Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Kezd nagyon elfajulni a megye két fontos közintézményének – a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a megyei tanács – vezetôje közötti viszony. Legfrissebben azt történt, hogy Dorin Florea polgármester hétfôi sajtótájékoztatóján az illendôség határait is átlépô jelzôkkel fûszerezett támadást intézett a megyei tanács elnöke ellen. Súlyos vádakkal illette Lokodi Editet, többek között azzal, hogy "ellopta az ô ötleteit", a "város vagyonát", hogy "felületes és infantilis közigazgatást" folytat, ami nem más, mint "nyilvános bohóckodás".

Ez már nem amolyan kis alkalmi csetepaté, hanem egyenesen háború a két intézmény között, ami megérett egy alapos "sebészeti beavatkozásra". Ezt azonban nem végezheti el más, mint kormánykoalíció helyi letéteményesei: az RMDSZ, a Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt megbízottainak kell fontolóra venniük, hogy meddig hagyják elfajulni a megye és a város számára egyaránt káros helyzetet.

Kézenfekvô, hogy a fenti megbeszélést a megye önkormányzati életében a legnagyobb súlyt képviselô RMDSZ-nek kellene kezdeményeznie, ami egyben azt is jelentené, hogy él és mûködik a koalíció a megyében, és nemcsak addig volt "mûködôképes", amíg a rendelkezésre álló tisztségeket elosztották ide-oda. A helyi koalíció együttmûködésének ennél nagyobb a szerepe, véleményünk szerint irányt kellene szabjon annak, hogy helyi képviselôi a tanácsokban, a tanácsi tisztségekben miként járnak el a megye és a város számára fontos ügyekben.

Az RMDSZ-nek persze mindenekelôtt a saját berkeiben kell rendet raknia, a személyi ellentétek tisztázásával, amelyek, mint érzékelhetô, kihatnak a városi és megyei tanácsosok tevékenységére. Ha ezt megteszik, ugyanezt elvárhatják koalíciós partnereiktôl: hogy Marosvásárhely és a megye érdekeit szem elôtt tartva kellô higgadtsággal vonják meg azokat a határokat, amelyeken belül a polgárok javára akarnak tenni. Mindez nem könnyû, hiszen mint jeleztük, most már az elemi illendôség határain is túllépett az áldatlan hadakozás, de felelôtlenség lenne részükrôl továbbra is elnézni, hogy érdemi munka helyett amolyan közcirkusz folyik a polgárok szeme láttára. A megyei szervezet gyengeségérôl tesz tanúbizonyságot, ha nem meri kézbe venni ezeknek az – immár krónikusnak számító – ügyeknek a rendezését. A közvélemény szigorú bíró, és eljön az "értékelés" ideje is...

A Maros Megyei Közpénzügyi Igazgatóság a közintézmények vezetôinek jelenlétében tegnap ismertette a 2005-ös év tevékenységére vonatkozó adatokat. A pozitívumok mellett elhangzott: nôtt a 2 milliárd lejt meghaladó kárt okozó gazdasági bûncselekmények száma, de az is, hogy a pénzügyi ellenôröknek "magatartásbeli" változásokra van szükségük.

A Megyei Közpénzügyi Igazgatóság vezetôje, Pop Felicia utalt arra, hogy bár tavaly hárman váltották fel egymást az igazgatói székben, bevezetôdött a 16 százalékos egységes adókulcs, és az utolsó évnegyedben, egy jogszabály alapján a nagyvállalatok egyenesen a központi költségvetésbe adóznak, hasonlóképpen a luxusadóból és a vámilletékbôl származó összegeket egyenesen az Országos Vámigazgatósághoz utalják, és az intézmény személyzethiánnyal küszködik, az eredmények "kielégítôek", az intézmény 2004-hez képest 103 százalékos bevételt ért el.

Az adatok közül néhány: az állami költségvetésbe utalt összeg 632 millió új lej, a társadalombiztosítási befizetésekbôl 314,6 millió új lej gyûlt be, az egészségbiztosítási alapba 166,4 millió új lej, a munkanélküliségi hozzájárulásokból 40 millió új lej gyûlt össze. Tavaly 93.404 személy nyújtott be összjövedelmi adóbevallást, 2403 ellenôrzést végeztek a pénzügyi ellenôrök (ami 45,5 millió új lej jövedelmet jelentett), az intézmény 142 esetben tett bûnügyi feljelentést, 2699 perbôl 159-et nyertek meg, 121-et elvesztettek, 17 esetben ejtették a vádat és 2402 per folyamatban van továbbra is.

Cabulea Ioan, a Megyei Rendôr-felügyelôség fôfelügyelôje a két intézmény közötti jó együttmûködést méltatta, hiszen számos esetben a rendôrség kérésére történtek a pénzügyi ellenôrzések, és hangsúlyozta: 2004-hez képest nôtt a 2 milliárd régi lejen felüli kárt okozó gazdasági bûncselekmények száma: 14- rôl 44-re. A Megyei Számvevôszék igazgatója, Florea Nut Viorel egyrészt a közpénzügyi igazgatóság ellenôreivel közösen lefolytatott ellenôrzésekre utalt, másrészt pedig arra, amit a számvevôszék ellenôrei végeznek a közpénzügyi igazgatóságnál. A belsô ellenôrzések (auditok) kapcsán elmondta, gond, hogy ezek eredményeit nem követi senki, a javasolt intézkedéseket sem ültetik gyakorlatba. Szigorúan bírálta az intézményt Ciprian Dobre prefektus, aki szerint érthetetlen, hogy a közpénzügyi igazgatóság képtelen behajtani az 1480 milliárd régi lejt kitevô kintlevôségeket, amibôl például 50 kilométernyi autópályát lehetne építeni. Miért nem erôsítik meg az igazgatóság keretében mûködô kényszervégrehajtási osztályt? – tette fel a kérdést. Utalt ugyanakkor a pénzügyi ellenôrök stílusára is, hangsúlyozva, hogy változtatni kell azon a magatartáson, amely úgy néz ki, hogy: bemegy egy ellenôr egy céghez és kijelenti: "ha rendben vannak a könyvelési iratok, ha nem, a büntetés 5 millió lej!". Kijelentését a jelenlevôk közül senki nem cáfolta, a prefektus pedig kifejtette: a pénzügyi alkalmazottak és a gazdasági egységek között kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatnak kell lennie, az ellenôröknek vissza kell nyerniük méltóságukat (annál is inkább, mivel a korrupciós esetek miatt az intézmény presztízse megtépázottá vált), változtatniuk kell magatartásukon, és reményét fejezte ki, hogy immár nem létezik az a "vörös jegyzék", amelyeken a védelmet élvezô cégek szerepeltek.

"Meg kell vitatni a szenátusban az Országos Korrupcióellenes Hivatal átszervezésérôl és mûködésérôl szóló sürgôsségi kormányrendeletet"- tájékoztatta a sajtót az RMDSZ álláspontjáról a szövetség elnöke, Markó Béla miniszterelnök-helyettes. Az RMDSZ parlamenti tisztségviselôi a Legfelsôbb Bírói Tanácsra bíznák az Országos Korrupcióellenes Tanács vezetôségének kinevezését. Véleményük szerint nem az igazságügyi miniszternek, a végrehajtással megbízott tisztségviselônek kell kineveznie a hivatal vezetôit.

Markó Béla nem ért egyet azzal, hogy sürgôsségi kormányrendelettel vagy a kormány felelôsségvállalásával döntsenek fontos kérdésekben. Ezek a döntési formák csakis különleges esetekben alkalmazhatók, különben a parlament elveszíti eredeti rendeltetését: törvényhozó szerepét. "Vissza kell adni a parlamentnek a szerepét, rendeltetését, súlyát" – hangsúlyozta a szövetségi elnök a bukaresti sajtóértekezleten, amelyen jelen volt Frunda György szenátor, az RMDSZ Szövetségi Képviselô Tanácsának elnöke is. Markó Béla elmondta azt is, a legközelebbi alkotmánymódosításkor az RMDSZ javasolni fogja, hogy iktassák ki a sürgôsségi kormányrendelettel való törvényhozás lehetôségét.

"Az RMDSZ az etnikumközi kapcsolatokról kíván tárgyalni Traian Basescu államelnökkel a pénteki találkozón" – jelentette ki a szövetségi elnök, hozzátéve, a korrupcióellenes törekvések, a DNA mûködésérôl szóló sürgôsségi rendelet szenátusba való visszaküldése mellett a szövetség egy másik jelenségrôl, a nacionalista megnyilvánulásokról is beszélni kíván az államelnökkel. "Tisztázni kell egyes parlamenti képviselôk utóbbi idôben tanúsított magatartását, kérni fogjuk az államelnöktôl, hogy vállalja a közvetítô szerepét a kisebbségi kérdésben. Méltányolandó a két sportszakember jelenléte – a sport egyébként rendkívül fontos terület – a Cotroceni-ben, ezzel szemben nincs tudomásom arról, hogy kisebbségi kérdésben lenne-e tanácsosa az államelnöknek" – jelentette ki Markó Béla, aki úgy véli, hogy az államelnöki hivatalban nem tulajdonítanak megfelelô figyelmet az etnikumközi kapcsolatoknak. A kisebbségi törvény kapcsán mielôbb ki kell alakulnia a konszenzusnak, hiszen nem lehet már sokáig halasztani a jogszabály elfogadását – tette hozzá a szövetség elnöke.

Frunda György szenátor, az európai parlamenti küldöttség elnöke a sajtótájékoztatón válaszolt a személyét érintô támadásokra. Az ajánlás tervezetét 2005. november közepén az európai jogi bizottságok elfogadták, ettôl kezdve nyilvánossá vált. Decemberben több módosító indítványt terjesztettek elô, majd december közepén január 26-ra napirendre tûzték a tervezet plénumban történô megtárgyalását. Januárban az Európai Bizottság kétharmados többséggel elfogadta a kisebbségekre vonatkozó Ajánlást, amely mind a 26 tagországot érinti.

Ami Románia képviseletét illeti az Európai Bizottságban, Frunda György kijelentette: a parlamenti képviselet elnöki minôségében Romániát képviseli.

Frunda György szenátor a parlamenti szerep megerôsítésének fontosságára tért ki, illetve a kormányhatározatok alkalmazásának csökkentésére. Évente nô a sürgôsségi és az egyszerû kormányrendeletek száma, több a felelôsségvállalással elfogadott kormányhatározat, holott a törvényhozó szerv a parlament. A szenátor javasolja egy törvényhozó nap beiktatását, illetve a távszavazás fogalmának bevezetését a parlament házszabályába.

Az RMDSZ szenátusi frakciójának hétfôi ülésén úgy döntött, szorgalmazni fogja, hogy a Korrupcióellenes Ügyosztály a Legfelsôbb Bíróság hatáskörébe kerüljön, az ügyészeket pedig a Bírák Legfelsôbb Tanácsa nevezze ki. Ezzel a lépéssel az ügyészek függetleníthetnék magukat a politikumtól – jelentette ki Frunda.

A Népújság szerkesztôségének Makkai János fôszerkesztô úrnak

A Bodolai Gyöngyi által jegyzett Csendôri zaklatás a törvényszéken címmel 2006. január 21-én az önök napilapjában megjelent újságcikkben foglaltakkal kapcsolatosan kötelességünknek érezzük a következô pontosításokat:

A csendôrség megszervezésére és mûködésére vonatkozó 2004. évi 550-es valamint az igazságügyi szervek mûködésére vonatkozó 2004. évi 304-es törvény illetve a 2005. évi 1486-os kormányrendelet alapján a Román Csendôrség feladatkörébe tartozik a bíróságokon zajló tevékenység normális körülmények között történô lebonyolításához szükséges belsô rend biztosítása.

Meg kell jegyeznünk, hogy az újságíró által feltett kérdések tendenciózusak. A "megbízást erre a feladatra" nem a törvényszék és nem a csendôrség adja, hanem azok a román törvényekbôl következnek.

Az állampolgároknak a csendôrök általi igazoltatása törvényes eljárás, amit a 2004. évi 550-es törvény 27-es cikkelye 2. bekezdésének b pontja ír elô, sôt, mi több, annak megtagadása az 1991/61-es törvény 2. bekezdésének 33. pontja szerint kihágást jelent. Az újságírónô állítása, miszerint "csak ôt állították meg" szintén tendenciózus, mivel nem rendelkezett a csendôrök által korábban vagy késôbben megállított és igazoltatott személyek névsorával.

A Román Csendôrség személyzete számára minden állampolgár egyenlô, nemzetiségétôl, vallásától, nemétôl, politikai hovatartozásától, tisztségétôl vagy anyagi helyzetétôl függetlenül, tehát nem lehet szó "diszkriminációról, tekintetbe véve, hogy évtizedek óta ennek az intézménynek a riportere vagyok".

Bár az újságírók etikai szabályzatának 5. cikkelye szerint "az újságírónak kötelessége nyilvánosságra hozni az összes érintett fél álláspontját", a miénk azonban nem jelenik meg az írásban, mivel az újságíró, a cikk közlése elôtt nem vette fel a kapcsolatot egyetlen személlyel sem (fôfelügyelô, szóvivô), hogy tisztázza az eseményeket.

Abban a reményben, hogy az intézményünk válasza megjelenik az ön által vezetett lap hasábjain, biztosítjuk önt ezúttal is teljes készségünkrôl a Maros Megyei Csendôr- felügyelôség hatáskörébe tartozó bármely probléma tisztázására.

Különleges tisztelettel:

Manea Daniel kapitány, közkapcsolatokért felelelôs tiszt

A szerkesztôség megjegyzése: Hasznosnak és fontosnak tartjuk az álláspontok tisztázását. Az ismert tényekhez tartozik, hogy az ügy, már amennyiben ügynek tekintjük, parlamenti interpelláció tárgyát is képezte. Erre hamarosan ismertté válik az illetékes miniszter álláspontja, amely alkalmat ad arra, hogy újra visszatérjünk a történtekre.

Addig is idézzük a replikában említett törvénycikkelyt, amire a csendôrség hivatkozik:

2004. évi 550-es törvény,

27-es cikkely

2. bekezdés

(Feladatának gyakorlása során, a román csendôrség katonai személyzetének a következô jogai és kötelességei vannak:)

b. hogy igazoltasson minden személyt, amikor alapos oka van arra, hogy az bûncselekményt vagy kihágást követett el, követ el vagy készül elkövetni, továbbá azokat a személyeket, akik egy törvény által védett területre akarnak behatolni.

Tíz és fél százalékkal nôtt tavalyhoz képest a 2004-2005-ös tanévre vonatkozó oktatási, nevelési támogatást igénylôk száma Erdélyben, a következô évi pályázat esetében is hasonló arányú növekedésre számítanak – közölte kedden Kolozsváron Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány elnöke.

Az oktatási, nevelési támogatás erdélyi lebonyolításáért felelôs alapítvány elnöke a 2004-2005-ös pályázatot értékelte Komlós Attilával, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével közösen tartott sajtótájékoztatón.

Kelemen emlékeztetett: a kedvezménytörvény lehetôvé teszi, hogy a romániai magyar közoktatásban magyar nyelven tanuló diákok igényelhessék az oktatási, nevelési támogatást. A 2005-2006-os évre szóló támogatásért február 15. és április 30. között pályázhatnak az erdélyiek.

A 2004-2005-ös évben összesen 131 148-an igényelték a támogatást, amit az igénylôk 98,5 százalékának folyósítottak is; a magyar állam összesen 11 millió 581 ezer eurót juttatott el a magyar nyelven tanuló erdélyi magyar gyerekeknek. A tankönyv- és taneszköz- vásárlásra szóló támogatásra 5709-en nyújtottak be pályázatot.

Komlós Attila arról biztosította hallgatóságát, hogy a magyar állam a jövôben is kifizeti ezt a támogatást, még akkor is, ha az igénylôk száma növekszik. Emlékeztetett, hogy ez a pályázati rendszer "felülrôl nyitott", ami azt jelenti, hogy az igénylôk számának növekedése esetében is eleget tudnak tenni a pályázatok kifizetésének.

Ausztria csak az Európai Bizottság tavaszi országjelentése után dönt Románia és Bulgária EU-csatlakozási szerzôdésének ratifikálásáról, idézi a Focus News hírügynökség honlapja Karin Gastinger osztrák igazságügyi minisztert.

"Az osztrák parlament nemrég tárgyalt a kérdésrôl, tehát az elsô lépés megtörtént. Megvárjuk az EB jelentését a két ország elôrelépéseirôl, majd döntünk a ratifikálásról" – mondta Gastinger egy interjúban, amelyet a Deutsche Wellének adott.

Az osztrák igazságügyi miniszter hangsúlyozta, Románia és Bulgária esetében Bécs különösen az igazságügyi reformok, a korrupció és a szervezett bûnözés elleni harc területén elért eredményeket követi majd, amelyek "döntô jelentôségûek annak megítélésében, hogy a két ország méltó-e az EU-tagságra" – jelenti a Mediafax.

A tegnapi, öt órán át tartó részvényesi közgyûlésen a megyei önkormányzati képviselôk megszavazták a vállalat magánosítási eljárásának megkezdését. A csôd szélén álló cég, amelynek a megyei tanács az egyedüli részvényese, 21 milliárd lej adósságot halmozott fel, februártól pedig már a béreket sem tudják fizetni. A számvevôszéki vizsgálatból kiderül, hogy a cég menedzserei felelôsek a vállalat csôdbe jutásáért, ennek ellenére a közgyûlés leszavazta a felelôsök elleni büntetôjogi eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítványt.

A Megyei Út- és Hídügyi Vállalat részvényesi közgyûlése tegnap öt órán át ülésezett, hogy eldöntse a cég további sorsát. A vállalat magánosítását már tavaly jóváhagyta a megyei tanács, amikor is eldöntötte, hogy 60 alkalmazottat bocsátanak el, a kormány által biztosított végkielégítést fizetve nekik. Az erre vonatkozó kormányhatározat csak múlt héten született meg. A tegnapi közgyûlésen azonban továbbmentek: a tanácsosok jóváhagyták a privatizáció folytatását, vagyis az aktívák árverésre bocsátását, ami egyenértékû a vállalat tevékenységének beszüntetésével és a többi 130 alkalmazott elbocsátásával. Az Út- és Hídügyi Vállalat 4 aktívájáról van szó: a marosvásárhelyi részlegrôl, a körtvélyfáji kôkitermelô teleprôl, valamint a segesvári illetve a vámosgálfalvi részlegekrôl. Nem hagyták jóvá viszont a tôkeemelést és a károkozásért felelô menedzserek elleni büntetôjogi eljárás kezdeményezését. A lapunk kérdésére, hogy a magánosítás és az aktívák értékesítése jelenti-e az egyedüli megoldást az útügyi vállalat esetében, Lokodi Edit tanácselnök a kedden este megtartott sajtótájékoztatóján kijelentette: igen, mert a cég elavult gépekkel, berendezésekkel rendelkezik, amelyekkel nem tudja felvenni a versenyt, ezt bizonyítja az is, hogy képtelen volt helytállni az idei liciteken. "A megyei tanácsnak nincs pénze arra, hogy talpra állítsa a vállalatot, hiszen csak az adósságok törlesztésére 21 milliárd lejt kellene kiutalnia, illetve korszerû gépeket kellene vásárolnia. Azt sem szeretnénk, hogy csôdeljárást kezdeményezzünk, és akár a részleges magánosításba is belemegyünk" – jelentette ki Lokodi Edit.

A 21 milliárd lejes adósság az elmúlt 3-4 évben gyûlt fel, de Alexandru Fratean alelnök szerint csak tavaly nyáron derült ki, milyen súlyos helyzetben van a vállalat. Az addig bemutatott könyvelési dokumentumok még profitot is kimutattak, és a megyei önkormányzat vezetése nem jött rá, hogy valójában a csôd felé halad a cég. A fent említett aktívákat felértékelô Evexconsult Kft. 19,2 milliárd lejre becsülte ezek értékét, ami azonban még az adósságokat sem fedezi. Ez jelenti majd a kiindulási árat az aktívákra kiírt árverésen, ha viszont még ezt sem kapják meg, újabb részvényesi közgyûlést kell összehívni. A megyei tanácselnök számára érthetetlen, hogy a részvényesi közgyûlés miért nem hagyta jóvá a vállalat megkárosításáért felelôs (mint az a számvevôszék ellenôrzésébôl kiderül) menedzserek büntetôjogi felelôsségre vonását. Lokodi Edit kijelentette: 4-5 személyrôl van szó, igazgatókról, igazgatóhelyettesekrôl, és ha a közgyûlés ezt nem is hagyta jóvá, ô személyesen kezdeményez eljárást ellenük, "mert valakinek mégiscsak felelni kell az út- és hídügyi igazgatóságnak okozott károkért".

Ami pedig a szakszervezetet illeti, amelynek vezetôi kedden közömbösséggel vádolták a megyei önkormányzatot az útügyi vállalat sorsával kapcsolatosan, és tiltakozó megmozdulásokkal fenyegetôztek, Lokodi Edit elmondta: tehetnek akármilyen heves nyilatkozatokat, jelenleg a fentiek jelentik a megoldást.

(MTI) – Szlovákiában új történelmi fejezet, a multikulturalizmus korszaka kezdôdött el azzal, hogy a magyar nemzetiségû Bugár Béla lett a szlovák parlament megbízott házelnöke – állapította meg kedden a liberális szlovák napilap, a SME hasábjain Miroslav Kusy szlovák politológus.

Szóra sem érdemes a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) "kínos indoka," amellyel a múlt héten a koalíciónak hátat fordítva kormányválságot idézett elô, mondván: nem kíván olyan kormányban lenni, melynek elnöke nem akarja elfogadni a lelkiismereti aggályokat is magába foglaló, a Vatikán és Szlovákia közt megkötendô egyezményt.

A szlovák kereszténydemokraták lépését nem ez avatja huszárvágássá, hanem az, hogy a parlament élérôl ennek nyomán távozó elnökük, Pavol Hrusovsky helyébe – noha csak megbízott házelnökként – a ház eddigi alelnöke, a Magyar Koalíció Pártját (MKP) vezetô Bugár Béla került. "Tabut döntöttek meg és történelmi precedenst teremtettek, amely azt bizonyítja, hogy a szlovák törvényhozás élére nemzeti kisebbséghez tartozó személy, nota bene magyar ember kerülhetett, anélkül, hogy "megnyíltak volna az egek és villámok cikáznának a Tátra bércein" – utal a szlovák nemzeti himnusz soraira Miroslav Kusy.

A cikkíró felidézi, hogy 2002-ben, amikor a most felbomlott kormánykoalíció létrejött, elvileg az ilyesmi még elképzelhetetlen volt, jóllehet választási eredményeikkel a magyarok maradéktalanul jogot formálhattak a házelnöki székre. Ma viszont – Bugár házelnöksége – megvalósult tény, akkor is, ha talán csak néhány napra szól, és úgy tûnik, Szlovákia ezt minden különösebb egészségkárosodás nélkül túl is éli.

Elképzelhetô, hogy Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter is megjelenik az elôtt az ideiglenes európai parlamenti bizottság elôtt, amelyet azért hoztak létre, hogy áttekintse az amerikai Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) állítólagosan Európában mûködtetett börtöneivel kapcsolatos információkat – jelentette be hétfôn este Claudio Fava raportôr a bizottság strasbourgi találkozóján.

A belga hírügynökség jelentése szerint Fava hozzátette, hogy ez esetben a miniszter asszonyt elsôsorban a terrorellenes harcról lehet majd faggatni, nem pedig az adott esetrôl.

A 46 tagú bizottságot azért hozta létre az EP, hogy – bár illetékességi köre kötöttebb az emberi jogi témákban hivatalos Európa Tanácsénál – saját eszközeivel vizsgálatot folytasson a állítólagos CIA- börtönök ügyével, illetve az azokkal összefüggô emberi jogsértésekkel kapcsolatban. A bizottságban rendes tagként helyet kapott Kósáné Kovács Magda (MSZP) és Schöpflin György (Fidesz-MPSZ), póttagként pedig Szent-Iványi István (SZDSZ).

Már a januári alakuló ülésen rögzítették ugyanakkor azt az alapelvet, hogy nem Európa és Amerika egymáshoz feszülésérôl van szó. A bizottságnak az a dolga, hogy az európai értékeket védje – szögezték le akkor.

A mostani találkozón arról is szó volt, kiszálljon-e a bizottság küldöttsége az Egyesült Államokba. Egyes képviselôk mindazonáltal ezt nem tartották volna szerencsésnek, emlékeztetve arra, hogy például az Echelon mûholdas kémrendszerrôl folytatott kihelyezett vizsgálat idején a tárgyalópartnerek nem jelentek meg.

A bizottság minden bizonnyal felveszi a kapcsolatot az Európa Tanács jelentéstevôjével, a svájci Dick Martyval. Az EP-tagok is foglalkoztak Marty nemrégiben ismertetett elsô jelentésével, amely szerint a vizsgálatok jelenlegi állása mellett nincsenek megdönthetetlen bizonyítékok arra, hogy a CIA titkos fogdákat mûködtetett volna Kelet-Európában, de az bebizonyosodott, hogy különbözô európai helyszíneken embereket raboltak el, megfosztották ôket szabadságuktól, minden joguktól, s titokban elszállították ôket olyan helyekre, ahol azután kínzásokat alkalmaztak velük szemben. Az ET- raportôr szerint több száz, a CIA által bérelt repülôjárat számos európai országon keresztülhaladt.

(MTI/AFP) – Amerikai lapjelentés szerint az amerikai és az izraeli kormány tervet dolgoz ki a Hamász radikális palesztin szervezet kormányának lehetetlenné tételére.

Azt tervezik Washingtonban és Jeruzsálemben, hogy megfosztanák pénzeszközeitôl és nemzetközi kapcsolataitól a Palesztin Hatóságot, így az néhány hónapon belül mûködésképtelenné válnék, s ezért Mahmúd Abbász palesztin elnök kénytelen lenne kiírni az új választásokat – jelentette a The New York Times.

Az elképzelés szerint az elszigetelés körülményei között annyira leromlanának a palesztin lakosság életkörülményei a Hamász kormányzása alatt, hogy a palesztin szavazók örömmel juttatnák vissza a hatalomba az új választásokon az Abbász vezette Fatah szervezetet, amelyet persze meg kellene addig reformálni a mostani választási vereség tapasztalataiból okulva.

A Hamász azt ígérte a választási kampányban, hogy ha kormányra kerül, megjavítja a palesztinok mindennapi életét. Felmérések szerint éppen ez volt választási sikerének fô oka. Ha viszont romlanának a lakosság életkörülményei, feltehetô, hogy az eddigi Hamász-szavazók is szívesen válnának meg a Hamász-kormányzattól – ismertette a New York-i lap az elképzelést, amelyet (ismeretei szerint) a legmagasabb szinten taglalnak az amerikai külügyminisztériumban és izraeli kormányberkekben.

Az is része az elképzelésnek, hogy a teljes pénzügyi és diplomáciai elszigetelés elôtt felajánlanák a Hamásznak a választás lehetôségét: vagy elismeri Izrael létezésének jogát, lemond az erôszak alkalmazásáról, és elfogadja az eddig megkötött izraeli-palesztin megállapodásokat, vagy kiteszi magát a teljes elszigetelés következményeinek.

(MTI) – A szabad munkaerô-áramlás és a szolgáltatások belsô európai uniós piacának létrehozása is feltétele annak, hogy az EU megállja a helyét a globalizáció körülményei között – véli a magyar Herczog Edit (MSZP) európai parlamenti jelentése, amelyet nagy többséggel fogadott el az EP strasbourgi plenáris ülésén, A globalizáció hatása a belsô piacra címmel, kedden.

A szöveg szerint a politikai irányításnak a globalizáció "belsô piacra gyakorolt pozitív hatásait támogatnia kell, a negatív hatásokat pedig meg kell szüntetnie". Ahhoz, hogy az Európai Unió sikeresen teljesítse a globalizáció kihívásait, olyan belsô piacra van szükség, amely a kis- és közepes vállalkozásoknak ösztönzô környezetet és növekedési teret biztosít, a többi kontinens piacai felé terjeszkedô nagy európai vállalatoknak biztos hátteret és kiindulópontot jelent, valamint vonzó befektetési lehetôségeket nyújt a világvállalatok számára – emelte ki a magyar jelentéstevô a dokumentum vitájában.

Az Orient Express eredeti, több mint 120 éves vagonjaiban egy Párizs körül teendô, négyórás, vacsorával egybekötött utazáson bárki részese lehet egy Agatha Christie-kriminek.

Vörös szônyeg, fanfárok, zene és pezsgô. Így fogadják az Orient Express mai utasait a párizsi Bercy pályaudvaron a Gyilkosság az Orient Expressen címû film hôseinek beöltözött színészek, akik a közel 300 euróba kerülô egyestés utazás civil résztvevôit külön-külön kísérik a hat korabeli vagonba.

A megelevenedô történet szerint 1935-öt írunk, az Orient Express egy fontos isztambuli árverésre viszi párizsi utasait. Valójában csak körüljárja a francia fôvárost, mialatt az utasoknak korabeli ruhába öltözött pincérek Párizs egyik legelegánsabb éttermének harmincas évekbeli menüjét szolgálják fel. Körülöttük a színészek pedig Rendôrségi történet címmel az utasokat is bevonva egy nyomozást játszanak végig: az isztambuli árverésre szállítandó XIV. századi aranygyûrû eltûnt, de a három álrendôr segítségével a desszert felszolgálásig az utasok természetesen meg is találják.

A szórakoztatással egybekötött luxusvacsorát összesen hatszor rendezi meg 2006-ban az Accor csoport és a Pullmann Orient Express azokban az 1883-ban üzembeállított vagonokban, amelyek a Sidney Lumet rendezésében 1974-ben készült Gyilkosság az Orient Expressen címû film díszletéül is szolgáltak.

Az étteremmé átalakított vagonokban 290 euró, míg a legelegánsabb Pullmann szalonkocsiban 370 euró a négyórás este részvételi díja.

A marosvásárhelyi Mellettetek Alapítvány önkéntesei hétfôn a Luxor nagyáruházban, tegnap a fôtéri virágóránál szív alakú képeslapokat, óvszereket, tájékoztató szórólapokat osztogattak fiataloknak s nemcsak. A kétnapos Bálint-napi rendezvény mottója: Szeress gondosan. Mint Steliana Marjan, az alapítvány igazgatója elmondta, a kétnapos kampány fô célja az volt, hogy felhívják a fiatalok és örök fiatalok figyelmét a HIV-vírus terjedésének veszélyére, a megelôzés fontosságára. A tájékoztató szórólapokról az érdekeltek hasznos információkat tudhattak meg a halálos kórról és a védekezési lehetôségekrôl. Az elméleti ismeretek mellé ajándékba kapták az óvszereket is, hiszen köztudott, hogy az önmegtartóztatás mellett egyedül a gumióvszer véd a nemi úton terjedô betegségek, fertôzések ellen. A szervezôk szerint a vásárlók és járókelôk nagy érdeklôdéssel fogadták a Cupidónak öltözött önkéntesektôl a szórólapokat és a kis ajándékokat is.

A mellékelt képen lebilincselt kerekû Daewoo Cielo álldogál magányosan a marosvásárhelyi Tusnád utca sarkán. Marcel Huciu újságíró autója immár 11 napja vesztegel, mert tulajdonosa nem hajlandó az egymillió lej fölötti bírságot és bilincslevételt kifizetni. Véleménye szerint ugyanis az egész autókerék-bilincseléses "buli" szabálytalan, jogsértô és illegális. Véleménye alátámasztásaként az érvényben levô törvények sorai között kutakodott, majd ügyvédet fogadott Corina Ionel személyében. Következtetéseiket a tegnapi sajtótájékoztatón tudatták, hiszen Marosvásárhelyen – lévén a megyeszékhely az országban a harmadik "legautósabb" város – bizony sokakat érdekel(hét) a téma.

Az érintett terjedelmes nyomtatványt adott át a megjelent kollégáknak, melynek címe alatt – Miért illegális Marosvásárhelyen a kerékbilincselés? – több kormányhatározatból, sürgôsségi kormányrendeletbôl idéz, legtöbbet a 2002/195-ös számú SKR-bôl.

Mint az idézett szövegben áll, a "közúti kihágások megállapítására és a büntetés kiszabására csak a rendôrség jogosult. Ha nem rendôr végzi e tevékenységet, akkor az törvénytelen." Máshol: "a rendôrség jogosult azon jármûvek elszállítására és speciálisan kialakított helyszínen történô megôrzésére, amelyek szabálytalanul parkolnak az úttesten, és amelyek akadályt képeznek a forgalomban." A jármû elszállításának és megôrzésének költségeit a tulajdonosnak kell állnia." A kormányhatározat ugyanakkor megállapítja, hogy a rendôrség csak azon jármûveket jogosult elszállítani, amelyek nincsenek forgalomba íratva, hamis számtáblával rendelkeznek, illetve közlekedik velük valaki, mûszaki állapotuk valós veszélyforrás, nem felelnek meg a tömeget, méretet, veszélyes áru szállítását szabályozó elôírásoknak, fennáll a veszély, hogy sofôrük kapcsolatba hozható valamilyen bûncselekménnyel, a sofôr nem akarja igazolni magát, avagy alkohol vagy más kábítószerek hatása alatt áll.

A 2001/2-es kormányrendelet pedig kimondja, hogy a helyi vagy megyei illetékesek határozatai alapján csak olyan területeken szabhatók ki büntetések, amelyekrôl törvények, kormányrendeletek vagy határozatok nem rendelkeznek, a szóban forgó esetben a rendelkezés pedig nyilvánvaló. Ezek közé a területek közé tartozik a közutakon való közlekedés is, amely területen csak rendôrök szabhatnak ki bírságot. A helyi tanács tavalyi határozata még két törvényre hivatkozik: a közösségi rendôrség mûködését elôíró 2004/371-es számúra, valamint az elhagyott jármûvek további sorsát taglaló 2004/421-es törvényre. Egyiknek sincs semmi köze a kerékbilincseléshez.

A történet dramaturgiája szerint a marosvásárhelyi tanács föntebb említett, tavaly év végi (305/november 30-i) határozata alapján egy magáncég "jogosult" a tiltott helyen parkoló jármûvek megbilincselésére, és ez az a tény, amely Marcel Huciut a leginkább felháborítja. Mint hallottuk, a tanácsi határozat a fentiek alapján törvénytelen, ugyanis: magáncég bilincsel, a kihágást pedig nem forgalmi rendôr, hanem közösségi rendôr állapítja meg (akinek a közlekedési szabálysértésekhez ugye, semmi köze sincs). Az autó nem elhagyott gépjármû, ez elsô látásra lerí róla, ráadásul magántulajdon, amelynek sérthetetlenségét elôírja az alkotmány. Használhatatlansága a tulajdonosnak nagy kárt okozhat, nem beszélve az esetlegesen benne tárolt javakról. A bírság összege egymillió lej fölötti, amelyet a bizonyos magáncégnek kell kifizetni, nem a polgármesteri hivatalnak, tehát egy cég pénzt zsebel be, miközben semmiféle szolgáltatást nem nyújt cserébe. Ugyanakkor háromnapi kifizetési késedelem esetén a bilincselô köteles védett helyre szállítani a jármûvet, de Vásárhelyen ilyen hely nincs – az autó 11 napja hidegben, fagyban vesztegel. A számlán a közösségi rendôrség telefonszáma szerepel, telefonhívás esetén azonban azt válaszolják, a dolog nem tartozik a hatáskörükbe.

Mint azt a sajtótájékoztatón megtudtuk, az országban több hasonló esetben perelték be az illetékeseket, és pont az idézett elôírások alapján a pereket a gépkocsi- tulajdonosok nyerték meg. Marosvásárhelyen egy illetô flexszel vágta le autójáról a bilincset, és semmiféle büntetést nem szabtak ki rá, hiszen az egész hercehurca nem áll biztos lábakon, ami a törvényes hátteret illeti. Az újságíró és ügyvédje jelenleg szintén peres megoldáson gondolkodik, a sajtótájékoztató célja pedig a közvélemény tájékoztatása volt: a jelenleg érvényben levô törvények elôírásai alapján a városi tanács határozata és annak kivitelezése törvénytelen, a kerékbilincselés alkotmányellenes és összeegyeztethetetlen a magántulajdon sérthetetlenségével. Ami pedig a Cielót illeti: "satuba szorítva" még mindig ott áll a Tusnád utcában...

Jegyzet

A magyar fôvárosba készülünk: családi, rokoni, baráti látogatásra, kirándulni, avagy éppen a mindennapit megkeresni. Mérlegeljük, milyen szállítási eszközt enged a pénztárcánk, idônk, bátorságunk. Autónk nincs, a stoppoláshoz ilyen hosszú távra nem vagyunk elég kalandvágyók. Egyedül vonatozni sem merünk, mert ahogy lekoppan a szemünk, veszélybe kerülhet csomagunk. A repülésrôl, bár a rövid utazási idô vonzónak tûnik, mégis költségessége miatt lemondunk.

Így marad a már jól bevált buszozás. Utazás elôtt nézegetjük az ajánlatokat: hogy mennyibe kerül a jegy, a kedvezményeket, és fôleg, hogy hogyan indulnak – érkeznek a járatok. De aztán bárhogyan is mérlegelünk, csak ugyanazon társaság mellett voksolunk: szimpatikusak, jólöltözöttek, segítôkészek a buszsofôrök, kényelmesek a székek, ásványvízzel szolgálnak ki, és ha szerencsések vagyunk, menet közben még néhány olyan filmet is elkaphatunk, melyek feledtetik az utazás fáradalmait, megszüntetik unalmas perceit. Bár ez ellen megoldás lehet egy kedves útitárs is.

Azzal a helyzettel is sikerült megbékélnünk, hogy a közel tízórás utazás alatt többször megállunk akár egy avagy fél órás–órás pihenôre (amikor is kénytelenül-kelletlenül fogyasztanunk kell a vendéglôkben, mert hát az "illem" úgy kívánja).

A határon is sikerül kisebb-nagyobb türelemmel átjutni. Várni nem kell sokat (még emlékszünk az egykori kilométeres sorokra), hiszen menetrend szerinti járatok vannak, bár mindig akad valaki, akinek a papírjai közt kivetnivalót találnak az országhatárok ôrei.

Aztán valahogy csak begördül a Népligetbe a buszunk, hajnali fél kettô-három: az épület még zárva, a metrójáratok csak jó néhány óra múlva kezdik tevékenységüket. Csak kevés utast várnak a hozzátartozók, ismerôsök, a legtöbbünknek várnunk kell, míg elindulnak a távolsági buszok vagy a metrók. A társaságok jóindulatán – na és üzleti szellemén – múlik, hogy a buszon maradhatunk, míg elindul az élet a hajnali órákban. A téli mínusz fokokban, bár a nyári éjek fáradalmaiban is elengedhetetlen ez a lehetôség.

Kínzó érzés ez a fölösleges rostokolás. Milyen meggondolásból kényszerítik az utasokat ilyen plusz idôtöltésre? Kinek kedvez ez az embertelen menetrend?

Új bemutató, új elôadás, új darab. És nehéz darab. Új, mert a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetemen mindeddig nem mutatták be a Shakespeare-életmû egyik leghíresebb produktumát, a féltékenység, hiszékenység, szerelem, szeretet és áldozat talán legtökéletesebb írott és játszott történetét, az Othellót. Negyedéves színésztanoncok, negyedéves rendezô szakos hallgató közös mûve az elôadás, amelynek bemutatójára szombat este került sor az intézet Stúdió Színházában.

Üres térben játszódik a produkció, kevés kellékkel, ismerôs jelmezekkel, és a mindenható fátyollal a játszók és nézôk feje fölött. A fátyol, mint szimbólum, az üres tér szintén mint szimbólum. Azaz itt semmi más nem számít, csak a puszta érzelmek. Azok az érzelmek, amelyekbôl felépül a történet, a mór vezér és szerelme, a prototípus intrikus, a mit sem sejtô, hûséges hadnagy és társaik között Ciprus szigetén: Jágó pengeéles és vérre menô játékainak következményeként Othello meggyilkolja hûséges és ártatlan feleségét, Desdemonát, majd öngyilkosságot követ el. A jól ismert sztori szövegkönyvét kevéssé változtatta meg a rendezô Török Viola, csupán a produkció rövidült le másfél órásra, és ez szemmel láthatóan jót tett neki. Hiszen merész húzás volt az Othellót színpadra vinni. Élettapasztalat kell hozzá, és a világhírû mûvek örök átka sújtja: óriási sikert lehet vele aratni, ugyanakkor hatalmasat is lehet bukni vele… Lassan indul, késôbb felgyorsul a produkció, állandóak a fényváltások és szinte állandó a zenekíséret is, a szöveg helyét átveszik az érzelmekre, érzékekre építô, azokat meghódítani kívánó effektusok – ez többé-kevésbé sikerül, többé- kevésbé pedig nem.

A telt házas premier nagy sikernek örvendett, noha elôzetes várakozásaink egyike bevált. Komolyabb és jóval nagyobb rutint igényel a darab, mintsem (igaz, végzôs, de) színészhallgatók játszhatnák azt. A komoly munka meglátszik, a színészek igyekeznek felnôni a szerephez, hiányzik azonban az a bizonyos élettapasztalat, ami az egészet hitelessé teszi (tenné). A szövegvágásokat nem pótolja kellôképpen a fentebb említett zenei aláfestés és hangulatérzékeltetés, - ábrázolás, az üres tér nem kihangsúlyozza azon bizonyos érzelmeket, hanem elnyomja ôket. Miközben mindvégig ott kísért a sepsiszentgyörgyi Othello-produkció szelleme, amely visszaköszön a jelmezekben, a játszóstílekben és a fényhatásokban is. Nem annyira kísérleti ez a színház, mint vártuk volna, de talán épp ezért szélesebb közönségréteget is magáénak tudhat a továbbiakban. Játszóit nagy próbatétel elé állítja, közönségét kevésbé. Próbálkozni vele azonban érdemes.

Múlt pénteken hivatalosan is bemutatták a segesvári történelmi múzeum honlapját. A www.muzeusighisoara.com honlapról az érdeklôdôk megtudhatják, hogy télen keddtôl péntekig 9-15.30, szombat-vasárnap 10-15.30 óra között látogatható az öt állandó kiállítás. Az Óratoronyban mûködô múzeumban jelenleg erdélyi kerámiákat, különbözô mesterségeket, régi bútorokat, gyógyszerészeti kellékeket és régészeti anyagokat bemutató tárlatok várják az érdeklôdôket. A történelmi múzeum és az óratorony rövid története is megismerhetô a szóban forgó honlapról. A 64 méteres toronyban 1899-ben nyitották meg a történelmi múzeumot, amely azóta folyamatosan bôvíti állandó gyûjteményét. A múzeummal kapcsolatos tudnivalók mellett számos színes fénykép látható a valamikori és jelenlegi Óratoronyról, a segesvári középkori várról.

Az egy hónapig még átalakítás alatt álló, de könnyen letölthetô, használható honlap nyitóoldaláról Segesvár rövid történetét, elérhetôségét, a város fôbb látványosságait is megismerhetjük.

Farsang van, szokás mondani, miközben a farsang maga, az idôszak lényege, hangulata rég a múlté. A farsang rendszerint akkor jut az emberek eszébe, amikor búcsúzni illik tôle. Olyan ez, mintha istenhozzádot mondanánk a vendégnek, akirôl csak távozásakor derül ki, hogy itt járt. Hol-ott az a közösség, amely egy kicsit is ad magára, és tudja, hogy (Barabás László kötetének címét idézve:) "forog az esztendô kereke", egész évre szóló "ütemterv" alapján készül minden jeles esemény (nem: megünneplésére, az túl egyszerû, bár nem jelentéktelen, hanem) méltó elôkészítésére és megszervezésére, mondhatnók, lebonyolítására.

Akkor futott át rajtam mindez, amikor több ismerôsöm is rámtelefonált, nem tudnék-e ajánlani valami rövid, humoros izét, amivel meg lehet fejelni a farsangi bált: monológot, tréfás jelenetet, kis bohózatot, satöbbi. Úgy gondolják, mégsem lehet minden szellemi elôétel nélkül farsangi mulatságot tartani. A maszkurázás pedig, haj, kiment divatból, a megye jelesebb helységeiben is csak úgy sikerül megszervezni, "ha kijön a tévé, oszt' benne leszünk".

Ilyenkor a szervezôk kapnak fûhöz-fához, össze is tákolnak valamit, amin még röhögni is lehet, de persze köszönô viszonyban sincs a farsanggal, a jóízû humort távolról sem ismeri, inkább a malackodás, a pornó tájékán caplat. Egy ifjú, aki több évig "odaát" kereste a dozsót, ilyen címet adott mulatságos mûsorának: "Plázádnak trendületlenül / légy híve, lómagyar..." – amit a mi "gyepes agyú" népünk enyhén szólva derekasan nem értett, ám annál inkább megtapsolta. Ilyen "poénok" szerepeltek benne: " Milyen közmondás illik egy fuszulykás napi hangszerleves-ebédet követôen bekövetkezett ülepi tragédiára?" Válasz: "Szelet vetett, most vihart arat." Satöbbi.

Kialakult, mert kialakítottak az átlagközönségben egyfajta elvárást a közönségesség iránt. Elôre gyártott rutinszellemességek, bravúrszólózások, háromnapos felejthetetlenségek, megrögzött közhelyek, vásott klisék, kasszatöltô drámatechnikai "csillogás", a divatos rádió- és tévémûsorok kliséinek arcátlan lenyúlása, drámaesztergályosok (szkeccsfröccsöntôk) "mûveinek" áradata sodorja álságos elégedettségbe a könnyû tapsok fogyasztóit, a megrögzött közhelyekre "építô" giccsmestereket és bábuikat.

Bundásmodorú kortársaink pedig mindent megtapsolnak, ami egy kicsit is kacagtató, és hát mi nem az, pedig a rendes közönség ott röhög, ahol a poén van, nem csak a buli a fontos, hanem az igazmondásnak ez a különös változata is, ami a veretes humor, ne adj’ isten, a szatíra.

Ez megy városainkban, kisvárosaink és nagyobb községeink lyukas fenekû mûvelôdési házaiban, hogy: plázádnak rendületlenül. (A kiemelt részek Koltai Tamás színikritikustól valók.) A mûvelôdési ház jelentése rég nem az, aminek lennie kellene, az átkosban a propaganda háza volt, de ahol felelôs értelmiségiek irányították a mûvelôdést, visszapofázott az indigó, ott a legsötétebb években is mindig volt szikra, fény, reményt adó igyekezet, néha teljesítmény is. Mára a legtöbb helységben nem tudnak mit kezdeni a "kultúrházzal", már bálok, lakodalmak és egyéb családi ünnepek szervezésére sem alkalmas, mert télen hideg, nyáron meleg, mint a városi buszok. Fôleg pedig: le van robbanva. A ház rangját a benne élôk adják, csakhogy kik "élnek" még a házban? Településeink zömében már nem találni maroknyi székelyt egy-egy mûkedvelô mûsor összeállítására.

Ahol pedig az iskola is aláhanyatlott, ott a jövôre is keresztet lehet vetni. Semmilyen érdekeltség nem fûzôdik a falu, a vidék értékeinek állhatatos megôrzéséhez, felkutatásához, felmutatásához. Nagyon szerencsés kivétel az a fél kezem ujjain megszámolható település, amely a faluturizmus irányába tapogatódzik...

Még pár év, és az erdélyi magyar falu elfelejti önmagát.

Alig találni olyan törekvést, amely (államilag éppen csak megtûrt, esetleg színleg támogatott) intézményes keretek között próbál tenni valamit a szellemi elposványosodás ellen.

Ilyen a mûkedvelô színjátszóknak fórumot kínáló Színpad elnevezésû ôszi ünnep, amelyet az erdôszentgyörgyiek találtak ki, jelesen a Bodor Péter Közmûvelôdési Egyesület Kovrig Magdolna tanárnô vezette közössége. Nos, akik a tavaly eljöttek a Kis-Küküllô menti városkába meglehetôsen hullámzó színvonalon bemutatott produktumaikkal, azoknak most nem kell hajrázniuk, elég, ha felélesztik játékos kedvüket, néhány kemény próba, és máris színpadra állhatnak. Úgy gondolom, nem kell szégyenkezniük maguknak a szentgyörgyieknek elsôsorban, ha ismét mûsorra tûzik Tamási pompás mesedrámáját, az Énekes madárt (rendezôje a fáradhatatlan Kovrig Magdolna), de még a csíkfalviaknak sem kell szégyenkezniök A karikagyûrû címû népszínmûvel, mert annyi "helyi áthallást" vittek bele, hogy sehol nem lesz akkora sikere, mint éppen odahaza. És nem lesz gondjuk, vélem, a gyulakuti mûkedvelôknek Illyés Gyula Tûvétevôkjével (r. Geréb Ágnes), még kevésbé Rejtô Jutalomjátékával; van mûsor Szovátán is, diákok által feldolgozott jelenetek, Júlia és Rómeó-paródia, Tomcsa- darab (Papa, mama meg a bébi; Nyárádremetén Salló István-féle (a maga idejében agyonjátszott) Postán nyert vôlegénye (r. Bondor István) tûzhetô mûsorra ismét. A marosszentgyörgyiek is újra kirukkolhatnak a hagyományosan a humorra, néha az üresen pukkanó poénoktól zavaros jelenetekre is "támaszkodó" mûsoraikkal (Nagy László: Mr. Schmidt, Zágoni Attila: Puszi lá tutti, r. Nagy László, ill. Muresan Kilyén Emma), és igen, nyugodtan faluzhat a Szászrégeni Népszínház is azzal az összeállítással, amelyet Rejtô Jenô, Nóti Károly és Vadnai László bohózataiból-jeleneteibôl állított, Édes, léha világ címû kabaréjával, az ugyanis több, mint mûkedvelés. (Csak néhány példát említettem, nem jutott tudomásomra minden esetben a rendezô neve, ezért elnézést kérek.)

A hegy alatt abrakolt ló beleszakad terûjébe. A mûkedvelô színjátszás bizonyos vonatkozásban sokkal nehezebb, mint a profi, mert aki ezt mûveli, szinte mindent magára vállal, a darabok felkutatásától a gong (inkább csak csengô) beszerzéséig, szereposztás, szerepmásolás, próbák, díszlet, kellékek, rendezés, elôadás- és közönségszervezés úgy szakad a nyakába, olyan természetességgel, ahogy a hó hull a magasból. Gyakran a tûzgyújtás is az ilyen vidéki tótumfaktumokra marad. Csakhogy ônáluk is bekövetkezett a nemzedékváltás. Kihalnak lassan a vidéki mûvelôdés ôsbölényei, a köszönömmel is ritkán fizetett, önzetlen népmûvelôk, és velük, azt hiszem, elmerül egy világ, amelyet bizonyára senki sem sír vissza, de amelyben azért voltak tiszta és szép szerepek, és darabok is, volt ôszinteség, és igen, ne féljünk a manapság "trendileg" leokádott kifejezéstôl: volt nemzetszeretet.

A legsötétebb diktatúra idején is, sôt akkor még nyomatékosabban, mert lappangva, mint hamu alatt izzó parázs, úgy nyilvánult meg.

Manapság? Farsang farkát cibálva döbbenünk rá: volt farsang. Mi maradt belôle? A pánkó és a forralt bor? Néhány, az internetrôl hazalopott, ízlésünkhöz idomított, néha nem is a végén csattanó vicc, vénlánymellû lapospoén? "Plázánknak trendületlenül?"

Abbahagyom, mielôtt elbôgném magam. Bruhaha.

Távol-keleti zenészeket gyakran köszönthetünk a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, a japán képzômûvész fehér hollónak számít mifelénk. Vasárnap délután egyszerre két ilyen ritka vendéggel találkozhattak a helybeli mûvészetkedvelôk. Chiaki Kurumizawa és Yusaku Fujiwara alkotásaiból nyílt kiállítás a földszinti galériákban.

A hagyományos japán festészetrôl, grafikáról többé-kevésbé vannak ismereteink, a felkelô Nap országának kortárs alkotói törekvéseirôl, irányulásairól elég keveset tudunk. A mostani tárlat a Tokio melletti Kashiwa városkában élô mûvészházaspár munkái segítségével kedvünkre való ízelítôt nyújt belôle. A két mûvészt a megnyitón Gheorghe Muresan szobrász, a Képzômûvészek Szövetsége marosvásárhelyi fiókjának elnöke köszöntötte. Majd a kiállítás kurátora, Pál Péter festômûvész mutatta be szakmailag ôket. A vásárhelyi mûvész többször megfordult Japánban különbözô alkotótáborokban, innen az ismeretség a vendégekkel, akik immár negyedszer vannak Romániában. Ezt már tôlük hallhattuk, és azt is, hogy kedvelik Erdélyt, jól érzik magukat nálunk, a mostani nagy hideg ellenére is. Üdvözölte jelenlétüket a vásárhelyi román-japán baráti társaság elnöke, Budea Beatrice mûkritikus is.

A kortárs japán képzômûvészet is bizonyára éppen olyan változatos és sokszínû, mint a világ többi népeinek mûvészete. Az a szelet, amelyre most nyílt rálátásunk, a médiamûvészet, az installációs alkotói megoldások, a gesztusfestészet és persze, a klasszikus japán kultúrát képviselô álarchagyományok érdekes, tarka látványvilágába kalauzolja a nézôket. A tárlat sajátosságaira még visszatérünk.

Az európai uniós csatlakozás felerôsítette a nemzeti identitás megôrzését veszélyeztetô globalizációs folyamatot. Ugyanakkor megnôtt a média és ezen belül a közszolgálati televízió értékmegôrzô szerepe. Fokozottan érvényes mindez a nemzeti kisebbség – tehát az erdélyi magyarság – esetében. Errôl beszélgettünk Peták Istvánnal, a magyarországi televíziózás egyik legismertebb szakértôjével.

– A magyar közszolgálati televíziót az utóbbi másfél évtizedben nagyon sok támadás érte. Egyfelôl a politikum akart rátelepedni, másfelôl konkurens csatornák megjelenése jelentett nagy kihívást. Miként próbált eleget tenni ilyen körülmények közt a nemzeti televízió mindenkori vezetôsége közszolgálati feladatának?

– A kilencvenes évek elejétôl – nemcsak amikor elnöki tisztséget töltöttem be – folyamatosan a Magyar Televízió vezetôségében voltam. Tehát felelôsséget kell vállalnom a '90-es évek televíziójának egészéért. Az elsô idôben még nem éreztük, hogy a politika rá akarna tenyerelni a mûsorokra. Természetesen a politika akkor is mindent megtett, hogy bejöjjön, diktálhasson és eszközként kezelje a televíziót. De akkor még ellen tudtunk állni azért is, mert a politikának még nem voltak meg az eszközei, amivel akaratát érvényesíteni tudta volna.

A média világában – és a televíziózásban – a szabad rablás idôszaka volt. A ’80-as évek végén, a ’90- esek elején egymás után születtek meg a különbözô kábeltévé- társaságok, valamint a kereskedelmi és a közszolgálati jellegû regionális, helyi televíziók. Mindenki annak örvendezett, hogy mennyi új fórum jött létre, és a figyelem egy kicsit elterelôdött az MTV-rôl. Ennek következtében kicsit azt csináltunk, amit akartunk.

– És akkor jött létre a Duna Televízió is…

– Valóban, és akkor sikerült nekünk elindítani a Magyar Televízióban a határon túli magyaroknak, a határon túli magyarokról szóló mûsorokat. És kezdtük kiépíteni azt a szerkesztôségi és tudósítói hálózatot, amely ellátott bennünket anyagokkal. Ez abszolút politikamentesen ment a médiatörvény megszületéséig.

– Mindenki szidja a médiatörvényt, sorolja a hibáit. Az Országgyûlés miért nem változtatja meg?

– Hatpárti konszenzus alapján született meg a médiatörvény, és azt hittük, van egy kegyelmi állapot – miközben átrendezôdünk – addig, amíg a politikai nyomás elkezdôdik. Ez tévedés volt, mert bizonyos politikai csoportok – és nem használom a pártok kifejezést – nem tûrhették a közmédiumok függetlenségét. A médiatörvény ellenében is megpróbálták akaratukat érvényesíteni és a Magyar Televíziót oly mértékben megroppantani, hogy a kereskedelmi televíziók egyértelmûen dominánssá válhassanak, az MTV pedig nehogy talpra állhasson. Ráadásul ebben a helyzetben alulfinanszírozottságot teremtettek, aminek következtében a Magyar Televízió az elmúlt évtizedben folyamatosan ki volt téve a mindenkori politikai költségvetési akaratnak. Ha rosszul viselkedik, nem kap pénzt, ha jól viselkedik, kap pénzt. Jelenleg is ebben az állapotban leledzünk. Ez ellentmond mindenféle sajtószabadsági és közszolgálati törvénynek.

A médiatörvényt úgy alkották meg, hogy a Magyar Televízió monopolhelyzetét megtörjék. Azt hirdették, hogy az így létrejövô duális televíziós rendszer a demokrácia csúcsát fogja eredményezni, és ez lesz a demokratikus sajtószabadság non plusz ultrája.

– A felügyelô kuratórium mûködése sem tökéletes. Mi a véleménye a civil kurátorokról?

– Európai mintára hozták létre a civil kurátorságot. A lényeg: az MTV egy közalapítvány tulajdonába került. A közalapítvány mûködését egy kuratórium ellenôrzi és gyakorolja a tulajdonosi jogokat. De a médiatörvény nem biztosítja a kuratórium mûködéséhez szükséges jogokat és feltételeket. Többek közt gond az is, hogy nagy létszámú a testület (minél nagyobb egy testület, annál impotensebb), másfelôl a civil kurátorok mandátuma egy évre szól, ennek következtében egy-egy új kurátor amire megismerné, hogy neki tulajdonképpen miben is kellene döntenie, már le is váltották, és jönnek az újak. Ezenkívül a magyarországi civil szervezetek még nem hozták létre azokat a szövetségi rendszereket, melyek szükségesek az érdekérvényesítéshez, a kormányzattal való párbeszédhez. Hankiss Elemér gondolatát idézve: még a demokrácia tanulási folyamatában vagyunk. A politikusok, a kormányzat és a közalapítványi kurátorok is.

Végül is abban kell ítélkezni, hogy a nemzeti közszolgálati televízió a köz javára vagy a köz kárára mûködik-e? Ehhez olyan elôfeltételek kellenek, hogy ezt a döntést meg lehessen hozni. De sem a feltételek, sem a döntési apparátus nincs felkészülve erre. Nemcsak a civil kurátorokról beszélek, hanem magunkról is, akiket a pártok javasoltak és az Országgyûlés választott meg. Azt gondolom, ebben az ügyben épp olyan amatôrök vagyunk, mint a civil kurátorok.

– A mûszaki fejlôdés – a digitális televíziózás megjelenése, a kábeltelevízió-hálózatok kiépítése – nem okozott-e káoszt a magyarországi médiában?

– Az elején tulajdonképpen mindenki a törvényen kívül mûködött. Ezért 1996-ban hoztak frekvenciamoratóriumot, hogy ne szaporodjanak tovább a rádiók és televíziók. De akkor már csak a kész helyzetet lehetett jól-rosszul regulázni.

– A vállalkozószellem a Magyar Televízióba is betört akkor, ami színvonalesést okozott.

– Két dologról van szó. Megindult a kereskedelmi televíziókra jellemzô bulvárosodás. A tömegnézettség elérése a cél, hogy a mûsor jó reklámhordozó legyen. Ezen nagyon nehéz úrrá lenni, mivel a munkatársak nehezen viselik el, ha kicsi a nézettségük. A nagyobb nézettség érdekében könnyebb és vonzóbb irányba mennek el. Az MTV is abban érdekelt, mint bármely részvénytársaság, hogy nagyobb legyen a reklámbevétel. Ezt várja tôlük a kormányzat is, mert akkor kevesebb költségvetési támogatást kell adni. Jelen körülmények közt nagyon nehéz ezt a színvonalcsökkenést megállítani.

A másik ok, hogy sok a külsô beszállító. A médiatörvény elôírja, hogy a mûsorok bizonyos százalékát úgynevezett független (külsô) gyártóktól kell beszerezni. Gyártatni vagy vásárolni. Ez a gondolat elfogadható, hisz a magyar médiaipar támogatása közös érdekünk.

– A magyar kultúra ápolásának jó példája a Nagy Könyv akció. Ez egy szemléletváltás elôszele az MTV-nél?

– A Magyar Televízió vezetôi között vannak olyanok is, akik mindenféleképpen a színvonalas, nemzeti televíziózás hívei. Ennek következtében ez nem egy véletlenszerû esemény volt. De lássuk be: az MTV csak úgy tudta megvalósítani, hogy jelentôs anyagi támogatást kapott a kormányzattól. Tehát jórészt nem a Magyar Televízió pénzébôl készült a produkció. És többek közt azért nem folytatódik, mert nincs több pénz erre.

A televízióban az elmúlt tizenöt évben mindig volt olyan megszállott vezetô, aki el tudott valamilyen eredményt érni a határon túli mûsorok terén. Ugyanakkor a mindenkori vezetôn a pénzügyi szaldót kérik számon, és nem azt, hogy a nemzet érdekeit szolgáló tisztességes vagy tisztességtelen mûsorokat sugároztat.

– Az erdélyi közösség régi vágya, hogy önálló magyar televíziója legyen. Tavaly a magyar adófizetôk pénzébôl a kormányzat át is utalt erre egy összeget. Mostanra kiderült, ebbôl nem lehet az önálló televíziót létrehozni. Ön hogyan vélekedik errôl?

– Én soha nem láttam realitását az önálló, egész nap sugárzó erdélyi magyar televíziónak olyan gazdasági körülmények közt, melyben Románia és Magyarország él. Természetesen ennek a népességnek nem túlzott igénye, hogy önálló mûsora legyen. De a költségtényezôket is figyelembe kell venni. A mûsorkészítés és sugárzás sok pénzbe kerül. Ráadásul a saját mûsorokkal nem lehet kitölteni az egész napot, vásárolni kell filmeket és más produkciókat. Erdélyben a domborzati tényezôk miatt csak a mûholdas sugárzás jöhet szóba. Ezeket a költségeket összeadva kiderül, nincs erre anyagi fedezet.

De van megoldás: például az MTV 2-es csatornája, illetve a Duna Televízió nyithatna egy ablakot – naponta két órát – és az Erdélybôl (például Kolozsvárról) üvegszálon Budapestre átküldött mûsort mûholdon szórhatnánk. Ez napi kétórás fórumot biztosítana, aminek nem kell külön mûsorkörnyezetet és sugárzási forrást vásárolni. Természeten nem kell soká várnunk arra, hogy a digitális mûsorszórás megteremtse a többsávos mûsorszórás lehetôségét.

– Riporterek, operatôrök nevelésében az MTV is részt vállalt. Ön szerint van akire rábízni akár a napi kétórás mûsorkészítést?

– Lehet, hogy még nem készül annyi riportfilm, annyi dokumentumfilm, amelyekkel ki lehetne tölteni a teljes idôt. De lássuk be, izgalmas lehetne egy olyan kerekasztal- beszélgetés, melyen a jelenlegi román kormány magyar tagjai beszámolnának arról, mit is végeztek a kormányban, mit tudtak elérni. Ha jó a moderátor, a jelenleg vitatott dolgokat ott meglehetne beszélni. És mindezt élô adásban.

Telenézô

Mikor lesz húsvét? Április 16-án. Akkor indul, ha minden jól megy, a Duna Televízió Autonómia csatornája. Nem másolom ide a hosszú mondatot, amelyben célkitûzéseit fogalmazták meg, csak csöndesen elgondolom, hogy ez lesz az erdélyi magyar tévé helyett a mi magyar adónk. Ahogy az arra szánt összeget elpiranházták, azt tanítani fogják majd a közgázon. (Ha lesz erdélyi magyar közgazdaságtani kar legalább.) Európában 337 kisebbség él, 103 millió lélek. Abból roma 15 millió, muzulmán ugyanannyi. Magyarok kevesen volnánk. Úgyhogy egyfajta kegyelmi állapot az Autonómia TV, s milyen jó, hogy a kevésbé szerencsés kisebbségek ügyét is önzetlenül felvállalja.* Magyarországot meghódítja a Digi TV. Rendkívül alacsony áraival pánikot keltett a magyar kábeltévések körében, elôbb úgy volt, hogy egy évig ingyen kínálja szolgáltatásait, most 2700 forint a havi bérlet, ez ott nem sok. 32-33 csatorna, köztük egy pornó-, a késô esti – kora hajnali órákban. (Nem tiltja semmiféle törvény odaát.) A dömpingáron jelentkezô konkurens miatt, írják a lapok, több magyar cég a Gazdasági Versenytanácshoz fordult, döntés még nincsen. A tulajdonos, Teszári Zoltán tapasztalt ugyan riadalmat a magyarországi piacon, de nem érti a dolgot, hiszen mindenütt üzleti verseny zajlik. (Ezt mi is tudjuk, látjuk, éljük.) * Farsang van, nagy havak ideje, több idô jut tévézésre, és néznivaló is akad bôven. Elkezdôdött a téli olimpia, számomra a mûkorcsolya az igazán érdekes, a többit, még a nôi jégkorongot is, szelíden tolerálom. Annyi a látnivaló, hogy kedvencemre, a focira alig marad idô. Hétköznaponként már kora reggeltôl a képernyôhöz szögeznek a reggeli beszélgetések, tetszik a Duna TV mûsora is, jó a Nap- Kelte (nem tudom, miért így írják), kevésbé bírom az RTL Klub zsenge korosztályokat megcélzó, kiabálós, alacsonyan szálló kajálós-dalolós-táncos egyvelegét, az interjúk rövidsége és persze Havas Henrik meg Liptai Klaudia miatt leginkább a Mokkát nézem, de onnan is elmenekülök, mikor a híradó elôtti reklám következik. * A Nap-Kelte, ki gondolná, másfél évtizedre tekint vissza, 1989. augusztus 19-én indult, és akik médiavalakinek számítanak Budapesten, csaknem mind megfordultak ott, ma persze több-kevesebb szerencsével és sikerrel próbálnak a felszínen maradni. Néhány név az akkori mûsorvezetôkbôl: Albert Gyöngyi, Bárdos András, Fiala János, Frei Tamás, Friderikusz Sándor, Havas Henrik, Juszt László, Szilágyi János, Vitray Tamás. Szilágyit láthattuk a Swáby András-féle átverô-showban (TV2), megvallom, bennem nagyon rossz érzést váltott ki az egész hacacáré. Szilágyi jó képet vágott hozzá, azt írták, ô lett a leglelkesebb híve a Nem a te napodnak. Mindenesetre én ôt most jó ideig nem tudom komolyan venni, minduntalan nevetgélnem kell...* Azt mondják, változás lesz a Nap-Keltében, felpörgetik, és a délutáni unalom (az ismétlése) elmarad. Én néha reggel is nagyon unom a megfelelési kényszer kóros tüneteit mutató ripcsi-arcokat, amint szorgosan gyökögnek. Lerí, hogy francot érdekli ôket a téma, de hát nem bagóra megy a duma. * Annyi, de annyi foci lesz az idén! A tavaszi idényben a Duna TV is közvetít magyar élbeli (lesz-e ilyen?) mérkôzéseket, erdélyi idô szerint péntekenként 20 órától, az elsô forduló nemsokára, február 24-én lesz (Zalaegerszeg–Debrecen). A jogtulajdonos RTL Klub továbbra is vasárnap délben közvetít egy mérkôzést, de elôtte, szombat délután a Sport Klubon szintén látható lesz egy bajnoki. * Pár napja eltûnt egy konzerv-csatorna a "palettáról", helyette a Sport Klub jelent meg, román hanggal, de ez is konzervet ad. Vajon mi lesz a sorsa? Bennünket sosem kérdez meg a szolgáltató, hogy mi az óhajunk, csak adja vagy elveszi, mint az isten az üdvöt... * Ha hozzáveszem a román Sport Tv-t, az Eurosportot (most zárult az Afrika-kupa), a B1-et (az olasz bajnokságra van ráállva), és persze a román közszolgálatit, kiderül, hogy soha ekkora kínálat nem volt. Mégsem dobom el magam, mert jártam ám Székelykeresztúron, Udvarhelyen, Csíkban, és ott az Eurosport magyarul "es" beszél. Például. * Mármost ha hozzáveszem, hogy a megyeszékhelyen fele-fele arányban élünk ilyenek meg amolyanok, akkor jogos az elvárásom, hogy anyanyelvemen élvezzem ezeket a mûsorokat. *

Olvastam, képen is láttam, amint a híres-hírhedt rendezô performanszot szervezett a Mûcsarnokban, saját ravataláról szemlélte a barátok és tisztelôk végbúcsút vevô sorát, hallgatta a gyászbeszédeket, méltatásokat. Videók pörögtek, felelevenítve a halálba készülô mûvész munkásságát. A gyógyíthatatlan beteg utolsó óhaját nem illik kommentálni, nem is tette senki jóhiszemû emberfia. Nekem csupán az jutott eszembe, hogy hiszen valami effélét játszottak szûkebb pátriánkban is, valamikor a kilencvenes évek elején, feltûnési viszketegségben leledzô figura különcködött, egy-két fotón s egy (abból ihletôdött) novellán kívül nem maradt nyoma az idôben.

Utazgató ismerôseim egyike-másika nem dobja el idegenben vásárolt újságjait, hanem elhozza nekem. Így néha ismeretlen tájak, vidékek lapjai, folyóiratai jutnak birtokomba, s én a felfedezô kíváncsiságával böngészem át ôket, a vezércikktôl a gyászhírekig. Egy távoli kisváros Házi Hírnök címû lapjában fura hírre bukkantam: "Fájdalomtól megtört szívvel, megrendülten tudatjuk, hogy a mindenki által nagyrabecsült FULGURA FRANYÓ, városunk közkedvelt Fránci bácsija, okleveles mesterfodrász, életének 76. évében, türelemmel és bölcs humorral viselt szenvedés után visszaadta jóságos lelkét Teremtôjének. Akik ismerték és szerették, utolsó búcsúként kattintsanak még egyszer a honlapjára (http://www.franciskus.com). Drága halottunkat..." Stb.

Nem tudtam magamhoz térni az ámulattól. Valahonnan ismerôsnek tûnt ez a Fránci bácsi, mégsem sikerült elôkotornom romló emlékezetem homályos zugaiból. Reszketô kézzel írtam be a címet, izgatottan lestem, mi lehet azon a honlapon.

A francba, Fránci. A honlapon az okleveles mesterfodrász ajánlója állt, helyi hírességek, jelesebb kuncsaftjai dicsérték a kezét, az ízlését és úri modorát nyakra- fôre. Már odébb akartam állni, mikor az oldal alján valamin megakadt a szemem: "Eheu, fugaces!" Alatta pedig: "Helló, te tróger! Bánt a lelkiismeret ugye, hogy nem jöttél el a temetésemre? Közlöm veled, hogy ezt már sosem tudod jóvátenni. Hát dögölj meg te is, pajtás; mert én is itthon maradok, amikor téged viszen a tükröskocsi. Légy átkozott!"

Aha. A "jó modorú" úr elszólta magát. Egy életen át alakoskodott, játszotta a mindig vidám, kedélyes ollógyurit, magába fojtva igazi érzéseit, indulatait. Közben nyelte a nyegle kiszólásokat, az elménckedô megjegyzéseket, kacagott a rossz poénokon, a besült vicceken, esténként pedig – "káromkodott vagy fütyörészett".

Aztán jött a világháló, és ô megpróbálta kiteljesíteni személyiségét. Bizonyára verseket írt. Ha türelmes leszek, megtalálom azokat is itt valahol.

Most elégtételt vett minden sérelméért. Odapörkölt a randa világnak.

Azonmód írtam neki, a franci.franci@freemail.hu címre: "Tisztelt Uram! Ritkán találkozni olyan karakán jellemmel, mint Ön –-, sajnálom, hogy már meghalt. Nem is sejti, micsoda tippet adott az emberiségnek. Az ördögbe is, Ön zseni. Gratulálok!"

Aláírtam, elment az e-mail. Aztán lefagyott a gép. Majd váratlanul nagyot csattant és szikrázott az elosztó, a rövidzárlat kivágta a biztosítékot. Fojtó füst lepte el a szobát. Feleségem bekiabált a konyhából.

– Mit égetsz, hogy olyan erôs kénkôszaga van?

Milyen évet zártak a szôlôtermesztôk és melyek a kilátásaik ez évben? – kérdeztük Oliviu Petru mérnököt, a Megyei Mezôgazdasági És Vidékfejlesztési Igazgatóság keretében mûködô Szôlészeti és Borászati Állami Felügyelôség felügyelôjét.

– Megyénkben évekkel ezelôtt több ezer hektáron termett szôlô. A múlt évben a szôlôterületek 1104 hektárra csökkentek. Ebbôl 827 hektár nemes szôlô, 277 hektár direkt termô. A szôlôültetvények kipusztulásának folyamatát nem sikerült leállítani. Ugyanis az történt, hogy a tavaly az egyik csôdeljárás alatt álló szôkefalvi vállalkozás 280 hektáron egyszerûen nem mûvelte meg a nemes szôlôt, emiatt az ültetvények nagy része kipusztult.

– A Dicsôszentmárton, Vámosgálfalva, Szászbogács környékén elterülô szôlôtelepítéseken a kár tetemes. Tudni, hogy ki a vétkes?

– Mondjuk ki, a csôdeljárás alatt álló szôkefalvi Agrozooviticola vállalkozásról van szó, a jogi felszámolója egy iasi-i cég, perek sorozata van folyamatban. Mi annak idején jelentettük a szakminisztériumnak a történteket, azt a választ kaptuk, hogy azok kivizsgálása nem tartozik a mi hatáskörünkbe. Viszont tény, hogy a szóban lévô területeken a szôlô kipusztult. A szôlôterületek csökkenése mellett a szôlôsgazdák nagyon rossz évet zártak. A megyében az átlagos hektáronkénti terméshozam 500 kg volt. Kivételt képezett az a néhány nagyobb farm (Mezôkölpényben 71 ha-on, Szászrégenben 20 ha-on, Dános községben 10 ha-on), ahol a hozamok valamivel magasabbak voltak. A jelek szerint a rendkívül hideg tél miatt is károkkal számolhatnak a termelôk.

– Melyek az idei kilátások?

– Úgy fogalmaznék, hogy van remény a szôlôtermesztés fejlesztésére. Tudni kell, hogy az állam 2004-ben részesítette elôször állami támogatásban a szôlôsgazdákat. Hektáronként 1,5 millió lejt utaltak ki növényvédelmi szerek vásárlására azoknak, akik területeiket bejegyeztették a mezôgazdasági nyilvántartásba. Idén ezt a támogatást 2 millió lejre emelték hektáronként. 1989 után idén elsô alkalommal kezdôdik meg három beruházás kivitelezése. Egy nyárádtôi vállalkozó SAPARD- pályázatot nyert, amely lehetôséget adott egy 20 hektáros szôlôültetvény (Mikefalva határában) létrehozására. A beruházási munkálatokat a tél beállta elôtt elkezdték. Ugyancsak SAPARD-támogatással indul Bátoson egy 12 hektáros szôlôültetvény megvalósítása. Egy magyarországi vállalkozás önerôbôl 8 hektáron szándékozik nemesszôlô-ültetvényt telepíteni. Reménykedünk a szôlôtermesztés fejlesztésében. Mint megannyi más szakágazatban, a hegy alatt abrakolunk. A szôlôtermesztôk állami támogatását évekkel ezelôtt kellett volna elkezdeni…, az igazi mentôöv a szôlôtermesztô társulások, társaságok létrehozására és azok hatékony mûködése lenne.

Azok a bizonyos nyugati szelek mind erôteljesebben fújdogálnak felénk, ez késztet arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal. És elgondolkozzunk azon, hogy valóban nem szeretnénk-e feladni megkövesült szemléletünket, szokásainkat egy korszerûbb, civilizáltabb életért cserébe. Oka van annak, hogy az RTV1-es csatornájának szerkesztôi fölvetették a kérdést: miért áll Románia az európai államok sorában az utolsó helyen a súlyos közlekedési balesetek miatt? Milyen szerepet játszanak ebben a gépjármûvezetôk, és mennyit nyom a latban az úthálózat minôsége? Az sem véletlen, feltételeztük, hogy a kincses városbeli rádió hírül adta, miszerint hazánkban a Bukarest–Ploiesti–Sinaia útvonalon következett be a legtöbb haláleset, és közvetlenül utána a Segesvár–Marosvásárhely–Kolozsvár szakasz bizonyult a legveszélyesebbnek az Európa 60-as "folyosó" mentén. Valóban mi lennénk a földrész és az ország fekete báránya? – kérdeztük Viorel Cazan fôbiztostól, a Maros Megyei Közlekedési Rendôrség vezetôjétôl.

Nem vagyunk sereghajtók!

Interjúadónk már a legelején igyekezett cáfolni az elektronikus médiában dolgozók közlését. Kijelentette, hogy a közutak biztonsága szempontjából az elsô tíz megye között vagyunk, amit egy tanulmánnyal tud igazolni. Ebbôl kiderül, hogy az utóbbi három esztendô éves átlaga 160 súlyos baleset volt, melyek során mintegy 60 ember vesztette életét és 120-an sebesültek meg komolyabban. Ugyanakkor emlékezzünk arra – ösztönzött –, hogy a 2000. év elôtt 200 körül mozgott a súlyos kimenetelû közúti események 12 havi átlaga. Ez lebontva azt jelenti, hogy akkor évente hozzávetôlegesen 80 személy halt meg az utakon és 160-an szenvedtek súlyos sérülést. A változás fô iránya tehát a balesetek számának csökkenése felé mutat – összegezett beszélgetôpartnerünk. Megjegyezve, hogy két dolgot mindenképpen szem elôtt kell tartanunk. Az egyik az, hogy idôközben az úthálózat vajmi keveset javult. A másik figyelmet érdemlô tényezô a baleseti statisztikai számok mérlegelésénél az, hogy az 1989. évihez képest a gépjármûállomány megyénkben

75.000-rôl 175.000-re növekedett.

Hasonlóképpen ne feledjük, hogy ma már hozzávetôlegesen 400–420 ezer polgárnak van e közigazgatási területen vezetôi engedélye. Mindezek alapján a fôkomisszár úgy véli, nem kis eredmény, hogy a közúti közlekedés a normalitás keretei között maradt, sôt még sikerült is lennebb szorítani a nem kívánt események gyakoriságát. Továbbmenve – mint mondta – célul tûzték ki, hogy az idén, 2005- höz képest, további öt százalékkal mérsékelik a közúti balesetek számát. Erre azonban egyedül nem vállalkozhatnak. A helyzet tényleges javulása csak egy olyan összehangolt programnak lehet az eredménye, amelybe a forgalom biztonságosabbá tételében érdekelt minden fél bekapcsolódik.

<