Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Végül is nehezen érthetô, miért is érdekel minket annyira a téli olimpia. Miért láncolt két héten keresztül a televíziók képernyôje elé a Torinóban lezárult nagy seregszemle, amikor ártatlan szemlélôként csak mások sikerét csodálhattuk? Valószínûleg nem csupán a globális világgal való azonosulási kényszer volt ennek a kíváncsiságnak a mozgatórugója, hanem annak a – nem szigorúan testnevelési – kultúrának az igénye is, amelyet egy ilyen esemény közvetít. S ilyen szempontból a nyitottság és igényesség egyenesen arányos a szellemi befogadó készség nagyságával, hisz Románia nagy példányszámú, ám inkább botrányokra szakosodott sportlapjaiban például az esemény visszatükrözése egyenesen arányos volt az ország sportolóinak teljesítményével, azaz a nullához közelített. Mint ahogy egy ismerôsöm megjegyezte: ezeknek a lapoknak a tartalma híven tükrözi az olvasóik nagy tömegének sportkultúráját.

Mielôtt azonban messze menô következtetéseket vonnánk le, annyiban alighanem megállapodhatunk, hogy minket, erdélyi magyarokat az átlagnál jobban érdekel a négyévenkénti nagy téli esemény, s ennek roppant egyszerû oka van. Az Erdély keleti végein tömbben élô székelyföldi magyarságot a természeti adottságok eleve a téli sportokra predesztinálják, így Románia képviseletében a magyar nemzetiségûek jóval saját számarányuk fölött vannak jelen (a nyári játékokon meg az utóbbi idôszakban jóval számarányuk alatt, de ez egy egészen más elemzés tárgya lehetne), s teljesen természetes, hogy nagyon szorítunk a sikerükért. Az idei játékokon pedig ketten is méltóan képviselték Románia mellett saját közösségüket is, Tófalvi Éva sílövô 19. helye a világ összehasonlíthatatlanul jobb feltételek mellett készülô élvonalával vívott harcban számunkra egy aranyéremmel ér fel, Antal Zsolt sífutó pedig megmutatta az utolsó napon, hogy nem a tehetség hiányzik a székelyföldi sportolókból.

Ugyanez jelezte azonban a téli sportok romániai korlátait is. Tekintve az ország nyári olimpiákon elért eredményeit, valamint a természeti adottságokat (Magyarországtól eltérôen itt vannak magas hegyek és van késô tavaszig kitartó hó is a lejtôiken), az ország szerény eredményei a téli játékokon csakis a havas-jeges sportágak módszeres elhanyagolásával magyarázhatók, s nehezen kerülhetô el annak a feltételezésnek a megfogalmazása, hogy a múltban ez a politika bizony nem volt célirányosság nélküli.

Torino utolsó napjaiban azonban Octavian Morariu, a Román Olimpiai Bizottság elnöke és Jacques Rogge NOB- elnök megegyeztek abban, hogy az országot nemzetközi szakemberek segítik majd a felzárkóztatásban a téli sportok terén is. Ha pedig ez a program beindul, hatalmas lehetôség tárul ki a székelyföldi fiatalok elôtt is. Ezt pedig nem szabad kiaknázatlanul hagyni. Azért, hogy a jövôben valóban ne csak mások sikerének tapsolhassunk a téli olimpiákon.

Ahogy teltek a téli hónapok, úgy fokozódott a távfûtésre kapcsolt lakásokban élô családok elégedetlensége a drasztikusan megnövekedett közköltségi számlák miatt. Nemrég a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szervezett tanácskozást, amelyen az illetékes szolgáltatók, érdekelt magáncégek természetesen meg tudták magyarázni "bizonyítványukat", a hômérséklet csökkenésétôl, a matematikai rébuszokkal készített számlákig. Mindebbôl többnyire az derült ki, hogy a tisztelt fogyasztó csak fizesse ki a számlát, amellyel minden rendben van. Ankétunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy mekkora különbség van a decemberi (ami már amúgy is dupláját mutatta a 2004 decemberinek!) és januári számla között, s mibôl adódik ez? Ugyanakkor arra a kérdésre is kerestük a választ, hogy hogyan számítják ki az elfogyasztott hôenergia értékét azoknak a lakóknak, akik költségmegosztót szereltettek, s ki ellenôrizheti a kiállított számlák jogosságát?

A számlákkal kapcsolatos kérdéseinkre Balogh József tulajdonosi társulási elnök válaszolt, aki immár 40 éve foglalkozik a lakótársulások ügyeivel.

– A januári számlák láttán sok fogyasztó tette fel a kérdést, hogy miért lett ilyen nagy a költség?

– Két fontos tényezô járult hozzá ahhoz, hogy átlagosan 25-30 százalékkal nagyobbak voltak a januári számlák. Az elsô és legfontosabb tényezô, hogy míg decemberben egy gigakalória értéke 800.000 lej volt, januártól 1.500.000 lej lett, vagyis majdnem kétszerannyi. Azonkívül a kinti alacsony hômérsékleti értékek miatt nem csak bizonyos órákban, hanem éjjel-nappal fûtöttek.

– A törvény értelmében 2006 végéig minden tömbházlakónak, aki a távfûtési rendszerre van kapcsolva, kötelessége költségmegosztót szereltetnie. Az elmúlt években sok lakó megtette ezt. Számos panasz érkezett azonban részükrôl, hogy a felszerelést és olvasást végzô cég olyan bonyolult módszer alapján állítja ki a végsô számlát, amelyet ôk nem értenek. Mi az eljárás ilyen esetben?

– A hômérôórákat forgalmazó cégek saját alkalmazottaikkal oldják meg a költségmegosztók leolvasását. A kis mérôszerkezetek egy évig ôrzik az adatokat, így kérdés esetén vissza lehet nézni az elôzô hónapok fogyasztását is. A leolvasott értékek alapján, meghatározott matematikai módszerrel számítják ki, hogy mennyi hôenergia kifizetésére köteles a lakó. A szakcégek által kiállított számla jut el hozzánk, mi ezt vesszük figyelembe az általános közköltség kiszámításakor. Amennyiben egy lépcsôházban minden lakónak van költségmegosztója, akkor a leolvasott értékek mellett fizetniük kell a fel- és lemenô csöveken "elveszett" hô ellenértékét is. Ez azért van, mert a költségmegosztók csak a fûtôtesten keresztül haladó értékeket mérik. Például a hozzánk tartozó négyemeletes tömbházlakásokban csak a földszinten és a felsô emeleten van fûtôtest a fürdôszobákban, a közbelsô emeleteken csak egy vastag csô biztosítja a meleget. Mi megegyeztünk a lakókkal, hogy mindenkinél úgy számolunk, mintha fûtôtest lenne. Azt még hozzátenném, hogy azoknak a lakóknak, akik költségmegosztót szereltettek átlagosan 10-15 százalékkal alacsonyabb a fûtésköltsége, mint a többieknek. Ha valakinek valamilyen panasza van a szakcégek által kiállított fûtésszámlákkal kapcsolatban, akkor azt a céggel kell elintéznie.

– A beszélgetések során többször felmerült, hogy a lépcsôházba beérkezô fô hômérôóra jóval többet mér, mint amennyit a költségmegosztók kimutatnak, s a csöveken a hô elvesztôdhet. Hogyan lehet ezt ellenôrizni, szabályozni?

– A fô hômérôórákat most már nem az Energomur, hanem egy szakcég olvassa le, az adminisztrátor jelenlétében. Mi február elején kértük, hogy ellenôrizzék le és húzzák le a fô hômérôórát, mert túl nagy kapacitással mûködik. Az történt, hogy a teljesen nyitott órát a teljes lépcsôház ellátására tervezték, de mivel sokan leváltak, már nincs szükség olyan nagy hômennyiségre. A szóban forgó vizsgálatkor ellenôrizték, hogy jól mûködik-e az óra, ugyanakkor szabályozták is, hogy optimálisan szolgáltasson.

– Hogyan számítják ki a költséget azon lakók esetében, akik nem szereltettek költségmegosztót?

– A fûtést a lakások felülete szerint osztják le, s nem a lakók száma szerint. Ez azt jelenti, hogy a fô hômérôóra által mért értéket elosztják a még rendszeren levô, költségmegosztóval nem rendelkezô lakott felületre. Így azok is kell fizessenek, akik nem laknak ott, de nem is szereltettek egyéni hôközpontot. Abban az esetben, ha a lakók egy részének van költségmegosztója, s másik részének nincs, akkor a szakcég alkalmaz egy képletet, amely alapján kiszámítják és elosztják a lakásokra lebontott illetve a közösnek nevezett költségeket.

A fûtésszámlákkal kapcsolatban elhangzott fogyasztói vélemények egy részét nem bírná a nyomdafesték, így ehelyt csak a szalonképesebbekbôl tallóztunk.

Egyik vélemény szerint az is hozzájárul a közköltségek növekedéséhez, amelyeket egy kisnyugdíjas amúgy sem képes kifizetni, hogy nem maga az Energomur szereli és olvassa le a hômérôórákat és költségmegosztókat, hanem magán- vállalkozókra bízta, akik így még egy bôrt lenyúzhatnak a fogyasztókról. Ez ellentmond minden gazdasági racionalitásnak, hiszen ha a szóban forgó tevékenységek jövedelmezô biznisznek számítanak, miért nem az Energomur jövedelmét gyarapítják? Az itt is megnyilvánuló "capuse" jelenség úgy látszik senkinek sem tûnik fel. Vajon kinek és mennyit hoz a konyhára a fogyasztók számára elônytelen megoldás?

Egy másik tömbházlakó szerint, akinek nincs költségmegosztója, szakértôvel számíttatta ki a számláján megjelenô hôenergia-értéket, s a hozzáértô számítása szerint, ha valóban elfogyasztotta volna a leszámlázott értéket, folyamatosan 30 fok körüli hômérséklet kellett volna legyen a lakásában…

A Kornisán lakó olvasónk azt panaszolja, hogy a lakók felháborodása nyomán újraszámították a januári számlákat, s az utóbbi kalkuláció értelmében a közköltsége egymillió lejjel több lett. Költôi kérdése az, hogy mi a biztosíték arra, hogy elôzô hónapi számlái pontosan voltak kiállítva? A bonyolult elszámolás növeli a hibalehetôséget. Az Energomur átjátszotta a szolgáltatást a felelôsséggel együtt. A fogyasztóvédôknek egy szava sincs?

Akad fogyasztó, aki immár a humor kategóriában gondolkodik a hôszolgáltatás körüli bonyodalmakról, s azt kérdezi: vajon a mindenféle matematikai akrobatikát végzô számlázók leszámították-e a fogyasztásból azokat a fél napokat, amikor több órán át verôfényes volt az ég, vagy buzgón szolgáltatták a hôt, mert úgy növelhetô a bevétel?

Tudor negyedbeli olvasónk azért van felháborodva, mert januári számláján, az egyik lakrész fûtésszámlájának kiegyenlítése címen közel 300.000 régi lejnek megfelelô összeget kell fizetnie minden családnak. A számlát kiállító cégnek erre is van magyarázata, végtére ôk a precizitás bajnokai. Szerintük a szóban forgó lakrészben nem olvasták le a költségmegosztót, hanem "hozzá- vetôlegesen" állapították meg az elfogyasztott értéket. Következô hónapban, leolvasás után kiderült, hogy nem fogyasztott el annyit, mint amennyit leszámláztak neki, így a különbséget elosztották a távfûtési rendszer által kiszolgált lakások között. Tették ezt törvényesen. Ez a profi munka...

A távfûtésen maradt lakók elégedetlenségét hallgatva feltevôdik a kérdés, hogy vajon mikor kezd el panaszkodni a szolgáltató, az Energomur, a korábban is nehezen behajtható, most meg nagyságrendekkel megnövekedô kint-levôségeik miatt? De hát ezért fájjon az ô fejük.

Természetesen várjuk olvasóink további észrevételeit a távfûtési számlák dolgában a kommunikáció minden formájában, szóban, írásban, drótpostán.

Tegnap a Kultúrpalota kistermében ünnepélyes keretek között írták alá a marosvásárhelyi Aquasev Kht. és a magyarországi Swietelsky Építô Kft. közötti szerzôdést. A nemzetközi versenytárgyalás eredményeképpen az említett cég lesz a kivitelezôje annak az 5,7 millió eurós munkálatnak, amely megyeközpontunk csatornahálózatának kibôvítését és a csapadékvíz-gazdálkodás feljavítását eredményezi.

A munkálatok versenytárgyalási füzetét az Aqauserv szakemberei az angliai Mott McDonald Ltd. konzultáns cég szakembereivel közösen dolgozták ki, s az érintett minisztériumok engedélyének birtokában nemzetközi versenytárgyalás során döntöttek a kivitelezô cégrôl.

A szerzôdés alapján az ISPA-program keretében az Aquaserv által az Európai Uniótól elnyert 28 millió eurós finanszírozás két összetevôje (a vízüzem valamint a szennyvíztisztító telep folyamatban levô korszerûsítése) mellett a harmadik komponens kivitelezése is elkezdôdik. A több mint 200 milliárd régi lejt kitevô összegbôl, amelyet teljes egészében az Európai Unió fedez, 27,6 kilométer hosszúságban bôvül Marosvásárhely csatornahálózata. Darabán Ottó igazgató szerint a megyeszékhely 99 százalékos csatornázásával, ami romániai viszonylatban ritkaságnak számít, közelebb kerülünk az európai városok színvonalához, a csapadékvíz- gazdálkodás feljavítása pedig a környezetszennyezés csökkentéséhez vezet.

Biztos szakmai tudást és kiváló mûszaki feltételeket ígért a kivitelzô cég nevében Kovács Ágnes, az osztrák Swietelsky cég magyarországi leányvállalatának ügyvezetô igazgatója. "A marosvásárhelyi munkálatokat a névjegykártyánknak szánjuk" – mondotta a romániai piacon 2003 óta jelen levô (útépítéssel, magas- és speciális mélyépítéssel és közmûépítésel foglalkozó ) cég vezetôje.

Az ünnepélyes aláírást követôen, a ceremónián jelen lévô Borbély László megbízott közmunkaügyi miniszter az Aquaservnek az integrált vízgazdálkodásra kidolgozott közép- és hosszú távú stratégiáját értékelte, amely az ISPA-program keretében elnyert támogatások mellett lehetôvé tette, hogy regionális szolgáltatóvá váljék. Ilyen minôségében a Közmunkaügyi Minisztérium két fontos programját is lebonyolítja majd, amelyek a megye kis- és közepes városai és környékük közmûvesítésére vonatkoznak. Ami azért annyira fontos, mert megyénkben jelenleg 100.000 lakosnak nincs még vezetékes ivóvize, 35 ezren pedig csatornázatlan övezetben élnek – tette az elôbbiekhez Fratean Alexandru, a megyei tanács alelnöke, aki nagy elônynek nevezte, hogy az Aquaservben a megye kiváló partnerre talált a regionális vízgazdálkodás terén is.

Hogy mit jelent mindez Marosvásárhely lakóinak?

A közel 30 kilométer hosszúságú csatornarendszer 51 utcát foglal magába és 13.000 lakos számára teszi lehetôvé a hálózathoz való csatlakozást. A csatornázatlan utcákat hét övezetre osztották, Remeteszeg, Egyesülés, Hídvég, Víkendtelep, Somostetô, Tudor, Meggyesfalvi zónák, ahol az ISPA-programmal párhuzamosan (a csatornahálózat bôvítésével egy idôben) helyi költségvetésbôl az ivóvízhálózat kiterjesztését is végrehajtják.

Az 5,7 millió eurós munkálat magába foglalja a jelenlegi szivattyúállomások korszerûsítését, ami a Víkendtelep és az Egyesülés negyed övezetébôl származó szennyvizek számára épített két meglévô szivattyúállomás új berendezésekkel való ellátását jelenti, továbbá a túlfolyók korszerûsítését és a Szabadság utcai hidrotechnikai csomópont és tározómedence modernizálását.

A 28 millió eurós finanszírozásból 2007-re megvalósuló korszerûsítés jelentôs kihatással lesz városunk és a környezô települések fejlôdésére – vélekedtek a hozzászólók, akik közül többen a Marosvásárhely csatornázását is elkezdô polgármesterünk, dr. Bernády György szellemiségének tovább éltetésére hivatkoztak.

Nicolae Bocsan, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora hétfôn sérelmezte, hogy a három magyar kar létrehozását kérô "nem reprezentatív csoport kampányt folytat az egyetem aláaknázására" .Szerinte ez a "szakmai szempontból nem reprezentatív csoport, amely semmi jelentôset nem mutatott fel a BBTE-n, a hazai, és újabban a külföldi sajtóban is egy sor hamis adatot közöl az egyetem multikulturális szerkezetérôl".

A rektor szerint a kampányt folytató személyeknek "sem morális, sem szakmai szempontból nincs joguk megnyilvánulni, mivel nem mutattak fel semmi jelentôset az egyetemen, nincs meg az egyetemi oktatói státus által megkövetelt szakmai képzettségük, még doktori címük sincs".

Bocsan arra figyelmeztetett, hogy a zavarkeltés az egyetemen belül elfogadhatatlan, és elvonja az akadémiai közösség figyelmét az intézmény igazi rendeltetésérôl.

"Az egyetem nem civil szervezet, sem szakszervezet. A BBTE szenátusa február 20-án európai szellemben 85 igen szavazattal és 10 tartózkodással határozott a jelenlegi karok megtartásáról, a meglévô többnyelvû szerkezetükkel együtt, és nem hagyta jóvá a karok és tanszékek szétválasztását etnikai-nyelvgi alapon" – mondta a rektor.

Bocsan szerint az egyetemi chartában rögzített tagozati autonómia, amely a BBTE multikulturális szerkezetében érvényesül, döntéshozatali jogot biztosít a tagozatok számára az oktatást, a kutatást, a nemzetközi kapcsolatokat, a humán erôforrások kezelését illetôen.

Gyémánt László, az Európai Tanulmányok Karának dékánja ugyanazon a sajtótájékoztatón a Judaisztikai Tanulmányok programja vezetésének nevében tiltakozott a magyar oktatók többségére nehezedô "nyomás" miatt.

"Az ártó próbálkozások egy szûk, szakmai szempontból nem reprezentatív csoport részérôl jönnek, amely agresszív és zajos kampányt folytat. A holokauszt túlélôiként, vagy a túlélôk utódaiként kérjük, hogy hagyják abba a szomorú emlékezetû idôk eszközeinek és módszereinek használatát" – mondta Gyémánt.

Hétfôn, február 27-én a területrendezési és középítkezési tárca ellenôrzô csoportja vizsgálatot indított Temes megyében, a múlt évben árvizek által sújtott településeken.

Borbély László megbízott miniszter kijelentette: tavaly öt hónap alatt összesen 876 árvíz – sújtotta házat sikerült újjáépíteni, és több mint 1000-et megerôsíteni az Országos Lakásügynökség révén. Közölte, az újjáépítés során fôként a helyi lakosok ellenállása jelentett gondot, mivel többségük nem bízott az új technológiák hatékonyságában. Az új technológiák a hagyományos technológiákkal azonos minôséget biztosítanak, az építés folyamatát azonban jelentôsen gyorsítják.

Borbély elmondta, újabb kihívással néznek szembe, ugyanis Temes megyében újabb 300 ház, (melyek eddig nem szerepeltek az újjáépítendô, illetve megerôsítendô házak listáján) esetében áll fenn az összeomlás veszélye. Ahogy kitavaszodik, folytatjuk a munkát – szögezte le a megbízott miniszter.

A Templom és Iskola Alapítvány szavalóversenyén református kollégisták tettek bizonyságot versszeretetükrôl, szavalni tudásukról a Bolyai Farkas Líceum dr. Bernády György Termében, egykori amfiteátrumában. A versenyt hagyománnyá kívánják tenni a marosvásárhelyi Református Kollégium diákjai, tanárai, immár a második megmérettetésnek lehettünk tanúi, amelynek célja megismertetni és megszerettetni a versek világát ebben a verseket ugyan nem hiányoló, de nem is nélkülözô világban.

Teljes telt háznyi hallgatóság érdeklôdött az esemény iránt, amelynek elöljáró beszédeként d. dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspök, az alapítvány elnöke elmondta: a tavaly elôször megrendezett versenyt ezentúl évente folytatni fogják. Minden vers egy külön világ, olyanok, mint a dió – kívülrôl kemény és hideg, de ha feltörjük, megtaláljuk a táplálékot. A verseket is fel kell törni, magunkkal kell vinni, hiszen annyira vagyunk gazdagok, ahány vers él a szívünkben. Amit megtanulunk, azt visszük magunkkal, a többirôl tudunk csupán. A versek a lelket hordozzák és jó belépni ebben a világba – a lírai alkotások, a balladák világába.

Nyolc diák lépett a pódiumra a kötelezô módon szavalandó Arany-balladával, valamint három más mûvel, amelyek közül a zsûri (ifj. dr. Nagy Attila zsûrielnök, Bartis Ildikó színmûvésznô, id. dr. Nagy Attila és Simon Orsolya diák) kérésére mondtak verset a versenyzôk – általában transzszilvanista, helikoni költôk mûveit. A színvonal igencsak megemelkedett a tavalyi, minôséginek nemigen mondható szavalatok óta (javítanivaló persze mindig akad), és a jó hangulatú versmondó verseny végén Pajzs József tizenkettedikes diák vihette haza az elsô díjért járó egymillió lejes pénzjutalmat. Másodikként a tizedikes Csiszér Csillát díjazta az alapítvány zsûrije (600 ezer régi lej), míg a két harmadik díjas – Fehér Attila és Király Katalin – fejenként háromszázezer lejes pénzjutalomnak örvendhetett. Mint említettük, a versenybôl hagyományt szeretne faragni a Templom és Iskola Alapítvány, amely hagyomány nagy figyelmet szentel a balladák megismertetésének, megszerettetésének. 2005-ben a Tetemre hívás, az idén A walesi bárdok szerepelt kötelezô anyagként, és jövôre is nép- vagy mûballadára számíthatnak a Református Kollégium cseperedô szavalói-hallgatói.

Három önálló általános iskola mûködik Balavásár község területén, a községközpont mellett a másik kettô Kenden és Szénaverôsön, ahova iskolabusz szállítja a szomszédos falvakból a felsô tagozatos diákokat. Óvoda minden faluban van, a legnépesebb a kendi, ahova 82 kisgyerek jár. Balavásáron 51, Szénaverôsön 38, Egrestôn 32, Szentdemeteren 22, Fületelkén 18 óvodás van. Az iskolai népesség közel 800 gyerekbôl áll. Máté János polgármester szerint az összevonások nyomán valószínû mindhárom iskolának sikerül megôriznie az önállóságát. Ez Kenden, ahova 121-en járnak (de az új rendelkezések szerint legkevesebb 200 gyerek szükséges az önállósághoz) attól is függ, hogy minden gyereket a helyi iskolába íratnak-e. Ennek érdekében emelni kell az oktatás színvonalát – vélekedik a polgármester.

A tanintézetek fenntartása 1,8 millió új lejbe kerül a helyi közigazgatásnak, ebbôl 1,1 millió a pedagógusok bére. Az iskolák, óvodák mûködtetésére, korszerûsítésére szükséges összeget a saját bevételbôl kellene kiegészíteni, ami az idén gondot jelent. A 16 százalékos adókulcs bevezetésével ugyanis 100.000 új lej veszteséget könyvelt el a tanács, aminek nyomán nagy ûr keletkezett a költségvetésben. Ez megtöri azt a lendületet, amellyel 2000-tôl kezdôdôen az iskolák korszerûsítésében sikerült elfogadható szintet elérni. Ahol ez nem történt meg, folyamatban vannak a munkálatok. Kivételt a fületelki iskola jelent (15 iskolás, 18 óvodás van a faluban), a régi épület a volt szász templom mellett leromlott állapotban van. Mivel az ingatlant visszaigényelte a volt tulajdonos, új iskolára lesz szükség. E célból egy új épületet kell vásárolni, amihez a megyei tanács 20.000 új lejes segítséget nyújt.

A község rendelkezik iskolabusszal, amely Fületelkérôl és Egrestôrôl részben Balavásárra, részben pedig Szénaverôsre szállítja a felsôsöket, a szentdemeterieket pedig Kendre. A busz fenntartása durván évi 34.000 új lejbe kerül, ami hatalmas megterhelést jelent a községi költségvetésben. A polgármester szerint olyan megoldáson gondolkodnak, hogy a menetrend szerinti maxitaxi- járatokkal kössenek egyezséget a gyerekek egy részének a szállítására, ami feltételezéseik szerint a költségek csökkentéséhez vezetne.

Tavaly október óta két unitárius lelkész teljesít szolgálatot Mikefalva községben. A désfalvi unitárius gyülekezet 330, a haranglábi közel száz lelket számlál. Mindkét település temploma több mint százötven éves.

Szentgyörgyi Sándor désfalvi lelkész tizenegy éve él a községben. Az amerikai testvérkapcsolatok révén – az óceánon túli unitáriusok anyagi támogatásával – különbözô programokat sikerült beindítani, de segítettek a templom, a papilak, a lelkészi hivatal épületeinek karbantartásában is. Ugyancsak az amerikaiak valamint az Illyés Közalapítvány finanszírozásával épült fel egy tanácsterem, mely nemcsak egyházi, hanem világi összejöveteleknek is otthont ad.

A harmadik-negyedik osztályos tanulóknak – felekezettôl függetlenül – heti egyórás angol tanfolyamot indítottak. Hét éve a magyar középiskolás diákok (idén mintegy 14 tanuló), anyagi támogatását vállalták fel, és ugyancsak amerikai pénzekbôl hátrányos helyzetû családoknak élelmiszercsomagokat ajándékoztak.

A közeljövôben egy számítógép- kezelési tanfolyamot kívánnak szervezni – tudtuk meg Szentgyörgyi Sándortól, úgy tûnik, nagy az érdeklôdés mind a diákok, mind a felnôttek részérôl. 1000 dollárból három számítógépet vásároltak, amelyeket internetre csatlakoztatnak. A taneszköz-pályázaton elnyert 100.000 forintnyi összegbôl vásárolt tárgyakat a désfalvi általános iskola használja.

A désfalvi lelkész háromszor látogatta meg a Belmountban (Boston kertvárosa) élô unitárius testvéreket, akik közül már jó néhányan megismerkedhettek az erdélyi konyhával, a helyi hagyományokkal, az itt élôk vendégszeretetével, nyáron viszont egy negyvenfôs csoportot várnak Amerikából, az ottani kórus tagjait.

Jegyzet

Tanulmányaik végeztével sok fiatal kerül a nagy Dilemma elé: merre tovább, melyik úton? Felfedezni energiáinkat, szárnyat bontogatni mindig nehéz. Vidéki fiatalként tán még bonyolultabb. A kilátástalanság, munkahelyek hiánya sokszor sokakat elrettent attól, hogy szülôfalujukba visszaköltözzenek. Inkább úgy gondolják, hogy a nagyváros több lehetôséget nyújt, inkább itt vágnak neki az életnek.

Viszont néhányan megpróbálják a lehetetlennek tûnôt: otthon, kedves kisvárosukban, falujukban felmutatni valamit, elôrelépni, bizonyítani. Mindenhol találni egy- két – akár még több – fiatalt, aki példát mutatva vág neki a mezôgazdasági munkának, kis vállalkozást indít, netalán a faluturizmus terén látja a jövôt. Elindulni mindig akadályokkal jár. Azonban már sokan megmutatták, hogy lépésrôl lépésre vidéken is lehetséges haladni. Az ötletesség, kreativitás, de legfôképpen a vállalkozó szellem az, ami átsegítette ôket a kezdeti botladozásokon. Egy kudarc nem tántorította el ôket.

Az egyik fiatal házaspár három éve indította el kisebb vállalkozását, melynek alapja a faluturizmus. Téglát téglára téve lassanként haladtak, haladnak. Tudják, hogy a pályázások sokat segítenek, napirenden tartják magukat a világ változásaival, és álmodnak... És ezáltal fejlôdnek: terveik által munkalehetôséget adnak társaiknak, életet hoznak a faluba, ezáltal reményeket, kilátást. De a legfontosabb, hogy példát mutatnak másoknak, a fiatalabbaknak is. Hogy érdemes hazajönni, nekivágni a kezdetben lehetetlennek, és türelmes, fáradságos munka után felmutatni valamit, éppen azáltal, hogy nekik sikerült.

MTI) – Jogilag semmisnek és érvénytelennek mondta ki az elsô román-magyar közös kormányülésen a Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról született kétoldalú megállapodást hétfôn a román akadémia.

(A legfôbb román tudományos fórum terjedelmes állásfoglalást tett közzé a Gozsdu-vagyon ügyében néhány hete sajtókampányt indító Ziua címû bukaresti napilapban. A több mint kétszáz évvel ezelôtt Nagyváradon született Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) dúsgazdag macedoromán budapesti ügyvéd és mecénás, egykori magyar fôrendiházi tag által a XIX. században létrehozott magánalapítvány történetének és a Gozsdu-féle hagyaték sorsának szentelt román akadémiai állásfoglalás odáig megy, hogy megkérdôjelezi a tavaly októberben Bukarestben megtartott elsô közös román-magyar kormányülésen egy közös Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról született kétoldalú megállapodást.

A román akadémia aláírásával közölt dokumentum "meglepônek" mondja, hogy 2005. október 20-án a román és a magyar kormány között olyan megállapodás jött létre, amely "anélkül, hogy hivatkozna rá, mint jogi okmányt megszünteti Emanoil Gojdu végrendeletét, és újból államosítja" a Gozsdu-féle magánalapítvány vagyonát.

Az állásfoglalás szerint "a román-magyar közalapítvány igazgatótanácsának mostani létrehozása jogilag semmis és érvénytelen, miután Emanoil Gojdu saját végrendeletében (annak idején) pontosan rendelkezett az alapítvány képviseletének (grémiumának) összetételérôl".

Miután nem tett különbséget az eredeti magánalapítvány és a tavalyi megállapodás alapján létrehozandó közös román-magyar közalapítvány között, s így összemosta ôket, az állásfoglalás leszögezte: "A román akadémia, mint a civil társadalom egyik szegmense kéri, hogy tartsák tiszteletben Emanoil Gojdu 1896-os végrendeletének elôírásait". Az állásfoglalás okfejtése rámutatott: mivel a Gozsdu nevét viselô alapítvány magánalapítványként jött létre, egyetlen hatóság – legyen az akár állami hatóság is – sem avatkozhat be a hagyaték ügyébe, jogilag nem teheti semmissé sem az alapítványt sem a végrendeletet, és "semmiképpen sem rendelkezhet a tulajdonosa által a román nemzetre hagyott vagyonnal".

Két héttel korábban ugyanaz a Ziua címû napilap, amely most az akadémia állásfoglalását közölte, terjedelmes interjút készített Cristian Diaconescuval, a 2004-ben ellenzékbe szorult Szociáldemokrata Párt (PSD) egyik vezetô politikusával, volt külügyi államtitkárral, volt szociáldemokrata igazságügyi miniszterrel. A képzettségére nézve jogász Diaconescu az említett interjúban a többi között leszögezte: a Gozsdu-vagyon ügyét csakis egy román-magyar megállapodás révén lehet rendezni, mert a Gozsdu-alapítvány történelme során Romániában egyetlen magán- vagy közjogi személy sem volt képes bizonyítani, hogy jogos örököse lenne az eredeti Gozsdu-vagyonnak.

(MTI) – Megkezdi mûködését az új tanévtôl hivatalosan az Újvidéki Egyetem kebelén belül mûködô szabadkai Tanítóképzô Kar, amely magyar oktatókat fog képezni – jelentette be hétfôn a vajdasági oktatási titkárság (minisztérium).

A Bunyik Zoltán vezette tárca közleményben tudatta, hogy a karalapítás összhangban van azzal, hogy a tárca szorgalmazza a Vajdaság sajátos soknemzetiségû és sokkultúrájú jellegének érvényesítését az oktatásban, különös hangsúlyt fektetve a nemzeti kisebbségek tagjainak oktatására.

Az elsô autonóm magyar felsôoktatási intézmény megalakításáról január 31-én döntött az Újvidéki Egyetem tanácsa. A döntés értelmében a kar átveszi a zombori Tanítóképzô Kar tanárait, munkatársai és személyzetét, taneszközeit, illetve azokat a diákokat, akik eddig a zombori tanintézet szabadkai kihelyezett tagozatán tanultak magyarul.

Kucsera Géza, Szabadka polgármestere közölte hétfôn az MTI-vel, hogy a város már megtette az elôkészületeket a tanintézet befogadására. A kar egy háromszintes belvárosi mûemléképületbe költözik, amelyet "sárgaházként" ismernek a szabadkaiak, és ahol sokáig menekültek éltek. A szabadkai önkormányzat az idén és tavaly is 15-15 millió dinárt (összesen kb. 90 millió forintot) különített el az épület felújítására, a polgármester szerint a tanév kezdetéig az épület egy része készen fogja várni a magyar hallgatókat.

"Szeretnénk, ha ez nemcsak tanítóképzô lenne, hanem pedagógiai karrá nôné ki magát, ahol kétszakos magyar nyelvû tanárképzés is folyna. Olyan intézményt szeretnénk, amely a helyi szükségletekhez alkalmazkodva nevelne szakembereket az oktatás területére, de a késôbbiekben a mûvelôdés más területeire is képezne oktatókat, például zenetanárokat" – mondta Kucsera Géza, emlékeztetve arra, hogy Szabadka valaha a magyar tanítóképzés bölcsôje volt, de a hetvenes évek végén megfosztották ettôl a jogától.

A szabadkai Tanítóképzô Kar megalakítását évekkel ezelôtt kezdeményezte a Vajdasági Magyar Szövetség. A vajdasági parlament még 2004 tavaszán elfogadta az oktatási intézmény alapító okiratát, megtörtént a kar bírósági bejegyzése, és kinevezték a megbízott dékánt, Jeges Zoltánt. Részben a hatályos elôírások félreértelmezése, részben pedig a belgrádi vezetôk vonakodása miatt eddig nem sikerült beindítani a tanintézetet, pedig ezt budapesti vezetôk is sürgették, szó volt róla Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tavalyi belgrádi látogatásán is.

A magyar kormány tavaly decemberben memorandumban vállalta, hogy szakmailag és anyagilag is hozzájárul a Tanítóképzô Kar létrehozásához. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelôs politikai államtitkára február elején úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy amikor a tanintézet létrehozása a megvalósulás szakaszába érkezik, fel lehet vetni a budapesti vállalást: a magyar költségvetés délvidéki alapjából, illetve a Szülôföld Alapból is támogatást lehet szerezni mûködtetéséhez.

(MTI/APA) – Cicciolina, a magyar származású olasz pornósztár hét héttel az olaszországi parlamenti választások elôtt feltûnést keltett azzal, hogy felfedte Silvio Berlusconi miniszterelnökkel fennálló ismeretségét.

A most 52 éves Staller Ilona önéletrajzában, amelyen évek óta dolgozik, megírta, hogy 1974-ben négy napot együtt töltött Berlusconival és néhány barátjukkal egy görög szigeten. Abban az idôben még nem volt "mûvészneve" és csak néhány hónappal korábban érkezett Olaszországba.

"Berlusconi magánrepülôgépén utaztunk. Ô akkor csak egy vállalkozó volt. Fantasztikus házban laktunk. Silvio fiatal volt és rendkívül kedves. Még minden haja megvolt" – írta Cicciolina, aki egyelôre nehezen talál kiadót.

Beszámolója szerint ott volt velük a szigeten az azóta elhunyt Bettino Craxi kormányfô bizalmas munkatársa, Silvano Larini is. "Cicciolina valóban szép lány volt, de miért áll elô éppen most ezzel a történettel, amikor folyik a választási harc?" – tette fel Larini a kérdést.

Cicciolina, akit 1987-ben beválasztottak az olasz parlamentbe, megírja, hogy Craxit is megismerte, amikor már pornósztár volt. "Meghívott menedzseremmel együtt tunéziai villájába, de akkor éppen elôadókörúton voltunk" – írja.

A magyar származású pornósztár hasztalan próbálkozik azzal, hogy visszatérhessen az olasz politikai életbe. "A családon belüli erôszakkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozom. Reméltem, hogy a bal-közép szövetség felvesz képviselôjelölti listájára, de senki sem keresett fel" – olvasható önéletrajzában.

Staller, mint parlamenti képviselô és mint a prüdéria elleni háború önjelölt Jeanne d'Arcja azt követelte, hogy atomfegyverek helyett anatómiai fegyvereket vessenek be. Öt évet töltött a parlamentben. 1991-ben még egyszer a lapok címoldalára került, amikor feleségül ment Jeff Koons amerikai mûvészhez és Münchenbe költözött vele. "Made in Heaven" (Készült a mennyben) címmel szex-képeket dobtak piacra. A kötött házasság azonban nem tartott soká. 1994-ben elváltak és éveken át folyt a pereskedés köztük az 1992-ben született fiúgyermekük – Ludwig Maximilian, vagy ahogy a szülôk nevezték, "elsô közös biológiai szobruk" – feletti felügyeleti jogért. Cicciolina évek óta Rómában él fiával együtt.

Eddig a liberálisok gyakoroltak nyomást polgármestereinkre (lásd Bánd), most a demokraták teszik, nyilatkozta a múlt hét végén Ovidiu Natea, a Szociáldemokrata Párt megyei elnöke. A téma azért került napirendre, mert a minap Ioan Vasu, Mezôrücs polgármestere, hangzatos sajtónyilatkozatok kíséretében, miszerint kibírhatatlan volt a sorsa a PSD-ben, bejelentette, hogy beiratkozik a kormányon levô Demokrata Pártba. A pálfordulás valódi okának az elnök a mezôrücsi polgármester hiúságát nevezte, aki "szenved, ha nincs az érdeklôdés középpontjában".

Ioan Vasu elégedetlen egyebek között a PSD tavaly választott marosvásárhelyi vezetésével, amelyben nem lelhetôk fel olyan "értékes" emberek, mint Stefan Somesan volt megyei fôtanfelügyelô, vagy Ioan Nicolaescu volt szenátor. A kijelentés pikantériája, hogy a rücsi polgármester által ócsárolt marosvásárhelyi vezetésben ott van a saját fia is, Ovidiu Vasu, alelnöki tisztségben, aki ugyanakkor Cristian Georgescu szenátor irodavezetôje.

Vasu azonban nemcsak a vásárhelyi fiatal szociáldemokratákkal elégedetlen, de keményen bírálta például Victor Pontát és a parlamenti képviselôket és szenátorokat, egyfelôl azért, mert kiváltságokat szavaztak meg maguknak, másfelôl "az utóbbi évben egyszer sem keresték meg, bár hogy megkérdezzék, hogy van, vannak-e problémák a községben". Még nem állt meg itt sem a vádaskodásban, haragja egészen Dicsô-szentmártonig ért. Egyenesen "aljasnak" minôsítette a dicsôi polgármester- választást. A demokratákat választotta ugyan, és még márciusban beiratkozik, de elôbb konzultálni akar – nem tudni miért – Ion Iliescuval és Miron Mitreával.

Ovidiu Natea pénteki sajtótájékoztatóján a fenti kijelentéshez annyit fûzött hozzá, hogy azok a testületek, például a PSD Polgármesterek Egyesülete, amelyeknek ô az állítólagos elnöke, nem is léteznek.

Arra reagálva, hogy a PSD nem támogatta, annyit mondott, hogy valóban nem a párt, hanem a PSD-kormányzat segítette hozzá, hogy bevezessék a vizet a községbe, vagy, hogy sporttermet építsenek. "Kíváncsi lennék, hogy teremtette volna meg mindezeket a helyi költségvetésbôl?" – tette hozzá. Egyébként, mint mondta, a legkevésbé sem érdekli a Ioan Vasu személye, mehet, "a gyengék mindig beadják a derekukat".

Az osztrák IBW kutatási központ felmérései szerint Románia Közép-Európa országai között hátul van a sorban, ami a lakosság felkészültségi fokát illeti. A tanulmány szerzôi csak a végzettséget ( elemi, középfokú végzettség, egyetemi diploma) vették figyelembe. Az eredményt 100-tól 300-ig pontozták.

Eszerint az elsô helyen Észtország áll 188 ponttal, a második Csehország, majd sorban következik Litvánia, Lettország. Ausztria az ötödik a sorban, Magyarország pedig a kilencedik, Szlovénia, Szlovákia, Lengyelország után. Az utolsó helyen Románia áll (170 pont), még Bulgária és Horvátország is több felkészült személyt tarthat számon. Régiók szerint felosztva Románia észak-keleti része a legelmaradottabb, a legtöbben az ország középpontjában, vagyis Erdélyben rendelkeznek felsôfokú végzettséggel.

A felmérést a külföldi befektetôk számára készítették, akik a beruházások során figyelembe veszik az illetô terület, régió humán tôkéjét is. Az Adevarul címû napilap megkérdezett néhány egyetemi tanárt, mi a véleményük a dologról. Az egyetemi tanárok elutasították az "utolsó helyet". Radu Munteanu, a Kolozsvári Mûszaki Egyetem rektora szerint manipuláció az egész, mert szerinte az oktatás terén "jól állunk", annak ellenére, hogy sokan otthagyják az iskolát. Az aradi Aurel Vlaicu Egyetem rektora, Marioara Mihut úgy vélekedett, hogy "a gyerekeink intelligensek és a tanárok is igyekeznek". Emlékeztetett arra, hogy Kanadában az elsô 50 informatikus közül 37 Romániából származik, itt végezték a tanulmányaikat. Ugyanakkor elismerte, hogy szükség lenne az oktatás valós reformjára. A Bukaresti Közgazdasági Egyetem rektora, Gheorghe Rosca szerint a tanulmány szerzôi azt vették tekintetbe, hogy Romániában sokan abbahagyják a tanulást még a nyolc osztály elvégzése elôtt. Azonban elismerte, hogy a mentalitással is baj van. "A mi civilizációs szintünk sokat mond, mert Romániában nem azért tanulnak az emberek, mert felkészültek akarnak lenni, hanem mert ez a divat, el kell végezni egy egyetemet" – jelentette ki Gheorghe Rosca.

A Nemzeti Liberális Párt állandó bürója azzal a szándékkal ült össze a hét végén Brassóban, hogy indokot keressenek a demokraták elnöke által a minap ultimátumszerûen bejelentett egybeolvadás elnapolására. Annak ellenére, hogy már hosszabb ideje pedzették a liberális doktrína megôrzése okán a "fúzió" halasztását, a liberális vezetôk fontosnak tartották megtalálni az elutasítás legmegfelelôbb módját.

Már a tanácskozást megelôzôen hírek keringtek egy állásfoglalásról, amely szerint a PNL támogatná Traian Basescut a 2009-es elnökválasztáson, viszont a Legfelsôbb Védelmi Tanács (CSAT) megszüntetését és a kormány alárendeltségébe való utalását kérik cserébe. Az üzenet szövegét a miniszterelnök emberei még a tanácskozás elôtt megfogalmazták. Az elfogadása elôtt azonban olyan nyilatkozatok hangzottak el a PNL vezetôitôl, amelyek azt kívánták bizonyítani, hogy a liberálisokat sokkal inkább érdekli az emberek sorsa, mint a demokratákkal való egyesülés.

A liberálisok, a demokratákkal ellentétben, akik azt szeretnék, ha a PNL beleolvadna a PD-be és az Európai Néppártba, úgy határoztak, hogy egy erôs jobb- közép pártot támogatnak, amely elfogadja a liberális doktrínát és a Liberális Internacionálé tagja lesz. Hangsúlyozták, hogy a PD- nek is fel kell vállalnia a kormányzás felelôsségét, illetve a vidéki szervezetekben tapasztalható konfliktusok csillapítását. Tariceanu, állítólag egyes párttársait idézve mondta: egyeseknek az a véleménye, mintha a "PD nem is volna a kormányban", sôt, úgy viselkedik, "mintha a kormány ellenzéke volna". A miniszterelnök szerint ezt a helyzetet tisztázni kell. Mert, jelentette ki, "nem lehetünk egyszerre kormányban és ellenzékben, nem versenghetünk egymással a szövetségen belül, ha azt akarjuk, hogy mûködjön ez a szövetség, és egy nagyobb, erôsebb párt alapjait akarjuk lerakni".

A liberálisok egyébként inkább a jelenlegi szövetségesi viszony fenntartását szeretnék. Calin Popescu Tariceanu szerint az egyesülés nem érdekli a népet, ezért a PNL "arccal a választók felé fordul, nem a pártok felé". Végül Puiu Hasotti szenátor mondta ki egyértelmûen: a PNL és a PD egyesülése soha nem jön létre.

A liberálisok állásfoglalásban tiltakoztak a politikai turizmus ellen, és kijelentették, nem fogadják be maguk közé a más politikai alakulatból hozzájuk csapódni kívánó polgármestereket vagy tanácsosokat. A szenátus elfogadta ugyan a politikai migrációt tiltó törvényt, életbe lépéséig azonban több mint 40 nap van. Ezért a PNL állandó bürója felkérte demokrata szövetségeseit, "tar-tózkodjanak a PSD-s polgármesterek csalogatásától", annál inkább, mert Ludovic Orban, a PNL bukaresti szervezetének elnöke szerint "a PD kemény kampányt folytat ilyen értelemben". Felemlegette, hogy a Demokrata Párt a PSD- tôl, de a PRM-tôl is szerzett parlamenti képviselôket, úgy hogy olyan "kollégái" lettek, mint William Branza, Dumitru Pudzrea, Dorel Onaca és más "profi politikai turisták". Orban hozzátette: "Aki ma egy polgármestert lop, holnap egymilliárdot is lophat". Ugyanakkor követelte a Demokrata Párttól, zárja ki soraiból Elena Udreát, mert azzal, hogy felvették a PD-be, megszegték a szövetség protokollumát, illetve azt is kérte, hogy vonják vissza a bukaresti II. kerület alpolgármesterének mandátumát, mert azt is a PD-s tanácsosok árulásával sikerült kivitelezni, ugyanis, annak ellenére, hogy a tisztség a liberálisoknak járt volna, a PSD javaslatára a demokraták saját emberükre szavaztak.

A demokraták természetesen visszautasították a vádakat.

A liberálisok szerint a parlamenti képviselôk és szenátorok le kell mondjanak státusuk biztosította "szégyentelen" privilégiumaikról. Ilyen értelemben törvénytervezetet készítenek. Érdekes módon éppen azt a Titus Gheorghiut bízták meg a törvénytervezet elkészítésével, aki a kiváltságokat szentesítô tervezetet is megszerkesztette. Tariceanu szerint azonban mindenkinek változhat a véleménye: "Mi van, az ember nem változtathatja meg a véleményét?"

A törvénytervezet névre szóló szavazást javasol, és egy kis "meg-lepetést" tartogat az államfônek. Ugyanis azt kérik, hogy az államelnökök mondjanak le a törvény szavatolta elôjogaikról. Mivel a törvény visszamenôleg nem alkalmazható, elsô "kedvezményezettje" Traian Basescu lenne. Ugyanakkor a Legfelsôbb Védelmi Tanács megszüntetését kérik, amelynek a hatáskörét a kormány venné át.

Nicolaescu lemondott Maros megyérôl

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, a Maros megyei szervezet elnöke, akinek választania kellett, hogy az országos végrehajtó büró tagja marad-e, vagy a Maros megyei szervezet elnöke, mert a két funkció között inkompatibilitás volt, kijelentette: úgy döntött, hogy lemond a Maros megyei szervezet elnöki tisztségérôl, és a végrehajtó büró tagja marad. Ideiglenesen Eugen Bândeát nevezte ki utódjának.

Kommentár

Péntekig magam is hajlamos voltam egyfajta szórakoztató színjátéknak tekinteni a Patriciu-, Nastase-, meg egyéb fôbenjárónak látszó ügyek fejleményeit… Akkor is, ha hús-vér emberek sorsáról van szó, mert a végkifejlet dolgában a megalapozott tapasztalatra hagyatkoztam: holló a hollónak… A korrupcióellenes harc címén elôadott bohózat azonban egyenesen félelmetes. Félelmetes, mert az igazságügyinek nevezett intézmény szende vezetôjének vezérletével folyó hajtóvadászatban "elvileg" az ország legfelkészültebb ügyészei vesznek részt – a feddhetetlenség és függetlenség vértjében. Ezzel szemben – mint látjuk – gyakornokok módjára halmoznak eljárási hibát eljárási hibára. Vagyis ezek a szuperbûnüldözôk szinte nap mint nap elemi tévedéseikkel szórakoztatják a jog rejtelmeinek alapos ismerôit. Miközben, tegyük hozzá, az államelnök nemrégiben elhangzott méltatásában, egyenesen a mennybe menesztette az ügyészeket állítólagos feddhetetlenségükért és professzionalizmusukért. Ezek után több mint tragikus, hogy egy szó sem esik, lassan már azt sem tudni, milyen illetékességi körbôl, a krónikusan hibázó ügyészek felelôsségérôl, esetleg felelôsségre vonásáról. Vagy nekik ebben a tekintetben van "mentelmi joguk", s boldog tudatlanságban élhetik ki a kétbalkezesség minden változatát? A mi zsebünkre! Ez azonban most mellékes, hiszen az adómon túl arra gondolok, hogy ha ilyen színvonalon teljesít az ügyészség "krémje" a fôvárosban, mennyire bízhatunk mi, a provincián élôk az itt buzgólkodókban? Hova lesz így – teszem fel a szónoki kérdést – a korrupcióellenes harc, az igazságügyi reform hitele, egyáltalán az igazságszolgáltatásba vetett bizalom? A közvélemény eddig sem tartotta bizalomgerjesztônek a szóban forgó hatalmi ágat. Ilyen tekintetben az elmúlt alig egy év legsúlyosabb fejleménye: a "civil" társadalomból a hatalomba ejtôernyôzött Monica Macovei úgynevezett igazságügyi reformja. A korrupció elleni harc nevében sikerült érvénytelenné tennie az ártatlanság vélelmének európai "szentségét", tartósan felcserélve a "bûnösség vélelmével". Ebben – lássuk be – a sajtó szerepe sem mellékes, amely a szenzációt hajszolva egymást túllicitálva kiáltotta ki bûnösnek az ilyen-olyan okból gyanúba keveredetteket. Hasonlóképpen áldatlan szerepre vállalkozott a jogállamiság eltorzításában a függetlenségére szívesen hivatkozó civil szféra egy része. Korábban fennen hangoztatott elfogulatlanságukat gyorsan felcserélték a mohó befolyásszerzésig menô pártos elkötelezettséggel. Mindent egybevetve ott tartunk, hogy az igazságszolgáltatással szembeni általános gyanakvást, a nyomozóhatóságok egyre nyilvánvalóbbá váló hozzá nem értése tetézi. Vagyis teljes a hitelvesztés, amelybôl csak úgy lábalhat(ná-nak ki, ha eléggé hatásos és nem kevésbé hatásosan mediatizált áldozatot mutatnak be a közvéleménynek. Ami – belátható – nem egyszerû, mert mindjárt a miniszterrel és a fôügyésszel kellene kezdeniük. A jó pártkatonáktól azonban nehéz megválni…

Továbbgondolva van még egy "változat" a minapi (és korábbi) fejlemények értelmezésére. Mi van akkor, ha az ügyészek szakmai botlásai amolyan eleve beépített, szándékosan produkált eljárási hibák, valamiféle "magasabbrendû" megfontolásból eredô idôhúzó taktika, mondjuk, a történések hátterében folyó gazdasági hatalommegosztás részeként? Mert afelôl, hogy ez utóbbinak fôbenjáró szerepe van az eseményekben, kevés kétségem van. Ebben az esetben marad a kézenfekvô kérdés: a seregnyi ügyésznek miért éri meg rossz ügy szolgálatában egyéni szakmai hitelét eljátszani hosszú távra? Igaz, a manapság gyakorolt "függetlenségükbe" ez is belefér. Félelmetes és lehangoló már maga a kérdés is.

Záróakkordként, úgy gondolom, némi reményt keltô vonása is van az itt tárgyalt visszhangos fejleményeknek. Az ügyészségek, a bíróságok, s kétségtelenül a politika – negatív tapasztalatról negatív tapasztalatra haladva – tetszik, nem tetszik, érzékelheti a demokratikus játékszabályok nyújtotta reális mozgásterét, a hatalmi túltengésre való hajlam át nem hágható határait. Európának ebben a szegletében semmi sem megy egyszerûen, magától értetôdôen, ennek tudatában legyünk optimisták, talán az igazi jogállamiságnak így kell Romániában napvilágra vajúdnia magát. Ahogy sok más, etnikai konfliktusoktól, bányászjárásoktól kísért eddigi, úgy ahogy meggyökerezett felismerésnek. Ennek még nagyon az elején tartunk. Ahogy mondani szokás, a demokrácia könnyen fogyasztható, de nehezen emészthetô. Most azt konstatálhatjuk, hogy szinte megszámlálhatatlan emésztési zavar köríti mindennapjainkat. Akkor mondhatjuk szerencsésnek magunkat, ha adózó állampolgárként csupán a túlontúl nehéz szülés költségeit kell elviselnünk, s nem leszünk a tévedésrôl tévedésre haladás alkalmi áldozatai. S áldozaton itt nem azokra a politikai és gazdasági potentátokra gondolok, akiket rendre jól fizetett ügyvédek serege kísér reflektorfényben a "vesztôhelyre", hanem azokra az ezrekre és tízezrekre, akik magukra hagyottan, olykor ügyvédeik fifikáinak is kiszolgáltatva, az elégtétel legcsekélyebb reménye nélkül, csupán jó szerencséjükben bízva, kényszerülnek elszenvedni például az igazságszolgáltatásnak nevezett tortúrát, mert "hétköznapi" ügyeikben a kutya sem törôdik az eljárásbeli "úri" finomságokkal. Most legfeljebb arra számíthatunk, hogy ott "fenn", kikászálódva az "eljárási hibákból", tisztába teszik magukat legalább a jogállamiság alapfogalmaival, s valamikor az "egyszerû" állampolgár számára is érzékelhetô lesz, hogy a jog érte és nem ellenére mûködik.

Miután megéltük vagy éppen csak túléltük annak mélységeivel ünnepeinket és új évre nyitottuk szemünk, lassan ébredünk. Egy újabb esztendô, újabb lehetôségek – mondjuk. Erre csak azt mondanám: igen, a lehetôség megvan, megmaradt, mert a küldetés ugyanaz! Akkor is, amikor már rettegve kapcsoljuk be a tévét, ugyanis ha nem robbantásokról, akkor az árak mindennapi emelkedésérôl ad hírt, elkedvetlenítve a mámorából éppen ébredezô, józanodó embert. Talán ez az idôzítés az ideális? Rögtön az év elején bombázni az embert és tavalyról átmentett maradék lelkesedését is tönkrevágni? Azt a maradék pislákoló mécsbelet is kioltani, amit karácsony melege újra fellobbantott? Minden tévéhír mellé olyan jó volna odahallani: "Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthetô el a hegyen épült város." (Mt. 5,14-15)

Az evangéliumokat olvasgatva kicsit szomorúan állapíthatjuk meg, hogy Jézusnak nemigen volt szokása tanítványai különösebb dicsérése. Inkább az a benyomásunk, hogy igen sok baja volt velük. Sokszor bántotta ôt a tanítványok értetlensége, keményfejûsége, vagy az, hogy még mindig maradian gondolkoztak. Aki pedig a feltámadása utáni megjelenéseirôl olvas, láthatja, hogy még akkor is szemük megnyitására volt szükség, hogy egyáltalán megértsék a történteket. A sok és díszes tökéletességi köntös, amit késôbbi, kegyes korok Péterre, Jánosra vagy Andrásra nagy fantáziával ráaggattak, nemigen egyezik a tanítványok evangéliumokból ismert, eléggé lehangoló képével.

De ha nem is dicsérte Jézus a tanítványait valami fellengzô vagy hízelgô módon, értette azért a módját, hogy el ne kedvetlenítse ôket. Csak az ô dicséretei éppen más természetûek, mint ahogy azt mi, emberek megszoktuk. Jó, ha figyelünk arra, hogy Jézus nem ezt mondta: legyetek a világ világossága – mert így ez a kijelentés hallatlan kitüntetés, nagy-nagy dicséret.

Ha Jézus azt mondta, hogy tanítványai a világ világossága, fénye, akkor olyan korabeli szóhasználatot vett igénybe, amelyet minden hallgatója – így minden tanítványa is – megértett. Kortársai a szenvedélyesen szeretett fôvárosuknak, Jeruzsálemnek többek között azt a kitüntetô jelzôt szerették adni, hogy ez a tényleg 740 m magas hegyen épült város olyan a népek számára, mint valami világítótorony a tengeren hányódónak: tájékozódni lehet rajta. Vagy pl. egy híres rabbit, tanítót, királyt vagy prófétát szívesen tüntettek ki ezzel a címmel: Izrael világító fáklyája. A kép tehát közismerten használt és érthetô volt, akár az agyondicsért fôvárosról, akár emberekrôl volt szó. Azt akarta mondani, hogy akire vagy amire alkalmazták, az pótolhatatlanul fontos volt a környezete számára.

Nos, a keresztény ember kétezer év óta újra meg újra találkozik Jézusnak e tanítványait dicsérô mondatával, de nagyon nehezen akarja elhinni, hogy rá is vonatkozik. Könnyebb a lehúzó hírrel azonosulni: drágul az energia, spórolni kell a világítással...

Jézus korában a palesztinai házikóknak csupán apró, kerek nyílása volt, rendes ablak helyett. Ennek következtében tulajdonképpen éjjel- nappal kellett égetni az apró olajmécsest. Ezt a mécsest rákötötték egy faágra vagy fadarabra, amit a falba erôsítettek. Ha nappal levették róla a mécsest, egy agyagedény alá dugták. Ha azonban újra elôvették, fényt vártak tôle, kötelessége volt a világítás. Láthatóvá kellett lennie, hogy az emberek is láthassanak mellette, hogy dolgozni, élni tudjanak. Feladata tehát nem luxusszámba ment, hanem életfontosságú volt a szerepe.

Ez a láthatóság, ez a mindenki által való tudomásulvétel izgatja az én fantáziámat. Nem az, hogy a körülöttem élôk mint mócsingot rágják a látott, hallott vagy kitalált történeteket. Nem! Egy sokkal erôsebb következménye van a láthatóságnak. Könyörtelen uniformizáló tömeggondolkodásunk nem bírja a sorból kitáncolókat, a kiszállókat, a kiugrókat, a kiemelkedôket. Légy olyan, mint a többi, ne akarj más lenni! Ne táncolj ki az általános tömegbôl, légy és maradj egy a szürke verebek közül, minden különlegesség nélkül.

Hogy ez mennyire hazug és téves, azt a fiatalság egészségesebb ösztöne, eltorzítva bár, de mutatja a virulensen megnyilvánuló sztárkultuszával. Nem igaz, hogy nem kívánjuk a különöset, a sorból kitáncolókat, az ideált. De ha már mi, felnôttebbek nem szolgáltattunk ilyeneket, akkor minden extravagáns jó: csak mert gólokat tud rúgni, bár esetleg üresfejû, középszerû hangját ügyesen rezegtetô a torka, szenzuális, kirakatba való teste van... Ha már én magam nem tudok, nem akarok, nem merek kitáncolni a sorból, hadd ünnepelhessem ôrjöngve azt, aki ezt elvégzi helyettem.

Nem gúny, irigység vagy éppen szomorúság beszél most belôlem, hanem inkább az értetlenség. Mert ne felejtsük el, hogy Isten valamennyiünket ilyen sztároknak, világító csillagoknak, másoknak utat mutatóknak teremtett. Elfelejtettük már teljesen, hogy mi a világ világossága volnánk? Önkényesen mondunk le errôl a sztárszerepünkrôl? Pedig nem is mi harcoltuk ki magunknak, isteni ajándékként kaptuk! Vagy allergiánk van az Isten ajándékára?

Mikor döbbenünk rá arra, hogy a mécsest ne dugdossuk a véka alá, mert vagy elfojtja a lángját végérvényesen, vagy pedig az elfojtott kanóc füstje minket is megmérgez? Szégyelljük, s nem merjük vállalni azt, hogy mások vagyunk, mint a többiek? Ne feledjük el, hogy Jézus és mozgalma eredetileg a sorból kitáncolók tiltakozó együttese volt! Hol vagyunk ettôl? Nyeljük mindazt, amit a sötétség diktál, s nem merjük elôvenni a fényt, rátenni a lámpatartóra, hogy belevilágítana ebbe a dzsungelbe és életet vinne bele? Miért nem? Mert drágul az energia? A bennünk lévô fény örök értékû, és nem is kell spórolnom vele!

Olvasó Testvéreim! Világítsuk be együtt ezt az új esztendôt!

Róma, 2006 januárjában.

A 2006-os Oscar-díjakra beérkezett jelölések nagy többsége vagy eddig kevéssé ismert új arcokra, vagy olyan sztárokra vonatkozott, akiket eddig filmjeik sikere ellenére soha nem jutalmazott a díjakat odaítélô amerikai Filmmûvészeti és Filmtudományi Akadémia.

A legjobb filmszínészeket – férfi és nôi fôszereplôket, illetve mellékszereplôket – megilletô négy szobrocskáért összesen 14 új és hat már korábban is jelölt "veterán" vetélkedik, az utóbbiak közül négy nyerte el az aranyozott trófeát.

"Az Oscar-jelölések listája idén tele van olyan nevekkel, amelyek valójában nem nagy nevek" – jegyezte meg nemrég a Los Angeles Times címû amerikai lap theenvelope.com címû, a témára szakosodott internetes portálja.

A 2006-os "évjáratban" igazán ismertnek csak a legjobb nôi mellékszereplô Oscarjára jelölt Frances McDormand (négy jelölés, a legjobb színésznô 1997-ben) és William Hurt (négy jelölés, legjobb színész 1985-ben) számít.

A legjobb színész sztárkategóriájában a 31 éves Joaquin Phoenix az egyedüli, aki volt már "döntôs", öt éve a Gladiátorban a címszereplô Russell Crowe ellenfeleként, Commodus császárként a legjobb mellékszereplônek jelölték.

Az 57 éves David Strathairn (Jó éjt, jó szerencsét!) és a 38 éves Philip Seymour Hoffman (Capote) évek óta dolgoznak Hollywoodban, de mindeddig csak mellékszerepeket kaptak. Heath Ledger (Brokeback Mountain) és Terrence Howard (Hustle and Flow) nevét 2005 elején még nem sokan ismerték.

"Sok új arc van az idei jelölések között, sokan közülük már régóta dolgoznak. Idén azonban szerencséjük volt, olyan szerepet kaptak, amelyben meg tudták mutatni tehetségüket" – mondja Gitesh Pandya, a boxofficeguru.com honlap szerkesztôje.

A nôk sorában a legjobb fôszereplô Oscarjára jelöltek közül a brit Judi Dench az eddig leginkább elismert, ötször jelölték a díjra és 1999- ben haza is vihette a legjobb nôi mellékszereplônek járó szobrocskát. Vele versenyez idén a dél- afrikai Charlize Theron, aki két éve, amikor elôször jelölték, rögtön megkapta a legjobb nôi fôszereplô kategóriájában adott díjat.

A három másik jelölt ebben a kategóriában – a brit Keira Knightley, az amerikai Reese Witherspoon és Felicity Huffman – idén elôször reménykedhet a végsô sikerben. Közülük csak a 20 éves Keira tekinthetô kezdônek. A 43 éves Felicity 2004 vége óta a Született feleségek sorozatnak köszönhetôen egyike a legnépszerûbb amerikai színésznôknek. A 29 éves Reese pedig ma már a legjobban fizetett színésznôk sorában a harmadik helyen áll, közvetlenül Julia Roberts és Nicole Kidman után.

"Reese Witherspoon már sok filmben játszott, köztük sok komédiában, de A nyughatatlan (Walk the Line) címûben nagyon igényes szerepet kapott, amelyben érvényre juttathatta képességeit" – mondja Pandya.

George Clooney számos fôszerepet játszott, filmjei csaknem egymilliárd dollár bevételt hoztak világszerte 2001 óta. Jelenlegi jelölései azonban – a Sziriana (Syriana) legjobb mellékszereplôjeként, illetve a Jó éjt, jó szerencsét! forgatókönyvéért – 180 fokos fordulatot jeleznek a Vészhelyzet címû sorozat szívtipró orvosának pályáján.

"Mostanában kevesebb kereskedelmi jellegû filmet forgat és több filmet az ô szemében fontosnak számító témákról. A Jó éjt, jó szerencsét! és a Sziriana kockázatos vállalkozások voltak és a jelölések kifejezik az ezzel kapcsolatos elismerést" – mutatott rá Pandya.

A marosvásárhelyi Romulus Guga Állami Gimnázium magyar tanítóinak szervezésében szombaton a Deus Providebit Tanulmányi Házban tartották meg a mesemondóverseny megyei szakaszát. A vetélkedôn azok a második osztályos kisdiákok vettek részt, akik a körzeti szakaszokon a legjobb eredményt érték el.

A szervezôk ötletesen, mesekeretbe foglalták az egész vetélkedôt, s kezdettôl fogva nem csak pusztán hallgatók, hanem a mese részesei lehettünk. A szokványos stresszmentesítést ötletesen úgy oldották meg, hogy a gyerekek figyelmét a királykisasszonyra terelték, aki a palota kertjében zsebkendôt hímzett, s öltögetés közben a kézimunkáját egy arra repülô madár ragadta el tôle. Jancsi, a szegény legény a keresésére indult.

De mirôl is mesélt a harmincöt gyerek? Valahányan magyar népmesét választottak, meséltek a rátóti csikótojásról, az állatok nyelvén beszélô juhászról, az átkozott dohányról, a három kívánságról, a rókáról, a medvérôl és a szegény emberrôl, a rest macskáról, a három együgyû leányról, a borbélyról és a szegény emberrôl, a három pöszérôl, az okos leányról, az oskolába iratkozott szegény emberrôl.

A zsûri hosszas tanácskozás után – miközben az elôcsarnokban a királykisasszony és Jancsi menyegzôjén a vendégség folyt, Sinkó András és a Picinige együttes húzta a talpalávalót –, végül úgy döntött, hogy két elsô díjat oszt ki: a segesvári Bocskai Boglárkának (Aurel Mosora Gimnázium) és a marosvásárhelyi Fülöp Katalinnak (Romulus Guga Gimnázium). Második díjban is három tanuló részesült: Pádár Zsuzsanna a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Gimnáziumból, Domahidi Kata a Mezôbergenyei Általános Iskolából és Léva Stefánia a Magyarsárosi Általános Iskolából. Harmadik díjat szintén hármat osztottak ki: a segesvári Tornea Robert Dánielnek, a mûvészeti iskolás Domahidi Péternek és a dicsôszentmártoni Pásztor Teklának.

Különdíjat kapott a nyárádszentlászlói Kovrig Boróka, a segesvári Csiszér Henrietta és a marosludasi Varga Hunor.

Dicséretben részesült a marosvásárhelyi Romulus Guga Gimnázium tanulója, Bartha Anita, a küküllôszéplaki Imreh Tünde, a gyulakutai Farkas Ágota és Császár Irma Tímea, a marosvásárhelyi 2-es iskola tanulója, Bálint Hanna Gyopár és Feigl Bernadett, a Mihai Viteazul Gimnázium tanulója.

A gyerekek a királykisasszony hímzett zsebkendôjének másával, emléklapokkal, oklevelekkel, jutalomkönyvekkel és a kellemes mesedélelôtt emlékével térhettek haza.

"Milyen jól tette a Teremtô, hogy nyomorúságaink mellé adott kedvet, kacagást is a világhoz – be jó, hogy van kedélyünk. Milyen pompázatos égi találmány, micsoda pazar földi kivitelezés a derû!

Az asztalon váza, csokor helyett – prémes, vagy ahogy errefelé mondják: perémes. Pánkóköltemény. Szekeres Margit "alkotása"; el is fogyott, az utolsó morzsikáig. Vidéken ritkák az irodalmi találkozók, bizonyára ezért jöttek oly sokan a marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör erdô-szentgyörgyi humoros délutánjára.

Kezdôdött a balázsolással, e hajdani kedves szokás bemutatásával. Régi idôk diákjainak koledálását idézte Bereczki Klára tanárnô kosztümös-maszkos gimnazista csoportja. A hangulatot fokozta a líceumi diákok és fiatal tanárnôik népdalmûsora. Rüsz Károly kendi versmondó Veress Zoltán: Rongy Elek, a példakép címû (felnôttfülnek jócskán másként hangzó!) remek szatírájából adott elô igen hatásos részletet, majd ugyancsak ô olvasta fel Nagy Attila versét; a költô ezeken a szép tájakon töltötte gyermekkorának meghatározó szakaszát, nem jöhetett el, hát küldött egy versben írt receptet (Wesselényi-karéj), ide másolom néhány sorát: "Pékszarvacsot beleltek, metszve / A csavart tésztát, s beleeresztve / Csurgattak helyére baraczkot, ribiszkét, / Illatos befôttek oly nemes anyagát, / Amitôl a darázs veri hanyatt magát!" (Megjegyzés: a pékszarvacs csavart tésztát jelent, mára kihunyt a köznyelvbôl.) Nagy Pál irodalmunk jeles szatirikusának, Bajor Andornak az emlékét idézve szókimondásra biztatta az írókat, hiszen a kor kínálva kínálja a legerôsebb témákat; Juvenalis mondása aktuálisabb, mint valaha; ma sem lehet nem szatírát írni. Nagy Pál válogatásában jelent meg Bajor Andornak az egykori Új Élet címû képes hetilapban megjelent írásait tartalmazó kötete (Angyal Bandi illemtana), amelyhez Sütô András írt elôszót. Néhány példányához az olvasók ezúttal is hozzájuthattak.

Hivatali elfoglaltsága miatt maradt távol Nagy Miklós Kund, de Farsangi rigmusait nem nélkülözte a tisztelt publikum: a mûsorvezetô Bölöni Domokos "tolmácsolását" gyakran hangos nevetés szakította meg. Íme egy részlet: "Nem kell Lada- Samara, / Ha nénikénk Tamara. / Védtelen és kissé koros, / De bizniszben jobb, mint Soros."

Székely-Benczédi Endre szatirikus politikai szakácskönyve nyomdakész állapotban van immár egy esztendeje. Nézzük csak, mirôl szól a (Bal)fácán sülve-fôve: "Egyik kezedben legyen egy törvényháló, / másikban álcázott sétapálca. / Legyen nálad pecsétes igazolvány. / Az sem számít, ha igazi. Nézz ki / magadnak egy kövérebbet. Akkor jó, / ha kevéske vaj van a fején. / (Te is légy minden hájjal megkent.) / Cserkészd be halkan. Riaszd az utolsó / pillanatban. Akkor kopaszd, ha egészen / a markodban van. Nem kell sokáig / fôznöd, szinte már a befogástól kezdve / puha. Kitûnô eledelt készíthetsz így / mindennapjaidra."

Egymást követték a mosolyt fakasztó, mégis gondolkodóba ejtô, továbbgondolásra késztetô kis sztorik, Bakó Zoltántól, Bögözi Attilától, Csifó Jánostól, Hadnagy Józseftôl. Fülöp Kálmán (verseit bevezetô) szövege megrendítô vallomás arról, hogy az élet keserves perceiben is ott a groteszk, a fájdalomban ott lappang mindig a nevetséges is, hiszen ami nekünk tragédia, másoknak mulatság.

Seprôdi József borbemutatója (biobora, muskotálya) tette fel a koronát a találkozóra. Volt sorsolás, négyen a hallgatóságból egy-egy palack kitûnô nedût vihettek haza, olyat, amelyhez – amint egyik szerencsés ifjúnak ajánlotta a humoráért is kedvelt szakember – szôke lány illik igazán.

Boldogok lehetnek az erdôszent-györgyiek, hogy van egy Kovrig Magdolnájuk, egy önzetlen teremtés, aki a nevelésre, az oktatásra tette fel életét, akinek mûvelôdésszervezôi munkája nyomán élénk tevékenység zajlik a Kis- Küküllô menti kisvárosban, mert kiváló társakra, segítô elöljáróságra lelt. Helyi lap jelenik meg havonta, az Erdôszentgyörgyi Figyelô, amelyet a fiatal szerzôgárdával ugyancsak Magdi tanárnô szerkeszt. Nem volna muszáj hajtania magát, hiszen sorsa úgy hozta, hogy mozgásában betegség korlátozza, dolgos pedagógusi pályája – nyugdíjba vonulásával – formailag lezárult; ô azonban tovább fáradozik, színdarabot tanít, rendez, mûsort szervez, vendégeket fogad, tapasztalatszerzésre indul, több száz kilométerre utazik. Az emléklap, amelyet a körvezetô nyújtott át, apró gesztus, ôszinte köszönet, egyaránt szól a tanárnônek és az általa irányított Bodor Péter Mûvelôdési Egyesület közösségének. Hasonló emléklapot vehetett át a gyümölcsözô együttmûködésért Bereczki Klára és Rüsz Károly is.

Jó, ha az embernek hûséges társa marad a jó kedély. Nem mindenkinek adatik meg, hogy lenge lányok csókolják mindig homlokon. Hiszen a költô maga is csak erôs fohászkodás árán juthat el az alkotás kegyelmi állapotáig. Hogy is mondja Nagy Attila? "Hej, Múzsa, légy mostan ihletett: / Versben kell megírni, ki mit evett, / Régecskén már, az igaz – / No, de a desszert szép vigasz / Arra, ha mezítlen lábacskádat / Nem átallod, hogy vízbe mártsad, / Jeges vízbe!, hogy hozzánk futhass – / Ó, Kis-Küküllô! / Haboddal díszítsd szép bokáját, / Mint fülcimpát a fülönfüggô!"

Aki meg tudja ôrizni jó kedélyét, mûélvezôként részese lehet (egy kicsit) a teremtésnek.

Továbbra is engedély nélkül mûködik a Gernyeszeghez tartozó péterlaki, járai és illyei iskola. Incze Jenô, a község polgármestere elmondta, az idén a tanács az iskolák fenntartására, karbantartására 1,5 milliárd régi lejt utalt át a költségvetésbôl. Ezen túl már nem a hivatal dolga kiküszöbölni a hiányosságokat. Az iskola vezetôségének kell beosztania ezt a pénzösszeget úgy, hogy elég legyen mindenre.

Ettôl eltekintve nem ülnek karba tett kézzel. Az oktatási minisztériumhoz két pályázatot is benyújtottak. Az egyik alapján anyagi támogatást kértek a községközpontban levô iskola mellékhelyiségeinek a rendbetételére, modernizálására. Másrészt pedig még egy iskolabuszt igényeltek, amivel a péterlaki gyerekeket a körtvélyfáji iskolába szállítanák. A polgármester tudomása szerint felkerültek a minisztériumi jegyzékre, de még nem kaptak választ, hogy mikor utalják ki a jármûvet. Ezenkívül a körtvélyfáji iskola számítógépes és tornaterem- építési programra is pályázik. Többet nem tehetnek – mondta a polgármester.

Gólya Júlia, a gernyeszegi iskola igazgatója lapunknak elmondta, olyan hiányosságokat jeleztek a tanfelügyelôség és a közegészségügyi igazgatóság ellenôrei, amelyek megoldhatók. Ez nem zavarja az oktatási folyamatot. Az iskolaépületek mindhárom faluban javításra szorulnak, de sajnos, csak néhány gyerek jár egy-egy osztályba. Péterlakán valóban az lenne a megoldás, ha a gyerekeket a körtvélyfáji iskolába szállítanák, hiszen az alsó tagozaton 26, míg a felsôn 21 diák van (sz.m.: I-VIII. osztályosokról van szó). Ez azért is lenne jobb megoldás, mert amennyiben a körtvélyfáji iskolában a létszám eléri a 200 tanulót, akkor igazgatót lehetne kinevezni, ami közigazgatásilag is segítené az iskolai tevékenységet.

– Péterlakán az volt a kifogás, hogy az osztályterem egy épületben van a kultúrotthonnal s egy folyosón van az orvosi rendelôvel, meg az, hogy nincsen külön udvaruk a gyerekeknek. Hasonló kifogás volt Maros- járán és Illyében is, ahol az iskolák közös udvaron vannak a kultúrotthonokkal. Az utóbbi iskolában pedig ajánlották, hogy a WC-ig vezetô utat – ami füves területen vezet ugyan –, aszfaltozzuk vagy betonozzuk le. Mindenhol hiányolták a vezetékes vizet. A rendszert ki lehet építeni, amelyet a kútból, szivattyúval látnánk el. Többe kerülne ugyan, de a tanács által nyújtott támogatásból ez is rendezhetô. A jelzett hiányosságok kiküszöbölését már el is kezdték – mondta az igazgatónô.

Az egyik legnagyobb gondot a megfelelô minôségû ivóvíz hiánya okozza. Több kutat is súlyosan szennyezett az állomás melletti aszfaltkeverô állomás, ugyanis az aszfalt elôállításához szükséges kôolajszármazékok a talajvizet is érintették, így a kutakban sem tiszta a víz.

Erre megoldást kínál a megyei ivóvíz- bevezetési program, amely Gernyeszeget is érinti. Kopac Miklós mérnök, a megyei tanács ivóvíz-bevezetési programjának koordinátora lapunknak elmondta, a Solel Boneh izraeli cég vállalta fel itt is a munkálatokat. A tervek szerint nyomókutakat helyeznek el Gernyeszegen és Körtvélyfáján. Természetesen a vezetékeket úgy méretezik, hogy egy következô lépésben a lakosság is rácsatlakozhat. Az ivóvizet a szászrégeni vízüzemtôl vezetik majd idáig, ennek az az elônye, hogy az elképzelés szerint Petele vízellátását is megoldják. A munkálatokat kormányhitelbôl támogatják, így a fôvezeték elhelyezéséért a lakosoknak nem kell fizetniük. Csak a bekötés kerül majd pénzbe, ennek költségeit a szerelést végzô cég állapítja majd meg. A mérnök felhívta a figyelmet arra is, hogy azok, akik bevezetik majd háztáji gazdaságaikba a vizet, arra is kell gondoljanak, hogy az unió szennyvízkezelési követelményeinek már nem felel meg az udvaron, kertben épített ülepítô medence. Ezért a helyi tanácsnak már most azon kellene gondolkodnia, hogy szükség lesz egy szennyvíztisztító állomásra, vagy több szomszéd, netán utca kell majd összepótoljon azért, hogy egy kisebb kapacitású, de a környezetvédelmi elôírásoknak megfelelô szennyvíztisztítót építsenek. Jó lesz mindezt idejében megfontolni – vélte a mérnök –, mert hiába szerelik majd be a vizet, ha a rendszert nem tudják megfelelôen mûködtetni.

Az 1990–2000 között tevékenykedô helyi földosztó bizottság különbözô érdekek miatt a 18-as törvény szerint úgy osztotta ki a földeket, hogy azóta is gond van a birtoklevelek kézbesítésével. A polgármester szerint a jó minôségû termôterületeket úgy osztották, hogy azokat utólag tagosítani lehetett s ezt a társas bérbe is vette megmunkálásra. Itt olyanok is kaptak földterületet, akiknek máshol volt a birtokuk. Akiknek az igényét késôbb kezelték, azoknak már csak rosszabb helyen vagy a Maros hajdani medrében jutott volna föld, amelyet sokan nem is vettek birtokba.

Az 1-es törvény újabb felfordulást okozott. Incze Jenô szerint csak akkor lehet Gernyeszegen rendet teremteni a földosztásban, ha mindent elölrôl kezdenének, ez azonban nem lehetséges. Számos területért pereskednek is a vélt vagy valós tulajdonosok. Általában "azok okoztak gondot", akik nem a községben laknak, és utólag, az 1-es törvény alapján jelentkeztek földjükért. Több topográfus mérnököt cserélt már a hivatal, de senkinek sem sikerült a végére járnia. Ezzel szemben az erdôk és a legelôk kiosztása körül nem lesz gond. Tavasszal hozzáfognak ezek kiméréséhez azokban a községhez tartozó falvakban, ahol kevesebb gond volt a tulajdonjog-igényléssel. Az idén már fizetni kell a földadót, az összevisszaság miatt ennek a behajtásával is lehetnek bajok, bár az adót a tulajdonbizonylat alapján állapítják meg, így a hivatal ezúttal is elvégezheti kötelességét. Hogy mikor lesz rend a földosztás körül?… Még e