Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Nagyotmondó fôtengerészünk elszólta magát. Már megint. Csakhogy Traian Basescu Strasbourgban elfelejtette, hogy éppen nem gyerekcsináló sapkabemutatón van a Vöröstoronyi-szorosban, hanem felelôs európai politikusoknak próbálja elmagyarázni azt, amit valójában nem lehet.

Basescu elszólásainak egyébként lassan-lassan egész antológiáját foglalhatnánk gyûjteménybe, hisz ô maga volt az, aki széles körû autonómiát javasolt a koszovói albánoknak, hogy aztán 180 fokos fordulattal meghátrálva, a modellt alkalmazhatatlannak tartsa az erdélyi magyarság számára. Merthogy a két helyzet nem hasonlítható össze. Valóban nem, mert a romániai magyarok a politikai harc eszközét választották... Ez azt jelentené, hogy kevesebb jog illeti meg ôket, mint egyéb európai kisebbségeket?

Hallgatván Basescu strasbourgi kijelentéseit, s értesülvén megnyilvánulásairól az Európa Tanács parlamenti közgyûlése során, nehezen eldönthetô, hogy elnökünk taktikázik-e, vagy képzetlenek a tanácsadói, mert azt még feltételezni sem mernénk, hogy annyira tájékozatlan lenne, mint ami mindebbôl kitûnik. Mert ha mégis, akkor az igen szomorú az országra nézve.

A legmegdöbbentôbb az a magabiztosság, ahogy külföldi politikusi audiencia elôtt – akik azért nem most léptek le a falvédôrôl – olyan nyilvánvaló evidenciákat mer tagadni, mint a számos európai ország jogrendjében meglelhetô kulturális autonómia. S teszi ezt abban a pökhendi hangnemben, amelyen hazai vazallusaival szokott beszélni.

A belföldi közvéleménynek – és a politikusi elit saját lelkiismeretének megnyugtatására – szánt régi szlogent, mely szerint Románia kisebbségi politikája példaértékû, vonatkozó európai példák sokaságával lehetne cáfolni, erre azonban, úgy tûnik, nincs az érveket meghallgató, számottevô román partner. Markó Béla pedig intheti óvatosságra az államfôt (mit tehet egyebet?), mert Basescu a mandátuma során legkevésbé az óvatosságról, diplomáciai érzékrôl tett bizonyságot.

Mégsem Traian Basescu állásfoglalása a legszomorúbb. Az egyik (s nem csak belföldön) legnagyobb presztízsnek örvendô emberjogvédô szervezet, a Pro Democratia vezetôje, Cristian Pârvulescu témához kapcsolódó, rádióban elhangzott elemzése volt ugyanis a legmegdöbbentôbb. Pârvulescu – önmagával összekacsintó államelnökünkkel ellentétben – nagyobb tájékozottságról tanúskodik, amikor elismeri: igenis számos európai állam jogrendjében vannak a hazainál sokkal szélesebb körû kisebbségi jogok. Ám hozzáteszi: minden attól függ, mihez viszonyítjuk magunkat. A romániai kisebbségnek pedig – így az "emberjogvédô" -, a román többségi lakossággal kellene most harmonizálnia álláspontját.

Más szóval: fogjuk be a szánkat, s minden az akaratunk szerint történhet. Feltéve, ha ugyanazt akarjuk, mint a többségiek.

Bár nevezetes a sármási állatvásár, a -23 fokos hidegben mégsem számítottunk arra, hogy olyan sokan hozzák el állataikat, ugyanis meglehetôsen tele volt a tér. Persze inkább eladókkal. A hideg azomban hamar "hazakergette" a vásárosokat, akik közül többen a környezô megyékbôl jöttek. Tehetik ezt mindaddig, míg életbe lép az a törvény, amely csak a helybéliek számára engedélyezi az állatvásárokon való részvételt. A jogszabály megjelenésére a közeljövôben számítani lehet. (Nagysármási vendégoldal a 6. old.)

A rendôrök és vámosok országos szakszervezete, a Prolex tüntetni készül a Marosvásárhelyi Bíróság melletti ügyészség székhelye elôtt, amiért egy bántalmazott rendôr esetében az ügyészség megszüntette az elkövetô ellen indított bûnvádi eljárást. A Prolex megyei szervezete panasszal fordult Tiberiu Onea fôügyészhez, akitôl az ügy újravizsgálatát és a bûnvádi eljárás folytatását követelik.

A Prolex szakszervezet mintegy 820 tagja vonulhat ki a Marosvásárhelyi Bíróság melletti ügyészség székhelye elé, ha a fôügyész válasza kedvezôtlen lesz. A Prolex országos és megyei vezetése múlt pénteken Marosvásárhelyen megtárgyalta az esetet, és szombati sajtótájékoztatójukon ismertették a döntést. A szakszervezet amiatt tiltakozik, hogy egy helyi vállalkozó fia két ízben is bántalmazta Sebastian Pop közúti fôrendôrügynököt, aki gyorshajtásért bírságolta meg a tettest, az ügyészség pedig a tanúk vallomása és a törvényszéki orvostani leletek ellenére úgy döntött, hogy megszünteti az elkövetô ellen indított bûnvádi eljárást.

Cerghizan Gheorghe fôrendôr-ügynök, a Prolex Maros megyei szervezetének vezetôje a lapunk kérdésére elmondta, hogy nem tudja milyen indokok miatt szüntették meg az ügyben az eljárást, és hogy nem várják el a bántalmazó bebörtönzését, de legalább bírságot kiróhatnának rá, hiszen igazságot kell szolgáltatni. Bizonyára nagy port kavar fel az eset, ha fordítva történik, és a rendôr bántalmazza a gépkocsivezetôt – tette hozzá. A Prolex megyei szervezete múlt héten panaszt tett a Marosvásárhelyi Bíróság Melletti ügyészség fôügyészénél, kérve az ügy ismételt kivizsgálását és a bûnvádi eljárás lefolytatását. "A fôügyész válaszának függvényében döntjük el, hogy milyen tiltakozó megmozdulást szervezünk, de nem zárjuk ki a tüntetést sem" – mondta Cerghizan Gheorghe.

A lapunk kérdésére Tiberiu Onea, a Marosvásárhelyi Bíróság Melletti ügyészség fôügyésze elmondta, hogy az ügyészség elleni panaszt megkapta, megkezdte az ügy tanulmányozását és a törvényes, azaz 20 napos határidôn belül döntést hoz, addig nem nyilatkozik az esetrôl. Ami pedig a rendôrség tiltakozó felvonulását illeti, "az ô döntésük, nem szól bele" – jelentette ki.

Hétfô reggel botrány tört ki a Megyei Munka- erôelosztó Ügynökségen. Luminita Core, a tavaly nyáron kinevezett igazgató rövid úton "kidobta" a politikai okokból leváltott elôdjét, Reghina Farcast.

Reghina Farcas hétfôn azért jelent meg a hivatalban, mert a bíróságon emelt panaszt törvénytelen leváltása miatt, s pénteken, január 27-én, a fellebbviteli bíróság helyt adott panaszának, és felfüggesztette az Országos Munkaerô-hivatal Reghina Farcas menesztésérôl szóló rendeletét. Ezért úgy gondolta, jogosan foglalja vissza az ügyvezetô igazgatói székét.

Nincs fogadónap, menjen el! Állítólag ezzel dobta ki Luminita Core hétfôn reggel a székét visszakövetelô Reghina Farcast. Sôt, azt is hozzátette, hogy zavarja a munkamenetet. Reghina Farcas írásbeli értesítést adott át az esetrôl a prefektusnak és az ügynökségnek is.

Ciprian Dobre prefektus szerint "újabb paradox helyzettel van dolgunk". Ugyanis, mindaddig, amíg az esetleges fellebbezés (amit öt napon belül tehet meg az alperes) eredménye meg nem születik, "a két igazgatónônek meg kell osztania az irodát". Dobrenak is hétfô reggel jutott a tudomására az eset, mint mondta, telefonon beszélt Luminita Coréval. Core tájékoztatta, hogy Reghina Farcas jelentkezett reggel a bírósági ítélettel. A prefektus azt tanácsolta a jelenleg funkcióban levô igazgatónak, tartsa tiszteletben a bírósági határozatot, és a vitás kérdések megoldását bízza az igazságszolgáltatásra. Illetve, hogy engedje be Farcast is az irodába.

Luminita Core kissé kényszeredetten válaszolt a kérdésre. Tagadta, hogy "kidobta" volna kolléganôjét, csak – mint mondta – udvariasan felkérte, hagyja el az irodát, mert gyûlést kell tartsanak. Elôbb azt állította, hogy nem is tudott a bírósági határozatról, késôbb kiderült, hogy az Országos Munkaerô-elosztó Ügynökség ügyvédje jelen volt pénteki tárgyaláson, tehát mégis hallott a dologról. Mint mondta, "nem kommentálja az ügyet", de egyelôre úgy gondolja, övé az igazgatói szék, amelyet versenyvizsgával nyert el. Tagadta, hogy utasítást kapott volna a prefektustól arra nézve, hogy a további (bírósági) döntésig ketten ülnek majd az ügyvezetôi igazgatói székben.

A Reghina Farcas leváltása körüli botrány tavaly tavasszal robbant ki. Az igazgatónô nem volt hajlandó egyszerûen tudomásul venni a menesztését, mint egyes más intézményvezetô tette (pl. a közpénzügyi igazgatóság vezetôje). Így aztán jó pár hónapig tartott a botrány: egyfelôl a Demokrata Párt megyei vezetése támadta (pedig a kinevezése idején támogatta), mert a székét – a politikai algoritmus nyomán – maguknak vindikálták, másfelôl az országos ügynökség is "betartott" neki. Például azzal, hogy a fegyelmi bizottság elé állították, mondvacsinált okokból, vagy – a Maros megyei demokraták kezdeményezésére – többször is ellenôrzést kapott, amelyek során egész sor "rend-ellenességet" állapítottak meg, annak ellenére, hogy az országos toplistán az elsô öt ügynökség között szerepelt.

Az sem mellékes, hogy a "versenyvizsgát" egyedüli jelöltként Luminita Core, a Demokrata Párt volt alelnökének (Alexandru Core) a felesége nyerte meg.

A képviselôház jogi, tanügyi, illetve emberjogi bizottsága február 15-ig közös jelentést készít a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetrôl, miután a három testület tagjai hétfôn leszavazták az SZDP és az NRP javaslatát a tervezet elutasításával kapcsolatban. A törvénytervezet elutasítása mellett 18 ellenzéki képviselô, ellene 25 képviselô szavazott. A három szaktestület együttes ülésén a 66 képviselô közül 42 volt jelen. A bizottságok rögzítették munkaprogramjukat is, amelyet az eredetileg megállapított menetrendhez képest lényegesen lerövidítettek. A három szakbizottság közös jelentésének elkészülte után a kisebbségi törvénytervezet a képviselôház plénuma elé kerül.

A Maros megyei forradalmárok a jelenlegi román nyelvû tábla mellett magyar és német nyelvû emléktáblát követelnek a prefektúra épületére. Kérésüket a megyei tanács vezetése múlt héten elutasította, és a prefektúrára hárította az ügyet.

A forradalmárok több ízben is kérték, hogy az 1989-es decemberi forradalom áldozatainak emlékére a prefektúrára elhelyezett román nyelvû emléktábla mellé magyar és német nyelvût is helyezzenek ki. Teljes joggal arra hivatkoztak, hogy a forradalomban a román áldozatok mellett magyar és német nemzetiségû személyek is életüket áldozták, ezért a "történelmi igazság tiszteletben tartása érdekében" követelik e táblák kihelyezését a megyei tanács homlokzatára.

A kérés teljesítésének halogatása tiltakozásokhoz és végül tavaly decemberben éhségsztrájkhoz vezetett, amit azóta ugyan felfüggesztettek, de a háromnyelvû táblaügy nem oldódott meg.

Pokorny László RMDSZ-es megyei önkormányzati képviselô a forradalmárok követelését támogatva december 15-én határozattervezetet nyújtott be a megyei tanács vezetéséhez, amelyben a fentieket tartalmazó elôterjesztés alapján kéri, hogy a jelenlegi román nyelvû emléktábla mellé a magyar és a német nyelvût is helyezzék el. Pokorny László kérésére a megyei tanács elnöke, Lokodi Edit és Toganel Ioan fôtitkár január 23-án(!) írásban válaszolt, közölve a tervezet kezdeményezôjével, hogy úgymond, "a szóban forgó épület történelmi mûemlék és nem tartjuk idôszerûnek a jelenlegi emléktáblákon kívül más emléktáblák kifüggesztését", valamint hogy az épület történelmi mûemlék lévén minden ilyen jellegû indítványt az épületek engedélyezésére vonatkozó 2001. évi 422-es, illetve az 1991. évi 50-es törvények tiszteletben tartásával lehet tenni. Ugyanakkor Pokorny László tudomására hozzák, hogy a prefektúra épülete az állami köztulajdonba tartozik, az ügykezelési jog jelenleg egyedül a prefektusi intézményé, "amely az egyetlen arra jogosult, hogy bármilyen épülettel kapcsolatos módosítás esetében kérje az engedélyt".

Egy szó se arról, hogy a megyei tanács amúgy egyetért, netán hajlandó támogatni is a kezdeményezést. Vagy hogy maguk is eljárnak a dologban. Annál több energiát fordítanak a "miért nem lehet" törvénycikkelyekkel való aládúcolására.

Amikor visszhangos balhé van (például éhségsztrájk, tüntetés stb.), akkor a hivatalosságok mindent gyorsan megígérnek, csak hogy a hivatali nyugalmukat zavaróktól megszabaduljanak. Aztán, ahogy közeleg a (kötelezô) válaszadás ideje, elôveszik a törvénytárat, s addig silabizálják, amíg kisütik a körülményes törvénycikkelyekbôl, hogy mit miért nem lehet. Ahelyett, hogy az ellenkezôjét keresnék, vagyis, hogy az igen egyszerû és jól indokolható ügyet hogyan lehet rendezni. Lásd a fenti esetet, amelyet csak amúgy mellékesen megjegyezve, már eleve három nyelven kellett volna kifüggeszteni. És miért ne lehetne megoldás például a háromnyelvû szöveg egyetlen emléktáblán? Erre is léteznének ellenvetések?

Tavaly májusban írtunk róla, hogy a Romanian Cable Systems (RCS) egy-két hónapon belül számlát kézbesít a kábeltelevízió- szolgáltatás ellenértékérôl. Azóta sem történt semmi. 2006 januárjában is csak az RCS saját tévéadójának híreibôl tudhatjuk meg, hogy mennyi a szolgáltatás ellenértéke, mikor van a fizetési határidô, milyen intézkedéseket hoz a szolgáltató a bérleti díj kifizetésének elmulasztása esetén. Mi több, januártól egy hónappal elôre kell fizetni a bérleti díjat, megelôlegezve azt a szolgáltatást, amelyet még igénybe sem vettünk. Az olvasók jogos felháborodását tolmácsolva a Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatójától, Livia Galencótól kérdeztük, hogy milyen módon tudják védeni a fogyasztókat, elôfizetôket az egyeduralomnak örvendô szolgáltató túlkapásaitól.

– Több mint fél év telt el azóta, hogy a bukaresti székhelyû RCS szolgáltatót felszólították, kézbesítsen számlát a kábeltelevízió- szolgáltatás elôfizetôinek. Ennek ellenére ezen a téren azóta sem történt semmilyen elôrelépés. Mit tehet ilyen esetben a Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal?

– Az RCS társaság szolgáltatásaival kapcsolatban nagyon sok panasz érkezett, érkezik a fogyasztóvédelmi hivatalhoz. Ezeket rendszeresen kivizsgáljuk, s szükség esetén büntetünk is. Az érvényben levô törvények értelmében amennyiben egy szolgáltató nem küszöböli ki a hiányosságokat (adások gyenge minôsége, számlakézbesítés elmaradása) felfüg-geszthetjük a tevékenységét. Ezt azonban nem tehetjük meg a kábeltelevízió-szolgáltatóval, hiszen akkor Maros megye lakosságának több mint fele szolgáltatás nélkül marad. Mi, fogyasztóvédôk nem tudunk semmit tenni, nem tudunk lépni. Én is egyszerû fogyasztó vagyok, ugyanabban a helyzetben, mint a többi elégedetlen elôfizetô – nyilatkozta Livia Galenco.

– Az érvényben levô törvények lehetôséget adnak-e a szolgáltatónak, hogy a bérleti díj ellenértékét elôre kérje?

– Elvben igen. Azonban erre a kérdésre nem tudok pontos választ adni, tanulmányoznom kell a törvényeket. Amennyiben valamilyen törvénytelenséget észlelünk, intézkedünk – ígérte a fogyasztóvédô hivatal igazgatója.

A nagy hideg miatt a segesvári Consig Kft. vezetôje, Pipas Florin leállította a város vonatállomásának korszerûsítési munkálatait. Az igazgató a lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy ha a hômérséklet mínusz 10 fok fölé emelkedik, újra elkezdik a belsô munkálatokat. A vonatállomás 3 épületébôl tavaly kettôt sikerült elkészíteni, a tetôzetüket is megjavították, a C épületnél pedig elkezdték a belsô munkálatokat. Az A épületet konszolidálni kell, amire csak a nyáron kerül sor. Tavaly több ízben is leálltak a munkálatokkal, mivel a szaktárca elmulasztotta a pénzt átutalni. A nyár végén megoldódott a helyzet, és mostanára mintegy 18 milliárd lejt kapott a Consig Kft. A beruházás összértéke 60 milliárd lej, az igazgató szerint ha a pénzt folyamatosan, az elvégzett munkálatok arányában folyósítják, az év végére sikerül befejezni a felújítást. Pipas Florin azt is hozzátette, hogy a munkálatok ellenére az utasoknak két helyiséget alakítottak ki, ahol várakozni lehet, és az épületben egy étterem is mûködik.

A hatályos jogszabályok felett gyakran átsiklanak, nem alkalmazzák, figyelmen kívül hagyják, vagy egyszerûen tudomást sem vesznek róluk. Nemrégiben arról szóltunk, hogy bár az akkreditált egyetemek diákjainak joguk lenne ötvenszázalékos kedvezményre a városi közszállításban, a marosvásárhelyi diákok elesnek ettôl a támogatástól. (A sapientiások "hivatalból" nem jogosultak a kedvezményre.) A közszállítási vállalat a pénzhiányra hivatkozik, a polgármesteri hivatalt és a városi tanácsot pedig nem foglalkoztatja a joggal járó kedvezmény folyósítása.

De nem ez az egyetlen kedvezmény, amitôl elesnek a jogosultak. Kerekes Károly parlamenti képviselô felhívta a figyelmünket arra, hogy 2004. február 27-én egy kormányhatározatot tettek közzé (215. számú), amelynek értelmében a tanulók, az egyetemisták, azok a személyek, akiknek havi jövedelmük nem haladja meg a minimálbért, a világtalanok, a süketnémák könyvvásárlási támogatásra jogosultak. A könyvvásárlási támogatást értékjegyek formájában kell folyósítani. Valamennyi közkönyvtárban egy bizottságot hoznak létre, amely az értékjegyeket szétosztja. A mûvelôdési és kultuszminiszter évente rendeletben szabja meg az egy személynek járó értékjegyek számát. A közkönyvtárak közlik a Mûvelôdési és Kultuszminisztériummal a szükséges értékjegyek számát minden év március 31-ig. Ennek függvényében a minisztérium évente egyszer, szeptember folyamán szétosztja az igényelt mennyiséget. Az értékjegyek 110.000 lejt érnek, és könyvet, folyóiratot, tudományos vagy irodalmi kiadványokat lehet velük vásárolni.

Arra voltunk kíváncsiak, Marosvásárhelyen alkalmazzák-e ezt a kormányhatározatot vagy sem.

Dr. Corina Teodor, a Megyei Könyvtár igazgatója a Népújságot tájékoztatva elmondta, hogy az értékjegyek folyósítása nem tôlük függ, hanem a minisztériumtól.

– Kérdezze meg a minisztériumot, miért nem alkalmazzák a könyvvásárlási támogatást. Az ôsz folyamán mi, könyvtárigazgatók egy találkozón vettünk részt, felvetettük a kérdést. Azt latolgattuk, mennyire jó ötlet, milyen jó lenne támogatni a olvasást, de a minisztérium képviselôje, aki meghívottként részt kellett volna vegyen a találkozón, s aki be kellett volna számoljon többek között a támogatás sorsáról, meg sem jelent – mondta az igazgató.

Tehát a kormányhatározatot nem alkalmazzák. Az a jogosult szempontjából teljesen mindegy, hogy kinek a mulasztásából. Azok, akik jogosultak lennének a könyvvásárlási utalványra, maradnak azzal a tudattal, hogy a törvény adta lehetôséget ez alkalommal sem érvényesíthetik.

III. Forduló

Néprajz

"Szép Zalában születtem,

A nagy erdô nevelt fel,

Fenyô erdô a hazám,

Minden legény hû babám."

Hernyéki népdal

1. Zalaegerszeg a Kerka-Zala-Válicka által határolt, mintegy 90 községet magában foglaló történelmi-néprajzi tájegység, Göcsej központja. Mit jelenthet ez a szó: Göcsej?

2. Mire utal a "szegek vidéke" kifejezés?

3. Ki volt az a novai plébános, aki a 19. században a Tudományos Gyûjteményben Göcsei[j]nek esmérete, valamint a a ZalaVármegyei Göcsei szóejtés ... címmel írott két cikkében Göcsejt ismertette, mi mûvének címe?

4. Zala megyében nagyon sok erdô volt. Ezért itt jellemzô a fából való építkezés. Melyik fajta fából építették a házakat? Milyen anyaggal szigetelték; miként szépítették?

5. Mibôl készül a zsúpfedél?

6. Miért hívták e házakat füstös háznak?

7. Melyik két, a Göcseji falumúzeumban látható építményre utal ez a Bihar megyei Nagyszalontán gyûjtött találós kérdés.

"Érc a hangom, ércül szólok, tüdô nélkül kiáltozok, az élôket hívogatom, a holtakat elsiratom"

8. Párosítsd a következô fogalmakat és megnevezéseket!

Parittyás tornác

Csonkakontyolt harangláb

Lükü gabona

Fokla harangláb

Hasovány tetôzet

Zsindely kerítés

Szoknyás mozsár

Kástu házorom

Orsó kamra

Szegláb szôlôprés

Cséphadaró világítóeszköz

9. A Göcseji Falumúzeumban háromféle kutat találunk. Melyek ezek, mibôl készült a kávájuk?

10. Sorold fel a háromosztatú (három részbôl álló) lakóház részeit!

11. Melyek azok a gazdasági épületek, melyek egy paraszti gazdaság ellátásában szükségesek voltak, s fellelhetôk a Falumúzeumban?

12. A zalaegerszegi piacon a tûzrakást segítô aprófát kötegekben áruló környékbelieket "gyántás göcsejieknek" csúfolták.

Hogy nevezték azt a világítóeszközt, mely egy ilyen gyantás fadarab meggyújtásával világított?

13. A másik kedvelt világítóeszköz egy kis üveg olajlámpás. Hogy nevezték?

A.) pipics, B.) kánna C.) pilács

14. Találd meg a kakukktojást!

Dödölle, prósza, fumu, kukoricakása

15. Húsvétkor a lányok festett tojásokkal kedveskedtek a locsolóknak.

Milyen technikával díszítették leggyakrabban mifelénk a tojásokat?

A.) Viaszolással, B.) karcolással, C.) "perzseléssel" – petrezselyemlevelet kötöznek a tojásra.

Megfejtési határidô: 2006. február 21.; Forrásanyag: a Bernády Házban (9-18 óra között);

A megfejtéseket Beküldeni a következô címre:

Náznán B. Olga, Marosvásárhely–Zalaegerszeg vetélkedô, 540344 Tîrgu-Mures, B-dul Pandurilor nr. 6, ap. 1. (tel./fax: 0265-266-788 vagy 0743-694811)

A feltörekvô piacok felôl a fejlett államokba irányuló erôteljes tôkeáramlás nem fenntartható hosszútávon, mert ez mind a szegény, mind a gazdag országokra nézve kockázatokat hordoz – jelentették ki vezetô pénzügyi tisztviselôk vasárnap Davosban. Jean- Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke szerint a jelenlegi globális befektetési minta "alapvetôen abnormális" és egyetlen országnak sem áll érdekében.

Az Egyesült Államok jelenleg hatalmas tôkefolyamot vesz fel a fejlôdô világból – elsôsorban Kínából – amely finanszírozza fizetési mérlegének hatalmas hiányát, és támogatja a dollárt – vélik pénzügyi szakértôk. A világgazdaságra nézve azonban fennáll annak veszélye, hogy a nagy mérvû tôkeáramlás csökkenésével vagy leálltával a dollár rohamosan romlani, az amerikai kamatok pedig emelkedni kezdenek.

A fórumon a hétvégén ugyanakkor haladás történt abba az irányba, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szavazási struktúrája jobban tükrözze a jelenlegi világgazdasági helyzetet, vagyis Ázsia nagyobb súllyal szerepeljen benne. A tényleges reform elsôrendû fontosságú döntésre váró kérdésként szerepel majd az IMF washingtoni tavaszi közgyûlésén.

A több szakértôi jelentésbôl összeállított figyelmeztetés szerint a földi légkör széndioxid-tartalma már veszélyesen közel jár ahhoz a kritikusnak tartott értékhez, amely felett a tudósok visszafordíthatatlan változásokat valószínûsítenek.

Az összefoglaló szerint az atmoszféra jelenleg 380/millió részecske arányban tartalmazza az üvegházhatást okozó gázt; az arány az ipari forradalom elôtt 275 volt.

A jelentést összeállító szakértôk szerint ahhoz, hogy az átlagos globális hômérséklet-emelkedést legalább 60 százalékos valószínûséggel 2 fokra lehessen korlátozni a következô évtizedekben, a millió légkörrészecskére jutó széndioxid-arányt 450, de inkább 400 alatt kell tartani. Ehhez azonban az szükséges, hogy 2050-ig az 1990-es szinthez képest 30-40 százalékkal csökkenjen a kibocsátás.

A szakértôk ennek elérését – a járulékos politikai és társadalmi hatások figyelembe vételével – valószínûtlennek nevezik.

A megfelelô intézkedések elmaradása esetére azonban a jelentés készítôi azt jósolják, hogy a következô évtizedben a legtöbb nyár olyan szélsôségesen forró lesz Európában, mint a 2003-as, amelynek hôhullámában 30 ezren vesztették életüket.

Az elemzés szerint a zabolátlanná váló klímaváltozás a grönlandi jégtakaró elolvadását fogja okozni, amivel elvész a föld édesvízkészletének 10 százaléka. Ennek nyomán a tengerszint az évezred végéig átlagosan hét méterrel megemelkedne, ami katasztrófát jelentene a part menti térségek számára.

A múlt heti palesztin választásokon gyôztes Hamász iszlám szervezetnek meg kell változtatnia módszereit, el kell fogadnia, hogy az erôszak összeegyeztethetetlen a demokráciával, s el kell ismernie Izraelt – jelentette ki hétfôn Brüsszelben Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai fôképviselôje.

Az EU-tagállamok külügyminiszterei hétfôn Brüsszelben szokásos havi tanácskozásukra ültek össze. Ezen több EU-tagállam külügyminisztere sürgette: a Hamász tegye egyértelmûbbé álláspontját arról, milyen politikát kíván folytatni hatalomra jutva, s vigye tovább a békefolyamatot Izraellel.

Mint Ursula Plassnik osztrák külügyminiszter, a tanácskozás soros elnöke elmondta, az ülés középpontjában annak megvitatása áll, hogy miként reagáljon az EU a Hamász múlt heti gyôzelmére. "Megerôsítjük majd az EU alapelveit, az erôszaktól való tartózkodás követelményét és a két állam egymás mellett élésének igényét" – mondta a tanácskozás kezdetén, ez utóbbival Izrael és Palesztina békés együttélésére utalva.

Bernard Bot holland külügyminiszter – még a tanácskozás elôtt – úgy nyilatkozott, hogy az EU-nak semmi köze nem lehet egy olyan rendszerhez, amely terrortámadásokat helyez kilátásba. Ugyanakkor hozzátette: az Európai Uniónak szerinte nem kell azonnal döntéseket hoznia arról, miként viszonyuljon a Hamászhoz, még van 3-4 hetük erre. Bot reméli, a Hamász elég bölcs lesz ahhoz, hogy megváltoztassa eddigi politikáját.

A radikális palesztin szervezet – amely 2003 óta rajta van a terrorista csoportokról összeállított "EU- feketelistán" – mindeddig elutasította saját fegyveres erejének leszerelését, illetve Izrael elismerését. Ugyanakkor arra késznek mutatkozott, hogy hosszú távú tûzszünetet kössön a zsidó állammal, s tavaly február óta – saját bevallás szerint – nem követett el újabb öngyilkos merényleteket izraeli célpontok ellen.

A brüsszeli külügyminiszteri tanácskozáson fontos kérdés az is, mi legyen a palesztinoknak juttatott EU- támogatás sorsa. Ennek keretében tavaly az Európai Unió 280 millió eurót adott (bár ennek egy részét még nem folyósították), s az idei évre csak az EU-bizottság 250 millió eurót tervezett e célra. A Hamász hétfôn arra kérte a nemzetközi közösséget, hogy ne állítsák le a Palesztin Hatóságnak nyújtott támogatást. Angela Merkel német kancellár ugyanakkor elképzelhetetlennek mondta mind Németország, mind az EU számára, hogy továbbra is pénzeket folyósítsanak a Palesztin Hatóságnak, ha ez utóbbi nem ismeri el Izraelt, és nem mond le az erôszakról.

Lord John Stevens, a Scotland Yard volt fôparancsnoka a brit GMTV kereskedelmi tévének adott, vasárnap mûsorra tûzött – részleteiben elôre ismertetett – interjúban azt mondta: a walesi hercegnô halála ügyében két éve indított vizsgálat "sokkal összetettebb, mint bárki gondolta volna ... de egyértelmûen megérte elindítani". Lord Stevens szerint a vizsgálat során "új tanúk kerültek elô", és bizonyos felvetéseket, amelyeket Mohamed Fayed, Diana akkori szerelmének, a balesetben a hercegnôvel együtt elhunyt Dodi Fayednek az apja hangoztat, "helyes volt felvetni".

A volt londoni rendôrfônök nem részletezte, hogy az idôsebbik Fayed mely felvetéseit tartja érdemesnek alaposabb kivizsgálásra. Kijelentésének azonban rendkívüli jelentôséget ad az a tény, hogy Mohamed Fayed, a világhírû londoni Harrods luxusáruház és a párizsi Ritz szálló tulajdonosa a Diana halála óta keringô összeesküvés-elméletek fô szítója. A brit-egyiptomi Fayed a párizsi szerencsétlenség óta hangoztatja azon meggyôzôdését, hogy merénylet történt, amellyel azt akarták megakadályozni, hogy egy hithû muszlimtól – vagyis az ô fiától – származó gyermek álljon be a brit trónutódlási sorba.

Diana, akinek Károly brit trónörököstôl született két fia, Vilmos és Harry a második, illetve a harmadik a brit trónöröklési sorrendben, állítólag már terhes volt Dodi Fayedtôl az 1997 augusztusában történt párizsi katasztrófa idején, bár ezt a francia orvos szakértôk rendre cáfolják.

Fayed elmélete szerint a balesetnek álcázott merényletet Fülöp herceg, II. Erzsébet királynô férje, Károly apja szervezte meg.

A néhai walesi hercegnô kevesebb mint egy évvel az életét kioltó autószerencsétlenség elôtt ugyanakkor azt írta személyi inasának, Paul Burrellnek, hogy szerinte Károly készít elô merényletet ellene, mégpedig úgy, hogy halála autóbalesetnek tûnjék. A Burrell által tavaly nyilvánosságra hozott levél szerint Károly azért akarta volna Diana halálát, hogy akadálytalanul elvehesse régi szerelmét, az elvált Camilla Parker Bowlest; ez egyébként csak tavaly áprilisban történt meg.

Lord Stevens múlt havi – azóta megerôsített – londoni sajtóértesülések szerint meghallgatta a vizsgálat keretében Károly trónörököst is.

Michael Burgess hivatalos brit udvari halottkém két éve jelentette be, hogy a hat évig tartó, Diana halálát egyértelmûen autóbaleset következményének nyilvánító francia vizsgálat lezárultával megkezdôdik a hivatalos brit vizsgálat. Burgess a hivatalos francia megállapítás ellenére annak kivizsgálására kérte Lord Stevenst, hogy valóban baleset történt-e 1997 augusztusában Párizsban. Lord Stevens tavaly leköszönt a londoni rendôrség élérôl, de a vizsgálatot változatlanul ô vezeti.

Romániában tartózkodik egy EU-misszió, hogy ellenôrizze, miként alkalmazták az állategészségügyi hatóságok a megelôzô intézkedéseket a madárinfluenza továbbterjedésének megakadályozására. A delegáció ellátogat azokba a térségekbe, ahol madárinfluenza-gócokat jeleztek.

"Az EU három szakértôjérôl van szó, akik azért jöttek, hogy megfigyeljék az állategészségügyi hatóságok intézkedéseit a járványhelyzet kezelésében" – nyilatkozta a Mediafaxnak Ion Agafitei, az Országos Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hivatal elnöke.

Az EU-szakértôk hétfôn találkoztak az intézmény vezetôségével, késôbb a fôvárosi Állategészségügyi és Diagnosztikai Központba is ellátogatnak.

A delegáció a következô napokban ellátogat azokra a vidékekre, ahol madárinfluenza-gócokat jeleztek, majd jelentést készít a brüsszeli vezetésnek.

Azok a tulajdonosok, akik betöltötték 62. évüket és bérbe adják, vagy eladják termôterületeiket, ez év január elsejétôl életjáradékot igényelhetnek. Az érdekeltek benyújthatják kérvényeiket az Országos Mezôgazdasági Életjáradék-hivatal megyei irodájához, amely a Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság egyik földszinti helyiségében mûködik. Járay Adalbert agrármérnök decemberben versenyvizsgázott sikeresen Bukarestben. Irodavezetôként január 3- tól fogadja az érdeklôdôket. Ôt kérdeztük a témával kapcsolatos részletekrôl.

– Egyelôre túlzás irodának nevezni, mert abban a szobában fogadom az ügyfeleket, ahol az igazgatóság jogtanácsosa és személyzetis osztályvezetôje dolgozik. Ha megfelelô helyiséget találunk, akkor az életjáradék-irodába alkalmaznak egy jogtanácsost és egy könyvelôt.

– Melyek az életjáradék igénylésének feltételei?

– Az életjáradék igénylését szabályozó 247-es törvénycsomagról készítettem kivonatokat a feltételekrôl és az igényléshez szükséges iratokról. Mivel az új ügyvitelrôl van szó, tudni kell, hogy csak az igényelheti a földjáradékot, aki betöltötte 62. életévét. Egy típuskérvényt kell kitöltenie itt, az irodában, rendelkeznie kell a személyazonossági igazolvánnyal, az adásvételi szerzôdéssel és azok fénymásolataival. Ezzel kapcsolatosan jó tudni, hogy a közjegyzô az adásvételi szerzôdést csak abban az esetben állítja ki, ha a tulajdonos a termôföldet telekeltette. Bérbeadás esetén a tulajdonostól nem kérjük a telekkönyvet, viszont be kell mutatnia a birtoklevelet és az 1994. évi 16-os számú törvény alapján megkötött bérleti szerzôdést. Ha a birtoklevélen 2-3 vagy több személy szerepel mint örökös, akkor az kérheti az életjáradékot – de csak a saját részarányos területére -, aki eleget tesz a feltételeknek. Az igénylô végül egy saját felelôsségre írt nyilatkozatot tesz le, amelybôl kiderül, hogy a tulajdonában lévô termôföldek nagysága nem haladja meg a 10 hektárt. Az életjáradékot kérvényezô személy az eladás illetve bérbeadás után földtulajdonából legtöbb 0.5 hektárt tarthat meg saját mûvelésre.

– Hogyan zajlik a termôföldek eladása?

– Kétféleképpen. Az életjáradék-igénylô felkeresheti irodánkat a szükséges iratok bemutatásával, abban az esetben is, ha már eladta vagy bérbe adta földjét. Ha egy tulajdonosnak szándékában áll eladni/bérbe adni termôterületeit és nem talál arra érdeklôdôt, akkor egy írásbeli szándéknyilatkozatot (típusnyomtatvány itt kapható) ad le, amely tartalmazza a tulajdonos személyi adatait, a földterület elhelyezését, az óhajtott árat és a föld minôségére vonatkozó adatokat. A szándéknyilatkozatot iktatjuk és a potenciális vásárlót vagy bérlôt az eladóhoz irányítjuk.

– Mekkora az érdeklôdés?

– Sokan érdeklôdtek, emiatt felkészültem a szükséges iratcsomók összeállítására. Az ügyvitel folyamatáról is szólnék. A dossziéba foglalt iratok adatait ellenôrizzük, majd elküldjük Bukarestbe, amelyet a központi hivatalból 10 napon belül visszaküldenek jóváhagyva illetve elutasítva a kérést. Ha jóváhagyták az igénylést, akkor az illetô személynek kiadjuk az életjáradék-könyvecskét, az iratcsomót pedig mi ôrizzük. Az életjáradékot – eladás esetén 100, bérbeadás esetén 50 euró – évente egyszer fizetjük. Ez átvehetô készpénzben az irodában, kérésre pedig postai utalvánnyal is elküldhetjük, illetve bankszámlára is átutalhatjuk. Az idei évben igényelt életjáradékot jövô év elsô évnegyedében folyósítjuk.

– Tegyük fel, hogy a tulajdonos a földterületén termel és betakarítás után, októberben eladja, ez esetben is jogosan igényelheti az életjáradékot?

– A juttatás a törvény megjelenésétôl (2005. júl 22.) kérvényezhetô. Például, ha valaki 2005. júl. 22. – december 31. között bérbe adta vagy eladta termôterületeit és 2006. február 28-ig beadja az iratcsomót, már ez év elsô negyedében megkaphatja az életjáradékot, ha február 28-a után adja be, akkor csak a jövô évben. Az, aki idén októberben értékesíti vagy adja bérbe a tulajdonában lévô földet, akkor 2007-ben csak két hónapra jogosult életjáradékra, nem egy egész évre.

– Követik-e azt, hogy mi történik az eladott illetve bérbe adott földterületekkel?

– Nem a mi feladatunk, viszont rendszeresen ellenôrizzük a bérleti szerzôdések érvényességét. Továbbá jó tudni, hogyha az életjáradékra jogosult személy elhalálozott, akkor az utódoknak az irodában be kell mutatniuk az életjáradék-könyvecskét és a halotti bizonyítványt, amelyek alapján három hónapon belül folyósítjuk utolsó alkalommal az életjáradékot.

– Naponta fogadja az érdeklôdôket?

– A mezôgazdasági igazgatóság programja szerint munkanapokon 7.30-15.30 óra között, de elérhetô vagyok a 260-576-os telefonszámon is.

Monica Macovei igazságügyi miniszter visszautasítja azokat a vádakat, amelyek szerint több ízben is találkozott volna Calin Popescu Tariceanu kormányfôvel és Dinu Patriciu üzletemberrel és kéri a miniszterelnököT, hogy többé ne bocsátkozzon "találgatásokba" programjával kapcsolatban.

Macovei ezt hétfôn nyilatkozta az Igazságügyi Minisztériumban, miután két országos napilap arról számolt be, hogy az igazságügyi szaktárca vezetôje, a kormányfô és Patriciu többször is találkoztak. A napilapok utaltak egy folyamodványra is, amelyben Macovei kérte az államfôtôl a Rompetrol- ügyet kivizsgáló ügyészt.

Cristian Diaconescu szenátor, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) szóvivôje hétfôn, sajtótájékoztatón bejelentette, pártja kéri a kormány lemondását, és korruptnak nevezte a kabinetet a Tariceanu-Macovei-Patriciu találkozó miatt kirobbant botrány következtében.

"Az SZDP kéri a kormány lemondását. Mondjuk ki világosan, Romániában a korrupció a csúcson kezdôdik, ez a kormány pedig korrupt" – szögezte le Diaconescu.

A szociáldemokraták szóvivôje hozzátette, a brüsszeli szakemberek "maximális aggodalommal" követik a bukaresti helyzetet.

"A bukaresti kormány teljes mértékben elveszítette hitelét az európai partnerek elôtt. Jelenleg kérdésessé válnak az Európai Bizottság tavalyi, illetve az Európai Parlament 2006 májusi jelentésének következtetései" – tette hozzá a Diaconescu.

"Kérjük Tariceanu kormányfô és Monica Macovei igazságügyi mIniszter lemondását" – mondta a szóvivô. Szerinte a hatalom képviselôi vagy nem értik, mit jelent az igazságszolgáltatás, és ezt az intézményt hogyan kell tiszteletben tartani, vagy pedig leplezni próbálnak egy robbanásveszélyes helyzetet, amely súlyosan érinti Románia érdekeit.

A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is érdekes szellemi kalandot jelentett a Deus Providebit Házban megtartott tanulmányi napokon részt venni. Még akkor is, ha a szombat nem a miniszterhelyettesek találkozóját jelentette. A kereszténység és közélet témában ötödik alkalommal megszervezett vitafórum második napján olyan téma várta az érdeklôdôket – akik sajnos kevesen voltak –, amirôl azt hihetnénk, hogy szinte mindent tudunk. Nos, a szombati elsô elôadás pontosan ennek az ellenkezôjérôl szólt, ahogy a nap záróértekezése is bôven kínált újdonságot az Európai Unióval kapcsolatos témakörben.

Az Európai Unió és a Balkán – Kádár Béla budapesti közgazdász, akadémikus, volt miniszter, nemzetközi döntési központok tagja, a fenti címet viselô elôadásában vállalkozott a közvéleményben gyökeret vert hiedelem eloszlatására, miszerint az Unió az ötödik körben szereplô balkáni országokat a kizsákmányolás, a profitszerzés céljából integrálná. Az elôadó szerint a térség nem vonzó a nemzetközi üzleti közösség számára. Elmaradt, világgazdasági szempontból csekély jelentôségûeknek tartják a balkáni országokat, amelyekkel szemben számos aggály merül fel a torzult tudati viszonyokat (idegengyûlölet, szélsôséges nacionalizmus, vendetta stb. ) illetôen. Szavait Kádár Béla számokkal is bizonyította a szóban forgó országok gazdasági helyzetérôl, lehetôségeirôl. Mindezek alapján arra sem számíthatunk, hogy a csatlakozás eddig még nem látott gazdasági fellendülést hozna a térség számára. (Amelyben Erdély is elsôsorban a turisztikai lehetôségeit használhatná ki). A Balkán csatlakoztatásának nem gazdasági, hanem stratégiai jelentôsége van: az ázsiai expanzióval szemben felvonulási teret jelenthet az elkövetkezô évtizedek során. Az évezredes selyemút nyomvonalának a kiépítése pedig megoldást kínálhat az idei télen is megtapasztalt energiaellátás buktatóinak a kiküszöbölésére. Ha a várt gazdasági csoda nem is következik be, az erôforrás-áramlás nyomán a Balkán fejlôdése felgyorsul – vélekedett az elôadó, aki szerint Magyarország nem használja ki eléggé azt az összekötô szerepet, amit ebben a helyzetben betölthetne.

Európa egyik legerôsebb prioritása a regionalizmus érvényre juttatása nemzeti és nemzetközi szinten. A regionalizmusból fakadó elônyöket kellene kihasználni a Kárpát-medencében a nemzetállamok határán átívelô együttmûködés kialakításával (a kulturális, földrajzi és történelmi téren egybetartozó területek között), ami lehetôvé teszi a szubszidiaritás, (az állampolgár közeli döntéshozatal) érvényesítését – hangzott el a gödöllôi Szent István Egyetem vidékfejlesztési tanszékét vezetô Kulcsár László professzor elôadásában. Ahhoz azonban, hogy a határok által korábban mesterségesen elzárt régiók elnyerjék a sajátos identitásukat, a megfelelô gazdasági erôvel és saját intézményrendszerrel, programokkal, jövôképpel kell rendelkezniük. Ezek hiányában a regionalizmus csak külsôség marad – vélekedett Kulcsár professzor, aki a 2007-2013 közötti uniós vidékfejlesztési politika szemszögébôl vette számba, hogy mire kellene a hangsúlyt fektetni Erdélyben. Romániai szinten óriási társadalmi feszültségekhez vezethet, hogy a mezôgazdaságban foglalkoztatottak aránya több mint hatszorosa az európai uniós átlagnak. Éppen ezért a sokat hangoztatott intézkedésekkel, amelyekkel a kormány helyzetbe hozhatja a gazdákat, a vidéki gazdaság diverzifikációját is meg kell valósítani, hogy az ne függjön annyira a mezôgazdaságtól.

A szubszidiaritás elve és gyakorlata – témakörhöz kapcsolódott az a kerekasztal- beszélgetés, amelyen Kulcsár László mellett Entz Géza történész, mûvészettörténész, Kádár Béla, Borbély László megbízott területrendezési és középítkezési miniszter vett részt. Ennek során Entz Géza ismertette azt az átfogó nemzetközi kutatási programot (gazdaság és településföldrajz, közgazdaság-makrogazdaság, társadalom-néprajz- antropológia, természeti és táji örökség, épített örökség, környezettudomány, politológia, demográfia- szociológia-migráció), amely az észak-erdélyi autópálya megépülése kapcsán született. Alapját az Sapientia EMTE és a Babes-Bolyai Egyetem jelenti, de ezek mellett más romániai és külföldi egyetemek is felajánlották részvételüket. A beszélgetés során elhangzott, hogy az autópálya megépítése egy sor pozitív de ugyanakkor egy sor negatív kihatással is lesz az erdélyi társadalomra, amelynek modernizációja úgy kellene megvalósuljon, hogy a térség visszakapja valós társadalmi, kulturális és gazdasági jelentôségét. Románia területfejlesztési stratégiájáról, és ezen belül az Erdélynek szánt pénzekrôl és ezek útjáról (vízhálózat, utak, hidak, lakásépítés) Borbély László számolt be, aki kitért arra is, hogy a közigazgatási törvény módosítása lehetôvé teszi a kistérségi társulások elismertetését.

Keresztény látószögbôl milyen is az Európai Unió, amely felé törekszünk? – a kérdésre Holló László, a Babes-Bolyai Egyetem Katolikus Teológiai Fakultásának adjunktusa válaszolt, aki egyben bemutatta a témáról készült átfogó és érdekes kötetét, ami Rómában jelent meg. A kivetített statisztikákból megismerhettük az európai országokban élô emberek gondolkodásmódját, amelyre a szerzô végkövetkeztetése szerint a hit nélküli kötôdés ellenére a keresztény értékek tisztelete jellemzô. Az Unió által elvégzett felmérések azt mutatják, hogy bár a vallási intézmények nem örvendenek osztatlan bizalomnak ( a csatlakozni kívánó Romániát kivéve), tízbôl kilenc európai számára nagyon fontosak a kereszténység által képviselt értékrend normái, mint például a felebarát megsegítése és tisztelete, tízbôl nyolcnak pedig a közjó szolgálata – mondotta a szerzô.

Mi a közszolgálatiság szerepe? A közszolgálatiság nemzeti közszolgálatiság kell-e legyen? Ezt a feladatot hogyan teljesíti az MTV 1 mûsora? Mit és hogyan pótol ezen a téren, és mi a jelentôsége a Duna Televíziónak ? – ezeket a kérdéseket taglalta elôadásában Peták István, a Magyar Televízió Közalapítvány kurátora valamint Pálfy G. István újságíró, a Hungária Televízió Közalapítvány kurátora. Nem az a fontos, hogy egy tévécsatornát hányan néznek, annál fontosabb, hogy ezeknek a nézôknek milyen a társadalmi szerepe – vélekedett Pálfy István arra az elképzelésre utalva miszerint a magyar költségvetés számára elegendô lenne a három helyett egy közszolgálati adót fenntartani. Véleménye szerint addig, amíg a digitalizáció lehetôvé nem teszi, hogy egy csatornán egyszerre több mûsort sugározzanak, a közszolgálati televíziónak mindenkihez kell szólnia.

A szombati nap során Markó Enikô mutatta be Sebestyén Péter erdôszentgyörgyi plébános ötödik kötetét, s az elôadások közötti lazítást Bakos Emília mûvészeti iskolás diák furulyajátéka könnyítette meg.

Az elôadások nyomán élénk vita alakult ki, a záró szentmisét megelôzôen pedig a két nap tanulságait Csató Béla fôesperes foglalta össze, aki a szív és az értelem összhangját méltatta a rendezvény során.

Találkoztam egy emberrel, aki megmenekült a ráktól. "Megmenekült?" Kigyógyult. Azaz: kigyógyították. – Mindig van remény és esély – vallja. Ha valaki rákos, hát egyáltalán nem biztos, hogy abba bele kell halnia. Balogh Gyuri – BéGyé – esetében rosszindulatú tüdôrákot diagnosztizáltak, és éppen 52. születésnapján közölte vele az országos hírû szakkórház onkológus fôorvosa, hogy a hatszor négy és fél cm-es kissejtes daganat miatt maximum egy éve van hátra. "Fokozatosan fog leépülni, de mi mindent megteszünk, hogy emberi módon végezze be." Úgy került az onkológiára, hogy a sebész azt mondta: ha a kemoterápiás kezelésektôl lényegesen csökkent a daganat nagysága, akkor megpróbálják a mûtétet. A "jövendölés" másnapján megkapta a kezelést, hazament, és várta, hogy beteljesedjék a végzete. Hogyan fordult mégis jóra sorsa, arról szól az a kötet, amelyet gyógyulása után állított össze, részben saját, részben a többi kigyógyult beteg esettanulmányainak felhasználásával, fôleg pedig azzal az interjúval, melyet gyógyítójukkal készített.

Hic Rhodus, hic salta... Telefon Válóczi úrnak, aki anélkül, hogy látott volna, a távolból, telefonon keresztül diagnosztizálta – ugyanazt, mint a hivatalos orvoslás is – a bajt. Erre való tekintettel – boldog idôk, akkor még lehetett – szinte azonnali idôpontot is kaptunk. A vizsgálat elôtt Válóczi úr közölte, hogy tíz perc múlva meg tudja mondani, tud-e segíteni. Félelmekkel teli tíz percet éltem. Megint ítéletet kell majd végighallgatnom? Rettegtem ismét, pedig hányszor megéltem már. Hiszen minden egyes lelet súlyos verdikt volt, amit, úgymond, állva, rezzenéstelenül kellett "végighallgatni". Mert ha menni kell, hát tedd azt, Balogh Gyuri, férfi módra... * Aztán Válóczi úr szavai zökkentettek ki a rám-rám törô önsajnálatból. Azt mondta: segíthet rajtam. * Két dolog kezdôdött akkor. Az elsô kezelés – és a gyógyulásomba vetett hitem. Mióta az elsô diagnózisok megtörténtek, most elôször éreztem azt, hogy talán mégsem kell meghalnom. * Ez az ember más volt, mint a legtöbb "gyógyító", akinél kétségbeesésünkben próbálkoztunk. Nem dicsérgette önmagát, és nem mondott rosszat más, gyógyulással kecsegtetô módszerekrôl és emberekrôl. Kezünkbe adta a vaskos paksamétát, melyben a volt betegek írják le csodálatos gyógyulásuk történetét mondván: "Ne én beszéljek magamról: szóljon a legilletékesebb, az a sok ember, aki betegen jött ide, és aztán meggyógyult." * És valóban. Több kötetet kitevô tanulságos olvasmányt lehetne összeállítani betegtársaim beszámolóiból. Hihetetlen esetekrôl szólnak mind-mind, melyekben a kétségbeesett reménytelenségbôl eljutnak az óvatos bizakodáson át, a visszatérô hit segítségével, a gyógyulásig. Mint jómagam...* Bizalmat adott az is, hogy nem akart szembeállítani a hivatásos – hagyományos – orvoslással sem. Sôt...* Elbeszéltük, hogy a sebész milyen feltételekkel vállalta a mûtétet. Válóczi úr elmondta, hogy nemcsak kisebb lesz a daganat, de több kezelés nyomán el is fog tûnni, tehát a segítsége mûtét nélkül is hatékony lesz, döntenem viszont nekem kell, hogy melyiket választom. * Még kishitû voltam, és nem mertem elhagyni a mûtétet. * Úgy gondoltam, Válóczi úr segítsége és az operáció együttesen megmentheti az életemet. Ô elfogadta választásomat. Mivel csupán két hetünk volt a sebészeti visszarendelésig és a mûtét lehetséges idejéig, még – az elsô után – két alkalommal kaptam Válóczi úrtól sürgôsségi idôponttal kezelést. * És nyugtatást. És ígéretet: mire eljön a mûtét ideje, már ott fogunk tartani, hogy a daganat sokkal kisebb lesz; hogy fog segíteni a mûtét utáni talpra állásban is; s hogy ne féljek se szövettantól, se semmitôl, nem lesz áttét. * Majd megtapasztalom. Mert a tapasztalat többet ér bármennyi kimondott szónál és leírt mondatnál – mondta el sokadszor.

A kórházba visszatértemkor kongresszusnyi orvos szaladt össze, hogy tanulmányozzák a friss röntgenfelvételeket. Hitetlenkedtek, hogy miképp lett a daganat oly kicsi, hisz kemoterápia eddig ilyet még nem tett, fôleg nem ilyen rövid idô alatt. A lényeg: alkalmassá váltam az operációs próbálkozásra. * A félelmes eseményre 2002. október elsején került sor. * A beavatkozás drasztikus volt. A bal oldali tüdôt teljesen eltávolították. Elôtte még, már altatásban, a nyaki nyirokcsomókból vettek mintákat, hogy gyorsteszttel megvizsgálják, van-e áttét. Mert ha van, akkor a nagy mûtétet nem csinálják meg. De – hiszen Válóczi úr megígérte – áttét nem volt, és én az intenzív osztályon ébredtem. * És teljesültek az ígéretek. Annak ellenére, hogy a kórteremben fekvôk közül nálam volt a legnagyobb beavatkozás, én keltem fel elôször, és én hagytam el leghamarabb az "intenzívet". * Javulásom eredményeként a kilencedik napon haza is engedtek, a tizediken már szeretkeztünk is...* S nekünk már szinte nem is volt meglepetés, csak az orvosoknak, hogy az eltávolított tüdôrészben élô rákos sejtet nem találtak. * Azóta – bár elôször úgy gondolták, hogy többet adnak – négy kemoterápiás utókezelést kaptam, igaz, Válóczi úr nem helyeselte a szervezet ily módon való intenzív mérgezését. * Én viszont megint kishitû voltam, és nem mertem nemet mondani a "kemóra"..., de azért csak elfogadtam Válóczi úr segítségét a mellékhatások ellensúlyozásában. * Mire bátorkodtam volna elállni a kezeléstôl, addigra az orvos is belátta, hogy "nincs rá semmi szükség, nincs, ami a továbbiakban indokolja alkalmazását". * Gyógyultnak és teljes értékûnek érzem magam ismét. Az orvosok, az ismerôseink csodáról beszélnek. * (Balogh György: A Válóczi címû könyve alapján)

(Folytatjuk)

Telenézô

Izgalmas kukkolás: erdélyi karosszékbôl szemlélni a magyar választási kampány rakétáinak begyújtását.
"A nagy ûri hajó" külön hajtómûvei, a televíziók, már túl vannak a próbaszámláláson, mûsorokat terelnek át, állítanak le, újakat indítanak be, látszólag közszolgálati céllal, pontosabb információt, több háttérinformációt, magvasabb, tartalmasabb kerek- asztal-beszélgetéseket, jobbnál jobbnak reklámozott szórakoztató show-kat ígérve-kínálva, holott vaknak is világos, másról van szó, arról, hogy a gazdik több s finomabb cukorral, ízesebb csemegékkel csalogatják Muci paripájukat, a nézôközönséget.

Képzavarból ennyi is elég, ne szaporítsuk a percenkénti hozamot. Mert Magyar Kultúra Napja ide, Mozart- év oda, Magyarországon minden a választási kampány jegyében zajlik, még a kátyúzás is, sôt az aztán igazán. Demszky-plakátok, Gyurcsány-biznisz, Orbán- évértékelô… Az Arany-verset parafrazálva: a két ház apraja-nagyja hergel itt össze keményen, mint kutyáik a sövényen.

És akkor itt a Magyar Filmszemle és a Rokonok mint nyitó film, az Oscar-díjas, méltán világhírû Szabó István új alkotása. Ezt "nem lehet kihagyni", közölni kell, akkor is, ha egyévi alapos dokumentálódás után sem teljes a kép, a tényfeltáró újságíró, az aprólékos güzü (Mészáros Márta találata) világgá szórja részletes, ámde a szakmában megengedhetetlenül egyoldalú információit. Kiderül, hogy ez a híres ember (is!) besúgó volt.

A Napkelte máig a legnézettebb reggeli mûsor. Benne vasárnap, mások mellett, a két nem kevésbé híres rendezô, Mészáros Márta és Jancsó Miklós, akikrôl szintén jelentett Szabó István. Nem dühöngenek, nem szomorkodnak, azt mondják: tudni kell azt a kort, annak a rettegését, félelmeit, és akkor más megítélés alá esik minden és mindenki. És még csak nem is neheztelnek Szabó Istvánra, legfeljebb azért, hogy amikor arra már lehetôsége adódott, miért nem állt ki, és vallotta be nyíltan életének ezt a vétkét. Két szakember is elmarasztalja az Élet és Irodalom címû kiadványt, amiért bulvárlap módjára tárta ország-világ elé Szabó István fiatalkori dolgát. Nagy N. Péter írja a hétfôi Népszabadságban, hogy harminc éven át jelentett Antall Józsefrôl a legbensôségesebb gyermekkori barátja. Akivel a gondolatkísérleteit is megosztotta. Amikor Antall ezt, már miniszterelnökként, megtudta, saját környezetébôl eltávolította a barátot, de megfelelô állami állást szerzett neki. És többé nem akart tudni az ügynökügyekrôl.

Pedig jobb lett volna a német módszert választani, akár kacorral is, de kivágni a kelevényt, egyetlen nagy mûtéttel szabadulni a daganattól. Fájdalmas, de vagy belehalunk, vagy új életre kapunk. Mert lám, azokról szinte semmi sem derül ki, akik hamis tanúvallomások alapján hoztak halálos ítéleteket (hatszázat!), az egykori ügyészek, bírák, a hatalom feltétlen kiszolgálói, a pribékek bizonyára szép nyugdíjjal lapul(hat)nak, nem kell tartaniuk a felelôsségre vonástól.

(Így van ez Romániában is, sôt itt még cifrább a helyzet. És annál borzalmasabb lesz – a romániai magyar társadalom vonatkozásában is –, ha elkezdôdik a torkolattûz. Mert ami most van, egy-egy ember ellehetetlenítése ilyen-olyan terhelô dokumentumok nyilvánosságra hozatalával, az még csak a csúcsa a "jéghegynek").

Nem ismerhetjük, hogy milyen körülmények között szerveztek be valakit, vagy ha ezt olvassuk is, nem érezzük, nem tudjuk, mi történt vele, folytatja gondolatmenetét Nagy N. Péter. Soha még csak fel sem becsülhetjük, hogy az ügynökök által leírtakat mire használták, és ôk, ha játszottak, ha próbáltak a tisztességtelenség közéjük kevert karói közt szlalomozni, akkor mennyire voltak sikeresek.

Ezzel nagyjából egyet is lehet érteni. Azzal is, hogy minden, mostanság leleplezôdött ember tulajdonképpen áldozat. Ha ezt némi eufémizmussal elfogadjuk is, érvel N.N.P., azt is elismerhetjük, hogy áldozatuk nem hiábavaló. Nyugodtabb korok számára demonstrálja, hogy nem múlik el a felelôsség önmagunkért, s hogy az önfelmentés logikája egy más közegben váratlanul nehezen áll meg.

És tartozásukhoz ott vannak örök adósnak a nem sikeresek, az egyéletûek, akik nyakasan vagy balek módon nemet mondtak, vagy éppen ártatlannak vélt jelentések statisztáiként veszítették el életüket. Az ô emlékükre, legyünk kemények, és fogadjuk el még oly szeretett embereink megaláztatásait. Nekik ugyanis – nagy szerencsénkre – már van hangjuk, terük, hogy szóljanak magukért. Mások – szellemi értelemben – meg sem születtek.

Azzal azonban nem, ahogyan ezek a szembesítések történnek. Hogy ezeket is aljas politikai szándék vezérli, és akik az ilyen "húzások" mögött állnak, nem ismernek sem istent, sem embert, még kevésbé emberiességet, nem is az igazság érdekli ôket, hanem a pozícióharc kimenetele. A rakéta legfôbb hajtóereje a féktelen hatalomvágy.

Következhet-e bármi is a négy évtizedes életmûre abból, amit 19 évesen vállalt valaki, kérdezi N.N.P. Egy valami feltétlenül: az életmû újbóli "fellapozása", a Szabó István-filmek még nagyobb sikere, a Rokonok "másféle" recepciója. A Mefisztó (amelyben megfogalmazta korának borzalmát és benne akkori önmagát is) végérvényesen bevonul a remekmûvek közé. Nemzetközi hírnevét pedig csak növeli a körülötte felcsapó hullámverés, a cápalakodalom.

A leleplezés így dagad ingyen-reklámmá. Bár ezt, gondolom, a nagy rendezô szívesen elengedte volna.

Ha Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter az infrastrukturális fejlesztés évének nevezte 2006-ot, Nagysármás polgármestere, Mocean Ioan érdeklôdésünkre kijelentette, hogy az idei év a megvalósíthatósági tanulmányok és az infrastruktúra-fejlesztési pályázatok éve lesz.

– Elsôsorban a vízellátás, csatornázás, a víztisztító berendezés bôvítésére és korszerûsítésére, az úthálózat fejlesztésére dolgozunk ki pályázatokat. Több helység polgármestereivel közösen személyesen is voltunk a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztériumnál, és Nagysármás így bekerült egy, az Európai Unió Fejlesztési Bankja által finanszírozott programba. Reméljük, hogy az eddig és az ezután benyújtandó pályázatainkat kedvezôen bírálják el, mert a városnak és a hozzá tartozó településeknek nagy szüksége van az infrastruktúra fejlesztésére. Nagysármáson például mindössze 1,2 kilométeres a csatornahálózat. Folytatjuk az úthálózat, a járdák bôvítését is. Elsôsorban útkövezésre adunk ki pénzt, de szeretnénk a központba torkolló utcák mindenikét leaszfaltozni. A beruházások megvalósításához több millió euróra lenne szüksége a városnak.

– Mibôl gondolja, hogy ennyi pénz éppen Nagysármásnak jut majd? Ön nagyon optimista...

– Románia nagy összegekre pályázhat az uniótól idén, amibôl remélhetôleg Sármásnak is jut, ha jó pályázatokat nyújtunk be.

– Egyébként ki készíti a pályázatokat, a polgármesteri hivatalnak vannak szakemberei és fôleg pénze?

– Erre a területre szakosodott cégekhez fordulunk, természetesen versenytárgyalást hirdetve meg. Az idei költségvetésben 800 millió lejt különítettünk el a megvalósíthatósági tanulmányokra és pályázatokra. Ha nem lesz elég, "menet közben" még pótoljuk. Muszáj pályáznunk, hiszen ha kizárólag a városi költségvetésre támaszkodnánk, ami 40 milliárd lej, és ennek fele a tanügyre szükséges, 3 milliárd pedig a szociális területre, akkor semmi esély nem lenne az infrastruktúra fejlesztésére. A fentieken kívül még javításokra szorul a kórház, a kultúrotthon, az iskola. Idén három faluban alakítunk ki parkot, játszóteret: Kissármáson, Lárgában és Csehtelkén, és megszervezzük a Nagysármási Napok rendezvényeit is. Tervben van egy újabb banki kirendeltség (jelenleg csak a CEC-nek van egysége) és egy állandó jelleggel mûködô közjegyzôi iroda nyitása, valamint lakosság-nyilvántartó hivatal létrehozása. Utóbbi esetében a polgármesteri hivatalnak megvan a pénze az anyagi háttér, a felszerelések biztosítására, a dokumentációt már benyújtottuk az Országos Köztisztviselôi Ügynökséghez.

A ház kisebb, mint a Felszabadulás utcai, de tiszta és rendezett, barátságos nappalival, tágas konyhával. A hálószobák kissé zsúfoltak, hiszen egyikben 5, másikban 4 gyerek alszik, ezért idén tervben van még két szoba építése. A 36 éves Luminita 2002 júliusa óta neveli a jelenleg 14-16 év közötti fiúkat, akik közül hatan a speciális, kisegítô osztályba, hárman a rendes osztályba járnak. A marosvásárhelyi 3-as elhelyezési központból, pontosabban Bonyháról, Déd- rádszéplakról, Szász-régenbôl és Felsô-bölkénybôl származnak.

– Nagyon szeretjük a gyerekeket, nekünk is két lányunk van. Munkahelyet is nehéz találni Sármáson, ezért döntöttünk úgy, hogy profi pótszülôkké válunk, részt veszünk a tanfolyamokon és képesítést szerzünk. Szerettünk volna lányokat nevelni, de mivel ez volt az utolsó családi jellegû ház, amit megnyitottak, már csak fiúk maradtak. Kilenc fiúval nem könnyû, fôleg kezdetben volt nehéz, mára már megszoktuk és megszerettük egymást. Mikor elmennek itthonról, például táborba, a ház üres és nagyon hiányoznak, mikor valamelyikük beteg, nagyon aggódunk. Egy-egy csintalanságot elkövetnek, de panasz még nem volt rájuk. A fiúk közül ketten tartják a kapcsolatot biológiai szüleikkel – mondja érdeklôdésünkre az energikus "pótmama". Bizonyára nem volt könnyû, hiszen e gyerekek sem írni-olvasni, sem civilizáltan enni, sem viselkedni nem tudtak, az órát nem ismerték, mindent elölrôl kellett kezdeni velük – teszi hozzá Crisan Emil, aki napi 8 órán át foglalkozik a fiúkkal, segít a tanulásban, házi feladataik elkészítésében. A házhoz gazdaság is tartozik, másként nehéz lenne az élelmet biztosítani a 13 tagú családnak. A gyerekek élelmezésére napi 70.000 lejt fizet az állam, a pótszülôk viszont minimálbért kapnak.

Végre, hónapokig tartó huzavona után a kórház megkapta az Egészségügyi Minisztérium részérôl az akkreditálást a mentôszolgálat és a konyha mûködtetésére. Az engedély egy évre szól, ami után a szaktárca ellenôrei ismét elemzik, hogy az intézmény teljesíti-e az akkreditáció összes feltételét. A kórház gyermekgyógyász fôorvosával, dr. Pál Annamáriával beszélgetve megtudtuk, hogy a tavalyi évet adósságok nélkül zárták, pedig az épület tatarozás alatt állt. A doktornô szerint az önkormányzat jelentôs mértékben támogatta a kórházat, összesen 300 millió lejjel, 200 milliót pedig a minisztériumtól kaptak az év végén a gyógyszerszámlák törlesztésére. Egyelôre nincs még idei költségvetésük, a tavalyi szerzôdés és kiegészítô iratok alapján mûködnek. Jelenleg a gond nem annyira a gyógyszerellátással van, mint inkább a szakorvoshiánnyal, hiszen több itt dolgozó orvos (belgyógyász, gyermekorvos) is nyugdíjas már, a radiológus Marosvásárhelyrôl ingázik, labororvos nincs, emiatt számos, komplex vizsgálatot nem tudnak elvégezni. Dr. Pál Annamária úgy véli, a kórház felszámolásának veszélye nem szûnt meg, az erre irányuló tendencia évek óta érezhetô a hatóságok részérôl. Pedig jó lenne visszaállítani a szülészet- nôgyógyászatot, a krónikus betegek számára külön részleget létesíteni (az ilyen betegek és a szociális eseteknek számító beutaltak száma különösen télen nagy) – utóvégre 60 kilométeres körzetben és három megye határán a nagysármási az egyetlen kórház.

A pár hete Sármáson talált baromfitetemek vizsgálata kapcsán nem igazolódott be a madárinfluenza gyanúja, ennek ellenére fokozott elôvigyázatossági intézkedéseket hoztak a gazdaságokra vonatkozóan a városban. Ugyanakkor a kórháznak naponta kell jelentenie az olyan eseteket, amikor tüdôgyulladás gyanúja vagy magas láz áll fenn. Mindeddig egyetlen esetben sem merült fel madárinfluenza- gyanú, csupán szokványos, vírusos tüdôgyulladásos betegeket kezeltek, számuk az átlagnál is kevesebb volt az elmúlt hetekben – mondta dr. Pál Annamária gyermekgyógyász fôorvos.

Az RMDSZ idén is szervez farsangi bált a városban. A farsangozás immár hagyománnyá vált Sármáson is. Kétnaposra tervezik, elsô nap délelôtt az óvodások elôadására kerül sor a magyar óvodában, aznap este a felnôttek is felöltik a jelmezeket, míg másnap este az idôsek mutatják be a farsangi öltözéküket. Eleinte 2–3 pár öltözött be, tavaly már 30–35 pár. A vendéglôben sorra kerülô mulatozáson díjazzák majd a legszebb jelmezeket, a legsikeresebb elôadásokat.

Nagysármás két éve vált várossá. Akik más településrôl csak idônként keresik fel, felfigyelnek a kisebb-nagyobb változásokra, a mezôségi városka lakói azonban ezt nap mint nap érzik. Vagy mégsem? Két év után el lehet-e mondani, hogy igazi város lett Sármás? – tettük fel a kérdést.

Crisan Emil, 50 éves, oktató: – Sokkal nagyobb a tisztaság a városközpontban, az utcákon, mint azelôtt, van egy szemétszállító kocsi, ami korábban nem volt. Leaszfaltoztak egyes utcákat, járdákat, sáncokat ástak. Valami elkezdôdött, de persze még sok tennivaló van. Minden utcába be kellene vezetni a vizet, mert csak a város felében van. Nincsenek munkahelyek. Ha van pénz, sok mindent el lehet érni. És jó szervezéssel.

Járai József, 28 éves, egészségügyi asszisztens: – Valami változott, lekövezték a fôteret egy keveset aszfaltoztak. Nem sok látszik. Legalább egy bankot meg kellene nyissanak, valamint egy kulturális intézményt. A kulturális életet kellene jobban felkarolni, egyszerûen nincs hol szórakozni. Egy színházi elôadásra el kell menni egy nagyobb városba. A mozit 15 éve bezárták. Van egy kultúrotthon, ahol hétvégén diszkó van, de nem erre a fajta szórakozásra gondoltam.

Szisze Aranka, 25 éves, varrónô: – Ez nem város, és nem is kellett volna azzá válnia ilyen körülmények között. A mellékutcák nincsenek megcsinálva, sárban mászkálunk, a járdák nem olyan jók. Várossá azért alakították, hogy több adót fizessünk. Legalább egy bankot, vonatállomást kellene létesíteni.

Cadar Elena, 55 éves, ápolónô: – Több minden változott. Járdákat csináltak, felújították a kul-túrotthont. Sok utcát megjavítottak, és ez mégiscsak változás. Sok minden egyéb kellene. Fôleg a fiataloknak kellene munkahelyet teremteni, másként elhagyják a várost. A vízzel nincs gond, a kórházban hideg, meleg víz van. Az adók nagyok, ebbôl a szempontból valóban város Sármás, de a fizetések szempontjából nem.

Szász Rozália, 62 éves, nyugdíjas: – Kezd város kinézete lenni. A járdákat is megjavították, de csak a fôtéren. Az utcákat kellene megjavítani, még több járdát kialakítani. A víz is probléma, a kórháztól hordjuk az ivóvizet. Ez az egész negyed onnan hordja, fôzni és inni. A Maros-víz be van vezetve, de az nem iható. Ha nem is minden házba, de minden utcasarokig be kellene vezetni az ivóvizet.

Az igazság a valóságot hûen tükrözô, neki teljesen megfelelô, igazi tényállás. Az erkölcs a magatartást irányító, annak megítélését segítô, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége, ezek megvalósítása.

Ami az igazságot illeti, úgy tûnik, hogy a mi világunkban nem létezik.

Az erkölcs feltételezi, hogy az ember minden körülmények között betartja a szavát, önmagát és ezen keresztül mindenkit megbecsül.

E sok évtized alatt, melyet átéltem, a hatalmi érdekcsoportok mindent elkövettek, hogy a tömeg agyába besulykolják az eszméik alapján kidolgozott igazságot.

Így zuhantunk bele egyik rendszerbôl a másikba. Az általuk örök érvényûnek hirdetett igazság csak addig tartott, amíg a rendszerük fennállt. Velük együtt jött és velük együtt bukott el.

Az utolsó volt a kommunista eszme, mely több mint negyven évig sanyargatta a népet. Vártuk a végét. Álmaink azonban nem úgy valósultak meg, ahogyan azokat elképzeltük. Mi, különösen régi nyugdíjasok, ahogy a közmondás mondja, cseberbôl vederbe estünk. A társadalom perifériájára kerültünk, a mélypontra süllyedtünk.

A kommunista rendszer elvette a vagyonunkat, a másik, a liberális nem siet visszaszolgáltatni sem az egyházaknak, sem az eredeti tulajdonosoknak; a világ felé van érvényes törvény, azonban a végrehajtása sok akadályba ütközik. Nagyon sokan ezt a saját bôrünkön tapasztaljuk. Talán azt várják, hogy idôközben megüdvözüljünk.

Kialakult e liberális társadalomban a kegyetlen harc, hajsza a vagyonszerzésért, a meggazdagodásért. Ebben a harcban az emberek nem egymás mellett haladnak, egymásért küzdenek, hanem egymás ellen, aki bírja, marja alapján. Nincs tekintet a felebarát helyzetére, érdekére, csak a saját elônyét, érvényesülését tartja szem elôtt mindenki.

Nem ártana, ha a felebaráti szeretetre vonatkozó intelmeket, javaslatokat a felsô vezetés, honatyáink is elolvasnák, figyelembe vennék és szívügyüknek tekintenék. Úgy gondolom, hogy ezek nemcsak nekünk, kicsiknek, hanem a nagyoknak is szólnak.

Olvasom, hogy honatyáinknak, fáradságos munkájuk alatt – rövid idôn belül – milyen hatalmas összegeket sikerült megspórolniuk a havi jövedelmükbôl. Havi 200 millió lejt is.

Azt azonban sohasem olvastam, hogyan törekedtek arra, hogy a nyugdíjasok életszínvonalát legalább a megélhetésig segítsék felemelni.

Akinek jól megy sorsa, az megfeledkezik a gyengébben szituáltakról. Igyekszik hamar bebiztosítani a maga jövôjét, amíg van rá lehetôség.

Nem ártana a teremtés koronájának felébredni, hogy az élet legfôbb célja a magasabb szellemi és erkölcsi tökéletesség elérése.

Bartis Árpád

Szülôfalumban, Magyarózdon észrevettem, hogy az emberek tájékozatlanok a Farmer- meg a SAPARD-program tekintetében. Ezért döntöttem úgy, hogy én is tollat ragadok.

Beszéltek és írtak is már róla. De pontosan mi is a Farmer-program? Kezdjük azzal, hogy mindenki számára hozzáférhetô, aki a mezôgazdaságban tevékenykedik. Ugyanis a Mezôgazdasági, Erdészeti és Vidékfejlesztési Minisztérium átutalta a pénzt a Kereskedelmi Banknak, hogy az hosszabb távra 5 százalékos kamattal hitelezze a gazdákat. A Farmer és a SAPARD-programok keretében a növénytermesztési, az állattenyésztési, gépesítési beruházásokat támogatják. Végre, 15 év után végére járunk a taktikázásoknak, s kialakulóban egy mezôgazdasági stratégia. A Farmer- program végre megfelel a domb- és hegyvidéki gazdatársadalmaknak is.

Az állam 10 éves futamidôre, kedvezményes kamattal pénzt ad, hogy vállalkozhassunk a mezôgazdaságban, s csak felét kell visszafizetni, és nem kell hozzá garancia.

Ez így nagyon szépen hangzik és csalogató is, de azért bizonyos magyarázat is szükségeltetik hozzá. A vállalkozónak tisztában kell lennie azzal, hogy ha az igényelt pénzt nem arra használja fel, amire kérte, a bank azonnal megszünteti a hitelezést. Ha pedig a vállalkozás nem megy a programálás szerint és a hiteleket nem sikerül a beütemezés szerint törleszteni, a bank tulajdonába kerülnek a farm javai, amit a hitelbôl már megvalósítottak.

Tudni kell, hogy aki SAPARD-program keretében pályázik, nem biztos, hogy az elképzeléseit a bank elfogadja, verseny alakul ki, és mindig a legjobb, a legjövedelmezôbb vállalkozás dossziéját hagyják jóvá.

Azt is tudni kell, hogy Románia 2006 folyamán körülbelül 400 millió eurót kap az EU-tól a Farmer-program megvalósításához. A pénz felhasználásához jól elkészített projektek szükségesek. Mint például: fejôstehénfarmok, hizlaldák, gyümölcs-, szôlôtelepítések, vagy hús- és tejfeldolgozók, konzervgyárak létesítése. A Farmer-program hozzásegít ahhoz, hogy a támogatáshoz könnyebben lehessen hozzájutni, mint eddig, ugyanis nem szükséges az 50 százalékos önrész. A garancia éppen a hitelbôl megvalósított létesítmény. Remélhetôleg így a SAPARD- hitelek is felhasználódnak, hozzájárulva a vidékfejlôdéshez. Megemlítendô, hogy a hegyvidéki övezetben a vállalkozóknak csak 40 százalékos önrészt kell felmutatniuk, ha a vállalkozó 40 éven aluli, akkor az önrész 35 százalék. Minden pályázónak nyereséget hozó egységet kell mûködtetnie, amely megfelel az EU-s követelményeknek, s ezáltal képes megtéríteni a hitelt. Ettôl ne hátráljon meg senki, ennél jobb hitelre nem lehet számítani. Fel kell ülni az elsô vontra, mert véleményem szerint, jó felé halad, s ki kell használni a 2006-os évet.

Aki még többet akar megtudni a SAPARD-programról és a Farmer-programról, forduljon a mezôgazdasági szaktanácsadó hivatalhoz, és tanulmányozza át a 231/2005. számú és a 218/2005. számú törvényeket, a 934-es számú kormány