Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A beígért nagy havazásokkal egy idôben véget ér a szünidô, s hétfôn megkezdôdik a hajrá, hogy azokban az iskolákban, ahol eleget tettek a szakszervezetek sztrájk-felhívásának tovább pótolják az elmaradt tanórákat. Hallgatólagosan igencsak örvendenek ott, ahol a munkabeszüntetés ideje alatt is tanítottak, s egy hónap múlva néhány napos lemaradást behozva zárhatják az elsô félévet.

Ami a megyei tanfelügyelôség vezetôségét illeti, a jelek szerint marad az ideiglenesség, a hatalmi harc kimenetele ugyanis nem dôlt még el. A versenyvizsgán kudarcot vallott fôtanfelügyelô asszony, akinek karácsonyig szólt a mandátuma, a szakminisztériumban hozott döntés szerint a következô versenyvizsga megszervezéséig a helyén marad. Bár láthatóan politikai meggondolásból odázták el a kinevezését, állítása szerint a következô megmérettetésre is jelentkezni fog. Kérdés, hogy lesz-e ellenfele, akit a szaktárca szintjén támogatnak. Nem dôlt el még a fôtanfelügyelô-helyettesek helyzete sem, holott az ideiglenesség nem a kedvezô megoldás ebben az idôszakban. A november 16-i miniszteri rendelet értelmében ugyanis a tanfelügyelôségeknek el kell készíteniük a 2006–2007-es beiskolázási tervet. Ragadjunk ki két ajánlást a rendeletbôl. Elôször is a gazdaságosságra hivatkozva, a kis létszámú vidéki osztályok összevonását helyezik kilátásba mind a tanintézetek, mind pedig a községek szintjén. Az ajánlás kellemetlen helyzetet teremthet magyar többségû községekben is, ahol egyes falusi iskolák gimnáziumi osztályainak bezárásához vezet. Erre fokozott mértékben oda kell most figyelniük az illetékeseknek, hogy ne a kész tények elôtt lepôdjenek majd meg. Amikor kiderül, hogy olyan falvakban szûnik meg az iskola, ahol létkérdés a fennmaradása. Azt is fontos lenne számba venni, hogy a diákok utaztatását meg lehet-e oldani olyan települések között, ahol az iskolák bezárására készülnek, holott községi szinten nem rendelkeznek iskolabusszal sem. Az ajánlások között szerepel, hogy (a helybeli munkalehetôségek függvényében) a községközpontok szintjén is meg kell szervezni az anyagi kényszerûségbôl otthon maradó fiatalok szakképzését biztosító IX. osztályokat. A valóság azt igazolja, hogy ehhez rendkívül nehéz megszerezni az engedélyeket, annak ellenére, hogy ily módon szinte százszázalékosan megoldható lenne a gimnáziumot végzettek továbbtanulása. Ahogy ezt egy Nyárád menti nagyközség példája is igazolja, ami követendô lehet több vidéki iskola számára, ahol a párhuzamos osztályok összevonásával elôreláthatóan csökkenni fog a pedagógusi állások száma is.

Január 9-én becsengetnek. Az iskolák többségében, hétfôtôl az "ötödik sebességre" kell kapcsolnia tanerônek, diáknak egyaránt, hogy elegendô jegy legyen a naplóban, s a félévet lezáró szünidôig minden rendben legyen.

A hét elején ünnepélyes zászlófelvonás jelezte, hogy megkezdhette munkáját a Magyar Köztársaság Csíkszeredai konzulátusa. Tegnapra maradt az ünnepi fogadás.

A város polgármesteri hivatalában tartott eseményen jelen volt Markó Béla miniszterelnök- helyettes, Szabó Vilmos a magyar Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, a HTMH elnöke Komlós Attila, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke, Cseh Áron, a kolozsvári, illetve Szabó Béla, az újonnan létesített csíkszeredai fôkonzulátus vezetôje, Ráduly Róbert Csíkszereda polgármestere, a megyei és helyi önkormányzatok több képviselôje, valamint az RMDSZ szenátorai és képviselôi.

Köszöntô beszédében a szövetség elnöke úgy értékelte, még pár évvel ezelôtt számára is igen kétségesnek tûnhetett volna, hogy 2006 elején megnyithatják a fôkonzulátust, ám mégsem váltak pesszimistává, hiszen az elmúlt évek bizonyították, optimizmus és kitartás szükséges a közösség céljainak megvalósításához.

A csíkszeredai magyar konzulátus létrehozása azt bizonyítja számunkra, hogy bár az elmúlt 16 évben nem minden úgy, és nem akkor valósult meg, ahogy elterveztük, de optimizmussal, hittel és kitartással el tudtuk érni céljainkat – hangsúlyozta a szövetségi elnök, majd emlékeztetett arra, 1999-ben és 2000-ben, amikor az akkori kormány külügyi vezetôivel elsôként vetették fel a csíkszeredai konzulátus szükségességét, létrehozásának esélye még igen kevés volt, "de bele kellett vágni" – mondta. Rámutatott, az intézmény létesítés az egyetértés üzenetét is hordozza: azt, hogy fontos, nemzetpolitikai kérdésekben létezik egyetértés a magyarországi politikai erôk között, és ez rendkívül fontos az erdélyi magyarság számára is. Markó Béla ugyanakkor úgy értékelte, a konzulátus egy újabb erôs szál Románia és Magyarország, de Magyarország és az erdélyi magyarság kapcsolatában. Az elmúlt évek tanulsága, hogy mi, magyarok és románok együttmûködésre vagyunk ítélve, a konzulátus és a hasonló intézmények pedig jelentôs módon erôsítik a két nemzet, a két ország együttmûködését.

Terényi János, magyar nagykövet szerint, bár a legfiatalabb magyar diplomáciai képviselet, meggyôzôdése, hogy a csíkszeredai konzulátus Magyarország egyik legfontosabb képviseletévé válik. Megerôsítette, a következô idôszakban az intézmény fokozatosan bôvíti a sajátos konzuli tevékenységét. A nagykövet szerint a konzulátus létesítést "maga az élet", az erôsödô politikai és gazdasági kapcsolatok tették szükségessé, ám ennek megvalósításában hatalmas szerepük volt azoknak a magyar politikai tényezôknek, amelyek a nehézségek ellenére éveken át napirenden tartották a kérdést és végül – kellô diplomáciai érzékkel és bölcsességgel – elérték, hogy a román- magyar kormányülésen megszülessen az ezt szentesítô pozitív döntés.

A konzulátus megnyitása és az aradi Szabadság- szobor fontossága között párhuzamot vonva Szabó Vilmos politikai államtitkár történelmi jelentôségû és léptékû eseménynek nevezte a képviselet létrehozását, egyben kiemelve azt is, a megvalósítás közös erôfeszítés eredménye volt.

Nekünk az elmúlt 16 évben megadatott, hogy a Kárpát-medencei magyarság újraegyesítését békés, határok megváltoztatása nélkül, európai keretben, reális célként fogadjuk el – hangsúlyozta az államtitkár.

Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter, tegnap délelött a szászrégeni polgármesteri hivatalban találkozott a helyi tanácsosokkal, a hivatal alkalmazottaival és a sajtó képviselôivel. A megbeszélésen a miniszter számba vette eddigi tevékenységét, s néhány szóban a 2006- ban tervezett munkálatokról, illetve törvénymódosító javaslatokról is beszámolt.

A miniszter elmondta, amikor hivatalba lépett, 4500 milliárd lej kifizetetlen számla fogadta olyan munkálatokra, amelyeket korábban elvégeztek és a minisztérium finanszírozási lehetôség hiányára hivatkozva nem törlesztett. Az ANL-program keretében felépített tömbházak esetében is 200 milliárd lejjel tartoztak az építôknek. Az elsô évben tehát meg kellett találni azokat a forrásokat, amivel elsôsorban ezt az adósságot törlesztik, s egyben újabb finanszírozási lehetôségeket kellett találni a programok folytatására. Ilyen körülmények között eddig 3500 ANL- tömbházlakrészt sikerült átadni. Borbély László ugyanakkor elismerte, hogy további 3500 lakrész építését anyagiak hiányában fel kellett függeszteni. Jó hír azonban, hogy január elsejétôl a központi költségvetésbôl, illetve 140 millió eurós külföldi bankkölcsönbôl folytathatják a programot, ami garantálhatja, hogy évente 4000 – 4500 lakrészt építsenek fel a fiataloknak. Ennek feltétele, hogy ahol a helyi tanácsok, a polgármesteri hivatalok területet tudjanak felajánlani és vállalják a közmûvesítést. Változtak az odaítélési kritériumok. Így például az ötéves bérleti szerzôdés lejárta után az ANL-s lakrészeket továbbra sem lehet megvásárolni, de a bérlô két lehetôség között választhat: megtakarított pénzébôl vásárol egy másik lakást, vagy továbbra is albérlô marad, de ebben az esetben a polgármesteri hivatallal újabb szerzôdést köt, amiben most már a piaci árakhoz igazított lakbért állapítanak meg. A készülô törvény szerint nem az országos lakásgazdálkodási ügynökség dönti majd el, ki jogosult állami lakásra, a kritériumokat a polgármesteri hivatalok állíthatják majd össze, hiszen az igénylôk reális körülményeit helyben ismerik.

Borbély László a tanácsosoknak elmondta, adatokkal is igazolóan az elmúlt években Erdély sokkal kevesebbet kapott infrastruktúra-fejlesztésre, mint az ország más régiói. A lemaradást be kell hozni. Ennek részeként újíthatták fel a Marosvásárhely–Szováta–Csíkszereda, illetve Parajd–Gyergyószentmiklós közötti útszakaszokat. Az útrehabilitálás folytatódik, hamarosan hozzáfognak a Szászrégen–Maroshévíz közötti útszakasz korszerûsítéséhez, amire már elkülönítettek 85 millió eurót. Ugyancsak a 2006- os minisztériumi program alapján lehet pénzt igényelni azoknak az országutaknak a javítására, amelyek településeken, városokon haladnak át. Mindeddig vita volt arról, hogy milyen költségvetésbôl javítsák ki az országutak azon szakaszait, amelyek a falvak, városok belterületén haladnak át. Ezt a kérdést rendezik olymódon, hogy rehabilitálásukra központi alapot különítenek el. A községi utak minôségének a javítására is gondoltak. Az elôzô években 3,5-ször több pénz jutott kövezésre. 2006-tól pedig lehetôség lesz aszfaltozásra is.

Ezzel kapcsolatosan az egyik tanácsos felvette a Szászrégen–Nyárádremete közötti útszakasz javításának a lehetôségét is. A miniszter elmondta, ennek az útnak a felújítása a megyei tanács hatáskörébe tartzok, de jó hírként közölte, hogy a Világbank kiválasztott három megyét – sajnos, Maros megye nem tartozik ezek közé – ahol megyei utak rehabilitálására ad majd kölcsönt. Jelenleg is tárgyalások folynak a pénzügyi intézettel, hogy ezt a kísérleti programot terjesszék ki más megyékre is, így reméli a miniszter, hogy Maros megye bekerülhet a kedvezményezettek körébe.

Mivel az 50.000 lakosnál kisebb települések kimaradtak a SAPARD- illetve ISPA-programokból, a kormány úgy döntött, hogy az Európai Unió Fejlesztési Bankjával köt egyezséget, az infrastruktúra fejlesztési tervek támogatására. Elsô lépésként 150 millió eurós kölcsönért folyamodnak. Összességében 400 millió euróra lenne szükség, de a kísérleti tervek megvalósítására 150 millióban egyeztek ki a pénzintézettel. Ugyancsak a városlakókat érintô törvénymódosítást kezdeményeznek. Ez a lakrészek termikus rehabilitációjára vonatkozik. Eddig a munkálatok 75 %-át a lakók kellett állják, s csak 25 %-ot támogatott az állam. Az új elképzelés szerint a munkálatok 33 %-át az állam, 33 %-át a polgármesteri hivatalok, míg 33 %- át a lakók finanszírozzák majd. Hogy melyik tömbházban vállalják fel a hôszigetelést, azt a lakótársulások a polgármesteri hivatalokkal közösen döntik el. Az eddigi számítások igazolják – állította a miniszter –, hogy a beruházás hatékony, hiszen 15 – 20 %-kal is csökkenhet a közköltség és 6 – 8 éven belül megtérül a beruházás értéke.

Üzletel a világ; mindenki elad, mindenki vesz valamit. Csupa cserebere az életünk. Ki jól jár, ki nem. Holott senki el nem hinné, hogy rosszul kalkulál. Az állam elad többnyire, szabadul vagyonától; némelyek mondják, nem véletlenül talán, mert rossz gazda. Ez nem igaz, szerintem. A hiba (ha annak lehet nevezni) csupán annyi, hogy az állam a politika kénye-kedve elôl menekítené vagyonát. Mert a magánzó, aki jól-rosszul fizet érte, annyira nem befolyásolható. Érdeke, hogy ne legyen az. Nincs abban semmi megvetendô, magánakvaló, és a haszon érdekli; az a haszon, amelybôl máshová is több jut(hat), akárhogy vesszük. Tetszik, nem tetszik, már csak ilyen ez a szép új világ. Persze nem szólnám meg azokat sem, akik olyan nagyon nincsenek oda s vissza, és nem tapsikolnak örömükben.

Magyarország a minap budapesti repülôterét adta oda használatra holmi befektetôknek, természetesen jó pénzért. Hadd hozzák a tôkét, ha van nekik. Itt is, ott is megérte, minden bizonnyal. Ferihegy, környezetével és percenként nekiiramodó behemót gépmadaraival szakasztott olyan lesz (idôvel, ha minden igaz), mint Hongkong, a várossziget a maga gazdagságával. Mert ugye az állam bevágta a fránya ánglusok zálogházába (közismert nevén, a zaciba) hetvenöt esztendôre. Hátha más jobban hasznosítja. Volt akadékoskodás, volt kételkedés, minek tagadni. Volt, akinek sok sebbôl vérzett a vásár, folyt a sertepertélés körülötte. Hogy nem kellett volna eladni, amikor reptere csak egy van ennek a maradék országnak; hogy ha annyit fizettek, amennyit, akkor biztosan olcsójánosként alkudott az ügynök, mert részesedése érdekeltté tette. Érvek persze lehetnek, hogy ami korrekt, miért nem az. Mikor annak kellene látszani. De csak a szálak kuszálódnak fölöslegesen meg a pletykaízû semmi beszéd dagad, hiszen a gyanakvás rendszerint arra való, hogy eltévessze az arányokat. De hát a dolgok rendjéhez annyi minden hozzátartozik, ami jószerével észrevétlenül elmúlik.

És már nem érdekes, s mindjárt más a téma. Emberbôl vagyunk. S bizony senki nem megy át az utca másik oldalára, ha ott terem elôtte a temérdek pénz. Csábító, nemde? Így már mindenki benne van a buliban, és dörzsöli kezét. Négyszázhatvanötmilliárd forintot kapott most nagy hirtelen a magyar. Ha jobb híján két emberöltôre elröptette légikikötôjét. És nem gyôzi számolni; szép summa ez a pénz, és a javából, keményvalutában, ami egyáltalán nem elhanyagolandó. Ott van a bankban, és nincs, aki nem tudná, fontos ez a pénz, s még fontosabb, hogy mit kezdhetünk vele. Nem kérdés, valami agyafúrt dologra volna szükség; elkölteni vagy fialtatni, szinte mindegy. Hiszen kinek pénze van, nem feltétlenül párnája alatt tartja, hanem inkább megforgatja, hogy több legyen belôle, vagy úgy költi és arra, ami akármikor felértékelôdhet számára.

Kipróbált ember a magyar. A jó szándékban nem is kételkednék. Van ötlete, hogy mit tenne a milliárdokkal. Országos a nekibuzdulás, s mintha mindenki okosabb lenne a másiknál. Mintha mindenki maga lenne a fôfinánc, nem rejti véka alá, hogy ennyi pénznek a sorsáról hogyan döntene. Az orvosnak kivételes az alkalom, érthetô, a betegekre gondol, az akadozó kórházi ellátásra, a dráguló gyógyszerekre, még akkor is, ha neki aztán szükségtelen bizonygatni, hogy jelen állapotában az egészségügy feneketlen zsákra hasonlít, ahová kár a pénzt tölteni. Meglehet, aki változtatni akar, annak nehéz pénzekkel kell kezdeni. Tudós a tudományokat részesítené elônyben, arra költene; sértegeti éppen eleget a politika, hogy akiket érdemes számon tartani, azok már nincsenek, s azok, akik ma vannak, aligha alkotnak maradandót, de hiszen nem is csoda, ha a kutatást nincs mibôl finanszírozni. Tanítók, tanárok, mûvészek, írók panaszolják a maguk igazát, hogy mit jelenthetne nekik ez a pénz. Nyilván akkor, ha akar valamit tôlük ez az ország. Szerényen, szégyenlôsen, mindenki tartaná a kezét, hogy pótolja környezetében a hiányt. Mert a pénz olyan ronda találmány, amibôl mindig mindenütt hiányzik valamennyi. Mert akárhogy számoljuk, soha nem annyi, amennyi kellene. Budapesten, a Blaha Lujza téren, a nagy ünnepi forgatagban alkalmi lacikonyha elôtt százával sorakozott türelmesen a szegény, babgulyásra várva. Esztendônek búcsúja nekik mindössze ennyi volt. Egyszer jóllakni, mert az sem megvetendô. Mondom valakinek az összeget, mint holmi kincset, hogy mit tenne vele. A hajléktalan ember rám néz, mosolyog, van fogalma és véleménye a nemzeti lelkesedésrôl. "A magamfajta már régen nem irigykedik, túl vagyunk mi azon; ha valaki a pénz körül ólálkodik, miért lenne baj, és az is, ha magának akarja. De hát nem az én esetem, ugye szûk tízmillió lakja az országot, hát akkor osztozzunk, hadd jusson mindenkinek belôle vagy negyvenhatezer, elhiheti, nekem már jó sok lóvé lenne ez is momentán, persze tudom, nem oldana meg semmit."

Bizony nem. Neki nem. Hiszen sokkal több hiányzik, mint amennyi neki jutna. Mint ahogyan hiányzik éppen elég mindenhonnan. Ezért aztán önzô, vagy netán kicsinyes számítgatás ide-oda, az állam nem aprózza. Menekül elôre, ez a szokása. Oszt, szoroz akinek hivatása. Mert ôk tudják, ennyi pénz ritkán gyûl rakásra, és ennyi sosincs adósságtörlesztésre. Még a hajdani hitelezô is, akit áldott és szidott a nép, amikor táskával hordta a kölcsönöket az országba, tartja magát, avval a meggyôzôdéssel, mint régen. Ki értené jobban, hogy a rövid lejáratú, de nagy kamattal szerzett adósságból kell mihamarabb szabadulni. Egyébként a jó adós nem akárki. Becsülete és hitele volt és van. Ami nagy szó manapság. Igaz ugyan, s egyáltalán nem biztos, hogy az ország most éppen hitelekre szorulna. Decemberben a nagy vásárlás lázában nyolcszázötvenmilliárd forintot hagyott az üzletekben a magyar. Volt honnan, volt mibôl. Jut eszembe, ha netán egyszer sajnálni fogja, vehet más repülôteret magának. Ennyi pénzbôl. Akár kettôt is... Hát nem furcsa? Hogy ilyen az élet...

Calin Popescu Tariceanu kormányfô pénteken kijelentette, támogatja Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter reformintézkedéseit, és leszögezte: nem kívánja kommentálni a fôvárosi Sürgôsségi Egyetemi Kórház vezetôségével kapcsolatos bírósági döntést.

Tariceanu szerint az egészségügyi miniszter "határozottan" járt el, amikor menesztette azon kórházak vezetôségét, ahol súlyos szabálytalanságokra derült fény a pénzalapok felhasználása kapcsán. "Azon túl, hogy milyen döntést hozott, melyet én helyesnek tartok, mivel célja az egészségügyi rendszer megreformálása, nem fûzök semmiféle kommentárt az igazságszolgáltatás ítéletéhez. A minisztert teljes mértékben támogatom, mivel rendkívül fontos, hogy folytassuk a reformokat az egészségügyi szolgáltatások minôségének javítása, valamint a pénzek megfelelô felhasználása érdekében" – fejtette ki a kormányfô.

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter a múlt év végén leváltotta Sorin Oprescut, a fôvárosi Sürgôsségi Egyetemi Kórház igazgatóját és az Elias Kórház vezetôségi tagját, több más kórház igazgatójával együtt.

A Bukaresti Fellebbviteli Bíróság csütörtökön elfogadta Sorin Oprescu SZDP-szenátor tiltakozását az egészségügyi miniszter rendeletével kapcsolatban és elrendelte a jogszabály felfüggesztését. Az öt napon belül megfellebbezhetô, nem végleges ítélet, tehát azonnal végrehajtandó.

Oprescu azon miniszteri rendelet ellen is titlakozott, amely menesztette ôt az Elias Kórház vezetôségébôl – a tiltakozást a Fellebbviteli Bíróság átutalta a Bukaresti Törvényszék munkakonfliktusokkal foglalkozó ügyosztályának. Oprescu ügyvédei tiltakoztak a döntés ellen, így a Legfelsôbb Bíróság dönt a jogi illetékesség kérdésében.

Néhány órával e döntés után az egészségügyi miniszter visszavonta az egyetemi, illetve az Elias kórház vezetôségének menesztésére vonatkozó rendeleteket.

A bukaresti SZDP kérte, hogy a kormányfô menessze az egészségügyi minisztert, miután Nicolaescu csütörtökön kifogásolta a bírósági döntést és leszögezte, hogy nem fogja tiszteletben tartani azt.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértôi január végén újra Bukarestbe érkeznek, hogy kiértékeljék a tavalyi makrogazdasági mutatókat és elemezzék a 2006-2008 idôszakra tervezett gazdaságpolitikát, nyilatkozta a Mediafaxnak Calin Popescu Tariceanu.

A miniszterelnök elmondta, a román fél ismerteti a tavalyi infláció, a gazdasági növekedés, a kinnlevôségek helyzetét, az egységes adókulcs bevezetésének hatásait és az idei bérpolitikát is. "A találkozó alkalmat szolgáltat arra, hogy az IMF képviselôivel együtt kielemezzük a makrogazdasági mutatókat és megvizsgáljuk a 2006-2008 idôszak makrogazdasági kilátásait" – közölte a miniszterelnök.

Sebastian Vladescu pénzügyminiszter pénteken azt nyilatkozta a Mediafaxnak, hogy az IMF-szakértôk janár 24- én vagy 25-én érkeznek Bukarestbe.

Október végén eredmény nélkül zárultak az IMF-megállapodás folytatására vonatkozó tárgyalások, mivel a bukaresti vezetés visszautasította a nemzetközi pénzintézet feltételeit. Románia IMF-megállapodása 2006 júliusában jár le.

Egy olasz alapítványtól adományként kapott használt, Volkswagen típusú hegyimentôvel gazdagodott a marosvásárhelyi roham-mentôszolgálat jármûparkja. A négy-kerékmeghajtású autó a megye összes hegyvidéki övezeteit kiszolgálja majd. Jelenleg folyik a gépkocsi beíratása és a tervek szerint két-három héten belül forgalomba kerül – tájékoztatta lapunkat dr. Raed Arafat, a SMURD vezetôorvosa.

Január elsejétôl új szerkezeti felépítésben láttak munkához a megyei rendôr-felügyelôségek. A változásokról tegnap a megyei rendôrfôbiztos Cabulea Ioan-Nicolae megyei fôfelügyelô tájékoztatta a sajtót.

A rendôr-fôfelügyelô munkáját eddig három helyettes segítette, az átszervezés eredményeként egyik, a logisztikáért felelôsi beosztás megszünt. Létrejött ugyanakkor az információk elemzésével megbízott területi egység, ahol két tiszt és egy rendôrügynök dolgozik. A belsô ellenôrzési osztályon dolgozó három rendôrtiszt feladata a rendôrség tevékenységére vonatkozó belsô ellenôrzések és tematikus ellenôrzések szervezése, valamint a rendôrök tevékenységére vonatkozó észrevételek kivizsgálása. A jogi osztály egy rendôrügynökkel bôvült.

Újdonság a közlekedésrendészeti szolgálat keretében létrehozott Ország- és Európai Utak Irodája, az itt dolgozó tiszt a közúti rendôrügynökök tevékenységét koordinálja. A közrendészeti szolgálaton belül létesült az erdészettel kapcsolatos bûncselekményekkel foglalkozó részleg. A négy városi rendôrség (Szászrégen, Segesvár, Dicsôszentmárton és Marosludas), valamint a marosvásárhelyi rendôrség mellett hozták létre a vidéki közrendészeti irodákat. Az úgynevezett közkapcsolati rendôrök számát 21-re növelték, a megyeszékhelyen nyolcan dolgoznak.

– A Megyei Rendôr-felügyelôség 1179 állást foglal magában, ebbôl 165 még betöltésre vár. A tavaly a közrendészeti osztályról közel száz rendôr vonult nyugdíjba – mondta Cabulea Ioan.

A megüresedett vezetôi állások betöltésére a múlt év végén szerveztek versenyvizsgákat. Január elsejétôl a dicsôszentmártoni rendôrség vezetôje Grama Marcel helyettes rendôrbiztos; a szászrégeni rendôrség vezetô-helyettese Olteanu Vasile rendôrbiztos; a megyei rendôrfelügyelô kabinetfônöke Gliga Traian rendôrbiztos; a bûnügyi osztály vezetôje Popa Dorin helyettes rendôrbiztos; a priuszosztály vezetôje Butucea Eugenia helyettes rendôrbiztos; a fegyverek, robbanószerek, mérgezô anyagok irodavezetôje Palasan Florin helyettes rendôrbiztos; az egyetemi campus irodavezetôje Chindea Vasile rendôrfôbiztos. Január 4-tôl a marosvásárhelyi rendôrség helyettes vezetôje lett Magyari István rendôrbiztos mellett Radu Ioan rendôrbiztos. Továbbra is betöltetlenek a sármási és a nyárádszeredai rendôrség vezetôi tisztségei. A közeljövôben szerveznek versenyvizsgát a vásárhelyi municípiumi rendôrség, az Ország- és Európai Utak Iroda-, a segesvári közúti rendôrség iroda-, valamint az újonnan alakult vidéki rendôrségek irodavezetôi állásainak betöltésére.

Több zsák ruha rakódott le nemrég egy ismeretlen személy a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu 31. szám mellett, melynek közvetlen közelében fogorvosi rendelô, fogászati labor, kocsma és egy ABC mûködik. Ez a látvány sajnálatos módon nem újdonság az ittlakók számára: a négy kukát nyáron helyezték a sétány bejáratához, és azóta gyakran töltik meg nem ittlakók a szeméttárolókat. Kanapék, törött asztalok, építkezések után megmaradt több zsák törmelék, állati ürülék, papírhulladék, használhatatlan elektronikai termékek, amik már nem férnek a konténerbe és szanaszét szórva rontják a városképet. A négy kuka a 38-as lakóbizottsághoz tartozik, és hat tömbház lakói hordják ide a hulladékot, de nem ritka eset, hogy ismeretlenek is ide szállítják a szemetüket.

Az eset kapcsán Varga Tibort, a Salubriserv fômérnökét kerestük meg, aki elmondta, hogy péntek reggel a szemételszállító kocsival három személyt küldtek ki a helyszínre, és összetakarították az elszórt ruhákat, hulladékokat.

Varga Tibor tájékoztatása szerint a kukák körüli szemét eltakarítása a lakótársulásokra hárul. A 246-os helyi tanácsi rendelet írja elô, hogy a társulásoknak erre a célra egy személyt kell alkalmazniuk. A kukák kihelyezése is a lakótársulások feladata. A Salubriservnél lehet bejelentéseket tenni, amit lehetôség szerint egy napon belül megoldanak. A panaszokat minden hónap 25-ig lehet benyújtani.

Jegyzet

Több zsák ruha rakódott le nemrég egy ismeretlen személy a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu 31. szám mellett, melynek közvetlen közelében fogorvosi rendelô, fogászati labor, kocsma és egy ABC mûködik. Ez a látvány sajnálatos módon nem újdonság az ittlakók számára: a négy kukát nyáron helyezték a sétány bejáratához, és azóta gyakran töltik meg nem ittlakók a szeméttárolókat. Kanapék, törött asztalok, építkezések után megmaradt több zsák törmelék, állati ürülék, papírhulladék, használhatatlan elektronikai termékek, amik már nem férnek a konténerbe és szanaszét szórva rontják a városképet. A négy kuka a 38-as lakóbizottsághoz tartozik, és hat tömbház lakói hordják ide a hulladékot, de nem ritka eset, hogy ismeretlenek is ide szállítják a szemetüket.

Az eset kapcsán Varga Tibort, a Salubriserv fômérnökét kerestük meg, aki elmondta, hogy péntek reggel a szemételszállító kocsival három személyt küldtek ki a helyszínre, és összetakarították az elszórt ruhákat, hulladékokat.

Varga Tibor tájékoztatása szerint a kukák körüli szemét eltakarítása a lakótársulásokra hárul. A 246-os helyi tanácsi rendelet írja elô, hogy a társulásoknak erre a célra egy személyt kell alkalmazniuk. A kukák kihelyezése is a lakótársulások feladata. A Salubriservnél lehet bejelentéseket tenni, amit lehetôség szerint egy napon belül megoldanak. A panaszokat minden hónap 25-ig lehet benyújtani.

Tegnap Ariel Saron Izrael miniszterelnöke újabb mûtéten esett át. A mûtéti beavatkozás több mint három órán át tartott – közölték kórházi illetékesek, hozzátéve, hogy Saron még a mûtôben van. A mûtétet után újabb CT-vizsgálat követte. A sürgôs operáció azért vált szükségessé, mert a pénteki elsô CT- vizsgálat újabb agyvérzést mutatott ki a betegnél, és a koponyaûri nyomás is megnövekedett. Saron csütörtök óta mesterséges kómában van, hogy ezalatt stabilizálni tudják az állapotát. A kormányfô szerdán került kórházba. Újabb agyvérzését a szakértôk állapota romlásaként értékelik. Izrael két fôrabbija imára szólított fel a miniszterelnök gyógyulásáért.

Miközben Ariel Saron izraeli miniszterelnök élet és halál között lebeg a jeruzsálemi Hadassza kórházban, a pénteki izraeli sajtó felveti a kérdést, hogy megfelelô orvosi ellátást kapott-e a beteg abban az országban, amelynek egészségügyi ellátórendszerét kiválónak tartják.

A Háárec címû lapnak nyilatkozva egy klinikaigazgató felhívta a figyelmet: hiba volt megengedni azt, hogy a kormányfô a Negev-sivatagban lévô birtokán pihenje ki korábbi, enyhe lefolyású szélütését, és készüljön új pártjának, a Kadimának (Elôre) a választási megmérettetésére, ugyanis így mentôautóval egy órán tartott az út, amíg beértek vele a jeruzsálemi gyógyintézetbe. A nyilatkozó nyomatékosan utalt arra, hogy agyvérzésnél minden egyes perc számít. Mindenképpen rá kellett volna venni Saront, hogy maradjon jeruzsálemi otthonában az elsô szélütés után – összegezte véleményét az igazgató.

Felmerült az is, hogy Saront egy, a birtokához közeli dél-izraeli kórházba szállítsák. Ezt viszont maga Saron utasította el, mert ragaszkodott ahhoz, hogy – ha már mindenképpen kórházba kell vonulnia – azok az orvosok ápolják, akik a december 18-i rosszulléte után is ellátták. Légi úton is kórházba szállíthatták volna a kormányfôt, de mentôhelikopter éppen nem állt rendelkezésre.

Több orvosprofesszor a beteg elsô szélütése utáni lélektani tényezôkre hívta fel a figyelmet. Saron december 18-a után sem volt hajlandó lazítani feszített munkatempóján, ráadásul szerdán stressz hatása alá került, mert újraindították azt a rendôrségi vizsgálatot, amelynek célja utánajárni annak, hogy még volt pártjának, a Likudnak vezetôjeként egyik választási hadjáratát illegálisan finanszírozták. Saron emellett a parlamenti választások elôtt nem egészen három hónappal el akarta kerülni azt, hogy a Kadima élén egy súlyosan beteg embert lássanak – hangoztatják szakértôk.

Egyik hozzátartozója a Maariv címû újságnak elmondta: Saron szerda este, amikor kezdte magát rosszul érezni, nehezen állt kötélnek, hogy kórházba szállítsák, azt hajtogatta, hogy másnap úgyis be kell feküdnie (egy kisebb szívmûtétre) a Hadasszába. A Jeruzsálem felé robogó mentôautóban pedig odavetette az orvosoknak: "Na most már láttak engem, hazamehetek hát?" Ezt követôen vesztette el eszméletét.

Több mint 2.700 személy mondott le 2005-ben román állampolgárságáról a kormány által tavaly elfogadott határozatok alapján, ez a szám mintegy ezerrel nagyobb, mint a román állampolgárságot kérôké. A kormány egy sor, tavaly elfogadott határozat révén jóváhagyta, hogy lemondjon román állampolgárságáról 2.751 személy, akik idegen állampolgárságot kaptak. A román állampolgárságról tavaly lemondó személyek többsége Erdélyben vagy a Bánságban született, jelenleg Németországban vagy Ausztriában lakik. A kormány 2005-ben 1.678 állampolgársági kérelmet hagyott jóvá, a kérelmezôk többsége Moldova Köztársaságból érkezett.

Harminckét ember vesztette életét tavaly az ENSZ személyzete ellen világszerte elkövetett támadásokban, ami jelentôs emelkedés az elôzô évhez képest – közölte a világszervezet alkalmazottainak szakszervezete.

Mint a szakszervezet csütörtökön az ENSZ New York-i székhelyén kiadott közleményében tudatta, tavaly kilenc polgári ENSZ-alkalmazott, két rendôr, egy biztonsági ôr és húsz békefenntartó katona vesztette életét az ENSZ-személyzet ellen világszerte elkövetett 23 támadásban. 2004-ben az ENSZ személyzetének 19 tagja halt meg 13 incidensben a világ különbözô országaiban.

Rosemarie Waters, az ENSZ-alkalmazottak szakszervezetének elnöke hangsúlyozta: a számok jól mutatják, hogy véget kell vetni a büntetlenség logikájának, és az igazságszolgáltatás kezére kell juttatni az ENSZ-személyzet elleni támadások elkövetôit.

"Ezek az incidensek fájdalmas emlékeztetôi annak a számos veszélynek, amelynek az ENSZ személyzete nap mint nap ki van téve a világon. Régóta köztudott, hogy az ENSZ világoskék zászlaja többé nem nyújt védelmet, személyzetünk több tagja elôre kitervelt támadásoknak esett áldozatául" – fûzte hozzá Guy Candusso, a szakszervezet alelnöke.

A 2003-as esztendô különösen "fekete év" volt az ENSZ számára, hiszen akkor követtek el pokolgépes támadást a világszervezet bagdadi kirendeltsége ellen. Egyedül ez az incidens 22 emberéletet követelt. A halálos áldozatok között volt Sergio Vieira de Mello, az ENSZ-fôtitkár iraki különmegbízottja is.

Betiltották a vadon élô halakból származó kaviár világkereskedelmét, miután a kilenc legnagyobb kaviártermelô országnak nem sikerült hitelt érdemlôen igazolni, hogy a 2006-os évre igényelt kvóták kitermelése esetén nem csökken tovább a halállományuk. A kaviár forgalmát tiltó döntést 2006 január 3-án hozta meg a veszélyeztetett fajok kereskedelmét szabályozó nemzetközi konvenció (CITES – Convention on International Trade in Endangered Species) svájci székhelyû szervezete.

A kaviár világkereskedelmének értéke megközelíti az évi 100 millió dollárt. A tilalom megszegôit súlyos kereskedelmi szankciók sújtják. A tiltás csak a szabadon élô tokhal ikrájára vonatkozik, a tenyésztett halakból származó kaviárral továbbra is szabad kereskedni, de az kevésbé becses áru.

A CITES minden évben megkérdezi a kaviár termelô országokat, hogy a következô évben hány tonna veszélyeztetett halat szándékoznak kifogni. 2004-ben a konvenció 169 tagállama megszigorította a szabályokat, miután 30 százalékkal csökkent a vadon élô tokhalak állománya. A tokhalat exportáló országok (Oroszország, Irán, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Türkmenisztán, Bulgária, Románia, Szerbia-Montenegró és Ukrajna) 2006-ra az elôzô éveknél kisebb kvótákat javasoltak, de a CITES határozata szerint ezek indokolása nem állta ki a próbát.

A CITES szakértôi leginkább az orvhalászat miatti károk figyelmen kívül hagyását kifogásolták. A tavalyi évre 71 tonna kaviár eladását engedélyezték, de emellett nem elhanyagolható a csempészet. A vadállományt figyelô "Traffic" hálózat jelentése szerint az Európai Unió vámosai 5 év alatt 12 tonna csempészkaviárt fogtak el. Ha a termelôk kiegészítik a benyújtott hézagos információkat, szó lehet a fenntartható szinten folytatott kereskedelemrôl. A megkérdezett kiskereskedôk egyelôre remélik, hogy még készleteik kiapadása elôtt megszületik az egyezség a 2006-os kvótákról – írta a New Scientist címû angol tudományos folyóirat.

A ma már hetvenes éveiben járó Enrico Righi és Luigi Cascioli annak idején ugyanabba az egyházi iskolába járt. Righi pap lett, és rendszeresen írt egyházkerülete újságjába. Cascioli viszont harcos ateistává vált, és eltökélt szándéka, hogy bebizonyítsa: a római katolikus egyház 2000 éve félrevezeti a hívôket Jézus személyével kapcsolatban.

Cascioli persze nem az egyház, hanem annak egy képviselôje ellen indított pert. Keresetében azt állítja, hogy Righi, mint az egyház szolgája, két olasz törvényt is megsértett. Az egyik vád: "a nép hiszékenységével való visszaélés", a másik pedig "személyek felcserélése". A felperes szerint ugyanis az egyház Jézus alakját egy I. századbeli, a rómaiak ellen küzdô zsidó harcos, Gamalai János személyére építette fel. Cascioli könyvet is írt e témában Krisztus meséje címmel, amelyben leszögezi: Jézus, mint történelmi személy, nem létezett. Righinek most ennek ellenkezôjét kell bebizonyítania.

Righit nagyon elkeseríti Cascioli acsarkodása, elvégre egyívású kölykök voltak, más kérdés, hogy késôbb mindketten más utakra léptek. De azért felveszi a kesztyût, és állítja: számos bizonyítéka van Jézus létezésére, köztük történelmi szövegek. Megpróbálta ugyan a viterbói bírót rávenni, hogy ejtse az ügyet, de nem sikerült.

Amivel a törvény ôre került kínos helyzetbe, mert neki kell eldönteni a két marakodó öreg között, hogy létezett-e a kereszténység megalapítója. Cascioli mindenesetre tudja, hogy az esélyek nem mellette szólnak egy katolikus Olaszországban. "Isteni csoda lenne, ha én gyôznék" – mondta az ateista, paradox derûvel.

Tegnap délben Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter, Ciprian M. Dobre prefektus és Nagy András polgármester jelenlétében Szászrégenben felavatták azt a három, az országos lakásügynökség által (ANL) építtetett tömbházat, ahova a szabályzatnak megfelelôen 54 fiatal család költözhet be.

Borbély László a helyi tanácsosok és a polgármesteri hivatal alkalmazottai, valamint az építô cég képviselôi a jövendôbeli bérlôk társaságában vehette át a Szabadság negyedben felhúzott tömbházakat. A mutatós tömbházak környékének rendbetételére a polgármester szerint kerítenek sort, leaszfaltozzák a fôútról a tömbházak fele vezetô bejáratot is.

A szerzôdésnek megfelelôen a fiatalok havonta 250.000 lej bért fizetnek, emellett névre szóló számlára havonta 50 eurónak megfelelô összeget kell majd letétbe helyezzenek, amivel öt év múlva lakást vásárolhatnak. Az épületek a polgármesteri hivatal tulajdonában lesznek, így a helyi tanács dönti el, hogy kié lesz a lakrész. Ezúttal 54 boldog család veheti át a lakáskulcsot.

Ciprian M. Dobre prefektus példaértékûnek nevezte az együttmûködést, az állam és a helyhatóságok között, melynek eredményeként "normális" lakóknak "normális" lakást tudnak Szászrégenben átadni. Mint kifejtette: elfogadható áron, minôségi munkát végeztek a kivitelezôk, a tanácsnak sikerült az elsôbbségi listát összeállítani, s olyan átlagkeresetû fiatalok költözhetnek be, akik pillanatnyi anyagi helyzetükben nem juthattak lakáshoz.

A szászrégeni Szabadság negyedben levô három tömbházat 1,3 millió euróért építtette fel az országos lakásügynökség, a polgármesteri hivatal pedig 3,5 milliárd lejjel járult hozzá a közmûvesítéshez. Nagy András polgármester elmondta tegnap: állami támogatással régi tömbházakat szeretnének felújítani, de, újabb ANL-tömbházak felépítését is tervezik. Ebben továbbra is számítanak Borbély László miniszter támogatására.

Traian Basescu államfô pénteken újból ellátogatott az Olt völgyébe, ahol az Országos Autópálya és Országút Társaság képviselôivel együtt úgy döntött, hogy a völgyben továbbra is zárva marad a közúti és vasúti közlekedés, mivel a hegyoldalakon szélesedtek a repedések és továbbra is hullanak a sziklák.

Basescu szerint "nagyon valószínû", hogy a könnyû közúti forgalom folytatódhat 48 vagy 72 órán belül, de továbbra is vitás, hogy az Olt völgyében éjszaka is lehetséges a közlekedés.

"A térség instabil, jelenleg felmérjük a tennivalókat, mivel a kockázat igen nagy. Megoldások születtek arra, hogy a következô két napban elhordják a lehullott sziklákat és köveket, hogy a könnyûforgalom újraindulhasson" – mondta az államfô. Hozzátette, a vasúti forgalom csak a nehéz közúti szállítás helyreállítása után indul újra a völgyben.

Az Olt völgyének Vâlcea megyei szakaszán, Câineni település közelében szerdán megszakadt a közúti és vasúti forgalom, miután a hegyoldalakról szikladarabok és kövek zúdultak a mûútra és a vasúti sínekre.

Bordi András centenáriumi kiállítása

1989. augusztus 10-én délelôtt, az elhunytát megelôzô napon, Bordi András a kórházi betegágyán fekve terveirôl beszélt nekem. A következô év tavaszára képzelte a 85. életévéhez kötôdô egyéni kiállítását.

Sajnos, arra a kiállításra már nem kerülhetett sor. Különben is, 1990 tavasza nem éppen festészeti kiállítások rendezésére alkalmas idô volt városunkban.

Ma, 16 év elteltével valósulhatott meg a festô álma, ismét Bordi-festményeket láthat egybegyûjtve Marosvásárhely mûvészetkedvelô közönsége.

Bordi András életmûvének pontos számbavétele még várat magára. Talán a következô évtizedekben megszülethet az igény egy ilyen volumenû idô- és pénzigényes munkára, amelyhez értékes alapként szolgálhatnak Banner Zoltán, M. Kiss Pál, Murádin Jenô, Nagy Miklós Kund és mások könyvei, tanulmányai. Bordi András köztisztviselôként, képtárigazgatóként is elsôsorban "mûvészember" volt és maradt. Voltak idôszakok, amikor pontos nyilvántartást vezetett munkáiról, azok sorsáról, aztán vannak periódusok, amelyek idején vagy elmulasztotta a nyilvántartást, vagy elkallódtak ezek a papírok. Ezért is szerettük volna, hogy minél többen jelentkezzenek a tisztelt mûgyûjtôk közül a tulajdonukban levô Bordi-alkotásokkal.

Az itt kiállított 140 festmény az életmû töredéke, kb. 3-5%-a lehet. Marosvásárhelyen még legalább ennyi festmény található magángyûjteményekben és Szovátától Szatmárnémetiig sok városban ôriznek még Bordi-képeket. Ám még ezeknél is többet vittek magukkal az erdélybôl más országokba áttelepülô embertársaink. Természetesen más érkezô mûgyûjtôk is vásároltak szép számmal a mûvésztôl. Talán megkockáztatható az a feltevés, hogy legkevesebb 1800 festményt lehetne azonosítani Bordi András életmûvében, de nem kizárt, hogy ez a szám jóval nagyobb lehet. Tény, hogy már hamisítással is próbálkoztak.

Legnehezebben az 1950-ig terjedô periódus rekonstruálható, több képnek nyoma veszett a háború éveiben, meg az azt közvetlenül követô zavaros idôszakban. A budapesti Nemzeti Galéria tulajdonában lévô 8 festmény ennek az 1945 elôtti idôszaknak a legszebb darabjai. Ezek közül hármat a Galéria az 1981-ben rendezett budapesti egyéni kiállításra kikölcsönözve bemutatott.

Életének utolsó hónapjaiban készült munkái körül is homály van. Betegágyán említette, hogy már berámázásra adott vagy kéttucat festményt. Kinek? Mikor? Nem kérdeztem. Nem gondoltunk közeli halálára. Tény, hogy azóta sem jelentkezett senki a berámázott festményekkel.

A képek születésének dátumait vizslatva lehetetlen nem észrevenni, hogy a még falun élô festô számára a természeti környezet annyira magától értetôdô evidencia és nem kuriózum, hogy érdeklôdését szinte kizárólag az emberi arc és jellem mûvészi megfogalmazása kötötte le.

A város kôrengetegébe került festô számára viszont iszonyatosan hiányzott ez a környezet és különösen a 70-es évektôl kezdôdôen ez a szívbe-lélekbe beitatódott élménysor százszorozódott meg mind magabiztosabb ecsetjárással képeiben. Ebbôl az élményözönbôl akart juttatni másoknak is, olyanoknak, akik ösztönösen, tudatosan együtt akartak élni a szobafalról sugárzó szín- és fényharmóniákkal. Apám nem értette azokat a festôtársakat, akik alkotásaiktól – mint különleges értékektôl – képtelenek megválni. Szerinte a mûteremben a falnak fordítva sorakozó festmény – halott festmény és értelmetlen tett. A mûvészetnek az emberek mindennapi életében van a helye, így a festménynek is. A festészet csak a kiállításokon ünnep – mondta – az otthonok falain észrevétlenül hatva hangulatok, pozitív érzelmek, apró örömök kiváltója. És a mûvészi ízlés alakítója egyben! Ezért a festészet felelôsségteljes tett.

Egyszerû mûvészetfilozófia ez, de Bordi András mindvégig ehhez tartotta magát! Hogy milyen eredménnyel? Bátorkodom idézni Banner Zoltán úrnak a kiállítás katalógusában leírt mondatának elsô felét: "És az is biztos, hogy csak kevesek számára adatik meg még életükben az a boldogító rekompenzáció, hogy megmûvelt, fogékonnyá tett, meghódított egy mûvészettôl addig érintetlen tájegységet: a Maros mentét."...

Ha ez így igaz, akkor Bordi András élete értelmes mûvészélet volt.

***

Kötelességemnek érzem, hogy köszönetemet fejezzem ki, a mûvész leszármazottjainak nevében a Maros Megyei Múzeum Mûvészeti Múzeuma munkatársainak, Ioan Sulea igazgató úrnak a körültekintô szervezô munkáért, a Maros Megyei Tanácsnak és Marosvásárhely Municípium Tanácsának az anyagi és erkölcsi támogatásért, valamint a Maros Megyei Mûvelôdési, Vallásügyi és Nemzeti Kulturális Örökség Igazgatóságának, Markó Enikô tanácsos asszonynak, aki kezdeményezôje volt ennek a centenáriumi kiállításnak, majd kitartó szervezômunkájával, ügyszeretetével megteremtette a megvalósításának feltételeit is. Nem túlzok, ha azt mondom: a 100 éve született Bordi Andrásra emlékezô mai kiállításunk Markó Enikô asszony karácsonyi ajándéka városunk mûvészetkedvelô közönségének.

Köszönet Banner Zoltán úrnak értô- méltató-meleg szavaiért, és köszönöm önöknek megtisztelô figyelmüket.

Bordi Géza

"Botrány ez a nô, ölelkezni akar, / érzem és látom is arcán / és magam se bánnám, de épp nincs érkezésem." / Mire fél szoknyámat csíkokra téptem / és kötelet fonva belôle megszöktem az ablakon át. / Hiszen félni kell az olyan íróktól, / akik nem tudnak, mikor kellene. (András Sándor) * Aztán két ujjával benyúlt, kiemelt egy barnára sült gömbölyded valamit, szájába falta, és hegyes fogacskáival elroppantotta. Mintha kisfiú heréje volna, olyan alakú volt az a valami, mindenesetre a roppantást követôen Eleonóra púderes arcán szétáradt a boldogság fénye. (Láng Zsolt) * Magadhoz térsz. Ablakban állsz. / Mögötted lakásod. / Nem hitted, hogy visszatalálsz. / Egyre azt a lányt látod. / Megvagy te is. Minden megvan. / Krúdy, Borges. A sarokban / haldoklik látomásod. (Bogdán László) * Mert azt mindenki biztosra vette, ezt diskurálta egész este a szakácsoktól a legelôkelôbb urakig mindenki, hogy Venyige Pál valójában fizikai Nobel- díjra lett volna esélyes, de le akarták gombolni róla a találmányt, ô viszont nem adta, sem pénzért, sem fenyegetésre, sem ingyen, neki a becsület és a tisztesség többet jelent, mint másoknak a dicsôség vagy a hagymázas fegyverkezési ôrület. (Vida Gábor) * Uram, tekints teremtményedre: látod, / megrontaná egész roppant világod. / Felismered még benne képedet? (Jánosházy György) * Sohase hiányozzék belôled a kellô tapintat – mondogatta nagyapám, ha a bilin ülve túl hangosan szidtam a fentieket, mert fázott a derekam. – Kímélnünk kell a mások érzékenységét – dorgált ilyenkor kedvesen, s a nyolcadjára vágott Vörös Zászlót érdes tenyerében összegyûrve, kiegyenesítve, majd újra összegyûrve, hogy minél puhább legyen, kitörölte az alfelemet. (Hajdú Farkas- Zoltán)* Korai fénybe / robbanó ékszermadár- /fütty: hajnalodik (Jánk Károly) * Nekem ez jutott. Bukarestbôl a Drumul Taberei, Vásárhelybôl a Katanga, Udvarhelybôl a Dzsungel, Kolozsvárból a Monostor, Konstancából a kikötô, Temesvárból a Trubadurului, Budapestbôl Kôbánya, Európából Balkán. Hát most mért kell úgy odalenni? (Sebestyén Irén) * Ha minden magyar leugrik egy törökkel, az kevés. / Harcolni kellett volna tudni. Késô. (Kincses Elemér) * Hét napon át csak lobogok, enyészek, s gyúlok a gyászban / újra teérted én önemésztôn, mint a te élô halotti máglyád – / s nélkülem fekszel, fönn, néma szirten, forró szívemnek hegyfokán. (Kovács András Ferenc) * Balla Zsófia egyik legemblematikusabb verse az Ahogyan élek. Számtalanszor idézték és valószínûleg idézik még befejezô sorát, melybôl a címe is származik: "Ahogyan élek, az a hazám." (Demény Péter) * Tamási darabjában a székely mítoszvilágot próbálja a Lorcáéhoz hasonló erôvé behozni, a darabon belüli világformáló erôvé elôléptetni. Ehhez a törekvéshez hasonló módon próbálta a magyar/székely mítoszt használni Szabó Dezsô a paraszti ôserô mítoszát, Nyirô József a természet-misztériumot, s egy pogány, ôsmagyar vallásos képzeteket is tartalmazó hiedelemvilágot. (Bodó Márta) * Vári Attila 2004-ben megjelent kötete minden bizonnyal megdolgoztatja olvasóját, többféle trükk, eszköz segítségével az olvasói értelmezés megnehezítésére törekszik. (Gyulai Levente) * Mindenképpen szokatlan, hogy valaki versei után a versek méltatását is közölje. Valószínûleg épp ezért hasonlítja az értô kritikus OJD színre lépését Ady botrányos megjelenéséhez a magyar költészetben. (Zsigmond Andrea Anikó) * Jobb nektek, ha nyugodtnak képzeltek el? Vagy a szenvedésre akartok emlékezni? (Hervay Gizella) * Kurvákat hoztak Eleusisba / Hullák készülnek dáriróra / uzsorának parancsolatára. (Ezra Pound. Kemenes Géfin László fordítása) * A LÁTÓ kedves karácsonyi ajándékkal kedveskedik olvasóinak: kis füzetet mellékel a decemberi számhoz, címlapján József Attila egészen fiatal kori fényképével. A Versajándék harmincöt oldalon kínál tizenegy József Attila-verset, írók, költôk, kritikusok, tanárok: Ungvári Zrinyi Imre, Vida Gábor, Selyem Zsuzsa, Balázs Imre József, Haller Béla, Láng Zsolt, Kovács András Ferenc, Demény Péter, Nagy Attila, Visky András, Szilágyi Júlia elemzô- ajánló-eligazító szövegeinek társaságában.

B.D.

Hadnagy József

Mint hideg a reumás tagokba,

költözik belém az idô.

Sûrûsödô köd elôttem

komoran vonuló fasorral.

Beteg váladékként

csapódik le

az évek ízületein.

Befelé fordulok,

arccal a mindenség hûvös falának,

mint ágyában a halni készülô.

Csillagot keresek

csontok roskadó gerendáin

feszülô égen.

Ráérôs Göncölszekeret,

szorgos Fiastyúkot:

fölszedegetni

az elmúlás kristályrácsain

porzó perceket.

Könyvespolc

Mindig is tisztelettel és érdeklôdéssel viszonyultam nôíróink mûveihez, Kafka Margittól Szabó Magdáig, Jókai Annától Hervay Gizelláig. Bár mesterkéltnek tartom az efféle skatulyázást, azért hallgatólagosan elfogadom, azzal a kitétellel, hogy mérték csak egy lehet, az érték, mint most Nagyálmos Ildikó esetében. Költônô márpedig nincs, még ha meg is olvad kezünkben a kulcs vagy akár a kilincs, háztûznézés közben. Költô sem lesz, hanem születik. Szemünk láttára, tudatunkban egy telitalálatú versgyûjtemény olvastán. Különbejáratú való világban járunk. Kétkötetes tárlatvezetônk figyel ránk, szamárvezetôt mégsem használ, partnernek tekint, cinkosan beavat felelôs félmozdulatával. Életébe, szerelmeibe, vélt és megtapasztalt gondjaiba, örömébe bánatába, melyek éppen olyanok, mint a mindannyiunké. Ezért annyira hitelesek, kedvesek nekünk. Kérdésfelvetése aktuális, válaszai ôszinték, megfogalmazásai vadonatújak. Kellékei egy varázslatnak, amit úgy neveztek eleink, hogy költészet. Egyszeri, eredeti megismételhetetlen. Észérvek nélkül is meggyôzôek, magával ragadók. Fegyverzete nélkülözi a talmi csillogást, alig takarják el titkait, a rímet, a rést s a hímet. Érzései tiszták, nagyon is emberiek. Önjellemzése bájos, bátran vállalja azt, s önmagát. A hölgyemény egy hölgymenyét. Angyalian rámenôs. Tudja mit akar. Olvasó, ne fordítsd el a fejed. Ne légy szemforgató, álszent, maradi.

Ha nem tudnád. Kell 1 pasi, akit újralát minden ôszben, régi és új szeretôkben. Amikor ilyet hall az embernek fia, kinyílik zsebében a bicska. Ilyenkor emberibb embernek érzi magát, helyreáll lelkének gyakorta megbillenô egyensúlya.

Szemedben a világ vágtat, a hétköznapokból a világmindenségbe. Itt a határszélen karókat ver a földbe, hogy a szél nehogy felkapjon, s nyugatabbra szabadítson, kötélnélküli akasztófára. Gondolatisága idôszerû, mai, a mienk, új idôk, új hangja.

Nyelve veretes mai, a beszélt nyelvet emeli költôi magaslatokba. Ha mindenáron a forrásvidéket keressük akkor Villon, Tamási, Faludy kerül utunkba.

Magatartáslíra ? A magasságból a mélységekig száll (alá). Kispálfordulás? Kismegalkuvás? Hogy ne lehessünk nagy megalkuvók. Hit, remény és szeretet ? Na, nehogy mán.

Akkor inkább ô, a nô, vagy ô, a nagy ô, aki éppen nôzött, hívott engem is egy kerülôre. Tiszta sor, tiszta, mint a ma született bárány, mint a jászolban született, szent és sérthetetlen.

Mert mi lehet tisztább, mint az újszülött hangja, teste, érzései. Az emberéi, akit képére és hasonlatosságára teremtett a Teremtô embernek, isteni adottságokkal, mint a költôéi.

Nagyálmos Ildikó bizonyítékot tett le az asztalunkra, tetszetôsen elegáns, szép könyvét (Félmozdulat, Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2005), kincset.

Tegyük közkinccsé, rongyossá olvasván.

Hevesi Mónár József

(MTI) – A nagy könyv játék az interneten folytatódik; a kedvenc regényrôl rendezett szavazás lezárulta után a program weboldalán a felhasználók "párbajoztathatnak" regényeket és regényhôsöket a "könyvek csatájában" január végétôl.

A nagy könyv program szervezôi arra számítanak, hogy a 2005 februárban kezdôdött és decemberben zárult játék egy "hosszan tartó, felfelé ívelô folyamat" kezdete, és az olvasást népszerûsítô mûsorok, rendezvények utórezgései sokáig tartanak.

A nagy könyv programiroda szerint a folytatásra a tavaly alakult több mint kétezer vidéki és fôvárosi olvasókör adhat garanciát. A könyvtárak visszajelzései is arra utalnak, hogy a program nem ért véget: több tízezer könyvtárlátogató érezte át a közös programok, könyves beszélgetések, író-olvasó találkozók örömét.

A tervek szerint a www.anagykonyv.hu internetes oldal január végétôl 24 órás "online könyvtárosként" segít majd abban, hogy arra érdemes regényeket ajánljon olvasásra.

A "könyvek csatájában" a felhasználók versenyeztethetnek egymással regényeket, és mindenki online olvasónaplót vezethet. A szavazás sem ér véget: a voksok alapján alakulnak ki azok a tematikus könyvlisták, amelyekbôl minden olvasó értesülhet a többiek kedvenc olvasmányairól.

Mint A nagy könyv játék szervezôi korábban közölték, a telefonos és sms-szavazatokból befolyt bevételt a programiroda könyvtárak támogatására fordítja. Az összeg a kulturális minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatását egészíti ki: a pénzekbôl az év elején valamennyi regisztrált könyvtár gyarapíthatja állományát.

Az olvasást népszerûsítô játék döntôjében Gárdonyi Géza Egri csillagok címû mûve nyerte el a Magyarország kedvenc regénye 2005-ben címet. A második Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk címû regénye lett, a harmadik legtöbb szavazatot Szabó Magda Abigél címû mûve kapta.

A játék hatására az elôzô évhez képest majdnem egyötödével nôtt a kölcsönzések, és hosszú évek óta elôször növekedett érzékelhetôen a beiratkozások száma a könyvtárakban. A nagy könyv internetes oldalát március óta csaknem egymillióan látogatták meg; a világhálón összesen 30 ország olvasói érdeklôdtek a program iránt; az oldalon 1.800 fórum mûködik.

(MTI) – Spanyolország és a spanyol irodalom lesz idén a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál fôvendége, amelyre január 16-ig várják a kiállítók jelentkezését. Tizenharmadik alkalommal nyílik meg a fesztivál, amely évrôl évre a könyvbarátok tízezreit vonzza. A kínálat idén is pazar: közel 200 standon, több mint 200 magyar és 25 országból 500 külföldi kiállító könyveit ismerhetik meg az érdeklôdôk.

Olaszország, Franciaország, Németország, Oroszország díszvendégeskedése mellett idén Spanyolország lesz a fôvendég, de természetesen más országok neves íróival is találkozhat a közönség.

A szakmai vásárt szokás mûvészeti rendezvénynek is nevezni, hiszen a nyitva tartás négy napján – április 20. és 23. között – nemcsak könyveket lehet vásárolni, hanem számtalan irodalmi rendezvény, könyvbemutató, pódiumbeszélgetés, film és színházbemutató, tárlat színesíti a kínálatot.

Hatodik alkalommal ad otthont a fesztivál 18 európai uniós ország elsô kötetes fiatal prózaírói találkozásának, az Európai Elsôkötetesek Fesztiváljának.

Lesznek programok a fesztivál területén, a Kongresszusi Központban és a Cervantes Intézetben is, ahol számos spanyol vonatkozású irodalmi eseményen vehetnek részt az olvasók.

Demeter Ignác-Attila

Még csak húsz méter volt az állomásig. Ekkor meghallottuk a vonatsípolást. Még gyorsabban kezdtünk rohanni, de én már akkor kevés reményt fûztem ahhoz, hogy elérjük. Anyám lihegve biztatott, mi ketten voltunk leghátul, apám öles lépteivel a peronon csattog, a nôvérem pár lépéssel hátrább, vihogva szalad, s néha hátranéz. A vonat még egyszer sípol, s mi megtorpanunk. Apám visszatekint ránk, ô még felugorhatna a lassan mozgó jármûre, de látva, hogy megálltunk, visszakozik. Hát így kezdôdött a karácsonyunk.

Percekig állunk és lihegünk. Hirtelen lekapom a sapkám és elkezd gôzölögni a fejem. Ezen nem lehet nem nevetni. Apám, aki máskor mérgelôdött volna, csak mosolyog, mint mindig most is tartja magát a hangosabb tetszésnyilvánítástól. Anyám kissé meggörnyed, beszorult a levegô a hasfalába, csiklandoz és szúr egyszerre, ismerjük az érzést, számtalanszor megtörtént velünk is. Hazabattyogunk. Nincs karácsonyfánk, ezért is határoztuk el, hogy kimegyünk falura, ott mindig lehet kapni, nem mint itt, a városban, ebben a rohadt kommunista világban. De ezt csak a fogai közt szûrte apám, mert a gyerek elôtt nem szabad ilyeneket mondani. Értjük a szót, ez a tiltott terület, apám is csak néha téved ide, mikor nagyon rájön a káromkodhatnék. De most karácsony van, a szeretet ünnepe, mindenki vidám. Legalábbis mi azok vagyunk.

Falun nagyon jó. Nem is értem, miért kellett apáméknak beköltözniük a városba. Most már tudom: utált kapálni. Hát mit mondjak? Én sem rajongok érte. Mégis jó falun. A rokonság összegyûl, ha jól számolom vagyunk vagy húszan. Mi, a gyerekek, ilyenkor kiszabadulunk a szülôi felügyelet alól, jókat játszunk, és csupa olyan tiltott dolgot mûvelünk, amit máskor meg se tennénk. Hazabattyogunk.

Otthon nagy szerencse ér bennünket. Szomszédunk, Domi bácsi, meglepetésként egy hatalmas karácsonyfát rendelt, feketén hozzák el, ha elhozzák, s mivel az ilyeneknél sose lehet tudni, vett egy kisebbet is a biztonság kedvéért. A lopott portéka végül megérkezett. Így lett nekünk is karácsonyfánk, a szomszédok jóvoltából. Anyám sietve kicsomagol, s mi boldogan tömjük a fejünket bejglivel, vagy ahogy egyesek mondják: bájglival. Ez nagyon furcsán hangzik, nincs is magyarul mondva. Nekünk csak bejgli. Kapkodva díszítjük a fát, nincs sok idônk, mindjárt sötét van. Az ajándékokat kicsomagoljuk és betesszük a fa alá. Ilyen gazdag karácsonyunk se volt, rikkantom el magam, de anyám nem engedi kibontani az unokatestvéreknek szánt ajándékokat. Összenézünk a nôvéremmel, egy pillanatig azt hittük, hogy szüret, de aztán mégse, ez ugyanis azt jelenti, holnap csak kimegyünk falura. Semmi gond, kibontjuk az ajándékainkat, apám fényképez, s engem valami furcsa melegség önt el. Még soha nem éreztem ezt, sem karácsonykor, sem más ünnepen. Ahogy ott ülünk egymással szemközt és vidáman nevetgélünk, mintha angyal szállt volna közénk. Furcsa megnyugvást érzek, nem is lehet elmondani milyen ez, olyan jó, hogy vagyunk egymásnak, ki tudja, meddig. Meggyújtjuk a gyertyákat, a csillagszórókat, és elénekeljük a Mennybôl az angyalt. Tiszta szívbôl énekelünk, aztán elfújjuk a gyertyákat.

Most itt ülök, nézegetem azt a képet, amin én a fa elôtt vigyorogva állok, bohóckodom, mint mindig, a nôvérem kissé félrefordulva az ajándékait nézegeti, anyám pedig átszellemült arccal mosolyog. Mindenkire jellemzô a mozdulat. A pillanat megmerevedik, amelyikben apám lenyomta a gombot. Ô nem szerepel a képen, szinte sosem szerepel, s ez most jobban fáj, mint valaha. Letörlöm kibuggyanó könnyeimet, s visszateszem a képet az albumba. A múltban élünk, érzem. Csak én emlékszem erre a karácsonyra ÍGY. Családtagjaim zavartan forgatják a képet, igyekeznek betájolni az évet, szerencsére rá van írva a hátára. Nem baj, legyintek elkeseredve, ti bizonyára egy másik karácsonyra emlékeztek. Nem lényeges. Az viszont igen, hogy mindenkinek legyen ilyen karácsonya!

Csata Ernô

egyszer utánad

is eljön a szél, ne félj

és földre ledönt

suhogó ágad

hûvösségére senki

nem emlékszik majd

fészeklakóid

csörtetô zuhanásod

szétcsiripelik

(2005. szeptember)

lámpások vagyunk

istenek ösvényein

örök sötétben

de fényes dacunk

csúfosan kialszik egy

viharos éjben

(2005. november)

80 éve született Szász Endre

(MTI) – Nyolcvan éve, 1926. január 7-én született Csíkszeredában Szász Endre Munkácsy- díjas grafikus, könyvillusztrátor, festômûvész, a magyar képzômûvészet egyik legkülönösebb, legerôteljesebb alakja.

Sebészorvos apja ôt is e pálya felé terelgette, a fiatalembert azonban egyáltalán nem vonzotta ez a hivatás. A vita elfajult, az idôsebb Szász beváltotta a fenyegetését és csakugyan megvonta fiától a támogatását. Késôbb aztán kiderült, hogy az ifjú mûvész elsô portréjának értékesítésébôl fél évig gondtalanul élt az atyai apanázs nélkül is. Csíkból Marosvásárhelyre költöztek, itt Bordi András festôiskolájába került, majd 1946- ban a család áttelepült Budapestre, és Szász Endre megkezdte tanulmányait a Képzômûvészeti Fôiskolán, ahol Szônyi István növendéke volt.

1950-ben – fiatal mûvészként – fegyverrejtegetés vádjával tíz év börtönre ítélték, de már a következô évben szabadult. 1951-tôl 1970-ig festményeibôl, illetve könyvillusztrációkból élt, mintegy 600 kiadvány illusztrálása fûzôdik a nevéhez. Munkásságát 1965-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el.

1970-ben kiment Amerikába, tizenhat évig élt és dolgozott az Egyesült Államokban, azután négy évig Kanadában, de hosszabb idôt töltött Afrikában és Japánban is. A bravúros technikájú mûvész össze nem téveszthetô, jellegzetes, allegorikus fejdíszt viselô nôalakjait, az általa tervezett porcelánokat, ékszereket, kristályokat a világ számos nagyvárosában rendezett kiállításon csodálhatták meg az érdeklôdôk.

A sikeres világkarrier ellenére 1990-ben hazatért. Az óhaza tárt karokkal fogadta, ô pedig nagy kedvvel vetette bele magát a munkába: megfestette az újonnan elkészült Gyôri Nemzeti Színház elôcsarnokának arany-fehér porcelánfalait, vázákat, dísztárgyakat tervezett Hollóházának, szônyeget a soproni szônyeggyárnak, és rajzolta gyönyörû szemû nô,- és komoly arcú férfialakjait. A divatszakmában is kipróbálta magát, s dolgozott a hollóházi porcelángyár stúdiójának megalapításán is, de ez a próbálkozása nem járt sikerrel.

A szakmán kívül az egész ország megismerhette a tévében tartott "live-show"-iból, ahol öt perc leforgása alatt csakugyan megfestett egy tökéletes képet. Öntörvényû embernek tartották, ô maga azonban ezt tagadta. Tény, hogy mûvészetének újszerûsége, látványos sikerei heves vitákat váltottak ki a mûvészettörténészek körében. Szerette a fényûzést, a pénzrôl azt tartotta, hogy felesleges halmozni, el kell költeni. Luxuskörülmények között élt, "SZÁSZ" rendszámmal ellátott Rolls Royce-on járt, amelynek különleges barna színét ô maga keverte ki. A gyengébb nem iránti rajongása és hódolata közismert volt, azt vallotta, hogy nô és munka nélkül nem volna értelme az életnek. Három alkalommal nôsült, gyermeke egyik házasságából sem született.

Húsz év távollét után otthonául nem a fôvárost választotta. Elôször Sopronba költözött, majd élete végéig a Somogy megyei Várdán élt, betegsége miatt egyre visszavonultabban. Szívpanaszai évrôl évre súlyosbodtak, a nyolcadik infarktus után ôssejt-beültetésen esett át a frankfurti egyetem klinikáján. Állapotában a mûtét után látványos javulás mutatkozott, de csak rövid idôre. Frankfurt után a Somogy megyei Mosdós szívszanatóriumában kezelték, állapota itt fordult válságosra, néhány nappal az ôssejt- mûtét után. Szívelégtelenségben halt meg 2003. augusztus 18-án.

Halálának évében a sokoldalú, nemzetközileg is nagyra becsült, a magyar képzômûvészet hírnevét öregbítô mûvészi életútja elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült.

Az egykori városbíró, várépítô utolsó nagy sétájára akkor indult el, amikor azon az ôszi napon a 70 éves mûvész gyûjteményes kiállításán zsúfolásig megtelt Kultúrpalotában erdélyi nagyjaink mellszobrai és nôi kôszépségek állták a hódolók kíváncsiskodását, bámészkodását. Kôbôl kilépett szépségek köszöntek rá a belépôre vagy komoly arcú férfiak intettek megállásra. Ezeket a nôi szépségeket egy csendes hangú férfi csalta elô hideg, fehér márványdarabokból. Ahogy a kôfelesleg levésôdött a teremtés titkos csodájáról, a nôi test megtelt melegséggel: szem és szív, tenyér és vágy simogatta meg tökéletesnek látott alakjait.

Azt regélik ebben a vásáros városban, hogy fontos meg nagy emberek idônként felkeresték Bálint Károlyt a régi vármegyeházán, ô pedig leült velük beszélgetni, beleolvasott verseikbe vagy regényeikbe, megnézte a gyûjtött népdalok kottáit, aztán végleg ott tartotta a szerzôket, és ezek a nagy elôdök jól érezték magukat az ódon házból átvarázsolódott mûteremben. Idônként megszólaltak, a mûvész biztosan még vállon is veregette ôket (egyesek ezt leporolásnak nevezik), és azután Borsos Tamás visszavonult várat építeni a Vártemplom köré, Petôfi leült, hogy verset írjon Júliának, Bernády György pedig megfontolt léptekkel végigment a város egykori piacán, hogy hazakísérje a mûvészt.

A mûvész pedig megérte a 70. életévét, sorba állította "örök barátait": Tamási Áront, Bartók Bélát, Wass Albertet, Bernády polgármester urat, Petôfit, a forradalmárköltôt, az államalapító István királyt, a várépítô Borsos Tamást. Majd szétdarabolta önmagát, lelkének egy-egy darabját beleültette "örök barátai" alakjaiba és együtt elsétáltak a Kultúrpalota földszinti kiállítótermébe. Ezt a históriás zarándokmenetet szép, karcsú lányok vették körül, ezért történt meg, hogy élôk és kôben élôk együtt nem fértek be a palotába.

Borsos Tamás – Bálint Károly sugallatára – gondolt egy merészet és nagyot, nem ment vissza a vármegyeházába, hanem hazajött a várba – örök várépítônek. Hosszú út vándora pihen most a gótikus teremben. Egykor fejedelmi misszióban járt a fényes Portán, a büszke Isztambul kövei kopogtak erdélyi csizmájának talpa alatt, janicsárok bámultak rá: ki ez a férfi? És ezt a férfit egy szerény, a nyárádmenti Lôrincfalváról indult szobrász ismeri a legjobban, mert ez a férfi egy nemes tartású várépítô. Közben sok idô telt el, a várost is, a várat is sokszor kellett renoválni, de a várépítô annyi idô alatt sem ôszült meg, mert a várépítôk mindig erôsek maradnak.

E néhai fôbíró hazaérkezésével marosvásárhelyi századok tanúi találkoztak egymással: ötszáz éve ellenséggel és hódítókkal dacoló templomfalak, közel négyszáz éve álló várfalak, melyek idônként leromlottak majd újjáépültek, árválkodtak majd otthont biztosítottak. Amikor még falak védték az embert, az életet, a hitet és a templomot, akkor Borsos Tamás falat építtetett a Vártemplom köré, hogy várfallal védje meg a templomot. Most a Vártemplom fala zárja biztonságba a hazaérkezett portai követet, a város egykori fôbíróját.

Marosvásárhely hálás a várépítônek, mert biztonságot akart hagyni utódaira. Marosvásárhely hálás Bálint Károlynak, hogy ilyennek alkotta a város nagy fiát. A Vártemplom pedig hálás a szobrásznak, hogy hazahozta a várépítôt. Köszönet érte.

Ötvös József

380 éve született Haller János (1686-1697) * 330 éve született: Apor Péter (1676-1752), II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) * 240 éve született Fazekas Mihály (1766-1735) * 240 éve született, 170 éve hunyt el Berzsenyi Dániel (1766-1836) * 220 éve született Fáy András (1786-1864) * 210 éve született Wesselényi Miklós (1796-1850) * 180 éve született Gyulai Pál (1826-1909) * 150 éve született Riedl Frigyes (1856-1921) * 140 éve született Tömörkény István (1866-1917) * 120 éve született Tóth Árpád (1886-1928) * 110 éve született Erdélyi József József (1896-1978) és Lengyel József (1896- 1975) * 100 éve születtek: Bálint György (1906-1943), Gelléri Andor Endre (1906-1945), Szemlér Ferenc (1906-1978), Zelk Zoltán (1906-1981), Szabó T. Attila (1906-1987), Horváth Imre (1906-1993), Balogh Edgár (1906-1996), Vita Zsigmond (1906-1998) * 80 éves lenne Hernádi Gyula (1926-2005), 70 éves lenne Orbán Ottó (1936-2002) * 40 éve halt meg Tamási Áron (1897-1966) és Bartalis János (1897-1966), 30 éve halt meg Szilágyi Domokos (1938-1976), 20 éve hunyt el Deák Tamás (1928-1986) * Idén tölti a 90-et Méhes György (1916. V. 14.), 80 éves lesz Bede Anna (1926. VII. 14.) * 70 évesek: Bartis Ferenc (1936. VII. 4.), Beke Kata (1936. XII. 22.), Bodor Ádám (1936. II. 22.), Buda Ferenc (1936. XI. 3.), Csukás István (1936. IV. 2.), Gazda József (1936. IV. 8.), Kabdebó Lóránt (1936. VIII. 9.), Kiss Dénes (1936. I. 1.), Láng Gusztáv (1936. VI. 12.), Lázár Ervin (1936. V. 5.), Sigmond István (1936. VII. 31.), Széles Klára (1936. VIII. 17.), Szilágyi Júlia (1936. VIII. 1.), Tóth-Máthé Miklós (1936. VII. 7.), Veress Zoltán (1936. II. 25.) * 60 évet töltenek: Bereményi Géza (1946. I. 25.), Bölöni Domokos (1946. VIII. 11.), Döbrentei Kornél (1946. XI. 3.), Gittai István (1946. XII. 31.), Lôrincz György 1946. V. 24.), Kincses Elemér (1946. III. 9.), Molnár H. Lajos (1946. V. 16.), Spiró György (1946. IV. 4.), Vári Attila (1946. III. 3.).

(MTI) – Száznégy külföldi fesztivál- és nyolc életmûdíj öregbítette a magyar filmalkotók jó hírét világszerte 2005-ben; a játékfilmek körében a legtöbb, tizenkét "trófeát" Koltai Lajos Sorstalansága szerezte – közölte a Magyar Filmunió az MTI-vel.

Több komoly elismeréssel jutalmazták Fliegauf Benedek Dealer, Pejo Róbert Dallas Pashamande, Gauder-Novák Nyócker! címû alkotását, valamint Mundruczó Kornél Johanna címû operafilmjét is. Neves nemzetközi filmfesztiválokra kapott meghívást ezenkívül Mészáros Márta A temetetlen halott és Gárdos Péter A porcelánbaba címû alkotása.

A rövidfilmes mezônybôl Kenyeres Bálint Before Dawn címû mûve emelkedik ki tizenegy, külföldön elnyert díjával; a világot járt alkotás a napokban kerül a mozikba, és a legendás Sundance Filmfesztiválon is versenyez január végén.

A dokumentumfilmek közül Kocsis Tibor Új Eldorádója hódított a legsikeresebben; a 2004-es alkotás tavaly mintegy húsz fesztiválon szerepelt és öt díjat nyert el.

Az animációk közül M. Tóth Géza Maestro címû munkája aratott, tizenegy külföldi díjjal tért haza.

A nemzetközi filmes rendezvények Szabó István, Jancsó Miklós és Tarr Béla rendezôk munkássága elôtt tisztelegtek életmûdíjakkal Moszkvától Szentpéterváron, Berlinen és Cannes-on át Sevilláig – olvasható a Magyar Filmunió közleményében.

A filmes szövetség csaknem 2700 alkalommal nevezett be magyar gyártású játék-, rövid-, dokumentum- és animációs filmeket több mint 400 nemzetközi fesztiválra és a "hetedik mûvészeti ág" különbözô rendezvényeire. A nevezésekbôl 998 alkalommal hívtak meg a nemzetközi seregszemlék programjukba magyar alkotásokat – ez több mint háromszorosa a tíz évvel ezelôtti, 1995-ös 300 fesztiválszereplésnek.

A meghívott magyar alkotások közül 233 vehetett részt Európa, Amerika, Ázsia és Afrika különféle filmfesztiváljainak versenyprogramjában. A legfontosabb tizenkettô, úgynevezett A kategóriás filmfesztiválon nagy számban szerepeltek magyar filmek: Berlinben három, Cannes-ban négy, Karlovy Varyban pedig hat film képviselte Magyarországot. A nemzetközi közönség ezenkívül Sanghajban, Moszkvában, Montrealban, Mar del Platában, Velencében, Tokióban és Kairóban láthatott magyar filmet.

A Brokeback Mountain címû, Ang Lee rendezte, Golden Globe díjra esélyes filmet a hollywoodi producerek és forgatókönyvírók is jelölték saját díjaikra szerdán.

A két homoszexuális cowboy szerelmi drámája ezzel tovább növelte esélyeit, hogy több Oscar-díjra is jelöljék – vélekedett a szaksajtó.

A Producerek Szövetsége (PGA) és a Forgatókönyvírók Szövetsége (WGA) a jelöléseknél figyelmen kívül hagyott olyan drága produkciókat, mint a King Kong, és Steven Spielberg München címû filmje.

Decemberben a Brokeback Mountain már hét jelölést söpört be a január 16-án Los Angelesben kiosztásra kerülô Golden Globe-ra. Az Oscar-díj jelöltjeit január végén teszik közzé.

Agatha Christie sikerének titka az endorfin és a szerotonin volt – állítja három brit neuronyelvész.

A londoni, a birminghami és a warwicki egyetem kutatói az "Agatha-program" keretében hónapokig elemezték a nagy krimiírónô több mint 80 regényének mondatait, kifejezéseit, egyes szavait. Megállapították, hogy azok a nyelvi modellek, amelyeket használt, aktív tevékenységre ösztönözték az olvasó agyát – írta a Corriere della Sera címû olasz napilap.

Hercule Poirot történeteinek olvasása közben az agy sok szerotonint és endorfint termel, amelyek kémiai "üzenetei" fokozzák a mûélvezetet, és arra bírják az olvasót, hogy mindig újabb regényeit vegye kézbe. Nem véletlen tehát, hogy az 1976-ban elhunyt írónônek több mint kétmilliárd könyvét vásárolták meg az egész világon és történetei ma is igen kedveltek.

A kutatók azt is kiemelték, hogy Agatha Christie mondatai nem terjengôsek, nem vonják el a figyelmet a cselekményrôl, és bár minden regény gyilkosságról szól, az általa használt szavak nem durvák, inkább tetszetôsek, finomak. Ezzel további jó érzést kelt az olvasóban.

"Nincs itt semmiféle titok – nyilatkozta ugyanakkor Mathew Prichard, az írónô unokaöccse – ô egyszerûen a cselekmény bonyolításának nagymestere volt."