Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A nacionalista sajtóban ocsmány hangnemû írások feszegetik a problémát, amely évek óta foglalkoztatja a romániai magyar közvéleményt is. Tény és való, hogy a magyar többségû településeken iskolába járó diákok egy része, akiknek nincs alkalma a mindennapi életben is használni az ország nyelvét, gyengén ismeri és beszéli a románt, aminek következtében az idei kisérettségin is több mint 300-an buktak meg e tantárgyból megyénkben. A cikkek írói magyarellenes hevületükben azzal magyarázzák a jelenséget, hogy magyar iskolákban szándékosan nem tanítják a román nyelvet. Az I-IV. osztályban azért, mert maguk a tanítók sem ismerik, a felsô tagozaton tanító tanárok pedig az etnikai szervezetek élén álló szélsôséges, irredenta, revizionista, xenofób vezetôiktôl kapják ezt a feladatot, akik a román nyelv tanulását a magyarok elnemzetietlenítésének tartják. Senki soha sem ellenôrizte, hogy miképpen tanítják a román nyelvet ezekben az iskolákban, ahol a nemzeti elkülönülés politikáját folytatják, továbbá a román oktatás feldarabolását tûzték ki célul – állítják nemegyszer. Ha tanulatlanoktól hallanánk ezeket a zagyvaságokat, akár legyinthetnénk is, de magukat értelmiséginek valló román szerzôk tollából a nemzeti elvakultság, a rosszindulat megnyilvánulásának tekinthetjük.

A jelenség azonban valóban megéri az elemzést. Azt ugyanis a rendszerváltás után sem sikerült elérni, hogy a magyar diákok színes, érdekes, a mindennapi nyelvhasználaton alapuló, saját anyanyelvük sajátosságait figyelembe vévô programok és tankönyvek alapján idegen, más nyelvként tanulják az ország nyelvét az általános iskolai oktatás folyamán. Az I-IV. osztályban valójában három évük van a felzárkózásra, hisz ötödik osztálytól ugyanazokból a túlzsúfolt, a nem anyanyelvi oktatás követelményét figyelmen kívül hagyó tankönyvekbôl tanulnak, mint román társaik. Készültek ugyan gimnáziumi tankönyvek a nemzetiségi gyerekek számára is, de ezeket a túlságosan is gyakori és egyoldalú ellenôrzések során kirobbantott hisztérikus kampányokkal sikerült kitiltatni az iskolákból. A kézenfekvô, a nyelvtanulás alaptörvényeit figyelembe vevô megoldások helyett a rendszerváltást megelôzôen azt is megpróbálták, hogy tôsgyökeres román tanárokat importáltak a Kárpátokon túlról az erdélyi magyar iskolákba, ahonnan rövid idô alatt kilúgozták a magyar anyanyelvû román szakosokat. Az eredmény mondhatni nulla volt. Egyetlen gyerek sem tanulta meg jobban a románt, a szóban forgó pedagógusok pedig többnyire áldozatnak érezték magukat, és ahogy tehették, hazamentek. Az idézett szerzôk által ajánlott "zseniális" megoldások helyett – a mindig is létezô román katedrák megléte – a nemzetiségiek nyelvét beszélô kiváló román tanárokra lenne szükség, akik ezt a valójában szép feladatot, az ország nyelvének hatékony és eredményes oktatását elôsegítô tantervek és tankönyvek kidolgozását felvállalnák. És az olyan oktatáspolitikusok is, akik ezt szorgalmaznák.

Mesterségek vására zajlik Segesvárott, a város fölött fekvô várfalak között. Igaz, tegnap délelôtt csupán turistacsoportok lézengtek a vártéren, a kiállított portékák száma azonban nagy, minôségük figyelemre méltó. A látogató válogathatott a különbözô (megszokott) csecsebecsék és bóvlik között is, ugyanakkor nem ezek túlsúlya jellemezte a sátrakat: ékszereket, ruhákat, faragott tányérokat, faldíszeket, szobrokat és dísztárgyakat, kerámiákat és üvegbôl fúvott alkotásokat, csontfaragványokat, kisplasztikákat vásárolhatott az érdeklôdôk hada. A sátrak jelölte négyszög közepén pedig helyben készült az eladásra szánt portéka jó része. Mindezek mellett roma rézmûvesek árulták edényeiket és – pálinkafôzôiket, amelyeket akár dekorációként is felhasználhat nem egy lakberendezô. A hangulatos vásártér közepén felhúzott sörsátrak alatt pedig kézmûves és vásárlója beszélgetett az éppen megvásárolt, teszem azt, faragott naptár elôéletérôl, a hagyományokról, amelyek e mesterségeket övezik és a gyönyörû idôrôl, amelynek melege ezúttal bemosolygott a segesvári kôfalak közé.

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökkel tárgyalt pénteken, július 7-én, Budapesten a Markó Béla szövetségi elnök vezette RMDSZ- küldöttség. A szövetség részérôl a megbeszélésen jelen volt Takács Csaba ügyvezetô elnök, Frunda György, az SZKT és Kelemen Hunor, a SZET elnöke, Márton Árpád, az RMDSZ képviselôházi, illetve Verestóy Attila, a szenátusi frakció elnöke, valamint Borbély László ügyvezetô alelnök, középítkezési és területrendezési miniszter is.

A magyar kormány részérôl Gémesi Ferenc, a határon túli kérdésekkel megbízott szakállamtitkár is részt vett a tárgyalásokon. Az RMDSZ-küldöttség tájékoztatta Gyurcsány Ferencet a román kormánykoalícióban, illetve a román kormányban folytatott tevékenységérôl.

A megbeszélésen konkrétan tárgyaltak a magyar- magyar viszony alakulásáról a következô idôszakban. Megegyeztek abban, hogy folyamatos konzultációra kerül sor a továbbiakban az RMDSZ és a magyar kormány képviselôi között a támogatások kapcsán.

A magyar kormányfô közölte, a Szülôföld Alapnak nagyobb jelentôséget kívánnak adni, ugyanakkor beszámolt arról a szándékról is, hogy a Szülôföld Alap egyes közalapítványok szerepét is fokozatosan átveszi.

Gyurcsány Ferenc megerôsítette, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet ezután is támogatja a magyar kormány, cserében azonban változást várnak az egyetem mûködését illetôen: jobb, minôségi akadémiai oktatás biztosítását igénylik.

A megbeszélés során elhangzott az is, hogy a magyar kormány prioritásnak tekinti a szórványban élô magyarok támogatását, a szórványoktatást, a szórványkollégiumok létrehozását, de szintén prioritásnak számít általában a határon túli magyar köz- és felsôoktatás támogatása.

A nyár folyamán több találkozóra is sor kerül majd annak érdekében, hogy az RMDSZ tisztségviselôi és a magyar kormány tagjai tisztázzák a támogatási rendszerrel kapcsolatos kérdéseket.

Markó Béla a tanácskozáson elmondta: elvárják, hogy a magyar kormány politikai eszközökkel támogassa az RMDSZ-t mind a hazai, mind pedig az európai fórumokon, célkitûzései érvényesítése érdekében. Ugyanakkor aggasztónak tartja mindazt, ami jelen pillanatban Szlovákiában zajlik, hangsúlyozva, nem szabad megengedni, hogy a Kárpát-medencében felerôsödjön a többségi nacionalizmus.

Gyurcsány Ferenc kijelentette: a magyar kormány az RMDSZ-t tekinti az egyetlen hivatalos politikai partnerének az erdélyi magyarok körében.

A budapesti tanácskozáson véleménycserére került sor az ôsszel, a magyar fôvárosban esedékes román-magyar együttes kormányülés elôkészítésérôl is.

Az anekdoták, tréfák sajátos értékét az adja, olvassuk az utószóban, hogy azok – egyfajta negatív megközelítéssel, amikor emberi gyengeségeinket gúnyoljuk ki – valójában az értékrend szerepét mutatják fel életünkben. Mikor kinevet/kicsúfol bizonyos magatartást, szokást, hiedelmet, a nép valójában az általa elfogadott értékrendet erôsíti meg. A kötet elsô és második fejezetét a Paraszt dekameron (1977) és az Újabb paraszt dekameron (1983) címû köteteibôl emelte át a szerzô, nagy része a széki Gyôri Klárától származik, de van közte marosszentkirályi, havadi, árpástói anyag is, a harmadik fejezet anyagát pedig ugyancsak Gyôri Klárától gyûjtötte, de mind ez ideig kéziratban ôrizte Nagy Olga. A tréfák, tréfás elbeszélések azt mutatják, hogy "nehéz körülmények között is kialakulhat a sorstörténetnek, átélésnek anekdotikus árnyalata. Ugyanakkor e rémtörténetek népünk életbölcsességét is hordozzák, hiszen a több évezredes paraszti sors zordonságát, kegyetlenségét – rabszolgaság, jobbágyság, szolgaság – csakis így lehet elviselni."

Álljon itt mutatóba az Olyan, mint az édesapja címû történet: "Egy asszonynak az ura mellett volt egy szomszéd legény szeretôje, egy jóképû legény, csak az az egy hibája volt, az egyik szemét kiverték valahol. De hát egyébként megvolt mindene, s az asszonynak nagyon tetszett a fiatal legény. Egyszer aztán arra került sor, hogy az asszonynak le kellett babázni. El is jött a bábaasszony, s annak rendje-módja szerint megszületett egy kis fiúgyermek. A bábaasszony akkor megferesztette, bepólyálta a gyermeket, s azt mondta: – Jaj, ez a gyermek szakasztott olyan, mint az édesapja. Phi, phi, meg ne verjem szemmel! – Jaj Istenem, tán csak nem félszemû – kiáltott fel az asszony." * Nagy Olga: Megfulladt a kecske, bajba' a menyecske. Tréfás népi elbeszélések. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006)

Kis néprajzi kollokvium címû tudósításomban (június 17., kedd) elnéztem valamit, és meg is kapom érte a laskát: "Bár nem voltam Asztalos Enikô 'tanítványa', meglepett, hogy a felsorolásban pályázatomról nem tesznek említést" – írja Gub Jenô Szovátáról. Az én vétkem, tanár úr, én néztem el a dolgot, kérem bocsánatát. Ön egyik legszorgosabb néprajzkutatónk Maros megyében, az etnobotanika fogalmát itt alig ismerték, míg meg nem jelentek az Ön elsô közlései. Termékeny munkássága számos könyvben gyümölcsözik. Pályázati tevékenysége több mint figyelemre méltó.

– Hétszer vettem részt a Magyar Néprajzi Múzeum országos pályázatán, s örömmel mondhatom, hogy vidéki tanárként négy elsô, két második és egy harmadik díjat nyertem! A Néprajzi Múzeum javaslatára kötetben is megjelentek pályamunkáim. Az ideit tartom a legértékesebbnek, bár csak III. díjban részesítették (az erdélyi pályázók közül egyedül "dobogós" helyen!). Vasvártól Sopronig címû pályázati munkám a marosvásárhelyi Csaba királyfi Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola életének egy rövid, de annál izgalmasabb szakaszáról, a növendékek egyik csoportjának viszontagságairól, bolyongásairól, végül orosz fogságáról szól. Egyedüli voltam, aki hártyapapírra írt naplót vezettem, így nem volt nehéz ezt a viszontagságos, izgalmas, sokszor szomorú történetet megírnom. A kéziratom rég készen volt, most nyílt alkalom rá, hogy elôvegyem. Remélem, rövidesen ez is olvasható lesz kötetben.

A Magyar Néprajzi Múzeumtól küldött eredményjegyzéket, az áll benne, hogy 155 pályázatból 15-öt díjaztak, elsô, második és harmadik díjjal. Oklevelet is küldtek: Gub Jenô a XLIX. Országos Néprajzi Gyûjtôpályázaton kiváló munkájáért III. díjban részesült. Ezzel húszezer forint pénzjutalom is jár.

– Gratulálunk, tanár úr, és várjuk új könyvét, további sikert kívánunk!

Jegyzet

A néhány éve rendszeressé vált építôanyag-ipari vásár mellé egy újabb hagyományteremtô szándékú vásár nyitotta meg kapuit a marosvásárhelyi sportcsarnokban. Egy lendületesen fejlôdô városban, mint ahogy Marosvásárhelyrôl szeretjük feltételezni, hogy ilyen, ez egy teljesen logikus folyamat, legfeljebb arra hívja fel nyomatékosan a figyelmét az érintett illetékeseknek, hogy a városban igencsak elkelne egy alkalmas, minden hasonló esetben igénybe vehetô kiállítófelület, a sportcsarnokot ugyanis egyrészt lassan kinövik a rendezvények (az építôanyagisok már régóta helyhiánnyal küszködnek, a könnyûipar pedig már az elsô alkalommal megtöltött minden egyes zugot), másrészt pedig nem is ilyen jellegû eseményekre találták ki.

A kiállítók tehát jönnek, új piacokat kutatnak, s mint valamennyien vallják, kiváló befogadó közeget találnak itt, ahol igény van a minôségi portékára. Mindez egybecseng Dorin Florea polgármester többször hangoztatott elvével, hogy a "kapitalizmus építése" pezsgô gazdaságot jelent, amelynek a leglátványosabb megnyilvánulásai a különbözô vásárok, s – állítólag – ezért kap különös hangsúlyt az ipari kiállítás például a Marosvásárhelyi Napokon is.

A gond az, hogy a kiállítók valamilyen fura oknál fogva nem a polgármesteri hivatal által rendezett Napokat, hanem a profi kiállításszervezôk rendezvényeit részesítik elônyben, s míg a Napok kiállítása a sokat reklámozott erôfeszítés ellenére lapos és szegényes, a korábban említett két szakkiállítás igen széles körû részvételnek és lényegesen nagyobb közönségsikernek örvend.

A fogyasztó – mint a kapitalista rend legfôbb hatalma – szempontjából ez persze nem baj, a lényeg az, hogy a kegyeiért versengô kereskedôk eljussanak hozzá, a lehetô legkedvezôbb ajánlatokkal. Dorin Floreának pedig örülnie kellene, hogy álma valóra válik, különösen, hogy mindkét említett rendezvény megnyitójára a szervezôk – házigazdai minôségében – meghívták.

Hogy a polgármester végül a mostani kiállítás megnyitóján nem volt jelen? Ez nyilván saját elhatározása. Pedig ismét kifejezésre juttathatta volna hitvallását, letehette volna a garast a gazdasági rendezvények mellett. Mégsem tette, mert úgy érezte, a szervezôk nem szenteltek kellô figyelmet arra, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, hisz milyen dolog az, hogy úgy nyissa meg a vásárt, hogy eközben bent a csarnokban a standoknál javában folyik a tevékenység!

Értsük ezt úgy tehát, hogy a szereplési vágy, az állandó választási kampány mégis fontosabb a gazdasági vásárnál? Így "épül a kapitalista rend", avagy ekképpen leplezôdik le egy öntömjénezô, csak saját maga imázsának építését fontosnak tartó személyiség?

A határon túli magyar pedagógusokat a kedvezménytörvény alapján megilletô szakirodalom-vásárlási keret kimerült. Ezért a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium a kedvezmény teljesítését 2006. július 11-i hatállyal ideiglenesen felfüggeszti.

Amint a megfelelô forrás rendelkezésre áll, a kedvezmény igénybevételét ismét lehetôvé tesszük. A keret újbóli megnyitásáról haladéktalanul tájékoztatni fogjuk a határon túli pedagógusszövetségeket és a sajtót.

Kérjük az érintett pedagóguskollégák megértését és türelmét.

Oktatási és Kulturális Minisztérium

A német parlament felsôháza, a Bundesrat (szövetségi tanács) is megszavazta pénteken a föderális berendezkedés megreformálását: Németországban újraszabályozzák a szövetségi szint és a tartományok viszonyát.

A reform mintegy kéttucat alkotmánymódosítást von maga után.

A Bundesrat az elôírt kétharmados többséggel fogadta el a változtatásokat, az alsóház, a Bundestag (szövetségi gyûlés) egy héttel ezelôtt ugyancsak kétharmados többséggel foglalt állást a reform mellett.

Az újraszabályozást, az alkotmánymódosításokat az 1949 óta eltelt idôszak legátfogóbb "államreformjának" tekintik, amely azonban nem érinti a tartományok számát: továbbra is 16 tartomány lesz Németországban, bár egyes tartományok összevonásának a gondolata erôs támogatást élvez.

A reform értelmében megerôsödik a szövetségi gyûlés szerepe, de nagyobb szerep jut a tartományi parlamenteknek, azaz a tartományi gyûléseknek (Landtag) is. A szövetségi törvényalkotói munka felgyorsítását szolgálja, hogy hatvan százalékról mintegy negyven százalékra csökkentik azoknak a törvénytervezeteknek az arányát, amelyekre a felsôháznak is áldását kell adnia. Az oktatáspolitika eddig is túlnyomórészt tartományi hatáskörbe tartozott, ez a jövôben még inkább így lesz. A tartományok fogják meghatározni a tartományi és az ennél alacsonyabb szinten dolgozó hivatalnokok javadalmazását, ami azzal járhat, hogy a jobban fizetô tartományok "elszívják" majd a legjobb munkaerôket. A tüntetéshez való jog szabályozása, a büntetés-végrehajtás is tartományi hatáskörbe tartozik, valamint annak meghatározása, hogy az üzletek meddig tartsanak nyitva.

A szövetségi szint egyebek között erôsebb jogosítványokkal rendelkezik majd a bûnüldözés és a környezetvédelem, a környezetalakítás, a vízgazdálkodás területén, ám a tartományok egyes részterületeken eltérhetnek a szövetségi szabályozástól. Egyesek attól tartanak, hogy a reform következtében, a tartományi jog- és hatáskörök megerôsödésével feléled a kisállamiság szelleme Németországban.

Az izraeliek 82 százaléka szerint meg kellene ölni az iszlámista fegyveres csoport vezetôit – ismertette véleményszondázásának eredményét a Maariv címû izraeli lap. Az izraeli kormány a Hamászt tartja felelôsnek egy izraeli katona június 25-én történt elrablásáért és az izraeli területek ellen intézett minapi palesztin rakétatámadásokért. A kabinet már tett olyan utalást, hogy elrendelheti a Hamász-vezetôk megölését, ha az elrabolt izraeli tizedes nem szabadul ki a palesztin fegyveresek fogságából.

Nyilván figyelmeztetésnek szánták az izraeli vezetôk azt a vasárnap hajnali rakétacsapást, amely romba döntötte Iszmáil Haníje palesztin miniszterelnök üres gázai hivatalát.

Az Izrael állam megsemmisítését céljának tartó Hamász mozgalom ez év márciusában vette át a palesztin területek kormányzását, miután megnyerte a januárban rendezett törvényhozási választásokat.

A világ hét legfejlettebb ipari hatalmát és Oroszországot tömörítô G8 jövô héten esedékes szentpétervári csúcstalálkozóján a résztvevôk az észak-koreai rakétakísérletek korlátlan idôre szóló befagyasztását fogják követelni – értesült a Jomiuri Simbun címû japán napilap.

A tekintélyes tokiói újság pénteki számában japán kormánykörökhöz közel állókra hivatkozva azt is tudni vélte, hogy a csúcs végén elfogadásra kerülô nyilatkozatban szó lesz a nukleáris fegyverek és rakéták terjedésének megelôzésérôl is. Ezenkívül várható a G8 orosz elnökségének közleménye, amely külön kiemeli a nemzetközi közösség mélységes aggodalmát az észak-koreai rakétakísérletek miatt és önmérsékletre szólítja fel a phenjani rendszert.

Tokió eredetileg azt szerette volna, ha az orosz elnökség az észak-koreai nukleáris programmal és az észak- koreai titkos szolgálat által elrabolt japán állampolgárok ügyével foglalkozott volna, de, mint egy, a lap által idézett diplomata hangsúlyozta, "azóta megváltoztak a körülmények".

Észak-Korea szerdán legalább hét kísérleti kilövést hajtott végre rakétáival, köztük egyet egy Taepodong-2 típusú nagy hatótávolságú rakétával.

A szerdai észak-koreai rakétakísérleteknek nem volt háborús szándékuk, csupán az ország Egyesült Államokkal szembeni védelmi erejének erôsítését célozták – állította pénteken Észak-Korea genfi ENSZ- missziójának tanácsadója.

Csö Mjong Nam (Choe Myong-nam) a Yonhap dél-koreai hírügynökségnek adott interjúban egyúttal leszögezte: Phenjan folytatja a rakétakilövéseket, hacsak az Egyesült Államok és Japán nem hagy fel az Észak-Korea megfojtását célzó politikájával.

"Az Egyesült Államok korábban megpróbált minket megtámadni, de végül erônk láttán lemondott errôl. Ezért fontos megerôsíteni csapásmérô erônket" – tette hozzá a diplomata, aki megerôsítette: Észak-Koreának joga van ahhoz, hogy atomfegyver birtokába jusson. "Nemzetközi téren igazságtalan megmondani, hogy ki tehet bizonyos dolgokat és ki nem. Ugyanez vonatkozik az atomfegyverek birtoklására is" – mondta Csö Mjong Nam és megismételte: a rakétakísérleteket siker koronázta.

A nemzetállam lebontásának lehetôségét kínálja Románia számára az európai integráció – hangsúlyozta Markó Béla miniszterelnök- helyettes, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Tusnádfürdôn. A politikus az ifjúság és az Európai Unió témájával foglalkozó III. Kárpát- medencei Diákszeminárium megnyitóján felidézte, hogy a nemzetállamok nagy eufória közepette jöttek létre a XIX. században, két világháború kirobbanásáért voltak felelôsek a XX. században. "Most, a XXI. században bekövetkezik az államhatárok eltûnése" – szögezte le Markó, aki szerint ugyanakkor a nemzeteknek továbbra is fenn kell maradniuk.

Az integráció azt a lehetôséget kínálja a határon túli magyarságnak, hogy együtt lehessen majd Magyarországgal, minden magyarral. Az RMDSZ elnöke szerint nagy felelôsség hárul a mai romániai magyar fiatalokra, hiszen tôlük is függ majd, hogy tudnak-e élni az európai uniós tagság által adott eséllyel.

Románia csatlakozásának egyik pozitív hozadékaként jelölte meg Markó a decentralizációt. "Közelebb kerülhetünk a valós önkormányzatisághoz, az általunk elképzelt autonómiaformákhoz" – fûzte hozzá a szónok. Mint mondta, a virtuális Székelyföldbôl egy jogilag is meghatározható Székelyföldet kell létrehozni.

Vastagh Pál magyarországi országgyûlési képviselô célként fogalmazta meg a csatlakozási folyamat, illetve az uniós tagság során szerzett tapasztalatok átadását Romániának és a romániai magyarságnak.

Újhelyi István, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alelnöke a magyarországi helyzetrôl szólva kifejtette: – Ahhoz, hogy az ország élni tudjon az uniós tagság által nyújtott lehetôségekkel, változtatni kell az örökölt vagy az utóbbi 16 évben kialakított struktúrákon. Hozzáfûzte, hogy a jelenlegi magyar kabinet jelenleg éppen ezen dolgozik.

Borboly Csaba, a romániai Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) – a tábor egyik társszervezôje – elnöke úgy vélte, hogy Magyarországon nemzetpolitikai konszenzust kell kialakítani. "A határon túli magyarságra szükség van, mint erôforrásra" – hangsúlyozta, hozzáfûzve, hogy a határon túli magyarok nem szegény rokonok, hanem azonos státusú, rangú és elfogadottságú emberek kívánnak lenni Magyarországon élô nemzettársaikkal.

Az elôadások mellett a rendezvény résztvevôi az európai uniós angol és német szaknyelvvel ismerkedhetnek, a program keretében számos tartalmas és szórakoztató rendezvényt kínálnak számukra a szervezôk.

Jó eséllyel kérvényezheti romániai akkreditációját a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), mivel diákjai is elérik az országos színvonalat – mondta pénteken az MTI-nek Tonk Márton dékán. Az egyetemi vezetô közölte: két év alatt átlagosan a diákok 80 százaléka végezte el sikeresen az egyetemet, így az intézmény 2007-ben joggal kérvényezheti akkreditációját.

Az oktató emlékeztetett: az EMTE csíkszeredai karának diákjai elôször tavaly államvizsgáztak más romániai állami egyetemek oktatói testülete elôtt, az idén pedig a marosvásárhelyi és a kolozsvári szakok diákjainak kellett számot adniuk tudásukról a román vizsgabizottságok elôtt.

Ez azért fontos az oktatási intézmény számára – állapította meg Tonk Márton –, mert ideiglenes mûködési engedélyének lejárta után a jövô évben kérnie kell a végleges akkreditációt. A román törvények szerint egy egyetem akkor folyamodhat e státus megszerzéséért, ha addig az összes évfolyamról a diákok 51 százaléka végez sikeresen. Márpedig az egyetem jobb eredményt ért el, mint ami a jóváhagyási folyamathoz minimálisan szükséges – hangsúlyozta Tonk Márton.

A dékán utalt arra a jogszabályra, amely szerint egy romániai új egyetemnek mûködése elsô hét évében a bevételek 25 százalékát kell fejlesztésre fordítania. A Sapientia e téren is teljesítette az elôírásokat, hiszen az elmúlt esztendôkben jelentôs beruházásokat valósított meg az EMTE csíkszeredai és marosvásárhelyi karán.

A beruházások sora még mindig nem ért véget, néhány nap múlva hirdetik meg az egyik kolozsvári többszintes ingatlan tervezési dokumentációjának elnyerésére vonatkozó pályázatot. A telek, amelyre majd ez az új épület kerül, már az egyetem birtokában van. Itt kapnának helyet a kolozsvári kar szakjai, amelyek jelenleg egy bérelt épületben mûködnek. A beruházáshoz az EMTE vezetôsége nem vesz igénybe magyarországi forrásokat, mivel egy korábbi sikeres kolozsvári ingatlan-beruházásnak köszönhetôen elôteremtették az épület megépítéséhez szükséges 1,5 millió eurót.

A létesítmény várhatóan 2008 tavaszára készül el. Ide költözik majd az ôsztôl induló európai tanulmányok szaka is, amely szakít az eddigi hagyománnyal. Ez lesz ugyanis az elsô olyan képzés, amelyen nem kizárólag magyarul tanulhatnak a fiatalok. A tanterv szerint három féléven keresztül angol nyelven folyik majd az oktatás.

Ugyanakkor nem lesz könnyû az oktatói személyzeti állományra vonatkozó akkreditációs elôírás teljesítése. Mint kiderült, az oktatók 20 százalékának egyetemi és elôadótanári fokozattal kell rendelkezniük. Csakhogy jelenleg még nem minden szakon felelnek meg ennek az elvárásnak az oktatók – ismerte el Tonk Márton. Jövôre azonban megvan a lehetôség arra, hogy ezt a hiányosságot pótolják.

Tegnap sajtótájékoztatón Kerekes Károly RMDSZ-képviselô kijelentette: a parlamenti ülésszak, illetve a mandátum második évének a végén mérleget kíván vonni, ahogy illik. Kiábrándultsággal és szomorúan vette tudomásul, hogy a képviselôk részérôl jött indítványokat, még ha a kormánykoalíciót alkotó pártok képviselôi részérôl is jöttek, a kormány rendszerint nem támogatja.

Példának a saját indítványait hozta fel, kezdve a ’96–2000 közötti idôszakkal, amikor 12 indítványa közül hetet támogatott a kormány, ebbôl hatot el is fogadtak. 2000-2004 között 22 törvénytervezetbôl 11-et fogadott el a kormány és a parlament. Ezzel szemben a jelenlegi mandátum idején 13 törvénykezdeményezést nyújtott be, a kormány viszont csak egyet tartott fenn, és menet közben abból is sürgôsségi kormányrendelet lett.

Kerekes Károly leginkább a nyugdíjak újraszámolásáról szóló törvény módosítását célzó kezdeményezést fájlalta, amely méltányosabb megoldást eredményezett volna. Ezt a kormány visszautasította, és csak az RMDSZ-es miniszterek közbenjárására küldték vissz a Munkaügyi és Szociális Védelmi Minisztériumnak 2005 júniusában, de mindmáig nem történt semmi.

Véleménye szerint Gheorghe Barbu miniszter és a szakbizottságban dolgozó képviselôk között nincs megfelelô kommunikáció. Egyetlen alkalommal kérte ki a véleményét a gyermeknevelési pótlék kapcsán, de végül "úgy csinálta, ahogy akarta". Azóta idônként levelet küld a képviselôknek, hogy támogassák a tárca kezdeményezéseit, amit ôk "fegyelmezett" módon meg is szavaznak. A képviselô szerint "egyoldalú a szerelem". Felháborította, hogy a múlt héten a III. fokozatú betegnyugdíjak 12 havonkénti újraszámolásáról szóló indítványt "mindenki elfogadta" a szakbizottságban, és a plénumban is, a végsô szavazás elôtt azonban Barbu "meggyôzte a liberális, demokrata és konzervatív képviselôket, hogy ellene szavazzanak". Így elesett a javaslat.

Ugyanígy említette azon személyek nyugdíjának az újraszámolásáról szóló kormányhatározat körüli problémát, akik I. fokozatban dolgoztak. Ô készített egy tervezetet, de válaszra sem méltatta a tárcavezetô. Ehelyett, jelentette ki, a 2000/19-es nyugdíjtörvényt akarja módosítani úgy, hogy egyebek mellett meg akarja szüntetni a III. fokozatú rokkantnyugdíjat, vagy a korkedvezményes nyugdíjat, mert állítólag sokan visszaélnek ezzel a lehetôséggel. A képviselô azonban világossá tette, hogy a miniszter módosításait az RMDSZ nem fogja megszavazni, és kijelentette, továbbra sem hagyja magát. Jelenleg is dolgozik egy indítványon, amely azokon a nôkön akar majd segíteni, akiknek a férje nem akar gyermektartást fizetni. Véleménye szerint úgy kell megoldani, hogy a megyei gyermekvédelmi hatóság egy idô után elôlegbe fizesse ki a férjek tartozását, majd behajtja a férjen. Az országos gyermekvédelmi hatóság, Kerekes szerint, nyitott ebben a kérdésben, és reméli, Barbu sem fogja a szokásos érdektelenséggel kezelni az ügyet.

Az Európai Parlament csütörtökön fölszólította Romániát, hogy engedélyezze gyerekek nemzetközi örökbefogadását. A képviselôk többsége csütörtökig aláírta az errôl szóló írásbeli nyilatkozatot, így ez a parlament hivatalos álláspontjának tekinthetô – áll az MTI brüsszeli irodájához eljutatott EP-közleményben.

Az írásbeli nyilatkozat szerint a nemzetközi örökbefogadásról szóló, Románia által is aláírt hágai egyezmény a gyermekkereskedelem elleni küzdelem vonatkozásában "elengedhetetlen óvintézkedéseket ír elô, és elônyben részesíti a gyermekek mindenek fölött álló érdekeit. A román hatóságok azonban 2001 júniusában nemzetközi örökbefogadási moratóriumot léptettek életbe, ezt a szabályozást 2005. január 1-jén egy gyermekek védelmérôl szóló törvény váltotta fel.

A moratórium 2000. december 1-jéig visszamenôleges hatállyal érvényes, és emiatt kíméletlenül félbeszakították több ezer örökbefogadási kérelem vizsgálatát – áll a szövegben. A román kormány egyelôre nem válaszolt a moratórium alatt benyújtott kérelmek rendezését sürgetô európai parlamenti felszólításra, pedig idôközben egyes örökbefogadók és gyerekek között szoros kapcsolat alakult ki.

Az EP ezért felhívja a román hatóságokat, komolyan vegyék figyelembe az Európai Parlament véleményét, és késedelem nélkül vizsgálják meg ezeket a függôben lévô ügyeket, és engedélyezzék a nemzetközi örökbefogadásokat, ha azok helyénvalóak, mert a gyermekek érdekei mindenek fölött állnak".

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége, dr. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester 2006. július 3-i sajtótájékoztatóján megfogalmazott anyanyelvhasználati álláspontjával kapcsolatosan a következôket nyilatkozza:

• A polgármesteri tisztség nem jogosít fel az ország törvényeinek módosítására, azonban kötelez ezek betartására! Ezért, Marosvásárhely polgármesterének nem véleményt kell nyilvánítania, hanem az önkormányzati törvény értelmében biztosítani minden gyûlésre az anyanyelvhasználati jog mûszaki feltételeit.

• Tiszteletlenségnek tartjuk a polgármester véleményét, mely szerint illetlenségnek bizonyul magyar anyanyelvünk használata.

• Az Európai Unióhoz csatlakozó Romániában idôszerûtlen és a demokrácia szellemével ellentétes a nemzeti kisebbségünkkel szemben tanúsított tiszteletlenség. A kölcsönös tisztelet nem politikai kérdés – ahogy a polgármester ezt állítja –, hanem a nemzetiségek harmonikus együttélésének alapvetô feltétele.

• Románia egy olyan egységes nemzetállam, amelyet több nemzeti kisebbség is alkot – ezért nyelvhasználati kérdésben az egységállamra való hivatkozás jogi aberrációnak bizonyul.

• Rendkívül károsnak tartjuk, hogy Marosvásárhely polgármestere ismét feszültséggerjesztô nyilatkozatokkal jön a közvélemény elé – meggyôzôdésünk, hogy Marosvásárhelyen már nincs helye ennek a szemléletnek és magatartásnak.

Bízunk Marosvásárhely lakosainak józan ítélôképességében, abban, hogy elhatárolják magukat ettôl a szemlélettôl.

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége nevében,

Dr. Kelemen Atilla megyei elnök

Marosvásárhely, 2006. július 7.

Múlt szombattól kezdve két nap alatt, túlnyomásos légkondicionált vasúti kocsikban, a repülôjáratoknál jóval olcsóbb áron lehet megtenni a Peking és Lhásza, Tibet székhelye közötti 4561 kilométeres utat – a "fapados" kocsikban a jegy átszámítva 11 ezer forintba sem kerül, a "puha ülésre" a jegyár mintegy 34 ezernek felel meg. Az utolsó, négy év alatt befejezett 1142 kilométeres szakasz a tibeti fennsík behavazott hegyei, sivatagok, befagyott tavak és mezôségek között vezet.

Az új vonal legmagasabb pontja 5072 méteren van, ami 200 méterrel több, mint az Andokban Limát, a perui fôvárost az ország központi térségével összekötô vasútvonal csúcspontja. Az 5068 méteren fekvô Tanggula állomás a világ legmagasabban lévô vasútállomása, a Fenghuosan alagút 4905 méteren ugyancsak magassági rekordot dönt.

A Csinghaj tartományban lévô Golmud várostól – ahol a szombati avatóünnepséget rendezték – Lhászáig vezetô 1142 kilométeres vasút 960 kilométeren át 4000 méter fölött halad a Kunlun és a Tanggula hegységek között, és 550 kilométeren át vezet olyan területeken, amelyeken a talaj állandóan fagyott. A Peking szerint a környezetvédelmi szempontokat tiszteletben tartó vasútvonal kulcsszerepet fog játszani az ország más területekhez képest elmaradott nyugati részének gazdasági fejlôdésében, mivel elôsegíti a turisztikai potenciál kiaknázását. A buddhista kultúra iránt, amelynek egyik hazája Tibet, igen nagy az érdeklôdés, de Tibet a 20. század közepéig elszigetelt maradt a világ más részeitôl.

Kína második ûrhajósának tavaly októberi repülése és a világ legnagyobb vízierômûvének számító Három Szoros projekt építkezésének májusi befejezése után a "világ tetejére" felvitt vasútvonal újabb alkalmat nyújt a kommunista hatalom számára az évi 10 százaléknál gyorsabb ütemben bôvülô gazdaságú nemzet büszkeségének felszítására.

A Tibet függetlenségéért küzdô emigráns szervezetek és nyugati szakértôk azonban bírálják a hatalmas beruházást, amely a szemükben a térség kínai "gyarmatosításának" eszköze.

A Peking elleni 1959 évi lázadás leverése óta indiai emigrációban él a dalai láma, a tibetiek szellemi vezetôje. Az ô szóvivôje óvatosan nyilatkozott a hivatalos átadás elôtt. "Ha nincs politikai megfontolás és rejtett politikai program mögötte, a vasútvonal jó lesz Tibet számára. Ezért mondta ôszentsége, a dalai láma, hogy örülni kell neki. Ha viszont ártani fog a tibeti környezetnek, ha több kínai telepest hoz Tibetbe, akkor a tibetiek életére való hatása katasztrofális lesz."

Mihail Hardau oktatási miniszter pénteken kijelentette, hogy fokozott biztonsági intézkedéseket fog elrendelni a véglegesítô vizsgát és az ôszi pótérettségit illetôen.

A tárcavezetô elmondta, hogy a jövô évben gyökeresen meg fogja változtatni a szervezés metodológiáját és a vizsgák lefolyásának a módját. Hardau hozzátette, hogy az elsô ankét során súlyos szabálytalanságokat fedezett fel a rendszerben. Szerinte a gondok nem csak az Oktatási Minisztérium szintjén észlelhetôk, hanem már az iskolák szintjén is létezik csalás.

"Hiába szeretnénk változásokat a minisztérium szintjén, ha az iskolákban semmi sem változik". A miniszter azt sem tartja kizártnak, hogy a csalást a szülôk is elôsegítik, mivel hajlandók komoly pénzösszegeket fizetni azért, hogy gyerekeik átmenjenek a vizsgákon.

Mind a kisérettségit, mind az érettségit botrány övezte, miután egy újságírónak sikerült megszereznie a kisérettségi történelem tételeit, míg egy másik újságíró megvásárolta 50 lejért darabját a román nyelv és irodalom tételeknek.

Az oktatási tárcavezetô kihangsúlyozta, hogy mind magát, mind az általa vezetett csapatot dicséretben részesíti a vizsgák során kialakult incidensek megoldása miatt.

Az utolsó vizsgán a harmadik variánst húzták ki.

Hogyha dél körül túl meleg lesz, akkor a testnevelési vizsgát estére vagy szombat reggelre is elhalaszthatják.

Az érettségi vizsga végleges eredményeit július 14-én fogják kifüggeszteni.

A pótérettségire július 17-21. között lehet beiratkozni.

Az Európai Parlament legnagyobb képviselôcsoportja, az európai néppárti frakció csütörtökön Strasbourgban úgy döntött, ellenôrzô (monitoring-) csoportot hoz létre Szlovákia ügyében, hogy folyamatosan nyomon követhessék a szlovákiai politikai helyzet változását azt követôen, hogy a kormánykoalícióba bekerült egy szélsôjobboldali párt.

Az MTI brüsszeli irodájának megküldött közlemény szerint a lépést a néppárthoz tartozó szlovák küldöttség kérte. "Aggódunk amiatt, hogy a Szlovák Nemzeti Párt, amely az etnikai kisebbségekkel, különösen a magyarokkal és a romákkal kapcsolatos ultranacionalista és idegenellenes nézeteirôl ismert, tagjává vált a szlovák szocialisták által létrehozott kormánykoalíciónak. Nagyon reméljük, hogy Szlovákia folytatja európai útját, amely az Európai Unióban közösen vallott értékekre épül" – szögezte le a döntés kapcsán Hans-Gert Pöttering, a néppárti frakció vezetôje. Egyben rámutatott: csak a kisebbségeket tiszteletben tartó politika és a politikai párbeszéd vezethet el egy stabil, demokratikus társadalom létrejöttéhez. Pöttering már múlt hét péntekén is élesen bírálta a szlovák kormánykoalíció összetételét, s véleményéhez csatlakozott Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke is, aki hétfôn kijelentette: megdöbbenti, hogy egy olyan párt, mint a Szlovák Nemzeti Párt a maga idegengyûlölô nézeteivel és az etnikai kisebbségekkel szembeni ellenségességével koalíciós partner lesz az új szlovák kormányban.

Támogatja az ellenôrzô csoport létrehozását Vladimir Meciar, a Néppárt- Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (LS-HZDS) vezetôje. A politikus szerint ez a legdemokratikusabb megoldás a kérdésben.

Meciar hangoztatta, hogy Ján Slotának, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezérének egyes kijelentései aligha elfogadhatók a demokratikus Európa számára. Ezek a kijelentések többségében harcias nyelvezetûek. A politikus elmondta, hogy ô erre a választások elôtt már felhívta a figyelmet, de a szlovákok 11 százaléka mégis ezt akarja. Az SNS nagyobb támogatottságot kapott, mint az LS-HZDS, ami egy kulturált politikai alternatívát jelent – vélekedett.

A pártelnök szerint az ellenôrzô csoport tevékenysége segíthet értékelni a szlovákiai történéseket. A leendô kormány magatartásáról pedig azt mondta, hogy az megfelelô lesz, és a kabinet ragaszkodik majd az Európában szokásos szabályokhoz.

"Igyekszem megtartani és fejleszteni (ezeket a szabályokat)" – hangsúlyozta Meciar, aki kiemelte, hogy amikor ô volt a kormányfô, felkérte az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezetet (EBESZ), ellenôrizze a kisebbségi jogok érvényesülését Szlovákiában.

Bölöni Domokos

Felrezzentett néha jobb géniuszom, hatalmasan számon kért idômrôl, s elirtóztam semmiségem érzetétôl. (Napló, 1835. ápr.27.)

Zuhanyozás, átöltözés, némileg felfrissülve találkozunk az ebédlônek mondott nagyobbik teremben. Hosszú volt az út, számomra nem öröm az erdélyi hegyek méltóságos vadsága után a lapos, lomha alföldi táj, a távlattalanság letargiába kerget, sosem tudnék itt élni, mondtam társaimnak, azok csak somolyogtak, dehogy nem tudna, nevetett rám Erzsó, a vállalkozó kedvû menyecske, csak lenne egy kicsidég fiatalabb a tanár úr, aztán istenbizony naná, hogy milyen kedve kerekedne kapitalizmust építeni. Szobáink mind a szûk folyosóra nyílnak, tudunk egymásnak minden lépésérôl, nem zavar, hogy lényegében közöm nincs ezekhez a fiatalokhoz, akiket a testvértelepülés tapasztalatcserére hívott, gyanítom: azért kellek, hogy "megénekeljem" kalandjukat, ezért aztán fölírok magamnak ezt-azt, például az étterem falán látható pompás idézetek egyikét-másikát. Nyújtóztattuk végtagjainkat, bámészkodtunk egy kicsit, aztán máris hozták az apéritifet, hallgattam a hivatalosság (alpolgármester, a mûvelôdési központ igazgatója) magyarázó szavait, szinte gépiesen rögzítettem a feliratokat. "Ki foghat meg tégedet, ó, teremtô, ki az égnek zivatarait elviszed az áldott mezôk érésre viruló gabonái felett, s a szegények verejtékét s reményét semmivé zúzod?"

A panzió neve: Székely csárda. Ojjé, egyik ételkülönlegessége a székelygulyás, amely nem a székelyekrôl kapta a nevét, hanem egy Székely József nevû költô, újságíró ihlette a pompás ételt, amely sokban különbözik az eredeti gulyástól. Na ja, gondoltam, szép volt az éhenkórász Petôfitôl: székelykáposztának mondta a kondérmaradékot. Amibôl mára, lám csak, egyfajta hungarikum lett!

Kazinczy Ferenc sorai Bölöni Farkas Sándorhoz: "Ragyogó futással kezded a' futást / Olympiádnak síkjain, s a' tömött / sokaság paeant kiált a' nagy merônek. / Hova futsz? Megállj! Itt az Euripides' / Hermája, s a' Götheé; s' itt közöttök / A' hármas istennék' szent szobra kél. / Hullj térdre, lelkes ifju, s' mondd az igét: / El, el a' határig, vagy ne, nagy merô! / El, el a határig! Vár a' hôs iker!"

Nagy székelyek a Székely csárda falain, Orbán Balázstól Márton Áronig. S még tovább. Mit tennél, ha egy ragyogó májusi reggelen arra ébrednél, hogy idegen nô fekszik melletted az ágyban, ama hitvesiben, anyaszült meztelenül, félig kitakarva? Kerüld az erôs kifejezéseket, molett, na, nem tegnap volt elsôáldozó vagy konfirmanda. Ágyvendéged kéjesen nyújtózkodik, találd ki, hogyan telt az éjszakája, átöleli nyakad, nyúlkál lefelé, aztán elsikkantja magát, kipattan a szeme, Jesszus!, a Dezsô meg ne tudja, pattan, tûnik, ajtóból vissza, ujját ajkára, szót sem, senkinek! Volt-nincs… Mit tennél ilyen helyzetben? Gondolkodni, ezzel a fejfájással?

Nadrágra kaptam, és kioldalogtam a konyhába, ott a fináncdöglesztô fehérpálinka… Valami kevés maradt az üveg alján: kutyaharapást szôrivel. Kinézek, udvaron egy fehér Lada. Dereng valami. Tegnap tartottuk az irodalmi kör évadzáró ülését a csigadombi forrásnál, a fingóborvíznél, odaítéltük és átnyújtottuk a Pezsgô-díjakat, flekkent sütöttünk, boroztunk és söröztünk, daloltunk cefetül, csakazértis-nótákat, valami turisták közel merészkedtek, a Lada erôs, mint a sófalvi bihal, hozzánk csapódtak, itt a következmény, néztem körül báván: megrészegedtünk, hazahoztam ôket, és reggel a vendég asszonyával ébredek az ágyamban. Szerencse, hogy feleségem osztálykirándulásra ment diákjaival, és gyermekeinket is magával vitte…

A nô már itt is van. Úgy tesz, mintha a Dezsôje mellôl kelt volna ki, szerencsés jó reggelttel nyomul a szûk konyhába, odaprésel a szekrényhez, a Dezsô elôtt egy szót se!, teszi számra az ujját, és rám tapad. Fordul a belem, hányhatnékom van.

Valahol a szekrény mögött rejtôzködik egy jobb kisüsti, lehajolok, látom löttyedt valagát, na kicsi, parancsolok rá, ezt elôbb megiszod, aztán hagyod a bácsit, hogy valami reggelit csapjon össze. Férfimunka, nem tûrök nôt a közelemben, amikor rántottát sütök!

Mert mit süthetnék mást. Láttam, van a hûtôben hat tojás, az talán elég lesz. Nem lesz elég. Átlépek Gedôékhez, adjanak még négyet, kölcsönbe. S kenyeret is, ha van. Ja, nincs, most ment el a gyerek a boltba, sort áll, ha szólok, hoz nekem is. De hát nem szóltam. Szarban vagyok, az este részegen mindent felzabáltunk, csak valami avas szalonna maradt és egy meglehetôsen száraz félbarna kenyér…

Nosza, tûzgyújtás, füst, borzalmas sültszalonnabûz. A nô minduntalan bemerészkedik, a gyönyörtôl mindjárt elájul, szereti!, imádja!, elô a serpenyôt, hagyma?, kibédi veres, az van elég, na, akkor bôvön-bôvön, barátaim, szökjön ki a szemetek, ettem hagymát ecetesen, álla p…m egyenesen, olyan, mint a rucagége, fölkunkorodik a vége, a gyerekkori rigmus egészen felvillanyoz, de a fehérnép változatlanul randa, ja, van egy kis keksz is, vigyél a Dezsônek kekszet és pálinkát, nálunk, székelyeknél ez a hajnali ébresztô, annyit elérek, hogy már nem akar mindenáron közösülni, viszi Liluka az ô mackó Dezsôjének a papramorgót, gügyögi, ja, hát a keksz!, ütök homlokomra, kekszet is belé!, akkor most megalkotjuk a Bölöni-féle székely omlettet, az asszonyka ott lábatlankodik, de miután szünetelteti párosodási szándékát, és miután lezavartam a harmadik pohár Szente-féle pálinkát is, már kevésbé zavar, kovácsolom a nyomorúságot – kottába öntöm rántottámat. Zöld- s kékpenészes sajtdarabkák is elôkerülnek, apróra reszelem, tányérkára rakom, hasonlóképpen a száraz kenyeret, részint töröm, részint reszelem. A darabokat elkeverem a felvert tojásmasszával, anyám szaporításnak mondta ezt a zseniális mûveletet, a morzsát, csakúgy, mint a sajtreszeléket, a tetejére szórom. Amikor kész, én ámulok leginkább.

Pálinka, fingóborvíz, füst, csak a sátor hiányzik. Gedô beüti magát, vendéged van, hoztam lámpást. Adok cserébe Sopianae-t, Pécsrôl hírlô magyar cigit. A Gedô bora dettó székely bor, kicsit piros, kicsit fehér, kicsit karcos, kicsit büdös, mindazáltal rettentôen savanyú.

Pompásan sikerül a reggeli, derekasan odaégett, ez adja egzotikumát. Valósággal felfalják kínban fogant kajámat. Sebtében lejegyzik lakcímünket, s igen a rántotta receptjét is. Hát én aztán kicifrázom a púposrántottát, mindenféle burjánt beléemlegetek, ami járna ugye, hirtelenjében nem jut idôm, hogy mindet összekaparjam. Viszont benne van a nyekezol kaffé zaccából egy kávéskanálnyi, tetején petrezselyemzöldje, némi cékla, az is apróra reszelve. Fokhagymacikkbôl a sok is kevés. Tejjel keverjük el a masszát, ma elfelejtettem venni, istenem. De a bor is jó, sôt. Na. És két nyerspityókát, attól fog kedvet a menyecske gyermekfoganbáshoz. Sós káposzta feltétlenül illik hozzá, télen. Nyáron a káposztáshordó olyan szagot áraszt, amitôl a vak embernek felragyog a képe, és így evoéz: "Csókolom, madám! Ma sokkal szebbek a lányai!"

Harsogva nevetnek. Liluka szorgosan jegyez. A "Bölöni- féle székely omlett". Így születnek a zseniális remekek. Aztán sûrû búcsúzkodás és istenkedések közepette végre elhajtanak.

Visszafeküdni? Nincs a világnak az a söre, amit most magamba nem dôjtenék. Szólok Gedônek, lépjünk fel azon, hátha csapoltak már a piaci korcsomában.

*

A Székely csárdában a Farkas Sándorra vonatkozó képek és idézetek ragadnak meg. "Kedvezô körülményeim oly szerencsés helyzetbe hoztak, hogy 1830, 1831, 1832-ben Európának és Észak-Amerikának némely részeiben utazásokat tehettem. Ez volt életemnek egyik legszebb idôszaka! Az utazás örömei a visszaemlékezésben kedvesebbek; de még kétszerezôdnek, ha azokat másokkal is közölhetjük."

Háát… BFS-hoz képest én eddig csak Magyarországon jártam, háromszor-négyszer. És már ide sem kívánkozom. Ha nem szólnak külön, hogy legyek szíves, bizony otthon maradok. Nem élek a faluban, negyedszázad alatt elvékonyodtak a szálak, idegen számomra az ottani hajtás, a máról holnapra születô vagyonok, palotácskák, a turistasereg, amely mindent megvásárol, fölzabál. A mostani nem illik Bölöni Farkas Sándor világához, az éledezô Amerika képe nem azonos, nem is hasonlít a szocialista diktatúra után ébredezô, a minden startról lemaradt Románia, Erdély kapkodásához, "felzárkózási" hisztériájához. Jártam BFS sírjánál a Házsongárdban, Kolozsvárnak ma is az a legautentikusabb "lakónegyede"… Könyörtelenül gyarmatosítják.

"Nem pirul-e soha szebb hajnala a magyarnak? Hiába dobogott-e érette ennyi szív? Hasztalan volt-e ennyi tiszta szándék, ennyi buzgó igyekezet? És a még tiszta lelkû ifjúságnak annyi szent hevületi is?"

Csakhamar szelektálni kezdik a társaságot. Kiderül, hogy nem mind vállalkozók, a vállalkozókat áttessékelik a kisebbik, a protokollterembe, ott üzleti dolgokról lesz szó, mi pedig, lehetünk tizenöten, maradunk Bölöni Farkas Sándor, Nyirô József, Makkai Sándor, Tamási Áron, Tompa László, Áprily Lajos, Wass Albert és a többiek kedves társaságában.

Természetesen lesz székelygulyás is. Mindenekelôtt azonban nemsokára érkezik a tulajdonos, Dámmer Dezsô úr, és bemutat önöknek egy igazi székely ételkülönlegességet, mondja a csinos idegenvezetô, húsz év körüli csengô hangú porcelánbébi, kis szeplôkkel orrocskája körül. Addig is tessék tanulmányozni az étlapot, és aki elsônek találja ki, melyik különlegességrôl van szó, jutalma egy palack tokaji bor.

Egybôl kiszúrtam. Omlett á la Fracasse. Az ám, hazám. Biztosan kapható Csoma Sándor-szendvics és Mikes-hamburger is.

A konyha felé somfordálok, megtekinteni magamnak azt a tulajt. Ô az. Megöregedett, elhízott, de kétségkívül ez az a pasas, aki a Lilujával idestova két évtizede nálam járt, és fingóborvízzel itta a Szente-féle szilvapálinkát.

Nem tetszik tippelni?, szúr ki magának a porcelánbébi, bemutatkozik, gondolhattam volna, spór ember a papa, ô a Dezsô lánya, Dámmer Jusztina. Ó, nem tippelek, szabadkozom, de a receptjét nagyjából tudom annak a bizonyos kajának. A lány asztalomhoz ül, hadd halljam, csicsergi. Mondani kezdem, elkerekedik a szeme. A kenyérmorzsánál meg a fokhagymánál már finom pókhálók árnyékolják tekintetét. Nincs idô befejezni, megjelenik Dámmer Dezsô, oldalán a párja, Liluka, akkorát nôtt, mióta nem láttam, órjáslilla, százhúsz kila.

Dezsô továbbfejlesztette rántottás receptemet: van káposztás alfaja és van marokkói székely változata, ebbe olívaolaj, ôrölt kömény, majoranna, rozmaring, ôrölt bablevél, két evôkanálnyi koriánder is jár, és persze cukor, só, bors, pirospaprika.

Dámmer Jusztina apjához lép, súg valamit a fülébe, és Dezsô azt mondja a mikrofonba: "Kedves barátaink, van önök között valaki, az a szakállas, hm, ritkás hajzatú úr, ott, a hatos asztalnál, aki helyesen tippelt az Alexander Fracasse-féle székely omlettre, kérném, fáradjon ide, és vegye át a lányomtól a ház ajándékát!

Kimegyek, taps, nem ismer meg. Sem ô, sem Órjáslilla. Sebaj, Tóbiás. Körülvezet kis birodalmán. Száz lépésnyire hömpölyög a Duna, a csárda elôtt kényelmes parkoló, a villa mögött tágas füves udvar, hátul teniszpálya, a lankára fél hektárnyi gyümölcsös fut fel.

A székely tematikára álltam rá, meséli boldogan. Ez itt még nincs kifuttatva, mögöttem liheg a szakma, aki elsônek lép, az a guru.

Megvan ez a kis panzióm, nem dicsekvésbôl, de ide jár az elszármazott székelyek színe-java. Hetente tartanak összejövetelt, név- és szülinapot, családi bulit, lakodalmat, tort is.

Kedvenc témája persze az omlett. Dezsô valóságos rántottamûvésszé nôtte ki magát. Én persze nagyon unom már a sok tojást, zöldséget, fûszert. Végre visszajutok asztalomhoz. A társak közlik: nem maradunk itt éjszakára. Az üzletemberek maradnak, mi pedig szerényebb szállásra megyünk. "Mi", a melósok: ácsok, faragók, asztalosok, kômûvesek, szobafestôk. A megfizethetetlen székely szakértelem, az olcsó munkaerô. Ôrületesen építkeznek, megéri, mondják, a tulaj nem adózik, tehát jól fizet, szállás, teljes ellátás, az otthoni viszonyokhoz képest királyi kereset.

No ha így állunk, akkor kiszállok a buliból. Elnézést kérek, meg kell látogatnom budafoki rokonaimat, szabadkozom, és fölugrok utazótáskámért. Jaj, már megy is el, tanár bácsi?, állja utamat Erzsó, a tûzrôlpattant vállalkozó. Azt találtam ki pedig, hogy az éjjel beosonok magához, a takaró alá… Már mikor a csecsünk csírádzott, megkívántuk magát, fogadkoztunk is Szilvivel, hogy amelyikünk ügyesebb, az a másik helyett is élvezze ki a találkozást. Szilvit elütötte egy autó Csíkban, az ô része is reám szállott…Ó, igazán, maradjon, na.

A porcelánbébi is ôszintén sajnálja, hogy elmegyek. Valami furcsa vonzalmat érzek iránta. Névjegykártyát cserélünk, mellesleg megkérdezem, mikor született. (Odakint gyorsan fölírom a kártya hátára.)

Dámmer Dezsô a kapuig kísér. Jöjjön vissza, hétfôn zárva vagyunk, lazítok. Megkínálom saját borommal, és a Dámmer- féle Duna-omlettel.

Mutatja, merre találok taxit. Utánam szól: – Ja. A lényeget szinte elfelejtettem. A szalonna, amit jóelôre "csícsösre" kisütünk, nem árt, ha egy egészen picikét – avas!

(Gondolkozom, ha ez a lány 1984. február 16-án született, akkor…)

– Ha nagyon avas, vakbélgyulladást okozhat! – kiáltja még Dámmer Dezsô.

Ott volt mindenki: barátok, kollégák, ismerôsök. És mindenki ismert mindenkit, akár a hajdani nagy vásárhelyi tárlatnyitókon. Egy Balázs Imre-kiállítás a Kultúrpalotában régebb is esemény volt, ma, amikor a mûvész már távol él városától, hatványozottan az. Nosztalgiákat is bôven ébreszt természetesen, kiállítóban, nézôben, itthoniakban és messzebbrôl érkezettekben egyaránt. Olyan idôket, amikor sok tekintetben sokkal nehezebb volt minden errefelé, de még nem indult el a nagy exodus, és lényegesen többen voltunk – mûvészek, mûvészetkedvelôk, tôsgyökeres marosvásárhelyiek –, mint manapság. Tévedés ne essék, a megnyitón rengetegen voltak, felvonult Vásárhely, megtöltöttük a termeket, valahogy mégis tudatosult az emberekben, hogy valami megváltozott, érzékelhetôbbé vált a hiány. A tárlat sokunk elszállt ifjúságát is eszébe juttatta, és persze, a képek az alkotó fiatalságát, legszebb férfikorát is felidézték. Ki hitte volna, hogy már az örökmozgó Balázs Imre is 75 éves! De, bizony. Isten éltesse hát sokáig, elôzetesen, tisztelegjünk e keserédes anyaföldbôl vétetett mûvészete elôtt.

– Ajánló sorok Balázs Imre marosvásárhelyi kiállításához –

Mindenekelôtt engedjék meg, hogy szokásomtól eltérôen felsoroljam a mûvész pályájának fontosabb állomásait, tekintettel arra, hogy a mûvész az idén tölti be hetvenötödik évét, és immár annak is hatvan éve, hogy alkotóként innen, ennek a csodálatos épületnek, a Kultúrpalotának a falai közül elindult.

Balázs Imre a szép kapuiról is nevezetes faluban, Máréfalván született. Néhány viharos és eseményekben kényszerûen dús háborús év után, szebeni, marosvásárhelyi, majd budapesti kitérôt követôen alkotói pályája itt, Marosvásárhelyen kapja meg a kellô alapot, elôbb a Bordi András vezette Városi Festôiskolában, 1946 és 49 között, majd 1949 és 51 között a lényegében ebbôl átalakult Mûvészeti Középiskolában.

Tizenhat éves, tehát még iskolás volt, amikor 1947 végén már kiállított a háború utáni elsô és a névsort tekintve kétségkívül jelentôs helyi tárlaton, a Mûvészek, Írók és Újságírók Vegyes Szakszervezetének kiállításán, a Transsylvania kiállítóteremben. A következô évben a helyi sajtóban, a Szabad Szóban már mint a Székely Színház tehetséges plakátrajzolóját emlegetik.

1951-ben felvételt nyert a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzômûvészeti Fôiskola festészeti szakára, majd a kolozsvári Ion Andreescu Fôiskolán kapott életre szóló útravalót mesterétôl, Miklóssy Gábortól, aki Rudnay Gyula tanítványaként a magyar realista festészet legjobb hagyományait közvetítette diákjainak.

A fiatal Balázs Imre akkori szemléletérôl, alkotói elkötelezettségérôl egy 1955-ben, barátjának, Nagy Pálnak írt levélbôl elsô kézbôl nyerhetünk betekintést:

Egyedül, elszigetelve csak olyan tehetség lett komoly súlyú mûvész, aki megfelelô korszakban élt. Gondolj csak egy-egy holland mesterre. Ma azonban más a helyzet. Korunkat jól ismerjük és jellemezni könnyen tudjuk: nem a mûvészet virágzásának kora. Nyugalom, csend, letisztult eszmék, kialakult társadalmi rend – még nincs. Márpedig alapvetô feltétel – a "nagy mûvészet" virágzásához. …Nem szabad könnyen hegedülôkké válnunk, akik – mindent könnyen hegedülnek.

Ezek a szavak ma is megfontolandók.

Szinkronban a magyar antikommunista forradalommal, 1956 októberében a kolozsvári képzômûvészeti fôiskolán diákmegmozdulások voltak. Balázs Imre mint a diákszövetség titkára vállalta a történelmi felelôsséget. 23-án barátaival együtt megfogalmazta, majd másnap a Mátyás- házba összehívott diákgyûlésen felolvasta a képzômûvészeti fôiskolások követeléseit.

A követelések pontokban:

1. A felvételnél ne a származás, hanem a képesség legyen döntô.

2. A diákmenzát az egyetemi hallgatók is ellenôrizzék.

3. A megalakuló diákszövetségek létesíthessenek kapcsolatot nemcsak a kelet-európai, hanem nyugati diákszövetségekkel is.

4. A mûvészeti fôiskolákon az orosz és a román nyelv s az irodalom oktatása legyen fakultatív.

5. Egyetemi autonómia.

Másnap letartóztatták. Hét évre ítélték.

1959-ben szabadult ki.

A börtönévek, a közvetlen közelségbôl és különösséggel megélt emberség és embertelenség, a benti szûk terek és sötétség életre szóló tapasztalatai rávetültek a kinti, késôbbi évek élményeire, és ihletôi, belsô alakítói voltak a sajátosan Balázs Imre-i festôi világnak, a szûk terekbe komponált portréknak, csendéleteknek. Elôhívták életmûvének legkarakteresebb vonulatait, például az erôsen szubjektív történelmi- biblikus témájú képeit (gondolok itt például a Dózsa-sorozatra, amely egyben a krisztusi passiót is idézi), vagy a színházi tematikát, mint különös és sajátos koncepciójú kompozíciókat. Ugyancsak ide sorolhatók a legnagyobb hollandokat is idézô bensôséges családi zsánerei. Külön elemzô tanulmányt érdemelnének
a fent említett mûtípusok csak rá jellemzô újszerû megoldásainak szellemi és formai összefüggései.

Ezekkel a képeivel kikerülhetetlen egyénisége volt annak a csoportosulásnak, amely Marosvásárhely központtal, de az egész Székelyföldre vonatkozó szellemi erôtérrel úgy vonult be a szakirodalomba, mint
"marosvásárhelyi mûvésztelep" és a város képzômûvészetének külföldre is elhalló, erdélyi és országos hírnevének a letéteményese volt. Kár, hogy a város mûvészetének errôl az aranykoráról az idelátogató nem láthat egy állandó anyagot.

Balázs Imre 1970 és 1986 között a Sütô András szerkesztette Új Élet címû képes hetilap grafikai tervezôje és mûvészeti rovatának vezetôje. Több képzômûvészeti cikk szerzôjeként és még több képzômûvészeti kiállítás szervezôjeként vált nyilvánvalóvá pályatársai iránti cselekvô odafigyelése. Az Új Élet Galéria felelôseként – ma úgy mondanánk, hogy kurátoraként – fontos szolgálatot látott el, amikor a kisebbségi mûvészetnek ezt a végvárát életben tartotta.

1987-ben családja érdekében kétségbeesett lépésre szánta magát. Magyarországra települve, feláldozva addig kivívott alkotói és társadalmi megbecsülését, szinte a nulláról, néhány barát segítségébe kapaszkodva újrakezdte életét, mûvészi karrierjét. Nem lehetett könnyû 56 évesen. Sok vajúdáson ment keresztül, míg mûvészetében megújulva és megerôsödve léphetett a közönség elé. Erôfeszítéseire elégtételként és megújulási képességének bizonyságaként nyílt meg szép sikerrel a budapesti Vigadó Galériában egyéni kiállítása, majd az Újpesti Galériában nyûgözte le a közönséget legújabb alkotói termésének friss eredetisége.

Egy sor mûvésztelep meghívottjaként, akárcsak ország-világjáró útjain végig vázlatozta, festette a történelmi Magyarország számos vidékét, a nagyvilág számos szép táját, de szinte kényszeres, mégis természetes elfogultsággal, festeni leggyakrabban haza, az erdélyi tájakra látogatott. Az sem véletlen, hogy nemrég állandó kiállítással ajándékozta meg szülôfaluját. Balázs Imre festményei senkivel össze nem téveszthetô, belsô lelki tartalmakat közvetítô egyéni jegyekkel áldottak. A látványfestészet és az absztrakció határán született képein kiemelt hangsúlyt kapnak a gesztusok, a széles ecsetkezeléssel felhordott színek, a festékmasszába vájt, kapart és visszatörölt nyomok. Legbátrabbak a hatvanas-hetvenes években készült, a feketéig vagy az égetett umbráig feszítetten komor, csaknem monokróm képei, amelyekbôl bágyadtan nemes derûvel emelkedik ki késôbbi képein egy-egy fakóezüstösen vagy óarany ragyogással felfénylô arc vagy virág világosabb vagy kissé színesebb foltja. A hetvenes évek végén színei kivilágosodtak és tájképei az absztrakció irányába mozdultak. Különösen jelentôsek ezekben az években festett, a romániai magyarságnak sajátosan bensôséges szellemi arcképcsarnokát megjelenítô portréi.

Jelen kiállítás anyagát nagyrészben az határozza meg, hogy a Balázs Imre-életmûbôl mi került a marosvásárhelyi köz- es magángyûjteményekbe. Köztük több a hely szellemének jegyeit is viselô remekmû, valamint számos kulcsfontosságú kép abból a monumentális életmûbôl, amely többnyire szétosztatott azok között, akik a maga idején felismerték és megszerették azt a meleglelkûséget, amely a Balázs Imre-képek sajátja.

Legújabb képein a táj és fauna szépségeinek útmutatójaként követhetjük nyomon a mûvész vonalainak, festékpásztáinak kalandozását, színeinek gazdag variációit. Barokkos telítettségében hol indulat-levezetô, hol nyugalmat sugalló foltjainak egyszerre mély és lágy festôiséggel felhordott átéltséget közvetítô, buján tobzódó érzékiségét habzsolhatjuk.

A balladás drámaiságtól az életörömig ível a pálya, a zárt doboz- terektôl a végtelenben való nyargalászásig, a szénégetô boksa szénfeketéjétôl a frissen meszelt falak fehérjéig, az alvadt vér vörös és mélybarna humuszbarázdáitól a futóhomok szürkéjéig, okkerjéig, a Jordán vizének valószínûtlen kékjéig, a Hargita felett játszó fények táncáig. Befogadó kapuívek otthonosságától a halandók által végtelennek érzett világmindenség földi játszótereinek színhelyéig.

Vécsi Nagy Zoltán

* Elhangzott a 2006. július 4-i tárlatnyitón a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.

Nagy Attila

Visszahúzódom gyermekkorom

Néhány ôszinte terére

Rúgni a labdát s verekedni

Szilvaízes kenyeret enni

S alkudni a pofot felére

Pitypangot vinni Erzsikének

Ha durcásan a falnak fordul

Néha éjjeli háromig

Számolni hosszan álomig

S nem hallani ha óra kondul

Lobogva futni s boldogan

Mert szünidô és vár a csónak

Nád vihorász hol ringhatom

Hol vadkacsákban ringatom

Elôre mindazt ami holnap

Visszahúzódom gyermekkorom

Néhány ôszinte terére

Bámulni eget és rigót

Dobbanni mindazt ami volt

S hajtani fejem valaki kezére

"Emlékszel még az útra? – Csillón surrant a Nyárád,

Pazar tavaszutó, aléltas délután."

(Berde Mária: A Nyárádmenti álom)

Az utóbbi években úgy adódott, hogy gyakran járom a Backamadaras – Marosvásárhely utat különbözô alkalmakból; legutóbb az elsô ízben megrendezett Madarasok találkozója alkalmából. Furcsamód ezúttal nem maga az említett esemény foglalkoztatott, mert ahogy elhagytuk Ákosfalvát és Nyárdszentbenedekhez közeledtünk, rég olvasott emlékekbôl képek villantak fel elôttem. Maholnap száz éve, hogy itt Benedeken (nyárádmenti szóhasználatban Bedenek?) látta meg a napvilágot a két világháború közötti erdélyi képzômûvészeti élet egyik finom, lírai képeirôl ismert festônôje, Ferenczy Júlia, a nyárádszentbenedeki református lévita- tanító lánya. Alkotó korszakának delén sokszor állított ki közösen (nyárádmenti tájak ihlette képeivel) a kiváló tehetségû Gy. Szabó Bélával, vele és Brósz Irmával közös mûtermük volt Kolozsváron a '40-es években. Ferenczy Júlia munkáiból derû és bizakodás sugárzik; benne van a szülôföld örök szépsége. A táj fölött ôrködô hegyeinket festette, vizeink meg-megcsillanó tükrét, ártatlan és vidám gyermekarcokat, színpompás virágcsokrokat. Erdélyi életünk egy-egy elszálló pillanatát örökítette meg vásznain.

A csodálatos metszeteirôl híres mûvészt, Gy. Szabó Bélát is megragadta e tájak szépsége. Életrajzírója kiemeli, hogy ez "a negyvenes évek elsô felének legtehetségesebb ideje." Ekkor tölt egy hónapot a faluban, amit az akkori mûvelôdési minisztérium adta székelyföldi ösztöndíj tett lehetôvé (ebben részesült Ferenczy Júlia is). A mûvész vallomása szerint: "Könnyen ment a munka. Még csak a Maros menti tájak kínáltak ilyen képre kívánkozó témákat."

Ezért csodáltam mindig a mûvész szemeket, hisz mi is számtalanszor elmegyünk olyasmik mellett (és nem látjuk meg), amibôl ôk remekmûveket alkotnak.

Egy szentbenedeki kocsis kirándulás hangulatából születtek meg a Berde verssorok:

Villant a margaréta, kéklett ezernyi csengô,

Lazac-szín nyári paplant húzott a baltacin,

Aztán a kakukkfûszônyeg, parlagirózsakendô…

Kezem olykor kinyúlt, esdôn, bohó csacsin.

Az is jó, hogy mûvészeink olyan életképeket, munkákat, népszokásokat örökítettek meg, amelyek mára már kihaltak.
Gy.Szabónál pl. "Lendülettel megfogott téma a Kendermosók. A Nyárád vizében asszonyok mossák az ázott kendert. A Nyárád mozgalmas vízi világát a Ruhamosás és Átkelés a Nyárádon metszetein ábrázolja. Joggal nevezhetô alkotásának ezt a periódusa (a bözödi mellett) – nyárádszentbenedeki korszaknak."

Ahogy haladok úti célom felé, új kép villan elém: Szentgerice, a Nyárád túlsó oldalán, egy szép völgyben két – a tájból kifehérlô – fehér falú templomával.

Egy álmodás kísértett, beh jó is volna egyszer

– Mikor az Isten szeme suhan az égre fent –

Pacsirta ég, kedvvel, friss harmattiszta testtel

Átbolygani vele a világvégtelent.

Szentgerice, szinte látom magam elôtt a barna szemû, barna hajú legátust, Balázs Ferencet, amint az apostolok lován igyekszik a falu felé. A mindenre fogékony fiatalembert minden érdekli, mindent meg akar tanulni: "Az üveges táncot meg a húsvéti didergést, a hajnalozást, a fenyôág-tevést, amik akkor még mind élô szokások voltak…" Itt várta az elsô, minden érzést felkavaró, nagy szerelem, amit egy alig serdülô tizennégy éves leány, Kuti Ilus ébreszt fel benne. És mi született ebbôl a szerelembôl? Az a 25 szerelmes költôi mese, amihez fogható nincs hazai magyar irodalmunkban. Egyik szebb, mint a másik, mert olyan ember írta, aki nemcsak nagyon szerelmes, de mûvész is volt, a leírt szó mûvésze. Egy rövid meséjét ide másolom, ami azt példázza, hogy a szerelem legyôz minden akadályt:

Az árvácskavirág meséje

Az árvácskavirág nagyon várta a napsugár üzenetét. Megszokta már, hogy a reggeli szellôvel a nap is a fülébe súgjon, s fájt neki, hogy a nap haragos fellegek mögé bújt, és nem gondolt vele. Egy bô reggeli harmat után elküldte az illatát a naphoz, hogy megkérdezze:

– Nap, szeretsz-e még engemet?

Az illat fölszállott a levegôbe, de kósza felhôk szétsodorták. Az üzenet nem jutott el a napig.

Másnap a színét küldte föl az árvácskavirág a naphoz. Akkor nedves ködök szállottak a völgyre, és elvették a virág színét…

A harmadik nap új bimbó feslett az árvácskatövön, s a virág a szerelmét küldte föl a naphoz.

A szerelem áttört a ködök testén, átbújt a fellegek között, és rászállott a napra. És a fellegek szétoszoltak, és a ködök meleg esôkké váltak; a nap szembe tûzôen tapadt a kis árvácskára, és a kis árvácskavirág boldog volt.

A sok ünneplés, szórakozás után jólesô fáradsággal búcsúzom Backamadarastól; a Vácmányról még egyszer visszanézek az esti fényben álló Nyárádmentére és akkor megint felzeng bennem a rím:

– A világon keresztül árnyak feküdtek lassan,

Hátunk mögött felébredt s kikelt a leske hold -

Én két szemem behunytam, hogy szebben álmodhassam:

Egyszerre tejben úszó, ezüstös este volt.

Szép nap volt! Mint egy álom. Nyárádmenti álom.

Adamovits Sándor

Új toll

Enyedi Katalin

Lám, lám,

hogy kopik a papír,

a toll,

az idô,

a maximumok.

És engedelmeskedik

a makacsság.

A matematika

nem hülyeség.

Valóban,

mindent ki lehet számítani.

Kitekintô

Kortárs magyar mûvészek Rembrandt-mûvekre reflektáló több mint negyven alkotásából nyílt idôszaki kiállítás csütörtökön a budapesti Szépmûvészeti Múzeumban.

A Rembrandt – Kortárs magyar mûvészek válaszolnak címû tárlatot Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke és Rényi András kurátor nyitotta meg.

A kiállítás a 400 éve született holland mûvész, Rembrandt van Rijn (1606-1669) rajzait és rézkarcait felvonultató, múlt héttôl látogatható bemutatóhoz kapcsolódik.

A szeptember 24-ig megtekinthetô tárlaton tizennyolc meghívott magyar mûvész speciálisan ez alkalomra készült festményei, grafikái, videó- installációi és interaktív alkotásai szerepelnek.

A bemutató civil kezdeményezésre jött létre. Rembrandt születésének 400. évfordulója alkalmából Rényi András, az ELTE Mûvészetelméleti és Médiakutatási Intézetének docense mûvészettörténészekkel közösen arra vállalkozott, hogy feltérképezze a holland mester örökségét, és választ találjon arra: alkotásai mit jelentenek a ma emberének.

Szili Katalin a kiállítást méltatva, az ötlethez gratulálva a csütörtöki megnyitón azt mondta: a tárlaton nagyon jól látható, hogyan köthetô össze a múlt és a jelen, sôt a jövô.

Mint hozzáfûzte, a mûvészek olyan eszközöket használtak, amelyek jól láttatják nemcsak a mai világot, hanem az elmúlt négyszáz esztendôben megfigyelhetô fejlôdést is.

Az Országgyûlés elnöke külön is említést tett Keserü Ilona, Duliskovich Bazil és Forgács Péter munkáiról; ez utóbbi a technikai lehetôségek révén végigköveti Rembrandt öregedésének folyamatát, de módot arra a játékra is, hogy megnézzük, miként fiatalodik vissza a holland mester.

Rényi András kurátor arról szólt: a mai mediatizált világban a szemünk csak úgy falja a képeket, amelyeket pillanatok alatt "bekebelezünk", de el is felejtünk. A mûvészek pedig – megfogalmazása szerint – többnyire "megakiállítások megasztárjaiként" bukkannak fel.

Mint mondta, a tárlat ötlete a mai ellentmondásos helyzet felismerésébôl fakad; Rembrandt életmûvészete a "bekebelezô látás automatizmusainak felfüggesztésére, a tekintet késleltetésére int". Erre törekszenek a mostani kiállítás alkotói is.

Baán László, a múzeum fôigazgatója az ünnepségen köszönetet mondott a kiállítás támogatóinak, köztük a holland nagykövetségnek és a Magyar Turizmus Rt.-nek.

"Marilyn. Az utolsó szeánsz" címmel nyílt kiállítás a párizsi Maillol Múzeumban Marilyn Monroe aktfotóiból, amelyeket Bert Stern amerikai fotós készített a szex-szimbólumról halála elôtt alig két hónappal.

A három nap alatt készült 2571 legendás felvételbôl a fotós által kiválogatott, kinagyított és felkasírozott 59 kép egyetlen egyszer került közönség elé 1982-ben egy amerikai kiállításon. A tablókat nem sokkal késôbb Leon Constantiner egy árverésen megvásárolta. A New York-i mûgyûjtô most járult hozzá elôször, hogy gyûjteménye teljes egészében bemutatásra kerüljön. A tárlat október 30-ig látogatható a francia fôvárosban.

Az egymillió dollárért biztosított kiállítás eszmei értéke fotónként 17 ezer dollár. A megnyitón megjelent a 77 éves fotós is, aki úgy véli: a fotósorozat az ô szerelmi története Marilynnel.

A Vogue címû magazinnak dolgozó Stern 1962-ben a legkeresettebb divatfotósok közé tartozott: Gary Coopertôl Charlie Chaplinen és Catherine Deneuve-n át Alain Delonig mindenki kamerája elé állt. És meglepetésére Marilyn Monroe is azonnal elfogadta a felkérést.

A fotós 1962 júniusában stúdiója helyett inkább a Los Angeles-i Bel Air Hotel egyik lakosztályába invitálta a sztárt, akinek menedzsere azt ajánlotta, hogy néhány üveg Dom Pérignon pezsgôvel várja.

Stern szerint az ötórás késéssel érkezett sztár levert és szomorú volt, gyógyszereket szedett, mert Georges Cukor éppen akkor rúgta ki sorozatos késései miatt a Something's Got to Give címû filmbôl. Marilyn azonban rávetette magát az elôre elkészített sálakra és ékszerekre, s maga ajánlotta fel azonnal, hogy kizárólag azokat viselje a képeken. Bár az arcát finoman kisminkelte, nem bánta, hogy nem sokkal korábbi epemûtétének sebhelye esetleg látszani fog. Stern 12 órán át folyamatosan fotózta Monroe-t.

Az eredményt meglátva a Vogue elállt a túl merésznek vélt fotók közlésétôl és egy ruhás sorozatot rendelt Monroe-ról, amit Stern szállított is.

A hét végén megkezdôdik a nyári zsámbéki színházi rendezvények ez évi programsorozata, különleges helyszínen, a település melletti volt katonai raktárbázisból kialakított kulturális centrumban – közölte a szervezô szerd&aac