Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Ha minden igaz – s a pesszimisták jóslata ellenére mégis ez a valószínûbb változat – jövô ilyenkor már európai állampolgároknak vallhatjuk magunkat. Némileg másodrendûnek ugyan, hisz román útlevéllel még várnunk kell a közös munkaerôpiac teljes felszabadításáig, ám immár mégiscsak saját jelképünknek tekinthetjük majd a tizenkét sárga csillagos kék lobogót.

Egy évvel a csatlakozás elôtt a román állampolgárok zöme azonban még mindig egyfajta Kánaánként képzeli el az Európai Uniót, amely majd megoldja minden gondját-baját, eltûnik a szegénység, a nyomor, s egy csapásra orvosoltatnak a balkáni állapotok. Ezért minden szempár a kormányzat felé fordul, abban a reményben, hogy legalább az utolsó pillanatban elvégzi, amit tizenöt esztendô alatt nem volt képes, vagy aminek elvégzéséhez nem füllött a foga. Ha pedig a kormány a helyzet magaslatán áll majd – terjedt el a vélekedés –, már minden kapu nyitva áll elôttünk, s nélkülözô évek hosszú sorát követôen immár a kolbászból font kerítések közösségébe csöppenünk.

Csakhogy az Európai Unió nem elsôsorban a munkaerô és az állampolgárok szabad mozgását jelenti. A szabadságjogok szavatolása fontos alapja ugyan, de a tagállamok jóléte mégsem a puszta tagság eredménye. Az Európai Unió elsôsorban inkább egy közös kulturális örökségbôl fakadó értékrend kollektív vállalása, amibôl késôbb – ha ez az értékrend a társadalom legmélyebb rétegeinek is a sajátjává válik – a jólét is fakadhat.

Ennek az értékrendnek a felvállalása azonban nem kizárólag, sôt nem is elsôsorban a kormányzat feladata. A kormány megteremtheti a feltételeket hozzá, de az állam polgárai azok, akiknek érezniük kell európaiságuk súlyát. 2006 legfontosabb feladata Romániában talán éppen ennek a tudatosítása. Hiába lesz ugyanis EU-tagállam, az ország mindaddig nem tekinthetô a szó jelzô értelmében európainak, amíg ugyanaz a begyepesedett gondolkodásmód érvényesül a társadalomban.

Érdemes eltöprengeni tehát azon, hogy mennyire bocsánatos bûn az állam átverése feketemunka-vállalással, mennyire becsüljük meg saját munkánkat, természetesnek vesszük-e a csúszó- és hálapénzek adását és elfogadását, saját ügyünknek tekintjük-e a környezetünk tisztaságának megôrzését, elfogadhatónak, vagy legalábbis bocsánatos bûnnek találjuk-e a közösségi javak eltulajdonítását, lelkiismeret-furdalás nélkül parkolunk-e továbbra is a tilosban, visszaadhatjuk-e a buszjegyet leszálláskor a sofôrnek, visszaadásra méltatlannak véljük-e az idén is az egybanist – és sorolhatnánk.

Ha mindezekre a kérdésekre megtaláljuk a helyes választ, s ehhez igazítjuk a magunk és hozzátartozóink életét, a saját kis portánkon máris megteremtettük Európát, a csatlakozás pedig csak hitelesíti ezt. Ellenkezô esetben Románia EU-tagként is csak balkáni ország marad.

Különösnek mondható közlemény jutott el a sajtóhoz december végén. A Transcorind cég adminisztrátora, Ruediger Griesser osztrák befektetô bô részletességgel tárja a nyilvánosság elé, hogy cége egykori igazgatója hogyan próbálta módszeresen tönkretenni a vállalkozást. Kijelenti többek közt, hogy a volt igazgató, Dorin Cretu alkalmazásának idôpontjától kezdôdtek a cég problémái, a Transcorind pedig 2 év alatt odajutott, hogy félmilló eurónyi adósságot halmozott fel. A befektetô szerint a vállalkozás csôdbevitele a célja a Transcorind volt igazgatójának, akivel Griesser szerint cinkosságot vállalt az egykori gazdasági igazgató valamint a cég jogásza.

A közleményben az osztrák cégtulajdonos leírja, hogy a fémipari termékeket gyártó Transcorindot 1999-ben privatizálták, amikor is a vállalatnak jelentôs adósságai voltak az államkasszával szemben. A felvásárló, az osztrák KIP-Austria, amelyet Ruediger Griessel adminisztrál, törlesztette az összes adósságot és a magánosítási szerzôdés elôírásait betartva az elôírtnál 30 százalékkal többet költött a vállalat korszerûsítésére. Sikerült nyereségessé tennie a céget és új munkahelyeket teremtenie. 2003-ig a Transcorindnak nem voltak tartozásai, a gondok akkor kezdôdtek, amikor a vállalat ügyvezetését Dorin Cretu vette át, akit Ruediger Griesser szerint a helyi tanács képviselôi ajánlottak figyelmébe, mint "jó üzletembert". Cretu igazgatósága alatt, 2003-2005 között a vállalat 500.000 euró adósságot halmozott fel, a Transcorind alkalmazottait Cretu cégénél, az Emil Dornál dolgoztatták, ezzel szemben az otthoni használatra vásárolt luxusbútorzatot, a külföldi kiszállások költségeit, üzemanyagot a Transcorind Rt. könyvelésében számoltatta el az igazgató. "A legnagyobb kárt a szándékosan rossz ügyvezetéssel okozta, az ügyfelek átvételével az Emil Dor Kft-hez valamint a Transcorind által végzett munkálatok ellenértékét Dorin Cretu személyes számlájára utaltatta" – jelenti ki az osztrák adminisztrátor. Állítása szerint Dorin Cretu a Metro áruház építési munkálataiból befolyt összeget szintén a saját cége, az Emil Dor számlájára utaltatta, szerzôdés nélkül építtetett ipari csarnokot egy barátjának, aki "a marosvásárhelyi alvilág ismert személyisége", veszteséges szerzôdések megkötése a bukaresti Ariel Gabay céggel, bizonyos termékek áron aluli értékesítése, fiktív számlák kibocsátása, dokumentumok elsajátítása, további vádak. Az osztrák befektetô úgy véli, hogy a cinkosságot az is bizonyítja, hogy az igazgató, a gazdasági igazgató valamint a jogász fizetése 2 év alatt megháromszorozódott illetve megduplázódott, idôközben pedig az Emil Dor Kft. pert indított a Transcorind ellen bizonyos összegek – állítólagos tartozások – behajtására. Az állami adósságok felhalmozása miatt a Megyei Közpénzügyi Igazgatóság árverést kezdeményezett a Transcorind javainak értékesítésére, amit Ruediger Griesser szerint az igazgató eltitkolt a Transcorind részvényesei elôl. Sôt, az osztrák befektetô azt állítja, hogy Dorin Cretu a vállalat alkalmazottai és különbözô ügyfelei elôtt többször is kijelentette, hogy hamarosan átveszi a Transcorind Rt-t. Griesser szerint ez azt bizonyítja, hogy a vállalat csôdbe taszítását, majd átvételét Dorin Cretu és a mögötte álló érdekcsoport elôre kitervelte.

Az osztrák befektetô 2005. április 29-én feljelentést tett a Korrupcióelleni Ügyészségen és a marosvásárhelyi gazdasági rendôrségen. Dorin Cretu ellen ma is tart a bûnügyi vizsgálat. Ruediger Griesser, aki mindeddig jónak tartja az állami hatóságokkal való együttmûködést, "most felháborodottan állapítja meg, hogy a vizsgálatok nem úgy haladnak, ahogy kellene. "Annak ellenére, hogy az összes bizonyítékot átnyújtottam, a vizsgálatok nagyon lassan haladnak, az egész eljárás idôhúzássá alakult, a többségi részvényes és az alkalmazottak elleni pszichológiai játékká" – jelenti ki Ruediger Griesser, aki külföldi befektetôi minôségében a "vészharangot" húzza meg, arra figyelmeztet, ahogyan az állami, gazdasági és igazságügyi intézmények foglalkoznak az üggyel. "A külföldi beruházók jelenleg sem védettek a helyi, maffia típusú klánoktól, amelyek megpróbálják megszerezni e beruházók vagyonát, cégeit. A román törvénykezés hiányosságai miatt a külföldi beruházók ma is ki vannak téve a politikai és gazdasági kockázatoknak, védtelenek a korrupció ellen, a gyanús érdekcsoportok, a "helyi bárók" ellen, akik kihasználva a rendszer hiányosságait, megpróbálják csôdbe juttatni a cégeket, hogy majd alacsony áron megszerezzék ezeket"– hangoztatta Ruediger Griesser, aki kész a nemzetközi sajtó figyelmét is felhívni arra, ami szerinte Romániában történik a külföldi befektetôkkel.

Ünnepélyes zászlófelvonással tegnap megkezdte mûködését a Magyar Köztársaság csíkszeredai fôkonzulátusa. Az új külképviselet a csíkszeredai Dózsa György utcai fôkonzuli rezidencia földszintjén berendezett helyiségekben mûködik majd, amíg be nem fejezôdik a fôkonzulátus Petôfi utcai székházának márciusra tervezett felújítása.

Terényi János bukaresti magyar nagykövet pohárköszöntôjében hangsúlyozta, hogy a külképviselet megnyitása e városban "évek óta várt és áhított pillanat". Mint fogalmazott, hosszú évek fáradozását most siker koronázta. "Az egymást követô magyar kormányok részérôl céltudatos, szívós diplomáciai munka elôzte meg a mai eseményt" – hangsúlyozta a nagykövet, hozzáfûzve: ehhez társult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) hathatós támogatása, a romániai magyar társadalom óhaja, valamint a romániai politikai és társadalmi élet meghatározó tényezôinek hozzáállása.

Hangsúlyozta: a külképviselet léte további komoly elôrelépést jelent Románia és Magyarország, valamint a román és a magyar nemzet megbékélésének útján. A nagykövet emlékeztetett arra, hogy a fôkonzulátus megnyitását a tavaly októberi román–magyar közös kormányülés döntése tette lehetôvé. Az eseményt szimbolikus jellegûnek nevezte, kiemelve, hogy a képviselet "technikai megnyitójáról" van szó.

Szabó Béla fôkonzul hangsúlyozta, hogy a külképviselet tevékenységének megkezdése egy nyolcéves folyamat eredménye. Mint mondta, nem ismeretlenek számára a romániai viszonyok, hiszen két ízben teljesített diplomáciai szolgálatot Romániában, a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) alelnökeként, majd vezetôjeként pedig behatóan foglalkozott a romániai magyarság kérdéseivel is.

Az ünnepi rendezvényen részt vevô román kormánymegbízott, Strujan Constantin Hargita megyei prefektus az állami intézmények támogatásáról biztosította a fôkonzulátust.

Kevés olyan téma volt a romániai magyar politikai és közéletben, amelyben mindenki egyetértett – hangsúlyozta Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, aki szerint ilyen téma volt a székelyföldi magyar konzulátus létrehozásának fontossága. Úgy vélte, a magyar nemzeti összefogás egyik jó példájáról van szó.

Az MTI kérdésére válaszolva Szabó Béla elmondta: a fôkonzulátus székházának márciusra tervezett elkészültéig a képviselet csak a magyar állampolgárokat látja el konzuli szolgáltatásokkal a fôkonzuli rezidencián berendezett helyiségekben. Az új székházban azonban már teljes körû szolgáltatást biztosít majd a körzethez tartozó hét megye lakói, valamint a magyar állampolgárok számára.

Január 3-án reggel a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgatóját, Náznán Jenôt kértük arra, hogy válaszoljon kérdéseinkre.

– Milyen gondolatokkal lépett be az irodába az év elsô munkanapján?

– Egy kérdés jutott eszembe, éspedig az, hogy 2005- ben mennyire sikerült feladatainkat ellátni, megfeleltünk-e a kihívásoknak, az elvárásoknak? Némi megelégedéssel nyugtáztam, hogy a múlt év volt az elsô – öt év óta –, amikor szinte minden adósságunkat törlesztettük. Eddig mindig a következô évre halasztottuk a támogatások egy részének folyósítását. A múlt évben a hús és tej kivételével mindenféle támogatást sikerült eljuttatni a termelôkhöz. A tej és hús állami támogatásának kifizetésére is megvannak a pénzösszegek, amelyek a lassú pénzügyvitel (termékbeadás, támogatás kérvényezése, jóváhagyás, átutalás) miatt késnek. Ez év elsô hónapjaiban sikerül behozni a késést. Elgondolkodtam azon is, hogy éveken át 1–1,5 milliárd lejjel voltunk adósok a Semtestnek a leszállított szaporítóanyagért. A múlt évben az Állatnemesítési és Szaporodásbiológiai Hivatalnak sikerült az adósságot egyenlíteni. Emellett egy másfél hónapra elegendô tartalékkal léptünk az új évbe, így az állomány fajtafeljavítása zavartalanul folytatódhat. Az elmúlt év jelentôsebb eseménye volt néhány beruházási munkálat elkezdése, annak ellenére, hogy gazdaságilag nem egy fényes évet zártunk. Mikefalva, Radnót és Tusin határában több mint 100 hektáron a lecsapolási munkálatokat finanszírozzuk, amelyeket a kivitelezô az idén befejez. Ezenkívül sikeresen menedzseltük az állattenyésztés gépesítésére vonatkozó több mint 2000 ártámogatási iratcsomót.

– Az agrártársadalom bízik-e a mezôgazdasági igazgatóságban, megszilárdult a bizalma?

– Az érzésem az, hogy egyre többen jönnek rá, hogy a mezôgazdasági adminisztráció nélkül nem élhet az agrártársadalom. Az irántunk való bizalom növekedett. Ennek egyik bizonyítéka az ügyfeleink számának növekedése. De az igazgatóság nagymértékben hozzájárult az agrártársadalom önszervezôdéséhez, a szakmai csoportosulások, szövetkezési formák, szervezetek létrehozásához is.

– Mivel kezdte az elsô munkanapot?

– Az csak természetes, hogy az elsô napon egy intézményvezetô rangsorolja a legfontosabb tennivalókat, felleltározza az emberi tartalékokat, a lehetôségeket, ezek alapján próbálja az új év prioritásait meghatározni. Én is ezzel kezdtem a napot. Minden tervem végcélja az, hogy megyénkben minél több jövedelmezô, versenyképes, európai mércével mérhetô, piacgazdálkodási elvárásoknak megfelelô termelôegység, kisebb-nagyobb farm alakuljon a lehetôségek függvényében. Ennek a jogi és szervezési hátterét kell megteremteni megyeszinten is. Reményekkel gondolok a 2006-os esztendôre, hiszem, hogy végérvényesen tisztázódni fognak a tulajdonviszonyok, mert ha nem, a föld utáni életjáradékra vonatkozó törvényt egyszerûen nem lehet alkalmazni. Továbbá már mostantól foglalkoztat a fizetô és vidékfejlesztési ügynökség megnyitása, ez a hivatal végzi majd az összes állami támogatások folyósítását 2006-ban, 2007-tôl pedig az EU-s támogatásokat menedzseli. Bízom abban, hogy a mezôgazdasági termelés hatékonyságának emelésére serkentô hatással lesz a meghirdetett Farmer program, és ebben az évben a SAPARD-pénzekért való versengés nagyobb lesz, mert a Farmer program segítségével biztosítható az önrész létrehozása. Lehetôség teremtôdik minél nagyobb SAPARD- támogatások lehívására. Ez év második felében nagy feladat vár ránk: a parcellaazonosító rendszer kidolgozása. A légi felvételek alapján nagyon pontos topográfiai bázist hozunk létre, amelyben minden egyes termelô parcellája külön-külön szerepelni fog a térképeken. Ezek lesznek a majdani EU-finanszírozási kéréseknek a bizonyítékai, dokumentumai.

– Biztató-e a jövô?

– Mielôtt válaszolnék, szeretnék két olyan tervrôl beszélni, amelyek különösen fontosak számomra. Nagyon szeretnék véget vetni a székház körüli sok vitának. Ez az épület, amelyben dolgozunk, a polgármesteri hivatal tulajdona. Ez állandó konfliktusforrás, mivel a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak is szüksége lenne a helyiségekre. Ígéretek hangzottak el, hogy területet és pénzalapokat kapunk egy székház építésére a mezôgazdasági igazgatóság és a mezôgazdasági intézmények számára. Az elképzelések szerint a székházat a volt gyümölcstermesztô és kutatóállomás területén építenénk fel. A törvényes átvétel után kezdenénk el az építkezést. Ezt a tervet szeretném elindítani idén, és számításaim szerint két éven belül kivitelezni, ami lehetôséget adna arra, hogy megfelelô munkakörülmények teremtôdjenek az igazgatóság, a vidékfejlesztési ügynökség, a szaktanácsadó hivatal, az Állami Földalapok Adminisztrációja és minden más mezôgazdasági intézmény számára. A második nagy horderejû tervem, amelynek már 2005-ben elkészült a megvalósíthatósági elôtanulmánya, a megye jégelhárító rendszerének a kiépítése. Ebben az évben szándékozunk elkészíteni a rendszer tervezetét és elkezdeni a beruházást.

– Tizenketten mentünk fel december 31-én a telepre, a Medve- tó teraszán terveztük megnézni az éjféli tûzijátékot. Szórakozásunk azonban hamarosan verekedésbe torkollt – tájékoztat a nyilvánosság elôtt nevét elhallgatni óhajtó szovátai hölgy. A szovátaiak csoportjában tizenketten voltak, 14 és 24 év közötti fiatalok. A teraszon foglaltak helyet. Szomszédságukban mintegy 20-30 román fiatal szórakozott, egyre hangosabban, majd a petárdákat és rakétákat a kis csoport felé kezdték irányítani. Három rakéta és több petárda éjfél után 27 perccel keltett pánikot a magyarok körében, s az egyik fiú kérdôre is vonta ôket. Magyarul szólt hozzájuk, amire a felelet durva letácsolás volt: "Mindenki maradjon a maga nemzetével" – válaszolta románul a rendetlenkedôk egyike, s szembeköpte a fiút. S már csattant is a pofon. Egy másik, 23 éves fiút állcsonton ütöttek, az ütéstôl elájult, s esés közben beverte a fejét. Még a tegnap is szédülésre, rosszullétre panaszkodott. A 18 éves fiút az asztalon levô üveggel ütötték fejbe, szemöldöke hasadt fel, s veséjét rugdosták. Egy másik fiatalnak a feje, orra hasadt be. "Az összetûzés alatt senki sem lépett közbe, senki sem állt mellénk, pedig helybeliek is voltak a helyszínen. Rendôrnek pedig nyoma sem volt, az ôrszobán senki nem vette fel a telefont. Utólag derült ki, az egész városban két rendôr teljesített szolgálatot szilveszter éjszakáján, közülük csak az egyik volt egyenruhába öltözve. Végül az egyik magán ôrzô-védô céget hívtuk, segítsenek. Érkezésükig azonban a verekedôk eltûntek" – mondja olvasónk, akinek két fia sérült meg. A városi kórházban részesítették elsôsegélyben a fiúkat. Írásbeli panaszt nem tettek le a rendôrségen, félve a bosszúállástól.

Mindenki egy jobb jövô reményével kezdi az új esztendôt. Sajnos, a Román Vasúti Társaság háza táján ez még 2006-ban sem tapasztalható. A civilizáltabb országokban a közkedveltebb helyek felé több járatot, vagy legalább egy-két vagonnal többet indítanak el. Mi távol állunk még ettôl. Mert míg az év végét megelôzô napokban több járattal utazhattak azok, akik a Maros völgye valamelyik községét, illetve a Hargita és a Nagyhagymás hegységek megközelítését tûzték ki célul, addig visszafele az utazóközönség nagy része csak a nap második felében indított három, alig négy vagonból álló szerelvényre ülhetett fel. Kiszámítható, várható volt tehát a zsúfoltság, amit a hosszú évek tapasztalatával, netán a szolgáltatás haszonélvezôi iránt tanúsított elôzékenységgel a CFR alkalmazottai megelôzhettek volna, mint máshol. Ezzel szemben – tudomásom szerint – mindhárom délutáni járatra alig lehetett felülni. A szerelvények 20 – 40 perc késéssel érkeztek a vasútállomásokra. A vagonok tisztaságáról, kényelmérôl már említést sem teszek. A szolgáltatás színvonala, illetve ennek hiánya mellett az utazóközönség "minôsége" is igencsak leromlott az utóbbi években.

Summa summarum: úgy tûnik, hogy 2006-ban a vasúti közlekedés, infrastruktúra fejlesztése mifelénk hátrafelé halad. S a vagonok állapota valahogy befolyásolja az utazók hozzáállását is. Lehet, hogy ilyenkor amolyan gôzmozdony által húzott nosztalgiaszerelvényt kellene összeállítani és közlekedtetni, mert akkor a hiányosságokat a régmúlt idôk felidézése mögé lehet takarni. Olyan vadnyugati vonatra gondoltam, ahol a törés-zúzás amolyan hangulati velejáró. S talán az ilyen járat némi jövedelmet is hozna az üzemeltetônek. Pénzhiány, vagy stratégiai elgondolás, esetleg egyéb hiánya miatt, sajnos eddig a rendszerváltás óta a talpfák cserélésén kívül Kocsárd és Déda, illetve Brassó közötti, Erdély nagyrészt magyarok által lakott területeit átszelô vonalon nem volt korszerûsítés. Jó lenne, ha az idén, az uniós csatlakozást megelôzô évben nemcsak az észak-erdélyi autópálya megépítésére, hanem a vasúti hálózat kelet-erdélyi szakaszának a modernizálására is gondolnának. Míg más uniós országban nagy sebességû vonatok száguldanak, addig nálunk még mindig gázolaj-meghajtású mozdonyok húzta, balkáni vagonokban döcögünk, kényszernosztalgiázunk. Így késéssel érkezhetünk meg az Európai Unió végállomásra.

(MTI/Reuters) – Az orosz Gazprom konszern kedden bejelentette, hogy teljes mértékben helyreállította európai vevôinek a földgázszállítást. A Gazprom befejezte a gázellátás helyreállításával kapcsolatos munkákat – közölte Szergej Kuprijanov szóvivô.

Ugyanakkor sajtótájékoztatóján elmondta, hogy Ukrajna már a második napja vesz el földgázt az európai fogyasztóknak szánt mennyiségbôl a területén áthaladó vezetékbôl." Ukrajna folytatja a földgázlopást, tegnap 118 millió köbmétert lopott"–mondta a Gazprom szóvivôje. Ehhez hozzátette: "a Gazprom ismét kompenzálja majd az európai fogyasztókat, de ezt nem tudja a végtelenségig folytatni, Ukrajnának mindenképpen fizetnie kell".

Ukrajna visszautasította a Gazprom vádját a Naftogaz állami vállalat szóvivôje, akinek szavait az Interfax-Ukraina idézte, hazugságnak nevezte a Gazpromnak azt az állítását, mely szerint Ukrajna január 1- jén több mint 100 millió köbméter gázt csapolt le illegálisan az orosz vezetékekrôl.

A Naftogaz vállalat küldöttsége Moszkvában újra tárgyalni fog a Gazprom vezetésével az ukrajnai gázszállításokról – közölte Kuprijanov.

Az orosz szóvivô arról azonban nem nyilatkozott, hogy ukrán részrôl kik vesznek részt a megbeszéléseken, csupán annyit mondott: a tárgyalások "elég magas szinten" zajlanak majd.

Közben Mihail Fradkov miniszterelnök levelet írt az EU soros elnökségét ellátó Ausztriának, hogy gyakoroljon nyomást Ukrajnára az unió országainak szánt orosz gáz maradéktalan továbbítása érdekében.

Brüsszelhez intézett üzenetében, amelyet az Interfax orosz hírügynökség idézett, Fradkov ugyanakkor megerôsítette, hogy Moszkva kész minden kötelezettségét teljesíteni az ügyben, mindazonáltal úgy véli, hogy az Európába irányuló orosz gázszállítások csökkenése "tényleges veszéllyé" válik, ha Ukrajna tovább folytatja a gáz "engedély nélküli kivételének" gyakorlatát. Ugyanakkor Jose Manuel Barroso, az európai bizottság elnökének szóvivôje Fradkov levelére reagálva kijelentette: az Európai Unió hivatalos formában nem kapott felkérést Moszkvától arra, hogy gyakoroljon nyomást Ukrajnára. Johannes Laitenberger kijelentette: "nincs közvetlen gázellátási gond" az EU tagországaiban.

Az Európai Unió soros osztrák elnöksége kedden üdvözölte, hogy Oroszország maradéktalanul helyreállította európai ügyfelei számára a gázszállításokat.

Az elnökség nevében Bécsben Ursula Plassnik külügyminiszter adott ki nyilatkozatot, amelyben a helyes irányba tett lépésként üdvözölte a szállítások helyreállítását. Hozzáfûzte, hogy ez hozzájárul az energiaellátás kapcsán kialakult feszültség enyhítéséhez is. A külügyminiszter asszony szerint az EU most azt várja, hogy Oroszország és Ukrajna képviselôi ismét tárgyalóasztalhoz ülnek, és a jövôre nézve tartós megoldásra jutnak.

Moldova küldöttsége is folytatta kedden a gázár-tárgyalásokat Moszkvában – közölte Szergej Kuprijanov az Eho Moszkvi rádióadónak nyilatkozva. Vladimir Voronin moldovai elnök egy nappal korábban kijelentette: Moldova kész világpiaci alapon elszámolni az orosz féllel a megvásárolt gázért, de szerinte ennek az elszámolási módnak megalapozottnak kell lennie. Türkmenisztán kedden földgázt ajánlott Moldovának a kiesett orosz gáz pótlására – tudatta Vlagyimir Voronyin államfô.

Az államfô közleménye szerint "Türkmenisztánnak elég nagy földgáztartalékai vannak és szerzôdéses alapon kész szállítani Moldovának, Ukrajnának, vagy más országoknak".

Moldova földgázszükségletét teljes egészében Oroszországból szerzi be az Ukrajnán áthaladó földgázvezetéken keresztül.

Ukrajnának tavaly december 22-én Türkmenisztánnal már sikerült megegyeznie az idei gázszállításokról. Türkmenisztán Oroszország után Ukrajna második gázszállítója.

A hétfôi, 25 százalékos csökkenés után kedden fokozatosan nôtt a gázszállítás Oroszországból Romániába, és szerda reggelre minden valószínûség szerint "normális" lesz – mondta Codrut Seres gazdasági miniszter.

Hozzátette: Romániának kéthavi kereskedelmi tartaléka van földgázból, úgyhogy nem kell aggódni az orosz-ukrán gázárvita miatt. A román tárolókapacitás 3,1 milliárd köbméteres, és ezt 5 milliárd köbméterre bôvítik, mondta a miniszter, de nem részletezte, hogy mikorra. A Transgaz vállalatnál elmondták, hogy Románia földgázfogyasztása körülbelül 60 millió köbméter naponta, ebbôl 20 millió köbméter származik Oroszországból. A novemberben aláírt új megállapodás szerint a Gazprom 2030-ig évente körülbelül 5 milliárd köbméter földgázt ad el Romániának. Az árat az idei elsô negyedévre 285 dollárra emelték a tavalyi 252 dollárról. Tavaly az elsô kilenc hónapban a Gazprom 3,5 milliárd köbméter földgázt szállított Romániának a 2004-es elsô kilenchavi 3,24 milliárd köbméter helyett. 2004- ben egész évben a Gazprom 4,14 milliárd köbméter földgázt adott el Romániának, 2003-ban 5,1 milliárd köbmétert.

Egy évvel ezelôtt azt írtam, hogy a választási kampányban kifulladt politikai tömörülések 2005-ben rendezni fogják soraikat és a kétpólusú pártpolitikai mezô stabilizálódni fog, miközben tovább fejlôdik a politikai kultúra. Ez utóbbi a közvélemény-kutatásokban immár a lakosság körében is egyértelmûen körvonalazódni látszik. Szociológusok örömére egyre jobban körülhatárolható az egyes pártok szavazóbázisa, tudni lehet, hogy az iskolázottabbak, a nagyvárosokban élôk, illetve azok, akik családjában külföldi migrációs tapasztalatok vannak, inkább az Összefogás nevet viselô PNL–PD szövetségre szavaznak, miközben az izolált falusi lakosság inkább a PSD-t választja. Ugyanakkor a jövôképet tekintve pesszimista réteg, valamint a nosztalgiázó idôs korosztály jelentôs arányban – a nyugati demokráciákhoz hasonlóan – a szélsôséges tömörülések felé irányul – esetünkben a PRM-t erôsítik. A kormányváltást követô óriási várakozások "elillanása" jelzi a tavalyi év lassú PRM-erôsödését is, ami némileg furcsa lehet, hiszen parlamenti frakciójuk (mind a szenátusi, mind a képviselôházi) több alkalommal is vérveszteséget szenvedett a már megszokott "átülések" miatt. A helyhatóságok szintjén ez még jobban érzékelhetô. Ennek fényében érthetô C.V. Tudor döntése, aki a tavalyi választási vereség után ideológiai fordulattal próbálkozott, majd rövid idôre formálisan még a pártvezéri tisztséget is átadta, azonban ezek a lépések is egyértelmûvé tették, a PRM szavazóbázisa nem fogékony ilyen jellegû változásokra, a párt pedig ettôl még nem lesz szalonképes. Valószínûleg 2006-ban tovább fokozódik a pártvezér radikalizálódása, aki egyre erôteljesebben EU- ellenes diskurzust fog használni, illetve a kormánypártokat – természetesen az RMDSZ-szel az élen – a nemzetközi összeesküvés romániai helytartóinak fogja nevezni. Vagyis változás nem várható, a közvélemény- kutatásokban azonban az egyre inkább elbizonytalanodók körében újabb lelkes támogatókat találhat.

Visszatérve azonban a másik két 2005-re vonatkozó "jóslatomra", elmondható, hogy az év valóban a kétpólusú politikai szféra megerôsödését hozta, vagyis két kormányképes politikai tömörülés maradt az országban. És a demokrácia alapele-mének megfelelôen ezen politikai csoportok közötti érdekkonfliktus egyre erôteljesebbé vált. Az év végére a két nagy politikai tömörülés (PSD ellenzékben és PNL–PD kormányon) egymásnak feszülése egyre durvább – a tavalyi választási kampánynál is erôteljesebb – lett, miközben a házon belül egyre kuszább helyzetek figyelhetôk meg. Vagyis egyik tömörülés sem tudta rendezni megnyugtatóan sorait.

Miközben a PSD újra megpróbálta feltalálni a spanyolviaszt azzal, hogy Mircea Geoana személyében egy fiatal és dinamikus pártelnököt választott a két mohikán (Iliescu és Nastase) ellenében, mindkét részrôl azzal a szándékkal, hogy az egykori karrierdiplomatát könnyedén lenyomják majd. Ez azonban nem sikerült, és a PSD egyre inkább saját belsô mocsaraiba kezdett fulladni, egészen addig, míg az év végére meg nem érkezett a Magyarországon is elhíresült kampányszakértô, Ron Werber, aki újra offenzívába állította a pártot. Ez azonban még nem jelenti a megváltást, és úgy tûnik, hogy 2006 mérföldkô lesz a PSD életében: ha nem tud jelentôs sikert elérni mostani erôszakos kampányával, akkor a párt újra ketté fog szakadni, amely azonban az elôzô két szakadáshoz (elôbb a PD, majd az ApR vált ki) képest végzetes lesz, hiszen a párton belüli érdekcsoportok teljesen szétzilálják a PSD-t. A másik lehetôség viszont, hogy a Basescu által óhajtott elôrehozott választások a PSD sikerét hozzák, és akkor újból szônyeg alá lehet söpörni a többnyire gazdasági érdekek mentén mutatkozó párton belüli nézeteltéréseket.

Ez utóbbi forgatókönyv azt is jelenti, hogy a 2005- ös évet végigagonizáló PNL–PD tandem továbbra sem tud megnyugtató választ adni a belsô kihívásokra. Az elmúlt év végig az elôrehozott választások fenyegetô árnyékában telt a két nagyobbik kormánypárt számára, Basescu és Tariceanu nyílt összecsapása több politikai elemzôbôl is a szakadás elôrejelzését hozta elô, amelyre azonban még nem került sor, de valljuk be, ennek veszélye nem múlt el. Basescu pártpolitikusként éli meg államelnöki pozícióját, és folyamatosan sakkban igyekszik tartani egykori pártját és a kormányt, amelyet ugyanakkor a Tariceanu-féle gazdasági érdekcsoport ellensúlyoz. A liberálisok jól látják, hogy egy esetleges elôrehozott választás a PSD és PD (Iliescu örökösei) megerôsödését és saját pártjuk vereségét eredményezheti, ezért nem zárkóznak el a PD-vel történô esetleges fúziótól sem, amennyiben az új párton belül a fontosabb pozíciókat meg tudják szerezni. Ehhez azonban nincs elég elsôvonalas káderük, ahogy az a kormányzati pozíciók elfoglalása során is megmutatkozott.

2006 tehát továbbra is az elôrehozott választások fenyegetô árnyékában telik majd, Basescu pedig kitart eddigi "atyuska" szerepében, Tariceanu pozíciója tûnik a leginkább megbonthatónak, amivel azonban a gazdasági szférát haragítaná magára az államelnök. A másik oldalon nem elképzelhetetlen, hogy a forradalomban játszott szerepét felmelegítô politikai napirend elôbb-utóbb Iliescu számonkéréséhez vezet majd, ami Nastase számára jelentene nem várt segítséget, ami az EU irányába akár az igazságszolgáltatás valamiféle tisztulását is jelezheti.

December 31-én, pár perccel az új év kezdete elôtt adta át Traian Basescu államfô az Elnöki Érdemrend tiszti fokozatát dr. Raed Arafatnak, a marosvásárhelyi SMURD Rohammentô-szolgálat vezetôjének. A kitüntetést az elmúlt ötévi, az életmentés és a romániai sürgôsségi szolgálat fejlesztése terén kifejtett tevékenységének elismeréseként vehette át Raed Arafat, aki a Népújságnak elmondta, hogy számára meglepetést, ugyanakkor pedig nagy megtiszteltetést jelentett az elnöki érdemrend, amely tulajdonképpen a SMURD teljes személyzete tevékenységének elismerése. Dr. Raed Arafat mellett a Román Csendôrség egy altisztje vette át a Traian Basescu államelnök által adományozott kitüntetést.

"A felelôs ember ad magára. Megköveteli, hogy ne akarják teljesíthetetlen ígéretekkel, vagy mások kárára megnyerni támogatását. (...) Én arra lennék büszke, ha Magyarországon nem lehetne lejárató kampánnyal választást nyerni. Sok jelét látom annak, hogy az embereknek elegük van abból, hogy a politikában ellenségképpel dolgoznak" – jelentette ki a köztársasági elnök a Magyar Televízió vasárnap délelôtt sugárzott adásában.

Mint mondta, a felelôs ember reális, hosszú távú programot akar látni, s annak hiteles jelét, hogy az adott pártban lesz elszántság véghezvinni mindazt, amit ígért. Az államfô emlékeztetett azokra az idôkre, amelyeket a faji alapon gyártott ellenség, az osztályellenség, a külsô és a belsô ellenség elleni küzdelem uralt. Kiemelte: a rendszerváltás utáni politika súlyos bûne, hogy nem szüntette meg ezt a módszert. Mint mondta, bízik benne, hogy megjelenik és eredményessé válik a magyar politikai életben is az a minta, amely a pozitívumokra épít.

Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetôje az MTI-nek azt hangsúlyozta, hogy a párt az államfô újévi beszédével összhangban hosszú távú, felelôs programokkal szeretné kivenni részét a politikai versengésbôl.

Halász János, a Fidesz parlamenti frakciójának szóvivôje elmondta: a párt egyetért az államfô újévi beszédének minden gondolatával.

Fodor Gábor, a szabad demokraták ügyvivôje azt mondta: az SZDSZ egyetért azzal, hogy Sólyom László köztársasági elnök újévi beszédében a populizmus veszélyére figyelmeztet, mert a párt szerint ez a legnagyobb probléma a közéletben.

Dávid Ibolya, az MDF elnöke elmondta: az MDF politikai hitvallását hallotta vissza az államfô újévi beszédében, annak minden szavával egyetért.

Az államfôi beszéd külsôségeit ért bírálatok kapcsán a Köztársasági Elnöki Hivatal sajtófônöke szombaton közleményben tudatta az MTI- vel: A köztársasági elnök mindig mérlegeli, hogy nyilvános szereplése alkalmával – a hivatalos állami rendezvényeken és nemzeti ünnepeinken kívül – indokolt-e nemzeti jelképeink használata.

Wéber Ferenc tájékoztatása szerint újévi televíziós üzenetét az államfô nem kívánta külsôségeiben nemzeti ünnepeink rangjára emelni. Sólyom László ezért a beszédet dolgozószobájában mondta el, ahol – szemben a Sándor-palota tárgyalótermeivel – sosincs zászló.

A Kathpress katolikus hírügynökség tudósítása szerint "A béke az igazságban lakozik" címû pápai üzenet középpontjában az emberi jogok érvényesülésének kívánalma állt. E jogok – írta XVI. Benedek – "a béke igazából adódó legszentebb és legnagyobb hatású követelményei". A pápa üzenetében elítélte a terrorizmust, amely, mint írta, egy "tragikus és megrendítô nihilizmusból" táplálkozva, félelemben és bizonytalanságban tartja a világot.

A katolikus egyházfô "keserûségének" adott hangot a hadi kiadások rendületlen növekedése miatt. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a béke nem pusztán "fegyveres konfliktusok nemlétét" jelenti, hanem azt is, hogy az emberek együtt élnek egy igazságos társadalomban. A katolikus naptár szerint január elseje a világbéke napja.

Leszögezte, hogy az említett államok csatlakozását követôen, majd a két újabb (tavalyelôtt immár a kelet- és közép- európai államok egy részét is magában foglaló) bôvítési hullámokkal mind az unió, mind a belépôk jóval fejlettebbé, erôsebbé váltak.

Görögország 1981, Spanyolország és Portugália 1986 elsô napján vált az unió (akkor még Európai Gazdasági Közösség) tagjává. Velük emelkedett a taglétszám 12-re, amely Ausztria, Finnország és Svédország 1995- ös csatlakozásával újabb hárommal nôtt, 2004 májusától (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Ciprus és Málta belépésével) elérte a 25-öt, 2007. január elsejétôl pedig (Bulgária és Románia csatlakozásával) várhatóan 27-re emelkedik.

A bôvítés elônyei kétirányúak – emlékeztetett Barroso. A csatlakozó államokban megszilárdult a demokrácia, folytatódtak a reformok. A tagság példa nélküli fejlôdéshez vezetett nagyobb stabilitással és versenyképességgel. Az unió pedig nagyobb és erôsebb lett, emellett a görög, spanyol és portugál példa más térségekben is ráirányította a figyelmet a csatlakozás elônyeire – emelte ki a portugál politikus.

A húsz, illetve huszonöt évvel ezelôtt belépett államok azzal is kimutatták a bôvítés elônyeit, hogy rendíthetetlen támogatói maradtak a további országok felvételének – tette hozzá.

Az évfordulós ünneplés ugyanakkor nem vezethet megtorpanáshoz – folytatta Barroso. Európa új kihívásokkal néz szembe, és az unió tagországainak állandó alkalmazkodási reformfolyamatban kell lenniük, hogy felkészüljenek a XXI. századra, és megállják a helyüket ott, továbbá kiaknázzák a globalizáció, az egyre meghatározóbb szerepet játszó nemzetközi együttmûködés adta összes elônyt.

A blogokból kiderül, hogy kedvencük Uma Thurman színésznô, aki mindig mosolyog, kedves és képes 20 dollár borravalót is adni 11 dolláros fogyasztás után a gyorsétkezdében. Barbra Streisandot viszont nem szeretik, mert kellemetlenkedô, arrogáns és 457 dolláros számlához 10 dollárt adott a pincérnek. De még rajta is túltett Britney Spears, aki 385 dolláros költekezésre csupán egy dollárt adott. Hozzá hasonlóan fösvény Jennifer Lopez, aki nem szégyellt egy 358 dolláros számlát csupán 1,27-tel megtetézni.

Nagyon szûkmarkúnak tartják Tom Cruise-t is, aki pedig a Mission Impossible következô részéért 20 millió dollárt kap.

Olaszországban az internetet egyelôre nem használják leleplezô célra ezen a területen, de a pincérek azért nyilatkoznak egy-egy ügyes újságírónak – írta a Corriere della Sera címû olasz napilap. Így tudhatja meg az olvasó, hogy a divattervezôktôl általában nem várható nagy borravaló, viszont a legnagyobbakat a külföldiek adják. Egy, a futballisták által látogatott római étteremben pedig azt is elárulták, hogy Fabio Capello, aki az AS Roma edzôjeként sûrûn ott étkezett, egy fityinget sem adott. Gabriel Batistuta is szûkmarkú volt, Antonio Cassano, az ifjú bálvány viszont a bôkezûség bajnoka: 100 eurót ad a parkolóôrnek és 20-at minden pincérnek.

A felszolgálók azt is elpletykálták, hogy sok híres család is zsugori. "Hozzászoktak ahhoz, hogy puszta megjelenésükkel és hírnevük idôleges visszfényével fizessenek."

A lap megtudta, hogy vannak olyan éttermek, ahol a borravalót bedobják a közösbe és idônként együtt költik el egy háromcsillagos étteremben. Ez, mint az egyik vendéglôs mondta, "a szakmai naprakészséget szolgálja."

Olaszországban elfogadott gyakorlat a számla 5 százalékát adni borravalóként. Ha a tulaj szolgál fel, elegánsabb egy kézfogás.

Ki-ki úgy töltötte az óévet búcsúztató éjszakát, ahogy azt kedve, hangulata, baráti társasága, pénztárcája lehetôvé tette. Színes mulatsággal, hajnalig tartó tánccal vendéglôben, barátoknál, havas hegyi menedékházban, ráérôs baráti beszélgetéssel, otthon a tévéadások bûvöletében vagy egyedül, unottan nyomogatva a készülék gombját, egyik csatornáról a másikra váltva. Mások pedig szolgálatban, hisz vannak olyan területei az életnek, ahol a munka ezen az éjszakán sem szünetel, a mentôsök, ügyeletes orvosok, tûzoltók, rendôrök, mozdonyvezetôk az idén is a betegek, a balesetet szenvedettek, az utazók rendelkezésére álltak. Összeállításunkban marosvásárhelyi és vidéki szilveszterek hangulatából idézünk.

Aréna a Gyôzelem téren

Bár a bemondók szerint az utcai szilveszterek révén Marosvásárhely is felzárkózott a világvárosok sorába, a helyszínen valóban nem a jókedvû kikapcsolódás, az ünneplés, sokkal inkább a félelem lett úrrá azokon, akik gyanútlanul a megyeközpont fôterére merészkedtek. A meghívott együttesek jóvoltából pezsgô zene szólt az éjfélt megelôzô percekig, az idén mégis sokkal kevesebben választották az óév búcsúztatásának s az újév köszöntésének ezt a formáját. Jobbára azok gyülekeztek a város központjában, akik a tûzijátékok megszállottjai, hisz a legtöbben minirakétákat eregettek saját vagy gyerekük kezébôl, petárdák robbantak, megszállott suhancok az utca közepén helyezték el a petárdákat, hogy a közlekedô autók alatt durranjanak. A Gyôzelem tér éjfél elôtt arénává változott, közepe kiürült, ahol különféle alkalmi tûzijátékokat robbantottak. Apukák nyakában három-négy éves gyerek kezébôl röppentek fel a rakéták, megelôlegezve az éjféli tûzijátékot, ami valóban szép volt, akárcsak a polgármesteri hivatal épületén lefolyó görögtûz. Pezsgôsüvegek pukkantak, poharak koccantak, majd a jókívánságokat követôen a robbantások megszállottjai maradtak a téren, a tûzijáték megtekintésére kimerészkedô társaságok pedig gyorsan hazafelé tartottak.

Az ünnepre különlegesen kivilágított toronyóra pedig már 2006 elsô perceit kongatta.

Az új esztendôben Marosvásárhelyen és a megyében is, elsôként egy kislány jött a világra. A régi szülészeten január 1-jén 4 óra 5 perckor született meg Biro Raluca Sabina, 3,15 kg-mal, a csergedi Biro Camelia és Piczi Lajos elsô gyerekeként, dr. Cojan Eugen és dr. Grama Ovidiu ügyeletes szakorvosok segítségével. A 19 éves édesanyát szombaton este 7 órakor szállították a szülészetre. Nehéz szülés volt, mondta az anyuka, így nem csoda, hogy egyelôre nem tervez testvérkét kislányának, akit nagyon fog szeretni és reméli, egészséges lesz, hogy minél több ideig maga mellett tudja. Az édesanya és a kislánya is jól vannak, valószínûleg a hét végén hazamehetnek – mondta dr. Illyés Levente. A marosvásárhelyi régi szülészeti klinikán január elsején mindössze két gyerek született, Biro Raluca és egy 2,1 kilogrammos, koraszülött kisfiú. A megyei sürgôsségi kórházban ezúttal "csendes" volt a szilveszter éjszaka, hiszen az elsô gyerek január 1-jén 13 óra után jött világra.

A vidéki szülészeteken csupán három csecsemô született január elsején. Szászrégenben 9 órakor jött világra a felsôidecsi közel 3.800 grammos Aura Maria. Segesváron 11.45 órakor Rusu Natalia egészséges kisfiút szült, akinek a David nevet adta. Butuc Ovidiu a dicsôszentmártoni kórház igazgatója szerint késô este 22.40 órakor született a helyi szülészeten a közel négykilós Zelar Adriana. Az erdôszentgyörgyi és marosludasi szülészeten nyugalmas volt az évváltás és az év elsô napja.

Veszett hidegben indult a vonat, amolyan kutyakanyarba törô, farkasokat megordíttató hidegben, amely egyre nehezebbé és nehezebbé vált, míg sorra elvonultak az ablakok elôtt a hegyek. Csíkban már igencsak fagyott, föld és levegô egyaránt, a helyieken kívül sokan topogtak a hideg ritmusára a mádéfalvi állomáson. A gyimesi "gyors" sem késett sokat, a váltott vonaton már elhallgatott az addig mindenható, átkozott manele és az ember fia elérkezett e varázslatos, mindmáig titkok és legendák övezte vidék zordon határáig. Ahogy kapaszkodott a rozsdás szerelvény a hágón, úgy ült meg a köd a világ tetején, a fennsíkon csupán tíz méterig ha ellátni, mögötte hóból fátyolfal, középen mint ragyogó porhógomolyag, derengett a nap, kövéren, narancssárgán és sejtelmesen. A hágót alagutak, az alagutakat szakadékok és a mélyben aludni készülôdô falvak, tanyák követték, majd az egyik viadukt után fékezett a szerelvény, és itt mi is leszálltunk.

Utusoiu – állt (csupán románul) a rozsdálló táblán, a vasúti híd alatt épp utolsót ásított az apró, hófödte nagy hegyek és végeláthatatlan erdôk övezte település. Az idô megállt, vagy meg is fordult, gyerekkori mesék élményeit idézô faházak, petróleumlámpa, keskeny, kanyargó utca a patak és a hegyoldalba süllyesztett pincelejáratok mentén (akárcsak holmi örökkévalóságba fagyott, erdélyi Királyok Völgye), majd csak az erdôk, a néhol combig érô hó és a télire magukra hagyott házak a hegyoldalban, a "patak tetején". A fôút melletti kocsmában szinte nyugati színvonal, lehet kapni Kentet, Marlborót, whiskyt, konyakot, karácsonyfa a pult mellett és minden házon díszkivilágítás, villanyfény és a föl-föltûnô gazdagság jelei, három kilométerrel odébb, miután az ember eltér a Görbe pataka irányába, petróleumlámpa fényénél feji a tehenet a Nappal szinte egy idôben fekvô öregasszony. Itt már csak Carpati, szánkós vodka és "székely" köményes kapható.

A falusi szilveszterezésbôl fenn, a hegyen nem sokat hallani. De e vidék nem is a nagy murik vidéke. Inkább a munkáé, a nehéz utaké, a természetszereteté és egy tiszta, mára szinte teljesen kihalt életforma követelte alázaté. Csupán a visszainduláskor, a rozsdás megállótábla mellett fedeztük föl az árválkodó, apró, kilôtt szilveszteri rakéta földi maradványát. "Hozzad azt a gyújtást!" – poénkodtunk motoros barátommal, majd behajítottuk az omladozó "állomásház" ajtó nélküli ajtaján. Ez a táj nem a pompás tûzijátékok tája. Inkább a ragyogó csillagoké.

A bensôséges ünnep lecsengett már – mondta Fülöp G. Dénesné, a marosvásárhelyi Eminescu utcai Diakónai Otthon vezetôje. Karácsonykor van "nagyobb forgalom" az öregotthonban, mint szilveszterkor. De a hagyományos menüt itt is felszolgálják.

Este hét órakor toppantunk a 32 személyt befogadó otthonba, ami teljesen más hangulatú, sokkal elegánsabb, mint az állami öregotthon. A szépen terített asztalon ott díszelgett a gyertya, az idôseknek virslivel kedveskedtek. Nem mindenki örült a sajtó, de fôleg a fotós jelenlétének, késôbb derült ki, miért.

A vacsorát rendre, az idôsek érkezéséhez igazodva hozták ki. Meglepetésünkre, nem volt pohárköszöntô, közös ima. Ki ahogy jött, elfogyasztotta a vacsoráját, s aztán csendben elvonult.

Ha nem lett volna két-három régi ismerôs, nehézen sikerült volna szóba elegyedni az idôsekkel. Az egyik hölgy arra kért, ne róla írjak, csak azt hangsúlyozzam: "Mindenki becsülje a családját, amíg van! Két éve emlékeimbôl élek, visszagondolok a szobámra, egy-egy sarokra, tárgyra, ami már régen nincs. Maradt a nosztalgia. Itt látszik meg igazán, ki kapott és ki nem kapott szeretetet! A legszörnyûbb az, hogy nincs kivel kommunikálni, beszélgetni. Egyedül van az ember. Az otthon nagyon szép, csak nagyon szomorú. Ma is szomorúan jöttem le vacsorázni" – mondta.

Egy másik hölgy két lányt nevelt fel, mindkettô külföldön él. Jól érzi magát itt, de agyvérzés érte, szívmûtéten esett át, nem volt, aki ellássa, be kellett vonulnia az öregotthonba. A harmadik, aki a közös fotón sem szeretett volna ott lenni, kijelentette, hogy az öregotthont nem lehet megszokni. A férje meghalt, fia Münchenben él. Ô pedig annyira idôs, hogy nem tudja magát egyedül rendezni. Abban reménykedik, ha tavasszal hazajön a fia és intézkedik, otthoni gondozót fogadnak és kikerül innen. "Szégyellem magam, hogy itt vagyok, pedig tudom, hogy külföldön is otthonba viszik az öregeket. Én ebbe nem tudok belenyugodni! Így a mai estém sem szép!" – vallotta be ôszintén a 76 éves nô.

Azok, akik hajlandók voltak beszélni, kivétel nélkül elégedettek az ellátással, az asszisztensek, gondozók, szakácsok, felszolgálók munkájával. Csak éppen nem így, magányosan képzelték el életük utolsó szakaszát, a szilvesztereket.

Öt esztendeje, hogy január elsején délben Petôfi szobránál gyûlnek össze bensôséges tisztelgésre a költô marosvásárhelyi hívei. Így történt ez az idei elsô vasárnapon is. Ki tudja miért, talán kevesebben álltuk körül a Hunyadi László alkotta bronzalakot, mint más években, a megyei EMKE kezdeményezte megemlékezés azonban éppoly meghitt, családias volt, mint a korábbiak.

Ennek jegyében szólt az EMKE-elnök, dr. Ábrám Zoltán is, hangsúlyozva Petôfi Sándor példájának, életmûvének máig érvényes üzenetét, összefogásra hívó szavát a közös célok elérése érdekében. Bartis Ildikó színmûvésznô hangulatos verssel idézte föl a világszabadság és a szeretet, szerelem lírikusának emberközeli mûvészetét. Mint mindig, a Bernády kórus Petôfi-dalaihoz a jelenlevôk ezúttal is rögtönzött énekkarként csatlakoztak. Majd koszorúzás és a Himnusz meg a Székely himnusz zárta a rendezvényt.

A fôhajtás emlékezetes mozzanata volt a Vártemplom lelkésze, Ötvös József esperes beszéde. Az alábbiakban ez olvasható.

Pár évvel ezelôtt a koltói múzeumban megmutatták azt az ágyat, amelyben állítólag Petôfi Sándor aludt, amikor lelki jóbarátjánál, a vad grófnál, Teleki Sándornál szállt meg. Elôször akadékoskodtam, egy nagy költô nem férhetett el egy olyan kicsiny ágyban, sôt gyermekkorom János vitézében nagyra nôtt költôrôl azt gondoltam, hogy ô a legnagyobb, és így a legmagasabb magyar költô volt. Azóta tudom, nem singgel mérik ... a költôt, hanem – halhatatlansággal. És akinek 183- ik születésnapi emlékezésénél is még mindig ennyien vagyunk és ahítattal állunk, az igazán nagy ember.

2006 a Kárpát-medencei magyarság számára Bocskai-év, hiszen 400 éve lesz majd decemberben, hogy Kassán meghalt és hazahozták örök nyugvásra Erdélybe, Gyulafehérvárra az erdélyi fejedelmet. Összeszámoltuk, ma a Kárpát-medencében (és Svájcban – Genfben) 28 Bocskai-szobor emlékeztet a fejedelemre. Itt állva a Hunyadi László által készített marosvásárhelyi Petôfi-szobor mellett, a rendezô EMKÉ-nek kínálok fel egy kedves missziót: kutassák fel, hány Petôfi-szobor van a Kárpát- medencében. Mert szobraink száma elôdeink nagyságát is hirdeti.

Azt hiszem, nincs találóbb idézet az emlékezés alkalmával, mint éppen e városban, Marosvásárhelyen írt két verssora:

"Tudom, hogy a sors ôriz engemet,

Hogy engemet megölni nem lehet."

Ez a vers városunkban született.

A nemzet nagy költôjének lába elôtt állva, kívánom, kívánjuk Marosvásárhely lakosságának, az erdélyi magyarságnak és a Kárpát-medence békés polgárainak Petôfi versvágyát: "az álmok nem hazudnak". Ezért 2006-ban álmodjunk együtt szépeket, és legyenek a szép álmokból igaz tettek; álmodjuk együtt a jót, és tegyünk azért, hogy jobb legyen a világ; álmodjuk meg az igazat, és hagyjuk, hogy erôsödjön az igazság. Így áldjon meg mindnyájunkat e boldog új évben a Mindenható Isten!

Kovács András tanár, karvezetô, elôadómûvész, közösségszervezô. Ez áll róla a Ki kicsodában. Akik 1990 után ismerték meg, elismerôen bólogatnak, csupán az egyik "minôségénél" jönnek zavarba. Elôadómûvész? Az 1941-ben Marosvásárhelyen született karnaggyal leggyakrabban ifjúsági kórusa kapcsán beszélgettem, csodáltam kitartó munkáját a Bárdos Lajos-Kodály Zoltán Kórusfesztivál évenkénti megszervezésében. Az is olvasható róla, hogy "népdalénekesként több rádiófelvétele készül, melyekbôl néhány darab közös hanglemezen jelenik meg." Amikor nagy sikerû vártemplomi koncertjüket követôen (váratlan, kedves karácsonyi ajándékként) CD-vel lep meg, amelyen az áll, hogy Repülj, madár, repülj... Kovács András népdalokat énekel – elôrukkolok a kérdéssel: – Tanár úr, hogy is állunk ezzel a szólóénekléssel?

– Igazad van, már kevesen emlékeznek arra, hogy énekeltem is. Hosszú történet, mely úgy kezdôdött, hogy bár technikai pályára készültem (a Bolyai reál osztályában érettségiztem), gyerekkoromban még "divat" volt zenét is tanulni, így a szüleimnek köszönhetem, hogy már hétéves koromtól hegedülni tanultam. Aztán tiszta véletlenül, fiatal zenetanárom, a késôbbi rádiószerkesztô Borbély Zoltán felfedezte az énekhangomat. Akkor a Bolyai még fiúgimnázium volt, és a sok mutáló hangú kamaszfiúból akart a tanár úr felsôbb utasításra hirtelenjében alkalmi kórust összehozni. Képzelheted, milyen reménytelen próbálkozás lehetett. Ezért én énekeltem a tömegdalt, a "kórus" csak a refrént. Tizenhét éves vékony srác voltam dörgô basszussal, így nem maradt el a siker. Még mint iskolás kezdtem énekelni tanulni, és jöttek a nagy sikerû fellépések, aztán a rádiós felvételek is. Két év katonaság és másfél év kóruséneklés után a Székely Népi Együttesben, ahol olyan zenészektôl tanulhattam, mint Szalman Lóránt és Nagy István, sikerrel felvételiztem a kolozsvári zeneakadémia ének szakára. Érdekességként említem: ketten voltunk felvételizô basszusok, és engem vettek fel. Aki kiesett, Airizer Csaba: ma egyik vezetô basszusa a budapesti operaháznak. Hát ilyen furcsa az élet.

– És akkor hogyan tovább?

Az akadémián szép reményekkel indultam, az elsô két évben sokat szerepeltettek. Olyan zongoristákkal énekelhettem és tanulhattam, mint Weis Ferdinánd és Rónai István. A közép és mély regiszterem problémamantes volt, ezért szinte mindent kényelmes fekvésbe transzponáltunk, és talán ez volt a baj, mert a magasságokat elhanyagoltuk. Aztán harmadéven új katedrafônököt neveztek ki, ô pedig énektanárnômnek, Adorjáni Ilonának kiadta a parancsot, hogy év végére eredeti fekvésben ki kell énekelnem a magasságokat. Ezt nem tudtuk ilyen rövid idô alatt megoldani, viszont idegileg sikerült kikészülnöm, ezért úgy döntöttem, hogy átiratkozom a zenepedagógiára.

Nem bántam meg, mert abban az idôben a zeneakadémia magyar tagozatán rendkívüli mûvésztanároktól többet tanulhattam: Jodál Gábortól, Márkos Alberttôl, Jagamas Jánostól, Szenik Ilonától, Benkô Andrástól, Eiskovits Mihálytól, Bretter Györgytôl, Földes Lászlótól – és a felsorolás nem teljes. Hát így lettem zenetenár... Mikor államvizsgáztam és megkaptam a diplomámat, próbált visszacsábítani a színpad. Hívtak a kolozsvári román opera kórusába, de haza akartam jönni, így a marosvásárhelyiek kérésére hallgattam, és már mentem is a Népi Együttes kóruspróbájára. Igen ám, de valaki megsúgta, hogy nemsokára megszûnik a kórus, leépítések lesznek. Nem sokkal késôbb át is helyezték a filharmóniához. Hát inkább elfoglaltam a zenetanári katedrát Radnóton, ahol aztán 21 évet tanítottam.

– Búcsút mondtál az éneklésnek?

– Eleinte az éneklés sem maradt teljesen abba, mert a rádió

stúdiójában tovább készítettük a népdalfelvételeket. Sôt, a filharmónia hangversenyein is énekeltem, valamint a bukaresti TV magyar adásának népdalmûsorában. Aztán következtek a nyolcvanas évek, amikor megszûnt a vásárhelyi rádió, a népi együttes énekesei is lokálokban énekeltek. A rádió felvételeit a jilavai börtönbe szállították. Azt hittük, elveszett több év munkájának eredménye, de örömünkre '89 után ezek a szalagok épségben visszakerültek. Most a rádió munkatársai azon fáradoznak hogy CD-re mentsék a felvételeket. Így Kacsó Ildikónak köszönhetôen az én felvételeim is megmenekültek.

Kérdezed, hogy most énekelek-e? Sokat, de most már a kórusaimnak, mert menet közben szerettem bele a tanári munkába és ezen belül a kórusmuzsikába. El sem képzeled, micsoda élmény játszani ezen a 40-50-80 énekesbôl álló "hangszeren"!

A radnóti évek, a diktatúra keményen cenzúrázott kultúrpolitikája idején is hoztak számomra szakmai sikereket, hiszen életre hívtam egy mandolin zenekart az iskolai kórusom mellett és egy nôi kart, melyben a kolléganôim énekeltek.

Kilencvenben sikerült hazajönnöm, és egy év múltán megalakítottam a Nagy István Ifjúsági Vegyes kart. A történet innen már, gondolom, ismerôs. Most öt kórussal dolgozom: a zeneiskola gyerek- és vegyes karával, a fôiskolások kórusával, a Vártemplom Psalmusával, na és a szívem csücskével, a Nagy István Ifjúsági Vegyes Karral.

Harmincegy dalt sikerült átmenteni erre a "magáncédére". Mind ismerôs, gyönyörû népdalok, és aki nem ismeri Kovács András történetét, azt kérdezi, ki ez a frissen felfedezett tehetség. Jó volna persze szélesebb szórásban is hallgatókhoz segíteni a Marosvásárhelyi Rádió aranyszalagtárának ezeket a kincseit, minél több CD-t forgalmazni tiszta zengésû dalainkból. (A népdalokat harmonizálta: Szabó Csaba, Kozma Mátyás és Duduly Lajos, kísér Rózsa Béla és népi zenekara, furulyaszóló Bartha János, zenei szerkesztô: Borbély Zoltán.)

Telenézô

Gundel Takács Gábor új mûsorát szó szerint "fél órával" reklámozta a képernyôn, ez Chagall bácsit juttatja eszünkbe. Vetélkedôje azonban komoly: hétfôtôl naponta látható a TV2 képernyôjén, és változik a forma meg a tartalom. A mûsor rövidebb, az eddig megszokott kvízrész elmarad. A népszerû vetélkedô rövidebb dózisokban érkezik a nézôhöz – viszont mindennap van egy adás. Arra a kérdésre, nem zavarja-e, hogy este nyolc után kezdôdik majd az Áll az alku, épp akkor, mikor a nagy rivális kereskedelmi csatornán a kiemelkedô nézettségû Barátok közt fut, Gundel Takács Gábor ezt válaszolta: "Nekem valahol mindegy, hogy Vágó István mûsorával vagy a Barátok közt-tel szemben indul-e az Áll az alku. Igazából kétféle tévés van: az egyik üzletember és jobban érdeklik a számok, a másik pedig olyan, aki szeret televíziós mûsorokat készíteni. Én persze a második csoportba tartozom, és problémának tartom, hogy a nézettség ilyen prioritást kap. Egy bizonyos ponton túl nem vagyok hajlandó idegeskedni az adatok miatt. Korábban is voltak hetek, hogy egyáltalán nem néztem meg, milyen mutatói vannak a mûsoromnak". A mûsorvezetô szerint a Barátok köztnek megvan a stabil bázisa, de mellette még nagyon sokan tévéznek, ôket kell hát átcsábítani a TV2-re. Úgy véli, hogy a nézettség nem minden: igényes, okos mûsorok is tûntek már el azért, mert a mérések szerint nem hozták az elvárt nézôszámot.

A mûsorvezetô élete nem fog felborulni az új rendszer miatt. Amíg heti mûsor volt, akkor három nap alatt forgattak le hat adást, de az sem jelentett problémát: "Én tizenöt éve élek rendszertelenül, legalábbis munka szempontjából. Hol reggel dolgozom, hol éjjel, hol délben van munka. Én immár pont azt viselném nehezen, ha hétfôtôl úgy kellene dolgoznom, mint sok más embernek: reggel kilenctôl délután ötig."

Gundel Takács Gábor a TV2-n továbbra is jelen van, ha ökölvívás kerül a képernyôre, de a Sport 1 és a Sport 2 is számíthat munkájára. (Be is rekedt egy debreceni közvetítés miatt, de hétfô estére már rendbejöttek a hangszálai...) Miközben – tévén kívül – árveréseket is vezet egy antikvitásokkal foglalkozó cégnek, a családnak él: "A tévézés is számít, de ennél fontosabb, hogy sok idôt tudjak tölteni a gyerekeimmel" – tette hozzá. (Forrás: Origo)

Szilveszter este 8 órára várták a vendégeket Marosvásárhelyen a Malom utcai Laci csárdába és a Tempo vendéglôbe. A teremben hangulatos, alkalomhoz illetô díszítések, az asztalokon elegáns teríték. Balázs László, a vendéglô fônöke mindent megtett azért, hogy a 130 vendég kiválóan érezze magát. Bár december 25. volt a helyfoglalási határidô, jóval elôtte minden hely elkelt. – Legtöbben törzsvendégeink, de magyarországiak, svájciak, hollandiaiak, kanadaiak is mulatnak itt. A talpalávalót Gyárfás József, a Maros Mûvészegyüttes muzsikusa és társai húzzák – mondta.

De a jó kedv, a hangulat csak akkor teljes, ha a menü is alkalomhoz illôen gazdag és változatos. Persze éjfélkor nem maradt el a pezsgôbontás és a tûzijáték.

A "csárdás" mulatság fejenként 180 lejbe került.

A nagy szilveszteri mulatságokról híres háromcsillagos Continental Szálló vendéglôje elé is nyolc óra után kezdtek érkezni a limuzinok. Csupa pazarul elegáns, pénzes vendég. A vendéglô bejáratánál maga Chaplin állt, a hölgyeknek kezet csókolt. Estélyi ruhás udvarhölgyek, Liviu Pancu színmûvész szmokingban fogadta az érkezôket. Meglepetésként a Continental lánc valamennyi vendéglôjében idén a "Filmbe illô" jelszót választották.

Ioan Varodi, a vendéglô fônöke, ahogy megtudta, hogy ott a sajtó, rögtön a rendelkezésünkre állt. Végigkalauzolt a termeken, a konyhán, bemutatta Filip Traiant, a séfet. Mindenütt nagy sürgés-forgás, szakácsok, pincérek hada állt haptákban. A menüt nehéz felsorolni, annyi ínyencség, a francia, olasz konyha különlegessége várt a vendégekre.

Itt is élô zenére táncoltak a vendégek, a zongoránál ez alkalommal is az Amerikából hazatelepedett Demeter Ottó bácsi ült... A vendégek mulattak, a személyzet keményen dolgozott.

Két sor asztal mellett foglaltak helyet a szilvesztert a Maros Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelôség kaszárnyájában töltô sorkatonák. Az asztalon kocsonya, sör, üdítô – az ünnepi vacsora kelléke.

A bándi illetôségû Rasinar Teofil februárban szerel le. A több mint tíz hónap alatt húsz tûzoltáson vett részt, a legnehezebbnek a Hadsereg téri bevetést tartja. "Megfékezhetetlennek tûntek a lángok, áthatolhatatlan, sûrû füst vett körül. Mindenfelé ruhák voltak, rendkívül nehéz volt az oltás" – meséli az alig húszéves fiú. A karácsonyt is a kaszárnyában töltötte, szerencsére akkor egyetlen riasztás sem érkezett. A szilveszter viszont nem telt zökkenômentesen. Kora este hívták ôket a Hidegvölgybe. Az évváltón csak arra gondol, hogy pár nap múlva, vízkeresztre szerettei körében lehet.

Német József tizedes is számolja már a bakaságból hátramaradt napokat. "Hat hét múlva szerelek le. Mivel autószerelô vagyok, a rohammentôsökhöz kértem helyezésemet, s az egy év alatt rengeteg autóbalesethez szálltunk ki. Még most is elôttem van a két hónappal korábban az MBO- nál történt közúti szerencsétlenség. A TIR alá csúszó kiskocsi sofôrét kellett kiszedni feszítôvágóval a roncsok közül. Szörnyû látvány volt" – meséli a 21 éves vásárhelyi fiú. Míg tûzoltó kollégája szám szerint nyilvántartja a bevetéseket, neki nem sikerül, hiszen közúti balesetbôl jóval több történik. De hívják ôket életmentéshez is. "Az óév utolsó napján, déli 1 órakor Erdô-szentgyörgyre indultunk. Értesítettek, hogy egy férfi beugrott a tóba, ki kell menteni. Félútról tértünk vissza, mivel idôközben a szovátai rohammentôsök már segítettek" – mondja Német József.

A konyhában lázas készülôdés. Pontban éjfélkor szalmakrumplit és rostonsültet szolgálnak fel, a katonák sörrel koccintanak. Pontosabban az egyik asztalnál ülôk, akik az óév utolsó éjszakáján nem kell vezessenek. A másik asztalnál ülô fiatalemberek csak üdítôt fogyasztanak, ôk a gépkocsiszerelôk. Hajnali kettôkor szolgálják fel a töltött káposztát.

– Elôzô években nem volt olyan szilveszter, amikor ne történt volna tûz. Rendszerint rögtönzött petárdákat, tûzijátékokat lôttek ki s gyúltak meg kiskocsik, erkélyek. Véleményem szerint törvényre lenne szükség, amely megtiltsa a magánszemélyeknek a petárdák használatát, azokat csak engedélyezett tûzszerészek kezelhessék – mondja Avram Cornel alezredes. Félelme nem volt alaptalan, két óra leforgása alatt három tûzhöz hívták ôket. Kilenc perccel múlt éjfél, amikor a segesvári Jegenyefa utcában az erkélyen tárolt könyvek és ruhák égtek el a petárda okozta tûzben. Ugyancsak a kilôtt petárda gyújtotta meg a vásárhelyi Haladás utca 13. szám alatti erkélyt, míg a Kárpátok sétányon a tûz martalékává vált az erkélyajtó is.

December 31-én este fél 7-kor az óév utolsó halálos áldozatát követelô tûzeset pusztított a Hidegvölgyben.

A cigánysor aljában parkoló rendôrségi autó jelezte, valami történt. Felnôttek, gyerekek gyülekeztek egy garázs formájú építmény elôtt. Az utca sötétbe burkolózott, a pár méterrel fennebb parkolt két tûzoltóautó lámpái törték meg valamennyire az átláthatatlan sötétséget. Az oltás éppen most fejezôdött be, várták a kriminalista ügyészt.

– Három évvel ezelôtt költöztek ide Sárpatakról, nem is tudjuk, hány gyerekük van – mesélték egymás szavába vágva az utca lakói. A történet egyszerû és tragikus: a szülôk az utca felsô felében lakó rokonokhoz mentek, az egyéves és két hónapos kisfiút a fából, kartonból és egyéb hulladékból épített "házban" hagyták. Az ablakokon kicsapó lángokat egy gyerek vette észre, s riasztotta a szomszédokat. Az égô házzal szemben utcai vízcsap, csakhogy azt a helyi önkormányzat nemrég lezárta. A szomszédok betörték az ajtót, de oltani nem tudtak. A lángok közé behatoló csak az elszenesedett holttestet tudta kihozni. Valaki a 112-es segélyhívószámot hívta. "Közöltük, hogy tûz van, áldozattal. Erre a központos azt kérdezte, hány éves vagyok, honnan telefonálok. Értékes percek vesztek oda" – kiáltja közbe egy másik férfi, akinek felesége tárcsázta a segélyhívót.

Valaki gyertyát hozott, az aprócska holttest mellé helyezték. A szülôk még mindig nem kerültek elô, a dühöngô tömeg lincseléssel fenyegetôzött. Az emberek szerint a szülôk a kályhán hagyták a töltött káposztát, az okozta a tüzet. A tûzoltók helyszíni vizsgálata szerint a szerencsétlenséget a rögtönzött kályha túlhevülése okozta, de az sem kizárt, hogy a parázs gyújtotta meg a kályha körüli hulladékokat.

Igazi tél fogadta mindazokat, akik úgy döntöttek, hogy az óévet a Maros völgyében búcsúztatják. Elég sokan választották ezt a célirányt, hiszen 30-ától folyamatos gépkocsisor kanyargott felfele, s a vonatok is a megszokottól eltérôen igen zsúfoltak voltak.

A Felsô-Maros menti községek szerényen készültek fel az ünnepekre, bár a községközpontokat igyekeztek ünnepélyesen kivilágítani. Ratosnyán a felállított karácsonyfa vetekedett a megyeközpontbelivel. Igaz, hogy itt nem gond az, honnan helyezzék ki közszemlére. December 31- én este szokatlan csend borult a falura. Csak a kéményekbôl kiáradó füstcsíkok táncoltak a halványan kivilágított utcák fölött. A hegyek által ritkán visszhangzó petárda dörrenése jelezte, hogy óévbúcsúztatóra készül a falu. Aztán valahol kipróbáltak egy tûzijátékot is. S a kilövôk közül valaki epésen megjegyezte: 400.000 lejt szórtak szét az égbolton. Aztán szerényen néhány pukkanóval maradtak. A fôúton egyre gyérebb lett a forgalom, s csak azok igyekeztek kerékpáron, lovasszekéren, akik zacskóval, zakóba öltözve vendégségbe igyekeztek. S valahogy a szerény ünnepi utcai megvilágításba életet vitt az útkarbantartó forgó fénye, s a "bakon" ülô csúszásgátló anyagot szórók minden lapátsuhintással boldog új évet kívántak. A villákkal, hétvégi házakkal beépített zónákban volt egy kicsit mozgalmasabb az élet, különféle zenei mûfajok keveredtek az éterben, bár ez itt senkit sem zavart. Nemcsak a saját, hanem a bérbe adott házak, helyiségek is lakóra találtak. S talán jelzés lehet ez azoknak is, akik nem csak ilyenkor, de az év más idôszakában is kereseti forrást teremthetnek a faluturizmusból. Ratosnyán a legnagyobb vállalkozó, a helyi rendôrparancsnok – házában ezúttal is zajosabb társaság ütött tanyát. Az ô nyomdokába lépett az ortodox pópa is, házában illusztris vendégek mulattak: a Nemzeti Színház ifjú titánjai.

E vidéken is felelevenítettek egy, talán a múlt ködébe veszett, balkáni népi szokást: az újévköszöntést (sorcova) és a medvetáncoltatást. Fagyöngy- és friss fenyôág-koszorúba font csengôkkel, ostorcsattogtatással verik fel a ház népét, s ahol fogadják a köszöntôket, ott rigmusokban búcsúztatják el az óévet, s köszöntik az újat. A medvetáncoltatás igencsak hibrid mûfajjá alakult át az évek során, s mesélik az idôsebbek, hogy ezt a diktatúra alatt nem nézték jó szemmel, így csak 1990 után elevenítették fel egy kicsit korszerûsítve e hagyományt. S hogy mitôl ilyen változatos a középkori vásárok látványosságát idézô szokás: a medve nem a saját bôrében táncol, de még egy kopott utánzat se akad errefele – talán attól félnek, hogy az igazi "rokon" valamelyik közeli erdôszélrôl nem nézné jó szemmel a jelenetet – s így népi ihletésû szônyeggel takart mackót ugrándoztatnak. S a medvét táncoltató is, amolyan NATO-san gázálarc mögé bújva ijesztgeti a rossz szellemeket. Persze, a mulatság a performance se olcsó: a gazdának pénzt, pálinkát és kalácsot kell felkínálnia, az igencsak rámenôs mackótársaságnak.

Két hete még vastag hótakaró borította a tájat. Reménykedve gyúródtunk fel a megviselt sorsú minibuszra, amely a zötyögôs úton a nyárádmenti faluba vezetett: jókora hócsatákról, szánkázásokról álmodtunk, és gondolatban meggyúrtuk a pocakos hóembert is. A vidám utazás során azonban, ahogy a végcélhoz közeledtünk, rá kellett jönnünk, hogy 2005 végére már lemondhatunk a Nagy Fehérségrôl, hiszen hónak csak a dombtetôkön maradt nyoma. Csak a sáros, fagyott út, a hûvösebb szél emlékeztetett a télre, ami aztán a szilveszter elteltével tocsogóssá, locsogóvá olvadt. Itt ilyenkor csak gumicsizmával lehet közlekedni – vált be az utolsó látogatáskor kapott jó tanács.

A faluban a már észlelt vendégszeretet várja a kis csoportot. Nyílt, melegszívû, segítôkész emberek élnek itt, akik annak rendje- módja szerint fogadják a látogatót. A még hiányzó szilveszteri kellékeket is könnyen be lehet szerezni, hiszen odaadóan mellénk állnak.

A még hideg lakásból a szemközti kocsmába húzódunk be: a téli estéken ez a gyülekezôhely, tudjuk meg hamarosan. Egy pohár itóka mellett itt zajlanak a nagy kártyapartik, minden asztalnak saját kártyapaklija van, igazi klubként mûködik. Tavaly még szilveszteri bulinak is helyszínéül szolgált, idénre viszont már nem bérelték ki.

Egyre kevesebb a fiatal, elöregedôben a falu – panaszolják a többfelé is ismerôs jelenséget. Kevés a munkalehetôség, sokan a nagyvárosba, mások pedig Magyarországra költöznek a megélhetésért. Az ünnepekre sokan visszatértek a faluba, karácsony táján él még a kantálás hagyománya – persze, már az sem a régi. Az ismerkedés során anekdoták kerülnek elô az itt élôkrôl, akik szorgos, dolgos emberek, és sokszor a furfangot használták a túléléshez. Az általuk készített szalmacsodákat is büszkén mutatják, vásárolhatunk is belô