Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Olvasom, hogy a madárinfluenzát tanítani fogják. Vagy már tanítják. Az iskolákban. Egyelôre ismeretterjesztô elôadások formájában, de (a hazai gyakorlat tapasztalatai alapján) nem kizárt, hogy majdan tananyagként is. Értsd: angol, matematika, fizika, madárinfluenza, torna – valahogy így az órarendben (?). Az ötlet különben nem rossz, hiszen az ország déli részében valós a fenyegetettség (annak ellenére, hogy egy kicsit túllihegik az egészet), a flu-felvilágosítási órákat pedig bevezették már Hargita megyében is. Alaptudnivalók ugyan – döglött szárnyashoz ne nyúljunk, baromfipusztulás esetén azonnal értesítsük az állatorvost és hasonlók – de szükségesek, elsôsorban vidéki, falubeli, tanyasi iskolákban. Mégis felmerül a kérdés: valóban itt kell az egészet kezdeni? Vagy: egy fenyegetô és halálos betegség feltételezhetô elterjedése kell rábírja az illetékeseket, hogy hasonló felvilágosítási órákat vezessenek be a tanintézményekben? Hiszen tudjuk, az ország egyes vidékein hol tartanak ezekben a kérdésekben. Minden erôfeszítés dacára vannak iskolák, ahol egy-egy egészségügyi probléma mindmáig tabu, esetleg egyenesen blaszfémia. Például az AIDS, a nemi betegségek problémaköre, a homoszexualitás és sok esetben a mosdatlanság is gond. Ahol az illemhely minden várakozást alulmúl. És ahol most a madárinfluenza megelôzését ismertetik, netán oktatják. Azaz megint a tetôtôl építkeznek az alapok felé, már ahol vannak alapok.

A kérdés csupán annyi: a tagadhatatlan hasznossága mellett vajon lesz-e eredménye is a flu- felvilágosításnak, az "influenza- óráknak"? Meg tudják-e értetni a veszély nagyságát, ha minden felvilágosító kampány, nevelô akció ellenére még mindig nem sikerült végérvényesen felszámolni a tbc-t, a hepatitisz-járványt? Legyen reális, kendôzetlen tájékoztatás a madárinfluenza veszélyeirôl, de meg kell találni az egészségügyi nevelés hatékony, eredményre vezetô módozatát is, mert ezen a téren nem lehet a világ elôtt titkolózni, a ragály nem olyan, mint mondjuk az írástudatlanság. És a jól bevett praktikák sem állják a helyüket, hogy kifele mindenrôl retusált képet mutassunk, elbagatellizáljuk a bajokat, a riasztó tényeket, mert ezzel csak még nagyobb bajt idézünk, ahogy megtanulhattuk volna az ugyancsak gazdag tapasztalatunkból. A fa nem tudja eltakarni az erdôt. Európai távlatból nézve pláne nem.

Hétfôn délben öngyilkosságot kísérelt meg a Bolyai Farkas Líceum egyik tanulója. A XI. osztályos CS. A. egy második emeleti üres osztály ablakából ugrott ki. A csattanásra az udvaron levô diákok figyeltek fel, akik azonnal hívták a gyorsmentô szolgálatot. A lányt jelenleg láb- és medencecsont-töréssel valamint arcsérüléssel a megyei kórház intenzív osztályán ápolják – tájékoztatott Bálint István, a líceum igazgatója.

Amint kérdésünkre elmondta, a 17 éves diáklányt három hete, a pedagógussztrájk után vették át a Bolyaiba. A szülôk azzal indokolták a kérést, hogy a lányuknak az Unirea líceumban gondja van a reál tantárgyakkal, és azt szeretnék, ha humán profilú osztályban tanulna tovább. Arról, hogy Cs. A.-val egyéb problémák is lennének, nem tájékoztatták az iskola igazgatóját. A diáklányon sem osztálytársai, sem osztályfônöke nem vett észre semmit, ami arra utalhatott volna, hogy mire készül. Józsa István elmondta, hogy kollégája egy órával a történtek elôtt beszélt vele, és Cs. A.-nak láthatóan jó kedve volt. Egyébként jók voltak a jegyei, és az osztályközösségbe is beilleszkedett.

– A kérdéses napon minden órán jelen volt, s a terembôl osztálytársaival együtt távozott. A volt bentlakás épületében egy második emeleti üres osztály ablakából ugrott ki, ott találták meg a táskáját, amelyben az általa szedett gyógyszerek voltak – mondotta Bálint István. A történtek után a lány tudatánál volt, s a szülei mellette voltak. Az édesanyával való utólagos beszélgetésbôl kiderült, hogy az ôsszel súlyos betegségen esett át, s a gyógyszerek hatására néha furcsán viselkedett, errôl azonban sem a volt, sem a mostani iskolájában nem értesítették az orvost.

– Vannak diákjaink, akik különbözô viselkedési problémákat vetnek fel, de, ha ismerjük a gondokat, akkor kezelni lehet azokat – mondta el az igazgató. – Hogy megelôzzük a kellemetlenségeket a jövô csütörtökre iskolai szülôi értekezletet hívtunk össze, amelynek fô témája az iskola és szülôk kapcsolata lesz. Ezenkívül intézkedtünk az iskolai fegyelem megerôsítésérôl, hogy a szolgálatos tanulók és diákok mind az udvaron, mind a folyósokon a helyükön legyenek.

A látszat ellenére a 17 éves nyílt, magabiztos, választékosan öltözô diáklánynak mégiscsak volt valamilyen oka, ami cselekedetét indokolja, ezt azonban a szakemberek feladata felderíteni. A fontos az, hogy az élete nincs veszélyben, és bizonyára az iskolától, osztálytársaitól és szüleitôl minden segítséget megkap majd ahhoz, hogy fizikailag és lelkileg teljesen felépüljön.

Bulgáriának és Romániának folyamatosan, nap mint nap kell erôfeszítéseket tennie a 2007. január 1-jei uniós csatlakozás érdekében, idézi a Reuters Olli Rehn bôvítési biztos keddi kijelentését.

Az Európai Bizottság képviselôi áprilisban látogatást tesznek a két országba és májusig jelentést készítenek a felkészülési folyamat fejleményeirôl, különösen az igazságügyi reform és a korrupció elleni harc területérôl.

"Nagyon lehetséges, hogy a két ország 2007-ben csatlakozzék az EU-hoz" – nyilatkozta Olli Rehn a Die Presse címû osztrák napilapnak. "Ehhez azonban mindkét államnak naponta kell erôfeszítéseket tennie" – tette hozzá a bôvítési biztos.

Az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) keddi ülésén 500 millió régi lejes pénzbírságot szabott ki az OTV televízióra a magyarok elleni gyûlöletkeltés miatt. Az OTV "Dan Diaconescu În Direct" címû mûsorának egyik december második felében sugárzott adásának meghívottja, Gigi Becali egy sor, a romániai magyarságot, és a hazai társadalom több személyiségét sértô kijelentést tett.

Ralu Filip, a CNA elnöke elmondta, a gyûlöletkeltés mellett a "Dan Diaconescu in Direct" címû mûsorban a meghívottak gyakran használnak durva nyelvezetet, a mûsorvezetô pedig nem szól közbe. Az Audiovizuális Tanács utalt a Gigi Becali nyelvezetére, aki a "majom", "koszos", "lepra" szavakat használta a mûsorban. "Mondja meg nekik, hogy válasszanak a cirkusz és a politika között" – mondta Ralu Filip Dan Diaconescunak a meghívottakkal kapcsolatban. A CNA szerint a televíziókban elfogadhatatlanok Becali bizonyos kijelentései, mint például az, hogy ha a parlamentben lenne, minden magyart Nagy-Magyarországra küldene. A testület ülésén részt vevô Dan Diaconescu elmondta, minden alkalommal megpróbálja csitítani meghívottait. "Többet nem tudok tenni, Más mûsorokban is így beszélnek" – mondta a mûsorvezetô.

Az 500 millió régi lejes büntetést a CNA hat tagja támogatta, öten ellene szavaztak. Az OTV televízió 2005-ben 18 alkalommal kapott pénzbüntetést, és 19 alkalommal felszólítást, egy alkalommal tíz percre félbe kellett szakítania sugárzását. A CNA jogi fôosztálya szerint az OTV minden alkalommal a bírósághoz fordult a pénzbírságok ügyében és eddig egyiket sem fizette ki.

Vizsgálat indult a lap fôszerkesztôje, Christoph Grenacher és két újságíró ellen, akiket katonai titkok közzétételével gyanúsítanak. Állásfoglalásában a fôszerkesztô kijelentette: nem lepi meg az intézkedés, és vállalja az egyedüli felelôsséget a fax nyilvánosságra hozataláért. Mint hangsúlyozta, a SonntagsBlick szerkesztôsége fontosabbnak tartja a közvélemény érdekeit Svájc államérdekeinél.

A katonai ügyészség egy másik eljárást is indított ismeretlen tettes ellen, amelyben azt vizsgálják, hogyan került a titkosnak minôsített irat a svájci hírszerzéstôl a hetilaphoz.

A zürichi lap vasárnap megjelent száma szerint a hírszerzés berni lehallgatóközpontjában elfogták tavaly november 15-én azt a faxüzenetet, amelyet Ahmed Abul Geit egyiptomi külügyminiszternek küldött hazája londoni nagykövetsége. Az üzenetben egyebek között az állt: a diplomáciai képviselet "saját forrásokból úgy értesült, hogy csakugyan kihallgattak 23 iraki és afgán állampolgárt a Konstanca város mellett található Mihail Kogalniceanu támaszponton". Hasonló kihallgató központok mûködnek Ukrajnában, Koszovóban, Macedóniában és Bulgáriában – áll a faxüzenetben. A titkos CIA- fogdák létezését a washingtoni kormány mind ez ideig tagadja. Hasonlóképpen Románia és Bulgária is tagadja a jelentés tartalmát.

A Helyi Közszállítási Vállalat ünnepi, Télapós autóbuszán levô ládába december 19-24. között több mint félszáz levelet tettek a megyeszékhelyi és vidéki gyerekek. Ezekbôl választották ki a legeredetibb három levelet, s megpróbálták a bennük szereplô kéréseket, a lehetôségek függvényében, teljesíteni.

Tatár Béla igazgató tegnap sajtótájékoztatón ismertette a kiválasztott három levél íróját: "Jó gyerek voltam, vagyok, de te tavaly mégis egy kistesvért hoztál a számítógép helyett. Pedig én egy használt számítógéppel is megelégedtem volna. Kérlek szépen ezután vedd figyelembe kérésemet" – olvasható a marosvásárhelyi Szabó János Szilárd másodikos kisfiú Angyalnak címzett levelében.

Szilárd mellett az angyal ajándékot hagyott a marosszentkirályi Oana Andrada Socaciunak és a Kerelôszentpál községi kerelôi Cerghizan Sebastiannak és Mariának. Az angyal ajándékait még a héten eljuttatják a címzetteknek. Az igazgató véleménye szerint tavaly is igazi siker volt a hagyományos ünnepi autóbuszjárat és a gyerekek kihasználták a levélírási lehetôséget.

A marosvásárhelyi repülôtéren minden mûszaki elôkészület megtörtént annak érdekében, hogy január 16-án megfelelô módon fogadhassák a Malév légitársaság repülôgépét. Az elsô, menetrend szerinti járat 13 óra 25 perckor érkezik és 18 óra 05 perckor száll fel Budapest felé.

A marosvásárhelyi repülôtér igazgatója, Stefan Runcan kérdésünkre elmondta, hogy a repülôtéri feltételek mûszakilag megfelelnek a követelményeknek. A Malév légitársaság szakemberei az elmúlt hónapokban több alkalommal is ellenôrizték e feltételeket és az auditok elsôsorban olyan repülôtéri szolgáltatásokra vonatkoztak, mint a handling, a gépek jégtelenítése, a biztonság, a földi mûveletek, a vámvizsgálat. A nemzetközi, az európai uniós szabályokat tartalmazó dokumentumoknak szintén megfelelnek, ami a kommunikációt, a kódhasználatot, az utazási okmányok és a poggyász vizsgálatát illeti. A Malév szakemberei arra is kíváncsiak voltak, hogy a marosvásárhelyi repülôtéren dolgozik-e elegendô személyzet, az alkalmazottaknak van-e megfelelô szakmai képzettségük és engedélyük, valamint hogy a felszerelések mûködôképesek-e, érvényesek-e a hatósági engedélyek? Runcan szerint minderrôl a helyszínen gyôzôdhettek meg a magyar légitársaság képviselôi. Annyit azonban hozzátesz az igazgató, hogy a felszereléseket illetôen jelezték a magyar félnek, hogy pótfelszerelésekkel nem rendelkeznek (úgymint lépcsô, jégtelenítô berendezés stb.), csupán egy-egy darabbal. A Malév képviselôi viszont megállapították, hogy a röptér beszállási-jegykezelési számítógépes programja nem kompatibilis, ez a gond azonban megoldódott. Stefan Runcan elmondta, hogy a marosvásárhelyi Malév-iroda a repülôtér székhelyén mûködik, és várhatóan január 16-án nyit. Addig is a bukaresti Malév-iroda szolgálja ki az érdekelteket.

Tavaly február 24-én arról döntött a helyi tanács, hogy versenyt indít a marosvásárhelyi tulajdonosi társulások között a tömbházak körüli zöldövezet minél gondosabb rendben tartására. Tegnap a polgármesteri hivatalban azokat a társulásokat díjazták, amelyeknek sikerült a környezetüket a legszebbé varázsolni.

A díjakat Bárczi Gyôzô alpolgármester adta át. Elsô díjas a 136-os számú tulajdonosi társulás lett. A díjat azért a Tudor negyedbeli 9-es posta melletti sárga rózsás ligetért kapták, amirôl a Népújság a nyáron beszámolt. A ligetet Veress Gáspár alakította ki. A társulás, amelynek adminisztrátora Gliga Mihaila, a tíz facsemete és száz tô virág mellett 5 millió lejes pénzjutalomban is részesült. Második helyre került a 469-es társulás a Szabadság utca 109. szám alól, elnökük Balázs István, adminisztrátoruk Horea Violeta. A harmadik helyezett a 33-as tulajdonosi társulás lett, amely a Brassó utca 5A-bis alatti tömbház körüli zöldövezettel nevezett be a versenybe.

A második és harmadik helyezett 3, illetve 2 millió lejes összeghez jut. A díjazottak sem a facsemetéket, sem a virágtöveket – ami a télre való tekintettel érthetô is –, de a pénzjutalmakat sem vehették át. Az ültetnivalót majd tavasszal kapják meg a városi virágkertészettôl, a pénzt a vetélkedô támogatói, Claudiu Maior, illetve Dávid Csaba, a Vízügyi Igazgatóság igazgatója nyújtják majd át.

További három tulajdonosi társulás dicséretben részesült. Ezek a következôk: az 1918. December 1. út 82. szám alatti 30-as társulás, a Gh. Marinescu u. 66. szám alatti 7-es társulás és a Pandúrok útja 30/2. szám alatti 202-es társulás. A most kapott oklevél mellé a tavasszal ôket is facsemetékkel és virágtövekkel látja el a virágkertészet.

Ismét Marosvásárhelyen vendégszerepel a Háromszék Táncegyüttes, ezúttal Ördögváltozás címû mûsorával. A parázs színpadi táncjátékot bevallottan Tamási Áron Ördögváltozás Csíkban címû novellája ihlette. Úgyhogy mielôtt megtekintjük, ajánlatos el- vagy újraolvasni a történetet, bekukkantani a nagy székely író mesevilágába, élvezni népi gyökerû, egyedülálló humorát, hiszen úgy sokkal erôsebb lesz a táncszínházi hatás.

Farsangi hangulatban indul a történet: alakoskodók lepik el a színpadot, mindenki másnak öltözik, mint ami valójában. A farsangi mulatság közben a Székely minden alkalmat megragad, hogy a közelébe kerülô menyecskéket elcsábítsa. "Gazdag" bûnlajstrommal indul gyónni a templomba. Igen ám, de útközben találkozik Durumóval, az ördöggel, az pedig kapva kap az alkalmon: elhatározza, hogy megkísérti a Székelyt. Kihallgatja gyónását, s miután rájön, hogy emberünknek mi a gyengéje, megigézi a szép Kocsmárosnét, hogy az ismételten bûnbe vigye a Székelyt.

Durumónak sikerrel jár a terve, el is irigyli az élvezetet, s eltökéli: "elégtételt vesz rajta" – elcsábítja a Székely feleségét. Végül azonban pórul jár, és menekülni kényszerül, a kifordult világban pedig visszaáll a rend.

Errôl "szól" a Háromszék Táncegyüttes Ördögváltozás címû elôadása, melynek megálmodója, megvalósítója, zeneszerzôje, rendezô- koreográfusa: Könczei Árpád. Dramaturg Pávai Csanád, mûvészeti munkatársak: Kádár Ignác, Ivácson László, Tekeres Gizella. A díszlet és a jelmezek alkotója Bartha József.

Az elôadás a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban látható január 25-én 19 órától. Jegyek elôvételben a színház jegypénztáránál.

Egyfajta csendes diplomáciába kezdett az Egyesült Államok a Közel-Keleten már a Saron utáni idôszakra tervezve – vált ismertté helyi idô szerint hétfôn Washingtonban.

Magas rangú amerikai kormányzati tisztségviselôk elmondták, hogy a diszkrét washingtoni diplomáciai erôfeszítések célja az Izrael és a palesztinok közötti konfliktus rendezésének elômozdítása, de már az agyvérzést szenvedett Ariel Saron izraeli miniszterelnök nélkül. Az idézett diplomaták szerint az Egyesült Államok ugyanis abból indul ki, hogy a változatlanul életveszélyes állapotban lévô Saron nem tér vissza a politikai életbe.

Ugyancsak a szóban forgó források közölték, hogy az említett célkitûzést szolgálta az a telefonbeszélgetés, amelyet Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter a napokban Mahmúd Abbász palesztin elnökkel folytatott. Ezen kívül a State Department vezetôje tárgyalt több, a közel-keleti ügyekben felelôs, tekintélyes nemzetközi közvetítôvel is.

Ugyancsak az említett csendes diplomáciába illeszkedik, hogy Rice két közeli munkatársa kedden körutat kezd a térségben. Az utazást már korábbra tervezték, de elhalasztották Saron megbetegedése miatt.

Az Egyesült Államok, amely nagy nyomást gyakorolt Saronra a gázai kivonulás érdekében, most elsôsorban a január 25-én esedékes palesztin parlamenti választásokra összpontosít, továbbá azoknak a megállapodásoknak a betartására, amelyek a gázai kivonulás után jöttek létre.

"Reméljük, hogy Ariel Saron miniszterelnök felépül" – jelentette ki szokásos hétfôi sajtóértekezletén a washingtoni külügyminisztérium szóvivôje, hozzátette azonban, hogy az érintkezéseket addig is fenn kell tartani. Értesülések szerint Mahmúd Abbász az amerikai külügyminiszterrel folytatott beszélgetése után kijelentette: biztosítékokat kapott Washingtontól arra, hogy Izrael lehetôvé teszi a választásokon való részvételt a Kelet-Jeruzsálemben élô palesztinok számára.

Az izraeli kormány épp hétfôn hozott elvi döntést a kelet-jeruzsálemi palesztinok választási részvételének engedélyezésérôl.

A túlnyomórészt albánok lakta Koszovó Szerbia határain belül maradna, de magas fokú autonómiát élvezne, a tartomány jövôjérôl folyó tárgyalásokon elôterjesztett szerb kormánykoncepció szerint – jelentették kedden a belgrádi lapok.

A szerb elképzelés értelmében a szakadár tartományban élô szerb kisebbség, amelynek aránya becslések szerint jóval tíz százalék alá csökkent, az albán autonómia ellenére a tartomány nagy területeit ellenôrizné.

A szerbek saját közigazgatási egységekre tartanak igényt a tartomány északi, keleti és középsô körzeteiben – tûnik ki a hivatalos szerbiai tárgyalási célokból. A tartomány déli és nyugati részében fekvô Prizren és Pec jelentôs középkori ortodox kolostorait "szerb Koszovóhoz" csatolnák, bár ezeken a vidékeken gyakorlatilag nincsenek szerbek. Ezen túlmenôen a szerb ortodox egyház egész Koszovóban visszakapná a második világháború után a kommunisták által kisajátított földbirtokait. A szerb tervezet nem írja körül pontosan ezeket a földbirtokokat, de hatalmas területekrôl van szó, tekintve, hogy a háború elôtt az egyház volt a legnagyobb földbirtokos Koszovóban.

Bár a szerb közigazgatási egységek nem képeznének összefüggô területet, intézményesen mégis össze lennének kötve egymással, és szoros kapcsolatokat ápolnának Belgráddal. A belgrádi elképzelés szerint a szerbek saját területeiken maguk határoznák meg az oktatás, a rendôrség, a közlekedés, a területrendezés és a bíróságok mûködésének szabályait.

A Koszovó jövôjérôl kialakított hivatalos belgrádi elképzelés ellentétben áll az albán többség koncepciójával. A koszovói albán kormány több ízben világossá tette, hogy az albánok számára kizárólag a korlátlan függetlenség jöhet szóba, a szerb kisebbség jogainak tiszteletben tartása mellett.

Irán levette több nukleáris központjának pecsétjeit kedden a Nemzetközi Atomenergia- ügynökség (NAÜ) képviselôinek jelenlétében, és a létesítményekben újraindult a kutatómunka.

A központok zárlatának feloldását teheráni sajtókonferenciáján jelentette be Mohammed Szaidi, az iráni atomenergia-hivatal helyettes vezetôje.

Elmondta, hogy a NAÜ illetékesei hétfô éjjel adtak felhatalmazást a pecsétek eltávolítására. Az iráni illetékes hangsúlyozta, hogy kizárólag a kutatómunkával foglalkozó központokról távolították el a pecsétet, és ezek a létesítmények újrakezdték a nukleáris fûtôanyaggal kapcsolatos kutatásaikat. Szaidi hangsúlyozta, hogy Irán nem újítja fel a nukleárisfûtôanyag- gyártást, azt a folyamatot, amely magában foglalja az urándúsítást is. "Amit újrakezdünk, az kizárólag a kutatás területére vonatkozik, semmi többre" – mondta az illetékes, hozzátéve, hogy a nukleáris fûtôanyag gyártásának felfüggesztése továbbra is érvényben marad.

A kedden bejelentett intézkedés várhatólag növeli a nyugati országok részérôl Iránra nehezedô nyomást. Ezek korábban felszólították Teheránt, hogy szüntesse be mindenfajta nukleáris tevékenységét, amíg nem jön létre megállapodás atomprogramjáról.

Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai fôképviselôjének szóvivôje kedden Brüsszelben úgy nyilatkozott, hogy a nukleáris fûtôanyaggal kapcsolatos kutatómunka felújítása az Európai Unióval kötött párizsi megállapodás megsértését jelenti. "Az ilyen tevékenységek nyilvánvalóan a dúsítást célozzák" – mondta Cristina Gallach, hozzátéve, hogy az EU-t súlyosan aggasztja az iráni lépés, és konzultációk folynak az unión belül az arra adandó válaszról.

A törökországi gyermektragédiák és a romániai madárinfluenzás elôfordulások híre érthetôen felgyorsítja a megelôzô oltásokhoz szükséges szérumok, vakcinák kutatását, gyártását. A világ nagy gyógyszergyártói, például a francia Sanofi-Aventis SA, vagy a brit GlaxoSmithKline – amelynek hazánkban is van érdekeltsége – elôrehaladott kísérletekrôl számoltak be, s a madárinfluenza ismert vírusa ellen védelmet nyújtó magyar vakcina gyártásának elôkészítése is jó ütemben halad.

Az eddigi haláleseteket a madaraktól az emberi szervezetbe került vírus idézte elô. Ha kialakulna a H5N1 vírusnak az emberrôl emberre átterjedô mutánsa és az azt követô járvány, a hatásos szérumok léte életmentô lehetne. Ám, amennyiben csak fenyegetés marad a fertôzés lehetôsége, az is jelentôsen növeli a majdani gyártók bevételeit.

Észak-Amerikában eddig csak Kanadában találtak fertôzött madarakat, de George Bush elnök 7,1 millió dollárt mégis elkülönített a vakcinakutatás felgyorsítására. A fô gond ugyanis az, hogy a vírus legkönnyebben a tojás anyagában képes megsokszorozódni, ám a tojásokba oltással csak lassan állítható elô a szérum. Jelentôs mennyiség elôállításához sokmilliónyi tojás oltására, kezelésére lenne szükség, s fél év kell a vírusok kifejlôdéséhez. (Ezzel a lassú módszerrel állítják elô egyébként a közönséges influenza elleni oltásokhoz használt szérumot).

Az indianai Purdue Egyetem génkutatója, Suresh Mittal olyan módszerrel folytat sikerrel kecsegtetô kísérleteket, amely felgyorsítja a vakcinák elôállításához szükséges mikroorganizmusok elszaporítását. Munkáját az amerikai kormány 1,6 millió dollárral támogatja. Lényege, hogy megkerüli, átugorja a tojásos módszert és olyan génkezelt sejtkultúrákba oltja a szaporítandó, de veszélytelen kórokozókat, így a feltételezett ellenszerhez szükségesnek vélt – legföljebb torokgyulladást okozó – adenovírus mutánsokat, amelyeket a gyógyszeripar nagy tömegben és gyorsan képes elôállítani.

Ha a módszer beválik és a vakcina hatása is bizonyított lesz, akár egy hónap alatt legyárthatják az Egyesült Államok lakosait a madárinfluenzától megvédô vakcina teljes mennyiségét.

Kommentár

Az országos rendôrparancsnokság éves beszámolója nem volt az eddigi évekhez hasonlóan "sima". Eddig úgy történt az ilyesmi – országos vagy megyei szinten –, hogy a fôparancsnok gyorsan elhadart egy, rengeteg számadatot tartalmazó statisztikát, kérdés nem volt, s azzal egy évre "letudták" a dolgot.

A minapi eseményen részt vett az államfô és a miniszterelnök is. Ez a tény önmagában nem volna szenzáció, mert fontos ugye, hogy a hatalom legnagyobbjai odafigyeljenek a bûnözés helyzetére. Ami miatt mégis érdemes megemlíteni a dolgot, az az, hogy ezen a találkozón mind Tariceanu, mind pedig Basescu azt javasolta, hogy, úgymond, bôvítsék a bûnüldözô szervek hatáskörét. Példának okáért úgy, hogy a gyanúsítottakat a jelenlegi hatályos törvényekben elôírt 24 órával szemben legalább 72 órára ôrizetbe vehessék.

Az ötlet "természetesen" az ötletekben sohasem szûkölködô elnök agyából pattant ki, mint Pallasz Athéné Zeusz koponyájából.

Mondhatnánk, hogy jaj de jó, hiszen minél kevesebb "bûnözô" van "kint", annál nagyobb a közbiztonság, és a rendôrség minél hosszabb ideig tart valakit "elôzetesben", annál kisebb a lehetôsége, hogy az "ôrizetes" idôközben valamilyen bûntényt követhetne el.

Mondhatnánk! De persze, nem mondjuk, elsôsorban, mert egy "ôrizetes" nem feltétlenül bûnözô, hiszen napirenden vannak a tévedések és visszaélések. Nem szólva az ártatlanság vélelmérôl. Ám amitôl még inkább "vérzik" az államfôi javaslat, az, hogy a dolog ellentmond az alkotmány elôírásainak is. Magyarán, ahhoz, hogy "életbe léptessék" az államfôi javaslatot, alkotmánymódosításra lenne szükség. Ugyanis a jelek szerint az államfô nem tudja, hogy az alaptörvény 23. cikkelye kimondja, hogy "egy személy biztonsága sérthetetlen és az ôrizetbe vétel nem haladhatja meg a 24 órát".

Az államelnök meg is magyarázta a javaslat idôszerûségét. Éspedig azzal, hogy, úgymond, az Európai Unió országaiban egy gyanúsítottat sokkal hosszabb ideig tarthatnak ôrizetben, mint minálunk. Ráadásul, tette hozzá, ha valakit az ország másik felében vettek ôrizetbe, mint ahol azok tartózkodnak, akik ki akarják kérdezni, a hosszabb elôzetes feltétlenül szükségeltetik. Logikus, nemde? Mert, értelmezhetnénk az államfôi ötletet, akkora ez az ország, hogy, ha valaki (a vallató) kénytelen lenne odautazni, ahol valakit (a bûntény elkövetésével gyanúsított személyt) ôrizetbe vettek, legalább 72 órát kellene utaznia – szárazföldön, légi úton, netán hajóval. És ez lenne a helyzet viceversa is: az ôrizetest is csak sok-sok órás úton szállíthatnák esetleg a kikérdezés hely(szín)ére.

Érdekes momentum volt az is, amikor Tariceanu, bizonyára, hogy piros pontot szerezzen az elnöknél, akinek nem nagyon tetszett, hogy "a legjobb tíz politikus" toplistáján a múlt év végén a szerény tizedik helyet érte el, lelkesen támogatta a javaslatot, kijelentve, hogy minden olyan jellegû törvénykezdeményezést támogat, amely a rendôri kompetenciák bôvítését célozza meg.

Nos, még ha el is tekintenénk minden egyébtôl, a legmélyebb és legvérzôbb sebe ennek éppen az, amit akarnak. Mert egy jogállamban a rendôrségnek az (lenne) a feladata, hogy megvédje az állampolgárt, nemcsak a bûnözôktôl, de még inkább a rendôrségi visszaélésektôl is. Egy ilyen javaslattal sokkal nagyobb hatalmat adnak az amúgy is még mindig sokszor milíciaként mûködô rendôrségnek. Ha ehhez hozzáadjuk Monica Macoveinek az úgynevezett szervezett tettenérésrôl szóló javaslatát, akkor – jogállamiság és állampolgári biztonság, illetve igazságos igazságszolgáltatás szempontjából – ott állunk, ahol a part szakad.

A legnagyobb disznóság azonban az, hogy a mostanában mindig kéznél levô alibihez folyamodnak országunk nagyjai. Így kívánja az Európai Unió, vagy ez az uniós gyakorlat, mondják, amikor egy-egy népszerûtlen, vagy, mint jelen esetben is történik, egyenesen állampolgár-ellenes intézkedést akarnak bevezetni. Csakhogy: gyenge alibi. Nem vesszük be ezt a maszlagot, mi, ADÓFIZETÔ és VÁLASZTÓpolgárok. Ráadásul az EU sem venné jó néven, ha rá való hivatkozással elôsegítenék az amúgy is kritikusan értékelt belügyet, hogy hatalmukkal visszaélve, akár megjátszott "tettenéréssel", ártatlan embereket vádoljanak meg és vegyenek ôrizetbe. Hosszabb idôre, mint ahogy az alkotmány elôírja.

Meddig kell még nyomorogni a maxitaxi-járatokon? – tolmácsoltuk tegnap olvasóink kérdését Tatár Bélának, a közszállítási vállalat igazgatójának.

Íme a válasza: A Népújság, beiktatásom óta rosszindulatú kérdésekkel bombázott. Többször elmondtam már, most újra hangsúlyozom: a helyi közszállítási vállalat a városi tanács tulajdona. A maxitaxi- járatok menetrendjét, a közszállításban használt gépjármûvek számát a tanács határozta meg. Igaz ugyan, hogy a város vásárolt 20 új autóbuszt, de ezek nem elegendôek ahhoz, hogy a fôbb útvonalakon csak buszok közlekedjenek. Vannak olyan útvonalak, mint például a 27-es maxitaxié, vagy a volt Gecse utcát érintô vonal, amelyek esetében indokolt a kisbusz használata. Változtatni a menetrenden csak a városi tanács tud. Ha akar. Máskülönben, aki nem akar nyomorogni a maxitaxikon, az várja meg az autóbuszokat, hiszen a fôbb útvonalakon mindkét utazási lehetôséget felkínáljuk az utazóknak – nyilatkozta Tatár Béla.

– Elsô számú feladat Románia 2007-es európai uniós integrációja – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes kedden a Franciaország külügyi bizottsági tagjaival folytatott bukaresti megbeszélésen.

A miniszterelnök-helyettes tájékoztatta a Hervé de la Charette külügyi bizottsági alelnök vezette küldöttséget arról, hogy Románia mindent megtesz a vállalt feladatok teljesítése érdekében. A korrupcióellenes harc, a határátkelés szigorítása, az igazságszolgáltatás reformja továbbra is a kormány legfontosabb feladatai közé tartozik – szögezte le.

Markó Béla azt is elmondta, a romániai magyar közösségnek sajátos érdeke, hogy Románia mielôbb az EU tagja legyen, hisz ezáltal ugyanahhoz a gazdasági-politikai intézményrendszerhez fog tartozni, mint Magyarország. Tájékoztatta a francia küldöttséget arról is, hogy a kisebbségvédelem terén milyen intézkedések történtek az elmúlt idôszakban, de beszámolt a kisebbségi törvénytervezet körül kialakult áldatlan helyzetrôl is.

A francia küldöttség méltányolta az RMDSZ szerepét a kormányban, mely szerintük példaértékûnek tekinthetô. Ami pedig Románia integrációját illeti, véleményük szerint kevés a valószínûsége annak, hogy halasszák a csatlakozás idôpontját.

Az év elsô sajtótájékoztatóján Lokodi Edit megyei tanácselnök és Fratean Alexandru alelnök tömör mérleget vontak a 2005-ös évrôl és a 2006-os évi tervekrôl beszéltek. Az elmúlt évet "jónak" minôsítették, az idei pedig "kihívást" jelent az infrastrukturális beruházásokat illetôen.

– Nagyon jónak nem, de jónak minôsíthetjük az elmúlt évet a megyei önkormányzat teljesítménye szempontjából – jelentette ki Lokodi Edit, arra utalva, hogy tavaly sikerült végre befejezni néhány, évekkel korábban megkezdett tervet, köztük a nyárádtôi ipari parkot valamint a repülôteret. Az év végére elkészült az árvízkárok felszámolására vonatkozó minden munkálat, 95 milliárd lej értékben, a megyei tanács szakemberei át is vették ezeket.

A 2006-os év az infrastruktúra fejlesztése szempontjából lesz kihívás. A megyei tanács jelentôs összegeket fordít e célra: 90 milliárd lejt, illetve az osztrák Dexia banktól felvett 160 milliárd lejt a legfontosabb megyei utak javítására. A bankkal a szerzôdést tegnap írták alá, a 20 évre felvett kölcsönbôl mintegy 200 kilométernyi megyei utat tesznek rendbe. Fratean Alexandru hozzátette: azon utak esetében, ahol talajcsuszamlások vannak, más pénzalapokat próbálnak felhajtani, hiszen csak a csergedi tetôn átvezetô út javítása 100 milliárd lejbe kerülne. Tizennyolc megyei úton van talajcsúszás, a helyzet legsúlyosabb a csergedi, rigmányi és nagysármási utakon.

Lokodi Edit szerint újabb pályázatokat készítenek vízellátási és csatornázási munkálatok finanszírozására, elkezdik a hátrányos helyzetû felnôtt személyek gondozását ellátó intézmények átalakítását és elemzik a megyei önkormányzat hatáskörébe tartozó kulturális intézmények tevékenységét. Gondot jelent a helyiségek hiánya, például a Maros Mûvészegyüttes esetében, hiszen az eddig használt próbateremrôl a Seracom cég magánosítása miatt az együttesnek le kell mondania.

Az új évben sincs környezetkímélô hulladéktelepe a megyének, mivel a beruházó olasz cég, az Agenda 21 nem fejezte be az eredetileg novemberi határidôvel leszerzôdött munkálatokat. Lokodi Edit kijelentette: tavaly, a munkálatok lassúsága miatt haladékot kapott a cég 2006 májusig, de azóta sem jelentkezett az újabb ütemtervvel. Ennek bemutatására szólította fel tegnap a tanács elnöke a kivitelezôt, kérve, hogy a májusi határidôt tartalmazó ütemterv kiegészítô iratként a szerzôdés része legyen. Ha ez nem történik meg, jogi úton járnak el a beruházó ellen, ami a szerzôdés felbontásáig vezethet. A Népújság kérdésére a tanácselnök kijelentette, hogy az eredeti ütemtervhez képest mintegy 30 százalékra becsüli a Nyárádtô mellett megépülô hulladéktelep kialakítása érdekében elvégzett munkálatokat, ami nagyon kevés. Kérdésünkre, hogy van-e esély arra, hogy négy hónap alatt elkészüljön a telep, Alexandru Fratean azt válaszolta: mûszakilag kivitelezhetô, ám a cég hozzáállásán múlik. Arra a felvetésre pedig, hogy mire fel a nagy "titkolózás" a hulladéktelep színhelyén, hiszen a bejáratnál tovább nem juthattunk el akkor, amikor fotózni szerettünk volna, Alexandru Fratean úgy nyilatkozott, hogy "a pénz az övék, a munkálatokat ôk végzik, a szabályokat is ôk állítják fel", Lokodi Edit pedig kijelentette, hogy bármikor elkíséri a sajtó képviselôit, ha a színhelyen szeretnének riportot készíteni.

Helyzetjelentés Storylandrôl

Nem szoláriumban barnult, széles karimájú kalapos férfiak. Tiszták, gondozottak, jól öltözöttek. Fôtéri utcasarkon vitatkoznak, harsányan, süketek által is jól kivehetôen. Nem ittasok, nincsenek ajzószerek hatása alatt. Polgártársaink ezen reményteljesen szaporodó rétege dicséretesen ôrizkedik a drogoktól. Számomra ismeretlen szópárbajuk tárgya, a nyitómeneteket követôen érkeztem csupán hallóközelbe. Argumentumtáruk javát már elpufogtatták, már csak egy-egy adujuk van fejben-nyelvhegyen, a kapitális sértés: "te te, normális!" süvít el fülem mögött türelmetlenebbikük utolsó érve. Felkapja erre másikuk is a vizet: "mit, hé, kapnád be! Én vagyok normális? Te vagy normális!". Ezzel, a hármas sípszót helyettesítô replikával elül a disputa. Patthelyzet lévén, lehetetlen gyôztest hirdetnem. Szerencsémre ezúttal nincs is döntnöki megbízatásom. Pedig a bajvívók "elszólásaiért" jómagam is érzek némi felelôsséget. Kezdô népnevelôként, földrajzi determináltságom mián, közel egy évtizedig toporzékoltam rókalyukak kijáratánál, vakondtúrások szélén váratlanul utamba tévedt hôseim elôdeinek, utódainak beiskolázása végett. Ha voltak is részleges sikerélményeim okításukban, mire a normalitás kritériumrendszerének ismertetéséig eljutottam volna a tananyagban, többnyire továbbillantak. Kárukra, hasznukra? Erre a kérdésre tán csak a Legfelsôbb Bíróság és Semmítôszék fogalmazhatna meg fellebbezhetetlen szentenciát.

A baj az, hogy számunkra, a kötelezô, esetleg szabadon választott iskolai osztályokat több-kevesebb rössel, meggyôzôdéssel, hozzáállással elvégzô sok milliók számára is, napról napra nehezebbé válik disztingválni normális és "normális" között. Mivel a kalendárium ilyenkor, szezonzáráskor összegzésre sarkall, miért ne példálózhatnánk néhány röpke reflexió erejéig? Jó éve már, hogy – többségi morfondírra – abroszt cseréltünk a hazai belpolitika terülj-terülj asztalkáján. A terítékek enyhén jobbra tolódtak, a séfek az újonnan kialakított algoritmusok arányában kicserélôdtek, a fizetôpincéreket felmondatták, ha nem voltak hajlandóak libériát váltani, a pikolók s a mosogatólányok mosolyretusálások árán maradhattak helyükön. A menü majd semmit nem változott. A leves ugyanolyan híg, mint annak elôtte, a mártás ízetlen, a mócsing nem vált színhússá az abonánsok tányérjaiban. A politikum és az ökonomikum ugyanúgy babusgatja egymást a szeparékban, a lábjátékok nem szelídültek az asztal alatt, a kurvákat nagyrészt leszázalékolták, de a bútorzat maradt. Persze a kisemmizettek sem szorulnak munkanélküli-segélyre. Az asztalterítôk visszáján ott éktelenkednek az elôzô ciklusok foltjai. Senkinek nem állt érdekében Vanish-kúrára fogni ôket. Kár drága mosószerekre költeni az összeharácsolt milliárdokat. Pedig a fô közjogi méltóságok önszántú vagyonbevallásai szerint nyögve-nyögnek súlyuk alatt a folyószámlák.

A törvényhozás fizetési listáin egyetlen bejegyzett név mellôl sem hiányoznak a birtokba vételt igazoló aláírások. Lázasan folyik a munka a T. Házban, szorgoskodnak a honatyák, fajra, nemre, ideológiára, vallásra való tekintet nélkül. Munkájukról híven tudósít a Hivatalos Közlöny. Verejtéküket gondosan letörlik, kiötlött törvényeik végrehajtását másra bízzák. Az már nem az ô dolguk. Így tûnhet el a gyógyszertörvények szövevényeiben a kedvezményezett elixír tévedhet el a restitúciós intézkedések útvesztôjében a valós birtokba helyezés, mehet nyugton füstbe társadalmunk legkompaktabb rétegének, a nyugdíjasoknak az anyagi rehabilitációja (a parlament kiváltságosai azért ne dôljenek kardjukba!), moshatók át, aktív purgókezelést követôen, elkötelezetlenekké azon fô- és alispánok (tisztelet a három megyényi kivételnek!) akik éppen pártállásuk következtében csöppentek funkcióba, odázhatók Armaggeddon földre szállásáig az egészségügy, az igazságügy és a tanügy radikális reformjai, a korrupció fejritkítása. Traian a tengerész, hajóját nem éri vész, míg a kisebbségek jogállásáról szóló törvény nincs kész. Össznépi érdek, hogy maradjon csak a Gospodina üzlethálózat által forgalmazható formában. Semiprepárátként.

Mi, az 5 %-ra taksált közösségünkön belül, pártosodunk. Osztódunk, Jenô atya tanításai szerint. Elszántan, konokul. Fejjel elôre ostromoljuk a minket minden oldalról körülvevô tûzfalakat. Mit számít egyeseknek egy kukujjal több a homlokukon? Mért ne adaptálnánk a Gyertyán és Zorbán címû opera buffát hazai színpadokra is? Legfeljebb belebukunk. Minden színtársulatnak kell számolnia ennyi rizikóval.

Hogyan is végszavazott a búcsú pillanatában Gabi? "Kapjátok be!" Az az érzésem, engedelmeskedünk neki. Elvégre mindnyájan normálisként vagyunk nyilvántartva.

Balogh Dénes 72 évesen, 2005. december 10-én távozott az élôk sorából. Ôrá emlékezik barátja és kollégája a népi együttesben, a rigmusairól híres mûsorvezetô énekes, Széllyes Sándor.

– Amikor Balogh Dénes az együtteshez jött, emlékszem, alsóboldog-falvi gyerek volt, posztónadrágban, csizmában, falusian, rendesen, szép, nagydarab ember volt. Mint mindenki más, ô is a kórusban kezdte, minden szólista ott kezdte el, kivéve Tóth Erzsébetet, aki már úgy jött hozzánk, színi akadémiával a "háta mögött", azt sem tudtam soha megérteni, hogy lehet uram, hogy abból a színházból, ahol kikkel is játszott? Kôszegi Margittal, Borovszky Oszkárral, Szabó Ernôvel, ezekkel a nagy mûvészekkel – onnan eljött az együtteshez. Szóval ott kezdte a kórussal ô is, aztán kialakult egy olyan dolog, hogy a nagy mûsorainkba nem kellett csak egy szólista, elég volt Tóth Erzsébet, másnak nem volt sok keresnivalója abban az idôben, aztán elkezdtük a falvakat járni, Brassótól egészen fel Szatmárnémetiig, Máramarosszigetig, minden magyar falut felkerestünk, ahol legalább egy zsebkendônyi színpad volt, hogy két pár, három pár felállhasson, és kiválasztottak egypár embert, akik énekeljenek, mert énekes kellett. Itt jegyzem meg, hogy ma már nem kell énekes az együtteseknél, se a csíkiaknál, mind kirúgták ôket, se a szentgyörgyieknél, a vásárhelyieknél még van egy, Kásler Magda – de – (Hofi modorában) most már nem köll, tudod... Nem tudom, mért nem kell az énekes, a közönségnek kellett, nyilvánvaló, szerették a táncot is, de az éneket is. Dénest akkor beállítottuk a színpadra, nem kell mondjam, hogy a lányok és az asszonyok haltak meg érte, derék férfiember volt, a hangja is jó volt, vágta, bombasikere volt.

Nem kizárólag az otthonról hozott örökségre hagyatkozott, mert az együttesnél nekünk minden héten volt háromszor szolfézsóránk Szász Károly tanár úrral, megtanultunk kottát olvasni. Balogh Dénes tehát olvasta a kottát, és ha odaadtak neki egy nótát, azt ô megtanulta. Hiszen a kórusban énekelt sokáig. Én is sokáig, amíg aztán csak kiemeltek és szólistát csináltak belôlem is, habár én gyakorlatilag már szólista voltam tíz éve.

Dénesnek nagy sikere volt, szerették az asszonyok, ô is szerette ôket meg a jó bort, nagyon jó barát volt, le a kalappal, nem volt soha problémánk, ma úgy mondanánk, benne volt az alkatában, a székely vérében, amint bejött a színpadra, az már fél siker volt, utána jött a többi, a szilaj dalok. Nagyon szerettem vele járni, késôbb átkerült egy másik csoportba, mert igen sokan voltunk ott, Tóth Erzsébet is, én is, szerénytelenség, de oda is kellett valaki nagy név, és Dénest áttették a másik csoportba, de egyszer-egyszer azért összejöttünk, emlékszem, Baróton például óriási "menetek" voltak, aztán hát az egész Erdélyt bejártuk. Szarvady Gyula volt a karmester, olyan helyekre vitt el bennünket, szûz helyekre, ahol a világon soha senki, ejsze azóta se, senki nem járt.

Az együttes a tengerparton is turnézott, kis nyári lakokba helyeztek el, afféle kabanákba, hát rövid volt Dénesnek, nyilvánvaló, a lába kívül maradt az ajtón, ô ezt nem bírta, másnap-harmadnap szállodába kellett menjünk...

Köztudomású, hogy nem nagyon tudott románul. Fantasztikus helyzetekbe került. Bement az üzletbe, fahéjat akart venni, ez náluk odahaza "fahaj", és azt mondja, "pom de pör", lefordította magának külön a fát, külön a hajat, s egybekombinálta. Sokáig mondtuk neki pomdepör, voltak ilyen találmányai, marha jókat tudott mondani. Mi állandóan "nevelni" akartuk, ha hibát találtunk a beszédében. Egyszer szembejön a buszunkkal a marhacsorda, Dénes rámutat egy tehénre, és felkiált: "Figyeld meg, Sanyikám, mekkora tölgye van!" "Az nem tögy, Dénes, az tôgy..." "Igen, falusiasan. De városiasan: tölgy!" Igazi társasági ember volt.

A szépasszonyokat szerette, a jó bort szerette, az, hogy a házasságban nem volt szerencséje, más kérdés. De nem voltak nagyobb gondjai. Nem vettem észre rajta, hogy rácsavarodna vagy valami. Mikor beteg volt a fia, akkor valóban búsult nagyon, de azért a színpadon pontosan úgy dolgozott, mintha az nem is volna. Az nem érdekli a közönséget, általában ez volt nálunk a jelszó, nem érdekli a közönséget, hogy kinek milyen nyomorúsága van – egyszóval igazi jó haver, barát volt, amit akarsz. Teljes életet élt.

Nagyon jó gyerek volt. Sajnos, az asszonyokkal nem volt szerencséje. Érdekes, hogy éppen neki nem jött be. Az elsô feleségétôl elvált, szép egyetemista fiát baleset érte, elég sokáig szenvedett szegény. Meghalt. Aztán egy szépasszony került, egy idô után otthagyta, Dénes egyes- egyedül maradt végeredményben. Úgyhogy most, mikor meghalt, nem volt senkije, a keresztleánya járt fel hozzá, azért vitték haza Boldogfalvára, mert ott van a fia is eltemetve, voltam a temetésen.

*

Ami a magam pályáját illeti, az is szép volt, ne vitassa tôlünk senki. Végigjártam az országot többször, több tízezer, húszezer, százezer kilométer van mögöttem, végigjártam a világot Dél-Koreától Amerikáig, Amerikában tizenkétszer voltam, mindig visszahívtak, mindig kellett menni, most is mehetnék, de nem bírom, beteg vagyok.

Van videofelvételem ezekrôl az elôadásokról, egyébként semmilyen mûsorom nem maradt meg, vannak szalagok. Megmentettek pár dolgot Zsilaváról. Akkor nem volt olyan könnyû, mint most, hogy csak megnyomok egy gombot, fölveszem, és kész, megmarad. Fekete-fehérben maradt meg ez-az, aztán a televízió is készített filmet. Ma már a tévébe nem fér bele ilyesmi. Szép pályám volt. A legnagyobb elismerés a közönségtôl jött. Kitüntetések meg ezek- azok... Kitüntetést is kaptam, külföldön többet, mint itthon. Emlékszem, a Megéneklünk, Románia fesztiválra mindig megkaptam az érmet, de a "boronzot", csak a bronzot, a többieknek: "arany", "ezüst"... Látták rajtam, hogy utálom, szívembôl, az látszik a színpadon, mikor kiállsz... Mindenki megkapta a kitüntetését, táncosok, énekesek, sorban. Széllyes Sándor megkapta a bronzot rendesen... Azért kaptam más kitüntetést is, például a Rákóczi Szövetségtôl, nagy aranyéremmel, díszoklevéllel, aztán a torontói Orbán Balázs Egyesülettôl, medállal, meg mindennel, amivel jár. Külföldön jobban megbecsültek ebbôl a szempontból. A közönség "díja" azonban sosem maradt el. Fantasztikus sikerélményben volt részünk, Dénesnek is, nekem is, egy dolgot kivéve: meggazdagodni nem lehetett. Volt olyan évünk, hogy háromszáz elôadást tartottunk, én is, Dénes is, a többiek is. De önellátók voltunk. A mostaniakat sajnálom, nem tudnak igazából sehova elmenni, le van vágva a szárnyuk, nem lehet elmenni turnéra, mert olyan drága a szálloda és a többi költség, hogy nem tudod kifizetni. Volt úgy, hogy bejött a közönség, negyvenen tapsoltak, negyvenen voltunk mi is, megvolt a szállásunk. Persze nem negyvenen jöttek, hanem volt olyan, hogy ezerötszázan is. Varsóban meg kétezer- ötszázan. És megvolt a szállás. A mostaniak jószerével ki sem mehetnek a megyébôl. Ez pedig veszteség a népnek. Tudom, hogy a televízió is belemegy, de... És a színházak is, sajnos, így vannak.

Én mért nem tudok elmenni Magyarországra? Ott vannak a gyermekeim, minden. Hiányzik az, hogy a piacon valaki utánam kiáltson: "Sanyi bácsi, jöjjön, tôlem vegyen valamit!" Ott nem ismer senki. Itt? Beülök egy taxiba? "Nem véletlenül...ööö?" "De", mondom, "igen". Ott meg? Alma, kérlek szépen. Egész más Vásárhely. S így volt Dénessel is, mindenütt, akármerre mentünk, ismerték. Hát Torontóban bemegyek egy boltba, még nem tartottunk egyetlen elôadást sem, utánam jöttek, hogy "Nem Széllyes Sándor bácsi?" – Torontóban, egy nagy szupermarketben.

Ma más szelek fújnak, más idôk járnak. Mi annak idején nem tudtuk, hogy ha valamit rosszul csinálunk, az rosszul van, nem volt, aki megmagyarázza, most más szelek járnak. Bejött a táncházas figura, minden, és ez rendjén is van.

A rigmusaim? A lakodalmi rigmusból jönnek. Nem nagy dicsôség, de megcsináltuk. Az a lényeg, hogy rengeteget kacagtak rajta az emberek, és tudod, mit mondott ez a Sékszpír Viliemsz? "Minden jó kacagás egy kihúzott szög a koporsóból." Hát sok embert meggyógyítottam ebbôl a szempontból. Anélkül, hogy túlságosan szerénytelen lennék. Ez így van. Amit megcsináltunk, azt becsülettel és nagy szeretettel csináltuk, és fôleg a közönséggel való kapcsolat, az mindig szoros volt.

Kérdezed, bánom-e, hogy nem lettem költô, a válaszom: nem. Nem feszítettek szépirodalmi ambíciók. Én verset nem írtam, én rigmusokat csináltam, egy karcolatom jelent meg az újságban, az szép volt, az árvíz idején, de aztán nem jutott rá idôm. És lehet, hogy nem is voltam rá elhivatott, hogy ilyesmit csináljak. Én a magam pászmáját vittem.

Jó érzés volt a Marosvásárhelyi Filharmónia által szervezett hagyományos új évi hangversenyünk iránt tanúsított érdeklôdésüket látni.

Hogy a muzsika keltette örömteli, ünnepi hangulatot tovább éltessük, tavaly egy újabb mûvészi megnyilvánulást indítottunk útjára, amely Önöknek köszönhetôen sikeresnek bizonyult. Ez bátorított fel arra, hogy folytatva a kezdeményezést az idén is megrendezzük a szilveszterutó rendkívüli hangversenyeit, azzal a szándékkal, hogy tartós és értékes eseményévé váljon városunk mûvészeti életének.

A múlt heti, Shinya Ozaki mester által vezényelt két új évi koncertünk után újra meghívjuk Önöket, legyenek a csütörtökön, január 12-én valamint pénteken, 13-án Horea Andreescu, az egyik legkimagaslóbb karmesteregyéniség által vezényelt hangversenyeken megszólaló nagyszerû alkotások részesei. Úgy gondoltuk, kellemes emlékeket ébreszt Önökben Doina Scripcaru énekesnô elôadása, aki most az opera és az operett "gyöngyszemeivel" szórakoztat.

Megköszönve kivételes figyelmüket, amellyel minden esztendô elején megtisztelnek bennünket, felhívást intézünk Önökhöz: legyenek és maradjanak a rendszeresen, hétrôl hétre megrendezett hangversenyeink látogatói, mi pedig ígérjük, hogy mindannyiszor jó zenével várjuk önöket. Mert ha igaz, hogy a muzsika lényünk teljességének része, mi más igazolná az Állami Filharmónia létjogosultságát, mint a zenemûvészeti remekmûvek magas szintû tolmácsolásának biztosítása.

Kívánunk Önöknek egy igen gazdag, békés, boldog új esztendôt.

Tisztelettel

Tisztelt Népújság szerkesztôség!

Néhány hete közölték egy cikkemet, ami a román nyelv használatát taglalta az erdélyi magyar közösségek esetén. Annak ellenére, hogy nem tartózkodom Erdélyben, sok kedves barát és ismerôs levele megtalált ezzel kapcsolatosan. Sokan gratuláltak, sokan megvádoltak, míg mások felhívták a figyelmemet, hogy akár félre is értelmezhetô az, amit mondtam és írtam. Nos, ezért ragadtam "billentyût" újra.

Sokan vádolhatnának azzal, hogy írásom nem volt hazafias megnyilvánulás, hisz akár megalkuvásnak is tekinthetô. Biztosíthatom önöket, hogy nem az.

Ma már demokratikus törvények védik nyelvünket, annak használatát és egész kisebbségi létünket. Legalábbis honatyáink így nevezik ôket, habár errôl még sokat lehetne értekezni. Ez rendben is volna, de ne feledjük el, hogy Románia állampolgárai vagyunk, és a román anyanyelvû polgároknak nem kötelességük megtanulni magyarul. És ez nemcsak Romániában van így, hanem külföldön is. Franciaország túlnyomó része is csak udvarias franciával kedveskedik, még akkor is, ha hozzá angolul szólnak, és a magyarral ellentétben az angol nyelv teljes mértékû elsôbbséget élvez, ez ma már tény. Néhányan megpróbálnak megtanulni angolul, de már annál kevesebben vannak itt, akik szívesen tanulnak németül. Ennek okát a szomszédság, de inkább a múlt században viselt háborúk mélyén kell keresni. Ilyen körülmények között ne is várjuk el honfitársainktól, hogy ôk netán magyarul tanuljanak. A sérelmeket mindkét részrôl nehéz feledni, de ez nem lehet az oka annak, hogy ne sajátítsunk el egy nyelvet, netán egy kultúrát. Sajnos, Erdély lakosságára lebontva meg mindig elenyészô azon román anyanyelvûek száma, akik (jól) beszélnek magyarul. Így nem is tudják sosem megérteni, hogy mi mit érzünk, mit akarunk, milyen a kultúránk és milyenek vagyunk. Hogy ezt az ûrt áthidaljuk, nekünk kell elmagyaráznunk a többség nyelvén, hogy kik is vagyunk, mit is akarunk és ez komoly nyelvtudást igényel.

Manapság Franciaországban nagyon nagy a muzulmán bevándorlók száma. Fôleg elsô és második generációs bevándorlók gyerekei azok, akik az elmúlt hetekben gyújtogattak Párizs különbözô külvárosaiban, amit manapság gettónak nevezünk. Ezek nagy része francia állampolgár, akiknek anyanyelve nem francia, és íme máris diszkrimináció áldozataivá válnak a nyelvük, a vallásuk és nem utolsósorban a bôrük színe miatt. Aki jól beszél franciául, annak sokkal több az esélye boldogulni. Ez az aranyszabály. Azzal, hogy csak magyar környezetben élünk és boldogulunk, az sok jóra nem vezet, legalábbis hosszú távon biztosan nem. Saját magunkat szigeteljük el a többségtôl, vagyis önkezûleg fojtjuk meg saját magunkat. A zárt rendszerek sosem vezettek jóra és csak degenerálódáshoz vezetnek.

Sajnos, mindig leragadunk ennél a már elcsépelt román–magyar, magyar–román konfliktusnál. Lépjünk túl ezen, mert megváltoztatni semmit sem tudunk és nem is kell. Nagyon fontosnak tartom, hogy a mai erdélyi magyar fiatalok mindenike jól beszéljen románul, hisz a többség román anyanyelvû, és itthon boldogulni csak úgy lehet, ha mesterien mûveljük ezt a nyelvet is. Minden nyelv ismerete csak gazdagabbá tesz. Ha versenyképesek akarunk maradni itt, Erdélyben, akkor azonos szinten kell beszélnünk a román nyelvet a román anyanyelvû vetélytársainkkal, és csak ezután számíthatunk esélyegyenlôségre.

Használjuk ki a nyelveket annak érdekében, hogy egy közös Európa büszke polgárai lehessünk majd egykoron. Szerintem egy mai modern európai polgárnak anyanyelve mellett legalább két nemzetközi forgalomnak örvendô nyelvet kellene még beszélnie, hisz a határok eltörlésével a szabad információáramlásból csak az részesül, aki képes lesz megérteni azt.

Szívélyes üdvözlettel,

Vajda Szilárd, Nancy, Franciaország

Szerk. megj.: Várjuk olvasóink további írásait "nyelvügyben", akár itthonról, akár külföldrôl. Helyzetünk nem azonos a bevándorlókéval, hiszen szülôföldünkön élünk, ahol joggal várjuk el, hogy a közintézmények, köztük az egészségügyiek, az emberiesség elemi szabályait is betartva, nyelvi szempontból számunkra, magyarul beszélô adófizetô állampolgárok számára is megfelelôen mûködjenek. Panaszosaink nem azt rótták fel, hogy nincsenek magyar nyelvû kórházfeliratok, eligazítók – bár ezek jelzésértékûek! –, hanem azt, hogy egyfajta ellenszenvvel kezelik ôket, ha bajban lévén anyanyelvükön kívánják megértetni magukat. Mellesleg milyen orvos az, aki meg sem próbálja megérteni a páciensét?

Néhány hete Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter új vezetôséget nevezett ki a megyei sürgôsségi kórház élére is. A szaktárca vezetôjének állítása szerint merész szavai miatt esett a választás dr. Baila Lucian intenzív terápia szakos fôorvosra, a MOGYE tanársegédjére.

– A volt vezetôség leváltásának okát a rossz menedzsmentben jelölte meg az egészségügyi miniszter. A kinevezése óta eltelt idôszakban beigazolódnak-e ezek a kifogások? – kérdeztük az igazgatótól.

– Jelenleg még folyamatban van a belsô számviteli ellenôrzés, ami valószínûleg január végére készül el. Eddigi észrevételeink szerint a kórház adminisztrálásában sok a "gyenge pont". Kezdetleges módszereket használtak az ügyvitel és a nyilvántartás terén, amit nehéz lesz egybôl helyrehozni, mivel meg kell találnunk az ehhez szükséges anyagi forrásokat.

– A korrupció emlegetése is napirenden van, lehet-e bizonyítani ilyent a megyei kórház esetében?

– Errôl kockázatos lenne most nyilatkozni, a döntéshozatal pedig az igazságügyi szervek feladata. Eddigi tapasztalataink alapján észlelhetôk bizonyos tendenciák, de kimondani, hogy korrupcióról van szó, ez óriási különbséget jelent. Mindezekre pontosabban a belsô ellenôrzés lezárultával derülhet fény.

– Kinevezésekor meglepetésszerûnek nevezte a miniszter döntését, azóta kidolgozott-e egy átfogó tervet a kórház irányítására, ami lehetôvé teszi az adósságokból való kilábalást és az intézmény egészének az átalakítását?

– Elsôrendû feladatomnak tekintem, hogy a lehetô legkorszerûbb felszereléssel lássuk el a kórházat a kulcsfontosságú területeken, például a mûtôkben és az intenzív terápiai osztályon. Ezen túl hasonlóan fontosnak tartom a kórház számítógépes rendszerének a kialakítását, amely nélkül elképzelhetetlen az elôrelépés. Ezt megkezdték ugyan, de még hiányos a hálózat, ami egy egész sor mûködésbeli zavarhoz vezet. Orvosolni kell a krónikus személyzethiányt, többek között azt is, hogy egy ekkora intézménynek nem volt informatikusa.

– A miniszterrel való megbeszélés idején az önkényeskedô klinikavezetô egyetemi tanárok ellen foglalt állást. A szóbeszéd szerint egyeseknek a leváltására készül?

– A klinikavezetôk kinevezése egyelôre nem tartozik a kórházigazgató hatáskörébe. Az elképzelés az, hogy a klinikák élén menedzserek álljanak (ami egy külön mesterség), akikkel a kórház vezetôsége alszerzôdést ír alá, és akik kezdetben gazdasági- pénzügyi tanácsokat nyújtanak. Ez egyébként egy újonnan létesítendô szakszolgálat feladata lesz, amely a költségvetés elfogadását követôen külön is kijelöli a klinikák pénzügyi mozgásterét.

– A költségvetést említette, lehet-e számítani arra, hogy a megyei sürgôsségi kórház az igényeknek megfelelô pénzösszegbôl gazdálkodhasson 2006-ban?

– Reménykedünk, hogy emelkedni fog a homogén betegségcsoportok (DRG) esetében megszabott összeg, és megszûnik az a különbség, hogy az ország azonos rangú kórházai, különösen a bukaresti kórházak indokolatlanul magasabb összeget kapjanak a biztosítási pénztártól, mint a többi hasonló színvonalú egység.

– A volt vezetôség azt kifogásolta, hogy az adósság egy része onnan származik, hogy a kórház több beteget volt kénytelen ellátni, mint amennyire szerzôdést kötött vele a biztosítási pénztár.

– Hamis állításról van szó, a biztosító ugyanis minden elvégzett szolgáltatásért fizetett. Nagyon fontosnak tartom a regionális kórházak létrehozását, ami a marosvásárhelyi intézmény méltányos besorolását is lehetôvé tenné. Ugyanakkor megoldást jelentene a túlterhelés elkerülésére is.

– Ha már a regionális kórházról esett szó, megvalósul-e az a terv, amely a görög kormánytól nyert támogatás segítségével a mai sürgôsségi szolgálat helyén, egy többszintes új szárny felépítésére vonatkozik?

– Ismereteim szerint ezt a beruházást jóváhagyták, s a kormány is részt vállal egy, az európai követelményeknek megfelelô sürgôsségi szárny építésében, amelyhez valószínû a tavasszal kezdünk hozzá.

– Ismeretes a kórházi hulladék megsemmisítését végzô hamvasztó valamint a mosoda állapota. Lesz-e változás ezen a téren?

– Kormányhatározat van arra, hogy 2007-ig korszerû hamvasztó épül, és megsürgettük a tervet a mosoda, valamint a konyha felújítására, amihez azonban meg kell még találnunk az anyagi forrásokat.

– Személyzeti vonalon számíthatunk-e változásokra?

– A költségvetési intézmények nagy problémája, hogy nem vezethetôk szabályos menedzseri terv szerint, mivel az érvényben levô törvényes elôírások nem teszik lehetôvé, hogy az elvégzett munka minôsége és mennyisége alapján bérezzük a személyzetet. Reméljük, hogy a miniszter által kezdeményezett törvénycsomag nyomán ez a gyakorlat változni fog. Ezt valójában egy kezdetnek kell tekintenünk, amit hasonló elveken alapuló törvények követnek majd.

Miután egy jó évtizede szinte megszoktuk az ártámogatott gyógyszerek körüli állandó hercehurcát, úgy tûnik, hogy a 2006-os év kellemes meglepetéseket tartogat a gyógyszerre szoruló személyeknek, nyilvánvalóan azon személyekre gondolok, akik valamilyen formában biztosított státuszban vannak egészségügyi szempontból.

A 2005-ös év is relatív jónak nevezhetô ilyen szempontból, ami fôleg annak köszönhetô, hogy megyénkben a biztosítóház korrekt kritériumok alapján osztotta szét a pénzalapokat a gyógyszertárak között, és emiatt az adott feltételekhez képest elég folyamatos volt a gyógyszerkiadás.

Van egypár lényeges dolog, amit a betegeknek nem árt azért tudni ezen a téren. A tavalyi rendelet értelmében az orvosok az ártámogatott receptekre a gyógyszer hatóanyagát kötelesek felírni, akkor merülnek fel a nézeteltérések, amikor azonos hatóanyagú, azonos koncentrációjú és azonos formájú gyógyszerbôl több gyártól származó képviselô létezik. Ilyenkor a betegnek joga van a gyógyszertárban a legolcsóbb képviselôt kérni, ezt nevezzük referenciaárnak, ami azt jelenti, hogy a beteg ezen gyógyszerek estében a recepttôl függôen valósan 50, 90 vagy 100%-os kedvezménnyel kapja meg a gyógyszert. A gyógyszerek esetében nem érvényes feltétlenül az az érvelés, hogy olcsó gyógyszer rossz gyógyszer, ennek ellenére a saját tapasztalatomból elmondhatom, hogy olyan esetek vannak, amikor a drágább gyógyszer valójában felülmúlja az olcsóbb vetélytársát, viszont olyan esetek is vannak, amikor az olcsóbb gyógyszer felülmúlja vagy maximálisan megközelíti a legdrágább képviselô hatékonyságát. Az elôbbi összehasonlítást azonos hatóanyagú gyógyszerek különbözô gyártótól származó képviselôire értettem. Ha a betegnek a drágább gyógyszerben van bizalma, vagy ahogy konyhai nyelven szokták mondani a betegek: "Azt szoktam meg!", ebben a esetben a betegek a rájuk háruló recepttôl függô (fél ár, 10%-os vagy ingyenes) reális költség mellett ki kell fizessék még pluszban a drága és olcsó képviselô közötti árkülönbséget is, egy olyan árkülönbséget, ami leggyakrabban százezres nagyságrendû, de milliós nagyságrendû is lehet (régi lejben természetesen). Ezért nagyon fontos, hogy aki a drága képviselôt nem tudja megengedni magának, az ahelyett, hogy lemondjon a gyógyszereirôl, vagy, hogy csak hébe-hóba vegye azokat, inkább kérje a gyógyszertárban az azonos hatóanyagú, de olcsóbb képviselôjû gyógyszert, mert egy kezelésben a folytonosság alapvetô, inkább olcsóbb gyógyszert szedjünk folyamatosan az orvos által elôírt dózisban, mint egy drágább gyógyszert rendszertelenül.

A jó hír 2006-ra az, hogy úgy tûnik, nagyobb pénzalapot kapnak a patikák, és reményeink szerint folytonosság lesz az ártámogatott gyógyszerek kiadásában, a betegek nem kell majd futkossanak egyik patikából a másikba, vagy egyik helységbôl a másikba, amikor ki akarják váltani a receptjüket. Ez az állapot kedvezô alap a patikák közötti korrekt konkurencia kialakulására, a betegnek joga van és most már lehetôsége is lesz megválasztani gyógyszertárát, és nagyon sokat fog számítani a gyógyszertárban levô személyzet hozzáállása a beteghez. Bizonyos szituációkban az orvosnak joga van egy adott készítményt ajánlani a betegének, még akkor is, ha ez nem a legolcsóbb képviselô a sorból, ilyenkor megkérjük az orvost, hogy a gyógyszer gyári nevét a beteg egészségügyi könyvébe írja be, és ebben az esetben azt a gyógyszert fogjuk kiadni, nyilván csak akkor, ha a beteg anyagilag megengedheti magának, hogy a drágább képviselôt kifizesse. Fontos továbbá, hogy olyan esetekben, amikor egy adott hatóanyag azonos koncentrációban, de különbözô gyógyszerformákban létezik (pl. Pentoxi Retard 400 mg-os filmtabletta és Trental 400 mg-os drazsé), az orvos a hatóanyagon és koncentráción kívül a gyógyszerformát is felírja, hogy elkerüljük az esetleges félreértéseket.

Kívánom, hogy a 2006-os év egy egészségesebb év legyen, fektessünk nagyobb hangsúlyt a prevencióra és arra törekedjünk mindannyian, hogy kevesebb beteg legyen. Jó példa erre Kína, ahol az orvosokat akkor fizetik jobban, ha kevés a beteg, nálunk sajnos morbidul hangzik, de minél több a beteg, annál jobban megy az orvosoknak és a gyógyszerészeknek is, ezen a mentalitáson kellene változtatni, és nem mindig az a jó orvos, aki a legerôsebb antibiotikumot írja ki startból a betegnek, habár látványos a gyógyulás, de arra is kellene gondolni, hogy mivel gyógyítunk késôbb.

Január 8-án, vasárnap jelentették Bartha Mihálynak, a mezôpaniti polgármesternek, hogy a helybeliek erdeibôl, pontosabban az Ôstér és a Tizedes dûlôkbôl lopják a fát. Szemtanúk szerint aznap mintegy 40 mezôbándi roma nemzetiségû személy 8 szekér fát vágott ki. Ezt a mennyiséget a tettesek elszállították.

A polgármester kezdeményezésére január 9- én, hétfôn összegyûltek a falubeliek és elhatározták, hogy megszervezik a fatolvajok lefülelését. A falusiak a határon át Bánd felé irányultak, míg a polgármester és három rendôr Mezôbergenyén keresztül érkezett a bándi tetôre, így közrefogták a garázdálkodókat. Segítségükre volt még öt ott járôrözô csendôr és a Marosvásárhelyi Erdészeti Felügyelôség képviselôje is.

A polgármester szerint a tûzifatolvajok minden fát letaroltak, mindent, ami kivágható volt, ki is vágtak. A tulajdonosok maradtak a csonkokkal és a puszta területtel. Hétfôn 9 szekér fát koboztak el és 15 romát fogtak el.

A fát beszállították Panitba, a rendôrôrs mellé rakták le, a tetteseket, majd a megkárosított erdôtulajdonosokat azonosították. Három roma nemzetiségû elkövetônek bûnügyi dossziét állítottak össze, hat személyre fejenként 1000 új lej értékû pénzbírságot róttak ki. Az erdôtulajdonos gazdáknak visszaadják a kivágott fát.

Bartha Mihály polgármester szerint az "akciót" addig folytatják, amíg valamennyi elkövetôt kézre nem kerítik, és teljesen megfékezik a falopást a község területén. A polgármester szerkesztôségünkben elmondta, örül annak, hogy végre a falusiak összefogtak az ôket ért károk felszámolásáért.

A hétfôi tettenérés és azonosítás során agresszióra nem került sor.

A bécsi tôzsdén jegyzett, Magyarországon is érdekelt Hirsch Servo gépipari, valamint csomagoló és hôszigetelô anyagokat elôállító karintiai vállalat új üzemet létesít Kolozsváron EPS-szigetelô anyagok gyártására. Az extrudált polisztirol (EPS) megmunkálásával foglalkozó cég termékei – porocell, sztiropor – iránt jelentôsen bôvül a kereslet az energia folyamatos drágulása miatt.

A kolozsvári gyár várhatóan 2006 második felében készül el, de már a tavasszal megkezdik az értékesítést, a magyarországi üzemekbôl szállítanak szigetelô és csomagoló anyagokat.

Romániában a következô években 3 millió eurónyi beruházást tervez az osztrák cég.

A vállalat a tavaly szeptemberrel végzôdött üzleti évben 1,9 millió euróra növelte adózott eredményét az egy évvel korábbi 800 ezerrôl. A cég az idén is jó üzletmenetre számít.

A társaság árbevétele 57,2 millió euróra nôtt az elmúlt üzleti évben az egy évvel korábbi 56,6 millióról.

Az üzemi eredmény 2,4 millió euróra nôtt 2,3 millióról.

A társaság jó üzleti eredményeit nagyrészt kelet-európai beruházásainak köszönheti: 2004-ben 9,5 millió eurót, 2003-ban 5,2 milliót fordítottak beruházásokra. Bôvítették a lengyelországi Wroclawban, illetve Nyíregyházán lévô üzemeiket, és új gyárat építettek Lodzban. Ezzel az EPS- megmunkáló kapacitás évi 15 ezer tonnára nôtt 10 ezerrôl.

A cég Magyarországon védô- szállító csomagolási termékeket és szigetelô anyagokat állít elô.

Több száz Elvis Presley-ereklyét árvereztek el a múlt hét végén a kaliforniai Beverly Hillsben egy megszállott gyûjtô kollekciójából, hogy volt tulajdonosuk visszakapja szerelmét. Jim Curtin több mint 30 éven át gyûjtötte a rock and roll királyának ruháit, használati tárgyait, lemezeit és más emlékeit. Annak idején többször is személyesen találkozott Elvisszel. A nagy rajongót Presley 1974-ben maga lepte meg egy fehér színpadi ruhájával. Curtin késôbb több könyvet is írt róla, sôt, Elvis-imitátorként is fellépett Amerika-szerte. Szenvedélye már olyan méreteket kezdett ölteni, hogy szinte minden érdeklôdését lekötötte és barátnôje ultimátumot adott neki: "Vagy megszabadulsz Elvistôl, vagy én foglak elhagyni".

És mire képes a szerelem: Curtin rászánta magát, hogy megbízza a Regency-Superior aukciós házat az ereklyék elárverezésére. A cég több mint 600 dobozt szállított el a rajongó philadelphiai házából. Az interneten keresztüli licitálás azonban sikeresnek bizonyult: Elvis egyik színpadi ruháját 125 ezer, egy másikat 50 ezer dollárért vettek meg. De még olyan vásárló is akadt, aki képes volt 19 ezer dollárt adni két jegyért, amivel 1956-ban be lehetett jutni a legendás Ed Sullivan Show-ba Elvis elsô televíziós fellépésére. Az árverési tárgyak között szerepelnek azok a mandzsettagombok is, amelyeket Elvis Richard Nixon elnöktôl kapott, amikor az 1970-es évek elején a Fehér Ház a rocksztárt akarta megtenni a kábítószer-ellenes harc frontemberének.

Az árverés kedden zárult le. A szervezôk szerint a bevétel elérheti a 2 millió dollárt is.

A viking hadvezérek aligha járkálhattak rangrejtve alárendeltjeik között, hiszen kilétüket elárult(hat)a mosolyuk.

A felfedezés Caroline Arcini, a svéd Nemzeti Örökség Tanácsa munkatársának köszönhetô, aki 557 viking csontvázat vizsgált meg. Mint kiderült, sokuk felsô metszôfogain mély, valamilyen éles tárggyal ejtett rovátkák láthatók.

A megkülönböztetô jelzés kizárólag férficsontvázakon található, amelyeknek körülbelül tíz százaléka viselte a megjelölést – két, esetleg három bemetszést. Arcini feltételezése szerint a rovátkák viselôje katonai rangját jelezték, nem lehet azonban annak a lehetôségét sem kizárni, hogy törzsi hovatartozásról vagy társadalmi rangról voltak hivatottak tanúskodni.

A férfiak többsége, akiknek megjelölték metszôfogait, fiatalkorban hunyt el, ám csontvázukon semmiféle sebesülésre utaló jelet nem találtak. Mindez viszont ellentmond annak, hogy hadvezérek vagy parancsnokok voltak, elvégre a tisztséghez harci tapasztalat is elôfeltétel lehetett, a tapasztalatszerzés pedig sebesülésekkel, csonttörésekkel járhatott.

Csak a rovaroké valódi szárny, a madaraké valójában módosult láb. Van állatfaj, ahol a hím az igazi szülô, és más furcsaságokat is rejt az állatok világa.

Csak három állat van, amely a fejének elfordítása nélkül is látja a háta mögötti területet: a nyúl, a papagáj és a kaméleon. A kaméleon mindemellett színének változtatásával (mimikri) tökéletesen képes beleolvadni a környezetébe.

A szülôi egyenjogúság példaképei a csikóhalak, ahol a hím egyed lesz "terhes", és ô "szüli" meg az utódokat. Egyes békafajok a hátukon cipelik apró ebihal kicsinyeiket, majd a fa tetején élô növényfaj levelében lévô kis "tavacskába" rejtik el ôket, így gondoskodnak róluk.

A madarak (gólya, vadliba, fecske, galamb) vándorlásuk során a Nap, a csillagok, és a Föld mágnesessége alapján tájékozódnak, és több ezer kilométer távolságból is biztosan hazatalálnak. Korábban, a telefon és az internet elôtti idôkben a galamboknak ezt a tulajdonságát használták ki üzenetküldésre. A címzettôl elhozott postagalambokat a majdani feladó a szükséges idôben elengedte. A rövidke üzenet a madarak lábára volt rögzítve. Az üzenet célba értét tájékozódási problémák sosem akadályozták, azt legföljebb a rossz idôjárás, egy sólyom, egy éhes és nyílvesszôvel felfegyverzett ember, vagy egy ellenkezô nemû galamb megjelenése hiúsíthatta meg.

A galambok szívják, a többi baromfi pedig fejét felemelve kortyolja a vizet. A mindenki által jól ismert aranyhörcsögök sokáig bírják víz nélkül, megelégszenek a növényekben található nedvekkel is, ennek ellenére adjunk számukra vizet, hiszen nem a sivatagban vagyunk.

A méhek, a teknôsök és a termeszek teljesen süketek. A vad természetben való tájékozódó képességüket más érzékszerveiknek köszönhetik. A méhek a táplálékforrás (virágos rét) helyének, távolságának és a várhatóan begyûjthetô virágpor mennyiségének meghatározásához egy speciális táncot lejtenek.

A patkányok hosszabb ideig bírják víz nélkül, mint a tevék. Nagyon okosak is, ezért viszonylag nehéz megmérgezni ôket. Ha idegen élelmet találnak (mérgezett csalétek), ami valamiért gyanús, akkor nem vetik rá magukat, bármennyire is éhesek, hanem kiválasztanak maguk közül egy "önként jelentkezôt". Ha neki bármilyen baja is lesz (legyen az akár csak hascsikarás), a többiek nem nyúlnak az eledelhez.

A pókháló hihetetlenül erôs anyag: a vastagságához viszonyítva jóval erôsebb, mint az acél. Szakértôk szerint egy ceruzavastagságú pókháló kötél meg tudna állítani egy Boeing 747-es óriásgépet repülés közben. Érdekes módon ne