|
LVIII. évfolyam 34. (16215.) sz. |
2006. február 11., szombat |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Egy nemrég tartott tanácskozáson hangzott el, hogy az esetleges európai uniós csatlakozás nyomán az erdélyi falvak számára a mezôgazdálkodás valószínû, hogy nem "terem babérokat", a dirib-darab földek megmûvelésébôl az uniós szabályok mellett a vidéki lakosság nem tud megélni. A nagyobb területeket magába foglaló farmok kialakításához s a versenyképességet biztosító felszerelésükhöz és mûködtetésükhöz is keveseknek lesz anyagi lehetôsége. Az állattenyésztési farmok kialakítása sem kevésbé költségigényes. Több megyénkbeli falu számára a járható utat a kézmûvesség jelenthetné, de a munkák összegyûjtésének és eredményes forgalmazásának, az ehhez szükséges szélesebb kitekintésû piackutatásnak nem alakult meg a hatékony formája. A tapasztalt szakemberek szerint Erdélyben a turisztikának lehet jövôje. Ahogy azonban – egy-két kivételtôl eltekintve – természeti csodának számító fürdôhelyeink és környékük az elmúlt évek során tönkrementek, mai formájukban a legcsekélyebb érdeklôdésre sem számíthatnak. Bár a faluturizmus is ígéretes lehetôségnek kínálkozott, ahol nincs egy aktív, éltetô vezetôje ennek a mozgalomnak, ott hamvában holt kezdeményezés marad, mint például a reményteljesen indult Marosvásárhely közeli falu esetében. Persze, a turizmusnak sok egyéb formája is létezik. Egyik csatlakozás elôtt álló országban egy félreesô, haldokló falu polgármestere gondolt egy nagyot, és elhatározta, hogy öregotthont épít a településen, ahol szinte százszázalékos volt a munkanélküliség. A terv elkészült, pályázatot pályázatra nyertek, s az építésbe a köz- és magánszféra közötti partnerség keretében a település idegenbe szakadt fiát is sikerült bevonni. Az otthon, amelyben a gyógyíthatatlan, haldokló betegeknek is berendeztek néhány kórtermet, de ugyanakkor kétágyas szobákat és önálló lakrészeket, sôt mûhelyeket is kialakítottak, munkát adott a falu lakóinak, hisz a gondozótól a szakácson, kertészen át az egészségügyi asszisztensekig szinte minden szakmára szükség volt. S mivel akadt egy kitûnô menedzser az otthon élére, aki biztosította, hogy a gondozottak semmiben se szenvedjenek hiányt, egyre nagyobb hírnévre tettek szert országszerte. Ma már messze vidékrôl is visznek oda gondozottakat, s az otthon mellé az évek során panzió, vendéglô, cukrászda épült, hogy a látogatni érkezô hozzátartozóknak megfelelô körülményeket biztosítsanak. A falu élete közben megváltozott, s az eldugott település ismert, keresett és virágzó helységgé vált.
A polgármester pedig, bevallása szerint, most már néha hátradôlhet kényelmes bôrfotelében, hisz a pályázatkészítést, az ötletgyártást az e célra alkalmazott legjobb szakemberre bízta, akit a település jövedelmébôl meg tudnak fizetni. A mostani jó dolgát azonban a számítógép elôtt töltött éjszakák, hónapok, évek elôzték meg – jut eszembe mindez, amikor olvasom, hogy megyénk 96 polgármesteri hivatala közül az elmúlt napokban 26-an néztek be levelesládájukba, s mindössze 12-en válaszoltak a megyei tanács felhívására. Sok helyütt pedig a számítógép csak díszbôl áll a polgármester íróasztalán…
Pénteken Marosvásárhelyen tartott kihelyezett ülést az Illyés Közalapítvány kuratóriuma és alkuratóriumai. Jelen voltak a magyarországi, erdélyi, ukrajnai, szlovákiai, szlovéniai, ausztriai, szerbiai alkuratóriumok tagjai. A tanácskozás után Pomogáts Béla, az IKA elnöke, Markó Béla, az erdélyi alkuratórium elnöke és Kiss Elemér, a Szülôföld Alapítvány elnöke tartott sajtótájékoztatót.
Pomogáts Béla elmondta, hogy az IKA 15 éve mûködik, és tekintélyes összegeket áldoz a magyar kormány költségvetésébôl a határon túli – közöttük a romániai – magyar közösségek kultúrájának, oktatási rendszerének, egyházainak a támogatására.
Ez azonban nem csökkentheti a román kormány felelôsségét a Románia területén élô kisebbségi kultúrák támogatásában – jelentette ki az elnök, hozzátéve, hogy örömmel észlelik, hogy Erdélyben a magyar kultúra és oktatás egyre nagyobb támogatásban részesül a román kormánytól is. Ez azt jelenti, hogy alakulóban van egy közös felelôsség és közös tevékenységi forma Románia és Magyarország között.
A hét végi tanácskozás feladata volt meghallgatni a határon túli alkuratóriumok véleményét, meghatározni azokat a támogatási kereteket, amelyeket az IKA biztosítani képes. Az idén 13,5 milliárd forinttal támogatja a magyar kormány a kisebbségi kultúrákat, az IKA 800 millió forinttal rendelkezik. Ez 200 millió forinttal kevesebb, mint az elmúlt években, ami elégedetlenséggel tölti el, tette hozzá Pomogáts. Az összeget általában a kisebbségek száma alapján osztják el, de alkalmaznak olyan elvet is, "ami bizonyos elmozdulásokat tett lehetôvé". A Kárpát- medencei magyar kisebbség létszáma kb. 3 millió, ennek a fele Erdélyben él, a keretösszeg 45%-át kapják. Az eltérés azért van, mert vannak területek, például Ukrajna vagy Szerbia, ahol a magyar kisebbség nehéz helyzetben van, ezért fokozottabb támogatásra szorul.
A tájékoztatás végén az IKA elnöke újságírók kérdéseire válaszolt.
Népújság: Milyen változások várhatók az Illyés Közalapítvány mûködésében?
Pomogáts Béla: Én azt hiszem, hogy a támogatáspolitikában pillanatnyilag nem várható komolyabb változás, hiszen Magyarország országgyûlési választások elôtt áll. Nem akarok politikai találgatásokba bonyolódni, de a helyzet pillanatnyilag eléggé bizonytalan, és nem lehet tudni, hogy bárki is adja majd a következô kormányt, milyen ötletei lesznek a kisebbségpolitikai támogatások területén. Magyarországon mindegyik politikai párt szeret reformokkal kísérletezni, és ez a kísérletezés idônként emberekkel való kísérletezést jelent, ami nem igazán "tudományos" feladat.
Népújság: Erdélyben nem kísérte osztatlan elismerés a Székelyudvarhelyért Alapítvány viselt dolgaival szembeni elnézô magatartást. A "morálisnak" mondott álláspontjukra várnak-e valamiféle "morális" reakciót az alapítványtól?
Pomogáts Béla: Nem akarom az ügyet itt most részletesen ismertetni. Megindult még Magyarországon egy peres folyamat a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal szemben, errôl a perrôl azonban mi idôközben letettünk. Egyrészt abból a megfontolásból, hogy nem akartunk egy erdélyi magyar alapítványt perelni bukaresti bíróság elôtt. Ennek a magyarországi politikai életben nagyon kedvezôtlen visszhangja lett volna. Mi nem valljuk azt az álláspontot, hogy "legyen igazság, vesszen el a világ inkább", de egy ennél jogosabb megfontolás is állt a per abbahagyása mögött. Ez az volt, hogy idôközben Székelyudvarhelyen felépült egy olyan kulturális központ, amelyet én tavalyelôtt nyár végén meg is látogattam, és meggyôzôdhettem arról, hogy a pályázó valóban fektetett be elég nagy összegeket ennek a központnak a kiépítésébe. Azt persze jogászok tudnák eldönteni, hogy ez mennyire volt szabályos, ugyanis kétségtelen, hogy a központnak a kiépítése már azután történt, amikor mi kifogásoltuk, nehezményeztük az eredetileg odajuttatott pénznek a felhasználását. Ugyanis az összeg 10%-át költötték el eredetileg a pályázati célra, és csak a mi perindításunk után történt meg a pályázati célnak a megközelítôleg teljesebb létrehozása.
Valóban, ahogy ön is mondta, valamiféle moralitást akartunk a jogi elvek fölé helyezni. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a Székelyudvarhelyért Alapítvány vezetôje mind a moralitás, mind a jogi elvek fölé az immoralitás elvét helyezte. Neves magyarországi lapban is, a Magyar Nemzetben, amely közel áll a székelyudvarhelyi polgármesterhez, olyan közlemények jelentek meg, miszerint az Illyés Alapítvány már másodfokon is pert vesztett a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal szemben. Szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy nem volt másodfokú tárgyalás, mert elsôfokú sem volt, ezért nem is lehetett elveszíteni.
Szomorúan állapítom meg, hogy akad olyan erdélyi politikai személyiség, aki magát a jog és az erkölcs fölé helyezi. Ezt nem tartom szerencsésnek. Hadd mondjak el még valamit. A napokban a Népszabadság egyik erdélyi tudósításában, amely arról ad hírt, hogy az udvarhelyi árvízkárok enyhítésére befolyó, a magyar társadalom adakozásából összegyûlt magyarországi segélypénzek nem az árvízkárosultak otthonainak, templomainak a felépítését szolgálták, hanem egyszerûen a polgármester magánszámlájára kerültek, és az udvarhelyi sportcsarnok renoválására használták fel. Én ezt nagyon súlyos dolognak tartom. Természetesen nem ellenôriztem ennek a cikknek az állításait, nem vagyok vizsgálóbíró, azonban, ha ez valóban így történt, akkor ez megkívánja az erdélyi és a magyarországi közvéleménynek a fellépését. Helytelen lenne, ha ez a közvélemény egyszerûen szemet hunyna ezek fölött a tények fölött, csak azért, mert egy olyan emberrôl van szó, akinek befolyásos helyzete van a román politikai életben és a magyar politikában is. Azt hiszem, errôl most eleget beszéltem, szeretném leküzdeni a hányingeremet.
Kiss Elemér, a Szülôföld Alapítvány elnöke elmondta, hogy egymilliárd forint a költségvetésük. A létszámarányos elosztásból indulnak ki, de figyelembe veszik, hogy az egyes határon túli magyar közösségek más- más helyzetben vannak. Ezért Ukrajna és Szerbia nagyobb arányban részesül a támogatásból. A romániai magyarságnak 440-450 millió forint jut egy évre. Ugyanakkor, mondta, meghatározták a prioritásokat, és az azok mentén beérkezô pályázatokat bírálják el. Kizárólag pályázatok alapján adnak támogatást a magyar közösségeknek. Az általános célok között a falugondnoki hálózat létrehozását és mûködtetését említette, emellett az információs társadalom fejlesztését, az oktatási és kulturális létesítmények fejlesztését, gazdasági célok megvalósítását jelölte meg.
A tanácskozást Szovátán folytatták.
A szenátus csütörtökön elutasította azt a kormányrendeletet, amelyben a kabinet az Európai Uniónak tett kötelezettségvállalásának megfelelôen a felsô körökre is kiterjedô korrupció elleni harc fokozását hirdette meg.
A szeptemberben elfogadott rendelet értelmében az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (PNA) egy olyan "autonóm ügyosztállyá" válik, amelynek felhatalmazása lenne arra, hogy nyomozást indítson a törvényhozás, a kormány és más magas rangú személyek törvényszegéseinek a feltárására.
A szenátus plénuma kvórumhiány miatt utasította el az Országos Korrupcióellenes Ügyészség hatáskörének módosításáról és korrupcióellenes ügyosztállyá alakításáról szóló rendeletet.
A szavazáson jelen levô 93 szenátor közül 47-en igennel, 33-an nemmel szavaztak, kilencen tartózkodtak, négyen pedig nem szavaztak. A szavazás idején nem tartózkodott az ülésteremben az NLP–DP szövetség tizenkét szenátora, a Konzervatív Párt öt szenátora és az RMDSZ öt szenátora.
Monica Macovei igazságügyi miniszter szerint ez katasztrófa lenne, fôként azért, mert Brüsszel három hét múlva hozza nyilvánosságra Románia EU-csatlakozásáról a döntô szót kimondó jelentését. Románia a tervek szerint 2007. január 1-jén léphetne be az EU-ba, de csatlakozásának egyik fontos feltétele a korrupció elleni harc fokozása, és annak kiterjesztése a legfelsôbb körökre is.
Az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége, akárcsak a helyi EU-képviselet már több ízben kérte a román kormányt, hogy indítson támadást a "nagyhalak ellen", és vessen be minden lehetô eszközt a felsô rétegek korrupciós tevékenységének a letörésére.
A Transparency International, a közhivatalok korrupcióját vizsgáló nemzetközi szervezet is komoly aggodalmát fejezte a szenátusi döntés kapcsán, amely szerinte "rendkívül negatív" hatással lehet Románia uniós csatlakozási vágyainak a valóra váltására.
A miniszterelnök az államfôtôl várja az orvoslatot
Calin Popescu Tariceanu levelet küldött pénteken Traian Basescunak, amelyben kéri, hogy az államelnök elemezze annak lehetôségét, hogy visszaküldje a parlamentbe az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) létrehozásáról szóló kormányrendeletet elutasító törvényt.
Több civil szervezet képviselôi élesen bírálták pénteken az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály létrehozásáról szóló sürgôsségi kormányrendelet szenátusi elutasítását és kérték Traian Basescu államfôt, hogy ne hirdesse ki az ezzel kapcsolatos törvényt.
"Románia válsághelyzetben van a szenátusi szavazás után. Ezért nyilvánosan kérjük az államfôt, hogy küldje vissza a törvényt a parlamentbe" – jelentette ki sajtótájékoztatón Cristian Pârvulescu, a Pro Democratia Egyesület elnöke.
Pârvulescu a sajtótájékoztatón képviselt civil szervezetek nevében kérte, hogy a kormány felelôsségvállalással érje el a DNA mûködésérôl szóló törvény elfogadását – jelenti a Mediafax.
Traian Basescu államfô külön-külön konzultációra hívta a parlamenti pártokat február 16-17-re, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályra (DNA) vonatkozó sürgôsségi rendelet kapcsán – áll az elnöki hivatal pénteki közleményében.
A közlemény szerint Basescu elnök alkotmányos jogköre alapján konzultációra hívja a parlamenti pártokat az Országos Korrupcióellenes Ügyészség hatáskörének módosításáról és Országos Korrupcióellenes Ügyosztállyá alakításáról szóló, 2005/134-es sürgôsségi kormányrendelet kapcsán, amelyet a szenátus csütörtökön elutasított.
A konzultációk másik témája az ország EU-csatlakozásához kapcsolódó törvényhozási prioritások kérdése lesz. A közlemény szerint a parlamenti pártok más témákat is felvethetnek a konzultációkon.
Az Európai Bizottság romániai delegációja pénteken közölte, noha nem véleményezheti a DNA- rendelet szenátusi elutasítását, aggasztónak tartja mindazt, ami visszalépésnek tûnik a korrupcióellenes harcban.
"Aggasztónak tartjuk a korrupcióellenes harc visszafejlôdésének tûnô mozzanatokat. Ugyanakkor meggyôzôdésünk, hogy a román vezetés minden tôle telhetôt megtesz, fôként a nagykorrupció felszámolására" – jelentette ki Angela Filote, az EB-delegáció szóvivôje.
Filote arra figyelmeztetett, hogy "a korrupcióellenes harc további alakulása az egyik olyan elem, amelynek alapján Románia uniós csatlakozását 2008-ra halaszthatják".
Pénteken Nagy Zsolt távközlési és információtechnológiai miniszter, Lokodi Edit megyei tanácselnök, Kelemen Atilla parlamenti képviselô jelenlétében, Mezôbándon ünnepélyesen felavatta Délkelet-Európa elsô PLC- technológiát használó távközlési rendszerét.
Az Egyesült Államokban kifejlesztett és széles körben sikerrel alkalmazott technológia lényege, hogy a telefon- és internetkapcsolat egyszerûen a középfeszültségû áramszolgáltató hálózaton keresztül érkezik egy konnektorba csatlakoztatott modemen keresztül.
A Nyugat-Európában is csupán gyerekcipôben járó technológia (egyelôre négy ország: Németország, Ausztria, Spanyolország és Portugália indította el kereskedelmi szinten) a földrész keleti felében Mezôbándon jelenik elôször meg, a távközlési minisztérium 70.000 lejt felemésztô kísérleti programja keretében, amelynek végsô célja, hogy a legmostohább elszigeteltségben élô vidéki közösségeket is kapcsolatba hozza a világgal. A minisztérium filozófiája szerint ugyanis ez lehet az infrastrukturális felzárkóztatás elsô és legegyszerûbben megvalósítható lépése.
A mezôbándi kísérlet sikerének függvényében hasonló rendszerek hamarosan számos más vidéki településen is mûködhetnek, hisz minimális befektetést igényelnek, az áramszolgáltató rendszer ugyanis már szinte mindenhol adott. A technológia egyébként lehetôvé teszi, hogy a telefon- és internetszolgáltatás mellett, az áramszolgáltató távolról olvassa le a villanyórát, a tulajdonos pedig távirányítással mûködtethesse háztartási és irodagépeit. További fejlesztési lehetôségek: széles sávú, kérésre történô televíziós képátvitel, távoktatás, távmunka stb. A rendszer elsôsorban a kis településeken mûködôképes, ugyanis a nagyobb városokban található transzformátorállomásokon a jel nem jut át.
Mircea Rusu, a község polgármestere igen jelentôs idôpontnak nevezte az eseményt Mezôbánd történetében, s gondjai között a legkellemesebbként nevezte meg, amikor az ôt ostromló falubeli – többségében fiatal – jelentkezô közül kellett kiválasztania azt az 50-et, akik részt vehetnek a kísérletben. A hat hónapos kísérleti periódus után, ha bevált a rendszer, a faluban bárki csatlakozhat a hálózathoz, ha megvásárolja a modemet, s havi bérleti díj kifizetését vállalja.
A Marosvásárhelyi Táblabírósághoz tartozó igazságügyi intézmények bírái tartottak csütörtökön közgyûlést, amelyen egyrészt a tavalyi év tevékenységét elemezték, másrészt a rendszer hiányosságait, "sebezhetôségét" vetették fel.
A Marosvásárhelyi Táblabíróság elnöke, Floarea Grosu összegezte azokat a statisztikai adatokat, amelyek a táblabíróság, a bíróságok és a törvényszékek tevékenységére vonatkoztak. Beszámolója szerint a táblabíróság 21 bírája többet dolgozott tavaly, mint 2004-ben, amit a megoldott bírósági ügyek száma is bizonyít. Nôtt ugyanis a beiktatott dossziék száma (24,5 százalékkal) és a megoldott ügyek száma is (37,3 százalékkal). Különösképpen a kereskedelmi bíróság jeleskedett, itt 177 százalékkal nôtt a megoldott peres ügyek száma. A legtöbb ügyiratcsomót a Marosvásárhelyi Bíróságon regisztrálták, 11.386-ot, a legkevesebbet a Dicsôszentmártoni Bíróságon. Utóbbi esetben az az érdekes, hogy csak kirendelt bírók tárgyalják az ügyeket, a bíróság bírák nélkül mûködik. Egyébként a bírák száma általában véve is túl kevés, a posztok 71,6 százaléka betöltött csupán. Míg a dicsôi bíróságra egyetlen bíró sincs kinevezve, Szászrégenben 62,5, Csíkszeredában 41,66 (itt idéntôl négy új bíró kezdte meg tevékenységét), Székelyudvarhelyen 50 százalékos a posztok betöltöttsége. Ami a bírósági vagy törvényszéki ítéleteket illeti, egyre kevesebb semmítési határozat született, a táblabírósági ítéletek csupán 1,69 százaléka esetében született semmítési határozat a 2004- es évi 3,55 százalékos mutatóhoz képest. A beszámolón szó esett a gondokról is. Többek közt arról, hogy nehéz betölteni a bírói állásokat, fôként az Igazságügyi Minisztérium "merevsége" miatt, ugyanez a minisztérium gyakran nagy késéssel, a törvényes válaszadási határidôt túllépve válaszol a táblabíróság beadványaira, kevés pénz jut a beruházásokra, a kiutalt összegek felhasználási célját nem jelöli meg a szaktárca, így még ezeket sem költhették el, mellesleg pedig a táblabíróság beruházási részlegén mindössze egyetlen (!) alkalmazott dolgozik. A közgyûlésen a jogrendszer "sebezhetôsége" is felvetôdött, a bírák többek közt a bizonytalan törvénykezésre és gyakori törvénymódosításokra panaszkodtak, arra, hogy javaslataikat nem veszi kellôképpen figyelembe a szaktárca illetve a Legfelsô Bírói Tanács, hogy módosult a bíróságok kompetenciájára vonatkozó törvény, kevés a személyzet és hiányos a bíróságok felszereltsége: nincsen elég tárgyalóterem, számítógép stb. A táblabíróság elnöke egy esszébôl idézve tette fel a kérdést: "minket ki védelmez?"
2006. január elsejétôl a társadalombiztosítási költségvetési törvény értelmében egy nyugdíjpont értéke 295,56 (új) lejrôl 323,10 lejre nôtt, ami 9,3 százalékos növekedést jelent – hangzott el Morent Ilona, a Megyei Nyugdíjpénztár vezérigazgatójának tegnapi sajtótájékoztatóján. Maros megyében 84 ezer nyugdíjasnak 9,3 százalékkal, 12 ezer nyugdíjasnak átlagban 4,1 százalékkal nôtt a nyugdíja, míg 33 ezer nyugdíjas a régi nyugdíjával maradt – közölte az igazgató.
A továbbiakban arra adott választ, hogy miképpen alakult ki a bevezetôben jelzett helyzet. Tudott dolog, hogy a nyugdíj értéke az évi átlagnyugdíjpontszám és a nyugdíjpont értéke közötti szorzat eredménye. Az is tudott dolog, hogy 2005 folyamán minden olyan állami nyugdíjat átszámítottak, amelyet 2001. április 1-je elôtt az 1977. évi 3. számú törvény alapján állapítottak meg. Az átszámítás célja az volt, hogy az idôsebb nyugdíjasok járulékát is ugyanazon kritériumrendszer szerint számítsák ki, mint az új törvénnyel megállapított nyugdíjakat, s ezzel kiküszöböljék, pontosabban "szintre hozzák" a régebben megállapított és az újabb nyugdíjakat. Az átszámítás után – amelynél a munkában letöltött éveket és nem a legkedvezôbb 5 évet veszik alapul, nem mindenkinek nô a nyugdíjpontszáma, következésképpen egyes nyugdíjasoknak magasabb nyugdíjat folyósítanak, mint amennyi az új törvénnyel történô kiszámítás szerint járna.
Az átszámítást követôen Maros megyében 84 ezer nyugdíjasnak lett magasabb nyugdíjpontszáma, mint ezelôtt, ôk január elsejétôl 9,3 százalékos emelésben részesülnek. 12 ezer nyugdíjasnak, akiknek az átszámítás után valamivel kisebb nyugdíjpontszámuk jött ki, mint a régi, átlagban csupán 4,1 százalékkal nôtt a nyugdíjuk.
33 ezer nyugdíjasnak egyelôre változatlan marad a nyugdíja, lévén, hogy az átszámítás nyomán lényegesen kisebb nyugdíjpontszámot értek el. Az ô nyugdíjuk nem csökken, megkapják a régi járandóságukat, azonban nem részesülhetnek az esedékes nyugdíjemelésekben, mindaddig, amíg a nyugdíjpontszámuk és a nyugdíjpont értékének szorzata el nem éri a nyugdíjszelvényen szereplô összeget. (Errôl a számításról részletes tájékoztatót adtunk január 26-i lapszámunkban).
A vezérigazgató ismételten hangsúlyozta, hogy három évig elfogadják az igazoló iratokat azoktól a nyugdíjasoktól, akik személyesen jelentkeznek, irataik hitelesek és a megfelelô adatokat tartalmazzák. Az iratokat azért is ajánlatos személyesen benyújtani, hogy hibás címzés esetén a postán el ne kallódjanak.
A magyar–román kisebbségi együttmûködési szakbizottság pénteken aláírta decemberi ülésének jegyzôkönyvét, amely a két országban élô nemzeti közösségek helyzetérôl fogalmaz meg ajánlásokat – közölte a szakbizottság magyar társelnöke budapesti sajtótájékoztatón.
Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára elmondta, hogy a bizottság a vitát decemberben Battonyán már lefolytatta. Hozzátette, hogy a szakbizottság az aláírt jegyzôkönyvet az következô hetekben a magyar kormány elé terjeszti. A dokumentum a kormány jóváhagyásával válik elfogadottá.
Hangsúlyozta: a dokumentum azokat a megállapításokat tartalmazza, amelyeket kisebbségi vonatkozásban a két kormány meghatározott, valamint azokat a konkrét feladatokat, amelyeket mind a román, mind a magyar fél vállal az országában élô magyar, illetve román kisebbség identitásának megôrzésére, nyelvének, kultúrájának ápolására.
"Ôszintén kifejeztem reményemet, hogy Románia a következô évben elnyeri tagságát az Európai Unióban" – mondta az államtitkár.
Szabó Vilmos elmondta: abban, hogy iskolák, könyvtárak, kulturális intézmények bôvüljenek a két országban, meghatározó, hogy milyen költségvetési támogatást tudnak ehhez biztosítani a kormányok. Hozzátette: ez az oka annak, hogy konkrét végrehajtásról nem beszéltek.
A magyar–román szakbizottság aktuális kérdései között szerepelt Románia európai uniós tagsága, a magyar kisebbségi törvény módosítása, valamint a román kormány által benyújtott kisebbségi törvény, amelyet a magyar kormány is üdvözölt – emelte ki az államtitkár. Örömmel konstatáltuk, hogy 2006 január elsejével megnyílt a csíkszeredai fôkonzulátus – tette hozzá.
A román delegáció vezetôje, Lucian Leustean, külügyi államtitkár kiemelte: a szakbizottság két részvevôje között állandó és gyakori kapcsolattartás van, a "stratégiai partnerség ebben a térségben Magyarország és Románia között példamutató".
Hangsúlyozta azt is, hogy mind a romániai magyar kisebbség, mind a magyarországi román kisebbség "összekötô híd" a két ország között.
Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter szerint Románia és Bulgária nem számolhat biztosan azzal, hogy 2007. január 1-jén, az eredeti terveknek megfelelôen, az Európai Unió tagja lesz.
Steinmeier ezt a véleményét Berlinben külföldi újságírók elôtt fejtette ki, aláhúzva: a belépés dátuma változatlanul attól függ, miként értékeli Brüsszel a két ország csatlakozási elôkészületeit májusban. "Természetesen mindkét országnak az véleménye, hogy egy kritikus értékelés tárgya idôközben okafogyottá vált. Ezt nem tudom megerôsíteni" – közölte a német diplomácia vezetôje. A két országot egyebek között a vontatottan haladó igazságügyi reform, valamint a szervezett bûnözés és a korrupció elleni harc elégtelensége miatt érték bírálatok.
Steinmeier is jelezte, hogy Berlin kitart az új EU-országok állampolgárainak szabad munkavállalását korlátozó intézkedések mellett, de visszautasította azt a feltételezést, hogy Németország ezeknek az országoknak az állampolgárait "másodrendû állampolgároknak" tekintené. Hangsúlyozta, hogy ô kénytelen a német álláspontot képviselni, a német álláspont alapja pedig a munkaerô-piaci helyzet. Németországban januárban ismét ötmillió fölé ugrott a munkanélküliek száma.
Szabadkai sajtótájékoztatóján a legnagyobb délvidéki magyar párt vezetôje arról beszélt, hogy a vasárnapi óbecsei rendkívüli polgármester-választás nagyon jó "gyakorlótér" volt a VMSZ számára, hogy ismét felmérje erejét a térségben. Emlékeztetett arra, hogy a másfél évvel ezelôtti önkormányzati választás kudarca után a VMSZ felszámolta saját óbecsei szervezetét, újat épített ki. Ehhez képest a párt teljesen elégedett lehet a választási eredménnyel, de bizonyosan elégedettebb lett volna, ha jelöltje, Knézi Péter bejut a második fordulóba. Kasza szerint azonban nem a VMSZ miatt maradt el a siker.
A választás elsô fordulójában az ultranacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) és a mérsékelten nacionalista Szerbiai Demokrata Párt (DSS) jelöltje jutott tovább. A harmadiknak, Knézinek egy százaléknyi szavazat hiányzott. A 48 százalékban magyarok lakta városban a tíz jelölt közül, Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke az utolsó elôtti, Friss László, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) jelöltje pedig az utolsó lett.
Kasza rámutatott arra, hogy Óbecse hagyományosan a VMDK erôsségének számít, ennek ellenére, a VMSZ jelöltje ötször több szavazatot szerzett Páll Sándornál, és tízszer többet a VMDP jelöltjénél. A szavazatokból látszik, hogy csak a VMSZ jelöltje tudott volna szembeszállni a nacionalista tömb jelöltjeivel, és a jövôre nézve ezen el kell gondolkodniuk a demokrata tömbbôl való szövetségeseknek.
Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette, hogy "hamarosan" Moszkvába hívja a palesztin törvényhozási választásokon gyôztes Hamász radikális iszlám mozgalom vezetôit az izraeli-palesztin békefolyamat jövôjének megvitatása végett.
"Oroszország kapcsolatban áll a Hamász szervezettel, és arra készül, hogy a közeljövôben meghívja a szervezet vezetôségét Moszkvába" – mondta Putyin a spanyol miniszterelnökkel közös sajtóértekezletén Madridban. José Luis Rodríguez Zapatero kijelentette: Spanyolország szerint "Putyinnak meghatározó szerepe lesz a közel-keleti béke érdekében folytatott párbeszédben", és Madrid támogatni fogja azokat az "egyéni kezdeményezéseket", amelyekre az orosz elnök ezen a területen készül.
Az Egyesült Államok magyarázatot kért csütörtökön Putyin bejelentésével kapcsolatban – közölte be az amerikai külügyminisztérium. Sean McCormack, a tárca szóvivôje kifejezte reményét, hogy Oroszország továbbra is támogatja azokat a palesztin parlamenti választásokon gyôztes Hamász címére megfogalmazott nemzetközi kéréseket, miszerint a szervezet hagyjon fel fegyveres ellenállásával, és ismerje el Izrael állam létét. "Most azt kérjük az oroszoktól, hogy adjanak pontosan számot szándékaikról és terveikrôl" – mondta McCormack.
David Welch közel-keleti ügyekben illetékes magas rangú amerikai diplomata a Putyin-bejelentés után leszögezte: Washington azt óhajtja az összes kormánytól, köztük az orosztól is, hogy a Hamásszal tárgyalva igyekezzék rávenni szervezetet a nemzetközi közvetítôk feltételeinek elfogadására.
Tegnap délben irodájában tartott sajtótájékoztatót dr. Kincses Elôd ügyvéd, aki három olyan ügyet ismertetett, amiben véleménye szerint precedens értékû döntés született. Ezért tartotta fontosnak az esetek nyilvánosságra hozatalát.
A Marosvásárhelyi Bíróság 2006. január 31-i döntése szerint nem büntetendô Molnár Józsefnek azon kijelentése, hogy "Magyarország lépésrôl lépésre második Izrael lesz…" Az említett mondatot Molnár József 2005. február 12-én hangoztatta a Székely Nemzeti Tanács egyik gyûlésén, amelyrôl a Krónika tudósított. A lapban megjelent állításokból kiindulva a Pro Európa Liga értesítette az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot. A testület úgy ítélte meg, hogy Molnár József etnikai diszkriminációs vétségben marasztalható el. Ennek alapján a Marosvásárhelyi Bíróság 5 millió lej pénzbírságra ítélte Molnár Józsefet. Kincses Elôd az Alkotmány 19. cikkelyére hivatkozva, amely a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozik, fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, ennek adott helyet utólag a bíróság. Az ügyvéd szerint valóban meggondolatlan kijelentés volt a Molnáré, de semmiképpen nem antiszemita megnyilvánulás.
Ennél fontosabb a döntés, amely a nagyváradi premontrei szerzetesrend ügyében született. A katolikus rend több mint tíz ingatlannal, földterülettel és egy mészkôbányával is rendelkezett. A rendszerváltás után többek között a bányát is visszaigényelte a rend, mivel azonban a telekkönyvben a román állam tulajdonaként szerepelt a terület, nem kapták vissza volt tulajdonukat. Az ügy a Legfelsôbb Bíróságra és Semmitôszékre került, de itt sem hoztak a szerzetesrendnek kedvezô döntést. Kincses Elôd közbenjárásával a pert újraindították, mert a szerzetesrend vagyona önkényesen került a román állam tulajdonába. Az ügyvéd elmondta, a mészkôbánya esetében hosszas tárgyalássorozat után megszületett a Nagyváradi Bíróság végsô határozata, ami jogtalannak ítélte az 1937-es telekkönyvi módosítást, amivel a román államra írták a szerzetesrend tulajdonát, és az 1923-as román alkotmányra hivatkozva semmisnek nyilvánította az államosításra vonatkozó 260/1945-ös törvényt, mivel ez etnikai alapú önkényes jogszabály volt.
– A premontrei szerzetesrend ügyében olyan precedens értékû döntés született, ami egyrészt arra utal, hogy helyreáll végre a román igazságszolgáltatás. Másrészt pedig a szóban forgó 260/1945-ös törvény hatásának megsemmisítésével lehetôség nyílik más hasonló helyzetben levô intézményeknek is visszakérni jogtalanul elkobzott ingatlanjaikat – mondta dr. Kincses Elôd.
Egy héten belül a Marosvásárhelyi Bírósághoz nyújtja be Barabás Ernô kegyelmi kérvényét dr. Kincses Elôd, remélve, hogy az 1990-es márciusi események miatt elítélt 55 éves férfi büntetését eltörlik. Barabás Ernôt 1992-ben távollétében, a Mihaila Cofariu ellen elkövetett emberölési kísérlet miatt 15 év börtönbüntetésre ítélték.
– A napokban kaptam kézhez a miskolci egyetemi kórház vizsgálatának eredményeit, amely megállapítja, hogy Barabás Ernô súlyos beteg, emellett pedig hivatkozni fogok az ügy elévülésére, s arra, hogy nem tudták bebizonyítani egyértelmûen Barabás Ernô gyilkossági szándékát – mondta az ügyvéd, aki reméli, hogy egy héten belül a bíró asztalára helyezheti a kérelmet.
Amikor Shakespeare megírta az Othellót, a szerelemnek, féltékenységnek, gyilkosságnak, áldozatnak és áldozásnak olyan szavakból és érzelmekbôl font füzérét tette le az asztalra, amely máig referencia, legenda, kiindulási és érkezési pont – mondhatni tökéletes, szereplôi nem egy nyelvben immár közszájon forognak, jelképekké váltak: ahogy azzá lett Júdás, úgy azzá vált Jágó is, Othello is, Desdemona is. És éppen ezért nagy felelôsség az Othellót színpadra vinni. Óriási sikert arathat és óriásit bukhat, középút ritkán akad a velencei mór esetében. Nemrégiben azonban a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem egyik rendezô szakos hallgatója úgy döntött: ô is próbálkozik, vizsgaelôadásként, amelyben végzôs színésztanoncok játszanak. Török Violával beszélgettünk az általa rendezett darabról, melynek bemutatója ma este 7 órakor lesz a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Stúdió Színházában.
– Nagy felelôsség színpadra vinni az Othellót. Miért választottad mégis a Shakespeare- klasszikust?
– Másodéven már dolgoztam együtt a most végzô tanfolyammal, és már akkor felfigyeltem az esetleges Othello-szereposztásra. Láttam Othellót, Jágót, Cassiust, Desdemonát, ideális szereposztásnak tartottam. Végül ez a tényezô volt a döntô, adta magát a darab a színészek révén. Egyébként az egyetemen még soha nem játszották a darabot, nyilván nem "diákoknak való", ugyanakkor nem gyermekek már ôk sem, és a mûben tárgyalt, elemzett, kiforgatott érzelmekbôl ôk is átéltek már jó párat. Az elôadás libegôvé vált, nem az érzésekrôl, hanem az érzések megélésérôl szól.
– Azaz?
– Azaz erôsen az érzelmi, érzéki vetületekre fektettem a hangsúlyt. A képekre, a zenére, ami felerôsíti az elmondhatatlant. Igaz, ez több alkalommal is a szöveg rovására ment.
– Úgymint látványszínház?
– Inkább rituális színháznak nevezném, hiszen az egész dráma beavatások sorozatából tevôdik össze, a szerelem és féltékenység rítusainak kiteljesedéseibôl. Mi ezeket a rítusokat kívánjuk érzékeltetni. Ilyenek az esküvô, az áldozat, a beavatás rítusa. Ezek nagy próbatételek egy ember életében, minket pedig az érdekelt, hogy miként élhetôek át, miként élnek tovább, miután megtörténtek. A fô mozgató természetesen Jágó, aki tettei alapján teszi föl a kérdést: ha valaki hisz valamiben, egy nagy dologban, például a szerelemben, akkor vajon képes megtenni mindent ezért a hitért? Ez nem olyan egyszerû, mint amilyennek hangzik, ebbe bele is lehet pusztulni. Ez már nem a puszta szó kérdésköre…
– Miként viszonyultak a játszók a darabhoz, annak mélységeihez?
– Úgy éreztem, hogy értékelték a koncepciót, nyitottságot, érdeklôdést tapasztaltam. Ilyen jellegû elôadásban nem játszottak még, hiszen nem a hagyományos, szószínházi formában visszük színre az Othellót. Üres térben játszunk, pár kelléket használunk csupán, közöttük egy fátylat, amely akár szimbólumként is értelmezhetô. Sok dolog van a darabban, elôadásban, ami elmondhatatlan, ami megfogalmazhatatlan, és ôk ráéreztek ezekre a rejtett jelentésekre. Ez pedig jó dolog. Én a színpadon születô ötletekben, rendezésben hiszek, a pillanat kreativitásában. Ennek szellemében formálódott az Othello is, amely, mint mondtam, egy állapot, egy érzés megfogalmazását, illetve megfoghatatlanságát szeretné közvetíteni a színházi varázslat sajátos elemeinek segítségével. Reméljük, sikerül.
Szöllôsy Árpád is eltávozott. Lapozgatom a 80. születésnapjára 1998-ban megjelentetett szép emlékkönyvet, és fontosabb írásaiból, jeles barátainak köszöntô soraiból kirajzolódik rokonszenves alakja, megnyerô egyénisége, életmûvének immár hagyatékká nemesülô lényege. Az, amit a kötet címe is megfogalmaz: e Marosvásárhelyrôl indult hûséges emberünk személyében egy európai magyart tisztelhettünk. Erre utal mindaz, amit vallott, végzett és megvalósított mozgalmas, de szép és gyümölcsözô, hosszú pályája folyamán. A könyv szerkesztôje, Raffai István bevezetôjébôl alább részleteket közreadva valamennyit talán sejtethetünk a közösségi szolgálattevô és egyénileg is tündöklô Szôllôsy Árpád törekvéseirôl, munkásságáról, de érdemes felidéznünk az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 1993-as szovátai tanácskozásának egyik jó hangulatú mozzanatát, amikor a konferenciát elnöklô Kolczonay Katalin a következôképpen mutatta be a jelenlevôknek a kiváló közéleti férfiút, Magyarország akkori bázeli tiszteletbeli konzulját:
– Itthon van Erdélyben, otthon van Magyarországon, de ugyanígy otthon van Európában is. Mesterségének címere: reálpolitikus... Tudja pontosan, mit szeretne. Tudja azt is, hogy mit érhet el vele, és ami a legfontosabb: amit célul tûz ki, mindig el is éri...
– Itt született, Szovátától, a Küküllôk mentétôl alig néhány kôdobásnyira, Marosvásárhelyen... Jogot Kolozsváron végzett, a második világháború viharai után Gyôrbe került, majd az ötvenhatos forradalom forgószele ôt is felkapta, és Svájcban, Bázelben telepedett le, ahol ma egy nagy pénzügyi vállalat közmegbecsülésnek örvendô igazgatója. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemnek hat esztendôn át töltötte be elnöki tisztét. Ô indította el a szabadegyetem könyvkiadását, amelyik ma már több mint ötven közreadott könyvvel büszkélkedhet, és ami legalább ilyen fontos, kiváló érzékkel és gyakorlattal megszervezte e könyvek öt világrész magyarságát érintô terjesztését is. A független, szabad, demokratikus Magyarország létrejötte után ô lett hazánk tiszteletbeli konzulja Bázelben. Úgy illik most, hogy szülôföldjén Küküllô menti borokkal köszöntsük születésnapján a székely szokásrendhez illô köszöntéssel: éljen sokáig, járjon pénzben bokáig!
Szöllôsy Árpád, akinek a marosvásárhelyiek sokat köszönhetnek a Bernády- szobor és a Bernády Ház, na meg a közkedvelt Duna TV létrejötte, vételi lehetôségeinek kiterjesztése vonatkozásában is, gondolkodásmódjában is jó példával szolgált. Úgy búcsúzzunk tôle, hogy ne feledjük hittel telített szavait, többek közt a következôket: "...Mi is szerettük és szeretjük a hazát, de szeretni honszeretetben, emberi kapcsolatban sokféleképpen lehet. Csak egyoldalúan nem, úgy nem, hogy úgy szeress, ahogy akarom... A szeretetben, a szerelemben fontos a tolerancia, a partner érzéseinek, indulatainak megértése. Szívünket így tártuk és tárjuk ki, így nyújtjuk kezünket – másként nem lehet..."
– A szerkesztô elôszavából –
Tekintélyed az EPMSZ elsô hazai fórumán, 1992-ben érintett meg. Pápán a református templomban hallgattuk Bárczay Gyula vallomását az emigráns sorsról. A svájci–magyar lelkész évtizedekig gyötrôdve vágyódott hazája, egyháza segítésére, tudását és tapasztalatait nem igényelték. A szívszorító élményre könnyes szemmel mosolyogtál. Neked két hazából kellett menekülnöd, megedzôdtél az újrakezdéshez. Közérzeted bizakodás fûtötte. Akár a háború után és a forradalomkor.
Érdemes megint nekifogni. De hogyan? A függetlenség és a demokrácia gyermekbetegségeirôl vitatkoztunk. Népes társaságban a szabadosság és a jenkisedés veszélyeit magyaráztad és valódi liberalizmust hiányoltál. Véleményed növelte a rokonszenvet Pozsgay Imre iránt, bár néhányan még kommunistázták. Nem a hangoskodóktól félted a "népfelkelés bátor kimondóját" – említed bizalmasan. S megsúgtad egy új televízió szervezését: Sepsiszentgyörgytôl Chicagóig sugározhat. Kérdezgettél újdonsült politikusokról, leleplezésre nekibátorodott újságírókról. Kevésbé érdekelt a múltjuk, mint inkább a jellemük és felkészültségük.
A munkában is szigorúak alapelveid. Akadémikusok és kétkeziek megítélésében egyaránt a teljesítmény, a megbízhatóság és a tisztesség számít leginkább. S közvetlen modorodban nyoma sincs némely "idegenbe szakadt" atyafi tudálékosságának vagy úrhatnámságának. Nem közönyösített el az emigráció. Benned is külföldön sajgott pedig ’56 sebhelye, de mélyebb emlék gyógyítgatta. Nevezhetném székely földmûves-iparos ôseid kötelességtudatának? Szülôföldedrôl céhlegényeket indítottak hajdan nyugati vándorútra, hogy tudománnyal föltarisznyálva gyarapítsák majd mûhelyüket, közösségüket. Téged nem küldtek, hanem elüldöztek, az ôsi hagyományt mégis hûségesen megôrizted.
Pályád igazán sikeres. Elölrôl kezdtél mindent, több diplomával, végül is nemzetközileg ismert vállalat igazgatója lettél. Kevés magyar ért el ilyen karriert külföldön. S ôk sem mind fáradoztak annyit tejtestvéreikért, mint Te, természetesen nem egyedül. Miként tudtál támogatókat toborozni svájci menekültek összefogásához, nyomorgó erdélyiek segélyezéséhez, félszáznyi könyv kiadásához? Mint mondogatod: jó ügyekhez mindig talál az ember szövetségeseket...
Szívügyed, a Duna Televízió létrehozását sem csupán rokonszenv fogadta. Mégse szegte kedved gyanakvás, gáncsoskodás. Akiknek nem igazán fontos a magyarságuk, miért lenne érdekük, hogy országszerte és Stockholmtól Jeruzsálemig táplálja nyelvünket és kultúránkat az "égi csatorna"? Téged boldogít. S hogy Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Bácska szegényei is élvezhessék, alapítványt szerveztél és világszerte gyûjtögetsz antennák ajándékozására.
Szellemi táplálékaid ínyesmesterre vallanak. Amivel traktálsz – olvasmányok, a nyugati életforma tapasztalatai –, hasznos élmények és ismeretek. Hogy például ne majmoljuk a Nyugatot, de valódi értékeivel dúsítsuk nemzeti hagyományainkat. A saját utunkat járjuk, öntudatosan... Kishitûséggel nem lehetünk egyenrangúak az európai családban. Ennek érvényesítésére törekedtél a nemzeti demokraták szövetségében is. A kis gyülekezet hangja elveszett a "nagypolitika" zsivajában. Mégis biztató jövôképben töprengsz, amikor sokan úgy élik át a rendszerváltást, hogy a legvidámabb barakkból a legszomorúbb demokráciába jutottunk.
Kiruccansz olykor tengerpartra, Svájcba, Erdélybe, de mindinkább a balatoni tájat kedveled, ahol csendesen tûnôdve is lehet töltekezi. Termékeny semmittevésnek nevezte ezt László Gyula, amikor arcvonásaid rajzolgatta megfáradtan. A zseniális és puritán tudóssal azonos hullámhosszon – népi gyökerû és polgári töltésû szemlélettel – fél szavakból megértették egymást. A másként gondolkodókkal is szívesen diskurálsz. Annál meghittebben vitázol és komázol, minél természetesebb számukra a Te másságod. S bizony keményen vagy epésen beszélsz azonos ízlésû cimborákkal, ha vétkeznek vagy mulasztanak. Te is tévedtél, mint mindannyian esendô emberek, de igyekeztél jóvátenni, és méltósággal viseled a csalódásokat.
A tartásodért és jobbító igyekezetedért becsülnek ellenfeleid, irigyeid, netán haragosaid tisztességesebbje is.
Raffai István,
Veszprém, 1998
Pedig lehetne. Fagy van ilyenkor Gyarmathy János mûtermében is, a marosvásárhelyi várban. Mintha a kis bronzszobrocskák, gipszplakettek is fázósan húznák össze magukat. De szépségükbôl mit sem veszítenek. A mûvész szeretettel tekint végig rajtuk, forgatgatja, simogatja ôket, amíg a felvétel elkészül. De sietni kell, nem vendégmarasztaló a hideg. A szobrász telente nem is dolgozhat itt, nem tudja kifûteni a helyiséget. Ott mintáz, ahol lehet. Otthon, a tömbházlakás konyhájában, iskolai mûhelyben, egyebütt. Attól még nem kong az ürességtôl a mûterem, sôt. Pedig jelenleg plasztikái zöme Bukarestben található, a Magyar Kulturális Központ galériáit díszítik. Csíky Ágnes textilmûvésszel közös tárlata szép sikernek örvend a fôvárosban. Az újdonságok a szobrász évek óta kialakult gyakorlatának köszönhetôk, miszerint hosszasan érleli magában az ötletet, a témát, majd elképzelését agyagba formálja, a mûvet elôkészíti öntésre, és nyár végén, ôsz elején heteken át csak ezzel foglalkozik az iserlohni alkotótáborban, valóra váltja a metamorfózist, nemes anyagba, bronzba öltözteti a plasztikákat. Innen származik a mûteremlátogatót meglepô sok újabb mû, az elôzô esztendei termés egy része.
Ismert és eddig még nyilvánosság elé nem tárt témák. A mûvész vissza- visszatérô, modernizált mítoszai meg olyan bronzmetaforák, amelyek ezután válhatnak XXI. századi, groteszk köntösû mítosszá, lírai töltetû alakzatok, irodalmi, mûvészeti vétetésû átváltozások, gyarmathys parafrázisok népesítik be, ragyogtatják föl a sivár környezetet. Légben úszó tavasztündér, chagalli hegedûs a háztetôn, kutyás hölgy, bibliai jelenetek, átköltések, különös emberi magatartások, beszédes faváltozatok gazdagítják a termékeny alkotó szobrainak, plakettjeinek hosszú sorát. Az elkövetkezô kiállításokon biztosan találkozunk majd velük. Mellékletünkben máris bemutatunk néhányat.
(nk)
Burján Emil gyergyószentmiklósi szobrász nem látványosan, fiatalon, valamely "nemzedéki" hullámmal robbant be az irodalomba, de hellyel-közzel évtizedek óta jelen van, publikál. Az a fajta halk, konok, töprengô lírikus, aki talán hamarább mintázott verset a szavakból, mint szobrot az anyagból, ennek ellenére versterméke csak most érett kötetté. Örülünk neki.
Amikor egy verseskötetet a kezembe veszek, legelôbb mindig a nyitó verset olvasom el, majd azután a zárót. A kettô közötti tartalomra ez tesz – vagy nem – kíváncsivá. Sorrendben a harmadik, amit elolvasok, nyilván a címadó vers. Burján Emil debütkötetével – 2002–2004 verstermékével – is hasonló történt ... és elolvastam.
Egy kötet indító verse azért fontos számomra, mert benne általában jól ráérezni a költôi tudatosság fokára, fölvillan a költôi galaxis, fölsejlik a "farkaskarom". A Bûnbumerág kötetindító Napfoltjában B.E. keményen leüti költészete zongoráján a C-t, amely aztán végigkíséri a kötet egész partitúráját: létreítéltség, magányba burkolódzott iszapbirkózás La Mancha nélkül, Don Quijote módra. Kivel? Mivel? A jelennel.
A köteten végigdübörög az alkotói sors kínja, fájdalma, a szembefeszülés mindennel, ami az emberi minôséget kalodába zárja, legyen az a kozmikus Tér, Idô, Véges, Végtelen, a Van, a Nincs, a Semmi, a Soha, vagy a ránk telepedett mikrouniverzum koordinátái: az Élet, a Halál, a Test, a Lélek, a Maradandó, a Mulandó, és mindez makulátlanul egy olyan világba vetetten, ahol "a gonoszság nô végtelenné." (Makulátlanul).
A címadó vers – Bûnbumeráng – gyönyörû honféltô fohász, egyáltalán nem nyálas-csöpögô mítoszmutogatás, ellenkezôleg, tömör és tárgyilagos mítosztalanítás. Közösségi vers. Igaz, nem sok hasonló költeményt találni a kötetben, mégis elfogadható kötetcímként való kiemelése, hiszen szerzônk költôi problematikájának középpontjában az ember áll, a maga egyszeri és megismételhetetlen (alkotói) sorsával, létbevetettségével, ahol a belsô világok úgy elevenednek valósággá, amint azt a közvetlen, illetve transzcendentális-kozmikus távlatok behatárolják valahol a földön, valahol, ahol otthont keresünk, és ha azt olykor megtalálni véljük, imádjuk és féltjük. Többnyire azonban az énlíra kilép a megtaláltnak vélt, az anya "termékeny kozmosza" által behatárolt szülôföldélménybôl, és eluralkodik a "világûrbarlang" tágabb horizontjában az élet és halál közé zárt vergôdô, de lázongó parány emberkép. "Világûrbarlangunk mibe/ domborul-homorul bele/ mint fénytörô gömb üvege?/ Mintha tágulnának: kicsit/ minden mindent lekicsinyít/ a páros szélsô végletig./ Lázongásaink fókusza/ ez a csalóvaló, ez a/ káoszba játszó optika,/ ezért örökkétig perelj/ a változatlan semmivel,/ hogy ne a jót áldozza fel." (Optika).
Nehéz versek a Burján Emil-versek: bilincsben- béklyóban szárnyalnak Pegazus szárnyán egy öntörvényû etikai horizonton: "Légy makulátlan, aki volnál!/ Légy tízparancsolatnyi óhaj!" (Makulátlan). Ilyen lüktetése csak az igazán mély, filozofikus gondolatoknak lehet. Nagyon oda kell figyelni olvasatukra, hogy "megtörténjen" a vers, és a vers által képbe lépjen az olvasó maga is: "Az Olvasónak annyira/ rájuk kell hangolódnia,/ hogy Ô történjék általuk..." (Az olvasónak). Filozofikus-intellektuális lírát mûvelni azonban bátor tett egy olyan világban, ahol a mérleg serpenyôjében mindig a sekélyebb, de kézzel foghatóbb gondolatok súlya billenti ki a mérleg nyelvét, értékesebbnek ítéltetvén – mert nagyobb a súlya – a vízzel átitatott verébtoll. "Lelkét a kor lelkünkbe törli." – mondja a költô a Relikvia címû versben, éreztetvén, hogy az érzékeny lírikushoz hasonlóknak nem könnyû a konclesôk és jussorzók környezetében az élet gürce. Talán ez az az életérzés, amely ennek az intellektuális költészetnek pesszimisztikus jelleget ad. Pesszimisztikus lírában nem könnyû úgy játszadozni a szavakkal, hogy életigenlést és ne élettagadást sugalljanak. B.E.-nek – úgy érzem – ez sikerült: olyan bravúrosan játszik a súlyos fogalmakkal, összeugrasztja, széttekeri, beléjük költözik és rajtuk kívül marad, ellenpontozva összebéklyózza, vagy logikai távlatokba helyezi ôket, hogy sok helyütt irigykedéssel ámulunk el olvasatukon: nem megerôszakolja a nyelvet, hanem kiteljesíti. Fölsorolok néhányat ezekbôl: "Mikor a tudat meztelen,/ kitapogat a szerelem?" (Nyolc kérdôjel). "Idôvak sorsom elvirul/ dôlt váza virágaiként,/ hiába imádom a fényt,/ aszal már láthatatlanul." (Csendélet). "Tehát mivé porladsz, gyergyói sír,/ nyolc dédszülômmé? Bennem lelkivé /... (A hant- szelíd szülôföld: táltosé?)" (1-szer 1) "Ôsrobbanás, minek voltál halála?/ Miért hangolsz az évek dallamára?" (Bilincs). "Elôre-vissza-szerteszét/ szaggatja az Idôt a Lét,/ akár a sikoly a zenét." (Összhang). "Mikor lélegzünk, egy kicsit/ a külvilág átalakít/ és könnyedén helyet cserél/ a kinti fény s a benti éj,/ olyan vággyal fonódva, mint/ leheletfinom rímeink." (Parányi). "Figyelem az idô meséit./ Igéreteivel szegényít." (Kitart). "Jelenem múltat érint/ és holnapokba másol./ Tartalmam mind a három./ Testem számukra fátyol." (Fátyol). "Családba érkezünk haza." (Tükörkeret). "Bennünk is érik a kalász,/ kévénk lesz a feltámadás." (Kalász). "Lelkünk arcbôre a jelen." (Egyszerûbben).
Persze, az ilyen líra szinte szükségszerûen magában hordozza a képek egymásba torlódásának-tobzódásának a lehetôségét is, ami nehezíti a textus megértését, vagy túl sok idôt követel magának, amibôl bizony senki nincs bôviben. Erre példák: "Idônk Semmit idôtlenít/ s a Semmi idôt semmisít." (Párhuzam). "A nihil alagútjai/ között a nincs a kapcsolat..." (Béke). "Ékszer a test, a lélek álom/ és szellem is a szerelem." (Mély-mély) Meg kell erôltetnünk magunkat, hogy az ilyen szókapcsolatok olvastán "megtörténjen" a vers. A kötet záró verse sem mentes a fentiektôl: "Szinte szállnék és lebegnél,/ ûrfolyékony végtelen tér/ lelkeden hagy semmi-súlyt,/ amivel lelkemre sújt:/ csöndbe fúló szavainkban/ két minôség titka villan/ össze láthatatlanul,/ mint az óév és az új." (Óév). Csak sokszori nekifutás után bírtam rájönni, hogy itt a sors ellentétezéseirôl van szó, az elmúlás fájdalmáról: a végtelen tér "semmi- súlyá"-val "lelkemre sújt", mindazonáltal észrevétlenül, "csöndbe fúló szavainkkal", vagy ki-ki a maga módján, mindannyian megörökítjük létbevetettségünk kínjában az idôt.
A köteten végigvonuló látomásszerû életérzést a fedôlap-grafika – a költô térplasztikája – és az azt kísérô Rés címû vers summázza: "Repülésbe menekülnél?/ Menekül a repülés?/ Melyben állva is zuhansz, mert/ semmi burkán vagy a rés,/ az tágul, ha már nem élsz és/ emlékfoszlány sem idéz." (Burján Emil: Bûnbumeráng. Státus Kiadó, Csíkszereda. 2005. 93 oldal.)
Albert-Lôrincz Márton
Burján Emil
Japán felhôk és azték csapadék
Között Székelyföld félti dzsungelét.
Tejút szívében égô lármafánk
Tejúton-állóknak bûnbumeráng.
Etruszk demo(cso)krácia
Lebuktatandók mázlija.
2003. IX. 3.
Villámposta
Ady Endre nagy költô volt, ugyanakkor felülmúlhatatlan ötletgazda. Amikor elolvasta Az Értôl az óceánig címû versét, Kukubika Szerencsikának lúdbôrös lett a háta. A pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy ifjabb Kukubika Szerencsikáról van szó, az idôsb csaknem húsz éve elhunyt, és az ifjú is túl volt már a hatvanon, de hát ennek a tárgy szempontjából semmi jelentôsége.
Senki sem örült kezdeményezésének. Minden baj forrása a szponzorálás. Kukubika Szerencsikának nincs felszerelése, sem kapcsolatai, összeköttetése, protekciója. Kocsiról, ladikról, de még bár egy nyamvadt lószekérrôl sem beszélve. Gebéjét öt éve szemre vásárolta meg egy derék kutyapecér.
Könyves ember volt Kukubika Szerencsika. Nem nyomtattak olyan könyvet, amit át nézett volna, nem tudott papír oly szutykos lenni, hogy ki ne olvasta volna, egyszer talált egy Tolnai Világlapját, máskor Ribáry Ferenc Világtörténelme Ó-kor címû kötetének széthasított példányát, azzal indult, hogy Belizár kirohanása Rómából, ezt nagyon szerette, sírt is, hogy a hatalmas vitéznek ki kell rohannia az örök városból.
Az érdekesebb könyveket hazavitte. Vityillója tömve a Gutenberg-galaxis meggyalázott csillagaival.
Elballagott a kerületi megbízotthoz, az úgy tett, mintha komolyan venné, elirányította a kommunitáris rendôrökhöz, azok éppen a kommunitáris ebekkel bajmolódtak, elküldték melegebb éghajlatra, közben a szemük elôtt a befagyott Poklos, és semmi szikra. Úgy fagy le az agy is, mint a motor. Az egyik kocsmában végre felkarolták. Igaz, nagyon ittas volt, a felkarolásból röptetés lett, szerencsére csak az orrát verte be valami lépcsôbe a felhagyott halasbolt mellett.
Annyira felbôszítette a társadalom közönye, kihallgatásra ment a városházára. Fogalmazta magában a csábító reklámszöveget: "Jöjj velünk Poklos-túrára, / szponzorál a Városháza." Persze jobb rím lett volna az, hogy "támogat a Duna Pláza", de csóró túrázó jéggel fôz. Csakhogy a városházára be sem engedték, mert nem volt nála a buletinje, személyazonossági nélkül nem audiálnak, na meg azt sem tudta, kihez kell fordulni, jaj, annyit sem tudott összefüggôen elmondani, hogy mit akar.
Nosza át a prefektúrára. "Indul már a Poklos-túra, / szponzorunk a Prefektúra". Ha épségben visszajut az óceánról, költô lesz, döntötte el végérvényesen Kukubika Szerencsika. Ám hiába lobbant föl a lelke, a prefektúráról is dolgavégezetlenül oldalgott ki, miután ott is csak hebegni-habogni tudott, és az egyik fekete egyenruhás erôsen megnézte magának; mondhatni légpárnán szelelt el.
Ha nem, hát nem, horgadt egekig benne a dac, az eduárdó de azértis-szindróma. Az ócskán találni korcsolyát, a városnak nincs jégpályája, nem Csíkország, hogy a halott mellé fektessék a hokibotot, amivel megdolgozta nagyoláfalusi ellenfeleit, Kukubikának van pénze, hiszen a kaján kívül nem költ semmire, a papírt, bár gyengén, de rendszeresen fizetik, aztán ott a turkáló, szerzett tollpihével bélelt dzsekit, vastag nadrágot, Niels Holgersson- stílû sapkát, hószemüveget, elemlámpát, egy db síbotot (a párját nem találta a turkálós nôci), szóval mindenfélét na, ami egy rendes Poklos-túrához kell az értôl az óceánig. Hátizsákjában termosz és száraz kaják, de nem annyira kötött a programja, hogy esténként ki ne szállna a mederbôl és meg ne húzná magát valahol, el ne fogyasztana egy csésze pacallevest valamelyik restiben. Sôt még fényképezô masinát is talált, igaz, meg sem fordult a fejében, hogy talán nem digitális, és esetleg film is kellene belé.
Ködös hajnalon indult, magad uram, ha már a média sem segít, hiszen az újságnál is kinevették, a helyi tévénél pedig szabályosan megmotozta egy alak, mindenképp el akarta venni tôle vadonat bôrkesztyûjét, míg rá nem jött, hogy a kettô kétféle, akkor pedig seggbe rúgta Kukubikát és hess.
Nincs fogalma a világnak, micsoda isteni érzés korcsolyával utazni a Poklos-patakon! Átszállni a Maros jegére, onnan pedig a természet zúzmaramenyasszony- pompájában gyönyörködve csúszkálni, ráérôsen, szelíd gondolataidtól kísérve, a vegyipari kombinátot némileg elkerülve, mégis célirányosan, acélos tudattal, mindig lefelé, amennyire csak lehet.
Kukubika Szerencsika tudta: a Maros Szegednél egyesül a Tiszával, aztán valahol alább folyik a Dunába, tovább nem izgatta a dolog, mert menet közben "kiszáll", orientálódik. Barátkozik tájakkal, új városokat, embereket ismer meg és fedez fel, ez a pontos szó, felfedezô ô, mint Kôrösi Csoma, megmutatja a magyaroknak Ady Endre útját az óceánig. Az nem zavarta, hogy az Ér merre csörgedez, a költészetben mindent lehet úgy is érteni, ahogy kell, de úgy is, ahogy nem muszáj. S akkor nincs hézag, ták dálse, tovább.
Valahol Gyulafehérvár magasságában fogták ki. Sikerült azonosítani, mégpedig egy, a zsebében talált, nejlontasakba göngyölt, csaknem légmentes fél verskötet alapján, melynek utolsó lapjára cetlit ragasztott, "Ady Endre – Kukubika Szerencsika, Poklos- túra." És a vers címe több európai nyelven.
Sosem tudta meg, morfondírozott a pap, aki egyszál magában imádkozott a sírnál, hogy a Fekete-tenger: az nem egy óceán.
De ennek a Kukubika szempontjából már semmi jelentôsége.
bdomokos
Öltözz rétegesen, kötötte a lelkünkre gyakran anyánk. Ezek voltak a legkorábbi rétegek, amelyekkel találkoztunk. Aztán lehántottuk a hagymát és a tudomány felsô, kevésbé ellenálló rétegeit, benéztünk a titkok mögé, lányokat bontottunk ki ruháikból, végül jött egy nagy hármas, aki a lélek mély- és ôsrétegeit térképezte fel: Freud, Jung és Adler. Azóta tudjuk, hogy az anyag és szellem végtelen, a rétegek a mikro- és makrokozmoszban egyaránt kitágíthatók, összezsugoríthatók.
A mûvészet rétegeit, vonulatait a mûvészet maga jelöli ki. Milyen mélységekig merészkedik el, hogyan hántja le a felesleget, szabadul meg a balaszttól, képezi újjá az adott, ismert, tudatmögötti, a tudatot terhelô világot.
Sorin Sorasan életünk kereteit választja témául: azt a a világot, amely nagyapáink elôtt még ismeretlen volt, a blokkokat, a panelmonstrumokat, az összezsúfolt toronygettó világát. Félreértés ne essék, társadalomkutatóként az eszemmel tudom, hogy ezek a házak a maguk kényelmi, civilizációs kínálatával toronymagasan vezetnek a komfort nélküli földszintes viskókkal szemben, ahonnan az elsô blokklakók beszármaztak. De a festô sem hiszi, hogy ez lenne maga a civilizációs csúcs. Az épületek – a fénykép alapján kiterített, négyzethálóba befogott, elemzett, tömörített, sokféle képzeletet és réteget magához vonzó képzôdmény egyszerre nosztalgikus, fenyegetô és menedéket adó tér. Sokszor egy régebbi (meghitt) miliô lerombolása árán keletkezett. A fiatal festô tábláin az emberek valószínûleg azért nincsenek rajta, mert a tömbház tömbösít, arctalanná tesz, mobbá változtat, manipulálhatóvá idomít. A lakótelep egyszerre az ellentétek gombolyagja, a társadalom egy szelete, a sokféleség kordába kényszerítése és az egyéni vélekedések halála. A blokk a riadalom és rémhír világa, a blokk az elidegenítés, az uniformizálás sikerült kísérlete. Egy láthatatlan központból bármikor elszigetelhetô, ha kikapcsolod az áramot, elzárod a fôcsapot, a telefont, liftet, gázt... Ez is volt a várostervezôi elképzelés stratégiai mozgatója. Túl a lakáskérdésen, a városok demográfiájának megváltoztatásán, a termôföld megkímélésén.
Sorin az élet kereteit egy kolozsvári lakótelep ablak- és erkélysorozatán keresztül láttatja, szürke, unalmas rétegek halmozódnak egymásra, a rétegek között nincs eligazodás, minden mindennel felcserélhetô, állhatnának ezek a homlokzatok akár Csíkszeredában és Galacon, Giurgiuban vagy Vásárhelyen. Ha bekötött szemmel ledobnának egy efféle negyed közepébe éjjel, semmi sem utalna arra, hogy milyen pontján állok a hazának (Közel-Kelet- Európának). Csak az biztos, hogy tetszôlegesen becsengetve, ugyanazokat a mondatokat, panaszokat hallanám.
Egy képet különösen emlékgerjesztônek érzek, azt a rosszul megvilágított januári alkonyatban álló súlyos tömböt. Mintha huszonévet hátráltunk volna vissza, bele az aranykor kellôs közepébe, a minden január 27-én gyertyát gyújtó gyógyíthatatlan mákonyszívók közé vetôdtünk volna. Az ablakokban csupán gyulladt ki a fény, holott már jócskán bealkonyult, a meleg víz cseppekben méri az idôt és a türelmet, ott leckét írnak, azokból a tankönyvekbôl tanulnak, melyekbôl megtudhatod, hogy boldog vagyok, boldog vagy, boldogok vagyunk. Mind megboldogulunk a hûvös mennyben.
A mûvészet pedig kénytelen elhallgatni a politikai giccs elôtt...
Pokorny Attila éppen fordítva tesz: a tömörítés helyett a rétegek analitikus világát tárja elénk. Nála az szemlélhetô meg, ami az elhallgatások, mindent beterítô reklámok, a jól szabott menedzseröltönyök és elhízások, a nagy zabálások mögött sokasodik. A mozgás hiánya, a levés-létezés tudattalan, karnális- anális elfogadása. Hiszen karnevál van, a pillanat farsangja. A boldogtalanság elôtti utolsó nagy zabálások, zsírrétegek, hájhegyek (ki)építése folydogál.
A szobrász a zsigerek hurkás együgyûséget ironikus mozdulattal, a szemlélôvel összekacsintva teszi térbeli szemlére. A konzumtársadalom hatalmas Big Macjei és a felszeletelt szénhidrátok, fehérjék, zsírok (proteinek és lipidek tudományosan fogalmazva) tobzódnak, ünnepelnek. A mindenség hasközpontúsága érvényesül. A jólét színe-visszája. A lemondás ismeretlensége. Ezekért egyszer meg kell fizetni. (Valamivel távolabbról szaladva neki, kikívánkozik a példázat a nézôbôl: a hét kövér esztendôre hét sovány következhet...)
Anyánk mindig leküldött az udvarra, hogy mozogjunk. Hogy a lustaság és gondolkodni nem akarás hurkáitól megszabaduljunk. Hogy ne üljünk a blokk ingerszegény konyhájában. Lássunk világot.
Pokorny Attila léte a mozgás. A szobrász magánélete is tele van hely- és stílusváltoztatásokkal. Olykor mégis megáll, felejti az emlékmûveket és megrendelt történelmi szobrokat. Szorongásait faragja meg a hôsiességnek és grandörnek teremtett fehér kristályos mészkôbôl. Az irónia annál szembeszökôbb, ha arra gondolunk, hogy Carrara több hôst, mint antihôst (pocakos, papucsos filisztert) adott be az emberiség önigazolására az esztétika és etikai közhelytárba.
Holott a márvány türelmes (közömbös), nem kell ráparancsolni, egyaránt szunnyadnak benne giccsek és remekmûvek, vigyor és zokogás, vallásalapító és bohóc.
Pokorny Attila belelát az anyag természetébe: fölszeleteli, megvizsgálja. Aztán itt hagyja kifödve, hogy értelmezzük, elmélkedjünk fölötte. Táplálékot nyújt a szemnek. Dehogy a gyomornak.
Sebestyén Mihály
Örökké izgató, az emberi fantáziát felpiszkáló terület az ismeretlen, az elérhetetlennek tûnô messzeség. Mindig felfedezésre, feltárásra késztet valakit, valakiket, csak azért, mert létezik. Manapság persze, amikor már sokkal többet tudunk, és a tudáshoz a tudományok legfejlettebb vívmányai is társulnak, óriásira tágultak e távolságok, nagyon messzire tolódtak a felderítendô doméniumok határai, de ma is merészség, kitartás kell a feltáratlan világok meghódításához. Az egykori úttörôk azonban, a "sötét" középkor felfedezô hôsei mindebbôl talán még többel rendelkeztek. S az utókor nem is felejti ôket. Napjainkban is csodálattal adózunk tetteiknek.
Marco Polo, Kolumbusz, Magellán és társaik napjainkban is sok embernek szolgálnak példaképül, akárhányszor elevenítették föl az eltelt századok során a kalandjaikat, történetüket, személyiségüket, mindegyre akad olyan alkotó vagy tudományos kutató, akinek ismét megtermékenyítik a fantáziáját, akinek ihletet nyújtanak. Az utóbbi idôben irigylésre méltó gyakorisággal jelentkezô szerzô, Dáné Tibor is közéjük tartozik. Az évtizedek óta lankadatlan lendülettel dolgozó kolozsvári tudománynépszerûsítô és mûvelôdéstörténész a marosvásárhelyi Appendix Kiadónak köszönhetôen teszi le mostanság egymás után az olvasók asztalára érdekes, olvasmányos köteteit. A legújabb, amelynek címét recenziónk élére helyeztük, éppen az említett nagy földrajzi felfedezô trió, az egymást stafétaszerûen követô Polo, Kolumbusz, Magellán hármas kavalkádos sztoriját, korát és társadalmát mutatja föl.
Messire Marco nagy utazásai a borzongatóan távoli Ázsiába, a Nagy Kán birodalmába a XIII. században, Kolumbusz korszaknyitó nyugati tengeri utazásai és Amerika felfedezése immár a XV. században, majd a XVI.-ban Magellánék föld körüli hajózása olyan gazdagon dokumentált esszétriptichon megírására adott lehetôséget Dáné Tibornak, amivel ismételten bizonyíthatta rendkívüli tájékozottságát, de azt a képességét is, hogy jól ismeri az olvasói elvárásokat is. Korrajzot is kapunk, eligazít az összefüggések kuszaságában is, nem csupaszítja le a felfedezô utak körülményeire a történeteket, hanem gazdagon beágyazza azokat a szóban forgó idôszak bonyolult valóságába. Anélkül, hogy túlzottan megterhelné az olvasót fölösleges kitérôkkel. Ezt a szándékát a fejezet végi jegyzetanyagos megoldás is segíti. A szerzô külön érdemének tekinthetjük, hogy magyar, erdélyi vonatkozásokra is kitér, ahol ezt erôltetés nélkül teheti.
Valószínûleg nem tévedünk, ha megjósoljuk, Dáné Tibor tartogat még kiadói meglepetéseket a kuriózumokat, kultúrtörténeti különlegességeket kedvelô közönség számára.
N.M.K.
(MTI) – Pálfi György új filmjének, a szakmát és a közönséget is megosztó Taxidermiának ítélte oda a fôdíjat a nemzetközi játékfilmes zsûri a 37. Magyar Filmszemlén kedden.
Az indoklás szerint a Taxidermia innovatív és elgondolkodtató film, sikeresen mutatja be világunkról alkotott fiatalos és fantáziagazdag látomását, amelyet kreatívan és nagy szakértelemmel kivitelez. A film alapjául Parti Nagy Lajos novellái szolgáltak, az operatôr Pohárnok Gergely.
A rendezôi díjat Hajdu Szabolcsnak ítélték oda a Fehér tenyér címû filmért, "egy sors alakulásának életszerû, hiteles, érzelmes ábrázolásáért".
Rendezôi látványdíjban részesült Szemzô Tibor Az élet vendége – Csoma-legendárium film rendezôje "az útkeresô, rendezô zeneszerzônek egy, a hagyományokat tisztelô és megújító, egyéni látványvilág megteremtéséért".
Az operatôri díjat megosztva Nagy András, a Johanna címû filmben nyújtott újszerû képi megfogalmazásáért és a Fehér tenyér címû film hiteles fényképezéséért, valamint Máthé Tibor a Vadászat angolokra címû film képi világának magas szintû megteremtéséért kapta.
Az elsôfilmes rendezôi, Simó Sándor-díjat Kocsis Ágnes, a Friss levegô címû alkotás rendezôje kapta "a film konzekvens, képi és dramaturgiai eszközökkel megteremtett hitelességéért, atmoszférájáért".
Forgatókönyvírói díjban részesült Goda Krisztina, Heller Gábor, Divinyi Réka a Csak szex és más semmi címû vígjáté-kért, "a sajátos humorral megírt, fordulatokban gazdag történetmesélésért".
A legjobb nôi alakításért Tóth Orsit jutalmazták a Johanna és az Egyetleneim címû filmben nyújtott kiemelkedô alakításáért.
A legjobb férfialakítás díját Csányi Sándornak ítélték oda a Csak szex és más semmi címû filmben nyújtott alakításáért.
A legjobb nôi epizodista Stanczel Adél lett, a Taxidermia címû filmben nyújtott teljesítményéért.
A legjobb férfi epizódszereplônek Czene Csabát választották a Taxidermia és a Miraq címû filmben nyújtott alakításáért.
A produceri díjat a Fehér tenyér címû film produceri gárdájának ítélték oda, a film megvalósulása érdekében végzett tevékenységéért, összefogásáért, az elismerést Angelusz Iván, Kovács Gábor, Pataki Ágnes, Reich Péter kapta.
A legjobb eredeti filmzenéért Tallér Zsófiát jutalmazták a Johanna címû operafilm zenéjének megkomponálásáért.
Látványtervezôi díjas lett a Taxidermia látványtervezôi gárdája, Asztalos Adrien, Szôlôssi Géza, Patkós Júlia, Haide Hildegard és Pohárnok Iván, "a film mikro- és makrovilágának következetes, pontos és érzékletes, megújító megteremtéséért".
Arany Olló Díjat kapott Politzer Péter a Fehér tenyér vágásáért.
Aranymikrofon Díjjal tüntették ki Zányi Tamást Az élet vendége – Csoma-legendárium címû filmben végzett hangmérnöki munkájáért.
A dokumentumfilmes zsûri döntése alapján a fôdíjas Forgács Péter alkotása, A fekete kutya – történetek a spanyol polgárháborúból lett. Az indoklás szerint ez egy "filmköltemény a spanyol polgárháborúról, ahogy még nem láttuk". A hivatalos történelemkönyvek rideg világából a privát történelem, a személyes szenvedés szférájába repít a film, amely a gondolati és érzéki síkok magas esztétikuma.
Rendezôi díjas lett megosztva Dobray György, a Gólyamese és Litauszky János, a Cérnaszálon címû film rendezôje. Elôbbi film a gyermekáldás, a gyermekvárás, az örökbefogadás konfliktusos, drámai folyamatának átélhetô, hiteles ábrázolását nyújtja, utóbbi pedig a megélhetésükért küzdô emberi sorsokat a magyar dokumen-tarizmus nemes hagyományainak szellemében bemutató alkotás.
Operatôri díjas lett Bálint Arthur, az Ikrek, Moszny, Józsi nôvér és a sárga bicikli címû filmek magas színvonalú, költôi látásmódú, dramaturgiai érzékenységû fényképezéséért.
Schiffer Pál-díjjal tüntették ki Szalay Pétert a Határeset címû filmért, amely az indoklás szerint jó dramaturgiai- és arányérzékkel jeleníti meg egy keletnémet család l989-es disszidálási kísérletét.
Elismerô oklevelet kapott az Egy ember Munkácsról – Jávori Ferenc portréja címû alkotás rendezôje, Yale Storm, a klezmer zene, egy sajátosan kelet- európai kultúra élvezetes bemutatásáért.
Esélyegyenlôség Díjban részesült Tóth Artin Érintettek II. – Patrik címû filmjéért, "egy lelkileg nehezen feldolgozható esemény mélyen emberi, szépséges és tárgyilagos ábrázolásáért".
Nyitó film öntörvényû emberekrôl
Marc Evans brit-kanadai koprodukcióban készült filmjével, a Snow Cake-kel nyitott csütörtökön este az 56. berlini filmfesztivál, a Berlinale, amelynek programjába az idén nem válogattak be új magyar filmet, román produkciót viszont hármat is.
A szakmai közönség még a hivatalos nyitás elôtt viharosan ünnepelte a Snow Cake két fôszereplôjét, Sigourney Weavert és Alan Rickmant. Weaver egy visszavonultan élô autista asszonyt alakít, Rickman pedig egy lelkileg sérült férfit, a Snow Cake a két ember félszeg közeledésérôl is szól.
Weaver, A nyolcadik utas a halál sztárja azonban tagadta, hogy a filmben kimondottan csak autistát alakítana. Öntörvényû embert formál meg, akinek van egy autista oldala is – közölte az amerikai színésznô. Rickman úgy vélte, hogy a szerepet mintha csak rá szabták volna, "s az ilyesmi nagy ajándék".
Evans filmjén kívül még 18 alkotás szerepel a versenyprogramban, többségük világpremier. A kelet- európai filmet egyedül Jasmila Zbanic Grbavica címû alkotása képviseli Bosznia-Hercegovinából, ezzel szemben négy német filmet is beválogattak a versenyfilmek közé. Tavaly Kertész Imre és Koltai Lajos mûve, a Sorstalanság képviselte Magyarországot, az idén a válogatók egyetlen új magyar filmet sem találtak méltónak arra, hogy színesítse a világ egyik legjelentôsebb, bár nimbuszából sokat veszített fesztiváljának programját.
A Berlinalét 1951-ben amerikai támogatással nyitották meg, Alfred Hitchcock Rebecca címû filmjével. A Berlinale egyrészt a Nyugat kulturális kirakata volt, késôbb a kelet-európai