Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A megyei sürgôsségi kórháznak lassan már egy hónapja, hogy új vezetése van, de még semmi konkrétumot nem hallottunk arról, hogy mit és mennyit lopnak az intézménybôl, mekkora a kár emiatt.

Az új adminisztratív igazgató a napokban az egyik román nyelvû hetilapnak ugyanis azt nyilatkozta, hogy "nem akar senkit vádolni", de biztos forrásokból tudja, számos "rendellenesség" van a kórházban, a gyógyszerek és egészségügyi anyagok "könnyen" kivihetôk az intézménybôl, vagyis magyarán: lopnak. Vagy hogy "figyelmességek" megvásárlására történik gyûjtés a kórtermekben.

Az új adminisztratív igazgató nem elsôként találja fel a spanyolviaszt. De lehet, hogy az elsô, aki ki meri mondani a dolgok állását. Csakhogy ennek folytatása is kell legyen. A kórházvezetô egyes elképzelései meglehetôsen furák. Maradjunk annál a kijelentésénél, hogy nincs pontos nyilvántartás a bejövô, illetve kimenô anyagokról, gyógyszerekrôl. Ezért informatizálni fogják a kórházat, nyugat- európai modell szerint, és akkor pontosan tudni lehet majd hol, mi és mennyi tûnik el. Akkor pedig el lehet kezdeni a "szarkák" lefülelését. Csak az nem világos, hogy miért kell erre áprilisig várni?! Ennyire lassan ôrölnek a malmok? Az sem, hogy miként lehet, hogy eddig nem volt pontos nyilvántartás? Ugyanis a papírmunka túlzás nélkül, a fônôvérek, klinikavezetôk, gyógyszerészek stb. tevékenységében fô helyen áll. Sajnos, hiszen a bürokrácia itt is él és virágzik. Lehet, hogy nem volt elektronikus adatbevezetés (bár az utóbbi években megszámítógépesedett a klinikák többsége), de akkor is, nem ész nélkül vásárolták a szükséges egészségügyi anyagokat. Követni lehetne a körforgást, csakhogy kinek van erre energiája? Inkább itt van a kutya eltemetve. Mert érdekes lesz kideríteni, hogy a konyha és a kórterem között hol és ki által vágatik ketté a margarindarab, vagy csökken mondjuk 2-vel a szalámikarikák száma. Az igazgató azon ötlete, hogy "informátorokat" építsen be a kórtermekbe, amelyek a beutalt betegek közül kerülnének ki, enyhén szólva furcsa. A betegek számára eddig is megvoltak az ún. panaszdobozok, ahova az írásbeli észrevételeiket bedobhatták. Hányszor ürítik ezeket ki? Hány beteg mer reklamálni, akár szóban vagy írásban? Kevés. És miért? Mert félnek. Mitôl? A megtorlástól: a mellôzéstôl, csúnya beszédtôl, attól, hogy a panasz után rossz bánásmódban lesz részük.

És akkor eljutottunk oda, ami talán az egyéb, gazdasági jellegû rendellenességek mellett a legsúlyosabb. A szakmai kihágások, hanyagság, a hivatástudat, elkötelezettség hiánya. Mert nem a beteg van "értük", hanem fordítva. A hozzáállás kérdése – ez a másik kemény dió, amin megpróbálhatnának változtatni.

A Lazar Ladariu által Spielmann Mihály ellen indított per hangulatába illô incidens történt tegnap a Megyei Törvényszéken. Az épületben egyébként egy kis túlzással mondhatni, hogy hemzsegnek a csendôrök, akik állítólag a bírák védelmére töltik napjaikat a bejáratnál, a tárgyalóteremben illetve a folyósokon. Miután e sorok írója hosszas várakozás után a fellebbezés kapcsán elhangzott véleményeket végighallgatta és természetes módon jegyzeteket készített, a termet elhagyva, a lépcsôfeljáratnál egy csendôr állta el útját, és helyén az iratait kérte. Tette ezt anélkül, hogy elôzetesen igazolta volna magát. Az ügyvéddel közös inszisztálás nyomán volt csak hajlandó erre. A törzsôrmester a következôkben le is jegyezte az újságíró személyi adatait, amelyekre állítólag azért van szükség, hogy "ezután majd tudják, hogy kirôl van szó". Arról nem nyilatkozott, hogy mi is keltette fel az újságíró iránti büntetô és kivételes (már senkit meg nem állítottak) figyelmét.

A történtek kapcsán arra lennénk kíváncsiak, hogy kitôl kapott megbízást erre a feladatra? A törvényszék avagy a csendôrség utasította-e? Ha nem volt megbízása, egy törzsôrmester minden ok nélkül igazoltathat-e egy személyt, pontosabban a munkáját végzô újságírót a törvényszék folyosóján? Vagy alapos indok nélkül bárkit egy olyan intézményben, ahol nyilvános tárgyalások folynak, s akár idôtöltésbôl is beülhet a kíváncsi állampolgár (lásd az alkotmányt és a vonatkozó törvényeket). És joga van-e ahhoz, hogy személyi adatait leírja, és azokat felhasználja? Netán megszûnt a törvényszéki tárgyalások nyilvánossága? Esetleg frissen bevezetett diszkriminációról van szó, tekintetbe véve, hogy évtizedes törvényszéki tudósítói pályafutása során e sorok írójával nem történt hasonló incidens.

Természetesen nem becsüljük le azok ténykedését, akiket a közintézmények védelmére rendeltek ki. A megfontoltan túlbuzgóság (ha az volt) azonban a rendfenntartók tekintélyén ejthet csorbát.

A Maros Megyei Törvényszéken tegnap délben tárgyalták Lazar Ladariu, a Cuvântul liber címû lap fôszerkesztôjének fellebbezését a Spielmann Mihály volt városi tanácsos ellen indított bûnügyi perben hozott határozat ellen. A bírói tanács február 3-án dönt arról, hogy elfogadják-e a fellebbezést vagy sem.

Amint arról már több alkalommal beszámoltunk, Lazar Ladariu 2003-ban indított bûnügyi pert Spielmann Mihály ellen, aki abban az idôben a városi tanács mûvelôdési bizottságának a tagja volt. A feljelentésben Ladariu becsületsértéssel, sértegetéssel vádolta meg a volt tanácsost, akinek a bûnügyi elmarasztalását kérte, továbbá 1 euró erkölcsi kártérítést. A felperes haragját az váltotta ki, hogy a volt önkormányzati képviselô nem értett egyet azzal, hogy L7adariut Marosvásárhely díszpolgárává avassák. Véleményét az újságíró magyarellenes magatartásával indokolta, amit a késôbbiekben a szerzô újságcikkeinek egész sorával bizonyított.

A per két évig húzódott, s a tárgyalások során mindkét fél tanúkat sorakoztatott fel, akik azt vallották, hogy Spielmann Mihály valójában a marosvásárhelyi magyar lakosság véleményét közvetítette a testületnek, továbbá kifejtették, hogy véleményük szerint Ladariu cikkei a város két etnikuma közötti ellentéteket szítják. Emiatt a lakosság fele Ladariut nem tartja méltónak a díszpolgári címre, mivel nem tesz eleget azoknak a követelményeknek, amelyek alapján az egyöntetû elismerést kiérdemelné. Nyilatkozataiban Lazar Ladariu elmondta, hogy ô nem magyarellenes, sôt sok magyar fordul hozzá különbözô kéréssel, továbbá egy magyar lányt is örökbe fogadott, s az etnikum iránti szimpátiáját bizonyítja, hogy két magyar vizsla kutyát tart – foglalta össze történteket Jung Ildikó, az alperes védôügyvédje.

A per során Spielmann Mihály visszavonta azt a jelzôt, miszerint Ladariu "születetten magyarellenes" lenne, s elismerte, hogy ennek a szólásnak ( ami nem szó szerint értendô) a használata helytelen volt. Ugyanakkor kifejtette, hogy a tanácsban meg kellett indokolnia, miért szavaz Ladariu ellen: a saját véleménye mellett a magyar lakosság azon részének a véleményét is tolmácsolja, akik eljuttatták hozzá ezen kérésüket.

A tárgyalás során Lazar Ladariu vétót emelt a bírónôvel szemben, és a per áthelyezését kérte, amit azonban nem hagytak jóvá. Ezenkívül sértett félként panaszt tett a megyei törvényszéken, a táblabíróságon, s állítása szerint Bukarestben is. A bírónô a sértett fél érzékenységére hivatkozva a per levezetésétôl valóvisszavonását kérte, de ezt sem hagyták jóvá.

Mindezek után 2005 júliusában megszületett az ítélet, amelyben a Marosvásárhelyi Bíróság felmentette Spielmann Mihályt a bûnügyi vádak alól, azzal az indokkal, hogy az általa tett kijelentés nem tekinthetô bûnténynek és nem esik a büntetô jog hatálya alá, de közigazgatási kihágásért ötmillió lej büntetést szabott ki a vádlottra és kötelezte az 1 eurós kártérítés megfizetésére, Lazar Ladariut pedig az igazságügyi költségek térítésére.

A fenti ítélet elleni fellebbezést tárgyaltat tegnap a törvényszék. Ladariut korábban a Dobre Ciprian prefektus, jelenleg pedig annak felesége, Dobre Iuliana ügyvéd képviseli. Az ügyvédnô indoklása szerint a sértett fél utólag elnyerte a díszpolgári címet, ami azonban csak féligazság, mivel az nem a tanács határozata, hanem a polgármester magánakciója során történt. A fellebbezésben külön indoklás szól arról, hogy az ítéletet hozó bírói tanácsot a mellébeszélés, dadogás, idôhúzás (lalaieli, bîlbîieli, tergiversari) jellemezte, ezen kívül pedig a román bírónô politikailag elfogult volt. Mindezek alapján Lazar Ladariu azt kéri, hogy a megyei törvényszék "keményen ítélje el" Spielmann Mihályt, aki ôt, mint közéleti személyiséget becsületében sértett meg, nevét meghurcolta, és ezáltal erkölcsi kárt okozott neki. Ezenkívül kéri a perköltségek térítésének az áthárítását is Spielmann Mihályra – tudtuk meg Jung Ildikótól.

A tegnapi tárgyaláson fél kilenctôl tíz óráig sem a fellebbezést benyújtó Lazar Ladariu, sem az ügyvédje nem jelent meg, ezért Jung Ildikó kérte, hogy egy késôbbi órára halasszák a meghallgatást. Ekkor már jelen volt a vádló ügyvédje, aki Ladariu fent idézett kérését tolmácsolta a bírói testületnek. Azzal, hogy a bíróság büntetést rótt ki Spielmann Mihályra elismerte, hogy a tény megtörtént, és ezzel a vádlott bûnösségét is, következésképpen az igazságügyi költségek is a vádlottra hárulnak – érvelt Dobre Iuliana.

Jung Ildikó védôügyvéd a véleménynyilvánítás szabadságát hangsúlyozta, továbbá azt, hogy választott tisztségviselôként egy képviselô kinyilváníthatja az általa képviselt közösség álláspontját. A továbbiakban utalt a vádló cikkeire, ami a peranyagban szerepel, valamint arra is, hogy Lazar Ladariu a magyarság iránti szimpátiáját többek között az által a tartott kutyák fajtájával kívánja bizonyítani. A továbbiakban kifejtette, hogy Ladariut nem a tanács választotta meg díszpolgárrá. Elmondta, hogy Spielmann Mihály sem volt teljes mértékben elégedett a bíróság határozatával, de az ügy lezárása érdekében nem fellebbezett, majd visszautasította, hogy a vádlottat a z igazságügyi költségek megtérítésére kötelezzék.

Spielmann Mihály elmondta, hogy egy demokratikus társadalomban érthetetlen számára, hogy egy olyan írókolléga kívánja folytatni az eljárást ellene, aki lapjában, és írásaiban a szólás szabadságát hangoztatja.

Bár az ügyésznô is kifejtette, hogy véleménye szerint nincs szó bûnügyrôl, az igazságügyi költségek térítését illetôen a bírósági határozat módosítását kérte.

A megyei törvényszék február 3-án dönt arról, hogy elfogadják-e a fellebbezést.

A 38 lottótársasági kirendeltség adásvételének dokumentációját több ízben is megvizsgálták az illetékes szervek, az iratok pedig megfeleltek a törvények elôírásainak, áll a Lottótársaság közleményében.

A pénteken a Mediafaxhoz eljuttatott közlemény értelmében 2005. Április 18-ától a DNA kérésére a Lottótársaság rendelkezésre bocsátotta az adásvételi szerzôdések alapjául szolgáló dokumentumokat, mintegy bizonyítékként, hogy a tranzakciót legálisan bonyolították le.

A Lottótársaság rámutat, hogy 2004-ben saját forrásokból vásárolta meg az ANA Electronic hálózatát, összesen 38 kereskedelmi egységet, amelyek összesen 6786 négyzetméteresek, ezért pedig 5,1 millió eurót fizettek, azaz négyzetméterenként 746 eurót.

A korrupcióellenes ügyészek nyomozást indítottak George Copos kormányfôhelyettes, a Lottótársaság elnöke, Nicolae Cristea, valamint az ANA Electronic egyik részvényese, Gilio Giuseppe Rosa ellen, nyilatkozta csütörtökön az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) szóvivôje, Livia Saplacan.

Mindhárom üzletembert gazdasági bûncselekmények elkövetésével vádolják a Lottótársaság és az ANA Electronic viszonya kapcsán, és valamennyiüket kihallgatásra idézték be, viszont még nem hozták a tudomásukra a vádpontokat.

Igazságszolgáltatási források szerint az államot mintegy egymillió eurónyi összeggel károsították.

2005 májusában a Korrupcióellenes Ügyészség (amelybôl utólag ügyosztály lett) bejelentette, kivizsgálást indítanak a Lottótársasághoz tartozó kolozsvári és marosvásárhelyi ingatlanok adásvétele kapcsán.

George Copos miniszterelnök-helyettes kijelentette, azok után nyilatkozok a felhozott gyanúsításra, miután ismertetik vele azokat a tetteket, amelyekrôl azt állítják, hogy illegálisak. Mint mondta, folytatja kormánytagi teendôit.

Tegnap, a Bukarestbe akkreditált diplomatákkal való hagyományos év eleji találkozón Traian Basescu Románia legfontosabb idei külpolitikai célként 2007. január elsejei EU-csatlakozást jelölte meg. Ennek , jelentette ki , nincs alternatívája, s elérése kizárólag a vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésén múlik.

Ugyancsak tegnap Olli Rehn csatlakozási biztos úgy nyilatkozott, hogy Bulgária és Románia 2007-es csatlakozása, illetve Horvátország "nagyon valószínû" integrációja után el fog telni egy bizonyos idôszak, amíg más csatlakozni vágyó országok teljesíteni fogják a csatlakozási feltételeket, számol be az AFP.

"Elegendô idô kell majd a rendelkezésünkre álljon, hogy meghozzuk a szükséges szerzôdési módosításokat, és hogy vitákat szervezzünk. Fontos, hogy folytassuk az alkotmány reformjának megvitatását; a fô gondolat, hogy Európának jobb mûködési szabályokra van szüksége" – magyarázta az EU-biztos.

"A franciaországi és a hollandiai népszavazás után (ahol elutasították az EU- alkotmányt – szerk. megj.) gondolkodási idôre van szükség. Az újabb vitára 2007–2008-ban kerülhet sor" – szögezte le.

A Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei és Nagyvárad városi elnöksége által a szerkesztôségünkhöz eljuttatott határozatában kijelenti, hogy a két szervezet 2006. január 16-i közös ülésén a jelenlevôk határozatot fogadtak el, amelyben megállapítják, hogy " válasz nélkül maradtak az országos elnökkel, elnökséggel és bôvített elnökséggel való párbeszéd megkezdését célzó kezdeményezések. A kommunikáció teljes hiányára való tekintettel az elnökségek ezennel felfüggesztik kapcsolatukat az országos vezetéssel".

A továbbiakban kijelentik, hogy "a kapcsolatok szüneteltetése mindaddig tart, amíg a Szász Jenô vezette országos elnökség el nem fogadja és nem ad intézményi garanciákat a bihari szervezet által megfogalmazott kérdésekre: * többpillérûség és komplementaritás elvének alkalmazása; * az erdélyi és szórványmagyarság hangsúlyos képviselete; * alapszabály szerinti demokratikus mûködési elvek betartása".

A harározatot a Bihar megyei elnökség nevében Csúzi István elnök, illetve a Nagyvárad városi elnökség nevében Sárközi Zoltán elnök írja alá.

A Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei és nagyváradi szervezete, illetve az országos vezetés közötti ellentétek egy éve robbantak ki. Csúzi István megyei elnök a lapunk kérdésére elmondta, hogy a január 16- án született határozat elôzménye az, hogy tavaly januárban a bihari szervezet, amely az erdélyi jobboldali alternatíva megteremtését tartja legfontosabb céljának, veszélyeztetve látta ennek megvalósulását azzal is, hogy a partiumi magyarok nem kaptak hangsúlyos képviseletet a Magyar Polgári Szövetségben. Ezért Partiumi Egyeztetô Tanácsot és alapszabályzat-módosítást javasoltak, de az országos elnökség elutasította.

A Kisebbségi törvénytervezet kapcsán is vitáik voltak, mert, míg a partiumi szervezet szerint fontos egy ilyen törvény, csak úgy gondolták, hogy egy "valós, nem demokrácia-deficittel összefércelt", hanem "az egész erdélyi magyarság számára elfogadhatóan módosított" törvénytervezetre lenne szükség. Csúzi szerint ezzel "a pozitív hozzáállással" szemben, a Szász Jenô vezette országos elnökség a törvény teljes elutasítását követelte.

A konfliktus, jelentette ki Csúzi István a tavaly augusztus 16- i "koncepciós jellegû kizárással csúcsosodott". A szervezet és az országos vezetés között megszakadt a kommunikáció annak ellenére, hogy a bihariak többször próbáltak párbeszédet kezdeményezni.

Az Európai Unióval kötött egyezmény szerint, hogy Románia megfeleljen a környezetvédelmi csatlakozási feltételeknek, az országban meg kell oldani a régi háztartási gépek, elektronikai cikkek újrahasznosításának módját. Az év elején életbe lépett rendelet értelmében tilos egyszerûen a szemétbe dobni az elavult jégszekrényeket, mosógépeket, vagy éppen televíziókat, ezeket – amennyiben a tulajdonos meg akar szabadulni tôlük – a szakosodott begyûjtô központokban kell leadni. Ugyancsak kötelezik a hasonló gépeket forgalmazó üzleteket, hogy egy új háztartási gép vásárlása esetén fogadják el a leadott régi gépet, amelyet az újrahasznosító központoknak adnak majd tovább.

Noha a rendelet már él, gyakorlatba ültetése késik. A háztartási gépek gyártói áprilisig kötelesek bejegyeztetni magukat a környezetvédelmi ügynökségnél, mint régi gépeket újrahasznosító cégek. A rendelet értelmében ezek a cégek akár közös vállalkozásokat is létrehozhatnak az elavult gépek szétszerelésére és a komponensek újrahasznosítására.

Mint az európai követelményben szerepel, a forgalmazóknak a háztartási gépek árcéduláján láthatóan fel kell tüntetniük az elhasználódás utáni szétszerelési és újrahasznosítási költségeket, amelyet az elsô idôszakban a gyártók vállalnak magukra, a jövôben azonban a vásárlónak az alapár fölött meg kell vásárláskor térítenie a késôbbi szétszerelés árát is.

Mivel egyelôre nem létezik olyan cég, amely az újrahasznosítást elvégezze, az üzletek sincsenek felkészülve a háztartási gépekbôl keletkezett hulladék átvételére. A megkeresett erre szakosodott forgalmazók közül egyedül a Domo üzletlánc övezeti igazgatója volt tisztában a rendelettel, ô azonban úgy tudta, hogy erre a lépésre 2007. január 1-jétôl kötelezik ôket.

Más álláspontra helyezkedett Danut Stefanescu, a Megyei Környezetvédelmi Felügyelôség vezetôje, aki szerint elvileg már most át kellene venni az elavult gépeket, ám azt elismerte, hogy pillanatnyilag nem mûködik a rendszer. A rendelet elôírja, hogy az év végéig minden megyében és 20 ezer lakost meghaladó városban létesülnie kell erre szakosodott begyûjtô központoknak. Stefanescu szerint a megyeközpontban a Salubriservnél, a megye vidéki szintjén pedig a maroskeresztúri Ormatin cégnél létesülnek hasonlók. Ezek a központok azonban egyelôre nem mûködnek, mindaddig, amíg nincs hová továbbítaniuk a begyûjtött hulladékot.

Danut Stefanescu azt is elmondta, hogy 2007-re Románia vállalta, hogy lakosonként évi 4 kg-nyi régi háztartási gépekbôl származó hulladékot hasznosít újra, míg az idénre évi 2 kg/fô a vállalt mennyiség.

A jogszabály szerint az állampolgárok – akárcsak a régi akkumulátorok és autógumik esetében – kétféleképpen szabadulhatnak meg a elavult háztartási gépeiktôl: vagy az új gép vásárlásakor adják le a régit a forgalmazónak, vagy a szakosodott begyûjtô központban szolgáltatják be ôket. Mindaddig azonban, amíg ezek nem mûködnek, marad a szemétbedobás klasszikus, egyben környezetszennyezô lehetôsége, noha aki ilyet tesz, akár borsos pénzbírságra is számíthat a környezetvédelmisek részérôl. Érdekes helyzet: ha a szemétbe dobjuk, megbüntetnek, de azok, akik nem gondoskodtak a begyûjtô-újrahasznosító rendszer mûködôképességérôl, minden retorzió nélkül magyarázgathatják a bizonyítványukat. Az Európai Unió szemét pedig kiszúrják a tetszetôs, de haszontalan rendeletekkel.

A mezôgazdasági életjáradék a 89-es események után az elsô olyan intézkedés, amelynek célja a mezôgazdasági területek összevonása. Köztudott, hogy a román földtörvények alkalmazása után kialakult tulajdonstruktúra megnehezíti egy korszerû mezôgazdaság kialakulását és fejlôdését – jelentette ki Tánczos Barna, az Állami Birtokok Ügynökségének elnök-vezérigazgatója, az RMDSZ szerdai, bukaresti sajtóértekezletén.

A mezôgazdasági életjáradék révén állami támogatásban részesülnek azok, akik, bizonyos feltételek mellett elidegenítik vagy bérbe adják a tulajdonukban levô mezôgazdasági területeket. Életjáradékban való részesülés másik feltétele, hogy az igénylô betöltötte a 62. életévét, illetve, amennyiben legtöbb 10 hektár – a földtörvények alkalmazása alapján szerzett vagy örökölt – mezôgazdasági területtel rendelkezik, és ennek eladása vagy bérbeadása után nem több mint 0,5 hektár mezôgazdasági terület marad a birtokában, illetve használatában.

Az érdekelt személyek már most benyújthatják kéréseiket a Nemzeti Mezôgazdasági Életjáradék Hivatal megyei irodáihoz – jelentette ki Tánczos Barna.

Az irodák többsége a megyei mezôgazdasági igazgatóságok keretén belül mûködik.

A Nemzeti Mezôgazdasági Életjáradék Hivatal, az Állami Birtokok Ügynökségen belüli igazgatóságként alakult meg és egy központi irodával, valamint 42, a megyeszékhelyen mûködô, megyei irodával rendelkezik.

Azon területekre lehet igényelni az életjáradékot, amelyeket tulajdonosaik 1989 elôtt szereztek, vagy 1989 után a földtörvények (18/1991, illetve 1/2000 sz. törvények) alkalmazása által, és amely területek 1990 után nem képezték adásvétel (vagy adományozás) tárgyát. Azon személyek is részesülhetnek életjáradékban, akik örököltek ilyen területeket.

Az érdekelt személyek annál a megyei irodánál igényelhetik az életjáradék folyósítását, ahová tartozik a mezôgazdasági terület.

Szükséges iratok: a) Típuskérvény; b) Személyazonossági igazolvány másolata; c) Hiteles meghatalmazás (abban az esetben, ha nem személyesen nyújtják be a kérést); d) Az adásvételi szerzôdés, illetve a bérbeadási szerzôdés másolata; e) Saját felelôsségre történô nyilatkozat, hogy nem rendelkezik vagy nincs használatában több mint 0,5 hektár mezôgazdasági terület; f) Saját felelôsségre tett nyilatkozat, hogy a 247/2005 sz. törvény életbelépésétôl (2005.07.22) nem birtokolt több mint 10 hektárnál nagyobb mezôgazdasági területet.

A megyei életjáradék irodánál be kell mutatni az adásvételi illetve a haszonbérleti szerzôdés eredeti példányát is, a hivatalnok ez alapján hitelesíti a másolatokat.

Az életjáradékot évente egyszer folyósítja a Nemzeti Mezôgazdasági Életjáradék Hivatal, amely eladás esetén évente 100 eurót, bérbeadás esetén pedig 50 eurót fizet minden év elsô negyedében.

Az Erdôszentgyörgyi Iskolaközpont felvilágosította diákjait a madárinfluenzáról. A helyi állatorvosi kör, dr. Troznai Sándor állatorvos képviseletében beszámolt a betegség kórismeretérôl, kórokozóiról. Bár a környéken nincs fertôzési góc, a megelôzést, az általános tisztálkodási szabályok betartását Magyarosi Erzsébet iskolaigazgató fontosnak tartja. A tanintézmény november óta hivatalosan is együttmûködik a közbiztonság érdekében az erkölcsrendészettel és a közösségi rendôrséggel, bár a kapcsolat nem újkeletû.

Még nem született döntés arról, hogy az iskola diákjainak kitûzôt vagy egyenruhát kell viselniük. A diákszövetség révén a tanulók igényeit is figyelembe vennék: ôk is besegíthetnének a tervezésbe, ötleteket várnak tôlük.

A tanintézmény márciusban ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját a rendezvény szervezésébe bekapcsolódik a Bodor Péter Mûvelôdési Egyesület és az Astra Egyesület. Elkezdôdött az iskola névadásának folyamata, a január 18-i tanári gyûlésen arról határoztak, hogy a város védôszentjének, Szent Györgynek venné fel a nevét. A fôépület elôtt egy rózsaparkot szeretnének kialakítani a közeljövôben. Osztályfônöki órákat szerveznének az itt végzetteknek, megemlékeznének az elhunyt tanárokról. A diákok kulturális mûsorral készülnek, amit az ünnepség napján este bál zárna.

A Rhédey-kastély felújítási terve eljutott a Nemzeti Beruházási Tanácshoz, ahol az iskola sikeresen pályázott, így már ez év folyamán hozzáfoghatnak a díszterem és az elôcsarnok mennyezetének restaurálásához. A restaurálási munkálatok terveit Szekeres Gerô mûépítész készítette el. A pincerészben, ahol mintegy 8-10 helyiség kialakítására nyílik lehetôség, helyet kapnak fogadó- és kiállítótermek, a diákszövetség székháza és különbözô foglalkozások. Az egykori kastély tetôzetét sikerült önerôbôl, mintegy 280 millió lejbôl felújítani.

Az iskolának nem csak felújításra vonatkozó tervei születtek, hanem egy új iskolaszárny felépítésérôl is szó esett, amely a volt líceum épületét és tornatermet kötné össze. Eredetileg négy osztálytermet, dísztermet, vendégszobákat terveztek, de a bentlakás és étkezde épületét az egykori tulajdonosok visszaigényelték, így az újonnan épülô rész földszintjén kapna helyet az étkezde, a tetôtéren a hálók, a díszterem. Erre a célra az iskola pályázni szeretne, elsôsorban kormányzati pénzekre számítanak.

Az elmúlt 1-2 napban több olvasónk is jelezte, hogy nem üzemképes az RDS kábeltelefon- és internet- szolgáltató által mûködtetett rendszer. A telefonok némák, az internethez való csatlakozás pedig nem valósul meg. A lapunk kérdésére Ratiu Mircea, a marosvásárhelyi RDS igazgatója elmondta, hogy mintegy 1500 ügyfélnél, akik Motorola modemmel rendelkeznek, valóban mûszaki gondok voltak e kétféle szolgáltatás biztosításával. A gond csak átmeneti, a társaság szakemberei dolgoznak a hiba mihamarabbi kijavításán – jelentette ki. Mivel sokkal több az olyan ügyfelük, akinek Motorola modemet szereltek fel, azok, akiknél ebben az idôszakban nem mûködött a rendszer, kérelmezhetik a cég Horea utcai székhelyén, hogy a meghibásodás periódusával arányosan, amely idô alatt nem használhatták a telefont vagy internetet, a szolgáltató csökkentse a díjszabást.

A részvételi demokrácia fejlesztése a közösség érdekében végzett munkával – ez a célja annak a projektnek, amelyet a PRI Románia októberben indított el, s amelyet A romániai civil társadalom megerôsítését célzó Phare- programon keresztül az Európai Unió finanszíroz.

A romániai börtönök kisebb bûncselekményeket elkövetô, továbbá kiskorú, a társadalom számára veszélyt nem jelentô elítéltekkel vannak tele, akiket közpénzekbôl kell eltartani. Fogvatatásuk megnehezíti a társadalomba való visszailleszkedésüket, és annak elkerülését, hogy kiszabadulásukat követôen visszaesô bûnözôkké váljanak. A börtönbüntetést a közösség érdekében végzett munkával lehetne helyettesíteni, ami lehetôvé tenné, hogy az elítélt családja és tágabb környezete körében maradjon. Ez a büntetési mód a költségesség helyett hasznot hozna a közösségnek, s ugyanakkor egy emberségesebb, a valós és nem a politikai érdekeket szemmel tartó igazságügyi rendszer része lenne.

A projektet hét helyi nem-kormányzati szervezettel közösen az elkövetkezô 12 hónap során vezeti be az Igazságügyi Minisztériumnak az Áldozatok Védelméért és Társadalmi Beilleszkedéséért Felelôs Igazgatósága.

A program sikere érdekében szükség van arra, hogy a nagyközönség is kedvezôen viszonyuljon ehhez az igazságszolgáltatási módszerhez. Ezt a pozitív példák bemutatásával lehet elérni az e célból kezdeményezett információs kampány során.

A közösség érdekében végzett munkával való "büntetés" szükségessé teszi a bírák, a beilleszkedésért felelôs tanácsadók, a helyhatóságok, valamint az elítélteknek és családjuknak segítséget nyújtó nem kormányzati szervezetek, a lehetséges munkaadók, az elítéltek, azok családja és a közösség közötti együttmûködést.

A projekt célja, hogy egy 400 tagot számláló országos szakértôi hálózat jöjjön létre, hogy kidolgozzák a közösség érdekében végzett munka modelljét, a helyi együttmûködés módját, adatbázist valamint egy internetes honlapot hozzanak létre az eredményekrôl és az ajánlásokról.

A PRI Romania a nemzetközi Penal Reform közép- és kelet-európai képviselôje, amelynek célja az emberi jogokat tiszteletben tartó büntetôjog népszerûsítése, a szabadságvesztéssel járó büntetések alternatív módszerekkel való helyettesítésével.

(MTI) – Tom Lantos, az Egyesült Államok kongresszusának tagja és George H. Walker, az Egyesült Államok nagykövete az amerikai képviselôház határozatának egy példányát nyújtotta át a köztársasági elnöknek pénteken a Sándor-palotában – tájékoztatta a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) sajtóosztálya az MTI-t.

Az amerikai képviselôház 2005 december elején egyhangú szavazással fogadta el azt a határozatot, amelyet a képviselôház külügyi bizottságának rangidôs demokrata párti tagja, Tom Lantos terjesztett be az 1956- os magyar forradalom ötvenedik évfordulójának a tiszteletére.

A kaliforniai képviselô által elôterjesztett 479-es számú határozat megemlékezik az 1956. október 23-án kezdôdött magyar forradalom 50. évfordulójáról, és megerôsíti a barátságot az Egyesült Államok és Magyarország népe és kormánya között.

A határozat méltatja az 1956-os magyar forradalmat, amely elôkészítette a kommunizmus 1989-ben bekövetkezett végsô összeomlását egész Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon, két évvel késôbb pedig a Szovjetunióban is. Kifejezi együttérzését a magyar népnek azokért az áldozatokért, akik életüket vesztették a magyar szabadságért és függetlenségért vívott harcban 1956-ban, illetve azokért, köztük Nagy Imre miniszterelnökért, akiket a szovjet és a magyar kommunista hatóságok végeztek ki a forradalmat követôen.

Az amerikai képviselôház üdvözli a Magyarországon 1989 óta bekövetkezett változásokat, abban a meggyôzôdésben, hogy Magyarország betagolódása a NATO-ba és az Európai Unióba a szomszédos országok hasonló integrációs folyamatával együtt biztosítani fogja a békét, a stabilitást és a Kárpát-medence népei közötti egyetértést. A határozatban a képviselôház végül megerôsíti Magyarország és az Egyesült Államok kormányai és a magyar és az amerikai nép közötti barátságot és együttmûködési viszonyt.

Az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat új támadásokra készül az Egyesült Államok ellen – figyelmeztetett az al-Dzsazíra arab hírtelevízióban csütörtökön közzétett hangfelvételen Oszama bin Laden, aki egyúttal "hosszú távú", feltételes tûzszünetet ajánlott az amerikai népnek, hogy elôsegítse Irak és Afganisztán újjáépítését.

"A támadások elôkészületei folyamatban vannak, és otthonaitokban fogjátok érezni azokat, amint az elôkészületek befejezôdnek" – mondta a felvételen beszélô személy, akinek hangja erôsen hasonlított bin Ladenére.

A katari székhelyû al-Dzsazíra elmondása szerint az üzenetet a decembernek megfelelô muzulmán hónapban vették fel. Mûszaki elemzését, hitelességének vizsgálatát az amerikai titkosszolgálat megkezdte – vált ismertté amerikai hírszerzési forrásból.

Elutasította a tárgyalás bármiféle lehetôségét a terroristákkal a Fehér Ház szóvivôje az al-Kaida terrorhálózat vezetôjének, Oszama bin Ladennek a feltételes tûzszünetet ajánló hangfelvételével kapcsolatos újságírói kérdésekre válaszolva.

Az Egyesült Államok "nem tárgyal terroristákkal" – jelentette ki Scott McClellan elnöki szóvivô. Mint mondta, a szakértôk tanulmányozzák a felvételt, hogy ellenôrizzék, valóban a terroristavezér hangja hallható-e rajta, illetve abból a szempontból is kielemzik, hogy tartalmaz-e hasznosítható információt a hírszerzés számára. Röviddel késôbb a CIA szakértôi megerôsítették, hogy a hang bin Ladené.

"Az al-Kaida vezetôi és más terroristák egyértelmûen menekülnek és bujkálnak, és nagy nyomás nehezedik rájuk. Mi nem tárgyalunk terroristákkal, hanem kivonjuk ôket a forgalomból" – fogalmazott a szóvivô.

"A terroristák kezdték ezt a háborút, de, mint az elnök (George Bush) világosan megmondta, mi döntjük el, mikor és hol fog véget érni. Továbbra is a nyomában leszünk azoknak, akik ártani akarnak az amerikai népnek" – hangsúlyozta Scott McClellan.

Oszama bin Laden üzenetei kínosan érintik a Fehér Házat, mivel arra emlékeztetik a közvéleményt, hogy a 2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli terrortámadásokat elkövetô al-Kaida vezére még mindig szabadlábon van, ráadásul vagy meginti Amerikát, vagy pedig éppen tûzszünetet javasol, mintha egyenrangú felek állnának szemben egymással.

(MTI/dpa) – Szabad az utat kapott a Galileo európai navigációs rendszer: az Európai Ûrkutatási Ügynökség (ESA) és a Galileo Industries cégkonzorcium csütörtökön Berlinben aláírták a megállapodást a rendszer elsô négy mûholdjának felbocsátásáról. A megállapodás 1,5 milliárd euró értékû.

A rendszerben 2010-ig további 26 mûholdat bocsátanak fel. A teljes Galileo-terv összköltsége mintegy 2,8 milliárd euró.

December bocsátották fel az európai Galileo navigációs irányítási rendszer elsô kísérleti mûholdját a kazahsztáni Bajkonurból. A Giove-A elnevezésû mûholdat Szojuz hordozórakétával állították pályára 23,200 kilométeres magasságban.

A Galileo az amerikai GPS navigációs rendszer európai alternatívája. 2010 végéig 30 Galileo-mûholdat állítanak Föld körüli pályára, ezek a mûholdak tíz centiméteres pontossággal képesek a helymeghatározásra. Egészében 3,8 milliárd euróba kerül a projekt, amit az Európai Bizottság és az Európai Ûrkutatási Ügynökség ( ESA) finanszíroz.

A Galileo az elsô olyan navigációs rendszer- szemben az amerikai GPS-szel és az orosz Glonasszal-, amit polgári célokra alakítanak ki, és azt a magángazdaság szereplôi mûködtetik majd. A mûködtetôk szeretnék elérni, hogy a rendszer korlátlanul álljon a polgári felhasználók rendelkezésére, vagyis katonai, stratégiai megfontolásokból ne korlátozzák annak elérhetôségét, mint az a balkáni háború idején az idôlegesen korlátozott GPS-jelekkel történt.

A szakértôk azt várják, hogy mintegy 140 ezer új munkahely jön majd létre a Galileo széleskörû, a forgalomirányításban, az autópályadíjak beszedésénél, a biztonságtechnikában történô felhasználása révén.

Megtalálták a csütörtök este Borsod megyében hegynek ütközött szlovák katonai repülôgépnek azt a részét, amely a fekete dobozt tartalmazza – közölte a Honvédelmi Minisztérium szóvivôje pénteken az MTI-vel.

Péntek délig huszonhét holttestet találtak meg a mentésben részt vevô szakemberek. Az utas lista szerint összesen 43-an tartózkodtak a Koszovóból Kassára tartó, békefenntartókat szállító gépen. A hatóságok eddig egyetlen túlélôrôl tudnak, akit fejsérüléssel Kassára szállítottak. A repülôgép a magyar–szlovák határtól tíz kilométerre a Gergely-hegy oldalában a fák közé csapódott. A helyszínen szakértôk az MTI-nek elmondták, hogy a gép ugyan nem tudott volna kényszerleszállást végrehajtani a közeli tisztáson, de a benne ülôknek nagyobbak lettek volna a túlélési esélyeik, ha a repülôgép nem a fák közé, hanem a tisztásra esik le.

A több száz méteres körzetben szétszóródott An-24-es repülôgép roncsait továbbra is csak a magyar, illetve szlovák mentôk, tûzoltók, határôrök katonák közelíthetik meg. Az azonban látható, hogy a roncsok nagy területen szétszóródtak, a környezô fák koronáit letarolta a zuhanó repülôgép. A mostoha körülmények miatt, a hegyes-dombos területen lassan halad a mentés.

A repülôgép roncsait a magyar és a szlovák hatóságok közösen vizsgálják át, s közösen döntenek majd az elszállításáról is.

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én leírta a Himnusz utolsó sorát, és hátradôlt karosszékében. Ez a dátum 1989 óta a Magyar Kultúra Napja. A Himnusz ott él minden magyar szívében. És a kultúra? Hol a helye, milyenek az esélyei a mai magyar valóságban? Az MTI Vámos Miklós írót kérdezte errôl. Mellékletünkben kiemelünk néhány gondolatot a Hamary Dénes által készített interjúból.

– Pragmatikussá vált világunkban van-e még becsülete, tisztelete a kultúrának?

– Nálam biztosan. Ami Magyarországot vagy a világ civilizáltnak nevezett részét illeti, nyilvánvaló, hogy a XXI. század nem a tradicionális, különösen nem a humán kultúra fénykora. De én javíthatatlan optimista vagyok. Meggyôzôdésem, hogy az irodalom, a zene és a többi alapmûvészet soha nem megy ki a divatból. Legalább addig nem, ameddig az ember divatban marad ezen a sártekén. Hogy az ember, a mai értelmében, meddig lesz jelen, arra bajos felelnem. Remélem, nagyon sokáig. Ugyanakkor megértem, ha a növekvô ózonlyuk, a fogyatkozó olaj- és ivóvízkészletek láttán növekszik az aggodalom. Talán az se baj, ha ezen kérdések megoldására összpontosít a világ. Ha sikerülne megoldani például, hogy a világban megszûnjön az éhezés, és emiatt esne kisebb figyelem a kultúrára, abba bele tudnék törôdni.

– Mi értelme egy "egynapos" ünnepnek? Mire hívja fel a figyelmet? Kiknek, kihez szól?

– Az egynapos ünnep – sajnos – arra, hogy az év többi napján az adott ügy nem kap reflektorfényt. Az anyák napját, gondolom, azért találták ki, mert háromszázhatvannégy napig többnyire fütyül az anyákra a hímközpontú társadalom. A magyar kultúra napjára se volna szükség, ha minden nap az volna. Vagy legalább heti egy. Én a pénteket nevezném ki annak. Hétfô, kedd, szerda, csütörtök, kultúra, szombat, vasárnap. Kultúrán hamarabb fejezôdik be a munka, s utána ki-ki olvas, zenét hallgat, színházba megy. Túl szép ahhoz, hogy így igaz legyen.

– Szomorú, de az anyagiakat nem mellôzhetjük. A mai mûvészeket kultúr-proletároknak is nevezhetnénk. Forintokért küzdenek, hogy egy igazi kultúrkincs megjelenhessen. A gagyi pedig hódít.

– Ez igaz. De nem vagyok biztos abban, hogy például a pedagógusok rózsásabb anyagi helyzetben vannak, mint a kultúra munkásai. A gagyi terjedésérôl pedig bizonyos mértékig a kultúra mûvelôi is tehetnek. Elôször talán a képzômûvészet fordult el a közönségtôl, az absztrakt divatba jövésével, aztán a zene az atonalitással. A szépirodalomban talán a dadaizmus volt az elsô közönségellenes fecske. Nem tudom, ez a folyamat szükségszerû-e. Abban viszont biztos vagyok, hogy egy mûvész nem alkothat úgy, ha a közönség kegyeit lesi, tudatosan tehát nem fordulhat vissza a modern mûvészet a befogadókhoz. De a társadalmi változások hozhatják úgy, hogy bizonyos mûvészeti ágak megint közérthetôkké válnak. Ebben bízom.

– Át kell értékelnünk a kultúra szerepét, jelentôségét?

– Én nem szeretném. Ami például a szépirodalomban Homérosztól García Márquezig megfelelt, az nekem is jó lesz, amíg élek.

– Mit írna a magyar kultúra képzeletbeli vendégkönyvébe?

– Segítsük egymást, amennyire csak telik tôlünk, tegyük félre a kis népekre jellemzô kicsinyeskedést! Én mindenesetre már rég abbahagytam.

A fantasztikus magazin- és könyvkiadás szereplôivel, írókkal, mûfordítókkal és szerkesztôkkel találkozhatnak az olvasók a Magyar Kultúra Napján, vasárnap a budapesti Millenáris Parkban – tájékoztatták a szervezôk az MTI-t.

Az Átjáró Találkozások címû rendezvényen, a Millenáris Park Fogadójában az idei könyvkiadási tervekrôl hallhatnak az érdeklôdôk, egyúttal megismerkedhetnek az irodalmi mûhelyek tevékenységével, a mûfordítás nehézségeivel. A rajongók több mint harminc íróval dedikáltathatják könyveiket.

A rendezvényen az olvasók megtudhatják, milyen könyvújdonságok várhatók 2006-ban a sci-fi és fantasy könyvek terén, sôt személyesen is javasolhatnak kiadásra érdemes külföldi szerzôket kedvenc kiadóiknak.

A kiadói tájékoztatók mellett számos irodalmi mûhely tart elôadást nem utolsósorban a kezdô írók számára.

Az igényes köteteivel elôrukkoló Agave kiadó mûfordítóival érkezik a találkozóra, akik a mûfordítás kulisszatitkairól tartanak elôadást. Bemutatkozik a Cherubion Kiadó Ammerúnia és a Deltavison Delta irodalmi mûhelye; a Graal Könyvek Kiadó Mysterious Universe sorozatának szerzôi az ûropera jellegzetességeirôl mesélnek majd; a Cohors Scriptorium tagjai írástechnikai észrevételeiket osztják meg a hallgatókkal.

A könyvkiadást reprezentáló cégek mellett jelen lesznek a hazai fantasztikus irodalmi magazinok. A Roham címû ingyenes kiadvány szerkesztôi a kiadványuk mögött álló filozófiáról beszélnek; az Új Galaxis szerkesztôje a magazin terveit tárja fel; az újra megjelenô Galaktika szerkesztôje a hozzájuk érkezô novellák tipikus hibáiról és a megjelenési lehetôségekrôl szól majd.

A rendezvényre egy másik mûvészeti ágat, a fantasztikus képregények kiadóit is meghívták; jelen lesz az ADOC-Semic, a Dragon Rouge Kiadó, a Magyar Képregény Akadémia, a Míves Céh Kiadó és a Vad Virágok Könyvmûhely.

... csupán egy kiadványt jelentett a marosvásárhelyi, nem kevesebb mint 48 magyar és német nyelvû kiadvány közül akkor, amikor 1906-ban a város lélekszáma még nem érte el a húszezret. 100 évvel ezelôtt a hat nyomdában, a vásárhelyi kiadványok mellett, mezôségi, gyergyói, küküllômenti lapokat is nyomtattak.

Abban az idôben reggelente a rikkancsok Vásárhelyen négyféle napi-, nyolcféle heti-, és öt különbözô élclapot kiabálva kínáltak a Széchenyi tértôl a bulevárdig, a Vályus kúttól a Meszticz-malomig. De sok elôfizetô ajtajában már a hajnali órákban a friss kiflivel és tejjel együtt letették a friss lapot: a Székelységet, vagy a Független Székelységet, akár a Szabadságot, vagy éppenséggel a Székely Ellenzéket. Írásom tárgyaként választhattam volna a nyolc hetilap közül, a Derû, a Székely Hírlap, a Székely Iparos, a Székely Lapok, az Ellenôr, a Közérdek, vagy a szépirodalmi profilú Marosvölgy címû újságot, mégis a Székely Világ címû társadalmi és szépirodalmi hetilapra esett a választásom, ugyanis kedves barátom, Fekete Zsolt festômûvész könyvespolcán megláttam az 1906-os gyûjteményt, amit nyomban elkunyeráltam és így kényelmesebbé vált az életem, amikor elhatároztam, hogy a mai olvasóval is megosztom a 100 éves marosvásárhelyi Székely Világ mazsolázgatásának örömét...

Szentgyörgyi Dénes laptulajdonos és felelôs szerkesztô a kiadványát a besztercei, brassói, debreceni, gyergyóditrói, kovásznai, marosvásárhelyi, mezôségi, nagyszebeni és szamosújvári Székely Társaságok, valamint a nagykunsági Székely Segítô Egyesület hivatalos közlönyének nevezte, ami azt is jelezte, hogy földrajzilag mekkora területet öleltek fel és szolgáltak ki a maroknyi szerkesztôséggel. Adi Árpád református kollégiumbeli nyomdájában nyomtatták a 12 oldalas lapot, bár akkoriban még nem találták fel a szponzor tôsgyökeres magyar szavunkat, de ismerték tartalmát, mivel már akkor reklámból élt a lap.

A hetilap, amely vasárnaponként jelent meg, az eltelt hét eseményeirôl, politikai, gazdasági, mûvelôdési, bûnügyi történéseirôl, de az aktuális gondolatokról, no meg a közszájon forgó pletyókról tudósította az olvasót. A 100 esztendôs gyûjtemény az 1906. esztendô teljes képét adja, emellett alkalmi költôk alkalmi versei is helyet kaptak, de nem hiányzott az elbeszélés vagy a tárcanovella sem a sok bûbájos reklámocska mellett, amelyek mindegyike egy-egy édesbús kortörténeti emléket idéz az idôsebb olvasóban. Talán érdemes lenne egy-két hasonmás példányt is megjelentetni.

Az 1906-os év január 7-i számában a kibédi illetôségû Marikovszki Gyula népünk bajait taglalja és azt írja: népünk erkölcsi beteg, tehát nem csupán anyagi, de lelki támaszra is szüksége van. *A Bandi levelei tárcában a téli székely öltözködési szokásokról olvashatunk: Lám, a mi székely népünk nem úgy tesz, mint a kínai, nem tötyögô a járása, szereti a talpas csizmát s ha valahol megveti a lábát, ott biztosan áll, no csak vesse is, mert ma-holnap a havasokból lennebb- lennebb ereszkedô románság kiszorítja helyébôl *rövid tudósítás adja hírül, hogy Londonban 40.000 fácánt osztottak ki újévi ajándékként az angol munkásoknak, Minden fazékba fácánt! jelszóval * hogy a kilencvenéves színésznô, Prill Kornélia most építi fészkét, és hogy Fedák Sári, az isteni Zsazsa (lám, nem Gábor Zsazsa volt az elsô Zsazsa nevû színésznô) felmondott igazgatójának és elment utazgatni. Van hozzá pénze, írja a tudósító, mert két év alatt a János Vitézzel 177.000 koronát keresett, annyit, mint Hakon norvég király...

A Székelyföldnek egyedüli baja a vasút – írja Szántó Gábor –, ott hever a kincs a föld gyomrában, elfolyik a sok világhírû ásványvíz, de nincs vasút, errôl kellene a kormánynak elsôsorban gondolkodni, ezt hangoztatta Borszéki Soma 1905-ben az augusztusi Székely Társaságok közgyûlésén* Az Esemény rovatban híreket olvashatunk arról, hogy a pitesti magyar dal és olvasókör a bukaresti magyarokkal hangversenyt és színi elôadást tartott Pitesten* Tusnádfürdôn önerôbôl bevezették a villanyt és a vizet* A Borszéki Fürdôvállalat a legszorgalmasabb borvízárusító atyafiak között az idén is kiosztotta a pénzjutalmakat *A földmûvelésügyi miniszter engedélyezte Siményfalván Elekes Dénes birtokának népies mintagazdasággá való átalakítását *E hó 3-án mutatta be Jakab Dezsô mûépítész az új városi székház részletterveit, kisebb módosítások elvégzése után február elsejére kell kész legyen a terv* Vasárnap ingyenes felolvasást tart a Székely Társaság a vármegyeháza nagytermében. Felolvas László Gyula, verset mond Vajda András, monológot ad elô Krón Ernô könyvkötô iparos, a lírai poémákat írta és elôadja Oroszlány Gábor, majd kuruc dalokat énekel a református dalárda.

Több erkölcsi, mint anyagi sikerrel folynak a színházi elôadások Thália templomában, vagyis az Erdély Szálló ( Transylvania Szálló) otromba tánctermében. Veszteséggel zárt a színi évad, rosszul kezdôdik az új esztendô, Heves színigazgató szabadságra vonult a közönség érdektelen az elôadások iránt... olvasható a Színház rovatban* És egy érdekes sportvonatkozású hír: Egisto Prucher florenczi vívómester tanfolyamot indított városunkban a Szegedi-féle táncteremben. Olasz módszer szerint tanít a vívómester... Talán innen datálódik a vásárhelyi vívósportsiker és hagyomány. Aztán a reklámoldalak: Kovács Vilmos festészeti mûterme Marosvásárhely, czim-, czimer- és arcképfestô. Olajfestmények készen kaphatók, öt koronáért* Nincs többé iszákosság, ha használja a Zoa-port! Ezer köszönôlevél a bizonyíték! A Zoa por többet ér, mint a világ minden szóbeszéde! Szállítja: Auffenberg József, Budapest.

A Székely Világ megjelenik minden vasárnap, egyes szám 12 fillér. Elôfizetési dij egy évre 6 korona, fél évre 3 korona.

Csifó János

A romániai hideg pólus felemlegetése Balázs József kiállítása kapcsán, kuriózumként is figyelemfelkeltô és emiatt akár zsurnalisztikai fogásnak is tekinthetô, a marosvásárhelyi Bernády Házban kiállított képek világának betájolása és az azokból kontrasztként sugárzó lelki melegség érzékeltetése érdekében azonban indokoltnak tûnik. A festmények láttán ugyanis pillanatig se kétséges, hogy melyik tájon és milyen indíttatással születtek. Legalábbis azok számára nyilvánvaló ez, akik ismerik a Gyergyói-medencét, a festô szûkebb pátriáját, jelesen Balázs szülôfaluját és jelenlegi otthona színhelyét, Gyergyóalfalut. Akik pedig nem jártak még arrafelé, a tárlat nyomán biztosan kedvet kapnak, hogy felkeressék. Mert vonzó, színes, lelki és szellemi beállítottságunkhoz közeli, rokonszenves, hangulataiban is magunkénak érezhetô, emberséges univerzum tárul elénk. Egyszerûségében is rendkívül összetett, ôszinte, karakteres valóság, amely úgy válik a mûvész ihletforrásává, hogy átadandó üzenetként, példaként is szolgál számára.

Ebbôl az is kikövetkeztethetô, hogy festônk azon alkotóink közé sorolható, akiknek van mondandójuk, és ehhez is tartják magukat, vagyis ennek jegyében valósítják meg kompozícióikat. Fontosnak érzi, hogy a látvány lényegét, karakterét ragadja meg, környezetébôl a legjellegzetesebb jelenségek lényegüljenek át festménnyé, és olyan embereket örökítsen meg vásznain, akikre felnéz, legyenek úgymond névtelen falustársai, netalán szülei, rokonai, barátai vagy ismert, az ô életében is szerepet játszott, jelentôs személyiségek. Szép, különleges a gyergyói táj, megkapó a hagyományos falukép, nemkülönben azok a rejtett szépségek, amelyek a portrékban testet öltött egyéniségek belsejébôl fakadnak. Ilyen az a ragaszkodás is, amely az embert és elválaszthatatlan segítôtársait, a háziállatokat, fôként a lovakat összeköti. Balázs József különösen rajong a lovakért, maga is folyamatosan dolgozik velük, képeirôl is ritkán hiányoznak. Ezt tudják róla mindenütt, ahol kiállítóként vagy alkotótáborok vendégeként megfordult. És sok ilyen hely van otthon és külföldön, ahova visszavárják. Azért is, mert varázsos mesélô, akinél mélység és magasság, dráma és vidámság szerves összefonódásban él egymással. Ízes történeteit valósággal issza a hallgatósága, mindenekelôtt azok, akik nevetésre vágynak. Festményein is jelen van a humor, de hangvétele gyakrabban drámai. Színkompozíciói is ehhez igazodnak. Bevallottan törekszik arra, hogy népe, a székelység sajátos koloritját, a népviselet, a szôttesek színeit emelje harmóniába. S ha már ennél a jellemzôjénél tartunk, említsünk meg egy másikat is: az elôdök tiszteletét, kötôdését a gyökerekhez azzal is kifejezésre juttatja, hogy népi világunk eszköztárát, ôsi vallásunk jelképeit is festôként kamatoztatva, motívumként építi bele kompozíciói egészébe.

Anélkül, hogy túlzottan narratívvá válnának képei, Balázs József mindenikhez kerek történetet tud társítani. A tárlatnyitón perceken át taglalta egyik legvidámabb festménye, A kiválasztott és annak "fôhôse", Gyergyóalfalu szamarának sztoriját. Igazán élvezetes elbeszélés volt. És az is izgalmas, ha a nézô kezd párbeszédet valamelyik általa kiválasztott munkával. Élményeit mozgósítva, bizonyára önmagában is érdekes történetet sikerül kikerekítenie. Érdemes kipróbálni.

N.M.K.

Giling-galang, giling-galang – hallatszik be a csilingelés az utcáról. A kiskapu már órák óta kitárva várja a csengettyûsök érkezését. Nanyónak még hajnalban gondja volt rá, nehogy valami csoda folytán útjukat állja a különben soha be nem zárt kapu. Néhányszor az utcára is kiállt, s hosszasan elnézett lefelé, van-e már valami mozgás arra. Régóta rendbe tette a szemközti kicsi házat az udvar túloldalán, ahol a maga födele alatt élt, s ahonnan az egész gazdaságot fáradhatatlanul igazgatta. Asztalán maga szôtte fehér abrosz, cseréptartóban áll már a gyertya, mellette egy skatulya gyufa, aprópénz a csengettyûsöknek, ministránsoknak, borítékban papírpénz a kántor diszkrét mozdulatára vár. Nálunk is megtette reggeli vizitjét, hadd lám, minden rendben van-e, felkeltünk-e már, s készülôdünk-e a pap fogadására. Anyánkat, bár nem mondja, bosszantja az elmaradhatatlan inspekció. Úgy érzi, maga is tudja, mit kell tennie. Ô legalább annyira izgatott. Rég megfejte Bimbót, elszûrte a tejet, kiporciózta, s kantáros fazékban van, amit a csarnokba kell vinni. Minket is korán felvert.

– Ébredjetek! Keljetek már! Mindjárt itt vannak a házszentelôk – pattognak sûrû egymásutánban a parancsszavak.

– A plébános úr is most fordul a másik oldalára – dohog a bátyám.

– Keljetek, hogy vessem be az ágyat! Még a csarnokba kell menni!

Öcsémnek s nekem nem osztottak még feladatot, de nincs kegyelem, ki kell kászálódnunk az ágyból. Jól tudjuk, anyánk addig nem nyughat, amíg le nem takarhatja az ágyterítôvel a lépcsôsre vetett ágyat, amíg túl nem vagyunk a reggelin, s ô a mosogatáson. Ezért hajt minket erôltetett menetben végig a megszokott reggeli szertartásainkon. Az ünneplô ruha kikészítve a másik ágyon. A kályha alatt száradó bakancsok bokszolása nekem jut. Bátyám már elviharzott a tejesfazékkal, s mire én fényesre kefélem a cipôket, megmosakszom, öltözöm, addigra megtér a tejcsarnokból.

– Hol vannak? – kérdezem tôle.

– Még semmi nyomuk. Lehet, hogy az idén nem is lesz házszentelés. Nem biztos, hogy minden évben megtartják.

– Ne ijesztgesd a kicsiket! Na, üljetek asztalhoz! – anyánk a kályha mellôl dirigál, ahol már kavargatja a forró serpenyôben a felvert tojást. Ki-ki a maga helyét foglalja el az asztalnál. Bátyám melléhez szorítva kanyarítja a nagy piros nyelû késsel a kenyeret.

– Vágjál mindenkinek! – kapja a menetrendszerû utasítást.

– Én csak magamnak szándékoztam vágni. Úgy gondoltam, mindenki vágjon magának.

Én még-még vághatnék, de az ötéves öcskösre egyszerre szoktunk rádörrenni, ha olykor kezébe vette a kést. Anyám is elérti az iróniát, s ezúttal válasz nélkül hagyja. Zörgô pénzt önt a bátyám markába, hogy majd a csengettyûsöknek kiossza.

Az asztalnál ülünk, amikor nanyó érkezik. Hiába invitáljuk, le sem ül. Megtartja a terepszemlét, s már megy is.

– Csak megnéztem, hogy felkeltetek-e – mondja.

– Mi igen, s a csarnokban is fel vannak kelve, hál' istennek! – cserdít vissza a bátyám.

Még rengeteg tennivalója van. Bár az éjszaka nem havazott, a nyírágseprûvel mégis van igazítanivalója az udvari ösvényeken. S aztán az útra is ki kell mennie ötpercenként.

Reggeli után csak ténfergünk. Magunk is várakozunk. Észrevétlenül terjed ki ránk anyánk és nanyó nyugtalansága. Elôbb csak az öcskös költözik ki a kapu elé, aztán mi is ott találjuk magunk.

– Láttok-e valamit? Jönnek-e? – társul be hozzánk nanyó.

– Én igen, Amburit, Marcit s Ferit. Erre jönnek.

A második, harmadik szomszédból a kölykök szintén az úton kóricálnak. Minket meglátva felénk indultak. Nanyó is elnéz lefelé az utcán, csak megkésve áll össze a fejében a kép és a hallott szöveg.

– Az eszetek tokja – vágja aztán oda nekünk mérgesen, s beviharzik az udvarra.

Marci és Feri testvérek. Amburiékon túl van a kapujuk, de udvaruk egy hosszú bejárattal Amburiék kicsi telke mögé kanyarodik és szomszédos a mi kertünkkel. Ôk a házból ki sem láthatnak az utcára, hát persze, hogy felderítônek indultak ôk is. Mindennapos játszópajtásaink. Most is vidáman üdvözöljük egymást, parolázunk. Komolyan vették feladatukat, nemcsak nézelôdtek a kapuból, de le is mentek a kanyaron túl, az utca elejére. Anyánk is kinéz, ott vagyunk-e még.

– Nehogy elmenjetek valamerre! Nem láttátok, hol tartanak? – kérdi a testvéreket.

– Még csak Kerekeséknél vannak. A plébános úr megadja a módját, nem siet – mondja a nagyobbik.

Pont a meredek alatt lakunk. Kisebb lejtô van a kapunk elôtt is. Elôször ott futunk neki egy-egy kijegesedett csúszkának. Csak úgy lezseren, könnyedén, a ruhára vigyázva. A patkós bakancs élére állva úgy mentünk, mint a korcsolyán. Jobb láb elôl. Ennek külsô élén, a másik belsején egyensúlyozva. Megállás elôtt kunkorira kanyarodva, mint a malac farka.

Giling-galang. Megjöttek a csengettyûsök. Messzire megelôzték a papot.

– Fogadják-e a szent keresztet?

– Fogadjuk! Fogadjuk! – érkezik nanyó a számukra elôkészített aprópénzzel.

– Kínáljátok meg ôket! – szól ki anyánk a lépcsô tetejérôl kezében a süteményes tállal.

Bátyám érte jön, megkínálja ôket, s aztán felénk nyújtja. Sorra szedjük le róla a darabokat. Az utolsót maga falja fel. Csak most jut eszébe a rábízott pénz. Zsebébe nyúl, és egyenlôen elosztva a csengettyûsöknek adja, akik a kapufélfára egyezményes jelként a házszentelôknek egy nagy F betût rajzolnak.

– Ügyesen húzzátok, hogy a plébános úr meg legyen elégedve! – kötekedik a bátyám, s az üres tálcát lóbálva viszi be.

– Csak nem ettétek mind meg? – csodálkozik anyánk. – A plébánost s a kántort most mivel kínáljam?

– Azok úgyse esznek süteményt. Töltsön bort nekik! Tölthet nekünk is.

– Majd töltök én nektek, ne féljetek! – emelte meg a hangját.

Bátyám jobbnak látta máskorra halasztani e téma megvitatását, s gyors léptekkel elhagyja a konyhát.

Minket már a meredeken talál. Épp Marciékkal, s a csengettyûsökkel versenyzünk, hogy ki tud hosszabbat csúszni. A kapunktól mintegy húsz méternyire kifelé szeli át az utat a patak. Nincs híd, a szánkó átmegy rajta, de a patkónak legyôzhetetlen akadály. Így ez lehet csúszkálásaink végpontja. Aki hosszabbat akar menni, annak kintebbrôl kell indulnia. És mi hosszabbat akarunk menni. A jeges oldalon egyre kintebbrôl indulunk. Kinyújtott karokkal egyensúlyozunk miközben a patkó élén állva száguldunk egymás után lefelé. Megvan a gyakorlatunk valamennyiünk-nek ebben. Mikor a hóviszonyok megengedik két váltásban is próbálunk. Csak a kis öcskös nem vesz részt a játékunkban. Ô az aljban a patak mellett a hóban szöszmötöl.

Bátyám csatlakozása új lendületet vitt a játékunkba. Legnagyobb lévén kihívást jelentett mindannyiunknak. Felpörgette a versenykedvet. Az utca hosszú, meredek, jeges és fényesre csiszolt volt. Hosszút lehetett csúszni. Akár a tetôtôl az aljig. Minél kintebbrôl indultunk, annál nagyobbra nôtt a sebességünk, s nehezebb volt megállni a pataknál az aljban. A verseny tulajdonképpen azon múlt, hogy ki mekkorát mer ebbôl bevállalni. Egymást heccelve fokozatosan növeltük ezt a távolságot.

Belefeledkeztünk a játékba. Rég feloldódott már bennünk a reggeli várakozás feszültsége. Anyánk is megfeledkezett rólunk, nannyó sem jár ki már ötpercenként az útra. Semmi sem zavarja vakmerô száguldásunk. Egyenként indulunk. Oly hosszú már a táv, oly szédítô a robogás, hogy egymás produkcióját figyelmünkkel megtiszteljük. Mikor egyik az aljba ért, csak akkor indul a másik.

Én vagyok soron. Az út szélén szétszórtan, mint villanypóznák, sorakoznak a társak. Pillanatról pillanatra nô a sebesség. Az út jobbra lejt, és enyhe ívben balra kanyarodik. Bal felôl magas mart, jobb felôl a Mély-patak ásító árka szegélyezi. Félúton vagyok, tekintetemmel a magam elôtti pár méteres terepet úgy tapogatom le, mint autó rövid fénye. Azt figyelem, ott menjek, ahol a legsimább, ahol nem dudorodnak elém jégrögök. Ekkor hallom a riasztó, kétségbeesett kiáltást:

– Szán! Vigyázz, szán!

Elôre nézek. Most csattan át velem szemben a jégbarázdás patakon egy szán. A lovak riadtan vágtatnak felém, a gazda részegen gajdolva hadonászik az ostorral. Pillanatokon belül ott vagyok. Szó sem lehet arról, hogy mellettük elrobogjak. Most kell megállni, amíg még nem késô. Villan az agy, mozdul a láb. Most következik az a bizonyos malacfark. Úgy firkantom le, mint bankkormányzó a begyakorolt aláírását. A vonal tökéletesre sikeredik, csak az írószer nem tud megállni. Fejjel elôre vágódom a havas árok mélyére. Kinyújtott karom rugózik alattam, fordít bukfencbe. A kérges hóban pörögve gurulok az oldalon, míg megérkezem a Mély-patak fenekére. A gazda talán észre sem vette, mi történt. Bátyám a társaság élén vágtában érkezett, ô emelt ki riadtan a tenyérnyi vízbôl, amiben békésen csücsültem, s épp azon örvendeztem, hogy ilyen jól megúsztam.

Kikászálódtunk az árokból. Az emléken túl már csak egy vizes folt az ülepemen maradt a kaland után. Épp a tanulságot próbáltuk levonni, kibeszélni az élményt, amikor az aljban megláttuk a kapunk felé közeledô reverendát.

– Na, én errôl lekéstem – riadt meg Amburi az otthoni következményekre gondolva.

– Ezt bizony le mi is – ocsúdott fel Feri is.

– Gyertek! Még nálunk elérhetitek – jött a mentô ötlettel bátyám, s azzal nekiiramodott a lejtônek. Szedtük a lábunkat utána. Magunkkal rángattuk a kis öcsköst, vittük a játszópartnereket is, akik otthon már lekésték a házszentelést. Anyánk csak csodálkozva nézett ránk, amikor a ministránsok, a plébános és a kántor után csapatban tódultunk be valamennyien a szobába, s alázatos képpel és nadrágomon vizes térképpel vetettem a többiek közt én is a keresztet.

Molnos Ferenc

Eljönnek hozzám a fák: juharul tanulok, platánul, jegenyéül. * Csak ülünk a homokban, bálnák között a parton, én néha fölnevetek: Jónásnak csupán néma könnye pereg. Értünk jön, hogy lekaszaboljon, egy székely bálnavadász-kommandós sereg.

Mert kicsúszott kezünkbôl a Nap, létrákat készítünk azóta is egyre, az ég kékjét koptatjuk nagy álmunknak veselkedve, fok fok után, nap nap után, verseket írunk a fellegekbe.

Szétmálló tájakon dúl a békés polgári unalom. * Kajla álmokat sodró szárnyakon jössz? És a szélvész, melyet ígértél, hol maradt? Eszmék viharzó harca helyett görgetsz fakó álmokat... * Hol vannak a gyöngyök, Fehér ló fia? Mire költéd sok táltos évedet?

Nyálam sárral keveredik, testem izzadságtól nyirkos, oly transzszilvánul érzem magam, s ez egy poétának gyilkos * Kékeslilára fagyott lángok emléke kísért. Nincs öröm és nincs fájdalom. * Bálványisten az oldalán hever. Havazik, csendes könyörtelenséggel. * Már gyûlnek a völgyben a szellemek, vállamra nehezedik a fény s az irgalmas magány. Nyomomban mindenhol egy árny. * Mint ki meghalt, s itt feledték, mint ki él, de eltemették, mint ki saját sírját ássa minden nap a hallgatásba...* Fákat rajzol a szél: sejtelmes erezet simul habzó égre. Ághegyen gyöngyként ül a csend, s hull új tavasz vére. * Barna esthajnal-melaszban ázik a város, hôs férfi-korunk lankadó alkonyán, nagy késsel feslett verseket filézünk pártos, bornírt melankóliával a halkonyhán. * Fülke csendjén átderengve tovatûnô lelkek rendje: apró, sorsszerû véletlenek. Az ablakban csak saját képmásod leled. * Uram! A versemért jöttem...* Meg- megbicsaklik a szó. Lábamra tapos a csend, s szájon töröl gyöngéd visszakézzel, a József Attila utcán guberál a szél: a kockakövön eldobált dolgaink zörögnek. * Ellobbant szavak szárnyán – szinte észrevétlenül – álmok pernyéjeként telepszik ránk a múlt, s mélyül tehetetlenségünk ránca. * Az ágyban friss a nyár emléke: illatod, meleged, vállamra ejtett piciny csók. A fürdôszobából még visszanézel. * bölcsen kell elfogadni, mit féltett kincsei közül elénkbe vet az élet, járva járj, látva láss, lélek * a költô szobrára varjú szállt épp – emelt mutatóujján foltot ejtve –, hja, híg a líra, és csak ennyit ér: vésse eszébe jól mind, ki lantok pengetésibe kezdett. * én költô voltam serkentek bennem a versek akár a szakáll gyötrô látomásom annyi volt mint érett gyümölcs a fán léptem nyomán megalvadt az aszfalt hol vérem hullott fû serkent: vérfû és apró virágok nyíltak köröttem ha kacagtam * Kifelé jövet a versbôl, arc nélkül, szótalan, egy golyóstollal fenyegetve a csendet: nincs hazatérni hova. * Bent: a szív csöndje, fegyelem. Kint: a morajjá tömörülô neszek. Fölbukik csillagporos álmok mélyérôl Atlantisz, Párizs, Budapest. * Hát nem kell irodalom. A tér: szín, illat, hangulat, s a lét néhány bornírt, begyakorolt mozdulat, jó szót jó helyen szólni: pokolba véled, gondolat. * Az asztalon bor, kenyér, kés. Csak bíbelôdsz a szavakkal, s közben egyre hosszabbak lesznek az esték...Ím, a tükör, lásd, halántékodra hogy feszülnek szertefutó szálai a csöndnek. Csak bíbelôdsz a szavakkal, úgy pazarolod ôket, mintha mind a tied lenne. Verseidet homlokodra ha írnád, ki látná magát benned? * Hatalmas fekete Buickok jönnek – apró szemekben pereg a zápor – izmos testükön csillogó cseppek "Búcsúzz el én lelkem szépen a mától." Pirkad: gomolygó Bartók- kantáta száll – fáradtan ér az éj hajója révbe – szemtanú vagy, szemeidben halál sirályraj tép vijjogva a szélbe. * KUTI CSONGOR lapunkban közölt elôször. Elsô verskötetének címe: A norvég hajnal, készült az Elsô Kötet Mûhely gondozásában, a szerzô magánkiadásában. Számozott példányszámú kiadás. Az önkényesen kiragadott idézetek a recenzens ízlését terhelik, sôt súlyosbítják.

Bölöni Domokos

Kuti Csongor

Ujjaim céltalan csüngenek: a város

hajnali zsongásában hasztalan

próbáltam arcod íveit kibontani

a feledésbôl. Fázva ébredek.

Bent: a szív csöndje, fegyelem.

Kint: a morajjá tömörülô neszek.

Fölbukik csillagporos álmok

mélyérôl Atlantisz, Páris, Budapest.

Magányom a hallgatás végtelen

oszlopa - árnyékát vigyázva

kerülgetem - a derengésben

délibáb: rámhunyt tekinteted.

A lélek vidám, vészni indul,

könnyû szélben, parttalan barna

vizeken, merre vagy, kérded

- fátyolként lebbenô emlékezet.

Ám alámerültem rég

szemeid bársony tengerén

(s Aldebaran csillagán

a királylány megrezzent)

cigarettafüst ivódik bôrömbe:

az idô savankás, penész-szaga

- földübörög az utca - merre vagy?

Aludnom kellene.

Írtuk már, csúcsot döntött a szentendrei MûvészetMalomban a nagybányai mûvésztelepet bemutató emlékkiállítás. Lapozgatom a szép, színes katalógust, örömmel fedezem fel, hogy egyik képet is láttam már, a másikat is megcsodáltam. El-elidôzöm festményeknél, meg- megállok neveknél. Eltöprengek, vajon kit kivel rokoníthatok, és egyszer csak itthon is vagyok. Krizsán János az 1930-as évek elsô felében festett Házak a völgyben címû bársonyos hatású, pompás tája egyik akkori tanítványa, a nyaranta ismereteit ott gazdagító, tehetségét az ottani mûvésztelepen kiteljesítô ifjú festô, Barabás István munkásságát juttatja eszembe. Rég nem találkoztam a marosvásárhelyi képzômûvészet doyenjével. Betegsége házhoz köti, utoljára két esztendôvel ezelôtt köszönthették személyesen tisztelôi a Bernády Házban, akkor töltötte a 90. életévét. Mindegyre érdeklôdtem róla, mûvész lányától, Barabás Évától tudom, hogy figyelemmel követi, elsôsorban lapunk révén, mi történik a kulturális életben, milyen újdonságok foglalkoztatják a mûvészvilágot. Ha fizikai mivoltában nem is tud jelen lenni a napi történésekben, szellemileg friss, mint korábban is, nyitott minden szépre, jóra.

Egykori marosvásárhelyi tanárát, majdani kollégáját, Aurel Ciupe festômûvészt is ott találom a katalógusban. 1974-es önarcképe néz szembe a közönséggel. Azon a nyáron, ugyancsak 1974-ben jött létre egy másik mûvészettörténeti jelentôségûvé növekedett mûvésztelep, a gyergyószárhegyi. Ott a kolostor épületében s a Lázár kastélyban és környékén együtt is tartózkodtak, dolgoztak újra sok fiatalabb pályatársukkal egyetemben. A Barátság tábor alkotó vendégeinek mûveibôl szintén a Bernády Házban láthattunk válogatást pár héttel ezelôtt. A kiállított festmények között természetesen felfedezhettük Barabás István jellegzetes színvilágát, ecsetvonásait, látásmódját is. Ennek kapcsán felidéztük magunkban mindazt, ami érték mûvészetében s amivel nemcsak önmagát, közvetlen környezetét örvendeztette meg, hanem a nagyközönséget is. Illô, hogy ezt most, 92. születésnapján is megköszönjük neki.

Isten éltesse sokáig, Pista bácsi. A mûvészetbarátok nevében is kívánunk Önnek erôt, jókedvet és mindenekelôtt jó egészséget!

Szerkeszti: Nagy Miklós Kund

A kivételesen alacsony, mindössze 35 millió forintos költségvetésû mozgókép az író azonos címû regénye, illetve a Pesti Magyar Színházban két éven át nagy sikerrel játszott, abból adaptált elôadás alapján készült.

A nyáron, döntôen a Balaton melletti nádasdladányi kastélyban felvett film rendezôje csakúgy, mint a színházi produkcióé, Iglódi István. A két fôszerepet Avar István (Henrik, a tábornok) és Agárdy Gábor (Konrád, a valamikori barát) játssza, a további szerepekben Csernus Mariann (Nini), Mihályi Pál (Vadász) és az ez alkalommal debütáló Tompos Kátya (Krisztina) látható. A forgatókönyvíró Pozsgai Zsolt, aki a regényt a színpadra is alkalmazta.

"A film számunkra nagyon fontos, mert ez a regény a magyar kultúra egyik zászlóshajója a világon" – mondta Sipos József, aki szerint szakmailag és korban is csak Agárdy Gábor és Avar István volt alkalmas a két fôszerepre. A színházi darab is az ô jutalomjátékukkal aratott sikert, mindketten Kossuth- díjas mûvészek, a Nemzet Színészei.

A filmnek szomorú aktualitást ad, hogy a 84 éves Agárdy Gábor, a filmszemle egyik életmûdíjasa, csütörtökön elhunyt. Sipos József elmondta, hogy a színmûvész a nyári forgatáson, már betegsége tudatában, mindent megtett a film sikere érdekében.

Amerikai producerek néhány éve filmet akartak forgatni a Márai-regénybôl. Elôször Szabó Istvánt kérték fel rendezônek, ô azonban nem vállalta. Késôbb Milos Formant keresték meg, de a mozgókép elkészítése nem sikerült, mert nagyon nehéz megfilmesíteni ezt a sok monológból szôtt, kevés szereplôs regényt – mondta.

A producer lírai, filozofikus hangvételûnek jellemezte a digitális videóra rögzített filmet, amelyet meggyôzôdése szerint többször kell megnézni ahhoz, hogy elôjöjjön az író üzenete az emberi kapcsolatok természetérôl és meg lehessen fejteni a nagy titkokat.

A gyártó O.K.line nem kívánja pénzért forgalmazni a filmet; a tervek szerint DVD-n, összesen 3-4 ezer példányban eljuttatják Magyarország összes középiskolájába.

Mint a film honlapján olvasható, Márai Sándor posztumusz világhírnevét A gyertyák csonkig égnek címû regénye alapozta meg; 1998-ban az év sikerkönyve lett Olaszországban, ahol harmincöt kiadást ért meg. Német és angol nyelven több százezer példányban jelent meg a könyv.

Életmûdíjak

(MTI) – Agárdy Gábor színmûvészt, Dargay Attila animációs filmrendezôt, György István filmrendezôt és Szalontai Árpádné naplóvezetôt tüntetik ki életmûdíjjal a 37. Magyar Filmszemlén, a Magyar Mozgókép Mestere elismerést Nepp József rajzfilm-rendezô veheti át.

Agárdy Gábor (1922-2006) különbözô vidéki színházakban játszott szerepek után került Budapestre, a Fôvárosi Operett és a Petôfi Színház után 1961-tôl nyugdíjaztatásáig a Nemzeti Színház színésze. Egyik legismertebb színházi szerepe Bicska Maxi a Koldusoperából. Az Én és a nagyapám címû Keleti Márton-filmben játszott elsô filmszerepét közel félszáz követte; a legnagyobb népszerûséget minden bizonnyal az Egri csillagok Sárközi cigányaként szerezte. E bohém és hûséges öreg kópé megelevenítése alapján nevezhette a humorát jellegzetesen plebejusnak egy kritikusa. Legmaradandóbb filmes alakítását a Csempészek (1958) címû Máriássy Félix- film ágról szakadt parasztemberének szerepében nyújtotta. Jászai Mari-díjas (1958), Érdemes mûvész (1968), Kiváló mûvész (1980), Kossuth-díjas (1985), A nemzet színésze (2000) – olvasható a Montázs 2000 Kft. által összeállított filmszemle-katalógusban.

Dargay Attila, a magyar animációs filmmûvészet egyik legnépszerûbb alkotója, akinek pályája egybeesik a háború utáni magyar rajzfilmgyártás megteremtésével és felvirágzásával, 1927-ben született. Elsô önálló munkáját, a bátor hangvételû Ne hagyd magad emberke! címû filmet rendezôként 1959-ben készítette. A hatvanas évek elején az "animációs új hullámban" Jankovics Marcellal és Nepp Józseffel megteremtik az elsô magyar rajzfilmsorozat népszerû hôsét, Gusztávot (1964). Ezt követi többek között a Pom-Pom (1978-82) és A nagy ho-ho-ho-horgász (1982-84). Maradandót alkotott a rajz-játékfilm területén is: Lúdas Matyija 1976-ban a második magyar egész estés rajzfilm, amely számos külföldi és magyar díjat kapott. 1980-ban jött az óriási népszerûséget hozó Vuk, amelyet további egész estés filmjei, a Szaffi (1984), Az erdô kapitánya (1987) követett. Balázs Béla-díjas (1968), Érdemes mûvész (1978) és Kiváló mûvész (1983).

György István 1925-ben született. A Mafilm népszerû-tudományos stúdióját vezette a hetvenes évtizedben. A tudományos alapon készülô népszerû ismeretterjesztést tartotta fô hivatásának, két évtizeden keresztül részt vett a Nemzetközi Tudományos Filmszövetség munkájában is. Alkotói pályája sokszínûségét jelzi egyebek között A hegedû, A tánc eredete, a Krzystof Penderecki zenéjére készült Inspiratio, az Andrej Rubljov és Az agyag természete címû filmje. Húsz egész estés filmje mellett kétszáz kisfilmben adta bizonyítékát felkészültségének. Balázs Béla-díjas (1968), Érdemes M&