|
LVIII. évfolyam 40. (16221.) sz. |
2006. február 18., szombat |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A megyei önkormányzat úgy döntött, öt év múltán eladhatók a vidrátszegi ipari park parcellái. Azok a vállalkozók, akik hajlandóak kifizetni a testület által korábban meghatározott magasabb árat, öt évnyi haszonbérletet követôen elôvásárlási joggal rendelkeznek majd. A döntés több szempontból is fura, és számos kérdést vet fel.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy az ipari park legnagyobb részben európai pénzekbôl épült, tehát közérdekû létesítmény. Célja, hogy egy megfelelôen kiválasztott terület közmûvesítésével olyan vállalkozók beruházásait fogadja, amelyeknek az önerôbôl elvégzett zöldmezôs befektetés túlságosan költséges lenne. Funkciója az adott övezet gazdasági fellendítése új munkahelyek teremtésével, közvetetten az adóbevételek növelésével, illetve a háttéripar és szolgáltatások piacának biztosításával. A vissza nem térítendô európai pénzek ezt a célt szolgálták, ezért vált lehetôvé például, hogy a közérdekre hivatkozva a park mai területének egy része kisajátítás útján kerüljön a társult önkormányzatok birtokába.
Másrészt a megyei tanács olyan terület sorsáról döntött, amely nem is az övé. Az Ipari Park Rt. ugyanis, amelynek az európai pénz haszonélvezôjeként a megyei tanács a többségi tulajdonosa, kizárólag haszonbérleti joggal birtokolja a területet, az a nyárádtôi és szentpáli önkormányzatok tulajdonát képezi. Gyakorlatilag tehát az történt, hogy a befektetônek egy olyan ingatlant ajánlanak fel, amely másnak a birtokában van.
Az persze elképzelhetô, hogy a helyi tanácsok kapva kapnak az alkalmon, s az immár közmûvesített területet jó értékben eladják a befektetônek, a helyi munkaerô foglalkoztatottságának biztosítása jelszavával. Azt azonban ki szavatolja, hogy az immár a köztulajdonból magántulajdonba vándorolt területnek mi lesz a további sorsa? Amíg a haszonbérleti szerzôdés él, a bérlôt kötik a kitételek, tulajdonosként azonban azt csinál a földdel, amit akar, s ne feledjük: a park éppen azért létesült oda, mert a szomszédságában nem csupán vasút, nemzetközi mûút és repülôtér van, de a közelben halad el majd az autósztráda is.
Minden jel azt mutatja tehát, hogy az ipari park valahol valakinek nagyon jó biznisz lehet, s úgy tûnik, a megyei tanács olyan csapdába készül besétálni, amelybôl nehezen tudja majd kihúzni magát. Öt év múlva a részvénytársaság pedig arra ébredhet, hogy tevékenysége tárgya nélkül maradt, a jelentôs befektetéssel épített székházával együtt.
Volt ipari park, nincs ipari park! Akárhogy is alakul azonban, az ipari park körül egyre jobban sokasodnak a kérdô- és felkiáltójelek, s biztosan kerülnek majd olyanok, akik az ügy zavarosában halászva ezt politikailag és gazdaságilag remekül ki tudják aknázni. Még akkor is, ha a tanácsosok zöme feltehetôen jóhiszemûen nyomta meg az igen gombot.
Az RMDSZ képviselôi pénteken kérték Traian Basescu államfôt, hogy küldje vissza a parlamentbe az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályról (DNA) szóló rendeletet, amelyet a szövetség álláspontja szerint módosítani kell, hogy alkotmányossági szempontból ne legyen támadható. Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta, a szövetség támogatni fogja a rendeletet a parlamentben.
Az RMDSZ kisebbségügyi tanácsost javasol az államfô mellé
Az elnök kedélyeskedik!
Az RMDSZ képviselôi pénteken kérték Traian Basescu államfôt, hogy küldje vissza a parlamentbe az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályról (DNA) szóló rendeletet, amelyet a szövetség álláspontja szerint módosítani kell, hogy alkotmányossági szempontból ne legyen támadható.
Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta, a szövetség támogatni fogja a rendeletet a parlamentben.
Markó szerint Basescu elnök egyetértett azzal, hogy a jogszabályt módosítani kell, hogy a korrupcióellenes ügyosztály jobban integrálódjon a Legfôbb Ügyészségbe.
Az RMDSZ vezetôi kérték az államfôt, hogy nyilvánítson véleményt a kisebbségi törvény kapcsán kialakult nézeteltérésekrôl és járuljon hozzá ezek megoldásához. A szövetség képviselôi kérték Basescut, hogy fogalmazzon meg egy "világos üzenetet" az etnikumközi viszonyok kapcsán, mivel az utóbbi idôszakban a politikai életben felerôsödött a nacionalista, kisebbség- és magyarellenes retorika. Markó szerint az államelnök megígérte, hogy a kérdést megbeszéli a többi koalíciós párttal is.
Az RMDSZ elnöke azt is elmondta, javasolták Basescunak, hogy nevezzen ki egy kisebbségi ügyekkel foglalkozó elnöki tanácsost.
A pénteki találkozón szó esett a Frunda György RMDSZ-szenátor elleni támadásokról is, Markó hangsúlyozta, hogy Frundát dicséret illetné meg az ETPK-ban kifejtett tevékenységéért.
A találkozó elején Traian Basescu nevetve "botránykeltô kisebbségieknek" nevezte az RMDSZ képviselôit.
Markó Béla ugyanakkor rámutatott, felhívták az államelnök figyelmét arra, hogy az Európai Uniós csatlakozás törvényalkotási és politikai teendôinek hatékony ellátása érdekében a következô idôszakban nagyobb fegyelemre, szervezetettségre és politikai stabilitásra van szükség a koalícióban.
A parlamenti pártokkal folytatott konzultációk végén az államfô, pénteken bejelentette, hogy visszaküldi a parlamentbe az Országos Korrupcióelenes Ügyosztályról (DNA) szóló rendeletet, de elôtte még hétfôn újabb konzultációkat tart a parlamenti pártokkal, amelyek küldöttségeiben ez alkalommal szakértôk is helyet kapnak. Basescu közölte hétfôn a parlamenti pártok elnökeivel és egy-egy, a frakciók által delegált szakértôvel találkozik. Hozzátette, azért döntött egy újabb találkozó mellett, mivel a csütörtöki és pénteki konzultációkon a pártok különbözô álláspontokta helyezkedtek a kérdés kapcsán. Az államfô leszögezte: nem támogatja egyik alternatív megoldást sem, például egy DNA- törvény megalkotását, amelynek elfogadása kormányzati felelôsségvállalással történne, vagy egy új sürgôsségi rendelet kibocsátását.
A kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatosan az államfô kijelentette, szükségesnek tartja elfogadását, de meggyôzôdését fejezte ki, hogy sikerül majd olyan megoldást találni, amely nem vezet túlzott pozitív diszkriminációhoz.
Basescu kifejtette, szükségesnek tartja a kisebbsségi törvény elfogadását, mivel a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos törvényes elôírások igen sok jogszabályban vannak "szétszórva".
A megyei közgyûlés csütörtöki ülésén hagyta jóvá az alárendeltségébe tartozó gazdasági egységek vezetôi számára megszabott, úgynevezett teljesítmény-kritériumrendszert, amely alapján számon kérhetô a munkájuk. Nem döntöttek viszont a repülôtér igazgatójának esetében alkalmazandó feltételekrôl, sem pedig a repülôtér költségvetésérôl, amire várhatóan csak márciusban kerítenek sort.
A teljesítmény-kritériumokat évente megújítják, szükség esetén újabb kitételekkel egészítik ki. A SURM vidéki vízszolgáltató esetében 6 feltétel szerepel a szerzôdésben, amelyek közül különösen három fontos a megyei tanács vezetése számára: a kintlévôségek behajtására, illetve az adósságok törlesztésére megszabott határidô, a vízveszteségek mennyisége. A tavalyi teljesítmény-kritériumok közül csak a termelési feltételt teljesítette a vállalat. A szerzôdésben szerepelni fog ugyanakkor az is, hogy az esetleges vezeték-meghibásodásokat legtöbb 3 napon belül kell kijavítani, az írásbeli panaszokra pedig legtöbb 10 napon belül köteles válaszolni a vállalat vezetése. A SURM-nak ugyanakkor 5 százalékkal kell növelnie fogyasztóinak számát, csökkenteni a vízveszteségek valamint 2 százalékkal leszorítani a költségeket is az elôzô évhez képest.
Az Út- és Hídügyi Vállalat esetében az egyetlen kritérium, amit tavaly teljesítettek, a kintlévôségek behajtása, bár ezáltal nem csökkent jelentôsen a vállalat adósságállománya, ami immár eléri a 26 milliárd lejt. Idénre tekintettel a cég nehéz helyzetére a megyei tanács vezetése lemondott egyes teljesítmény-kritériumokról, s inkább a mûszaki jellegû intézkedéseket szorgalmazza. A vállalat sorsa továbbra is bizonytalan, az igazgatói állásra múlt héten meghirdetett versenyvizsgára senki nem jelentkezett, így egyelôre a régi vezetôség igazgat. A múlt heti részvényesi közgyûlés határozatai nem sok esélyt nyújtanak a talpráállásra. Ami bizonyos, hogy a vállalat aktíváit árverésen fogják értékesíteni.
Az ipari park esetében megállapították, hogy a 2003-ban megalakított társaság eddig még nem végzett érdemi, azaz nyereséget is hozó tevékenységet, amely fedezné a kiadásokat. Tavaly, a közmûvesítés munkálatokat követôen a feladatfüzetet dolgozták ki egy 8 hektárnyi terület koncesszióba adására, abban a reményben, hogy idén sikerül szerzôdéseket kötni beruházókkal. Két versenytárgyalás után ez még mindig nem sikerült. Így kézenfekvô, hogy az ipari park igazgatója számára megszabott legfontosabb teljesítmény- feltétel a menedzseri szerzôdésben, a fent említett 8 hektár haszonbérbe adása.
A Maros Megyei Munkaerô-elosztó és - átképzési Ügynökség szervezésében pénteken a Kultúrpalota elôcsarnoka olyan állásbörzének adott otthont, ahová építkezési cégek képviselôit és olyan munkahelykeresôket vártak, akik az építkezésben kívánnak elhelyezkedni.
Az ügynökség nyolcvanhárom meghívót küldött ki a megye építkezési vállalkozóinak, ebbôl tizenkettô képviseltette magát a börzén. A tizenegy marosvásárhelyi és egy szászrégeni cég közel négyszázötven munkahelyet kínált fel. Közülük az Ameritrex nevû cég jött a legtöbb ajánlattal: mintegy kétszáz állással az építkezés és a turizmus területérôl. A Kolozsváron, Nagybányán, Brassóban is tevékenykedô cég az állásbörzék gyakori vendége – tudtuk meg Janka Gizellától, aki még elmondta, hogy 21-45 év közötti személyeknek kínálnak munkahelyeket Amerikában 10 hónapos idôszakra (amit esetenként lehet hosszabbítani is).
A börzén az ügynökség egy tanácsadói standot is mûködtetett, ahol az érdekeltek ötleteket kaphattak arra vonatkozóan, hogyan kell egy szándéknyilatkozatot megírni, hogyan kell egy önéletrajzot összeállítani.
Mint már beszámoltunk róla a megyei gyermek- és szociálisvédelmi igazgatóság 2007-ig fel kell számolja a marosludasi mamutárvaházat is. Jelenleg száz árva és elhagyott gyermeknek nyújt menedéket a szóban forgó elhelyezési központ, amelynek átalakításához európai uniós pályázatokból próbáltak meg támogatást szervezni. Sikertelenül. Idén lehetôség van az országos szinten meghirdetett támogatási programon keresztül elnyerni a nagyméretû árvaház felszámolásához szükséges összeget. Tervek szerint négy családi típusú házat vásárolnának, ahol pótszülôk foglalkoznának a gyerekekkel. Ezenkívül létrehoznának egy központot, ahol a sérült, fejlôdésben lemaradt kiskorúak lelnének otthonra. A 18. életévüket betöltô fiataloknak két, ideiglenesen használható házat bocsátanának a rendelkezésére. Ahhoz azonban, hogy a gyermekvédelmi igazgatóság megkapja az átalakításhoz szükséges pénzt, a megyei tanácsnak vállalnia kell, hogy az átszervezést követôen három évig fedezi a mûködési költségeket.
A csütörtöki megyei tanácsülésen elfogadott határozat értelmében a megye vezetôtestülete elfogadta a hároméves finanszírozásról szóló határozatot. 2005-ben a marosludasi elhelyezési központ mûködésére 1.196.663 új lejt költött a megyei tanács, míg az átalakítás kiadásaira elôirányzott évi költségvetés 934.130 új lej lesz.
Ünnepi kórushangversenyre készülnek a marosszentgyörgyi dalosok. Április 23-án, vasárnap 17 órától tartják a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében a Negyven év hûség – alázat a zene és a közösség szolgálatában címû jubileumi találkozót, amelyre a szervezô, a Soli Deo Gloria Közmûvelôdési Alapítvány kuratóriuma – az önkormányzat, a felekezetek, intézmények, civil szervezetek, kórusok, zenei együttesek támogatásával és közremûködésével – ezúton is meghív mindenkit, aki az elmúlt négy évtized során valamelyik marosszentgyörgyi kórusban énekelt. Hazavárják a másutt, külföldön élô egykori tagokat is. A hangverseny a Szentgyörgyi Napok kiemelkedô kulturális eseménye lesz. Hajdó Károly karnagy elmondta: vendégkórusként a Vasile Cazan vezette Laudate Domini lép fel, követi a Laudate Dominum (a Keresztelô Szent János-plébánia ifjúsági kórusa), aztán a szentgyörgyiek: a Soli Deo Gloria (mindkettôt Hajdú Károly dirigálja), a Reménység (vezényli Szilágyi Barna), a Jubilate, a Kolping Kórus és a Szent Cecília együttes (mindhármat Simon Kinga irányítja), végül a Marosszentgyörgyi Általános Iskola Gyerekkórusa (karvezetô Orbán Ágnes). Számítanak azon mûvészek, szakemberek, pártfogók további közremûködésére, akik eddig is kapcsolatban álltak Marosszentgyörggyel, hozzájárultak a kóruséneklés fellendítéséhez. (Néhány név: Balla Sándor, Borsos Edit, Gyárfás István, Madaras Ildikó, Makkai Edit, Molnár Tünde, Nemes Ildikó, Nyilas Szabolcs.) A rendezvény tiszteletbeli meghívottja Csíky Boldizsár zeneszerzô.
A Tündér Ilona vendégház 2004 óta várja a látogatókat Csíkfalvára. A Nyárádmenti Kistérségi Társulás támogatásával mára egy kézmûvescsûr is elkészült a háromszobás épület (melyben tizenkét személyt tudnak elszállásolni) mellé. A kézmûvescsûr által kívánják a helyi közösség örökölt és teremtett értékeit feltárni, ezeket továbbadni az utókor számára és népszerûsíteni a kulturális- és faluturizmus által.
Vendégek Erdély különféle tájairól, Magyarországról érkeznek, de volt már Ausztráliából is látogatójuk – tudjuk meg a gazdától, Szász Kingától. Persze, ez nem csak egy egyszerû vendégház, hanem itt kézmûvestáborokat szerveznek – idén immár harmadik éve – gyerekeknek, akik a helybéli mesteremberek segítségével ismerkedhetnek a faragás csínjával-bínjával, megtanulhatják, hogyan készül a mézespogácsa, megtudhatják, hogyan mûködik egy szövôszék, vagy fantáziájukat kibontakoztathatják a kôfestésben.
A kézmûvescsûr egy nagyobb projekt része – tájékoztat Gligor Róbert László projektmenedzser. Megvalósítását az Illyés Közalapítvány ötvenezer forinttal támogatta egy pályázat révén, a tervek közt szerepel az épület felújítása. Egy bemutatótermet is ki szeretnének alakítani régi tárgyakból – a Szász család már gazdag gyûjteménnyel rendelkezik, hagyományos bútorokkal rendeznék be. A táborok továbbvitele mellett egy állandó kézmûvesmûhelyt is kialakítanának. Példamutató kezdeményezés, ami fejlôdést eredményez, öregbíti a község hírnevét – összegez Balogh István polgármester, aki egy közös turisztikai program kialakításának szorgalmazója. Szerinte minden településnek maga kell kidolgoznia egy tervet, és ezt össze kellene fogni, így egy tursztikai csomagot kialakítani és közösen menedzselni. Ehhez az önkormányzatok, kistérségi társulások,
turisztikai vállalkozások, de a helyi közösségek összefogására, együttmûködésére is szükség lenne.
A faluturizmus nehezen indult el – vallja Szász Csaba, de mára már kezd
eredményt mutatni. Az ugyancsak Tündér Ilonának keresztelt völgyben, természetes környezetben a meglévô faház mellé újabb épületeket álmodtak meg.
A Reuters hírügynökség által közölt adatok szerint a madárinfluenza által potenciálisan fenyegetett uniós baromfiágazat már egy határozottan csökkenô irányzatú fogyasztási ciklust él át, bár jelentôs, uniós szinten évi 20 milliárd euró körüli forgalmi értékû területrôl van szó.
Az unió éves baromfihús-termelése 11 millió tonna, az állatok száma 1,7 milliárd, a teljes baromfiágazat állományának 70 százaléka körülbelül a csirke, 20 százaléka pulyka, 10 százalék az egyéb szárnyas. Az ágazat összesen félmillió embert foglalkoztat az EU-ban, az exportérték – 2004-ben – 5,63 milliárd euró volt.
Az ENSZ Élelmezési és Mezôgazdasági szervezete (FAO) és az EU adataira hivatkozó kimutatás szerint a fô termelôk az alábbiak:
Franciaország: a baromfiüzlet éves forgalma 6 milliárd euró, a termelés 1,9 millió tonna, a fele a csirkehús, a baromfiállomány 275 milliós, az exportérték egymilliárd euró körüli.
Spanyolország: a hústermelés 1,35 millió tonna (ebbôl 1,05 millió a csirkehús), a termelési érték 1,67 milliárd euró. A baromfiállomány – zömmel csirke – 130 milliós.
Nagy-Britanniában 1,6 millió tonnás a baromfiágazat termelése, a csirkeállományt 157 millióra becsülik.
Németországban a termelés 1,2 millió tonna, az éves üzleti forgalmi érték 1,1 milliárd euró a húsra, 2 milliárd eurós viszont a tojásüzlettel együtt.
Olaszországban 1,1 millió tonna a termelés, ebbôl 675 ezer tonna a csirke. Az állományt 100 milliósra teszik. Az ágazat termelési értéke 3,25 milliárd euró volt 2004-ben.
Hollandiában 600 ezer tonna a termelés, 90 milliós az állomány, az exportérték viszont (tojással együtt számolva) 1,6 milliárd euró volt tavalyelôtt. Hollandia évente mintegy 9,2 milliárd tojást termel, ennek 60 százalékát exportálja.
Lengyelországban is 90 milliós lehet a csirkeállomány, a teljes baromfiállomány mintegy 100 millió. A tavalyi elsô tizenegy hónapban a más uniós államokba irányuló lengyel szárnyasexport 175 ezer tonnára nôtt, a 2004-es egész évi 128 ezer tonna után.
Magyarországra a kimutatás 41 milliós baromfiállományt közölt, amibôl 33 millió a csirke. Az éves export a Reuters által közölt adatok szerint 120 ezer tonna, ebbôl 1600 tonna csak a libamájkivitel, elsôsorban Franciaországba. Fô exportpiacok a csirkehús-exportban: Németország, Svájc, Ausztria és Olaszország, a pulykahúsnál Nagy-Britannia, Hollandia, Svájc, Olaszország, Ausztria, Németország, a kacsa- és libahúsnál Németország.
A Fehér Ház visszautasította csütörtökön a guantánamói fogolytábor azonnali bezárását javasoló ENSZ-jelentést, amely szerint az ôrizeteseket vagy amerikai bíróság elé kell állítani, vagy pedig haladéktalanul szabadon engedni. A fogolytábor bezárására szólította fel Washingtont az Európai Parlament is.
Scott McClellan szóvivô hangsúlyozta, hogy a Kuba szigetén lévô amerikai haditengerészeti támaszponton ôrzött külföldiek veszélyes terroristák. A szóvivô szerint a csütörtökön Genfben kiadott ENSZ-jelentés csupán újra felmelegítette és tálalta néhány guantánamói fogoly ügyvédjének korábbi állításait – jelentette Tóth László, az MTI washingtoni tudósítója. Nagyon jól tudjuk, hogy az al-Kaida terroristáit kiképezték rá, hogy hamis információkat terjesszenek – hangoztatta McClellan. Leszögezte, hogy a foglyokkal Guantánamón igenis emberségesen bánnak.
A világszervezet öt szakértôjének vizsgálatait összegzô 54 oldal terjedelmû dokumentum a fogolytelep bezárásán kívül arra is felszólítja az amerikai kormányt, hogy szüntesse be az olyan vallatási módszerek alkalmazását, amelyek kínzással, vagy kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmóddal érnek fel.
Az Egyesült Államok genfi ENSZ-nagykövete, Kevin Moley elôzôleg felrótta a szakértôknek, hogy kevéssé vették figyelembe Washington bizonyítékait, ráadásul visszautasították a Guantánamóra szóló meghívást, így beszámolójuk nélkülözi a közvetlen, személyes benyomásokat.
A jelentéstevôk azért hárították el a meghívást, mivel a fogolytábort megtekinthették volna ugyan, de nem kaptak volna lehetôséget arra, hogy beszélgessenek az ôrizetesekkel. Megállapításaik alapját egykori guantánamói foglyokkal készült beszélgetések, sajtóbeszámolók, nyilvános dokumentumok, ügyvédi jelentések és az amerikai kormány által kitöltött kérdôív képezte.
Az Európai Parlament határozatban szólította fel az Egyesült Államokat Guantánamo bezárására, csatlakozva ezzel az ENSZ-jelentéshez. Az Európai Parlament a strasbourgi plenáris ülésen elfogadott határozatban – amelynek szövege az EP internetes oldalán is fellelhetô – azt is fontosnak nevezte, hogy a foglyok sorsáról mielôbb hozzáértô, független és pártatlan bíróság elôtt döntsenek, mégpedig nyilvános és kiegyensúlyozott eljárás keretében. Az EP követeli azt is, hogy a rabokkal a nemzetközi emberi jogi egyezményeknek megfelelôen bánjanak – jelentette Veres Béla, az MTI brüsszeli tudósítója.
(MTI-Press) – Már csaknem negyvenezren fizették be elôre a tervek szerint 2009-tôl menetrendszerûen közlekedô magán-ûrrepülôgépre az egy- két órás ûrtúra 170 ezer eurós díját.
Tavaly nagy szenzációt keltett, hogy az amerikai SS-1 (Space-Ship-One, Elsô számú ûrhajó) egy utassal – magán-ûrrepülôgépként elsôként – repült három percet a világûr alsó határán, a súlytalanságban, s elnyert egy hatalmas díjat. Ezz is besegített ahhoz, hogy az SS-1 egyik finanszírozója, az angol Sir Richard Branson megkezdje a világûrbe indítandó turistaútak szervezését.
Az amerikai New-Mexico államban Branson máris megindította egy 190 millió euróba kerülô ûrpályaudvar építését és megbízta a világhírû Burt Rutan repülôgép-tervezôt a Space-Ship-2-nek, az immár nyolc utast befogadó szuborbitális (a mûholdaknál alacsonyabban keringô) ûrtúra- gépnek az elkészítésével.
Sir Richard három évtizede a Virgin Tourist nevû, a Virgin-szigeteket megcélzott utazási irodával kezdte, s ma már a legnagyobbakkal is vetélkedô Virgin Atlantic- hálózat, illetve a Virgin Airlines tulajdonosa. Maga is pilóta, ballon- és repülôrekorder, számos repülô- és ûrprojektben vesz részt.
Az SS-2 utasai – mintegy 110 kilométer magasan repülve – jó negyedórát fognak eltölteni a súlytalanság állapotában, a repülôgép hátáról indított rakétahajtású, de siklógépként visszatérô ûrtúra-gépükön. Az egy-két órás útra a jegy 170 ezer euróba kerül, ami nem lehet túl sok, hiszen a szervezô cég közlése szerint eddig 127 országból 38 ezren foglaltak – és elôlegeztek le – helyeket a 2009- tôl menetrendszerûen indítandó SS 2-kre.
A tôkepiac EU-csatlakozás elôtti felszabadítása jegyében a parlament csütörtökön jóváhagyta, hogy külföldiek is szabadon kereskedhessenek a román állampapírokkal a hazai piacon.
A kormány már novemberben jóváhagyta az erre szóló törvénytervezetet, amely szerint a felszabadítás dátuma január 1. lett volna, azonban a parlament megkésett a szavazással. Valódi késedelem azonban nem származott ebbôl, mert óvatosan csak március 13-ra hirdették meg az elsô olyan árverést, amelyen már külföldiek is részt vehetnek a pénzügyminisztérium eseti engedélye nélkül. A kormány március végéig 50 millió új lej értékben akar eladni egyéves kincstárjegyeket.
A kormány csütörtöki ülésén jóváhagyták a Brassó–Bors autópálya építési szerzôdésének újratárgyalt változatát.
Borbély László középítéssel és területrendezéssel megbízott miniszter a kormányülést követôen elmondta: indulhat az építkezés! Nekünk, erdélyi magyaroknak, fontos, hogy ebben az évben több pénzt lehet majd kiutalni az autópálya-építésére, 100 millió van elôirányozva, de 500 millióig lehet terjeszteni a költségvetést. A szerzôdés újratárgyalt változatában foglalt módosítások révén körülbelül 126 millió eurót sikerült megtakarítani, bár érdemben a szerzôdés nem változott.
Pénz van, véglegesíteni kell az ez évi grafikont, és neki kell kezdeni a munkálatoknak – összegzett a megbízott miniszter.
(MTI) – Másodszor is elhalasztották a döntést a román képviselôház jogi bizottságában a tavalyi román-magyar kormányülésen elhatározott közös Gozsdu közalapítvány ügyében.
A korábbi halasztáskor a képviselôk arról kértek kiegészítô információkat a külügyminisztériumtól, hogy milyen összeggel járul hozzá a román állam az alapítvány létrehozásához és mûködtetéséhez, és hogy milyen lesz a román–magyar közös Gozsdu-alapítvány viszonya a Nagyszebenben már mûködô Gozsdu Alapítványhoz.
A tavalyi közös kormányülésen aláírt dokumentumot a magyar Országgyûlés még novemberben ratifikálta, a román törvényhozásban viszont még a képviselôházi plénumig sem jutott el a ratifikációs folyamat. A parlament alsóházának jogi bizottságában most már másodszor halasztották el a döntést a megállapodásról. A korábbi halasztáskor a képviselôk arról kértek kiegészítô információkat a bukaresti külügyminisztériumtól – emlékeztetett például a Krónika címû erdélyi közéleti lap –, hogy milyen összeggel járul hozzá a román állam az alapítvány létrehozásához és mûködtetéséhez, és milyen lesz a román–magyar közös Gozsdu Közalapítvány viszonya a Nagyszebenben már mûködô Gozsdu Alapítványhoz.
A kérdések megválaszolására érkezô Lucian Leustean külügyi államtitkár mellett a nagyszebeni alapítvány képviseletében Laurentiu Streza, Erdély ortodox érseke is megjelent a képviselôház jogi bizottságának ülésén. A bizottság elnöke azt javasolta, hogy fûzzenek "értelmezô kiegészítéseket" a megállapodáshoz – számoltak be az ülésrôl bukaresti híradások. E források szerint a diplomáciai tárca államtitkára arról próbálta meggyôzni a bizottságot, hogy nem lesz átfedés a két alapítvány tevékenysége között. Azt is elmondta: a közalapítvány nem áll útjában annak, hogy a nagyszebeni Gozsdu Alapítvány esetleg pert indítson a Gozsdu-vagyon megszerzéséért.
A bizottság végül jövô hétre halasztotta a döntést, addig a kormánypártok koalíciós egyeztetésen alakítják ki álláspontjukat – közölték bukaresti hírforrások.
A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) évek óta megszûnt a központi irányítás gyakorlata, a magyar tagozat pedig nem használta ki teljes mértékben a döntéshozatali jogát – állította Nicolae Bocsan, az egyetem rektora az erdélyi magyar egyházfôk nyílt levelére válaszolva.
Az egyetem honlapján olvasható válaszában Bocsan úgy véli, hogy a levél aláíróinak azokkal kellene közölniük kifogásaikat, akik a tagozatot eddig vezették. A rektor arra a nyílt levélre utalt, amellyel a minap Jakubinyi György római katolikus érsek, Adorjáni Dezsô evangélikus, Pap Géza református és Szabó Árpád unitárius püspök, valamint Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Gyergyószentmiklós, Székely-udvarhely és Kézdivásárhely polgármestere fordult a BBTE rektorához a három önálló magyar kar létrehozásának támogatására kérve az oktatási intézmény vezetését.
A nyílt levélben egyebek között ez volt olvasható: "Az önigazgatási jog kérlelhetetlen elutasítása az egyetem vezetôsége által kikezdi a magyar professzorok, egész közösségünk méltóságát, és egy olyan paternalizmust jelenít meg, amelynek régen véget kellett volna vetni. Minden döntési jogosítvány a román vezetés kezében összpontosul, bizonyítékául annak, hogy a magyar kollégák iránt nincs meg a kellô bizalom, aminek elkerülhetetlen következménye az oktatás színvonalának a csökkenése és egyes oktatók más egyetemekre történô távozása". Az aláírók úgy vélik, az intézmény önrendelkezési jogának és a szubszidiaritás elvének birtoklása nem lehet csak egyes egyetemi közösségek vagy az egyetem vezetôségének kizárólagos elôjoga, hanem az egyetem minden belsô struktúrájának egyenlô esélyt kell biztosítani, tagozattól és tannyelvtôl függetlenül.
Válaszában a BBTE rektora azt állítja, az egyetemen évek óta megszûnt a központi irányítás gyakorlata, a magyar tagozat pedig nem használta ki teljes mértékben a döntéshozatali jogát. Bocsan szerint a jelenleg mûködô tagozat vezetôinek kellene válaszolniuk arra, miként választották ki azokat az oktatókat, akiket a magyar vezetôk javaslatai alapján vettek fel.
"Nem tehetünk róla, hogy egyes esetekben olyan oktatókat javasoltak, akik az elvárthoz képest más szakképesítéssel rendelkeztek. Sajnálatosnak tartjuk, hogy esetenként a magyar tanári gárda nem fogadott el kollégának neves magyar szakembereket" – fogalmazott a rektor, megállapítva azt is: eddig egyetlen bizonyítottan diszkriminációs esetrôl sincs tudomása, amely a BBTE- n etnikai vagy nyelvi alapon történt volna.
Bocsan hiányos tájékozottságot vet a nyílt levél aláíróinak a szemére. Szerinte az elsô világháború után a más államok területére kerülô egyetemek – mint például a strasbourgi, a pozsonyi és a kolozsvári – közül csak a kolozsvári vált multikulturálissá. Bocsan szerint ez a felsôoktatási intézmény volt az egyedüli, amely a rendszerváltás után Erdély vallási és etnikai sokszínûségét szem elôtt tartotta, a jelenleg létezô tanulmányi vonalak döntési autonómiáját pedig maximálisan kihasználták.
A kolozsvári Szabadság pénteki száma szerint az egyetem szerkezetét kevésbé ismerôket könnyen félrevezetheti a rektornak az a megfogalmazása, amely szerint a jelenlegi 21 kar közül 17-en magyarul is zajlik oktatás. Ezzal kapcsolatosan Kovács Lehel, az önálló magyar karokért, illetve az önálló magyar egyetemért küzdô Bolyai Kezdeményezô Bizottság (BKB) alelnöke a lapban elmagyarázta: igaz, hogy a jelenlegi karokon magyarul is tanítanak, de a magyar tagozatnak nincs döntési jogköre. A pozsonyi egyetem említése kapcsán Kovács Lehel emlékeztetett, hogy Szlovákiában létezik már a Selye János önálló magyar egyetem, emellett a nyitrai egyetemen önálló magyar kar is mûködik.
Tizenöt éve hunyt el Bajor Andor. Rég volt ez, vagy mintha csak most lett volna? Így is, úgy is vélekedhetünk. Annyira mindenképpen elegendô lehetett volna a másfél évtized, hogy jó, pontosabban nagyon is rossz szokásunk szerint megfeledkezzünk az íróról. Bajor esetében szerencsére nem kell ilyesmirôl beszélnünk. Távozta óta jó néhány kötet jelent meg írásaiból, és igyekezett az olvasók elé tárni az életmûbôl mindazt, amit eddig nem ismertünk, vagy már kiesett az emlékezetünkbôl. A legfrissebb ilyen kiadványt a Kriterion Kiadónak köszönhetjük. Nagy Pál összeállításában és gondozásában Angyal Bandi illemtana címmel veheti kézbe az olvasó a kiváló humorista humoreszkjeit és paródiáit. Azokat az írásokat, amelyek 1959 és 1989 között a marosvásárhelyi képeslap, az Új Élet hasábjain láttak napvilágot.
A lap egykori fôszerkesztôje, Sütô András Elôszavával beajánlott válogatás – közel százhúsz humoros, szatirikus telitalálat – tetszetôs külsôben kerül a közönség elé. Olyan jeles képzômûvészek készítették a könyv illusztrációit, mint Ambrus Imre, Balázs Imre, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc, Molnár Dénes, Surányi Erzsébet és Varga Katalin.
Mellékletünkben Sütô András méltató sorait és Bajor Andor egyik írását közöljük a kötetbôl.
Bajor-hangütésben kérjük az Olvasó figyelmét: klasszikus az az író, akinek a mûveit anélkül adják ki, hogy beadta volna. Íme hát a nagy transzszilván szatirikusnak egy újabb beadatlan remeklése, amely alkotójának halála után önerejébôl, klasszikus maradandósága révén jelenik meg.
Bajor Andor tizenöt éve hagyott el minket, alig egy évvel a román rendszerváltás után. Mikor ô is úgy vélte-remélte, hogy a felettünk uralkodó szellemnek egyiptomi sötétsége után megérkeztünk az ígéret földjére; szájkosaras évtizedek után a sajtószabadság kánaáni világába. Egyházi folyóirat fôszerkesztôjeként láttam ôt akkor; fáradatlan munkában sugárzott. Zseniális képességeinek teljében tervezte már a cenzúramentes szabad szárnyalás mûveit.
Bizonyos, hogy munkásságának új nagy korszakát kezdte el. Az életmû szerves folytatásaként készült dimenzióbeli váltásra egy porrá omlott diktatúra felett, amelynek paranoiás védelmezôi egy életen át üldözték ôt, mindétig fölújítva abszurd vádjaikat, miszerint: Bajorral szemben szüntelenül fokozni kell a proletár éberséget! Mit mûvel ugyanis ez a burzsoá csökevény? Mérgezett vitriolba és arzénben pácolt epébe mártott tollával maszlagolja olvasóit, hogy eltántorodjanak a sokoldalúan fejlett szocializmus fényes csúcsaitól. Enyhe parafrázisban Bajor idézte ily módon némely kritikusát, és titkon a markába nevetett. Észlelik hát szavainak és ábrázolatainak többértelmûségét. Vagyis, hogy nem a rendszer arcát éktelenítô pörsenést, hanem az ember természetétôl idegen totalitárius hatalmat szatirizálja. Mint mondották: visszaél a pártos kívánalommal, mely hangzott ekképpen: pellengérre hurcolni mindent, ami nemes eszméink hitelét rontja, de csak nagy gonddal, magasztos ügyünket féltôn-óvón, hogy a kritika legyen mindétig vallomás is egyben: hisz nem ellened, csak érted haragszom, te drága…!
Bajor pedig éppen hogy ellene lázadt. A szónak legnemesebb értelmében vett européer volt. Nemzedékének legmûveltebb entellektüeljeként valósággal fizikai szenvedést érzett a proletkult mezei gyalogosai közt. Ritkán csillapodó, morális indulatiságban élt és írt. Mikor élôszóban, "baráti csevegésként" szedte le az eget s vonta magára a hatalom haragját és titkosrendôrök figyelmét; mikor a közönséges hogyésmintvagyunkra vitriolosan szellemes blaszfémiát akasztott a pártállamiság nyakába: már-már önpusztítólag zúgatta át idegrendszerén újra meg újra mindazt, ami írás közben is megviselte már. Szellemes fordulataival harsány kacagást keltett mindétig, de többen élvezték a társaságát – barátságát is –, mint ahányan kritikai elismerésben méltatták rendkívüliségét, írói nagyságát és emberi értékeit. Holott ôvele egyazon sorsnyomás alatt küzdô kortársak érzékelhették a "szilveszterkor kacagtató ember" abszurdjainak drámaiságát is. Csodáltuk rendkívüli mûveltségét, könnyed, otthonias eligazodását a történelem és kultúrhistória bármely földrajzi pontján és minden korszakában. Félelmetes memóriával használta fegyverül a jelen idejû nyomorúságunkra világító párhuzamokat. Bosszús cenzorai lexikonok segítségével kutatták írásaiban az úgymond rejtett viperafejeket. Ilyet akkor is találtak, ha Bajor mikulásként mesélt valamit a gyerekeknek. Ama szájkosaras idôk szellemi vámtisztjei jól tudták, hogy a humor és szatíra mestere valósággal személyes sértésként szenvedi meg az önkény garázdaságait. Megszenvedi és följajdul, tiltakozásba kezd, káromkodós nevettetésbe. Ha visszagondolunk a sokoldalúan fejlett szocializmus bajori kórleleteire, érthetôbbé válik annak törvényszerû összeomlása is.
Mik estenek meg többek közt velünk a kommunizmus kelet- európai évtizedeiben? Íme Bajor diagnózisa. Marxi eszmék kísérleti egerévé lett az ember. Kulturális-nyelvi mivoltában etnikai halálra szánták, ha Romániában magyarnak született. Reves dogmák szajkózójaként sínylôdött az értelmiségi. Százarcú kényszer züllesztette udvari énekessé a költôt. Földi paradicsomként ábrázoltatott az utópia; egyenruhás eszmék és gondolatok sivárságában ritka jelenséggé lett a saját vélemény, amelyet eszmei kihágásként büntettek, ha gazdája meg nem tagadta önmagát. Az önmegtagadás pártállami követelménye különösen fájdalmas része volt Bajor Andor pályafutásának. Következetes ellenzékiségben megôrzött szellemi tisztessége miatt gyakorta büntették, kenyérkereseti gondokkal sújtották. Némelykor – így írta volt – útonállónak is elment volna, ha az országnak legalább útjai lettek volna.
Mindenek ellenére: Bajor Andor életmûve a korszak látványos és szomorú megalkuvásai nélkül, a nagy írók szuverén szellemisége szerint alakult és teljesedett ki a nyolcvanas évek végéig. Mikor is tömegek lázadásában a diktatórikus rendszer összeomlott. Pusztulásában – alapvetô gazdasági okok között – annak is szerepe volt, hogy minden erejét a fennmaradására összpontosította. De miért ne tennôk hozzá, hogy a mûvészet titokzatos és fölmérhetetlen tudati, eszméltetô hatásával Bajor Andor is beírta nevét a szellemi szabadságharcok történetébe.
Amire egész életében vágyott: a sajtószabadság alig egy évre adatott meg neki. 1991 januárjában, ô is elment a mindenek útján, a magyar irodalom halhatatlanjai közé.
Könyvalakban meg nem jelent írásainak e gyûjteménye is túléli azt az idôt és kegyetlen önkényt, amelynek bátor tagadásaként született. Politikai rendszerek mulandóságában múlhatatlan az emberi lét mûvészi ábrázolása.
Sütô András
Ma már a meteorológusok (vagy inkább idôjósok?) sem vonják kétségbe, hogy általában télen szokott a leghidegebb lenni. Ezt a szakemberek sokáig vitatták, de a meteorológusok (vagy inkább az idôjósok?) vezetôsége nemrégiben kimondotta, hogy a mi éghajlatunk alatt a tél minôsül a leghidegebb évszaknak – és ez az álláspont most már határozat rangjára emelkedett. Mindenesetre hálásak lehetünk a vezetô meteorológusoknak, hogy a vitatott kérdést körültekintéssel és a nagyközönség számára kielégítô módon oldották meg.
A szakemberek álláspontját nemcsak az érvek és ellenérvek alakították ki, hanem a hagyomány is.
Hogy mennyire helyesen jártak el a meteorológia vezetô személyiségei, azt számos, múltból vett példa is bizonyítja.
Jellemzô eset volt az 1585. január tizenkettediki tünemény, amikor Nagytyukod helység városbírája beszédet mondott a polgárokhoz, s csizmája úgy odafagyott a városháza lépcsôjére, hogy ôt csak a tanács négy tagja tudta kihúzni belôle, a legnagyobb erôfeszítéssel. Maga a csizma február 21-ig volt a lépcsôhöz fagyva, amikor is az idô megenyhült, és a város egyik polgárának sikerült a lábbelit ellopnia.
Hasonló kemény téli idôjárás volt 1618 elsô hónapjaiban: az akkori leírások szerint úgy összefagytak a kalendárium lapjai, hogy a lakók nem tudtak lapozni benne, és így még márciusban is azt hitték, januárius van. Miután a lapok felengedtek, egyszerre tartották meg az összes elmaradt névnapokat, de még mindig olyan hideg volt, hogy névnapjárás közben kilenc Sándor, öt József és tizenegy Benedek fagyott meg.
Reá három évre – szintén január hónapban – egyfolytában olyan sûrûn esett a hó, hogy hiába harangoztak, a hóesés teljes egészében elnyelte a harangszót. Ezért leváltották a harangozót, de utódja se járt másképpen. A hónap folyamán öt harangozót bocsátottak el, mígnem a kántor tett próbát, de látván az eredménytelenséget, mérgesen elkiáltotta magát a toronyból: ,,Hogy azt az ördögadta teringettéjét a seprûre való Kurafia ebanyjának". A kántor szerencsétlenségére éppen akkor állt el a hóesés; a káromlást az egész falu meghallotta, és így a harangozók után a kántort is kiseprûzték hivatalából.
Más alkalommal olyan hideg volt január végén, hogy az iparos legények megfigyelése szerint január harmincadika és harmincegyedike teljesen lefagyott – és a megmaradt január huszonkilencedikén követelték a havi bérüket. Minthogy a mester nem akart fizetni, az ügy a bíró elé került, aki – miután kapott egy akó bort a legények pártfogóitól – visszaemlékezett arra, hogy január végén valóban szokatlanul hideg volt, és összehúzódtak a napok.
De ha a januári jeges idôjárásra keresünk példát, nem kell annyira visszamennünk a történelemben.
Például velem is elôfordult, hogy 200 lejt tettem a pénztárcámba, és kimentem a nagy hidegben a piacra.
Mikor a piacon élôveszem a pénzt, kiderült, hogy két ötlejes volt nálam, mert a rendkívüli hideg hatására a bankó megfagyott és összehúzódott. Azóta is melengetem a két ötlejest, hátha kiengednek, és felveszik elôzô térfogatukat.
De a januári hideg a kép- és szoborkiállításokon is nemegyszer érezteti hatását. A szobrok igyekeznek visszabújni a kôbe, a képek pedig deformálódnak – arcuk lila, az orruk vörös lesz, ha egyáltalán felismerhetôk.
Színházban is éreztem már a január zordságát. A színészek elgémberedetten, botlábon jártak, jegesen beszéltek, és a taps is belefagyott a levegôbe. Egyedül a súgó érezte jól magát fûtött kuckójában; mindenki mást majd megvett az isten hidege.
1976
Bajor Andor
(MTI) – A Libération címû francia napilap a Filmszemle kínálatából Szemzô Tibor Kôrösi Csoma Sándorról készült filmjét méltatta szerdán.
Az élet vendége címmel a Filmszemlén láthatta elôször a közönség Szemzô Tibor zeneszerzô-filmrendezô Csoma-legendáriumát, amelynek a Libération szerint "semmi köze az interjúkat térképekkel ötvözô dokumentumfilmekhez".
A magyarok ázsiai eredetét kutatva, a 13 nyelven beszélô erdélyi utazó megfeledkezett eredeti céljáról, és nyolcévi gyaloglás után felfedezte a tibeti kultúrát a világ számára – emlékeztet a párizsi újság. "Álom és valóság között, a régies és kékes színû, majdnem állóképek az utazó vizuális naplójává állnak össze, amelyet kottaszerûen kísér a filmhez komponált hanganyag: a monostorok óráinak kiszûrôdô zaja, indiai vagy bengáli énekek és a Csoma kortársai által írt szaggatott verssorok suttogása, mintha csak a szél fújna egy-egy részletet. Az érzéki utat mozgalmas tablók váltják, amelyek képeskönyvszerûen mutatják be Kôrösi Csoma állomásait Teheránban vagy Kabulban – írta a Libération.
Kortárs japán képzômûvészet
Pontosabban egy kis ízelítô belôle a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszinti kiállítótermeiben. Egy szakmailag magasan képzett, tehetséges mûvész házaspár, Chiaki Kurumizawa és Yusaku Fujiwara hozta el Tokio közelébôl, Kashiwából. A távol-keleti tradíciók zamatát és a modern kor ízeit is felfedezhetjük benne. Jó, tetszetôs keverékben.
Kurumizawa sok-sok japán köznapi jelenséget, élete részeit tükrözteti mérnöki pontossággal falra helyezett változatos képein, amelyek a komputertechnika, a számítógépes megoldások gyümölcseként válnak látvánnyá, és több szempontból is megközelíthetôk. Éppúgy vélhetôk az objektív lencséjében felcsillanó és eltorzuló arcnak, kéznek, tárgynak, mint egy tányérra vetített jelenésnek. Hangulatban, hangvételben ugyanezt nyújtják különleges színvariációi is. A galéria belsô helyiségében pedig érdekes, beszédes installációval kápráztatja el közönségét. A magasból akárha véletlenszerûen, alácsüngô, egymással összekötött, több száz kis áttetszô mûanyag zacskó, abban víz vagy valami ilyesmi alkot furcsa struktúrát. Mintha esô esne, hó hullana a halvány fényû teremben, a sejtelmes félhomályban. Az installációs koncepciót és kellékeket a mûvész az emeleten látható dokumentációs felvételek tanúsága szerint a kiállítóterekhez, körülményekhez igazítja. Más fényviszonyok, beállítások tûnnek fel például azon az azonos fogantatású installáción, amelyet a homoródszentmártoni alkotótáborban vagy Csíkszeredában mutatott be korábban.
Ezzel azt is jeleztük, hogy a japán vendégek már jártak Erdélyben. Igen, állítottak ki, mûvésztelepen is dolgoztak. Hazájuk mellett megméretkeztek többfelé a világban, Magyarországon is. És kedvezô visszhangra találtak mindenütt. Akár az új irányzatokhoz való vonzódásukat, akár a hagyományokhoz való ragaszkodásukat mutatták föl munkáik, a land arttól a mai látomásokba épített ôsi maszkokig. Az utóbbiak fôleg Fujiwarát foglalkoztatják, akinek a mûvészete kapcsán a káosz és a rend nagy kérdésköre is felmerül a szemlélôben. A színes japán álarcok sokasága a festô sajátos jelrendszere segítségével feltöltôdik külön látvánnyal és üzenettel, amihez többletként társul az egzotikum. Széles, szabad gesztusokkal megrajzolt fekete-fehér grafikái, összevisszaságot, káoszt sugalló kisebb-nagyobb képei is valami pluszot adnak hozzá az alkotó által kivetített életérzéshez.
Mindezt a kiállítást összehozó marosvásárhelyi festômûvész, Pál Péter, a tárlat kurátora értô- érzô felvezetôben igyekezett megfogalmazni a kiállítás megnyitóján. Az alábbiakban az ô írását közöljük.
N.M.K.
Kashiwa városka, ahol Yusaku Fujiwara (YF) és Chiaki Kurumizawa (CK) él szerény lakásában, és Tokió között a kb. kétórás útszakaszon folyamatos a monoton közlekedés. Marosvásárhely lucskos utcáin dudálnak, káromkodnak, jegy nélkül parkoló kocsik kerekét láncolják le (igaz, csak munkanapokon). A két helyszín közti közeledés egy nagyjából l4 órás repülôutat feltételez, amihez hozzászámíthatjuk a csomagok esetleges elvesztését a repülôtéri forgatagban, a gyanakvó vámtisztek turkáló gesztusát, mocskos vagy elegáns koldusok tolakodását az idegenek láttán, tanulmányokat a sok nullás és nulla nélküli pénzekrôl.
Mégis mi újság van a világban, kérdezzük, mert az itthoniak többsége úgy értelmezi az ilyen közeledést, mint egy magasabb civilizációból reánk hulló morzsát, mint a nagy testvér felénk is kinyújtott kezét, vagy mint azt, hogy a legújabb kamerás mobiltelefon Vásárhelyen is megvásárolható. Ettôl vagyunk versenyképesek, vagy legalább tartjuk a szintet. Az ilyen találkozáskor azt reméljük, hogy valaki behozza, vagy legalább megmutatja nekünk a rendet. Mert ismerjuk be, vágyunk a rendre, a gazdasági rendre, erkölcsi rendre, esztétikaira stb. De YF es CK, a látszat ellenére nem azzal biztat, hogy rendet szeretne teremteni. A rend részükrôl csupán a bemutatás következetességében, módszerességében van az, amit mutatnak, saját bevallásuk szerint is, vállalja a káoszt. A káoszt, amelyet saját lencsénken, gesztusunkon, vízcseppünkön keresztül látunk, értelmezünk. Így válik a saját világunk részévé a 100 buborékon keresztül látott dolog, ami a mindennapok raktárából kerül, véletlenszerûen vagy nem véletlenszerûen látószögünkbe (a gólyafészek, az anya, a gyermek, az áldó kéz, a fenyegetô kéz, a levágott disznó, az esernyô, a légy, a leves habja, a szobor, a macskakô stb.). A NASA szakemberei a XX. század közepe táján egy ûrszondát lôttek ki a világûrbe a földi civilizációt képviselô 100 tárggyal ( vajon ki vállalhatta a válogatást?), ami mint gesztus nagyon hasonló a CK- éhoz, az iránya azonban teljesen ellentétes. Ô a fényképezésével saját világa fele raktároz.
Így válik saját világunk részévé a klasszikus japán kultúrához tartozó álarc is, amelyre rávetítjük saját gesztusainkat, korábban készült fametszeteink levonatát, ahogyan azt YF teszi.
Pál Péter
Nagy Attila
Ha társam lehetne Jeremiás.
Hogy hallgatná végig siralmaim.
Országról, néprôl, magányról, a Szóról.
Mint aki méz után ecetbe kóstol.
(Ó, Kányádi és a többiek,
Bújócskázók és öngyilkosok!)
Hogy mit visznek téli érc-szelek.
S hogyan ártanak titoknokok.
Szemgolyót hullató ósdi szobrok:
Ez a világom. Kihez beszélek...?!
Elered a vér s ki elkötné az iszonyt:
Vigyorgó maszkokkal van tele
Agyatok s az utca.
Szenny és reklám reklámok hátán.
Csilingelô zsákját újra
Közénk vágta miurunk, a Sátán.
(Ó, Ady, ó, Ady Endre,
Ki döntötted a bort nagy fejedbe),
Mert nem lehet bírni, mit kibír az ember,
Ha tudtára jut, ki mit és miért nem mer...
Bagzó macskák az éjszakában:
Egymásnak feszülve rothadunk le a csontról.
S nem az a tiszta, ki bújna hozzád,
De az, aki bemocskol...
2006. február 9.
(MTI) – Jeremy Irons játssza Henriket, a tábornokot Márai Sándor A Gyertyák csonkig égnek címû regényébôl készült új színpadi változatban a londoni West Enden, ahol kiállítás is nyílt Márai Sándorról – tájékoztatta a kulturális tárca csütörtökön az MTI-t. Az Oscar- és Tony- díjas színész a Duke of York’s Theatre-ben alakítja a magyar tábornok szerepét a nagyhírû angol drámaíró, Christopher Hampton adaptációjában; Michael Blakemore rendezését a brit fôváros színházi közönsége szerda óta láthatja.
Jeremy Irons csaknem húsz év óta elôször vállalt el színházi fôszerepet, korábban egyetlen olyan szövegkönyvet sem kapott, amely felkeltette volna érdeklôdését. Márai Sándor e titkokkal és érzelmekkel átszôtt története lázba hozta, Henrik tábornok szerepét és Hampton adaptációját választotta a visszatérésre.
Konrád, a valamikori barát szerepében Patrick Malahide látható; a darab producere a dél-afrikai Eric Abraham és a legendás Robert Haggiag.
Márai Sándor világsikerû regényének angol változatát Carol Brown Janeway fordításában, a Viking-Penguin kiadásában 2002-ben mutatta be a Londoni Magyar Kulturális Központ; a könyv bekerült a tíz legjobb irodalmi mû közé a szigetország vezetô lapjainak sikerlistáján.
A Duke of York Theatre-ben a darabhoz kapcsolódóan szerdán kiállítás nyílt Márai Sándorról; a tárlatot a Londoni Magyar Intézet és a budapesti Petôfi Irodalmi Múzeum közösen rendezte.
A gyertyák csonkig égnek színpadi adaptációja Magyarországon legutóbb a Pesti Magyar Színházban volt látható; a két fôszerepet Avar István (Henrik) és Agárdy Gábor (Konrád) játszotta. Az elsô Márai- filmadaptációt, a regénnyel azonos címû alkotást, Iglódi István rendezését az idei, 37. Magyar Filmszemlén mutatták be.
Márai Sándor regénye a késôi leszámolás drámája: két gyanakvó, megkeseredett, lelkiismeretfurdalással teli öregember, aki egykoron, fiatal katonaként testi-lelki jó barát volt, negyven év elteltével találkozik egymással, emlékezik és leszámol.
(MTI) – Dedikált ritkaságokra lehet licitálni Magyarország egyedüli virtuális szépirodalmi árverésén, amelyet a HunBook internetes könyváruház rendez – az eseményrôl Kiss Ferenc tulajdonos-vezetô szerdán számolt be az MTI-nek.
A CD-ket, DVD-ket, bélyegeket és képeslapokat is forgalmazó HunBook hétfôn este 18.30-kor tartja meg az online árverést az Axioart virtuális aukciós termében.
A ritkaságok között szerepel Arany János Elveszett alkotmány címû vígeposza, mely a Kisfaludy Társaság évkönyvében jelent meg elôször, továbbá Füst Milán Tettamanti Bélának dedikált, 1914-es verseskötete.
Kalapács alá kerül Karinthy Frigyes két ritka kötete, a Hogyan kell bánni a férfiakkal? a Tréfás Könyvek sorozatból és a Pesti Mókák a Mozgó Könyvtár sorozatból, licitálni lehet ezenkívül Kassák Lajos, Kosztolányi Dezsô, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Szomory Dezsô és Szép Ernô elsô kiadású köteteire.
Az árverés legértékesebb tétele Katona József Bánk bánjának elsô kiadása 100 ezer forintos kikiáltási áron – mondta el Kiss Ferenc, megjegyezve, hogy már kaptak egy 280 ezer forintos vételi megbízást.
A kéziratok gyûjtôi Babits Mihály egy ravennai képeslapját, továbbá Sinka István kéziratos füzetét is megtalálják az árverési katalógusban.
A mûvelôdéstörténeti kötetek közül megvásárolható a 300 éves nagyenyedi Bethlen Kollégium emlékalbuma Kós Károly borítójával, az orgonaépítô Rieger- testvérek árjegyzéke és a Ludovika Akadémia hallgatói számára írott Kardvívó kézikönyv.
A képzômûvészet terén Aba-Novák Vilmos mappája, Hincz Gyula, Reich Károly és Borsos Miklós illusztrációi, valamint Kozma Lajos Kner- kiadású levelezôlapjai számítanak különlegességnek.
Kiss Ferenc elmondta, hogy az online árverésen a budapesti Petôfi Irodalmi Múzeum épületében két éve mûködô Palota Könyveskert antikvárium folyamatosan megújuló anyagának egyes darabjait értékesítik.
A novemberben létesített HunBook internetes áruház rendszeressé kívánja tenni az árveréseket, a tervek szerint minden hónap 20-án fognak aukciót rendezni.
Az Ácsingó utcai általános iskola tanári testülete, élén Felméri Zongora tanárnôvel aznap nem jelent meg óráin, nem is hívta fel telefonon az igazgatóságot, annak titkárnôjét, a (fô)könyvelôt és bérszámfejtôt, még Ungermann Helga takarítónôt, a félszemû rémet sem. Aznap nem volt tanítás, fel- és alá futkostak a tanulók, a szolgálatos tanárbérencek hiába várakoztak a kancellária magas, barna és fényesre nyalt ajtaja elôtt, hasztalan keresgélt a pincében, a tanári vécében, az osztályokban, szertárak zegzugában bár egyetlenegy tanárt az iskola titkára, sehol sem találkozott kóbor számtannal vagy árva mértannal, az algebrákról nem is beszélve. A tanulók fokozatosan vadultak be, percrôl percre hangosabb lett az üvöltôkórus, sikoltozás, lárma, a hetedikes lányok a kilencedikes fiúkkal összemarakodtak és lassan általános csókolózássá fajult az összetûzés, a harmadikosok a legfelsô emeleten (azaz az elsôn) kiálltak az ablakba és a járókelôk nyakába maszatos vízben oldott krétapépet csurgattak hallatlan ügyességgel, némely óvatlanul beszélgetô utcafi tökéletes gipszszoborrá változott, máris ki lehetett volna állítani a városi mûcsarnokba, az elsôsök összefogózva sifiteltek a fô- és mellékfolyosón, a többiek fel- és alá kujtorogtak, gépfegyverrel lövöldöztek a plafonba, minden osztályterembe beosontak és a padba rejtett uzsonnákat észrevétlenül felzabálták. A magolók mégis magoltak, féltek, hogy megjelenik a latintanár és az oszi, feleltetés lesz retorzióképpen a tavalyelôtti anyagból, a jó magaviseletûek viselték magukat, folyton pisszegtek, erre Faggyas Hannibál kiosztott nekik három-három atyait, amitôl a jók észre tértek és kimenekültek az iskolaudvarra, ahol valaki azt javasolta, focizzanak vagy játsszanak kecskés és káposztást, ami nagyon hasonlít a komámasszony hol az osztálynaplóhoz, csak fordítva.
Az ötödikesek fejest ugrottak a felhalmozott hótorlaszokba, aki elvétette, az sajogva félrevonszolta magát, a nyertes pedig lerúghatta a fôtitkár képét az osztály faláról, a többieknek pedig nem volt szabad elárulniuk/besúgniuk a tettest. A tilalom ellen vétôket Faggyas mesterhármasával igyekeztek jobb belátásra bírni.
Ebbôl mégsem következik, hogy itt egyfajta politikával elsózott történetet fog az olvasó vasárnapi csirkebecsináltja/kapros tokánya vagy parmezános melasza mellé kapni.
A két nemzetiségi osztály, a harmadik X – mongol és a negyedik Y – kínai osztályok semmit sem értettek az egész felfordulásból, csak annyit ismételgettek, hogy zrí van, naty zrí, csendben és fegyelmezetten, az ázsiai civilizáció jegyében fogták hátitáskájukat és libasorban kivonultak az iskolából. Kerékkewtew Arnold, a pedellus nem is nagyon tartóztatta ôket, ui. nem szenvedhette az idegeneket az ôsi skólában.
A magukról megfeledkezett tanárok pedig rengeteg dolgot cselekedtek kényelmes otthonaikban. Felméri Zongora egy régi hegedûpallót keresett varrófiókjában, amikor ráakadt férje szerelmesleveleire, a könnyekig hatódott, Pürgomál Amál, a kémiatanárnô már felkelt és kedvenc növényeit gondozta, mint egy angol milliomosféleség dorchesteri télikertjében. Samír Sóstangli, aki történelmet tölcsérezett, a maják kincseit vizsgálgatta mikroszkóp alatt, épp a tegnap kobozta el egy hatodikos fiútól, aki a tavaly Peruban járt (ô pedig, aki a dél-amerikai magaskultúrák szerelmese, még a szomszédos Szopornyicára sem jut el), Kamaccsóné még aludt, a férje már feltett vizet a hígtojáshoz, Klárika, a testnevelés tanára ebben e pillanatban rúgta ki szeretôjét Himpellér Sárát, aki nem volt nevelô csak meleg. Lóbaba Andalúzia (hóbortos szülei eredetileg Kasztíliának akarták elnevezni, de a szülésznô szerencsére összekavarta a spanyol tartományokat, s elvétette a bediktáláskor) a fenekét mosta és moziba ment, Cseterki Pult Zokni (reáltantárgyak és közgáz) elôvette a bélyeggyûjteményét és újabb sorozattól akart megválni egy személyi számítógép kedvéért, amivel az éjszaka kopogtattak be hozzá. Merev Mala, a honi nyelvek professzora sakkozott unokáival, Szigorúné Vivör Vivienne pedig végre boltosdit játszhatott a férjével a konyhapult körül.
Sem ôk, sem férjeik/feleségeik, még kevésbé kicsiny- és élemedett korú fiaik és lányaik sem utaltak arra, hogy drágám, nem kéne neked manapság, mostanság, az idén, iskolába menned? Nincs még itt az idô? Megesküdhetünk a hétfájdalmú Tanügyi Matrónára, hogy ez a fajta zavarba ejtô kérdés, kötelességekre utalás, bármiféle toszogatás nem játszódott le ezen a reggelen, amikor az Ácsingó utcai általános iskola tanárai nem jelentek meg a munkahelyükön, nem készülôdtek lázasan, nem borotválkoztak, nem púderozták az orrukat és festették ki tanügyi pirossal sokat fáradó ajkukat. Nem, távolról sem. Órára sem készültek, nem bütykölték a kocsijukat, ami már három napja nem akart beindulni a téli reggeleken, nem vártak az autóbuszra, társastaxira, trolira vagy villamosra a csúszós, barátságtalan és jégcsapos megállókban, hanem otthon maradtak, aminek mindenki örvendett, ki azért, mert elmaradt a szokásos reggeli idegroham és ordibálás, számonkérés, reggelizési kényszer, ki azért ,mert tovább alhatott és nyugodtan purcolhatott a takaró alatt, senki sem mondta, hogy akkorát durrantottál, édesem, hogy a görény összetéphetné szégyenében a diplomáját stb.
Az iskola igazgatója kilenc órakor a telefonhoz nyúlt (korábban már többször is magához kapott, csak jól palástolta), de a tárcsázott, pontosan lebillentyûzött számokra kicsengett ugyan a készülék, ám senki sem vette fel. Ahol már volt üzenetrögzítô, ott fuvolázó nôi hangok hajtogatták, kérem, hagyjon üzenetet, vagy kísérletezzen a nap egy elôrehaladottabb szakaszában újfent. A megismételt hívások (10 perces idôközönként) hasonlóan kudarcba fulladtak. A szétküldött kisegítô- személyzet, a pedellus, a titkár, a bérszámfejtô Minuszkuláné, a félszemû rém vagy az iskola tartótisztje Sempronius Severus (civilben latin mûfordító) sorra dolgukvégezetlen tértek vissza: többen is azt jelentették, hogy a házat zárva találták, hiába kopogtattak zörgettek, kolompoltak, dobálták meg hógolyóval az ablakokat, senki sem felelt, hol azt mondták, hogy a nagy havazás teljesen betemette az utca- és számtáblákat, eltévedtek a lakótelepeken, rossz helyre csöngettek be, másoknak nem jött meg az autóbusza, kisiklott a villamosa, leszakadt az ôket szállító troli áramszedôje, belecsapott a ménkû (télvíz idején!) a buszvezetôbe, amit rossz elôjelnek vettek, a felemelt isteni intô ujjnak kénytelenek voltak engedelmeskedni.
Az igazgató egymaga indult el, látom már, mindent nekem kell a kezembe vennem, felkiáltással szökött neki a feladatnak, ám alig tett meg száz métert, egy csoport kínai nekiesett, éppen akkor tértek haza a piacról és otthon találták gyermekeiket, menten kérdôre vonták az iskolamestert, miért hagyja lemenôiket lógni, biztos ez valami európai bamba lazaság, liberális kilengés, ezért van szarban az ôket befogadni vonakodó ország. Persze, mindezt sangháji kínai nyelven öntötték bele az igazgató fülkagylóiba, lefogták és becipelték egy jelöletlen kínai bódéba, megkötözték és huszonötöt vertek a fenekére porcelán teáskanállal. Nem fájt, de a megaláztatás elviselhetetlenné tette az állott ruhák szagával megtömött kócerájt, ahol a kínai kereskedôk húsz órán át tartották fogva az iskola igazgatóját és közben langyos altatóteával enyhítették szomjúságát.
A kölykök megunták a gazdátlanságot, ôk is hazaindultak, útközben összevarrták egy taxisofôr orrcimpáit, gyurmával beragasztották a városháza csengôjét és a kijózanítóban várakozó beutaltaknak egy liter szilvapálinkát hoztak, bementek minden üzletbe és megkérdezték, van-e csontrömi stb. Végül, miután minden lehetôséget és dédelgetett vágyat kimerítettek, a várost keresztül-kasul bekószálták és szétrúgták a hókupacolókat, megdobálták a rendvédelmi hivatal házôrzôit, hazamentek és mind egyszerre gyújtották be magnóikat, amelyen a Korpás együttes száma, az Elfelejtettem bekapcsolni a mûvesédet, bébi kezdetû tiltott, szubkulturális sláger forgott, természetesen ezer decibelen.
A várost beborította a sûrû hó, amely jelentôsen tompította a zajokat, hörgéseket és reccsenéseket. Paradox módon nagyobb volt a csend, mint egy szokott évközi munkanapon.
A szülôi munkaközösség tagjai estig nem kaptak világos magyarázatot arra nézve, mitôl másabb ez a nap. A rendôrség és csendôrség, a polgár- és proletárôrség csak hebegett és makogott, a minolaárusok és mandarinmosolyú kínaiak csak ógtak-mógtak. Ekkor pattant ki Faggyas Vilmos nyugalmazott pontatôrbôl az isteni szikra: el kell menni a város táltosához, Rosenblatt Vataulhoz. Valér bácsi korábban sokféle foglalkozást ûzött el magától (unalomûzôként), öregségére pedig egy táltosképzôn elsajátította a kristálygömbbe nézés tíz aranyszabályát, ennek birtokában kiváltotta iparûzési engedélyét.
Hívjátok ide, parancsolta Vataul-Valér a szülôi munkaközösségnek, Ungermann Helgát!
Nyomban szétszaladtak, keresték égen és földön, korcsmákban és örömtanyákon, pincékben és szemétkupacok megett, lábasban és fejessalátában, végül szokott helyén, az iskola pincegádorában találtak rá, amint éppen csendesen kötögetett.
Ungermann Helga még mukkanni sem tudott, máris az igazságos kádi, akarom mondani a táltos elôtt találta magát. Kötôtûi magától mozogtak a megilletôdöttségtôl.
Mondd el lányom, szólt a félszemû rémhez szelíd unszolással a kristálygömbi látnok, mi történt a tegnapelôtt reggel?
Hásze, éppen összesepertem a havat az iskolaudvaron, hogy ne tapicskoljanak belé a tanulók, amikor a tanárok, a fene tudja mi szállta meg ôket, mind hamarébb érkeztek, mint a tanulók és szétbarmolták a keservesen összekotort havat, belemarkoltak, egymást dobigálták, fociztak vele, megmosdattak még engem is a nyavalyások. Kérem szépen, mérges lettem és azt találtam mondani, hogy szálljon át felettetek a Felejtés Angyala!
Ki hitte volna, hogy Felejtés Angyalát éppen arrafelé ötte a fene?!! És azt sem értem, miként foganhatott meg ilyen gyorsan az átok. Én csak úgy mondtam, teccik tudni...
Ungermann Helgát nem merték elbocsátani, de másnaptól az anatómiaszertárba osztották be csontvájsz-hordozónak.
Sebestyén Mihály
Kitekintô
(MTI) – Rekordösszegért, 2,9 millió dollárért kelt el kedden a Sotheby's aukciós ház árverésén egy 1904-ben készült fénykép.
Edward Steichen Tavi holdfény címû fotója a fényképezés hôskorában, 1904-ben készült a New York-i Long Islanden és 2,928 millió dollárért kelt el a Sotheby’s árverésén. A 41x48 centiméteres képen gyér fasor szegélyezte tó egy része látható, amint a fák között átdereng és a vízen tükrözôdik a Hold fénye. A felvételrôl készült két másolat is, ezek múzeumokban vannak, egyikük éppen a New York-i Metropolitan Museum of Artban, amely az eredeti fotót árverésre bocsátotta. Az eddigi rekordot Richard Prince Cowboy címû képe tartotta 1,248 millió dollárral.
Edward Steichen 1904-ben kezdett kísérletezni a színes képekkel. Ô volt az egyike azon amerikaiaknak, akik elsôként használták a színes fotózást forradalmasító autokróm technológiát.
A Sothesby’s keddi árverésén ezenkívül vevôre talált O’Keefe két fotója is 1,4 illetve 1,3 millió dollárért.
Marc Chagall litográfiáiból és három olajfestményébôl nyílt kiállítás Gyôrött a Városi Mûvészeti Múzeumban; a Rába-parti város a magyarországi vándorkiállítás utolsó állomása – közölte a múzeum igazgatója az MTI-vel csütörtökön.
Az Odüsszeia címû litográfia-sorozatot és három olajfestményt tárnak az érdeklôdôk elé a március 20-ig látható bemutatón. Negyvenhárom színes litográfia a nizzai Marc Chagall Bibliai Üzenet Nemzeti Múzeum baráti társaságának tulajdonát képezi.
Az 1970-es évek közepén készült Odüsszeia-illusztrációkat a mûvész görögországi élményei és a hellén mítoszok inspirálták – mondta N. Mészáros Júlia igazgató.
A szakember rámutatott: a kônyomatokon Chagall mûvészetének minden fontos motívuma megtalálható. A litográfiák mellett felvonultatják a Szerelmes pár hegedûssel, továbbá a Világok és a Zsidó tóra címû olajfestményeket. Ezek az alkotások Chagall unokájának tulajdonában vannak.
A kiállítás anyagának magyarországi bemutatását a budapesti Francia Intézet és az Alliance Francaise, francia kulturális társadalmi egyesület támogatta – közölte a múzeumigazgató.
Közép-európai színházi karusszel címmel négyhetes színházi fesztivál kezdôdött kedden Bécsben, ahol a részt vevô 16 társulat között 4 magyarországi is az osztrák közönség elé lép.
A bécsi Theater Brett színház kezdeményezésére Csehországból, Magyarországról, Szlovákiából és Lengyelországból érkezett 4-4 társulat tart elôadásokat.
Magyarországról Pintér Béla Társulata a Parasztopera címû darabbal, a Hólyagcirkusz a Csôdcsicsergô, avagy Mûvésznô a csúcsponton címû produkcióval és Szabó Réka Táncszínháza, valamint a fogyatékkal élô színészekbôl álló Baltazár Színház szerepel Bécsben.
(MTI) – Zsuzsanna Gahse magyar származású, Svájcban élô írónôt és mûfordítót Chamisso-díjjal tüntették ki csütörtök este Münchenben.
A 15 ezer euróval járó díjat a Robert Bosch Alapítvány adja 1985 óta olyan szerzôknek, akiknek az anyanyelve nem a német, vagy kulturális gyökereik nem németek. Az alapítvány szerint Gahse íróként és mûfordítóként új színekkel és tónusokkal gazdagította a német irodalmat.
A díjat Adalbert von Chamisso íróról (1781-1838) nevezték el, akinek klasszikus elbeszélése, a Peter Schlemihl csodálatos története antológiák kedvelt darabja. Adalbert von Chamisso francia arisztokrata családból származott, a francia forradalom kitörésekor a család német földre menekült. Chamisso anyanyelve sem a német volt, mégis a legnépszerûbb német írók egyikévé, a német nyelv mesterévé vált.
Zsuzsanna Gahse 1956-ban hagyta el Magyarországot, 25 évig élt Stuttgartban, jelenleg a svájci Thurgau kantonban, Müllheimben lakik. Az írónô kortárs magyar írókat is fordít németre, köztük Esterházy Pétert, aki a díjkiosztásra készült méltatásában Gahsét úgy méltatta, hogy "mindig kívülrôl tekint a nyelvre, ezt a szabadságot és fegyelmet mindig megôrzi".
Volt egyszer egy ember,
Nem épp nyerô tender.
Ránézésre csacska,
Rúgja meg a macska!
Királysága ingó,
Nagynéni vagy bingó
Sem segít már rajta,
Olvadékony fajta.
Most már nagyon bánja,
Mért van termopánja.
Akárhogy is játszik,
Az ilyesmi látszik.
Az össztûztôl olvad,
Napról napra sorvad.
Gyengíti a hóra,
A tavalyi hóra
Már senki se ad ma,
Másnál van a labda.
Járom az utat
… a volt Építôiparosok Szövetségének székháza és Iparostanonc- otthona elôtt (ma Iuliu Maniu u. 4. szám), melyet Csiszár Lajos (1876–1973) építômester kezdeményezése és tervei alapján építették fel szecessziós stílusban. Lenyûgözi a szemlélôt az épület kupolája, az ablakok szemöldökeinél látható építôszakma jelképei (címerei). A kapubejáratok elôcsarnokában márványtáblák hirdetik az adakozók és az építôk nevét. Az épületben ma az Avram Iancu Iskolaközpont bentlakása mûködik. Csiszár Lajos Budapesten szerezte meg építômesteri oklevelét, majd 1896-tól az Ecole des Beaux Arts-on folytatta tanulmányait. Hazatérve (1911), a fent említett épület, majd saját villája (a Sándor János, ma Dózsa György utca 127. sz.), a Csiszár–Várady-villa (Lajos király, ma Cuza Voda u. 97. sz.) és más házak megtervezéséhez kezdett hozzá. Kivitelezte a Városháza, a Református Kollégium épületét és a tornatermét, a Római Katolikus II. Rákóczi Ferenc Fôgimnázium fôépületét, a Szentgyörgy és a Régibaromvásár utcai elemi iskolákat, a csapatkórházat (ma ortopédiai klinika), a gyermekmenhelyet (ma pneumo-fiziológiai, régi nevén tüdôgondozó klinika), a közvágóhidat, a vízmûveket, a koronkai téglagyár épületét és a Csonka-villát (Sándor János, ma Dózsa György utca 27. sz.).
Tervezô és kivitelezô munkáiért elismerésben részesült. Beválasztották Maros- Torda vármegye és Marosvásárhely város tanácstagjai sorába. Hosszú idôn át az építôszövetség elnöke és a Kereskedelmi és Iparkamara tagja volt, végül az Iparostanonc- otthon gondnoka. Ebben az épületben lakott családjával élete utolsó éveiben.
A marosvásárhelyi református temetôben díszes sírkô emlékezteti az arra járót, hogy ott egy olyan ember nyugszik, aki sokat tett a város arculatának a kialakításáért.
Bibliográfia: Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei. Difprescar Kiadó, Marosvásárhely, 2000
Fodor Sándor (S.)
Ciprusz Éva, akinek arcát gyakran láthatják a képernyôn a Duna Televízió nézôi, tisztában van azzal, hogy a híradó mûsorvezetôje személyiségével is hozzájárul a nézôk véleményalkotásához. Három gyermek anyukájaként is bátran jellemzi önmagát a hírek kofájának.
Finom, határozott arcvonások, kellemes hangszín s tiszta, érthetô beszéd jellemzik a tízéves Anna és a kétéves ikrek, Vivi és Luca anyukáját, Ciprusz Évát, a Duna Televízió bemondóját.
– Milyen képességek, milyen felkészültség kell a tévébemondói munkához? A laikus úgy vélheti, egyszerû a dolga, hiszen ott a súgógép.
– Ahogy tanárból is van jó és rossz, úgy hírbemondóból is. Médiában dolgozó emberként érzem a felelôsséget. Akinek reszket a keze, az nem lehet sebész, aki beszédhibás, hadar, gagyog, az ne üljön mikrofon elé. Ma szörnyûségeket hallhatunk olykor a képernyôrôl. Visszatérve kérdésére, én a piaci árushoz hasonlítom magam. Vagyis, egyike vagyok azoknak a kofáknak, akik a leghamarább adják el a paradicsomot. Tudom, hogy kinek kell kínálni. Ilyeneket tudok ebbôl a szakmából. Nem nagyképûségbôl mondom, hiszen ezek alapkövetelmények: tisztán beszélek, jól fogalmazok, s megtisztelem a nézôt azzal, hogy a külsômet igyekszem mindig a lehetô legkedvezôbbre alakítani. Úgy gondolom, hogy talán van még pár évem, amíg kellemes látványélményt nyújtok. Ennyi kell.
– Háromgyerekes anyukaként azért nem lehet mindig ilyen egyszerû....
– Persze, hogy nem. Néha fáradt, idônként nyûgös vagyok, de kell annyi tartásnak lenni bennem, hogy ez ne látszodjon rajtam, ha kamera elé ülök. Amit ez a munka leginkább igényel, az a végtelen önfegyelem. Nem dorbézolhatok hajnali kettôig, le kell feküdnöm idôben. Nem napozhatok, szoláriumozhatok kedvemre, mert fáj, ha a leégett arcomat sminkelik. Nem vágathatok extrém frizurát, pedig nagyon szeretnék, mert az nem áll jól a tévé képernyôjén.
– Hogyan tudja a mindennapjait megszervezni?
– A leghétköznapibb anyuka vagyok. Családi szempontból sok elônye van annak, hogy a híradó mûsorvezetése a munkám. Ha esténként dolgozom, akkor délelôttönként a gyerekekkel lehetek. Sokat mesélek és nagyon sok a közös programunk: gyakran görkorcsolyázunk, kirándulunk, futunk. Nyáron biciklizünk, télen szánkózunk.
– Derûs és kiegyensúlyozott ebben a morcos és zaklatott világban
– Próbálom úgy élni az életemet, hogy ne csak nekem legyen jó. Azt gondolom, hogy az emberek azért olyan morcosak, morózusak, mert nem szeretik önmagukat. Nem elégedettek a külsejükkel, az eszükkel, az egészségükkel, a körülményeikkel, és ha nem elégedett az ember magával, akkor nem lehet elégedett az ôt körülvevô világgal sem. Ha egy felnôtt ember nem tudja, hogy mit vár önmagától, mit vár az élettôl, akkor bizonytalan. Egy bizonytalan ember hogy tud példát adni a gyerekeinek? Én tizennyolc éves korom óta keményen dolgozom. Huszonhat éves voltam, amikor kislányom született. Elváltam és egyedül maradtam vele négy évig, teljesen egyedül, a szüleim kétszáz kilométerre, Szlovákiában, Somoskôn. Ha volt három-négy szabad napom, akkor mint a versenyló, remegô orrcimpákkal készültem az újabb feladatra. Dolgozni akartam. Én ezt láttam otthon. Egy szülô nem akkor aratja le ababért a gyerekeivel kapcsolatban, ha az nyolcévesen futóversenyt nyer, hanem amikor már harmincéves és látja, hogy boldog a családjával és a gyerekét rendesen neveli. Megküzdöttem a kiegyensúlyozottságomért! Megjártam a "hadak útját", de ez nem tört meg, inkább erôsített. Nôként, családanyaként is elfogadom magamat, erôt tudok meríteni magamból és a környezetembôl.
Józsa Ágnes
"Gyakorlat teszi a mestert". Nap mint nap tanulnunk kell és a megtanultakat gyakorlatba ültetve alkalmazzuk, egyébként nem hiteles az, amirôl beszélünk másoknak.
Utunkon folyamatosan kell haladni. Nem szabad egy helyben állni, mert a lényeg az, hogy csak "mozgásban" tudunk tanulni, így tudjuk teljesíteni feladatunkat, ami nem más, mint önmagunk megismerése. Ezen az úton van az "arany középút" is, melyet ha megtalálunk, hálásak lehetünk útmutató csillagunknak. Mindig, minden helyzetben kimérten és józanul cseledkedni, nem kapkodni, mert "aki siet, elkésik", de mindig résen lenni és felismerni a lehetôségeket, az idôpontot, hogy mikor van helye a cselekvésnek és mikor a pihenésnek. Vannak helyzetek, melyek sosem térnek vissza. "Amit ma megtehetsz, ne h