Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Csak egy kicsit másként, mások "kaptak fel". A hangnem ugyanaz, mint a '90-es évek elején. Akkor a Nagy-Románia Párt szidta mániákusan a magyarokat, a zsidókat, s fôleg minden rossz kútfejét, az RMDSZ-t, azzal riogatva – az akkoriban még túlságosan hiszékeny – románokat, hogy egyetlen életcélja van, éspedig Erdély elszakítása Romániától. Meg is lett az eredménye: a marosvásárhelyi fekete március, a Har- Kov jelentés, az 1991-es alkotmány, egy olyan oktatási törvény, amely a kisebbségek számára még a Ceausescu-rezsim elôírásainál is megszorítóbb intézkedéseket hozott…

Egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a kisebbségek is jogokhoz jussanak: van egy elfogadható tanügyi törvény, alkotmány biztosítja az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, a kisebbségek szabadon használhatják nemzeti szimbólumaikat. Mára már nem tör ki országos hisztéria, ha valahol elhangzik a magyar himnusz, vagy megkoszorúzzák az aradi Szabadság-szobrot. Tehát a Nastase-kabinet a magyarságnak annyi jogot adott vissza, amennyit azelôtt tíz esztendeig (közben 1996-2000 között egy úgymond demokratikus kormány tagjaként) sem tudott kiharcolni magának.

Tavaly, miután Nastase elvesztette a választásokat, addigi partnere, az RMDSZ hátat fordított neki, hogy egy "demokratikus" kormány része lehessen. A közös kormányprogramba belefoglalták mindazt, amit az RMDSZ a kampányban megígért a magyarságnak. Pédául egy kisebbségi törvényt, amely garantálja a kulturális autonómiát, vagy egy erdélyi autópályát, hogy végre, az elôzô kormányok által mostohagyermekként kezelt térség is bekerüljön az európai vérkeringésbe. Az RMDSZ vezetôi szerint ezeknek egyetlen garanciája lehet(ett). Az, ha bekerülnek a kormányba.

Nos, bent vannak, nem is kevesen. Az autópálya ügye araszolgat elôre, a kisebbségi törvény azonban zsákutcába futott. S a baljós jelek szerint jó ideig ott is marad. A koalíciós partnerek bolondját járatják az RMDSZ-szel, egymásnak adják a stafétabotot a törvénytervezet kijátszásában. A húzások nem túlságosan ízlésesek, de nyájasan adják elô. Az RMDSZ keménykedô replikái láthatóan csöppet sem izgatják ôket.

Kevésbé nyájasak, sôt, mind agresszívebbek az RMDSZ egykori partnerei, akikbôl heves ellenállást vált ki a kisebbségi törvény. Ékes bizonyítéka a PSD elnökének, Mircea Geoananak a hétfôi nacionalista kirohanása. Sepsiszentgyörgyön jelentette ki: "az etnikai alapú kulturális autonómia" az elsô lépés "az RMDSZ igazi célja, a területi autonómia felé". És minden erejével harcolni fog ennek a megtorpedózásáért. Elvégre nem nézheti karba tett kézzel, hogy az RMDSZ "az integráció örve alatt szovjet föderációhoz hasonló enklávékat hozzon létre". Ugye, Vadim Tudor sem mondhatta volna jobban! Sôt, az még neki sem jutott eszébe, mint Geoananak, hogy szenátori irodáját odaköltöztesse, a románságot az ottani magyarok elnyomásától megvédendô.

Komolyra fordítva a szót, nem egészen egy évvel az európai uniós csatlakozás elôtt legalábbis különös agyoncsépelt nacionalista szólamokat hallani. Nagyon egyedül érezheti magát az RMDSZ.

A Romániai Magyar Újságíró Szövetségnek címzett levél Szovátáról érkezett. Egy nagymama két unokája halálának körülményeit írja le, s panasza egyben a szovátai egészségügyi ellátás gondjairól is kórképet rajzol. Megyes Berta ottjártunkkor kijelentette, hogy lányaival együtt nem kíván az orvosokkal, egészségügyiekkel pereskedni. Egyrészt mert nincsen módja rá, másrészt, mert tudja, hogy a szakmában dolgozók úgyis megvédik egymást, s egyszerû emberként nincs esélye arra, hogy a bíróságokon igazságot szolgáltassanak neki. A levelet azért írta, hogy olyan megalázó helyzetbe, mint az ô családja, senki többet ne kerüljön.

"Történt 2005. XI. 18-án a szovátai sürgôsségi ügyeletnél, »a kórháznál«. November 18-án reggel hívtuk a sürgôsséget a 112-es telefonszámon. Másodpercek alatt érkezett a SMURD-mentôkocsi, de másfél éves kisunokámat sajnos nem tudták megmenteni, mivel agykárosult volt. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy vannak még orvosok, mentôsök, akik lelkiismeretesen végzik a munkájukat, s bár az aznapi szolgálatosok nevét nem ismerjük, minden elismerésünk az övék. Csütörtök éjszaka dr. Bajkó Ilona doktornô volt az ügyeletes, de nem ment el nyolc órakor, s egészen 10 óráig próbált segíteni, hogy a kisgyerek életben
maradjon. A megdöbbentô az volt számunkra, amikor megjelent a kórház fôorvosa, dr. Fekete Erzsébet, aki kiabálni kezdett, hogy mit keres ott Bajkó doktornô, amikor rég lejárt a munkaideje, s hogy a kórház nem halottasház, sem boncolókamra.

Ugyancsak a mi családunkban történt. November 20- ára virradóra ismét mentôt kellett hívnunk szülés miatt. Háromszori telefonálás után érkezett meg Dósa Péter mentôs és Galambfalvi Ildikó asszisztensnô. Levitték a lányomat a kórházhoz, ahol dr. Sebesi Béla volt a szolgálatos orvos. Utána elmentek a mentôvel Nagy Margit nyugdíjas szülésznôhöz, akit felköltöttek. Ô a kórháznál összevagdosta a lányom, mivel a baba egyik karja ki volt csúszva a méhbôl. Szeretném megjegyezni, hogy november 15-én Keresztes doktor úr beírta a lányom terheskönyvébe (amirôl másolatot mellékelek), hogy Marosvásárhelyen kell szülnie. Miközben a lányomat végül bevitték a megyei kórházba, a baba meghalt.

Mindezek után azt szeretném tudni, hogy miért van a szovátai kórház? Vezetôje szerint nem halottasház, és nem boncolókamra, ahonnan a halott kisgyereket ki kell dobni! Akkor ugyanott a másik lányomat egy nyugdíjas szülésznô miért vagdossa össze? És miért kell a családunkat megalázni?" – olvasható a levélben, amelynek tartalmáról a helyszínen és telefonon próbáltunk meg tájékozódni.

Megyes Éva elmondta, hogy a gyereke agykárosult volt. Augusztusban kiadták a vásárhelyi kórházból, s akkor már tudták, hogy nincs mentség. A halálát megelôzô nap nagyon rosszul érezte magát, s már a gyógyszerek sem hatottak. Amikor kihívták a mentôt, amelyen elmondása szerint egy nagyon rendes idôs férfi teljesített szolgálatot, a kicsi még lélegzett. Bajkó doktornô is ottmaradt, és megpróbált segíteni. Ezzel szemben megdöbbentôek voltak számára a kórház vezetôjének a szavai, amit azóta sem tud elfelejteni.

Dr. Fekete Erzsébet, aki közkedvelt orvosa a szovátai kórháznak, kijelentette: a mentôkocsi holttestet nem szállíthat, s emiatt a mentôszolgálat vezetôi Vásárhelyrôl rátelefonáltak, hogy oldja meg a helyzetet. Mivel a szovátai kórházban nincsen hidegkamra – eddig nem volt rá szükség, a halottját ugyanis mindenki elszállíttatja ravatalozni – a mentôssel került konfliktusba, aki arrogánsan lépett fel.

– Helytelennek tartottam a halottat behozni a kórházba, mivel be kell tartani a szabályokat. Bajkó doktornônek pedig nyolc órakor lejárt az ügyelete. Mivel a gyerek nyakán a doktornô gyanús nyomokat talált, végül a rendôrség oldotta meg az esetet, akik kiszálltak, lefényképezték, és elszállították a tetemet.

Dr. Olasz Magdolna családorvos szerint rendesen gondozták, rendszeresen vitték orvoshoz a súlyos agykárosodással született kisgyereket, aki menthetetlen volt, és kizártnak tartja, hogy külsô agresszió nyomai lettek volna a nyakán. Amit akkor éjjel láttak, az inkább a himlô maradványa lehetett – vélekedett a családorvos.

Az éjszakai ügyeletet ellátó dr. Bajkó Ilonát november 18-án reggel nyolc óra után riasztották, amikor már csomagolt, hogy elhagyja a kórházat.

– A rohammentôsök légzési stoppal hozták be a másfél éves, fejlôdési rendellenességgel született gyermeket, akit kötelességem szerint a mentôkocsiban egy órán át próbáltunk éleszteni, sikertelenül. Miután bejelentettem, hogy a gyermek meghalt, a rohamkocsinak vissza kellett mennie a székhelyre. A mentôs hátrament a kórházba, és megkérdezte, hogy mi legyen a gyerekkel? A sürgôsségi szobában ugyanis foglalt volt az ágy, az átfázott, elcsigázott anyuka ölébe pedig nem tehettem a holttestet. Amikor a táskámat csomagoltam, mivel a sürgôsségi szekrényben nincsen gyógyszer, s azt nekünk, ügyeletes családorvosoknak kell bevinni, akkor került sor a szóváltásra Fekete doktornôvel. Meg sem hallgatott, mielôtt kijelentette, hogy a halott gyermeknek nincs mit keresnie a kórházban, nekem pedig nyolc óra után a rendelôben kellene lennem. A vásárhelyi elosztó sugallatára valójában kínunkban hívtuk a rendôrséget, hogy felszabadítsuk a mentôautót.

Megyes Berta másik lánya bútorgyári munkásként dolgozik, s van egy kétéves kisgyereke, akit császármetszéssel hozott világra.

A 26 éves Megyes Lídia Melinda falfehér arccal emlékszik vissza a történtekre. Terheskönyve szerint rendszeresen járt nôgyógyászhoz. Október 13., november 11., és végül november 15-én vizsgálta meg dr. Keresztes Csaba szakorvos az erdôszentgyörgyi kórházban. Az utolsó alkalommal 37-38 hetes terhességet állapított meg, beírta, hogy heges a méh, s hogy az anyuka vére Rh-negatív, továbbá, hogy Vásárhelyen kell szülnie. Ezt a családorvosnô is a lelkére kötötte a tennivalókkal együtt.

– Szombaton a fiamnak születésnapja volt, a második évét töltötte. Anyósomékkal, sógoromékkal együtt ünnepeltük meg. 11 órakor éreztem elôször fájdalmat, a vendégek fél 12 órakor mentek el, 12-kor elfolyt a magzatvizem, s a fájdalmak is gyakoribbak lettek. Otthon nincs telefonunk, s a férjem háromszor ment le telefonálni. Mire visszajött, és háromnegyed óra múlva a mentô is megérkezett, a gyerek karja már kicsúszott a méhembôl. A férjem is szeretett volna elkísérni, de az asszisztensnô nem engedte. Engem bevittek a kórházba, levetkôztettek, majd a szolgálatos asszisztensnôvel elmentek a nyugdíjas szülésznô után. Az ügyeletes orvos megkérdezte, hogy voltam-e nôgyógyásznál, s a terheskönyvem kivették a táskámból. Aztán megérkezett a szülésznô és elkezdett vágni, anélkül, hogy fájdalomcsillapítót adtak volna. Ôrülten fájdalmas volt. Úgy emlékszem, hogy a mentôkocsi vezetôje ráfeküdt a hasamra, s mindenáron azt akarták, hogy megszüljem a gyermeket.

– A szülésznô szembekacag az utcán, és azzal próbálnak védekezni, hogy a lányom nem is volt nôgyógyásznál, s hogy a szüléskor részeg volt – teszi hozzá az anya.

– Amikor látták, hogy mégsem tudom megszülni a gyermeket, a nôvér megijedt, és telefonáltak Marosvásárhelyre, hogy a SMURD-kocsi jöjjön szembe, vagy küldjenek helikoptert. Meztelenül feltettek a mentôre, a vértôl lucsogó ruhámat és kabátomat édesanyám hozta haza. A marosvásárhelyi kórházban az ügyeletes orvosnô azt mondta, hogy életében nem látott olyant, ahogy kinéztem…

– A hívást követôen a mentôkocsi azonnal indult – emlékezik vissza dr Sebesi Béla, az ügyeletes orvos. A szülô nôt behozták az ügyeletre, s amikor megvizsgáltuk, láttuk, hogy a köldökzsinór elôreesett és kint volt a felsô végtag is. Nyilvánvaló volt, hogy késôn jött, s az is, hogy a magzatburok már korábban (jó három órával azelôtt) megrepedt, a gát ugyanis teljesen száraz volt, a méhösszehúzódások pedig gyakoriak. Attól féltünk, hogy a köldökzsinór komprimálódik, ezért az asszisztensnô elszaladt a nyugalmazott bábaasszonyért, hogy ellássa az anyukát, akinek az élete a legfontosabb ilyenkor.

A bába vágott, majd visszatette a köldökzsinórt, én megmértem a vérnyomását, ami rendben volt, majd feltettük a perfúziót, és elküldtük Vásárhelyre. Megnéztem a terheskönyvet is, amelybe fartartásos fekvés volt beírva, ebben az esetben itthon is megszülte volna a gyermeket. Az anya 5-10 percet volt itt az ügyeleten, mielôtt továbbküldtük volna.

A mentôkocsin szolgálatot teljesítô asszisztensnô kategorikusan visszautasította, hogy szóba álljon velünk, a szülésznô is nagyon ellenségesen fogadott. Miután megfenyegetett, hogy beperel, ha leírjuk a nevét, felháborodottan mondta el, hogy Szovátán nagyon sok gyereket segített a világra, s ebben az esetben is, amikor éjszaka megkérték, segíteni próbált azzal, hogy a kihûlt, megkékült kart és a köldökzsinórt megpróbálta visszatenni a méhbe, egyetlen vágás segítségével. Ezért érthetetlen számára a család viszonyulása.

– Ahogy kaptuk a hívást, azonnal mentünk – válaszolja kérdésünkre Dósa Péter, a mentôautó vezetôje. Amikor az Eminescu negyedbe értünk, a nô rá volt borulva a férjére. A szolgálatos asszisztensnô mondta, hogy üljön le, de kiderült, hogy nem tud leülni, mert a baba keze már kint volt a méhbôl. 16 éve dolgozom mentôautón, s amikor megláttam a kezet, nyilvánvaló volt, hogy odaérkezésünk elôtt jóval korábban indult el a szülés, amit az is igazolt, hogy a pokróc száraz maradt. A nô egy szóval sem mondta, hogy Vásárhelyen kell szüljön császármetszéssel. A család a hibás, hogy nem hívták korábban a mentôt, és nem ült fel senki, hogy az anyukával legyen. Nehezebb esetekben behívjuk a nyugalmazott szülésznôt, s ez indokolt volt, mivel a baba karja ki volt csúszva. Az anyuka azonban nem akart kollaborálni, végig üvöltött, s bár megmondták, hogy nem szabad, egész úton nyomott. Amit tudtak, itt helyben megtettek, aztán hívták a marosvásárhelyi elosztót, ahonnan egy másik autót küldtek, amelyben az igazgató személyesen jött. Balavásáron találkoztunk, ahol Ivanici doktor megvizsgálta az anyukát, s eldöntötte, hogy nem tesszük át a másik mentôbe, amely követett minket – emlékezik vissza a mentôkocsi vezetôje.

– Az anyát már korábban be kellett volna utalni a kórházba – gondolkodik el dr. Ivanici Ioan, a marosvásárhelyi mentôszolgálat igazgatója. Kérdésünkre, hogy miért kellett annyit várni a mentôre, hitetlenkedik. Délelôtt megtörténik, de éjszaka nincsen annyi hívás. Majd ellenôrzi a központi ügyeletnél, hogy a szovátai hívást 0.28 órakor jegyezték be. Természetesen a telefonáló kikérdezésével, az adatok regisztrálásával is eltelik néhány perc. Ivanici doktor szerint is késôn értesítették a mentôket, a magzatvíz pedig már legalább 10 órája elfolyhatott. Mivel sajnos nincsen nôgyógyász Szovátán, aki a történtek alapján a császármetszést elvégezhette volna, a tapasztalt szülésznô volt az egyetlen, aki segíteni tudott. Ezért hívták be Manyi nénit, aki visszalökte a köldökzsinórt, abban a reményben, hogy a magzatot meg tudja fordítani. Amikor én láttam az anyát, a kéz és a köldökzsinór újra ki volt esve, tamponáltuk, vérnyomást mértünk, a perfúzió be volt állítva. A magzat halott volt, s a cél már az volt, hogy az anya életét mentsük. Kérdésünkre, hogy ilyen esetben miért nem vették igénybe a helikoptert, az igazgató elmondta, hogy abban az idôszakban nem volt éjszakai repülési engedélye.

– Amikor megvizsgáltam az anyát, aki rendszeresen felkeresett, úgy látszott, hogy 37-38 hetes a terhessége, ami nem indokolta még, hogy kórházba utaljam, de azt megbeszéltük, hogy Marosvásárhelyen kell szülnie. A gátmetszésnek véleményem szerint semmi értelme nem volt, sem a kart, sem a köldökzsinórt nem kell visszanyomni, mivel ilyenkor a medencebemenet szabad. Azt kellett volna tenni, hogy a kismamát a lehetô leggyorsabban beküldjék Marosvásárhelyre – vélekedik dr. Keresztes Csaba, az erdôszentgyörgyi kórház nôgyógyász szakorvosa.

– Egy percig sem kellett volna Szovátán tartani a szülô nôt – válaszolja kérdésünkre dr. Szabó Béla fôorvos, egyetemi elôadótanár, a megyei kórház szülészeti klinikájának vezetôje. Az elhanyagolt harántfekvés csak császármetszéssel oldható meg, mivel a méh ráhúzódik a gyerekre. Belsô fordítással csak ép méhû, sokadszor szülô nônél lehet próbálkozni, ha ép a magzatburkolat, illetve ikrek esetében a második gyermeknél – teszi hozzá.

– A szülôszobába 1.10 órakor telefonáltak a rohammentô-szolgálattól, hogy kilóg a baba keze, mondtuk, hogy hozzák minél gyorsabban, de csak 2.55-kor értek ide. Miért? A sokkos állapotban levô anya ki volt vérezve, látszott, hogy minden irányban vágták (ezt a hegek alapján is meg lehet állapítani), s a 3,15 kg-os ép gyermek már halott volt. Szováta csak el kellett volna küldje, s ha ezt idejében megteszik, a magzatot is meg lehetett volna menteni – vélekedik dr. Bereczky Lujza Katalin, a császármetszést elvégzô ügyeletes orvos, aki szerint órákat vett igénybe, hogy a vágások helyét összevarrják.

– Az anyai elhalálozások nagy részének az az oka, hogy a szülô nôt túl sokat tartják az alacsony kompetenciájú helyeken. Egy nyugdíjas szülésznô pedig nincs mit keressen a sürgôsségi ügyeleten. Ha látták, hogy a kéz ki van esve, még inkább nem lett volna szabad hozzányúlni, heges méhen pedig nem lehet szülési manôvert végrehajtani – állítja a klinika vezetôje.

Szováta helyzete ilyen szempontból megoldatlan. Mivel 60 kilométer távolságra fekszik a megyeközponttól, szükség lenne egy tapasztalt szülész- nôgyógyászra, aki sürgôsségi esetekben tanácsot adna vagy ellátná a szülô nôket – teszi hozzá.

A történtek ellenére osztjuk sokak véleményét, hogy jó dolog, hogy sikerült újra kórházat berendezni Szovátán, ahogy a sürgôsségi ügyeleten is sok embernek mentették meg az életét. Hogy a kettôt összemossák, azért van, mivel egy épületben találhatók. Az ügyeleti központban szolgálatot teljesítôk jó szándékában sem kételkedünk, de a jó szándéknál fontosabb a szakszerûség, a nagyobb pontosság, a szülô nô részérôl pedig a fokozott elôvigyázatosság. Az viszont kétségtelen, hogy mind a kórházat, mind a sürgôsségi szobát jobban el kellene látni a szükséges mûszerekkel, gyógyszerekkel, és, ha már kórházról van szó, a halottak idôszakos tárolását is meg kellene oldani. Neves fürdôvárosunkban több szakorvosra lenne szükség, s talán a mentalitáson, a betegekhez (függetlenül annak társadalmi helyzetétôl) és az orvoskollégák egymáshoz való viszonyulásán is van módosítani való. Ez a városnak, a kórháznak, az ott dolgozóknak és a betegeknek is közös érdeke.

Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszter kedden ismét cáfolta, hogy Románia területén úgynevezett "CIA-féle fogolytáborok" lennének – jelentette a Rompres.

A Moldova és Havasalföld 1859. évi egyesülésének 147. évfordulójával kapcsolatos helyi ünnepségek alkalmából Iasi-ban tartózkodó külügyminiszter kijelentette, hogy Románia "mindig cáfolta a nemzetközi sajtóban megjelent állításokat" a repülô "CIA- fogdáknak" is nevezett amerikai gépek állítólagos romániai leszállásairól. "A felhozott vádaknak nincsen semmilyen reális alapjuk. (Romániában) sohasem léteztek a CIA-börtönök vagy fogolytáborok – bárhogy nevezné is azokat a nemzetközi sajtó" – mondta Ungureanu, aki szerint "rémhírterjesztôk anekdotáival" fûszerezett és "elég kétes értékû humorú komédiával állunk szemben".

Egy keddi bukaresti lap arról számolt be, hogy riporterei kiderítették: a román légiforgalmi nyilvántartásokból eltûntek "egyes amerikai légitársaságok 26 járatának romániai leszállására vonatkozó adatok".

Üdvözölte kedden az Európai Bizottság az Európa Tanács egyik jelentéstevôjének az amerikai Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) állítólagos európai fogdáival kapcsolatos jelentését, egyúttal arra kérve az Európai Unió tagországait, hogy mûködjenek együtt teljes körûen az ügyben folyó vizsgálatokkal.

Franco Frattini, a brüsszeli testület jogi és igazságügyi felelôse azt is leszögezte, egyelôre korainak tartja következtetések levonását vagy az érdemi állásfoglalást, mivel a tények összegyûjtése még nem fejezôdött be.

Az ET-jelentést készítô svájci képviselô, Dick Marty közlése szerint bebizonyosodott, hogy különbözô európai helyszíneken embereket raboltak el, megfosztották ôket szabadságuktól, minden joguktól, s titokban elszállították ôket olyan helyekre, ahol azután embertelen módszereket, kínzásokat alkalmaztak velük szemben. A vizsgálatok jelenlegi állása szerint ugyanakkor nincsenek megdönthetetlen bizonyítékok arra, hogy a CIA titkos fogdákat mûködtetett volna Romániában, Lengyelországban vagy más országokban.

Frattini kedden közleményt adott ki, amelyben úgy vélte, Marty jelentése fontos új információkat tartalmaz. A tagállamokat együttmûködésre szólította annak érdekében, hogy a munka hatékonyan folytatódhassék, és a tények összeállítása mielôbb befejezôdhessék.

A megyei tanács szigorúan felszólította a nyárádtôi regionális hulladéktelepet építô céget, az Ecologica Rt.-t, hogy az idén helyezzék üzembe a lerakatot. A szerzôdést 2003- ban kötötték meg, ennek megfelelôen 9 hónapon belül kellett volna fogadniuk az elsô szállítmányt. A cég különbözô okokra hivatkozva halogatta a munkálatok kivitelezését.

A 2003-ban megkötött szerzôdés szerint a lerakatot 3 év alatt kell megépíteni. A cellák kiképzése mellett a gépkocsimérleg-felületet, lefolyórendszert és szennyvíztisztítót, autómosót, hulladékszelektáló csarnokot, adminisztratív épületet is el kell készíteni. Bár a szerzôdésben valóban az állt, hogy 9 hónapon belül ide kell szállítani a társult településekrôl, a cég az idôjárási viszonyokra hivatkozva késett a munkálatokkal. 2005 májusában esôs idôszak volt, emiatt nem lehetett a földmunkákat elvégezni. Hosszú idôbe telt, ameddig létrejött a partneri szerzôdés a hulladéktelepet használó települések között.

Pop Emilia, az Ecologica Rt. ügyvezetô igazgató elmondta, az olasz–román érdekeltségû Agenda 21 cég szempontjából betartották a szerzôdésben szereplô kivitelezési határidôket. 2004-ben a részvényesek közgyûlésén jóváhagyták, hogy az építkezési engedély megszerzése után egy évvel be kell fejezni a munkálatokat. 2005 májusában kapta meg a cég az engedélyt, így gyakorlatilag 2006 májusáig szól a határidô. Egyelôre még ezen belül vannak, bár az igazgató elismerte, hogy a földmunkálatoknak csak a 60%-át végezték el és az épületeknek csak a helyét készítették elô, az alapozásra az idén kerül sor. A munkálatokat egy bukaresti fôvállalkozó, a Talos Rt. vállalta fel, ezentúl az ô felelôssége is, hogyan tartják be a határidôket.

A vitát az váltotta ki – vélte Pop Emilia –, hogy a megyei tanács szakemberei januárban kint jártak a telephelyen, a látogatást követôen fejezték ki elégedetlenségüket a munkálatok ütemével kapcsolatban. Ezután a cég májusi határidôvel újraütemezte a munkálatokat, de a tanácsosok úgy ítélték meg, ezt lehetetlen kivitelezni.

– A cégnek legalább annyira érdeke befejezni a munkálatokat és üzemeltetni a lerakót, mint a megyei tanácsnak. A szerzôdés összértéke 30 millió euró, eddig mintegy 1 millió eurót ruháztak be. Egy cella kiképzése és az említett épületek felhúzása kb. 5 millió euróba fog kerülni, s csak ezt követôen számíthatunk a bevételekre. 25 éves használati jogunk van, ez idô alatt kell megtéríteni és nyereségesen használnunk a lerakót – mondta Pop Emilia, aki azt is elmondta, amint az idô megengedi, teljes gôzzel munkához látnak.

Lokodi Edit tanácselnök lapunknak elmondta, hogy megkapták a munkálatok újabb beütemezését, és júniusig adott határidôt. "Eddig az olasz–román cég sokat hitegette a tanácsot, most nincs bocsánat." Több szelektív hulladékgazdálkodási program is indul a megyében, amelyeknek része a nyárádtôi regionális szeméttelep, így ezt halaszthatatlanul használni kell – mondta a megyei tanács elnöke, aki továbbra is kitart amellett, hogy szerzôdésszegés esetén kezdeményezheti az egyezmény felbontását.

A 2004. évi 371-es számú törvény alapján megalakított marosvásárhelyi közösségi rendôrség tavalyi tevékenységérôl számolt be a hét elején. A közösségi rendôrség négy irodát tart fenn a város területén, a hatékonyság növelése érdekében pedig idén az Egyesülés negyedben is székhelyet nyitnak.

A rendfenntartásért felelôs közösségi rendôrség Marosvásárhelyen tavaly többek közt 34 lopásra, 17 rablásra derített fényt, amelynek következtében 67 bûnelkövetôt fogtak el. Nem kevesebb mint 942 bírságolási jegyzôkönyvet állítottak össze, 811 esetben róttak ki pénzbírságot, összesen 180.000 új lej értékben, 131 esetben pedig csak figyelmeztetést adtak. Az igazoltatott 1821 személy egyharmada figyelmeztetést kapott a törvényes elôírások megszegése miatt. A polgároktól 450 reklamáció érkezett a 112-es segélyhívószámra vagy pedig a közösségi rendôrség valamelyik irodai számára. Nemcsak a bûncselekmények felderítésében lépett közbe a közösségi rendôrség, hanem biztosította a felügyeletet 21 nyilvános esemény alkalmával, valamint a polgármesteri hivatal felügyelôivel közösen lépett fel 9 ingatlan lebontásánál. A városban "szolgáltatásaikat kínáló" prostituáltak azonosítását a városi rendôr- felügyelôséggel közösen végezték: 24 prostituáltat bírságoltak, 3 személy ellen bûnvádi eljárás indult. A köztereken koldulók ellen is felléptek, 850 koldust adtak át a szociális intézményeknek. Ami a lakónegyedekben levô problémákat illeti, a közösségi rendôrség vezetése találkozott a tulajdonosi társulások képviselôivel, és tájékozódott a fontosabb gondokról. A közösségi rendôrség különlegesen képzett rendôrökbôl álló járôröket tart fenn állandó jelleggel, e csoportok akkor lépnek közbe, amikor a város területén incidensek történnek. A közösségi rendôrség négy irodát mûködtet: a Rózsák tere 13. szám alatt (telefon 250-760), a Tudor negyedben, a Cutezantei utca 19/A szám alatt (telefon 254-096), a Dózsa György utca 9. szám alatt (telefon 311- 010), valamint a Kossuth utca 46. szám alatt. A hatékonyság növelése érdekében idén még egy irodát megnyitnak, az Egyesülés negyedben. A lakosság a 112-es vagy a fent említett telefonszámokon jelentheti be, ha törvénysértésrôl van tudomása – mondta Viorel Filip, a közösségi rendôrség igazgatója.

Hamarosan közösségi internet-elérési pont nyílik Erdôszentgyörgyön. A hivatalos megnyitót február végén tartják, és Nagy Zsolt informatikai és távközlési minisztert is várják az eseményre. A magyar Információs és Hírközlési Minisztérium támogatásával a határon túli magyar vidékekre több mint százötven eMagyar pontot terveznek.

Az erdôszentgyörgyi eMagyar pontot a Bodor Péter Mûvelôdési Egyesület mûködteti, és öt, internetre rácsatlakozott számítógép, szkenner, nyomtató áll majd az érdeklôdôk rendelkezésére, lehet fénymásolni, DVD-t és CD-t is írni – tájékoztatott Kovrig Zoltán. Az öt számítógépbôl kettôt az eMagyar pont pályázata révén szereztek be, kettô a Lion cég adománya, egyet az egyesület vásárolt. Menyhárt István vállalkozó egy webkamerával támogatta ôket, az Erdôszentgyörgyi Iskolaközpont pedig bútorzattal. A számítógépes terem mellett mûködne egy könyvtár és egy olvasóterem is, a magyar és francia nyelvû könyveket a magyarországi testvértelepülések, a celldömölkiek és a bajaiak adományozták. Az eMagyar pontban a már létezô francia és német nyelvtanfolyamok mellett számítógépes kurzust is szeretnének indítani.

Az egyesületet többnyire pályázati pénzekbôl sikerül fenntartani – hangsúlyozta Kovrig Magdolna elnök. A nyári esôzések komoly károkat okoztak a székház tetôzetén, melyet az RMDSZ-tanácsosok segítségével javítottak ki. Az Illyés Közalapítványnál többször is sikeresen pályáztak, így jutott támogatás az egyesület által szervezett színjátszó fesztiválra, az Erdôszentgyörgyi Figyelôre, valamint egy nyomtató és az iskolának szánt mértani felszerelések megvásárlására.

Farsangi szerdák címmel a hét szerdai napra vidám esteket terveznek, ami a farsang utolsó szerdáján mulatsággal zárulna. Az egyesület a Mozart- és a Bartók-év kapcsán rendezne kulturális mûsort, fel kívánják térképezni az erdôszentgyörgyi hagyományokat. Kovrig Magdolna egy tájház létrehozását is megálmodta: egyelôre az unitárius egyház imaházában találhatna otthonra, de idôvel szeretnék egy, a vidékre jellemzô parasztházba költöztetni. Itt kézmûves-foglalkozásokat is bevezetnének, az érdeklôdôk a szövés, fonás és hímzés csínját-bínját sajátíthatnák el.

A Maros Megyei Munkaerô-foglalkoztatási és - átképzési Ügynökség különféle mesterséggel rendelkezô munkakeresôk jelentkezését várja elôválogatás céljából. Az elôválogatásra január 26-án 13 órakor kerül sor az intézmény Iuliu Maniu utca 2. szám alatti székházában, a 15-ös teremben.

A munkaadók menedzserasszisztenst, titkárnôt, takarítónôt, fordítót, villanyszerelôt, víz-, gázszerelôt, hegesztôt, raktárost, eladási ügynököt keresnek.

Luminita Core, az ügynökség ügyvezetô igazgatója felhívja az érdekeltek figyelmét, hogy a munkakeresôknek a 263-760-as telefonszámon nyújtanak információkat hétfôtôl péntekig, naponta 8.30-16.30 óra között.

Jegyzet

Mottó: Zsörtölôdöm, tehát vagyok

Azt már megszok(hat)tuk, hogy városunk két legnagyobb áruházában a portékákon feltüntetett, szemet kiszúró, nagybetûs áraknak semmi közük a valósághoz. Az igazi – "természetesen" lényegesen magasabb – árak a címke alján húzódnak meg, szerényen és jóval apróbb számok formájában (egy lisztféleség "elméleti" ára például 83 000 lej, szemben a kifizetendô 99 000 lejjel – nem 100 000, á dehogy! – ami testvérek között is majdnem 20 százalékkal több). Ez az "ügyes" üzleti fogás ma már senkit nem téveszt meg, legfeljebb azt a vastag lencséjû szemüveget viselô nénit, akire a minap figyeltem fel az egyik pénztárnál, és aki sehogy sem értette, kis nyugdíjából miért kell jóval nagyobb összeget kifizetnie annál, amit gondosan kiszámított, amikor a szükséges holmikat, hosszas mérlegelések után, a bevásárlószekerébe tette. Persze az áfa, vagy ha úgy tetszik héa – ami úgy csap le a gyanútlan vásárlóra, mint a héja az áldozatára – magyarázatnak elmegy, de ez nem vigasztalta meg a nénit, aki továbbra is úgy érezte, becsapódott (ami viszont az ô baja, máskor figyeljen jobban, vagy cserélje ki a szemüvegét – mondhatnák a kereskedelmi életben járatos szakemberek).

Valami hasonlóval szembesültünk az utóbbi napokban, az – egyébként örvendetes – budapesti repülôjárat beindulásakor is. A kispénzû adófizetô boldogan vette tudomásul, hisz ezt mondták neki – s nem is akárkik –, hogy alig 19 euróért "fôúri" kényelemben utazhat a Ferihegyig és vissza. Aztán jött a hideg zuhany, kiderült, hogy ez csak a "nagybetûs" figyelemfelkeltés. A repülôtéri kirendeltségen megtudhatta, hogy létezik még egy csomó "apró számos" kiegészítés, ami illeték, díj, adó címén a lepengetendô összeget 78 euróra ugrasztja fel, de csak átmenetileg, mert röpke két hónap múlva egy út oda-vissza, cakompakk már 158 eurót fog kóstálni. Valóban, így már lehet kényelmesen utazni, de kérdés, ki engedheti meg magának? Nem kétséges, ez egy megszokott légi közlekedési viteldíj, de akkor miért kellett a kisember fantáziáját "felpiszkálni" egy – utólag belátható – irreálisan alacsony tarifa beharangozásával?

Végezetül az egésznek a csimborasszója – hogy ezzel a nagyanyám korabeli kifejezéssel éljek – az, amikor a jámbor honpolgárnak megmagyarázzák, hogy az elmúlt esztendô milyen kiváló eredményekkel zárult. Csak két példa: a költségvetési hiány a bruttó hazai összterméknek csak 0,8 százaléka lett a várt 1 százalék helyett, továbbá az inflációt sikerült egyszámjegyûn tartani. Szívet-lelket melengetô hírek ezek, s valóban, az utca egyszerû emberének szüksége is van valamiféle "fûtési pótlékra", mert például novemberben a gázszámlája 1 900 000 lej volt az egy évvel azelôtti 1 400 000 lejjel szemben (ami 35 százalékos drágulást jelent), pedig már évek óta ugyanazt az egy szobát fûti. S még nem szóltunk a gyógyszerekrôl és sok egyéb, a mindennapi életet megszabó-megkeserítô kiadás növekedésérôl. Csak tudnám, milyen statisztikai bukfenc alapján maradt az infláció 10 százalék alatt, mert, hogy ez a szám nem vonatkozik a megélhetésre – van aki számára a túlélésre sem –, az biztos. Ezzel szemben, a fizetések meg a nyugdíjak... jobb ezekrôl nem beszélni (félreértés ne essék, nem a honatyákéról van szó). Lehet, hogy közgazdász szemmel jó évet zártunk, de a lakosság tekintélyes hányada mindebbôl, jobban mondva mindezek ellenére, csak életszínvonalának romlását érzékelhette. Na igen, az a fránya EU a lehetetlen követeléseivel és megkötéseivel, meg az orosz gáz, meg a csuda tudja még mi. Ez mind igaz.

De mégis: miért kell (kell?) szédíteni az embert?

George Bush amerikai elnök ismét cáfolta, hogy törvényt sértett volna amerikai állampolgárok nemzetközi telefonbeszélgetései bírósági hozzájárulás nélküli lehallgatásának az engedélyezésével.

Az elnök hétfôn Kansas államban hangsúlyozta, hogy a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) által végzett lehallgatások, illetve a internetes levelezés ellenôrzése a terrorizmus elleni harc eszköze, és arra a kongresszustól kapott felhatalmazást a 2001. szeptember 11-i, egyesült államokbeli terrortámadások után.

Az amerikai kongresszusban február 5-én meghallgatások kezdôdnek az elnök vitatott intézkedésérôl, amelyet bírálói hatalmi túlkapásnak minôsítenek. Bush elnök megjegyezte, hogy a meghallgatásokat megnyitó Pat Roberts kansasi republikánus párti szenátor egyike azoknak a törvényhozóknak, akiket rendszeresen tájékoztatott a lehallgatásokról. (A szenátor az elnök mögött ült a kansasi rendezvényen.) Bush elnök "bámulatosnak" nevezte, hogy a törvény megsértésével vádolják. Ha ez lett volna a szándéka, akkor – tette fel a szónoki kérdést – miért tájékoztatta volna a kongresszust.

A bírálatok szerint az elnök törvénysértô módon csak a kongresszusi vezetôket tájékoztatta a lehallgatásokról, nem pedig a hírszerzési bizottság valamennyi tagját.

Az AP-Ipsos január elejei felmérése szerint az amerikaiak 56 százaléka szükségesnek tartja a bírósági hozzájárulást ahhoz, hogy amerikai állampolgárok feltételezett terroristákkal folytatott telefonbeszélgetését lehallgassák, illetve elektronikus levelezésüket ellenôrizzék.

Vasárnapra halasztották Szaddám Huszein egykori iraki diktátor perének tegnapra kitûzött folytatását – jelentette be a bagdadi bíróság.

Egy szóvivô tájékoztatása szerint a halasztásra azért van szükség, mert több tanú nem jelent meg. A bíróság élén új vezetô bíró áll. Elôdje tavaly december közepén lemondani kényszerült, mert azt állította, hogy az iraki kormány síita vezetôi nyomást gyakoroltak a bíróságra.

Az észak-iraki Szuleimáníjából televízión keresztül fogja irányítani a Szaddám Huszein volt iraki elnök és egykori rendszerének hét másik vezetôje ellen egyhónapi szünet után, Bagdadban folytatódó pert az eljárás új vezetô bírája.

A kurd Rauf Abder-Rahmant hétfôn választotta elnökévé a Szaddám Huszein perét tárgyaló iraki különleges törvényszék. Erre azért volt szükség, mert a törvényszék által eredetileg megválasztott vezetô bíró, a szintén kurd nemzetiségû Rizgar Mohammed Amin január közepén lemondott tisztségérôl. Arra hivatkozott, hogy az iraki kormány síita vezetôi nyomást gyakoroltak a bíróságra az október 19-én kezdôdött per felgyorsítása érdekében, és azt követelték tôle, hogy ne adjon helyt a volt diktátor és a többi vádlott "hosszú tirádáinak".

A törvényszék a múlt héten megválasztotta Amin korábbi helyettesét, a síita Szajjid al-Hamasit a következô, tegnapra tervezett tárgyalás levezetésére, sôt úgy látszott, hogy a bírák hajlanak az egyszeri megbízás tartóssá tételére. Ám az amerikaiak által létrehozott iraki bizottság, amelynek feladata, hogy eltávolítsa a hatalom berkeibôl az elôzô rendszer uralkodó pártja, a Baasz Párt egykori tagjait, óvást emelt Hamasi megválasztása ellen, mondván, hogy a síita bíró is tagja volt a korábbi uralkodó pártnak.

Noha Hamasi tagadta ezt, a bírói testület kénytelen volt új vezetô bírát választani. Arab újságírók már felhívták a figyelmet arra, hogy az új bíró, Rahman annak a kurd falunak, Halabdzsának a szülötte, ahol Szaddám Huszein biztonsági erôi vegyi fegyvert – mustárgázt és ideggázt – vetettek be 1988-ban a helyi lakosság lázongásának elfojtására, több mint ötezer kurd életét oltva ki egyetlen nap alatt. Az újságírók szerint a fenti összefüggés ismeretében nem várható el "puhaság" az új vezetô bírótól, ellentétben Aminnal, aki a per "tapintatos" lefolytatásának híve volt.

Megfigyelôk szerint a vezetô bíró személyének harmadszori megváltozása egy héten belül jelentôs mértékben csökkenti a volt iraki elnök felett ítélkezô törvényszék tekintélyét, és nemcsak a jelenlegi iraki vezetésre, hanem a per mögött álló Egyesült Államokra is rossz fényt vet. Ehhez járul a per "távirányítással" megvalósuló irányítása, amely meglehetôsen szokatlan eljárás egy ilyen fontosságú perben.

A patinás Cunard Line csodahajója a floridai Fort Lauderdale-bôl futott ki a minap 2528 (nagyon sokat) fizetô utassal a fedélzetén, amikor – jóllehet a kihajózást révkalauz irányította a kormányállásban – a jármû tatja valahogy nekicsapódott a kivezetô csatorna oldalának és a négy nagyteljesítményû hajócsavar- egység egyike megsérült.

A Queen Mary útjának jelenlegi szakasza Floridából Rio de Janeiróig tart. A hajó közben megállt volna a Karib-tenger olyan turistaparadicsomaiban, mint St. Kitts és Barbados, de ezeket a megállókat a sérülés okozta idôkiesés miatt törölték a programból. Ez azt jelenti, hogy a Queen Mary utasai hat napig a puszta tengert bámulhatják.

Az utasok azonban, akik – elhelyezéstôl függôen – 17 ezer fontig terjedô összegeket fizettek a tengeri álomútért, ebbe nem törôdnek bele, és a hétfôi The Daily Telegraph beszámolója szerint lázadást szerveznek. Ez abból állna, hogy – hacsak a Cunard nem részesíti ôket általuk megfelelônek tartott kártérítésben – nem hagyják el kabinjaikat Rióban, és így a brazil nagyvárosban felszálló utasok nem tudják elfoglalni szállásukat.

A Queen Mary jelenleg 38 napos trópusi körúton van, amelynek egyes rövidebb szakaszaira is be lehetett fizetni. Rióban a tervek szerint 1500-an szállnának fel, de ha az utaslázadás megvalósul, az teljesen felboríthatja a további menetrendet.

A Cunard a Florida-Rió közötti szakaszon utazóknak a kihagyott megállókért 50 százalékos visszatérítést ajánlott fel, de a lázadás szervezôi a teljes részvételi díjat követelik.

A Queen Mary 2, amelyet két éve II. Erzsébet brit királynô avatott fel – és nevezett el hivatalosan saját nagymamájáról – Southamptonban, minden idôk legdrágább, legnagyobb, leghosszabb, legmagasabb, legszélesebb és legerôsebb utasszállító hajója. Vízkiszorítása 150 ezer bruttóregiszter-tonna, hossza 345 méter, magassága a tôkesúlytól a kémény tetejéig 72 méter, szélessége a parancsnoki hídnál, vagyis a legszélesebb résznél 45 méter. Építése 1 milliárd dollárba került.

A gázturbinás-dízelelektromos vegyes ciklusú, kiemelten környezetkímélônek mondott motorok 157 ezer lóerôt adnak át a négy hajócsavarnak. Ezzel a teljesítménnyel a monstrum óránként 30 csomós, vagyis 55 kilométeres végsebességre képes.

A most elszenvedett szerkezeti sérülés miatt azonban a hajó ennél csak jóval lassabban képes haladni, és a kárfelmérés is elvett két napot a programból.

A Queen Mary 2 elôélete sem volt mentes incidensektôl. A legsúlyosabb ezek közül még a franciaországi hajógyárban történt, ahol a hajót, annak elkészülte után, be akarták mutatni a gyári alkalmazottak hozzátartozóinak. A part és hajóoldal közötti átjáró azonban összeomlott, és tizenöten vesztették életüket a 30 méteres zuhanásban.

Tegnap, január 24-én országszerte megünnepelték a két román fejedelemség, Moldva és Havasalföld egyesülésének 147. évfordulóját. Marosvásárhelyen az este 8 órától tartott megemlékezést megelôzôen a déli órákban a Megyei Rendôr-felügyelôség udvarán álló Cuza-mellszobornál celebrált istentiszteletet Gh. N. Sincan esperes, majd az esemény jelentôségét Ciprian Dobre prefektus, dr. Dorin Florea polgármester és dr. Liviu Boar, a megyei levéltár igazgatója méltatta. Ezt követôen koszorúzásra, majd az egyesülés hórájára került sor.

Az ügy elôzménye, hogy Szász Jenô székelyudvarhelyi polgármester az általa vezetett SZA nevében közel 40 millió forintos támogatást kért az IKÁ-tól egy civil központ létrehozására. A terv az elôírt határidôig nem valósult meg, ezért a közalapítvány bírósági eljárást kezdeményezett a szervezettel szemben, amely késôbb mégis befejezte a beruházást. A magyar bíróság az IKÁ-val azt közölte: nem illetékes az ügyben, és a román igazságszolgáltatáshoz lehet fordulni.

Pomogáts Béla sajtótájékoztatón elmondta: nem kívántak romániai bíróság elôtt eljárást folytatni egy határon túli civil magyar szervezettel szemben, ezért még szeptemberben elálltak a kereset benyújtásától.

Nem pervesztéstôl, hanem lemondásról van szó tehát – összegzett a kuratóriumi elnök, aki mint mondta, azért hívott össze sajtótájékoztatót, mert szeretné végre tisztázni és lezárni az ügyet, amelyet a sajtó is többször taglalt.

Fritz Péter felügyelô bizottsági elnök pedig azt közölte: morális, nem pedig racionális döntést hoztak, amikor elálltak a pertôl, hiszen, mint mondta, vizsgálatuk megállapította, hogy a pályázat minden eleme szabálytalan volt.

Vitát kavart a Kolozsvár Társaság által az 1956-os magyar forradalommal szolidarizálók tiszteletére tervezett emlékmû.

A Ziarul Clujeanului címû napilap szerint a kezdeményezés vitát váltott ki, több politikus szerint az emlékmûnek nincs helye Kolozsváron, mivel itt az ellenállás meglehetôsen gyenge volt 1956-ban. Történészek azonban azt hangoztatják, hogy egy ilyen emlékmû felállítása indokolt lenne az antikommunista ellenállás tükrében. Mint írtunk róla, a Kolozsvár Társaság pályázatot írt ki az '56-os magyar forradalommal szolidaritást vállalók emlékmûvére, a pályázatra makettekkel lehetett benevezni.

Az emlékmû felállításának ötlete annak kapcsán született, hogy az idén lesz az 1956-os események 50. évfordulója. Az emlékmû talapzatán csak annyi áll majd, hogy "In memoriam 1956", és mindazok emlékét ôrzi majd, akik annak idején szenvedtek, románok és magyarok egyaránt", mondta Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke – jelenti a Mediafax hírügynökség.

Kántor elmondta, a magyar forradalom iránti szimpátiájuk miatt több ezer román és magyar került börtönbe. Ioan Ciupea kolozsvári történész hasonló álláspontot képvisel: "Egy ilyen emlékmû felállítása indokolt lenne, mivel 1956-ban létezett egy ellenállási mozgalom. Itt, Kolozsváron nem volt nagy dolog, mivel a Szekuritáté kijátszott minden nagygyûlés-kísérletet, viszont Temesváron jelentôs ellenállás volt" – mondta a történész.

A kolozsvári politikusok ellenzik vagy várakozó álláspontra helyezkednek az emlékmû kapcsán. "Nem tudom, a románok számára van-e valami jelentôsége, mivel Romániában nem volt antikommunista ellenállás, és disszidensek sem voltak (...) Akkor értek egyet az emlékmû felállításával, ha Kolozsváron népszavazást rendeznek róla, és a lakosság támogatja a kezdeményezést. De hangsúlyozom, nem hiszek abban, hogy nagyobb jelentôsége lenne" – mondta Vasile Dîncu SZDP-szenátor.

"Lehet szó egy ilyen kezdeményezésrôl, ha nincsenek nacionalista vagy soviniszta felhangjai. Ha a hangsúly az antikommunista harcon van, és a kezdeményezés nem sérti az alkotmány 30. cikkelyét, akkor nem látom akadályát az emlékmû felállításának" – mondta Emil Boc kolozsvári polgármester.

Álom az államban

Indulásból illúziót kell rombolnom, ugyanis eszem ágában sincs 400. csámcsigerjesztôként exminiszterelnökünk népes famíliájának bármely anonymusa után kutakodni, szorgos, áldozatos munkával dollármillókat összekuporgató tantik életvitele miatt hitetlenkedni. Nem csodálkozom és nem sápítozom, csupán a vérrokoni struktúrák kohéziójába vetett sziklaszilárd hitem perdöntô bizonyítékaként fogom fel a méltánytalanul elhíresült, tragikus momentumokkal is megspékelt hepiendet. Végül is mi történt? Egy töpörödött anyóka öröklétre szenderült, megríkatta hozzátartozóit, dunyhába gyûjtött centecskéi a vigasztalhatatlan, kisírt szemû, talonba kényszerült first ladyre szálltak. Van ebben valami természetellenes? Ajándék lónak ne nézd a fogát, örökségként nyakadba szakadt zöld hasú bankóknak ne firtasd eredetét. Ha a kapca szorul, az elôbbit helyettesítsd idôt álló protézissel, az utóbbit bízd bombabiztos bankszéfek jóindulatú protektorátusára. A tehetôs embert a sors is veri, s a közhiedelem ellenére az ágak is meghúzzák. Pláne, ha a közjogi méltóságok sanyarú életét kell felvállalnia. De hát így van ez már olajozottan mûködô demokráciánkban. A népakarattal nem ajánlatos szembeszállni. Vox populi, vox Dei! Hagytak ránk az ôsök tanítást épp eleget. A populival persze idôközönként el is kell számolni. Többnyire irattáraknak szánt papíron. Ún. vagyonnyilatkozatokban. Le is adja ezeket fegyelmezetten minden honatya. Pártállásától, anyanyelvétôl, a hatalomban elfoglalt pillanatnyi helyétôl függetlenül. Lavina által elkapott hólabdácskákként kerekednek ezek a vagyonkák, gömbölyödnek a folyószámlák, szaporodnak a kacsalábak, egyre erôteljesebben rugdalóznak a lóerôk. Az állati regnum is, egy emberként, az igazak szekerét tologatja. Koldusszegény politikai elittel elvégre nem állhatunk Európa, a világ elébe. Olvassuk, halljuk, tapasztaljuk a megnyugtatásunkra, kordában tartásunkra kiókumlált elméletet. Választottjaink ôszinte kitárulkozásait szemrevételezve, százszor, ezerszer elátkozzuk azokat az elfudrizott pillanatokat, amikor is ripityára törtük agyagból kiégetett perselyecskéinket a bennük zörgô garasaink kapzsi birtokbavétele végett, mikor "nagy-jaink" példáját követve, spór emberekként, akár havi 5300 eurót is megtakaríthattunk volna "a malackákban". Szegényesen cincogó átlagjövedelmeink dacára és ellenére is megérte volna ez a hecc. No meg ottan is hibáztunk, hogy bûnösen elhanyagoltuk a már ellenôrizhetetlenül elburjánzó nagy családot, ahonnan a nyakló nélküli restitúciók folytán ingatlanok, erdôk és szántóföldek, manufaktúrák és exportra gyártó kaptafaüzemek, ékszerek, festmények és antikvitások, részvények és jutalékok hullhattak volna váratlanul és bejelentetlenül békésen kitárulkozó ölünkbe. Csak magunkra vessünk, amint szemérmesen vagy szégyenlôsen hátat fordítottunk a mindenütt jelen levô, ledérül magamutogató famigliáknak, mert lám, Corleone bátyja tüstént kivágott az apanázslistáról. Már minket, ezt a tizennyolcmilliónyi meggondolatlant.

Így aztán mindhiába böngészgetjük a hosszú téli estéken b. nejemmel a megôrzésre ránk bízott házi bibliák családfafeltáró hátlapjait. Nagynénikékben, kitartó élettársammal szemben, 7-6 arányban nekem áll a zászló, bácsikákban 4-3-ra ônagysága diadalmaskodik. Sajna, húsz lehetôségbôl egyet sem sikerült meglovagolnunk. Minden kihúzott bilettánkon a "necâstigator" bejegyzés ékeskedett. Még a "mai trage odata" esélye sem maradt meg nekünk. Egyiküket-másikukat saját költségünkre kellett elhantoltatnunk. Egyetlen esetben sem idéztettünk közjegyzô elé hétpecsétes testamentumok felbontásának ürügyén. S emiatt egyetlen icipici vállalkozást, fantom kft.-t, államtól szamaritánusi szándékkal átvett csôdtömeget, fikarcnyi adócsalást sem hagyhatunk magunk mögött.

Fukari, maguknakvaló nyámurával a púpunkon nem is juthattunk spitzre. Alkalmatlanságunk kiviláglott már az elôválogatáson. A lóláb hosszabb volt a kelleténél. A (már) "boldog ôseink" galádul cserben hagytak. Most már csak cseperedôben lévô utódaimra alapozhatok. Ôket kell megörökölnöm. Csak ezt a lapot játszhatom még meg. Nyíló értelmû, kétéves fiúunokámba napi két órában sulykolom a számomra szimpatikusnak vélt doktrínákat. Tavaszra beíratom a kis pucást pártom napközis tagozatára. Mássza csak meg módszeresen a szamárlétrát. Ha nem lesz szenátor, képviselô, bárcás vagy bárca nélküli miniszter, jó szobafestô még lehet belôle. A mennyezetközeli magasságokból remélhetôleg másképpen tárul eléje a világ. S ezenfelül, ha írni-olvasni megtanul, ingóságait, legalább a mai szinten adminisztrálhatja majd.

"A II. világháború után, a Klastrom utca végén állt a Súrlott Grádics, annak a szomszédságában laktam gyermekkoromban (ma cukrászda).

Polgári jellegû vendéglô volt, de járt benne Ady Endre barátjával, Bölöni Györggyel és Boncza Bertával... Molter Károly is járogatott ide..." – ébresztgette a múltat dr. Kakassy Sándor, a házigazda, a dicsôszentmártoni Közmûvelôdési Központban január 18- án.

A Súrlott Grádics irodalmi kör néhány tagja Marosvásárhelyrôl jött Dicsôszentmártonba, a helyi Gyárfás Elemér kör meghívására. (Hadd jegyezzük meg, hogy Kakassy Sándor utalt arra is, hogy Dicsôszent-mártonban a Kis- Küküllô Alapítványnak a köre igyekszik felvállalni a haladó kulturális hagyományok folytatását.)

Eljöttek: Bölöni Domokos, Nagy Pál írók, Nagy Miklós Kund szerkesztô, mûvészeti szakíró és Nagy Attila költô… egy eléggé ködös-borús januári téli estén, és egy kis humort hoztak a dicsôi közönségnek. A humort elsôsorban írásaik, verseik hordozták, de "amúgy" személyes szereplésükkel is sikerült tetôzniük.

Bölöni Domokos "bevezetôjében" arról is beszélt, hogy Marosvásárhely a kultúra városa volt és maradt, jelenleg "konferenciavárossá" akarják elôléptetni. "A Súrlott Grádics irodalmi kör a tavaly januárban alakult, "nyitott" kör, sok tagja van, s lehet, hogy aki e körre eljár, megtudhatja, miért érdemes az embernek »morogni« és ugyanakkor »egészséges« módon viszonyulni a korhoz" – mondotta. Ezután egy régi rugonfalvi "versfaragó" (szerzô) versét mutatta be, amely 100 év távlatából is nagyon "idôszerû"-nek tûnt, nagyon talált a mai viszonyokra is...

Nagy Pál (a legidôsebb Nagy) lépett porondra. Mikó Imre írásai, emlékei alapján idézte Gyárfás Elemér alakját. A továbbiakban felolvasta Mi a helyzet? címû írását, mely egykori író–olvasó találkozók emlékét ôrzi. Nagy Pál virágcsokrot kapott a közönség részérôl, hisz nemsokára, január végén 82. születésnapját ünnepelhetjük.

Sikert aratott Nagy Miklós Kund (aki sokszor szerepelt körünkben mint képzômûvészeti kiállítások bemutatója, értékelôje), ezúttal Bemutatkozás címû írását olvasta fel. Humoros, tréfás, frissen született, aktuális verse a kör tagjait mutatta be.

Befejezésként Nagy Attila orvost költôként ismerhettük meg. Szeretettel tolmácsolta Jóbról szóló sorait a helyi (egykori) zsinagógában vagy a Râsca-verseket, melyek egykor (1984-ben) Moldvában születtek, ahova orvosként kellett mennie... Ôszinte, személyes lírája felkeltette érdeklôdésünket (versesköteteit "elérhetô" áron szívesen vásárolta a közönség)... Egyéni beszélgetések, könyvdedikáció, mosoly lengte be a régi templomot, ahol "lelki táplálékot" kaptunk, s a rohanó idô egy percre megállt.

Ô volt a Gumicsizmás Pacskó, aki addig s addig raggatta másokra a gúnyt, míg a legjobbik dobása gellert nem kapott; és ô lett a Gumipacskó. Oszt'elvezényelték a magyar határra, lesni, kell-é az ötvenhatosoknak Erdély, mert akkor pörk! Lôtt is talán a tankból. Nem beszélt róla. Leszereléskor is hallgatott, pedig román nyelvû bakái a vállukon hozták ki a kaszárnyából, tették a Molotov kocsira, szégyellte gumiszerelékét, na, pedig az állomásra érve diadalmenetben vitték a restibe, szerzséntul ku cséá máj pizdoászö komándö, ez volt az állandó jelzôje, mint Hektórnak, hogy gyorslábú.

Voltak jó dumái. Alaki képzéskor messze az erdô alá futtatta a szakaszt, tiszti hallótávon kívül erre a nótára masíroztunk, hogy ájn und cváj, dráj und fír, pioníre hájzen vír, a bakák röhögték, de úgy belejöttek, hogy egyszer szinte ráfáztunk, mert ahelyett, hogy "Szub csér de primö várö / grödinilén florészk" – a kaszárnya platóján ez az ájnundcváj bukott ki a hangpendítô tyúkszarbéni torkán.

Ha nem jött ki a lépés, ezt üvöltötte: Fett lá liezon, játulé! Aki ebbôl sem értett, annak a fülébe súgott: Szekrét, dekrét, idiót, idiót!

A játok döglöttek érte. Nem volt olyan parancsa, hogy be ne feküdtünk volna akármilyen mocskos pocsolyába, egyszer vaddisznófürdôt vettünk mind a huszonketten, és képzeld, csak a végén mondta meg, mikor már a banyászai állatkert sörösbódéjának körletében építettük ki tábori telefonos központunkat, és a bazi szerszámostáskából éppen szedtük ki a sörösüvegeket, hogy fogadott Sztélián hadnaggyal, annak a bakái bezzeg elkerülték a locsipocsit, fintorogva húztak félre, mi meg zutty!, belé.

Legszebb az volt, mikor az oltyán legények énekelték a "Gimbelem, gombolom..." kezdetû valcert, az elsô két szót dalolták magyarul, a többi pompás makarónikum volt, maximális agykínzással sem tudnám idézni. Cojocaru Ctin alkotta meg, minden kelet-közép- európai nyelven tudott vizet, kenyeret, bort, pálinkát, koituszt kunyerálni, elutasítás esetén jobbnál jobb adresszeket ajánlani, Jókait is ösmerte, Jáci táci votáci, votác áj nostri fráci, klapci krakoviáci, fráci olténiáci, ficsór árdelenáci!, szavalta, zsötem zsötem zsötem, kukubika szerencsika, szólj akkorát, mint egy bika, pé áripö de vünt pribeág csé zboárö kötre tyinyé, un szántimént, un günd kurát priméstyé gyélá minyé, Cojocaru kolozsvári volt, úgy gründolt, mint egy minnezénger, jokulált, mint egy kultúrfelelôs, legjobban az a jelszava jött be, hogy Háj, háj, fuszulé, báté pászú mutulé!, tudtuk: mindnek van valami titkos értelme, de mit firtatnók, katonáéknál sem kérdés, sem kommentár, értettem, végeztem, rahátot, azt kaptunk, amennyitôl beragadt a szánk, kekszet annyit, hogy székrekedést kapott a csapat, ha valaki hagymára ácsingózott, a konyhán elmondta Ghiuri szakácsnak (százötven kiló) a szivarverset.

Teljesen leégve ücsörögtem a Poklos Pizza Exklúzívban, kötelem sincs, keseregtem, hogy fel magam az elsô internet fûzfára, halnék meg, de assem oké, és a patak is befagyott, a köcsög. Akkor odadugja a fokhagymás pofáját egy szakállas alak, azt dünnyögi, Észtet a szivorot az ésté niertém, három curváth mégté chertém, éghiét curváth, kétté szuzétt, odghiá poitás égh chis tuzétt!...

Mit mondjak, nem volt fiús napom, mégis majdnem ölbe vettem. Rendeltem vodkákat nyakra-fôre, fizette. Másfél órán át nyomtuk Gumipacskó rigmusait. Végül kiderült, hogy sokkal fiatalabb, mint a mienk volt, más évjárat, nem is ismerte Pacskót, egy másik káplár regcumozta, egy biz. Hibácskó, miféle név ez.

De a katonafolklór még mindig erôs, túléli a Nátót.

Összezándorodtunk. Váltottunk néhány keresetlen pofont is.

– Hûjee! Hûjee! – kiáltotta búcsúzóul, miután mindkettônket szerencsésen kidobtak. Istenbizony jólesett volna, ha ezt nem tôle, hanem a feleségemtôl hallom.

Így azonban rápallottam. Megint s megint.

Most micsinájjak.

Méray Tibor Párizsban élô író és újságíró, az Irodalmi Újság fôszerkesztôje 1995 augusztusában azzal a céllal alapított díjat, hogy az erdélyi magyar írott sajtó jövôjét szolgálja. A díj évente március 15-én kerül kiosztásra Kolozsváron. Olyan tehetséges fiatal újságíró kaphatja meg, aki valamelyik napi- vagy hetilap munkatársa, és a jövôben is az erdélyi magyar sajtóban kíván tevékenykedni. A díj segítségével a nyertes három hónapot dolgozhat az egyik nagy budapesti napilap szerkesztôségben, ahol az újságírói mesterséggel behatóbban megismerkedhet. Ezt az idôtartamot megszakítás nélkül Budapesten kell töltenie, és belsô munkatársi fegyelemmel kell részt vennie az általa választott szerkesztôség munkájában és életében.

A díj összege az idén 250 000 (kétszázötvenezer) Ft, a nyertes ezt három havi részletben (90-80-80 ezer) kapja kézhez. Odaítélésérôl az alapító által felkért háromtagú bizottság dönt.

A tizenegyedik alkalommal meghirdetett díjra személyesen lehet pályázni, de szerkesztôségek és közéleti személyiségek is javasolhatnak a díjra érdemes fiatalokat. A pályázathoz (javaslathoz) szakmai (ön-)életrajzot és legalább öt tavaly megjelent írást kell mellékelni.

Beküldési határidô (postabélyegzô dátuma): 2006. február 20.

Postacím: Tibori Szabó Zoltán, 3400 Cluj- Kolozsvár, Str. Aurel Vlaicu nr. 2/56.

Folytatjuk a marosvásárhelyi sürgôsségi szolgálat orvosának "nyelvészprodukciója" által kiváltott vélemények, hozzászólások közlését.

A Népújság jan. 11-i számában Vajda Szilárd ezt írja: "Ha versenyképesek akarunk maradni itt, Erdélyben, akkor azonos szinten kell beszélnünk a román nyelvet a román anyanyelvû versenytársainkkal."

Én ezzel a gondolattal egyetértek és szeretnék néhányat hozzáfûzni.

A ’60-as években egy román nemzetiségû tanár, aki román nyelvet tanított magyar osztályokban, azt mondta a pedagógiai körökön, hogy rosszul tanítják a román nyelvet, mert a gyerekeknek túl nehéz, nem tanulják szívesen. Új programokat állított össze, új tankönyveket javasolt. Abban az abszurd világban megmosolyogták, csodabogárnak tartották. Pedig milyen igaza volt!

És azóta semmi sem változott. A craiovai ügyvéd gyereke ugyanabból a tankönyvbôl tanul, mint a székely erdômunkásé.

Ez – és mérlegelem szavaim súlyát – skolasztika, bûn, mert a magyar gyerek nem az élô nyelvet tanulja. Demagógia, mert abból indul ki, hogy van második anyanyelv. Agyrém. Akárcsak az, hogy van moldován nyelv, vagy hogy a csángók románok. Ez így rossz politika, nem modern pedagógia.

Az állam által anyagilag támogatott modern eszközökkel, módszerekkel kell a román nyelvet tanítani. Intenzíven, ahogy a világnyelveket tanítják napjainkban. A szókincsbôl, a beszédfordulatokból a leghasználatosabbakat kell tanítani. Nem régi szavakkal teli balladákkal kell kínozni a tanulót. Új program, új tankönyv kell, amely az élô nyelvet tanítja. Legyen élmény a gyereknek, hogy hónapról hónapra jobban tud románul beszélni.

Gagyi József ny. tanár

*

1959-ben kaptam kinevezést asszisztensnôként a marosvásárhelyi szemészeti klinikára. A klinika professzora prof. dr. Vasile Sabadeanu volt, aki román létére tökéletesen beszélt magyarul. Én "Buna ziua"-val köszöntöttem, ô "Jó napot kívánok"-kal válaszolt. Abban az idôben voltak betegeink Szebenbôl, Brassóból, Segesvárról, persze német ajkúak. Természetes volt, hogy az orvosok, akik ismerték a nyelvet, németül beszéltek ezen betegekkel.

A 4–5 éves cigány gyermeknek is szóltak egy annyit anyanyelvén, hogy "Ne félj" (na dara), mert kisgyermek lévén még csak cigányul tudott. A 60-as években Kolozsvárról helyeztek hozzánk egy orvosnôt, dr. Pop D. Popa Doinát, akinek édesapja urológus professzor volt. A szemészeti betegek többsége idôs vagy gyermek. A doktornô mindig egy segítséget kellett igénybe vegyen, hogy a magyar ajkú beteggel megértesse magát és megértse a beteg panaszát. Mindig került fordító. Egy idô után észrevettük, hogy nem hív segítséget. Megtudtuk, hogy magyartanárnô jár hozzá, tanul magyarul, mert megértette, hogy ha Marosvásárhelyen marad, szükséges, hogy tudja a nyelvet, legalább elemi szinten. A rangjából emiatt semmit sem veszített. Megemlítést érdemel prof. dr. Sireteanu Liana, aki, habár törte a magyar nyelvet, mégis beszélt a beteggel ezen a nyelven, mert a segítségnyújtás fontosabb volt az ô szemében, mint hogy a beteg milyen nyelven ért vagy beszél.

Orvosnak lenni nem szakma, nem mesterség, hanem hivatás. Ha az a legfontosabb az orvosnak, hogy nem tud a beteg románul, sajnálatos a mûveltségi színvonala és a hivatástudata.

Természetesen kell tudni az ország nyelvén beszélni. Én nagyon büszke vagyok, amikor hallom politikusainkat, hogy milyen szépen és választékosan beszélnek az ország nyelvén.

Ha valaki orvos, ügyvéd, köztisztviselô vagy akár bolti eladó, igenis szükséges a kisebbségi magyarokhoz magyarul szólni, még ha nem is rendelkezik tökéletes nyelvtudással, mert ez is hozzátartozik ahhoz, hogy munkáját siker koronázza. Aki ezt nem érti meg, válasszon más pályát, például mérnökit, ugyanis a gépekkel nem kell beszélni, de az emberekkel igen.

Érthetô, hogy az idôsek nem tudnak románul, mert nem volt alkalmuk megtanulni. Egy bizonyos kor után már lehetetlen megtanulni. A beteg kisgyermektôl nincs mit várni, ô csak anyanyelvén beszél.

Kiss Anna, Marosvásárhely

E hét végén neves vendégek részvételével ötödik alkalommal tartják meg a Kereszténység és közélet címû tanulmányi napokat a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban. A január 27-28-án zajló rendezvény témája: Úton vagyunk az Európai Unióba.

A marosvásárhelyi Keresztelô Szent János Római Katolikus Plébánia, a budapesti Márton Áron Társaság, az RMDSZ, valamint a RMKDM közös rendezvényének elsô napján Soós Károly kánonjogász, dr.Sulyok Elemér biblikus professzor (Pannonhalma), Horváth István szociológus, dr. Kádár Béla akadémikus (Corvinus Egyetem) és Kelemen Kálmán tart elôadást. Ezek témája a keresztény társadalomalapítás jövôje, a perszonális keresztény emberkép, a globalizáció és a nemzetállamok összefüggése, az Európai Unió és a Balkán kapcsolata, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elmúlt 15 éve. Az esti órákban Markó Bélával kerül sor kerekasztal-megbeszélésre az Emberkép, önvizsgálat, gazdaság témakörben.

A szombati nap vendége dr. Csáky Pál, Szlovákia miniszterelnök-helyettese, a Magyar Koalíció Párt alelnöke, aki az Európai Unióról osztja meg véleményét. Az erdélyi regionális vidékfejlesztésrôl dr. Kulcsár László egyetemi tanár (gödöllôi Szent István Egyetem) beszél, majd Erdélyi modernizáció, autópálya, kutatás címmel dr. Entz Géza történész vezetésével tartanak kerekasztal- megbeszélést. A közszolgálatiságról Peták István, a Magyar Televízió Közalapítvány kurátora, a nemzeti közszolgálatról a médiában Pálfy G. István újságíró, a Hungária Közalapítvány kurátora, az európai és a keresztény identitásról dr. Holló László egyetemi tanár tart elôadást, majd a rendezvény a keresztény napok kiértékelésével zárul. A szervezôk célja a katolikus egyház társadalomtanításának megismertetése mellett az erdélyi valóság gyakorlati kérdéseinek megvitatása a történelmi egyházak képviselôivel, érdekvédelmi szervezetünk politikusaival.

Paria inka birodalmi központ feltárásáról és az ott folyó kutatásokról tartott nemrégiben elôadást Budapesten a Néprajzi Múzeumban Gyarmati János régész.

Az amerikai kontinens leghatalmasabb birodalmában – a 15-16. századi, még a spanyol hódítás elôtti inka birodalomban – mintegy tucatnyi olyan közigazgatási központ létezett, amelyen keresztül az állam az Ecuadortól Argentínáig húzódó tartományait irányította. Ezek egyike volt a bolíviai felföldön lévô Paria.

"A régészeti kutatóprogram 2004-ben kezdôdött és 2007-ig tart. Bolíviai, amerikai régészekkel dolgozom ott" – mondta el az MTI-nek Gyarmati János.

A régész elôadásában az eddigi leletekrôl beszélt, közben a helyszínen készült felvételeket is bemutatta. Körülbelül 40-50 diát, továbbá térképeket mutat az egykori közigazgatási központról.

Gyarmati János a kutatás során arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen szerepet játszott Paria az inka birodalom terjeszkedésében, gazdasági életében, közigazgatásában, továbbá, hogy a települést milyen kapcsolatok fûzték a birodalom gazdasági életében kulcsszerepet játszó és a régész által korábban kutatott, ugyancsak bolíviai Cochabamba- völgyhöz (felvé-telünkön).

Paria szerepét az is különlegessé teszi, hogy egyes források szerint ott létesült az elsô spanyol település, s ezt korábbi régészeti kutatások is igazolták.

A teremtés koronái is rettegnek az öregedéstôl, legalábbis Nagy-Britanniában, ahol tavaly csaknem megduplázódott azon férfiak száma, akik plasztikai mûtétnek vetették alá magukat.

A brit esztétikai plasztikai sebészeket tömörítô szövetség (British Association of Aesthetic Plastic Surgeons – BAAPS) adatai szerint 2005-ben huszonkétezer szépészeti mûtétet végeztek a szigetországban – 35 százalékkal többet, mint egy évvel korábban, ebbôl csaknem két és fél ezret a teremtés koronáin hajtottak végre – olvasható a NEWSru címû orosz hírportálon.

A férfiakon elvégzett mûtéti beavatkozások között a legnépszerûbbnek az orrplasztika bizonyult, ezüstérmet a szemhéjplasztika érdemelt ki, s dobogós helyre kerültek a füloperációk is.

Ami a hölgyeket illeti, semmi pénzt sem sajnáltak kebleikre: a legtöbb beavatkozást ugyanis mellnagyobbítás céljából végeztek. A második helyre a szemhéjplasztika került, a bronzérem viszont a mellkisebbítô mûtéteknek jutott.

Ma már gyakori, hogy a valamiért nemzôképtelen férjeké helyett – a házaspár teljes egyetértése esetén – más férfitôl származó spermát plántálnak a gyermeket kívánó feleség méhébe. A donor kilétének titokban tartását világszerte törvény írja elô, csakhogy e titkosság feltételei nem minden esetben biztosíthatók. A bonyodalmak ebbôl származnak.

Elôfordul, hogy közösen kiválasztott, felkért donortól kérik, más esetekben az erre a célra létesített spermabankoktól vásárolják a spermát. Ilyenkor rendszerint a donor külsô tulajdonságait is meghatározzák, például legyen magas, szôke, karcsú, középkorú, kék szemû az ismeretlen apajelölt. Ami persze nem garancia a majdani baba jellemzôire, csupán az esélyét növeli a hasonlóságra.

Általános szabály, s ez a magyar törvényi elôírás is, hogy a donor kilétét senkinek sem szabad a tudomására hozni, még az anyának sem. Ám ha közösen választották ki az ismerôsök közül, akkor a titok megôrzéséért is ôk felelnek. De hát a nôk (s olykor a férjeik is) azért csak szeretnék tudni a többi esetben is: ki is a vér szerinti apa?

A titkosság érdekében a kaliforniai Cryobank csak számokkal regisztrálja a donorokat, és az eladást követôen nem néznek utána, hogy az anya mikor milyen csecsemôt szült. Mivel egy-egy donor náluk ôrzött "anyagából" több anyának is juttatnak, ezért aztán szinte egy idôben, különbözô családokban több olyan gyermek is a világra jöhet, akik tulajdonképpen féltestvérek. Ezt a titkosságot azonban 2002-ben megszüntette az információnk forrásául is szolgáló Donor Sibling Registry címû internetes portál megjelenése, amelynek a segítségével – igaz, gondos és hosszadalmas e-mailezés után – kapcsolatot lehet teremteni a spermabankot igénybe vevôk között. A donort ugyan csak számmal jelöli meg a rendszer, de azt már ki lehet deríteni, hogy kik és mikor kaptak tôle származó spermát. Így nyomozta ki két féltestvér, Danielle és Ellen, hogy 15 évvel ezelôtt mindkettôjük édesanyja ugyanattól a donortól származó spermát kapott. Bár egymástól távoli államokban élnek, a lánykák már kapcsolatba léptek. Rövidesen találkozni is fognak, sôt: szeretnék megismerni vér szerinti apjukat is!

Ennél komolyabb bonyodalmak forrása, amikor egy szingli anya gyermeke szeretné megismerni az apját, nem törôdve azzal, hogy anyja ezt ellenzi. Hasonló gondot okozhat, amikor leszbikus házaspárnak születik ily módon gyermeke.

A donortól származó gyermekek átlagosnál erôsebb igényét vér szerinti apjuk és féltestvéreik megismerésére azzal magyarázzák a szakértôk, hogy ôk is szeretnék teljes családban érezni magukat. Akkor is, ha igen jó viszonyban vannak az anyjukkal és esetleges nevelôapjukkal.

Névtelenül bár, de egy donor is nyilatkozott. Elmondta, hogy bár jó házasságban él, s otthon két gyermekük is van, párjával együtt elégedett, hogy a gyermektelen családok teljessé tételéhez, így boldogságához e fura módon hozzá tudott járulni.

A donorok személye kiderítésének lehetôsége azonban új magánjogi problémák forrása is. Például: egy egyedül élô gazdag donor halála után örökölhetnek-e a vér szerinti gyermekei, s ha több is van, milyen sorrendben? Érthetô, hogy sok család- és törvényvédô szervezet véli úgy: amilyen pozitív megoldás a donorok közremûködése az anyák boldogsága érdekében, olyan nagy hiba volt az Egyesült Államokban az abszolút titkosság felfeszegetése.

Szûcs József

A budapesti Operabál díszvendége lesz februárban Alain Delon, a világ talán leghíresebb francia férfiúja, aki hetvenen fölül is nagyon vonzó, sármos filmsztár.

Hogy kit kér majd fel és hol száll meg, az egyelôre még titok. Delonról egyébként szinte mindent tud a világ, hiszen élete történéseit ma is élénk figyelem kíséri. Manapság – filmes karrierje szüneteiben – elsôsorban a lótenyésztésnek és a mûgyûjtésnek él.

A nôk bálványa, a lelkes állatvédô, ma is dolgozik: 2006 júniusában kezdôdik az új Asterix-film forgatása, melyben Alain Delont Caesar szerepében láthatják majd a nézôk.

A február 25-i Operabálra kétezer vendéget várnak, ôk tanúi lehetnek majd annak, hogy az eleganciájáról híres "jéghideg angyal" – ahogyan a sztárt nevezték rajongói – milyen muzsikára táncol majd és kivel, mivel koccint.

Annyit már megtudott a szervezôktôl az MTI munkatársa, hogy a Magyar Állami Operaházban megrendezésre kerülô bál – a meghívott vendégekhez és a világsztárhoz méltóan – nagyszabásúnak ígérkezik. A résztvevôk az 56 tagú szimfonikus zenekar, a 22 tagú keringôzenekar és a hét tánczenekar muzsikájára ropják majd. Hatvan balettmûvész, tizenegy operaénekes gondoskodik a szórakoztatásról.

A vendégeket – akik 1200 négyzetméternyi parketten táncolhatnak – 200 hostess kíséri a helyükre, és az este folyamán ezerfôs személyzet gondoskodik a kényelmükrôl.

A termeket 30 ezer szál virággal díszítik, 20 ezer Zsolnay barokk tányér, 10 ezer darab szalvéta, 30 ezer darab kristálypohár kerül az elegáns asztalokra.

Kétszáz pincér ezer üvegnyi pezsgôbôl és még nyolcvanféle italból tölt a kétezer vendégnek, akikre 50 Gundel-szakács fôz.

A vendégeket – köztük a meghívott hírességeket és természetesen a díszvendég Alain Delont – kétmillióan láthatják a televíziós közvetítések és híradások jóvoltából.

Az orosz alsóház múlt pénteken végleg jóváhagyta a sárospataki református kollégiumi könyvtár könyvritkaságainak visszaadásáról szóló törvénytervezetet. Ahhoz, hogy a kötetek visszakerüljenek eredeti helyükre, a sárospataki nagykönyvtárba, még szükséges a felsôház jóváhagyása, és a törvény azután Vlagyimir Putyin elnök aláírásával lép hatályba.

A könyvtár 1531-ben jött létre, amikor magát a református alma matert is megalapította I. Rákóczi György. A 17. században már Magyarország leghíresebb könyvgyûjteményével rendelkezett, s a két világháború között nagykönyvtárként mûködött, hiszen több mint százezer kötetet ôrzött, ma pedig csaknem 500 ezres állománnyal bír. Az egyházi tulajdonban lévô gyûjteményben felbecsülhetetlen értékû darabok találhatók: kódextöredékek, ôsnyomtatványok (a XV. században, a könyvnyomtatás kezdetekor nyomtatott könyvek) és unikális kiadványok a teológia, filozófia és más társadalomtudományok körébôl.

A II. világháború elôtt a gyûjtemény legértékesebb részét – m