Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A nyárádtôi ipari park egyre több indulatot kavar. Miután a tavaly megnyílt létesítménynek mindeddig egyetlen befektetôt sem sikerült vonzania, megsokasodtak a vádak a parkot mûködtetô megyei tanács, valamint az adminisztratív vezetôség iránt. Ezt akár érthetônek is mondhatjuk, ha arra gondolunk, hogy Marosvásárhely polgármestere már a terv megszületésekor olyan beruházásnak tekintette a parkot, amely az ô, a sportrepülôtér területére tervezett hasonló létesítményének ellenében született. A park megépítésének körülményeibôl fakadó hiányosságok további témát szolgáltattak a nyárádtôi park ellenzôinek. Árgus tekintetek figyelik a park vezetôségének minden lépését, s a valós vagy vélt hiányosságokat azonnal nagydobra verik.

Ha a tényekre szorítkozunk, az elsô parcellákra kiírt elsô két versenytárgyalás sikertelen maradt. Ezt követôen született a javaslat, hogy a területet közvetlen tárgyalások útján adják használatba, a piac törvényébôl következôen alacsonyabb áron. Mivel ez a megye kasszája számára alacsonyabb bevételt jelent, kézenfekvô a vád, hogy a közvagyon elkótyavetyélésérôl van szó. Nagy István, a park igazgatója szerint azonban a többi ipari park tapasztalatából kiindulva ez a megoldás egyáltalán nem szokatlan. A kolozsvári példa mutatja, hogy ott is két-három évre volt szükség, amíg be kezdtek népesülni a parcellák, ugyancsak közvetlen tárgyalásokat követôen.

Ennél súlyosabb a vád, mely szerint az igazgató azt javasolta, öt év után tegyék lehetôvé a haszonbérlônek, vásárolhassa meg a telket, amelyen megtelepedett. Nagy István elismerte, hogy volt egy ilyen javaslat, de ezt nem a nyilvánosságnak, hanem csupán – más javaslatok mellett – munkahipotézisnek szánták, ezért furcsa, hogy eljutott a sajtóhoz. Mindez pedig azt jelzi, hogy a lejárató kampány mögött igen befolyásos személyek állnak.

Szögezzük le: a nehéz pénzzel – jórészt kisajátítás útján – megvásárolt, majd közmûvesített terület eladását semmiképpen sem tartjuk jó ötletnek, addig ragaszkodni azonban a maximális haszonbérleti díjhoz, amíg minden befektetô máshol keres magának helyet vállalkozásához szintén nem bölcs dolog. Persze, ha beigazolódik a vád, hogy a befektetôk a megyei tanács és a park vezetôségének cinkosságával próbálják lefelé srófolni az árat, mindjárt megváltozik a helyzet, ezt azonban a vádaskodóknak még bizonyítaniuk kell.

Addig is fogadjuk el, hogy az ipari park elsôrendû célja nem a haszonszerzés – persze a közvagyon kiárusítása sem – hanem az adott környéken a munkahelyek számának növelése, a gazdaság fellendítése többek között a háttéripar és szolgáltatások felvirágoztatása által is. E két érdek egyeztetése pedig nem minden esetben egyszerû, különösen, ha a háttérbôl is rendszeresen keresztbe tesznek.

A marosvásárhelyi Táblabíróság elutasította a Megyei Munkaerô-foglalkoztatási és - átképzési Ügynökség törvényszéki elnöki rendelet kibocsátására megfogalmazott kérését. Ebben az ügynökség azt kérte, hogy függesszék fel azt a rendeletet, amely Reghina Farcasnak, a volt ügyvezetô igazgatónak az állásba való visszahelyezését írja elô.

Mint ismeretes, január végén a Marosvásárhelyi Táblabíróság arról döntött, hogy felfüggeszti azt a rendeletet, amellyel Reghina Farcas ügyvezetô igazgatót menesztették állásából. A rendeletet augusztus elsején az Országos Munkaerô- foglalkoztatási és -átképzési Ügynökség elnöke, Silviu Bian adta ki, melynek következtében Farcasnak még aznap távoznia kellett az igazgatói székbôl. Az országos elnök a gyors menesztést azzal indokolta, hogy az ügyvezetô igazgató nyilvánosságra hozta egy telefonbeszélgetésüket, melyben többek között arról volt szó, hogy a prefektus kilátásba helyezte Farcas leváltását.

Annak ellenére, hogy az igazságszolgáltatás a volt igazgató javára döntött, hiába próbált ennek érvényt szerezni, mert mai napig nem tudta elfoglalni állását.

Reghina Farcast telefonon kerestük meg, aki elmondta, hogy jelentkezett a Munkaerô-foglalkoztatási és - átképzési Ügynökségnél, de ott nem fogadták. Jóllehet törvényesen ô az ügyvezetô igazgató! – Hét hónapja itthon tartózkodom, se fizetést, se munkanélküli segélyt, semmit nem kapok. Számomra nem is a pénz a fontos, hanem az, hogy visszanyertem a méltóságomat, az igazságszolgáltatás nekem adott igazat. Azonban erôvel mégsem foglalhatom el az állásomat – mondta Reghina Farcas.

A helyzetrôl másként vélekedik Core Luminita, a megyei ügynökség tisztségben lévô ügyvezetô igazgatója, aki elmondta, hogy ô mindaddig az intézmény élén marad, amíg az Országos Ügynökségtôl értesítést nem kap arra vonatkozóan, hogy távoznia kell. Szerinte a táblabíróság döntése nem végleges, lévén, hogy a Országos Munkaerô- foglalkoztatási és -átképzési Ügynökség fellebbezett, s erre még nem született határozat.

Az alapok felhasználásának átláthatatlansága, az érdekütközések, a korrupció és az közöny súlyosbította az egészségügyi rendszer helyzetét, ezért olyan koherens törvényre van szükség, amely európai szinten kimozdítja Romániát a sereghajtói helyzetbôl az egészségügyi ellátás tekintetében, jelentette ki Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a parlamentben. A kormányfô a parlament két házának hétfôi együttes ülésén ismertette az egészségügyi reformcsomag fôbb célkitûzéseit és azokat az okokat, amelyek alapján a kormány úgy döntött, hogy felelôsséget vállal a törvénycsomagért.

Tariceanu elmondta, a törvénycsomag célja az egészségügyi rendszer hatékony szabályozása, elfogadtatásának módja pedig felhívás a politikai szolidaritásra, és nem jelenti a törvényhozó szerv megkerülését.

Az Egészségügyi Minisztérium újból megváltoztatja elnevezését, az egészségügyi reformcsomag-tervezet alapján, vált ismertté a kormányfôi elôterjesztés nyomán.

A közegészségügyi törvény 11. cikkelyének 1. bekezdése szerint a Közegészségügyi Minisztérium a központi közigazgatás önálló jogi személyiséggel rendelkezô, a kormánynak alárendelt szakintézménye, amely az Egészségügyi Minisztérium átszervezése révén jön létre. A minisztérium elnevezését több ízben is megváltoztatták az utóbbi években.

A 2001/2-es sürgôsségi kormányrendelet kimondja az Egészségügyi és Családügyi Minisztérium létrehozását, az Egészségügyi Minisztérium átszervezésével.

Az Egészségügyi és Családügyi Minisztérium a 2003/64-es sürgôsségi rendelettel visszatért a korábbi elnevezéshez. A kormány hétfôi rendkívüli ülésén az egészségügyi reformcsomag módosítására benyújtott 434 javaslatból 86-ot fogadott el, közölte Eugen Nicolaescu szaktárcavezetô.

Az egészségügyi miniszter hozzátette, a javaslatok többsége a törvénycsomag bizonyos szövegrészeinek pontosítására és árnyalására vonatkozott. A legtöbb módosító indítvány a kórháztörvény összeférhetetlenségére és érdekütközésre vonatkozó elôírásainak törlését javasolta, de a kormány nem fogadta el ezeket a javaslatokat. Elfogadásra került viszont az, hogy a kórházigazgató és a vezetôtanácsban tisztséggel rendelkezô orvosok a szakmai egyesületekben is viselhessenek tisztséget, mondta Nicolaescu.

Az egészségügyi miniszter szerint a kormány fenntartja döntését az alkohol és a dohány szenvedélyadójának bevezetésével kapcsolatban, hogy csökkentse e termékek fogyasztását.

Miután a múlt héten a megyei tanács mûvelôdési szakbizottsága (sajtó) visszhangos körülmények között elhalasztotta a Maros Mûvészegyüttes román és magyar tagozatának különválasztására vonatkozó elôterjesztés megvitatását, tegnap végül, a sajtó jelenlétében, megtörtént a szavazás. Többségi szavazattal a szakbizottság úgy határozott, hogy az együttes tagozatainak továbbra is együtt kell maradniuk, viszont "feljavított" felépítési szerkezettel: magyar nemzetiségû aligazgatót és könyvelôt fognak alkalmazni.

A szakbizottsági ülés kezdetén Lazar Ladariu kifejtette: a szétválás ellen van és kérte, vegyék le a csütörtöki tanácsülés napirendjérôl az ügyet. Lokodi Edit megyei tanácselnök ezzel szemben a tagozatok önálló mûködésének gazdasági elônyeire hivatkozott, arra, hogy ez a mûködési forma elônyösebb a mûvészegyüttesnek az európai uniós pénzalapok megszerzése szempontjából és a két tagozatot vezetô menedzserek külön- külön jobban felelôsségre vonhatók. Kijelentette, a két tagozat szétválasztása nem jelent többletköltséget a megyei önkormányzatnak, hiszen mûszaki és irodai, személyzetet mindenképpen kell alkalmazniuk, az új székházat mindenképpen közösen használják. Mivel a jelenlegi törvénykezés nem teszi lehetôvé az együttes bankszámlája mellett két másik külön számla megnyitását a tagozatok számára, a pénz kezelése, legyen szó kiadásokról vagy bevételekrôl, nem átlátható és nem elhatárolható.

Az elnök távozása után a szakbizottsági tagoknak kellett dönteniük. Rövid vita után, amelynek során egyrészt mentegették magukat a múlt heti sajtóval való bánásmód miatt, Lazar Ladariu kifejtette, hogy a szétválasztás mögött "érdekeket lát", hogy nem gazdasági, hanem szeparatista jellegû ügyrôl van szó, a lakosság körében még mindig nagyfokú érzékenység van és hogy a tagozatoknak éppen ezért továbbra is együtt kell maradniuk, a megye etnikai eloszlásának megfelelô vezetéssel. A megyei tanács alelnöke, Emil Groza hasonló véleményen volt, gazdasági adatokat tárt a képviselôk elé, amelybôl kiderült, hogy egyre jobbá válik az együttes pénzügyi helyzete. Azt is, hogy míg 2003-ban a román tagozat 87 millió lejt, addig a magyar 433 milliót bevételezett, 2004-ben ez az arány 153 millió lej illetve 295 millió lej, végül tavaly "megfordult a kocka" és a román tagozat 443 millió lejt míg a magyar 224 milliót bevételezett, miközben a kiadások aránya nagyjából megegyezik. Az alelnök szerint egy magyar mûvészeti aligazgató alkalmazása megoldaná a helyzetet. Simon János képviselô szerint az érzékenység mellett rugalmasnak is kell lenni. Szerinte a magyar tagozatot is ugyanaz a vezetési felépítés illeti meg, mint a román tagozatot és nincs szó semmiféle szeparatista törekvésrôl. Kakassy Sándor hasonlóképpen vélekedett, külön menedzsmentet követelve a magyar tagozatnak, ami elôsegítené, hogy mindkét tagozat könnyebben jusson pályázati pénzekhez. Sôt, ha lehetséges, akár egy roma részleg is létrehozható lenne – tette hozzá. Maria Diaconescu a
"multikulturalitás és az interkulturalitás közös tetôje" alatt képzelte el a két tagozatot, a szakbizottság elnöke, Letitia Iacob szerint sem jó precedenst teremteni a szétválással. Végül a képviselôk szavaztak a két tagozat együttmaradásáról. Simon János ellene szavazott, Kakassy Sándor tartózkodott, míg a román képviselôk mellette voksoltak.

A szakbizottság tehát szavazott, a végsô döntés azonban a testületé, valószínûleg csak márciusban, hiszen a csütörtöki ülés napirendjérôl levették a témát.

Politikai jellegû támadássá alakult hétfôn is Dorin Florea polgármester szokásos heti sajtótájékoztatója, amelyen a célpont Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke illetve az RMDSZ és annak tisztségviselôi voltak.

A polgármester kijelentette, hogy egyes városi tanácsosok véleménye ellenére, akik miatt nem került be a 2006-os költségvetésbe, az idén újabb két 50x30 méteres medencével bôvíti a Víkendtelepet.

Hasonlóképpen felújíttatja a December 1. út aszfaltszônyegének a koptatórétegét, amit már két évvel ezelôtt meg kellett volna tenni, mivel az utat nem megfelelô minôségû aszfaltból készítették. Ezt már a tavaly is késô volt elvégezni, de a város költségvetésébôl nem jutott pénz erre. Azt is szóvá tette, hogy a Markó Bélának címzett nyílt levele, "amit nem szerelmes levélnek szánt" nem hozta meg az elvárt támogatást – jelentette ki nem kis gúnnyal a hangjában.

A továbbiakban Lokodi Edit megyei tanácselnököt vádolta azzal, hogy ellopta az ô ötleteit, ami szerinte "deszkvalifikáló" cselekedet a helyi közigazgatásban. "A legdurvább módon elítélem a megyei tanácselnök, s a megyei tanács viselkedését, akik másodszor akarják ellopni a vagyonunkat, éppen úgy, ahogy a szovjet tankok tették 1945-ben..."..

A kormányhatározatokat tartalmazó mappát, amelyek a szóban forgó területekre vonatkoznak egy éve mutatta be a sajtónak, s adta át a megyei tanácsnak, amelynek soron következô ülésén arra készülnek, hogy elvegyék a várostól a Víkendtelepi sportpályák területét.

"– Határozattan tiltakozom ellene, és meghívtam az összes megyei tanácsost egy beszélgetésre, amelyen a város érdekeit szeretném megvédeni " – jelentette ki Florea. Egy eddig nem tapasztalt, súlyos lépésrôl van szó, amellyel kapcsolatosan arra kérem a politikai pártok vezetôit, hogy elemezzék a helyi közigazgatásba küldött képviselôik viselkedését és tevékenységét és határozottan büntessék meg a hasonló megnyilvánulásokat." A megyei tanács szerinte egyáltalán nem jogosult arra, hogy a szóban forgó területre rátegye a kezét, egy komoly elemzés során ugyanis kiderül, hogy minden, amihez a megyei tanács hozzányúlt, "a feje tetejére állt".

"–Tervezek egy ülést a megye összes polgármesterével is, amelyen tanácsot adnék nekik, hogyan kell eredményesen közigazgatni. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy egyesek meg akarják csonkítani a vagyonukat, továbbá, hogy nem képesek fejlesztési terveket kezdeményezni erre az idôszakra." – mondotta Florea. A polgármestereket a vagyon megôrzésére szeretné biztatni, továbbá az infrastruktúrára és a gazdasági életre vonatkozó pályázati lehetôségekrôl tájékoztatni. Bemutatni készül a megye fejlesztésére vonatkozó saját tervét is, amelynek megvalósításában három miniszter segítségére számíthatnak a polgármesterek. Ennek érdekében meg kell alakítani a különbözô kisrégiókat a megyén belüli és szomszédos megyék határán is – jelentette ki.

Határozattan tiltakozik a felületes és infantilis módon történô közigazgatás ellen – utalt a Marosvásárhely környékének nagyvárosi övezetté nyilvánítására, amelynek központját Koronkára tervezték.

"– Gondolják meg, milyen ôrültség jellemzi a megyei vezetést", ha egy nagyváros metropolitán övezete központjának Koronkát javasolják, elnökének pedig a megyei tanácsot. Véleménye szerint ez nyilvános (maimutareala) bohóckodás, s ezért határozottan szembeszáll az elképzeléssel. Meg fogja kérni a megyei képviselôket, hogy korrigálják ezt a közigazgatási hibát, az RMDSZ-t pedig, hogy elemezze szenvedélyek nélkül, hogy a megyei tanácsosainak csapata hatékony-e, s ha kiderül ennek az ellenkezôje, nevezzen ki másokat a helyükbe.

Következô lépésként a prefektushoz fordul, hogy vegye nagyon komolyan ezeket a dolgokat, s tanulmányozza a megyei tanács soros ülésének napirendjét.

Majd arra is ígéretet tett, hogy a tanácsülések elôtt minden megyei képviselôvel tanácsossal találkozni fog annak érdekében, hogy alaposan készítsék elô a napirenden szereplô határozattervezeteket.

A vidéki polgármesterekkel folytatott beszélgetéseibôl kiderült, hogy azok kezdeményezései a tanácsnál a papírkosárba kerülnek, az utakat pedig pusztán választási és etnikai megfontolásból javították meg, a pénzek pedig csak a magyar többségû övezetekbe áramlottak, ami a többi polgármester elégedetlenségét váltotta ki.

"–Az ô pártjukon állok, hogy hatékonnyá, szakszerûvé és felelôsségteljessé tegyük a megyei tanács munkáját – mondotta. Nem normális, ami történik. Kérem a politikai vezetôket, hogy ellenôrizzék az országból való eltávozásokat..., mert elfogadhatatlan, hogy a városi tanács megbízottjai Kolozsváry és Opriscan tanácsosok két hónapja hiába próbálnak a megyei tanács elnökével beszéni, mert az soha nincs itthon" – tette hozzá.A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal sohasem avatkozott a mások ("levesébe"), csak olyan mértékben, ahogy a törvény ezt lehetôvé tette – fejtette ki a továbbiakban. Vége a jóindulatnak, amivel azt a tényt kezelték, hogy a megyei tanács elnöke nô. Nincs mit ott keresnie, ami kiderül abból is, ahogy az adminisztratív tanács üléseit megtartják – vélekedett Florea.

A sajtótájékoztatón a helyhatóságok vagyonának fontosságáról szólva kijelentette: az RMDSZ kiállt a tulajdon-visszaszolgáltatás mellett, de amikor a város vagyonának a visszaszolgáltatásáról van szó, egy általuk kinevezett személy ellopja a város vagyonát. A megyei tanács dolga nem a területek, épületek megszerzése, hanem a sikeres tervek megvalósítása kellene legyen. Ezt a tematikát sikerült napirendre tûzetnie a municípiumok nagyváradi tanácskozásán, amelyen az ország elnöke is részt vesz. Ma a miniszterelnökkel találkozik, amelyen arról tájékoztatja a kormányfôt, hogy milyen önálló elképzelést dolgozott ki az energetika problémájának a megoldására.

A sajtótájékoztató elôrehaladtával a komikus felhangokkal tarkított fenyegetôzés fokozódott:

"– Egyesek sajnálni fogják, hogy politizálni kezdtek, ha azt hiszik, hogy a politika dadogásból áll egy olyan idôszakban, amikor Romániának erôre van szüksége. Meglátjuk, hogy a polgármesterekkel meddig ûznek még csúfot egyesek...." jelentette, majd hozzátette: a megígéri, ingyenes tanácsadás mellett kész a polgármesteri hivatal európai integrációs irodáját is a mellôzött polgármesterek rendelkezésére bocsátani.

A továbbiakban kitért a terelôútra, majd kifejtette, hogy a megye által folytatott rablógazdálkodással szemben meg akarja védeni a Marosvásárhely vagyonát. Ezt szolgálja az a per is, amelyet a régi városháza visszaszerzéséért folytat Mindebben sok tanácsos támogatja, hisz a sportrepülôtér, a víkendtelepi pályák, a részletes városrendészeti tervben szereplô Víkend 2 is a város vagyonát képezik, amit többek között a megyei tanács is jóváhagyott ahhoz, hogy most erdei útonállókként akarják rátenni a kezüket."

A politikai prostitúcióval egyenértékû politikai képmutatás tanúi vagyunk – jelentette ki , majd hozzátette, hogy ô nem a politikai prostitúció területérôl jött. A megyét mindentôl kifosztották, amit az orrukat fenn hordó politikusoknak nem szabadna elfelejteni – mondotta Florea, aki "dr.Nicolaescu" miniszterrôl is kifejtette a véleményét hétfôi sajtótájékoztatóján.

Hétfôi, budapesti munkalátogatása során Borbély László középítkezéssel és területrendezéssel megbízott miniszter dr. Lamperth Mónika magyar belügyminiszterrel, valamint Dr. Kolber István regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelôs tárca nélküli miniszterrel folytatott megbeszéléseket.

Borbély László elmondta, az együttes román–magyar kormányülést követôen fontos számba venni, hogy mi történt azóta, s bár választási kampány van Magyarországon, tovább kell vinni mindazt, amit tavaly októberben eldöntött a két kormány. Hamarosan megállás nélkül haladhatnak át a vonatok a román–magyar határon – jelentette be Borbély László. "A közös vám- és útlevélkezelés egyike lesz a tavaly októberi közös kormányülés konkrét eredményeinek, az igény a mi részünkrôl merült fel, de a magyar oldal is egyetértett azzal, hogy a vámvizsgálat idején a vonatok ne vesztegeljenek a határállomáson, hanem menet közben történjen meg az ellenôrzés. Februárban Aradon találkoznak azok a szakértôk, akik véglegesíteni fogják az eljárásokat" – hangsúlyozta Borbély László a magyar belügyminiszter-asszonnyal való találkozás után.

A Kolber Istvánnal folytatott tanácskozással kapcsolatosan Borbély László elmondta: a magyar minisztériummal állandó és rendszeres kapcsolatot tart fenn. Ennek szellemében március vége felé közös román–magyar szakértôi tárgyalásra kerül sor, ahol a területfejlesztéssel, valamint a területrendezéssel kapcsolatos tevékenységek összehangolására, illetve határ menti adatbázisok létrehozására fognak összpontosítani. Fontos, hogy a nemzeti fejlesztési terv tekintetében, fôleg az országos területfejlesztési stratégiával kapcsolatosan számos határon átnyúló projektet állítsunk össze – összegzett Borbély László.

Mint már jeleztük, szombaton a Konzervatív Párt (PC) bekebelezte a Román Nemzeti Egységpártot (PUNR). Ezzel a PUNR eltûnt a politikai palettáról. Ugyanis a fúzió nyomán létrejött alakulat neve Konzervatív Párt, az elnöke Dan Voiculescu. Mircea Chelaru, a PUNR elnöke a konzervatívok alelnöke lett, bár fennen hangoztatta, hogy semmiféle funkciót nem vállal az új szervezetben.

A konzervatívok kongresszusának azonban szinte csak amolyan jelentéktelen epizódja volt az egyesülés (ami valójában nem is igazán számít, mert mindkét párt a 0 és 2% között élvezi a választópolgárok bizalmát).

A kongresszus alaphangját Dan Voiculescu adta meg, durva támadást intézve Traian Basescu ellen, akinek elnöklése alatt Románia "rendôr- állammá" vált, s ahol az emberek már félnek telefonálni. Ugyancsak Basescu számlájára írta az igazságszolgáltatás helyzetét, ami miatt csúszhat az európai uniós csatlakozás. Voiculescu véleménye szerint a Korrupcióellenes Fôosztály (DNA) – amelynek a létrehozását a szenátus a múlt csütörtökön leszavazta – a cotroceni-i "igazságtevô" díszletévé vált.

Ami leginkább bosszantotta a konzervatívok elnökét az volt, hogy az államfô szerint "maffióta érdekcsoportok uralják az üzleti életet". Voiculescu a Demokrata Pártot "állampártnak" nevezte, amely még a PSD-n is túltesz, amikor "megmenti a hajótörött politikusokat, és a bûnügyi dossziéik eltüntetését ígéri, ha beállnak a szervezetbe, Basescu pedig az Iliescu-féle megfélemlítési módszereket gyakorolja. Véleménye szerint Romániát a FSN átka üldözi, ez a kétfejû sárkány, amelynek egyik feje a PSD, a másik a PD. Ezek mindig egymást marták, s ezt fogják tenni míg a világ. A PD most be akarja kebelezni a liberálisokat, ezt a "történelmi pártot, amelyet 15 évvel ezelôtt együtt hajkurásztak a PSD-s tankokkal", ma pedig "népfelkelést akar szervezni a mohó kapitalisták és a korrupt politikai osztály ellen".

A Konzervatív Párt nem akar cinkosa lenni ebben a hadakozásban, jelentette ki, ezért csupán az uniós csatlakozásig marad a kormánykoalícióban – egyébként sem volt hatalmon csak a kormányban, mivel egyetlen általuk kezdeményezett törvényjavaslatot sem fogadtak el –, a következô választásokon pedig egyedül indul. Voiculescu szerint a civil társadalmat "elvakította Cotroceni" és nem akarja látni a valóságot.

Egyébként nyílt titok, hogy a háborút Traian Basescu kezdte, aki, miután Voiculescu és az RMDSZ támogatásával parlamenti többséget szerzett és kormányt alakíthatott, elnökké választását követô elsô nyilatkozatában kijelentette: az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljon "az immorális megoldástól" az elôrehozott választások lennének. Azóta tart a konfliktushelyzet: a PC többször is fenyegetôzött a kormányból való kilépéssel, nemegyszer a PSD- vel szavazott. Voiculescu azzal vádolta az államfôt, hogy tôle lopta el az egykamarás parlament és a névre szóló szavazás ötletét. Az elnök vereségének örült, amikor nem sikerült leváltani a parlament két házának elnökeit, és nyíltan felelôtlennek nevezte Basescut, amikor az a belügyminisztérium ülésén maffióta típusú érdekcsoportokról beszélt, anélkül, hogy bárkit megnevezett volna. Az sem titok, hogy az államfô egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy támadja a konzervatívok miniszterét, Codrut Serest.

Ezek után kíváncsian várjuk a csütörtöki cotroceni-beli konzultációt.

Péntek délután több mint kétórás vita után a Nemzeti Liberális Párt megyei állandó bürója 21 felszólalást követôen egyhangúlag szavazott: nem egyesülnek a Demokrata Párttal, csak akkor, ha egy erôs jobbközép párt jön létre a fúzióból; ha a liberális eszméket vallja ez a párt, és ha a Liberális Internacionálé tagja marad. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a Nemzeti Liberális Párt bekebelezi a Demokrata Pártot, nyilatkozta Eugen Nicolaescu, a PNL Maros megyei elnöke. Az elnök szerint, ha ezeket a feltételeket a demokraták nem fogadják el, a PNL újragondolja a szövetség szükségességét.

Ugyanakkor emlékeztetett, hogy a kampányban "igazságot és igazságosságot" hirdettek, ezért felkérik a kormányt, vállaljon felelôsséget a parlamentben a korrupcióellenes törvénycsomagért, benne a DNA létrehozásáról szóló sürgôsségi kormányrendeletért.

Ezt üzente a PD új elnökének, aki, mint mondta, csak támadta ôt, elfelejti, hogy egy csapatban játszanak. "A PD megyei elnöke azt hiszi, a Demokrata Párt akkor jött létre, amikor ô beiratkozott", jelentette ki egyebek mellett, hozzátéve, hogy konstruktív, agresszivitástól mentes kapcsolatot szeretne szövetségeseivel. Üzente Floreának, lássa be, a politikai ellenség nem a PNL, hanem a PSD. Ugyanakkor felkérte, mondja meg világosan, milyen álláspontra helyezkedik a Liberális Párt megyei vezetésével szemben.

Kommentár

Minden jel arra mutat, hogy az Illyés Közalapítvány kuratóriuma lenyelte a békát. Mégpedig azt a békát, amelyet Szász Jenô nyomott le a torkukon. Ugyanis az alapítvány múlt hét végi marosvásárhelyi ülését követô sajtótájékoztatón Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke, a Népújság kérdésére válaszolva jelentette ki, hogy tudja, Szász Jenô magát a jog és az erkölcs fölé helyezi, és azt is, hogy az alapítvány által egy kulturális központ kiépítésére kapott összeget nem tudni egészen pontosan mire költötte, viszont ôk az udvarhelyi polgármester ellen indított pert "morális" okokból leállították. Egyrészt, mint mondta, nem akartak "egy erdélyi magyar alapítványt bukaresti román bíróság elôtt perelni", másrészt, mert idôközben egy, az ominózus kulturális központban tett látogatása során Pomogáts Béla személyesen gyôzôdött meg arról, hogy "a pályázó valóban fektetett be elég nagy összegeket" ennek a központnak a kiépítésébe.

Az elnök magyarázata végül is, amellett hogy érdekes, bizonyos mértékben érthetô is. Csakhogy ez a magyarázat több helyen is sántít. Elsôsorban azért, mert egy ilyen elnézô magatartás precedenst teremthet, és a pályázók, ha úgy alakul, akár követhetik is Szász Jenô "formabontó" eljárását.

De legalábbis különös az érvelés abban a tekintetben is, hogy az udvarhelyi polgármester felelôsségre vonásának, úgymond, "nagyon kedvezôtlen visszhangja lett volna a magyarországi politikai életben", hiszen egy olyan emberrôl van szó, "akinek befolyásos helyzete van a romániai politikai életben és a magyar politikában is".

Itt kell elidôznünk egy kicsit. Hogy is állunk tulajdonképpen? Mert bárhogyan nézzük, ebbôl a mindenki egyenlô, de vannak egyenlôbbek elve cseng vissza. Ha tehát valaki eléggé közismert Erdélyben és Magyarországon, akkor megúszhatja. Nem feltétlenül köteles betartani a pályázati elôírásokat. Ha ellenben valaki nem számít a porondon, "vérre menôen" elszámoltatható a hivatali bürokrácia utolsó betûjéig.

Mellesleg, a Szász Jenô-féle alapítvány kapcsán szóba került összeg majd a kétszerese annak, amennyit például a múlt évben az Illyés Közalapítvány a teljes romániai magyar sajtó támogatására szánt (!).

A tisztátalan szûrôdik tehát a folyamatba, ami mindenképpen rossz. Lezártnak látszik ugyan az ügy, de helyénvaló lenne legalább a jövôt illetôen a "morális" biztonságot is beépíteni a támogatók és támogatottak viszonyába.

...daráltuk gépiesen a felvezetô szöveget, s gyermeki fantáziánk, hiányos ismereteink mián rendszerint cowboykalapokkal, száguldó musztángokkal, rövid szárú, magasított sarkú csizmákkal, ropogó coltokkal, tarka-barka, háromszögûre szabdalt selyemsálakkal, sûrûn kockázott ingekkel fedte le a mondókavégen vegetáló pontok helyét. A múlt század ötvenes éveinek a legelején roppant népszerû volt tinédzser köreinkben e játék, senki nem akadályozott meg abban, hogy oda-vissza, széltében- hosszában átrepüljük, áthajózzuk az Óperenciát, összemossuk a kontinenseket. Mit tudtunk mi akkor jaltai értekezletrôl, Hirosimáról és Nagaszakiról, párizsi békekonferenciákról, gördülékenyen bonyolódó Marshall-tervrôl, koreai agresszióról. Kossuth utcai lakásunk kifutójára minden "idézésre" problémamentesen landoltak az Arizonából, Kansasból, Minnesotából, Texasból szórakoztatásunkra indított acélmadarak. Rá se hederítettünk a közvetlen és távolabbi környezetünkben susmogó-pusmogó, kezüket tördelô, állandóan recsegô-ropogó rádiókészülékek körül silbakoló öreg és félöreg felmenôinkre, akik úgy áhítozták az amcsik felszabadító érkezését, mint hervadozó szûzlány a nászéjszakát. Javíthatatlan reakciósaink váltig abban reménykedtek, hogy szicíliai, normandiai mintára, mindenre elszánt tengerészgyalogosok egyszer csak partra szállnak Balatonalmádiban, a szôke Szamosnál és a békanyálas Poklos-pataknál, ejtôernyôs desszantok lepik el a Mátra és a Kárpátok lejtôit, kihúzzák a kátyúból döcögô népi demokráciánk taligáját, és nemsokára jubilálhatunk majd elsô színes bôrû nemzettársaink világra- jöttének a Kékes meg az Egyeskô aljában. De a fránya jenkik nem jöttek mifelénk – még 1956-ban sem – kötelezte ôket az adott szó, az írott betû, inkább Kubában, Thaiföldön, Vietnamban, Kambodzsában, Afganisztánban, Irakban vendégeskedtek, vendégeskednek hívatlanul, véreznek, halnak. Ôsistenük, Manitu dicsôségére. A "nem erôszak a disznótor" elve alapján lassan belenyugodtunk sorsunkba. Felépítettük rigurózusan koncepiált, többéves tervek alapján barakkjainkat a számunkra kijelölt térségben. Volt olyan, amelyben gulyással traktáltak, másutt szójás szafaládéval, takimurival dúsították a menüt, Uncle Sam országa a desszertet biztosította, kezdetben "klandesztin" úton csurrantva-cseppentve, késôbb pult alól, manapság nyakló nélkül, ömlesztve. A hetvenes évek elején már "csin- gával" (chewing gum) fehéríthettük fogsorunkat, a tejesagyaraktól a protézisekig, a tengerparton, rangos üdülôtelepeken, színvonalas vendéglátó helyeken, a séf protezsáltjaiként, kólatermékekkel is gargalizálhattunk, sôt házimókuskáinkat sós mogyoróval is traktálhattuk olykor emésztésük megkönnyítése végett. Füstölhettünk Phillip Morrist, Chesterfieldet vagy Kentet, az American Tobaccos konszern minôségi termékeit, ha vastag volt a bukszánk és kellôképpen proeminens az ismeretségi körünk az áruszórásban. Kigürizett, eredeti Levi Straussok feszültek már akkoron a kiválasztott nôi és férfipopsikon, és kellô kitartással a farmerszerelés blúzzal, mellénnyel, övvel, lábravalóval, kalappal kiegészítve Nirvana-közelbe röpíthetett bárhány, a szocialista erkölcs normáitól elrugaszkodott földi halandót. Reaktiválódtak az elhallgatott, USA-ba szakadt nagybácsik, megszaporodtak a halódó konzumtársadalom S.O.S-eit tartalmazó postai küldemények, hatványozódott a szartapatás a nyilvános vámhivatali kufferviziteknél. Lazult a gyeplô a kultúrában is, megtört a Moszfilm és a többi baráti stúdiók egyeduralma a filmvásznon és a képernyôkön, hétvégeken hol az El fugitivo, hol Kojak, hol Columbo hadnagy, esetleg Bobby Ewing szenderített álomba. A könyves házak tárlóiban a csillagsávos irodalom szerzôinek mûvei, korlátozott példányszámban ugyan, de fel-felbukkantak. A határátkelôkön lefülelhetetlen rock-, country-, heavy-, rapharmóniák vészesen leterhelték a tánciskolák amúgy is sûrû tananyagát. Szerencsénkre áldozatkész ifjúságunk derekasan helyt állt a pergôtûzben.

Felcseperedtünk, megizmosodtunk, megemberesedtünk az apró örömökön. Most már kegyre éretten vállalhatjuk fel a jövôt. Seherezádé 1001 éjszakát virrasztott át, ránk már csak 400- 500-nyi pihentetô álomsor vár még, míg helyére kerül a Washington–Bukarest tengely hazai terminálja. És nem akárkik szerelik be és szervizelik majd a tengelyfôt. Lovassági zászlóalj paripái elé kell 2007 nyarán virágszônyeget leterítenünk. Kiböjtölt fegyverbarátaink, rosszízû történelmi emlékeinket megkímélendô, minden bizonnyal nem fehér telivéreken vonulnak be Dobrudzsa földjére. A big brother tartós jelenléte bódító biztonságot szuggerál, bimbózó szimpátiákat borít virágba, föltételezhetôen kötelezettségeket is diktál. No meg – és ez sem elhanyagolható szempont – új munkahelyeket teremt. A marcona huszárok ugyanis családjaik nélkül érkeznek szolgálattételre. Remélhetôen a Tengerparti Kedves Nôvérek Szakszervezete, ha nem is önzetlenül, felvállalja gyámolításukat. Elvégre jó emberek, szamaritánus lelkek dollárbûzben sem dobják be a törülközôt. Annyit minálunk már az analfabéták is tudnak, hogy: The time is in all condition, everyway money. PIB-en felül, PIB-en kívül.

Ma érkeznek Maros megyébe az Európa Tanács Fejlesztési Bankjának szakemberei, akik a középítkezés-ügyi, területfejlesztési és turisztikai minisztérium képviselôinek kíséretében több olyan helyszínt keresnek fel, ahol a minisztérium erre vonatkozó programja keretében integrált vízellátási-csatornázási rendszer kiépítését tervezik. A program a határon átnyúló, környezetszennyezô vízgyûjtô medencékre vonatkozik, megvalósításához pedig a bank által rendelkezésre bocsátott forrásokra támaszkodnának.

A küldöttség tagjai elôször a segesvári polgármesteri hivatalt és közüzemeket keresik fel, majd a szovátai vízellátási rendszer állapotát mérik fel. Ezek után Koronka és Nagyernye községekbe látogatnak, majd a megyei tanács szakembereivel tanácskoznak a látottakról.

A segesvári ügyészség bûnvádi eljárást indított Ovidiu Dancu, Marosludas polgármestere ellen, gondatlanságból elkövetett emberölés megalapozott gyanújával. A marosludasi polgármester január közepén, egy vaddisznóvadászaton lôtte meg Nicolae Ghermant, akit súlyos állapotban szállítottak a marosvásárhelyi megyei kórházba. A férfi három nappal késôbb agyi komplikációk miatt meghalt. Livia Popa, a Megyei Rendôr-felügyelôség szóvivôje szerint ha bûnössége bebizonyosodik, a polgármester 1 és 7 év közötti börtönbüntetésre számíthat, ha pedig szeszes ital hatása alatt követte el tettét, akkor 5 és 15 év közötti szabadságvesztés a büntetés. Ovidiu Dancu hétfôn elmondta a Mediafaxnak, még nem kapott hivatalos értesítést a bûnvádi eljárás megkezdésérôl és fenntartja korábbi álláspontját, hogy a 36 éves Gherman meglövése baleset volt.

A Concordia Szálló konferenciatermében mutatkozott be múlt hét végén a For the Health – vagyis az Egészségért Nemzetközi Alapítvány. Az olaszországi (Italian Consulting valamint a Bresciassiste Coop. Sociale) illetve bukaresti (Prestpero Consulting valamint a Societatea Bretalia) székhelyû társaságok által alapított szervezet fô célkitûzései szociális, oktatási, egészségügyi tevékenységek támogatása, programjaik fôként a hátrányos helyzetû kiskorúakra és családjaikra, valamint az elhagyott gyermekekre vonatkoznak – hangsúlyozta Emanuele Grassi, az igazgatótanács elnöke.

A péntek esti sajtótájékoztatón Roberto Valzelli tanácsadó, az alapítvány olaszországi felelôse elmondta, hogy a szervezete több országban is jelen lesz, programjaikkal fôként az egészségmegôrzésre fektetnek hangsúlyt. Bemutatta az alapítvány programjait: a SMURD-ra vonatkozót, amelynek keretében a marosvásárhelyi rohammentô- szolgálatnak elsôsegélynyújtási és egyéb orvosi felszereléseket biztosítanak, új mentôautókat vásárolnak, szponzorálják a SMURD orvosainak és asszisztenseinek hazai és nemzetközi kongresszusokon való részvételét, a szakmai képzési programot, amely az elhelyezési központokban levô, 14-18 év közötti fiataloknak szól, akiknek helyzetén azzal szeretnének könnyíteni, hogy szakmai oktatásba vonják be ôket (ehhez Dicsôszentmártonban és Nagysármáson építenek fel munkamûhelyeket még az idén), a gyermekeknek szóló programmal a súlyos beteg kiskorúaknak biztosítanak olaszországi gyógykezelést és végül az egészségügyi asszisztenseknek közvetítik és könnyítik meg az olaszországi munkavállalást. E programokat olasz és hazai vállalkozók anyagi támogatásával valósítják meg – tette hozzá újságírói kérdésre válaszolva.

Az eseményen jelen levô Ciprian Dobre prefektus úgy vélekedett, a legfontosabb program az árvaházi gyerekek szakmai képzése, hiszen a 18. életévük betöltése után nehéz munkahelyet találniuk. Az alapítvány támogatása esélyt biztosít számukra, bár szerinte a Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság együttmûködve a helyi önkormányzatokkal ugyanezt a tevékenységet elláthatná. Dr. Raed Arafat a SMURD és az olasz partnerek közötti régi együttmûködésrôl számolt be.

Jegyzet

A számítógép elterjedésével egyre többen írják meg véleményüket a lapokban közölt írásokról, hírekrôl, cikkekrôl. A számítógépen szerkesztett levelek jócskán kiszorították a kézzel vagy géppel írt szövegeket. Bár maga is így dolgozik, mégis örül a szerkesztô, ha "régimódi" üzenet érkezik. Nosztalgiázhat egy kicsit. Miközben nem tagadja, hogy a számítógépes módszer számos szövegromlást, gépelési hibát küszöböl ki, lehetséges félreértéseket elôz meg.

Mondok egy példát. Mûvelôdésszervezô kolleganônk beszámolóit rendszeresen közli lapunk, a minap is olvashattuk élménybeszámolóját egy kiállításról. Csakhogy újabb levelében ezt rója föl: a "leírt" tárgyak helyett mi "beírt" tárgyakat közöltünk, holott a szövegkörnyezetbôl kiderül, hogy elhasznált, régi dolgokról van szó. Aztán: egyik francia szót "objet trouvé" helyett, ami talált tárgyat jelent, "objet trovvé"-nak írtuk – ami nem jelent semmit. A modern mûvész, mondja a kolleganô, a különbözô tárgyak, eszközök, alkatrészek "mûbe építésével" tulajdonképpen az "objet trouvé", az "assemblage" avantgard metódusát alkalmazva hivatkozik a valóságra stb.

Így van. Csakhogy nem mindenki tanult patikában olvasni (mint e sorok szerzôje); ha a beíró munkatárs nem tud feltétlenül franciául, és u helyett v-t ír, mert a kézírásból úgy olvasható (bár ha tudna franciául, nem olvasná v-nek, naturellement), akkor elsôsorban a kéziratot hibáztatnám, tisztelettel. A beírt és a leírt fölcserélése úgyszintén a kéziratnak róható föl, a hibajavító levélben is nagy írott L-lel kezdi a LEÍRT szót. Magyarán: ha valami félreérthetô, azt félre is értik, ergo: úgy köll körmölnünk, hogy ne hibázhasson a beíró (sem).

Kolleganôm egyébként nem igényel hibaigazítást, hiszen maga is szerkeszt lapot, tudja, mivel jár az ilyen munka. Megértését köszönve arra biztatom: írja csak továbbra is kézzel a leveleit, majd csak kiolvassuk valahogy.

Solana a Vörös-tenger partján lévô városban Ekmeleddin Ihsanogluval, az Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC) fôtitkárával tárgyalt a Mohamed prófétát ábrázoló európai újságokban megjelent karikatúrák nyomán kialakult helyzetrôl. Leszögezte: "sohasem akartuk megbántani érzéseiket. Ez nem állt szándékunkban sem a múltban, és a jövôben sem fog."

Ihsanoglu sajnálatosnak tartotta, hogy a muzulmán világban az emberek azt érzik: ez egy ellenük irányuló újabb szeptember 11. volt, utalva a 2001-ben az Egyesült Államok ellen elkövetett terrortámadásokra, amelyeket az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet vállalt magára.

Az 57 tagállamot tömörítô szervezet vezetôje nyilatkozatában leszögezte: az OIC elvárja az EU-tól, hogy az nyilvánítsa az iszlámellenességet veszélyes jelenségnek, mint ahogy az idegengyûlöletet és az antiszemitizmust is. A dokumentum felszólította az EU-t, hogy teremtsen meg olyan jogi mechanizmust, amely kizárja a mostani sajnálatos eseményekhez hasonló esetek újbóli elôfordulását.

Ihsanoglu az ENSZ leendô emberi jogi bizottságának, amely a világszervezet belüli intézményi rendszer reformjának a keretében fog létrejönni, azt ajánlotta, hogy alapokmányába vegye bele az összes vallás tiszteletét, és tiltsa meg a vallások és a próféták rágalmazását.

Solana hétfôn több arab országot érintô körútra indult, hogy megpróbálja megbékíteni az ottani lakosságot a muzulmánokat sértô Mohamed-karikatúrákkal kapcsolatban. Tárgyalásain ezen túlmenôen várhatóan szó lesz a Hamász radikális palesztin mozgalom választási gyôzelmérôl is. Solana a tervek szerint Szaúd-Arábiát, Egyiptomot, Jordániát, a palesztin területeket és Izraelt keresi fel.

(MTI) – Egy frissen készített felmérés szerint Szerbia polgárai belefáradtak a demokráciába, haszontalannak tartják a politikai pártokat, nagy részük még a parlamentarizmus felszámolását sem ellenezné.

A Strateski Marketing közvélemény-kutató intézet által készített felmérés szerint a polgárok 46,6 százaléka azon a véleményen van, hogy Szerbiában a többpártrendszer sok jót nem hozott, ezért ôk készek lennének támogatni a parlamentarizmus felszámolását, ha lenne az országban egy rátermett vezetô, aki képes lenne biztosítani számukra az elfogadható életszínvonalat.

Az így gondolkodók többsége a milosevici szocialisták (74 százalék) és a szerb radikálisok (69 százalék) szavazótáborából való, de a demokrata tömbbeli pártok híveinek egyharmada is ezen a véleményen van. Ugyanakkor a polgárok alig 37,2 látja úgy, hogy csakis a többpártrendszer tudja szavatolni a tartós és stabil elôrehaladást. A megkérdezettek több mint a fele szerint a titói korszakban jobb volt az élet, és számukra éppen ez bizonyítja azt, hogy a rátermett vezetô fontosabb a többpártrendszernél.

A Dnevnik címû újvidéki napilap hétfôn megszólaltatja Milan Nikolic szociológust, aki szerint a felmérés eredménye nem meglepô, mivel a többpártrendszer nem hozta meg a várt eredményt, sôt, lesújtó teljesítményt nyújtott. A Kostunica-kormány elôdjeihez hasonlóan statisztikai adatokkal hinti a port, de a valóság arról tanúskodik, hogy a polgárok hatvan százaléka a szegénységi küszöb alatt él. A polgárok csak a "demokrácia feletti erôszakot" tapasztalták meg, nem volt alkalmuk arra, hogy a jó oldalait is lássák, a politikai elit korrumpált, veszekszik, a szociális és gazdasági problémák és különbségek hatalmasak. A szociológus szerint tény az, hogy a titói korszakban kétszer magasabb volt az életszínvonal, a polgárok vízum nélkül utazhattak bárhová, és senki se mondta rájuk azt, hogy "vérszomjas balkáni gyilkosok".

Az újvidéki napilap megszóltatja Darko Marinkovic politológust is, aki szerint Jugoszlávia szétesése óta Szerbiában már a második generáció fizeti a magas politikai, gazdasági és szociális árát annak, hogy azóta rosszul és felelôtlenül vezették az országot. Szerinte a politikai elitnek le kell tûnnie a politika színpadáról, mert "elhasználódott, és nincs mit felkínálnia a polgároknak".

– Miért fontos az OTP Bank számára jelen lenni a romániai piacon azután is, hogy egy korábbi próbálkozását, amikor a BCR megvásárlására tett kísérletet, a bukaresti kormány a privatizáció leállításával meghiúsította?

– Az OTP üzletpolitikájában kb. 2000-ben merült fel a kérdés, hogy tovább tud-e nôni a magyar piacnál. A korábbi Országos Takarékpénztár privatizációja 1997-ben kezdôdött, három év alatt a részvények 100%-ban a tôzsdére kerültek, csupán egy ún. aranyrészvényt tartott meg a magyar állam. A privatizáció után a bank növekedése, a nagy piaci verseny ellenére, ugrásszerûen folyatódott, ám a magyarországi piacrészesedés megmaradt a 22- 23%-os szinten, noha a bankhoz más pénzpiaci szolgáltást nyújtó társcégek is csatlakoztak, mint például az OTP garanciabiztosító, vagy a lízingtársaság. Ez azonban természetes, hisz a világon a verseny sehol nem engedi meg a legnagyobb banknak sem, hogy 25% fölötti részesedést érjen el. Körül kellett tehát nézni, hogy a növekedés hol folytatódhat, s így merültek fel a szomszédos országok piacai. Egy újabb érv volt a terjeszkedés mellett, hogy egyre több magyar vállalkozás jelent meg Szlovákiában, Romániában és más környezô országban, akik az OTP ügyfelei. Tehát az üzleti kényszer diktálta a terjeszkedést, ezt tettük tudatos üzletpolitikánk részévé. A terjeszkedést vagy egy bank megvásárlása, vagy egy állami pénzintézet privatizációja útján képzeltük el. Az elsô lépés Szlovákia volt, s valóban a másodikként Románia következett volna, kb. három éve, ám akkor a román állam nem privatizálta a BCR-t. Az OTP visszatért azonban Romániába 2004-ben, amikor megvásárolt egy kis magánbankot, a Robankot, miután elôbb Bulgáriában az ottani nagy egykori takarékpénztár, a DSZK Bank privatizációs tenderén szerepelt sikeresen. A Robank megvásárlásának elhatározása nem volt könnyû döntés, hisz a bank piaci részesedése alig 0,9-1% körüli volt, ami azt jelentette, hogy nagyon intenzív organikus fejlesztést kellett megcélozni. Ez pedig a román piacon nem könnyû feladat, mert a privatizáció elôrehaladt, s nagyon komoly versenyhelyzet alakult ki – de belevágtunk. 2005 az építkezés éve volt, átszerveztük a bankot, meghirdettük az új üzletpolitikát, ami azt jelenti, hogy országos lefedettséget szeretnénk Romániában is elérni, nem csak a Magyarországról idejött magyar ügyfelek miatt, hanem azért is, mert egy óriási növekedés elé nézô piacról van szó, ahol szükség van a bankokra. A Robank hálózata 15 bankfiókból állt, ezt szeretnénk három év alatt mintegy 100 körülire, vagy akár többre is fejleszteni. 2005 októberében indítottuk el a lakossági üzletágat, ami a Robankban korábban nem létezett, s tovább fejlesztjük a vállalati üzletágat is. Megcélozzuk az önkormányzatokat is, s mindenféle beruházás finanszírozásában részt kívánunk vállalni. Az utóbbi téren az OTP-nek Magyarországon különösen nagy tapasztalata van. A neve ellenére – Országos Takarékpénztár – az OTP mára univerzális bankká vált, s itt, Romániában is az szeretne lenni. A marosvásárhelyi fiókunk a 30. a sorban, de nagyon soknak az építése folyamatban van.

– Számos kérdésemnek vágott elébe, ám szeretnék még egy kicsit visszatérni a Romániában választott út módjára. Ön szerint mi, lett volna nehezebb: egy nagy bankot átvenni a teljes infrastruktúrájával, ügyfélkörével együtt, vagy az az út, amit önök választottak: egy kis bank felfejlesztése a kívánt szintre?

– Mindkét változat nagy feladat elé állít. Az is, hogy egy kis bankot felfejlesszen valaki, az is, hogy egy létezô nagy bankot átalakítson, még akkor is, ha a BCR már elég szépen modernizálódhatott a privatizáció elôtt. Nem tudnám megmondani, hogy melyik a nehezebb, inkább úgy fogalmaznék, hogy egyik nehezebb, mint a másik. Az általunk választott organikus fejlôdésnek az a hátránya, hogy úgy kell belépni a versenybe, hogy többnyire más banktól kell ügyfeleket szerezni, hisz ma már Romániában is szinte mindenkinek van egy bankja, vagy igénybe vesz banki szolgáltatásokat. Egy meglévô bank megvásárlásánál viszont az ügyfélkör adott. Mi egyébként nem adtuk fel teljesen, az OTP további vásárlásokkal próbál terjeszkedni, amennyiben a CEC-et privatizálják, a gyorsabb fejlôdés érdekében részt szándékozunk venni a tenderen.

– Ezt beolvasztanák az OTP Bank Romániába, vagy megmaradna külön struktúraként?

– Két bankot nem mûködtet senki, annak nincs értelme, de hogy melyiket olvasztanánk melyikbe, azt most nem tudnám megmondani. Ám ha a CEC-et nem privatizálják a közeljövôben, vagy nem sikerül megszereznünk, ettôl teljesen függetlenül egy nagy bankot szeretnénk kifejleszteni Romániában. A kérdés tulajdonképpen nem is így tevôdik fel, hogy nagy bank vagy nem nagy bank, hisz a mai versenyben egyetlen bank sem engedheti meg magának, hogy kicsi maradjon, vagy hogy a piacnak csak egy kis szegmensét célozza meg. A verseny arra kényszeríti rá a bankokat, hogy mindent csináljanak, mindenhol jelen legyenek. Vannak specializált pénzintézetek is, de ezek igen ritkák. Persze, az még kérdéses, hogy mekkora is legyen ez a területi lefedettség, hisz egy bankfiók fenntartása sok pénzbe kerül, kell hozzá egy bizonyos számú ügyfél. Egy kicsit ezért meglepô, hogy Romániában a nagyobb bankok természetesnek tartják, hogy minden negyedben jelen legyenek, több száz fiókkal. Pedig ma már az ügyféllel elektronikus úton is lehet tartani a kapcsolatot, akár Internet, akár telefon útján mindenféle bankmûveletet el lehet végezni, csupán egyszer kell bemenni a bankba, számlát nyitni.

– Ha jól tudom, az OTP Marosvásárhelyen a 15. bank, amely megjelenik a piacon. Az utca embere elég gyakran fel is teszi a kérdést, hogy képes-e a város gazdasága eltartani ennyit. Ön szerint megfér ez a 15 bank egymás mellett, vagy inkább a jövôre építenek, arra számítva, hogy a jövôben valóban képes lesz a város eltartani valamennyi pénzintézetet?

– Megint csak a versenyhelyzetre hivatkozom. Ha már megjelentem egy piacon, akkor nem engedhetem meg magamnak, hogy ne legyek ott mindenhol, mert akkor az ügyfelem ügyfelét egy másik bank fogja kiszolgálni, s az én ügyfelem is elmegy egy másik bankhoz. Ez kényszeríti a bankokat, hogy mindenhol ott legyenek, s nem nagyon fordult elô az utóbbi tíz-tizenöt évben Európában, hogy bankok visszavonultak volna egy területrôl. Az igen, hogy szûkítették a nagy fiókhálózatot, de az nem, hogy valamelyik bankot be kellett volna zárni ügyfelek hiánya miatt. Azt nem mondhatom, hogy Romániában a gazdasági fejlôdés a kezdet kezdetén van, de valójában csupán öt éve beszélhetünk egy nagyon erôs ütemû gazdasági szerkezetátalakulásról és fellendülésrôl. Egy nagy mértékben fejlôdô gazdaságot pedig finanszírozni kell. Másrészt pedig a bankszolgáltatások még nem értek el mindenkit, hogy csak egy példát mondjak, a legtöbben még mindig készpénzt használnak a bankkártyák helyett. Ami pedig a hiteléhséget illeti, egy gazdaság bankokkal való ellátottságát vizsgáló mutató összehasonlítja a bankok eszközoldalának az összességét az egyéves társadalmi termék nagyságával. Nagyon fejlett ipari államokban ez az arány 100% fölötti, az átalakuló országok közül Magyarországon vagy Csehországban 65-70% közötti, míg Romániában kb. 25%. Ez a szám pedig önmagáért beszél, hogy van még hová fejlôdni.

– Önök az egyetlen olyan bank a városban, amelynek nincs a központban képviselete. Szándékosan választották a fiók megnyitásakor a Tudor lakónegyedet, vagy egyszerûen itt találtak megfelelô helyet?

– A központban szerettünk volna mi is természetesen kezdeni, de a második fiókunk a városban már a központban lesz, a Román Nemzeti Bank megyei igazgatóságának épületében bérelünk egy részt, amelynek most kezdôdik a kiépítése, s remélem, hogy április végéig megnyitjuk. Végül is azért kezdtük el a tevékenységünket itt, a város szélén, mert itt találtunk megfelelô helyiséget, de egyébként ez egy nagyon jó hely, sûrûn lakott terület, s reméljük, hogy nagyon sok ügyfelünk lesz.

– Tekintve a két ország és a két nép közötti viharos történelmi múltat, magyar banknak lenni Romániában elônyt vagy hátrányt jelent?

– Én abban reménykedek, hogy a viharos múlt ellenére elônyt jelent, mert az OTP azon nagyon kevés intézmény közé tartozik, nem csak Magyarországon, de a volt KGST-országokban is, amely privatizáció után kelet-európai mértékkel nagy intézménnyé vált, de azért is, mert a tulajdonosai részvényesek, akiknek a kb. 80%-a nem magyar, s csak a 20%-a Magyarországon rezidens befektetô. Tehát egy túlnyomóan nemzetközi tulajdonú cégrôl van szó, amely ennek ellenére egy nagyon nagy magyar cég, amely belenôtt az átalakuló középkelet-európai új helyzetbe. Ilyen intézmény pedig nagyon kevés van bármely országban. Ez is magyarázza, hogy az OTP vezetôsége 2001-ban célul tûzte ki, hogy a teljes régióban jelen legyünk, nem csak azért, mert több szomszédos országban jelentôs számú magyar ajkú ember él (abban természetesen bízunk, hogy ôk valamilyen kapcsolódást érezhetnek az OTP iránt), de ugyanakkor tudjuk, hogy jobb szolgáltatást és olcsóbb hiteleket kell nyújtanunk – nem csak a magyar ajkú lakosságnak. Érdekes helyzet, amibe az OTP az elmúlt idôszak fejlôdési folyamatában került, s kihívás is, hogy nem csak egy erôs, francia, német, osztrák stb. piacról érkezett bank képes arra, hogy egy más ország piacán jelentôs szerepet szerezzen, hanem egy magyar bank is.

– Az OTP megjelenésének egyik érdekes vetülete, hogy több, korábban szegénységben tengôdô erdélyi sportegyesület hirtelen támogatóra lelt. Hogy kerültek kapcsolatba a sporttal, s mik a terveik ezen a téren?

– Nem csak a sporttal vagyunk kapcsolatban, az OTP üzletpolitikájának része, hogy az adott államban, megyében vagy városban részt vegyen a közösség életében. Ez lehet humanitárius megfontolásból nyújtott segítség, vagy kulturális támogatás nyújtása. Hadd utaljak arra, hogy tavaly Romániában 125 ezer euró segélyt adtunk az árvízkárok enyhítésére több településen, több megyében. Támogattunk már egyetemet, iskolát is. Ebbe a képbe illik bele a sport is, bár ez több az egyszerû támogatásnál, hisz itt már áttérünk a hirdetés, reklám, marketing területére, szolgáltatásaink hírét visszük el a közönséghez a sporton keresztül. Nem titkolt célunk, hogy ezzel még több ügyfelet szerezzünk, még több embernek mutassuk meg magunkat.

– Leszûkítve ezt az aspektust Marosvásárhelyre, mit vagy kit szeretnének a városban támogatni, hogyan szeretnének jelen lenni Marosvásárhely
közéletében?

– Úgy tudom, hogy Marosvásárhelyen a kosárlabdázás számít komolyabb, ismertebb, népszerûbb sportágnak, s a helyi klubbal a tárgyalások elôrehaladott stádiumban vannak a támogatási szerzôdés megkötéséhez.

Idén közel kétmillió százezer lejbôl gazdálkodik a Mikefalvi Polgármesteri Hivatal, ez a tavalyihoz képest háromszázezer lejjel többet jelent. A költségvetés 10%-át teszik ki a saját bevételek – tájékoztatta lapunkat Szilágyi Sándor polgármester. A községhez Mikefalva községközpont mellett hozzátartozik Désfalva, Harangláb, Szászcsávás, Abosfalva, Somostelke, Felsôkápolna, lakossága a legutóbbi adatok szerint 4.800 fô.

A község polgármesteri hivatala a ’40-es évek óta már az Eperjesi család egykori kúriájában mûködik, az épületet az örökösök leszármazottai hiányában nem igényelték vissza. A mûemléknek nyilvánított házban kap helyet még az orvosi és az állatorvosi rendelô. Az épület megfelelô felújítására elkészült egy tanulmány, a munkálatok elvégzésére versenytárgyalást ír ki a helyi önkormányzat. A tetemes összeget igénylô beruházásra idén százháromezer lejt tud fordítani a hivatal, ebbôl szigetelik az alapot és korszerûsítik tetôzetét. A további munkálatokra a megyei tanácstól szeretnének támogatást is.

A Kis-Küküllôn 1999-ben Phare- finanszírozásból készítettek egy betonhidat Felsôkápolnánál. 2005 novemberében kormánypénzekbôl épült meg a mikefalvi vasútállomás mellett a Mikefalva – Szászcsávás közötti 75-ös községi úton egy tehermentesítô híd. Erre igen nagy szükség mutatkozott, elsôsorban az áradásokkor, amikor Szászcsávás elszigetelôdött. Ugyanezen az útszakaszon 4 kilométernyi út korszerûsítését tervezik, a 2005 októberében elkészült tanulmány szerint viszont az igen komoly munkálatok 3 millió lejt vennének fel.

Az árvizek Désfalván is nagy károkat okoztak, itt a Hendér patak sodrása felszedte a betonlapokat. Ezt az idén szeretnék helyreállítani, a partot megerôsíteni betonnal, kôvel és dróthálóval, a befektetés 60 ezer új lejt igényelne, melynek harminc százalékát a polgármesteri hivatal állja. Az ár elmosta a hidat is, amelyet a saját források mellett külföldi támogatások segítségével szeretnének elkészíteni (a kanadai kormány roma programjára pályáztak). A faluban 112 ház rongálódott meg és nyolcat teljesen elmosott az ár, ebbôl hármat kormánytámogatásból sikerült felépíteni.

Az Abosfalva – Harangláb közötti 76-os községi út 2 kilométeres szakaszának leaszfaltozásáról már létrejött egy megvalósíthatósági tanulmány, most pedig a 7 kilométeres szakaszra szeretnék elkészíteni.

A községhez 17 kilométer út tartozik, kövezésükre idén 15 ezer lej jut.

Idéntôl nem részesülnek állami támogatásban a kultúrotthonok, saját forrásból kell fenntartani az épületeket, ezért az önkormányzat februári tanácsülésének egyik pontja a bérbeadási díjak kiigazítása. Az idei költségvetésbôl 25 ezer lej jut ezekre az épületekre. A désfalvi, haranglábi, mikefalvi és szászcsávási mûvelôdési házakat korszerûsítették, konyhával rendelkeznek. A felsôkápolnai és a somostelki belsô javításokra szorul, továbbá asztalokat és székeket is szeretnének vásárolni. Az abosfalviak az Apor-kastély visszaszolgáltatása miatt kultúrotthon nélkül maradtak.

A cukorrépa biztos kereseti forrás

A községhez 3.259 hektár szántóföld, 981 ha erdô, 324 hektár kaszáló és 1275 ha legelô tartozik. 2006-ra a mezôgazdasági növények termesztésének támogatási rendszere megváltozott, Adam Mircea agrármérnöktôl arról érdeklôdtünk, hogy befolyásolja-e ez a környék mezôgazdaságát.

Idén a gazdák a gabonafélék, de még a burgonya termesztése esetén sem számíthatnak semmiféle juttatásra (tavaly novemberben hektáronként 1,750 millió lejnyi támogatást kaptak). Elônyben részesül viszont a szója-, cukorrépa-, dohány-, a gyógy- és textilnövény, valamint a zöldségfélék termesztése. A támogatást hektáronként adják (egy vagy két részletben), kivéve a dohányt, melynek tonnájáért (szárított dohányra) akár 18 millió lejt is kaphat a termesztô. Az igen kényes, sok munkát igénylô növényt kb. 2 hektáron termesztették a községben – tudtuk meg Adam Mirceatól, aki még elmondta, hogy hatvan hektáron termett cukorrépa a tavaly, de ez a terület az idén nôhet, hiszen ez a növény 15 millió lejes támogatást élvez hektáronként, s a piac is biztosított, mert a cukorgyár átveszi a gazdáktól.

Zöldségtermesztéssel viszonylag nagy területen foglalkoztak a községbeliek, és ez az agrármérnök számításai szerint az idén tovább nôhet, mivel ezek a növények jobb jövedelmet biztosítanak. Sokan értékesítik termékeiket a segesvári, dicsôszentmártoni vagy akár marosvásárhelyi piacokon.

A rendszerváltás után több mint háromszáz hektár szôlôs ölelte körül a községet, mára viszont ötvenöt hektárra csökkent ez a terület. Sok szôlôs maradt a 90-es években parlagon, vagy szántófölddé alakították. A helyzeten javíthat egy olasz befektetô szándéka, aki 40 hektárnyi szôlôültetvényen szeretne gazdálkodni, és egy borpince létrehozását is tervezi. Ez a megvalósítás akár negyven munkahelyet is teremthetne az itt élôknek.

A március 15-ét mindig közösen ünnepeljük a magyarországi testvértelepüléssel, Pellérddel – tudtuk meg Szilágyi Sándor polgármestertôl. Tavaly szeptemberben látogatott egy küldöttség a pellérdiekhez a helyi általános iskola 700 éves fennállásának alkalmából, ekkor az erdélyi testvértelepülésnek egy tûzoltókocsit adományoztak.

A Szászcsávási Általános Iskola 2004 óta ápolja kapcsolatait a Miskolc melletti Megyaszó tanintézményével, a Megyaszói Szent Lôrinc Körzeti Általános Iskolával. A szászcsávási iskola a kapcsolat révén egy filmezôgéppel, DVD-lejátszóval és könyvekkel gazdagodott – tájékoztatott Varga Sándor igazgató.

Elkészült egy Szászcsávásról szóló honlap, mely a hét folyamán már felkerülhet a világhálóra – tájékoztatott Vass Imre Levente. Az oldal látogatói tájékoztatást szerezhetnek a harmadik alkalommal július elején megszervezett szászcsávási tánctáborról, melyre idén mintegy háromszáz személyt várnak. Olvashatunk majd a szászcsávási zenekarról, valamint a faluról is. Gazdag képanyag várható.

Bôvül az internet- és kábelhálózat

A Mikefalvi Polgármesteri Hivatal hat számítógépet vásárolt saját bevételébôl, amelyeket tavaly rácsatoltak az internetre. A felszerelés bôvítése folyamatosan történik, és hangsúlyt fektetnek az alkalmazottak továbbképzésére is.

Az internet-szolgáltatást és a kábeltévét már tavaly bevezették a község nagyobb településein, idén már a község egész területén igényelhetô lesz a szolgáltatás.

Az egykori tulajdonos Argentínában élô örökösének birtokába került vissza az abosfalvi Apor-kastély, melyben nemrég még üzlet és fogadó mûködött, de ez az épület ad otthont a helyi iskolának, óvodának és kultúrotthonnak is. Az abosfalvi tanintézmény minimális létszámmal indította az idei tanévet: egy-egy összevont román és magyar elemi osztállyal és egy összevont, vegyes tannyelvû óvodai csoporttal – tudtuk meg Varga Sándor igazgatótól.

A községhez hét tanintézmény tartozik, Szászcsáváson, Désfalván és Haranglábon folytathatják általános iskolai tanulmányaikat az itt lakó gyerekek, a többi településen csak elemi oktatás folyik.

Kétszázharminc óvodása van a községnek, Désfalva 2-2 (román – magyar) óvodai csoportot tud fenntartani, Harangláb 1-1-et, Szászcsáváson két magyar csoport mûködik, míg Abosfalván és Mikefalván csak egy-egy összevont vegyes csoport.

Két éve a désfalvi iskolába vezették be a központi fûtést és vizet, tavaly a szászcsávásira került a sor, mely a tavalyelôtt vette fel egykori iskolamesterének, Belle Józsefnek a nevét. A tanintézmény diákjai húshagyókedden kulturális mûsorral lepik meg közönségüket.

Az idei évre tervezik a haranglábi tanintézményben a csempekályhák lecseréléset, és a központi fûtés beszerelését, erre a célra 750 millió jut a helyi költségvetésbôl – tudtuk meg a község polgármesterétôl. Iskolajavításokra, festésre – meszelésre az idén 140 milliót fordítanak a tavalyi 200 millióhoz képest. Bár községszinten a magyar lakosság aránya 65% a roma lakosság 22%-a mellett, az iskolában ez a százalék megváltozik, az iskolások, óvodások közel fele roma nemzetiségû.

Nagy a sürgés-forgás a szászcsávási Kis Vas Ferenc gazdasága táján. Több napszámost foglalkoztat, több hektáron gazdálkodik. Kis Vas Ferenc vezeti a Szászcsávási Társast is, amely negyvenkét személy földjét, azaz mintegy 78 hektárt, mûvel meg. Ezeken a területeken csak gabonát – kukoricát, búzát és árpát – termesztenek. Épp hogy csak visszük egyik évrôl a másikra – panaszolja, a tavaly csak a gyomirtó több mint egymilliárd régi lejbe került, és ennek csak kilencven százalékát tudta kifizetni a tagság. A társas földjeit saját gépeivel mûveli meg.

Magángazdaként is vállalkozó kedvû: hatvan hektárt bérel a három hektár saját föld mellett. Tavaly öt hektáron termesztett zöldséget – sárgarépát, petrezselymet, hagymát, káposztát, karfiolt, és ezt a területet idén egy hektárral kibôvítené. A növényeket a piacon vagy nagyobb felvásárlóknál értékesíti. Cukorrépát az idén 10 hektáron termesztene. 2004-ben kezdte el a földieper termesztését 35 áron, ôsszel ez újabb 25 árral bôvült. A palántákat a nagyváradi kísérleti állomásról szerezte be. Az eper kényes növény – vallja Kis Vas Ferenc, viszont jó profitot hoz, és ez az év elsô friss gyümölcse.

Nehéz év elôtt állunk – vallja a gazda, az uniós követelményekhez most kell felzárkózniuk, és éppen ebben az évben szûkítették a mezôgazdasági termékek támogatását.

Az istállóban tizenkét fejôstehén várja az etetést, és van kilenc darab süldôje is. Négyszáz tyúkot tart, a tojásokat Segesváron értékesítik.

Tavaly a községben a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal több tanfolyamot is szervezett, amelyeken szakemberektôl az állattenyésztés, zöldségtermesztés fortélyait sajátíthatták el a résztvevôk. Az itt élôket arról kérdeztük, hogy miben látják ezek hasznát, hogy miért – avagy miért nem – volt érdemes jelentkezni ezekre, a tanultakat hogyan fogják gyakorlatba ültetni.

Gólya János: – 1993 óta foglalkozom a mezôgazdasággal, 13 hektár földet mûvelek meg, van negyven ár szôlôsöm, ezüst- és aranyérmes boraim, tartok bikaborjakat és sertést is. Termesztek krumplit, paprikát, paradicsomot és más zöldségeket, ezeket a piacon értékesítem. Tavaly elvégeztem egy szôlész-borász tanfolyamot Vámosgálfalván, amire 25-en jelentkeztünk. A zöldségtermesztô tanfolyam nagy sikernek örvendett, százhúszan iratkoztunk be, ezért Mikefalván és Szászcsáváson is tartottak órákat a szakemberek. Sokat lehetett tanulni, és emellett oklevelet is szerezhettünk, ez megkönnyíti a pályázásokat. A tanfolyamokon tanultakat majd megpróbálom felhasználni.

Kis Vas Annamária: – A férjem elvégezte a zöldségtermesztô és az állattenyésztô tanfolyamot, így én nem jelentkeztem. Sok hasznos dolgot tanult, és ez fontos, mivel több hektáron gazdálkodunk 10-12 napszámosunk van, a reggelit, ebédet és a vacsorát én készítem el, és a mezôre is kijárok. Kukoricaszedés idején 30 embernek kell fôznöm.

Erdôs Márta: – A családból mindketten, a férjem és én is elvégeztük a zöldségtermesztôi tanfolyamot. Sok mindent már tudtunk, megtapasztaltunk az évek során, de új dolgokat is tanultunk. Öt hektáron gazdálkodunk, krumpli, kukorica, búza terem földjeinken, és egy hektárra ültettünk a tavaly zöldségféléket, de ez a terület az idén megnôhet. Azért jelentkeztünk a tanfolyamra, mert zöldségféléket nem csak saját használatra termesztünk, hanem a piacon is árusítjuk.

Varga János: – 81 éves vagyok, de még kijárok a mezôre. Egy gyerekem Maros-ludason, a többi három itt lakik Szászcsáváson. Zöldséget csak saját használatra termesztünk, piacon nem adunk el, így a családból nem jelentkezett senki a zöldségtermesztôi tanfolyamra.

Kis Vas Gyöngyvér: – A férjem mezôgazdasági líceumot végzett, így csak én iratkoztam be a tanfolyamra. Mezôgazdasággal foglalkozunk, sárgarépát, hagymát, paprikát, káposztát, retket, karfiolt, karalábét termesztünk. Nagyon sok mindent tanultam ezen a kurzuson kezdve a növényvédelemtôl a kórokozókig. Az itt elsajátított elméletet az idén gyakorlatba ültetjük.

Pénteken sereglettek össze a Kis-Küküllô menti, Dicsôszentmárton és környéke falvainak III. osztályos tanulói a vámosgálfalvi Fogarasi Sámuel Általános Iskolában.

A vers szépsége, a versmondás szeretete, valamint a versmondókban való gyönyörködés hozott össze tanulókat, tanítókat, szülôket, nagyszülôket egyaránt. Szûknek bizonyult a terem és melegnek is a versmondók és hallgatók izgalmaitól, ahol harminchat tanuló kilenc helységbôl mérte össze tudását.

Sorra megelevenedtek költôink alakjai, és a lelkes, tehetséges elôadóinknak köszönhetôen a versek tartalma gyermekvilágunk csodálatos világába röpített. Együtt drukkolhattunk a cinegével, a falujától nehezen megváló fiúcskával, a perzselt bundájú nyuszikával, a gazda oltványait nyesô kecskével, a gôgös pulykával, tûjét keresô Ágnessel, a kevély kiskakassal, de a Mátyás napi vásárra is eljutottunk. Találkoztunk Arany Lacival, csodálkoztunk Lócival, voltunk fehér vadászaton, sajnálkoztunk a tudós macskáján, de éreztük a keddi kalács ízét, a kis gazdasszony ételét és még sok szeretetet és örömöt, mellyel megajándékoztak a III. osztályos tanulóink.

Nagyszerû élményt jelentett valamennyi résztvevônek. Örömszerzôink a tanulók mellett a vendéglátó iskola lelkes tanítói közössége Tóth Gyula tanító irányításával.

Köszönet és elismerés a nagyszerû, félévzáró rendezvényért.

De mit éreztek harmadikos tanulóim a rendezvény végén? Öröm volt számukra ismerôsökkel találkozni, átvenni a tartalmas jutalmat oklevél és Szöveggyûjtemény formájában, melynek fellapozásával megtalálhatták kedvenc költôik és íróik alkotásait. Ígéretet tettek, hogy hazaérve el is fogják olvasni azt.

Elmondásuk szerint a részvétel volt a fontos ezen a vetélkedôn és nem a helyezés, mindenképpen örültek annak is, hogy az "erôsek" között voltak. Ez a rendezvény melegséget, fénysugarat és sok szeretetet árasztott minden résztvevônek és jelenlevônek.

Dicsôszentmárton körzetét a következô tanulók képviselik majd a verseny megyei szakaszán: Magyari Levente (Dicsôszentmárton), Csifó Sarolta (Harangláb) és Gábor Ágota (Magyarkirályfalva).

Kívánunk nekik sok sikert !

Tóth Katalin tanítónô,

Magyarsárosi Általános Iskola

A farsang tarka színfoltjai között fehér betûs nap a betegek világnapja. Nem fekete és nem is szürke, mert beragyogja a szeretet fénye, melegsége. A római katolikus Keresztelô Szent János plébánia a Caritasszal és a Máltai segélyszolgálattal közösen szervezett egy megható, szép ünnepséget február 9-én a Deus Providebit Teremben, amelyen 70-80 idôs és középkorú személy vett részt. A mozgásképtelen betegeket a Caritas szervezésében három személyautó szállította.

Az ünnepséget Csató Béla fôesperes nyitotta meg. Szavai bátorítást, szeretetet sugalltak. Sík Sándornak a Hetven körül címû versét idézte, melynek eszmei mondanivalóját a jelenlévôk élethelyzetére alkalmazta. A Caritas részérôl Ludescher László, a Máltai segélyszolgálat részérôl pedig Tulit János üdvözölte az egybegyûlteket, jó szórakozást, kikapcsolódást kívánva mindenkinek.

A hangulat vidám, de ugyanakkor megható volt. A vidámságot a jól összeállított mûsor biztosította. Verset mondtak: Máté Károly, László Erzsébet és László Judit, nagymama és unoka, mintegy jelképezve a nemzedékek összetartó szeretetét. Német Ibolya énekszámai nosztalgiát ébresztettek a hallgatóság körében. A máltai szeretetszolgálat ifjúsági csoportja és a Krumpli meg Pityóka páros bohózatán jól elszórakozott az idôs nemzedék. Szántó Árpád konferálását vidám dalokkal tarkította. Vele együtt énekelt a lelkes publikum is. Az elôadás után orvosi tanácsadást és vérnyomásmérést biztosítottak az idôseknek.

Az idôs, beteg emberek mellett ott voltak azok a fiatalok, akik figyelmességükkel, segítôkészségükkel igyekeztek kellemessé tenni ezt a napot. A "máltai" fiatalok már a szervezômunkában is részt vettek. Segítettek a 110 csomag elkészítésénél és kézbesítésénél. A tüdôklinikán 16 beteg gyermeket látogattak és ajándékoztak meg.

A délutáni ünnepélyt közös vacsora zárta. Betegek, szervezôk és a közremûködôk jólesô érzéssel távoztak, átélve ugyancsak Reményik Sándor szép gondolatait:

Ne várj nagy dolgot életedben,

Kicsiny hópelyhek az örömök.

Szitáló, halk sziromcsodák,

Rajtuk át Isten szól: Jövök.

Radványi Hajnal

Február elején megdöbbentô hírt közvetített Pro TV egy szentannai esetrôl. Mivel a hírben elhangzottak nem feleltek meg teljes mértékben a valóságnak, a televízió vezetôjénél szerettem volna panaszt tenni, arra kérvén, hogy helyesbítsenek. Ahelyett, hogy meghallgatott volna, utasítottak, hogy a folyosón írjak egy kérést, amit megalázónak találtam. Azt szerettem volna elmondani, hogy jöjjenek ki Szentannára és hallgassák meg a családot is, ami a hírben közölt információk szerint nem létezik.

Amint az sem igaz, hogy a szerencsétlen körülmények között elhunyt testvéremet, Balló Sándort a szomszédok kellett volna eltemessék. Itt jegyzem meg, hogy él még a 87 éves édesapánk is, aki szintén megdöbbenéssel értesült a családunkat sújtó tragédia mellett a rosszindulatú félretájékoztatásról is.

Az sem igaz, hogy a testvérem földönfutó lett volna. 1990-ben a családjával Németországba telepedtek ki, majd a válásuk után visszaköltözött. Egy autóval és pénzzel érkezett haza, s bá