Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A rendôrség képtelen változtatni az utóbbi években bevett szokásán, hogy félévi, évi beszámolókkor az újságírókat elárasztja statisztikai adatokkal. Ezek ugyan szükségesek, elemezni lehet ôket és következtetni a jelenségekre, de nem elégségesek.

Tegnap A félévi tevékenységi beszámoló egyik teremben a rendôröknek szólt, másikban az újságíróknak. A két megbeszélés nyilván igen eltérô lehetett tartalmilag. A rendôrség vezetôi a sajtótájékoztatón négyoldalas apróbetûs helyzetjelentést bocsátottak a sajtó rendelkezésére, amely "általános képet nyújt a Maros megyei rendôrség tevékenységérôl az elsô 6 hónapban". Az "általános kép" szólt a személyzeti politikáról, a gépkocsipark-bôvítésrôl, az erôszakos cselekményekrôl, a "kis bûnözésrôl", a közúti rendôrség tevékenységérôl, a bûnözés-megelôzésrôl, a családi erôszakról, civil szervezetekkel való együttmûködésrôl. A "nagy bûnözésrôl" – mindössze öt sor, holott az ember azt gondolná, hogy a nagykorrupciósnak mondott ügyeket éppen olyan fontos a közvélemény elé tárni, mint a "hétköznapiakat".

A "nagy" ügyekrôl azonban mindössze az áll a papíron, hogy különleges figyelmet fordítottak a bonyolult, 2 milliárd lejen felüli kárt okozó bûncselekmények felderítésére, a korrupciós esetekre, amelyek nagy volumenû munkát igényelnek. A bonyolult esetekrôl 25 iratcsomót állítottak össze és 74 gyanúsított ellen indítottak vizsgálatot. Ennyi. A rendôrparancsnok kérdésünkre kifejtette, hogy 193 korrupciós esetrôl érkezett bejelentés (38 esetben csúszópénz elfogadása, 101 esetben csúszópénz nyújtása, 42 esetben befolyással való üzérkedés), de különös módon nem tudja, hogy mi a rendôrség által az ügyészségnek továbbított iratcsomók sorsa. Nehezen hihetô, hogy nincs rálátásuk arra, hogy a bírák hány gyanúsított esetében rendelték el a vizsgálat beszüntetését, hányat helyeztek szabadlábra. A parancsnok nem tudja, hány közéleti személyiséget gyanúsítanak korrupcióval, azt sem, hogy melyik volt az év legnagyobb (2 milliárd lejen felüli) kárt okozó gazdasági bûncselekménye és azt sem, hogy hány iratcsomót továbbítottak a Korrupcióellenes Ügyészségre. Arra hivatkozik, hogy nem lehet közzétenni részletesebb információkat, mert a gyanúsítottakról kiderülhet, hogy ártatlanok, és akkor rágalmazási pert indítanak a rendôrparancsnok ellen személyiségi jogaik megsértése miatt.

Furcsa álláspont egy megyei rendôrfônök részérôl, egyben az ártatlanság vélelmének meglehetôsen eredeti értelmezése. Elfogadható, hogy vannak esetek, amikor visszatartanak információkat, de a túlzott titkolózás legalábbis elgondolkoztató. A korrupció elleni harcot semmiképpen nem a teljes hírzárlattal lehet hatékonyabbá tenni, az esetek közvélemény elé tárása megfelelô módon sokkal hatásosabb lehet. Ezt vajon mikor értik meg rendôrségi berkekben? Igaz, az ügyészségeknél sem tapasztalunk nagyobb kommunikációs készséget a szóban forgó bûncselekménytípus dolgában.

Az erdélyi magyarság kulturális és Székelyföld területi autonómiáját célzó közös fellépést, illetve az ehhez szükséges erdélyi magyar össztársadalmi konszenzus megteremtését, a párbeszéd folytatását szorgalmazta Markó Béla szövetségi elnök pénteken, Tusnádfürdôn, a Bálványosi Szabadegyetemen lezajlott kerekasztal-beszélgetésen. Az RMDSZ elnöke Tôkés Lászlóval, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökével, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével folytatott párbeszédet az autonómiatörekvések összehangolásának további lehetôségeirôl, a magyarság ez irányú célkitûzéseirôl.

A miniszterelnök-helyettes leszögezte, az RMDSZ célja a kulturális autonómia, illetve Székelyföld területi autonómiájának megteremtése. Ez megítélése szerint csak az erdélyi magyar konszenzus újrateremtésével, a magyar társadalom összes szegmensének közös fellépésével érhetô el. Bejelentette, az RMDSZ a következôkben széles körû párbeszédet kezdeményez a civil társadalom, az értelmiség, a történelmi magyar egyházak, illetve a szövetségen kívül mûködô csoportok képviselôivel annak érdekében, hogy az RMDSZ jövô évben tartandó kongresszusán egy olyan, közös RMDSZ-t teremtsenek, amely valóban helyre tudja állítani a közösségen belüli konszenzust, az egységet, és amelynek ernyôje alatt mindenki megfér.

A Tôkés Lászlóval folytatott eszmecseréjén az elnök az RMDSZ nevében ismételten megerôsítette a párbeszédre tett felkérést, úgy értékelve, az autonómiacélok tekintetében nem, csupán ezek eléréséhez szükséges eszközök tekintetében vannak nézetkülönbségek. Az RMDSZ kormánykoalícióban betöltött szerepérôl, céljairól szólva rámutatott, a szövetség azért vállalkozott kormányzati szerepre, hogy teljesítse a magyarsággal szemben tett legfôbb vállalását, és bevigye a közösséget az Európai Unióba. Ezt értékelésében az RMDSZ becsülettel teljesítette, ám ez a következôkben már nem lesz elég a szervezet kormányon maradásához. Leszögezte, amennyiben nem sikerül eredeti formájában elfogadtatni a kisebbségi törvényt, az RMDSZ 2007-ben már nem lesz hajlandó részt venni a kormányzásban.

– Legyen egyértelmû mindenki számára: az RMDSZ nem fogad el olyan kisebbségi törvényt, amely nem tartalmazza a kulturális autonómia fogalmát, nem hajlandó részt venni egy olyan koalícióban, amely nem ismeri el a közösségi jogokat – szögezte le. Markó Béla úgy látja, a román politikum és a radikálisabbnak tekintett magyar csoportok támadásainak folyamatos "kereszt-tüzében" álló kisebbségi törvénytervezet valóságos áttörést hozna az egyéni jogoktól a közösségi jogok irányába. Az elnök szerint a magyarság egységes fellépésére amiatt is égetô szükség van, mivel a román politikai élet válságban van, és egy ilyen politikai közegben a magyarság csupán egységgel érheti el céljait. Úgy értékelte, az európai uniós csatlakozás nemhogy csökkentené, hanem éppen jelentôsen növeli a magyar autonómiatörekvések megvalósításának lehetôségeit, az Unió ugyanis a nemzetállamok alkonyát, a regionalizmus, a térségek önállósodásának erôsödését hozza majd.

Tôkés László úgy vélte, az erdélyi magyar–magyar párbeszéd alapvetô feltétele az egyenlô partneri viszony megteremtése. Bár nem utasította el a magyarság összefogására vonatkozó szövetségi javaslatot, úgy látja, a párbeszédnek nem az RMDSZ- en belül, hanem ezen kívül kell megtörténnie, kizárva ezáltal az egységes képviselet lehetôségét. Szerinte az RMDSZ "hatalomelvû magatartást" tanúsít, s mint a magyarság egyetlen hivatalos szerve, a szövetség vezetésével szemben állók kiszorítására törekedett. A püspök több ízben is kritikát fogalmazott meg az RMDSZ-szel szemben, többször is személyes példájára hivatkozva úgy vélte, a szövetség kiszorítja a másként gondolkodó politikusokat.

A résztvevôk kérdéseire válaszolva a két személyiség egyaránt megerôsítette, a párbeszéd folytatódni fog, az autonómia ugyanis nem kizárólag az RMDSZ, nem csak bizonyos politikai csoportok, hanem az egész magyarság érdeke.

A 15-ök Európájában megindult egy folyamat, ami igazán majd a 28-ak körében bontakozhat ki, ez a polgárok Európájának a megteremtése. Úgy gondolom, uniós jövônket jól szolgálja a polgárok és civil szervezeteik még gyakoribb közvetlen érintkezése, termékeink cseréje, éppúgy, mint kulturális értékeinké, mert ezek közvetítésével mélyülhetnek el az emberi kapcsolatok. Szeretnénk, ha a jövôben jelentôs mértékben növekedne az egymás országaiban vállalkozók, befektetôk, s az egyszerû látogatók száma is – hangsúlyozta megnyitóbeszédében Tar András polgármester.

Csütörtökön, az erdôszentgyörgyi Rhédey-kastélyban került sor Az EU házhoz jön konferenciára. A tanácskozásra, amelynek célja a romániai magyar kis- és középvállalkozók felkészítése az uniós csatlakozásra, Magyarország gazdasági és közlekedési minisztériuma, az RMDSZ EU-integrációs fôosztálya, valamint az Önkormányzati Menedzsmentért Alapítvány szervezésében került sor. Közel száz érdeklôdô – polgármesterek, helyi tanácsosok, vállalkozók, mezôgazdasági szakemberek – vett részt a Kis- Küküllô Térségi Társulás (elnök Borbély Emma) és a Nyárád Menti Kistérségi Társulás (elnök Dászkel László) képviseletében. A résztvevôk valóban hasznos, az EU-csatlakozáshoz szükséges, politikusi nagyotmondásoktól mentes, a vállalkozók körében érdeklôdésre számítható elôadásokat hallgathattak meg a falusi turizmusról, kiskereskedelemrôl és mezôgazdaságról.

Az EU-csatlakozás két legnagyobb kihívásának az egységes piaci feltételeket és a jogrendismeretet nevezte Gérnyi Gábor, a magyar gazdasági és közlekedési minisztérium fôosztályvezetôje. Hangsúlyozta, hogy a kis- és középvállalatok felkészültségük arányában lesznek versenyelônyben vagy versenyhátrányban a tagországokkal szemben. Példaként Görögországot említette, amely több évtizedes tagság után is az EU-pénzeknek csupán a 35%-át képes felhasználni. Mint mondta, Magyarország EU-csatlakozási mérlege pozitív. Egyrészt alaptalannak bizonyultak a tagországoknak az olcsó közép-kelet-európai munkaerô tömeges megjelenésére, a mûködô tôkebefektetéseknek az új tagországokba való átvándorlására vonatkozó félelmei, de azok is, amelyek arról szóltak, hogy az uniós áruk elárasztják Magyarországot, hogy elszabadulnak az árak, elértéktelenednek a munkabérek és a nyugdíjak, vagy hogy az ország nettó befizetôvé válik az EU-források kihasználatlanságából adódóan. Ugyanakkor figyelmeztetett a környezetvédelmi, az egészségbiztonsági, fogyasztóvédelmi, termékminôségi, szakképzési elôírások szigorodó feltételeire, amelyekkel a kis- és középvállalatok is szembesülnek majd. Javuló feltételként említette a csökkenô tranzakciós költségeket, a belsô határokon leépülô ügyintézést, a nagyobb kiszámíthatóságot és tervezhetôséget stb. A csatlakozás potenciális nyerteseinek a turizmust, a környezetvédelmi, illetve a pénzügyi szolgáltatásokat, a közlekedést, az építôipart nevezte.

Az elôadó az együttmûködés új lehetôségeirôl szólva kiemelte a gazdasági, termelési-technikai együttmûködés, a kereskedelmi- külkereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztésének, a tôkekapcsolatok kiszélesítésének, a privatizációba való bekapcsolódás, a mûködôtôke-befektetés gyorsításának lehetôségeit, a regionális és cégkapcsolatok erôsödése, vállalati hálózatok építésének a fontosságát. Mint mondta, az EU nem szereti a szólótáncosokat, szívesebben veszi a kistérségi pályázatokat, a határokon átnyúló közös együttmûködési projekteket, a regionális infrastruktúra-fejlesztési programokat, a regionális gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok erôsítését. Az Európai Unió ezt díjazza, sok pénzt lehet így szerezni. Ez Erdélyben sem lesz másként, jelentette ki.

Tar András polgármester a tanácskozást követôen a Népújságnak kijelentette: Az Egyesült Európa értékeinek tisztelete elválaszthatatlan az egész kontinenst jellemzô nyelvi és kulturális sokszínûség megôrzésétôl. A nemzeti jelleg megôrzése mellett nélkülözhetetlen jelentôséget tulajdonítunk a közép-európai kulturális örökség ápolásának, a sajátos közép-európai identitás megôrzésének és megjelenítésének. Úgy gondolom, hogy integrációs céljaink eléréséhez ennek a közös munkának új jelleget kell öltenie. Térségünk sajátos vonásait szem elôtt tartva, érdekeink és közös elhatározásunk alapján lesz igazán jövôje a közép- európai együttmûködésnek. Mindnyájunk elemi érdeke, hogy uniós tagként is megtaláljuk nemzeti érdekeink képviseletének megfelelô fórumait, ugyanakkor lehetôséget biztosítsunk tapasztalataink kicserélésére. Ezért, illetve a résztvevôk határozott óhajára, az elkövetkezendôkben újabb hasonló felkészítôket szervezünk Erdôszentgyörgyön.

Mint ismertté vált, csütörtökön este lemondott a három legfontosabb román titkosszolgálat vezetôje a tavaly Irakban elrabolt román újságírók túszul ejtésének megszervezésével vádolt Omar Hajszam arab üzletember eltûnése miatt.

Traian Basescu államfô délutánra hívott össze a Cotroceni-palotába egy megbeszélést, amelyen részt vettek a titkosszolgálatok vezetôi is. A találkozó után az elnöki hivatal szóvivôje bejelentette: az Omar Hajszam eltûnése következtében kialakult helyzet miatt lemondott a Román Hírszerzô Szolgálat, a Külügyi Hírszerzô Szolgálat, valamint a belügyminisztérium titkosszolgálatának vezetôje is. Tegnapi fejlemény, hogy Ilie Botos, Románia fôügyésze benyújtotta lemondását Omar Hajszam eltûnése miatt. Ilie Botos lemondására azok után került sor, hogy Vasile Blaga belügyminiszter kijelentette, lehetséges, hogy Omar Hajszam, akit terrorizmussal vádolnak az Irakban elrabolt újságírók ügyében, elhagyta Románia területét. Blaga szerint a Hajszam-dossziét nem kezelték megfelelôen, és aláhúzta, hogy "az ügy ügyészének helyében, rögvest benyújtanám lemondásomat". A miniszter úgy értékelte, hogy az Irakban elrabolt újságírók ügyével foglalkozó ügyésznek, Ciprian Nastasiunak kérnie kellett volna Omar Hajszam felügyeletét, miután az utóbbi elhagyta a fogdát.

Hajszam nevére a bukaresti ítélôtábla szerdán adott ki újabb letartóztatási parancsot. A kétes hírnevû arab üzletembert elôször tavaly áprilisban, közvetlenül a túszügy kirobbanása után helyezték elôzetes letartóztatásba.

Tavaly októberben vádat is emeltek ellene, a túszejtés után egy évvel azonban egészségügyi okokra hivatkozva szabadon engedték. Mivel Hajszam perének szerdai tárgyalásán a bíró felszólítására sem jelent meg, újabb letartóztatási parancsot bocsátottak ki ellene. Ekkor derült ki, hogy közben az arab üzletembernek nyoma veszett. A hatóságok általános körözést adtak ki ellene, bejelentették, a hétvégén nemzetközi körözést is elrendelnek ellene, ha addig nem sikerül kézre keríteni az üzletembert.

Menekülés Libanonból

Az izraeli katonai akció kirobbanásakor Libanonban tartózkodó román állampolgárok több mint egyharmadát hazatelepítették. A külügyminisztérium adatai szerint péntek reggelig ezer személyt szállítottak haza, rezidenseket és turistákat.

Az elsô, Libanonból három különgépen kimenekített, 313 fôt számláló csoport hétfôrôl keddre virradóan érkezett meg a Henri Coanda bukaresti repülôtérre.

A második, 222 tagú csoport szerda reggel érkezett meg a Tarom két repülôgépén. Az utolsó csoportot, 222 személyt szállító két repülôgép csütörtökrôl péntekre virradóan szállt le Bukarestben.

Nicolae Cabulea megyei rendôrparancsnok szerint az idei év elsô fél-évében pozitív eredményeket könyvelhet el a rendôrség, csökkent az utcán elkövetett bûncselekmények száma és javult a közbiztonság.

Az elsô félévben 63 üres állást töltöttek be a megyei rendôrségen és friss információi szerint még az idén minisztériumi jóváhagyással további 30 állásra szervezhetnek versenyvizsgát, ezek közül 20 rendôrtiszti és 10 ügynöki funkcióra. Az állomány tehát bôvült, úgyszintén a jármûvekkel való ellátottság is, amirôl elôzô lapszámunkban részletesen beszámoltunk. A rendôrség azonban még legalább 140 gépkocsit igényelne ahhoz, hogy hatékonyabban dolgozhasson.

Az elsô 6 hónapban 5046 bûncselekmény történt a megyében, fôként a városokban, amelyekbôl 1233 gazdasági jellegû, a többi bûnügyi vagy egyéb természetû. A megyei rendôrség 54 országos és 265 megyeszinten körözött személyt fogott el, 5304 esetben végzett vizsgálatot, ami 747-tel több, mint az elôzô év azonos idôszakában. Közel felére (10-zel szemben 6) csökkent ellenben az emberölések száma, de megnégyszerezôdött az emberölési kísérleteké. Az 59, ismeretlen tettes által elkövetett rablásból 40 esetet oldottak meg a rendôrök. A rablótámadások során az agresszorok általában tûzfegyvert vagy fehérfegyvereket használnak, de idén ilyen eset nem fordult elô a megyében. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy 1233 gazdasági bûncselekményt regisztráltak a rendôrségen, a 2 milliárd lejt meghaladó kárt okozó bûncselekményekben 71 gyanúsított ellen indult eljárás. A "kisfokú bûnözés" alatt a rendôrség parancsnoka fôként a közterületeken elkövetett bûncselekményeket (lakás és gépkocsik, üzlethelyiségek feltörése, lopások) értette, amelyek az elmúlt 3 év alatt növekvô tendenciát mutatnak. Fôként a zsebtolvajlások száma nôtt jelentôs mértékben és mintegy 25 százalékkal a gépkocsi-feltöréseké.

A sajtótájékoztatón a közúti rendôrség statisztikai adatait is ismertették: 46 súlyos baleset, 19 elhunyt személy, 35 súlyos sebesült a félévi mérleg. A tendencia csökkenô, amit a közúti rendôrség nagyszabású baleset- megelôzési kampányával is magyaráznak. A közúti rendôrség 48.929 bírságot rótt ki, 1657 gépkocsivezetôi jogosítványt tartott vissza (1309-et felfüggesztés céljából, 175-öt viszont semmisnek nyilvánítottak). Ittas vezetés miatt 440 személy jogosítványát vonták be.

Ez a legjobban megszervezett tevékenység a megyében, ezért Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter Raed Arafattal, a SMURD vezetôjével megegyezett abban, hogy megpróbálnak on-line közvetítést, azaz úgynevezett "telemedicina" rendszert kiépíteni – elôször a megyében, késôbb Brassó megyére is kiterjesztve. Ez azt jelentené, ha egy elsôsegélynyújtó SMURD-csapat egy orvosilag gyengébben felszerelt helyen van, azok, akik az elsôsegélynyújtó gépkocsiban vannak, a benne levô felszereléssel (echográf, EKG, RMN, CDE) azonnal közvetíteni tudják a beteg egészségi állapotának paramétereit, így, még ha nincs is orvos az illetô gépkocsiban, a diszpécserszolgálatnál levô orvos meg tudja mondani az elsôsegélyt nyújtó személynek, mit kell tennie, amíg az autó eljut a szakorvosig. Ezáltal, jelentette ki a miniszter, több életet tudnak majd megmenteni.

Abban egyeztek meg Arafattal, hogy októberig elkészítik ezt a kísérleti projektet, utána pénzforrásokat keresnek a kivitelezésére, és remélhetôleg jövôre már Maros megyében, esetleg Brassóban is funkcionálni fog. Ugyanakkor abban is megegyeztek, hogy az év végéig a megyének 2 B típusú, és 2 C típusú mentôautót szereznek, és SMURD-pontokat hoznak létre Nagysármáson, Mezôrücsön és Nyárádszeredában.

A megyei kórház átszervezésére vonatkozó dokumentumokat a helyhatóság elküldte a miniszternek. A megye javaslata az, hogy a kórházat alakítsák át két kórházi egységre: az egyik egy 1943 ágyas megyei sürgôsségi kórház lenne, a másik 455 ágyas városi klinika. Nicolaescu szükségesnek tartja a változtatást mind orvosi, mind gazdasági hatékonysági szempontból. A 455 ágyat megpróbálják egységes finanszírozási rendszerbe sorolni, az 1943 ágyas sürgôsségi kórházat a megoldott esetek arányában finanszírozzák majd. Így, jelentette ki, tisztább képet tudnak alkotni a kórházak helyzetérôl. A javaslatot tegnap kapta kézhez, és a minisztérium vezetôtanácsa elemzi, az eredményt majd közlik a megyével. Véleménye szerint helytálló, ésszerû javaslat, és nem hiszi, hogy a minisztérium elutasítaná. Az átalakításhoz kb. 37 milliárd (régi) lejre lesz szükség.

Az Európai Unió tagállamaiban a tejkvótarendszert 1984-ben vezették be a tejpiac hatékonyabb ellenôrzése és szabályozása érdekében. Romániában 2007-tôl alkalmazzák. A tejkvóta-periódus minden év április 1-jén kezdôdik és a következô év március 31-ig tart. A brassói Tejkvótát Adminisztráló Fôosztály (DACL) a 2005. április 1 – 2006. március 1. közötti referenciaévben rendszeresen monitorizálta a tejtermelôk tevékenységét, fôleg azokét, akik a feldolgozóknál értékesítették a tejet. Utóbbiak kötelessége volt tájékoztatókat benyújtani a leadott tej mennyiségérôl és a tej zsírtartalmáról. Az adatbázisban pontos nyilvántartást vezetnek, ami lehetôséget nyújt a kvóta gazdánkénti ellenôrzésére.

A tejtermelôk kötelessége volt havonta kitölteni egy típusnyomtatványt (ezeket a hivatal szakemberei és az egyesületek osztották ki), egy nyilatkozatot, amelyben feljegyezték az állomány létszámát, a megtermelt tejmennyiséget, a feldolgozóknak leszállított, a közvetlen módon értékesített és a gazdaságban felhasznált tejmennyiséget. Emlékeztetjük a termelôket, hogy kétféle tejkvótát határoznak meg: feldolgozói kvóta (akik a feldolgozóknál értékesítik), és a közvetlen értékesítési kvóta (a tej szabadpiacon való értékesítése). A tejkvóta személyekre vonatkoztatott, valamint a nemzeti tejkvóta meghatározásának módszertanát a 2006. évi 852-es számú kormányhatározat részletezi. Eszerint az a tejtermelô – jogi vagy magánszemély –, aki a 2005. április 1 – 2006. március 31. közötti referenciaévben tejet termelt, személyes feldolgozói vagy közvetlen értékesítési kvótát igényelhet. A kérések kitöltése után az adatokat egyeztetik a DACL adatbázisában szereplô információkkal, majd a termelôk számára kiutalják a kvótát. A kérések kitöltésekor kérhetik a szakemberek segítségét. A tejkvóta vagyon, amit ki lehet használni, ingyen igényelhetô, eladható, bérbe adható, örökölhetô. Fontos megjegyezni: az a termelô, aki 2007. január 1-jén nem rendelkezik kvótával, nem értékesítheti a tejet sem a feldolgozóknál, sem a szabadpiacon.

Azok a tejtermelôk, akik a 2005. április 1 – 2006. március 31. közötti referenciaévben nem termeltek tejet, de 2006. március 31-e után Sapard- vagy a Farmer- támogatási program keretében pályázatok révén beruházásokat végeztek, szarvasmarhafarmokat hoztak létre, vagy nagyobb számú állományt vásároltak, a brassói DACL- nél jegyeztethetik be farmjaikat a Beruházók regiszterébe ez év október 31-ig, hogy tejkvótát igényelhessenek.

Felkérjük a helyi hatóságokat, az állattenyésztôk egyesületeit, a szakembereket, hogy járuljanak hozzá a gazdálkodók tájékoztatásához a tejkvóta fontosságáról. A tejkvótát minden egyes szarvasmarha-tenyésztônek igényelnie kell.

Dr. Florescu Ioan, DACL Brassó, Galatean Elena, Maros megye

Gyorsan bevethetô uniós határôr-alakulatok létrehozására tett javaslatot az Európai Bizottság bel- és igazságügyi biztosa, az egység felállításával az érintett EU-tagállamok megbirkózhatnának illegális bevándorlók hirtelen érkezô esetleges nagyobb özönével.

Franco Frattini (képünkön)elôterjesztése egy tagállami felajánlások révén felállítandó, az EU határôrizeti ügynöksége, a Frontex alá tartozó 250-300 fôs alakulatról szól, amely a biztos szavai szerint "képes lenne nagyon gyorsan, akár 10 napon belül közbeavatkozni".

Az elképzelés szerint rendkívüli esemény híján a közösségi határôr-alakulat segédkezhetne a tagállamok illetékes hatóságainak a rutinfeladatok ellátásában, például útlevelek ellenôrzésében, jármûvek átvizsgálásában, bevándorlók kikérdezésében, vagy akár part menti tengeri járôrözésben.

Az uniós határôregység tagjai a fogadó ország határôrszerveinek parancsnoksága alá tartoznának, s a javaslat értelmében csak akkor viselhetnének fegyvert, ha arra engedélyt ad az a tagállam, amelynek a területén besegítenek. A Frattini- elôterjesztés – amelyre áldását kell adnia a tagállamok igazságügy-minisztereinek és az Európai Parlamentnek is –, arra is kitér, hogy az uniós határôrök megkülönböztetô jelzésként egy EU-logóval ellátott kék színû karszalagot viselnének.

Az EU-biztos elôterjesztésének elôzménye, hogy a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek és Málta az uniós tagállamokhoz fordultak segítségért, mondván, egyre inkább nehezükre esik feltartóztatni az illegális bevándorlók áradatát.

A Kanári-szigetekre idén eddig több mint 10 ezer menedékkérô érkezett – jellemzôen Északnyugat-Afrikában lélekvesztôkre szállva tengeri úton –, a jövevények száma már most meghaladja a tavalyi egész éves adat kétszeresét.

Az izraeliek túlnyomó többsége, 90 százaléka támogatja az ország libanoni hadjáratát a Hezbollah síita szervezet ellen, a fokozódó nemzetközi nyomás ellenére is – mutatják az egyik izraeli napilapban pénteken közölt közvélemény-kutatás eredményei.

A Maarivban közzétett felmérés szerint az izraeli lakosság 90 százaléka szerint a hadjáratot addig kell folytatni, amíg a Hezbollahot ki nem ûzik Dél- Libanonból, és csak ezután kell tárgyalásokat kezdeni a libanoni szervezet fogságában lévô két izraeli katona szabadon bocsátásáról.

A válaszadók 95 százalék vélekedett úgy, hogy a hadsereg válasza jogos volt. Egy, a hét elején közölt felmérésben 86 százalék értett egyet ezzel.

Mindössze nyolc százalék mondta azt, hogy Izraelnek abba kellene hagynia a hadmûveleteket és tárgyalásokat kellene kezdenie. A miniszterelnök, Ehud Olmert teljesítményével 78 százalékuk volt elégedett. Azt nem lehet tudni, hogy a lakosság húsz százalékát kitevô és az offenzíváéval kapcsolatos vélekedésükben megosztott izraeli arabokat is megkérdeztek-e a közvélemény-kutatásban.

Izraelben hallhatók olyan hangok is, amelyek kezdenek kételkedni a katonai akció hatékonyságában, mivel sem a Hezbollah rakétatámadásait nem sikerült csökkenteni, sem vezetését lefejezni, de még a harcosait sem sikerült eltávolítani a libanoni-izraeli határtól. Annak ellenére, hogy magát az akciót nem kérdôjelezik meg, a szakértôk látják annak kockázatait is.

Az olasz igazságügyi szervek 26 olyan CIA-ügynök kiadatását kérték az Egyesült Államoktól, akik a nyomozás jelenlegi állása szerint 2003-ban részt vettek a milánói szunnita mecset imámjának az elrablásában – közölte pénteki számában a La Repubblica címû római napilap.

Az írás szerint az észak-olaszországi nagyváros egyik ügyésze, akit a vizsgálattal bíztak meg, a kiadatási kérelmet hivatalosan eljuttatta az olasz fôügyészségre, a hivatal pedig a dokumentumot Clemente Mastella igazságügyi miniszternek továbbította.

Az egyiptomi születésû imámot állítólagos terroristakapcsolatai miatt 2003. február 17-én a CIA egyik kommandója az olasz titkosszolgálat (SISMI) közremûködésével elrabolta, majd Kairóba szállította, ahol a muzulmán papot megkínozták.

Az ügy megfigyelôk szerint tovább ront az amúgy is egyre hûvösebbé váló olasz-amerikai kapcsolatokon.

Az áprilisi választások nyomán kormányra került Romano Prodi vezette középbal politikai erôk egyik elsô lépése az Irakban állomásozó olasz katonák hazahívása volt. A korábbi miniszterelnök, Silvio Berlusconi jobboldali kormányának igazságügyi minisztere egyébként megtagadta a milánói ügyészség hasonló keresetét, amely akkor még 22 CIA-ügynök kiadatását kérte. Az imám elrablásának az ügye Itáliában belpolitikai vihart kavart, mert a SISMI belekeveredett a férfi jogalapot nélkülözô elhurcolásába. Azóta az olasz titkosszolgálat néhány egykori vezetôjét ôrizetbe vették.

A készülô rendeletmódosítás alapján a tanácsi kezelésû parkolóhelyeken csak a díjat következetesen és visszaesô módon nem fizetôk autóit lehet majd mozgásképtelenné tenni, egyszerû idôtúllépésért, vagy a vonalon kissé túllógó kerék esetén nem lesz alkalmazható a gyûlölt bilincs.

A kerékbilincs – amelyet Skóciában már másfél évtizede betiltottak, magántulajdon- sértés címén – a legdrágább angliai parkolási büntetésfajta: a bírság és a leszerelési díj együtt elérheti a 120 fontot.

Az angol autós társadalom és érdekképviseletei hosszú ideje mind hangosabban tiltakoznak a szerintük egyre gátlástalanabb parkolási szankcionálások ellen, és azzal vádolják a tanácsokat, hogy azok csak kimeríthetetlen bevételi forrást látnak a forgalomszabályozási szempontból sokszor értelmetlen bírságolásban. Ezt látszik alátámasztani az az adat, amely szerint az angliai tanácsok tavaly 1,16 milliárd fontot szedtek be parkolási díj és bírság formájában, csaknem kétszer annyit, mint 1997-ben, a munkáspárti kormány hatalomra kerülésének évében.

Az autósok idegeit elsôsorban az utcákat ellepô, "kalóz" magánbilincselôk teszik próbára, akik ugyan a tanácsok megbízásából tevékenykednek, az elôírásokat azonban a maguk kedvére szabják át, ha egyáltalán figyelembe vesznek bármit is a szabályokból.

A Sky News hírtévé rejtett kamerás nyomozó riportere nemrég beférkôzött az egyik ilyen cégbe, és megdöbbentô eseteket regisztrált. A vállalkozás mindegyik kerékbilincselôjének rovott múltja volt, ami elvileg kizárja, hogy erre a tevékenységre iparengedélyt kapjanak, mégis zavartalanul garázdálkodhattak a londoni utcán. Furgonjaikkal általában utcasarkokon álltak lesben, vagy menetbôl támadtak, de mindegyik akciójuk megegyezett egy elemében: a lebilincselt autók gazdáitól 522 fontot követeltek a bilincs eltávolításáért, és nem fizetés esetére fizikai erôszakkal történô fenyegetéstôl sem riadtak vissza.

Douglas Alexander közlekedési miniszter az ilyen esetekre utalt, amikor azt mondta: a kormány "meghallotta az autósok szavát", és változtat a rendszeren.

A választópolgárok akaratának tesznek eleget, amikor aláírásgyûjtésbe kezdenek a román csapatok Irakból való kivonására, ezt szentesítette a Nemzeti Liberális Párt állandó bürója, ennek a döntésnek tesz eleget a PNL Maros megyei szervezete is, amely tegnap indította az akciót, jelentette be Eugen Nicolaescu képviselô.

Mint mondta a kampány szeptember 3-áig tart. Utána az adatokat Bukarestben összesítik. A három héttel ezelôtt kezdeményezett akciónak kettôs célja van: az egyik, hogy az állampolgárok lássák, foglalkoznak a problémáikkal, a másik pedig az, hogy ily módon szeretnének nyomást gyakorolni a parlamentre, az egyetlen kompetens döntéshozó fórumra. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a többi párt megfelelôen értelmezi a gesztust, és követi majd a liberálisok példáját. Hétfôtôl Segesváron, Szászrégenben, Ludason és Radnóton is elkezdik az aláírásgyûjtést. A megye lakosságának a 10%-át kitevô aláírást terveznek összegyûjteni.

A minapi botrány nyomán, amikor három liberális képviselô heves támadást intézett Calin Popescu Tariceanu ellen és alternatív platformot akar létrehozni a párton belül, született tegnapelôtt a Kolozsvári Felhívás, amely elítéli Mona Musca, Theodor Stolojan és Valeriu Stoica akcióját. A PNL erdélyi alapító tagjainak felhívásával a Maros megyei szervezet is egyetért, ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy a Liberális Pártban nincs válság, csak egyes tagok – nem tudni miért – nem akarják tiszteletben tartani a párt alapszabályzatát. Eugen Nicolaescunak meggyôzôdése, hogy a hármak többet ártanak a pártnak, mint politikai ellenfeleik. Mint mondta, a PNL nyitott a tisztességes, korrekt, nyílt párbeszédre, a problémákat bárki elmondhatja a párton belül, nem kell a sajtóban polemizálni.

Nem függeszti fel a környezetvédelmi minisztérium a Verespatakon tervezett aranybánya engedélyeztetési folyamatát, mivel egy bíróság elutasította a Greenpeace erre vonatkozó kérését – közölte Sulfina Barbu román környezetvédelmi miniszter.

A tárcavezetô e napon tett bejelentésével tulajdonképpen a Greenpeace és a projekt megvalósulását ellenzô helyi lakósokból alakult Alburnus Maior egyesület július 10-i felszólítására válaszolt. Akkor a nemzetközi zöldszervezet és a helyi egyesület azért fordult a szaktárcához, hogy jelezzék, a beruházó által másodszorra beszerzett területrendezési engedély nem tesz említést a ciános zagyot tartalmazó derítôrôl. Ezért az engedélyeztetési folyamat felfüggesztését kérték.

Barbu csütörtöki nyilatkozatában azonban emlékeztet, július 11-én a gyulafehérvári ítélôtábla elutasította a zöldeknek az engedélyeztetési folyamat felfüggesztésére vonatkozó kérését. A terv elbírálása azt követôen kezdôdhetett el, hogy a beruházó, a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) benyújtotta a környezetvédelmi minisztériumhoz az ötezer oldalas hatástanulmányt az összes szükséges engedéllyel együtt.

A miniszter asszony leszögezte: az általa vezetett tárca tiszteletben tartja az igazságszolgáltatás határozatait, ezért az eredeti ütemterv szerint megszervezik a hatástanulmány megvitatása céljából júliusban és augusztusban rendezendô lakossági fórumokat. Hozzátette: ilyen találkozókat Magyarországon is szerveznek majd.

Közben az RMGC folytatja a beruházás erôteljes népszerûsítési kampányát. Csütörtökön újságírók jelenlétében mutatták be a helyi lakosoknak az új verespataki település terveit. A beruházás megvalósulása esetében ugyanis a lakosok egy része a mai településhez képest néhány kilométernyi távolságra lévô új faluba költözhet, de a verespatakiak Gyulafehérvár egyik lakónegyedében számukra fenntartott lakásokat is elfoglalhatnak.

Az RMGC Európa legnagyobb külszíni aranybányáját szeretné megnyitni Verespatak mellett. A helyszínen legalább 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt rejt a föld méhe. A tervezet környezeti kockázataira azonban több civil szervezet is felhívta a figyelmet, akárcsak a román akadémia és az ortodox egyház fôhatósága.

Villámposta

Kedves Ildikó, írok valamit magának egy furcsa jelenségrôl. Ioan Babo levelet kapott egy bizonyos dr. Dromos Hopplitontól, a feladó kultúrtörténészként mutatkozott be, és afelôl érdeklôdött, hogy volt-e a közelmúltban könyvégetés a városban. Ugyanis készül a környék mûvelôdéstörténete, az elsô kötet már kész, a harmadikhoz kell a kért adat, ez foglalkozik a XX. századdal. Babó Janiban föl sem merült, hogy miért éppen ôhozzá fordul a különös nevû, románul és magyarul egyként pontosan fogalmazó úr, ja, hiszen mióta az eszét tudja, ô képviseli a helyi irodalmat. Mégis töprengve töltögette-karikázgatta a lehetséges válaszokat, mikor volt legutóbb író-olvasó találkozó, minek tulajdonítja az 1990 utáni hirtelen felpezsdülést, 1. a szabadság mámorának, 2. a diktatúra nyomásából szabadult szellem hirtelen fellobbanó kultúrszomjának, vagy 3. annak, hogy a kultúra is áru, el lehet adni, aki idejében fölismeri, korábban jut profithoz.

Mit lehet válaszolni.

Tájainkon – a második évezred végén tapasztalt nyomorú pangást követôen – a XXI. század elsô éveiben úgyszólván a földbôl nôttek ki például az irodalmi körök, és ez voltaképpen egyetlen személynek köszönhetô. Az illetô neve: Kalibán Béla.

Ami nem sikerült érdekvédelmi és kulturális szervezeteinknek, lám, az ismeretlenbôl érkezô Kalibán Béla könnyûszerrel hozza tetô alá. Nem is értettem igazán, mosolyog Babó Jani, és megigazítja hasán a takarót, mit akar ez a furcsa jövevény. Egy szerdai nap délutánján csengetett, valaha ezen a vidéken éltem én is, szabadkozott, engedje meg, hogy egy pillantást vessek az erkélyrôl a város fölötti erdôre, ahol édesapámnak vadászháza volt.

Babó Jani kemény gyerek, nem tart a betolakodóktól, egyszer úgy vágott ki egy "terepszemlézô" betörôjelöltet, hogy máig botra szorul a fickó. Kalibán Béla vagyok, mutatkozott be a vendég, és bár neve nem mondott semmit, ô maga mégis ismerôsnek tûnt, mintha köztünk élne, sóhajtja Babó Jani. Kiveszi hóna alól a lázmérôt. Tessék, nôvérke, harminchat és három.

Azért jöttem, hogy megalakítsuk a Helikon irodalmi kört, mondta Kalibán Béla. Babó Janinak napraforgóvirág ült az arcára. Mégis elrendeli a jóisten, hogy házhoz jöjjön, s hétköznap, a megváltó. Babó Janinak már pontosan 5432 verse volt finiszálva, nyomdakész állapotban várták a kötetbéli feltámadást. De a szerkesztôk, kiadók csak a fejüket csóválták. Hát kinek kell ma efféle. Hát ki olvas ma verset. Hát mindenki csak írni akar, mindenki költô, de vajon akkor ki keresi meg a pénzt? Egyik igazgató, ha így elgondolom, tûnôdik Babó Jani, mintha emlegette volna a pasit, valami effélét kiáltott, hévvel: "Égesd el a könyveket, Kalibán!" Ki gyanította volna, hogy Béláról beszél.

Kalibán Béla elfogadta a feketekávét, aztán váratlanul azt kérdezte Babó Janitól: "Használhatom-e az illemhelyet?" Nagy bizalom jele, gondolta a házigazda, ha mindjárt evvel is megtisztelik az embert. Azt is elárulta Kalibán Béla, hogy nagyon föl van ám pörögve, mert az orvosa ezt kérdezte tôle: "Csokis Akakija?" Hát ezt ki értené. Akakij Akakijevicsrôl hallottunk, ugyebár, de ki lehet ez a Csokis Akakija? Valami újabb orosz regényhôs? A doki nevetett. "Azt kérdeztem, nem találja-e sötétnek a székletét." És elmesélte, hogy ezzel a trükkel több páciensét behúzta már, egy földmûves bácsi például, a szomszédos Almafájáról, abban a házban lakik, amely hosszú éveken át kivénhedt bukaresti szekustisztek elefánttemetôjeként fungált, szállingóztak a hatalomból kiejtett figurák, két ezredest és három tábornokot vittek a temetôbe onnan, ez a földmûves bácsi szépen megtollasodott a halni járók pénzébôl, rákapott az erôs italokra, kolbászt reggelizett, flekkent ebédezett, töltött káposztát vacsorázott, na, ez annyira beijedt a Csokis Akakija trükktôl, alig húzta ki a lábát a rendelôbôl, becsönget a szemközti tömbház 26-os lakásába, unokaöccséhez, megengeditek, hogy szarjak egyet nálatok?, s választ sem várva hatalmába kerítette a budit. Azok szóhoz sem jutottak a meglepetéstôl. De az öreg mindjárt jött is, mosolyogva, iszákjából skót whiskyt varázsolt elô, és jól berúgtak az unokaöccsével. Miért? Mert – rögtön felhívott a mobilján, s közölte velem az eredményt – nem volt Csokis Akakija, nevetett a doki.

Így tud mesélni ez a Kalibán Béla, mereng Babó Jani, fel is szisszen azonmód, sajog a vágása. Operált ember ne kacarásszon. Hát Kalibán Béla is naponta ellenôrizte a vizeletét, székletét, vérnyomást méretett, satöbbi. Az ô korában, a mi korunkban ez természetes. Egyetlen dolog volt szokatlan, mégpedig a viseletében: drága svájci karórát hordott a csuklóján, amely azonban nem járt. Harcomat az idôvel úgy nyerem meg, magyarázta, hogy nem veszek tudomást róla. Az Idôvel nem üdvös kikezdeni, hagyom, hadd történjen a jelen, mindig a jelen, és akkor bízvást elröpülhet fejem fölött a nikkel szamovár.

Ilyeneket mondott Kalibán Béla, meg azt is, hogy ami üzenet lelkében rejtôzik az univerzumról, azt ô nem mondhatja el senkinek, elmondja hát mindenkinek. Ezért házal a lelkével. Nem szeretné, ha a szorongás ilyesféle sorokat szülne: "Szívedbe vésem és füledbe rágom: / Rossz volt embernek lenned a világon."

Gombamód szaporodtak az irodalmi körök. Elsônek Szászrégenben hozta létre a Marosmenti Helikont, az alakuló ülésen névtelen szponzorként üldögélt az utolsó sorban, mindent Babó Janiék szerveztek, költôt hívtak meg Marosvásárhelyrôl, aki pompás felolvasást tartott, aztán megválasztották a vezetôséget, tagjai: két fiatal tollforgató, egy tanárnô, egy lelkész és Babó Jani mint szervezô és tiszteletbeli elnök. Kalibán Béla átszellemült mosollyal hallgatta a lelkes hozzászólásokat, terveket, fogadkozásokat, majd intett a leskelôdô fôúrnak: jöhet a kaja, pia. Olyan fejedelmi fogadás nem volt a választási kampány óta. Búcsúzáskor aláírásukkal és teljes lakcímükkel tisztelték meg Kalibán Béla emléknaplójának friss lapját a Marosmenti Helikon vezetôi, aztán többé nem látták Kalibán Bélát. (Ellenben – de a két esemény nem függhet össze – leégett a városi könyvtár szépirodalom részlege. A tüzet eloltották, de az állomány többi része is tönkrement.)

Az irodalmi kör beindult, és attól kezdve nem lehetett megállítani. Ma is mûködik, nem kis sikerrel. Babó Jani is felolvashatta verseit, mégpedig az 54-es, 320-as, 1002-es és 3016-os számú alkotásokat, nagy tapsot kapott.

Irodalmi körök alakultak vagy újították föl tevékenységüket Erdôszentgyörgyön (Bözödi György Tollforgató Klub), Dicsôszentmártonban (Szépírók Sipos Domokos Köre), Szovátán (Petelei István Valóság Egylet), Nyárádszeredában (Szentiváni Mihály Nyárád Tere Kulturális Egyesület), készülôdtek a nagyobb községek értelmiségijei is: Marosvécs Kemény János nevét tûzte zászlajára, Marosludas a Horváth Istvánét, Vámosgálfalva a Fogarasi Sámuelét, Bonyha az Árva Bethlen Katáét, Makfalva a boldog emlékezetû Fülöp Dénes irodalomtanárét, Kibéd az Ôsz Jánosét. (Ráduly János megtiltotta, hogy életében bármit is ôróla nevezzenek el.)

Babó Janinak egy teljes hete ment rá, hogy kiderítse, ki kicsoda ebben a pompásnak látszó névsorban; de sikerült, sôt cikket is írt a helyi lapba a reménykeltô irodalmi pezsgésrôl. Az irodalmi körök egy-egy jónevû költô, író szellemi patronátusával virulnak, fogalmazott, és maga is meglepôdött, tapasztalván: a marosvásárhelyi kulturális-irodalmi rendezvények közönsége a réginek háromszorosára gyarapodott, színháztermekbe költözött a Kemény Zsigmond Társaság, a Látó irodalmi színpada, Kisterem, Tanácskozmányi terem szûknek bizonyult, ugyanis rendszeresen bejárt a vidéki irodalmi körök csaknem teljes tagsága. A színház közönsége is felújult, mind több anyaországi, budapesti és vidéki színész kívánt játszani Marosvásárhelyen.

(Kicsit bizarrnak tûnt, de nem tulajdonítottak jelentôséget annak, hogy a mûvelôdési eseményekkel csaknem egy idôben valahol mindig kigyulladt egy-egy könyvtár, víz árasztott el pincegalériákat, csavargók hordtak szét mesés értékû gyûjteményt, csak mert tûzgyújtóra volt szükségük.)

"Világ értelmiségijei, egyesüljetek!" – Jevgenyij Jevtusenko jelszavát gyakorlatba ültették. És jönnek az új világ újproletárjai is, kacagott Kalibán Béla, akinek Babó ezt a csodálatos felívelést tisztelettel tulajdonította. Persze, nem írhatta meg; hülyének néznék. Az önszervezôdô, önépítô társadalom, a belülrôl építkezô kisközösségek, a fejlôdô kisrégiók számlájára utalta hát a dicsôséget, mindenki örömére. Kalibán Béla csak nagynéha kereste fel, mindig az erkély és az erdô érdekelte, ahol az édesapjának valaha vadászháza volt. Babó Jani nagy szeretettel csüggött Kalibán Bélán, példaképének tekintette, eltanulta tôle nagy mondásait, a sikerültebbeket költeményeibe ültette: Valami nagy-nagy tüzet kére rakni. Ne légy szeles! Járkálj csak, életre ítélt. Népek kiáltják sorsodat, világbajnokság! Hiszek a végsô lámpagyújtásban. Nem a kakas, az ember mondja: kukurikú. Tetteid medre: életed. Ha a világ rigó lenne, seregélynek szegôdnék. Ember vagyok, doboló, Manoló. Pajtás, úgy fest, tanú maradtál. Nem ítélem, csak riogatom a világot.

Egy kora nyári délelôttön magukat hivatalosnak mondó emberek érkeztek Babó Janihoz. Kedélyesen fogadta a "bûnüdvözlô szerveket", nincs takargatnivalója, fehér abrosz az élete. Az egyik úr papirost tolt az orra alá, az ön aláírása? Persze. Akkor tessék fizetni. Akiért kezességet vállalt, kámforrá vált.

Babó Jani nehezen fogja fel a gazság fondorlatait. Mire teljesen megértette a dolgot, meglehetôsen elgyávult állapotba került, mentôért az irgalmas vendégek egyike telefonált. Lakását persze csurira fosztották. Semmire sem emlékszem, ingatja feját Babó Jani, és zavartan babrálja ép kezének ujjaival a kórházi takarót. Semmire, de semmire sem emlékszel?

Gondolható: a rengeteg élelem, hidegtál, kalács, süti, kávé, üdítô, válogatott italok, a fogadás – (kénálkozás, kanternáció, sôt: zenekar is volt!) – egy vagyonba kerül.

Mondták is a haverok: ásztá dá, szponzoráció. És az újabb és újabb alapító köri ülések! "Egyikrôl sem hiányozhattam. Létrehoztuk az Irodalmi Körök Irányítói Tanácsát (IKIT), én lettem az ügyvezetô elnök. Minden papírt nekem kellett aláírnom..."

A legutóbbi alakuló ülés után, rövidzárlat következtében kigyulladt a székhely is, egy kicsiny szoba a Herepei János utcában. Minden dokumentum megsemmisült.

Rendbe jössz te még, vigasztalom Babó Janit. Azért minden megy tovább, a körök milyen szépen dolgoznak; te is szépen bicegsz.

Kalibán Béla kámforrá vált, biztosan a pokol fenekére került...

Közlöm vele az örömhírt. Holnapután jön ki a nyomdából Babó János: Forr az új évezred bora címû kötete. Már az ismertetôket, kritikákat is megírtuk.

Babó Jani sárga arca fényes, mint a napraforgó tányérja. Nézd csak, nyúl a párnája alá. Ismét kaptam egy levelet dr. Dromos Hopplitontól. Ékes román és magyar nyelven mond köszönetet áldásos szervezôi tevékenységemért.

Van egy kívánsága. Nyújtja kulcsait. Szellôztessem ki a lakását, csinálnék egy kis rendet. Kell az ágy, innen akármikor hazazsuppolhatják.

Senkije, aki segítené.

Szívesen, Jani.

Az erkélyrôl valóban pompás kilátás nyílik az erdôre, ahol a Kalibán Béla apjának vadászkastélya lehetett.

Ezüst csík iramlik az égre. Ég az erdô.

Helló, Kalibán!

(Ilyenkor sajnálja az ember, hogy nem tud festeni, sôt fényképezô masinája sincsen.)

bdomokos

Hadnagy József versei

Feleim, a borivás lelemény

kérdése is, nincs mindenre recept,

például: elôbb jól megforgatod

a szádban, meggyôzôdsz, nem-e ecet,

s ha ízlik, nemet mondasz a vágynak

leküldeni az egész poharat,

igényes asszony a bor, kígyóvá

változik, lenyel, semmi sem marad

az élvezetnek, e végsô célnak,

tehát, amint szerelmeddel kezded,

becézd, dicsérd, lehet akár csacska,

gügye beszéd, csak tükrözze kedved,

majd lassan vetkôztesd: puhatold ki

mely tájról származik, a savanyú

nem mindig nemes rizling, becsaphat,

s sok édes utánozza az aszút,

ezután jöhet maga az aktus,

kortyra korty, elsô, második pohár,

szünetekkel a poharak között,

majd a harmadik, amíg a mámor

istenként lebegtet a dolgok fölött.

Kocsim szeme kameraként

követ hegyet, szorost, völgyet,

erdôt, lankát, rétet, patakot, folyót

mindent mi ezer éve ugyanott

ugyanaz – csonkíthatatlan

kövület-térképként írnak felül

közelképbe tolakodó

útlevelet, határt,

egyenruhát, törvényt, szabályt,

az idôk rendre leszakadó mutatóit mind.

Ezer filmtekercset tárolok,

el se kell indulnom, otthon vagyok.

Erdély mindörökre hozzám csatoltatott.

Én láttam istent,

a túlvilági csillagot,

evilági formát ölteni

Mint nagy darab, fekete kô,

kopogtatás nélkül érkezett,

nem ölelt át, nem fogott kezet –

hûvös volt, akár a tények.

Házat épített apám,

méteres alapot gürcölt alá,

s minthogy a Küküllô folyton

kiöntött, majdnem padlószintig

emelte az udvart: két lépcsôfoknyira

apadt belsô és külsô

közötti különbség.

Így aztán, amikor felbôszült

a tavasz, és a víz elárasztotta

az udvart, kevesebb ideig

remegtünk, hogy vajon

mi lesz: csupán két lépcsôfoknyi

félelem szorongatott.

Talán a fenti példán okulva

töltöttem magasabbra belsô házam

s tíz lépcsôfoknyira

a kerítésen belüli teret

folyók hordalékával.

Szürreális gerinccserepekrôl

sötét

göcsös

ôserdô

liánkötelein

zuhanni

hajnaltól

hajnalig.

"Mozartot mindenütt ismerik. Mûvei olyan fantasztikus szellemi és lelki táplálékot jelentenek, amely meghatározza az emberi létet"

Dr. Terényi Ede Erkel Ferenc-díjas zeneszerzô

Amikor kiejtjük Wolfgang Amadeus Mozart nevét, fülünkben ismerôs dallamok: menüettek, szonatinák, operaáriák, hegedû- és zongoraversenyek, hegedû- és zongoraszonáták, kórusmûvek, operaáriák szólalnak meg. A 6 éves Mozart bájos dallamai – amelyekkel meghódította a hercegeket, a grófokat, akik adományaikkal hozzájárultak a vagyontalan család utazás- és koncertlehetôségeinek megszervezéséhez – bejárták a világot. Nincs olyan ország, ahol Mozart zenéje ne csendülne fel a zeneiskolákban, hangversenytermekben, operaházakban, templomokban.

Mozart zenéje a világ zenéje. A 35 éves korában elhunyt zeneszerzô ontotta magából a szebbnél szebb dallamot, mintha tudta, mintha érezte volna, hogy kevés ideje van.

De hogyan is kerültek Bécsbôl ide hozzánk, Erdélybe és a Bánátba ezek a csodálatos, szívnek, fülnek gyönyörû, bûbájos melódiák?

Erre a kérdésre Lakatos István Zenetörténeti írások címû kötetében kapunk választ, aki több mint fél évszázadon át kísérte figyelemmel a hazai zenetörténet eseményeit és fáradhatatlanul tanulmányozta a régi korok dokumentumait.

"Nem kétséges, hogy Mozart zenéje a XVIII. század végén jutott el Erdélybe, azon fônemesek révén, akik külföldi utazásaik közben, az osztrák és cseh városokban ismerték és szerették meg Mozart bûbájos dallamait, majd gyermekeik számára Bécsbôl hoztak zenetanárokat, akik Mozart könnyebb mûveit tették ismertté. A mágnás családoknál akkoriban szokásban voltak a zenei estélyek, ahol felcsendültek Mozart szépséges dallamai. Így, a XVIII. században, Nagyszebenben, Brukenthal Sámuel házában, a zene már a XVIII. században otthonos. Brukenthal Erdély kormányzója volt és 1803. ápr. 9-én halt meg. Ezt a nagy mûveltségû és kiváló ízlésû férfit, akinek kifinomult zenei érzéke a bécsi zenekultúrán csiszolódott, természetesen csak igen magas rendû zene elégíthette ki. Baráti kapcsolatok fûzték a Bécsben élô Braun Adolfhoz, aki nagy zeneértô és Mozart mûveinek igaz tisztelôje volt. Braunnál Brukenthalnak gyakran volt alkalma Mozart mûveit élvezni. Ahányszor ellátogatott Bécsbe, Brukenthal részt vett a kamarazenei elôadásokon. Miután pedig Brukenthaléknál Szebenben hetente kétszer rendszeresen elôadtak kamarazenemûveket, feltehetô, hogy a zeneesték mûsorán Mozart ilyen nemû alkotásai már 1800 elôtt is szerepeltek. 1839-ben létesült a Hermania nagyszebeni zenetársaság, amely a városi vigadóban 1839. febr. 17-én rendezett elsô zenekari hangversenyén Mozart C-dúr szimfóniájának elsô két tételét is elôadta."

*

Arról tudósít a zenetörténész, hogy a szász nemzeti egyetem levéltárában ôriznek egy, a Nagyszebenben 1885-ben elhunyt Friedenfels Jenô miniszteri tanácsos hagyatékából származó kéziratot. A kézirat címe: Beytrag zur Geschichte der Kultur der Musik im Grossfürstentum Siebenbürgen um 1800 (Adalék az erdélyi fejedelemség 1800 körüli zenekultúrája történetéhez). E kéziratban szó van arról, hogy Cserey plébános idejében, aki 1784-tôl 1810-ig állt a plébánia élén, a plébániatemplomban Mozart miséit már több év óta játszották.

De feljegyzések vannak arról is, hogy Szebenben 1790 körül adták elô a Szöktetés a szerájból címû operát és a brassói filharmónia 1787. május 6-án a Varázsfuvola nyitányával kezdi mûködését. Mozart alkotásaival az aradi zeneiskola 1833-ban történt megnyitása után ismerkedett meg a közönség, majd a filharmóniai egyesület nyitóévében, 1890-ben került sor a Requiem elôadására.

Kolozsváron már a XVIII. század végén játszották Haydn, Mozart és Beethoven mûveit. Számos elôkelô ember házában mûvelték a kamarazenét. A fônemesek gyermekeik számára a XVIII. század végén Ausztriából és Csehországból hozattak zeneoktatókat. Így kerültek Kolozsvárra és népszerûsítették Mozart alkotásait: Poltz Antal, Grosspeter József, Caudella Fülöp, Ruzitska György, valamint Wendt katonakarmester, hogy csak a legkiválóbbakat említsük.

Ruzitska György (1788-1869) vette át 1835-ben a kolozsvári konzervatórium vezetését, mely 1819 óta mûködött, de csak az ô irányítása alatt vált jól szervezett, modern intézetté. Ô szervezett filharmóniát a konzervatórium kiváló zenészeibôl és a mûkedvelô muzsikusokból. A gyakori nyilvános hangversenyeken Mozart mûveit is gyakran tûzték mûsorra.

Nyilvánosan elôadott Mozart-mûvel az erdélyi magyar színház egyik színlapján 1805. március 8- án találkozunk elsô ízben, amikor Kolozsváron Musikális Akadémiát (hangversenyt) hirdet. Mûsoron a Varázsfuvola nyitánya.

Korai Mozart-bemutatóról tájékoztat bennünket a kolozsvári színház másik Musikális Akadémiája (hangversenye), amelyet 1807. márc. 17-én rendeztek Palm Josefának, Mozart- tanítványnak, Bánffy gubernátor feleségének névnapjára. A színlapon egyik mûsorszámot a következôképpen hirdetik: "Poltz Úr játszódik a’ klaviron egy nagy Quintettet Mozarttól..."

Késôbb Poltz Antal lett az 1809-ben megalapított zenekonzervatórium elsô igazgatója.

Mozart operáit magyar nyelven legelôször a kolozsvári Erdélyi Dal és Színjátszó Társaság hozta színre 1826. dec. 14-én.

A színlapon a következô szöveg olvasható:

"Don Juan, vagy a Kôvendég Vitézi szomorú -víg. Daljáték (Opera) 2 felvonásban, írta Abbate da Ponte, fordította Pály Elek, zenéjét szerzette Mozart Amadé." A darabnak nem volt sikere. Csak három elôadást ért meg.

Brassai Sámuel egyetemi tanár, a neves polihisztor, aki Mozartnak nagy bámulója volt, egy emberöltôn át irányította Kolozsvár zenei életét.

A Kolozsvári Zenetársaság Mozart halálának 100. évfordulójáról 1891. dec. 9-én rendezett hangversennyel emlékezett meg, amelynek mûsorán a Varázsfuvola nyitányát és a g-moll szimfóniát szólaltatták meg. Ettôl kezdve alig volt hangverseny, amelyen Mozart-mû ne szerepelt volna.

Mozart születésének 150. évfordulóján, 1906. január 25-én a Kolozsvári Zenetársaság kamaraestet rendezett.

*

Temesvár zenei életének szintén gazdag múltja van, ami az operákat illeti. Itt már 1795-ben megvolt a színház 150 férôhellyel, 26 páholyból álló páholysorral és tágas karzattal, ahol 1796-ban opera-elôadásokat is tartottak. Mozart Varázsfuvolájának az elôadására az összes jegy elkelt.

1846-ban Schmidt Sándor és Huber Ignác igazgatók vették bérbe a színházat. Az évad harmadik operaelôadása, Mozart Don Juanja megbukott. A kínos helyzetet egy tûzoltó mentette meg az utolsó jelenetbe beiktatott tûzijátékkal, melynek kirobbanó sikere volt.

Ezzel szemben a Varázsfuvola, Kreibig igazgatása alatt, 1848 és 49-ben több ízben nagy sikert aratott. A Requiemet a temesvári dómban az egyházi kórus adta elô.

A temesvári énekkar Mozart születésének 100. évfordulóját hangversennyel ünnepelte.

A kritika az opera-elôadásokkal szemben egyre több követelményt támasztott. 1867-ben az elôadások mûvészi színvonala sokkal magasabbra emelkedett. A Raoul Emanuel vezetése alatt álló énekesgárda 1899. évi opera-elôadásai már kibírnak minden kritikát.

A két világháború között Mozart mûvészetének népszerûsítéséhez élénken hozzájárult a kolozsvári Román Opera és a Zeneakadémia. Legnépszerûbbnek a Szöktetés a szerájból bizonyult, aminek bemutatója 1929. jan. 30-án volt. Majd 1932-ben került bemutatásra Stefan Braborescu rendezésében, Herman Klee betanításában és vezényletében a Figaro házassága. A Varázsfuvola bemutatóját Kolozsváron 1933. okt. 2- án tartották a Román Operában, Constantin Pavel rendezésében, betanította és vezényelte Jean Bobescu. Az elsô elôadás énekesei Constantin Iujelcu, Tomel Spataru, Rózsa Anna, Silvia Tiron, Petre Stefanescu Goanga, és Fenia Dobranskaia voltak

Az utolsó Mozart-opera, melyet a két világháború között adott elô a kolozsvári operatársulat, a Don Juan volt. Bemutatója 1934. szept. 17-én történt, Rónai Antal karmester betanításában és Bretan Miklós rendezésében. Gogu Simionescu, Fenia Dobranskaia, Tomel Spataru, Livia Pop, Constantin Ujeicu és Lya Hubic énekelték a fôszerepeket.

Mozart születésének 175. évfordulóját a kolozsvári Zeneakadémia ünnepélyes keretek között tartotta meg 1931-ben. Az intézet zenekarát Martian Negrea tanította be és vezényelte. Mûsoron az A-dúr zongoraverseny, a Varázsfuvola- nyitány, és a g-moll szimfónia volt.

Ugyanezt az évfordulót megünnepelte 1931. május 2- án a kolozsvári Lakatos kvartett is. Mozart d-moll vonósnégyesét és a két brácsás g-moll vonósötöst adták elô.

Ma Mozart születésének már a 250. évfordulóját ünnepeljük. Nemcsak Szebenben, nemcsak Kolozsvárott és Marosvásárhelyen, nemcsak Temesváron és Aradon, hanem a világon mindenütt. Mert Mozart zenéje örök, zenéje a mi zenénk, az emberiség zenéje. Mozart zenéje olyan, mint a gyémánt, mely sziporkázik, míg világ a világ, és tüze soha nem fog elhalványulni. Mozart zenéje ragyogni fog, amíg emberek lesznek a földön, olyan emberek, akiknek a zene az életük, akik nem tudnak meglenni Mozart zenéje nélkül, legyenek azok zeneiskolások, vagy már nagy mûvészek, vagy talán egyszerû zenekedvelôk, akik újra és újra megszólaltatják ezt a halhatatlan muzsikát.

És mindig lesznek olyan zenetudósok, mint néhai Lakatos István, volt tanárunk, aki életét a zenetörténet kutatásának szentelte, és mesélt nekünk, mesélt arról is, ami nem volt tananyag, de ô tudta, hogy a zenetörténet fontos része lesz életünknek. Köszönjük a zenetörténeti meséidet,

Pista bácsi...

Sárkány Kákonyi Iringó

Nagy Attila

Hát eljött a pillanat a búcsú

Keserédes utolsó délutánja

A napfény már rézsút esik a fákra

S odébb a Maros szalagjára

Komp nyoma húz zavaros csíkot

Ha tudnád még ha tudnád már

Írnokom Lélek belôlem írd most

Hogy szôlôlevél és meggy és szilva

S a szívek a fák kérgére írva

Névtelen és nyíltalan de tisztán

Hogy ahol hevertem csendet csillagot

S aranymezôben fülledt pipacsot

Legyezett a tébláb szellô ha kószált

Sejtek ôriznek szerelmes órát

S mi szervezi ôket abban a szív

Fürdések emléke tisztulás

Érik most bennem fogy az alkony

Mintha estére világosodna

Hogy néhány órára még marasszon

S itt nézzük egymást férfi és asszony

Beláncolom a kertkaput

Akácok lombja hull föléje

Kutya vakkant s gyûlnek köréje

Kölykök cirmosok vadcsalán virága

S úgy tátnak szájat a távozó világra

Czirmay Szabó Sándor

– Hogyhogy?!

– Unatkoztam…

– Ez nem ok arra, hogy lefeküdjek veled…

– Ahogy akarod… – ledobta magáról a bôrdzsekit a bukósisa-kok mellé. Leült. – Jó itt nálad…

– …?!

– Nem hallatszik be a motorok zaja…

– Nem értelek…

– Fájnak nekem a motorok… Rágyújt. – Egy nagy és új motorra vágyom – de ezt csak magában mondta.

– De azért motorozunk egyet?

– Miért ne!?

Már körbejárták a várost, mikor az egyik utcában néhány motorkerékpárt pillantottak meg a járdán. – Né, a srácok! Beugrunk mi is egy kávéra?

– Persze…

– Szevasztok.

– Szervusztok.

– Szerezzetek nekem három csapágyat.

– Milyent?

– A fôtengelyhez…

– Mi nem tetszik?

– Mit akarsz már megint?

– Jó jó, de most tényleg kimentek a csapágyak, onnan a zörej, amit hallottam.

– Nem hallgatni, menni kell!

– Megy?

– Persze.

– S akkor?!…

– De így nem lehet járni vele!…

– Meglátjuk, hátha kerül.

– Jösztök?

– Még maradunk…

– Szevasztok.

– Szervusztok. – Bahallatszik az induló motorok zaja.

– Miért nem mentünk mi is?

– Most semmi kedvem falkában motorozni. Veled akartam maradni.

– De "hárman" vagyunk.

– Ki a harmadik?

– A motorod…

– Az most kint van.

– Úgyis azon rágódsz, honnan lehetne csapágyakat szerezni.

– Mindenkinek elmondom, hátha valaki szerez…

– Akkor is a motoron jár az eszed?…

– Úgy érzed?

– …

*

– Mi a jóistent csinálsz?! – lépett be a kapun.

– Gyere, majd meglátod.

– Fenséges látvány!…

– Mit csináljak?

– Minek szedted darabokra?

– Nem megy, nem úgy megy, ahogy kell…

– Ahogy neked kellene…

– Na jó. Legyen így igaz.

– Mit akarsz még ettôl az öreg járgánytól?

– Bár százhússzal menjen…

– De minek?! … Legközelebb megint így találnálak; hogy százharminccal menjen…

– …

– Ez vagy te.

– S akkor mi van?

– Tudom is én?! … De megpuszilhatnál, ha már felkerestelek.

– Így, koszosan, benzinszagúan?

– Nem mondom, kellemesebb parfümöt is használhatnál…

– Ha vársz egy kicsit, míg összerakom – mondta, miután megpuszilta –, akkor kifutunk az erdô alá, s bekapunk valamit; úgyis ki akarom próbálni.

– Tudom. De addig este lesz.

*

Az ablakpárkányon dobolt az esô. A beszûrôdô fény nyomán – hajnalodott – egyre inkább kirajzolódtak a tárgyak. Olyan pillanat volt ez – férfiember, ha dohányos, rágyújt ilyenkor. Megvillant meztelensége a sötétben – háromszögek, gömbök-körök-kúpok …; akár egy kubista festô, bontotta részeire a felvillanó nôi testet, aztán már csak a víz csobogása hallatszott…

A mennyezetet nézte. – Mi az, elôvett a mûvésznô? – hallotta a fiúk hangját, ahogyan a tíz órai szünetben szokták kérdezni, többnyire gúnyos mosollyal. Nem tudják lenyelni: miért kell a magukfajta melósnak színésznô?! Tehet ô róla, hogy színésznô?

De nem csak ez. Minek a festmény? Nem a meztelen keblû cigánylány, más festmény. És sok más. A vers… Miért nem iszik ô is? – Hívô vagy, vagy mi a jóisten?…

– Nem errôl van szó… Aztán a filmszerep óta témát váltottak. Nem fért a fejükbe az ágyjelenet… – Hát istenem.

– De mégis… Naponta elcsámcsognak az egyik maróslányon is. Csak azért keres olyan jól, mert a mesterrel … stb. S a férje…

De az már nem esik le egyiknek sem, hogy esetleg az ô asszonyuk… Az egészen más!

Eloltotta a cigarettát. Érezte, nemsokára elalszik. Elalszik, és újra az a visszatérô álom… A hónapok óta visszatérô álom – a barátja halála óta. Nem ez lenne az elsô eset, hogy egy borulásnál mindenki életben marad. Ha nem jön szembe az a tizenhat tonnás…

Reggel volt…

Egy autó száguld az úton… egy kanyar… a felborult gépkocsi megperdül a tengelye körül… Az út üres…

– Hogyhogy hazajöttél? – kérdezte, amikor kezet fogtak.

– Végleg hazajöttem. Úgy, mint régen; gyakrabban leszünk együtt…

Felriadt álmából. – De meghalt! … Élt harminc évet (?!) Belekezdett valamibe… s vége.

A víz csobogása is alábbhagyott; bármelyik pillanatban nyílhat az ajtó, és megjelenik újra. Tudta, arra kéri, szavaljon… És így fog eltelni a hátralévô idô reggelig. Szaval, sétál a szobában, közelebb jön, egyre közelebb… Közben mondja a verseket.

De nem így történt.

– Ki vagy te? – kérdezte, csak úgy magától, miközben öltözködni kezdett.

– Elég korán kérded.

– Ébren vagy?!

– Igen. Elnéztem meztelenséged a hajnali fényben. Gyere, bújj vissza. Korán van…

– Ki vagy te? – ismételte meg az elôbbi kérdést, miközben visszabújt mellé. Válaszra várva fordult felé. Az megcsókolta, majd végigsiklott a keze teste domborulatain…

– Hogy jut eszedbe, pont most?

– Motoros, író, újságíró vagy csak egyszerû melós? – felgyorsult a lélegzete…

– Mindenik, s talán egyik sem igazán… – Egyre gyorsabbá vált szuszogásuk…

Reggel volt. Egymás mellett feküdtek.

– Hogy jutott eszedbe? – firtatta még mindig, miközben rágyújtott.

– Adj nekem is. Jobban szétnéztem itt, míg vártalak. Megfejtettem, mi az a kollázs a falon, mik azok a kis újságkivágások, amelyeknek az aláírása hasonlít a nevedre, és mégsem az. Eddig nem tudtam, mit keres ott az a vers… Kaptam valami kéziratokat a fiókban, ugyanolyan névvel aláírva.

– Kutattál?

– Nem egészen, de érdekelt az a kollázs. Nem tudtam, mit jelent az a sok újság, könyv, ami között elvész az a néhány motoros szakkönyv. S minek a dugattyú az íróasztalra?

– …

– Ezért hívnak a barátok "újságírónak"?

– Gúnynévként ragadt rám – eloltotta a cigarettát.

– ?!…

– …

Az esô meg-megújuló erôvel dobolt az ablakpárkányon. Egyfajta "állegró bárbárót" játszva, ütôhangszerekre hangszerelve.

Tallózó

Határ Gyôzô wimbledoni otthona, a Hongriuscule, zarándokhely, ahol az Angliába érkezô magyarok megfordulnak. Büszke vagyok a mesterrel való barátságomra, hogy három ponton kötôdöm hozzá, kortársként, személyes találkozásainkkal, de ami ennél sokkal fontosabb: mûvészete, költészete és hihetetlen termékeny munkássága révén. Sorsom úgy alakult, hogy gyermekként Szegeden megismerhettem a legnagyobbakat, Móricz Zsigmondot, Móra Ferencet, Juhász Gyulát, kamaszként láthattam a Logodi utcában Kosztolányit, Márait, az Attila utcában Babitsot. Lóci, Szabó Lôrinc fia iskolatársam volt, fôiskolásként Nagy Lászlóval, Juhász Ferenccel hozott össze jó sorsom, s íme, Angliában Határ Gyôzôvel kerültem kapcsolatba. Ez a sorsvonal, amelyik végigkíséri életemet, nagy örömmel tölt el. A gyönyörû magyar nyelv vonzása miatt nem hagytam el az országot soha. Ez teszi ma is gazdaggá mindennapjaimat. A Határ Gyôzôvel való barátságom megtermékenyíti munkásságomat, és nem várható haszon motiválja e kapcsolatot, de az együttmûködés és az abból fakadó új gondolatok, új mûvek.

Az egykori építészmérnök hallgató verseivel felhívta magára a figyelmet. Szemmel tartottuk ôt, és úgy látszik, nem csak mi, fiatalok, mert nemsokára ôt is Sátoraljaújhelyen tartották fogva szókimondó, egyenes beszédéért. Bátor magatartását kegyetlenül megtorolták. A kilencven évét megélô mester méltó elégtétele lehet az, hogy megérte az ország sorsának jobbra fordulását, megkapta a magyar állam legmagasabb elismerését, azonkívül azt, hogy korábban tiltott mûvei megjelennek magyar kiadóknál, és ma már ô a magyar irodalom great old manje.

A végvári vitéz cím ma is aktuális, hiszen indulattal és aggódva látja a gondokat, ostorozza pontatlan és a helyesírási hibákkal teli úgynevezett korrektúrákat. Keményen dorgálja a mindnyájunk által tapasztalt kétségbeejtô rendetlenséget, az önbecsapást és a 16 éve egy helyben topogó magyar demokráciát. A végvári vitéz látóköre, hatalmas élettapasztalata és a mûvész, az író beleérzô képessége, intuíciója a várható eseményeket sokszor elôre látja, prófétai erôvel fogalmazza meg kétségeit, versben és prózában. Ugyan kik hallgatnak rá? Híres, nagy karimájú kalapja alól ránk szegezett tekintete kérdez és kutat, néha türelmetlenül megvillan, de huncut is tud lenni. (Kass János: Határ Gyôzô, a végvári vitéz. ALFÖLD, 2006/6.)

dbj

Határ Gyôzô

piros csizmám jaj be rogyott

mind-én-ügyem ügyefogyott

ügyem-fogytán csak úgy élek

belém hálni nem jár lélek

váltig reménykednék hogy tán

feltámadok ügyem-fogytán

nagyangyal rám verte öklét:

égten-égnem. Telj öröklét!

Égten-égtem: vaj mi végre?

pernyém száll az Üres Égre

(magyar író idegenben)

ezzel a tövissel lép ezen jár a lábam

ez öl vág keserû órát éjt napot

vesztesnek lenni egy végtelen csatában

amely soha-soha meg nem vívatott

jó kegyelemdöfésért mely szívig hatolna

mindje gyors legyilkolásért esdekel:

anélkül hogy egyetlen lövést leadtak volna

harc nélkül – megadatlan estek el

A tábori tevékenység a hagyományokhoz híven nyolc csoportban zajlik: rendezôi, operatôri, animációs, gyártásvezetôi, felvételvezetôi, produceri, színész-, vágó-, hangtechnika- és filmológus csoportra oszlik a pályázatot nyert 40 résztvevô. Közülük 19 romániai, a többiek pedig Magyarországról érkeznek. Az idei helyszín Csíkszépvíz, a Gyimesi-szoros bejáratánál; a tábor július 24-én kezdôdik és augusztus 3-án zárul.

Idén valamivel kevesebb pályázat érkezett be, mint tavaly, de összességükben sokkal színvonalasabbak voltak, mint az elmúlt négy évben. Szokás szerint nagy volt a túljelentkezés a rendezôi és az animációs csoportban, és úgy tûnik, az elmúlt évekhez képest még jobban megnôtt az érdeklôdés az operatôri csoport iránt.

A csoportok a tábor elején külön kezdik tevékenységüket, aztán a harmadik-negyedik napon stábok alakulnak, amelyek kisjátékfilmek forgatásához kezdenek. Az egyes csoportok tevékenysége kiegészíti egymást: a rendezôk saját forgatókönyveik alapján a színészekkel forgatnak, munkájukat a gyártásvezetôi-produceri csoport tagjai segítik. A kész nyersanyagot a tábori vágók alakítják végleges formájúra, és a filmek hangzásvilágát a hangtechnika csoport tagjai bôvítik ki. Az idei táborban várhatóan 7 kisjátékfilm és 5 animációs film, illetve a Forgass! címû tábori folyóirat két lapszáma készül el.

Minden csoport élén egy-két elismert szaktekintély áll. A rendezôcsoport munkáját Mészáros Péter filmrendezô irányítja, az operatôrökét Dávid András, az animációs csoportnak Patrovits Tamás segít, Durst György, a tábor fômecénása és Csánki Kata irányítja a produceri- gyártásvezetôi csoportot, Bredár Zsolt pedig a vágást; Kardos József és Wojchiech Blaszczyk tanítja a hangfelvételt és -utómunkát; Dimény Áron a színészcsapat vezetôje, Margitházi Beja és Varga Zoltán pedig a filmológusoké.

A tábor vendége lesz Lénárt Pál producer (Storyteller Pictures, Torontó), Joanna Pawluskiewicz lengyel filmes szakember (Moma Film, Varsó), valamint Maciej Koz³owski operatôr (Varsó). A tábort a Filmtett mozgóképes havilap szerkesztôi vezetik.

A táborban készülô filmek egy része elsôsorban kisjátékfilmes fesztiválok versenyprogramjában látható, de több fesztivál (például a budapesti Magyar Filmszemle vagy a marosvásárhelyi AlterNative Nemzetközi Filmfesztivál) információs vetítései között külön programként szerepel a Filmtett-Duna Mûhely alkotótábor filmtermése.

Debrecenben megnyílt a Medgyessy Ferenc szobrászmûvész életmûvét bemutató új kiállítás, amelyet csütörtökön nyitottak meg a festôrôl elnevezett emlékmúzeumban.

Tíz teremben helyezték el a szobrászmûvész egész életútját áttekintô képzômûvészeti tárlatot. A több mint 120 alkotás – grafika, bronzszobor, terrakotta és agyag – mellett egy Medgyessy életét bemutató filmet is megtekinthetnek majd az érdeklôdôk. A pályaút részleteit úgynevezett érintôs képernyôn követhetik nyomon. Az egykori debreceni mûvész számos szobrával van jelen Debrecen közterületein, nagyméretû szobrai megtekinthetôk a Debreceni Egyetem központi épülete, illetve a Déri Múzeum elôtt.

Budapesten vendégszerepel a Pécsi Balett, augusztus 5- én, szombaton lép fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Az együttes a Victor Hugo világhírû regényébôl, a Notre Dame-i toronyôrbôl koreografált kétfelvonásos balettet mutatja be, amelynek sikerét jelzi, hogy a pécsi bemutató után francia, görög és amerikai vendégszereplésre is meghívták a társulatot.

Az elôadás a világon a második olyan adaptáció, amelyben megpróbálták a tánc nyelvére lefordítani Victor Hugo regényét.

Barátkozik macska, egér,

a látvány pár rímet megér.

Szokatlan egy állapot

így látni két állatot.

Ha ennek a másik étel,

holtbiztos, hibás a tétel.

Hol lehet a galádság?

Csak látszat a barátság?

A dilemma roppant régi,

tudja minden kisebbségi:

nem gyôzi le Jerry Tomot,

végül ô kapja a pofot.

De ilyesmit látni jó,

tapsolja az Unió,

világbékét emleget,

s lenyel macskát, egeret.

Járom az utat…

…a Somostetô alatt, a Kosárdomb lejtôjén, ahol erdôvel és parkkal körülvett szecessziós épület hívja fel magára a figyelmet. Az épület 1907-ben dr. Bernády György polgármester idejében épült katonai alreáliskolának, ismertebb nevén kadétiskolának. A II. világháború után 1945-ben ide telepítették át Kolozsvárról a magyar tannyelvû Bolyai Tudományegyetem orvosi karát, mely a kezdeti nehéz anyagi körülmények ellenére kiváló orvosprofesszoraival rövid idô alatt élenjáró intézménnyé fejlôdött. 1948-tól önálló lett, majd román tagozattal bôvült (1962). A Ceausescu-korszakban megkezdôdött a magyar tannyelvû oktatás fokozatos elsorvasztása, aminek csak az 1989-es forradalmi események vetettek véget, de sajnos, az önálló magyar karok visszaállítására még máig sem kerülhetett sor… Ennek az egyetemnek volt az elsô rektora Csôgör Lajos professzor.

1904. március 8-án Nagysármáson született. Nagyapja a dunántúli Nemesvámosról települt át négy fiával ebbe a mezôségi nagyközségbe. Apja pék volt. Édesanyja rendkívüli energiájának köszönhette, hogy a családból legalább ô tovább tanulhatott a nagy