|
LVII. évfolyam 2. (16183.) sz., |
2006. január 5., csütörtök |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Az országos mentôszolgálat alkalmazottai megsértôdtek. Traian Basescu államfôre neheztelnek, amiért szilveszter éjszakán az Elnöki Érdemrend tiszti fokozatát adományozta dr. Raed Arafatnak, a marosvásárhelyi SMURD vezetô orvosának. A kitüntetést az államelnök nem a Cotroceni- palotában, hanem az ünneplô tömeg elôtt adta át Arafat doktornak.
A mentôszolgálat szakszervezetének képviselôi "haragjukban" nyílt levelet küldtek az elnöknek, amelyben a mentôsök százainak "megalázásáról" és "elszomorításáról" beszélnek, nehezményezve, hogy az államfô egyetlen szóval sem méltatta "a mentôszolgálatok folyamatos, névtelen és jelentôs tevékenységét". Azt is felróják Basescunak, hogy bár "közönséges románt" szándékozott kitüntetni, egy "tévésztárt" dekorált, és a "valóban szorgalmas, közönséges románokat mellôzte". Nem felejtik el "felfedni", hogy a SMURD a sürgôsségi esetek 1 százalékát sem "oldja meg", majd – mintegy mártírokként – kijelentik, hogy a kormányzat hozzáállásától függetlenül ôk továbbra is teszik kötelességüket. El is várjuk tôlük.
A szakszervezet fenti magatartása csak annyiban meglepô, hogy 15 év után még mindig nem hajlandók elfogadni: valakik jobban dolgoznak, mint ôk. Anélkül, hogy érdemeiket kisebbítenénk, meg kell állapítanunk: a különös módon tiltakozók képtelenek elismerni, hogy létezik egy SMURD, amely gyorsabb, fegyelmezettebb és hatékonyabb, mint a hagyományos, kissé "ráérôs" mentôszolgálat. Hogy a SMURD-nál megtörtént az a mentalitásváltás, amely a mentôszolgálatnál még nem, és azon igyekeznek, hogy még jobbá, gyorsabbá és profibbá tegyék az életmentést, hogy létezik egy ember, aki energiát nem kímélve azon fáradozik, hogy versenyt fusson az idôvel, és gyôzzön az életért folytatott harcban.
Tizenöt év telt el azóta, hogy egy orvos elhatározta: Romániában hiányt pótol a rohammentô-szolgálat létrehozásával. Jó menedzser, aki tudja, hogyan érje el a célját, akinek nem kevés buktatót kellett legyôznie, amíg az általa elképzelt mentôszolgálatot elismertette. Szívós munkát végzett, hiszen tekintélyes, valami miatt ellenérdekelt csoportok lejárató próbálkozásaival kellett megküzdenie. Igaz, nem egyedül, mert Marosvásárhely lakosságának valós támogatása nélkül ma talán nem lenne az a SMURD, ami. A város magyar és román lakossága egy emberként állt ki a SMURD mellett, míg eljutott oda, hogy a város, a megye s a régió mondhatni egyetlen, fenntartás nélkül elismert egészségügyi szolgáltatása lett. A mostani kitüntetés azonban több, mint egy teljesítményt elismerô gesztus. Azt is jelenti, hogy Raed Arafat erôs támogatóra talált, ami remény arra, hogy a hagyományosnak mondott mentôszolgálatnak is ki kell mozdulnia kényelmi állapotából, s mai formában vagy másként föl kell zárkóznia a marosvásárhelyi mintához.
A kitüntetéshez gratulálva, nem ünneprontásként, de meg kell jegyezzük: reméljük, hogy a dicsôség nem száll a fejükbe, a napi rutinnal nem fog "felhígulni" a hivatástudat, s csupán apró "kisiklásnak " bizonyul az, ami nemrégiben történt, hogy csak hosszas huzavona után akadt, aki hajlandó volt magyar nyelven meghallgatni a szolgálathoz forduló beteg panaszát.
Az ezentúl magas rangú köztisztviselôként dolgozó, sikeresen vizsgázó prefektusok szerdán letették a hûségesküt a kormányfô, a közigazgatási miniszter és az EB-delegáció vezetôje jelenlétében. A miniszterelnök emlékeztette a prefektusokat, köztük Ciprian Dobre Maros megyei fôispánt, hogy az idéntôl nem lehetnek párttagok, a problémák megoldásában nem alkalmazhatnak politikai szempontokat és kedvezô környezetet kell teremteniük a befektetôk számára.
A kormány a múlt év végén fogadta el a prefektusi intézményrôl szóló 2004/340-es törvényt módosító és kiegészítô sürgôsségi rendeletet, amelynek értelmében a prefektusok 2006. január 1-tôl magas rangú köztisztviselôkké válnak, jogállásukat pedig a köztisztviselôi státusról szóló 1999/188-as törvény szabályozza.
A prefektusoknak választaniuk kellett a politikai tisztség és a közigazgatási funkció között, amelyet szakvizsga sikeres letétele után folytathatnak.
Romániának kiegészítô mennyiségekre van szüksége földgázból a téli hónapokban a nagyobb biztonság érdekében, mondta a román gazdasági és kereskedelmi miniszter, Ioan Codrut Seres, miután tárgyalt a hazai földgáztermelôk és -szolgáltatók vezetôivel.
A minisztérium az orosz földgáztól való függôség valamelyes csökkentését is tervezi, támogatva, hogy a Fekete-tengeren át importáljanak gázt, Magyarország bekapcsolásával, írta a Rompres hírügynökség szerdán. A miniszter azt mondta, hogy a Romgaz és a Mol jegyzôkönyvet fog aláírni a vezetékterv meggyorsítására, jelentette a hírügynökség.
(Bécsben június végén írták alá a vegyesvállalat létrehozására vonatkozó megállapodást a nemzetközi Nabucco földgázvezeték megépítésében érdekelt vállalatok: a török Botas, a bolgár Bulgargaz, a magyar Mol, az osztrák OMV Gas és a román Transgaz. A Nabucco vezeték Törökországból Ausztria felé szállítaná a földgázt, évi 20-30 milliárd köbméteres kapacitással.)
Egy másik terv az, hogy a Petrom által a Fekete-tengeren termelt földgázt teljes egészében tartalékba teszik, írta a Rompres.
A hétfôi, 25 százalékos csökkenés után szerda reggelig Romániába irányába is helyreállt az orosz gázszállítás.
Romániának kéthavi kereskedelmi tartaléka van földgázból, ezért a kormány nem aggódott az orosz-ukrán gázárvita miatt.
A román tárolókapacitás 3,1 milliárd köbméteres, és ezt 5 milliárd köbméterre bôvítik, mondta Codrut Seres még kedden,, de nem részletezte, hogy mikorra.
A Transgaz vállalatnál elmondták, hogy Románia földgázfogyasztása körülbelül 60 millió köbméter naponta, ebbôl 20 millió köbméter származik Oroszországból.
A novemberben aláírt, új megállapodás szerint a Gazprom 2030-ig évente körülbelül 5 milliárd köbméter földgázt ad el Romániának. Az árat az idei elsô negyedévre 285 dollárra emelték a tavalyi 252 dollárról.
Tavaly az elsô kilenc hónapban a Gazprom 3,5 milliárd köbméter földgázt szállított Romániának a 2004-es elsô kilenchavi 3,24 milliárd köbméter helyett. 2004-ben egész évben a Gazprom 4,14 milliárd köbméter földgázt adott el Romániának, 2003-ban 5,1 milliárd köbmétert.
Az EMKE Maros megyei szervezete az elôzô évek hagyományainak megfelelôen az idén is megemlékezik az 1943. januári-februári Don-kanyari csaták áldozataira.
Január 8-án, vasárnap 12 órakor a marosvásárhelyi unitárius egyházközség tanácstermében Benkô József II. világháborús tárgyakat bemutató kiállításának megnyitójára kerül sor, majd a résztvevôk 13 órakor megkoszorúzzák a római katolikus temetô bejáratánál levô emlékmûvet.
A marosvásárhelyi Biokertész Csoport december 30- án kosaras óévbúcsúztatót tartott, amely alkalommal számba vették a 2005. évi tevékenységüket. A tagok és a meghívottak székhely hiányában Simon József épülôfélben lévô "rezidenciáján" találkoztak a Budai Nagy Antal utcában.
Boros Csaba elnök és Varga István alelnök nagyon részletes és ôszinte beszámolót készített. A csoport a múlt évben 84 alkalommal tartott megbeszélést. A meghirdetett program keretében 12 szakmai elôadás hangzott el 66 résztvevôvel. A meghívott elôadók Gáll Jenô (szôlészet-borászat), Höhn Károly (biológia), dr. Filep Csaba (bio- állattartás), Vita Róbert (virágkertészet), Brendus Ede (effektív mikroorganizmus-hatások), dr. Márkus István (növénytermesztés) voltak. A biokertészek a múlt évben tönkölybúzát is termesztettek, az egész technológiai folyamatot figyelemmel kísérték. A búza értékesítése érdekében kutatták a piacot. Jó eredménynek minôsítették a héj nélküli olajtökmag beszerzését, 27-en vállalták el termesztését. Az év végéig nyolc gazda adott be termésmintát, amelyet felajánlanak a feldolgozónak.
A Biokertész Csoport számos környezetvédô programokkal rendelkezô hazai és külföldi alapítvánnyal, egyesülettel vette fel a kapcsolatot, illetve ápolta a már meglévôket.
Az elnök nem hallgatta el a múlt év sikertelenségeit sem: egyetlen pályázatot sem készítettek; a csoport anyagi helyzete katasztrofális, bankszámlájukon a törzstôkével együtt 3.100.000 lej van; nincs székházuk, szanaszét vannak; a tavalyi/tavalyelôtti Bianca-telepítéseket nem kísérték kellô figyelemmel; a tönkölybúza vetésterületét nem terjesztették ki; elmaradtak a hagyományos nyári kerti találkozók, gyakorlatok; az elôadások száma kevesebb volt, mint a korábbi években.
Végül Boros Csaba így fogalmazott:
– Elgondolkoztató, hogy mi az oka annak, hogy 12 éves tevékenységünk a megye gazdasági életében gyakorlatilag alig kimutatható. A piacon még mindig nem vagyunk jelen, Ez magyarázható azzal is, hogy a hivatalosan minôsített termelést, az ellenôrzött ökogazdálkodást, az ellenôrzés magas költségeit a tagságunk, de más gazdakörök is kevesen vállalják. Bevallom, hogy az egyesület nem megfelelô menedzselése az alapvetô oka a problémáknak. A helyben topogás oka talán az is, még mindig nem tudtam – nem tudunk – magunkhoz édesgetni egy dinamikus fiatal szakembert, aki felvállalná a megyei ökotermelés gondjait s a Biokertész Csoport tevékenységének irányítását.
Elôreláthatólag a tavalyi költségvetéshez hasonló összeggel, vagyis 200 milliárd régi lejjel gazdálkodhat idén a Dicsôszentmártoni Polgármesteri Hivatal. A januári soros tanácsülésen fogadják majd el a részletes költségvetést. Mint Chindris Ovidiu alpolgármestertôl megtudtuk, elsôsorban a tanintézmények fûtésrendszerének átépítésére, a Samtid-program megvalósítására és az utcák, járdák javításra fordítják a hangsúlyt. Ugyanakkor tárgyalásokat folytatnak a francia Parisot céggel, annak érdekében, hogy a város határában épült fafeldolgozó üzemben minél több dicsôszentmártoni szakembert és munkanélkülit alkalmazzanak.
Míg az elmúlt évben a mûszaki kollégiumban és a polgármesteri hivatalban cserélték ki a központi fûtést biztosító kazánt, idén az Andrei Bârseanu Elméleti Líceum épületén, a Vasile Moldovan Gimnáziumon és a 4- es számú óvodán van a sor. Az alpolgármester beszámolója szerint a megvalósíthatósági tanulmányokat már megrendelték. Mivel helyi költségvetésbôl nincs lehetôség ilyen, nagy méretû befektetésre, külföldi pénzalapokra próbálnak pályázni, hogy helyi alapból csak a kivitelezési összeg 20 százalékát kelljen törleszteni.
A Samtid-program keretében idén 13,5 kilométernyi ivóvízvezeték cseréjét kezdik el. A munkálatok kivitelezését versenytárgyaláson egy németországi cég nyerte meg. A vízhálózat bôvítése mellett felújítják a vízüzem egy részét is, hogy megfelelô minôségû ivóvizet biztosítsanak a fogyasztóknak. A Samtid-program életbe ültetésével párhuzamosan helyi költségvetésbôl kiépítik a csatornahálózatot az Ifjúsági, a December 1., az Erdô utca egy-egy szakaszán.
Jelenleg 150 alkalmazott vesz részt mûszaki próbán a francia Parisot fafeldolgozó nagyüzemben. Chindris Ovidiu tájékoztatása szerint a város vezetôsége többször tárgyalt a befektetô képviselôivel, kérve, hogy lehetôségeik függvényében a termelés beindítása elôtt dicsôszentmártoniakat alkalmazzanak. A polgármesteri hivatal átvállalta a külsô közmûvesítést, így joggal kérheti, hogy legalább az alkalmazottak fele a városból kerüljön ki. A Parisot képviselôi megígérték, hogy április végéig, amikor beindul a nagyüzemi termelés, 500 személyt alkalmaznak. Azt még nem lehet tudni, hogy hány helybeli lesz, hiszen a környékbeli településekrôl is szépszámú szakembert, munkanélkülit érdekelnek a szóban forgó munkahelyek.
A Marosvásárhelyi Rendôrségen Rad Nicusor rendôrbiztos-helyettes, a közrendészeti iroda vezetôje számolt be a múlt év utolsó éjszakájának "rendhagyó" eseményeirôl:
– A vásárhelyiek már korábban elkezdték az ünneplést. Többen délutánra ittas állapotba kerültek, s a 112-es segélyhívón több olyan hívás érkezett, amelyben feleségek kértek segítséget – mondja a fiatal tiszt. Az óév utolsó napján lopás is történt a megyeszékhelyen. Egy meggyesfalvi férfi reggel arra ébredt, hogy gazdaságából huszonkét tyúkot vittek el, a szárnyasokat az udvaron le is ölték, mindenfelé vérnyomok és tollak árulkodtak az éjszakai mészárlásról.
A vásárhelyi rendôrségen harminc közrendészeti ügynök dolgozott szilveszter éjszakáján. Nyolc jármû, valamint négy gyalogos járôrcsoport egész éjszaka járôrözött. A Tudor lakónegyedbe leginkább csendôröket vezényeltek ki, a Kövesdombon rendôrökbôl és közösségi rendôrökbôl álló vegyes csoportok biztosították a rendet, míg a fôtéri mulatságra két járôrautót, csendôröket, rendôröket és közösségi rendôröket vezényeltek ki. Egyetlen rendbontás történt, a tûzijáték után a Bolyai utcán haladó fiatalok betörték a varrómûhely ablaküvegeit.
– Tizenegy éve dolgozom a rendôrségen, amelybôl több mint öt szilvesztert munkahelyemen töltöttem. Az idén különleges szilvesztert élhettem meg. Feleségem két éve a közlekedésrendészet alkalmazottja, s amikor megtudta, hogy az év utolsó éjszakáján ügyeletes leszek, kérte, dolgozhasson ô is. Ô a Postapalota elôtti téren irányította a forgalmat – meséli a fiatal rendôr. Éjfélkor ugyan nem koccinthattak pezsgôvel, de a házastársak együtt lehettek.
Tavaly mintegy 4 milliárd euró közvetlen külföldi tôkebefektetés érkezett Romániába, a 2004-es 5 milliárd euró után.
Tavaly több mint 8700 vegyes vállalatot alapítottak román részvétellel, 20 százalékkal többet, mint 2004-ben.
A fô befektetô tavaly Ausztria volt, elsôsorban BCR bank 61,88 százalékos többségi részének privatizációja nyomán, amelyet decemberben 3,75 milliárd euró értékben az osztrák Erste Bank nyert meg. Az eddigi osztrák befektetések teljes értéke meghaladta a 4 milliárd eurót Romániában.
A befektetôk sorában Ausztriát Hollandia követi, 2 milliárd euróval, majd Németország következik, közel egymilliárddal, Görögország, Olaszország és Törökország a további sorrend. A fô befektetési területek a bankok és az infrastruktúra.
A BA-CA elemzése szerint az idei évben Románia rekordszintû közvetlen külföldi tôkebefektetést várhat: mintegy 8 milliárd euró értékben, amely a hazai össztermék 9 százaléka. Ennek fele a bankrendszer privatizációiból származik majd, elsôsorban a román takarékpénztár, a CEC magánosításából, amelybôl az állam legalább 4 milliárd eurós bevételre számít, de ágazati elemzôk még többre. A CEC-re az OTP Rt. is pályázik.
A BA-CA a román gazdaság tavalyi növekedési ütemét 3,7 százalékra teszi, szemben az 5,5 százalékos hivatalos kormányzati elôrejelzéssel.
A tavalyi évrôl még pontos GDP-növekedési adatok nem állnak rendelkezésre, de a bôvülés az elsô kilenc hónapban csak 3,6 százalékos volt, az elsô félévben mért 4,9 százalék után. 2004-ben 8,3 százalékkal bôvült a román gazdaság. A BA-CA az idén 7 százalékos inflációt vár a tavalyi 9 százalék után. A folyómérleg hiányát 2006-ban 9,5 százalékra valószínûsíti, a tavalyi, várhatóan 8,7 százalék után, az államháztartási hiányt pedig a GDP egy százalékára, 2005-tel megegyezôen.
Washington bírálta kedden Moszkvát, amiért korlátozta Európába irányuló gázszállításait azzal, hogy csökkentette az Ukrajnába juttatandó mennyiséget azon a vezetékrendszeren, amelyen Oroszország a nyugati gázexport 80 százalékát teljesíti.
Sean McCormack, az amerikai külügyminisztérium szóvivôje kijelentette: nem oldja meg a kérdést az, hogy Moszkva pótolta azt a gázmennyiséget, amit az árvitában hétfôn visszatartott. Hangsúlyozta: akkor, amikor Európa éppen a tél közepén van, elitélendô az energiát politikai fegyverként alkalmazni.
A szóvivô azt is megjegyezte, hogy Ukrajnában hamarosan parlamenti választásokat tartanak.
Közölte, a külügyminisztérium kapcsolatban áll a két ország kormányával, hogy segítsen a gázvita megoldásában.
Oroszország azzal vádolta meg Ukrajnát, hogy ellopja a maga a részét az Európába irányuló gázszállítmányból, amit Kijev visszautasított, és az amerikai külügyminisztérium sem tett említést a viszálynak errôl a vetületérôl.
A muzulmán nôk szószólóját, Ayaan Hirsi Ali holland parlamenti képviselônôt tüntette ki Az év embere Európában díjjal a Reader,s Digest.
A szomáliai születésû Hirsi Ali nincstelen menekültként érkezett Hollandiába és az ország egyik legbefolyásosabb közéleti személyiségévé vált.
A muzulmán nevelést kapott politikusnô azért harcol, hogy felhívja a figyelmet az Európában élô muzulmán nôk sanyarú sorsára, amelyet gyakran eltitkolnak a nyilvánosság elôl.
Ezek a nôk ma is gyakran szenvednek a családon belüli erôszaktól, a kényszerházasságtól, a genitális megcsonkítástól, sôt az úgynevezett "becsületmentô" gyilkosságnak is olykor áldozatává válnak, akárcsak a muzulmán országokban élô nôtársaik.
Az év embere Európában díj nyertesét a Reader,s Digest magazin európai kiadásainak szerkesztôi választják ki. A kiválasztott olyan ember lehet, aki a legjobban megtestesíti az európai értékrendet és a hagyományok mai kifejezôdését.
Ayaan Hirsi Ali tizenegyedikként részesül az 1996-ban alapított díjban.
A rangos elismerés mellé ötezer eurós csekket is átvesz a január 23-i Hágában megrendezendô ünnepségen, amelyet jótékonysági célra – a muzulmán nôk egyenjogúságának elômozdítására – fordít.
A világ számos nagyvárosa után Budapesten is lesz tehénparádé, azaz Cowparade. A pályázat nyitott, a feladat annyi, hogy mûanyag teheneket kell feldíszíteni, ezeket aztán elárverezik és a befolyt bevételt jótékonysági célokra fordítják.
A világ eddig több mint 30 világvárosában valósultak meg köztéri kiállítások tehén szobrokból. A mûmarha üzletben 1998-ban Zürich volt az elsô, késôbb csatlakozott hozzá – többek között – Chicago, New York, Manchester, Houston, Brüsszel, Stockholm, Prága, Varsó, Moszkva, London és Dublin.
Mindenütt komoly közönségsiker fogadta az ötletet, a reklámszakma is ráharapott. A világ nagyvárosaiban a legnevesebb médiumok kísérték figyelemmel a tehenek felállítását és sorsát. Feltehetôen nem ingyen.
Amint dr. Schiffer János fôpolgármester-helyettes az MTI-nek elmondta, a budapesti önkormányzat támogatja a tervet. A cél, hogy ne csak a hagyományos köztéri szobrok szépítsék a tereket, hanem hogy ezzel az ideiglenes kiállítással színesebbé, mozgalmasabbá tegyék a tereket...
A Cow Parade Budapest célja – ahogyan fogalmaznak a mûmarha mozgalom elindítói – hogy elinduljon egy szerintük kreatívnak nevezett, pozitív kisugárzású közösségi esemény, amelyben sokan vehetnek részt, amely mindenki számára látható és amely az alkotó energiákat végül jótékony célra fordíthatja a kiállítás végén tartandó árverés révén.
A befolyt bevétel a Mosolyország Alapítványt és a Bátor Tábor Alapítványt támogatja a tervek szerint – ez utóbbi tábor a beteg gyermekek üdülését szolgálja.
A Cowparade licensz tulajdonosa a MUÚ Art Kft, a projekt lebonyolítását a FOCUS Brand Activation nevû vállalkozás végzi. Az összköltségvetés 200 millió forint körül lesz – tudható meg a kivitelezôk és a szervezôk egyik vezetôjétôl – amely összeg jelentôs részét a szponzorok biztosítják.
Amint Csikós Gergely, a projekt fôszervezôje az MTI munkatársának elmondta, attól is függ, hogy végül hány tehén lesz látható Budapest terein, utcáin, hogy az alkotók hány szponzort találnak erre a célra, valamint hogy hol és hány szobor felállítását engedélyezi a Fôvárosi Önkormányzat.
Egy-egy tehén ára, azaz bekerülési költsége várhatóan 1,5 millió forint lesz, tudta meg az MTI tudósítója. A köztereken 300 kilós betontalapzatokba rögzített mûalkotásokra rendszeres felügyelettel vigyáznak majd. Fontos, hiszen mint elmondták mûmarhákra a három hónapig a köztereken felállított tehenek egyenesen afféle magán- és közösségi fórumokká is lehetnek, ahol mindenki megállhat és elmondhatja bármirôl a véleményét. Az árverésre november 2-án kerül sor, a Kieselbach Galériában. Az eddigi árverési rekordot egy monacói tehén tartja, 65 ezer euróval.
A Cowparade színvonalának garanciája a zsûri, amelyben olyan tekintélyes szakemberek vesznek majd részt, mint Petrányi Zsolt, a Mûcsarnok igazgatója. Lesz egy elôzsûrizés és egy díjkiosztó a végén is, amikor a legkreatívabb mûmarha ötleteket díjazzák.
Ami a gyakorlati megvalósítást illeti, a jelszó: "Van elszállt tehened? Szárnyakat adunk neki, ha kérsz" A tervek – a szándék szerint minél eredetibbek, izgalmasak vagy szürreálisak – január 31-ig küldhetôk be. A tehén lehet álló, fekvô és legelô is.
Ha a zsûri elfogadta a tervet, az immár szponzorra talált pályázat benyújtója megalkothatja a tehenet, amihez a mûtermet a szervezô bizottság biztosítja.
Az RMDSZ meglátása szerint ahhoz, hogy Románia számára 2006 legyen az utolsó év az Európai Unió határain kívül az egész román társadalom elôzménytelen összefogása szükséges – szögezte le idei elsô sajtótájékoztatóján Markó Béla miniszterelnök-helyettes Bukarestben. A szövetségi elnök rámutatott, a következô idôszakban minden pártérdekeket és büszkeséget alá kell rendelni az integráció ügyének, és mindenkinek, politikai hovatartozástól függetlenül arra kell összpontosítania, hogy Románia 2007. január 1- jétôl tagja legyen az Európai Uniónak. A csatlakozást Markó Béla a jelenkor történelmének legfontosabb pillanataként értékeli.
– Az utolsó 100 méteren vagyunk, fokoznunk kell az erôfeszítéseket, hogy hátramaradt feladatainkat megoldhassuk: összefogásra, fegyelemre és nem utolsósorban hatékonyságra van szükség" – tette hozzá.
A Szövetség már 2006 elején felmutathat egy rendkívül fontos eredményt, a csíkszeredai magyar fôkonzulátus megnyitását. Markó Béla úgy vélte, az eredménynek jelentôs a szimbolikus értéke is, hiszen több éven át folytak tárgyalások az intézmény megnyitásáról, erre azonban csak a tavaly októberi román-magyar együttes kormányülés döntése után kerülhetett sor. A szimbolikus üzeneten túl a csíkszeredai fôkonzulátusnak ugyanakkor rendkívüli a gyakorlati szerepe is, hiszen nagyon sok székelyföldi polgár magyarországi kapcsolattartását könnyíti majd meg.
A következô idôszakban, a Szövetség számos tanácskozást tervez a megyei szervezetek vezetôivel, illetve az önkormányzati képviselôkkel – jelentette be Markó Béla. Ezeken,az RMDSZ választási programja értelmében, áttekintik a 2006-os év teendôit, kidolgozzák a prioritásokat.
Markó Béla ismételten nyomatékosította, az RMDSZ nem mond le a kisebbségi törvényrôl. Újságírói kérdésre válaszolva, elmondta, hogy az RMDSZ nem hajlandó változtatni álláspontján, leszögezve, azoknak kellene újragondolniuk álláspontjukat, akik a kormányprogram kidolgozásakor egyetértettek a kulturális autonómia jogi kereteit megteremtô kisebbségi törvény elfogadásával, az utóbbi idôben azonban épp az ellenkezôjét tették és nyilatkozták. Markó Béla szerint a következô idôszakban fokozott figyelmet kell fordítani az oktatási reform megvalósítására is, akárcsak Románia és ezen belül Erdély hathatós infrastrukturális fejlesztésére. Folytatni kell a decentralizációs törekvéseket a közigazgatásban, a decentralizásiós törvénycsomagot nem csupán el kell fogadni, de azt azonnal alkalmazni is kell. Az RMDSZ ugyanakkor a pénzügyi decentralizációt is prioritásnak tekinti – fejtette ki Markó Béla.
Borbély László közmunkaüggyel és területrendezéssel megbízott miniszter szerint 2006 az infrastruktúra éve kellene hogy legyen. Szerinte a Román Kereskedelmi Bank (BCR) privatizációjából származó pénzt infrastrukturális beruházásokra kellene fordítani.Ebben az évben a tárca infrastruktúra-fejlesztési programjában kiemelten fontos tételként szerepel a községi utak aszfaltozása, valamint a falvak vízhálózatának kiépítése. 2006- ban a minisztérium háromszor több pénzt juttat a falusi infrastruktúra fejlesztésére – mondta Borbély László. Az észak-erdélyi autópálya továbbra is fontos része az infrastrukturális fejlesztési tervnek- mondta Borbély László közmunkaüggyel és területrendezéssel megbízott miniszter.
Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott miniszter szerint 2006-ban a közigazgatási decentralizációt egy pénzügyi adóügyi decentralizáció kell kövesse, hogy a helyi szintre leosztott feladatok megfelelô finanszírozásban részesülhessenek. A megbízott miniszter szerint az önkormányzatok finanszírozása 2005-höz viszonyítva az idén 18,3 százalékkal növekszi, s az RMDSZ továbbra is kiemelten fontosnak tartja a helyi költségvetési rendszer strukturális megreformálását.
Wolfgang Schüssel osztrák kancellár szerint Romániának és Bulgáriának 2007-ben, vagy legkésôbb 2008-ban csatlakoznia kell az EU-hoz, majd rövid idôn belül Horvátországnak és Macedóniának is, tájékoztatott az International Herald Tribune elektronikus kiadása.
Ausztria az EU soros elnökeként támogatja az unió bôvítését, de bírálni fogja az európai intézmények beavatkozását a huszonöt tagállam belügyeibe. Noha az EU nehézségekkel szembesült a legutóbbi, 2004-es bôvítési hullám után, Schüssel kijelentette, további négy ország csatlakozását támogatja: Románia és Bulgária csatlakozását 2007-ben vagy 2008-ban, majd a Horvátországét és a Macedóniáét.
Az Európai Bizottság a következô hónapokban bejelenti, hogy Románia és Bulgária felkészült- e az EU-tagságra, ennek kapcsán az osztrák kancellár fôként a Bulgária által a szervezett bûnözés elleni harcban elért "hatalmas elôrelépést" hangsúlyozta. Schüssel szerint a csatlakozási tárgyalásokat 2005 októberében elkezdô Törökország megérdemli az EU- tagságot, de a csatlakozási folyamat lezárásának idôpontja továbbra is bizonytalan.
Csudás történeteket produkál a valóságnak nevezett dzsumbuj. Meg kellene írni a Dzsumbuj újabb könyveit, mondják az értôk, akik már-már fájlalják, hogy ezek az idôk oly gyorsan elmúlnak.
Tudomásunkra esett, hogy még vannak emberek, akik hisznek a csodákban. Itt van például annak a közel nyolc évtizedes bácsinak az esete, aki egy este kis kikapcsolódásra vágyott (kimenôre). Felhívta az egyik szextelefont. A bérsuttogók és mûlihegôk módszeresen kezdtek varázsolni: nyögtek, súgtak-búgtak, szirénkedve csábítottak, de a bácsi úgy elaludt mellettük, hallatán, mint Hurugya Pöntyi a pártgyûlésen. Ama párt ama gyûléseinek mindegyikén.
Csakhogy a pöntyikék alvását a Párt nem torolta meg, annál nagyvonalúbb volt. Nem így a telefontársaság (mobil?), kivitt atyánkfiának egy hetvenmilkós számlát régi lejben. Ennyit a régi és új demokráciáról. (Na persze régen még személyesen viháncoltak és ajzottak, ma már mindez digitális.)
Országszerte megünnepelték a decemberi fordulat (rendszerváltó rendezvény) 16. évfordulóját. Szinte állami asszisztencia nélkül. A nagyobb városokban (megye- és felfordulás-székhelyeken) kivonulás, zászlók, pópás berbitélés, koszorú, meg ami ilyenkor illenék. Aradon, Temesvárott, Kolozsváron a rendszerdöntögetôk, az egykor bôrüket vásárra vivôk, az áldozatok tisztelôi. Csíkszeredában azoknak a milicistáknak az emléke elôtt tisztelegtek a mai nyugalmazottak, akik a szocialista rendszert védték a székelység ellen. Hiába, hôsöknek lenniük kell, bármi (ágáke) áron.
A tudomány nem nyugodhat, nem babérkodhat folyton. Gyôz a tudomány, hirdették egykor szerecsészés alapon. (A fiatalabbaknak: a tudományos ismeretterjesztô tanfolyamokat jelenti az az ismeretlen szav.) Áldozatos, fáradságot megvetô bátorsággal kijelenthetjük akár nyolcszáz-kilencszáz év távlatából is, hogy ma már tudjuk, Gertrudis királynô halálát, II.Endrénk feleségéjét tüdôgyulladás okozta. Úgy biza! Minden kétséget kizáróan megállapíttatott, hogy a merényelôk kezében jéghideg volt a kés, mely a bordák közé hatolt.
Az eset annak kapcsán jutott eszünkbe, hogy akad még égi gyökerû intézmény, ahol hisznek az ördögûzésben, sôt mi több, gyakorolják az általános elmesötétítés és babonafejlesztés keretén belül. Ahol a XVIII. század, Voltaire százada még nem érkezett el, ahol a csudák, csudatételek, rontásgátló praktikák, diabolók és kollektív szemfényvesztés úgy tobzódnak, mint mint borban a buborék. Nos, itt a mundér (csuha) becsületét megmentendô, az orvosok tudománya megállapította, szegény kis lélekkóbor, megszállott apáca nem a keresztrefeszítésben, éheztetésben, vasszögekkel verettetésben adta vissza szûzies éltét, hanem infarktusban boldogult meg.
Holnap akár már szentként is imádható kínzóival együtt byzánciában.
Félre nem érthetô, lélekbe vágó "rendes megtámadás" áldozatai vagyunk sokan, akik olvashattuk nemrég – még az óévben – egy Marosvásárhelyen szerkesztett hetilap Rendes megtámadás címû közleményét. Magyarul íródott – nyilván magyarok számára. Egyebek között arról értesülhettünk ezúttal, hogy "A kezdeteknél, talán Antall rontotta el a dolgot, amikor úgy nyilatkozott, hogy »lélekben« tizenötmillió magyar miniszterelnöke szeretne lenni."
A rendszerváltó magyar miniszterelnökrôl van itt szó: Antall Józsefrôl. S az a "dolog", amit ô – a szerzô szerint – nevezetes nyilatkozatával elrontott, nem egyéb, mint a magyar–magyar "politikai gondolkodás".
Tudatja olvasóival a fogalmazvány írója: "Minden, amit azóta nemzetstratégiának vagy magyarságpolitikának neveznek, az nem más, mint valami politikai ráolvasás, a magyar nacionalizmus szûnni nem akaró kísérlete arra, hogy felszámolja önnön célját: a magyar nemzetet". Eszerint napjainkban tanúi és szenvedô alanyai vagyunk egy roppant meglepô és tán világviszonylatban is egyedülálló kísérletnek: annak, amint a magyar nacionalizmus szûnni nem akaró lendülettel igyekszik felszámolni a magyar nemzetet. És történik mindez fôleg amiatt, mert – ugyancsak a szóban forgó cikk szerzôjének meglátása szerint – "Kevés olyan merész javaslat született, amely az érzelmi tényezôt merte volna, mint ide nem illôt, teljesen kihagyni".
Aki figyelmesen olvasta a szöveget, észrevehette: itt, ezen a ponton van a kutya elásva! Az "érzelmi tényezô"-nél. Kiviláglik mindez abból is, ahogyan kellôképp sajnálkozó, rosszalló hangsúllyal ez a megjegyzés is helyet kapott a fogalmazványban: "A magyar–magyar viszony elsôsorban érzelmi, »lelki« kérdés maradt".
Mit mondjak: alaposan, keményen – "rendesen" – meg vagyunk itt támadva. Mindazok, akiknek vannak, lehetnek magyar érzelmei. Akiknek a magyar–magyar viszony nem utolsósorban lelki kérdés.
Amikor Antall József felejthetetlen szavai elhangzottak, egy végletekig meggyötört, súlyosan megalázott nemzet lelkében szökött szárba a remény, hogy a határtalan együvé tartozás küzdôterein ismét bátran, nyíltan vállalhatja önmagát, múltját és jövôjét, hogy a "haza a magasban" nem marad végleg pusztán gyönyörû költôi álom. Nekünk, erdélyi magyaroknak és mindazoknak, akik a Csallóközben, Szabadka környékén, a Kárpátok északi lejtôin élnek hosszú évszázadok óta, ezeknek a tájaknak ôshonos, házat-hazát teremtô lakóiként – nekünk: Trianon áldozatainak az anyaországhoz való bensô kötôdés mindig is meghatározó erejû érzelmi, lelki kérdés volt. Az emberség parancsa. És az ma is – változatlanul. Kormányoktól, egyezményektôl, sikertelen népszavazásoktól függetlenül: ez volt, ez lesz a mindenkori magyar–magyar viszony lényege. Legalábbis furcsa – ha nem egyéb –, hogy valakik valahol (s épp Erdélyben is) azt kárhoztatják, ha "politikai érdekeink és hasznunk lelkileg meghatározott". Legyen szabad megkérdeznem: mi egyéb határozhatja meg jobban, hitelesebben erkölcsi arculatunkat, szellemiségünket, eszményeinket, ha nem a lelkiség?
"Nem sokaság, lélek tesz csuda dolgokat" – szólt vigasztalólag a régi idôk magyar költôje. Soha nem feledhetjük József Attila mélybôl feltörô kiáltását: "édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hûséges fiad!"
Cs. Szabó László 1940 ôszén írt esszéjébôl idézek bôvebben (megjelent újból 2005-ben, a 100. születésnapra kiadott, Erdélyi metszetek címû kötetben, Kolozsvárt; sajtó alá rendezte és bevezette Pomogáts Béla): "Hol végzôdik Erdély? Bessenyei, Kazinczy, Kölcsey sírja még beletartozik, Bessenyei testôrbarátai mind erdélyiek, maga is Erdély lábához húzódik remeteségbe, Kazinczy legnagyobb szellemi kalandja az erdélyi utazás, Bessenyei is, Kazinczy is sárospataki diák volt; Kölcsey anyja erdélyi lány, barátja s védence: Wesselényi Erdély vértanúja. Ady Mátyás király erdélyi íródeákjának álmodta magát. A Báthoryak fél lábbal a szatmári lápvilágban, fél lábbal Erdélyben, a Rákócziak fél lábbal a Hegyalján, fél lábbal a fejedelemségben éltek. Bethlen Gábor minden jel szerint Kassát az erdélyi Strassburgnak tartotta. Hol van hát a nyugati határ?"
Mikor Cs. Szabó hírül vette a második bécsi döntést, "Este a lámpafényben megmozdult a térkép. Acélszürke felhôk vonultak fölötte, sebes vizek szántották, megcsörrent a lomb, árnyékot vetettek a kopjafák, kinyíltak a faragott kapuk, fölkeltek a bivalyok a folyókból, lobogtak a tornyok, zúgott a Szamos-gát. Ezentúl a Királyhágóról jelentjük a hóesést s Gyergyóból a csapadékot. Visszatért a hamu, amelybe Arany Jánoska írt: a szôlôdomb, amely Juhász Gyulát vendégelte (...) a tornác, amelyen Orbán Balázs írogatta a székelyek életét; a porta, amelyben egy képzelt nagynéni várta bujdosó leveleit; a rét, amely Kriza szép »kápónavirágait« termette; a rengeteg, ahol Ábel az ördögre lövetett; a templom, amelyben pogány írással dicsérik Istent, s a kúria, hol Petôfi Segesvár elôtt meghált".
Kihagyható, elmarasztalható, kárhozatos nosztalgiázás lenne mindez, amikor a magyar–magyar viszonyról így beszélünk? A lélek nyelvén?
Valóban: hol a határ?
Jakab István pénzügyminisztériumi RMDSZ- államtitkárt az év végén Románia pénzügyi helyzetérôl faggattuk.
– Annak a megítélésében, hogy milyen évet zárt Románia pénzügyi téren, igen eltérô vélemények hangzottak el. Míg a kormány részérôl az év elején bevezetett intézkedések következményeirôl – s itt elsôsorban az egységes adókulcsról beszélek – többnyire rózsaszín képet szokás festeni, az ellenzéknek ugyanerrôl lesújtó véleménye van. A pénzügyi elemzôk szerint sem egyértelmûen pozitív az intézkedés hozama, sokan vannak, akik azt állítják, hogy a bevételkiesést kötelezô módon a hozzáadottérték- adó (TVA) növelésével ellensúlyozni kell. Hogyan fest mindez egészen közelrôl, a pénzügyminisztériumból?
– Két dolog fontos mindebbôl. Az elsô az év mérlegére vonatkozik. Nos, az ellenzék feladata mindig az, hogy bírálja a kormány intézkedéseit, idônként nagyobb mértékben, mint ahogy azt megérdemelné. Ami a kormányzati oldal vélekedéseit illeti, sem hiszem, hogy kimondottan rózsaszín lenne. Az egészet sokkal árnyaltabban kellene nézni. Mindjárt az elején leszögezhetem, hogy szerintem is sikeres volt az egységes adókulcs bevezetése. December közepén, amikor összevetettük a számokat, kiderült, hogy az év elsô tizenegy hónapjában, bruttó összehasonlításban, a bevételek 20%-kal nôttek az elôzô év hasonló idôszakához képest. Persze ezt azért árnyalni kell, mert nem minden adónemnél nôtt a bevétel. A TVA-ból származó bevételek sokkal nagyobb mértékben növekedtek, ugyanakkor valóban csökkent a személyi jövedelemadóból és a profitadóból származó bevétel. A TVA- ból származó bevételek növekedését arra lehet visszavezetni, hogy növekedett a fogyasztás. Ez pedig azt fogja eredményezni, hogy minden bizonnyal a külkereskedelmi deficit nagyobb lesz a tervezettnél, ami makrogazdasági szempontból nem kedvez Romániának. Ezért volt néhány intézkedés – mint például a Nemzeti Bank hitel-visszaszorítási intézkedései –, ami a fogyasztás visszaszorítását célozza, ám úgy tûnik, ezek nem voltak kellôen elôkészítve, s ezért úgy tûnik, az év végén regisztrált infláció is nagyobb lesz az elôre jelzettnél.
– A hallottak alapján szeretném kissé újrafogalmazni elôzô kérdésem második felét: Ha a bevételek növekedése a TVA- ból származó jövedelmek növekedésének, azaz a megnövekedett fogyasztásnak köszönhetô, a fogyasztás visszaszorítására pedig további intézkedések várhatók, valóban nem szükségszerû a TVA szintjének növelése, hogy a költségvetési bevételek szinten maradjanak?
– A 2006-os költségvetés megalkotásakor nem vettük figyelembe a pénzügyi törvénykönyv tervezett módosítását, a bevételeket kizárólag a jelenlegi törvények és pénzügyi szabályok alapján elôreláthatólag befolyó összegekre alapoztuk. Ebben a költségvetésben pedig egyáltalán nincs szó a TVA vagy más adónemek emelésérôl. Ugyanakkor arról is döntés született, hogy az év közepéig nem módosítjuk a jelenlegi pénzügyi törvénykönyvet, a legutóbbi kormányülésen elfogadott módosítások csupán az egységes adózásra vonatkozó harmonizációs intézkedéseket képeztek. Nagyobb változtatások tehát július 1-jéig semmiképpen nem lesznek.
– Nincs ebben ellentmondás? Az, hogy miközben csökkentem a fogyasztás mértékét, nem növelem a TVA-t? Hiszen így csökkennek az államháztartás bevételei is…
– Ez valóban így van, de a TVA növelését mégsem tervezzük.
– A fogyasztás visszaszorítását célzó intézkedéseket a fogyasztók és az érintett kereskedelmi bankok és is elég negatívan fogadták. Hogyan tudja a kormány megmagyarázni, hogy ezekre az intézkedésekre valóban szüksége van, s hosszú távon ezeknek a hozadéka az állampolgárok érdekeit szolgálja?
– Valóban sokkal jobban oda kellene arra figyelni, hogy egyes intézkedések okát és várható következményeit megmagyarázzuk az állampolgároknak, mert ha nem értik meg, akkor gyors és téves következtetéseket vonnak le. Ezekrôl az intézkedésekrôl pedig azt kell elmondani, hogy Romániában a nemzeti bank függetlensége szavatolt, ôk pedig bejelentették, hogy 2006-ban a hivatalos politikájuk az inflációs célkitûzés teljesítését célozza, s minden eszközzel erre összpontosítanak. Természetesen szükség van ugyanakkor arra is, hogy egyes intézkedéseiket összehangolják a kormánnyal. A kormánynak eközben leginkább a pénzügyi politika ráesô részét kellene megmagyaráznia. Ebbôl a szempontból a miniszterelnök kijelentette, hogy a 2005-ös év sorozatos változtatásai után a legfontosabb tanulság, hogy a jövô év közepén érvénybe lépô pénzügyi törvénykönyv huzamosabb ideig állandó legyen. El kell érni egy olyan törvénykezési stabilitást, ami legalább néhány évig fenntartható. Ha már elhalasztottuk egy fél évvel a bevezetését, akkor legyen az úgy elôkészítve minden szempontból, hogy ebben a törvényhozási ciklusban már ne kelljen lényegileg hozzányúlni.
– Nagyon sok vita hangzott el a 2006-os költségvetéssel kapcsolatban is, az elfogadás maga is elég kurtán-furcsán történt. Ami azonban nem változott az elôzô évekhez, hogy ismét nagyon kevés a rendelkezésre álló pénz. Mire lesz ez elég, s mennyi ideig kell még azt hallanunk, hogy egy megszorító költségvetéssel vagyunk kénytelenek együtt élni?
– A költségvetésnél általában a bevételi oldalt kell feltérképezni, s ehhez kell a kiadásokat hozzáigazítani, s esetleg megnézni, hogy mekkora deficittel lehet számolni. A 2006-os költségvetés ennek tükrében többé- kevésbé ugyanolyan megszorító lesz, mint a tavalyi volt. Ezért nagyon sok tekintetben elégedetlenséget szül. Lehet azonban, hogy ezt is jobban meg kellene az embereknek magyarázni. Az egységes adókulcs bevezetésének egyik célja éppen az volt, hogy ösztönözze a megmaradt profit újraberuházását, s ezzel segítse a gazdasági fejlôdést, munkahelyek teremtését. Az eredmény jelentkezése azonban idôbe telik, így az idei költségvetés nem különbözhet lényegesen a 2005-östôl. Ha pedig a bevételi oldalt sikerül feltérképezni, akkor a kiadási oldal hozzápárosítása viszonylag egyszerû, s a kettô között nem lehet nagy eltérés. Nagyon oda kellene figyelni ugyanakkor arra, hogy hogyan költik el a közpénzeket. A 2005-ös költségvetés utolsó kiegészítésekor, az ôsz elején, érdekes dolgok jelentek meg. Lehet, hogy ez a kormányváltásnak is betudható, de voltak olyan minisztériumok, amelyek nem költötték el az alapokat, pedig fontos beruházásokról volt szó a szállításügyi, környezetvédelmi minisztériumban például. A 2006-os költségvetés nyilván nem fogja fedezni az igényeket, de elég tisztán meg lesz állapítva már az elejétôl, hogy a minisztériumok mibôl gazdálkodhatnak. Ha pedig jól gazdálkodnak, akkor a 2006-os év pénzügyi-költségvetési szempontból jobban sikerül, mint a 2005-ös, egyrészt azért, mert nem lesznek megmaradó, elköltetlen összegek, s nem lesz az a helyzet, mint 2005 elején, amikor az új kormány a költségvetésben nem szereplô vállalásokat örökölt az elôzô kabinettôl.
– Az utóbbi évek tendenciája, hogy a központi kormányzat egyre több feladatot utal a helyhatóságok hatáskörébe. A decentralizációs folyamattal azonban nem jár minden esetben a költségvetési fedezet átutalása is. Hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez a jelenlegi kormány?
– Egyes vélemények szerint az egységes adókulcs bevezetése a helyi költségvetéseket negatívan befolyásolta. Ezt a negatív hatást a kormány újraelosztással próbálta kiegyensúlyozni. Valóban, ez a rendszer átgondolásra vár, hisz szerintem sem normális az az állapot, hogy a kormányra, a központi költségvetésbôl származó kiegyenlítési összegekre kell a helyhatóságnak várnia. Ha a helyhatóságokra hárul a feladatok jelentôs része, akkor ehhez a pénzügyi feltételeket is biztosítani kell. A pénzügyi törvénykönyv tervezett változatában például van egy fontos rendelkezés, mely fôleg a községek szintjén segít majd a helyi költségvetésnek. Eszerint a földterületekre kivetendô adó helyben marad. Ennek kapcsán jegyzem meg, hogy a pénzügyminisztérium sem egy ideális intézmény, itt is emberek dolgoznak, s sokan érveltek e kitétel ellen. Szerintem azonban a mostani kormány jóval következetesebb viszonyra törekedik a helyi önkormányzatokkal, mint eddig volt tapasztalható.
– Ha az Európai Unió nem segítette volna az utóbbi idôszakban jelentôs pénzalapokkal Romániát, alighanem soha nem sikerül a felzárkózás, vagy legalábbis be sem indul a felzárkózás folyamata. Ez a segítség leginkább az európai elôcsatlakozási programok, a PHARE, az ISPA és a SAPARD révén érkezik. Ugyanakkor az európai alapok felhasználása terén rengeteg gond merült fel: vagy nem sikerült leszerzôdni sem a felajánlott összeget, vagy az elszámolással akadtak gondok. Mi a jelenlegi helyzet a pénzügyminisztériumon keresztül lebonyolított programok esetében?
– Az Európai Uniós elôcsatlakozási alapok közül hozzám, mint a pénzügyminisztérium államtitkárához, a PHARE és az ISPA programok menedzsmentje tartozik. A kettôrôl külön-külön beszélnék. A PHARE elsôsorban az intézményrendszer felkészítését célozza, az alapok legjelentôsebb része minisztériumoknak, önkormányzatoknak megy, hogy 2007. január 1-jéig fel legyenek készülve a csatlakozásra. Ugyanakkor a PHARE-nek van egy gazdasági és szociális kohézió elnevezésû része is, amelyet az Európai Integrációs Minisztériumon keresztül bonyolítunk, s fejlesztési régiókba irányul, kisebb infrastrukturális beruházások megvalósítását célozza. Éppen decemberben volt egy régiófejlesztési tanácskozás, amelyen a központi régiónak, amelynek Maros megye is a tagja, négy projektjét fogadták el, ezek között van két Fehér megyei program mellett Kovászna és Hargita megye közös pályázata a borvíz útjáról, egy pedig Szováta város és üdülôtelep útjainak feljavítását célozza. Fontos azt is megjegyezni, hogy 2007, a csatlakozás után jönnek majd a strukturális és kohéziós alapok, s ebben van egy regionális operatív program, amely hasonló projekteket támogat majd. A PHARE szempontjából még egy annyit szeretnék elmondani, hogy november 30. volt a határidô, amíg a 2003-as (ennek a programnak van egy idôbeni csúszása) alapokat le kellett szerzôdni, márpedig ez 97%-ban sikerült. Ez azért fontos, mert az európai bizottság rendszeresen bírált az abszorpciós képesség hiánya miatt, most pedig mi is fel tudtunk valamit mutatni, s ôk is elkönyvelték, hogy ez egy jó leszerzôdtetési arány…
– A maradék, felhasználás nélkül maradt 3% azért elég nagy összeg…
– Valóban így van, de el kell azt is mondani, hogy az alapok majdnem egyharmadát az utolsó hónapban szerzôdtettük le. Romániában ugyanis a bürokratikus intézmények még mindig igen lassan mûködnek, ezért sok minden az utolsó pillanatra maradt, ám végül mégis sikerült a szerzôdéseket határidôre megkötni. Igaz, jelentôs összeget szerzôdtünk az árvíz által megrongált iskolák helyreállítására, hisz ellenkezô esetben az összeg jelentôsebb hányada marad felhasználatlanul. Rátérve a másik nagy európai programra, az ISPA-ra, ez szintén a 2007 utáni kohéziós alapok elôfutára. A nagy infrastrukturális beruházásokat célozza, mint vízellátás, hulladékgazdálkodás, szállítási és környezetvédelmi projektek. Az ország rendelkezésére álló ISPA-alapokat teljes egészében lefedtük tervekkel. Az ôsszel Brüsszelben jóváhagyták az utolsó 13 ISPA-projektet, amelybôl öt környezetvédelmi, nyolc pedig szállításügyi. Ezek esetében arra kell összpontosítanunk, hogy gyorsuljon fel a leszerzôdtetés folyamata. Tekintve, hogy ezek mind nagy és komplex projektek, a procedúra is sokkal komplikáltabb és hosszadalmasabb, a kivitelezés pedig több évig is elnyúlhat. A lényeg, hogy az utóbbi évben az európai monitorizáló bizottság is elismerte, hogy felgyorsult ennek az üteme. 2006-ban pedig még ennél is hatékonyabban kell folytatni a szerzôdtetést és kivitelezést. Hasonlóan javítani kell a hatékonyságon a PHARE esetében is, hisz a 2004-es PHARE-alapok, amelyeket az idén novemberig kell leszerzôdtetnünk, 450 millió euróra rúgnak, ami nagyságrendben a 2003-as, novemberben leszerzôdtetett alapok másfélszerese, s nem engedhetjük meg magunknak, hogy újra azt mondják, nem vagyunk képesek a pénzt felhasználni.
– Ezeknél a programoknál kevésbé jellemzô, ami a SAPARD esetében elég gyakran felmerült, hogy az elszámolás nehézségekbe ütközik?
– Ez a jelenség általánosan érvényes, az Európai Unió nagy figyelmet szentel annak, hogy a pénzét pontosan arra használják, amire adja. Ezért nekünk a minisztériumban is nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy miként történik az európai pénzek felhasználása. Ha ugyanis a pénzt nem költik el határidôre, s arra amire szánták, arról nem is beszélve, hogy valami törvénytelenség csúszik a dologba, akkor az egész projekt ugrik. Egyrészt azonnal leállítják a finanszírozást, másrészt pedig – ami még kellemetlenebb –, ha már a tervet kivitelezték és kifizették, s akkor derül ki valamilyen turpisság, az egész pénzt vissza kell fizetni.
– Elôfordultak ilyen esetek?
– Nálunk nem fordult ilyen elô, de tudomásom van egy SAPARD-projektrôl, amikor különbözô önkormányzatoktól vissza kellett kérni bizonyos összeget. Az unióban volt viszont olyan eset, hogy elvégzett tervre nyújtott összeget utólag pénzügyi rendellenességek miatt visszakértek.
– Napjaink slágerkérdése, hogy Románia felkészül-e 2007. január 1-jéig az európai uniós csatlakozásra. A pénzügy szempontjából mi ebben a tekintetben a helyzet?
– Ami strukturális és kohéziós alapok befogadásának képességét illeti, nagyon fontos a megfelelô intézményrendszer kiépítése. Ebben a tekintetben Romániában a pénzügyminisztériumnak jutott az összehangolási szerep, mi felelünk azért, hogy a feladatot ellátni képes rendszer jöjjön létre. Ilyen szempontból 2005-ben elég sok embert tudtunk felvenni, többnyire fiatalokat, aminek a tapasztalat hiánya a hátránya, de nagy hangsúlyt fektetünk a képzésre. Az intézményrendszer ugyanis az emberekre alapoz, ha ôk jól végzik a munkájukat, akkor az intézmények is jól mûködnek. Persze, ehhez a munkájuk összehangolása is szükséges, aminek a megszervezése szintén a pénzügyminisztérium feladata, mint ahogy az esetenként szükséges társfinanszírozás felkutatása is. 2007 után pedig ugyancsak a minisztérium feladata lesz, hogy átcsoportosítsa azokat az alapokat, amelyeket egy bizonyos területen nem használnak fel megfelelôen. Ennek kapcsán a nemzeti fejlesztési tervrôl is szólni kell, amelynek a véglegesítésén nagyon sokat dolgoztunk. Ez a dokumentum határozza meg ugyanis, hogy Románia milyen irányban óhajt fejlôdni a 2007-2013 közötti idôszakban, amikorra az EU költségvetését a közelmúltban elfogadták. A terv alapján készülnek el különbözô technikai dokumentumok, mint a nemzeti stratégiai referenciakeret, amely az európai uniós alapok felhasználásának célját rögzíti, majd a különbözô prioritásokat operatív programok formájába öntik. Mivel a terv hat prioritást tartalmaz, valószínûleg hat operatív program lesz. Ezek a gazdasági versenyképesség, a számítástechnikai infrastruktúra, a környezetvédelmi infrastruktúra, a humán erôforrások képzése, mezôgazdaság és vidékfejlesztés, valamint a regionális fejlesztés. Az operatív programoknak március végéig kell elkészülniük, hogy megtárgyalhassuk, mint ahogy az alapul szolgáló nemzeti fejlesztési tervet is az európai bizottság képviselôivel. Tudni kell viszont, hogy az elfogadott költségvetés valamivel kevesebbet juttat Romániának, mint amennyire számítottunk, hét év alatt 19 helyett hozzávetôleg 17 milliárd euróról van szó (ehhez még hozzáadódik 12 milliárd mezôgazdaságra és vidékfejlesztésre, de az más alapokból származik), ami még a hozzáadott társfinanszírozással együtt sem lesz elég mindenre. Ezért fontos prioritások felállítása, hisz csak a környezetvédelmi vállalások teljesítésére 9 milliárd euróra volna szükség, ezzel szemben erre a célra kb. 4,5 milliárd áll rendelkezésre.
A nyugati kereszténységben január 6-án van vízkereszt, avagy három királyok avagy a napkeleti bölcsek ünnepe, amely az egyik katolikus fôünnep.
Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, ezután kezdôdik a farsangi idôszak. A keleti kereszténységben január 6-a és 7-e karácsony, itt a Julián-naptár szerint, 13 nappal késôbb ünneplik a vízkeresztet. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése, a magyar vízkereszt a víz megszentelésének szertartásából származik. Ez az ünnep a karácsonynál régibb és a karácsonynak a IV. század vége felé történt általánosabb elterjedése elôtt azt is magában foglalta.
Az epifánia ünnep elôször a III. század végén jelent meg keleten, majd a IV. században nyugaton, és mindig január 6-án. Mivel a IV. századtól Jézus születésének ünnepe, a karácsony keleten és nyugaton is elkülönült az epifániától, a vízkereszt ünnepe azóta a következô három jelentést tartalmazza: a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus megkereszteltetése és Jézus csodatétele a kánai menyegzôn. (Az epifánia kifejezés a római császári udvarból ered, azzal a jelentéssel, hogy az uralkodó ünnepélyesen bevonult egy városba, kinyilvánítva hatalmát és pompáját. Teológiailag értelmezése a következô: Jézus Krisztusban Isten jelent meg az emberek igazi Megváltójaként, az ünnep liturgiája Jézus hármas megjelenésérôl emlékezik meg.)
Az epifánia elsô, egyben legjellegzetesebb, legszínesebb jelentése a három királyok, vagy más néven a napkeleti bölcsek érkezésének ünneplése. A három királyok Máté evangéliuma szerint egy csillag, a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletrôl Judeába, hogy a zsidók újszülött királyának a hódolatukat kifejezzék. Elôször Jeruzsálemben keresték a kis Jézust, majd Heródes király Betlehembe utasította ôket; itt meglelték a kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Nevüket az evangélium nem jegyezte fel, sem azt, hogy hányan voltak és honnan jöttek. Az evangélium mágusoknak nevezi ôket, ami olyan tudósokat jelent, akik a természet titkainak kutatásával, és csillagászattal foglalkoztak, innen a napkeleti bölcsek elnevezés. Régi hagyomány szerint a mágusok hárman voltak, a VIII. században élt Beda (Venerabilis) nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – vagyis Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A szír források az egyik mágust Gudophoremnek nevezik, ôt Goudophares-szel, a pártusok hatalmas királyával azonosítják, akit a legenda szerint Szent Tamás apostol keresztelt volna meg. A tömjénezés szertartása a napkeleti bölcsek tömjénadományára emlékeztet. A három királyok hálás témául kínálkozott fôként a festômûvészetnek, jellegzetes alkotás például Dürer Három királyok címû mûve és Ferenczy Károly hasonló témájú alkotása.
A vízkereszt második evangéliumi története szerint amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz. Ott Keresztelô Szent János megkeresztelte ôt, s Jézus ettôl kezdve tanítani kezdett. Jézus megkereszteltetésének emlékére keleten ezen a napon osztották a keresztség szentségét, és áldották meg a vizeket, fôleg a Jordánt és a Nílust. Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzôn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására az elsô csodatételeként a vizet borrá változtatta. A házszentelés szertartása emlékeztetô a kánai ház megszentelésére Jézus jelenléte által.
Krisztus keresztségének emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház ilyenkor tömjént és vizet szentelt, innen az ünnep elnevezése. Az ünnepi népszokások közé tartozik a csillagozás vagy háromkirály- járás hagyománya, amely a napkeleti bölcsek látogatását idézi fel. E három alakot csak gyermekek személyesíthetik meg, a betlehemezés mintájára. Legfôbb kelléke a csillag, amely a három királynak mutatta meg az utat Betlehembe. Vízkereszt napján volt szokás a szentelmények hazavitele: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak, mindenféle betegségre használták. Ebbôl hintettek a bölcsôre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára, a következô januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következô vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy vize meg ne romoljon. A házakat vízzel és sóval szentelték meg (ezek gonoszûzô szerek) és a pap krétával a szemöldökfára írta a házszentelés évét és a G. M. B. betûket (Gáspár, Menyhért és Boldizsár). A hívek meglátogatásának szokása összekapcsolódott a lélekpénz beszedésével. A szentelô pap és a háziak viselkedésétôl függött a tyúkok évi tojáshozama, a kender növekedése, a házszenteléshez kapcsolódó népszokások a leányok jövendôbelijére, férjhezmenetelére vonatkoznak. A vízkereszti népszokásokból mára már leginkább csak annyi maradt, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát.
Amikor Johann Georg Niederegger 1806-ban Lübeckben átvette mesterének cukrászdáját, valószínûleg nem számolt azzal, hogy neve világszerte ismert lesz. Az általa készített marcipán azonban annyira finom volt, hogy rövid idôn belül nemcsak a városban, hanem még az orosz cári udvarban is megkedvelték.
A Niederegger név nemcsak mint márka lett a világ hatvan országában fogalom, hanem mint a Hansa-város Lübeck exportjának slágcikke is. 2006 március elsején ünnepélyes keretek közt emlékeznek meg a J.G. Niederegger GmbH and Co. KG fennállásának 200. évfordulójáról.
"Mindennap mintegy 20 deka marcipánt fogyasztok" – dicsekedett el Holger Strait, aki feleségével, Angelikával már hetedik nemzedékként vezeti a családi tulajdonban lévô cukrászdát.
Az Irodalmi Nobel-díjas Thomas Mann azt írta a "gyomrot terhelô, geil" marcipánról, "a hárem szülöttjérôl", hogy receptje nyilvánvalóan Velencébôl került a lübecki Niederegger kezébe. Ami az eredetet illeti, Thomas Mann ráhibázott a valóságra, abban azonban tévedett, hogy Niederegger lett volna az elsô, aki Németországban marcipánt készített. Okirat bizonyítja ugyanis, hogy Lübeckben már 1530-ban is volt marcipán, de egészen a XVIII. századig csak gyógyszertárakban, mert a benne lévô édességet gyógyszernek tekintették. Amikor aztán cukrászdák kezdték készíteni, még egy ideig a gazdagok csemegéjének számított. A mandulát és a cukrot ugyanis külhonból importálták, és ezért igencsak drága volt.
Amikor az Ulmból származó Niederegger a lübecki piacon található Maret cukrászdát átvette, nem voltak kelendôk a luxusáruk. Napóleon elfoglalta a várost, a gazdasági élet pangott. Jóllehet mai elvárások szerint aligha számíthatott hitelre, Niederegger mégis rövid idô alatt hírnevet szerzett magának.
Napjainkban a Niederegger cég mintegy 500 embert foglalkoztat, de a karácsony elôtti szezonban – ideiglenes munkaerôként – plusz 250 embert alkalmaznak.
Évfordulók, centenáriumi megemlékezések szempontjából mozgalmas esztendô kezdôdött 2006- tal. És nemcsak a Bartók-centenáriumról, vagy az 56-os forradalom és szabadságharc fél évszázaddal ezelôtti eseményeirôl, hanem az irodalom, a mûvészet és a tudomány éppen száz éve született, vagy akkor eltávozott nagyjairól is illik megemlékeznünk.
Az éppen száz éve született hírességek – sajnos – már eltávoztak közülünk, emléküket, munkásságukat felidézni azonban jó alkalom kínálkozik az idén.
Íme, akik az irodalmat gyarapították, valamennyien 1906- ban kelt születési anyakönyvi kivonattal: Gelléri Andor Endre író, a "tündéri realizmus" avatott tollú mestere; Szemlér Ferenc, a székelyudvarhelyi születésû költô, író, mûfordító és kritikus, 1956-tól a román írószövetség titkára; Gádor Béla író, újságíró, az ötvenes években a Ludas Matyi fôszerkesztôje; Zelk Zoltán költô, vagy éppen Samuel Barclay Beckett, az ír származású Nobel-díjas író. És száz éve, 1906 februárjában jelent meg Ady Endre költeményeivel "az Új versek címû könyv, amellyel – így Hegedûs Géza – megszületett a modern magyar irodalom".
Persze nem mindegyik száz éve született híresség emlékét ôrzi ma is hálás szívvel az utókor. Hiszen 1906-ban jött világra például Péter Gábor (Eisenberger Benjáminként), aki négy elemit végzett szabósegédbôl lett kommunista politikus, majd az ÁVO, illetve az ÁVH rettegett vezetôje, altábornagyi rangban. Vele volt egyidôs Horváth Márton (1906-1987) újságíró, politikus, a Szabad Nép szerkesztôje, az ötvenes években a kultúrpolitika – Révai mellett – legfôbb irányítója (késôbb a Petôfi Irodalmi Múzeum igazgatója és a Hunnia Filmstúdió vezetôje) és Kasztner Rezsô kolozsvári származású újságíró, a magyar cionista mozgalom vezetôje.
A zenei és képzômûvészeti élet jubilánsai sincsenek kevesebben: Igor A. Mojszejev ukrán táncos és koreográfus születésének centenáriuma január 8-án, Dimitrij Sosztakovics szovjet- orosz zeneszerzôé szeptember 12-én esedékes. Szintén 1906-ban született George Kepes képzômûvész, mûvészeti író, Doráti Antal zeneszerzô, karmester, Koréh Endre és Svéd Sándor operaénekesek, Borsos Miklós szobrász, grafikus, a 0. kilométerkô alkotója. Ez év december 6-án lesz száz éve annak, hogy megnyitották a budapesti Szépmûvészeti Múzeumot.
Két olasz filmrendezô is százéves lenne az idén: Roberto Rossellini (május 8.) és Luchino Visconti (november 2.). Egyívásúak Trauner Sándor (Alexander Trauner) Oscar-díjas díszlettervezôvel és Sebes Gusztávval, az Aranycsapat szövetségi kapitányával éppúgy, mint André Kostolany (Kosztolányi) tôzsdeguruval, a francia becsületrend lovagjával vagy Kerpel-Fronius Ödön gyermekgyógyásszal, kutatóval. Ugyancsak éppen száz éve született Rónai András geológus, egyetemi tanár, a Közép-Európa Atlasz fôszerkesztôje, Szabó T. Attila nyelvész, történész, irodalomtörténész és etnográfus és Goldmark Péter Károly fizikus, a színes televízió és a lemezjátszó feltalálója.
Számos Nobel-díjas tudós emléktáblájára, sírjára az idén kerül a születésének századik évfordulójáról megemlékezô koszorú. Márciusban lenne 100 éves Sin-Itiro Tomonaga japán fizikus, júniusban Sir Ernst B. Chain német származású angol biokémikus és az amerikai Maria Goeppert-Mayer fizikusnô, júliusban Hans Bethe német származású amerikai fizikus és Vladimir Prelog jugoszláv származású svájci kémikus, augusztusban Wassily Leontief (Vaszilij Leontyev) orosz származású amerikai közgazdász, szeptemberben Max Delbrück német származású amerikai biológus és Luis Frederico Leloir argentin biokémikus. November 8-án lesz a 100. születésnapja George Wald amerikai biológusnak és biokémikusnak. Wald, a szemészeti vonatkozású kutatásaiért 1976-ban Nobel-díjat kapott kutatócsoport egyik tagja, noha természettudományi és bölcsészeti diplomát szerzett, a világon elsôként mutatta ki a retinán az A-vitamint.
A világról való tudásunk is sok mindennel gyarapodott száz esztendeje. Amundsen 1906-ban feltárta az Északnyugati-átjárót, Ludwig Mylius-Erichsen dán kutató pedig az évben talált utat Grönland északkeleti partjainál a Peary-földön át az Independence-fjordig. Ezzel bizonyossá vált, hogy az eszkimók földje sziget. Ugyancsak a messzi északon, a Spitzbergákon egy évszázaddal ezelôtt nyitotta az elsô szénbányát a chicagói John Munro Longyear. Az ô nevét ôrzi azóta is a "fôvárosi" rangra emelkedett norvég bányásztelepülés, Longyearbyen.
Február 16-án lesz egy évszázada annak, hogy befejezôdött a budapesti Nagykörút építése. A munkálatok kezdetekor, 1906-ban az eredetileg varrógépgyáros Adam Opel öt fiával már az ezredik négykerekût gyártotta. Ugyancsak 1906- ban hunyt el az az asszony (Auguste D.), aki haláláig emlékezetvesztéssel, tájékozódási képtelenséggel küszködött. Az ô esete alapján írta le Alois Alzheimer (1864-1915) osztrák orvos a nevét ôrzô kór diagnózisát.
Az elsô viselhetô elektromos hallókészüléket a Német Akusztikai Társaság fejlesztette ki 1906-ban. Magyarországon száz éve létesült az elsô hûtôház. Azóta közkincs a dobostorta receptje is: Dobos C. József 1906-ig féltve ôrizte receptjét, akkor adta át a Cukrász Ipartestületnek a híres torta készítésének hiteles leírását.
Veszteségeink évszázados évfordulójáról is illik megemlékezni. Idén száz éve hunyt el Eduard von Hartmann, a pesszimista filozófus, aki néhány kérdésben Arthur Schopenhauer felfogását fejlesztette tovább; Henrik Ibsen, a XIX. század egyik legnagyobb (norvég) drámaírója; Paul Cézanne francia festômûvész, a posztimpresszionizmus nagyja; a novellista Thury Zoltán, akiben a Nyugat prózaírói egyik legfôbb elôharcosukat tisztelték; Pierre Curie francia fizikus és kémikus; Élie Ducommun Nobel- békedíjas svájci közéleti személyiség és Ludwig Boltzmann fizikus.
A karácsonykor egy éve hivatalba lépett kormány legfontosabb gazdasági megvalósítása – amely a választási kampány központi eleme is volt – a 16%-os egységes adórendszer bevezetése, amelynek eredményessége azonban mind a mai napig közgazdászok vitájának kereszttüzében áll. Összességében el kell mondani, hogy makrogazdasági szempontokat figyelembe véve inkább sikeres lépésrôl van szó (egymilliárd euró maradt a valós gazdaságban, ami azonban a fogyasztást erôsítette, így – és természetesen a nyári árvizeknek is köszönhetôen – nem volt tartható a 6%-os GDP-növekedés, ami egyéb tényezôkkel együttesen a Nemzetközi Valutaalappal kötött szerzôdés felbontásához vezetett), miközben az egyén nem érezte, hogy több pénz maradna a zsebében. A vita többek között az újságíróból lett pénzügyminiszter menesztését is eredményezte, így már az új írhatta alá az ország történetének legnagyobb privatizációs szerzôdését, a BCR eladását. Hogy ez mit is eredményez a román bankrendszer számára, az valószínû, hogy 2006-ban kiderül. Kérdés, hogy az Erste sikeresen tudja-e integrálni eddigi legnagyobb "leányát" saját rendszerébe, és ez jelenti-e azt, hogy modern banki termékek itthon is mindennaposakká válnak.
Egy kicsit még maradjunk az egyén szintjén, ugyanis a 2005-ös esztendô azzal telt, hogy a Román Nemzeti Bank (BNR) erôteljes nyomást gyakorolt az egyre inkább eladósodó lakosság további kölcsönfelvételének megakadályozása érdekében, miközben a bankokat szinte kényszeríttette, hogy a hitelkamatokat 10% alá csökkentsék. Ami fontos lépés a pénzügyi normalizálódás irányába. Azonban a hazai lakosság – legalábbis a tartós háztartási cikkek (a szupermarketek forgalma 20%-kal nôtt egy év alatt) és személygépkocsik piacán (ez utóbbi 2005-ben 40%-kal nôtt) – olyan fogyasztási mintákat kezd mutatni, ami a nyugat-európaiak nagyságrendekkel nagyobb jövedelmének felel meg. Márpedig ez a felpörgetett fogyasztás nem javítja a pénzügyi egyensúlyt. Ennek fényében annál is furcsább, hogy jövôre a banki kamatok eddigi 10%-os adóját 16%-ra emeli a kormány és a tôzsdei nyereséget is az eddigi 1% helyett 16%-ra emeli. Márpedig ezek a lépések a fogyasztást erôsítik, hiszen a banki kamatok lassan már inkább veszteséget hoznak a lakosságnak, semmi sem biztat megtakarításra. A fokozódó fogyasztás és kisebb mértékben a jövôre ígért infrastrukturális fejlesztések (a BCR eladásából származó mintegy 2 milliárd eurót egy infrastrukturális alapba irányítják) könnyen az infláció újbóli elszabadulását eredményezhetik.
Ami pedig az állami vagyon további sorsát érinti, ma már egyetlen jelentôs eladás elôtt álló bank van az országban. A legrégebb mûködô lakossági pénzügyi intézmény, a CEC privatizációja egyenesbe került, az egyik esélyes kérô az OTP. A pénzügyi rendszer privatizációja 2006-ban biztosan lezárul (a bankszektor 90%-a külföldi kézben lesz), utána már csak apróbb átrendezôdések várhatók, és ami a legfontosabb: egyre erôsebb a verseny ezen a téren. Maradt a közszolgáltatási szektor, amelynek még van privatizációra váró egysége (bár egyesek már jól élnek a Nastase- kormány ezen a téren folytatott tevékenysége nyomán), ugyanakkor ez a terület jelentôs szociális feszültségeket eredményezhet. Az EU azonban kötelezi a kormányt, hogy az energiaszolgáltatókat is eladja. És még így is az állam marad az egyik legerôsebb szereplôje a gazdaságnak, ami, valljuk be, nem mutat biztonságot a további befektetôk számára. Nem véletlen, hogy 2005-ben a nemzetközi intézmények továbbra is leginkább azért marasztalták el Romániát, mert az adórendszer a gyakori változások miatt kiszámíthatatlan, illetve a legnagyobb állami vállalatok továbbra is sok közpénzt szívnak el. Ezen "mamutok" szanálása 2006 legfontosabb kihívása kellene legyen, azonban ismerve a kormány(ok) eddigi tevékenységét, nem valószínû, hogy hozzá mernek nyúlni a lakosság számára oly érzékeny pontokhoz.
Sokan elfelejtik, hogy tavaly történt még egy fontos lépés a hazai pénzügyi rendszerben: az erôs lej bevezetése. Ez mindenekelôtt a nemzetközi valutákkal szembeni erôsödést hozta, ami természetesen nem segítette az exportot, ugyanakkor olcsóvá tette az importot, ami meg is látszik a mintegy 20 milliárd eurós kereskedelmi deficitben. Könnyen lehet, hogy 2006-ban a dollárral és euróval szembeni erôsödés jelentôs spekulációs szándékú tranzakciókat eredményez, ami még inkább szükségessé teszi a kormány és a nemzeti bank együttmûködését. Kormányzati szinten talán ez a legfontosabb kihívás az elôttünk álló esztendôben.
Dr. Somogyi Norbert általános agrármérnök, jelenleg a magyar Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium oktatási és kutatási fôosztályának munkatársa. Mérnökként Szegeden kezdett dolgozni, a Fûszerpaprika-nemesítô és -kutató Intézetben, majd évekig Magyarország párizsi nagykövetségén tevékenykedett. Nemrég hazatért Magyarországra. Arra kértük, hogy franciaországi tapasztalataiból néhányat osszon meg velünk, erdélyiekkel, fôleg olyanokat, amelyeket megszívlelve hasznukat is vesszük.
– A francia mezôgazdaságban létezik egy hihetetlenül erôs szakmai és érdekképviseleti szervezôdés, ami nagyon hatékony érdekérvényesítést tesz lehetôvé. Tapasztaltam azt is, hogy a francia mezôgazdaság bizonyos szempontból átmeneti állapotban van ma is, ugyanis a korábbi közös agrárpolitika által védett burokból most kikerült teljesen. A zöld-ség-, gyümölcs-, baromfitermelôk eddig sem voltak annyira védettek, mint a gabonatermesztôk, tejtermelôk, állattenyésztôk, akik eddig egészen jó helyzetben voltak. Jelenleg azonban teljesen átalakul a támogatási rendszer. Egyre inkább a piachoz kell alkalmazkodniuk.
– Idehaza gond a területek felaprózottsága...
– A területkoncentráció és a termelékenység fokozása valóban létkérdés. A magyarországi illetve az erdélyi mezôgazdászok számára a tanulság az, hogy az EU-ban – szántóföldi kultúrák esetén – csak az marad versenyképes, aki minél nagyobb területen, minél alacsonyabb költséggel, minél magasabb hozamokat valósít meg. A kisebb gazdaságok érdekképviseleti szervezetbe tömörülnek, hogy kis mennyiségû, nagyon jó minôségû, földrajzi eredetvédelemmel ellátott termékeiket összegyûjtve nagy mennyiségként értékesítsék a piacon. Amihez természetesen elengedhetetlen a komoly képzettség, szakmai tapasztalat és piacismeret. Az ottani gazdálkodók gyakorlatilag vállalkozásvezetôk, üzletemberek. Ahhoz, hogy valaki hivatásszerûen gazdálkodjon és támogatásokat igényeljen, ahhoz legalább egy középfokú mezôgazdasági szakirányú végzettség szükséges. Ez különösen igaz arra az esetre, amikor a fiatal gazdálkodó uniós társfinanszírozású letelepedési vagy pályakezdési támogatást igényel. Elvárják, hogy legalább szakérettségi oklevéllel rendelkezzék.
– Miként alakultak a birtokméretek?
A minimális birtokméret attól függ, hogy ki mit termeszt. Ha szántóföldi kultúrákat (gabona, cukorrépa, burgonya stb.), akkor legkevesebb 100-120 hektár termôföld szükséges. De a termelôk többsége 200-250 hektáron gazdálkodik. Ezt a tulajdonos egy részmunkaidôs alkalmazottal, a megfelelô gépparkkal minden további nélkül megdolgozza. Ha bogyós gyümölcsöt, dísznövényeket stb.- t termel, 2 hektáros üvegházi termesztés után jól megélhet. Különben országszerte az átlagos birtokméret néhány évvel ezelôtt 40 hektár volt, ma 60-ra emelkedett.
– Végezetül azt mondhatom a romániai gazdálkodóknak, hogy csak akkor vágjanak bele a gazdálkodásba, ha elhivatottságot éreznek. Próbáljanak mindennap újabb információkhoz jutni, mert az EU Romániát is jelentôs támogatásban részesítheti, ha ennek felhasználására alkalmassá válnak. Tudni kell, ha azt nem önök költik el, akkor megteszi a holland, vagy éppen a francia gazdálkodó.
(Folytatás a dec. 29-i lapszámunkból)
Az örökségrôl való lemondás következménye, hogy a lemondó örökrésze a többi elfogadó örököshöz kerül, ezek saját örökrészét gyarapítva. Ez általános szabály, de ez alól is van kivétel. A lemondó kell tudja, hogy lemondása nyomán ki gyarapszik az ô örökrészével, mert ennek hiányában ez a rész ahhoz kerül, akinek gyarapodását a lemondó esetleg nem is kívánja. Ilyen kivétellel akkor találkozunk, amikor az örökhagyó gyermekei ôelôtte halnak el és így helyettük ezek gyermekei, vagyis az unokák, dédunokák örökölnek. Ilyenkor az örökségbôl az elhalt gyermekek egyforma részt kaptak volna, és ezt a részt most gyermekeik, vagyis az elhalt örökhagyó unokái öröklik, törzsenként egyforma arányban. Így például az egygyerekes elôbb elhalt fiú vagy lány gyermeke ugyanannyit örököl, mint a négygyermekes elôbb elhalt fiú vagy lány gyermekei együttvéve. Ha az az unoka mond le az örökségrôl, aki egyedül örököl, a neki járó 1/2 örökrészt az örökséget elfogadó többi unoka, a lemondó elsô unokatestvérei egyenlô arányban öröklik. Ha viszont a másik törzshöz tartozó négy unoka közül mond le egy vagy kettô, örökrészük az elfogadó másik két testvérükhöz kerül, és csak akkor &oum