Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Természeti csapások esetén a politika nagyjai ezentúl nem jelenhetnek meg a helyszínen, hogy a lakosságot együttérzésükrôl biztosítsák, mi több, nem fogalmazhatnak meg szentenciákat a katasztrófa okairól, az újjáépítés módjáról, s tartózkodniuk kell az olyan információk közlésétôl, amely pánikot kelthet a lakosság körében – többek között ez áll a kormány egyik munkadokumentumában. A dokumentum összeállítói szerint ettôl azért kell tartózkodniuk a politikacsinálóknak, hogy ne keveredjenek "nyilvános hatalmi harcba". Érdekes viszont, hogy ugyanezt az államelnök megteheti. Miért? Mert az államelnök a legalkalmasabb személy, aki "katasztrófák esetén empátiaüzeneteket tolmácsolhat, aki a lakosságot a hatóságok felelôsségvállalásáról és a helyzet megoldásáról biztosítja".

Olvasom, és nem hiszek a szememnek. No nem azért, mert annyira hiányoltam volna eddig is a politikusok jelenlétét onnan, ahol a mentô- és kárelhárító alakulatoknak kell leginkább éreztetni a jelenlétüket. Különösen, hogy a "hasznos útmutatásokból" egy egész életre elegem lett egykori "szeretett vezérünk" óta, aki építôtelepen vagy bányában, kórházban vagy szántóföldön, mindig és mindenkor mindent a legjobban tudott, felkészült mérnököknek adott mûszaki tanácsokat, orvosprofesszorokat oktatott a mûtétek elvégzésének tudományára, a parasztnak pedig megmutatta, miként kell sarlóval aratni a gabonát. Azóta nem hiszek tehát abban, hogy a politikusok valóban a tenni akarás miatt jelennek meg a kárt szenvedett helyszíneken, sokkal inkább az olcsó népszerûséghajhászás a céljuk.

Az, ami valóban zavar, hogy ezt a fajta önreklámozási jogot kizárólag az államfônek tartják fenn, akit ezzel – ismervén a kevésbé mûvelt, széles néptömegek pszichológiáját – hatalmas politikai elônyhöz juttatnak. Nem nehéz kikövetkeztetni tehát, hogy a kormány mely szárnya felôl fúj a szél...

A kormány tagjainak viselkedési kódexe akár üdvözlendô is lehetne, ha történetesen Romániában az államfô hatalma kizárólag reprezentációs feladatokra korlátozódna, ez azonban távolról sincs így. Traian Basescu nagyon jól tudja, hogy mekkora népszerûséget hoz részére, ha pulóverben, vihorászva parolázik az árvíz sújtotta falu lakóival, s azt is tudja, hogy sokkal hatékonyabb a reklám, ha történetesen nem fut össze a helyszínen a miniszterelnökkel.

Szerencsére (!?) politikusaink aligha fogják magukat tartani a fenti normákhoz. A jóérzés szabályainak tiszteletben tartása eddig sem volt a kormányzati és parlamenti tisztségviselôk erényei, így Traian Basescunak alighanem más eszközt kell kitalálnia politikai ellenfelei leszerelésére a népszerûségért folyó harcban.

A cím talán úgy lett volna reális, ha azt írom, folyatódnak a zûrök a kormánykoalícióban. Tovább folyik a vérre menô harc a két vezetô kormánypártban, folytatódik a háború Cotroceni és a Victoria-palota között, Theodor Stolojan fúrja a saját pártját, az államfô hol miniszterelnöknek, hol pártelnöknek, hol világmegváltónak képzeli magát, s ennek megfelelôen viselkedik, az igazságügy-miniszter immár állandó háborút visel a Legfelsôbb Bírói Tanáccsal, és nyilvánosan kijelenti, hogy nem bízik az általa irányított intézményben.

Emellett mindegyik koalíciós partner külön- külön is megvívja a maga háborúját: az RMDSZ a kisebbségi törvényért hadakozik, és egyre a kormányprogram újragondolását szorgalmazza, miközben senki sem veszi komolyan. A Konzervatív Párt kormányátalakítást követel és a kormányból való kilépéssel próbálja riogatni partnereit, akik nemigen látszanak megijedni a fenyegetéstôl. A DA Szövetség pedig nyíltan tépi egymás haját, ha az egyik fehéret mond, a másik rögtön rávágja, hogy fekete. Addig jutottak, hogy Calin Popescu Tariceanu egyenesen kalamitásnak nevezi Traian Basescut, aki ugyan állítólag pártsemleges, de mindenki tudja, hogy ô távirányítja a Demokrata Pártot és dróton rángatja Emil Bocot. A miniszterelnök szerint a legnagyobb katasztrófa, ami az általa vezetett kormányt ér(het)te, az Traian Basescu! Mindeközben és ennek ellenére, egyik párt sem akar kilépni ebbôl az átkozott koalícióból, amely annyi fejfájást okoz külön-külön a partnereknek és együttesen a kabinetnek. Amint a koalíciós pártok nyilatkozataikból kiderül, "feláldozzák", úgymond, magukat a "nemzeti érdek" oltárán. Ha nem a mi bôrünkre menne a játék, egész jól szórakoznánk az ingyen- (vagy nem is olyan ingyen?) cirkuszon. Így azonban aggodalommal figyeljük a kerti törpék háborúját.

Az Oktatás- és Kutatásügyi Minisztérium Jogi és Ellenôrzési Bizottságának döntése alapján azt a három líceumigazgatót, akiket Suzana Ganta fôtanfelügyelô kezdeményezésére eltávolítottak vezetôi tisztségükbôl, vissza kell helyezni a megye három vidéki líceumának élére, ahol korábban dolgoztak. A visszahelyezés 2006. augusztus 31-ig, a szóban forgó állások betöltésére szervezett versenyvizsga megszervezéséig érvényes – hangzott el tegnap a Megyei Tanfelügyelôségen tartott sajtótájékoztatón, amit kérdésre válaszolva a fôtanfelügyelô is megerôsített.

Ily módon Corneanu Maria, aki perbe fogta a tanfelügyelôséget, visszakerül a Marosvásárhelyi Vegyipari Iskolaközpont élére, Maier Mircea a segesvári Haltrich Líceum, Doinita Cerghizan pedig a Dicsô-szentmártoni Mûszaki Kollégium vezetôi székébe. A három iskolaigazgató leváltása rövid idôn belül politikai küzdelemmé alakult. A funkcióját ideiglenes jelleggel betöltô fôtanfelügyelô asszonyt, aki a politikai "algoritmus" szerint a Demokrata Párt színeiben került az intézmény élére, azzal vádolták meg, hogy saját pártjának embereit akarja helyzetbe hozni, s ez volt a célja egyébként egyes tanfelügyelôk év közben történt leváltásával és az újak kinevezésével is.

Ciprian Dobre prefektus szintén politikai döntésnek tekintette az igazgatók leváltását, majd az ügy a minisztériumig, illetve a parlamentig is eljutott. Idôközben Marinela Cornean pert indított a tanfelügyelôség ellen, amelyben a vonatkozó törvények elôírásainak megsértésével vádolta az intézmény vezetôtanácsát, amely a leváltásokat jóváhagyta. Amint az Oktatásügyi Minisztérium átiratából kiderül, az ügyet májusban vizsgálta ki egy megyénkbe érkezett bizottság. A megállapítások alapján a szaktárca jogi és ellenôrzô bizottsága július 14-i keltezéssel továbbította az átiratot, amely szerint a három iskolaigazgatót a versenyvizsga megszervezéséig vissza kell helyezni tisztségükbe. Hogy miért csak most, a vizsgák lejártával született meg a tárca döntése? Erre nem ad magyarázatot a visszahelyezésre vonatkozó utasítás.

"Minél inkább közeledünk a csatlakozás pillanatához, miközben a feltételek teljesítésére koncentrál, Romániának fel kell készülnie a teljes jogú tagságra is. Megyei szinten ez azt jelenti, hogy a hatóságoknak meg kell jelölniük a fejlesztési prioritásokat, és úgy elôkészíteniük a projekteket, hogy a csatlakozás után, az Európai Unióból érkezô pénzalapokat átláthatóan és hatékonyan tudják felhasználni a Maros megyeiek javára", nyilatkozta Jonathan Scheele, az Európai Bizottság romániai delegációjának vezetôje a megyében esedékes látogatása elôtt.

Jonathan Scheele a jövô hét elején érkezik kétnapos látogatásra a megyébe. A látogatás során a helyi hivatalosságokkal a megye fejlesztési lehetôségeirôl, illetve az európai pénzalapok ilyen irányú felhasználásáról tárgyal. Ugyanakkor meglátogatja azokat a projekteket, amelyeket európai uniós pénzekbôl indítottak el. Maros megye 1997-tôl kezdôdôen körülbelül 52 millió eurós vissza nem térítendô EU-támogatást kapott.

Az EU-hivatalosság látogatásának elsô állomása hétfôn, 17-én Segesvár, ahol a Sapard-programból beindított agroturisztikai központot tekinti meg. Innen a marosvásárhelyi könnyûipari iskolaközpontba és a Petru Maior Egyetemre látogat. 18- án a helyi hatóságokkal szervezett találkozón a vidrátszegi ipari parkról, illetve Petele községben, A hátrányos helyzetûek neveléshez való hozzáférhetôsége elnevezésû, Sapard- alapokból felújított iskolát keresi fel.

Calin Popescu Tariceanu kormányfô pénteken arról biztosította a fogyasztóvédelmi és élelmiszer-biztonsági európai felügyelôt, Markos Kyprianout, hogy a román hatóságok idôben eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek, ami az állategészségügyi ellenôrzô pontok határon való felállítását és a sertéspestis felszámolását illeti.

A kormányfô a Victoria-palotában való találkozón kiemelte, hogy a madárinfluenza megfékezésére hozott intézkedések az állategészségügyi ágazat mellett a lakosság egészségügyi védelmét is célul tûzték ki.

Markos Kyprianou kiemelte, hogy az Európai Bizottság értékeli a román hatóságok által a madárinfluenza elterjedésének megfékezésére hozott intézkedéseket.

A kormányfô és az európai felügyelô találkozóján jelen volt Anca-Daniela Boagiu európai integrációs miniszter, Gheorghe Flutur mezôgazdasági miniszter, Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter és Marian Avram, az Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság elnöke.

Mint minden évben, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal idén is megszervezte a nyitott kapuk napját. Tegnap 10 és 12 óra között bárki beléphetett a hivatalban mûködô irodákba, és kérdéseket tehetett fel az ott dolgozóknak. Az elmúlt évhez hasonlóan, idén is csekély volt az érdeklôdés, hiszen mindössze két személy élt a lehetôséggel és volt kíváncsi a hivatalra "csak úgy".

Feltehetôen, akkor szeretnék látni ennek a "jobbik" arcát, amikor ügyintézés végett lépik át a küszöböt.

A marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ július 13-15. között rendezte meg a negyedik szemináriumot, amely az uniós nitrát- keretirányelvhez való hozzájárulást célzó projekt része. A jelen levô gazdasági, környezetvédelmi és közegészségügyi szervek a vizek nitráttal való szennyezôdésének veszélyeire hívták fel a figyelmet, valamint alternatív megoldásokat ajánlottak.

A megbeszélésen elhangzott, hogy Románia vízgyûjtô medencéiben a vizek minôségét a domborzat, talaj és klíma jellege, valamint a mezôgazdasági rendszerek típusa szerint vizsgálják. Azokat a területeket nyilvánítják veszélyeztetettnek, ahol a víz nitráttartalma meghaladja az 50 mg/litert.

A mezôgazdaságban hektáronként 210-250 kg nitráttartalmú mûtrágyát szabad használni. Maros megye távol áll ettôl a szinttôl, azonban a falvakban aggasztó a víz minôsége. Dr. Buksa Kálmán a Közegészségügyi Hivataltól elmondta, hogy a Maros mentén folytatott kutatás kimutatta, hogy a kutak 80-90%- ában túl magas a nitráttartalom. A megyében a legsúlyosabb a helyzet Marosszentkirályon, Maroskeresztúron és Gernyeszegen.

Fel kell hívni a lakosság figyelmét a megbetegedés lehetôségére. Maga a nitrát nem ártalmas, de a szervezetbe bekerülve nitritté alakul, ami megköti a hemoglobint. A vér így már nem képes az oxigén szállítására. Különösen a kisgyerekekre veszélyes. A mérgezés vérszegénységet, növekedési és tanulási zavarokat okoz.

Szász Zoltán a Magyar Mezôgazdászok Egyesületétôl elmondta, hogy a szennyezés fô okozója a belterjes gazdálkodás. 2007. január 1- jétôl, Románia EU-csatlakozásától szigorúan korlátozzák az adott területen tenyészthetô állatok számát, valamint csökkentett nitrogéntartalmú mûtrágyákat fognak forgalmazni. Elhangzott, hogy a gazdák vonakodnak a biotermesztéstôl, mivel több munkát és területet igényel. A lakosság lassan szokik hozzá a valamivel drágább, de egészséges termékek fogyasztásához – állapították meg a tanácskozáson.

A víz minôségének javítása egységes cél, ezért az ezt célzó programok kidolgozása és ellenôrzése állami támogatást élvez, több szervezet egységes munkáját feltételezi, ezért kerestek közös alternatív megoldásokat a tanácskozás résztvevôi.

A Magányosok Klubjának vezetôsége ezúton mond köszönetet szponzorainak, akik anyagi segítséget nyújtottak az ötödik gulyásfôzô verseny megszervezésében. Niraj Kt., BRAD PROD Kft. Nyárádremete, Magyari Pál, Gál Lajos, Mikháza polgármestere, Medgyesi István és Lenuca mesterszakácsok Jászvásárról, Kopacz Miklós mérnök, Sütô Balázs szimpatizáns, Máté Károly klubtag. A megnyitóbeszédében nyújtott lelki indítékért köszönetet mondunk Lukácsy Szilamér erdôcsinádi lelkipásztornak.

518 végzôs diák volt elégedetlen az érettségin elért eredményével és fellebbezett valamelyik tantárgyból. A dolgozatokat Hargita megyében javították újra, s 231 esetben helyt adtak a fellebbezésnek. Sajnos azonban csak 94 óvás esetében kanyarították felfele a jegyet, 132 esetben gyengébb átlagot számoltak. A végeredmény szerint megyénkben 4202 maturandus iratkozott be az érettségi vizsgára, 4143-an érték el az átmenô jegyet és 518-an nem tették le a vizsgát, ami összességében 87,47 százalékos átmeneteli arányt jelent.

Újabb pénzösszegeket utalt ki a kormány az önkormányzatoknak a távfûtési rendszerek korszerûsítésére. A pénzbôl a távhôszolgáltató vállalatok folytathatják a tavaly megkezdett munkálatokat: vezetékcseréket, új kazánok beszerelését a hôenergia- elôállítás új módszereinek alkalmazására. A felújítás tulajdonképpeni célja a gigakalória lakossági árának csökkentése. A 2004-ben kibocsátott 430- as számú törvény értelmében 3 év alatt fokozatosan megszûnik a távfûtés állami támogatása. 2007-tôl már nem lesz országosan megállapított referenciaár. Ezzel párhuzamosan a költségvetésbôl a távfûtés támogatására kiutalt összeg egy részét az önkormányza-tok által mûködtetett távfûtési vállalatok kapják meg pályázat alapján. Az RMDSZ közbenjárásának köszönhetôen 10 magyarlakta megye is kapott támogatást. Maros megyébe 4.001 új lejt utaltak ki az említett megyéknek járó 57.976 lejbôl.

"Felvételi" 2006

Csütörtökön este már olvasni lehetett az interneten az általános iskolát végzett diákok elosztását a különbözô középiskolákba. Megyénkben a sikeresen kisérettségizett diákok közül 3808-an választották a líceumi osztályokat, közülük 3009-en tettek májusban képességi vizsgát. Az ipari iskolai szakosztályokba mindössze 200 szakaszzáró vizsgát tett fiatal iratkozott be. A középiskolai osztályokra pályázó tanulók közül 11-en maradtak ki, mivel a megjelölt osztályokba való bejutáshoz nem volt elég az általánosuk – hangzott el tegnap a Megyei Tanfelügyelôségen tartott sajtótájékoztatón.

Neagu Nicolae fôtanfelügyelô-helyettes szerint többször felhívták az általános iskolák végzôseinek figyelmét arra, hogy különösen kisebb általános esetén legalább tíz választási lehetôséget tüntessenek fel a kellemetlenségek megelôzése érdekében. A 11 kimaradt diák 222 hely között választhat, mivel az idén a középiskolai osztályok egy része sem telt meg. A Papiu Nemzeti Kollégiumban például a népszerû reál osztályokban is maradt üres hely, holott az utolsó általános a 6-os jegy fölött volt. A kétnyelvû francia osztályban pedig 15 hely maradt betöltetlenül. Hadd tegyük hozzá, hogy a Bolyaiban minden helyet elfoglaltak, az informatika osztályokban 8,38, a humán szakon 7,57 volt az utolsó általános. A román tagozaton végzett diákok érdeklôdése a jelek szerint a Papiu helyett az Unirea kollégium felé irányult és magas általánossal végzett tanulókkal teltek meg a Transilvania Gazdasági Kollégium osztályai is. Sikere volt a szakosztályok közül a gázkitermelô vállalat kérésére az Avram Iancu Iskolaközpontban indított szakosztálynak. Kérdésünkre, hogy mi lesz a foghíjasan maradt középiskolai osztályokkal, Neagu Nicolae elmondta, hogy 15- 16-os létszámmal is mûködhetnek, a jövôben azonban egyes iskolákban jobban át kell gondolni a tervezést. Továbbá a líceumi és szakiskolai képzést is, mivel az elméleti középiskolákban teret nyerô középszerûség helyett a szakoktatást kellene erôsíteni. A tanfelügyelô véleménye szerint a központosítás lebontásának is eljött az ideje, s valójában a középiskolák kellene döntsenek arról, hogy a saját feltételrendszerük alapján kiket vesznek fel. Arra is megoldást kellene találni, hogy a tízosztályos kötelezô oktatás valóban tízosztályos legyen.

A kimaradt diákok újraelosztását július 16-20. között szervezik meg. Az eredményeket a vizsgaközpontokban kifüggesztették, az általános iskolák közül viszont helyenként csak hétfôn teszik meg, holott a tanfelügyelôségen pénteken már minden adat a rendelkezésükre állt.

Várhatóan elkendôzik az energiabiztonság körüli ellentéteiket a Nyolcak (G8: a hét vezetô ipari demokrácia és Oroszország) ma kezdôdô szentpétervári csúcstalálkozóján, amelyen Vlagyimir Putyin orosz elnök "energia-nagyhatalomként" és "szuverén demokráciaként" kívánja elismertetni Oroszországot, de vegyes reagálásra számíthat partnereitôl.

Bár Putyin az energiabiztonságot állította a szombattól hétfôig tartó csúcs középpontjába (hazája hatalmas készletei miatt), az erre vonatkozó dokumentumban az ellentéteket elkendôzô, általános elveket rögzíthetnek csupán, így az exportôrök és importôrök kölcsönös függését és egyenjogúságát. Az elvek jó részét az energiachartából meríthetik, amely liberális, átlátható szabályok alkalmazására ösztönzi részeseit a szállítások, a tranzit és a beruházások területén.

Mindamellett Oroszország, amely vonakodik a charta ratifikálásától (fôleg a még tárgyalás alatt álló tranzitjegyzôkönyv miatt), a csúcs küszöbén törvényben is megerôsítette a gázcsôrendszert birtokló Gazprom kizárólagos exportjogát: ennél fogva az állami ellenôrzésû monopóliummal kell társulnia minden olyan cégnek, amely gázt akar kitermelni Oroszországban, vagy rajta keresztül akar szállítani.

A Gazprom a külföldi cégeket csak olyan mértékben engedi be az oroszországi kiaknázásba, amilyen mértékben ennek fejében részesedéseket kap tôlük értékesítô hálózataikból. Ilyen részvénycserébe eddig csak a Gazprom két német partnere, a BASF és – két nappal a csúcs elôtt – az E.ON ment bele, németországi, illetve (a Gazprom számára szintén stratégiai jelentôségû) magyarországi leányvállalatokon osztozva vele.

A G8 vezetôi tárgyalnak az iráni és észak- koreai atomprogram visszafogásáról is, valamint a már szinte háborúvá fajult közel-keleti konfliktus kezelésérôl. Oroszország belement az iráni dosszié visszautalásába a Biztonsági Tanács elé. Ez elôsegítheti egy amerikai–orosz együttmûködési megállapodás tetô alá hozatalát, amely nukleáris fûtôanyag és technológiák másokkal való megosztására irányul. A német fenntartások dacára a csúcs is áldását adhatja új atomerômûvek építésére világszerte.

Putyin és amerikai kollégája, George Bush a csúcs elôtti találkozója alkalmával remények szerint aláírhatják azt a piacnyitási megállapodást, amely zöld utat ad a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való orosz csatlakozásnak.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfôn kapja kézhez a Greenpeace levelét, azután nyilatkozik, hogy elfogadja-e ezt a földadományt – mondta a kormányszóvivô pénteken Budapesten.

Szimbolikus nagyságú verespataki telket ajándékozott pénteken Budapesten Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a Greenpeace magyarországi szervezete. A földdarab ott van, ahova egy kanadai cég ciántechnológiájú aranybányát és ehhez kapcsolódó zagytározót tervez építeni.

"Az adományozás gyakorlatilag szimbolikus jelentôségû, de fel szeretnénk hívni a miniszterelnök és a kormány figyelmét arra, hogy Magyarországnak kulcsszerepe van ebben a döntésben, hogy megépül-e az aranybánya Verespatakon, vagy nem. Hogyha igen, akkor Magyarországnak és a lakóknak szembe kell nézni egy újabb ciánkatasztrófa veszélyével, mint amilyen a 2000-es nagybányai volt" – mondta az MTI-nek Mózes Szabina, a Greenpeace Magyarország Egyesület sajtószóvivôje.

A környezetvédôk egy négyzetméteres földterületet ajándékoztak Gyurcsány Ferencnek. Az errôl szóló oklevelet, valamint egy, a helyszínrôl származó termôfölddel teli korondi cserépedényt a Miniszterelnöki Hivatal titkárságvezetôje vette át.

Batiz András emlékeztetett arra, hogy a miniszterelnök Helsinkiben tartózkodik, ezért hétfôn kapja kézhez a Greenpeace levelét. Azután nyilatkozik, hogy elfogadja-e ezt a földadományt – tette hozzá.

Kiemelte: a kormány és a miniszterelnök céljai ebben az ügyben azonosak, hiszen arról van szó, hogy meg lehessen akadályozni a korábbiakhoz hasonló természeti katasztrófákat.

Elmondta, hogy a magyar szakemberek már dolgoznak a verespataki beruházásról készült jelentés elemzésén. Amennyiben az derül ki, hogy a tervezett beruházás károsítja a környezetet, akkor a kormány meg fogja tenni a szükséges lépéseket – hangsúlyozta.

Mint a kormányszóvivô rámutatott, Románia biztosítja, hogy Magyarország részt vehet a verespataki beruházás engedélyezési eljárásában.

"Egyelôre nincs ok abban kételkedni, hogy az együttmûködési készség, amit felajánlott szomszédunk, az meg is fog valósulni" – jelentette ki.

Duránszkai Gábor kiemelte: a korábbi felmérések eredményeihez hasonlóan 2006 tavaszán a magyarok bíztak a leginkább az EU intézményeiben, a magyarok 70 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy bízik-e a közös intézményekben, míg az EU átlag mindössze 48 százalék volt.

A felmérésbôl kiderült, hogy a magyarok többsége a munkanélküliséget tartja az ország elôtt álló legnagyobb problémának, ezt a területet a válaszadók 60 százaléka jelölte, míg az EU-25-ök átlagában ez az arány 49 százalék.

A magyar válaszadók második legfontosabb problémának a gazdasági helyzetet jelölték meg, ezt a területet a válaszadók 43 százaléka emelete ki, szemben az uniós 23 százalékos átlaggal.

Ugyanakkor a magyar válaszadók a terrorizmus problémáját és a bevándorlás kérdését alig tartották említésre méltónak, mindössze a megkérdezettek 2 százaléka mondta ezeket a területeket problémásnak.

Magyarországon az uniós tagságot elônyösnek tartotta a megkérdezettek 52 százaléka, és ez alig maradt el az EU- tagországban mért 54 százalékos szinttôl. Az Európai Unió bôvítésének támogatottsága Magyarországon 66 százalékról 59 százalékra csökkent, de még így is a magyarok támogatják leginkább az unió további bôvítését az uniós átlag 45 százalékával szemben. Az ügyvezetô felhívta a figyelmet arra, hogy intô jel a csökkenô tendencia.

A konferencián Závecz Tibor, a Szonda Ipsos igazgatója úgy vélekedett, hogy a magyar lakosság belpolitikai szempontok szerint ítéli meg az EU-t.

A Standard Eurobarometer évente két alkalommal vizsgálja a tagállamok polgárainak véleményét az Európai Unióról, a tavaszi felmérést 25 tagállamban, Romániában, Bulgáriában, Horvátországban, Törökországban és a ciprusi török közösség területén végezték el március 27. és május 1. között. Magyarországon a felmérésre április 4-25. között került sor.

Tegnap protokollumot írt alá a Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei szervezete a PUNR "volt peuneristáival". Az Ovidiu Natea és Mircea Radu kézjegyével ellátott dokumentum szerint a feleknek "az erdélyieket jellemzô nemzeti ideálok", illetve a két szervezet közötti régi jó és "gyümölcsözô" kapcsolat adta az impulzust az egyezség megkötéséhez.

Így aztán a PSD bekebelezte az amúgy sem létezô PUNR-t, miután az idén február 12- én egy közös Konzervatív Párt–PUNR kongresszuson a PUNR-t Mircea Chelaru elnök szerint in corpore beolvasztotta a Dan Voiculescu pártja, úgyhogy a PUNR-bôl sem a jelvény, sem a neve nem maradt meg.

Lazar Ladariu nem adott igazán egyenes választ arra a kérdésre, hogy miért is állt be a PSD-be, holott régebb olyan kijelentéseket tett, hogy sose adná fel a PUNR-t. Az sem tisztázódott, hogy valójában hogyan történt, hogy bent is voltak a KP-ban, meg nem is (miközben a KP bekebelezte az egész pártot), meg azt sem magyarázta meg, hogy mirôl mondott le: a PUNR-tagságról vagy a KP- tagságról, miközben a Cuvântul liberben tegnap megjelent vezércikke szerint "nyíltan lemondott". Sôt, végig azt hajtogatta, hogy mindhalálig "felvilágosult nacionalista PUNR-s" marad.

A lapunkután azt kérdezte Ovidiu Natea PSD- elnöktôl, hogy Lazar Ladariu "felvilágosult nacionalista" mentalitását, amely különleges színfolt a megyei politikai palettán hogyan egyezteti össze a PSD politikai elveivel, Ovidiu Natea azt felelte, hogy ôk ma is azt vallják, amit mindig is vallottak, azaz a "mértéktartó nacionalizmus" hívei. Ennek ékes bizonyítéka, hogy egyformán jó volt a kapcsolatuk mind a PUNR-val, mind az RMDSZ-szel. Ez a PSD-féle nacionalizmus Natea szerint a "kölcsönös tiszteleten alapul".

A kérdésre, hogy Ladariu hogyan csatlakozhat ahhoz a PSD- hez, amely az elôzô kormány idején szorosan együttmûködött az RMDSZ-szel, holott a KP-ban egyebek mellett azért "nem találta meg a helyét",mert az "kezet fogott az RMDSZ-szel", azt válaszolták, hogy az RMDSZ "csak" a parlamentben támogatta a PSD-t, a konzervatívok viszont kormánykoalícióban vannak a magyarok érdekképviseleti szervezeteivel. Ladariu kijelentette, hogy neki nem a magyarokkal van baja, hanem csak a "forrófejû" személyekkel.

Hétfôn reggel hat központban vizsgáztatják a pedagógusokat a megyében meghirdetett üres állások betöltésére. Az 1709 üres helyre 1451-en pályáznak, címzetes tanári állást 393-an nyerhetnek el. A jelöltek közül július 13-án 265-en tettek vizsgát szakból illetve nyelvbôl, ha tanulmányaikat más nyelven végezték, mint amelyiken oktatni készülnek.

A tanfelügyelôségen kijelölték a bizottságokat, valamint a tételek fordítását végzô csapatot, akik bizalmassági nyilatkozatot tettek. A legtöbb üres hely román nyelv és irodalomból van, a 185-bôl azonban 99 a teljes katedra, amire 105-en versenyvizsgáznak. A legtöbb jelentkezô képzômûvészet szakból van, a két katedrára 18-an, továbbá biológiából három állásra szintén 18-an és kémiából egy állásra 22-en jelentkeztek. A mûszaki tantárgyakból, matematikából és informatikából a Brâncusi Iskolaközpontban, biológia, kémia, pszichopedagógia, pszichológia szakokból a Marinescu Iskolaközpontban, idegen nyelvekbôl, zenébôl, képzômûvészetbôl, vallásból a Mûvészeti Líceumban, testnevelésbôl és román nyelvbôl a Sportlíceumban vizsgáznak a jelöltek, az óvónôk az Egyesülés, a tanítók a Papiu kollégiumban írják meg a dolgozatot. A tanfelügyelôségen kijelölték a csapatokat, amelyek az ország különbözô egyetemi központjaiba szállítják a dolgozatokat. A javítást végzô központokat még nem nevesítette a minisztérium. A vizsgaközpontokban csendôrségi felügyeletet és orvost is biztosítanak – hangzott el a tanfelügyelôségen tartott pénteki sajtótájékoztatón.

A megmérettetésen részt vehetnek az idei végzôsök is, akik utólag mutatják be az egyetem elvégzését igazoló oklevelet. A 393 címzetes állásból 201 városon, 192 vidéken van. A magyar tagozaton meghirdetett óvónôi és tanítói helyekért anyanyelvbôl kedden vizsgáznak a jelöltek. A címzetes állás elnyerésére legkevesebb hetes általánost kell elérni, aki annál gyengébb jegyet kapott, a helyettesítôi állásokat pályázhatja meg. A vizsgabizottságokban a szakszervezeti megfigyelôk is helyet kaptak.

Valami olyanszerûvé kezd alakulni a hivatalos nevén Erdély, közönségesen Bechtel autósztráda építésének története, mint amilyent a közismert viccbôl ismerhetünk. Elôször nem volt hol. Aztán nem volt mivel. Most pedig nincs kivel... (Vagy: a kisajátítások ritmusát tekintve, adott szituációkban ismét nincs hol.) A lényeg: az építôtelep két éve szinte ugyanabban a stádiumban leledzik Tordaszentlászló határában, mint amilyenben két éve abbamaradt, s a holtpontról való elmozdulás még most, azután sem látható, hogy a vitatott szerzôdést az amerikai céggel sikerült újratárgyalni, a kormány pedig – vonakodva ugyan, de – megnyitotta a pénztárcáját.

Ebben a helyzetben tett sürgetô jellegû látogatást az építôtelepen a miniszterelnök és a nemrégiben kinevezett szállításügyi miniszter. Amiben az a meglepô, hogy éppen Calin Popescu-Tariceanu nyilatkozott úgy még két évvel ezelôtt, hogy fölösleges az észak-erdélyi nyomvonalon autósztrádát építeni, amikor európai folyosóként a déli autópályát támogatja az Európai Unió, s Radu Berceanu is inkább korábbi pártfônöke, Traian Basescu, mint a jelenlegi, Emil Boc véleménye felé hajlott. Még fontosabb azonban, s magyarázatot adhat a korábbi ellenzôk véleményének megváltozására, hogy velük tartott Nicolas Taubman, az Egyesült Államok nagykövete is, mint a fôvállalkozó óriáscég Bechtel hazájának a képviselôje, akinek a személyes jelenléte az építtetôt is gyorsabb munkára sarkallhatja. Értsük tehát mindebbôl azt, hogy annyi várakozás után végre felpörög az építkezés ritmusa?

Noha a szemlézôket álló munkagépek, stagnáló építôtelep látványa fogadta, mégis jó jelnek kell értékelnünk, hogy ilyen magas szinten érdeklôdnek a sztráda építése iránt, még akkor is, ha az eredeti 2012-es átadási határidô helyett most már egyre inkább 2013-ról beszélnek. S ha igaz, amit Tariceanu állít, mely szerint a munkálatok értékének 22%-át már átutalták, remélhetôleg ennek rövidesen a terepen is megmutatkoznak a jelei. Ami némi zavart kelt, az az, hogy a miniszterelnök csak most kíván egyeztetni a magyar féllel, hogy a Bihar közelében az országhatárhoz érô sztráda ne a semmibe torkolljon, legyen folytatása magyar területen is. Mindeddig úgy tudtuk, ez eldöntött tény, a Füzesabony – Debrecen – országhatár sztrádaszakasz a magyar fejlesztési terv részét képezi. Nem így volna, vagy csak a kölcsönös tájékoztatás hiányzik?

Idén végzett a második évfolyam a Sapientia – EMTE Mûszaki és Humán Tudományok Karán. Tavaly ballagott el az elsô informatika és pedagógia szakos évfolyam, idén pedig a kommunikáció, mechatronika, számítástechnika és automatizálás szakokon végzettekkel bôvült a ballagók köre.

Hollanda Dénes dékán elmondta, hogy a diákok eredményei az oktatás színvonalát tükrözik. Az akkreditáláshoz szükséges feltételek adottak, hiszen a törvény szerint három évben a diákok 51%-a kell sikeresen vizsgázzon, és az arány egy évben sem lehet kisebb, mint 40%. Az eddigi eredmények alapján jó úton halad a vásárhelyi Sapientia.

A törvény értelmében a diákoknak akkreditált egyetemen kell államvizsgázni. Így az informatika, pedagógia és kommunikáció szakosok a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, a számítástechnika és automatizálás szak végzettjei a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen, és a mechatronika szak hallgatói a brassói Transilvania Mûszaki Egyetemen államvizsgáztak.

A számítástechnika és automatizálás szakos hallgatóknak június 19-én volt az írásbelije és 23-án a dolgozatok megvédése. Automatizálás szakon 18 diák rendelkezett lezárt tanulmányi helyzettel, 17 jelentkezett államvizsgára és 17 vizsgázott sikeresen, ami 94,44%-os arányt jelent. Az átlag 8,20, a legnagyobb média pedig 9,26.

Számítástechnika szakon a 14 lezárt tanulmányi helyzetû diák közül 13 jelentkezett államvizsgára és vizsgázott is sikeresen. Ez 92,86%- os arányt jelent. Az átlag 8,24, a legnagyobb média pedig 9,38.

Az informatika szakos hallgatók június 28-án írásbeliztek és 29-én védték meg a dolgozatokat. 15 lezárt tanulmányi helyzetû diákból 14 jelentkezett államvizsgára és vizsgázott sikeresen. Ez 93,33%-os eredményt jelent. Az átlag 7,89, a legnagyobb média pedig 10-es. Fontos megjegyezni, hogy a tavaly végzett diákok 100%-a vizsgázott sikeresen. Ez az eredmény összesített, hiszen lehetôségük volt tavaly júniusban, idén februárban, valamint most júniusban vizsgázni. Ez azt jelenti, hogy az idei arányok is tovább javíthatók jövô februárban.

A pedagógia szakosok június 26. és 29-én vizsgáztak. 35 diákból 34 jelentkezett államvizsgára és 25 vizsgázott sikeresen, így 71,43%-os a teljesítmény. Az átlag 7,64. A tavalyi évfolyam már júniusban 100%-os eredményt ért el, de az ideieknek is van még esélyük a javításra.

Idén ballagott el az elsô kommunikáció szakos évfolyam. Július 3-án és 6-án 100%-ban sikeresen államvizsgázva, becsületesen megállták a helyüket. A 23 diák átlaga 8,71, de akadtak 10-es médiák is. Az útközben adódott bonyodalmak sem rontottak a teljesítményen, tudniillik röviddel a vizsga elôtt derült ki, hogy az a bizottság, amellyel már februárban szerzôdése volt az egyetemnek, nem hajlandó vizsgáztatni (nem hivatalos forrás szerint nem óhajtanak konkurenciát teremteni maguknak). Így a diákok a Babes-Bolyai Tudományegyetemen filozófia karán vizsgáztak. Az ottani bizottság igen pozitívan értékelte a bemutatókat. Az pedig, hogy az itteni diákokat riválisoknak tekintik, csakis a felkészültségüket bizonyítja.

A mechatronika szakos hallgatóknak sem volt könnyebb a helyzetük. A brassói egyetem rektora három héttel a vizsga elôtt megváltoztatta a bizottságot. 7 magyar professzor helyett 5 román és 2 magyar tanárt nevezett ki. Hollanda Dénes dékán elmondta, sikerült elérni, hogy a diákok törvényes joguknak megfelelôen, magyar nyelven vizsgázhassanak, azonban a bemutatókat román nyelven is ki kellett vetíteni, és a kérdések is románul hangzottak el. Abban az esetben, ha a diák nem tudott románul válaszolni, a két magyar tanár közül az egyik lefordította a mondottakat. Ilyen körülmények között is sikerült a 13 diáknak 100%-os eredményt elérni, 9,18-as átlaggal. A legnagyobb jegyek 10-esek voltak.

A dékán nyilatkozata szerint a Sapientia relatív fiatal egyetem (5 éves), mégis sikerült az állami egyetemekkel azonos szintû, sôt esetenként jobb eredményeket elérni. Az elkövetkezendôkben a színvonal csak javulhat. Következô alkalom a mûszaki szakok megmérettetésére jövôben adódik, egy olyan verseny keretében, ahol a sapientiás mûszakis diákok a brassói egyetem és a vásárhelyi Petru Maior diákjaival fognak versenyezni.

Véleményem szerint egy egyetem színvonala az elért eredmények tükrében minôsíthetô. Éppen ezért kellene a statisztikai adatokat figyelembe venni. Mint minden egyetemen, a Sapientián is van mit javítani, ez azonban csak a természetes fejlôdés folyamata. Talán idôvel sikerül majd szélesebb körben is a valós helyzetnek megfelelôen értékelni a Sapientia – EMTE-n folyó magyar anyanyelvû egyetemi oktatást.

Kukurigúúú! Újra mondom,

nincs más úr a szemétdombon.

Én mozgatok minden követ,

jól jár, aki engem követ.

Parancs kell, nem szerelem,

az utat én terelem!

Másképp tenni nem tanácsos,

tudja ezt minden tanácsos,

ha nem, olyan tendert kap,

miben nem lesz kendermag.

Elôre hát, majorság,

amit más mond, baromság!

Csak utánam, mamák, taták,

mi vagyunk a demokraták!

Dirigálni vagány dolog,

egész évben kampányolok.

Kuku-ruku-kúú!

Járom az utat…

… a Kazinczy (ma Kogalniceanu) utcában, ahol a 14. szám alatt egy XVIII. századi késô barokk stílusú épület (mely a többszöri átépítés következtében elvesztette eredeti jellegét) hívja fel magára a figyelmet. Az épületet a báró Kemény család építette. Itt volt elszállásolva Kazinczy Ferenc, a nagy magyar nyelvújító, mikor 1816-ban erdélyi körútján meglátogatta Aranka Györgyöt, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelô Társaság létrehozóját.

1907-ben a marosvásárhelyi Magyar Kaszinó vásárolta meg az épületet, amit 1921–1929 között az állambiztonság székházának foglaltak le. Késôbb (1929) a római katolikus egyház Kolping szervezete és az Erdélyi Kárpát Egyesület, 1946-ban az Állami Magyar Tanítóképzô fiúbentlakása, 1948- ban a Pénzügyi Iskola, 1957-ben a Tanítók Háza és a Tanügyi Szakszervezet, s végül 1962-tôl a megyei irattár, majd a rendôrség került az épületbe.

Magyarországon, Pesten nyílt meg 1827 augusztusában az elsô kaszinó. Létrehozása szerepelt Széchenyi István reformtörekvései között, azzal az elképzeléssel, hogy az új eszmék elterjedését szolgálja a tagok közti beszélgetés, vita és az általa nyújtott szórakozási lehetôség.

Marosvásárhelyen 1832. december 9-én harminc alapító tag határozta el a kaszinó megnyitását. Az alakuló gyûlésen leszögezték, hogy a taglétszámot növelni kell, hogy a kaszinó fenntartásához szükséges anyagi hátteret biztosítani tudják. Ezért körlevelet küldenek közel 300 ismert egyházi és világi férfihoz, akiknek többsége a felhívásra beiratkozott a kaszinóba. Így 1853-ban 169, 1906-ban 210, 1914-ben 234, 1940-ben 350, 1947-ben 391 volt a tagok száma.

A marosvásárhelyi kaszinó az idôk folyamán különbözô épületekben mûködött. Megalakulásakor (1832) a Fô tér 24. szám, majd a Teleki-házban (1845) a Szentgyörgy (ma Forradalom) utca 1. szám alatt, ezt követôen (1883) a Kossuth Lajos utca 18. szám, majd a Fô téren (1899), végül a Kazinczy utca 14. – saját épületében – (1907) sz. alatt kap elhelyezést. A fôhatalmi változás után kénytelen a Fô tér 33. (1926) és az Apolló palotában (1927-tôl 1947-ig, a megszüntetéséig) tevékenykedni, biztosítva a sokszínû szórakoztatási lehetôséget.

A kaszinó mûködési szabályzata leszögezte az anyagi fenntartás feltételeit és tevékenységi körét. Az évente megtartott közgyûléseken értékelték tevékenységüket és kijelölték a megvalósítandó feladatokat.

A kaszinót szép bútorokkal rendezték be, bôvítették a könyvtár állományát, hírlapokat, folyóiratokat, játékszereket (biliárd, kártya, römi), rádiót, gramofont (1928) szereztek be a befizetett tagdíjakból, adományokból.

A kaszinó "nonprofit" alapon mûködött, rendszabályzata alapján tiltva volt a hazárdjáték. A tiszta jövedelembôl támogatták az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesületet (1885), a budapesti Kossuth-szobor alapot (1894), hozzájárultak a marosvásárhelyi Kultúrpalota költségeinek a fedezéséhez (1912), a szegény sorsú diákok megsegítéséhez (1929).

1947-ben a kaszinót megszüntették, de ez volt az erdélyi kaszinók sorában a leghosszabb életû (1832–1947). Biztosította a polgárosodás idején és a kisebbségi években a társadalom igényesebb rétegének az ízlésének megfelelô szórakozást 115 éven át.

Jó lenne, ha a magyarság érdekvédelmi szervezete közösségünk számára visszaigényelné a kaszinó épületét. Ugyanakkor lépéseket kellene tegyen a Görög-ház (Rózsák tere 2. szám), az Iparos Tanoncotthon (Iuliu Maniu utca 4. szám), a Magyar Iparos Egylet székháza(Szentgyörgy – Forradalom út 7. szám), a Mészárosok székháza (Rózsák tere 13. szám), a Csizmakészítô Társulat székháza (Rózsák tere 49. szám), az Erdélyrészi Hangya-székház (Dózsa György út 9. szám), ipartelep (Meggyesfalva), raktára (Sörház utca) és más helyiségek visszaszerzésére.

Fodor Sándor (S.)

Forrásanyag: Deé Nagy Anikó: A marosvásárhelyi kaszinó krónikája. Megjelent: Maros megyei magyarság története 2. Szerkesztette: Pál-Antal Sándor – Mentor Kiadó, 1997.

Richard P. Feynman (1918–1988); Nobel-díj 1965, tényleg egyedülálló fickó volt az illusztris tudósok csapatában. Ha rájött a dobolhatnék, akkor hagyott csapot, papot, elutazott, és úgy dobolt egy zenekarban, mintha más a világon sem lett volna.

Nevezetes esemény volt: Reagan kinevezte a Challanger- katasztrófát vizsgáló bizottság tagjává. Érdekes módon, Feynman azonnal rátapintott a baj okára; egy NASA ülés során, 10 millió tv-nézô elôtt mutatott be a teoretikus Feynman egy kísérletet: a NASA által rendelkezésre bocsátott tömítô gumigyûrût belehelyezte egy jéghideg vízzel teli pohárba, és kevés idô múlva felmutatta, hogy a gumigyûrû mennyire merev lett, elveszítvén rugalmasságát. Ezzel azt akarta mondani, hogy véleménye szerint a hideg miatt veszítette el a gumigyûrû a tömítôképességét – egy olyan tényállás, amit a késôbbi alapos vizsgálatok megerôsítettek.

A kongresszusnak írt szakvéleményében aztán nem sok jót hagyott a NASA belsô struktúráiról. Tíz éven keresztül ismert volt a gumigyûrû problémája, de nem tettek semmit, mivel a felsô szinteken senki nem rendelkezett átfogó információkkal, amivel csak a legalsóbb szinten, a mérnökök rendelkeztek. "Hogy a legalsó szinten lévô mérnököket miért nem vonják be a döntések meghozatalába, nem tudom, de ez egy általános törvénynek tûnik: azok, akik a dolgokat ismerik, ennek a nagy rendszernek a legalsó fokán állnak, és azok, akik csak annyit tudnak, hogyan lehet másokat befolyásolni azzal, hogy folyton azt mondják, milyen szép lehetne a világ ideális esetben, azok vannak legfelül." A nem éppen hízelgô jelentést a NASA le kellett nyelje.

Egyik nagyon gazdag barátom – aki feltalált egyféle egyszerû digitális kapcsolót – mondotta azokról, akik pénzeket ajánlanak fel díjakra, vagy elôadások megtartására: "Jól meg kell nézni az ilyeneket, hogy rájöjjünk, miféle szennyes dolgoktól akarják lelkiismeretüket tisztára mosni."

Feynman mondotta:

"Messze érdekesebbnek találom úgy élni, hogy semmit sem tudunk, mint olyan válaszaink legyenek, amelyek lehet, hogy hamisak."

"A tudomány olyan, mint a szex: néha valami hasznos dolgot eredményez, de nem azért csináljuk."

*

Feynman, akárcsak az apja, liberális gondolkodású volt. Miután kedvet kapott a rajzolásra (ez Chaltechben volt, ahol kutatómunkát folytatott és elôadásokat tartott), kezdett meztelen testeket is rajzolni. E célból pedig heti ötször-hatszor eljárt egy éjjeli klubba, ahol néhány képet el is adott. Mikor pedig a "fent- anélkül-bár" ellen a bíróság eljárást indított és be akarta zárni a közerkölcs megsértése miatt, a bár tulajdonosa megkérdezte vendégeit, hajlandók lennének-e tanúskodni – de senki nem vállalkozott, mivel nem akarták, hogy családjuk tudomására jusson, hogy ôk is odajártak. Feynman egyes-egyedül vállalkozott tanúnak, és a bíróság elôtt kijelentette, hogy egy ilyen lokál alapvetô igények kielégítését szolgálja, és: "itt megfordulnak alkalmazottak, kézmûvesek, üzletemberek, technikusok, és egy fizikaprofesszor."

Szôcs Károly

A tóga, a stóla és a tunika viselôi

Az ókori rómaiak ruházatukat az Itáliai meleg éghajlathoz, illetve a gyakori háborúskodások, testedzések miatt a szabad mozgáshoz igazították. A ránk maradt sírkôábrázolásokból, a felfedezett textíliafoszlányokból, rajzokból, falfestményekbôl kiderült, hogy az ókori rómaiak nem bizonyultak találékonynak az öltözetet illetôen, leginkább átvettek elemeket azoktól a népektôl, amelyeket leigáztak. Divatjukra a legnagyobb hatással a görög kultúra volt.

Általában két társadalmi kategóriába tömörültek. A patríciusok, akik a felsô osztályhoz tartoztak, illetve a plebejusok, a nép, az alsóbb osztály képviselôi. E két osztálybeli különbséget tükrözték a ruhák is. Míg a gazdagok nem ismertek határt abban, hogy mennyit költsenek ruhákra, a plebejusok szerényebben, "szürkébben" öltözködhettek. A szabad római polgárság tógát hordott, amelyet nemzeti ruhadarabnak is tituláltak. A régészek szerint valószínû, már az etruszkok is viselték. Ôk azonban nem tettek még rang és nemek szerinti viselésbeli különbséget. Az évszázadok során azonban, ahogy mindinkább elkülönült a két társadalmi réteg, a tóga inkább a felsôbb osztályok viselete lett, ahogy a római kultúra kapcsolatba került a görögökkel, akiktôl nagyon sok elemet ellestek. A római tóga már nem négyszögû, ahogyan azt a hellének készítették, hanem szabott ruhadarab. S míg a görög ruha célszerû és kényelmes volt, addig a tóga drága és kényelmetlen. Eleinte a gyapjút meghagyták sárgás színûnek. A császárét, hivatalnokokét és gyermekekét bíbor szegéllyel díszítették. A magas rangú hivatalnokok tógája vörös volt arany hímzéssel, fehér tógát csak az elôkelôk viselhettek. A gyásztóga fekete. Idôvel, a változó divattal módosul szabása, nagysága. Végül képtelenül nagyra nôtt, szabása elképesztôen bonyolult, elrendezése külön tudomány. Az öltöztetést erre a célra kiképzett rabszolgák végezték. A tóga viseléséhez egyre több szabály társult. Meg volt szabva, hogyan kell a szónoknak elrendezni tógája redôit, beszéde tárgya, hangvétele szerint, és hogyan kell átrendeznie szónoklás közben, ha mondjuk hangnemet vált. Késôbb már elôszeretettel használtak az elôkelôség jeléül selyemtógát.

Az ókori római nôk és férfiak alsóruhaként és otthoni viseletre tunikát hordtak. A férfiaké térdig, a nôké bokáig ért. A császárság késôbbi korszakában a dísztunikát könnyû, kínai selyembôl készítették. A nôi felsôruha tunika-szabású, földet söprô stóla. Fölötte az utcán köntöst, palliumot viseltek. Fejükre kendôt kötöttek. Tunikát általában csak azok viseltek, akik megengedhették maguknak ezt a luxust, vagy a hivatalnokok. Gyakran használták áldozat bemutatáskor, illetve a háborúban a felsôbb rangban levô férfiak. Az alacsonyabb társadalmi kategóriába tartozók barna színû tunikát öltöttek magukra, amelyet cucullusnak nevezett palásttal borítottak.

A stólát inkább a nôk hordták, ami olyan tunika volt, ami a nyaktál a lábig vonult végig a testen, derékban tûkkel fogták össze. Az ujjakat rövidebbre és hosszabbra is szabták, egészen a csuklóig. A stóla alatt is hordtak tunikát. A fiatal lányok és az idegen nôk viszont nem viselhettek stólát. Kiegészítôként az asszonyok remekül megmunkált arany ékszereket, borostyánkövet viseltek, a stólához köpenyt és nyaksálat is felvettek. Lábbeliként a szandál mellett hegyes orrú cipôt is hordtak. A cipôk színe is jelezte a társadalmi rangot. A konzulok piros, a szenátorok ezüst- és aranydíszítésû fekete, míg a szegényebbek fekete bôrszandált húzták lábukra. S míg a legszegényebbek fa-, addig Calligula császár ékkövekkel gazdagon díszített aranyszandálban járt.

A nôk igazi hajkölteményeket viseltek, különbözô kontyokkal, díszekkel és fonatokkal. Divat volt a hajszôkítés, a hajfestés és a póthaj is. Szépítkezésben nem ismertek határt.

Vajda György

"Újrázna" a sebesült harcos

Egy robbanás következtében egy román katona életét vesztette és négy másik megsebesült az afganisztáni Kandaharban július 10- rôl 11-re virradó éjszakán, amikor a járôrözést követôen a katonai bázis felé tartottak. A legkönnyebben Razvan Dinu Manoila alhadnagy sebesült meg, aki az orvosi kezelést követôen jelenleg szülôvárosában, Marosvásárhelyen tartózkodik. Razvan Dinu Manoila 25 éves, a 01297-es brailai katonai egységhez sorolták be. Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban végzett, ezt követôen a nagyszebeni Katonai Akadémiát választotta. A lapunk esésére visszafogottan nyilatkozott, a sebesülés körülményeirôl viszont nem beszélt.

– Mikor került Afganisztánba és mi volt a küldetése?

– Idén januárban kerültem ebbe az országba, az ottani békefenntartó csapatba. A román katonák mellett amerikai és kanadai csapatok teljesítenek küldetést. Úgy történt, hogy önkénteseket kerestek, és vállaltam a küldetést.

– Kockázatos feladat, tekintve a célországban uralkodó állapotokat. Miért vállalta?

– Elsôsorban a karrierem szempontjából számított, ugyanis a hadseregben szeretnék minél magasabb rangot elérni, minél magasabbra feljutni a ranglétrán. Számít ugyanakkor a tapasztalat, hiszen egy dolog a gyakorlatozás és egészen más, amikor éles helyzetben történik minden. A pénzügyi szempont sem utolsó.

– Ez mind érthetô, de akár az élet elvesztése is benne van a pakliban.

– A kockázat a mindennapokban is ott van, az utcán sétálva is megtörténhet a baj. Mindezeket a kockázatokat vállaltam és sebesülésem ellenére sem bántam meg.

– A szülei mit szóltak hozzá?

– Természetesen aggódtak, megpróbáltak lebeszélni róla, ôk is arra hivatkoztak, hogy veszélyes küldetés Afganisztánban katonáskodni, de úgy döntöttem, vállalom a kockázatot. Biztos vagyok benne, hogy nem mindenki tett volna így, de ahány ember, annyiféle karakter. Mikor megsebesültem, a szüleim nem vetettek a szememre semmit, örültek, hogy életben maradtam és nem súlyos a baj.

– Ön sérült a legkönnyebben a román katonák közül.

– Szerencsém volt, csak a lábamon sebesültem meg, de már 90-95 százalékban meggyógyultam. Testileg és lelkileg is jól vagyok, az orvosaim szerint is. Jelenleg szabadságon vagyok, és ha letöltöm, a brailai egységemhez utazom vissza. Mintegy 2 hét múlva még egyszer meg kell jelennem a bukaresti katonai kórházban orvosi ellenôrzésen, a végsô szót az orvosok mondják ki.

– Visszamenne Afganisztánba a történtek után? Volt már példa arra, hogy sérült katona visszatérjen?

– Igen, mindenképpen szeretnék visszamenni. A veszélyhelyzet ott sem állandó, vannak kritikus momentumok és kevésbé azok. Nem tudok olyan esetrôl, amikor sérült katona visszament volna, remélem, nekem sikerül ismét ilyen küldetést vállalnom. Testileg és lelkileg is képesnek érzem magam rá.

– Hat hónapot töltött afganisztáni küldetésben. Mi a benyomása az országról, az ottani emberekrôl? Mi az, ami különösképpen hatással volt önre?

– Románia nagyon szép ország, Afganisztán más, idegen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Afganisztánban dominál a sárgásbarna, barna szín. Szárazság, homok… Az emberek nagyon egyszerûen élnek, nagyon vallásosak és konzervatívak, a muzulmán vallás vezéreli az életüket. Nyitottak, a legtöbben együttmûködnek a békefenntartó egységekkel, de persze nem mindenki. Leginkább az emberek életmódja volt rám hatással. Barátokra a lakosság körében nem tettem szert. Vannak viszont amerikai és kanadai katona barátaim. Nagyon jó az együttmûködés, az összetartás a békefenntartó csapatok között. A román katonákat becsülik, mivel jól képzettek, megállják a helyüket, sok esetben az amerikai és kanadai csapatok parancsnokai megdicsérték a román egységet.

– Mit tud sebesült társairól? Tartja velük a kapcsolatot?

– Annyit tudok, hogy egy németországi katonai kórházban kezelik ôket, de az incidens óta nem beszéltem velük.

Antalfi Imola

A kolibrik szigorú sorrendben járják körbe a számukra táplálékmezôként szolgáló virágos területeket, s azt is ki tudják számítani, mennyi idô alatt telik meg újra nektárral a már meglátogatott virágok kelyhe.

A skóciai Edinburgh Egyetem kutatója, Susan Healy meglepô beszámolót tett közzé intézménye Current Biology címû tájékoztatójában az egyetem madárházában élô kolibrik élelembeszerzési logisztikájáról. Megfigyelte ugyanis, hogy a nagyon szép, hosszú csôrû és helyben lebegésre is képes apró madárkák gondos beszerzési, szállítási logisztika szerint szívják ki a nektárt a nagy kelyhû virágokból.

Az agyukban tárolt memória szerint egy-egy virágot csak azután keresnek fel újra, ha elôbb másik hetet már megszabadítottak a nedûtôl. Ebben a menetrendszerû élelembeszerzésben nem befolyásolja ôket a napszak, a különbözô fényerôsség, de az sem, ha a virágkelyhek a szélben olykor változtatják az elhelyezkedésüket.

Susan Healey megfigyelése során rájött a magyarázatra: hét beszerzô nedûszippantás alatt az elsô virágkehelyben ismét felgyülemlik annyi nektár, amiért már érdemes odarepülni. A speciális menetrend betartásában az sem zavarta a kolibriket, ha a virágokat tartalmazó nagy ládákat a zárt rendszerû madárházakban éjszaka átrámolták. Tehát nem egy-egy megismert helyszínhez ragaszkodtak, hanem új környezetben is hetes- nyolcas sorrendben szervezték meg a gyûjtési körrepülésüket.

A kutatónô feltételezte, hogy csak a kényelmes, biztonságos rezervátumban élô madaraknál alakult ki ez a logikus beszerzési rendszer. Ám elképzelésére rácáfolt a természet. Átutazott ugyanis a kanadai Sziklás-hegységben létesített kolibri-rezervátumba, ahol szabadon élnek a kis madarak, s ott is hét oda-vissza repülés után, tehát a nyolcadik alkalommal tértek vissza az elsô virághoz. Ráadásként az is kiderült, hogy nemcsak a virágok sorrendjét, hanem a kelyhek újratöltôdésének az idejét is pontosan meg tudják jegyezni, mert a repkedés ritmusával alkalmazkodtak hozzá.

A beszámoló világszerte megindította a kolibrik intelligenciájának figyelését.

Fodor Lajos Marosvásárhelyrôl elszármazott, az USA-beli Colorado Springsben élô tollforgató. A tavalyi, Szent Márton szigetén töltött szabadságolása élményeit osztja meg lapunk hasábjain az olvasóval.

A Little Divi Bayben laktunk egy háromszintes ház elsô emeletén, egy egyhálószobás lakásban. Ez magába foglalta a hálót, nappalit, konyhát, a fürdôszobát, no meg egy elég nagy balkont, amirôl Philipsburgra, a holland rész fôvárosára lehetett látni. Az egész üdülôtelep egy keskeny félszigeten terül el, s a két oldalon az öböl kôhajításnyira van. Emellett még egypár úszómedence is rendelkezésünkre állt. A földsáv csücskén pedig egy régi vár, Forth Amsterdam romjai és néhány rozsdás ágyú meredt a távolba, meg egy világítótorony jelzett a távoli hajóknak. Ha valaki nyugalmas szabadságra, semmittevésre vágyik, ez ideális hely, nekem azonban túl kicsi volt, inkább a mozgáslehetôséget kerestem.

Talán mondanom sem kell, hogy kocsit béreltünk, szerencsére csak egy kis 1,5 l-es Toyota Corollát, mert az én 3,2 l-es Buickommal bizony elég nehéz lett volna a közlekedés a szûk utcákon. De a Toyota becsületére váljék, derekasan megállta a helyét a legmeredekebb utakon is. Ha netalán új kocsit fogok venni, figyelembe kell vennem a kisebb kocsikat is, hiszen a fogyasztásuk sokkal elônyösebb manapság, mikor a benzin ára naponta emelkedik.

Az elsô hely, ahova mentünk, Philipsburg volt, a holland rész fôvárosa. A szálloda ablakábol is lehetett látni, de azért kocsival mentünk, és szinte 5 percbe telt, míg odaértünk. Bizony, gyalog is mehettünk volna. A turistakalauz szerint két fôutcája van, mi három párhuzamosat találtunk, melyekbôl kettô szerencsére egyirányú volt. És bizony így is elég keskenynek tûntek, két kocsi elég bajosan fért volna el egymás mellett. Az összekötôutcák pedig még szûkebbek voltak, nagy részük zárva a közúti forgalom részére. A város fekvése egyedüli, délen egy öböl határolja, északon pedig a Sós- tó, mely nagy szerepet játszott Philipsburg történetében, ugyanis az szolgáltatta az annyira szükséges sót az óhazába szállítandó halak tartósítására. Ma persze inkább csak érdekesség. Az egész földsáv valószínûleg nem szélesebb, mint 200 m, nem szerettem volna itt lenni az utolsó hurrikán alatt.

(Folytatjuk)

Fodor Lajos

Vincent Van Gogh, a világhírû holland festô olyan realisztikusan festett fény- és felhôörvényeket, hogy az általa ábrázolt struktúrák pontosan megfelelnek a turbulencia fizikai törvényszerûségeinek. Ezt spanyol és mexikói fizikusok állapították meg, amikor elemezték Van Gogh Csillagos ég címû, 1889-ben festett képét.

Jose Aragón vizsgálatai szerint a festményen található örvények megfelelnek az Andrej Kolmogorov orosz matematikus által kifejlesztett modellnek, amely a turbulens áramlatokkal foglalkozik.

Kolmogorov a múlt század 40-es éveiben alakította ki modelljét, amellyel a víz- és légörvény szerkezetét írta le. A tudóst a turbulencia-elmélet egyik alapítójának tekintik. Az 1889-es festmény örvényei pontosan megfelelnek ezeknek a törvényeknek – állapították meg a kutatók, akik elemzésük során a mestermû elektronikus reprodukcióján értékelték ki a felhôk és a fény örvényeit.

Az út ciprussal és csillaggal címû másik, röviddel a festô halála elôtt keletkezett Van Gogh- festményen a kutatók szintén felfedezték az elméletnek megfelelô struktúrákat.

Ezzel szemben a norvég Edvard Munch Sikoly címû, nemrég ellopott világhírû festményén nem ismerhetôk fel az elmélet szerinti felhôörvények.

Azt már a korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a Van Gogh által festett napraforgók is igen realisztikus hatással bírnak, ugyanis különbözô rovarok teljes mértékben Van Gogh virágait részesítették elônyben más festôk virágaival szemben.

Fehér cápát láttak kutatók Szicíliától délre, ami azért nagy szó, mert ez a faj a jelenlegi ismeretek szerint a kihalás szélén áll.

A CTS delfinkutató központ néhány biológusa rutin megfigyelôúton járt motorcsónakkal a Szicíliától délre fekvô Pelagie- szigeteknél, amikor megpillantották a mintegy másfél méter hosszú, tehát fiatal vízi állatot.

Mint a La Repubblica címû olasz napilap írta, mostanáig mindössze egyetlenegyszer, a Pantelleria-sziget közelében láttak fehér cápát az egész Földközi-tengeren.

"Felfújható motorcsónakunkon a parttól mintegy 25 méterre jártunk, amikor megjelent a víz felszínén egy fehér cápa hátuszonya" – mondta el a lapnak Gabriella La Manna biológusnô, hozzátéve, hogy a helyszínen készült fotók késôbbi alapos elemzése kétséget kizáróan igazolta: valóban ennek a kihalóban lévô fajnak egyik fiatal példányát látták.

Szakértôk szerint az esetbôl arra lehet következtetni, hogy a Pelagie-szigetek – Lampedusa, Linosa és Lampione – környékén létezhet egy körzet, ahol ezek az igen ritka állatok szaporodnak.

Bibliakutatásom kezdetén feltettem a kérdést: Ha Izrael fiai néhány száz évig éltek Egyiptomban, a Biblia miért nem beszél a piramisokról!?

A Biblia 40 évi olvasása, értelmezése és magyarázása – világviszonylatban – arra az új felfogásra vezetett, hogy az Ószövetség 14 könyve (tekercse) Egyiptom kultúrájának hatására íródott. E könyvekben nem szerepel a piramis szó, azonban minden ismeret a piramisokkal kapcsolatos. Tudományos történelemszemlélet szerint az emberiség az ôsi Egyiptomtól örökölte a 10-es számrendszert, a 365 napos év naptárát, valamint a feltámadás és az örök életbe vetett hit gondolatát. Az ôsi Egyiptom civilizációja ezt a három értékrendet minden piramis felépítésekor érvényre juttatta. Ezt a világon eddig senki sem ismerte fel!

A 3000 éves Bibliában – a Genesis 5. részében – az ôsatyák életéveiben az ôsi Egyiptom 4600 éves piramisainak eredeti méretszámai rejtôznek. Matematikai analízis által a piramisok ôsi méreteit fedezzük fel és megfejtjük a piramisépítések (Kr. e. 2600–1750. évek) ôsi rejtélyeit.

Egyiptom és a világ elsô piramisát Dzsószer fáraó tiszteletére a III. dinasztia idején Imhotep fôpap alkotta meg. Helyszíni méréseim szerint a téglalap alapú piramis méretei 120×108 méter Kelet-Nyugat, illetve Észak-Dél tengelyében. A piramis jelenlegi 6 lépcsôs magassága 64 méter.

Tudományos kutatásom szerint és a Biblia eredeti ôsi mértékszámai alapján a piramis téglalap alakú alapjának eredeti mérete K-Ny tengelyében 187,5 sing, míg É-D tengelyében 168,75 sing, az eredeti magassága a 6 lépcsônek 100 sing volt.

A Biblia üzenetében ma is élô matematika fényt derít arra az ôsi rejtélyre, miszerint a helyszíni mérésekbôl nyert adatok igazolják a matematikai dedukció grafikai úton ábrázolt alkotás megfellebbezhetetlen bizonyítékát: a 7. lépcsôsoron volt piramidionja Dzsószer fáraó piramisának! Ez azt jelenti, hogy a piramis ôsi, eredeti magassága 7. szintjével együtt 125 sing volt. (1 sing = 0,64 méter.) A mértékszám 4600 év eltelte után is igazolja, hogy a Hold fázisváltozásain alapuló holdpiramis elsônek jelezte a világon a 7 napból álló látható idôegységet! A piramis elsô lépcsôjének hossza 187,5 sing. Ezt igazolja Methusélah 187 éve. A második lépcsô hossza 162,5 sing. Ezt igazolja Járed 162 éve. A harmadik lépcsô hossza 137,5 sing. Ezt igazolja a Bibliában Lévi ôsatya 137 életéve.

A piramidion (a fáraót ábrázoló sisakkô) minden bizonnyal electron-arannyal volt bevonva. A felkelô nap fényében a tündöklô világossága beragyogta egész Egyiptomot. Ezt a 7. soron lévô piramidiont Izrael fiainak Egyiptomba érkezése elôtt az egyiptomiak ellopták.

Dzsószer fáraó piramisának technikai leírása a Bibliában, a Mózesnek tulajdonított leírás a 10 parancsolattal a jelenlegi 6 lépcsôre vonatkozik (Exodus 20:8-11).

Mégis szent írás a Biblia: a 3000 éves Könyvek Könyve arra is hivatott a világtörténelemben, hogy Egyiptom 4600 éves piramisainak matematikájában a tudomány hatalmát az emberiséggel megismertesse!

Dr. Nagy Károly lelkipásztor, Lôrincfalva

Amerikában dolgozó fizikusok felfedezték, hogy a néhány atomnyi méretû nagyon kis kristályokba becsapódó fotonok a szokásos egy elektron helyett kettôt szabadítanak fel: a kétszeres hatásfokú napelemek készítéséig azonban sajnos még hosszú az út, meg kell találni az optimális anyagokat, és meg kell oldani az elektronok elvezetését a milliméternél milliószor kisebb részecskékbôl.

A Moszkvában végzett, majd Spanyolország és Németország után az Egyesült Államokban dolgozó Victor I. Klimov (Los Alamos National Laboratory, New Mexico) a Physical Review Letters címû folyóirat beszámolója szerint 2004-ben már kimutatta, hogy a napelemeket néhány nanométer méretûre csökkentve egy foton hatására két vagy több elektron szabadul fel. Klimov és csoportja most arról számolt be a Nano Letters címû kiadványban: 4-7 nanométer átmérôjû ólom-szelenid kristályokban elôfordult, hogy fotononként 7 elektronlyuk- pár keletkezett. A The New Scientist címû angol tudományos folyóirat Klimov eredményei köré csoportosítva foglalta össze a napenergia jobb felhasználását célzó nanotechnológiai kutatások múltját és jövôjét. A napenergia kihasználása félvezetôs napelemekkel csak drágán és meglehetôsen rossz hatásfokkal lehetséges (a világrekord 24 százalék), ezért a technológia csak néhány speciális helyen, például az ûrállomásokon terjedt el.

A washingtoni tengerészeti kutatólaboratóriumban (Naval Research Laboratory) Alexander Efros anyagkutató 1982-ben elméletileg kimutatta, hogy bizonyos félvezetôkben egy foton több elektront is felszabadíthat. 2002-ben az ugyanitt dolgozó Arthur Nozik megjósolta, hogy a nanokristályokból álló félvezetôkben gyakoribb lesz a többszörös elektron- képzôdés, mint az ömlesztett félvezetôkben. Klimov csoportjának 2004-ben sikerült megbízhatóan észlelni a jelenséget a kvantumpontoknak is hívott félvezetô nano- kristályokban.

Amikor egy becsapódó foton felszabadít egy elektront, a kristályban egy lyuknak is nevezett töltéshiány marad a helyén. Az elektronlyuk-páros együtt az "exciton" nevet kapta. Az egy exciton létrehozásához szükséges energia anyagfüggô, az elektronnal a kötött állapotból át kell ugrania a vezetési sávba.

A foton energiája függ a fény színétôl, a vörös színnek a legkisebb, az ultraibolyának a legnagyobb az energiája. A napfényben minden szín megtalálható.

Optimális napelem készítéséhez olyan anyagot kell találni, ahol az energiasávok különbsége illeszkedik a foton energiájához, azaz a fény színéhez. A szokásos szilícium félvezetô napelemek az infravörös fényhez illeszkednek, és hiába nagyobb a látható fény fotonjainak energiája, a fotonok nem tudnak több elektront kiütni, több áramot termelni, s a felesleges energia hô formájában benne marad az anyagban. Amikor viszont csak néhány atomból álló kvantumpontokba csapódik a foton, az elektronok igen rövid idôre túlgerjesztôdnek, és más elektronokat is kiütnek a helyükrôl.

Az elektronok és lyukak a kvantumpontokban hallatlanul gyorsan újra egyesülnek, elvezetésükre még csak ötletek vannak. Egyes kutatók speciális polimervegyületekben, mások a szén nanocsövekben reménykednek.

Nem biztos, hogy feltétlenül elektromos energiát kell a napelemnek elôállítania. Elôsegíthet valamilyen kémiai reakciót is, amivel üzemanyagot lehet csinálni. Az egyik forgatókönyv szerint a nanokristályokat vízbe keverik, és a napfény hatására bennük fejlôdô elektromos áram hidrogénre és oxigénre bontja a vizet. A hidrogént ezután a már bevált tüzelôanyag-cellákban elektromos árammá lehet alakítani – írta a The New Scientist címû angol tudományos folyóirat.

1945 után a párt és kormány sürgôs feladata volt az ország mezôgazdaságának kollektivizálása.

Konstanca volt az elsô, amely rövid idô után jelentette, hogy elsônek sikerült a megyében kollektivizálni a mezôgazdaságot. Hosszú hónapok és évek után Hargita megye kivételével sikerült is az egész országban. A székelyeknél egyáltalán nem haladt a kollektivizálás, úgyhogy kiküldtek mintegy 60-70 személyt – többek között engem is – intézkedni. Kászonaltíz volt a központ, ahol valóságos háborús hangulatot keltettünk. Az iskolákban szünetelt a tanítás, az osztályokban a padok ki voltak hordva, szalmazsákokat tettek a földre, ott aludtunk. Azt az utasítást kaptuk, hogy személyenként álljunk szóba a székelyekkel, és gyôzzük meg ôket a kollektív gazdaság elônyeirôl. El is mentünk a székelyek lakására, de csak az asszonyokat találtuk otthon. Kérdésünkre azt felelték, hogy a férjeik bent vannak a városban. Ezt a választ kaptuk naponta és hetente egyfolytában. Körülbelül 2 hónap múlva a katonaság és a szeku körülvette a hegyeket, és másnap sírva jöttek a székelyek, hol egy-két tehenet magukkal hozva, hol egy-két lovat, és aláírták a belépési nyilatkozatokat. Jelenthettük, hogy a Székelyföldön befejezôdött a mezôgazdaság kollektivizálása.

Aztán nemsokára a felsôbb szervek rájöttek arra, hogy a Székelyföld nem alkalmas a mezôgazdaság kollektivizálására, mivel csak zabot vagy krumplit termelnek, az éghajlati viszonyok miatt más nem terem meg.

Így maradtak a székelyek kollektivizálás nélkül.

Havadi Tibor

Anyám, a miniszterelnökök nem hazudnak, takarja ôket bár szemfödél, csak nem bontják ki az igazság minden részletét. Tudjuk, miért! G. B. Shaw írta: "Minden nagy igazság istenkáromlásként indul." Minek magukra hergelni az egyházakat? * Dühöng a médiaprofizmus. Magára hagyta fiatal csecsemôjét egy frissen szült anya, hallom a közszolgálati rádióban. Ha egy kicsit még kavarja, az újszülött anyát hagyja ott frissen lebabázott csecsemôje. * – Hogy köszönnek a bányászok? – lepi meg a kérdéssel vetélkedôre jelentkezett hallgatóját a kereskedelmi rádió mûsorvezetôje. "Hát én honnan tudjam." – Én tudom, mert én petrozsényi vagyok – mondja az örökvidám rádiós. – Úgy köszönnek, hogy "Sok szerencsét!" * Aha. És azt, hogy "Szerencse fel!", azt a katapultáló pilótáknak mondja az irányítótorony automatája, post mortem. * Ugyanott, egy guszta reklámszöveg: "Ezt kapja be!" Mielôtt ledermednél, szelídül a szósz: "Kellemes íz, friss lehellet!" (Sok lll-lel...) Ne pánikolj má', rágógumit kapatnának be veled és mindenkivel. * Újságcikk felcíme: "Levizsgáztak a sepsiszentgyörgyi magyarnyelv-kurzus résztvevôi"… Istenem, borzongsz bele: micsoda sovénnacionalista kurzus az, amely így lejáratja a szerencsétlen magyartanárokat!... Aztán jön a cím, és mindent összezavar: "Önbizalmat nyújtó magyartanfolyam" * Hogy is van ez? Azért megyünk magyartanfolyamra, hogy ott az éppen regnáló kurzus kegyetlensége miatt elbukjuk a vizsgát, és ez ojjé, önbizalmat nyújt... Az okleveles analfabéták nagyon ismerhetik G. B. Shaw-t, ô mondta azt is: minden szakma összeesküvés a laikusok ellen. Hát most a laikus, puff, visszavágott. * Nem akármilyen marhakiállítás; részlet a beszámolóból: "Nagyon boldog voltam, hogy a díjazott marhák között sok magyar ember nevét olvashattam." * Tak, Sevcsenkó!

Hilár Döme

A helikoni munkaközösség az erdélyi magyar írók legjelentôsebb irodalmi csoportosulása volt a két világháború közötti idôszakban. A '20-as évek elején egy fiatal mágnás egyik napról a másikra hatalmas vagyont örökölt Marosvécsen, a "Maros habjaitól mosott hegyen emelkedô négybástyájú emeletes vár"-at a hozzá tartozó több ezer holdas erdôbirtokkal. Az alig 23 éves fejedelmi sarj, báró Kemény Jánosról van szó, az örökség átvétele után fogadalmat tett, hogy vagyonát az erdélyi irodalom és mûvészet támogatására fordítja. Ott hagyta Bécset, ahol az erdômérnöki fakultás másodéves hallgatója volt, kölcsönpénzen leutazik Vécsre, átveszi ôsei várkastélyát és bekapcsolódik a közéletbe, amivel egy bátor szellem és gondolat fészkelte be magát az ódon falak közé. Még abban az évben, a közeli Gernyeszegen templomszentelésre került sor, ahol az azt követô ünnepségre Teleki Domokos látja vendégül a környékbeli mágnásokon kívül a szellemi arisztokrácia képviselôit. Berde Mária és Molter Károly mellett ott van Kemény János is. Itt és ekkor hangzik el Berde ma már híressé vált ajánlata a házigazda felé, hogy itt kellene megvalósítani, a Keszthelyi Helikon mintájára, az Erdélyi Helikont. A szervezés és mecenatúra ötletét Teleki udvariasan, de elutasítja. Kemény János hallotta a beszélgetést, s akkor fogant meg benne a gondolat, hogy ô viszont vállalná a javaslat megvalósítását, de erre csak három év múlva került sor. Megjegyzendô, hogy ez idô alatt írókörökben állandó téma maradt az ötlet. Egy szászrégeni irodalmi esten már odáig jutnak, hogy Kemény báró megbízást kap a szervezésre, azzal a kikötéssel, hogy a csoportosulásba az akkori irodalmi élet legjelesebb képviselôit hívja meg.

1926 júniusában küldi szét 27 írónak azt a ma már irodalomtörténeti jelentôségû meghívót, melyben Marosvécsre hívja és várja ôket – július 16–18. között – "hogy irodalmi terveinket, szándékainkat megbeszéljük." A meghívottak közül 18-an mentek el – köztük gróf Bánffy Miklós, Áprily Lajos, Kós Károly, Nyirô József, Molter Károly, Kacsó Sándor, Olosz Lajos, Szentimrei Jenô, Tompa László. Hogy milyen szellemet óhajtott meghonosítani már az elsô találkozótól a házigazda, azt legjobban a Sipos Domokosnak írt levelébôl tudhatjuk meg: "Az, hogy politikailag lehetnek itt- ott taktikai vagy talán árnyalati különbségek közöttem és barátaim között, természetesen nem vonhat válaszfalakat a kultúra munkásai között, hiszen mindnyájan egyet akarunk: kultúrát védeni, kultúrát építeni és az embersorsot tûrhetôbbé tenni, s a módszeri eltérések csupán az egyéni adottságokból és vérmérsékletbôl fakadnak. Éppen ezért igyekeztem a napi politika nyomorúságait a vécsi találkozóból kirekeszteni, s annak csupán írói vonatkozásait megbeszélés tárgyává tenni, amint azt a hozott határozat- sorozatokból is láthattad."

Többen megörökítették az elsô találkozó hangulatát, mi most Tabéry Géza Emlékkönyvének egy részletét idézzük: "A hintók és a málháskocsi kint vártak az állomásépület háta mögött. Felültünk. A lovak erôs trappban csakhamar átvágtattak a fából készült régi Maros-hídon. Fönn, a dombtetôn, öreg fák lombjai közül kifehérlettek a régi várbástyák. Aztán fel a kanyargós szerpentinen! /.../ Még egy kanyarulat a dombtetôn s a hintó megtorpant a várkastély kôoroszlános hídkapujánál. Fenn voltunk a vár teraszán.

Három hölgyet láttunk elôször. Az egyik Kemény János ifjú hitvese volt, a másik Kemény Gizella bárónô, a harmadik báró Bornemissza Elemérné. S ebben a percben megjelent elôttünk, s lobogott szôkén, kékszemûen egy lelkes fiatal férfi, a házigazdánk."

A megbeszélések, Bornemissza báróné ajánlatára, a várkert parkjában, a tölgyek tisztásán zajlottak, festôi környezetben. A megbeszélések délelôtt és délután folytak, napszakonként változó korelnök vezetése alatt, este, a vacsora után ismerkedéssel, borozgatással, beszélgetéssel telt az idô. Az utolsó nap délutánján került sor a helikoni napokat bezáró ünnepélyre, ahol a jelen levô írók mellett ott volt a környék arisztokráciája is.

Emlékezésünket Hunyady Sándornak az elsô találkozóról írt riportja soraival zárjuk:

Sötétedik. Az egymásba nyíló termekben tompa lámpafények. Bárd Oszkár, mint egy alkimista, azt suttogja a fülembe: Milyen kedves volt Kacsó, amint megtudta, hogy az elsô helikoni jutalom az övé.

Ám egyszerre nyílik a sok gyertya lángjában ragyogó ebédlô ajtaja. Középen hatalmas büfé. Oldalt és a szomszédos szalonban intim asztalkák. Minden tele virággal. Vidám porceláncsengés. És mégis szomorúak vagyunk egy kicsit. Az utolsó este, amelyet együtt tölthetünk...

Ekkor az asztal mellett az írók nevében köszönetet mond a háziaknak Kuncz Aladár.

A tósztra Kemény János báró válaszol. Elhárítja magától a Helikon érdemét. Ô csak keretet adott, az ötlet a Berde Máriáé. Tiszta, csengô, biztos hangon beszél. Amit tett, gyönyörû kötelessége volt. Aztán egyszerre forróbbá válik a szava:

– Akármi történjen Erdélyben – mondja –, ne felejtsük el, hogy az emberek között, akik a kultúra nagy szántóföldjén dolgoznak, sohasem szabad lenni válaszfalaknak!

Áprily Lajos megszorítja a karomat:

– Ez is tört&eac