Kezdek fölnézni miniszterelnökünkre. No, nem azért, amiért nagyrabecsülésünk jeleként valakit megkülönböztetett figyelmünkre tartunk érdemesnek. Ami kormányfônk esetében méltató csodálkozásra késztet, az a politikusok világában sem sûrûn elôforduló tulajdonság: akárhányszor feltörölhetik vele a padlót, ô, mintha mi sem történt volna, feltápászkodik. Akárki beletörli a lábát, mintha mi sem történt volna, zavartalanul megy tovább.

A tekintélyére valamit is adó közéleti ember már régen bedobta volna a törülközôt azok után, amit Basescu elnök a tavaly elmûvelt a kormányfôvel. Hosszú a sora. Az új esztendô – mint már tapasztaljuk – ugyancsak nem ígérkezik ilyen tekintetben eseménytelennek. Sem az elnöki ambíciók sajátos megjelenítésében, sem a kormányfô reagálásában nem állt be változás. Sôt! Ez az, ami szememben kuriózumba illô figurává teszi Calin Popescu Tariceanut. Megalázták, nemegyszer bolondot csináltak belôle, emberi és kormányfôi tekintélyében sértették meg – oda se neki, felemelt fejjel, egyenes tekintettel jár-kel makulátlan öltönyében.

Ez a, számomra legalábbis, különösnek tûnô "állóképesség" nem fakadhat liberális mivoltából, hiszen ebben a szemléletben az emberi méltóság tiszteletének megkülönböztetett helye van. Legalábbis a papírra nyomtatott doktrínában. Ha nem innen, akkor honnan? Egyéni vagy pártérdek motiválná a a kormányfôi béketûrést? Van neki már annyi, hogy vagyonát "egyszerû" polgárként is bôven kamatoztathatja még akárhány esztendôn át. Kapaszkodik makacsul netán a pártelnöki hatalomhoz, amit csak kormányfôi megbízatás birtokában képes megtartani? Életszerûnek látszó összefüggés. Pártjában ugyanis legalább annyira népszerûtlen, mint a közvélemény szemében, így tartják bukásáig, mert mást nem tehetnek.

A kormányfôi "állóképesség" magyarázatát keresve itt juthatnék el a jellembeli hiátusok vagy erények köréhez. Hangosan azonban nehéz ilyesmit szóba hozni a személyiségi jogok megsértése nélkül. Ezt messze elkerülném, hiszen semmi kedvem a jó ízléssel hadilábon álló profi hitelrontók társaságába keveredni. Beérem a rácsodálkozással. A kormányfô egyéni vagy pártbeli sorsa egyébként is csak annyira érdekel, amennyire egyben a mi sorsunk is. Amennyire a pálfordulások, megalkuvások, az egyértelmûség hiánya, a vergôdô tehetetlenség kihat mindennapjainkra. S ami még foglalkoztat: a kormányfôi attitûd ragályos. Minisztereinél látom, amint a Basescu- féle, látszólag vaktában folyó lövöldözés célkeresztjébe kerülve, a miniszterelnökéhez hasonló reflexekkel válaszolnak. Félre- és mellébeszélnek, rugalmasan mûvelik az egyfelôl- másfelôl, a felelôsség áthárításának ezt a lassan általánossá váló mûfaját. Lemondás, felmondás, a kikérem magamnak önérzetessége szóba se jöhet náluk. Talán nem is tudják, hogy mi fán terem. Persze, nem fán, hanem a gerinc mentén lehet rábukkanni.

Azt hihette, hogy tûz ütött ki az Unirea líceumban, aki tegnap délben a Mihai Viteazul utcán vagy a Vár sétányon haladt el, hisz mindkét irányban akcióban levô tûzoltókat, tûzoltóautókat láthatott. Amint Gazdac Ovidiu alezredes elmondta, a Horea tûzoltócsoport az Unirea Nemzeti Kollégium sportterménél tartotta havi kötelezô gyakorlatát, amelynek során azt ellenôrizték, hogy betartanak-e minden elôírást a gördülékeny beavatkozás érdekében. Hiányosságot már kezdetben találtak, ami a "felgyúlt" terem megközelíthetôségét illeti – mondotta az alezredes, aki szerint a további problémákat a gyakorlat végén értékelik ki.

Felelôsségátruházás a közigazgatási egységekre

Az új törvény sokkal világosabb, jogilag behatárolhatóbb cikkelyeket tartalmaz, mint az elôzô. A 195-ös sürgôsségi kormányrendelet figyelembe vette mindazokat az ajánlásokat, amelyeket a csatlakozási tárgyalásokon felvetettek a 22. környezetvédelmi fejezet kapcsán a tárgyalási biztosok. Így tisztázódott a környezetvédelmi ôrség és a környezetvédelmi ügynökségek hatásköre is, ugyanakkor a környezetvédelmi felelôsséget megosztja a helyi közigazgatási egységekkel is. A polgármesteri hivatalokban kötelezôen környezetvédelmi osztályokat kell létrehozni, mivel ezek felelnek majd a hulladékgazdálkodásért, zöldövezetekért, a közigazgatási egységhez tartozó természetvédelmi területekért.

Ami nagyon fontos, hogy háromszorosára növelték a bírságokat. Például a magánszemélyeket 6500 – 7000, illetve jogi személyeket 25.000 – 30.000 új lej között büntethetik, amennyiben törvénytelen szeméttároló helyeket létesítenek. 35.000 – 40.000 között bírságolják a helyi közigazgatási egységeket, amennyiben nem gondozzák a zöldövezeteket, parkokat, akár az utcai zöldövezeteket, magánszemélyeknek 25.000 – 30.000 lej, illetve 75.000 – 80.000 lej a büntetes, amennyiben nem tartják be a környezetvédelmi engedélyben foglaltakat. Bûncselekménynek minôsül az olyan szennyezés elôidézése, ami az egészségre káros hatással lehet, vagy veszélyezteti az életet. Ezért 3 hónaptól 1 évig terjedô börtönbüntetés is kiróható.

Az említettek mellett megszigorították az engedélyezési eljárást azon egységek esetében, amelyeknek ezt kötelezôen el kell végezni. Most már mindössze 6 hónapos határidôt szabtak a környezetvédelmi rendellenességek felszámolására, amennyiben ezt elmulasztják, 30 napos határidejû felszólítás után felfüggeszthetik a tevékenységet a gond orvoslásáig. Akik az elôzô törvény alapján kérték az engedélyeztetést, azokra még az a szabály érvényes. Jelenleg megyénkben 22 gazdasági egységet szólítottak fel, hogy tartsák be a környezetvédelmi eljárásokat, hat esetében pedig a tevékenység beszüntetését is kilátásba helyezték. Ezek a Vadima Com Kft., A Tehnowood Kft., a megyei útügyi igazgatóság, a Gliga Companies (állattenyésztési farmja) és a Larix Forest Kft. Az említett cégek nagy része fafeldolgozással foglalkozik.

A törvény újdonságként foglalkozik a génmanipulált termékekkel. Génmódosított vetômagot csak engedélyeztetéssel és szigorú ellenôrzés alatt lehet vetni és termeszteni. Azt is elôírják, hogy ezek nem kerülhetnek másfajta növénykultúra és védett terület mellé.

Légszennyezésmérô berendezés

A sajtótájékoztatón azt is megtudhattuk, hogy Románia elnyert egy uniós támogatást, aminek köszönhetôen több nagyvárosban lég- szennyezésmérô berendezéseket szerelhetnek fel. Ezek között van Marosvásárhely is, ahova egyet az ipari, egyet pedig a városi szennyezés monitorizálására használhatnak majd. Az elôbbit valahova a város ipari negyedében (Dózsa György utca), míg a másikat a fôtér közelében helyezik majd üzembe. Több vegyi elemet, emellett az ózon állapotát, valamint a porkoncentrációt is kimutathatja, ugyanakkor meteorológiai jelzôállomásként is mûködik majd a berendezés. Az adatokat számítógép segítségével követik majd a polgármesteri hivatalban és a környezetvédelmi kirendeltségen. A terv szerint júniusig kell kihelyezni a berendezéseket, s egy- két hónap próbaüzemeltetés után már követhetô lesz a légszennyezés a városban. A mért adatok alapján kidolgozható az a terv, ami szerint csökkenthetô a légszennyezés – vélik a környezetvédôk.

Mircea Geoana, az SZDP elnöke a párt Országos Tanácsának pénteki ülésén mondott beszédében azt javasolta a szociáldemokratáknak, hogy nyissanak új fejezetet az alakulat történetében, rendezzék soraikat a párt teljes és visszafordíthatatlan korszerûsítése érdekében.

Geoana ugyanakkor hangsúlyozta: igazi reformot csak egységes vezetés alatt lehet véghezvinni.

"Egy új kezdetet javasolok a romániai baloldal nagy pártjának, vizsgáljuk meg együtt, hol tévedtünk, húzzuk meg a határt a múlt és a jövô között, hozzuk a jelenlegi csôdtömeg hatalom tudtára, hogy az SZDP üldözése többé nem helyettesítheti a kormányzást, és ajánljunk a lakosságnak ôszinte és erôs alternatívát a jelenlegi narancsszínû hazugságra", fogalmazott több mint egyórás beszédében Geoana.

A pártelnök magatartás-változtatást javasolt a szociáldemokratáknak, hogy visszanyerjék a választópolgárok bizalmát. "Szerénységet, ôszinteséget, de bátorságot, pragmatizmust és önbizalmat is javasolok önöknek" – mondta.

Mircea Geoana szerint az SZDP megnyeri a következô választásokat, ha egy hihetô alternatívával áll a választópolgárok elé, ez pedig az elitek megtisztulását, a politikai üzenet korszerûsítését és az emberek valós gondjaiból építkezô kormányprogram-tervezetet feltételez.

Az NLP-nek eddig 16 területi szervezete döntött a DP-vel való egyesülés mellett, de hangoztatták, hogy az új alakulatnak "hûnek kell maradnia a liberális értékek iránt" és elnevezésében meg kell ôriznie az NLP nevét, olvasható Dan Motreanu, a liberálisok fôtitkárának pénteki közleményében.

"Eddig 16 területi NLP-szervezet döntött a demokratákkal való fúzió kérdésérôl. Elvileg minden szervezet egyetért az egyesülés szükségességével, de továbbra is kivétel nélkül azt hangsúlyozzák, hogy az új alakulatnak hûnek kell maradnia a liberális értékekhez. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy az új párt elnevezésében meg kell ôrizni az NLP nevét" – áll a közleményben.

Motreanu szerint az NLP-DP fúzióról indított konzultáció a jövô hét végén zárul le a megyei szervezetek szintjén. "A területi szervezetek álláspontjait az NLP Állandó Delegációjának február 24-i ülésén ismertetik" – tájékoztat közleményében az NLP fôtitkára.

Ugyanakkor Crin Antonescu, az NLP képviselôházi frakcióvezetôje csütörtökön elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, ahogy Calin Popescu Tariceanu vezeti a pártot és úgy vélekedett, hogy a DP-vel való egyesülés "az NLP halálát jelenti".

Antonescu sajtótájékoztatón ismertette a Felhívás a liberálisokhoz címû dokumentumot, amelyben kéri, hogy a DP-vel való fúzióra vonatkozó döntés rendkívüli kongresszuson szülessen, amely foglalkozzon a párt vezetésének módjával is.

"Nem vagyok elégedett azzal, ahogyan Tariceanu vezeti az NLP-t. Jó lenne, ha a pártelnök változtatna a vezetési módszerein. Ha nem, akkor egy rendkívüli kongresszus erôsítse meg ôt a pártelnöki tisztségben vagy módosítsa a vezetési módszereket" – mondta Antonescu.

A frakcióvezetô leszögezte, az NLP-nek döntenie kell a fúzió kapcsán.

"Egyértelmû, hogy nem akármilyen stratégiai döntés elôtt állunk: arról kell döntenünk, hogy megszüntetjük-e vagy sem az NLP létezését. Egy ilyen döntést véleményem szerint nem lehet pusztán a jelenlegi pártvezetésre bízni" – áll a dokumentumban.

"Kötelességemnek, és a többi NLP-tag kötelességének tartom, hogy ne passzívan, fatalista hozzáállással viszonyuljak a kérdéshez, és ne fogadjam el, hogy a párt sorsáról ugyanaz az 5, 10, 15 vagy 50 ember határozzon, akik ebbe a helyzetbe hozták. Az esetleges fúzióról csak rendkívüli kongresszuson lehet dönteni" – szögezte le Crin Antonescu.

Arra az újságírói kérdésre, hogy mit tesz, ha az NLP rendkívüli kongresszusa úgy dönt, hogy a párt egyesül a DP-vel, Antonescu azt válaszolta, hogy ebben az esetben visszavonul a politikai életbôl.

"Ha az egyesülésre a DP által javasolt feltételek mellett kerül sor, az új párt igen hamar elnöki párttá válik, Traian Basescu pártjává. Én nem vonom kétségbe Basescu jogát ahhoz, hogy elnöki pártot hozzon létre magának, de az NLP számára nem kötelezô részt venni ebben" – szögezte le Antonescu.

A kormány egy pénteken elfogadott törvénytervezettel ratifikálta a budapesti Román Kulturális Intézet, illetve a Magyar Köztársaság bukaresti Kulturális Intézete mûködésérôl szóló román- magyar kormányközi megállapodást.

A megállapodást a román és a magyar kormány 2005. október 20-i együttes ülésén írták alá, áll egy, a Mediafaxhoz eljuttatott közleményben. A dokumentum egy sor intézkedést tartalmaz a két intézet vezetésérôl, közös kulturális, oktatási, tudományos és technikai rendezvények lebonyolításáról, elôadások, irodalmi estek, képzômûvészeti kiállítások és filmvetítések megrendezésérôl, tájékoztató anyagok kidolgozásáról és terjesztésérôl, a személyzet jogállásáról és adóügyi kérdésekrôl. A budapesti Román Kulturális Intézet a Román Kulturális Intézet és a román Külügyminisztérium hatáskörébe tartozik, a bukaresti Magyar Kulturális Intézet pedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának alárendelt.

A megállapodás a ratifikációról szóló kölcsönös értesítés pillanatától számított 60 napon belül lép életbe

Mihai Ungureanu, a román diplomácia vezetôje telefonbeszélgetést folytatott Condoleezza Rice amerikai külügyminiszterrel, és kérte az amerikai külügy támogatását egy olyan megoldásra, amely "lehetôvé teszi, hogy Teo Peter családja törvényes keretek között visszanyerje méltóságát". Ungureanu utalta a román és az amerikai hatóságok igen jó együttmûködésére az ügy kivizsgálása során.

A közlemény szerint Condoleezza Rice sajnálatát fejezte ki a román mûvész halála miatt és részvétérôl biztosította a Peter családot. Rice elmondta, az amerikai hatóságok nyitottak a párbeszédre az ügy kapcsán, "ugyanakkor kiemelte az amerikai katonai igazságszolgáltatás korlátozásait, de biztosította a román felet, hogy minden lehetséges támogatást biztosítanak számára" – áll a külügyminisztériumi közleményben.

Ioan Rus, az SZDP alelnöke a párt Országos Tanácsának pénteki ülésén mondott beszédében bírálta, hogy az RMDSZ kormánypártként a helyi autonómiát erôlteti, és "siránkozik" az európai fórumokon, hogy diszkrimináció áldozata.

"Az RMDSZ kormányon van és siránkozik Európának, hogy diszkrimináció áldozatává vált, erôlteti a helyi autonómiát és arra uszít, hogy a magyarok Románia belsejébe tolják a határt" – mondta Rus.

"Európai integrációnk során tárgyalnunk kell az RMDSZ politikai képviselôivel, de a magyarság más alakulataival és intézményeivel is, és legalább száz évre megállapodást kell kötnünk" – mondta Ioan Rus.

Az SZDP alelnöke szerint többé nem folytatható ez a pókerjátszma, amelyben a felek azt várják, hogy a másik hátat fordítson, hogy "ellopják lapjait". Rus szerint a politikusok által szított román-magyar bizalmatlanság akadályozza a haladást. Szerinte a románok nem tehetnek engedményeket a végtelenségig, és megelégelték "az állandó zsarolást".

Péntek délután felavatták az OTP Bank Románia elsô marosvásárhelyi bankfiókját. Azért az elsôt, mert ezt más is követi majd. Hárshegyi Frigyes vezérigazgató elmondta, hogy a központban szeretnének a közeljövôben képviseletet nyitni, egyelôre azonban a Tudor negyedben, a Jeddi út bejáratánál fogadják ügyfeleiket. Ez is nagyon jó hely a bankfiók számára, vélte a vezérigazgató, hisz sûrûn lakott övezetben található.

A marosvásárhelyi kirendeltség-avató annak a terjeszkedési politikának a része, amelyet az egykori Robank felvásárlása után a legnagyobb magyar pénzintézet Romániában folytat. Miután felvette az OTP Bank Románia nevet, a pénzintézet a képviseletek intenzív létesítésébe fogott, elsôsorban Erdélyben, hisz a Robank itt volt kevésbé képviselve. Mára 30-ra nôtt a bankfiókok száma, de valamennyi megyeszékhelyen és nagyobb városban jelen szeretnének lenni.

Az OTP Bank Románia egyébként a kizárólag korporatív ügyfeleknek szóló Robankból univerzális, tehát a lakossági ügyfelekhez is szóló bankká fejlôdött, s Marosvásárhelyen is minden típusú ügyfele igényeinek kielégítését tûzte ki célul.

Burckhárdt Árpád alprefektus köszöntötte a jelenlevôket, majd azt kívánta a pénzintézet munkaközösségének, hogy sikerrel álljanak helyt a bankok közötti egyre keményebb versengésben.

Nagyon fontos számunkra, hogy közel legyünk ügyfeleinkhez az ügyintézés gyorsasága és az igényeikhez való rugalmas alkalmazkodás révén – mondta Gedô István, a kirendeltség vezetôje. A rugalmasság egyik példája, hogy a lakossági hiteleket nem csak lejben, dollárban vagy euróban, hanem forintban vagy svájci frankban is lehet igényelni, s a hitelképesség igazolására olyan jövedelmeket is számításba vesznek, mint a nyugdíjak, a független tevékenységbôl származó jövedelmek, szerzôi jogok, jutalékok vagy bérleti díjak.

Az erdélyi fürdôhelyek zömének siralmas állapota miatt manapság már szinte lehetetlenné vált a gyógyüdülés. Ott viszont, ahol felújították a szálláshelyeket, vagy új fürdôket hoztak létre, a kisjövedelmû emberek számára hozzáférhetetlen árakon lehet igénybe venni a szolgáltatásokat.

Ezen a kategórián szeretne segíteni dr. Dorgo Calin sportorvos és természetgyógyász, aki egy füzetet állított össze arról, hogy otthonunkban hogyan teremthetjük meg kevés pénzbôl a gyógyfürdôzés feltételeit. Az egyelôre még csak román nyelven kiadott könyvecske bemutatója tegnap délben volt a marosvásárhelyi Borzesti utcai Immuno- presszo-reflexoterápiás Központban, ahol nemrég nyílt meg a sóbánya levegôjénél is jobb terápiás lehetôséget biztosító sókamra. Dorgo doktor ezúttal is méltatta a Roman Nelu vezette vállalkozás eme megvalósítását, majd elhangzott, hogy a jövôben természetgyógyászati szakrendelést is beindítanak. Céljuk az, hogy az Egészségbiztosítási Pénztárral szerzôdéses viszonyt kialakítva a szerényebb lehetôségû családokban élô asztmás gyerekek, felnôttek számára is lehetôvé tegyék a gyógyulást.

A természetgyó-gyászattól sem lehet csodákat várni – vélekedett a Budapestrôl érkezett Varga Zoltán, a központban dolgozó gyógyítók tanítómestere. A fájdalom, a betegség jelzés, hogy változtatnunk kell életmódunkon, s a gyógyulásnak a természetgyógyászati kezelés mellett tudati szinten is el kell kezdôdnie – vélekedett az ismert reflexoterapeuta.

Mint minden évben, idén januárban is elindultak a kéményseprôk. Nem az igaziak akik, "szerencsét" visznek a házakba, s becsületes munkát végeznek, hanem álcázottak, hogy pénzt csaljanak ki, fôleg idôs személyektôl.

Most a marosvásárhelyi Bolyai utcából jelezték, hogy gyanús kéményseprôk keresték fel ôket. Hatan voltak. Kedvesek, fiatalok. Bemutatkoztak, megkérdezték, hány kéményt kell kiseperni, aztán vették a nyugtatömböt, kitöltöttek egy nyugtát, elkérték a pénzt, s mint aki jól végezte dolgát, távoztak.

A lakók csak azután kaptak észbe, hogy átverték ôket, és nem kevéssel. A két kéményért, amit ki sem takarítottak, 124 új lejt vettek el az egyik háznál. A másiknál még többet, hiszen ott három kémény várt "tisztításra".

A nyugtán lévô pecséten nem olvasható ki a vállalkozás neve, engedélyszáma. A kézírás is kisiskolás szintre vall.

S. Gheorghe a Megyei Rendôr-felügyelôség Közrendészeti Szolgálatának egyik alkalmazottja a gyalogátjárón gázolt el péntek reggel egy nôt, akit súlyos állapotban szállítottak kórházba. A baleset a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Középiskola mellett történt, a rendôr gépkocsijával a gyalogátjárón gázolta el az úton átkelô nôt. A rendôrt kórházba vitték, hogy vérvizsgálatot végezzenek és megállapítsák, fogyasztott-e alkoholt. "Minden baleset után vérmintát kell venni. Az ügyben vizsgálat indult" – nyilatkozta pénteken a Mediafaxnak Livia Popa, a rendôr-felügyelôség szóvivôje. Néhány hónappal korábban a Maros megyei rendôrparancsnok menesztett állásából egy rendôrt, aki két nôt gázolt el a gyalogátjárón, majd elmenekült a baleset helyszínérôl.

Jegyzet

Biztosan nagyon sok turista, sízni, kikapcsolódni vágyó személy van most Szovátán – gondoltam, miközben az üdülôtelep fele utaztunk. A tévéhíradók naponta beszámolnak azokról a hazai síparadicsomokról, ahol hétvégenként több ezer turista fordul meg, s ahol kamatoztatni tudják a természet adta lehetôségeket. Többször is eszembe jutott, hogy milyen szerencséje van Szovátának, hogy nyáron a Medve-tóval és a közeli sóbányával, télen pedig a sízésre alkalmas pályával és megfelelô elszállásolási lehetôségekkel csalogathatja a vendégeket.

Nem kis volt a meglepetésem, amikor szombat délelôtt üres, kongó Szovátát találtunk. Az üdülôtelepre vezetô utak nem voltak tisztítva, a szerpentinen megolvadt latyakban faroltak a gépkocsik. Az utcák kihaltan ásítottak, s vendégeknek, de még ittlakóknak sem volt hírük-hamvuk. A régi, omladozó poliklinika elôtti hóval borított kis bódén nagybetûs felirat: Szoba kiadó.

Miután sétáltunk és hógolyóztunk egyet a Medve-tó körüli félméteres hóban, a szállodák felé tartottunk. Hajtott a kíváncsiság: vajon, ott mi a helyzet? A nedves macskaköveken gépkocsivezetôk próbálgatták vezetési képességüket. A parkolók nem voltak üresek. Egy távolabbi megyébôl érkezett család tanácstalanul álldogált egyik szálloda bejárata elôtt. Töprengtek, hogy merre lehet a sípálya és hogyan juthatnak el oda, mert az, hogy csak saját, kerékláncokkal felszerelt gépkocsijukkal van rá esélyük, egészen hihetetlennek tûnt számukra.

Hazaindulás elôtt melegedni, teázni szerettünk volna. Szerencsére a játékteremmé alakított bár mellett találtunk egy kis kávézót, ahol megfelelô körülmények között elfogyaszthattunk egy pohár meleg italt. Más üdülôtelepeken se szeri se száma a vendégszolgáltató kávézóknak, falatozóknak, ahova bármikor be lehet térni. Itt más a helyzet.

Az amúgy kellemes kirándulás dacára keserû szájízzel tértünk haza. A kihalt Szováta látványa kísértett.

II. János Pál csodálatos módon meggyógyított egy francia apácát, és a gyógyulásra nincs tudományos magyarázat – az esetet elôterjesztik a tavaly áprilisban elhunyt pápa boldoggá avatási eljárásában.

Az Il Messaggero címû olasz lap értesülése szerint egy kolostorban élô francia apáca, aki a pápa halála után gyógyulásért imádkozott, meggyógyult a Parkinson kórból, amelyben évek óta szenvedett. A gyógyulás történetét a boldoggá avatási eljárás során elôterjesztik. A világ minden országából érkeztek tanúskodások az elhunyt pápa által kieszközölt állítólagos csodákról. Információk áradata érkezett az illetékes egyházi bírósághoz. A boldoggá avatás egyik feltétele ugyanis, hogy az illetônek legalább egy csodát kellett kieszközölni. A bíróság gyûjti az erre vonatkozó bizonyítékokat. A Vatikán által hónapokkal ezelôtt megadott E-mail és postai címre azóta halomszám érkeznek a bejelentések, amelyekben emberek hálájukat fejezik ki az elhunyt pápának tulajdonított csodákért. Vatikáni körök szerint gyorsan halad a boldoggá avatási eljárás és lehetséges, hogy márciusra már be is fejezôdik.

A tulajdonképpen szigorúan titkos jelentések némelyike azért kitudódott. Ilyen például egy fiatal lengyel nô esete, aki azt írta, hogy tíz évi meddôség után áldott állapotba került, mert II. János Pál földi maradványait látta. Egy fiatal olasz férfi állítja, hogy motorkerékpárral elszenvedett balesete után a kómából a pápa közbenjárására tért magához. Egy kolumbiai apáca arról számolt be, hogy egyensúlyzavara akkor szûnt meg, amikor az egyházfôvel találkozott. A krakkói székhelyû bíróságnak most az a feladata, hogy megkísérelje a jelentésekre megerôsítést találni okmányokkal, vagy tanúvallomások révén.

"Santo subito!" (Azonnal szentté avatni!) követelték hívôk ezrei a Szent Péter téren tavaly áprilisban, amikor megtudták, hogy II. János Pál pápa meghalt. Az egyházjog szerint azonban ez lehetetlen, a kanonizálást hosszas, lépcsôzetes rituálé elôzi meg. II. János Pál utóda megtette a tôle telhetôt: XVI. Benedek a szenté avatást megelôzô boldoggá avatás eljárását már három hónappal a pápa elhunyta után, tavaly júniusban elindította, holott az egyházjog elôírása szerint öt évet kellett volna várnia vele.

Angela Merkel egy évvel ezelôtti müncheni beszéde idején még kávézni ment ki a hallgatóság, a hét végi 42. biztonságpolitikai konferencián azonban már Németország új nôi kancellárja lesz a körüludvarolt csillag.

Merkel ma, a háromnapos hagyományos müncheni rendezvény "legerôsebb napján" szólal fel. A kancellár néhány nappal ezelôtt a Világgazdasági Fórum davosi tanácskozásán is a figyelem és a kíváncsiság középpontjában állt, s így lesz ez Münchenben is, ahol a konferencia jelentôségét szívesen vetik egybe a davosi rendezvény fontosságával.

Horst Teltschik fôszervezô, Helmut Kohl kancellár egykori kül- és biztonságpolitikai tanácsadója 300 fôre becsüli az 50 országból bejelentkezett résztvevôk számát, közülük körülbelül 40 kül- és védelmi miniszter.

Bár az idei müncheni eszmecsere középpontjába a transzatlanti kapcsolatok megújításának témáját helyezték, az iráni probléma, a Közel- és Közép-Kelet valószínûleg háttérbe szorítja a kérdést. Annál is inkább, mert iráni delegáció is részt vesz a müncheni biztonságpolitikai meditáláson. A teheráni küldöttséget várhatóan Abbász Aragcsi külügyminiszter-helyettes vezeti, s már bejelentkezésüket is kisebbfajta szenzációnak tekintik. "Az irániak jelen akarnak lenni, bele akarnak szólni a dolgokba. Érdekeltek a diskurzusban" – jelentette ki Teltschik, aki egyik nyilatkozatában azt vetette a Nyugat szemére, hogy hiányzik belôle a kreativitás és a fantázia, amikor az iráni kérdéshez nyúl.

Az Atlanti-óceán két partja közti barátság jeleként értékelik, hogy Münchenben egy amerikait tüntetnek majd ki békeéremmel: John McCain szenátort, vietnami veteránt az emberi jogok érvényesülése érdekében kifejtett tevékenységéért.

Valószínûleg az idei müncheni konferencia sem zajlik le tüntetések nélkül. A biztonságra négyezer rendôr és biztonsági ember ügyel a konferenciának helyet biztosító patinás szálloda, a Bayerischer Hof környékén, de nem várnak annyi tüntetôt, mint ahányan az elôzô években voltak.

(MTI/AFP/AP/Reuters) – Elsüllyedt az egyiptomi partok, Hurgada kikötôje közelében a Vörös-tengeren eltûnt egyiptomi tengerjáró hajó, a fedélzetén 1310 utassal és több mint száz fônyi személyzettel. A kairói magyar nagykövetség szerint nem valószínû, hogy lennének magyar áldozatok.

A Szalam 98 hajó utasainak többsége egyiptomi volt, de voltak közöttük szudániak és szaúdiak is – közölte Mahfúz Taha Marzúk, az egyiptomi kikötôi hatóságok vezetôje. Mohammed Lotfi Manszúr egyiptomi szállítási miniszter szerint a hajó megfelelt a biztonsági elôírásoknak, és a fedélzetén tartózkodó utasok száma kevesebb volt a megengedett maximumnál.

A hajó csütörtök este indult el a szaúd- arábiai Duba kikötôjébôl, és péntekre virradóra kellett volna megérkeznie a Kairótól 600 kilométerre délkeletre fekvô Szafaga kikötôjébe, azonban alig 90 kilométerre Dubától eltûnt a radarok képernyôjérôl.

Egyiptomi és szaúdi mentôhajók, valamint helikopterek indultak a szerencsétlenség színhelyére. Egyelôre nem lehet pontosan megállapítani, hányan élték túl a hajótörést. Elôbb egy helikopter felfedezett egy mentôcsónakot, amelyben három embert véltek látni. Késôbb az egyiptomi tengeri hatóságok arról számoltak be, hogy 14 holttestet emeltek ki a tengerbôl, és 12 túlélôt találtak. Rendôrségi források utóbb már több tucat halott kiemelésérôl szóltak.

A brit admiralitás Londonban bejelentette: a Bulwark hadihajót a baleset körzetébe vezényelték, hogy részt vegyen a mentésben, de csak másfél nap múlva érkezik oda. A mentést a rossz idôjárási viszonyok is nehezítik.

A hajó tulajdonosa még a Szalám 98 elsüllyedésének bejelentése elôtt közölte, hogy a hajó több mint 25 éves, és Panamában jegyezték be. További kommentárokra nem volt hajlandó. Ugyancsak az asz-Szalám cég hajója ütközött össze októberben a Szuezi-csatorna déli bejáratánál egy teherszállító hajóval. A süllyedô kompon, amely fôleg zarándokokat szállított, a menekülôk egymást taposták le, ketten meghaltak, és negyvenen megsérültek.

– ingyenes lakásközvetítô szolgáltatás a Student Travel Románia, a Rádió GaGa és a Népújság közös szervezésében

A Student Travel Románia, a Rádió GaGa és a Népújság közremûködésével elindította Palota és Kunyhó nevû, diákoknak szóló, ingyenes lakásközvetítô szolgáltatását.

A lakást bérbe adni kívánókat, illetve a lakást kibérelni szándékozókat naponta 11 és 17 óra között várják a Student Travel Románia munkatársai Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas utca 34. szám alatt (a Nyugdíjasok Egyesülete mellett) található diák utazási irodába.

Lakáshirdetését bejelentheti a 260-026-os telefonszámon is.

Az elmúlt napokban a romániai magyar, illetve román nyelvû sajtóban, valamit egyes magyarországi elektronikus médiákban megjelentek olyan tájékoztatások, hogy változtak a román állampolgárok magyarországi tartózkodásának feltételei.

A kolozsvári Magyar Fôkonzulátus ezúton értesíti a Magyarországra beutazni kívánó, valamint a már Magyarország területén tartózkodó román állampolgárokat, hogy továbbra is az ismert szabályozás van érvényben: 180 naponként 90 napig lehet Magyarország területén tartózkodni turistaként, tartós vízum nélkül.

Köszönjük mindazok bizalmát és jóakaratát, akik jövedelmük 1%-ával a Talentum Tehetséggondozó Alapítvány tevékenységeit támogatták. Az összegyûlt közel 10 millió lejt a "Másfél eszûek" tehetségpártoló ösztöndíj létrehozására, valamint az általunk segített negyven tehetséges, segítségre szoruló gyermek és családjaik támogatására fordítjuk.

Tizenötödször is kiosztotta Nívó-díjait a Látó. Az eseménynek Marosvásárhelyen hagyománya van. A rendezvényre a Látó Irodalmi Színpadának 110. estjeként került sor számos érdeklôdô jelenlétében. Molter Károly életmûvének felidézésével kezdték 1990 decemberében a folyóirat irodalmi összejöveteleit, majd megannyi hazai és anyaországi vagy jóval távolabb élô, alkotó íróegyéniséget, szerkesztôségi közösséget, kiadói mûhelyt állítottak közönség elé, olykor kettôt is ugyanabban a hónapban, mint az idei januárban is, amikor a díjkiosztás után egy héttel a 100. számának megjelenését ünneplô Székelyföld csapatát látták vendégül. A Szili Katalin elnök asszonytól a Magyar Országgyûlés Ezüstérmét átvevô Gálfalvi György fôszerkesztô jogos elégtétellel tekinthetett vissza az eltelt másfél évtizedre, amelyben azt a szokásukat is meghonosították, hogy az elôzô évfolyam legjobbnak ítélt írásait pénzzel is járó Nívó-díjjal honorálják. A lap szerkesztôibôl összeálló zsûri eddig csaknem hatvan költôt, próza- és esszéírót tüntetett ki, egyeseket több alkalommal is. Egyetlen évben fordult elô, hogy pénzhiány miatt csak egy tollforgatót részesíthettek ilyen elismerésben. De ami Gálfalvi szerint ennél is fontosabb: miközben díjaikkal azt is jelezni kívánták, hogy milyen irodalmat tartanak érvényesnek, milyen írókat becsülnek és kik azok, akik a Látónak írnak, egyszer se kellett csalódniuk, választásukat mindeddig egy esetben sem kellett megbánniuk.

A 2005-ben közöltek alapján négy Nívó- díjast ismerhetett meg a közönség, a költô Demény Pétert és Visky Zsoltot, valamint a prózaíró Hajdú Farkas-Zoltánt és Molnár Vilmost. Laudációjukat a Látó szerkesztôi vállalták. Laudátorok és díjazottak gondolataiból válogatunk az alábbiakban.

Kovács András Ferenc költô, a Látó fôszerkesztô-helyettese a debütdíjas Visky Zsolt személyében a lap mindeddig legfiatalabb kitüntetettjét dicsérhette. A 17 éves költôk az igazi költôk – mondotta KAF. – Gondoljunk csak Rimbaud-ra. Végre egy olyan fiatalemberrel találkozhatunk, aki a nyelvhez, költészethez, a világhoz másképpen viszonyul, versei is jelzik, hogy egy más érzékenység van születôben. Nem a mulékony, felszínes, durva trendiség handabandázik nála. Nem a harsogó, hányaveti durvaság s nem az énkultusz különféle modorzatai uralják líráját, ezért volt öröm olvasni a 2005. júniusi számban közzétett verseit. Visky Zsolt a maga törvényei szerint tud érzékletes, leheletszerû és tömör lenni – hallhattuk a méltatásban.

Visky Zsolt az est zárultával arról vallott, hogy a díj kapcsán összetett örömrôl beszélhet. Az elismerés mellett annak is örül, hogy vannak, akik megértették, megérezték, miért ír. Ehhez a tiszta irodalom öröme is társul. Mint a legtöbb gyerek, ô is kiskorában kezdett el verselgetni, de késôbb is folytatta. Vásárhely közelében, Galambodon nôtt fel, talán ezért is kötôdik a Látóhoz. Édesanyja a kolozsvári Koinónia Kiadónál dolgozik, édesapja is tollforgató, ily módon is kapcsolódott az irodalomhoz. Viszont elsôsorban Láng Zsolt biztatta, hogy írjon. Ezelôtt két évvel jelent meg elôször verse nyomtatásban, az Irodalmi Jelenben. A költészet mellett a fotózás is nagyon vonzza, a kettô jól kiegészíti egymást, lásd Nádas Péter példáját. További foglalatosságai is ilyen irányúak lesznek.

Láng Zsolt a Németországban élô, de itthon nagyon gyakran megforduló Hajdú Farkas-Zoltán munkásságát méltatta a Kultúrpalota kistermében. Hagymahasonlathoz folyamodott, hogy annak lehántott héjai segítségével legyen érzékletesebb. Eszerint a Nívó-díjas Hajdú esetében a jellemzô elsô héjazat a mûveltség volna, a második a nemzet vagy inkább a haza, a harmadik a nemzedék és így tovább. Egy még jellegzetesebb és hasznosabb héjazás elsô rétegében a néprajzos található, aki az erdélyi szászság és a székelység között von érdekes párhuzamot. A második héj az idegenben tartózkodó, utazó néprajzost képviseli, aki nemcsak azt az idegen tájat írja le, hanem önmagát is, azt, hogy ô mit érez ebben az idegenségben. Az életmû harmadik rétege az interjúkészítô, a beszélgetô ember. És kérdezôként személyes tud lenni, ez nagyon fontos. Láng Zsolt erre példaként a kilencvenen felüli, nagyhírû filozófussal, Gadamerrel készített Hajdú-interjút említi. A kérdezô és a kérdezett is idegenként került Nyugatra, ez sugallhatja a kérdést, hogy a professzornak mi is a hazája. Ezen Gadamer is elgondolkozik. "Nem ott születtem, ahol felnôttem, nem ott élek, ahol felnôttem, mi is a hazám? Itt vagyok kilencvenvalahány évesen, de engem ilyen zavarba még nem hozott senki." Aztán ketten eldöntik, hogy az ember hazája a gyermekkora. Ez Láng Zsolt szerint maga a megvilágosodás. A térben bármi megközelíthetô, de az igazi hazánk az idôben van. A hagymahéj-metafora utolsó rétege a széppróza, ahol az írói szubjektum válik szereplôvé. Hajdú Farkas-Zoltán úgy tud írni, hogy szövegei bárhol a világon és bármilyen körökben értelmezhetôek. Az író humorát is kiemeli. Nem poénra, csattanóra kihegyezett ez a humor, hanem a helyzetbe helyezett idegen személy szituációiból fakad.

Hajdú Farkas-Zoltán: Itt sok dolog elhangzott rólam, Láng Zsolt számos vonatkozásban elemezte a munkásságom, én viszont csak annyit mondhatok, hogy a valóság, az életünk, a világ annyira érdekes, én meg annyira kíváncsi vagyok mindenre, hogy állandóan keresek, keresgélek, és idônként olyan dolgokra bukkanok, amiket csak egyfajta módszerrel vagyok képes megközelíteni, vagy irodalmi, vagy tudományos módszerrel. Minél alaposabban, minél jobban szeretném megérteni a környezetemet, a szomorú napjaimat, az élményeimet, sok mindent, de nem vagyok képes mindig mindezt irodalmilag kifejezni. Olyankor jön a napló, az interjú, a tudomány vagy az esszé. Etnológiából doktoráltam Kolozsváron Péntek János tanár úrnál, egy gazdasági, kultúrantropológiai téma volt a dolgozatom, amit ma is folytatok, de a tudományos munkákkal sokkal többet kell dolgozni ahhoz, hogy eredményt tudjunk felmutatni. Ezt a vonulatot se adtam fel, ez is bennem van, és készülôdik a következô nagyobb tanulmányom ilyen téren is. De most ennek a prózadíjnak örülök, annál is inkább, mivel szeretem a Látót, kedvelem a lap szerkesztôit, és szeretem Marosvásárhelyt. Számomra ez igen komoly elismerés. Talán az is benne van, hogy idegenben lakom ugyan, de kizárólag csak Erdélyben közlök, a Látóban, a Korunkban, és köteteim is Erdélyben jelentek meg, a Pallas-Akadémiánál, a Mentornál. Úgy érzem, hogy a díj ebben a hozzáállásomban is megerôsít.

Szabó Róbert Csaba arról morfondírozott laudációjában, hogy a harmadszor díjazott költôt, Demény Pétert mi teszi boldoggá. Elmondta, hogy D. P. verseiben megkülönböztetett figyelem jut a nôknek, nála a megszólított nô mindig valami végletesen felnagyított szenvedély hálójába vettetik. És Demény akkor is gyöngéd verseket ír, amikor gyûlöli a nôt. Amikor gyûlöl, olyankor ölel a leginkább. A méltató szerint a kitüntetett lírikus elbocsátó szép üzeneteket ír.

Demény Pétertôl megtudhattuk, hogy két alkalommal a legboldogabb: hogyha nôknek udvarol, illetve ha jó szövegeket ír, jó hangulatban. Mindkét helyzetben megvan az erotikának az a furcsasága, hogy közel enged, majd hirtelen távol tart – mondotta. Valahogy így kell verset írni. De azt is pontosította az interjúkészítônek, hogy téved vele kapcsolatosan az, aki ôt egyfajta Don Juan-képpel azonosítja. Úgy érzi, hogy a kissé feledésbe ment trubadúr fogalom talál a Demény Péter-i alapállásra. A trubadúrnak lehet, hogy több nô van az életében, de hû is tud lenni egy nôhöz. Don Juan addig udvarol, amíg megkapja a nôt, a nô a fontos neki, nem az udvarlás. A trubadúrnak viszont az udvarlás a legfontosabb. Valami ilyesmi az én viszonyulásom mindehhez, persze lehetôleg humorba, iróniába, öniróniába ágyazva. Amikor közönség elôtt olvasok föl, vagyis – Kovács András Ferenc találó megjegyzése szerint – recitálok, ezt is érzékeltetni szeretném. Azt érzem jó szövegnek, amelyben a szerzô egyénisége benne lüktet, és ezt a lüktetést szeretném átadni magamból, olykor talán sikerrel. Ami pedig ezt a harmadszori díjazást illeti, el kell mondanom, hogy viszolygok a fellengzôs, nagy szavaktól, de az elismerés kétségtelenül jól esik. Az ilyesmitôl is kezd az ember biztossá válni, hogy tényleg író. A hangsúly a kezd szón van, mert ugyanakkor nagyon nem szeretnék egy mindig és mindenben biztos, tévedhetetlen íróvá válni. Az viszont biztos, hogy nagyon kötôdöm ehhez a folyóirathoz. Itt indultam, KAF biztatott, hogy érdemes verset írnom. Ô szerkesztette az elsô kötetemet, Láng Zsolt is rengeteget segített. És van a Látónál egyfajta visszafogottság, egyfajta ragaszkodás azokhoz az értékekhez, amelyekhez én is ragaszkodom – vallotta a kitüntetett.

Vida Gábor szellemes leleménnyel magyarította a laudációt irodalmi cirógatássá, Molnár Vilmost emelve a cirógató szavak burkába. Mivel a zsûri szerint 2005-ben a csíkszeredai író közölte a lapban a legjobb novellát, a méltató abból indult ki, hogy a novella a prózában körülbelül az, mint versben a szonett, vagyis a legzártabb kötött forma. Illetve inkább horgolt formáról kellene beszélnünk, pontosított. Egy szál fonal meg egy tû szükséges hozzá, és vagy a tût, vagy a fonalat, olykor mind a kettôt a horgoló állítja elô. De fantázia meg lélek nélkül ezek mit se érnek. Molnár Vilmos ezzel is, azzal is bôségesen el van látva. Ezt szemléltetendô, egy intellektuális, morbid játékkal, ötletes eszmefuttatásba ágyazva vonta be a közönséget a Molnár-féle novellavilágba.

Marosvásárhelyen engem szeretnek – jelentette ki Molnár Vilmos. Már a második Nívó- díjat kapja, és az elsô könyve is itt jelent meg a Mentor Kiadónál, azt is díjazta a Marosvásárhelyi Írói Egyesület. Természetesen mindenkinek szüksége van ilyen visszajelzésre, jól is esik az elismerés, mondotta, de úgy gondolja, túlságosan elszaporodtak a különféle díjak. Ady, József Attila, Móricz, Krúdy idejében nem volt ilyen díjtúltengés, viszont az volt az ô díjuk, hogy a könyveik nagy példányszámban láttak napvilágot, és vásárolták is azokat. A mai könyvkiadásban, könyvterjesztésben azt rosszallja, hogy a szerzôt, az írót a második, harmadik vonalba szorítják. Manapság a könyvtámogatási rendszer útvesztôiben olyan visszás helyzet alakult ki, hogy miután a kiadó megkapta a támogatást, nem abban érdekelt, hogy minél több példányban jelentesse meg a könyvet, hanem éppen fordítva. Akkor jár jól anyagilag, ha a megítélt összegbôl minél kevesebbet fordít a kiadási költségekre, tehát kicsi példányszámban nyomtatja ki a köteteket, a kicsi, de biztos jövedelemre alapoz. A biztos sikernek ígérkezô egy-két szerzô egypár könyvén kívül a többit igen korlátozott példányszámban jelenteti meg. Nem kockáztat a maiakkal, a fiatalokkal, ugyanis bizonytalan, hogy az illetô kötetet hányan veszik meg, a terjesztô pedig amúgy sem siet a kifizetéssel, közben értéktelenedik a lej, és így tovább. A mai írónak is inkább ez kellene legyen a díja – fejtette ki, sajnos azonban a kiadványok sok esetben el sem jutnak az olvasóhoz. Örülnie kellene, hiszen saját könyvei nem kaphatók, ami azt is jelenthetné, hogy nagyon sikeresek, de attól tart, hogy erre is inkább a vázolt jelenség a magyarázat. Ez a gyakorlat nem csak az írónak káros, az olvasó is rosszul jár, mert hiába hall bizonyos könyvekrôl, nem tudja megszerezni azokat. A nagy példányszám lehetne az író igazi díja, hangsúlyozta még egyszer Molnár Vilmos.

N.M.K.

Bartók-emléknév – 125 éve született

"Az 1970-es és az 1971-es Bartók- évforduló élménye hívott el a Bartók- kutatás munkásává.

Az írások központi szereplôje Bartók Béla. De nemcsak róla szólnak, hanem rólunk is: azokról a szoros kötelékekrôl, amelyek a mi tájainkhoz, e tájak népéhez, e nép mûvészetéhez és személyiségeihez fûzték, amelyek révén itt, Romániában kiváltképpen örökösei vagyunk, amelynek okán közös kötelességünk – gyönyörû kötelességünk! –, hogy hagyatékát birtokba vegyük és ápoljuk."

László Ferenc: Bartók Béla – Tanulmányok és tanúságok

A DIO Házban vagyunk. Demeter József református lelkipásztor és felesége szervezésében emlékezünk Bartók Bélára, a világhírû zeneszerzô, népdalgyûjtô halálának 60. évfordulóján. Határon innen és túlról összegyûlt Bartók- tisztelôk vannak jelen, azok, akik Bartók zenéjét szeretik és értik. Mert vannak olyanok, akik szeretik, de nem értik, illetve olyanok is, akik nem értik és nem szeretik.

Olyan kiváló személyiséget ismertünk meg ez alkalommal személyesen is, akit már régóta ismerünk írásaiból. Tudjuk, hogy elkötelezte magát Bartók Béla hagyatéka feltárásának, ápolásának. Így vált már évek óta ismertté tudatunkban László Ferenc zenetörténész, a kolozsvári zeneakadémia professzora, Bartók-kutató. Elôadásának címe: Bartók gyûjtései Erdélyben.

Vajon Bartók hívô ember volt-e ? – teszi fel a kérdést László Ferenc, aki 10 évvel ezelôtt Japánban tartott elôadást arról, hogy mit jelentett Bartók számára Erdély.

"Nagy öröm volt számomra, hogy Japánban voltam, pedig nem értettem meg a japánokat. Itt viszont nem kell attól tartanom, hogy rossz követnek bizonyulok." – szól hozzánk László Ferenc egyetemi professzor.

Beszél Bartók gyerek- és ifjúkoráról, késôbbi, zeneszerzôi pályafutásáról, arról, hogyan kezdett el népzenét gyûjteni, hogyan fedezte fel a népi hangsorokat a magyar, román és más népek zenéjében. Majd megemlíti a "parasztzene" fontosságát és annak megjelenését Bartók mûveiben.

Idézi Bartókot ekképpen: "Mi a természet nyomán alkotunk, mert a parasztzene természeti jelenség."

Feleleveníti Bartók önkéntes számûzetésének idôszakát:

Bartók Erdélye, Erdély Bartókja címû elôadásában arról is szó volt, hogy Erdély hogyan viszonyult Bartókhoz.

"Bartók zenéje Erdély zenéje. Bartók mindhalálig hû maradt a maga Erdélyéhez. Erdélyben a parasztok nem gyûlölködnek." – zárja elôadását László Ferenc.

László Ferenc: Bartók Béla: Tanulmányok és tanúságok címû kötetét felnyitva sok érdekes utalást találunk Bartók találkozásairól, hangversenyeirôl, barátságairól, és eredeti kottabejegyzéseirôl. Minden zenész és nem zenész érdeklôdônek ajánlom elolvasásra, mert ezzel a tanulmánykötettel is közelebb visz bennünket a szerzô Bartók zenéjének megismeréséhez, megértéséhez, megszeretéséhez.

Ünnepel a világ. Örülünk annak, amit Bartók örökségként hátrahagyott. Örülünk emberségének, hogy arra tette fel életét, hogy zenéjével megváltsa a világot, hogy a népeket a népdalon keresztül összekovácsolja.

"Hol a magasban vagyok, majd bukom, újra a magasban, majd újra bukom. De jól van ez így" – halljuk a tévében Bartók vallomásait.

Végre megindult a folyamat – Bartók Béla mûveinek bemutatása. Ma világszerte ünneplik a mûvészt. Mert a zenei hagyaték óriási és kincset érô.

Óriási jelentôséggel bír, hogy Bartók – a különbözô népek zenéjének kutatása, gyûjtése nyomán – hozzájárult a magyar, a román, a szlovén, az arab, és más népek egymás felé fordulásához.

Én szerencsés vagyok, azon egyszerû oknál fogva, hogy amikor Kolozsváron, az akkori Gh. Dima Konzervatórium (ma Gh. Dima Zeneakadémia ) diákja voltam, olyan professzorok sulykolták belénk Bartók életmûvét és munkásságának fontosságát, mint néhai Benkô András, néhai Jagamas János, Junger Erwin, néhai Szalai Zoltán, Szenik Ilona, néhai Márkos Albert, néhai Pinczés Kónyi Olga, szeretett zongoratanárnôm, akit a kommunizmus szele sepert a vonat kerekei alá, dr. Terényi Ede zeneszerzô, akitôl Kodály Zoltán budapesti találkozásuk alkalmával azt kérdezte:

– Az a Jagamas János Kolozsváron van-e még? Annak az embernek itt lenne a helye Budapesten.

Ha Kodály most élne, ugyanezt a kérdést tehetné fel dr. Terényi Ede zeneszerzôvel kapcsolatban is. Bár neki a forradalom után lehetôsége nyílt arra, hogy kivándoroljon, hívták Budapestre, de hû maradt szülôföldjéhez, Erdélyhez. Itt komponálta – komponálja – szerzeményeit, melyeknek nagy visszhangja van határon innen és túl.

Évekkel ezelôtt, egy nyáron, abban az örömben részesültünk mi, vásárhelyi zeneakadémisták, hogy Zoltán Aladár zeneszerzô szerettette meg velünk Bartók Kékszakállú herceg vára címû egyfelvonásos operáját. Saját hanglemezét használta oktatásunkra, újra és újra felhívta figyelmünket:

– A vérmotívum! Hallják? – figyelmeztetett, és mi hallottuk. De nemcsak hallottuk, hanem azt is éreztük, hogy milyen odaadással és szeretettel igyekezett – bár ezért ô semmi anyagi juttatást nem kapott –, hogy feltárja elôttünk Bartók dallamvilágát, Bartók nagyságát és egyedi stílusát.

Soha nem köszöntem meg Zoltán Aladárnak az élményt, amit nyújtott nekem – nekünk – ez alatt a két hét alatt, amikor közel hozta Bartók zenéjét és megnyitotta számunkra a kaput, mely azóta kitárult elôttünk, és ma már mi is át tudjuk adni a Bartók-zene iránti szeretetet kis zongoristáinknak, kezdve a Gyermekeknek ciklus 4 kötetétôl, melyek a zeneiskolák II.-IV. osztályának kedvelt darabjai, folytatva a többi, nagyobb és nehezebb zongoradarabokkal. Késôbb, amikor ráébredtem arra, hogy meg kellene (meg kellett volna) köszönnöm Zoltán Aladár zeneszerzônek ezt az életre szóló tanítást, már nem volt kinek. Be kell vallanom, hogy addig én sem értettem Bartók zenéjét. Így, amikor következô évben felmentem Budapestre, és nagybátyámtól ajándékba, a "három egyfelvonásos" -ra jegyet kaptunk az operába, már kinyílt szemmel-füllel hallgattam a csodálatos operát, Székely Mihály remek elôadásában. Hogy Juditot ki játszotta, arra sajnos már nem emlékszem, de ma is fülemben cseng az énekesnô csodálatos szopránja. Ott, és akkor hallottam-láttam elôször A fából faragott királyfit, és a Csodálatos mandarint is. Ez az elôadás életre szóló emlék maradt számomra.

Köszönöm László Ferenc professzornak, hogy újra tanulhattunk, hogy újra diákoknak érezhettük magunkat, akik ott vannak Bartók szelleme által Amerikában, és vele vagyunk gondolatban, átéljük a keserves kínnal eltöltött önkéntes számûzetés éveit, és ott állunk ágya mellett, amikor kiesik kezébôl a toll és utolsó mûvét már nem tudja befejezni.

Sárkány Kákonyi Iringó

A Látó Nívó-díjak átadását követô interjú során mondta el Hajdú Farkas-Zoltán, hogy filmesként is hasonló eseménynek örülhet, magáénak tudhatja a Magyar Filmkritikusok Díját. A tavaly bemutatott alkotásokat jutalmazó zsûri a dokumentumfilm kategóriában neki és alkotótársának, Balog Gábornak ítélte a legjobb mûnek kijáró elismerést Az árulásról címû produkciójukért. Az ünnepélyes díjkiosztás hétfôn zajlott le Budapesten, a Magyar Sajtó Házában. Természetes, hogy az írót errôl a filmjérôl is kérdeztük.

– Édesapám csíki székely, édesanyám pedig brassói szász, tehát mind a két kultúrába gyerekkorom óta bejárásom volt, ezért is írok mind a kettôrôl, hozom mindegyre kapcsolatba a székely és a szász kultúrát és hagyományokat, vonom ôket párhuzamba egymással. Talán ez is magyarázza, hogy három évvel ezelôtt egy budapesti filmstúdió felkért, hogy készítsünk közösen egy filmet a szászokról. Nem akartam olyasmit csinálni, ami már a ki tudja hányadik film az omladozó erdélyi szász falvakról és a gumicsizmás romákról, sokkal fontosabbnak véltem egyéniségeket állítani filmünk középpontjába. Az volt az ötletem, hogy van két nagyon érdekes szász író, az egyik Eginald Schlattner, aki még mindig Erdélyben él, a másik Hans Bergel, aki szintén brassói származású, de már 1968-ban Németországba települt. Kettejük között különleges viszony van, mégpedig az, hogy az ötvenes évek végén Bergelt egy koncepciós perben elítélték, és Schlattner volt a terhelô koronatanú. Áruló és elárult viszonyban állnak, ezt bontja ki a film Az árulásról címmel. Nemrég a Duna Televízió is sugározta.

– Schlattnerrôl, mint általában a hazai szász írókról, elég keveset tudunk. A film mellett irodalmi vonatkozásban is igyekszel tájékoztatni róluk a magyarságot. Egész röviden mit mondanál róla?

– Elôször is azt, hogy a feleségemmel lefordítottuk a szerintem egyik legjelentôsebb erdélyi szász regényt, Eginald Schlattner elsô könyvét, a Der geköpfte Hahn címû regényt, amely az író 65 éves korában, 1998-ban jelent meg Bécsben. Fejveszett kakas a kötet általunk adott magyar címe. A szerzô a Szeben melletti Veresmarton él (német nevén Rothberg), egyébként börtönlelkész. Idôs korában írt elsô regénye az egész német nyelvterületen egy csapásra híressé tette. A Koinónia Kiadónál fog megjelenni, ötszáz oldalas. Nagyon komoly feladat volt, remélem, hogy jól oldottuk meg. Két évet fordításra szánni elég nagy luxus egy íróember életében, de egy ilyen monumentális alkotás átültetése olyan szempontból is jó, hogy ebbôl egy csomó dolgot tanulni lehet.

A két díjhoz gratulálva Hajdú Farkas- Zoltánnak, információihoz társítsunk még annyit, hogy az általuk tolmácsolt könyvben éppen a kitüntetett film problematikája jelentkezik. Eginald Schlattnert 1957-ben ôrizetbe vette a hírhedt szekuritáté, húsz hónapig volt börtönben, folyamatosan vallatták, terrorizálták, végül sikerült megtörniük. 1959-ben az 56-os magyar forradalmat követô megtorló, megfélemlítô akciók során rá hárult a terhelô tanú szerepe abban a brassói perben, amelyben öt szász értelmiségi társát súlyos börtönbüntetésre ítélték. Ôt azután szabadon engedték, de közössége, családja kiközösítette. Sok hányattatás, lelki vergôdés után vált evangélikus pappá. Ennek a története a regény. Késôbb még két másik könyve látott napvilágot, a Die rotn Handschuhe (A piros kesztyûk) és a Das Klavier im Nebel (Zongora a ködben).

N.M.K.

37. Magyar Filmszemle

Koltai Lajos azt várja a 37. Magyar Filmszemlétôl, hogy valami új történjen, valaki új nyelvet teremtsen, amire megvan az esély, mert "tele vagyunk új filmcsinálókkal" – nyilatkozott az MTI-nek a világhírû operatôr.

Koltai Lajos, aki a legújabb Szabó István- játékfilmet, a Móricz Zsigmond Rokonok címû regényébôl készült alkotást is fényképezte, azt mondta, eddig minden évben volt meglepetés.

Úgy vélte, a film nyelvezete jó pár éve nem változik, mindenki ugyanazokból az elemekbôl építkezik, s most talán valaki valami teljesen újat alkot. Egy emberibb nyelvet, egy "humán közelítést" vár, azt, hogy valaki másként látja az embert, mint ô eddig.

Régi alkotótársa, Szabó István közelmúltban nyilvánosságra került ügynökmúltja kapcsán arról beszélt, biztos benne, hogy az új Szabó-film premierje pozitív lesz.

"Ma az emberek azért jönnek ide, hogy Szabó Istvánt lássák, segítsék és demonstráljanak mellette" – fogalmazott a megnyitó elôtt, hozzátéve, a filmes szakma zárta a sorait a 68 éves filmrendezô mögött, emberileg és szakmailag egyaránt.

Minden kolléga azt üzeni, szereti Szabó Istvánt, mellette áll – mondta.

Kifejtette, persze ôt is megdöbbentette a hír, de közöttük testvéri viszony van és az is marad; minden, amit eddig csináltak, szép és gyönyörû volt.

Azt is elmondta, hogy folytatják a közös munkát. Feltehetôen késô ôsszel hozzáfognak egy új film forgatásához, amely Szerb Antal Utas és holdvilág címû regényének adaptációja lesz, olasz koprodukcióban, magyar és külföldi színészek közremûködésével.

A Sorstalanságot látták a legtöbben a tavaly bemutatott magyar filmek közül, a Kertész Imre-regény adaptációját az Egy szoknya, egy nadrág és a Csudafilm követte a nézettségi rangsorban – derül ki a 37. Magyar Filmszemle hivatalos katalógusában közölt adatsorból. A februárban mozikba került Sorstalanságra majdnem 450 ezren voltak kíváncsiak, a jegybevétel 265 millió forint volt. A 33 kópiával forgalmazott filmet 6.666 elôadáson láthatták a nézôk.

Az Egy szoknya, egy nadrágot, Gyöngyössy Bence filmjét 254 ezren látták, ez 226 millió forintos bevételt eredményezett. Az októberben forgalomba került vígjátékot – amely az idei filmszemle versenyprogramjában is szerepel – szintén 33 kópiával, de a Sorstalanságnál többször vetítették, az elôadások száma meghaladta a 7.700-at.

A harmadik legnépszerûbb tavaly bemutatott mozgókép a Csudafilm volt; a Ragályi Elemér által rendezett alkotást, amely januárban került a mozikba, 180 ezres látogatószám és 124 millió forintos jegybevétel jellemezte.

A három legnézettebb alkotást sorrendben a Le a fejjel, valamint a Csak szex és más semmi címû film követte 153 ezres, illetve 146 ezres nézôszámmal. A további alkotások mindegyikére 100 ezernél kevesebb jegyet adtak el; a nézettségi rangsor hatodik helyén álló Az igazi Mikulást csak 35 ezren nézték meg.

A filmforgalmazók adatközlése alapján tavaly összesen 19 magyar filmet mutattak be; több mint 34.500 elôadásra 1,3 millió nézô váltott jegyet.

A kultúrában is a globalizáció az úr. A hazai médiát is ez dominálja. Hüvelyk Matyit vagy Nagyerejû Jánost rég elûzte a láthatárról Superman, a Pókember, Hulk vagy Batman. Sokfelé az országban még a rémséges fabudik korát éljük, de a képernyô mást se ont, propagál naphosszat, mint a nagy amerikai mítoszt és mindent, ami vele jár. Ezzel fekszünk, ezzel kelünk, érthetô, hogy mûvészeinket se hagyja közömbösen ez a jelenség. A fiatalok különösen operatívan és érzékenyen reagálnak rá.

A marosvásárhelyi Szabó András, akire itthon a mûvészeti középiskolások kiállításain figyelhettünk fel elôször, majd az idônap elôtt megboldogult Pincegaléria csoportos tárlatain bizonyította tehetségét, a kolozsvári fôiskola elvégzése után mesterkurzuson folytatta tanulmányait, és éppen ezt a különleges, modern mítoszvilágot választotta magiszteri témájául. Sajátos jellegû és hangvételû, konceptuális fogantatású alkotásait a Szamos-parti város mellett még több fontos hazai és határon túli helységben bemutatta, számos ismerôse, köztük jelen sorok írója is, tévébôl, CD-rôl ismerhette meg Szabó András legtöbb új alkotását. Vásárhelyen az Avi-cola bárban is találkozhatunk dekoratív munkáival. De maradjunk a szuperhôseinél.

Jól kiaknázza azt az ellentétet, amely a sivár, földhözragadt honi valóság és a sci-fibe oldott amerikai sikerfilmek emberfölötti tulajdonságokkal felruházott, legyôzhetetlen, kultikus figurái között mutatkozik. Egyik ilyen "hôse", talán éppen ô maga, akcióra készen egy jellegzetes kelet- európai konyhában találja magát. Ki tudja, hogy került oda? Ki tudja, mit keres ott? A konyhai hangulatot idézi fel egy másik képe, az már egy szolid, hagyományos, erdélyi szobabelsô, egy idôsebb hölgy, a nagymama szobája. Ô is, a kedves, békés nagyi is ott van, de egyszer csak döbbenten vesszük észre, hogy a kávéscsésze a levegôben lebeg, a hölgy rendhagyó adottságokkal rendelkezik, belsô energiaátvitellel vagy más módon mozgatni képes a tárgyakat. De lehet, hogy ennél sokkal többet is tud. Újabb megjelenítésén például négy karja van, és saját rosszindulatú klónmásával harcol, lézergömböket hajigálva feléje. A barokk kori festészet clair-obscure hagyományai szerint láttatott szokványos helyiség furcsa kontrasztot teremt a high-tech jelenettel. A mûvész ugyanilyen hatásra épít más romániai szuperhôsei esetében is. Négykarú fiatalembere a régi, lerobbant kommunista ipari szörnyetegek, vegyi kombinátok elôterében letörten, reménytelenül és cél nélkül, talán munkanélküliként vár valamire. Vajon e monstrumok kiváltotta szennyezés miatt nôttek ki kihasználatlan pluszkezei? Fantáziadús és bizarr az a megoldás is, ahol a nagymama képviselte nemzedék letûnôben levô itteni világa behálózza az ûrben lebegô hôsnôt. A Superwoman a nagyi csipkés asztalterítôjébe burkolózott, és savanyúságnak szánt, óriásira nôtt karfiolszeletek veszik körül. Múlt és jelen mosódik itt egybe ötletesen, szokatlanul.

Szabó András még több hasonló meglepetéssel szolgál nézôinek. És még mennyi ilyesmivel rukkolhat elô! Most éppen a doktorátusra szeretne beiratkozni, az újabb jelentôs ciklust hozhat létre. Várjuk kíváncsian.

N.M.K.

Bölöni Domokos

"Az isten is a kezére játszik", mondtad, és Vrancea térségében 4,2 fokos földrengés történt (Richter-skála), nem tudni, miért magázod a szerencsétlent, "Lám", jegyezted meg gúnyosan, "olyan Ön is, mint a darab, amelyet megtekinteni szándékszik, könnyed és mégsem súlytalan", a kocsi kecsesen siklott a lankák között, "ezekben a falvakban mindig el lehet bújni", duruzsoltad a fülébe, "mindég akad egy kedves hajlat, egy jámbor szárnyék, ahová be lehet húzni", sûrûn hull a hó, és neki találkoznia kell szíve csücskével, ezzel a tizenhétéves gyereklánnyal, nem szégyelled, hogy erre is rávetetted a szemedet?, "lám csak", suttogtad a mammána fülébe, "maga megfogta az isten lábát", és röhögtél, nocsak, hördült fel ô, az elôbb a kezemmel bajlódtál, most meg a lábát emlegeted, kérlek, ne bántsd, rimánkodott, de neked annyi, könyöröghetett: ez a legszebb, ami valaha is megtörténhet velem, az életem fénypontja, hogy ez a lány, Indira Lola szeret, kérlek, az Istenre kérlek, vagy ami neked szent a te sötét poklodban, ne áskálódj ellene, engedd kibontakozni zsenge szerelmét, "Ejnye, latorgyerek", korholtad ravaszul, "röstellheti magát, hát úri dolog volt oly barbár módra magáévá tenni?, éppen itt, a hátsó ülésen, hogy szusszanni sem tudott a kisbárányka, Indira Lola, bezzeg magának annyi se jött ki a száján: szeretlek, miféle fiatalember maga, pfúj, csak a kisvalag érdekelte, nem a szíve, nem a lelke Indira Lolának", és abban a pillanatban Indira Lola megrezzent, úgy érezte, sietnie kell, korábban érkezik Sonny, vagyis Sanyi, a fürdôszobába vonult, ismét érezte a férfi kezét hosszú ruhája alatt felfelé csúszni, hallotta az anyag suhogását, amint utat enged, lábai között érezte Sonny nagy, meleg kezét, amint letépi bugyikáját és megsimogatja szeméremajkait, karjával ismét átölelte a fiú nyakát, alásimult, amíg az kigombolta a nadrágját, nagyot sóhajtott, amikor Sonny mindkét kezével pompás popsija alá nyúlt, rugóként feszült föl, hogy mindkét lábával átkulcsolhassa a legény combjait, Sonny a szájába dugta a nyelvét, Indira Lola azt szopogatta, egyszerre elfordult a világ, mint valami kozmikus körhinta: Sonny hirtelen olyan vadul meglökte, hogy a lány feje nekivágódott az ajtónak, égetô forróságot érzett a combjai közt, jobb kezével elengedte a fiú nyakát, és lenyúlt, hogy vezesse, megmarkolta a kemény, vértôl duzzadó izomnyalábot, úgy lüktetett a kezében, mint egy állat, és Indira Lola a hálás izgalomtól szinte szûkölve, a saját nedves, duzzadt húsába irányította, a hatalmas lökéstôl és a hihetetlen gyönyörtôl zihálva, lábait a kocsi mennyezetéig emelve, teste, mint a tegez, fogadta a partner megszámlálhatatlan, kínzó, villámgyors döféseinek nyilait, míg eljutott a mindent elsöprô gyönyörig, Indira Lola felsikoltott a fürdôszobában, most is zihált még hosszan, aztán minden átmenet nélkül heves sírásra fakadt, majd nagyokat sóhajtva megmosta magát, kebleit, vagináját többször is, és amikor kilépett, úgy érezte, másodszor is együtt volt Sonny-Sanyival, mindig is azt képzelte magáról, hogy ô A keresztapa Lucy Mancinije, és most, lám, beteljesedett, akkor is csúcson lehet, ha csak rágondol göndör hajú, féktelen szerelmesére, ismét elôjött kényszerképzete, hogy a város végén, a malom elôtt várakozik a kék kocsi, holott nem így beszélték meg, Sonny benne ül és rá vár, gyorsan üzenetet rótt egy lapra szüleinek, "Színházba mentünk!", naná hogy megvárja, míg hazaérkeznek, abból csak gyanúsítgatás, veszekedés származik, tiltják a sráctól, pedig partinak sem rossz, a malom is az övéké, és van egy táplisztgyáruk meg még a csoda tudja, miféle mûhelyek, na, felkacagott, hogy milyen képpel olvasnák a regénynek azt a részét az erénybe fagyott erdélyi genitáliák, amilyen az ô anyja is pl., "Igen, mert maga azt hiszi", korholtad a fiút, "hogy az élet, az egy véget nem érô szabadfoglalkozás, program de voie, bámulja az idôt, mint a szfinx, pimasz dilettánsa a sorsnak, a közöny, ami magáról néha lesüt, az a bambaság, az veszejti el magát, azt hiszi, pénzzel mindent megkap", szokásod ugratni szegény csávót, ô felhördült, azzal vágott vissza, hogy na ne má', a lány pénz nélkül volt meg neki, és ekkor te voltál olyan pimasz, hogy magadnak vindikáld Indira Lolát, holott tudva tudtad: nem téged, valóban ôt szereti, valóban szereti ôt, téged nôszemély sosem fog szenvedéllyel, mert te csak elragadni tudod a nôstényeket heves férfiasságoddal, a havazás fölerôsödött, még csak ezt a fuvart intézem el, gondolta ô, a tolvajságba is te sodortad bele, ma ez az utolsó szállítmány, Lahovári út hatvanhat, ezt még elviszem, aztán vissza Indira Loláért, és megyünk színházba, tudom ám, ki az igazi mammána, nem a gyerek, a Sonny, hanem te vagy, haha, most visszapofáznál ugye, de fölöttem nincsen hatalmad, nekem nem tudsz semmit sem "szuggerálni", én elôbb-utóbb úgyis megsemmisítelek, Isten engem úgy segéljen.

A malomnál szép egyenes az út, az erdélyi utak azért is jók, mert rosszak, nem lehet elaludni a volánnál, különben is, kanyar kanyart követ, nincs az a monotónia, ami az autópályán, az ember akkor örül Erdélyben, ha végre egyenes szakasz következik, ilyenkor boldogan nyomja padlóig a pedált egy- két pillanatra, jajistenem, valakit elütöttem, jaj, valaki éppen elém állt, a fene bassza meg, ebben a sûrû hullásban semmit sem látok, a motorházról a sáncba repülhetett, meg sem inogtam, a kocsi megy, és akkor te azt sugalmaztad a fiúnak, hogy hát persze, ne álljon meg, valami kóbor kutya lehetett, különben is, ha megfordul, jönnek a rendôrök, igazoltatás, na lássuk csak, mi van a kocsiban, jé, ennyi báksz füstölnivaló, na meg ez a sok konyak, whisky, ojjé, mind zárjegy nélkül, "Naná, hogy elkapják magát", rágtad a fülébe, az pedig, mint ámokfutó, tekerte, és arra gondolt, milyen jó, hogy Erdélyt az Isten ilyennek teremtette, ilyen dimbes- dombos, hegyes-völgyes kis országnak, milyen jól meg lehet húzódni benne, "Gratulálok, gratulálok!", ez ismét te voltál, sibit ahítim, idegen métely, "Ragyogóan tud elhúzni, GPS-szel sem találnak magára!", szegény Kovács Sanyi azon kapta magát, hogy hangosan beszél a kocsiban, hol magázza, hol tegezi saját személyét, biztosan az ijedtségtôl van, na most itt bekanyarodunk a Maros irányába, ott, a fák között, ejnye, de csúszós az út, borzalmasan havazik, a fák között a Kápolna dûlô, tudok egy jó kis helyet, és akkor te helyeseltél neki, mint minden rosszban, amit csak elkövetett idáig, a Kápolna dûlôben besomfordált az istállók mögé, tehenek nyári szállása volt az, behuzatolta az autót, zsebrevágta a kulcsot, és elindult az ellenkezô irányba, Hallerfalva felé, még fütyörészett is az úton, majd felhívta mobilon a hapsit, aki a matériát várta, hogy közbejött valami, egy nap, és szállítja az árut, és te ismét gratuláltál, "Jól van Sanyi, brávó Sonny!", a holtág után ott a fôút, kora esti óra, egymást érik a kisbuszok, nosza föl az egyikre, és irány haza, Indira Lolához, a maxitaxiban nem ismerte föl senki, "Nagyszerû", súgtad a srácnak, "nem tudják, kicsoda maga, a gyanú árnyéka sem érheti", elégedetten dôltetek hátra, fények, fék, hirtelen csak megáll a kocsi, mi van, mi van, baleset, mondják az elöl ülôk, helyszínelés, mindenki leszállt és odasietett, akkor már ô is gyanút fogott, mert legutolsónak hagyta el a maxitaxit, sunyin közelítette meg a helyet, ahol a mentôsök az áldozatot próbálták életre kelteni, hasztalanul, istenem, milyen sudár lány, búzavirágszínû kisestélyijében, hullaszállító kell ide, morogta valaki, ô úgy tett, mintha idegen volna számára a halálában is ôzike-test, az üde arc, mintha sosem látta volna Indira Lolát, nem volt egy könnye, gyáván eloldalgott onnan, hazament, letusolt, sötét öltönyt vett magára, beült apja BMW-jébe, az öreg külföldön üzletel, és elhajtott a színház irányába, te persze láttad, miként borítja el vastagon az ég a gyilkos autót, ujjongva mutattad a képzeletének: "Lám, jól cselekedett, zseniális búvóhelyre vitte a járgányt, oké, ma minden a kezére játszik" – a színház elôcsarnokában találkoztam veletek, te persze nem tudhatod, melyik egyén vagyok, de érzékeled jelenlétemet, hallod a savas monológot, nem lesz nyugtod tôlem soha, soha, amíg ki nem kergetlek ebbôl a kárhozatra kiszúrt szegény párából, míg minden gonoszságod le nem leplezem; messze üldözlek a lelkétôl, nem burjánzol tovább az idegeiben, gondolatok rákfenéje, lélekdaganat – kiirtalak örökre!

(Gyávaságodra jellemzô, amit ekkor mûveltél; ott álltam az ajtónál, de nem állhattam útját, a szép szál, elegáns fiatalember belépett a mosdóba, és a harmadik gong után mintegy tíz perccel felvágta az ereit – te pedig hosszan, kéjjel a kagylóba okádtad bûzös epédet.)

Új toll

Január

Nyárba futnék most;

Izzani a kék ég alatt,

S gyorsröptû madarat

Kergetni, suhogni vele.

Fényt, száz szólamost

Árnyékolt bôrömre. Dagadt,

Meleg szellô matat

Hajamban, s a lég heve.

Izmomban a rost

Megfagyott. Ami meleg maradt

Lelkemben, szavakat

Vacog: nap-láng kellene.

Ó, ezek a kristályos reggelek

Kopogtatnak cinkosan. Felkelek,

Nyitom – s hogy belépnek, fogytán a fagy,

Messze látni. Mind azt hiszem, te vagy.

Ôsbemutatót tart a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház: a társulat ma mutatja be a Rovarok címû musicalt, amelyet Tasnádi István írt, két zeneszerzôje pedig Moldvai Márk és Jeli András.

A darab rendezôje Tasnádi Csaba, koreográfusa Ladányi Andrea és Bánki Zsolt, látványtervezôje pedig Csík György.

A darab hôse egy kérész, amely egy nagyvárosi csatorna partján bújik ki a bábjából, így az egyetlen napig élô rovar nagy bajban van, hiszen párt kell találnia magának, mielôtt beteljesül a sorsa. A városrész rovarjai szerencsére a segítségére sietnek, s hogy bearanyozzák rövid életét, elviszik a legszebb helyekre, bulikba, miközben keresik a társát is.

Fázunk és éhezünk, még nyugdíjunk sincsen,

Ázunk s nem osztozunk semmiféle kincsen.

Szeretetbôl nem jut számunkra egy szikra,

Ezért harapunk, ha feltûnik egy ikra.

Kóborlunk az utcán? Gyerünk a tapstérre!

De kutya bajtársam, vigyázz a sintérre!

Egységben az erô. Ha üvölt a falka,

Senki se mondhatja: kicsi kutya tarka.

Tiltakozzunk bátran, alakítsunk pártot,

Eddig az ilyesmi senkinek se ártott.

Parlamentbe jutunk, telnek majd a zsebek,

Tapasztalták ezt már nálunk nagyobb ebek.

Pedig hány ilyen van, jártatja a száját.

Kapná, mit érdemel: kutya vacsoráját!

Járom az utat

… a Szentgyörgy utca 47–49. sz. alatti ház elôtt, mely ma is a város egyik legimpozánsabb földszintes épülete. Megálmodója és építôje Soós Pál (1843–1910) marosvásárhelyi kômûvesmester és vállalkozó, aki számos szecessziós épületnek volt a kivitelezôje, melyek a város arculatának kialakításához járultak hozzá.

Ô építette fel Marosvásárhelyen a Római Katolikus Leányiskolát – a Zárdát (ma mûvészeti iskola), a Megyei Múzeumot (Baross Gábor, ma Horea utca 24. sz.), a mészárosok és a csizmakészítôk t&aacut