|
LVIII. évfolyam 42. (16223.) sz. |
2006. február 21., kedd |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Marosvásárhelyen hozzák létre az erdélyi magyar televíziót – döntött minap a Janovics Jenô Alapítvány kuratóriuma. Mi több, arról is szó esett, hogy nem csupán televízió, de egész napos rádiómûsor is indul, s már az év második felében beindítják a sugárzást. A döntés értelmében hamarosan megfelelô ingatlant keresnek a stúdiók mûködtetéséhez, s megkezdik a munkatársi gárda toborzását is. A korábbi, hosszasnak tûnô tanácstalanság után, feltûnô a mostani buzgalom. Már csak azért is, mert nem is olyan régen illetékesék kevésnek találták az induláshoz rendelkezésre álló pénzt. Ezen átlépve viszont a kuratórium elsôsorban a stúdiónak kiválasztott helyszínrôl vitatkoztak. Csép Sándor például mindvégig Kolozsvár mellett kardoskodott. Mielôtt azonban jó lokálpatriótaként nekiállnánk szétszedni az érveit, s gyôzelmi mámorban ünnepelni kezdenénk szeretett városunk diadalát a két kulturális központ közötti régi rivalizációban; mielôtt elôre dörzsölni kezdenénk a kezünket a képernyôbôl felénk áradó jobbnál jobb magyar nyelvû mûsorok élvezetére várva, mégiscsak azon kell elgondolkodni, hogy mire is támaszkodunk? Mint már jeleztem, a magyar kormány által közel két esztendeje félretett 300 millió forint azóta sem gyarapodott, senki sem tett hozzá egyetlen fityinget sem (s reméljük, el sem vett belôle).
Közérthetôbben: a helyzet nem változott ahhoz képest, amikor – jó másfél éve – megállapítást nyert, hogy ez az összeg édeskevés egy televízióstúdió elindításához, most azonban teljes lendülettel mégis nekiveselkedtek az alapításnak – ha nem is a semmibôl, de abból a pénzbôl, ami erre nem elég, s ami ráadásul egyelôre csupán papíron létezik, hisz nem történt meg az átutalása. S ebbôl a levegôben lógó 300 millióból lesz az év közepéig stúdió, jól fizetett munkatársi gárda, ingatlan és sugárzás?! Bár osztani tudnánk a kuratórium tagjainak az utóbbi másfél évben jól titkolt, ám most hirtelen kirobbanó lelkesedését...
A valóság azonban az, hogy a kuratórium tagjai nyilvánvalóan egyáltalán nem olyan ostobák, hogy ne legyenek tisztában vele, a dolgok jelenlegi állása szerint esély sincs a hangoztatott tervek teljesítésére. A tét "természetesen" – ezúttal is – valahol a háttérben húzódó érdekek mezején keresendô. A kuratóriumnak talán azért kellett megtennie ezt a lépését, mert a tervezett televízió létrehozásának késése miatt az összeget egyre többen próbálták más utakra terelni. Ki kellett tehát nyilvánítani világosan: nekünk egységes, egész Erdélynek szóló magyar nyelvû televízió kell, még akkor is, ha jelenleg nincs mibôl. Egyébként is, Magyarországon választások elôtt állunk, hátha sikerül meggyôzni a leendô kormányt, pótolja ki a keretet. Ellenkezô esetben ugyanis tényleg fennáll a veszélye, hogy az összeg lassan szétmorzsolódik az eredetiekrôl messze esô szándékokat szolgálva.
A parlamenti pártok az államfôvel folytatott megbeszélésen megállapodásra jutottak az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályról szóló rendelet parlamenti támogatásának kérdésében, a jogszabályt jóváhagyják, miután Traian Basescu visszaküldi a parlamentnek.
Basescu államfô szándéka az, hogy parlamenti elfogadása után, a kihirdetés elôtt elküldi a rendeletet az Alkotmánybíróságnak, hogy a testület megvizsgálja a jogszabály alkotmányosságát, közölte Mircea Geoana, az SZDP elnöke.
A DNA vezetôje kinevezésének kérdését a rendelet nem szabályozza, errôl egy késôbbi jogszabály rendelkezhet.
Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök elmondta, nem lesz kifogása az ellen, ha a DNA vezetôjét nem a kormány valamelyik képviselôje fogja kinevezni.
Tariceanu a konzultációk végén bejelentette, megvannak az elôfeltételek ahhoz, hogy a parlamentben minden párt támogassa a rendeletet. Az NLP elnöke hozzátette, hangsúlyozta a folyamat sürgetésének fontosságát, mivel a rendelet elutasítása nyugtalanságot keltett az Európai Bizottságban is.
Mircea Geoana, az SZDP elnöke elmondta, a szociáldemokraták minden észrevételét meghallgatták. "Ugyanakkor megvan a módja annak, hogy a rendelet visszatérjen a parlamentbe, a törvényhozás pedig a konzultációkon részt vevô vezetôk ígéretének megfelelôen törvényt alkosson", mondta Geoana.
Az SZDP elnöke kifejtette, a módosítások értelmében a DNA a Legfôbb Ügyészség keretében mûködik majd igazgatóságként, ez pedig megoldotta az alkotmányossági kérdést.
Corneliu Vadim Tudor, az NRP vezetôje elmondta, a pártok vezetôi megállapodtak abban, hogy a DNA neve Országos Korrupcióellenes Igazgatóság legyen.
Emil Boc, a DP elnöke kifejtette, a konzultációkon arra a következtetésre jutottak, hogy a DNA vezetését a Legfôbb Ügyészség ne irányítsa, mint eddig, hanem gyakorolja. Boc hozzáfûzte, a konzultációk legfôbb eredménye, hogy a DNA folytatja mûködését, a korrupcióellenes harc pedig folytatódik.
Sajtótájékoztató a közegészségügynél
A Megyei Közegészségügyi Igazgatóság honlapján ( www.dspms.ro) tegnap óta elrettentô példaként megtekinthetôk azok a tanintézmények, amelyeknek nincsen közegészségügyi mûködési engedélye. Sorra mind az 58 hasonló helyzetben levô iskola és óvoda felkerül a honlapra, sôt azoknak a polgármestereknek a képe is, akik a szóban forgó tanintézményekért felelnek – hangzott el hétfôn dr. Morariu Silviu igazgató sajtótájékoztatóján. A késôbbiekben azok az iskolák is megjelennek, amelyek a kidolgozott terv alapján haladékot kaptak, hogy a hiányosságokat pótolják, de nem teljesítik az ígéretüket.
Folytatódik a dohányzást tiltó 349-es számú törvény életbe ültetésének ellenôrzése is. Február elsô két hetében 27 tanintézményt, 68 közétkeztetési, 11 turisztikai, 18 kereskedelmi és 87 egészségügyi egységet (17 magánrendelôt, 20 szakorvosi, 10 fogorvosi rendelôt, egy laboratóriumot és 38 kórházi egységet ) "látogattak meg" a közegészségügyiek, ahol 51 esetben róttak ki pénzbüntetést 24.300 új lej értékben.
Napirenden van annak a kérdésnek a megoldása is, hogy a megye valamennyi vidéki kórházában sürgôsségi ügyeleti központ mûködjék. Segesváron és Régenben Morariu igazgató szerint léteznek ugyan ezek a központok, de tevékenységük nem az elvárások szintjén zajlik, Dicsôszentmártonban, Marosludason és Sármáson azonban minél rövidebb idôn belül meg kellene oldani az állandó sürgôsségi betegellátást.
E hét folyamán köt partnerségi megállapodást a közegészségügyi igazgatóság az orvosi és gyógyszerészeti valamint a Petru Maior Egyetem vezetôségével. A cél az, hogy feltárják az egészségügyben jelentkezô problémákat, és nagyobb szabású pályázatokat készítsenek az adott szakterületen lehívható európai alapokhoz való hozzáférés érdekében.
Az igazgató az együttmûködést szorgalmazza a politikai pártok egészségügyi bizottságaival, szakszervezetekkel, nemkormányzati szervezetekkel, hogy a legjobb javaslatokat figyelembe véve dolgozzanak ki terveket az átalakítás érdekében.
A megyei sürgôsségi kórházzal kapcsolatos kellemetlen kérdéseket hétfôn azzal hárította el az igazgató, hogy az egység új vezetôsége még a hét során sajtótájékoztatón számol be a beígért helyzetfelmérésrôl és a kórház átszervezésérôl.
A Maros Megyei Pedagógusok Háza állami támogatásból és saját bevételeibôl egyaránt jelentôs összegeket költ a könyvtár állományának bôvítésére, viszont pályázatok és adományok révén is nô a kötetek száma – tájékoztatta lapunkat Nagy Edit, az intézmény vezetôje. A könyvtár mellett korszerûen felszerelt számítógépes terem várja azokat a pedagógusokat, akik dokumentálódni kívánnak.
A huszonötezer kötetes bibliotékában a pedagógiai, lélektani, pszichopedagógiai szakkönyvek kerülnek elôtérbe a szépirodalommal szemben, de hangsúlyt fektetnek a munkafüzetek, gyakorlófüzetek beszerzésére is.
Legutóbb Rózsa Mária, aki három évtizedig az oktatási minisztérium mellett mûködô Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztôjeként tevékenykedett, adományozott több mint négyszáz, a magyar nyelv oktatásáról szóló kötetet a Pedagógusok Házának. Ezen alkalomból találkozott a megye magyar szakos tanáraival is, beszámolva a több évtizedes tankönyvszerkesztés tapasztalatairól. Cenzúra miatt zúzdába küldött, betiltott, avagy vékonyodó, sekélyesedô tankönyvek, a szerkesztôkre járó szorongatott idôszak, amikor mindenre vigyázniuk kellett – jellemezte Rózsa Mária a 60-70-80-as évek tankönyvszerkesztését, amelyet négy idôszakra tagolt: az indulás, a szervezôdés, fejlôdés és a leépítés éveire. A tanterv állandó változás alatt állt. Mire kidolgoztak egy megalapozott tanrendet, addig hamarosan változtatniuk kellett rajta, új és új csapatnak kellett megtanulnia a szerkesztést, köztük sok tehetséges író tûnt ki. Anyanyelvi tankönyveink sok erôfeszítés árán kerülhettek az iskolákba, viszont "nem hiába dolgoztunk, mert a tankönyveinknek üzenete volt" – vallotta az egykori szerkesztô, aki a hagyományôrzô tankönyvek híveként az erdélyi tankönyvírás történetének megírását szorgalmazza.
A marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság és az Aquaserv Kht. meghirdeti az V. Foto Natura természetfotó-kiállítást. A kiállítás 2006. április 21. és május 7. között lesz a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Mûvelôdési Központ tetôtéri galériájában (Horea utca 6. szám). A tárlat anyagát a Magyar Fotómûvészek Országos Szövetsége támogatásával augusztus 14. és 23. között a Budapesten is kiállítják.
A következô kategóriákban lehet benevezni fekete- fehér és színes, 20 x 30 cm-es, illetve 30 x 45 cm-es fotókkal:
1. Erdély természeti kincsei
2. Absztrakt a természetben
3. A vadvilág csodái (állat- és növényfotók)
4. Élet "aprófalván" (makrofotók)
Feltételek:
A pályázaton részt vehet minden amatôr és hivatásos fotós, életkortól, lakhelytôl és foglalkozástól függetlenül, olyan fotókkal, amelyek korábbi Foto Natura c. kiállításokon még nem szerepeltek.
Nyomtatóval készített fotókat a pályáztatók nem fogadnak el.
Egy szerzô legtöbb 10 képet küldhet be.
A fotósorozat egy képnek számít, de külön elbírálásban részesül.
A zsûri saját belátása szerint átcsoportosíthatja és külön díjazhatja a beküldött fotókat.
A fényképek hátára kötelezôen írják rá a címet magyar, angol és román nyelven (külföldi benevezôk esetében a szervezôk lefordítják a címet), ezenkívül a szerzô nevét, címét, e-mail címét és telefonszámát.
A fotókat semmilyen hordozó anyagra nem kell felragasztani!
Csak a díjnyertes szerzôket értesítjük a zsûri döntésérôl.
Az anyagot szakemberekbôl álló zsûri válogatja ki.
Nevezési díj és nevezési lap nincs. A szervezôknek a felvételeket nem áll módjukban visszaküldeni, ezek a kiállítás után két héttel átvehetôk a Népújság szerkesztôségébôl. A magyarországi benevezôktôl kapott képeket a budapesti tárlatnyitó alkalmával kézbesítjük.
A fotókat április 15-ig a következô címre kell eljuttatni:
Redactia ziarului Népújság
Str. Dózsa György nr. 9, etaj: II.
A borítékra kérjük, írják rá: Foto Natura pályázat.
A szervezôk a fotókat a kiállítás népszerûsítése érdekében térítésmentesen felhasználhatják – a szerzô nevének feltüntetésével –, a sajtóban és a támogató cég reklámhordozóin publikálhatják. A szerzô a fotók beküldésével elfogadja a pályázati feltételeket.
Bôvebb felvilágosítás kérhetô a 0265- 266-270, 266-780-as telefonszámon (Népújság), a 0744-604-244-es mobiltelefonszámon (Vajda György), vagy a gyvajda@yahoo.com, a vagy@rdslink.ro és az agnesberekmeri@yahoo.com e- mail címeken.
Mosolyogtunk, amikor holland barátaink mesélték, hogy náluk az eladósodott, számos bankkölcsönt felvevô, s emiatt létbiztonsági válságba kerülô családoknak fizetésbeosztó tanácsadót biztosítanak. A szóban forgó szakembernek az a feladata, hogy azonosítsa és kiszûrje a fölösleges kiadásokat, figyelmeztesse a családokat, hogy nem vehetnek fel újabb kölcsönt, nem vásárolhatnak részletre, megbizonyosodjon arról, hogy számláikat folyamatosan törlesztik. A polgármesteri hivatalok által fizetett tanácsadókat azért alkalmazták, mert nagyon sok fiatal, sok család fizetésképtelenné vált, s fennállt a veszély, hogy elvesztik a részletre vagy kölcsönbôl vásárolt lakást, gépkocsit, mobiltelefont. Legtöbben a reklámhadjáratok nyomán vásároltak újnál újabb háztartási és használati cikkeket, részletre.
Ma már nem mosolyognánk. Naponta látjuk-halljuk az alacsony kamattal kecsegtetô bankok reklámjait. Jól ismerjük az egész országot behálózó, használati cikkeket forgalmazó áruházak reklámjait, s ha álmunkból felköltenek, akkor is tudjuk, hogy személyi igazolvány alapján több tíz milliós tételben vásárolhatunk részletre. S ha szerencsések vagyunk, akkor a tavaszi vásárlás után csak ôsszel kell törlesztenünk. Igaz, hogy legalább öt évig, de…
A reklámhadjáratok és "a szomszédnak új van, nekem még újabb lesz" mentalitás gyôzedelmeskedik. Ma már nagyon sok olyan család van, amely legalább egy, de gyakran megtörténik, hogy két- három részletet kell havonta törlesszen. A kölcsönt kölcsönbôl törlesztik, fizetésnapkor elsô útjuk a bankba vezet. Igaz, hogy 72 centiméteres képernyôn nézik a legmodernebb DVD-lejátszó által pörgetett filmet, s mobiltelefonjukkal bármikor megörökíthetik a kedves családi eseményeket…
A fizetésbeosztó tanácsadók alkalmazása hamarosan nálunk is idôszerû lesz.
(MTI) Hétfôn Bécsben megkezdôdtek az elsô közvetlen koszovói albán–szerb tárgyalások, amelyeknek a nemzetközi közösség reményei szerint hozzá kell járulniuk az 1999 óta ENSZ-igazgatás alatt álló dél-szerbiai tartomány státusának a rendezéséhez.
A Daun-Kinsky-palotában, zárt ajtók mögött megkezdôdött elsô tárgyalási fordulón Albert Rohan osztrák diplomata elnököl, aki Martti Ahtisaarinak, az ENSZ-fôtitkár által kinevezett koszovói fôtárgyalónak a helyettese. A szerbek küldöttségét Slobodan Samardzic és Leon Kojen elnöki, illetve miniszterelnöki tanácsadók, a koszovói albánokét pedig Ljutfi Haziri, államigazgatási ügyekkel megbízott miniszter vezeti.
A koszovói albánok küldöttségének vezetôje röviddel a találkozó megkezdése elôtt azt hangoztatta, hogy "el fog jönni a függetlenség". Értésre adta, hogy az albánok mielôbb megoldást akarnak elérni Koszovó státusáról, s Pristina teljes tárgyalási és együttmûködési készségérôl biztosították Martti Ahtisaarit. Slobodan Samardzic, a szerbek küldöttségének egyik vezetôje viszont nem vár gyors eredményeket. Úgy nyilatkozott, hogy a küldöttség célja a szerbek önkormányzatának a biztosítása Koszovóban.
A másfél naposra tervezett tárgyalási fordulón részt vesznek a NATO, az Egyesült Államok, a koszovói ENSZ-igazgatás (UNMIK), valamint az Európai Unió megbízottai is.
A küldöttségek mindenekelôtt a koszovói decentralizálással, azaz a tartományi önkormányzati rendszer jövôbeli felépítésével, valamint az egészségügyi, az oktatási, a kulturális és a szociális ügyi területekre vonatkozó illetékességi jogosítványok átruházásával kapcsolatos elképzeléseiket ismertetik.
A sajtó teljes kizárásával kezdôdött tárgyalásokról csak kedden ad tájékoztatás Bécsben Albert Rohan, a találkozón elnöklô közvetítô.
Mottaki szerint országa folytatja a nukleáris programmal kapcsolatos kutatási- és fejlesztési terveket (Irán ennek keretében nemrégiben felújította az urándúsítást is, igaz, egyelôre kis méretekben), ugyanakkor készek kompromisszumot találni. Utalt arra, hogy a következô szakasz a nukleáris fûtôanyag ipari méretekben történô elôállítása lesz – azaz ennek mikéntjérôl még lehet tárgyalni. (Moszkvában éppen hétfôn kezdett megbeszéléseket egy teheráni küldöttség arról az orosz ajánlatról, hogy az iráni uránt Oroszországban dúsítanák – igaz, sokak szerint Irán csak az idôt húzza.)
Mottaki szerint az EU-tagállamok kormányai, illetve Washington "tisztességtelenül és igazolhatatlanul" jártak el, amikor az iráni atomprogram ügyét az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vitték. Az iráni védelmi doktrínában ugyanis nem szerepel az atomfegyver, az iráni nukleáris program békés célokat szolgál – mondta a brüsszeli iráni nagykövetségen tartott sajtóértekezletén.
Az iráni politikus egyben sürgette a Mohamed- karikatúrák miatt kirobbant erôszakos tüntetések beszüntetését.
Flemming Rose egyetért azzal, hogy a sajtószabadság nem jelent egyet bárminek a leközlésével. A Jyllands-Posten nem közölne pornográf képeket, káromkodó szavak is csak ritkán kerülnek a lapba. Az ilyen megfontolás az etikai normákon és jó ízlésen alapuló önmegtartóztatást jelenti, amely szerkesztésnek is nevezhetô.
A 12 karikatúra azonban másról szólt: válasz volt az öncenzúra számos súlyos esetére Európában, amelyeket az iszlám ügyekkel kapcsolatban terjedô félelem okozott.
A dán szerkesztô szerint az európaiaknak ezzel szembe kell nézniük, állásfoglalásra kell késztetniük a mérsékelt muzulmánokat. A Jyllands-Posten célja nem az indokolatlan provokáció volt, még kevésbé erôszakos megmozdulások kiváltása szerte az egész muzulmán világban, hanem az öncenzúra egyre szûkülô határait akarta ismét kitágítani a karikatúrákkal.
Flemming Rose egyebek között azzal példálódzott, hogy a múlt szeptemberben egy dán humorista Jyllands-Postennek úgy nyilatkozott: nem lennének aggályai azzal, hogy kamerák elôtt egy bibliára vizeljen, de ugyanezt nem merné megtenni a koránnal. Az öncenzúra másik példájaként említette a londoni Tate galéria esetét, ahol eltávolították John Latham avantgard mûvész installációját, amely a korán, a biblia és a talmud darabokra tépését ábrázolja. A múzeum azzal érvelt, hogy nem akarja felzaklatni a kedélyeket a londoni terrortámadások után.
A szerkesztô szerint karikatúristák úgy álltak hozzá az iszlámhoz, mint ahogy a kereszténységhez, a buddhizmushoz vagy más valláshoz. Egyenlônek tekintették a dániai muszlimokat, és ezzel lényegében azt üzenték, betagolják ôket is a dán szatíra hagyományaiba, mivel nem idegenek, hanem a dán társadalom részei. A karikatúrák tehát a muzulmánok befogadását jelentik, nem a kirekesztésüket – fejtegette Flemming Rose.
A kérdések csak volt elnökökre vonatkoztak, a hivatalban levô elnököt a "történelmi rálátás" hánya miatt kizárták a felmérésbôl. A tízes listát Bill Clinton zárja a Monica Lewinsky ügy miatt. A huszadik századból hat, míg az azt megelôzôbôl négy került fel a listára.
A legnagyobb hibát James Buchanan elnök (1857-61) rovására írják, amiért nem tanúsított kellô határozottságot a fenyegetô polgárháború elhárítására, amikor azt még el lehetett volna kerülni.
Woodrow Wilson (1913-21) nagy melléfogása a felmérés szerint az volt, hogy képtelen volt bármiféle kompromisszumra a versailles-i békeszerzôdés ügyében. John Kennedy (1961-63) súlyos hibát követett el azzal, hogy támogatta a partraszállást a kubai Disznó-öbölben. Lyndon Johnson 1963-69) kiszélesítette az Egyesült Államok részvételét a vietnami háborúban és az amerikai katonák létszámát 20 ezerrôl 200 ezerre növelte a szélesedô hazai tiltakozások dacára.
Richard Nixon (1969-74) a Watergate botránnyal került fel a listára, Ronald Reagan (1981-89) pedig az Irán-kontra botrányért, amelynek az volt a lényege, hogy az Iránnak titokban eladott fegyverek bevételeibôl pénzelték a nicaraguai baloldali kormány ellen harcoló Amerika-barát erôket. Bill Clinton ballépése Monica Lewinsky fehér házi gyakornoknôvel szôtt viszonya volt.
A McConnel Center a hét végén konferenciát is rendezett az Egyesült Államok elnökei témakörben a hétfôi amerikai szövetségi ünnepnap – az elnökök napja – jegyében.
A minden február harmadik hétfôjén megült elnökök napja George Washington születésnapi ünnepeként indult. Korábban február 22- én, a tényleges születésnapon tartották.
Washington születésnapjának az ünnepét késôbb kiterjesztették Abraham Lincolnra is, aki február 12-én jött a világra, az 1809-es esztendôben.
Február harmadik hétfôje mindig 15-e és 21-e közé esik, tehát az elnökök napját sosem ülik meg egyik elnök tényleges születésnapján sem.
A Székely Nemzeti Tanács újabb levelet küldött az igazságügyi miniszternek, amelyben kéri, hogy Monica Macovei vizsgálja felül álláspontját a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban, az SZNT szerint a székelyeknek joguk van a belsô önrendelkezéshez, mivel többséget alkotnak a térségben.
A levélben az SZNT kéri a minisztert, hogy elemezze a helyi népszavazások kiírását megakadályozó bírósági határozatokat, és ha lehetséges, kezdeményezze a népszavazási törvény módosítását.
"Kérjük, elemezze és fogadja el érveinket a székely közösség azon jogának elismerése mellett, hogy helyi népszavazáson fejezze ki akaratát a Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásával kapcsolatban, ezzel együtt pedig a történelmi hagyományokkal rendelkezô térségben többséget alkotó közösség jogát ahhoz, hogy megkapja a teljes és tényleges egyenlôséget biztosító önkormányzati hatáskört, ahogy az az Európai Unió autonóm közösségei számára biztosított", áll az igazságügyi miniszternek címzett levélben.
A Csapó József SZNT-elnök által aláírt levél szerint sok európai ország elkerülte vagy tompította a belsô feszültségeket a területi vagy kulturális autonómia különbözô formáinak bevezetésével.
Válaszképpen Monica Macovei levelére az SZNT hangsúlyozza, hogy "a Székelyföldön ôshonos és többséget alkotó székelységnek joga van az önrendelkezéshez, e jog alapján pedig kéri a Székelyföld autonóm történelmi térség törvény általi létrehozását".
Az SZNT vezetése szerint az igazságügyi miniszter álláspontja, amely szerint egy ilyen közigazgatási- területi régió létrehozása alkotmány- ellenes lenne, tagadja a magyar, a székely közösség romániai, illetve székelyföldi létét. "Nem arról van szó, hogy a Székelyföldet kizárólag etnikai alapon kell körülhatárolni, hanem a székelység számbeli többségének visszaállításáról történelmi régiójában, a székely közösség azon jogának gyakorlásáról, hogy autonóm szervei és különleges jogállása legyen, történelmi és területi helyzetének megfelelôen", áll a levélben.
Az SZNT szerint két megoldás van: a "nemzetállam" fogalom modern értelmezése az Európa Tanács 2003/1334-es határozatában szereplô elvek szerint, és a nemzeti közösségek kollektív jogai létezésének elismerése és e jogok garantálása, illetve az alkotmány módosítása és a "nemzetállam" fogalom törlése.
150 éve törölték el a rabszolgaságot
A romániai romák helyzete a rabszolgaság eltörlése után 150 évvel sem változott lényegesen, s bár az alkotmány kifejezetten tiltja a kényszermunkát, a romák közül sokaknak csak a "közhasznú" munka jut osztályrészül – fejtette ki az MTI-nek Varga Andrea történész.
A tíz év óta Bukarestben élô és dolgozó magyarországi kutató annak alkalmából beszélt errôl, hogy 150 évvel ezelôtt, 1856. február 20-án írta alá Alexandru Ioan Cuza fejedelem az úgynevezett felszabadító okiratot. Ezáltal az országban hivatalosan felszámolták a középkori rabszolgatartás egyik hosszú és megalázó formáját, a feudális típusú kizsákmányolást.
"Bármilyen szép, jubileumi megemlékezésre alkalmas aktus is volt ez, a törvény nem sokat segített a rabszolgasorban élô romák helyzetén, amely mind a mai napig nem oldódott meg ebben az országban" – mondta a történész. Emlékeztetett, hogy a román fejedelemségekben azelôtt tárgyként kezelték a cigány rabszolgákat, akiket kényükre-kedvükre lehetett adni-venni. Felszabadításuk nem humanitárius okokból történt, hanem amiatt, hogy már semmiféle gazdasági haszonnal nem kecsegtettek, az élelmezésükkel és fenntartásukkal járó költségek meghaladták a munkájukból fakadó hasznot.
Viszont nyugodtan szabadon lehetett ôket engedni, hiszen amúgy sem volt hová menniük, s így "gazdaságosabban" lehetett ôket kihasználni. Végkielégítés, lakás nélkül az utcára hajították ôket, hogy egy évnyi kegyelmi idô után ugyanúgy adózásra kényszerítsék ôket, mint bárki mást.
Közel százezer cigányt engedtek szabadon a bojárok. Ez utóbbiak közül akadtak, akik nem tartottak igényt az állam által e felszabadításért cserében fejenként fizetett tíz aranyra, a többség gond nélkül elfogadta a "váltságdíjat". Nincs arra vonatkozó adat viszont, hogy az ortodox kolostorok – a rabszolgatartó rendszer korábbi fô haszonélvezôi – visszautasították volna az állami kárpótlást – állapítja meg a történész.
A szegényes fejedelmi kincstár – akárcsak az azóta hatalomra került 116 román kormány mindegyike – elsôsorban hitelre és értékjegyre vásárolta meg a cigányok szabadságát. Ezt a pénzügyi erôfeszítést késôbb úgy próbálták ellensúlyozni, hogy a szabaddá vált romáknak dézsmát kellett fizetniük. Nem létezett semmiféle szociális védelmi és integráló program, amely az etnikai kisebbség segítségére sietett volna, ilyen körülmények között törvényszerû volt a cigányságnak a társadalom peremére való szorítása.
Nem egészen egy évszázaddal késôbb a cigányságot az éhínség és a tífusz is sújtotta. A második világháborúban Antonescu fasiszta rendszere 25 ezer romát deportált Transznisztriába, ezek fele ott meghalt. A kommunizmus idején kitelepítéssel sújtották a cigányságot.
A felszabadító okirat óta eltelt másfél évszázad után sem lehet azt állítani, hogy a romániai romák helyzete sokat javult volna. Románia alkotmánya szerint tilos a kényszermunka, az állam köteles olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek révén biztosítja az állampolgárok méltó életszínvonalát. A több mint félmilliós roma közösség életszínvonala azonban nagyon messze van a papíron meghatározott "méltó szinttôl" – mondta Varga Andrea. Utalt ugyanakkor a 2001/416-os törvényre, amely megállapítja: a garantált legkisebb szociális segélyre jogosult családok munkaképes tagjai havi legfeljebb 72 órányi közösségi munka elvégzésére kötelesek.
Ha arra gondolunk, hogy a romák nagy része nehezen kap munkát, s ezért rákényszerül a szociális segélyt ellentételezô, csaknem ingyen végzendô "közhasznú" munkára, mi más ez, ha nem kényszermunka? – fejtette ki a magyar történész.
Markó Béla kormányfô-helyettes hétfôn a Besnik Mustafaj külügyminiszter vezette albán küldöttséget fogadta a Victoria-palotában.
Markó Béla üdvözölte az albán kormány által az Európai Bizottsággal kötött stabilitási és társulási egyezményt.
A tárgyalások során Markó kiemelte: Románia támogatja Nyugat-Balkán fejlôdését, valamint az Albán Köztársaság uniós csatlakozási törekvéseit is. A kormányfô-helyettes kiemelten fontosnak tartja a román–albán kétoldalú, fôként gazdasági kapcsolatok kialakítását. Ezzel kapcsolatban felvetôdött az albán állampolgárok vízumának kérdésköre is. A találkozás során Markó Béla üdvözölte a Pristina és Belgrád képviselôi által elindított, Koszovóval kapcsolatos tárgyalássorozatot.
Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea tegnapi csapongó sajtótájékoztatójának visszatérô motívuma a megyei tanács volt. Többször is kritizálta a tanácsosok, illetve az elnök tevékenységét. S azt is elmondta, hogy a Demokrata Pártban egy olyan megyei közigazgatási tervet készít, amellyel megleckézteti majd a tanácsot.
A Municípiumok Országos Szövetsége alelnökeként Dorin Florea beadvánnyal fordult a miniszterelnökhöz, amiben két, általa fontosnak tartott problémát vetett fel. Az egyik a földgáz árára és a hôenergia-szolgáltatásra vonatkozott. A polgármesteri levélben többek között az áll, hogy a városi távhôszolgáltató cégeknek preferenciálisan számlázzák a földgáz árát. Ezenkívül Florea felhívta a kormányfô figyelmét arra, hogy a fûtéstámogatást aránytalanul osztják el a városok között, s itt természetesen a marosvásárhelyi helyzetképet részletezte. A továbbiakban a szövetség alelnöke arra kéri a kormányt, hogy dolgozzon ki megfelelô energetikai stratégiát, amiben külön kezelik a lakosságnak, illetve az ipari egységeknek szánt földgáz, illetve gigakalória árát.
A beadványban a továbbiakban szóba került a városok vagyoni helyzete is. Florea szerint a minisztériumok a helyi közigazgatási egységek rovására döntenek bizonyos területek, épületek privatizálásáról. Így idegen kézre adnak a városhoz tartozó területeket és ingatlanokat, s ezáltal a városokat károsítják. Ezért nem tudnak elônyös ajánlatokat tenni a beruházóknak, parterkapcsolatokat létesíteni befektetôkkel. Az erre vonatkozó törvények módosítását kérte a polgármester.
Florea így minôsítette Pokorny László és Giurgea Teodor megyei tanácsosokat, mert – mint kijelentette – kicsinyes érdekeiknek megfelelôen a város ellen hoznak határozatot. A konfliktust a polgármester és a megyei tanács között ismételten az robbantotta ki, hogy a megyei tanács át szeretné venni a marosvásárhelyi sportrepülôteret, amelyet évekkel ezelôtt Dorin Florea a városnak szeretett volna megszerezni ipari park létesítése céljából.
– Teljesen elégedetlen vagyok a megyei tanács közigazgatási politikájával. A megyét iskolás stílusban vezetik – mondta a polgármester.
Eddig is csak magyarok lakta területeken ruháztak be, s olyan vidékeket, mint a Mezôség, teljesen elhanyagoltak. "Eladják" a közszolgáltató egységeket. S itt nem titkolta azt, hogy elsôsorban az Aquaserv Kht.-ra gondolt, amely a "város rovására" válik regionális szolgáltatóvá. S hogy mindezek ellen megvédje a polgármestereket, azt tervezi, hogy egy találkozót tart majd, ahol bemutatja a Demokrata Párt által(a) kidolgozott megyei fejlesztési tervet, ami olyan lesz, hogy megleckézteti vele a jelenlegi vezetôséget. S ha már a megyei tanács vezetôjét kritizálta, nem hagyta szó nélkül azt sem, hogy szeinte az RMDSZ helyi autónomiapolitikája üres szlogen. Ha az RMDSZ- tanácsosok a város területét megcsonkítják, hogyan akarnak reális közigazgatási autonómiáról beszélni? – tette fel a költôinek szánt kérdést. Végül úgy összegzett: a megyei tanácsosok betyár módra viselkednek (a pontosság kedvéért: au un comportament haiducesc).
A Legfelsôbb Semmítôszék Közigazgatási Bírósága a napokban elutasította Dorin Florea és társai fellebbviteli kérését, akik azt kérték, hogy semmisítsék meg a Marosvásárhelyi Táblabíróság által hozott ítéletet, miszerint a helyi költségvetés megkárosítása miatt az érintettek négymilliárd lejt kell fizessenek a helyi költségvetésbe. A számvevôszéki vizsgálat után ugyanis kiderült, hogy Dorin Florea, Mircea Farcasan, Mihai Porutiu, Maria Gram és Barbu Constantin egy versenytárgyalást levezetô bizottság tagjaiként törvénytelenül adtak el egy ingatlant, s így az épület 20%-kal olcsóbban került át az új tulajdonoshoz, mint ahogy azt eladhatták volna. És voltak még más szabálytalanságok. A Népújság a polgármester véleményére volt kíváncsi az üggyel kapcsolatosan. Dorin Florea azonban figyelmen kívül hagyta a kérdést, s amikor más újságírók is visszatértek e témára, akkor Fodor Imre volt polgármestert vádolta, azt állítva, hogy miatta került ilyen helyzetbe, majd azt is kijelentette, hogy ilyen kicsinyes ügyek nem érdeklik. Végül arra a kérdésre, hogy kifizetik-e a helyi költségvetésnek járó 4 milliárd lejt, a polgármester felállt, két nadrágzsebét kifordította és azt kérdezte: akarjátok látni a kicsi piros orrú elefántot? – jelezve, hogy üresek a zsebei, nincs amibôl kifizetnie ennyi pénzt… No comment.
Nagy Zsolt távközlési és információtechnológiai miniszter hétfôn részt vett a romániai üzleti közösség EU- integrációjára való felkészítô kampány keretében szervezett Elektronikai kommunikációk és IT szemináriumon.
Nagy Zsolt üdvözölte az Európai Integrációs Minisztérium azon kezdeményezését, hogy 2007-ben nagyobb figyelmet szenteljenek a IT&C szektor jövôjének, hiszen ez az év lesz Románia uniós csatlakozásának idôpontja.
Ennek kapcsán Nagy Zsolt miniszter kihangsúlyozta, hogy 20%-os növekedéssel ez a szektor képezi a GDP (PIB) 8%-át. 2005-ben 50 projekttel, 1,16 milliárd dollárral, az összbefektetés 22,56%-ával a telekommunikáció eredményezte a legnagyobb méretû közvetlen befektetéseket. Ezt olyan körülmények között sikerült elérni, hogy az ARIS által közölt adatok alapján 2005 elsô tíz hónapjában Romániában 3,48 milliárd euróra becsülték a közvetlen befektetések összegét.
Ugyanakkor 2005-ben az IT&C szektor más mutatói is jelentôs növekedést mutattak. Ez annak a jele, hogy Románia egyre felkészültebbé válik a csatlakozás pillanatáig. 2004–2005 között Romániában 140%-kal nôtt a broadband (széles sávú) internetcsatlakozás, úgy, hogy míg az internetfelhasználók száma jelentôsen nôtt, addig az informatikai bûncselekményeket sikerült visszaszorítani.
"Az informatikai rendszerek biztonsága prioritássá vált mind a közintézmények, mind pedig a cégek számára. Ez kiemelten fontos kérdés, hiszen nemzetközi viszonylatban az informatikai bûncselekmények száma növekedôben van" – mondta a miniszter.
A konferencián részt vett Anca Boagiu európai integrációs miniszter, Theodor Stolojan elnöki tanácsos, Aneil Singh, az Európai Bizottság romániai képviselôje, valamint az IT&C szektor, a magánszféra és a média számos képviselôje.
Miron Mitrea, a Szociáldemokrata Párt fôtitkára szombaton kijelentette, nehéz nyilatkoznia Adrian Nastase politikai jövôjérôl az utóbbi idôszak botrányai után, de nem hiszi, hogy Nastase visszavonulna a politikából.
Az SZDP Dâmbovita megyei polgármestereivel, illetve helyi és megyei tanácsosaival tartott találkozón Mitrea úgy vélekedett, hogy a Nastase-ügy kapcsán pusztán megítélésbeli problémák lesznek, Nastase pedig nem vonul vissza a politikai életbôl – jelenti a Mediafax.
"Nehéz ezt megítélni. A szóban forgó ügyrôl meglehetôsen sokat tudok, és még többet fogok megtudni február 22-én, amikor jelentkezem a korrupcióellenes ügyosztályon. Ez egy vékony dosszié, amely tudomásom szerint nem túl jelentôs. Nem hiszem, hogy Nastase vagy én büntetôjogi nehézségekre számíthatunk, legfeljebb megítélésbeli problémák adódnak (…) Most nem tudom, milyen politikai jövôt képzel el magának Adrian Nastase (…) Nem hiszem, hogy visszavonul a politikai életbôl" – mondta az SZDP fôtitkára.
Miron Mitrea szerint a korrupció elleni harcot nem kell abbahagyni, de nem a sajtóban, vagy a politikusok szintjén, hanem intézményi szinten kell folytatni.
A Romániai Református Egyház zsinata határozottan kiáll az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, teljes mértékben támogatja egy többszintû autonómiarendszer létrehozása iránti jogos igényét – áll abban az elvi nyilatkozatban, amelyet a zsinat vezetô tisztségviselôi adtak ki.
Az MTI-hez is eljuttatott dokumentum aláírói – Tôkés László püspök-elnök, Dr. Pap Géza püspök-elnök, Kovács Zoltán fôgondnok-elnök és Tonk István fôgondnok- elnök – kifejezik meggyôzôdésüket, hogy az erdélyi magyarság jelenlegi súlyos helyzetébôl elsôsorban az autonómia jelenthet kiutat, sorskérdéseire és jövendôjére nézve ez az életképes megoldás.
Ennek megfelelôen a zsinat a romániai magyar nemzeti közösség autonómiája oldalán való teljes összefogást tartja szükségesnek a polgári és a politikai élet valamennyi szervezeti közképviselete, valamint a romániai magyar egyházak között. A zsinat – mint az elvi nyilatkozatban olvasható – hasonlóképpen fontosnak tartja és szorgalmazza az erdélyi magyarság autonómiaköveteléseinek a romániai politikai életben és nemzetközi téren, az európai fórumokon való egységes kinyilvánítását és képviseletét.
Népi Alkotások Háza – valahogy így nevezték az átkosban a megye kultúrájával foglalkozó, 1955-ben létrehozott intézményt, amelynek utódja ma már mint a Megyei Népi Hagyományok és Alkotások Megôrzô és Hasznosító Központja fogadja a látogatókat marosvásárhelyi, Cuza Voda utcai székházában. A magyar nyelvû sajtóban nem szerepel az intézmény túlzott gyakorisággal, noha – mint kiderült – számos rendezvényt szerveznek a kultúra majd' mindegyik területén, román és magyar nyelven is – ezért beszélgettünk Constantin Cotârlan igazgatóval.
– A központ a régi Népi Alkotások Házának utódja, nagyjából ugyanazokkal a dolgokkal foglalkozunk, amivel az elôd intézmény is: nevezetesen Maros megye népi kultúrájának megôrzésével, ápolásával, ismertetésével, népszerûsítésével, terepjárással, gyûjtéssel – mondta az igazgató. Ugyanakkor fontos szerepet tölt be a központ életében a rendezvények szervezése, amely téren igen jól állunk: 2005-ben 93 programot szerveztünk vagy egyedül, vagy valamilyen polgármesteri hivatallal, civil szervezettel közösen. Igyekszünk szem elôtt tartani a megye etnikai megosztottságát, egyformán ápoljuk a román, magyar, szász és roma kultúrát, hagyományokat. Hogy csak néhány tavalyi rendezvényt említsek: megszerveztük a 23. Öregek tánca fesztivált, valamint folytattuk a Tiszta forrásból címet viselô, magyar táncfesztiválunkat is. Utóbbi az EMKÉ-vel közösen szervezett Gyöngykoszorúk utóda, 2003-ban szerveztük meg elôször. Ez teljesen magyar fesztivál, román megfelelôje a Cânta Struna si Rasuna folklórfeszt, amely leginkább a román, három zenészbôl álló együttesek, taráfok seregszemléje, és amelynek helyét 2003-tól nagyobb méretû rendezvénysorozat, a Nestemate Muresene vette át. A mûkedvelô színházfesztiválok szervezésében is aktív résztvevô a központ, mára komoly hírnevet szerzett magának az erdôszentgyörgyi magyar nyelvû, illetve a Bonyhán rendezett román találkozó. A tánc, népdal és színház mellett nagy figyelmet fordítunk a kézmûves mesterségek hagyományainak ápolására, valamint a népi mesterek, illetve mûkedvelô képzômûvészek munkáinak kiállítására. Kézmûvesvásárokat, alkotótáborokat szervezünk, a tavalyi 93 rendezvény számottevô részét ezek a tevékenységek teszik ki. Évente kiadjuk kis füzetünket, amelyben a központtal kapcsolatos adatok mellett rendezvény- és népszokás-ismertetôk olvashatók román és magyar nyelven, valamint fotók is fellelhetôk különbözô fesztiválokról, találkozókról.
Jelenleg a Román Televízió forgat többrészes filmet a Maros megyei népszokásokról, nekik segítünk. Októberben, decemberben forgattak, hamarosan visszatérnek, a mi feladatunk volt felkutatni a megyében élô kézmûves-népmûvészeti tevékenységet folytató interjúalanyokat. Számos településen megfordultunk és megfordulunk a továbbiakban is, találtunk asztalosokat, faragókat, népi költôket, furulya-, hegedû- és citerakészítô mestereket, háncs- és ruhakészítôket, közülük nem egynek saját kis múzeuma van odahaza. Felmérjük a román, magyar és szász tavaszi, nyári, ôszi és téli népszokásokat, megôrzött, illetve a köztudatba visszacsempészett régi ünnepeket, rítusokat, ezek mind láthatóak lesznek a filmen.
Ami a jövô évi terveket illeti, többek között májusban Maros-szentkirályon újra tiszta forrásból találkozót szervezünk, ezt a szászrégeni Flori de pe Mures folkfesztivál követi, márciusban képzômûvészeti alkotótábornak ad otthont Segesvár, és elsô alkalommal lesz Rromani Jak, azaz Romatûz fesztivál, több képzômûvészeti kiállítás (jelenleg is látható egy az intézmény galériatermében) és kézmûvesvásár, Csendül a nóta fesztivál, és megrendezésre kerül a két mûkedvelô színházi találkozó is. Folytatjuk a gyûjtôkörutakat és a más megyék hasonló intézményeivel felvett kapcsolatok ápolását.
Komoly nehézségünk és gondunk mostanság, hogy mindeddig ismeretlen tettesek szilveszter éjszakáján betörtek a központba, profi módon szétszerelték a riasztót és elvitték azt a számítógépet, amelyben majd' minden adatot tároltunk. A géphiány komoly gond, noha a megyei tanács biztosított a támogatásáról, az igazi kár azonban eszmei jellegû, hiszen évek gyûjtôkörútjainak anyagát mentettük a merevlemezre, nagyon sok munka többnyire pótolhatatlan eredménye tûnt a semmibe. Most azon fáradozunk, hogy a régi, még megmaradt iratokból mentsük, ami menthetô. Újabb füzetünk kiadása is ezért várakozik, nincsen amin megszerkesszük az anyagot. A másik probléma a székház kérdése – a volt tulajdonos, illetve annak leszármazottai visszaigénylik az épületet, így lehet, hogy mennünk kell. Vitatkoznak az ügyön, hiszen a ház tetôzetét a tanács tette rendbe, de errôl egyelôre még nem mondhatok többet.
A nehézségek ellenére azonban folytatjuk a munkát, hiszen nagyon sok népszokás eltûnt, vagy az eltûnés szélén áll – ezeket szeretnénk újra visszavinni a köztudatba, hiszen Európában egyelôre csupán kultúránkkal, hagyományainkkal jeleskedhetünk – pótolhatatlan kár lenne, ha a megmaradt, maroknyi tradíció is elveszne a globalizálódó világban.
Kéttévés családmodell. Magyarország a nyugati országok mintájára egyre inkább a kéttévés családmodell irányába fejlôdik. Ma a lakások 41 százalékában már több készülék található. Felmérések szerint az átlagos médiafogyasztó naponta átlagosan négy óra huszonöt percet tévézik, három és fél órát rádiózik, két és fél órát napilapokra, egy órát heti- vagy havilapokra szán, a világhálón két óra tizenöt percet tölt – könyvet pedig két óra negyvenöt percen át olvas. * Olvasó nép a magyar * A legolvasottabb magyar hetilapok: Story (350 ezer példány, 1,4 millió olvasó), Színes RTV (mûsorújság, 250 ezer pld., egymillió olvasó), Kiskegyed (nôi lap, 210 ezer pld., egymillió olvasó), Nôk Lapja (294 ezer pld., egymillió olvasó), Blikk (bulvárlap, 214 ezer pld., nyolcszázezer olvasó). A legolvasottabb magyar napilapok: Blikk (250 ezer pld., egymillió olvasó), Metró (335 ezer pld., 689 ezer olvasó), Népszabadság (153 ezer pld., 489 ezer olvasó), Nemzeti Sport (89 ezer pld., 304 ezer olvasó), Magyar Nemzet (71 ezer pld., 180 ezer olvasó). * Még több tévé, még több nézô? * Magyarországon több mint 50 tévécsatorna mûködik. Az utóbbi tíz év felmérései azt mutatják, hogy a 4-17 év közötti fiatalok 5 perccel kevesebbet, 190 percet, az idôsebbek viszont többet, 342 percet töltenek a képernyô elôtt hetente. * A legnézettebb mûsorok: 1. Vágó István: Legyen ön is milliomos! (a csúcs: 2005.III.15., hárommillió nézô), 2. Gyôzike , 3. Napló (csúcs: február), 4. Sas József szilveszteri kabaréja (ezek két és fél milliós nézôsereget vonzottak). * Az összehasonlítás kedvéért: 2005-ben tízmillió mozijegyet adtak el, és ötmillió színházjegy talált gazdára. * A magyarok 98 százaléka tévézik. 84 százalékuk rádiózik (is), 68 százalékuk napilapot olvas, valamivel kevesebb a hetilapot is olvasók száma. Minden százból ötvenöt magyar felüt egy könyvet legalább. * A hét 168 órájából átlagosan 18,8 órát töltenek a képernyô elôtt, 15,6 óra rádióhallgatással telik el, 9 óra jut a világhálóra, az internetre. Csak hét órát szakítanak az újságokra és csak öt és fél órát könyolvasásra (már azok, akik olvasnak). Mégis, amint azt a Wass Albert-nap mûsorában (Duna TV) az olvasáskutatótól hallottuk, a Da Vinci-kód, a Harry Potter és Jókai után negyediknek az Adjátok vissza hegyeimet! és A funtineli boszorkány szerzôje a második legolvasottabb magyar író, mégpedig nem egyetlen, hanem nagyon sok (1990 után újra kiadott) könyvével! * Világháló. Az emberiség egyik legzseniálisabb találmánya. Persze, lehet gonosz célra is használni. Az embernek vigyáznia kell, hogy jó irányba "vigye el" a net. * A 15 év felettiek negyede, 2,1 millió ember internetezik Magyarországon. (Számuk egyre nô.) A 2,1 milliós tábor 43 százaléka 15–24 év közötti fiatal. Heti 9 óra a netes átlagidô.
Ezt felülmúlják a budapestiek a maguk tíz és fél órájával (ez azonos a nyugat-európai szokásokkal). * A 60 év fölöttieknek mindössze 2 százaléka merészkedett az "új vizekre". Tisztelt kortársaim nem tudják, mirôl maradnak le. * (Forrás: Népszabadság, 2006. január 14.)
Ismét kérte egy nyugdíjas, hogy az újság (a közösség) lépjen föl az anyanyelv védelmében. Szatmáron nemrég a nézôk vélekedése megoszlott egy színpadi mû szöveg- és szóhasználatát illetôen: túl sok benne a tanár nénik és korombeliek szerint a trágárság.
Olvastam ugyanott, hogy abbamaradt Bartha János nyelvészeti rovata. (Az ok: a jeles nyelvész elhunyt – sz.m.). Igaza van az olvasónak, van, ki elôször ezt olvasta el, más a sportrovatot részesíti elônyben, sokak számára a riport a mennyország, s nem kevesen a gyászkeretest és az aprólékot keresik. Olyik megelégszik a két hírkolumnával. Ízlés és mûveltség függvénye.
Az anyanyelv féltése dicséretes és felemelô. Ám a nyelvészek mindinkább rájönnek, sôt ebbeli szkepszisüknek hangot is adnak, nem biztos, hogy a nyelvmûvelés valóban használ a beszélôk gyakorlatának, ui. beismerik, a nyelvészet és az anyanyelvmûvelés az élet után kullog, az élô anyanyelv mögött csupán kalászszedegetô, dehogy is metszô, gyomláló "növényvédô", szabályokat állító akarat.
A nyelv ui. élô szervezet, amelynek alakítását/alakulását a beszélôk maguk végzik a mindennapos nyelvhasználattal, azzal, ahogyan beszélnek, magukat kifejezik. Az alapnyelvet napról napra újabb és újabb divathullámok borzolják fel, amelyek mulandóak, miként a módi is. Átmeneti divatnak bizonyult a jó, a nagyszerû kifejezésére a vagány, haláli, oltári, menô, klassz és társai. Ki melyiket részesíti elônyben manapság, mindennap, már önmagában is korjelzô: mutatja, a beszélô melyik korszakban lett az anyanyelvi szocializáció (társadalomba épülés) "áldozata". A klassz – az elsô világháború elôtti szleng része volt, s valószínûleg a kései latinos mûveltség egyik utolsó szép vadhajtása (eredete a klasszikusban keresendô). A vagány még korábbi, a vagans (csavargó, szabadember) latin szóra megy vissza. Az oltári és haláli pedig a hetvenes években hódított, aki még használja, talán nem követ el antiklerikális vétséget, de nem lehet tudni, mikor támad ennek is prókátora.
Kolozsvári Grandpierre Emil, kiváló írónk egykor védelmébe vette a fiatalok (a ötvenes-hatvanas évek fiataljainak nyelvét), hiszen számos pontos megfigyelésen alapuló új kifejezést hoztak forgalomba, nemhogy szegényítették, éppenséggel gazdagították a nyelvet. Én egyre emlékszem, hogy a lökhajtásos repülôk kondenzcsíkjának megjelenésével vált szóképpé, általánosan használt kifejezéssé az elhúzta a csíkot, azaz elment, elpályázott. Sôt a mindenki által használt lógás/lógni is a diáknyelvbôl települt át a közbeszédbe.
Hogy ma tökjót használ a tévé? Hát tegye, öt év múlva úgyis mást produkál az élet. Különben ugyanolyan rövidítés, mint a mozi, levlap, fagyi, nagyi, tv vagy tulaj . Ez utóbbi sokkal szerencsésebb, mint az erdélyi magyar nyelvi trehányság gyöngye, a patron megkövesedése nyelvünkben, holott, amikor még voltak igazi tulajdonosok (gyáriparosok/cégtulajdonosok) a valódi kapitalizmusban, bevett kifejezés volt. A ma "patronálók" apja, dédtatusa vígan vette nyelvére, ajkára, ha éppen nem nevezte néven a tôkepénzes "kizsákmányolót". Nos, a tök a tökéletes megcsonkított formája. Hódításába belejátszott, hogy a tök humoros melléktartalommal telt föl, s hogy testrészként a középkor óta jelen van nyelvünk kifejezései között (remélem, igazolni fog a Szótörténeti tár soron következô kötete); a tök egyben a butaság szimbóluma, lásd a tökkelütött alakot, aki tehát született balf, hogy én is egy ötvenes-hatvanas évekbeli bizalmas formát használjak.
A mai nyelvi állapotokat könnyû elítélni. De ezzel mindig így voltunk. Derék szakállas atyamesterek háborodtak fel a 20. század elején a 19. század nevében Krúdyn és Ady Endrén, az új század nyelvi fejlôdésén. Ha Apor Péter feltámadna, nem szeretné Petôfi nyelvét, ha Heltai Gáspár uramat hallgatnók meg, ô biztosan még Kosztolányival sem értene egyet stb.
Amitôl igazán óvni kell az erdélyi magyart, véleményem szerint – ebben sokat tehetne a sajtó, kinek révén akadálytalanul terjednek az újabb és régebbi szörnyszülöttek, melyek gátolják a közérthetôséget (azaz azt, hogy a nem erdélyi magyarokkal is szót érthessünk, ha hazai közdolgokról beszélünk, nyilatkozunk) – az a hivatalos nyelvbôl, a románból származó kényszerû tükörfordítások használata. Gyakran esünk abba a vétekbe, hogy rosszul azonosítunk fogalmakat: a már létezô magyar szókészletbôl emelünk át oda nem illôt a hivatalos alak elkerülésére. Ennek egyik legékesebb példája a prefektus és a fôispán megfeleltetése. (De errôl tán máskor.)
Az angolszász invázióért sem aggódom módfelett, az sem több nyelvi kihívásnál, divatnál. Magyarországon folyton születnek jó megoldások (lásd a magyar windows-nyelvet), melyek, ha lassan is, de terjednek. Gondoljunk arra, miként újult meg a testnevelés nyelve és miért maradt a magyarban nélkülözhetetlen a film. Kazinczyék sem hittek maradéktalanul a maguk korában a nyelvújítás sikerében, látniok kellett, hogy nem minden magyarrá tett szó vert gyökeret a köznyelvben.
Egyebekben kívánom a levélírónak, hogy kevesebbet bosszankodjék a tévék, a kereskedelmi slendriánok szóhasználatán, ui. sokkal jobb, ha az élô magyarországi nyelvhasználatot közvetítô adókat sugároz a kábeltársaságok végtelen kegye, mintha az 1989 elôtti rettenetes korszak térne vissza, amikor semmilyen magyar nyilvánosság sem volt az iskolai és az erôsen cenzúrázott sajtóbeli mellett. Ha már manipulálni akarnak, ha már ki vagyunk téve ennek az ostromnak, akkor legalább anyanyelvünkön ömöljön reánk. Jobb híján.
Bízzunk az emberek nyelvérzékében. Csak az élô beszéd képes megtisztulni, akár a nagy folyók.
A legutóbbi tanácsülésen fogadták el a 2006. évi költségvetést. Nem újdonság, hogy a városnak évek óta szûkös a büdzséje. Mire futja az idén? – kérdeztük Ferenczi Levente alpolgármestert.
– Valóban szûkös a költségvetésünk, azonban a keveset igyekeztünk ésszerûen elosztani. Kétmilliárd lejt fordítunk a régi városrész csatornahálózatának kiépítésére, 1,4 milliárdot az ivóvízhálózat kiépítésére, 700 milliót pedig a járdák javítására. A gezsei csatornahálózatra 355 millió lejt költünk. Aszfaltozásra idén csak 1,5 milliárd lej jut. A költségvetésben nagyobb tételt jelent a mûvelôdési ház külsô javítása, erre 265 millió lejt költünk. Számítógép-vásárlásra 280 milliót irányoztunk elô. Az épülô ANL-s tömbház infrastruktúrájának kiépítése 487 millió lejbe kerül. Az ipari park törzstôkéjéhez való hozzájárulásunkat 250 millió lejjel emeljük, továbbá a rendôrség részére egy új gépkocsi vásárlásához járulunk hozzá.
– A kórházak épületei elég rossz állapotban vannak, mennyi pénzt költenek ezek javítására?
– A kórházak javítására idén 700 millió lejt szántunk, ebbôl az összegbôl végzik el a legsürgôsebb javításokat, például a szülészet és az újszülöttosztály mennyezetét javítják ki.
– A szokásos kulturális rendezvényekre mennyi pénz jut?
– A Ludasi Napok megszervezésére 150 millió lejt szánunk, a három tánccsoport, köztük a Hajdina támogatására 200 milliót, a helyi rádiót 72 millióval támogatjuk.
December másodikán kezdte meg mûködését a varroda, ahol 30 személy jutott munkahelyhez. A varrodát a marosvásárhelyi Muresul fiókegységként létesítette. Két mûhelybôl áll, a régi szövetkezeti bolt és a kocsma helyiségében kapott otthont. – A munkások egy váltásban dolgoznak, egy részük szakképzett, más részük itt szerez képesítést és gyakorlatot. Érdekességképpen mondom, hogy két szakképzett férfi varrodai munkásunk is van. Vannak a mûhelyben Andrássy-telepiek, ludasiak, gezseiek, szengyeliek és záhiak is. A megrendelés, a nyersanyag Marosvásárhelyrôl érkezik. Jelenleg zakókat, téli-, tavaszi kabátokat, nyári blézereket varrunk, többnyire exportra. A nyersanyag is külföldi – mondta Mârza Ana mester.
Örvendetes, hogy helyben munkahelyeket létesítettek, a nagy méreteket öltô munkanélküliség felszámolása felé vezetô úton ez is egy fontos állomás. Még akkor is, ha az olcsó munkaerônek kezdetben csak a minimálbér jár. S ha számításba vesszük, hogy nem kell ingázni s ennek költségeit állni, akkor a helyben létesített munkahelynek mindenképpen nagy az elônye.
Déli egy órakor nyílik a konyha ablaka. Az emberek ételhordókkal, kis vedrekkel felszerelkezve várják, hogy kiadják nekik az aznapi ebédet. A korszerûen felszerelt konyhában ottjártunkkor két szakácsnô szorgoskodott. Aznap elsô fogásnak lucskos káposztát, másodiknak egy csirkecombot, párolt rizset fôztek. Ha az ember nem rászoruló, akkor is megkívánja az ebédet, hiszen a laboratóriumi tisztaságú konyhában ínycsiklandó illatok terjengenek. A második fogásként felszolgált csirkecombokat még otthon sem lehetne ízlésesebben elhelyezni a sütôben, fûszerezni és sütni, mint ahogy itt teszik. S ami valóban meglepô, ez az ingyen-konyha még harmadik fogással is megörvendezteti a rászorulókat. Ezen a napon csomagolt csokoládés kekszet vihettek haza.
– Egy ebéd ára 50 ezer lej, a kiadós étel mellé 500 gramm kenyér is jár. Az emberek itt is elfogyaszthatnák az ebédet, de inkább hazaviszik, mert otthon osztozik belôle a család. Az ingyen-ebédre azok a személyek jogosultak, akik szociális segélyben is részesülnek. Nálunk egy személy folyamatosan 90 munkanapon jut hozzá az ingyenebédhez. A rászorulók élnek a lehetôséggel, jelenleg 38 személynek tudunk ebédet adni. Az ingyenkonyha két és fél éve indult, sok a rászoruló, azonban itt is megszabott az anyagi keret, így most éppen ismét az a csoport jut az ingyenebédhez, amelyik a legelején kezdte – mondta Pop Vasile adminisztrátor.
A város ingyenkonyháját a görög katolikus egyház Caritas szervezete Rusu Sorin lelkész vezetésével és a polgármesteri hivatal anyagi támogatásával mûködteti.
Múlt év december 6-ától Dan Monalisa személyében új vezérigazgató áll a gumiabroncsgyár élén. A részvényesek közgyûlése akkor döntött úgy, hogy a 3 évig cenzori tisztséget betöltô közgazdász átvegye a vállalat irányítását. Major István volt vezérigazgató kereskedelmi igazgatói, míg Berszán Vilmos továbbra is mûszaki igazgatói beosztásban van a gyár élén. A folyamatos anyagi gondokkal küzdô, elbocsátások és sztrájkok között vergôdô gyár jelenlegi helyzetérôl a vezérigazgatót kérdeztük.
– A gyárnak kétéves idôszakra volna szüksége, hogy gazdaságilag talpra álljon. Mi elkészítettük az átszervezés tervét. Esélyre van tehát szükségünk, kértük a cég jogi átszervezését, amelyért a kereskedelmi bírósághoz fordultunk. A gyár jelenlegi összadóssága 30 milliárd lej, a követelési nyilatkozatokban azonban 43 milliárd lej szerepel. Azért harcolok, hogy a 13 milliárd lejt, amely különféle büntetôkamatokból áll, eltöröljék. A gyárnak körülbelül 20 milliárd lejjel tartoznak.
– Jelenleg hányan dolgoznak a gyárban, hány munkást bocsátottak el?
– Jelenleg nincs termelés, most 31 munkást foglalkoztatunk, akik javítással és kabantartással foglalkoznak. Terveink szerint március elsején megkezdjük a termelést, s addig ezeket a munkálatokat be kell fejezni. A téli idôszakra 97 munkást bocsátottak el, ôket március elsejétôl mind visszahívtuk.
– Milyen reményeket fûznek ahhoz, hogy a munkások visszajönnek, hiszen a múlt év folyamán nem vagy késve fizették a béreket, s a sztrájkok egymást érték?
– A gyárnak nincs pénze, hogy napirendre kerüljön a fizetésekkel, két hónapi bérrel tartozunk a munkásoknak, azaz körülbelül 2 milliárd lejjel. Mi azt reméljük, hogy ennek ellenére a munkások visszajönnek, hiszen a béreket visszamenôleg fizetjük. Azonban ha nem termelünk, akkor visszamenôleg sem tudunk fizetni.
– Mi fog változni a gyár gazdasági politikájában ahhoz, hogy a gyár mûködôképes legyen?
– A termékeink ára jelenleg 30-40 százalékkal magasabb, mint a konkurenciáé. A kínai termékek elárasztották a piacot, de nem kínai termékként, hanem Lengyelországból érkezô EU-s áruként. Azonban ezek a termékek sokkal gyengébb minôségûek, mint a mi termékeink. Ahhoz, hogy árban közelítsünk az övékéhez, csökkentenünk kell a termelési költségeket, fôleg a gázfogyasztás által. Ezért április folyamán egy beruházásunk lesz, a préseknek új gôzkazánt szerelünk fel, amivel jelentôsen csökkenni fog a gázfogyasztás.
Következô intézkedésünk az lesz, hogy a nem termelô személyzetet leépítjük. Továbbá az üres csarnokokban nyersanyagraktárat létesítünk, ami eddig nem volt, s ami azért szükséges, hogy minden szükséges anyag kéznél legyen, a szállítással ne legyenek fennakadások. Fontosnak tartom, hogy az exportot fejlesszem, a meglévô partnerek mellé újabbakat keressek. Kilátás van arra, hogy nagyobb terünk lesz a magyarországi, az angliai, a holland, a svéd és a német piacon.
– Milyen termékek kerülnek a külföldi piacra?
– Elsôsorban versenykerékpár-gumiabroncsok, kerékpárkülsôk és -belsôk, elôbbi exportjából 3-400 ezer euró, utóbbiból 300 ezer euró bevételre számítunk. Célunk az, hogy májusban már profitot termeljünk.
– Szó volt arról, hogy a legutóbbi közgyûlésen eldôl, ki marad részvényes, ki adja el a részvényeit. Történt-e tulajdonosváltás?
– Nem, a részvényesek maradtak, a részvények 49,2 százalékát továbbra is a ROCAM birtokolja, míg 44,2 százalékát a ZRC INVEST Craiova, a fennmaradó kis hányad az alkalmazottaké.
A RMDSZ marosludasi szervezete múlt héten ült össze, hogy nemzeti ünnepünkre elôkészítse a mûsort. A meghirdetett megbeszélésre mindössze öten jelentek meg, ami az általános érdektelenség jele. A jelenlevôk arról döntöttek, hogy az ünnep alkalmával Kiss István történelemtanár foglalja össze a forradalom eseményeit, Kovács Réka tanárnô pedig az eseményekhez kapcsolódó irodalmi alkotásokról beszél. A március 15-én délután 5 órakor kezdôdô ünnepségen a mûvelôdési házban fellép a református egyházközség kórusa, valamint az 1-es számú általános iskola V-VIII. osztályos tanulói.
Február 25-én, szombaton este 8 órától tartják az idei farsangi bált. A kosaras bálra a helyi cukorgyár éttermében kerül sor. Az idei mulatságot Varga Róbert és Kodori László támogatják.
A téli költségek igen megterhelték a családok költségvetését. A jövedelem hány százalékát költötték fûtésre, s hogyan sikerült kifizetni a számlákat?
Hajdú Lajos: Munkás vagyok, karbantartó a gumiabroncs-gyárban. Magánházban lakom, saját hôköz-pontom van. A jövedelmem nem elég a gázszámla kifizetésére, ugyanis a gáz ára megduplázódott. Decemberre 4 millió lejt, januárra már 6 millió lejt kellett kifizetnünk. Csak jövedelem-kiegészítéssel sikerül megoldani a helyzetet. A feleségem koszorúkat készít, így sikerül a lányunkat Kolozsváron taníttatni, az idôs szülôket ellátni.
Tóth Zoltán: Tömbházban lakom, három éve egyéni hôköz-pontom van. A három szoba fûtésére januárban 3 millió lej gázt fizettem. Ehhez még hozzáadódik az 500 ezer lejes villanyfogyasztás is. Télen a család egész jövedeleme rámegy a fûtési költségekre. Azzal van szerencsénk, hogy Marosbogáton megtermeljük az élelmet, disznót tartunk, s így valahogy átvészeljük a telet.
Fekete Maria: A napipiacon vagyok eladó, 3 millió lej a fizetésem. Januárra 4,9 milliós gázszámlát kaptunk. Nálam az egyetlen megoldás: nem fizetem ki a számlát. Nincs mibôl. Két lehetôség van: a gázszolgáltató vagy belemegy, hogy utólag, az adósságokat felosztva fizetünk, vagy levágják a gázt. Senki sem gondolkodik el azon, hogy ez nem mehet így tovább? Nem csak mi vagyunk ebben a helyzetben, hanem a lakosság zöme, hiszen Ludas gazdaságilag halott város!
Zakariás Cristina: Mi csupán azért dolgozunk, hogy a számlákat kifizessük. S van úgy, hogy a jövedelmünk nem elég a havi kiadásokra. Januárra 3,7 milliós gázszámlánk érkezett, s ezen pluszba még 500 ezer lej kiegészítést is feltüntettek a gázasok. Emeletes házunk van, de csak a földszintet fûtjük, spórolunk. Kétségbe ejtô a helyzet.
Szentannai Mária: Andrássy-telepen lakunk, egy házban három generáció, három gyerekkel. Januárra 2,8 millió lejre égettünk gázt. A gázra, villanyra a család jövedelmének fele elmegy. Csempekályhával öt helyiséget fûtünk. Szerencsénk van, mert a melegítést úgy oldottuk meg, hogy a földgáz mellett fával is lehessen fûteni, ezért a mi költségeink valamivel mérsékeltebbek.
Talán elnézik a kendiek, hogy ebben az esetben nem tudunk és nem is akarunk igazságot osztani, hisz kívülállóként mindkét felet megértjük. A lapunkhoz érkezett panaszra azonban válaszolni kell, így megpróbáljuk egymás mellé sorakoztatni az érintettek véleményét. Ezekbôl talán kirajzolódnak a korlátok és a lehetôségek. Annyit azonban szeretnénk elmondani: a tsz-vagyon széthordása helyett jó lett volna, ha másutt is hozzájuk hasonlóan gondolkoznak. Olyan falvakban, ahol ma már távoli álomnak tûnik, hogy a településnek összkomfortos rendelôje (amelyhez szolgálati lakás is tartozik) és állandó orvosa legyen. A két Kend ilyen szempontból irigylésre méltó helyzetben van, de még sincs teljes béke. Lássuk, miért!
A kiskendi Providentia Alapítvány vezetôségének címezték a közel 200 aláírással ellátott levelet, amit továbbítottak szerkesztôségünkbe is:
"Alulírottak határozott tiltakozásunkat fejezzük ki a Providentia Elnökségének döntésével szemben, amely nem teszi lehetôvé, hogy dr. Fülöp Irén több száz (közel 400) betegét ellássa abban a rendelôben, amely az egész közösség számára létesült. Adományainkkal és közmunkánkkal mi is hozzájárultunk az épület rendbe tételéhez. Jogot kérünk ahhoz, hogy az általunk választott orvos is igénybe vehesse a rendelôt, és betegeit fogadni tudja. Tisztelettel felkérjük a vezetôséget, gondolja át és fontolja meg helytelen, diszkriminatív döntését, különben tiltakozó akciónkat tovább folytatjuk minden lehetséges eszközzel. Kérjük, hogy amíg a lakosság véleményét nem kérik ki, ne írjanak alá semminemû szerzôdést."
Az elégedetlenséggel kapcsolatosan Korodi Csabát, a levélírókat képviselô nagykendi református lelkészt kérdeztük.
– 1990 kezdetén a kiskendi református egyház által létrehozott Providentia Alapítvány kezdeményezte, hogy a volt tsz irodaépületébôl orvosi rendelôt és lakást alakítsanak ki. 153 személy mondott le arról a jogáról, hogy az esetleges eladásból származó pénzbôl részesedjen, amit az alapítványra bízott, hogy a falunak orvosi rendelôje legyen. Korábban ugyanis Balavásárra kellett járnia annak, aki beteg volt. A Providentia tagjai anyagilag is támogatták az építkezést, majd külföldi testvérgyülekezetek közremûködésével elkészült a rendelô, s 2005 áprilisában az avatásra is sor került. Ezt követôen kezdôdött el a tárgyalás az orvosokkal, akikhez a kendi lakosok fel vannak iratkozva. A két Kend körülbelül 1200 lakosának többsége három orvos listáján szerepel. A volt körzet Balavásáron rendelô orvosai, dr. Grexa Éva és dr. Kovács Károly nem egyeztek bele abba, hogy a Gyulakután rendelô dr. Fülöp Irén is használhassa a rendelôt, holott 400 kendi beteget lát el, akik önkéntes munkával és támogatásukkal ugyanúgy hozzájárultak a rendelô kialakításához, mint falustársaik. Az alapítvány kuratóriuma megszavazta, hogy mind a három orvos egyenlôen jogosult a rendelô használatára, errôl a döntésrôl azonban nem készült jegyzôkönyv. Fülöp doktornô a tavaly áprilisban három alkalommal fogadta pácienseit az új rendelôben. Mivel arról volt szó, hogy a másik két orvos feljelenti (a rendelônek nem volt mûködési engedélye), novemberig zárva volt az épület. A tevékenység tavaly decemberben kezdôdött, Kovács doktor két alkalommal 4-4 órát, Grexa doktornô négy alkalommal két- két órát rendel, és a sürgôsségi eseteket is ellátja, amikor Kenden tartózkodik.
A tiltakozást decemberben a polgármesterhez is benyújtottuk, aki tagja a Providentia kuratóriumának. Azt a furcsa választ kaptuk, hogy ha a harmadik orvos is jönne, akkor a lakosságnak kellene fizetnie a rendelô fenntartási költségeit. Az volt a vágyunk, hogy a falunak orvosi rendelôje legyen, miután ez megvalósult, nem kellene feltételeket szabni, hogy ki jogosult a használatára és ki nem – vélekedik a nagykendi lelkész.
– Az elmélet egy dolog, a gyakorlat sokkal nehezebb – szögezi le Máté János, Balavásár polgármestere. Sajnos, a 175 aláírásból legkevesebb 72 nem felel meg a valóságnak – utal a beadványra, majd a kezdetekrôl szól. 1990-ben, amikor a folyamat elindult, az volt az alapgondolat, hogy egy orvosi rendelô s mellette egy szolgálati lakás is elkészüljön, ahova olyan orvos vagy orvoscsalád költözzék, aki vállalja, hogy állandó jelleggel a faluban lakik. Megkérdeztük mind a három orvost, akinek nagyobb pacientúrája van Kenden, de csak egy vállalkozott, akivel a kuratórium végigbeszélte, hogyan történjen a költségek leosztása. Végül abban egyeztünk meg, hogy az egész komplexum fenntartási költségének (villany és gáz elsôsorban) 60 százalékát a szolgálati lakás költsége jelenti, amit teljes egészében az orvoscsalád fizet. A fennmaradó 40 százalék felét magára vállalta a Providentia, 20 százalékot pedig az orvos. A kuratórium jól átgondolta a döntést, s arra jutottunk, hogy minél kevesebb legyen az alapítványra esô rész, hogy ne terheljük meg túlságosan a közösséget. Úgy képzeltük, hogy tagsági díj formájában minden családra évi 30-40.000 (régi) lej jutna. Amikor egy ilyen döntés születik, úgy találnám jónak, hogy mindenki ott a helyszínen érveljen, és, ha a demokrácia játékszabályai szerint alulmarad, akkor ezt vegye tudomásul. Tudjuk, hogy nem a mostani a legjobb megoldás, de mûködô és életképes. Az alapcélnak megfelel, és a közösségnek nem jelent nagy megterhelést, ami a mai körülmények között nem elhanyagolható szempont. A gondok abból adódnak, hogy mindenki azt szeretné – teljes joggal – ha a választott családorvosa is rendelne. Ebben az esetben csak egy másik változat lehetséges, ami eltér az eredeti céltól. Ez azt jelentené, hogy a kendiek valamennyi családorvosa (egyébként nem három, hanem több orvoshoz vannak feliratkozva) fogadná a pácienseit a rendelôben, de ebben az esetben egyik sem vállalná, hogy ott lakjon, tehát nem lenne állandóan orvos a faluban, és a komplexum fenntartása is sokkal nagyobb költségeket feltételezne. Ezek a költségek a közösségre hárulnának, s ahhoz, hogy napirenden legyünk a kifizetésekkel, fel kellene osztani a családok között és minden hónapban nagyon gyorsan össze kellene gyûjteni. Feltevôdik a kérdés, hogy ki vállalná a pénz begyûjtését, és mi történik, ha egyes családok éppen nem tudnak fizetni? Az én meglátásom szerint ebben az esetben nagyon hamar lakat kerülne az épületre, ami messze áll attól, amit elképzeltünk. A kiköltözést vállaló családorvossal folytatott beszélgetés során mindkét fél kifejtette az álláspontját, és végül egy kompromisszumos megoldás született. Valójában még nem tudjuk pontosan, hogy hogyan alakul majd a helyzet. A szerzôdés egy évre köttetett, azt követôen pedig összegezzük a történteket.
Amikor a gondok kialakultak, elindultam magam is, hogy megkérdezzem minden családnak a véleményét. 144 házba jutottam el, s a kérdésre, hogy melyik változat felelne meg az elvárásaiknak, a 144 családból mindössze 11 vállalta, hogy rendszeresen tudná fizetni a rendelô fenntartási költségeit, a többi 130 nemmel válaszolt. Ilyen körülmények között a tét az, hogy igényeljük-e a sürgôsségi szolgálatot, amelynek keretében a falu minden lakosát ellátja a doktornô, akarjuk-e, hogy mûködjön rendelô vagy sem? Ha igen, akkor az ideálistól el kell térni ... – mondja a polgármester.
Dr. Kovács Károly balavásári családorvos szerint a falvak területi felosztása még mindig érvényben van. Ha egy páciens más körzetben mûködô orvost választ, akkor vállalnia kell, hogy elmegy annak az orvosnak a rendelôjébe. Fülöp doktornô kendi származású, a férje állatorvosként a községben dolgozik, a lánya is családorvos lesz, ezért arra törekedett, hogy minél több pácienst írjon fel a listájára, és ahogy készült a rendelô, jogot formált arra, hogy ott lássa el a betegeit. Jogilag azonban, ahogy ezt a megyei egészségbiztosítási pénztártól is megerôsítették, ha nem ide szól a kinevezése, erre nincs lehetôsége. A kolléganôm, akivel együtt ez a hivatalos körzetünk, elvállalta, hogy Kendre költözik. Amikor erre sor került, természetes módon szabta meg azt feltételt, hogy csak akkor teszi meg, ha nem kell Fülöp doktornôvel is osztoznia a rendelôn. A tiszteletes úr szerint nem vagyunk toleránsak, de feltenném a kérdést, hogy ô beengedne-e egy másik papot prédikálni a nagykendi templomba, ha a hívei egy része ahhoz a lelkészhez iratkozna át?
Dr. Grexa Éva családorvost éppen otthon találjuk. A kellemes, hangulatos orvosi lakásban elmondja, hogy a látszat ellenére nem volt könnyû a döntés, hisz Marosvásárhelyen házuk van, annak is fizetni kell a költségeit, a férjének pedig vállalnia kellett az ingázást. 1998 óta dolgozik Balavásáron, 2000-ig egyedül látta el a kendi betegeket abban az egészségügyi pontban, amelynek épületét visszaadták a volt tulajdonosnak. A doktornônek 2150 páciens szerepel a listáján, ebbôl hétszáz körül van a kendi lakosok száma.
– Valójában egy rendelôt vagyunk kötelesek eltartani, ami Balavásáron van. Miután kiköltöztem, a költségek 70 százalékát magamra vállaltam, a közegészségügyi igazgatóságtól pedig engedélyt kértünk a hivatalos egészségügyi pont mûködtetésére. Ahhoz, hogy Fülöp doktornô hivatalosan itt dolgozzon, engedélyt kellene kérnie, egészségügyi pontot viszont nem nyithat a körzetéhez nem tartozó falvakban. Reggeltôl estig dolgozom, minden sürgôsségi esetet ellátok, s mivel nem tudják, hogy ez pontosan mit jelent, küldôcéduláért is hozz&aacu