Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Az ügyintézés mindennapjaink megkeserítôje, idônk java részének elrablója, bosszúságaink állandó forrása lehet. Ezért hat üdítôen a kivétel, amikor kedves tisztviselôk láthatóan arra törekednek, hogy az ügyes-bajos dolgaikkal hozzájuk fordulók elégedetten távozzanak. A napokban kitûnôre vizsgázott a polgármesteri hivatal szociális osztálya, ahol meglepô gyorsasággal, pontossággal és jóindulattal találkoztam. Hasonlókat sajnos nem mondhatni a lakosság-nyilvántartó szolgáltatás mûködésérôl. Példának okáért, miután itt az állampolgár kifizette a hajtási engedély cseréjéhez szükséges közel félmillió lejt a CEC-ben (kirendeltség, fiók az épületben nincs), a kitöltendô nyomtatványokat csak a környéken levô leíró- és másolóirodákból szerezheti be. Hogy miért, kész talány. Az ûrlapok ára 20.000 lej, ami nem nagy pénz, kellemetlen viszont, hogy az emeletet le és fel újra meg kell járni. Ahhoz, hogy kiderüljön – ha lúd, legyen kövér –, a nyomtatványokat kézzel nem, csak írógéppel lehet kitölteni. Kérdés, hogy ebben a számítógépes világban kinek, hol van ma még mûködô írógépe? Hamar kiderül, hogy a környéken levô leíróirodák mindenikében, s potom 270.000 régi lejért be is írják azt a pár adatot, ami szükséges. Akinek nincs a farzsebében ez az összeg, az megpróbál a maga ura lenni, s valahol felkutat egy írógépet. Vajon a szóban forgó irodáknak hogyan sikerült a szabályalkotóknál elérni, hogy az írógépes "extra" szolgáltatás hulljon az ölükbe? Ha azonban a formanyomtatványokat átvevô tisztviselô nincs megelégedve a munkájával, akkor mégiscsak visszakerül valamelyik másolóirodába, hogy hagyjon ott némi "nyomot". A kérdésre, hogy miért nem lehet nyomtatott betûkkel kitölteni a szóban forgó ûrlapot, a szolgálatos tisztviselônél könnyû helyen áll a válasz: sokaknak annyira csúnya az írása, hogy azt nem lehet kiolvasni. De hát pontosan az ô dolga lenne visszaadni a csúnyán írt kérvényeket, a többit pedig, ahogy minden más hivatalban, elfogadni. A további faggatózás során, hogy miért nem lehet számítógépen kitölteni a nyomtatványokat, meglepô választ kaphat az érdeklôdô: a környékbeli irodák nem mindenikét szerelték fel számítógéppel (?!) Ezért alakulhatott ki a jogosítványcserére kényszerülôkben az a jogos meggyôzôdés, amit szerkesztôségünkben többen is szóvá tettek, hogy a szolgálat és a környékbeli irodák között valamiféle érdekeltség, összedolgozás lenne. Pedig csak a vak nem látja, mennyire összecsiszolták az "ügyvitelt". Ellenben a hivatal vezetôje kérdésünkre határozottan tagadta, hogy bármiféle kölcsönösség létezne. Akkor hát az egész a véletlen mûve! Annál inkább gyorsan változtatni kellene rajta, hogy eloszoljon bármilyen gyanú. Ugyanakkor illetékes tájékoztat, hogy az írógéppel való kitöltésre Bukarestbôl kapták az utasítást, továbbá, hogy a prefektúra honlapjáról a formanyomtatványok letölthetôk és számítógépen ki is tölthetôk. Hogy ezt miért nem tudja a tisztviselô, aki beveszi a kéréseket, pontosabban, miért tudja másképpen, és miért felejtették el kifüggeszteni? Hadd ne ragozzuk a találgatásokat, és higgyük el, hogy "modernizáltabbra" váltanak. Mindnyájunk érdekében, és fôleg azért, hogy ne tegyék nevetségessé és ne rontsák a szóban forgó szolgálat hitelét.

Miután a Medve-tó szombatra beígért megnyitója a rossz idô miatt elmaradt, erre kedden került sor. Az elsô nap 234 felnôtt-, 200 gyermekjegy, illetve 244 úgynevezett délutáni jegy kelt el, tájékoztatott Gergely Gizella, a Medve-tó adminisztrátora. Tegnap délelôtt 224 gyermek- és 300 felnôttjegyet váltottak a déli szünetig. Ugyanis, 13 és 15 óra között tilos a fürdés a tóban. A napozókon azonban sokan voltak. Egy felnôttjegy ára 100 ezer lej, a gyermekek, tanulók, katonák 60 ezer lejt kell fizessenek, egy délutáni belépô szintén 60 ezer lejbe kerül. A felújított strandon mûködô büfében sült csirkét, rablópecsenyét, bécsi szeletet, hot dogot lehet vásárolni. Emellett édességek, ropik, kávé, sör, üdítô bô választékban kapható.

Tovább gyûrûzik a vita a marosvásárhelyi Tudor negyedet az 1989. December 22. negyeddel összekötô út megépítése körül. Miután a Dorin Florea, illetve a Demokrata Párt által szervezett demonstrációt követôen a tanács elvetette az errôl szóló referendum ötletét, a polgármester kijelentette, nem hagyja annyiban, kitart a kezdeményezés mellett, hogy megépítsék az utat. S bár elvetették a referendumot, a tanácsülésen sem derült ki egyértelmûen, hogy az RMDSZ-frackió támogatja-e vagy ellenzi a polgármester tervét. Mi több, a tudósítást követôen több tanácsos azt rótta fel a Népújságnak, hogy álláspontjukat félreértettük és rosszul értelmeztük. Benedek István frakcióvezetôt kértük, hogy világosítson fel bennünket, meg olvasóinkat is.

– Tisztázzuk tehát a frakció álláspontját az útépítéssel kapcsolatosan.

– A Somostetôn keresztül vezetô út ötlete még Fodor Imre polgármestersége idején fogalmazódott meg. Már akkor látszott, hogy a központ forgalmának tehermentesítésére találni kell valamilyen megoldást. Dorin Florea ezt követôen három megvalósíthatósági elôtanulmányt készíttetett, amit nem ismertetett a tanáccsal. Mint ismeretes, az egyik a volt számológépgyár mögött induló és az állatkert mögött áthaladó, a megyei kórházhoz érô út, a másik az alagút, míg a harmadik egyes, a Somostetô alatti utcák átalakítását célzó elképzelés volt. Erre szervezett egy nyilvános vitát, majd eldöntötte, hogy a legkivitelezhetôbb az erdôn keresztül haladó, s a szakhatóságokhoz fordult jóváhagyásokért. Az eljárás elakadt a környezetvédelmi engedélyeztetésnél. Amikor elutasították ezt a tanulmányt, akkor kértük, hogy dolgozzon ki egy elfogadható tervet. Ezt hat éven át nem tette meg. A 2004-es választási kampányban bemutatott egy újabb, addig még nem ismertetett változatot, ami megkerülné a Somostetôt és a volt jeddi gyümölcsösön keresztül haladna át a Somostetôn. Erre azonban nincs tanulmány, dokumentáció, csupán egy újabb kampányfogás, ötlet volt. Nincsen szó arról, hogy a frakció hallgatólagosan beleegyezne az erdôt feláldozó változatba. Két változat van: az egyik az alagút, ami nyilvánvalóan drágább, de jövôre tekintünk, akkor ez is lehet egy olyan megoldás, amire – mivel környezetkímélô – európai uniós támogatást lehetne megpályázni. Nem Marosvásárhely lenne az elsô és az utolsó város, ahol ilyen megoldást választunk. A másik pedig a Florea kampányában említett út lenne, amelyet támogatunk, csak ennek a kivitelezésében meg kellene egyezni a jeddi és a marosszentgyörgyi polgármesterekkel.

– A referendumot megvitató tanácsülésen többször is elhangzott, hogy amennyiben Dorin Florea tárgyalt volna a környékbeli polgármesterekkel, jobb kapcsolata lenne a megyei tanáccsal, akkor ez az ügy is megoldható. Erre azonban nem hajlandó a polgármester.

– Nem is akarja. Mert amikor a PSD támogatását élvezte, az akkori kormánypárttal közösen is találhatott volna megoldást. Egyszerûbb viszont úgy kampányolni, hogy leállítja a városban a forgalmat, ujjal mutat ránk, hogy mi akadályozzuk a terveit, s csak akkor tud valamit tenni a városért, ha parlamenti székbe vagy a kormányba kerül. A valóság az, hogy semmit nem tett a városért, egyetlen nagyobb európai uniós pályázatot sem nyert meg a városnak. Senkivel sem tud szót érteni, folyamatosan vádaskodik. Így nem lehet várost vezetni.

– A környezetvédôk, de sokan mások is felvetették azt a kérdést, hogy amennyiben elkészül a megyei tanács által kezdeményezett terelôút, akkor miért van szükség még egy útra?

– Hat év alatt sok minden radikálisan megváltozott, ezért is kellett volna új tanulmányt készítsen a polgármesteri hivatal. Fodor idejében még szó sem volt arról, hogy a megyei tanács megépíti a terelôutat, s akkor még egy ház sem volt ott, ahol most a Contranscom Benta cég egészen a hegy aljáig kiépítette a lakóparkot. Mi több, Jedden még egy lakópark is lesz. Szükség van tehát még egy útra. A megyei tanács útja a teherforgalmat vezeti majd el Segesvár és Szászrégen irányába, míg a személygépkocsik a lakónegyed mellett haladó összekötô úton haladhatnak. Az is elképzelhetô, hogy Marosszentgyörgy felôl több leágazást is megépítenek, az egyiken a jármûvekkel a megyei kórház mögött jönnének ki a gépkocsivezetôk, a másikkal pedig valahol Marosszentgyörgy és Marosvásárhely határában fordulnának a fôútra. Hangsúlyozom: ez a megoldás tûnik az alagút építésén kívül a legkörnyezetkímélôbbnek.

– A tanácsülésen az is elhangzott, hogy több tanácsosnak van Jedden területe, ezért érdekük lenne az új összekötô út nyomvonalát erre vezetni.

– Ez alaptalan vádaskodás, ködösítés. Le lehet ellenôrzi, hogy kinek van földtulajdona az említett helyen. Én 2006-ban vásároltam egy félhektáros területet Jedden, ahol gyógynövényeket szerettem volna termeszteni, de ezt a részt nem érinti az út, s amennyiben érintené, akkor is írásba adom bárkinek, hogy nem húznék hasznot ebbôl. A javasolt út tulajdonképpen egy meglevô szekérút nyomvonalát követné, itt senkinek sincs hasznosítható területe. A Florea ellenérve, miszerint 1,6 km-t kell megtenni a városban élôknek, ahhoz, hogy az említett úton kerüljék ki a központot, nem állja meg a helyét, hiszen a gépkocsikkal több idôt veszítenek a villanyrendôröknél, mint úgy, hogy 1,6 km-t kerülnek.

– A referendumot elvetette a tanács, a Florea által javasolt utat nem hagyja jóvá a környezetvédelmi ügynökség, mi a következô lépés, hogyan mozdul ki az ügy a holtpontról?

– Törzsök Sándor, a városrendezési bizottság elnöke szerkesztett egy határozattervezetet, amiben felkéri a polgármesteri hivatalt, hogy a frakció által javasolt két megoldásra – az alagútra, illetve a gyümölcsösön keresztül vezetô útra – készíttessen egy újabb tanulmányt, s azt minél elôbb ismertesse a tanácstestülettel. Bármilyen tervet is készítsenek, a kivitelezést, illetve ennek költségvetését a tanács kell megszavazza, így hiábavaló minden erôdemonstráció. Amennyiben Florea megkerüli a tanácsot, akkor törvénytelenséget követ el. A referendum idôben és költségeiben is többe került volna, mint egy új tanulmány elkészítése.

– A tanácsülésen a felszólalásokból úgy tûnt, hogy mégis voltak eltérô vélemények, most már teljes az egyetértés?

– Ott egy diverziónak voltunk tanúi. Oproiescu Florin látszólag az RMDSZ-t támogatta azáltal, hogy elvetette a referendumot, de a szándék az volt, hogy a Florea által javasolt három változatra írjanak ki népszavazást, amivel tulajdonképpen a polgármestert támogatták volna.

– Csegzi Sándor is a referendum mellett érvelt.

– Sajnos, az alpolgármesterek egy kicsit megpuhultak. Többször elmondtam nekik, hogy nem a polgármester beosztottjai, ôket az RMDSZ helyezte oda, politikai funkciójuk és felelôsségük van, és egy közösséget képviselnek. Természetesen alpolgármesterként az egész városban kell gondolkodjanak, de mindenképpen a magyarságot reprezentálják. A referendumot a Tudorban lakók miatt egyértelmûen elvesztettük volna.

– Akkor azt jelenti, hogy mind a tanács RMDSZ- frakciója, mind az alpolgármesterek egyöntetûen felvállalják a már említett gyümölcsösön átvezetô út megépítését?

– Politikailag fel kell vállaljuk azt, hogy megépítjük az összekötô utat, hogy ez az alagút lesz, vagy a Benta-féle negyedbôl átvezetô út, csak akkor dönthetjük el, miután elkészülnek a tanulmányok és meghallgatjuk a szakemberek véleményét, de semmiképpen nem hagyjuk, hogy a polgármester tönkretegye az erdôt, hiszen ha ezt elfogadjuk, akkor még unokáink is minket fognak átkozni.

11,2 millió eurós beruházással 2007-ben átadják azt a korszerû vízüzemet, ahonnan a marosvásárhelyieknek az európai szabványoknak megfelelô ivóvizet szolgáltatnak majd – hallhattuk azon a sajtótájékoztatón és üzemlátogatáson, amelyet az Aquaserv Rt. tegnap délben szervezett a vízüzemben.

Tavaly augusztus 12-én kezdték el a vízüzem korszerûsítési munkálatait, amelyet az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól felvett 21 millió eurós vissza nem térítendô kölcsönbôl valósítanak meg. A vízüzemre tulajdonképpen 11,2 millió eurót fordítanak, a kölcsön többi részét az ivóvíz- és a lefolyóhálózat felújítására, bôvítésére költik. A hitel önrésze 7 millió euró, ezt a marosvásárhelyiek kell állják – tájékoztatott a vízüzemben Sófalvi Szabolcs, az Aquaserv Rt. szóvivôje, aki azt is elmondta, jelenleg a marosvásárhelyi ivóvíznek az íze és a szaga kellemetlen, mert nem a megfelelô tisztítási technológiát alkalmazzák. Szász Csaba projektmenedzser, kiegészítve az információt, kifejtette, az ivóvíz megfelel ugyan a hazai szabványoknak, azonban az uniónak szigorúbb követelményei vannak, ezért kell az 1970-ben felszerelt berendezéseket kicserélni. Ezenkívül a technológiával számítógépen követhetik majd a folyamatokat, és költséget is megtakaríthatnak.

A munkálatok fô kivitelezôje a nemzetközi versenytárgyaláson nyertes Dytras spanyol cég, alvállalkozókként a marosvásárhelyi Socot Rt. és a Lind Efect Kft. építi fel az új berendezéseknek otthont adó épületeket. Az automatizálást a botosani-i Electroalfa cég készíti el. A projektkonzultáns az angol Matt McDonalds cég – tájékoztatott Törzsök Sándor mérnök, a program kivitelezési osztályvezetôje.

Szász Csaba mérnök egy makett elôtt az újságíróknak elmondta, új elô- és utóülepítô-medencéket építenek, ahol kiszûrik a Marosból kivett nyersvíz iszapját, majd ezt szárítják, víztelenítik és elszállítják a helyszínrôl. Ezt követôen a vizet aktív szénszûrôkkel tisztítják, majd ózonnal kezelik, a klórozás helyett pedig kálium- hipermangáttal fertôtlenítik, így nem lesz többet szagos és klórízû az ivóvíz. Azt is megtudtuk, hogy a klórozást nem iktatják ki teljes mértékben, hiszen ez is szükséges bizonyos baktériumok fertôtlenítéséhez, de jóval kisebb mennyiséget használnak fel. Mivel a vízüzem befogadóképességét is megnövelték (sz.m.: korábban átadtak egy 10.000 köbméteres tárolót), új szivattyúkat is üzembe helyeznek majd.

Amint a helyszínen is tapasztalhattuk, 2006. június 30-ig az említett mûszaki folyamatokhoz szükséges épületek egy részét már felhúzták, más részüknek az alapját öntötték, vagy a falakon dolgoztak. Eddig 12.668 köbméter földet ástak ki, 218,3 tonna vasbetont öntöttek be 2.052 köbméter betonba, ezenkívül 4274 köbméter követ töltöttek az épületek alapjába.

Törzsök Sándor mérnök elmondta, a tervek szerint 2007 ôszire befejezik a munkálatokat, s csak akkor tudnak átállni az új technológiára, amikor a korszerû rendszer minden eleme elkészül. Ezekkel a munkálatokkal párhuzamosan augusztus végén, szeptember elején hozzáfognak azoknak az utcáknak is a csatornázásához, ahol egyáltalán nincs vezeték és folytatják a hálózat- felújítási munkálatokat is. Mi több, a szennyvíztisztító állomást is modernizálták.

– A külföldi szaktanácsadó cég, illetve a fôvállalkozó garantálja azt, hogy minden az európai szabványoknak megfelelôen épüljön fel és üzemeljen, így a jelenlétük is szavatolja azt, hogy valóban jövô év végén Marosvásárhely ivóvize is jobb lesz – mondta Törzsök Sándor.

"Egyedül, elszigetelve csak olyan tehetség lett komoly súlyú mûvész – aki megfelelô korszakban élt. Gondolj csak egy-egy holland mesterre. Ma azonban más a helyzet. Korunkat jól ismerjük, és jellemezni könnyen tudjuk: nem a mûvészet virágzásának kora. Nyugalom, csend, letisztult eszmék, kialakult társadalmi rend – még nincs. Márpedig alapvetô feltétel – a »nagy mûvészet« virágzásához. ... Nem szabad könnyen hegedülôkké válnunk, akik – mindent könnyen hegedülnek." Balázs Imre írta ezeket a sorokat barátjának, Nagy Pálnak 1955- ben. Az a Balázs Imre, aki immár 75 éves, és akinek sorai máig, ma is érvényesek, aktuálisak. Rengeteg dolog változott azóta a világban, a mûvészet terén viszont ugyanakkora a "légszomj", a nyugodt alkotás iránti elismert vagy el nem ismert vágy, mint annak idején volt. Balázs Imre közben felnôtte magát a legnagyobbak közé – alkotói pályája Marosvásárhelyen kapta meg a kellô alapot a Bordi András vezette festôiskolában, majd az ebbôl átalakult Mûvészeti Líceumban, 1951-ben egyetemre megy Bukarestbe, majd Kolozsvárra, 1956-ban pedig hét év börtönre ítélik. 1959-ben szabadul. Bûne: az egyetem diáksága követelésének megfogalmazása. A minap pedig egyéni kiállításának megnyitóján tette tiszteletét az abszolút telt ház a Kultúrpalota földszinti galériáiban.

A jubileumi tárlaton Gheorghe Muresan nyitószavai után Negoita Laptoiu kolozsvári mûvészettörténész vette át a szót, aki hosszan ecsetelte Balázs Imre festészetét, stílusát, munkásságát, szakmai jelentôségét, majd Vécsi Nagy Zoltán hatvani mûvészettörténész szólt a megjelentekhez. Méltatásában kiemelte: a börtönévek, a közvetlen közelségbôl és különösséggel megélt emberség és embertelenség, a benti szûk terek és sötétség életre szóló tapasztalatai rávetültek a kinti, késôbbi évek élményeire, és ihletôi, belsô alakítói voltak a sajátosan Balázs Imre-i festôi világnak, a szûk terekbe komponált portréknak, csendéleteknek. Életmûve legkarakteresebb vonulatait hívták elô: ilyenek az erôsen szubjektív történelmi-biblikus témájú képei, vagy a színházi tematikájú festményei, a legnagyobb hollandokat is idézô családi zsánerei. Ezekkel a képeivel volt kikerülhetetlen egyénisége annak a csoportosulásnak, amely marosvásárhelyi központtal, de az egész Székelyföldre ható szellemi erôtérrel úgy vonult be a szakirodalomba, mint a marosvásárhelyi mûvésztelep. Ötvenhat évesen, 1987-ben települt át Magyarországra és kezdett elölrôl mindent, alapozta meg ott is szakmai hírnevét, megbecsülését. Festményei senkivel össze nem téveszthetô, belsô lelki tartalmakat közvetítô egyéni jegyekkel áldottak. A látványfestészet és absztrakció határán született képein kiemelten hangsúlyosak a gesztusok, a széles ecsetkezeléssel felhordott színek, a festékmasszába vájt, kapart és visszatörölt nyomok – mondta a méltató a mûvész marosvásárhelyi köz- és magángyûjteményekbôl kölcsönkért, közel félszáz festményét bemutató tárlatának nyitóestjén.

Másfél millió eurós ráfordítással újították fel a Tudor negyedi Diamant vendéglôt, amely ezáltal felsorakozik a legelegánsabb és legkorszerûbb vendéglátó egységekhez – tudtuk meg Elena Grec adminisztrátortól. A 400 férôhelyes étterem teljesen új bútorzattal és gránitpadlóval van ellátva, a konyha Zanussi-készülékekkel van felszerelve. Klímaberendezés, megújult arculat vonzza a vendégeket: esküvôkre, fogadásokra, konferenciákra ideális színhely.

Jegyzet

Mirr-Murr, a kandúr és társai kedvenc olvasmányaim közé tartoztak. Nagyon élveztem, fôleg Oriza Triznyákot. De most nem errôl szól a dal.

Gizike beköltözött a lépcsôházunkba. Azóta vannak kandúrok, kan dúrok és kandúr ok. Már mindenkinek ettôl fáj a feje. Hogy ezek mit le nem rendeznek!

Gizike kiáll az elsô emeleti erkélyre, lazán nekidôl a félfának és cigarettázik. Ha dicsérni akarnám, azt mondanám, hogy Karáditól leste a mozdulatokat, de sajna nem is hallott róla. Nemhogy tanuljon tôle valamit. Benne van a lópor – így mondják az öregebbek. Ja, és nem csak – mondom én. Fôleg esténként.

Alul, mint az amerikai üdvhadsereg, állnak a kandúrok. És dorombolnak. És dörömbölnek. És mor- rognak és herregnek. Mert Gizus bevehetetlen. A mobilszámát is csak egyszer adta meg, egy gyönge pillanatában, a szôke srácnak. Azóta az ereklyeként ôrzi, s nem árulja el senkinek, de ötpercenként felhívja. Ilyenkor olyan csend van, hogy a macska is megáll a farkán. Nem beszélve róluk. Bár ez elég rossz hasonlat volt, mert így is van elég belôlük. Mármint macskákból. És állnak. Inkább mennének kengurunak Ausztráliába. A farkukra támaszkodhatnának, s jól megélnének belôle. De ezek nem.

Ezeken a golyó se fog. Tekergetik a fejüket, mint Énekes bácsi a Rendes feltámadásban, s okosakat kérdeznek a leányzótól. Legalábbis ôk azt hiszik. Gizella, aki karcsú, mint egy gazella, lefitymálóan nézi ôket, idônként ledob egy-egy szót, csak amúgy foghegyrôl, mikor látja, hogy az érdeklôdés lanyhul. Ilyenkor rövid tumultus támad alant, Géza löki Bertalant, helyezkednek, hátha hozzájuk szól az istennô. De ô nem, csak úgy általánosan beszél hozzájuk, mondhatnám királyi többest használ. Magáról.

Ezek a suhancok nem hallottak az éjszakai zenérôl, amelyet nagyapáink a kocsmában terveltek ki, miután kellô bátorságot vettek magukhoz néhány deci tömény pálinka formájában. És arról sem, hogy az ablak alatt a háromtagú cigányzenekar elhúzta a hölgy nótáját. Állítólag nagyanyáink élvezték ezt, s a szomszédok is kigyûltek az utcából, végigbámulni az esetet. De ezek? Még erre sem képesek. Szerencsére.

Valami Rómeó és Júliáról hallottak az iskolában, de egyelôre csak dereng valami homályosan. Hogy ott is erkély, létra meg kély. Persze így írva, ly-nal. Mert ezek képesek. A szerelmes versekrôl is megvan a véleményük. Hülyeség. De ha megtanulsz egyet, kaphatsz egy tízest magyarból. De elmondani egy lány ablaka alatt, éjfélkor, esetleg a fülébe súgni csendes nyári éjszakán? Még mit nem? Ez cápa! Ami magyarul azt jelenti, hogy szívás.

Hát az is. Fôleg a nyugdíjasok részére. Mi azért élvezzük a ricsajt. Legalább történik valami a negyedben. A szomszéd tömbházsoron mindenki kikönyököl az ablakon. Tesó, itt az ingyenshow. És még egészséges is: nem bámulod a tévét, az nem fogyaszt áramot, szívod a fogad és a friss levegôt, van mirôl beszélni a szomszédokkal, beleszólhatsz, senki sem pisszeg le, mint a moziban. Meghallgatják a véleményed.

Egészségünkre!

Elítélték a terrorizmus mindenféle fajtáját szerdán a vallások moszkvai világértekezletén, s külön hangsúlyozták, hogy semmiféle hitbéli meggyôzôdés nem igazolhatja a terrorcselekményeket.

Az orosz fôvárosban három napon át tanácskoztak a nagy vallások vezetô képviselôi, akik 49 országból gyûltek össze az orosz ortodox egyház meghívására. Az értekezletrôl kiadott záróközlemény szerint a résztvevôk "elítélik a terrorizmust és a szélsôségek minden változatát... visszautasítják az állítólag vallásos csoportok és mozgalmak tetteit, amelyekkel rombolják az emberek szabadságát... és a társadalom erkölcsi légkörét". A vallási vezetôk szerint "napjaink egyik fô kihívása, hogy a vallást használják fel a gyûlöletkeltésre vagy ürügyként az erkölcs és az emberiség elleni bûncselekményekre".

"A világnak multipolárisnak és pluralistának kell lennie, ami az összes embert és az összes nemzetet kielégíti, elkerülve, hogy a világ leegyszerûsített, az élettôl távol álló ideológiáknak legyen alávetve" – hangoztatták a résztvevôk. Az értekezletrôl hiányzott a dalai láma, akit az esetleges kínai neheztelés megelôzése érdekében meg sem hívtak, mint ahogy iraki vallási vezetôket sem, miután Moszkvában nagy a felháborodás négy orosz diplomata iraki meggyilkolása miatt.

A római katolikus egyház viszont, amely vitában áll az orosz ortodox egyházzal a katolikusok állítólagos oroszországi térítése miatt, magas rangú delegációt küldött, élén Walter Kasper bíborossal, aki a Vatikánban a más vallásokkal való kapcsolattartás fô felelôse.

Letartóztatták az olasz titkosszolgálatok több tagját, akiket azzal vádolnak, hogy közük volt egy egyiptomi imám 2003-as olaszországi elrablásához, amely miatt az olasz igazságszolgáltatás az amerikai Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) 22 tagját is keresi – jelentette az olasz média szerdán.

Az Apcom olasz hírügynökség és a La Repubblica címû olasz napilap internetes kiadásában – részletek közlése nélkül – azt jelentette, hogy a milánói ügyészség utasítására, emberrablásban való közremûködés miatt letartóztatták Marco Mancinit, az olasz titkosszolgálat, a SISMI akciócsoportjának vezetôjét. Ô az elsô olasz, akit ôrizetbe vettek az ügyben. Az ANSA hírügynökség azt közölte, hogy Mancini mellett a katonai titkosszolgálatok több tagját is letartóztatták.

A Sky TG24 hírcsatorna szerint Mancini a SISMI második legfontosabb embere, és a televízió szerint összesen három embert vettek ôrizetbe.

Armando Spataro milánói ügyész, aki a vizsgálatot vezeti, elzárkózott a médiajelentések kommentálásától.

Abu Omart, a milánói szunnita mecset imámját 2003. február 17-én rabolta el az amerikai Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) a SISMI közremûködésével, állítólagos terrorista kapcsolatai miatt. Az iszlám vallási elöljárót a legújabb hírek szerint Egyiptom területén tartják fogva az amerikaiak. Ugyanakkor az olasz kormány megerôsítette azokat a – még a Berlusconi-kabinet idején született – kérelmeket, amelyekben 22 CIA-ügynök kiadatását követelik.

Mancini az elsô olasz, aki ellen hatósági eljárás indul az ügyben. Az áprilisban megbukott jobboldali olasz kormány azt állította, hogy az amerikaiak nem tájékoztatták az ügyrôl az illetékes olasz szerveket, így azok nem is vehettek részt benne.

Az indítás után két perccel a Discoveryrôl rendben levált a két segédrakéta, majd hét perccel késôbb az ûrsikló Föld körüli pályára állt. A Columbia ûrrepülôgép 2003-ban bekövetkezett tragédiája óta, amikor hét ûrhajós vesztette életét, második alkalommal indult amerikai ûrsikló a világûrbe.

Problémák most is adódtak. Eredetileg szombat este kellett volna startolnia Discoverynek, de a kedvezôtlen idôjárás miatt elhalasztották az indítást, majd huszonnégy órával késôbb ugyanilyen okok miatt ismételten elnapolták a fellövést.

Az ûrrepülôgép keddi indítása is kétségessé vált, mert külsô üzemanyagtartályán egy rést fedeztek fel a szigetelôhab-burkon, de a szakemberek végül is úgy döntöttek, hogy ez nem veszélyezteti az ûrrepülôgép küldetésének biztonságát.

A Discovery mostani küldetésének idôtartama 11 nap 19 óra és 12 perc lesz, a hétfôs legénység parancsnoka Steven Lindsay. Az amerikai légierô 45 éves ezredese 1995 óta ûrhajós, és eddig három alkalommal repült a világûrbe, egyszer parancsnokként, kétszer pedig másodpilótaként. A 42 éves Mark Kelly lesz a másodpilóta. A haditengerészet légierejének berepülô pilótáját 1996-ban válogatta be a NASA az ûrhajósok közé, eddig egyszer, 2001-ben járt a világûrben.

A szakértôi csapatot amerikai részrôl Michael Fossum, Lisa Nowak, Stephanie Wilson és Piers Sellers képviseli, közülük Fossum, Nowak és Wilson is újonc, elôször utaznak a világûrbe, Sellers viszont 2002-ben már járt a Nemzetközi Ûrállomáson. A 48 éves Michael Fossum mérnök, pilóta, az amerikai légierô tartalékos ezredese. Kollégájával, az 51 éves biometerorológus Piers Sellerrel két vagy három ûrséta is vár rá. A 43 éves Lisa Nowak repülômérnök, a haditengerészet légiereje berepülô pilótája fedélzeti mérnökként vesz részt a küldetésben. A Harvardon és a texasi egyetemen végzett 40 éves Stephanie Wilson ugyancsak repülômérnök, az ô feladata lesz az ûrállomás robotkarjának irányítása.

A legénység hetedik tagja Thomas Reiter, a 48 éves német mérnök-ûrhajós az európai ûrügynökség (ESA) képviseletében utazik a Nemzetközi Ûrállomásra, ahol harmadikként csatlakozik az orosz Pavel Vinogradov és az amerikai Jeffrey Williams alkotta pároshoz és több hónapot tölt velük. A veterán ûrhajós Reiter dolgozott a Mir orosz ûrállomáson, 179 napot töltött ott.

A Discovery magával viszi az olasz gyártmányú Leonardo tehermodult, amely több mint két tonna ellátmányt (élelmiszert, vizet, ruhát) tartalmaz. Az alacsony hômérsékleten tárolandó kutatási minták számára egy különleges hûtôlaboratóriumot, az ûrben növényekkel végzendô biológiai kísérletek céljából egy európai tudományos modult, valamint oxigéntermelô berendezést is most szállítanak az ûrállomásra. Az oxigéntermelô berendezés teszi majd lehetôvé, hogy az ûrállomás állandó legénységének maximális létszámát a mostani háromról hatra emeljék 2009-tôl.

(MTI) Szili Katalin házelnök szeptember 8-ára hívta össze a Kárpát-medencei Magyar Képviselôk Fórumának éves csúcstalálkozóját. Szili Katalin a fórum elôkészítô bizottságának szerdai ülésén az új irányvonalak között említette a fórum stratégiai szerepének, szakpolitikai jellegének erôsítését.

Mint mondta, szeretné, ha elsôsorban a gazdaság és az oktatás-kultúra területén növelnék a fórum szerepét.

A házelnök közölte, hogy a testület továbbra is konzultációs fórum marad, az elôkészítô bizottság pedig operatív bizottsággá alakulna, és lehetôséget kap arra, hogy olyan albizottságokat alakítson ki, amelyek a plenáris ülések közötti együttmûködést segíti. A két albizottság gazdasági, illetve oktatási-kulturális ügyekkel foglalkozna.

Szili Katalin hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy a magyar-magyar kapcsolatok parlamenti dimenzióját tovább mélyítsék.

Ismertetése szerint a 2004 szeptemberében létrejött fórum biztosította azt, hogy a parlamenti képviselôk és a határon túli magyarság képviselôi között folyamatos párbeszéd alakuljon ki elsôsorban a nemzetpolitikai stratégiai, gazdasági és oktatási kérdésekben.

Arra az újságírói kérdésre, hogy a Máért hiánya miatt felértékelôdik-e ennek a fórumnak a szerepe, Szili Katalin azt mondta, hogy "ezt nem tudom, ezt majd a szeptemberi ülésük el fogja dönteni". Mint mondta, ennek a fórumnak sajátságos szerepe van, ebben azok vesznek részt, akik a szomszédos országokban magyar nemzetiségûként kerültek a parlamentbe, vagy lettek megyei vezetôk.

Közölte, szó sincs arról, hogy átvegyék a Máért szerepét, "ezt nem is akartuk soha, én úgy gondolom, hogy ennek az együttmûködésnek egészen mások voltak az indítóokai, más volt a kiinduló alapja és a fundamentuma is".

A szlovákiai kormányváltás kapcsán Szili Katalin azt mondta, szeretné továbbvinni a már kialakított szoros kapcsolatot, "majd meglátjuk milyen lesz a szomszéd ország részérôl a fogadókészség".

Mint mondta, reméli, hogy az együttmûködés hasonló színvonalon fog folytatódni.

Közölte, továbbra is kezdeményezni fogja, hogy a szomszédos országok házelnökeivel félévenként találkozzon.

A helyhatóságoknak kellene segíteniük azokat a tömbházlakókat, akik nem képesek kifizetni a rájuk esô részt a többlakrészes lakóházak hôháztartási korszerûsítésének programjában – vélte Borbély László, középítkezési megbízott miniszter, a program kezdeményezôje, válaszul azokra az aggodalmakra – tegnapi lapszámunkban magunk is szóvá tettük –, hogy a lakókra esô rész túlságosan nagy anyagi terhet jelent egy átlagos tömbházlakó háztartása számára.

Borbély László elmondta, hogy egy 2002-bôl származó régebbi program felújításával, a költségvetési források jobb mozgósításával és a magyarországi tapasztalok figyelembevételével (ahol 10 ezer társas épületet újítottak fel egy hasonló program keretében) alkották meg a most érvényes elképzelést, lényege pedig a költségek egyharmados felosztása, azaz a hôháztartás korszerûsítését harmadrészben a központi költségvetésbôl, harmadrészben önkormányzati forrásokbók, harmadrészben pedig a lakótársulás alapjaiból kell kifizetni. Ez a program a hôszolgáltatói rendszer korszerûsítését célzó szélesebb, több évre kiterjedô kormányprogram része, s Borbély László sikerként könyveli el, hogy már az alkalmazás elsô napjaiban 410 épület jelentkezett, amelyek minden feltételnek eleget tesznek. A miniszter hozzátette, hogy folynak az egyeztetések azzal kapcsolatban, hogy a költségeket 20%-ig terjedôen regionális alapokból is fedezhetni lehessen, ami tovább csökkentené a lakókra háruló terhet.

Arra vonatkozóan, hogy lapunk aggályokat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a lakók fele plusz egy szavazata a kisebbségben maradtakat is jelentôs kiadások felvállalására kötelezné, Borbély László úgy vélekedett, hogy a tömbházban lakóknak vállalniuk kell a közös épülettel járó kötelezettségeket, mint ahogy ezt a törvény is elôírja, s nem ez az egyetlen eset, amikor a többségi döntés anyagi kötelezettséget ró az ugyanabban az épületben lakó kisebbségre is. Másrészt – mondta –, a szociális esetekben a polgármesteri hivatalnak lenne kötelezettsége segítséget nyújtani, s egyáltalán nem segít a program megvalósításában például az a hozzáállás, ami Marosvásárhely polgármestere részérôl tapasztalható, aki kerek perec kijelentette, hogy nem fizeti ki a költségeket sem, pedig azok egyharmadát az önkormányzatnak kell állnia.

Borbély László szerint azért nem járható út a teljes konszenzus, mert szinte minden tömbházban lesznek ellenzôk, és soha nem lépünk elôre az ügyben. Ennek illusztrálására párhuzamot vont a bukaresti földrengésveszélyes épületek megerôsítési programjával, ahol egyetlen lakó ellenkezése miatt a többiek is veszélybe kerülhetnek egy esetleges földrengés bekövetkeztekor.

A "hôháztartásnak" természetesen semmi köze a földrengésbiztonsághoz. A kettôt összevetni, csúsztatás. Ezen túl, senki sem játszhat demokráciásdit – még valami módon, a hôszigetelô iparban érdekeltek hasznára kieszközölt kormányhatározatra hivatkozva sem – mások zsebére. Például havi 2- 3 millió lejbôl élô nyugdíjasokéra, vagy többgyerekes családokéra. Tisztességesebb kiteríteni a kártyákat, hogy mindenki tisztán lássa, mi mennyibe kerül, s dönthessen, hogy megbírja-e vagy sem.

A képviselôk szerdán úgy döntöttek, hogy ôszre halasztják a kisebbségi törvény megvitatását. A törvénytervezetet a képviselôház rendkívüli ülésszakán kellett volna megbeszélni, de a munkálatok a bizottság szintjén leálltak és nem lehetett összeállítani a jelentést.

Ennek következtében Bogdan Olteanu, a képviselôház elnöke megszavaztatta, hogy a plénum csak azokat a törvénytervezeteket tárgyalja meg, amelyeknek a bizottság már összeállította a jelentéseit. Márton Árpád RMDSZ- képviselô kérte, hogy tûzzék napirendre a törvénytervezetet, a szakbizottság jelentése nélkül is, hivatkozva a parlamenti csoportok vezetôinek elôzetes politikai megegyezésére. Lucian Bolcas, a NRP képviselôje azt állította, hogy az RMDSZ a munkálatok megakadályozását szeretné, és az integrációhoz elengedhetetlen jogszabályok tárgyalásának a leállítását. 78 mellette, 76 ellen- és 13 tartózkodó szavazattal elutasították Márton Árpád javaslatát, ami azt jelenti, hogy a kisebbségi törvénytervezetet majd csak a képviselôház ôszi rendkívüli ülésszakán fogják megbeszélni.

Márton Árpád bírálta, hogy a parlamenti csoportok nem tartották be azon ígéretüket, hogy gyorsítani fogják a kisebbségi törvénytervezet tárgyalását a bizottság keretén belül, és kijelentette, hogy ezek "komolysága" elérte, hogy napi "egy bekezdést" sikerül csak megszavazni. Mivel a képviselôk visszautasították a javaslatot, az RMDSZ 15 perces szünetet kért, hogy eldöntse, továbbra is részt vesznek-e az integrációhoz elengedhetetlen jogszabályok megvitatásában és elfogadásában. Visszatérve az ülésszakra Márton Árpád kijelentette, hogy az RMDSZ- képviselôk jelen lesznek a képviselôház rendkívüli ülésszakán, de nem vesznek részt a napirenden lévô törvények vitájában, mivel az integrációra nézve nem tartják ôket elsôrendû fontosságúaknak. Márton Árpád kijelentette, hogy a kisebbségi törvénystátussal a szövetséget nem lehet politikailag zsarolni, és hozzátette, hogy rendesen "csúfondárosnak" tekinthetô, ahogyan az utóbbi hat hónapban a parlamenti bizottság megtárgyalta a törvénytervezetet.

Márton Árpád szerint a DP a hibás, amiért hat hónap alatt a képviselôház szakbizottságaiban a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet 70 cikkelye közül csak 17-et sikerült elfogadni. Egyes demokrata honatyák hiányoztak a kisebbségügyi törvénytervezet bizottsági vitáiról, így az ülést kvórum hiányában fel kellett függeszteni.

– Ilyenkor, júliusban az egyetem vezetôinek mindig van "üzenete" a közönség számára. Most éppen mi az?

– Az, hogy egy tanév zárul és egy új tanév kezdôdik, mindig alkalmat nyújt arra, hogy egyrészt visszatekintsünk, lássuk, hogy mit tettünk és ebbôl kiindulva lássuk azt is, hogy miket tervezünk. Egy fontos év volt, mert most indult be a felsôoktatásban a bolognai rendszer. Ez a rendszer jelentôs nyitást hoz különbözô külföldi egyetemek felé. A kaposvári egyetemmel már partnerszerzôdést kötöttünk, ugyancsak partnerszerzôdés készül a veszprémi egyetemmel és Kaposvár közvetítésével Pozsony felé is nyitunk. A harmadéves bábos hallgatók áprilisban részt vettek a kaposvári fesztiválon, ahol négy elôadást mutattak be. Kisvárdán is szerepeltünk két elôadással, és a Szebeni Nemzetközi Fesztiválon is részt vettünk. Az egyetemünket külföldi intézmények is felkeresték az elmúlt idôben. Meglátogattak a dél-afrikai színmûvészeti egyetemrôl, be is mutattak egy elôadást, ez egy jó tapasztalatcsere volt. Most a napokban pedig itt volt a sanghaji egyetemrôl egy öttagú csoport és a New York-i egyetem egy színészosztálya. Ezekkel is volt egyfajta szakmai tapasztalatcsere. Mi is tartottunk workshopokat, ôk is beszéltek a tapasztalataikról.

Most egy diákcsoportunk utazott el Sinaiára, ahol az UNESCO- tanszék és a Nemzetközi Színházi Központ szervezésében egy nagyszabású nyári rendezvénysorozat zajlik, szakelôadásokkal egybekötött workshopok. Ez egy olyan jelentôs eseménysorozat, ahová huszonöt-harminc külföldi egyetem jön el. Nemzetközi rektori értekezlet is lesz, ezen mérôdnek fel a mozgáslehetôségek, az egyetemek közötti mozgás mobilitáskérdései az új bolognai rendszerben. A manilai világkongresszus után lesz most itt egy ilyen találkozója a rektoroknak. Mivel a mi egyetemünk belépett ebbe a vérkeringésbe, az UNESCO egyik partnere vagyunk, feltehetôen szélesedô nemzetközi kapcsolatok felé tekintünk a továbbiakban is.

– Az új tanév milyen újdonságokat hoz, gazdagodott-e az egyetem kínálata?

– Az új tanév felvételivel kezdôdik, mint mindig. A felvételit megelôz egy tájékoztató, konzultációperiódus. Az idén színész, bábszínész és zenetanári szakon indítunk osztályt, valamint egy magiszterképzô indul a beszéd és médiákban való megjelenés tárgykörében. Beindul ôsztôl a doktorképzés is, mind színháztudomány, mind színházmûvészet terén. Terveink szerint egy- két éven belül a díszlettervezésre célzott képzômûvészeti tagozatot is elindítjuk. Ôsszel megnyílik a bentlakásunk, amely – most úgy néz ki – végleg tetô alá kerül. Mindezek a tényezôk, melyek az egyetemi kínálat szélesítésében jelentkeznek, érdemes környezetet teremtenek arra, hogy a fiatalok ide jöjjenek hozzánk felvételizni és kipróbálják azokat a lehetôségeket, amelyeket az egyetem nyújt, mind az alapképzés, mind pedig a külföldi kitekintések lehetôsége terén. Vendégtanári programunk is sokkal gazdagabb jövôre, tehát mindenképp az egyetemi élet és az egyetemi kínálat erôs kiszélesedését éljük és fogjuk élni az elkövetkezô években, ami a bolognai rendszer egyik alapvetô célkitûzése.

– Mikor kezdôdnek a felkészítôk?

– A felkészítôk elsô része már zajlik, minden vasárnap délelôtt van konzultáció és július 15-tôl 22-ig, a beiratkozás hetében naponta intenzív konzultációk lesznek. Ilyenkor közös játékok, közös felkészülési program van. Július 22-én kezdôdnek a vizsgák, és remélhetôleg július végéig eredményekkel zárhatjuk ezeket a vizsgákat. Van egy honlapunk (www.uat.ro), amelyen megtalálható az összes információ a próbák menetérôl, a tandíj befizetésérôl. A titkárság is megad minden információt. Az egyetem elôcsarnokában hirdetôtáblákon is megtalálhatók az információk, tehát úgy gondolom, hogy elég sok tájékoztató van ahhoz, hogy az érdeklôdôk eligazodjanak.

– Milyen változást hozott a bolognai rendszer életbe lépése?

– A bolognai rendszer háromlépcsôs rendszer: alapképzés, magiszteri és doktorképzés. Most mindhárom képzési formával rendelkezünk. Ez elôrelépés az egyetem életében. Tovább folytatódnak a találkozások és workshopok. A budapesti filmrendezôi osztály tagjai jelezték, hogy október elején ismét eljönnének egy filmmûvészetet, színházmûvészetet összekapcsoló workshopra. A budapesti egyetem zenés színészosztálya, Ser Tamás és Novák Eszter osztálya is jelezte, hogy három musical elôadással eljönnének a következô tanév elején.

Mi is készülünk a Nyitott Kapuk rendezvénnyel. A zenetanári szakon volt egy évadzáró hangverseny, amit szeretnénk a nagyközönség számára megismételni, és a mostani harmadéves osztálynak is van produkciója, melyet a Nyitott Kapuk keretén belül megmutatnánk, akárcsak a másodévesek mûsorát, egy sanzonmûsort. Tehát mindenképp szeretnénk, hogy a Stúdió hagyományos repertoárja mellett különbözô más alternatív rendezvényekkel is a közönség elé léphessünk, illetve szélesítsük azt a kínálatot, amit az egyetem nyújt.

– A tavalyelôtt elindult az Egyetemi Akadémiai Mûhely. Milyen jelentôséggel bír ez az egyetem életében?

– Ez egy olyanfajta ágazat a színház tevékenységében, amely fiatal színésztanárok, rendezôtanárok kísérleti munkáinak ad helyet.

Az Akadémiai Mûhely elsô elôadása a nagy sikerû Arab éjszaka volt, és ebben a tanévben szeptember óta játsszuk a Barabás Olga rendezte Valahol Szecsuánban címû Brecht-adaptációt, mely most a kisvárdai fesztiválon több jelentôs díjat nyert. Ennek az Akadémiai Mûhelynek a tevékenységét továbbra is folytatni szeretnénk. Vannak tervek, melyek pályázati úton elôterjesztôdtek, és reméljük, hogy valamelyik terv a közeljövôben megvalósul. Az Akadémiai Mûhely mint a Stúdió kínálatának egyik jelentôs kiszélesítési területe, szintén nagy lépéseket tett elôre.

– Hogyan értékelné a mostani végzôsök munkáját?

– Az egyik szemem sír, a másik nevet. Azért nevet, mert nagyon jó évfolyam volt és nagyon szépen dolgoztak, és azért sír, mert elmennek. Egyenletesen kiemelkedô teljesítményt nyújtott az évfolyam minden tagja. Akár a Hideg gyermeket, akár az Othellót nézem, arról tanúskodnak, hogy jó osztály végzett, nagy a kereslet utánuk, több színházhoz is hívták ôket.

– Van-e lehetôség a szakmában való elhelyezkedésre?

– Eddig ilyen természetû gondjaink nem voltak. A színészosztályok végzôsei elhelyezkedtek, itthon vagy akár külföldön. A teatrológia szakosok közül is többen már dolgoznak, remélhetôleg a többiek számára is nyílik munkalehetôség. A rendezôosztály végzôsei számára is több munkalehetôség van. Úgy vettem észre, hogy egyelôre még nem jutottunk a túltermelési válság állapotába, bár ez a dolog Európa-szerte fenyegetô tényezô a felsôoktatásban, sok helyen van már többlettermelés bizonyos szakokból. Én azt látom, hogy ebben a pillanatban még egy optimálisan jó leosztásban haladnak a dolgok, és ha szélesedik a színházi munkalehetôségek köre (vállalkozások, színi projektek, magánelôadások születnek), munkát fognak találni az emberek a továbbiakban is.

Csütörtöki kimenô

Látszik, érzôdik a városban, ebben a mi városunkban, nem valami tértôl és idôtôl független, a minden semmiségében lebegô városról firkálok, hogy nô az elégedetlenség a polgármester cselekedetei és nem cselekvése ellen. A virágzó Marosvásárhely flórakertészének tettei, kirohanásai, hisztérikus vezetési stílusa ellen. (Verbális erôszakmutatvány némelyik sajtótájékoztatója.) Folyton láthatatlan ellenségekkel küzd, folyton hadakozik, szerepjátszás közben sandán felénk sújt, miközben olyan pártatlan, mint az RKP, amely tényleg pártatlan volt, hisz csak ô volt egyedül a páston, és már nem is párt volt, hanem maga a merô diktatúra.

A polgárok mesterét folytonos kisebbrendûségi komplexusok gyötrik, szüntelenül úgy érzi, hogy orrol rá ez a frakció, betart neki az a banda, emezek keresztbe tesznek, amazok lejáratják, kicsúfolják, kiröhögik, a háta mögött elfürészelik a szék lábát, amelyre leül este kipihenni a fárasztó ellenséges várost. Pártvándor, ugyanis rövid hat év alatt mindenütt kiütköztek vezetôi vir(t)usai. Már nem operál. Élve boncol. Enyhülést számára csak az hoz, ha verdás havereivel nagy rumlit csaphat. Tette ezt már a választások idején is, midôn egyik közlekedési céggel ingyen szállította a buszra és lépre csalható populációt.

A p.m. rendszerint nem teljesíti vállalt kötelességét, nem a köz szolgája, nem a végrehajtó, hanem az akadályozó hatalom élén áll. Testôrök vigyázták a vásárhelyi napokon. Bizonyára a népszerûségtôl óvták. Mint sértett ember rohant át a tömegen. Elfoglalt, nem áll meg a pórral társalogni. Fennkölt. Fent költ.

A p. m. – megírták az újságok, elmondhatja az ellenzék – sorra-rendre elszabotálja a tanácsi határozatok, döntések, helyi törvények életbe léptetését. Ugyanis azok ellenkeznek virágos fantáziájával. Hirdeti: a gáncsoskodó törpefejek akadályozzák abban, hogy Dandea lehessen vagy Bernády. (De ez utóbbival az a baj, hogy abban a Bernády-féle városképben sehol sem leli fel önmagát.)

Egyáltalán, barátunkat a legjobban a város múltja idegesíti. Az a múlt, amihez nincs és már nem is lehet sok köze, hacsak le nem bontat minden magyar emléket, ki nem vágat parkerdôt, hacsak meg nem hamisít mindent azzal, hogy továbbra is engedélyeket oszt a mûemlék házak földszintjének kiütésére, ott ui. egy-egy régi cimbora korcsmát, bankot, maroktelefon- hergelôt nyit.

Nos, sokszor megkérdeztem azokat, akik másként gondolkodnak, miért nem élnek a jogorvoslati lehetôséggel. Ôk, mi, a városi közgyûlés tagjai, polgárok, sértettek és semmibe vettek? Miért nem indítunk pert a polgármester ellen? Hiszen erre lehetôség lenne. Vannak jogászaink, vannak bátor emberek.

Avagy egy legyintésben benne van a várható ítélet szövege?

Mégis, hátha bízhatunk abban, hogy egy köztisztviselôt, egy választott városvezetôt, aki ennyi ellenséget gyûjt össze, aki háborítatlanul handabandázik, le is lehet váltani a törvény adta paragrafusokkal?

A demokrácia játékszabályai közé belefér a mûködési engedély bevonása is. Vagy ki kellene töltenie elôbb mandátumát és vele bosszúját rajtunk?

Hogy régen, a digitális éra elôtt mire volt válasz egy kép? Eléggé jól megválaszolható: vagy dokumentált valamit/valakit, vagy bemutatott valakit/valamit, vagy esztétikai igények kielégítését szolgálta. Mindazonáltal voltak általánosan elfogadott és jól meghatározott képalkotási/szerkesztési szabályok, amelyek nagy része mindmáig érvényes. Úgy régen, mint ma, voltak olyan témák, amelyek kirekesztôdtek a forgalomból, s csak mint a szubkultúra eszköze, a periférián éltek túl mindenféle idôket. Nem tartozik a témához. Van azonban egy olyan jelenség, amirôl érdemes néhány szót ejteni. Arról, hogy a minden eszközzel újat akarók mi mindenre képesek. Ilyen pl. a hangyaperspektívának nevezett filmfelvételi módusz, amit természetrajzi filmeknél látni. Vagy pl. konyhareceptet, sütés-fôzést mutatnak be, és amikor valamit kivesznek a hûtôszekrénybôl, akkor a hûtôszekrényben lévô kamera belülrôl mutatja, hogyan vesz ki a fôszakács egy darab sajtot, vagy mit tudom mit. Na már most: mindkét nézôpont természetellenes, nincs mit kezdeni vele, mivel nem ebbôl a nézôpontból szerezzük vizuális infóinkat. De láttam évekkel ezelôtt egy tv-adást, ahol a következôt láthatta a nézôközönség: egy férfi péniszére felerôsítettek egy spéci mikro- kamerát, megfelelô hidegfényt szolgáltató piciny fényforrással, hogy a barátnôjével elôadott nemi aktusról eddigelé soha nem látott képriporttal számolhassanak be. És beszámoltak, sôt, magyarázattal is szolgáltak a laikus nézô számára, hogy pl. mi az, amit éppen látni lehet. Milyen kérdésre lehetett válaszolni ezzel a képriporttal? És milyen probléma megoldását szolgálta? Mind (orvosi) dokumentumértéke mind a tv- nézôk infoértéke: nulla. Nincs olyan kérdés, amire ez lett volna a válasz; nincs olyan probléma, amire ez lett volna a megoldás! Uram’bocsá, orvosként láttam vaginát kívül-belül éppen eleget, de soha nem gondoltam volna, hogy valaki ennyire visszaéljen a technika biztosította lehetôség révén.

Az elején már említés történt a maroktelefon és fotókamera kombinációjáról. Nem volt válasz egy kérdésre, sem megoldás egy problémára, hanem a technika megszállottjainak a mindenároni újítási-kísérletezési kedve szülte továbbfejlesztése egy meglévô kis hi-tech készüléknek. Megkérdeztem egy kanadai informatikust, aki hasonlóan vélekedett addig, amíg egy munkást kellett hívjon a ház csatornája ügyében. A munkás, miután megállapította a problémát, maroktelefonjával lefényképezte, s a fotót nyomban beküldte a vállalathoz, hogy annak alapján anyagot küldjenek a helyszínre. Rendben, bárki azt mondhatja, tényleg jó szolgálatot tett a készülék. Fogadjuk el, hasonló szervizes esetekben jó segítség lehet. Mindazonáltal, azt is el kell mondani, hogy manapság leginkább az iskolások használják, egymásnak képeket küldözgetve, amibôl is meglátszik, hogy erre a technikai megvalósításra nem volt igény, s azóta sem mutatkozik társadalmi vagy gazdasági szükséglet. És a napokban olyan probléma mutatkozott egy berlini iskolában, ami megdöbbentô. Egyik iskolában ugyanis 7. és 8.-os fiúk azért kezdtek verekedést egy másik iskolába járókkal, hogy legyen amit felvegyenek egy legújabb típusú videofunkcióval bíró telefonnal. Ez azonban nem volt elég, továbbmentek, és egy hasonló korú leányt megerôszakoltak, s azt is felvették. Otthon pedig a többtagú banda a felvételek újralejátszásával szórakozott, ami arra is jó, hogy a banda vezérével szemben (aki a fôszereplô volt) mindenki kinyilvánítsa elismerését: tekintélye és vezetô szerepe megerôsítést nyer. Az eset kivizsgálása során arra a következtetésre jutott a pedagógus, pszichiáter és médiakutatóból álló bizottság, hogy az elkövetett cselekedet indítéka az volt: legyen amit dokumentálni a modern telefonnal, és utána tetszés szerint újra és újra lejátszva megélni a történetet. A serdülôk kezében a modern technika bûntett elkövetésére csábított! – összhangban is van azzal a mindennapos médiális tapasztalattal, miszerint a banális dolgoknak és történéseknek nincs médiális értéke, tehát olyasvalamit kellett véghez vinni, amit érdemes rögzíteni, ha már megvan hozzá a megfelelô gép. (Vö.: aki egy pisztolyt birtokol – leszámítva a keveseket –, tapasztalat szerint keresi is az alkalmat arra, hogy használhassa is.)

Visszatérve az individualizmushoz, amit a könyvnyomtatás tovább hangsúlyozott és aminek a reformáció ugyancsak tág teret biztosított, és – ahogyan arra Max Weber rámutatott – a kapitalizmushoz vezetett, lévén a kapitalizmus olyan társadalmi forma, ahol minden logikus és a matematika nyelvén írható le, számokkal jellemezhetô. Nos, ezen individualizmus még jobban elmélyül a digitális korszakban. Eltekintve attól, hogy az informatikusok gyakran kettesben dolgoznak: a képernyô társaságában, soha eddigelé nem létezett ilyen kreatív munkalehetôség, mint amilyenben a mai informatikusnak része van: egyedül dolgozik, de egy olyan masinán, amelyik messze több, mint a hagyományos értelemben gépnek nevezett, hiszen problémákra és kérdésekre megoldással, ill. válaszokkal szolgál. A masina egyre "okosabb" lehet, de a vele szemben ülô vajon milyenné válik? Erre célzott Zuse a mottóul választott szavaival. Az informatikusok individualistákká válnak, amihez ugyancsak hozzájárul az a tagadhatatlan realitás, hogy a társadalom igen szûk rétegét képezik, és olyan tudás birtokosai, ami alapján a nagy többség tényleg nomádnak számít. Manapság egyre gyakoribb, hogy 18 éven aluli középiskolások otthon a számítógép fogságában töltik minden idejüket, csak többszöri anyai hívásra jelennek meg ebédnél és vacsoránál; ilyen volt pl. az a fiú is, aki egy vírust fabrikált, amivel nagy károkat okozott (lásd NÚ 2004. dec. 5).

Számos tanulmány máris arról számolt be, hogy a felnövô gyermekek, amiatt, hogy sok idôt töltöttek a hálón, magukba zárkózott, visszavonult, interperszonális kapcsolatra kevésbé vagy egyáltalán nem képes, lassan-lassan nem emberré, hanem egyféle élôlénnyé váltak. Manapság a gyermekgyógyászok mindennapos tapasztalata, hogy egyre több olyan gyermek fordul meg a rendelôkben magatartási zavarokkal, amelyek egyértelmûen a média, pontosabban a tv és a számítógép képernyôjének a számlájára írhatók. Pl. egy eset: a 4-5 éves gyermek a nap legnagyobb részét a tv elôtt tölti; a tv azonban éjszaka is megszakítás nélkül szalad, s igen sokszor a felébredô gyermek újból a tv elé ülve tölti az idôt hajnalig. Statisztikai felmérések szerint a gyermekszobákban külön tv-készülék van: a bevándorlási háttérrel rendelkezô családok esetében több mint 65%-ban, míg a németeknél jóval kevesebb. Ez teljesen érthetô is: az Anatóliából bevándorolt család számára a nyugati civilizáció minden tartozéka ellenállhatatlan vonzerôvel bír, amelyeket birtokolni életcéllá avanzsált.

(Folytatjuk)

Berda József

(1902-1966)

Mint püspök, ha fôpásztori díszbe

öltözik, úgy öltözködöm külön én

szemet-vidító turistaruhámba

a ti tiszteletetekre, hogy méltón ünnepeljelek

titeket, messzirôl tündöklô hegyek s ti

rejtett völgyek, kik az Isten ölében

ültök, mióta áll a világ.

Akár a rajongó gyermek, kinek könnyû

madárként repül a lelke, úgy

húzom magamra én is a rövid

nadrágot, viharkabátom s a szöges

bakancsot, olyan örömmel! Hadd

izmosítsa-villanyozza csupasz térdem

és sápadt arcom az acélkék levegô!

Mert így esik ez jól s mert való: külön

ruha illik a különb lélekhez, ki hozzád

hasonul s beszélni akar veled, mély titkú

rengeteg – magas hegyek

és mély völgyek szelleme!

Ó fogadjátok hát gyermeki

megilletôdésem szavát most, hogy

közétek készülök s feleljetek ünnepi

ruhámra, mely a lelket fejezi ki, véget

nem érô lombsuhogással, az erdôk

vidám és szomorú színeivel, egyre áradó

illatáramotokkal, hogy áhítattal járhassak

bennetek, mikor megszáll a szépség bûvölete,

távol a romlott emberiségtôl.

Nosza, lendítsd meg magad, olyan

légy, mint a csikó s hajrá! fel,

fel a hegyekbe, mind magasabbra!

Csak addig élsz, míg bátorít barangoló

kedved, míg izmaid bírják az iramot egyre

felfelébb; megállás nélkül menni, menni,

csavarogni, hogy élj teli tûzzel, s lásd

a vidám világot: csak így menekülhetsz a halál elôl!

Öregek, s ti fiatalok – halljátok; el ne

hagyjátok már magatokat; repüljetek,

repüljetek ki a szabadba, a szabadság ölébe

erre mindig lesz idô! Nincs máshol édesebb,

szerelmesebb pihenés! Otthon gyötrôdni mindig,

szoba rabjának lenni? nincs, nincs ennél

nagyobb büntetés! Inkább nem élni többé, ha

netán megbénulna lábam s tespednem

kellene félhalottként! –

Óh, hegyek, völgyek és erdôk végtelen

vonulata: a ti fiatal fiatok vagyok még,

ne hagyjatok megöregedni soha már!

Ráduly János versei

Nyár van,

csupa izzó

hangulat,

a rét fölött

fény-zászlókat

bont a Nap.

Nyár van

ezer színû

ékesség,

örömünkbôl

gyöngyöt fûz a

kéklô ég.

Napraforgó

tányérjából

ebédel a

kéklô ég,

majd megosztja

mindenkivel

lubickoló

örömét.

Zápor paskolt végig

hegyet, völgyet, kertet,

párálló vetésben

a fürj dalba kezdett.

Ujjong most az ég is,

s hogy mindenki lássa,

szivárvány-szalagot

kötött a hajába.

Lötyögi Pityu

– Honnan telik nektek adriai ruccanásra, bolgár tengerparti bulira, santorini nyaralásra, Pityuka?

– Élelmesek vagyunk. Beszálltunk a vizsgatétel- bizniszbe. Én a kisérettségit vállaltam fel, Mami a maturandusok segítségére sietett, a Fater pedig már a jövô egyetemi tanév titkosított dossziéit kínálja a neten!

Két kibédi népmese

Egyszer a szegény ember macskája elment otthonról, mind ment eléfelé, hát egyszer kiért az erdôre. Ott összetalálkozott a farkassal. Kérdezte a farkas:

– Te miféle állat vagy, hogy így felborzolod magad?

– Én a szegény ember házimacskája vagyok, s jöttem világszerte nézni.

– Ej – mondja a farkas –, most szegôdj a szolgálatomba, mert az én birodalmamban minden állat engem szolgál.

– Én csak a gazdámat fogom szolgálni – válaszolt a macska.

Na, erre a beszédre megharagudott a farkas, s a macskát meg akarta fogni. De a macska felmászott a fára, fel a legmagasabb ágra. Onnan vicsorította vissza a fogát a farkas felé.

– Mi van – azt mondja a farkas –, hát a földön nem vagy legény, csak a fa tetején?

A farkas még várt egy darabig, de látta, a macska már nem is törôdik vele. Mindjárt eloldalgott be a nagy ciheres sûrûségbe.

– A második világháborúban katona voltam – kezdte a történetet Zsiga bácsi –, s az oroszokkal csatáztunk. Annyian voltak, hogy alattuk rengett a föld. Fel kellett venni velük a harcot. Én szuronyos voltam. Jött az orosz katona, szúrtam meg, s dobtam félre. Jött a harmadik, azt is megszúrtam. Úgyhogy körülöttem orosz katonákból nagy halommal lett.

– Hát ezt ki hiszi el, Zsiga bácsi?

– Várj, még van valami – mondta az öreg. – Jött az ebédidô, ugyi, katonaságnál pontos idôben volt az étkezés. Rögtön jelezték, hogy kell enni. Kiáltottam, hozzanak valami hosszú létrát, tudjak kimászni a hótt emberek közül.

Hát ez voltam én, szuronyos katona.

Ráduly János gyûjtése

Valamikor, nagyon régen, amikor a cseresznyefa akkora cseresznyéket termett, mint az alma, a tök pedig akkora volt, mint a cseresznyemag, élt a faluban két fiú. Az egyik olyan kicsike volt, hogy az asszonyok jól körül kellett nézzenek, nehogy elsodorják, amikor a kapu elôtt sepregettek. A nagyobbik pedig olyan magas, hogy a lányok délutánonként az árnyékába húzódtak, amikor nagyon sütött a nap.

Mindketten a jószívû vasorrú bába szomszédjai voltak. A bába kunyhójának Felszeg felôli oldalán a törpe, az Alszeg felé esô oldalán pedig az óriás fiú lakott.

Nagyon szerették bosszantani egymást. A kisebbik két kerítés lyukain is átbújt, hogy a nagyobbik fiú talpát megcsiklandozza, amikor az alszik.

A nagyobbik pedig azt eszelte ki, hogy amikor a kicsi a kertben dolgozott, áthajolt a jószívû vasorrú bába kunyhója fölött, és alaposan összeborzolta a kicsinek a haját.

Egy idô után eldurvult a játék. Az öcsike már oda jutott, hogy egy kihegyezett karóval kezdte szurkálni a nagynak a lábát, a nagy pedig száraz rózsafaággal borzolta a kicsit. – Ejnye, ejnye, fiúk – mondta a jószívû vasorrú bába –, ha így folytatjátok, abból semmi jó nem lesz. Rövidesen a lányokhoz fogtok járni. Az egyik sántán, a másik örökké bekötött fejjel. Ezt akarjátok ? – Nem, nem ! – válaszolták a fiúk.

– Na, akkor egyezzetek meg, hogy abbahagyjátok egymás bosszantását, és ettôl kezdve barátok lesztek.

A fiúk elfogadták a tanácsot. Megpróbáltak beszélgetni, de egyik sem hallotta jól a másik szavát. Egyre hangosabbak lettek. Már arról vitatkoztak, hogy ki kezdte, és melyiküknek kellene abbahagyni a másik bosszantását. Egyik sem engedett. Már a fél falu hallotta ôket, de ôk még mindig csak kiabáltak.

– Hát ez így nem megy – gondolta magában a jószívû vasorrú bába –, valamit tenni kell !

Bement a házba, és kihozott onnan két lócát. Elôzôleg bekente ôket valami varázsszerrel, majd elhelyezte a saját udvarán. Csendesen beszélt, mégis meghallották, amit mondott. – Gyertek át ide, és üljetek le, egymással szemben.

A fiúk engedelmeskedtek. A kicsi átbújt a kerítés alatt, és nagy nehezen felmászott az egyik lócára. A nagy fiú egyszerûen átlépett a kerítés fölött, és nyögdécselve ugyan, de ô is ráereszkedett a másikra. Alig-alig helyezkedtek el, máris megtörtént a csoda: a kisebbik nôni kezdett, a nagyobbik kisebbedett. Mindez csak addig tartott, amíg egyformák nem lettek.

– Nézzetek egymás szemébe ! – utasította ôket a bába. – A varázslat csak addig tart, amíg meglátjátok egymás szemében az igazat.

– Ellenségek vagytok-e? – kérdezte.

– Nem! – felelték a fiúk.

– Akkor jó! – mondta. – Legyen mindkettôtök szeme a másiknak tükre. Abból megtudhatjátok, hogy milyennek látjátok egymást. Nem nagy dolog, de hasznotokra lesz.

Majdnem naplementéig várt, s akkor megkérdezte:

– Nos, mit láttatok? Meséljétek el.

– Én nem láttam magam épp olyan kicsinek, mint amekkora vagyok, sem gonosznak, csak izgágábbnak a kelleténél, s boldogabbnak akkor, ha nagyobbat bosszanthatok.

– Én kisebbnek láttam magam, de lomhábbnak és sebezhetôbbnek. Ennek ellenére eléggé jóindulatú arc nézett szembe velem.

– Kezdetnek jó – nyugtázta a jóindulatú vasorrú bába. – Most fogjatok kezet és menjetek haza. Holnapig még gondolkodjatok. Ha mindketten okosak vagytok, holnaptól béke lesz köztetek.

Így is lett.

Mindketten azt álmodták, hogy tulajdonképpen egyformák, csak a természetük egy kicsikét más. A termetük is, de arról ôk nem tehetnek. Tény az, hogy ettôl kezdve jóban-rosszban együtt járt a két fiú, mint két igaz barát.

Székely-Benczédi Endre

A mozgalom 2002-ben Bandi Dezsô látogatásával kezdôdött, aki Csittszentivánon is megszervezte a faragókört. A gyerekek irányítását, a kör vezetését Székely Lajos testnevelés szakos tanár vállalta fel, s végzi azóta is elismerésre méltó alázattal, ügyszeretettel és olyan eredménnyel, ami faluszerte látható. A famegmunkálást hivatásul választó tanítványok mellett évrôl évre újabb nemzedékek tagjainak lelkébe lopja be sajátos népi motívumaink és azok megörökítésének, a fa alakításának szeretetét. Ennek a munkának szerves részét képezik az évente megrendezett kézmûvestáborok, amelyek során a helybeliek mellett a környéken vagy távolabb élô kis- és nagyobb diákokkal ismertetik meg e szép foglalatosság és egyéb kézmûvesmesterségek titkait.

A hétfôn megnyílt táborban közel 100 gyerek vesz részt. A helybelieken kívül Ákosfalváról, Mezôbergenyébôl, Mezôpanitból és Szentiván testvértelepülésérôl, Németkéribôl érkezett 12 diák, akiket két pedagógus kísért el. A faragászatra meghívott vendégek Bandi Dezsô volt tanítványai a már említett falvakból. A csittszentivániak vendégszeretetét bizonyítja, hogy önzetlenül 20 gyermek elszállásolására és ellátására vállalkoztak az idén is. A tábor megszervezését anyagilag a Mezôpaniti Polgármesteri Hivatal biztosította. Az iskola és az református egyház jó együttmûködését tükrözi, hogy biztosították a faragáshoz szükséges anyagot, s a megnyitón Balogh Károly lelkész a 90. zsoltárból vett idézettel kívánt eredményes munkát a táborozóknak.

A faragókör mellett, amelyet Székely Lajos és Magdás Károly marosvásárhelyi egyetemi hallgató irányít, a festészet, grafika iránt érdeklôdôkkel a bergenyei Ôsz Zoltán tanár, illetve a Némerkéribôl érkezett Sárosi Mária rajz-földrajz szakos tanárnô foglalkozik. Bogozásra Kónya Hamar Katalin, gyöngyfûzésre Szabó Magda tanítja az érdeklôdôket, akik a szálfûzéssel, a nemezeléssel és a bútorfestéssel is megismerkedhetnek.

A gyerekek bevallása szerint, akik közül egyesek már az elmúlt években is a tábor vendégei voltak, a kellemes idôtöltés, a szép minták kifaragása mellett a jó társaság vonzotta ôket Csittszentivánra. Váradi János, a Pakstól néhány kilométerre levô testvérfalu iskolájának vezetôje elmondta, hogy elsô látogatásuk annak a programnak a szerves része, amely során szeretnék elérni, hogy a város közelsége ellenére megtartsák a diákokat. Ez szolgálja az informatika, a mûvészeti oktatás fejlesztése, az erdei iskola valamint a délutáni program mellett az idei táborozás is, aminek célja a cserekapcsolatok fejlesztése. Egyébként a sporttanár igazgató vezetésével, aki mestere a cselgáncsnak, délutánonként bemutatókat tartanak. A tábor szombaton a fiatalok munkáiból készült kiállítással zárul.

Elôdöntôk

Németország – Olaszország 0-2 (0-0, 0-0)

Dortmund, 65000 nézô. Vezette: Benito Archundia (mexikói)

Németország: Lehmann – Friedrich, Lahm, Mertesäcker, Metzelder – Kehl, Borowski (73’ Schweinsteiger), Ballack, Shneider (83’ Odonkor) – Klose (110’ Neuville), Podolski.

Olaszország: Buffon – Grosso, Cannavaro, Zambrotta, Materazzi – Gattuso, Totti, Camoranesi (91’ Iaquinta), Perrotta (103’ Del Piero), Pirlo – Toni (74’ Gilardino).

Gólok: Grosso 119’, Del Piero 120+1’

Sárga lapok: Borowski 40’, Metzelder 56’, illetve Camoranesi 90’

Ha kizárólag a kedd esti teljesítményt tekintjük, Olaszország sikere megérdemelt, ám nem lehet átsiklani afölött, hogy Lippi legénysége mellé ezúttal is odaállt a proverbiális olasz szerencse. Miután Ausztráliát a 95. percben, Cantalejo játékvezetô jóindulatából megítélt tizenegyessel gyôzte le az olasz csapat, Németország ellen a 2x30 perces hosszabbítás záró momentumaiban, a 119. és 120. percben rúgott gólokkal gyôzött, s lökött egy egész országot a kétségbeesés karjai közé. S lám, az olaszok vb-döntôt játszanak, ráadásul gyôzelmi eséllyel (függetlenül attól, hogy ki nyerte a lapzárta után játszott második elôdöntôt), olyan körülmények között, hogy eddig szinte egyetlen komoly feladatot sem kellett megoldaniuk, futballozni pedig csak a házigazdák elleni elôdöntôben kezdtek.

Mert – íme a legendás olasz erôtartalékolási stratégia – az elôdöntôben, ahol a minden korábbi találkozón viszonylag meggyôzô teljesítményt nyújtó, ráadásul házigazda Németországot kapták ellenfélül, már egy teljesen más olasz csapatot láthattunk. S mert a németek sem tétlenkedtek, egy érdekes, helyenként színvonalas mérkôzés kerekedett ki, amelyben mindkét fél megszerezhette volna a gyôzelmet, ám a szerencse, a kapusok vagy a védelem megakadályozta a gólszerzést.

A hosszabbításban aztán egyértelmûvé vált, hogy az olaszok érdekeltebbek a találkozót dûlôre vinni még a tizenegyesek elôtt, hisz a statisztikák szerint ebben egyértelmûen a németek lettek volna esélyesebbek. Klinsmann csapata pedig elkövette a hibát, hogy nem reagált Lippi húzására, aki egy plusz csatárt küldött pályára. Amikor pedig már úgy tûnt, ismét tizenegyesek döntenek, Grosso kapott Tottitól egy remek labdát, s úgy helyezte – Lehmannt kikerülve – a játékszert a hálóba, mintha kézzel tette volna.

Egy perc volt még hátra, s a német mentalitásra jellemzôen Klinsmann azonnal támadni küldte legényeit. Del Piero azonban az elsô ellentmondáskor büntetett, s a német szurkolók buzdításával ellentétben (Wir fahren nach Berlin – Berlinbe utazunk) Olaszország játszik a volt birodalmi fôvárosban a döntôben, a németeknek meg kell elégedniük a stuttgarti bronzmeccsel.

Egy kérdés azonban nem hagy nyugodni? Mi lett volna, ha Fringst nem tiltják el az Argentína elleni meccs utáni kakaskodásért, hisz ô lett volna felelôs a gólpasszt adó Totti semlegesítéséért?

Jürgen Klinsmann:

"Nehéz elviselni, ha 120 perc elteltével marad alul az ember, de fejet kell hajtanom a csapatom elôtt. Fiatal együttest alkotunk, amelyben máris óriási tartás van. Igazi támadófutballt játszottunk, így a közönség új arcunkról ismert meg bennünket, ez remélhetôleg a bronzmeccsen is megmutatkozik. Ötven napot töltöttünk együtt, rengeteget gyakoroltunk, és ma csak hajszálnyival volt jobb az ellenfél. A folytatásról még nem döntöttem, jövô héten megbeszéljük a dolgot a feleségemmel."

Franz Beckenbauer, a szervezôbizottság elnöke:

"Túlzás lenne azt állítani, hogy az olaszok két góllal jobbak voltak. Mi is megérdemeltük volna a gyôzelmet, de a hajrában az ellenfél bizonyult szerencsésebbnek és okosabbnak. Ez volt az egyik legjobb meccs, amelyet az utóbbi idôben láttam."

Marcello Lippi:

"Most egyelôre kiélvezzük a pillanatot. Fantasztikus, egyedi élményen vagyunk túl, a fiúk egy egész ország lelkesedését újjáélesztették ma."

Joseph Blatter, a FIFA elnöke:

"Megértem a németek csalódottságát, hiszen nagyszerû sorozatuk szakadt meg ma. De ilyen a futball. Gratulálok nekik eddigi teljesítményükhöz, ezúttal elpártolt tôlük a szerencse."

Pelé, a brazilok háromszoros világbajnok legendája:

"Az olaszok egyszerûen jobbak voltak. A németeken látszott, hogy négy napon belül másodszor kényszerülnek hosszabbításra, és a ráadás második felében végül megtörtek az ügyesebb rivális ellen."

Kisebb rendbontások történtek Németország- szerte, miután a hazai válogatott kedden hosszabbítás után 2-0-ra kikapott Olaszországtól a labdarúgó- világbajnokság elôdöntôjében.

Miközben a diadalittas vendégek autós felvonulással ünnepelték a fináléba kerülést, a mérkôzésnek otthont adó Dortmundban 40 német szurkolót vettek ôrizetbe. A helyi rendôrség szóvivôje szerint szórványosan elôfordult, hogy dühöngô drukkereket kellett megfékezni, de komolyabb atrocitás nem történt.

Stuttgartban – ahol egy rendôrt sörösüveggel dobtak fejbe – 13-an kerültek rács mögé, míg Mainzban könnygázzal és gumibotokkal kellett szétoszlatni az egymásra acsarkodó német és olasz tábort.

Berlinben gyorsan és csaknem zökkenômentesen kiürült a szurkolói sétány (Fanmeile), amelyen több mint egymillió ember izgulta végig a hosszabbításos krimit.

A szombati bronzmeccsen Franciaországgal vagy Portugáliával találkozó házigazdák híveinek pozitív hozzáállását jelzi, hogy országszerte új jelszó van terjedôben: "Stuttgart szebb, mint Berlin". A harmadik helyért ugyanis a sváb metropolisban lép pályára a Nationalelf, míg a vasárnapi finálénak a fôváros ad otthont.

A Hivatalos Közlöny 2006. május 16-i 420. számában tették közzé a 2006/129. sz. törvényt, amely 2006. július 1-jén lépett hatályba, és tartalmazza a vidéki önkormányzatok által nyújtható ösztöndíjakat fiatalok szakképesítése érdekében. A törvény szerint azokban a vidéki helységekben, ahol szakképesítés nélküli vagy a nyugdíjkorhatár felé közeledô személyek látnak el közszolgálati feladatokat, a helyi tanács ösztöndíjat nyújthat azoknak a fiataloknak, akik nevelôi, tanulói, szociális asszisztensi, községi titkári (jegyzô), egészségügyi asszisztensi vagy bármilyen más, a község gazdasági és szociális mûködése számára szükséges szakmában kívánnak szakképesítést nyerni. Az évi költségvetés keretében a helyi tanácsok határozat formájában kijelölhetik: a) a szakmai tevékenységeket, amelyek számára kiírnak ösztöndíjat; b) az ösztöndíjból fedezhetô költségtételeket; c) az ösztöndíj nagyságát, az ösztöndíjas által látogatott tanintézmény jellege és földrajzi helye függvényében; d) az ösztöndíjakra szánt pénzügyi források nagyságát. Az ösztöndíjban részesülôk lakhelyének kötelezôen ott kell lennie, ahol tanulmányaik befejeztével dolgozni kívánnak. Egy személy csak egyszer részesülhet ösztöndíjban, és csak akkor, ha a fent felsorolt szakmákban kíván tevékenykedni. A helyi tanács &