Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

1708 üres pedagógusi állás van megyénkben, melyekre a jövô héten tartják meg a versenyvizsgát. A több mint másfél ezerbôl 393 a címzetes katedra, amelyeknek biztosabb a jövôje, a többi csak fél- vagy háromnegyed normát, ideiglenesen megüresedett állást jelent. A legkeresettebbek a románnyelv-tanárok, 99-re lenne szükség, de az állásokat, különösen a félreesô vidéki településeken, több mint valószínû, az idén sem töltik be szakos tanárral. Egész egyszerûen azért, mert nincs elég jelentkezô. Pedig milyen szép feladat lenne, akár missziónak is felfogható, hogy a többségi diákok anyanyelvi oktatása mellett a nemzetiségi diákokkal is megszerettessék az ország nyelvét, s a mindennapi nyelvhasználatban szükséges ismeretekkel vértezzék fel ôket! Nos, erre az idén is kevés remény van, akárcsak a korábbi években, s a kevésbé vonzó iskolákban majd annak is örülni fognak, ha egy szakos helyettesítô, esetleg nyugdíjas pedagógus elvállalja az évek óta üresen álló román katedrát. Miközben a diákokkal szemben változatlanok a követelmények.

A tanári pálya, pontosabban a vidéki állások iránti vonzódás mértékét jelzi, hogy az 1708 helyre 1451-en pályáznak (822-en tanári, 608-an tanítónôi és óvónôi, 21-en oktatómesteri helyekre). A versenyvizsgára jelentkezôknek az idén is központilag megszabott tételeket kell kidolgozniuk, és a dolgozatokat az ország különbözô egyetemi központjaiban javítják. Az iskoláknak pedig továbbra sincs semmi beleszólásuk abba, hogy kikkel telnek fel az üres katedrák. Így történhet meg (hangzott el egy pedagógiai tanácskozáson), hogy a valóban értékes szakemberek mellett hibásan beszélô, dadogó, alkoholista, a legcsekélyebb pedagógiai érzéket is nélkülözô jelöltek írták meg az arctalan írásbelin a választott állás betöltéséhez szükséges átlagot. Az iskoláknak pedig hosszú idôbe tellett, amíg a szóban forgó pedagógusoktól megszabadultak vagy továbbra is tolerálniuk kell a kialakult helyzetet.

Az egyre jobban központosított romániai tanügyben semmi esély nincs arra, hogy a gyerekek sajátos képességeik és ne a szakaszzáró vizsgán elért általános eredményük alapján jussanak be a választott szakra. Ahogy arra sem, hogy az iskolák pályázat alapján a sajátos követelményeknek, elvárásoknak megfelelô pedagógusokkal tölthessék fel a tanári kart. Az iskolai autonómiát, a helyben hozott döntéseket ellehetetlenítô szelekciós módszereket az illetékesek a korrupciótól való félelemmel magyarázzák. Miközben az esetleges kiskorrupció helyett egyre nagyobb teret nyer a központi korrupció, ahogy azt a kisérettségi és az érettségi tételek megszerzése, megvásárlása bizonyította az idei szesszióban. Amire nevetséges, illetve egyenesen szánalmas volt a szakminiszter reakciója, aki azzal magyarázta a tételek körül kirobbant botrányt, hogy az Országos Felmérô és Vizsgáztató Hivatalban dolgozó pedagógusok magánórákat tartanak. Ilyen válasz helyett okosabb lett volna beadnia a lemondását a romániai oktatásügy megbízhatóságán, tekintélyén, hitelességén ejtett csorba miatt.

A marosvásárhelyi Horea utcai tûzoltóegységnél tegnap dr. Raed Arafat, a SMURD vezetô orvosa mutatta be azt a "mozgó kórháznak" is nevezhetô mentôautót, amelyet tömegszerencsétlenségek esetén, természeti katasztrófák sebesültjeinek mentésére "vetnek be". A 280.000 eurós autót a Vodafone mobiltelefon-társaság adományozta a SMURD-nak.

Az Ausztriából származó mentôautó által szállított orvosi felszereléseknek köszönhetôen mintegy 50 súlyos sebesültet képesek ellátni. Nem akármilyen gépkocsiról van szó, a Vodafone 280.000 eurós adománya 24 órán át képes folyamatosan mûködni, szállítóterében helyet kap minden, tömegbaleset esetén szükséges orvosi felszerelés, de minden olyan egyéb felszerelés is, amely vasúti balesetnél, földrengés, repülôszerencsétlenség stb. esetén a mentéshez szükséges lehet. A 11 tonnás négykerék-meghajtású jármû a nehezen megközelíthetô helyekre is képes eljutni, a 25 perc alatt felállítható tábori kórháznak helyet adó sátrakban 5 intenzív terápiás ágyat helyezhetnek el és sebészet is kialakítható. Dr. Raed Arafat elmondta, hogy a SMURD egészségügyi személyzete, orvosai képzettek ilyen helyzetekben is menteni, a mûszaki berendezések mûködtetésére pedig július 24-25-én Hollandiából érkezik egy kiképzôcsoport. A mentésben részt vevô egészségügyi személyzet, a tûzoltók és csendôrök augusztusban egy helyi, míg szeptemberben egy Romániában megrendezendô NATO-gyakorlaton vesznek részt. A bemutatón részt vevô Ciprian Dobre prefektus hangsúlyozta: azért éppen Maros megye kapta meg a mentôautót, mivel a SMURD itt mûködik a leghatékonyabban, a polgárok pedig elsôként az országban néhány évvel ezelôtt pénzt áldoztak egy SMURD mentôautó megvásárlásához. Csegzi Sándor alpolgármester a SMURD-ot modellértékûnek nevezte és azt ígérte: a polgármesteri hivatal támogatja a 112-es diszpécserszolgálat bôvítését.

Az országban egyedüli az autó, dr. Raed Arafat szerint azonban legalább egy elkelne régiónként és 2- 3 Bukarestben.

Interjú

– Ma 147 éves a statisztika. Évfordulós megemlékezésre készül a Maros Megyei Statisztikai Hivatal is. Az esemény adott alkalmat egy beszélgetésre Matei Ioannal, a megyei statisztikai hivatal igazgatójával.

– Milyen jelentôsége van ennek a napnak?

– Mostanában minden évben július 12-én emlékezünk meg a statisztika napjáról. A jelentôsége szerintem nagy, mert az elsô hivatalos statisztikai intézményt Alexandru Ioan Cuza hozta létre. A második vagy harmadik állami intézmény volt, amelyet a fejedelemségek egyesülése után megalakított. 1859. július 12-én jött létre az elsô statisztikai hivatal, amelyet a jeles statisztikus, Dionisie Pop Martian vezetett. Tehát még az egyesült fejedelemségek elsô uralkodója is rájött a statisztika jelentôségére. És az elsô intézmények között hozta létre.

– Miért fontos a statisztika?

– Ha körülnézünk, nem létezik egyetlen olyan terület: gazdaság, sport, mezôgazdaság, szociális terület vagy bármi más, amiben a statisztikát ne használnák fel. A közvélemény kevésbé érti ezt a dolgot, de ha körülnézünk, minden lépésnél statisztikával találkozunk. Kisebb vagy nagyobb mértékben jelen van a mindennapi életünkben, és úgy gondolom, rendkívül fontos dolog.

– Ön, hogy úgy mondjam, "régi motoros" a szakmában. Miben különbözött a régi szisztéma a jelenlegi rendszertôl? Voltak-e/vannak-e lényeges különbségek?

– Mondhatjuk, hogy valóban veterán vagyok a szakmában. 24 éve, gyakorlatilag az egyetem elvégzése óta kizárólag a statisztika területén dolgozom, sosem hagytam abba, mindig nagyon szerettem, amit csinálok. Így aztán, valóban dolgoztam a régi, az 1989 elôtti szocialista rendszerben is, és a rendszerváltás után is itt maradtam.

Mondhatom, lényeges különbségek vannak, és ezek a különbségek, minél inkább közeledünk az Európai Unióhoz, gyakorlatilag mind nagyobbak lesznek. Melyek a lényegi különbségek? 1989 elôtt gyakorlatilag a statisztika átfogta az élet, a társadalom minden területét, az ipart, a mezôgazdaságot. Igaz, hogy abban az idôszakban sokkal kevesebb gazdasági egység volt. Akkoriban körülbelül 200-250 vállalat volt Maros megyében, ma már több mint 20 ezer kereskedelmi társaság van bejegyezve, ezek közül mintegy tízezer aktív vállalat. Tehát lehetetlen volna szemmel tartani ugyanúgy, mint a rendszerváltás elôtt, "mindent, ami mozog". Gyakorlatilag azonban azokról az elvekrôl van szó, amelyeket az európai statisztika is követ. Vagyis felmérések alapján dolgozunk. Ha 89 elôtt "mindenen" rajta tartottuk a szemünket, a '89-es fordulat után az európai normákhoz kezdtünk igazodni. Vagyis a statisztika gyakorlatilag teljes átalakuláson ment át, nem csupán a munkamódszerek tekintetében, de mentalitás szempontjából is. 1999-ben léptünk "egyenesbe", abban a pillanatban, amikor Románia elkezdte a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. A statisztika volt az elsô a csatlakozási fejezetek közül, amelyrôl tárgyaltunk, hiszen minden egyéb tárgyalás alapját a statisztikai adatok képezték. Ilyenformán nekünk már akkor alkalmazkodnunk kellett az európai elvárásokhoz. Jelenleg, egy-két terület kivételével, úgy is mondhatnám, hogy több mint 90 százalékban felzárkóztunk az európai statisztikákhoz.

– Melyek azok a területek, amelyekben lemaradás észlelhetô?

– A környezetvédelmi statisztika és a külkereskedelem.

– Mondta, hogy felsorakoztak az európai statisztikákhoz. Mit jelent ez pontosan?

– A munkamódszerekrôl van szó. Ugyanis az európai gyakorlat az, hogy bármiféle statisztikai adat ankét, felmérés, közvélemény- kutatás alapján születik. A rendszerváltás után mi is ezeket a módszereket alkalmazzuk.

– Kit kérdezhetnék meg mást, mint a szakmában a legilletékesebbet: azt mondják, hogy a kommunizmus idején úgymond "kozmetikázták" a statisztikai adatokat, megszépítették a valóságot. Nem azt mondták, ami volt, hanem amit a pártfôtitkár hallani akart. Igaz ez?

– Nagyjából ez volt a helyzet. Mi történt valójában? 1989 elôtt a statisztika is, mint minden egyéb, a párt ellenôrzése alatt állt. Egyetlen statisztikai adat sem jutott el a megyébôl a központba a párt beleegyezése nélkül. Tehát megszülettek a statisztikai adatok, a pártbizottság elemezte, s ha valami nem tetszett, telefonáltak az illetô gazdasági egységhez, és megváltoztatták az adatokat. Így mûködött akkor a rendszer. A párt mindent ellenôrzése alatt tartott.

– Most történik/történhet ilyesmi?

– Nem, senki nem szól bele semmibe. A begyûjtött adatokat feldolgozzuk és elküldjük a központi hivatalnak.

– Gyakorlatilag kik a haszonélvezôi a statisztikai számadatoknak a legmagasabb állami hivatalokon kívül? Mennyiben hasznosulnak vagy kellene hasznosuljanak például a megyei döntéshozók munkájában?

– Mondhatom, hogy a megyében a statisztikai hivatal és a többi dekoncentrált állami intézmény, a helyhatóságok, a megyei tanács között jó az együttmûködés. Az évkönyveinket, havi jelentéseinket elküldjük nekik. Ezenkívül, bármilyen adatot kérnek tôlünk, a rendelkezésükre bocsátjuk. Például a prefektúra által készített megyei fejlesztési terv alapját a statisztikai adatok képezték. Ugyanez a helyzet a megyei tanács regionális fejlesztési programja esetében. De az adataink haszonélvezôi a polgármesteri hivatalok, önkormányzatok, a kereskedelmi társaságok, természetes és jogi személyek, tehát tulajdonképpen mindenki. Hiszen köztudott, hogy a statisztikai adatokhoz mindenki hozzáférhet. Van egy honlapunk, azon bárki bármilyen adatot megtalál, beleértve a népszámlálási adatokat is. Azt is el kell mondanom, hogy nem minden megye folytatja ezt a gyakorlatot. Mi nyitottak vagyunk, ha valakit nem elégítenek ki a honlapon talált adatok, megkereshet a hivatalban is.

– Említette, hogy más megyéknek nem ez a gyakorlata. Miért, miben másak?

– Mindegyik megyének megvan a maga koncepciója. A honlapjaink struktúrája közös, de a különbözô modulációt, az árnyalatokat minden megye a saját elképzelése alapján készíti el. A mi adataink sokkal könnyebben hozzáférhetôek, mi azt akarjuk, hogy teljesen nyitottak legyünk a közvélemény irányában, mert ezek az adatok a megye helyzetét tükrözik, és mindenkinek joga van tudomást szerezni azokról. Nem mi képzeljük magunkat "nagy-menôknek", de vannak, akik annak tartják magukat.

– Ha már a nyitottságról beszélt, próbáljuk meg közelebb hozni a statisztikát az olvasókhoz. A statisztika jellege, hogy abból, ami volt és abból, ami van, adott valószínûségi határok között megmondhatója, ami lesz. Vagyis a statisztikai számsorok tendenciákba rendezôdnek. Ha például azt kérdezem, hogy milyen lesz az év második felében a munkanélküliség, mit mutat a "görbe"?

– Ha általában beszélünk, mert a munkanélküliségi ráta a megye gazdasági- szociális helyzetének alakulásától függ, azt mondhatom, hogy május végén a megyében a munkanélküliségi ráta 4,4% volt. Ami alacsonyabb az országos átlagnál, olyan körülmények között, amikor a megye ipari helyzete az év elsô hónapjaiban nem volt nagyon jó. Az év elsô négy hónapjában visszaesett az ipari termelés, az azt követô hónapban viszont javult, több mint 11%-kal nôtt az elôzô hónaphoz viszonyítva. Így aztán a munkanélküliség arányában sem következik be látványos ingadozás. A munkanélküliségi ráta általában a téli hónapokban magasabb, nyáron, amikor megkezdôdnek a mezôgazdasági munkák, az építkezési munkálatok, visszaesik. De a megyében a legrosszabb hónapban sem volt magasabb 5,5-5,6 százaléknál. Ha engem kérdez, az év második felében a munkanélküliségi ráta jobb lesz, mint az elsô félévben volt.

– Mit mondhat a külföldi beruházások alakulásáról a megyében?

– A külföldi befektetések görbéje is pozitívan alakult. Hiszen Maros megye országos szinten jól reprezentált, nemcsak források vagy a földrajzi elhelyezkedés szempontjából, hanem az emberek "minôsége" szempontjából is. Gyakorlatilag attól is függ egy befektetés sikere, ahogyan a külföldi befektetôt fogadod, ahogyan segíted a befektetés megvalósításában, de nem utolsósorban attól is, hogy milyen munkaerôt tud majd alkalmazni. Ilyen értelemben felfelé ívelô tendenciát mutat a megyei befektetések helyzete. Volt egy idôszak, ami negatívan befolyásolta a külföldi befektetôket, de én azt mondom, hogy az utóbbi idôben megváltozott a helyzet. A befektetôk jönnek, minden attól függ, hogyan tudjuk fogadni ôket, hogyan sikerül itt tartanunk ôket.

– Ez mennyiben függ esetleg az önök intézményétôl?

– Mi megtesszük, amit lehet, rajtunk nem múlhat: a befektetô rendelkezésére bocsájtuk az adatokat, ismertetjük a megye lehetôségeit. Én azt mondom, hogy jönni fognak.

– A beszélgetésünk elején említette, hogy önök tulajdonképpen már a '89-es fordulat óta, de különösen, mióta Románia megkezdte az Európai Unióval a csatlakozási tárgyalásokat, az uniós normák szerint dolgoznak. A 2007. január elsejei esetleges csatlakozás mégis újabb változás elé állítja önöket is, fel kell venni úgymond az európai "fazont", alkalmazkodni kell a rendszer dinamikájához. Van elképzelése arról, hogyan tudnak majd igazodni a megváltozott körülményekhez?

– Meggyôzôdésem, hogy 2007. január elsején belépünk az Európai Unióba. Mint már említettem, mi már 1999 óta kezdtünk európai "fazonra" dolgozni, és mára több mint 90 százalékban felzárkóztunk az európai statisztikai normákhoz. Gyakorlatilag ugyanazt a munkát végezzük, mint az uniós tagországok. Lehet, hogy dicsekvésnek tûnik, de azt kell mondanom, a statisztikánkat elismerik az Európai Unióban. Két évvel ezelôtt, amikor mi még távol álltunk az EU- tól, találkoztunk az Eurostat képviselôjével, amely egyebek mellett azt is felméri, hogy statisztikai szempontból a tagországok és a csatlakozni készülô államok mennyiben felelnek meg az európai normáknak. Meglepetésemre, sokkal felkészültebbek voltunk, mint egyes tagországok. Tehát a mi felkészülésünk dinamikusabb volt az eltelt években, megpróbáltunk eleget tenni az európai kívánalmaknak. Ha a többi terület is ilyen szinten állna, nem lennének problémáink a csatlakozás után.

Tegnap érkezett Maros megyébe Jacek Paliszewski, Lengyelország bukaresti nagykövete, akit Tomasz Suprowicz gazdasági fôtanácsos is elkísért. A látogatás célja: tájékozódni a megye gazdasági, befektetési lehetôségeirôl.

A megyét elsô ízben felkeresô nagykövet tegnap délután Lokodi Edit megyei tanácselnökkel és a megyei közgyûlés néhány képviselôjével találkozott. A beszélgetés fôként az európai uniós csatlakozás témakörben zajlott. Az élénken érdeklôdô közgyûlési képviselôk a lengyelországi példákra voltak kíváncsiak: miként sikerült a mezôgazdaságot versenyképessé tenni, az inflációt lecsökkenteni annak dacára, hogy az ország külföldi adóssága jelentôs, mekkora a hitelre számított kamat, milyenek a gazdasági mutatók, milyen arányban sikerült Lengyelországnak elhasználnia az EU-pénzalapokat. Jacek Paliszewski nagykövet válaszaiból kiderült, hogy a fô hangsúlyt a reformok életbe ültetése jelentette, ennek köszönhetôen sikerült 30 százalékról 2-3 év alatt 5-6 százalékra csökkenteni az inflációt, az idénre becsült beruházások értéke 10 milliárd euró körüli, ezenkívül Lengyelország jelentôsen megnövelte termékeinek kivitelét: öt év alatt sikerült megdupláznia az exportját. A Népújság kérdésére a nagykövet elmondta: Lengyelország gazdasági sikerét elsôsorban annak köszönheti, hogy a magánkézben levô termelôegységek alkalmazkodni tudtak az EU-s piaci követelményekhez, a szolgáltatások terén jelentôs beruházások történtek, a legdinamikusabban pedig a kis- és közepes vállalatok fejlôdtek. A gondokra is kitért: a nehézipart versenyképessé kell tenni, a bányászati ágazat problémákkal küszködik, a mezôgazdaságban is van még tennivaló, az európai uniós pénzalapok elszámolásánál is nehézségeik vannak. Lokodi Edit tanácselnök javasolta: együttmûködési lehetôségeket kellene találni Maros és egy hasonló földrajzi, gazdasági adottságokkal rendelkezô lengyelországi megye között, ami a nagykövet szerint a jövôben lehetséges, hiszen erre már van precedens a két ország között. A nagykövet és gazdasági tanácsadója ma a prefektussal, a polgármesteri hivatal vezetésével és a kereskedelmi kamara képviselôivel valamint vállalkozókkal találkozik.

Egyfelôl érzékeljük az igyekezetet, hogy megyeközpontként, a kulturált város hírében álló Marosvásárhelyen is mélyebben gyökeret verjen a köztéri higiéné. Ennek egyik jele az itt-ott feltûnô, szelektív hulladékgyûjtésre, kezelésre ösztönzô konténerek. Másfelôl, a minden eddigi jel szerint megszüntethetetlen, felszámolhatatlan turkálás a "közönséges" szemétgyûjtôkben. Ez az igazi mutatója a civilizáltság mai állapotának, nyújtva szerte a városban a lehangoló panorámát.

Meddig? – kérdezzük nap mint nap a konténerekben turkálók láttán. A jelenség persze több, mint a renddel, higiénével amúgy hadilábon állók ellenszenvet keltô ténykedése. A társadalom peremén tengôdôket a szegénység kényszeríti bele a "szerzésnek" ebbe formájába, amin a szigor, a büntetés aligha segíthet. Mégis, ha nem képes a társadalom a kirekesztettséget orvosolni, szóban forgókat talán rá lehet venni a kevesebb "látványosságot" termelô turkálásra. Utcáról utcára, hiszen ebben a világban is jól behatároltak az érdekszférák…

Idén a magyarországi Gyôr ad otthont az Európai Nagycsaládosok harmadik konferenciájának és a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesülete által kétévente szervezett családkongresszusnak. A szervezôk meghívására a rendezvényen részt vesz Csíki Sándor, a Nyárádszeredai Nagycsaládos Egyesület elnöke, hattagú családjával, valamint a csíkszeredai Dánél Sándor, a Csíkszeredai Nagycsaládos Egyesület elnöke kilenctagú családjával egyetemben, akik zarándokút megtételére vállalkoztak. A 15 tagú csoport ma indul Csíksomlyóról és július 20-án ér Gyôrbe.

Csíki Sándor tájékoztatott, hogy a zarándokok kisbusszal teszik meg az utat. Fôbb állomáshelyeik: Csíkszereda, Gyergyóalfalu, Nyárádszereda, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Orosháza, Hódmezôvásárhely, Szeged, Csongrád, Lakitelek, Dabas, Zugló, Budapest – ahol július 18-án ellátogatnak az Országházba is – , Székesfehérvár. Valamennyi településen találkoznak az ott élô nagycsalá-dokkal azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a példamutató sokgyermekes családokra és a nemzet fogyatkozására.

Minden állomáshelyükön három Pro Familia- emléklapot fognak átadni: egyet egy civil szervezetnek, egyet egy nagy családnak, egyet pedig egy közéleti személyiségnek.

A zarándokok július 14-én érkeznek Marosvásárhelyre, ahol 11 órakor a Bod Péter Diakóniai Tanulmányi Központban találkoznak az intézmény vezetôivel, továbbá oklevelet nyújtanak át Kerekes Károly parlamenti képviselônek, valamint a Lazarenum Alapítvány képviselôinek.

A zarándokút alkalmával a résztvevôk arról próbálják meggyôzni a Kárpát-medencei magyarságot, hogy csakis a nagyobb mértékû gyermekvállalás által valósulhat meg a magyarság fennmaradása.

Az út megtétele jelentôs anyagi teherrel jár, aki teheti, támogassa a felvállalt ügyet. Csíki Sándor, a Pro Familia Transilvania elnöke a 0742-884-274-es telefonon érhetô el.

Az év elsô hat hónapjában a Maros Megyei Munkaerô-közvetítô Ügynökség 51 (át)képzô tanfolyamot szervezett, amelyen az ügynökség nyilvántartásában szereplôk közül 670 személy vett részt, közülük 372 nô, 11 roma nemzetiségû, 312-en vidékiek – tudtuk meg Core Luminita ügyvezetô igazgatótól.

A képzô tanfolyamokat – mivel Maros megyében nem mûködik felnôttképzô központ – 14 megyénkbôl és az országból érkezett, engedélyezett oktató vezeti.

A képzéseket a következô szakmákban tartották: földmûves, állattenyésztô, kereskedô, masszôr, mészáros, kômûves, kôfejtô, pincér, szakács, adatkezelô, számítógép- és hálózatkezelô, ipari szabász, fodrász, borbély, manikûrös, pedikûrös, könyvelô, humánerôforrás-felügyelô, egészségügyi berendezés- és gázszerelô, biztonsági és rendfenntartó ôr, asztalos.

Az ügyvezetô igazgató szerint idén a következô szakmákban szerveznek még képzô tanfolyamot: kereskedelmi dolgozó, szakács, pincér, kômûves, kôfejtô, adatkezelô, számítógép és hálózatkezelô, turisztikai, szállodai és étkeztetési technikus.

A tanfolyamokra való beiratkozással és részvétellel kapcsolatos információkat a Maros Megyei Munkaerô-közvetítô Ügynökség székhelyén, vagy a 0265-263.760 illetve a 0265-263.645/115-ös belsô hívószámú telefonokon nyújtanak. Ugyanakkor a részletek a www.ajofm.mures.rdsnet.ro internetes oldalon is elérhetôk.

A román nyelv és irodalomból kapott jegyével elégedetlen a megyénkben óvást benyújtott 551 érettségizett diák többsége. A középiskolát lezáró megmérettetésre 4202 tanuló iratkozott be, 4143-an mentek el vizsgázni, és 3624-en értek el átmenô jegyet. 10-es általános nem volt megyénkben, kilences fölötti átlagot 734-en értek el, 8-9-es közötti általánost 1279-en, 7-8-as közötti jegyet 1105-en, 6-7 közötti átlagot 506 érettségizô ért el.

A fenti eredmények ellen 551-en nyújtottak be óvást. 227-en kérték, hogy a román nyelv és irodalomból írt dolgozatukat értékeljék újra. A magyar írásbeli osztályzat miatt 27-en fejezték ki írásban is elégedetlenségüket, a matematika dolgozat újraértékelését 107-en, a történelembôl írt dolgozatét 13-an, a földrajz írásbeliét 35-en, a informatikáét 16-an kérték, a többi tantárgyból tíznél kevesebb diák fellebbezett.

Nagy Tibor felvétele azt a pillanatot örökíti meg, amikor az útjavítók haszonjármûve éppen a füvet aszfaltozza. A maradékot ugyanis, ami felesleges volt, az útszélre ürítették a Hétúr–Segesvár közötti szakaszon.

Jegyzet

Itt a nyár, végre az idôjárás sem annyira szeszélyes, hogy elkedvetlenítse az utazni, a vakációzni, kikapcsolódni vágyókat. Ilyenkor sokan keresik fel az utazási irodákat vagy tanulmányozzák a térképet, internetes honlapokat, úticélt választani a szabadság idôszakára. Kínálat van bôven, az egyiptomi piramisoktól az Andok lábáig mindenki anyagi lehetôsége, érdeklôdése szerint találhat megfelelô helyet. Sokan leginkább külföldöt választják még akkor is, ha hosszabb az út, bizonyos helyeken költségesebb az ott-tartózkodás. De megéri, mondják egyesek: jobb a szolgáltatás, elôzékenyebbek az emberek, fejlettebb az infrastruktúra, nagyobb a biztonság. Nálunk vannak hegyvidéki üdülôk, szép a tengerpart, léteznek gyógyfürdôtelepek is, de valahogy még mindig nem elég vonzó a kínálatuk a turistáknak, a nyaralóknak, a házigazdák nem tudják eladhatóvá, otthonossá, népszerûvé tenni. A napokban Magyarországon jártam. A végtelen pusztában, ahol a táj unalmasan lapos, helyenként a végeláthatatlan horgásztavak környékén olyan sûrû akácerdôk vannak, hogy nem lehet bemenni. S mégis van idegenforgalom. Mórahalom egy olyan kisváros, ahol valamikor egy hévízforrást fedeztek fel, majd 1990-ben egy helybéli vállalkozó támogatásával az önkormányzat élménystrandot épített ki: több fürdômedencével, vízicsúszdával, kezelôbázissal, vízibárral, mindezt hangulatosan, szépen, ízlésesen. Azóta nemcsak a környékrôl keresik fel a települést, jönnek szép számban külföldrôl is. Amióta mûködik a strand – meséli egy helybéli –, azóta ünnepélyeket szerveznek, gasztronómiai túraajánlatok is vannak, felvirágzott az amúgy alig pár ezer lakosú város. Bolyait parafrazálva: a semmibôl új világot tudtak teremteni. Nálunk, ha van valamink, azt semmivé tudjuk tenni. Valamikor ország-, világszerte ismert üdülôink voltak, hogy néhányat említsünk: Algyógy, Borszék, Gyilkos-tó, Szováta, Bázna. Ma ezek a települések alig találnak magukra. Nem elég egy-két szállodát, strandot felújítani. Programok kellenek, szolgáltatás, tiszta, rendbe tett települések, s mindenekelôtt vendégszeretô házigazdák. Lehet, hogy az idegenforgalom fejlesztése nem is annyira az anyagiaktól függ, mint inkább a hozzáállástól, az önmagát kínáló fogadtatástól, a reklámtól. Vannak ugyan pozitív példák, de ezek sajnos még mindig nem annyira meggyôzôek, hogy az idegenforgalom mérlegének nyelvét a hazai javára billentsék. Más országbeli barangolások alkalmával a kikapcsolódás mellett nem ártana ötletet lopni arról is, hogyan lehetne másként, a valamibôl számottevôt teremteni az idegenforgalomban.

A ghánai származású Annan az év végén válik meg hivatalától, s utódként fôleg ázsiai jelöltek jönnek számításba. "Be kell vallanom, hogy örömmel töltene el, ha hatvan év után nô lenne a fôtitkár" – közölte Annan a lapinterjúból hétfôn nyilvánosságra hozott részletben. Annan hétfôn ellátogatott az Európai Unió (EU) kongói misszióját irányító parancsnoki központba is, amely Potsdam mellett található. Az EU mintegy kétezer katonát és segítôt küld az afrikai országba és környékére, így támogatja a kongói ENSZ- egységeket a július végén esedékes választások lebonyolításában, a katonai biztosításban.

Az EU mintegy kétezer fôvel, katonákkal és segítôkkel vesz részt a misszióban, a kétezer fôbôl 780 német. A német fôkontingenst hétfôn kezdték el telepíteni Afrikába, a németek nagyobb része a gaboni fôvárosban, Libreville-ben állomásozik majd. Az EU-mûveletet Karlheinz Viereck német tábornok vezeti.

Franz-Josef Jung német védelmi miniszter hétfôn is védelmébe vette a németek afrikai katonai szerepvállalását a bírálatokkal szemben. A szerepvállalás "közvetlen biztonsági érdeket" érint, német érdek, hogy Afrika békés és stabil legyen – közölte a miniszter

Irán ultrakonzervatív elnöke, Mahmúd Ahmadinezsád kedden megismételte fenyegetését, miszerint erôsödôben van a muzulmánok Izrael- ellenes "dühe", amely alkalomadtán "lesújt majd" a zsidó államot támogató országokra is.

"Fokozódik a muzulmán nemzetek dühe" – hangoztatta Ahmadinezsád az iráni televízió által is közvetített beszédében, amelyet az ország északnyugati részében fekvô Tebriz váro-sában mondott el. "E düh kétségtelenül hamarosan kirobban, s ha eljön ez a nap, a robbanás lökéshullámai nem korlátozódnak majd a térség határai közé, de lesújtanak majd e szélhámos rezsim támogatóira is" – mondta.

Miután szombaton a "cionista rezsim eltûnése" mellett foglalt állást, az elnök most kedden úgy vélte, hogy Izrael "zsákutcába jutott. Összeomlik és tönkremegy." Visszanyúlva egy több hónapja kifejtett gondolatához, kijelentette, hogy "a palesztin népnek szerte a világban és Palesztinában részt kell vennie egy, a sorsát meghatározó népszavazáson".

Végül Ahmadinezsád – aki októberben nemzetközi felháborodást váltott ki azzal a kijelentésével, miszerint a zsidó államot "le kell törölni a térképrôl" – azt bizonygatta: mára "bebizonyosodott, hogy a cionista rezsim nem csak a muzulmánok ellen irányul, de az egész emberiség ellen, és az egész világ feletti uralomra törekszik".

Az iráni elnök múlt szombaton az iraki biztonsági helyzetrôl rendezett teheráni konferencián azt fejtegette, hogy "az iszlám világ alapproblémája a cionista rezsim létezése". Elôzôleg, pénteken pedig kijelentette már, hogy a gázai övezeti katonai mûveletek folytatódása "robbanáshoz vezethet az iszlám világban", ami elérheti Izraelt és nyugati világbeli támogatóit is.

Legalább 47 halottja volt kedden az Irakban dúló erôszaknak a három napja teljes erôvel kiújult felekezetközi harcok következtében.

Ismeretlen fegyveresek kivégzésszerûen agyonlôttek tíz síitát Bagdadban, egy tizenegyediket pedig megsebesítettek – jelentették biztonsági források. A fegyveresek a fôváros déli részében található, fôleg szunniták lakta Dora negyedben egy gyorsforgalmi úton megállásra kényszerítettek egy mikrobuszt, amelyben síiták utaztak, egy nedzsefi temetésrôl szállították a fôvárosba halott hozzátartozójukat. A támadók kiparancsolták az utasokat a buszból, és lemészárolták ôket. A Bagdadtól 160 kilométerre délre fekvô Nedzsef a síiták szent városa.

A Bagdadtól 260 kilométerre északnyugatra fekvô Sorkat mellett tíz katonát öltek meg és hármat megsebesítettek, amikor akcióra készülve behatoltak egy közeli faluba. Az összecsapások hevessége miatt az amerikai hadsereget hívták segítségül.

A fôvárosban öten meghaltak és tízen megsebesültek a zöld zóna biztonsági övezetéhez közeli két étterem elleni merényletben. Az egyik elôtt egy gépkocsi robbant fel, a másiknál pedig egy gyalogos öngyilkos merénylô repítette magát a levegôbe. Ugyancsak gépkocsiba rejtett pokolgép lépett mûködésbe Karada kerületben, itt hárman haltak meg és 10 volt a sebesültek száma. Fegyveresek rohanták meg egy újjáépítésben érdekelt cég irodáit Manszúr kerületben, és tüzet nyitottak az alkalmazottakra, akik közül nyolcat megöltek.

Kirkukban ismeretlenek lelôttek gépkocsijában egy iraki olajmérnököt és meghalt egyik utasa is. A városban hat gyanúsítottat ôrizetbe vettek, és két lázadó meghalt, miközben robbanószerkezetet akartak elhelyezni a Kirkukból Tikrítbe vezetô út mentén. Baakúbában hét embert gyilkoltak meg.

Az ENSZ gyermekalapja (UNICEF) szerint 1,8 millió gyermeket érint a Szudán nyugati részén lévô Dárfurban három éve tartó konfliktus, ahol különösen nagy a veszélye annak, hogy a gyerekeket katonáknak sorozzák be. Ugyanakkor betegségek és alultápláltság is fenyegeti ôket.

A Reuters Alapítvány által mûködtetett Reuters AlertNet internetes humanitárius honlap 11 segélyszervezeti szakértôt és újságírót kért fel arra, hogy jelölje meg a világ gyerekek számára legveszélyesebb helyeit.

A felsorolásban Szudánt Uganda, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Irak, Szomália, India és a megszállt palesztin területek, Afganisztán, Csecsenföld és Myanmar (Burma) követi.

Az UNICEF szerint az utóbbi 10 évben kétmillió gyermek halt meg világszerte katonai konfliktusok közvetlen következményeként, mintegy 20 millió pedig arra kényszerült, hogy elhagyja lakhelyét.

A brüsszeli központú International Crisis Group (Nemzetközi Válságcsoport) elnöke, Gareth Evans szerint azok a legveszélyesebb konfliktusövezetek, ahol a gyermekeket harcoló egységekbe toborozzák. Ebbôl a szempontból a legelvetemültebb bûnös az Úr Ellenállási Hadserege (LRA) nevû ugandai lázadócsoport.

A szervezet toborzási, kiképzési és harci taktikája következtében számtalan gyermek meghalt vagy fizikai, mentális sérülést szenvedett. A kultikus jellegû LRA két évtizedes története során közel huszonötezer gyermeket rabolt el, hogy katonaként vagy szexrabszolgaként zsákmányolja ki ôket.

A felmérés külön foglalkozott azzal a kérdéssel, milyen testi-lelki károsodást élnek át az erôszakos cselekményekbe kerülô gyerekek.

Lindsey Hilsam, a brit Channel 4 kereskedelmi tv-adó nemzetközi szerkesztôje szerint a gyermekek Irakban egyaránt félhetnek az amerikai katonáktól és az iraki felkelôktôl, egyben tarthatnak más felekezetû támadóktól. Nincsen biztonságérzetük és elképzelésük sem arról, mit hoz a jövô.

Nem kevésbé veszélyes hely Szomália és Afganisztán, ahol a gyermekek egyötöde, illetve egynegyede meghal ötödik születésnapja elôtt.

További problémát okoz, hogy a gyermekek a szegénység miatt kénytelenek dolgozni. Indiában 218 millió gyermekmunkást tartanak számon. Ezért is került a szubkontinens a lista hatodik helyére.

Végezetül a gyermekkatonák miatt került a listára Myanmar (Burma), ahol a katonai juntát azzal vádolják, hogy gyermekek tízezreit kényszeríti fegyveres harcra – derül ki a felmérésbôl.

Lapvélemény

A keddi lapok még mindig a miniszterelnök vasárnap este elhangzott kijelentéseit elemezték és vontak le abból hízelgônek nem nevezhetô következtetéseket. Fico a vasárnap TA3 hírtelevízióban az ellenzékbe vonult elôzô kormánypártokat – köztük a Magyar Koalíció Pártját (MKP) – az Európai Parlament szocialista frakcióját, elsôsorban az MSZP képviselôit vádolta meg azzal, hogy ellene léptek és elôidézték az európai szervezetek szigorú figyelmeztetéseit, amiért Fico a szélsôjobboldali Ján Slota pártját és Vladimír Meciart választotta koalíciós partnerének. A kormányának elutasítását magyarázó szlovák kormányfô "az európai politikára befolyással bíró" multinacionális vállalatok ármánykodó befolyásáról is szólva jelezte: az egykulcsos adót ugyan meghagyja, de bevezeti a pénzintézetek és a monopóliumok "milliomosadóját."

A SME cikkírója szerint Fico máris ugyanazokat a hibákat követi el, mint a koalíciós partnerévé avanzsált egykori miniszterelnök, az országot a kilencvenes években nemzetközi elszigeteltségbe juttató Meciar, akinek Fico máris "egy sor rossz tulajdonságát és téves ítélôképességét" jelenítette meg, amikor az ôt érô bírálok hátterében nemzetközi összeesküvést lát. "Rossz ítélôképessége azt bizonyítja, hogy alábecsüli az épp ez által életre hívott következményeket."

"Fico lába alatt alighogy megremegett a nemzetközi talaj, máris jó úton van ahhoz, hogy ki is csússzon a lába alól" – írta a lap. Megállapította: a Fico vezette Smer minden jel szerint "azzal az érzéssel vette át a kormányt, hogy odahaza és külföldön egyként ellenséges területen mozog. Ez nagyon rossz kezdet. Az ilyen kormányt az kísérti, hogy a nyilvánosság elôl egy légmentesen elzárt erôdítménybe zárkózzon, s annak falain kívül aztán agresszíven viselkedjen. Szlovákia korábbi tapasztalatai jelzik: Robert Fico a tûzzel játszik. Országunk EU-és NATO-tagsága sok vonatkozásban hasznos – de nem segíti az olyan folyamatok visszafordítását, amelyek ismételten a társadalom táborok közti beszélôviszonyát is nélkülözô megosztásához vezetnek. Az ilyen fejlemény visszafordítását azonnal és otthon, az országon belül kell elkezdeni."

Féléves tevékenységét részletezte a Fratia-Román Szabad Szakszervezetek Szövetsége tegnapi sajtótájékoztatóján, Marosvásárhelyen. A beszámolón a sajtó képviselôi mellett jelen volt Cocis Calin , a Fratia elnöke, Sacarea Ioan , a Spiru Haret szakszervezet elnöke, valamint Dandarau Maria, a Fratia fôtitkára.

Cocis közölte, 2006 elsô hat hónapjában a szakszervezet tevékenységének fejlesztésén, a székhely mûszaki eszközökkel való ellátásán, valamint új szakszervezetekkel való társuláson munkálkodtak. Sikerült 59-re növelni a szövetségen belüli szakszervezetek számát az egészségügyi dolgozók, valamint az ôrzô-védô szolgálat szakszervezetével. Jelenleg folyamatban van a marosvásárhelyi sajtóban dolgozók szakszervezetének létrehozása.

A szövetség tervei között szerepel külföldi szakszervezetekkel való, nemzetközi szinten történô együttmûködés kialakítása. Elsô lépésként az újvidéki (Szerbia) szakszervezetekkel sikerült megállapodásra jutni, ami a kölcsönös együttmûködésrôl. Augusztus folyamán Szerbiából küldöttség érkezik Marosvásárhelyre érvényt szerezni a szóbeli megállapodásnak.

A sajtótájékoztatón elhangzott, annak ellenére, hogy a szakszervezeti tagok különbözô rendellenességekrôl számolnak be, nem igénylik a szövetség támogatását a sérelmek orvoslására, habár kérésükre igyekeznek jogi segítséget is biztosítani. A Román Demokrata Szakszervezetek Szövetségével továbbra is perben állnak, Dandarau Maria határozottan elutasította azt a feltételezést , miszerint a székhely lenne ennek az oka.

A Marosvásárhely municípiumi roma közösség nevében a Cakra szervezet közleményt juttatott el szerkesztôségünkbe, amely szerint a közösség, a Hidegvölgyi kézmûves- mûhely elnevezésû PHARE-projekt kedvezményezettjeként július 17-i határidôvel lemondásra szólítja a projektért felelôs vezetôséget: Racz Luciant, a Közterületkezelô Igazgatóság aligazgatóját (projekt-menedzser), Ijac Danát, az Európai Programok és Integrációs Hivatal vezetôjét (menedzserasszisztens), Moldovan Ciresica romaproblémákkal megbízott felügyelôt és Korpádi Györgyöt, az Európai Integráció, Kommunikáció, Ellenôrzés és Humánerôforrás igazgatóság igazgatóját, ugyanakkor a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal romairodájának koordinátorát, Turcata Nicolaét, a Maros Megyei Prefektúra romaszakértôjét és Adrian Munteanu hitelkezelô menedzsert a Kolozsvári Roma Közösségek Erôforrás- központjától. Ha a nevezettek nem tesznek eleget a felszólításoknak, bûnügyi eljárást kezdeményeznek többrendbéli törvénysértés vádjával (hivatali mulasztás, sikkasztás, illetéktelen haszonszerzés, okirat-hamisítás, hivatali visszaélés, pénzalapok eltérítése stb.) – áll a Cakra Alapítvány és Társaság által jegyzett közleményben.

Göncz Kinga

A magyar külügyminiszter arra kérte szlovák kollégáját, hogy kormánya a jövôben határolódjon el a szlovák pártok magyarellenes kijelentéseitôl. Göncz Kinga és Ján Kubis kedden tárgyalt Budapesten – jelenti az MTI.

"Azt kértem kifejezetten Kubis úrtól, hogy ha ilyenfajta magyarellenes kijelentések történnének a jövôben, akkor azt szeretnénk, hogy ettôl a kormány, a kormány miniszterelnöke határolódjon el, és tegye egyértelmûvé azt, hogy ez nem a kormány álláspontja, hanem egy párté, vagy egy-egy emberé" – hangsúlyozta a megbeszélést követô sajtóértekezleten Göncz Kinga.

Ján Kubis, akinek elsô hivatalos külföldi útja Magyarországra vezetett, hangsúlyozta: arra kérte magyar kollégáját, hogy a kormányprogram és a koalíció elsô száz napos mûködése alapján alakítsa ki álláspontját Magyarország az új szlovák kormányról. A szlovák külügyminiszter hangsúlyozta, hogy kabinetje különös figyelmet fordít majd az európai értékekre, az emberi és kisebbségi jogokra. Hozzátette: a koalíciós szerzôdés rögzíti, hogy a kormány nem felel és nem vállal semmifajta felelôsséget olyan kijelentésekért, amelyeket a kormányban részt vevôk pártpolitikusként tesznek.

"Két szomszéd ország között idôrôl idôre felmerülhetnek kérdések, megkértem a miniszter asszonyt, hogy az egyedi esetek ne terheljék meg a mi közös kapcsolatunkat, hogy a mi kapcsolatunk ne szûküljön le csak a kisebbségek kérdésére, habár én ezt a kérdést rendkívül fontosnak tartom" – mondta a szlovák politikus.

Ján Kubis bejelentette, hogy nyár végén vagy szeptemberben V4-es miniszterelnöki találkozót tartanak, ahol Magyarország hivatalosan is átadja a visegrádi elnökséget Szlovákiának. Göncz Kinga azonban az MTI-nek elmondta, hogy egyelôre nem lehet tudni, mikor kerül sor kétoldalú kormányfôi megbeszélésre Magyarország és Szlovákia között.

A magyarországi turisták pozsonyi esetével kapcsolatban a szlovák külügyminiszter megígérte, hogy minél elôbb lezárják a három tanár ellen indított eljárást. Göncz Kinga elmondta, hogy Magyarország akkor tekinti lezártnak az ügyet, ha befejezôdik a rendôrségi vizsgálat.

Ján Kubis a sajtóértekezleten kiemelte, hogy az új szlovák kormány szoros gazdasági együttmûködést tervez Magyarországgal. A konkrétumokról szólva a diplomata elmondta, hogy a szlovák állam több mint 280 millió forintnak megfelelô koronát ad egy, az Ipolyon átívelô híd újjáépítésére, és ugyanekkora összegre számítanak magyar részrôl is. A szlovák külügyminiszter szerint a két országnak közösen kellene kiaknázni az uniós forrásokat, valamint szorosan együtt kell mûködnie a Balkánt és a Kelet-Európát érintô kérdésekben.

Ján Kubis azt is hangsúlyozta, hogy újra foglalkozni kell Bôs-Nagymaros kérdésével.

Göncz Kinga egyebek mellett a két ország oktatási és infrastrukturális együttmûködését emelte ki a több mint egy órás találkozót követô sajtóértekezleten.

Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter Brassóban mutatta be hétfôn az általa vezetett minisztériumnak a közigazgatást érintô programjait, hangsúlyt fektetve a települések és az egyes intézmények modernizációs lehetôségeit és az önkormányzatok informatizálását célzó elképzeléseket a megye polgármestereinek és a decentrált intézmények vezetôinek.

A minisztérium szempontjából – hangzott el –az egyik legfontosabb célkitûzés a vidék és város közötti digitális szakadék csökkentése, ennek érdekében több program is várja a bekapcsolódni kívánó településeket. Ezek közül a legfontosabb kettô a Tudásalapú gazdaság címû projekt, illetve a teleház-program. Ezen programok célja a korlátozott kommunikációs lehetôséggel bíró kistelepülések felkarolása és bekapcsolása a tudástársadalomba.

A közelgô EU-csatlakozás kapcsán a miniszter hangsúlyozta: már csak öt hónap áll az önkormányzatok rendelkezésre, hogy életképes projekteket dolgozzanak ki annak érdekében, hogy lehívható legyen a következô években az a 30 milliárd euró, amely a strukturális alapokon keresztül áll majd Románia rendelkezésére. Ebbôl az összegbôl közel 400 millió eurót a távközlési infrastruktúra, az információs társadalom fejlesztésére fordítanak. Nem szabad a pályázati kiírások megjelenését megvárni – már most el kell kezdeni a megfelelô projektek kigondolását, megírását – hívta fel a figyelmet Nagy Zsolt. A találkozót követôen a miniszter a Romtelecom, illetve a Román Posta regionális igazgatóságára látogatott, ahol személyesen tájékozódott az aktuális fejlesztésekrôl, illetve az alkalmazottak legfontosabb problémáiról.

A miniszteri programot az RMDSZ-tisztségviselôkkel való találkozó zárta, ahol a magyarok által is lakott települések modernizációs lehetôségeirôl és az RMDSZ szervezeti életérôl tárgyaltak. Az erdélyi települések esetében az RMDSZ eddig is nagy figyelmet fordított az információs társadalom fejlesztésre, a közeljövôben fokozottabb hangsúlyt kell fektetni a kínálkozó modernizációs lehetôségek kihasználására – hangsúlyozta Nagy Zsolt.

Olekszandr Moroz, az ukrán parlament szocialista párti elnöke kedden hivatalosan is bejelentette egy új, oroszbarát koalíció létrehozását, csapást mérve ezzel Viktor Juscsenko elnök Nyugat-barát, reformpárti szövetségeseire. Az új koalíció egyhangúlag Viktor Janukovicsot, a Régiók Pártjának elnökét jelölte Ukrajna kormányfôjének.

A törvényhozás plenáris ülésén Moroz deklarálta, hogy szétesett az elôzô, "narancsszínû koalíció", ugyanakkor létrejött "a válságellenes többség" a Régiók Pártja, a kommunisták és a szocialisták 238 képviselôjének támogatásával. A szocialista pártot vezetô Moroz felolvasta frakciótársainak vonatkozó nyilatkozatát, amelyben azok leszögezik, hogy kilépnek a Julija Timosenko Tömbjével és az államfôhöz kötôdô Mi Ukrajnánk mozgalommal közösen alkotott koalícióból.

Moroz, akinek átállása vezetett el múlt hét végén a narancsszínû koalíció végleges felbomlásához, csak úgy tudta megtenni bejelentését, hogy párttársai közben "megszállták" az elnöki pulpitust, valamint a parlamenti szavazóberendezés pultját. Közlését hívei megtapsolták, míg volt szövetségesei "Judást" kiáltottak felé. A szavazóberendezés pultjánál kisebb összetûzésre is sor került a szembenálló képviselôk között. A Régiók Pártjához tartozó, s a berendezést "védô" honatyák Morozt éltetô jelszavakat skandáltak, a Mi Ukrajnánk képviselôi pedig azt kiabálták: "Szégyen Morozra!"

A bejelentés után a házelnök szünetet rendelt el, és összehívta a frakcióvezetôk egyeztetô tanácsát. Az új koalíció megalakulása drasztikus irányváltást jelent a volt szovjet köztársaság számára kevesebb mint két évvel azután, hogy aktív amerikai "bedolgozással a narancsszínû forradalom" utcai tömegtüntetései Nyugat-barát útra állították Ukrajnát, és kiszakították Moszkva árnyékából. Az idén márciusban megtartott választások után a narancsszínû koalíció tagjai hónapokon át marakodtak a fôbb állami tisztségek elosztásán. Végül megegyeztek Timosenko miniszterelnök-jelöltségérôl és arról, hogy a Mi Ukrajnánk jelöltje legyen a törvényhozó testület új elnöke. Amikor azonban a kelet-ukrajnai gyáriparosok érdekeit képviselô, Viktor Janukovics vezette Régiók Pártja felajánlotta támogatását Moroznak az általa is áhított parlamenti elnöki szék elnyeréséhez, a szocialista párt csatlakozott a Régiók Pártja és a kommunisták szövetségéhez.

A koalíció illetékesei megismételték hétfôn, hogy nyitva tartják az ajtót más pártok elôtt is. Megfigyelôk szerint mindenekelôtt Juscsenko hat kisebb pártból álló Mi Ukrajnánk tömbjét akarják megnyerni közös kormányzásra, de az egyértelmûen Nyugat- és szabadpiac-ellenes kommunisták jelenléte az új koalícióban egyes megfigyelôk szerint kizárja a NATO- és EU-tagságra törekvô Juscsenko tömbjének csatlakozását. Mivel az oroszbarát koalíció 238 helyet mondhat magáénak a 450 fôs törvényhozó testületben, így – számszerûleg legalább is – nem szorul rá Juscsenko tömbjének támogatására.

Bolyai Farkas-emlékév

Bolyai Farkas nagyon szerette a bort, ezzel szemben Bolyai János nem. A XX. század kezdetéig a bornak olyan fontos szerepe lehetett az étkezésben, mint manapság az ásványvíznek. Mivel az ivóvizet nem tudták jól tárolni, ezért a bor volt a biztonságosabb napi folyadék.

A Bolyaiak mind Domáldon, mind Bólyában nagy bortermelôk voltak. Farkas édesapja, id. Bolyai Gáspár is sokat bajlódott a szôlôtermeléssel, és sok gondja volt a borral. Id. Gáspár és Farkas öccse, Antal gyomorelégtelenségben halt meg. Krónikus székrekedésben szenvedett id. Gáspár és Antal, talán a sok borivás nem tett jót a gyomruknak.

Ezzel szemben Farkas nagyon okosan és mértékletesen használta a bort, míg Bolyai János egyáltalán nem ivott bort. Annak ellenére, hogy Jánosnak már diákkorában, vacsorára a Bécsi Katonai Akadémián – mint minden kadétnak – járt egy pohár bor, nem szerette azt.

Egypár életrajzíró megemlíti, hogy Bolyai Farkas szerény professzori járandóságának kiegészítése végett egy idôben bérbe vette a kollégium kocsmáját. Íme, mit ír errôl Szénássy Barna:

"Anyagi helyzete sohasem volt rózsás, pedig a vállalkozási kedv nem hiányzott nála, az üzleti érzék annál inkább. A domáldi és a bólyai birtok jóformán semmit sem jelentett, a bérlôk ott és akkor csapták be, ahol és amikor akarták. Üzleti vállalkozásai – volt idô, amikor még a kollégium kocsmajogát is bérelte – nem javítottak a család anyagi helyzetén. Sem ô, sem felesége nem tudott bánni a pénzzel: Farkast a pazarlással határos jószív, feleségét az anyagi javak könnyelmû kezelése jellemezte. Ezért olyan gyakran visszatérô panasz Bolyai Farkas írásaiban a nyomasztó anyagi helyzet¹"

Vajon mikor és mennyit foglalkozott Farkas a kocsmáltatással? Akkor Marosvásárhelyen minden jómódú polgár bor- és/vagy pálinkaárulási jogot szerzett. Ha arra gondolunk, hogy a birodalmi fôvárosban elsôként az Esterházyak nyithattak kocsmát és árulhattak bort (a híres Esterházykeller még ma is mûködik Bécsben, lásd a mellékelt illusztrációt), láthatjuk, hogy a korral haladó gondolkodás volt kocsmát nyitni és fórumot teremteni a gondolatok szabad kicserélésének.

Hogy a témát alaposan körüljárjuk, nézzük meg, hogy hogyan is tekintettek "marosvásárhelyi uramék" a kollégium ôsi kocsmáltatási jogára!

Ezt nagyon kedvesen és alaposan Koncz bácsitól tudhatjuk meg:

"Kocsma, italmérési jog.

Még az egyesülés elôtt (1718) volt borárulási joga a régi iskolának, s a város, midôn a vándor kollegium, mint vendég egy évet itt már eltöltött s a fôconsistorium az országgyûlés és Steinville beleegyezésével állandóan itt maradásban és letelepedésében megállapodott, nem volt hajlandó befogadni s a 11 pontba foglalt s a consistoriumhoz felküldött okok között az elsô épen a kocsmajog, mely így hangzik: "Mert minékünk s netalán ô kegyelmeknek is (a fehérvári kollegiumnak) lehet kocsmájok iránt különös privilegiumjok és hogy ôkegyelmek a privilegiumunk praejudiciumára korcsmát tarthasanak, azt mi virtute privilegii ôkegyelmeknek meg nem engedhetjük, köz is lévén a mi ez iránt való privilegiumunk a köztünk biró nemességgel, lévén ezenkívül, melyek ellen, hogy ôkegyelmek impingaljanak², azt a mi régi szabadságunk, privilegiumunk meg nem engedhetnék")...

...

Erre a consistorium replicaja: "Nem félhetnek marosvásárhelyi uramék a collegiumnak oda való plántálásával magok scholájok, sôt inkább gyönyörködhetnek magok növekedésén és frequens (népes) collegiummá való tétetésén, megmaradván azonkívül ezután is elôbbeni nevezeti és rendfolyása szerént az elôbbeni beneficiumok, fundatiok, alumniák³ s azoknak administratioik magok erejekben⁴."

Majd tovább olvasva a Marosvásárhelyi Református Kollégium történetét, pontosan megtudhatjuk, mettôl meddig bérelte a kollégium kocsmáját Bolyai Farkas.

"1805. május 2. A professori fizetések gyarapítására, az addig kenyér-szükség pótlására rendelt kocsma jövedelem applacidáltatván, a professorok a curatoratus megegyezésébôl árendára bocsájtják s prof. Bolyai Farkas jelenti, hogy kiveszi.

Határozat:

1. Fizessen árendába 200 mfrtot, kezdôdvén a terminus a 1-a junii 1805.

2. Öt esztendeig hagyassék nála.

3. Ha két-három év alatt kárát tapasztalná, elôbb is felmondhat.

4. Fizetés legyen v. esztendô végivel v. angariatim⁵.

5. A collegium tartozzék minden commoditásokat csináltatni: u.m egy külön illem v. szükséghelyet, fatartó szint stb.

Úgy látszik, a bérlet nem sikerült Bolyainak, mert a következô évben október 24. A korcsmára újból intézkedik a tanári kar⁶."

Tehát Bolyai Farkas egy évig és négy hónapig bérelte a kocsmát. De az üzlet nem mehetett valami jól. Valószínû, sem Bolyában, sem pedig Domáldon nem lett jó és nagy szôlôtermés, így felmondta a bérleti szerzôdést.

Bolyai Farkas jó borszakértô lehetett. Kedves történet, hogy Gaussnak többször is küldött általa palackozott bort. Volt küldemény, amely megérkezett és volt amelyik nem. Maga Gauss is szabadkozott Farkasnak: "Kedves borküldési szándékodért bár igen hálás vagyok, mégis kifejezetten arra kérlek, hogy ezt ne próbáld meg. Fogadnék 1 a 100 ellen, hogy nem fog sikerülni. Ehhez még hozzájön az is, hogy az én öreg gyomrom csak egy bizonyos francia borhoz van szokva, s hogy ne veszélyeztessem egészségemet, nem kívánok változtatni⁷."

Késôbb a kocsma helyén létesült a kollégium nyomdája, amely – igaz, megkésve –, de örök idôkre, cégér nélkül is hírnevet biztosított a Bolyaiaknak.

¹ Szénássy Barna: Bolyai Farkas, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, p 33.

² Impingaljanak= parancsoljanak, rendelkezzenek

³ Alumnia = tanulmányi alapítvány- járadék, alapítványi ösztöndíj

⁴ Koncz József: A marosvásárhelyi református kollégium története, p. 646.

⁵ Angariatim = negyedévi fizetés

⁶ Koncz József: A marosvásárhelyi református kollégium története, p. 647.

⁷ C.F. Gauss és Bolyai Farkas levelezése, Bp. 1899, p. 133

Szûk három hét választ el a fehéregyházi Petôfi-ünnepségtôl. Az Ispán-kút környéke rendezettnek tûnik, a Székelyföld belsejébe tartó magyar turistabuszok itt általában megállnak, hogy jövet majd megtekintik a szoborparkot is, a turulmadaras emlékmûvel. Aztán vagy igen, vagy nem. A turulmadaras emlékmûhöz kis bekötôút vezet, korszerûsítették, mégis rosszul néz ki, nem ilyen illik a világszabadság hôseinek emlékhelyéhez. A bekötôút elôtt könnyen el lehet suhanni, a táblák enyhén szólva nem a legmarkánsabban jelzik a táj legreprezentánsabb látnivalóját. A szoborpark rendben van, látogatóban sincs hiány, hanem a szomszédok tyúkjai tönkre(t)eszik a virágokat, birtokba vették ezt a csendes terüljasztalkámat, kapirgálnak vidáman. A múzeumházikó tetôzetét is "korszerûsíteni" kellene, befolyik a víz, az eresz csatornája dugva hordalékkal, gyomot terem. Nem jó gazda a helyi önkormányzat, ha ilyenkor, ünnep elôtt, a nyári évad teljében sincs szeme hozzá. (Gondolkozni kellene azon, hogy miért a helyi tanács "gazdálkodik" az alapító Haller Luise grófnô örökén; miért nem vállalja fel országos intézmény ennek a rendkívül fontos – most csak ezt a jellegét emelem ki – turistaobjektumnak az adminisztrálását?)

A nemrég létesült Magyar Ház lassan kezd funkcionálissá válni, csoportokat fogadhat, találkozók, szeretetvendégségek színhelyéül is szolgál.

Az Ispán-kúttól nem mesze, Héjjasfalva elsô házai közé ékelve szomorkodik Köllô Miklós szobrászmûvész alkotása, a Zeyk Domokos-emlékmû. Semmi sem hirdeti jelenlétét, az is nehezen bukkan rá, aki tud róla. Pedig Zeyk Domokos nem akárki volt, Bem tábornok hadsegédére büszkék lehetnek a héjjasfalviak is. A honvéd százados megmentette Bem tábornok életét, ô maga pedig a hôsi halált választotta a rabság helyett. Négy sor az emlékmûrôl: "Kozákok ezre közre fogta, / Hogy élve ejtse foglyul ôt. / Ô küzd magát meg nem adva, / Aztán saját szívébe lôtt". Ott esett el Daczó Zsigmond ôrnagy, huszárezred parancsnok, Endes Árpád százados, Gál Sándor honvéd hadnagy, segédtiszt, Dáné János honvéd hadnagy (csíkszentkirályi), Bors József honvéd hadnagy és velük sok harcoló honvéd. "Nyugosznak ôk, a hôs fiak / Duló csaták után. / Nyugosznak és sírjuk fölött / Zöldel bokor virány." Bajza József sorait is ott olvashatjuk az emlékmû falán, melyet a kegyelet emelt 1901. július 31-én. Körötte valóban tombol a vegetáció, zöldell a "virány": nagyra nôtt a fû, kaszáért kiált, az élô sövényre ráférne a nyírás; egyáltalán: nem látszik, hogy ezt a szent helyet féltô szemek vigyázzák, gondos kezek ápolják.

Kinek dicsôsége, kinek szégyene ez?

Vannak hajnalok, amikor nem akaródzik tovább aludni. Segédrovancsoló korában, havasalji házikójában Bircsi bácsi fiziológiai vagy milyen okok mián, felpattant fél háromkor, nosza gatyát magára, és ki az udvar végébe, ott a budi.

Ott a szerencse. Rajtakapta Gávrila urat, amint szenvedélyes-kedik a szomszédasszonnyal, a Bircsi kerítés nélküli kertjében, a kint felejtett, harmatos pokrócon. Száj megfogni, mondta Gávrila úr, és kinevezte Bircsit fôkönyvelônek. A szomszédasszony kihasználta az olyan éjszakákat, amikor Gávrila úr a saját asszonyával volt elfoglalva, kedves magánkezdeményezésbôl jövögetett a pokrócra Bircsihez, vigasztalódni. Egy másik alkalommal a hideg bekergette ôket, éppen a Gávrila úr érkezése elôtt fél perccel ugrott ki Bircsi a szomszédasszony ablakán. Sajnos, az ablak a Bircsiék udvarára nézett, felriadt a felesége, hej, megrakta Bircsit, jaj, azóta biceg.

Hajnalban jó is felkelni, meg nem is.

Bircsi Marosvásárhelyre került. De a szokás, az szokás; persze már nem kell szomszédasszony hozzá. (Verekedôs párja is, hej, a mennyei bajnokságban bokszol, haj.) Bircsi a Bartók Bélán lakik. Mostanság is fél háromkor ébred, gyenge kávét fôz magának, kiül az erkélyre, mélázik a múltakon. Gávrila úron, aki vezérigazgató lett, magával hozta Bircsit, együtt sikkasztottak ott né, amennyit lehetett.

Van, akinek jót tett a szocializmus. Gávrila is rég leülte azt a pár évet. Bircsit nem tudta megszúrni a szuperkontroll ceruzája.

A bogyószemû, kuglifenekû titkárnôn, aki egy ideig boldogította Bircsi urat, majd felkapott egy pénzes amerikai hátára, lovagolta Bostonig s tovább. Küld néha képeslapot.

Bircsi úr korán fekszik, a labdarúgó- világbajnokságba is belealudt, pláne ha hosszabbításra került sor. A Bartók Bélán lakni jó, minden közel van, a színházba akár papucsban is beállíthat (dehogy teszi!), rendelôintézet, boltok, fôtér, minden kéznél, lábnál.

Huszonegy óra harminctól fél háromig szokta kialudni magát Bircsi úr.

Na de annak lôttek.

A Bartók Bélán és környékén fordult a világ, új a trend. Pontosan éjféli tizenkettôkor (hozzá lehet igazítani az órákat!) olyan csörömpölés, tengermoraj, gátszakadás robaja, égiháború zengése stb. hallatik, hogy szinte látni, amint a lakók szemébôl lila lángnyelvecskék alakjában kiszáll az álom, fel, fel a definiálatlan magasságokba, és ott sós könnyfelhôvé válik.

A hegyen túli Mezômadaras lakói figyeltek fel a különös jelenségre: tengeri zápor pásztázta végig a határt, nem tartott tovább öt percnél, rendes, normális esô váltotta fel, de akik a kukoricát kapálták, érezték az arcukon, hogy csíp, benyalták, hát éget, mint a Géra.

Na, ez a Bartókról jön.

Ott minden áldott (áldott? átkozott!) éjfélen, mintha újra és újra bevonulna a dicsôséges szovjet hadsereg, megjelenik a kiszolgált locsolókocsi, gyötretni kezdi ócska pumpáját, az hôsies erôfeszítéssel szuszog-muszog, nyüszköl-prüszköl, szortyog-fortyog, óg és móg, jajgat és sír, lázad és megbékél, míg valahogy kinyomhatja tartály- méhe édes terhét a gyönyörû faunára - abban a minutumban Bircsi úrnak ellenállhatatlan vizelési ingere támad, kénytelen abbahagyni az élvezetet. Pánikszerûen visszavonul. Az ember, ha ad magára, mégsem spriccel csak úgy, a nyolcadikról, pláne ha elrúgta a hetvenet. (Külön botrány sem kell, kint káromkodik az egész lakóközösség az erkélyen.)

Így módosítja az urbánus életmód az ember bevett szokásait. Bircsi úr kénytelen este nyolckor feküdni, hogy tizenkettôkor felháborodás nélkül szemlélhesse a látványt: locsolják a Bartókot.

Bemondták a helyi tévében: a vizes megbecsülés a nagy névadó születésének 125. évfordulója okán eszközöltetik. (A néhány méterrel arrább árválkodó belsô utcák csutori csöpp permetet sem kapnak. Akinek nincs nagy névadója, annak az is luxus, ha a idônként pókhálós szemû közbûntényesek megkaparják a járdáját.)

Pénteken múlt három hete rendezte meg a városgazdálkodás a pompás éjféli vízishow csúcsparádéját. Sötét fellegek kumuluszoltak a város fölött, hatalmas vihar készült. A lakók rosszat sejtve csukták be ablakaikat, pedig olyan nagy volt a hôség, hogy a Színház tér egyik része folyni kezdett, mint Dali bácsi órája, a Kossuth utca felé. Dörgött- villámlott, kialudt a villany, azt lehetett gondolni, na most megugrik a szaporulat a Bartók Bélán és környékén. De a villanyt a meccs végére visszaadták, a vihar elkukkant, na, gondolták, le van jegelve.

Pedig dehogy. Éjfélre megint ott sertepertélt, mint a visszaesô képviselô. Lehet, hogy éppen a locsolókocsin érkezett, ki tudná. Mindenesetre olyan kiadós felhôszakadást rég láttak a honpolgárok, fôleg mert setét is volt. De a vihar rendes gyerek, megteszi, oszt' ismét elhúz a búsba. Megadják a villanyt, fény, fény, hú, és: csörömp, csörömp, fröccs, fröccs, a loccsautó. Láss csodát, Bartók, Kodály, Enescu, Liszt Ferenc: egyetlen tócsa a világ, az áradat piszkos patakokban hömpölyög az utca közepén –de a fiúk már locsolják a virágokat!

A rémült lakók kôvé meredten bámulták, nem hittek a szemüknek. Pedig ha egy kicsit is gondolkoznak, rájöhettek volna, hogy manapság az égbôl jövô csapadék nem feltétlenül tesz jót a virágoknak (lásd pl. a madarasi sós esôt), azokat akkor is a Maros poshadt (bennhált) vizével köll felturbózni, ha uram bocsá', özönvíz esete forog fenn újravételben, és Noé mester ufós bárkája már a Somostetô magasságában dangubázik.

Bircsi urat az intenzív osztályon kezelik, nincs komoly baja. Csak a vizeletét, azt sehogysem tudja már visszatartani.

Az Amerikai Egyesült Államok és Románia kormányának megállapodása alapján 2004-ben beindult az USAID vidékfejlesztési program alkalmazása. Ez abból áll, hogy az érdeklôdôk térítésmentesen részt vehetnek az ország különbözô övezeteiben szervezett vidékfejlesztési és finanszírozási szakoktatási tanfolyamsorozatokon (RFLD) és külföldi tapasztalatcseréken, ugyanakkor ingyenesen jutnak a szakirodalomhoz is. Legutóbb július 6-7-én Marosszentgyörgyön a Szarvasmarha-tenyésztô Kísérleti Állomásnál zajlott a szakoktatás. A két nap során a Krassó- Szörény megye kilenc községébôl érkezett küldöttség tagjai meglátogattak holtmarosi és székelyvajai állattenyésztési farmokat is.

Lehetôségünk volt elbeszélgetni a két programvezetôvel, Mihaela Constantinescuval (Olténia és Bánát), Nemes Elenával (Erdély), akik elmondták, hogy az alapvetô cél a szakmai továbbképzés rendszeres megszervezése, ennek egyik nagyon fontos része a gazdák pénzügyi felkészítése, ugyanis a magángazdák nagy része vonakodik a különbözô finnaszírozási programok adta lehetôségeket kihasználni.

A szakelôadásokra meghívtak finanszírozókat is, amelyeken amerikai tapasztalatokat ismertettek, például az Egyesült Államokban pénzügyi támogatások esetén a gazdasági mutatókon túl figyelembe veszik az igénylôk helyi hagyományait, a mentalitást. A hazai pénzintézmények képviselôi meg kellene értsék, hogy a kockázat a mezôgazdaságban nem olyan nagy, mint ahogy elképzelik, mert a mezôgazdaságban dolgozók szenvedélyesen végzik munkájukat, hagyományt folytatnak, ellentétben azokkal, akik ma üzletet nyitnak és késôbb csôdhelyzetbe kerülnek. A mezôgazdasági termelôk bármilyen gazdasági nehézség ellenére termelnek, ez pedig jelentôs tényezô a kockázatok mérlegelésekor. A program keretében egy hidat "építenek" a finanszírozók és gazdálkodók között. A felkészítôkön részt vevô mezôgazdasági termelôkben tudatosult a naprakész gazdasági, pénzügyi, költségvetési nyilvántartások fontossága, hogy a pénzügyi intézmény képet alkothasson a termelési tevékenységükrôl. Ma már a gazdatársadalom nagy része arra törekszik, hogy a munkája során profitot valósítson meg, ez a technológiák betartásával lehetséges. A programvezetôk meggyôzôdése, hogy a szakoktatás alkalmával sikerül rávenniük a részt vevô szarvasmarha-tenyésztôket: az egyesületüket alakítsák át társasággá, így lehetôség adódik marketingtevékenység végzésére is, vagyis ezen a szinten értékesítsék a tejet, folytassák az áralkukat, szerezzék be takarmányt stb. A programvezetô Elena Nemes kollégájától hallotta, hogy Maros megyében már mûködik a holtmarosi Transsylvania Mezôgazdasági Termelôk Társulása. Dr. Bocz István elnök meghívásának köszönhetôen ellátogattak Holtmarosra, ahol a kilenc község képviselôi meggyôzôdhettek arról, hogy marketingtevékenységet végzô társulást létre lehet hozni, és hogy az valóban jelentôs profitot valósít meg a jelenlegi gazdasági körülmények között is.

– Állítom, hogy a holtmarosi társulás országos példakép lehet – jelentette ki a programvezetô.

A segesvári vártéren múlt héten megrendezett kézmûvesvásáron sétáltunk. A bóvlik és drakula-giccsek tömkelegétôl minôségében üdítôen távol esô (fizikai valóságában mintegy néhány méterre) sátrak elôtt fateknôk, házilag szôtt ruhák, rézmozsarak, otthon, nagy mûgonddal készített ékszerek, árusaik- készítôik csendesen beszélgettek Isten ege alatt. Az egyik stand azonban a szokásosnál korábban megragadta figyelmünket: üvegbôl készített ló ágaskodott egy szintén teljesen átlátszó, a fénysugarat ezer darabba törô üvegsün mellett, szomszédságukban üvegökör, agyagszobrok, csontból készített fûszertartók és üvegezett ajtajú szekrényke, benne mûalkotások, szobrok sokasága. Mind üvegbôl. Látván a csontfaragványok jellegzetesen magyar motívumait, magyarul szólaltunk meg. Székely tájszólásban köszöntek vissza ránk.

Mint kiderült, Kovács Dénes székelyudvarhelyi üvegmûvésszel hozott össze a jószerencse, aki enyhén rácsodálkozó kérdéseinkre készségesen válaszolt.

– Fakéreghez hasonlító tartószerkezetben vannak a fûszertartóid. Csontból készültek?

– Igen, én faragom ôket, a tartót is én készítettem, papírmaséból. Marhacsontot használok, az kellôen vastag, a minták kifaragásakor, a csont belsejének kiürítésekor nem vékonyodik el, és ezért kevésbé törékeny. A csontfaragásnál a ragasztásra kell leginkább ügyelni. Látod, ez nem az én munkám, csak elrettentô példaként hoztam magammal: ennél a sótartónál az alsó, fából készült rész már elvált a ragasztásnál. Nem mindegy, hogy mivel, és az sem, hogy hogyan ragasztod meg. Tartósaknak kell lenniük, hiszen elsôsorban dísztárgyak, habár funkcionálisak. Nekem azonban nem lenne szívem arra használni ôket, amire készültek.

– Az üveglap alatt a szintén üvegszobrok mellett lombikokat látni, amelyekben figurák – táncoslányok, legények, állatformák – illetve gyöngyvirág és egyéb nonfiguratív, növénymintához hasonló szobrocskák láthatók. Az üvegfúvás tudomásom szerint rettenetesen nehéz. Hogy sikerült a kis szobrokat az üvegbe helyezni? Elôbb elkészítetted ôket és utána, vagy hogyan?

– A lombik felsô fele elôbb elkészült, az alsó felét késôbb ,,hegesztettem" rá. A hegesztés ebben az esetben természetesen nem fémmegmunkálást jelent, hanem ragasztást, a hô hatására ragasztódik össze üveg az üveggel. A felsô része tehát elkészült, az alsó részhez, az üvegedény talpához hegesztettem a kis figurát, amely a hegesztôi folyamat közben készült: hozzáfújtam, lecsippentettem belôle, megint hozzáfújtam és így tovább. Elég komplikált munka, nézd csak a gyöngyvirág szirmait, vagy a táncoslány ruháján a redôket. A neheze azonban ezután következik. Egy fapálca végéhez hegesztem az üveg talpára készített figurát, ezt a pálcával behúzom az üvegbe, majd a talpat a figurával együtt körbehegesztem, ráragasztom az edény aljára. Ily módon kerül a szobor az üvegbe. A hômérséklet itt is döntô tényezô, hiszen az üvegszobrocska könnyen ráragad a pálcára, úgy hogy többet nem tudom leválasztani: akkor meg kezdhetem az egészet elölrôl. Ellenkezô esetben idô elôtt leválik és megint kárba megy a munka. Az üvegsündisznó és a többi szobor is hasonló módon készül: a folyékony üvegbôl, készítés közben folyamatosan mintázom, alakítgatom – amint kihûlt az anyag, már nem lehet változtatni rajta.

– És az agyagszobrok?

– Azok inkább kedvtelést jelentenek az üvegfúvás mellett. Sajnos, nincsen ahol kiégessem ôket, oda kemence kellene. Legtöbbjük ezért égetetlen, kiszárított agyagszobor.

– Hol lehet tanulni az üvegfúvást?

– Nemigen tudom, én kedvtelésbôl csináltam és csinálom. Mûvészeti iskolát végeztem, de mint rendes székely családból származó fiúgyermeknek, ki kellett tanulnom egy mesterséget. Évekig gyárban dolgoztam géplakatosként, mûszerkészítôként, azután kedvet kaptam az ,,üvegezésre". A fônökeim hagyták, hogy a gyárban, az ottani gépeken kiéljem a ,,bolondériámat'', amely egyre erôsödött. Végül maradt. Nemrég kis kft.-t nyitottunk Székely-udvarhelyen, most már igyekszem a munkáimból megélni.

– És meg lehet?

– Nehezen. A pénzszerzés nem motiváló tényezô ebben a szakmában. Az elismerés viszont igen. Több csoportos és egyéni tárlatom volt itthon, Magyarországon, elismerô okleveleket, díjakat kaptam. És sok dicsérô levelet a tárlatlátogatóktól. Ez motivál. És persze a munkáim. Szeretem ôket. Ahogyan a bemutatkozó leporellómon is írja: az életben ami szép, az törékeny…

...és támadott – megengedhetetlen hangnemben lehordva, hazugnak, semmirevelónak ... (tovább nem idézem, mert a stílusa minôsíthetetlen!) nevezve azt, aki véleményt mert formálni egy problémához való hozzáállásáról.

Elnézést, polgármester úr, hogy mertem csendes önámításából felrázni és valótlan dolgokat állítani! Talán az sem igaz, hogy áradat öntött el 30-40 házat és több mázsa szemetet hordott a kertekbe... Álmodtam volna én is? (Bárcsak úgy lenne!) És hamis, hogy évek óta takarítatlan a patak medre, s hogy egyetlen lakót sem szólítottak fel a tisztításra (bár a hivatali hatáskör lehetôvé tette volna!), s téves, hogy eltûrte a környezetszennyezést. (Figyelmébe ajánlom a 2002. januári és júliusi törvényeket.) Hamis talán az a jó néhány aláírás is, amelyeket a kérvények mellé csatoltak?... És még mi minden hamisat hordhattam össze?...

Hányszor nyugtatta meg az érintetteket, polgármester úr, hogy mindent megmozgat, minden lehetôt megpróbál, hányszor panaszkodott, hogy nem sikerül semmiképp megoldani a problémát? Hány pályázatot írt? Hány társadalmi segélyben részesülô közmunkást foglalkoztatott a helyszínen?... És volna még kérdésem, de elhallgatom, mert érdemleges választ úgysem kapok (nem is nekem kell beszámolni), s a környezetvédelmi hatóság munkatársa szerint a polgármesterek mindig kapnak kibúvót, mindig sikerül másra hárítani a felelôsséget.

Megcáfolhatja minden szavam, polgármester úr, és magyarázhatja a bizonyítványát itt is, ott is nyilatkozva. A tények nem változnak. Lehet, hogy más tekintetben irigyelni való eredményeket ért el és messzemenôen sikeresnek mondható munkája (ha így van, elismerésem, s arra biztatom, ne szer&eacu