már-már felemelte a botját, hogy a jószívû vasorrú bábára támadjon, amikor eszébe jutott az ígérete. Annyira szomorú lett, hogy még enni sem tudott ezután rendesen. A faluban viszont csoda történt.

Az asszonyok minden sepregetéskor hol itt, hol ott találtak egy-egy arany-, vagy ezüstpénzt. Elképzelhetô, mennyire tiszták lettek a házak, és milyen egészségesek az emberek. Az egerek sem panaszkodhattak. Jutott nekik is.

Székely-Benczédi Endre

Kézilabda

Hétfôn és kedden három ismerkedô próbaedzést végzett a Magyarországról érkezett Kovács László edzô a marosvásárhelyi Muresul nôi kézilabdacsapatával. Mint ismeretes, az A-osztályban a csapat szakmai irányítását a játékosként is szerephez jutó Mia Radoi vállalta, ám a Nemzeti Ligában feltétlenül szükséges van még egy szakemberre, aki a padról jobban átláthatja a pályán történô eseményeket, mint a játékkal elfoglalt Radoi.

A foglalkozásokra a két szakember megbeszélése után került sor, céljuk a keret és Kovács László kölcsönös alkalmazkodási képességének felmérése volt, ezek után döntenek arról, hogy a szakember marad-e a csapat kispadján. Mia Radoi megfigyelôként, néha pedig aktív résztvevôként volt jelen, elégedettnek mutatkozott, s úgy vélte, a magyar szakembernek hasonló a kézilabdáról alkotott felfogása, mint az övé.

A hét végi nemzetközi tornán, amelynek keretében a Muresul Hódmezôvásárhely és Debrecen NBI-es csapataival találkozik a sportcsarnokban, elképzelhetô, hogy már Kovács László foglal helyet a kispadon.

A múlt hét végén újabb fordulót rendeztek a Szászrégen környékének tíz labdarúgócsapatával rendezett Szászrégen- kupában. A harmadik fordulóban az alábbi eredmények születtek: A-csoport: Beresztelke – Abafája 2-4; Holtmaros – Vajola 3-0; az Abafája – Marosfelfalu mérkôzés a 28. percben félbeszakadt, újraprogramálják. B-csoport: Magyarfülpös – Petele 2-1; Magyarfülpös – Mezôkirályfalva 0-3; Görgényszentimre – Petele 2-1. Az A-csoportban Holtmaros és Abafája 7-7 pontot, a B-csoportban Erdôszakál és Mezôkirályfalva 6-6 pontot gyûjtött eddig. Szombaton és vasárnap kerül sor a befejezô találkozókra, amikor a végsô sorrend is kialakul.

Atlétika

A marosvásárhelyi Szász Albert Sportlíceum rúdugrója ezüstérmet szerzett a Bukarestben zajló országos felnôtt atlétika-bajnokságon, ugyanakkor ifjúsági korosztályban aranyéremmel gazdagodott. Tette ezt annak ellenére, hogy 420 cm-es teljesítményénél ô jóval többre is képes. A bajnoki címet Románia egyetlen öt méter fölötti ugrásra képes versenyzôje, a CSM Galac színeiben versenyzô Ágoston Tibor szerezte meg, 480 cm-rel. Ugyanezen a versenyen, a szintén marosvásárhelyi Marian Augustin, aki egy héttel korábban ifjúsági II országos bajnoki címet szerzett, a 6. helyet szerezte meg 380 centiméteres ugrással.

Anna Kurnyikova még mindig nem döntött arról, hogy végleg felhagy-e a tenisszel. Az oroszok alapvetôen inkább a szépség- és kozmetikai iparban, s kevésbé a teniszpályán jeleskedô üdvöskéje minderrôl maga beszélt egy amerikai internetes újságnak adott interjúban. Az ITAR-TASZSZ ismertetôje szerint a játékkal több mint három esztendeje gyakorlatilag teljesen felhagyó Kurnyikova úgy fogalmazott, tényleg nem döntött még véglegesen arról, hogy visszatérjen avagy sem a sportpályára. "Nem hoztam visszavonhatatlan döntést teniszkarrierem befejezésérôl. Éppen ezért nem is tekintem magamat nyugdíjasnak. Egyébként sem szeretném, ha azokhoz a versenyzôkhöz hasonlítanának, akik bejelentik, hogy visszavonulnak, aztán mégis visszatérnek" – idézte az orosz hírügynökség Kurnyikovát.

George W. Bush amerikai elnök telefonon gratulált Floyd Landisnek, a Tour de France kerékpáros körverseny gyôztesének, és meghívta ôt a Fehér Házba. "Mindenki büszke rád, példát mutattál kitartásból és bátorságból" – mondta Bush a Phonak kerekesének. Landis a közeljövôben csípômûtétnek veti alá magát, mivel nem teljesen épült fel egy 2003-as autóbalesetben elszenvedett sérülésébôl. Ezzel együtt reméli, hogy jövôre is indulhat a Touron. Az újdonsült bajnok a viadal történetének harmadik amerikai gyôztese, korábban Greg LeMond és Lance Armstrong nyert, háromszor, illetve hétszer.

Hivatalosan is megpályázta az európai szövetség (UEFA) elnöki posztját Michel Platini, a franciák futball-legendája.

Az 51 éves klasszis jelenleg a végrehajtó bizottság tagjaként tevékenykedik az UEFA-ban, melynek vezetôje, Lennart Johansson 1990 óta irányítja a szervezetet. A 76 éves svéd sportdiplomata, akinek jövôre jár le a mandátuma, két hete jelezte, hogy ismét harcba száll a pozícióért.

Platini várt ellenlábasa, a német Franz Beckenbauer korábban úgy nyilatkozott, hogy csak Johansson visszalépése esetén venné át az UEFA vezetését. Az UEFA tisztújító kongresszusát január 25-én és 26-án rendezik Düsseldorfban.

Egy nagymúltú ember temetési szertartásán hangzott el a következô igaz mondás: "A rossz mit ember tesz, túléli ôt. A jó pedig sírba száll vele." Hogy mennyire igaz ez a mondás, arról az alábbiakban szeretnék pár sorban beszámolni.

Még június elején az M2-es csatornán az "Aranyfüst" mûsorában Marosi Péter szerkesztô beszámolt (riportalanya Nagy Miklós Kund, a Népújság fôszerkesztô-helyettese) arról, hogy a marosvásárhelyi Kultúrpalota elôcsarnokában újra a helyére került az a dombormû, amely sokáig a palota pincéjében volt elföldelve. A dombormû Ferenc József királlyá koronázási ceremóniáját ábrázolja.

Szóltam is egy barátomnak, hogy menjünk el együtt és nézzük meg. Erre ô azt mondta, hogy nem kellett volna visszatenni, inkább vitték volna a Balogh (Cubi) öntödéjébe nyersanyagnak egy új szobor (Kossuth) megöntéséhez. Kérdôre vont, hogy mondjak valamit Ferenc Jóskáról, mit tett a magyarságért? Én csakugyan nem tudtam róla semmi jót mondani, hiszen sehol sem tanítottak effélét. Viszont rosszat van mit mondani róla.

– Még Munkácsy Mihály is megtagadta a császári portré megfestését. Hogy ô hogyan fessen meg egy olyan embert, akinek az aláírása ott volt a 48-as tábornokok kivégzési parancsán, tette fel a kérdést magának. Inkább otthagyta a bécsi mûvészképzô akadémiát és Düsszeldorfban folytatta.

– 1840-ben a császári család végeztette ki Battyhány Lajost, Magyarország elsô miniszterét.

Engem nem hagyott nyugodni a dolog és utánanéztem, egy illetékes mûvészettörténésztôl a következôket tudtam meg:

– A bécsi döntéskor a kiegyezésnél jót tett a magyarságnak.

– Bernády György a marosvásárhelyi Kultúrpalotát az anyagi támogatása nélkül nem tudta volna fölépíttetni.

– Még a Kultúrpalota nevét is a császárról nevezték el az akkori idôkben.

Ezek tudatával vessünk fátylat a rossz tetteire és idézzük magunk elé a jót, amit a halott emberrel együtt eltemetnek, mint ahogyan a szállóige is szól. Csak azért is, hogy méltóan tudjunk fölnézni a dombormûre.

Török Sándor, Marosvásárhely

Ha végigsuhanok e hosszúnak tûnô, de villámgyorsan lepergett közel 85 esztendôn, melyet átéltem, úgy tûnik, mintha az egész csak egy álomkép, leélt érzékcsalódás lett volna.

Oly hamar elrepült minden, a sok esemény: gonddal, búval, bajjal, és ritkán-ritkán örömmel is, mintha nem is idôben bonyolódott volna le az egész. Eszembe jut a Mahábhárata indiai, lírai hangú verses elbeszélés, egy idôvel kapcsolatos bölcs eszmefuttatása:

"Az idôben fogan minden, a sok esemény, lét és nemlét, bánat és öröm,

Az idô megszül és ismét elpusztít, minden életet.

Az idô lángba vet mindent, majd kioltja a lángot is.

Az idôbôl ered jó és rossz, belôle lett, mi létezik, megsemmisíti és ismét újrateremti lényeit. Ha minden alszik, ô virraszt, legyôzhetetlen az idô, és minden lényben az osztatlan és azonos idô pereg."

Ha megszülettünk és annyi küzdelem, szenvedés után el kell távoznunk, akkor mégis miért jöttünk e világra, miért kellett mindazt leéljük, hogy végül mégis összeomoljunk mint egy kártyavár?

Ki tud erre válaszolni? Nincsen olyan bölcs.

Minden e földön mely valóságnak tûnik, káprázat.

De a megnyilvánítottnak tûnô valóság fölött létezik egy meg nem nyilvánított örökkévalóság, mely mindennek elmúlásával sem múlik el soha. Ez a legfelsôbb szellem, kiben minden teremtmény honol, ki az egész mindenséget áthatja.

Vajon érdemes-e ezért a látszatvilágért mindent, az egész életünket feláldozni? Csak a végén döbbenjünk rá, hogy mélységesen tévedtünk, hogy már nincsen visszaút, hogy feláldoztuk lelkivilágunkat a vágyak teljesítéséért, az utánunk való rohanásért, szaladgálásért, azok mindenáron való teljesítéséért. Vajon ráébredünk-e, hogy feláldoztuk a lelkivilágunkat az illúziókért, az ábrándképekért, a látszatvilágért.

Pedig egyetlen valóság a lélek."

Mérlegelhetnénk tetteinket, cselekedeteinket. Vajon érdemes-e tekintélyért, hatalomért, vagyonért feláldozni e rövid életünket? Mindenki számára kivétel nélkül eljön az idô, életünk végsô szakasza, mikor a látszatvilág helyett elénk vetôdik a valóság, az elmúlás ténye, melynek végét nem tudhatjuk és cselekedeteinknek a következményeit sem sejthetjük.

Bartis Árpád, Marosvásárhely

Az Országos Családok és Nagycsaládok Egyesülete szombaton délután 5 órakor tartotta meg elsô gulyásfôzô találkozóját Erdôcsinádon, az ifjúsági ház udvarán. A találkozón 5 csapat vett részt Marosvásárhely, Ernye, Erdôcsinád és Székelykál helységekbôl. Érdekesség, hogy 5, 6 és 7 éves gyermekekbôl tevôdött össze a legfiatalabb csapat, amely sikeresen szerepelt és fejezte be a gulyásfôzô versenyt.

Mind a 6 csapat díjat vett át Lukácsy Szilamér református lelkésztôl, a zsûri elnökétôl a református egyház részérôl valamint Both Gyulától, a Nagycsaládok Egyesületének elnökétôl. Harmincnyolc személy vett részt a vacsora utáni találkozón, amely a helybeli családokkal együtt zajlott. A találkozó jó hangulatban éjjel 3 órakor ért véget, felejthetetlen emlékekkel.

Az öttagú zsûri öt egyenlô díjat osztott ki. Különdíjban részesült az 5-7 éves gyerekekbôl álló marosvásárhelyi csapat.

Both Gyula

Milyen jó volt a régi szép idôkben, amikor a levelet nem kellett postára adni, amikor abban a csodálatos romantikus világban mindenki hófehér postagalamb szárnya alatt küldte el a jó vagy a rossz hírt anyjának, apjának, fiának, lányának, kutyájának, macskájának… Nem kellett elmenni a postára, nem kellett sorba állni, és távirat- nyomtatványt kérni, amit aztán kitöltve átadni a kedvesen mosolygó postai alkalmazottnak, aki, amikor megtudta, hogy messze- földre, Budapestre "repül" a távirat, sûrûn ingatta a fejét:

– Csak belföldre lehet táviratozni – mondta.

– Kül- vagy bel-, nem mindegy? – kérdeztem, de ô hajthatatlan maradt. Az ô "postagalambja" csak belföldön repül.

– De én táviratcímet kaptam, amire válaszolnom kell. Meghalt a nagynéném – próbáltam meglágyíta