Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A szánépítés ugyan már jó ideje nem aktuális, a lényeg azonban továbbra is érvényes: jó gazda már nyáron a télre gondol. Különösen érvényes ez mostanság, amikor az égbe szökô energiaárak következtében már a nyári kánikulában vacog a tömbházlakó foga, ha a fûtésidény jut eszébe, s nem gyôzi azon törni a fejét, hogy miként lehetne elfogadható szinten tartani a téli hónapok költségeit. Különösen, hogy az eddig üdvözítôként beharangozott megoldásoknak rendre megmutatkoznak az árnyoldalai. Az egyéni hôközpontok a beszerelés szinte kifizethetetlen költségei mellett a karbantartás és a kötelezô idôszakos ellenôrzések miatt a végelszámolásnál az elképzeltnél sokkal drágábbnak bizonyulnak (a lassan elavuló központok révén a tömbházakban jelentkezô potenciális veszélyforrásról nem is beszélve), a költségmegosztós rendszer pedig, a hangzatos reklám ellenére, eddig csupán a botrányok megszaporítására és némely cég meggazdagodására volt alkalmas, persze azoknak a kispénzû lakóknak a kárára, akik bedôltek a 40%-os megtakarításról szóló meséknek.

A hôenergiára vonatkozó kormánystratégia legújabb gyöngyszeme pedig ismét azokon készül egy nagyot csattintani, akik nem csúcsmenedzseri fizetésbôl tengetik életüket, netán egy kisnyugdíjból kényszerülnek megélni.

Arról volna szó, hogy a kormány meghirdette a régi tömbházak hôszigetelô programját, a városok pedig nekiálltak az alkalmazásnak. A polgármester közleményébôl tudhatta meg az olvasó, hogy amolyan szándéknyilatkozat benyújtására ösztökélik a tulajdonosi társulások közgyûlését anélkül, hogy bármit is tudnának a program részleteirôl. A csôbehúzás technikája. Nem vagyok szakembere a területnek, elfogadom, hogy némi javulást hozhat a lakások hôkomfortjában a falak, nyílászárók szakszerû szigetelése, az alapvetô gondom azonban az, hogy – mindamellett, hogy a kormány is hozzájárul a tetemes költségek fedezéséhez – a lakókra is olyan összegek hárulnak önrészként (1000-3000 euróról szólnak az elsô becslések), amilyeneket csak kevesen tudnak kifizetni.

Persze mindez nem kötelezô, önként jelentkezôket várnak. Vagy mégsem? A kollektív tulajdon feloldhatatlan dilemmája, hogy amennyiben a lakók közgyûlése 50% plusz egy szavazattal a felújítás mellett dönt, egy olyan költség fedezése mellett kötelezi el magát, amely egyrészt nem pontosan ismert (de hogy igen sok pénz, az teljesen biztos), másrészt azokat a lakókat is elkötelezi – egy ferdén értelmezett demokrácia nevében –, akik a döntés ellen voltak, mert nem képesek ilyen nagyságrendû összegeket elôteremteni.

Vajon kényszeríthetnek-e bárkit, hogy anyagi lehetôségeit jóval meghaladó szinten költekezzen, s közben ráadásul mindezt úgy állítsák be, hogy kegyet gyakorolnak vele? Csak reménykedhetünk, hogy jogállamban aligha. Bármennyire is nagy üzletet kínál némely építônek a program, s bármennyire érdekeltek bizonyos társulás-elnökök "élen járni" az ügyben. Figyeljünk hát oda a közgyûléseken!

Nemsokára átadják a marosvásárhelyi Cutezantei utcát, amelyet a helyi költségvetésbôl teljes egészében felújítottak. Tegnap hozzáfogtak a Horea, Aurel Filimon utcák fôjavításához. Elôször a gázszolgáltató vállalat és az Aquaserv Rt. cseréli ki a vezetékeket, majd teljesen új aszfaltszônyeget terítenek le. Ugyanilyen cseréket és aszfaltozást végeznek majd az 1918. December 1. utcában és folytatják a Poklos-patak két oldalán a Tudor Vladimirescu út rehabilitálását a Dózsa György utca és a Fortuna közti szakaszon. A Poklos-patak mellett felszólították azokat a magánszemélyeket, akik területükkel, épületeikkel a patak partjáig terjeszkedtek, hogy szabadítsák fel az úttest nyomvonalát, mert az említett szakaszt is összekötik a meglevô úttal. A közeljövôben, a helyi tanács által is elfogadott program szerint felújítják a Margaréta, a Tutajos és a Bôség utcákat. Két sétálóutcát is létesítenek majd. Az egyik az Arany János lesz, amelyet a munkálatok után hétvégente lezárnak és ide különbözô mûtárgyakat, emléktárgyakat árusító kirakóvásárt létesítenek. A jövôben lezárják a Nyár utcát, amelyet dísz világítótestekkel látnak el, innen lehet majd gyalog megközelíteni a Somostetôt, amelyet szintén át fognak rendezni.

– A Demokrata Párt szervezte és felvállalta politikailag a múlt hét csütörtökön, Marosvásárhelyen a Tudor Vladimirescu és az 1989. December 22. negyedet összekötô út megépítését támogató referendum kiírását szorgalmazó demonstrációt – mondta többek között Dorin Florea polgármester, a Demokrata Párt megyei elnöke szokásos heti sajtótájékoztatóján, amelyen még szó esett az anyanyelvhasználatról és a közszolgáltatásokról is.

A polgármester a továbbiakban kifejtette: a Demokrata Párt és a maxitaxisok szövetsége nyújtotta be a kérvényt a polgármesteri hivatalhoz, amelyet jóváhagyott, az útvonalat pedig a közlekedésügyi bizottság állapította meg, amelynek nem tagja. A menetoszlop betartotta az útvonalat és az engedélyezett határidôt, incidens pedig nem történt. Arra a kérdésre viszont, hogy ki finanszírozta a gépkocsik benzinfogyasztását, a polgármester nem válaszolt. A továbbiakban a referendummal kapcsolatosan a polgármester elmondta, a csütörtöki tanácsülés képmutatás volt. Mert a tanácsosok kifejezték ugyan akaratukat a terelôút megépítésére, mégis a referendum ellen szavaztak. S ebben nem is vádolhatja egyértelmûen az RMDSZ- t, hiszen más pártok között is voltak olyan "tévelygôk", akik ellene szavaztak. Az RMDSZ-t viszont politikailag dorgálta meg a polgármester. Azt mondta, a szavazatuk politikai erôdemonstráció volt, ahelyett, hogy koalíciós partnerként támogatták volna a tervet. Nem lehet ennyire kétszínû módon viselkedni" – jelentette ki.

Florea elmondta, a tanácsülés végén ugyanolyan körülmények között, ahogy a közszállítási eszközökön közlekednek a marosvásárhelyiek, elvitte a tanácsosokat Koronkára, ahol a helyszínen is megnézték, honnan indulna a tervezett út. De úgy tûnt, hogy ez hiábavaló volt, mert a tanácsosok ekkor sem értették meg teljes mértékben elképzeléseit. Olyan javaslatokat tettek a helyszínen, ami kivitelezhetetlen. A tanácsosok nincsenek tisztában azzal, hogy a város területén kívül esô terveket nem támogathatnak helyi költségvetésbôl, másfajta pénzügyi forrásokat kell ezekre keresni. Elkerülhetetlenül a város fejlôdik és a környékbeli községekkel közösen kell kidolgozni a terveket, ezért jó, hogy megalakult a nagyvárosi övezet egyesület. A polgármester kritizálta a megyei tanács terveit, a módszert, ahogyan ezeket kidolgozzák, mert, mint mondta, nem hangolják össze a realitásokkal, a szükségletekkel. Azok, akik a város két negyede között a forgalmat továbbra is a Papiu utcán keresztül képzelik el, középkori módon gondolkodnak – minôsített a polgármester.

Népújság: A referendumot elvetette a tanács, nem történt elôrelépés az ügyben. Ebben a helyzetben mit tehet a polgármester?

– Nem mondok le arról az ötletrôl, hogy a városlakók véleményét megkérdezzem a fejlôdési tervekkel kapcsolatosan. Nem fogok visszalépni és a terveken sem módosítok. Egyrészt, mert a tanácsosok által javasolt út nyomvonala 1,6 km-re van a városhatárt jelzô táblától, idáig nem utazik majd el senki, másrészt pedig azok érdekében sem döntök, akik a somostetôi erdô alatt (sz.m.: a Koronka felôli részrôl van szó) földterületeket vásároltak fel annak érdekében, hogy amennyiben ott halad majd az út, jó drágán, haszonnal eladják ezeket. Politikai offenzívát indítok a városfejlesztési tervek megvalósításáért, mint pl. a Poklos-patak befedése, a terelôút nemcsak a két negyedet összekötô, hanem a Segesvár–Nyárádtô irányában megépítendô szakaszának a megvalósításáért – mondta válaszként a polgármester.

Az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa legutóbbi ülésén Frunda György szenátor elmondta, az a jog ér valamit, amit gyakorolnak. Ilyen a magyar nyelv használata a tanácsüléseken. Ez is szóba került a tegnapi polgármesteri sajtótájékoztatón. Dorin Florea kifejtette:

– Meggondolatlan és illetlen gesztus lenne, ha magyarul beszélnének a tanácsülésen. Igaz, erre minden feltételt megteremtett, van a hivatalnak fordítója, így tolmácsolhatják a tanácsosok felszólalásait, de az ilyen jellegû felvetéseknek ma nincsen helye Romániában. Értsék már meg, hogy Románia Alkotmányának 1. szakasza kimondja, hogy az ország egységes nemzetállam, ezt csak egy referendummal lehet megváltoztatni. Florea szerint nem a politikum kellene eldöntse az anyanyelv és az ország nyelvének a használatát, hanem a mindennapok gyakorlata, hiszen ma Romániában egy fiatal könnyebben tud elhelyezkedni, ha tökéletesen ismeri az ország nyelvét. Nem a székelyföldiek "agyával" kell e témát megközelíteni – vélte Florea.

Dorin Florea ismét kritizálta a kormányt. Elmondta, egyesek a liberalizmust úgy értelmezik, hogy bizonyos egyéneket, személyeket hoznak elônyös helyzetbe a törvényekkel. Itt elsôsorban megemlítette a június 7-én kibocsátott 51-es számú törvényt, amely az áramszolgáltatást szabályozza.

– Többször szót emeltem azon furcsa helyzet ellen, hogy a városi közvilágítási hálózatot a polgármesteri hivatalok költségein kellett eddig karbantartani, mi több, az új villanyoszlopokat is a helyi közigazgatás vásárolta meg, majd ezt át kellett adni a villamosenergia-szolgáltatónak. Az új törvényben elôirányozzák (43. cikkely), hogy az áramszolgáltató cég privatizálása után a helyi közigazgatási egységek területén levô hálózatot kártérítés ellenében a polgármesteri hivatalok a törvény megjelenésétôl számítva három éven belül megvásárolhatják. Ez rablás – vélte a polgármester. Aki a továbbiakban kifejtette, így gazdagodhatnak meg egyesek közpénzeken.

Ehhez hasonlóan a polgármesteri hivatalok számára elônytelen intézkedéshozatalt sürget a Cogen Egyesület (sz.m.: a kogenerált hôenergia- és fûtésszolgáltatókat tömörítô egyesület) is, amellyel a polgármester nem ért egyet. Az egyesület azt szeretné, hogy január elsejétôl, miután az unió követelményeinek megfelelôen megszûnik a fûtés állami támogatása, a szubvenciókat helyi tanácsok vállalják fel. Ez állami beleszólás lenne a helyi közigazgatásba, így csorbulna az autonómia, vélte a polgármester, aki a municípiumok föderációja vezetôtanácsának tagjaként is elutasította az ötletet.

Mihail Hardau tanügyminiszter hétfôn kijelentette, hogy az érettségi elkövetkezendô vizsgáira kicserélik az összes eddig kiállított tételt.

Hardau hétfôn elmondta a Mediafax tudósítójának, azért döntött így, hogy megóvja a vizsgázó gyerekeket, miután vasárnap éjjel a Gândul napilap egyik újságírója megvásárolta a román nyelv és irodalom írásbeli vizsgatételeit. Ugyanakkor elmondta, hogy továbbra is titokban marad a vizsgatételek átutalásának a módja. "Az érettségi vizsga megszervezésében léteznek bizonyos szakaszok, amiket feltétlenül titokban kell tartanunk, mivel a vizsgák biztonságos lefolyását hivatottak megteremteni" – tette hozzá a tanügyminiszter.

Nemrégiben szörnyülködhettünk azon, hogy egy bukaresti gyermekkórház ablakából egy másfél éves gyerek kiesett, s a hét végén hasonló tragédia történt Marosludason is, ahol egy négyéves kisfiú zuhant ki a helyi kórház gyermekosztályának második emeleti helyiségébôl. Ruja Vasile amolyan elhagyott gyermek volt, akit márciusban felejtettek a kórházban.

A gyerekrészleg Ludason egy épületben van a polgármesteri hivatallal. Ennek homlokzatát nemrégiben újították fel, s emiatt leszerelték a kórházi részleg ablakán levô rácsokat. A munkálatok elvégzése után a polgármester kérésére a kórház vezetôsége nem tette vissza a rácsokat, mivel szerdán kezdik el a részleg korszerûsítését. Ilyen körülmények között szombaton az egyik anyuka arra lett figyelmes, hogy a házasságkötô terembôl egy esküvô résztvevôi távoznak. Kinézett az ablakon, s mivel ismerôseit fedezte fel a násznépben, gyorsan leszaladt, hogy üdvözölje ôket. Az ablak nyitva maradt, s a kórházban lakó kisfiú odaszaladt és kinézett, majd elvesztette az egyensúlyát és kiesett a második emeletrôl – tájékoztatott dr. Morariu Silviu megyei közegészségügyi igazgató, aki hozzátette, hogy abban a pillanatban a szolgálatos orvos éppen egy sürgôsségi esetet látott el. A helyszínre sietô mentôsök illetve a kórházi alkalmazottak már csak a négyéves kisfiú halálát tudták megállapítani, akinek a fejreesés miatt szétrobbant a koponyája.

A gyerek, akit valójában kegyelembôl tartottak a kórházban, egyébként egészséges volt, állapították meg a boncolás során – tájékoztatott dr. Hecser László, az Igazságügyi Orvostani Intézet vezetôje.

Több olvasónk jelezte, hogy tegnap a július 7-9-e között Ratosnyán sorra kerülô Maros-völgyi népi mûvészetek fesztiválját népszerûsítô óriásplakát jelent meg a néhai város-, ma megyeházaként mûködô épület tornyán. Jogos a kérdés: szabad-e mûemlék épületeket hirdetés-reklámozás céljára felhasználni? Mert a pannó a magasban nem is annyira szembetûnô, mint inkább szenzációhajhász megoldás. S ha az ügyködôk nem gondoltak volna rá: nem kívánt precedenst teremthet. Tán épp ez volt a szándék?

Véget ért a határon túli magyar színházak fesztiválja Kisvárdán. A 18. seregszemle díjain négy társulat osztozott, a legtöbb elismerést azonban a marosvásárhelyiek hozhatták haza. A tíz napon át zajlott elôadássorozat zsûrije két vásárhelyi produkciót, két színészt és egy rendezôt tartott díjazásra érdemesnek. Mellettük a sepsiszentgyörgyi és a szabadkai színház elôadásai illetve több társulat mûvészei részesültek kitüntetésben.

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház mûvészei az Oktatási és Kulturális Minisztérium díját vehették át Beckett Godot- ra várva címû mûvének igen színvonalas elôadásáért – közölte a rendezvény házigazdája, Nyakó Béla.

Az Illyés Közalapítvány díját a Szabadkai Népszínház magyar tagozata kapta; a társulat Mezei-Pálfi-Szôke-Brestyánszki Záróra címû darabját mutatta be.

A közalapítvány másik fesztiváldíját a marosvásárhelyi Színmûvészeti Akadémiai Mûhely társulatának ítélte oda a zsûri, a Valahol Szecsuánban címû átdolgozott mû elôadásáért.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye díját a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata érdemelte ki Csehov Cseresznyéskert címû darabjával.

Az igazgató tájékoztatása szerint a közönség is díjazta a legjobb elôadást, a nézôknek Friel Pogánytánc címû produkciója tetszett a legjobban az Újvidéki Színház elôadásában.

Nyakó Béla elmondta azt is: két színmûvész, Ábrahám Irén, az újvidéki Magyar Színház és Csíky Ibolya, a nagyváradi Állami Színház tagja életmûdíjat vehetett át.

Az elôadásokon nyújtott egyéni alakításért különdíjban részesült B. Fülöp Erzsébet (marosvásárhelyi Színmûvészeti Akadémiai Mûhely), Trill Zsolt (beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház), Tompa Klára (marosvásárhelyi Nemzeti Színház), Faragó Edit és Elor Emina (újvidéki Magyar Színház), Bakos Árpád (Szabadkai Népszínház), Nagy Orbán (szatmárnémeti Északi Színház), valamint Szalma Hajnalka (székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház). A szintén marosvásárhelyi Barabás Olgát rendezôként díjazták.

A fesztiválon részt vevô négy szomszédos ország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna tizenhat magyar társulatának 32 elôadását, illetve a kísérô rendezvényeket, koncerteket mintegy 15 ezren tekintették meg Kisvárdán – emelte ki Nyakó Béla igazgató.

Jegyzet

Reggel fél hétkor indulunk vidékre. Elôre megbeszélt helyen beülünk a limóba. Negyed nyolcra a helyszínen vagyunk, ahol pompás villásreggelivel várnak. Megalapozzuk a munkanapot serényen, majd pontban nyolckor kezdünk. Belép az elsô öt felelô. Kissé izgulnak, de azért megy minden simán. Ez már a harmadik szóbeli vizsgájuk.

Az elsô feleletek még félénkek, mi is tapogatózunk, de aztán mindkét fél belejön, mint úrifiú a pofozkodásba. Az elsô tétel szövegértelmezés. A szövegek nem nehezek. Márai-dömping van, talán mert szép és könnyen elemezhetô, vagy mert ez a divat. A második tétel a nehezebb: ennél kell számot adni a tanultakról. A kihagyott, meg nem értett, elsikkadt leckékrôl. És a végén a rettegett kérdések, amelyek igazán rávilágítanak, érti is a diák, amit megtanult vagy sem.

Trendiek vagyunk. Az a lényeg, hogy kihozzuk a gyerekbôl, amit tud. Néha egész mélyre kell bányászni. Le kell fejteni a szorongás, a vizsgadrukk és a "tudom, hogy ezt nem tudom" burkait az életbe frissen belépô, amúgy évközben nagyszájú, de most igazi gyerekként megnyilvánuló ifjak lelkérôl. Senki sem ad vissza tételt. Minek? Húzhatsz egy ennél rosszabbat is, és még két jegyed ugrott is. A szabál az szabál.

Mindenkit tudása szerint kérdezünk, s ha nem érti a kérdést, együtt gondolkodunk. A tudás szövete néha fölfeslik valahol, parafrazáljuk József Attilát, akirôl van tanuló, aki nem is hallott. Ez fáj. De nincs mese. Megyünk tovább. Nem vágunk. Nem vagyunk mi mészárosok. Hiszen mindenki tud valamit, hát furulyálunk, csalogatjuk elô nemcsak a tudást a fejbôl, hanem a lelket is ezekbôl a gyerekemberekbôl. Mert mindenkiben van érték.

És kiderül, hogy iskola mellett sokan dolgoznak már. Terveik vannak nyárára, de van aki tovább lát, egyetem, szakma, karrier. Vannak esti tagozatosok, sokuknak családja van, gyereke. Csak egyvalami hiányzik. Az a bizonyos érettségi. Egy papírfecni hivatalos pecséttel, mely talán elôbbre vinné ôket az életben. Vagy egyszerûen a lelküknek hiányzik. Önbecsülést ad(na). Tiszteljük ezeket az embereket, akik megpróbálnak munka és család mellett erre is idôt és energiát szánni. Az igazi kihívás az írásbeli lesz, ahol leírva áll majd a rettentô tanulság, hogy ezekre az emberekre nem figyelünk eléggé, hagyjuk, hogy elkallódjanak. Hullanak a rostán. Mert a tudás szép és hasznos. Felemelô érzés és gôgössé tesz mindannyiunkat. Igen, minket, értelmiségieket, akik felelôsek vagyunk értük is. Ilyenkor a kis herceg újra és újra meghal bennünk, mert elhagyunk egyetlen rózsát az ezer rózsa kedvéért. Nem látjuk a rózsát a rózsáktól. Ez egyik hátránya a tömegoktatásnak.

Hát igyekszünk emberségbôl átmenô jegyet szerezni! Idôbe telik, lassan haladunk, de megéri. Hogy holnap reggel szembenézhessünk a tükörrel. Remélem, sikerült.

"Szûz Mária tisztelete híd lehet a keresztények és a muzulmánok között" jelmondattal kampányt indított a két vallás közti szálak erôsítésére a Corriere della Sera milánói lap fôszerkesztôjének helyettese, az egyiptomi származású, muzulmán vallású Magdi Allam.

A lap hasábjain felszólította az Olaszországban élô muzulmánokat, hogy zarándokoljanak el új hazájukban a Mária-kultusz kegyhelyeire, és "igyekezzenek párhuzamokat felfedezni". Mária ugyanis a Koránnak is központi alakja, a muszlimok szent könyve egy egész szúrát (fejezetet) szentel neki – magyarázta a vezetô újságíró a Zenit katolikus hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Emlékeztetett arra, hogy muzulmán többségû országokban – például Törökországban, Egyiptomban és Szíriában – is fontos Mária- kegyhelyek vannak, amelyekhez muzulmánok éppúgy elzarándokolnak, mint keresztények.

A történelem jelenlegi szakaszában fontos meghatározni azokat az értékeket, jelképeket és alakokat, amelyek, illetve akik közösek a különféle vallásokban és kultúrákban – vélekedett Allam. Javasolta, hogy a Loretóba – Olaszország legfontosabb Mária- kegyhelyére – irányuló zarándoklatot tegyék "a muzulmánok és a katolikusok együttlétének és lelki közösségének alkalmává". Vittorio Messori olasz katolikus publicista lelkesen felkarolta Allam ötletét. Maga is úgy vélekedett a Corriere della Serának írt cikkében, hogy a Mária-kultusz kiindulópontja lehet a keresztények és a muzulmánok közti párbeszéd felújulásának.

Soros megítélése szerint az egész világrend megrendült Bush politikája következtében, mivel Bush kormánya nacionalista szemlélettel közelít a világpolitika kérdéseihez, és ezzel nacionalizmust gerjeszt a világ más részein is, labilissá téve vele az egész világot.

Szavai szerint a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta az Egyesült Államok "csalhatatlansági komplexusban szenved". "Azóta Amerika határozza meg a feladatokat az egész világ számára, az összes többi országnak pedig az a dolga, hogy megoldja e feladatokat" – mondta az amerikai folyóirat internetes honlapján közölt interjúban.

Hozzátette: Washington ráadásul téves feladatot szabott meg a világ számára a terrorizmus elleni háború meghirdetésével. A végtelen háború a láthatatlan ellenséggel szemben a céllal ellentétes eredményre vezet. Fenyegeti a demokráciát, nem erôsíti, hanem rontja az Egyesült Államok nemzetközi pozícióit, és kárt okoz az amerikaiaknak. A folyamatos háború lehetôvé teszi az elnök számára, hogy túlzott hatalmat összpontosítson a kezében, és hogy "hazafiatlanságban marasztaljon el" bárkit, aki bírálja ôt. A kritika lehetôségének korlátozása aláássa a nyílt társadalmat – mondta.

Véleménye szerint a terror elleni háború elképzelését sutba kellene dobni, mert akadályozza a haladást, és elkendôzi a valóságot. Ráadásul "a láthatatlan ellenséggel vívott harcban sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy ártatlan embereket ölünk meg, mint a hagyományos háborúkban" – mondta. Megfogalmazása szerint Washington "kolosszális hibát" követett el az Irak elleni háborúval.

2004-ben Soros több mint 25 millió dollárt költött magánvagyonából arra, hogy elejét vegye Bush második elnöki idôszakra való újraválasztásának. Kérdésre felelve kijelentette: a törvény által megengedett maximális összeget áldozza arra az ôsszel esedékes idôközi választások kampányában, hogy segítsen a demokratáknak felülkerekedni a kongresszus legalább egyik házában, mert legfôbb törekvése, hogy hozzájáruljon az Egyesült Államok politikájának megváltoztatásához.

Kína – ha csak kis különbséggel is, de – megelôzte Nagy-Britanniát, és a világ negyedik számú gazdaságává vált, derül ki a Világbank legfrissebb számításaiból. A Világbank számítása szerint a kínai hazai össztermék (GDP) tavaly 2,263825 ezer milliárd dollár volt, 94 millió dollárral, azaz 0,004 százalékkal több, mint Nagy-Britanniáé.

Kína kényelmes többletet ért el, az országok GDP-jét a jelenlegi árfolyamon számítva át dollárra. A Világbank az összevetés alapjául az országok nemzeti össztermékét (GNP) teszi meg, ezt az árfolyam-átváltás úgynevezett Atlas- módszerével teszi mérhetôbbé, hároméves átlag alkalmazásával simítva ki az ingadozások hatását. A Világbank így elkészített elsô három helyén nem változott a sorrend: Egyesült Államok, Japán, Németország. Kínában a GDP az idei elsô negyedben 10,2 százalékkal bôvült a tavalyi elsô negyedhez képest. A kínai gazdaság tavaly az utolsó negyedévben 9,9 százalékkal nôtt az egy évvel korábbihoz képest, és ezzel a tavalyi évi átlagos GDP-növekedés is 9,9 százalékos lett változatlan áron; abszolút értékben 18,232 ezer milliárd jüant (2,261 ezer milliárd dollár) érve el, a kínai statisztikai hivatal számítása szerint. 2004-ben 10,1 százalék, 2003-ban 10,0 százalék, 2002-ben 9,1 százalék volt a gazdasági növekedés.

Az IMF az idei évre 9,5 százalékos GDP- bôvülést vár a szeptemberi elôrejelzésben szerepelt 8,2 százalék helyett. Jövôre a kínai GDP várhatóan 9,0 százalékkal nô az IMF szerint.

A Barclays Capital térségi elemzô csoportja az eddigi 9,4 százalékról 10,0 százalékra emelte a kínai gazdaság növekedésére adott, 2006-ra szóló elôrejelzését, és a jövô évi prognózist még nagyobb mértékben, 8,9 százalékról 9,6 százalékra módosította. A cég arra számít, hogy a 2008-as kínai GDP-növekedés is a jövôre várthoz hasonló ütemû lesz.

A News of the World, a legnagyobb vasárnapi brit bulvárlap exkluzívja szerint az elmérgesedett vita tárgyát az képezi, hogy Kamilla nem hajlandó olyan mértékben kivenni részét a királyi protokollból, ahogy azt Károly elvárná tôle. A trónörökös azt szeretné, ha neje több nyilvános közszereplést vállalna, a hercegnô azonban ezt "makacsul visszautasítja" – áll a beszámolóban.

A viszály úgy elfajult, hogy Károly egy alkalommal dühében darabokra rugdalt egy nagy értékû, antik karosszéket.

Kamilla végül a múlt héten, "nem erre szerzôdtem" felkiáltással elviharzott londoni rezidenciájukról, a Clarence House-ból, és visszament Wiltshire grófságbeli régi családi házába, hogy "eltöltsön egy kis idôt magában" – írta a News of the World, amely szerint a trónörökösné több fontos programon is lemondta részvételét.

A lap udvari forrása szerint Kamilla már a közös nyári vakáció tervét is felülvizsgálat alá vette. A trónörökös házaspár Görögországban találkozna a hercegnô nôvérével, Kamilla azonban annyira megdühödött, hogy kész egyedül elutazni.

A beszámoló szerint a hercegnô úgy emlékszik, hogy a tavalyi esküvô elôtt megállapodott Károllyal: csak korlátozott mértékben vállal királyi protokoll-programokat.

Károly évente hatszáznál is több hivatalos megjelenést bonyolít le, és azt szeretné, ha felesége is hasonló aktivitással venne részt a közéletben. Kamilla azonban tavaly mindössze 34 önálló programon vett részt, és 196 esetben jelent meg férje oldalán nyilvános eseményeken.

A trónörökös egykori helyettes magántitkára, Mark Bolland a lapnak azt mondta: Kamilla "hajmeresztôen lusta ... saját rokonainak egyike is úgy jellemezte, hogy ô a leglustább a XX. században Angliában született nôk közül".

Károly és Kamilla több évtizedes, mindkettôjük részérôl elismerten házasságtörô viszony után, tavaly tavasszal kelt egybe, szerény polgári ceremónián, de a trónörökösné kezdettôl jóval alacsonyabb státusban van, mint Károly kilenc éve autóbalesetben elhunyt elsô felesége, Diana volt.

Diana a mindenkori brit trónörökös feleségének kijáró walesi hercegnôi címet viselte, és az 1996-ban bekövetkezett botrányos válásig a királyi fenség megszólításra tarthatott igényt. Kamilla azonban – akit az alattvalók egyöntetûen felelôsnek tartanak Károly és Diana házasságának tönkretételéért, és akit Diana annak idején csak úgy emlegetett, hogy "az a rottweiler" – nem kapta meg, sôt állítólag nem is igényelte ezeket a titulusokat az esküvô után sem.

Markó Béla:

Markó Béla a szombati SZKT-ülésen határozottan letette a garast. Felhívta a koalíciós partnerek figyelmét, hogy a szövetség egy másfél milliós magyar közösség önálló, szabad képviselôje a parlamentben és a kormányban. Ugyanakkor kijelentette, hogy az RMDSZ sem a kisebbségi törvény, sem más fontos döntések folytán nem lesz zsarolható, illetve, hogy senkinek sem lesz sem a kiszolgálója, sem a csatlósa.

Az elnök arról beszélt, hogy az RMDSZ számára miféle kihívásokat jelent az, hogy Románia, ezen belül Erdély s a magyar közösség hamarosan határok nélkül bent lesz az EU-ban, határok nélkül együtt lesz sok más magyarral, együtt lesz Magyarországgal az Európai Unióban. Ezért, jelentette ki, az elkövetkezô idôszakban hangsúlyosan kell beszélni a nemzetállamokról.

A XIX. század, mondta, a nemzetállamok létrejöttének euforikus lendületében, a XX. század a már létrejött nemzetállamok hatalmas kártétele jegyében telt el: két világháború Európában, totalitárius rezsimek, szélsôséges ideológiák jellemzik. "Elnyomott kisebbségek, elnyomott régiók, visszaszorított, néhol fölszámolt etnikumok azok a szomorú mérföldkövek, amelyek a XX. századi visszatekintésünket jellemzik. A XXI. sz. az a rendkívül fontos idôszak, amelynek részesei és sok tekintetben felelôsei is vagyunk mindannyian, ki-ki a maga helyén: RMDSZ és önkormányzati vezetôk, akik bármilyen szempontból felelôsséget vállaltak a magyar közösség sorsáért, részesei annak, ami történik. Ez pedig Európában a nemzetállamok alkonya". Az elnök szerint nem egy olyan EU-ba kerül be Románia, amely egyszer s mindenkorra meghatározza a maga kereteit, szabályrendszerét, a különbözô közösségek egymáshoz való viszonyát. Egy olyan Európába kerül be, amely mozgásban van, mozgásban lesz az elkövetkezendôkben is és amelynek jövôje attól is függ, hogy mi mit gondolunk majd az elkövetkezô idôszakban errôl az Európáról.

A továbbiakban arra mutatott rá, hogy Európa átrendezôdik. "Aki megfigyelte, mi történik ezen a földrészen, láthatta, mi történt Katalóniában vagy az unión kívül, Montenegróban, Koszovóban, hogyan körvonalazzák saját jövôjüket nemzetek, államok, de ez a tendencia összességében a nemzetállamok alkonya. Viszont ez azt is jelenti, hogy itt Romániában és másutt Európában óriási erôvel és vehemenciával leszünk még tanúi a nacionalizmus, az idegengyûlölet föllángolásának, azoknak az ellenreakcióknak, amelyek fékezni akarják, próbálják majd visszafogni ezt a folyamatot. A kisebbségek szempontjából viszont hajnal és fellélegzés lehet egy jól értelmezett, jól kialakított szabályok szerint mûködô Európai Unió".

Romániában, sôt a kormánykoalícióban is ütközik ez a két szemlélet, érzékelhetô ma is, talán még jobban, mint ezelôtt pár esztendôvel. Romániában ma, amikor az RMDSZ a kormánykoalíció tagja, nap mint nap szembe kell néznünk azzal, hogyan próbál visszaütni a nacionalizmus, hogyan próbálja visszaszorítani azt a folyamatot, amelytôl szabadulni nem lehet és nem is szabad, ami a fô akarata mindenkinek ebben a pillanatban. Ezt érzékeltetendô utalt arra, ami a minap történt a szenátusban, amikor egyetlen szavazaton múlott, hogy a volt kolozsvári polgármester javaslatára nem törölték a módosított közigazgatási törvénybôl a 20%-os nyelvhasználati szabályozást. Mint mondta, a módosított 215-ös törvény jobb lett végül, mint az eddigi, hiszen fontos eredményként mutathatja fel azt, hogy sikerült bevinni, hogy akkor, ha 20% alá csökken valahol a lakosság, a szerzett jog alapján továbbra is érvényes a nyelvhasználati jog a kétnyelvû feliratok, a nyelvhasználat joga a hatóságokkal való kapcsolatban. Sôt, ugyanebben a törvényben sikerült azt is szabályozni, hogy ne a tanácsosok 1/3-ának kérésére lehessen tanácsüléseken használni az anyanyelvet, hanem legyen elegendô a tanácsosok 1/5-ének a kérése. Alapvetôen jónak nevezte a törvényt más vetületeiben is: nagyobb szabadságot és több hatáskört biztosít a jegyzôk tekintetében a helyi és megyei önkormányzatoknak, mint az eddigi. De ugyanakkor, mondta, az az árnyék, amelyre utalt, ott volt a vita során, és amely figyelmeztetett arra, hogy Romániában még ma sem visszafordíthatatlan mindaz, amit az etnikumközi viszonyokban elértünk, még ma is semmissé tehetô, hiszen látható, hogy nagyon sok RMDSZ-szervezet, polgármester, tanácsos hajlandó azt gondolni, hogy szabott mederben haladunk ma már elôre, ahol ki-ki él a maga lehetôségével, de kevésbé fontosnak tartja azt, hogy egymásra támaszkodjanak. Soha nagyobb szükség a szolidaritásra nem volt, mint ma, mert amit megvalósítottunk, azt csak ezáltal lehet megvédeni, amit ezután meg kell valósítani, azt is csak szolidaritás által lehet megvalósítani, jelentette ki. "Egy olyan Romániában élünk, amely halad az EU felé, de amely nacionalizmus, emberi és kisebbségi jogok tekintetében még sok kívánnivalót hagy maga után. Egy olyan Romániában, amelyben erôsek vagyunk a kormányban, de lassan másfél éve kínlódunk egy kisebbségi törvénytervezettel, amely a kulturális autonómiának nem is az elszigetelô, hanem az együttmûködô formáját tenné végre lehetôvé a kisebbségek számára, s azt elutasítják. Figyelmeztette koalíciós partnereit, hogy az RMDSZ sem kisebbségi törvénnyel, sem más fontos célkitûzések okán nem zsarolható, mert nem az RMDSZ egyoldalú célja, érdeke az, hogy Romániában magyarok és románok, a kisebbség és többség viszonya megfelelô legyen. Ez közös érdek.

Azért fogalmazott ilyen élesen – jelentette ki – mert eltelt másfél esztendô, sok mindent teljesített ugyan a koalíció, de sokkal több mindent teljesíthetett volna, ha ez a koalíció saját alapvetô érdekeit érvényesíteni tudná, nem egymás elleni politikai küzdelemre pazarolná minden energiáját. "Nem lehet olyan koalícióban hatékonyan mûködni, amelyben ha bármely kérdésben állást foglalunk, azt úgy lehet értelmezni, hogy egyik vagy másik párt mellett tesszük le a voksot, ha azt mondjuk, hogy decentralizáció, akkor a sajtóban az jelenik meg, hogy mi oda álltunk a Demokrata Párt mellé a Liberális Párttal szemben. Nem lehet az, hogy ha Irak kérdésében azt mondjuk, hogy egyetértünk azzal, hogy komolyan meg kell gondolni, hogy alapos elemzés után és a többi európai ország példáját követve vonjuk ki a csapatokat Irakból, akkor a sajtóban azt látjuk viszont, hogy az RMDSZ szembefordult a Demokrata Párttal, vagy az államelnökkel. Nem akarunk senki mellé odaállni, mi csatlósai nem leszünk senkinek. Ebben a koalícióban mi a saját közösségünk érdekei mellett állunk, a saját magyar közösségünk érdekei pedig alapvetôen egybeesnek Románia érdekeivel. Amikor véleményt mondunk akár Irak kérdésében, akár a decentralizáció kérdésében, akár más alapvetô kérdésekben, akkor Románia érdekében is szólunk, és természetesen azok érdekében, akiknek a képviseletét a román parlamentben vállaltuk. Nem lehet egy olyan koalícióban hatékonyan dolgozni, ahol politikai küzdelem tárgyává tesznek minden jelentôs kérdést. Nem lehet egy olyan koalícióban hatékonyan dolgozni, ahol a Legfelsôbb Védelmi Tanács döntéseit politikai döntésként lehet értelmezni, ahol a CSAT döntéseiben is ki-ki azt számolja, hogy ki tartozik a liberálisokhoz, ki tartozik a Demokrata Párthoz és ki a konzervatívokhoz. Nem lehet felelôs döntéseket hozni az ország érdekében, ha ez politikai szembenállások martalékává válik, legyen szó decentralizációról, korrupció elleni küzdelemrôl, Irakból való kivonulásról. Én ettôl a mikrofontól komolyan szeretném figyelmeztetni partnereinket, nagyon komolyan szeretném felhívni az államelnök, a miniszterelnök, minden felelôs koalíciós vezetô figyelmét, hogy ne feledkezzenek el az általunk támogatott doktrínákról és pártokról, de tegyék félre az alapvetô kérdésekben ezeket a pártszempontokat. Tegyék félre, mert ezek a pártszempontok egyre élesebbek a koalícióban, egyre inkább azt számolja mindenki, hogy ki kinek a csatlósa és ki kinek a kliense. Mi nem vagyunk és nem leszünk senkinek sem a kliensei sem a csatlósai, mi egy másfél milliós magyar közösség önálló, szabad képviselôi vagyunk a román parlamentben és a román kormányban. Ez eddig is így volt és ezután is így lesz. Azt ajánlom, hogy tegyék félre az egymással való versengést, mert ebbôl csak nagyotmondás lesz, ebbôl csak az lesz, hogy hol egyik párt, hol a másik populistábbnál populistább javaslatokat, nyilatkozatokat fog nyilvánosságra hozni, hogy a másik népszerûségét demagóg módon visszaszorítsa, azt jelenti, hogy szem elôl fogjuk téveszteni a kormányprogramot, szem elôl fogjuk téveszteni azt, ami most ezt a koalíciót összetartja, az integrációs célt. Az RMDSZ ebben a kormányban tovább akar menni, de a célja az, hogy ennek a koalíciónak a munkáját megjavítsa, 2006-ra elegendô tartaléka van mindenkinek, mert az integrációs cél összetartja a koalíciót, de ha 2007. január elseje után újra nem gondoljuk az együttmûködést, újra nem gondoljuk a kormányprogramot, ha kell, újra nem gondoljuk a kormány összetételét, akkor nem marad tartalékunk, mondta végezetül Markó Béla.

A Sed Lex Szakszervezeti Szövetség több mint száz tagja a kormány székháza elôtt tüntetett hétfôn. A tiltakozók azért elégedetlenek, mert a kabinet nem tartotta be a 2005. decemberi protokollban foglaltakat, és június végéig nem fejezte be az ágazat bérezési törvényét.

Június végéig kellett volna megszerkeszteni a közhivatalnokok bérezési rendszerére vonatkozó törvényt, mely által a minimál bér 5,3 millió lejrôl 12,5 millió régi lejre kellett volna nôjön, nyilatkozta Vasile Marica, a Sed Lex elnöke. A polgármesteri hivatalok, megyei tanácsok, a pénzügy, vámhivatal, munkaügy, nyugdíjosztály szakszervezeti tagjai általános sztrájk kirobbantását helyezték kilátásba, ha két héten belül a kormány nem oldja meg gondjaikat. A közhivatalnokok még 15%-os bizalmi, 3-20% közötti hûségpótlékot kérnek, hogy személyeket vonzzanak az ágazatba, valamint egy, a közhivatalnokok karrierjére alapozott bérezési rendszer kidolgozását. A Sed Lex Szövetség aláírásgyûjtési akciót kezdett a tiltakozások folytatására. "Ha az aláírásgyûjtési akció július 14- ig befejezôdik, a vezetôtanács július 17-én kirobbantja a sztrájkot", nyilatkozta a szakszervezeti szövetség elnöke.

A 9.00-12.00 óra között a kormány székháza elôtt tiltakozó szakszervezeti tagok a kabinet szociális párbeszéd bizottságához nyújtsák be a követeléseiket tartalmazó memorandumot, és találkozót kérnek Calin Popescu Tariceanu kormányfôtôl, valamint egy másik, a bérezési törvénytervezet kidolgozásának befejezésével foglalkozó bizottság kinevezését.

2005. november elején több mint 2.000 közhivatalnok tiltakozott Bukarestben, november 10-én pedig 45.000 szakszervezeti tag kezdett figyelmeztetô sztrájkba. Az általános sztrájkot azért halasztották el, mert a szakszervezetek és a kormány megegyezett a bérek emelésében és a jogszabály kidolgozásában.

A Sed Lex akkor a bérek 50%-os növelését kérte, karrier típusú rendszer kiépítését, valamint azt, hogy tiltsák meg a közhivatalnokok számára a politikai pártokban való részvételt. A Sed Lex Szakszervezeti Szövetségnek 51.628 tagja van.

Lapvélemény

Peter Schutz észrevételezi, hogy a magyar sajtó többségében így nevesíti az új szlovák kormányt alakító szociáldemokrata Fico vezette Smer partnerválasztása nyomán – Vladimír Meciar és Ján Slota pártjával – kialakított szövetséget. Az egyik magyar napilap hírmagyarázóját idézi, aki szerint "a szlovákiai magyarok által megfogalmazott komoly aggodalmak teljesen megalapozottak".

Schutz úgy ítéli meg: nyilvánvaló, hogy ez a szóhasználat nem kedvez majd a két ország viszonyának, amely nem tudni, milyen szintre süllyedhet a további fejlemények során. "Mindenesetre megjegyzendô, hogy Budapesttel az eddig szlovák kormány kapcsolatai sem voltak szabványosak. Gyurcsány az egyetlen miniszterelnök, akivel Dzurinda nem tárgyalt hivatalosan. A kenyértörés nyomai a kedvezménytörvényhez vezetnek, de Szlovákiában a +tizenöt millió magyarral+ kapcsolatosan elhangzottak nagyon nem tetszenek ám" – írta a SME hírmagyarázója.

"Gyurcsány második kormányának programja is +tízmillió magyar nevében, de tizenöt millió érdekében+ íródott. Mindez (és határon túli magyarokkal való törôdést az alkotmányban is említô körülmény) már jelzi, hogy Budapest igen csak vizsla szemekkel figyeli majd", vajon állja a szavát Robert Fico, aki azt a status quo megôrzését, az szlovákiai magyarok eddig elért jogainak megtartását ígérte.

Fico bizonyos lehet abban, hogy ha kormánya oktatási minisztere "egyetlen rossz mozdulatot tesz, vagy ha a törvényben csak egyetlen pontosvesszôt is elmozdít a helyérôl", akkor azon nemzetközi fórumok elé kerül, amelyek mezejére Fico koalíciója "mint szélsôséges, már eleve hendikeppel lép. Ha a kisebbségi jogok normája hajszálnyit sem csökken, a légkört akkor is megmérgezhetik majd a Zsolna (Zilina) felôl érkezô gyûlölködô kurjantások" – utal Schutz a Fico-kormányban helyet kapott magyarellenes zsolnai polgármester, Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártjának (SNS) várható allûrjeire, és hozzáteszi: "Mert hogy azokat Budapesten aligha fogadják majd úgy, mint Szlovákiában, ahol a szlovák néphagyomány tartozékának tekintik és tolerálják" az ilyen magyarellenességet.

"Naivság lenne arra számítani, hogy Budapest majd kellô beleérzô képességgel és tartózkodással" reagál mindezekre – így a SME hírmagyarázója, aki szerint Magyarországon túlságosan érzékenyek az ilyesmire: lásd a Pozsonyban molesztált magyar városnézôk esetének következményeit, amelyekben szerinte a magyar sajtó a magyarellenes provokáció nyomait vizslatta. Ján Slota pártjának kormányba lépése után is igaz, hogy "a magyarországi társadalom sokkal nacionalizáltabb, mint a Tátra alatt élôké" – véli a cikkíró, aki úgy látja: mindez majd annak a "Gyurcsánynak is jól jön, aki keresi a pótlólagos témákat, amelyek alkalmasak arra, hogy eltereljék a figyelmet a költségvetés összeomlásának problémájáról. Hosszú idô múltán Ján Slota az elsô pont, akit Orbánnal közösen vehetnek célba" – fejezôdött be a SME kommentárja.

A konzervatív és kereszténydemokrata pártokat tömörítô Európai Néppárt (EPP) elnöke, Wilfried Martens volt belga kormányfô hétfôn élesen bírálta az új szlovákiai kormánykoalíció összetételét. Mint nyilatkozta, mélységesen aggasztják a szlovákiai politikai fejlemények, s attól tart, a "Fico-koalíció" visszaesést jelent majd mind Szlovákia, mind Európa számára. "Megdöbbent, hogy egy olyan párt, mint az SNS (Szlovák Nemzeti Párt), a maga idegengyûlölô nézeteivel és az etnikai kisebbségekkel szembeni ellenségességével koalíciós partner lesz az új szlovák kormányban" – szögezte le az Európai Parlament legnagyobb pártjának elnöke.

Az EPP közleménye egyébként nem csak az SNS-t bírálta, de a június közepi parlamenti választásokon gyôztes Smert (a Rober Fico vezette szociáldemokratákat) is, amelyet populistának, a harmadik koalíciós partnert, a HZDS-t pedig "önkényuralmi magatartásúnak" minôsített. Az Európai Néppárt parlamenti frakcióvezetôje, Hans-Gert Pöttering a múlt pénteken szintén bírálta a Szlovák Nemzeti Párt várható kormányra kerülését, figyelmeztetve: csak a kisebbségeket tiszteletben tartó politika és az értelmes politikai párbeszéd vezethet el egy stabil és virágzó társadalom létrejöttéhez. Poul Nyrup Rasmussen, az Európai Szocialisták Pártjának (ESZP) elnöke pedig már csütörtökön levelet küldött Ficonak, aggodalmait jelezve a tervezett koalícióval kapcsolatban.

Elvadult tájon gázolok, mormolom elképedve az Ady-verset, de ez nem a magyar ugar, bár maradt némi köze a magyarsághoz, hiszen a marosvécsi vár, lám, mégis visszaszáll örököseire, a parkot máris "visszaadták" (vajon miféle tudatalatti félelem munkál még mindég az ilyen személytelen fogalmazásban), a kastély alatt az országút, a Magyaróra vivô bekötôút és a Maros határolta partsávon Vécs legnagyobb, éves ünnepe, a híresnek mondott cseresznyevásár zajlik, és éppen a letérônél, a rendelôvel átelleni saroképületen tábla hirdeti a Kemény János-emlékkiállítást. Marosvécs, bármily régi település is, puszta községközpont volta miatt sosem válik oly ismertté, mint tette kastélya, annak gazdái, a Kemény család, annak kapcsolata az erdélyi magyar irodalommal, a helikoni találkozók szellemi és tárgyi emlékei.

Olyasféle reménnyel vágtam neki Puskás György szenvedélyes fotózó barátommal vasárnap a Szászrégen közeli Felsô-Maros menti településnek, hogy az esemény nemcsak a környék vásáros népét, az árusokat és vevôiket, a néptánccsoportokat és körhintázni vágyókat csalja oda, hanem minden bizonnyal a turistákat és az irodalomkedvelôket is. Csalódnom kellett.

A vécsi kastélyhoz csinos kisszerpentin, de meredek lépcsô is vezet, a lépcsôt választottuk, fölérve azt láthattuk, hogy a kis vaskapun lakat csügg. Már-már visszafordultunk, amikor valakinek odabentrôl megesett a szíve, és a kapusért kiáltott, aki készségesen be is engedett. Tudtuk: a kastély lakóit, az ápoltakat, gondozottakat nem illik hangoskodással, okvetetlenkedéssel zaklatni, ezért hát megköszöntük a kapunyitást, és csendben fotózva siettünk a park felé, de még lefényképezhettük a kastély falán az emléktáblákat is. Máris sötét, nyirkos "birodalomba" lépünk: a sokat emlegetett ôspark, az arborétum félhomályában hatalmas szúnyogok rajoznak, szerencsénkre a levegô a kora délelôtti órában itt még nem forrósodik föl, sûrû csapkodások közepette kerülgetjük a tocsogókat, és végül megússzuk épen, csípés nélkül, némi "marasztaló" sárral a cipônkön.

Hatalmas, tiszteletet parancsoló ôsfák, ilyen nevûek, mint Frasinus excelsior, Platanus acerifolia willd, Quercus borealis – fölöttük a magas, de szûk eget méltóságosan károgó hollók uralják, senkitôl sem háborgatva. A "szomszédok" – a Kemény család és a Wass Albert porait ôrzô síremlékek – gondozottak, koszorúk és friss virág jelzik a zarándokok nem szûnô sorát, ám körben a parkot benôtte a fû és sok helyen a dudva is, elmaradt az elsô kaszálás és el a második is, elöregedett a szénánakvaló, nem ajánlatos sétafikálni a hatalmas fák alatt. Oly gyakran láttam elhanyagolt állapotában ezt a parkot, hogy tán csodálkoznom sem kellene, ha nem tudnám, hogy immár a mûvészetet felpártoló írómecénás, báró Kemény János utódaié – elvileg tehát nincs akadálya a rendcsinálásnak. A kapus elmondja: mostanáig ôk gondozták a parkot (abban sem volt túl nagy köszönet, vetném közbe, de nem vitatkozni jöttem), mióta magántulajdonná vált, nem tudja, kinek a kötelessége a gondozás.

A kocsifeljárót e napon parkolónak használják, rendôrök vigyáznak a biztonságra. A helyi ôrsön hárman mûködnek, de erre a napra kereken háromtucatnyi egyenruhás érkezett, ebéd jár az önkormányzattól. Egyikôjük pisztollyal az oldalán falatozik a kastélydomb alatti vendéglôben, ki tenné szóvá, hogy jogállamban ilyesmi szigorúan tilos. Puskás Gyuriban van ilyesféle cívis indulat, hamar "lefegyverezem". Eszembe jut egy román újságíró elméncsége. "Traim într-o tara de drept. Comun." (Büntetô) jogállamban élünk. Ezzel szemben így illene szlogenozni ma már, egy latin nyelvû mondást átigazítva: Omnes viae conducunt Romaniam. Minden út Romániába vezet. Alle Wege führen nach Rumänien. All roads lead to Romania. Ha járhatóak volnának azok az utak, ugye.

A déli órákban tetôzik a vásár. Mintha a vásárhelyi "oroszpiac" költözött volna ide, van minden, gazdasági eszközök, szerszámok, bútor, faragványok, temérdek ruhanemû, idénycikkek, lábbelik, kalapok mindenfelé, céllövölde, bóvli. Zöldség, gyümölcs feláron. Van cseresznye is, egy ideig számolom, hány helyütt árulják, tíznél abbahagyom. Az ára egységesen magasabb, mint Marosvásárhelyen: ötvenezer régi lej. Felfedezzük az egyetlen "forrást", ahol érdemes kiállni a sort, mert érett, finom a portéka. Hárman mérik, egyetlen mérleggel, mégis viszonylag gyorsan megy. Az asszonyka pénzes tüszôje dugig tömve bankókkal. Ha valaki, akkor ôk ma megdolgoznak a haszonért.

Egyébként nem nagy kunszt itt árulni, a stand négyzetméterét mindössze húszezer lejre taksálták, fôleg helyi és környékbeli árusok, kereskedôk jelentkeztek, húzzák némelyek az orrukat, pedig azért a pénzért ez ingyen van. Két vagy három hosszú sátorsor kanyarog, négyesével árad köztük a tömeg, nem tágabb a "sétány", mint a vásárhelyi zsibvásáron. Zsebtolvajnak kész paradicsom. A piaci "bermuda" felsô szögellését "betontalpú" szabadtéri színpad zárja, itt zajlik a kulturális mûsor, a közönség állva nézi, hatalmasakat tapsol. Éppen a disznajói Zsigmond Dezsô énekel. A fejeken mindenfelé új szalmakalapok. Péter-Pálkor töve szakadt a búzának, aratni kellene. Ha nincs mit, marad a szokás: új kalap kerül a fejre. Kaszálni viszont muszáj, olyan dúsak a füvek, mint a Duna. A nap perzsel, senkit sem kímél.

Elsôként az anyaországi vendégek és fogadóik léptek fel, zsúfolt lehet a programjuk, különben is elsôkként érkeztek, már tíz óra elôtt. Van elég néznivaló másutt is Erdélyben...

Ami hiányzik, helybelieknek és a környék falvaiból idesereglett fiataloknak, az a körhinta. Megszokták: nincs cseresznyevásár körhinta nélkül. Idén is jött volna, de az üzemeltetôjének meghalt a felesége, meséli Ördög Ferenc polgármester, hát lemondta. Másokat pedig ilyen hirtelen sem a Mezôségrôl, de még Désrôl sem sikerült idecsábítani arra az egy napra.

A sarokház ajtaján lakat. Felirata: Kemény János-emlékkiállítás. Expozitie memoriala. Állandó nyitva tartás 10-12 és 14-16 óra között. MEGTEKINTHETÔ BÁRMIKOR.

A szöveg nem egyezik a valósággal. A "bármikor" után tovább kell olvasni a már elhomályosult, fel nem frissített szöveget. Kulcs Fábián Ferenc úrnál, Marosvécs, Fô út, a szám olvashatatlan, a telefonszám részlegesen rongálódott. (Hazaérve megtalálom az interneten a Kemény család honlapját, ott nincsenek olvasási gondok, Fábián Ferenc házszáma 212, telefonja: 0040-265-550-005. Szólni kell, jönni fog. De most már annyi.)

Valaki felvilágosít: a nyugalmazott pedagógus éppen itt lakik, amerre a szabadtéri színpadhoz ereszkednénk a pallón, keressük meg bátorsággal. Nem háborgatjuk a tanító urat. Lehet, hogy elutazott, talán beteg. Jó lett volna persze kinyitni hívás nélkül, már csak szellôztetés végett is azt az emlékszobát, ha már ennyien tódulnak ide vasárnap; de a tamáskodó sem járhat messze az igazságtól, mikor így okoskodik: vásáros ember nem mûvelôdni jár ilyenkor Vécsre. Persze a faluturizmus felfuttatása címû "prodzsektnél" bûn volna bele nem kalkulálni a helység történelmi és irodalmi hírnevét, s akkor bizony a helyieknek kell alkalmas, kedves egyezségre jutniuk a családdal, örökösökkel: mi gondozzuk a parkot, mûködtetjük az emlékszobát, ti engedjétek oda jönni a zarándokokat. Kecske is, káposzta is alapon, egyelôre.

A honlapon 331 "találat" olvasható Marosvécsrôl, ez nem semmi. Élelmes közösség rögtön gazdasági tôkévé konvertálja az ilyesmit. Olvasom: 1548. november 28-a óta 300 éven át a Kemény család birtokolta a vécsi várat és öt falut. Volt somoskert, sáfrányos, virágoskert, méheskert, a régebbi vár a gyümölcsöskert helyén állt. Pávák sincsenek ma már, csak a fákon a latin nevek mutaják, hogy valaha arborétum volt. A helikoni asztal környezete nagyon elhanyagolt. Makkai Sándor 1935-ben adta át mint a Helikon íróinak ajándékát, a családnak, Kemény Jánosnak. A kôasztalt Kós Károly készítette, felirata: "Kuncz Aladár emlékére a X. találkozó alkalmából az Erdélyi Helikon írói 1935".

Tudom még, hogy Marosvécs szülötte Varró János író. Azt nem tudtam viszont, hogy innen származik az elsô jelentôs magyar publicista is. Szacsvai, másképp írva Szacsvay Sándor 1752-ben született Vécsen, és 1815. május 15-én halt meg Kolozsváron. Újságíró volt és szerkesztô, az elsô magyar nyelvû újság, a pozsonyi Magyar Hírmondó szerkesztésében segédkezett Rát Mátyásnak, aki 1782-ben indította a lapot, de két év múlva papnak választják Gyôrben, és utódja Szacsvay lesz (1784-tôl 1786-ig). Szacsvay "székely birtokos családból" származott, Kolozsvárt, Debrecenben, Pozsonyban tanult, majd Bécsbe került, ott jogi tanulmányokat folytatott. Jozefinista volt, népszerûsítette II. József intézkedéseit. 1786-ban megvált a Magyar Hírmondótól, és saját lapot indított Bécsben Magyar Kurír címmel. Ekkor már, így az életrajzi szöveg, kiforrott, egységes, határozott programmal bírt, nagyformátumú politikai újságíró lett belôle.

Ki hallott Szacsvay Sándorról?

A táj lassan kiheverte az elmúlt hetek vad viharainak dúlását, sebei behegedtek, ismét fenséges, vad és szép. Öröm benne járni, lakozni. De.

Üröm nélkül, ha lehet, kérném.

A digitális technológia áldásairól írni nem érdemes, két okból kifolyólag: aki saját tevékenysége okán nap mint nap részese ennek, annak felesleges errôl beszélni; aki pedig az új médiumnak csak az olcsó igényeket kielégítô lehetôségeit veszi igénybe, annak is felesleges beszéd lenne. S akkor kinek lehet beszélni a dolgokról? Csak és csakis azoknak, akik manapság megengedik maguknak a gondolkozás luxusát. Leginkább tehát a problémákról érdemes beszélni.

Napjaink problémáját a digitális technika alapján kibontakozott kép uralma ill. annak következményei jelentik. A Gutenberg elôtti kor is a kép uralta idôszakként jellemezhetô, de az a kép változatlanul mindmáig él és virágzik is. Ez ugyanis a képzômûvészet, ami a reformációt megelôzô kor túlnyomóan szakrális mûvészetét jelenti. Kifejezési eszközein túl csak az ábrázolás tematikája változott, éspedig mindig az adott kor szellemének megfelelôen. A 19. sz. közepén a fénykép lépett a színpadra, ami beindított egyféle képlavinát. Majdnem egy egész évszázadig a fényképészetben a képalkotás írott és íratlan szabályai meglehetôsen állandónak mondhatók, változások csak a technikai újítások biztosította lehetôségekbôl adódtak. A kép valódi forradalma a mozgó képpel kezdôdött, beteljesedését a tv jelentette, az élô adás (live, en direct) révén. Nyilvánvaló, hogy a statikus és mozgó kép, valamint a leírt szó más-más szinten hat a szemlélôre ill. az olvasóra. A tv befolyása bizonyult a legmesszemenôbbnek, amit Postman így írt le: "Látni, és nem olvasni lett az alapja annak, amiben hiszünk. Különösen a tv lett úgymond a társadalmi és intellektuális univerzum háttéri sugárzásának, a 20. század elektronikus ôsrobbanásának éppenséggel érzékelhetô maradéka." Nemrég Faludy mondotta egy interjúban: "Amikor a háztartásokban elterjedt a rádió, azt gondoltam: szent isten, elveszi az irodalomtól a hallgatóságot! Nem vette el. Bejött a televízió, azt hittem, nem veszi el. Hát, elvette." A kialakult helyzetet Postman így összegezi: "A képek idôszakában az olvasás és az utánagondolás képessége irreleváns." Ezt bizony nem lehet kétségbevonni! A vizuális információ a gyors és életfontosságú döntések meghozatalának a feltétele. Az ehhez való visszatérés korszakát éltük meg a szellemiség fémjelezte gutenbergi éra után. Ma pedig a képet készen kapjuk; ez a könnyebbik út stratégiája, nincs szükség gondolkozási berendezésre sem. A következmény az olvasótábor nagymértékû zsugorodása, ami különösen a költészetet érinti.

A történtek jobb megértéséhez biológiai és etológiai fogalmak segítenek. Környezetünket és a világról alkotott képeinket, ami a világban való eligazodásunk alapfeltétele, sok tényezô befolyásolja. Így pl. birtokolt javaink mennyisége és minôsége is. Ez rányomja bélyegét és meg is határozza magatartásunkat, ami nem a természeti törvényekhez igazodik, hanem a tabuk kijelölte határokhoz. Ennek köszönhetô mindannak a megakadályozása, amire különben az ember képes lenne. Tabuink összessége szerves része a civilizációnknak, ill. kultúránknak: etika, erkölcs, bûn, hit. Folyamatos lassú változásnak kitett kategóriák, amelyek megörökítése az irodalom feladata. Az irodalom a megismerés új fejezetét is jelenti; nem célszerûséget szolgál, hanem tágítja a megismerés határait, és képes felvázolni egy lehetséges másik világot, elviselhetôbbé teszi létünk végességébôl adódó terheinket. Csakhogy – és ezt hangsúlyozni szükséges – az írás közvetítette információt az értelem képpé alakítja át és teszi szemléletessé. Ezt a tényállást foglalta össze száz évvel ezelôtt Pulitzer József: írd képszerûen, és emlékezetükben fogják tartani. A fenti, az írott infónak képpé való átalakítási folyamata messzemenôen egyéni képesség függvénye, ebben rejlik a megismerés szubjektív volta. Különösen a költemény képes, a tudat legmélyéig hatolva, az írottak/megénekeltek képpé való stilizálását beindítani, persze csak akkor, ha az olvasó lelki alkata ezt lehetôvé is teszi, még pontosabban, ha az olvasó képes a költemény közvetítési hullámhosszára beállni. A mozgó kép, jelesül a tv pedig azzal adta meg a kegyelemdöfést az irodalomnak, általában, és a költészetnek különösképpen, hogy az olvasás indukálta képalkotás szellemi folyamatában rövidzárlatot okoz(ott), és olyan képözönt zúdít(ott) a közönség nyakába, ami meggyôz, magával ragad, mivel a mindennapokhoz közelebbinek tûnik, mint maga a valóság, egyrészt, másrészt és különösen azáltal, hogy lehetségessé vált a valóság olymértékû dúsítása, ami a mai, gyors élményekre vágyó közönségre ellenállhatatlan vonzerôt gyakorolva, a nézô nem szabadul(hat) tôle, s inkább önfeledten átadja magát a kép varázsának. A képek azonban manipulálhatók, legegyszerûbben zenei aláfestéssel; de veszélyessé akkor válik, amikor a kép mellé olyan szöveg kerül, amellyel csatasorba állítható a csôcselék. Három-négy, egyenként 45 perces riport révén olyan történelmi eseménynek vagy utazásnak lehet ma szemtanúja a tv-nézô, ami pl. a nemzeti önfeláldozás magasztosságának vagy Humboldt számára egy több évig tartó, sok megpróbáltatással járó utazásnak kényelmes, egy fotelbôl való át- vagy megélését teszi lehetôvé. És közben fel sem merül a nézôben, hogy mindez – a képek magával ragadó szépsége és meggyôzô ereje ellenére is – csak info-szurrogát. A televízió lehengerelô ereje abban is áll továbbá, hogy élô médium, ami lehetôvé tette a külvilágot és az eseményeket bevinni a magánszférába is. És ha a jámbor tv-nézô nem képes a készüléket egy gombnyomással kikapcsolni sem, hogyan lenne akkor képes megszûrni az infohalmazt?

(Folytatjuk)

Nyár. Szünidô. Kánikula. A diákok többségének a szórakozás, a pihenés, és (miért ne?) a munka idôszaka. A nyári vakációt el lehet tölteni hasznosan, tartalmasan is, vagy akár édes semmittevéssel. Hosszú júliusi, augusztusi napok sorában egy tábor életre szóló élményt jelenthet azok számára, akinek megadatik kihasználni ezt a lehetôséget.

A mezôpaniti Kádár Márton Általános Iskolában egy percig sem szünetelt a munka. Az elmúlt héten a már hagyományossá vált kézmûvestábor helyszíne volt a tanintézet. Délelôttönként hat csoportban folytak a foglalkozások, amit látható örömmel, kedvtelésbôl végzett a résztvevôk többsége, akárcsak az ôket irányító felnôttek. A táborban az iskola tanulói mellett a megyeközpontból és a szomszédos településekrôl is vettek részt diákok.

Az alagsorban levô teremben a Bartha Sándor faragókör tagjai, Bandi Dezsô volt tanítványainak vésôje nyomán születtek szebbnél szebb tárgyak, s ami a leglátványosabb eredmény, Borbély Attila formatervezô, egyetemi hallgató irányításával egy székely kaput is kifaragtak az iskolának. A szövés titkai iránt érdeklôdô lányokat Balogh Ilona irányította Lukács Ágnes nyugdíjas tanítónô segítségével. A varró- hímzô körben ötletes párnák, kötények, terítôk születtek. Keresztes Ida vezetésével a spárgát hozzáértô módon bogozó lányok a virágtartók mellett a kor követelményeihez igazodva maroktelefon-tartókat is készítettek. Adorjáni Beáta irányításával a gyöngyfûzô lányok remekeltek, munkájuk nyomán a profik által is megirigyelhetô szebbnél-szebb nyakékek születtek, amelyeket, ahogy a táborban készült egyéb tárgyakat is, a hétvégi falunapokon lehet majd megtekinteni s meg is vásárolni.

Amint Adorjáni Beáta és Deák Júlia táborszervezôk elmondták, az esti órák is hasznosan teltek, hisz Fazakas János táncoktató segítségével a kezdô és haladó csoportoknak oktattak népi táncot. A sikeres és eredményes tábor megszervezését a helyi tanács valamint a Monográfia Alapítvány támogatta.

A kézmûvestábort megelôzôen a mezôpaniti iskolások hagyományôrzô tánccsoportja a 80 éves Balla Antalt köszöntötte Jobbágytelkén. Útjukat a budapesti Honvéd Együttes igazgatója, Stoller Antal személyesen támogatta. Az elmúlt hét végén pedig a magyardécsei cseresznyevásár és a bethleni városnapok meghívottjaként léptek fel, ahol katonás jelenetet, mezôségi táncot, a mezôpaniti táncrendet mutatták be Sinkó András, Csiszér Albert és Illés Levente kíséretével.

Péntek volt a nagy nap Erdôcsinádon, ahol a helybeli református egyház által patronált Ifjúsági Központban a Bákó megyei Frumószáról érkezett csángó és jobbára nagycsaládokban élô mezôségi gyerekek nyaraltak. A búcsúesten a Habakuk Ifjúsági Bábjátszó Egyesület adta elô a Grimm testvérek meséjét, a Békakirályt, ezt követôen a táborozó gyerekek énekeltek és mondtak verset, többek között Lakatos Demeter csángó költô alkotását is, majd az Öves zenekar szórakoztatta a lelkes közönséget, akiknek Mihály József készítette a bográcsgulyást. A frumószai gyerekek meghívását és utaztatását a Czellecz Jenô vezette Csángó Szövetség biztosította, 20-an Erdôcsinádon, a többiek pedig Régenben táboroztak. A mezôségi gyerekek Bándról, Madarasról, a Madarasi-Feketérôl, Kövesdrôl érkeztek. Délelôttönként gyermekevangelizáción vettek részt Lukácsy Szilamér református lelkésszel, az anyanyelvi felkészítôt Simon György magyar szakos tanár tartotta. A kézmûves-foglalkozások keretében Both Gyulával bútorfestést, Fazakas Ildikó irányításával gyöngyfûzést, Bartha Júlia vezetésével bábozni és palából "szobrászkodni" tanultak. Az ének- és versoktatás s a kirándulások sem hiányoztak a tábor programjából, az eredményeket pedig az ifjúsági ház emeleti termében rögtönzött kiállítás tükrözte. Kérdésünkre a csángó lányok elmondták, hogy tavaly Régenben töltöttek felejthetetlen napokat, majd nagy átéléssel énekelték el a hosszú Mária-éneket. Ma már nemcsak otthon beszélik, az iskolában is tanulnak írni-olvasni magyarul, s az órák elôtt vagy után tartott foglalkozáson megtelnek a padok. Hogy jól érezték magukat, azt bizonyítja, hogy jövôre újra el szeretnének jönni a megyénkben szervezett táborok egyikébe.

Június 27-én délelôtt a ratosnyai erdészeti hivatal gyûléstermében bemutatták a Kelemen Nemzeti Park menedzsmentstratégiáját. A nyilvános vitát a nemzeti park adminisztrációja kezdeményezte, jelen voltak az érintett Maros-völgyi települések helyi közigazgatási egységeinek vezetôi, helyi tanácsosok, erdészek, nemkormányzati szervezetek, a megyei hegyimentô-szolgálat képviselôi, magánszemélyek.

Cristian Taranu, a Suceava megyei Vatra Dorneion székelô Kelemen Nemzeti Park adminisztrációjának vezetôje alapos részletességgel, közel három órán keresztül mutatta be azt a parkkezelési tervet, amelyet kiegészítve a kormányhoz nyújtanak be jóváhagyás végett. A nyilvános vitát azért szervezték, hogy vegyék figyelembe a park környékén lakóknak, illetve mindazoknak a véleményét, akik hozzájárulhatnak a környezetvédelmi terület kezeléséhez, kihasználásához. Az igazgató kifejtette, azt szeretnék, ha a helyi közösségek is támogatnák majd a terv kivitelezését. A tájékoztatóból többek között megtudhattuk, hogy a Kelemen Nemzeti Park összesen 24.041 hektáron, négy megyében – Suceava, Maros, Hargita és Beszterce- Naszód – fekszik, ebbôl 16.211 hektár erdô, 7.517,3 ha legelô, 14,5 hektár kaszáló 297 hektár bánya és 0,5 hektár a meteorológiai intézet tulajdona. Érdekessége, hogy itt található Európa legnagyobb vulkáni krátere. Emellett olyan egyedi sziklaformátumokat csodálhatnak meg az ideérkezôk, mint a 12 Apostol, a Tihu, de ott vannak még jégkorszaki tavak, mint a Jézer, vagy a Tündérek tava, a Tihu vízesés vagy akár a Saru Dornei-i láp. A biológusok három különleges ökoszisztémát határoztak meg, amely egyedi és ôsi formában ôrzôdött meg: ez a luc és a havasi cirbolyafenyô által alkotott erdôk, a borókafenyvesek vagy a lápvidékre jellemzô növényzet. Kelet-Európa leggazdagabb faunáját rejtik a Kelemen-havasok: itt található nagy létszámban a barnamedve, de van farkas, hiúz, siketfajd, számos védett madár. A szakemberek több mint három évig dolgoztak, míg felmérték mindezt, s ennek megfelelôen összeállították a tervet, amely azokat a programcsomagokat tartalmazza, amivel mindezt megôrzik, óvják és hasznosítják, tudományos, vagy akár gazdasági szempontok szerint. A tudományos munkák között említették a vulkanikus karsztvidék további feltárását. Érdekes kíséreti tervet dolgoztak ki külföldi szakemberekkel a Magyar Negojon levô felszíni kénbánya, valamint a meddôhányó rehabilitálására, a borókafenyves flórájának kutatására. Gazdasági téren a turizmus, a civilizált természetjárás fellendítését szeretnék elérni, s ellentétben az eddigi rendelkezésekkel, a park igazgatója kijelentette, a Kelemen Nemzeti Parkból nem tiltják ki a legeltetést, az állattenyésztést. Már vannak kezdeményezések, lovas- és fotótúrák, táborok szervezésére, mi több, a Kelemen-havasok turisztikai lehetôségét már külföldi kiállításokon, vásárokon is reklámozták.

Ha a Kelemen Nemzeti Park igazgatási tervét elfogadja a kormány, akkor ennek megfelelôen nagyon szigorú szabályokat állítanak majd fel – ezeket is ismertették, hiszen részei a tervnek. Ezek többek között a park, a szigorúan védett övezet megközelítésére, az erdôkitermelésre, az állattenyésztésre és a környékbeli, de a parkra hatással levô közeli területek gazdasági tevékenységének szabályozására vonatkoznak.

A bemutatót követôen a felszólaló civil szervezetek képviselôi, a jelen levô szakemberek és erdészek hiányolták, hogy a terv keveset foglalkozott a park Maros-völgye felé esô részével. Ezért kérték, hogy az erre vonatkozó elképzelésekkel is egészítsék ki a tervet. Felmerült egy információs központ létesítésének a gondolata Ratosnyán, amelyet több szervezet mûködtetne, s még sok más jó ötlet, amelyet a parkigazgatóság – ígérete szerint – belefoglal majd a tervbe. Cristian Taranu megígérte, az érdekeltek, illetve a konzultatív tanács rendszeresen tanácskozást tart, hogy a menedzsmenttervet közösen, az érdekelt felekkel együtt valósítsák meg, hiszen a haszon elsôsorban a környéken lakóké kell legyen – vélekedett. Ezért az elkövetkezendô idôszakban több együttmûködési szerzôdést is kötnek civil szervezetekkel, magáncégekkel, polgármestesteri hivatalokkal, hogy a bemutatott terv ne elképzelés maradjon.

Magyar Újságírók Romániai Egyesülete

Ambrus Attila elnök,

Karácsonyi Zsigmond ügyvezetô elnök részére

Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Ügyvezetô Elnök Úr!

Mindenekelôtt szeretném megköszönni a Magyar Televízió határon túli mûsorainak sorsa iránt érzett ôszinte aggodalmukat, amit a köztársasági elnök úrnak és a miniszterelnök úrnak írott levelükben fogalmaztak meg. Tény, hogy mint minden évben, idén ôsszel is mûsorstruktúránk átalakítását tervezzük. Ezt viszont a jobbítás érdekében tesszük. A magyar piacon mintegy félszáz hazai mûsor közül választhat a nézô, s szeretnénk, ha nehezen megszerzett pozícióink megmaradnának, s lényegesen bôvülne a közszolgálati értékek iránt érdeklôdôk tábora.

Viszont szeretném tájékoztatni Önöket, hogy nem kívánjuk "drasztikusan csonkolni" a határon túli mûsorokat. Jelenleg hetente 270 perc adásidôt biztosítunk, a Kárpáti Krónika, Héthatár, Határátkelô, Palackposta, Átjáró címû mûsorok keretében. Ôsszel három mûsorban, heti 250 percben találkozhatnak velünk a nézôk, s ami talán a határon túli televíziós mûhelyeket is megnyugtatja, a mûsorok költségvetésében sem lesz lényeges változás. Különös figyelemmel készülünk az m1-en és m2-n egy idôben sugárzott huszonöt perces magazinunkra, amely Erdélyben, kedvezô adásideje miatt, minden bizonnyal pozitív fogadtatásra talál. Ugyanakkor a határon túli híradásokat nem kívánjuk e mûsorokra szûkíteni, szeretnénk, ha szervesen kapcsolódnának más mûsorainkhoz is.

Tisztelt Elnök Úr, Ügyvezetô Elnök Úr!

A Magyar Televízió az elmúlt egy évben jelentôs erôfeszítéseket tett a határon túli magyarsággal való kapcsolatának ápolásáért. Megszerveztük a napi sajtószemlét, a Kárpát-medencei újságírók gyakori vendégek a Határátkelô címû mûsor sajtóklubjában, s az m1 csatorna is felkerült az erdélyi kábelszolgáltatók palettájára. A MÚRE-val közösen szervezett könyvgyûjtô akciónk ötvenötezer könyvvel gazdagította az árvíz sújtotta könyvtárakat. E kapcsolatok továbbra is fontosak számunkra, az építésre, s nem a "csonkolásra" törekszünk. A közös célok érdekében, kérem, kísérjék figyelemmel s segítsék munkánkat, miként mi is mindent megteszünk a határon túli magyarság hiteles tájékoztatása érdekében.

Felelôsségteljes munkájukhoz sok erôt kívánok, üdvözlettel:

Dr. Rudi Zoltán elnök

Budapest, 2006. június 28.

A marosvásárhelyi Outward Bound Társaság az Ifjúságért és az Örökmozgó Természetjáró Egyesület az idén is megszervezi a Kárpáti Kalandversenyt. Az idei helyszín a Bucegi- hegység. Két kategóriába lehet benevezni: profi és kezdôk kategóriája. Az elôbbiek kerékpárszakasza a Baiului-hegységbe is átnyúlik. A tutajozás a Bolboci-tavon lesz. A verseny augusztus 9-én délután kezdôdik: 4 órakor regisztráció, 6 órakor technikai gyûlés lesz. Rajt 10-én reggel 6 órakor. Beérkezési határidô: 13-a, reggel 6 óra. A verseny az augusztus 13-i díjkiosztó ünnepséggel és ebéddel zárul.

A Kárpáti kalandverseny három fô szakaszból áll: a 70 km-es hegyi túra, a 120 km-es hegyi kerékpározás és 5 km tutajozás saját építésû tutajjal. Ezenkívül lesz ereszkedés és barlangászás is. Beiratkozási határidô: 2006. július 15.

Eddig 10 csapat jelentkezett. Ha valaki csapatot vagy csapattársat keres, illetve be szeretne iratkozni, akkor az office@carpathianadventure.ro honlapon vagy 0744-051-032-es telefonszámon jelentkezhet, itt bôvebb felvilágosítást is nyújtanak a versennyel kapcsolatosan. Programfelelôs: Vargancsik Iringó.

2006 júniusában, a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület keretén belül mûködô Emlôsvédelmi Munkacsoport elkezdte egy új projekt kivitelezését. A "Bear research and conservation in Romania’s Calimani and Gurghiului Mountains" címû kezdeményezés anyagi hátterét a hollandiai székhelyû Alertis – Fund for Bear and Nature Conservation alapítvány biztosítja. Az egyéves lefutású projekt – amelynek célfaja a barnamedve (Ursus arctos) – színhelye a Kelemen- és Görgényi-havasok.

Célkitûzések: * az ember–medve konfliktusok felmérése és tanulmányozása (házi- állatokban és mezôgazdasági terményekben okozott károk, valamint ember elleni támadások) * 2 darab villanypásztor felszerelése olyan területeken, ahol jelentôsek a medvék által ok