Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Ha így megy tovább, lassan nevetségessé válik a kormány amiatt, hogy jogtalanul, saját embereinek vezetô funkciókba való helyezése érdekében sorra leváltotta a legtöbb intézményvezetôt. Ez a kormány is, éppen úgy, mint a régi, saját klientúráját hozza "helyzetbe".

A jogtalanságok sora lassan kiderül, hiszen a menesztett személyek közül nemegy a bírósághoz fordult és pert nyert. Most éppen két eset forog közszájon: a foglalkoztatási ügynökség és a Marosvásárhelyi Táblabíróság volt vezetôinek igazságot szolgáltattak. Elméletileg e két intézménynek két-két vezetôje van, lenne. Gyakorlatilag természetesen nem így van, hiszen nem is lehet. A leváltottak helyébe ültetett személyek egykönnyen nem adják át bársonyszékeiket, elmozdításukhoz újabb jogi–adminisztratív procedúra szükséges. És annak is szabályosnak kell lennie, mert ha nem, újabb perekhez vezethet.

A menesztett igazgatók közül nagyon kevesen mertek kiállni igazukért, a precedenst talán a prefektúra egykori – és jelenlegi – fôtitkára teremtette meg, aki joggal hivatkozott a köztisztviselôi törvényre. Úgy 3 évnyi pereskedés után nyert, és visszahelyezték állásába.

A történtek a helyzet tragikomédiáján s azon túl, hogy úgymond egy székben ketten ülnek, egy irodát megfeleznek stb., legalább két szempontból figyelemre méltóak. Egyrészt arról szólnak, hogy létezik a köztisztviselôi törvény, ami a munkahely biztonságát szavatolja az alkalmazottnak. Ha már a nagyobb felelôsséggel felruházott köztisztviselôket anyagilag nem is honorálják, legalább ennyi elônyük van. És e törvényt még a kormánynak is be kell tartania. Másrészt fény derül olyan visszaélésekre, amelyek következtében számos fej nyugodtan "lehullhatna". Mert mit gondoljunk egy olyan bírói testületrôl például, amelynek egyes tagjai egyrészt leváltanak egy bírót, majd 3 év múlva ugyanazok igazat is adnak neki és hatálytalanítják a leváltási rendeletet?! Ez amolyan öngól, amit jobb helyeken nem szokás büntetlenül elnézni.

A szóban forgó személyek legalább kiálltak igazukért. De miért nem harcolt az a többi igazgató, aligazgató, akár osztályvezetô, akinek szintén "önként" kellett távoznia állásából? Kettôt máris tippelhetünk. Féltek vagy "sárosak" voltak. De lehet, hogy – béketûrôbbek lévén – egész egyszerûen belefáradtak...

A közigazgatás decentralizációjára vonatkozó törvénycsomag az év legfontosabb törvényének tekinthetô – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes szerdán, bukaresti sajtótájékoztatóján, amelyen jelen volt az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsának elnöke, Frunda György szenátor is.

A szövetségi elnök elmondta, a kormány által a múlt héten elfogadott törvénycsomag egyrészt a helyi és megyei önkormányzatok költségvetésének növekedését teszi lehetôvé, másrészt nagyobb döntési szabadságot biztosít a helyhatóságoknak, bôvítve azok feladatkörét. A szövetségi elnök reményét fejezte ki, hogy ezt a törvénycsomagot rövid idôn belül elfogadja a parlament.

Az egészségügy reformjával kapcsolatban elmondta, az RMDSZ egyetért a törvénycsomag kormányzati felelôsségvállalással történô elfogadásával.

A kisebbségi törvény kapcsán a kulturális autonómiára utalva a koalíciós partnerek figyelmébe ajánlotta a más európai országok hasonló jogszabályait, beleértve a Magyarországon érvényben lévô kisebbségi törvényt is, amely hasonló jogokat ír elô a Magyarországon élô kisebbségeknek.

Hozzátette: az NLP és a DP a jövô hétfôig megállapodásra jut a kisebbségi törvény tervezete kapcsán kidolgozott észrevételekrôl. Az RMDSZ elnöke szerint az Országos Koalíciós Tanács kedd esti ülésén az NLP és a DP képviselôi megállapodtak, hogy összehangolják álláspontjukat a kisebbségi törvény tervezete kapcsán. A két párt hétfôig kidolgozza észrevételeit és következtetéseit az RMDSZ által kezdeményezett törvénytervezet tekintetében.

"Tudomásom szerint a liberális kollégáknak nincsenek módosítási javaslataik és fenntartásaik a kormányban elfogadott tervezettel kapcsolatban. A DP kifogásolt bizonyos intézményeket, különösen a kulturális autonómiát" – mondta Markó. Hozzáfûzte, az RMDSZ hajlandó a Magyarországon érvényben levô hasonló törvénybôl átvenni és a kisebbségi törvény részévé tenni a kulturális autonómiáról szóló cikkelyeket. Ezek Markó szerint nem csupán országos, hanem helyi kisebbségi tanácsok létrehozását is elôírják, amelyek döntési hatáskörrel rendelkeznek a kisebbségek kulturális autonómiáját érintô kérdésekben.

"A magyarországi román kisebbségeknek országos és helyi tanácsai is vannak. A magyarországi kisebbségi önkormányzatok mûködési szabályzata szerint beleegyezésük nélkül a megyei és helyi tanácsok nem dönthetnek az iskolák mûködésérôl, más vezetôségek kinevezésérôl, vagy az anyanyelv használatáról" – mondta az RMDSZ elnöke.

A törvényhozási prioritásokról szólva Frunda György beszámolt arról, hogy ebben az ülésszakban két törvénytervezetet terjeszt a parlament elé. Az egyik az özvegyek jövedelmének sürgôsségi elfogadására vonatkozó tervezet, míg a második a mezôgazdasági területek adóbehajtására vonatkozik. Ez utóbbi tervezet értelmében a mezôgazdasági területekre kirótt adók a helyi önkormányzatok költségvetését növelnék.

Traian Basescu szerdán arra kérte a Közigazgatási és Belügyminisztérium alkalmazottait, hogy ellenôrizzék a kormány által az utóbbi tíz évben kiadott jogszabályokat, mivel ezek jelentôs része "a törvénytelen érdekcsoportok javára" született, a felelôsséget pedig vállalni kell. "A maffia túl gyakran került a kormány asztalára" – fogalmazott az elnök a Közigazgatási és Belügyminisztérium 2005-ös évértékelô ülésén.

Az államfô szerint a kormány által kiadott jogszabályok révén biztosított "gazdasági kedvezmények" azt jelentik, hogy "a korrupció a kormány asztalára került". Basescu elmondta, a kormány jogszabályait elfogadta a parlament és kihirdette az államelnök.

Basescu figyelmeztette a jelenlegi kormányt, hogy kerülje el az ilyen jellegû behálózást. Az elnök hozzáfûzte, "a törvénytelen érdekcsoportokat" ezentúl "maffiózó csoportoknak" fogja nevezni.

Az államfô bírálta, hogy az egészségügyi miniszter nem hajlandó gyakorlatba ültetni az igazságszolgáltatás döntéseit, és hangsúlyozta: ha a kormány egyik tagja ilyen magatartást tanúsít, nem lehet az állami intézmények iránti tiszteletet elvárni az egyszerû polgároktól.

"Elnéztem a siralmas reakciókat, a bírósági ítéletek alkalmazásának megtagadását. Ha a kormány egyik tagja – legyen az akár az egészségügyi miniszter is – nem veti alá magát az igazságszolgáltatás döntéseinek, mit követeljünk az egyszerû polgároktól?" – fogalmazott Basescu a Közigazgatási és Belügyminisztérium évértékelô ülésén.

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter szerint Traian Basescu államfôt nem tájékoztatták helyesen a bírósági döntések alkalmazásával kapcsolatban. Nicolaescu azt ígéri, hogy a következô napokban teljes tájékoztatást nyújt errôl a kérdésrôl.

"Örvendetes, hogy az államfôt foglalkoztatja minden, ami a romániai társadalomban történik. Az igazságszolgáltatás döntésének tiszteletben tartása kapcsán úgy vélem, hogy az elnököt sajnos nem tájékoztatták megfelelôen, a következô napokban pedig teljes körû tájékoztatást nyújtok neki errôl. Ugyanakkor teljes meggyôzôdéssel kijelentem, hogy minden alkalommal tiszteletben tartottam a törvényeket és a bíróság döntéseit. A törvényekre és alkalmazásukra fektetem a legnagyobb hangsúlyt" – nyilatkozta a Mediafaxnak az egészségügyi miniszter.

A Pro Európa Liga az elkövetkezendôkben is harcolni fog a romák hátrányos megkülönböztetése ellen, e kisebbség jogainak a biztosításáért, illetve a társadalomba való beilleszkedésük elôsegítéséért, nyilatkozta Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke tegnapi sajtótájékoztatóján. Mint kijelentette, ez a társadalom érdeke is, hiszen a körülbelül 2 milliónyi roma a lakosság 9-10 százalékát teszi ki, és a tartós marginalizálásuk, az, hogy a társadalom peremére szorultak, tartós frusztrációt, illetve destabilizációs reakciót válthat ki belôlük.

Az elnök asszony szerint pozitív intézkedésekre van szükség, beleértve azt, hogy sokkal több költségvetési pénzeket kell áldozni a beilleszkedésük elôsegítésére. Haller István, a liga emberjogi irodájának vezetôje elmondta, hogy a Világbank által finanszírozott romaprogram Romániában például egy romára évi két dollárt áldoz, ebbôl pedig nem lehet kiemelni ezt a kisebbséget a jelenlegi helyzetébôl.

Smaranda Enache az állami költségvetés méltányosabb elosztását követeli. Mint mondta, többet áldozhatnának a romák beilleszkedésének az elôsegítésére, ugyanis pénz van, csakhogy rosszul gazdálkodnak vele. Példának a marosvásárhelyi pedagógiai líceumban – megszüntetésre ítélt – romatanító-képzô osztályt említette. Ennek a fenntartására, illetve a 20 roma tanuló bentlakására-bérletére, úgymond, nem jut pénz a költségvetésbôl, ezzel szemben az országos lottótársaság elnöke 500 milliós béreket vesz fel, ugyancsak közpénzekbôl.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Országos Segélybizottsága és a Hargita Megyei Katasztrófa- elhárító Bizottság tudomására jutott, hogy a 2005. augusztus 23-i székelyföldi súlyos károkat okozó árvizeket követôen Székelyudvarhely polgármesteréhez, Szász Jenôhöz, valamint az általa irányított Székelyudvar-helyért Alapítványhoz érkezô segélyek nyilvántartásának és elszámolásának helyzete tisztázatlan.

Ezért felszólítjuk Szász Jenô polgármester urat, hogy az udvarhely-széki árvízkárosultak megsegítésére érkezô, és általa fogadott támogatásokról nyújtson áttekinthetô helyzetjelentést és elszámolást.

Az RMDSZ, a Hargita Megyei Katasztrófa-elhárító Bizottság a Magyarországról érkezô, és a román kormány által a szövetség szorgalmazására kiutalt segélyek felhasználásáért felelôsséget vállalt és felelôsséget érez. Érvényes ez Székelyudvar-hely polgármesterére, polgármesteri hivatalára ugyanúgy, mint bármilyen más, adományokat fogadókra és azokat elosztókra is. Ezt szükségesnek tartjuk kihangsúlyozni annál is inkább, mivel tudomásunkra jutott, hogy a székelyudvarhelyi sportcsarnok rendbetétele érdekében kiutalt 9,5 milliárd lej értékû kormánytámogatáson túl a Szász Jenô által gyûjtött, és az árvízkárosultak megsegítésére szánt forintmilliók egy részét a sportcsarnok felújítására használták fel. Tudomásunk szerint az erre kiutalt 9,5 milliárd lej nemcsak az árvíz okozta károk fedezésére, de a sportcsarnok jelentôs felújítására is elegendô kellett legyen.

Meggyôzôdésünk, hogy minden támogató az árvízkárosultak megsegítése érdekében fogott össze és juttatta el adományát az önkormányzatokhoz, civil szervezetekhez, az egyházhoz, az RMDSZ-hez, hogy ezt legjobb belátásuk szerint, felelôsséggel, maradéktalanul a rászorulók helyzetének könnyítésére használják.

Ezért a szövetség kormányzati súlyát latba vetve, több mint 230 milliárd lej (azaz több, mint 1,6 milliárd forint) értékû kormánytámogatást juttatott el a Hargita megyei árvíz sújtotta településeknek. A Magyarországról, kapcsolataink révén érkezô pénz, élelmiszer-gyorssegélyek értéke meghaladja a 80 millió forintot, a területi szervezeteink, civil szervezetek segélyakciói során gyûjtött pénzbeli és más természetbeli segélyek értéke meghaladja a 10 milliárd lejt, azaz a 69 millió forintot. Ennek ellenére sem mondhatjuk azt, hogy a rászorulók helyzetét megnyugtatóan rendezni lehetett.

Ezért határozottan kifogásoljuk azt, hogy a segélyek elosztását vállaló polgármester a támogatásoknak más rendeltetést adjon, mint az árvizek okozta károk felszámolása és az árvízkárosultak megsegítése.

Mint ahogy az is elfogadhatatlan, hogy a közvélemény, Udvarhely-szék, Hargita és az ország állampolgárai a beérkezô segélyek rendeltetésérôl és felhasználásáról ne kapjanak pontos tájékoztatást a polgármestertôl.

Takács Csaba, az RMDSZ Országos Segélybizottságának elnöke

Dézsi Zoltán, a Hargita Megyei Katasztrófa- elhárító Bizottság elnöke

A Pro Európa Liga közleményt juttatott el szerkesztôségünkbe, amelyben arról számol be, hogy 2006. február 1-jén 14 óra körül egy magát a marosvásárhelyi bodoni erdôbeli kolostor ortodox papjának megnevezô személy toppant be váratlanul a Pro Európa Liga székházába, láthatóan felindult állapotban és halállal fenyegette Smaranda Enache asszonyt, a liga társelnökét.

Ugyanakkor az illetô polgár azzal vádolta a Pro Európa Ligát, hogy a sátán szolgálatában áll, mivel tájékoztatást kért a kolostor építésére vonatkozó jóváhagyásokról.

Az incidens nyomán, amely a saját és a Liga alkalmazottainak biztonsága ellen irányuló közvetlen fenyegetés, Smaranda Enache asszony a mai nap folyamán bûnvádi feljelentést tesz Marosvásárhely Municípium Rendôr-felügyelôségén.

A liga társelnöke az ügyet a Marosvásárhelyi Ortodox Esperesi Hivatalnak is tudomására juttatta, amely közölte, hogy az illetô pap nem képviseli ôket. Smaranda Enache panaszt kíván tenni a Gyulafehérvári Ortodox Érsekségen is, hogy jelezze a helyzetet és kérni fogja a Román Ortodox Egyház Patriárkátusát, hogy vizsgálja ki az ügyet, annak érdekében, hogy ilyen veszélyes viselkedésû egyének ne tetszeleghessenek az Ortodox Egyház képviselôje szerepében.

Smaranda Enache asszony, akit azért fenyegettek halállal, mert a görög katolikus felekezethez tartozása miatt "hitetlennek" minôsítik, tájékoztatja az esetrôl a Bukaresti Pápai Nunciátust is.

A liga társelnökének a marosvásárhelyi Ortodox Esperesi Hivatal esperesével Gheorghe Sincan esperessel és ôszentsége Andrei gyulafehérvári érsekkel folytatott telefonbeszélgetése során a magas rangú egyházi személyiségek elhatárolódtak a halállal fenyegetô paptól, megjegyezve, hogy az illetô szellemileg zavart személy, akinek a múltban is voltak erôszakos megnyilvánulásai még az egyház papjaival szemben is. A fôpapok biztosították Smaranda Enachét, hogy ôk is rendôrségi feljelentést tesznek az esetben.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök meglepônek és "bizarrnak" nevezte az amerikai hatóságok döntését a Teo Peter zenész halálát okozó közúti balesetben részt vevô tengerészgyalogos ügyével kapcsolatban, és közölte, hogy a román állam támogatást biztosít Peter rokonainak, ha pert indítanak a katona ellen. "Anyagi támogatást ajánlunk fel Teo Peter családjának, hogy egy amerikai polgári bíróságon pert indíthasson az ügyben" – mondta a miniszterelnök. A kormányfô ezt újságírói kérdésre válaszolva mondta, miután hazaérkezett ankarai látogatásáról.

Christopher R. Van Goethem amerikai tengerészgyalogos ügyében Virginia állam katonai bírósága döntött kedden este. A tengerészgyalogost elôvigyázatlanságból elkövetett emberölés, házasságtörés, hamis tanúvallomás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt állították katonai törvényszék elé, miután 2004. december 4- én közúti balesetet okozott Bukarestben, amelyben életét vesztette Teo Peter, a Compact együttes producere és basszusgitárosa.

A katonai bíróság felmentette a tengerészgyalogost az emberölés és házasságtörés vádja alól és azt ajánlotta, hogy a katona csak megrovást kapjon. A katonai bírók ugyanakkor bûnösnek találták Van Goethem-et a hamis tanúvallomás és az igazságszolgáltatás akadályozása vádpontok kapcsán.

A múlt hétfôn tartott tárgyalás elôtt Van Goethem védôügyvédei bejelentették, arra alapozzák a védelmet, hogy a román zenész nem a tengerészgyalogos gépkocsija és a taxi ütközése során szerzett sérülések miatt halt meg, hanem más okokból.

Teo Peter családja megtámadja a Virginia állam katonai bíróságának ítéletét, és elfogadja a román kormány anyagi támogatását.

Ifj. Teo Peter, a zenész fia szerdán a Mediafaxnak elmondta , hogy természetesnek tartja a kormány ajánlatát. "Az amerikai tengerészgyalogos felmentése a román állam és az Egyesült Államok közti egyezményeknek is következménye. Most szükségünk van a kormány támogatására, mivel itt nemzeti szégyenrôl van szó az ítélet kapcsán. A román nép méltóságát lábbal taposták" – mondta ifj. Teo Peter. Hozzátette, családja minden lehetséges lépést megtesz, hogy megtámadja a katonai bíróság döntését. Az ügy kapcsán megszólalt Traian Basescu államfô is, aki "elfogadhatatlanak" nevezte az amerikai katonai bíróság döntését. Az államelnök szerint 22 millió román állampolgár látta, mi történt Teo Peterrel, de az amerikai bíróság ôket nem tekintette "igazoló bizonyítéknak".

A Kovászna Megyei Törvényszék a prefektúrának kedvezô ítéletet hozott, miután a kormánybiztosi hivatal a közigazgatási bíróságon megtámadta a sepsiszentgyörgyi városi önkormányzat döntését azzal kapcsolatban, hogy az 1918. December 1. sugárút egy szakaszát Petôfi Sándorról nevezzék el. A felek még nem kapták meg a bíróság döntésének indoklását.

Bokor Hajnalka, a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal szóvivôje szerdán elmondta a Mediafaxnak, hogy az intézmény jogászai még nem ismerik a bírósági ítélet indoklását, ezért még nem döntöttek, hogy fellebbeznek-e, de hozzátette, erre várhatóan sor kerül majd.

A Kovászna megyei prefektúra 2005 augusztusában a közigazgatási bíróságon megtámadta a sepsiszentgyörgyi városi tanács határozatát.

György Ervin kormánybiztos akkor kijelentette, a prefektúra azt követôen támadta meg a városi tanács határozatát, miután az önkormányzat nem válaszolt arra a felszólításra, amely a határozat utcanév- változtatással kapcsolatos részének visszavonását kérte. A György Ervin aláírását viselô felszólítás utalt egy 1998-ban hozott végleges bírósági döntésre, amelynek értelmében a román nemzeti ünnep nevét viselô utcáknak nem lehet más elnevezést adni.

A prefektus elmondta, kérte, hogy a sepsiszentgyörgyi városi tanács módosítsa az utcák elnevezésével foglalkozó bizottság belsô rendszabályzatát, mivel ebben az esetben nem kényszerült volna arra, hogy megtámadja a határozatot, de az önkormányzat nem teljesítette kérését. György Ervin szerint ha a tanács megtette volna ezt a módosítást, az 1998-as bírósági döntés nem lett volna alkalmazható, és az 1918. December 1. sugárút egy részét el lehetett volna nevezni Petôfi Sándorról.

Az Európa Tanács múlt héten Strasbourgban megtartott parlamenti közgyûlése kétharmados többséggel elfogadta Frunda György szenátornak a nemzetrôl készült jelentését, ami azt jelenti, hogy jelentés státust kap.

– Mit jelent a jelentés státus?

– A jelentések a tagországokra nézve politikai szempontból kötelezôek. A Miniszteri Bizottság elfogadhatja akár mellékletként az Európai Emberjogi Egyezményhez, vagy módosíthatja a Kisebbségi Keretegyezményt. A jelentést a plénum kétharmados többséggel fogadja el, míg a határozatok elfogadásához elegendô az egyszerû többség. És, mint mondtam, azt jelenti, hogy az ajánlások kötelezôek mind a 46 tagországra.

– Melyek a legfontosabb javaslatpontjai a jelentésnek?

– Felkéri azokat a tagországokat, amelyek még nem írták alá vagy nem ratifikálták a Kisebbségi Keretegyezményt, tegyék meg.

– Vannak olyan tagországok, amelyek alá sem írták?

– Alá sem írta és nem ratifikálta Franciaország, Monaco, Belgium és Törökország. Ezek mellett van 16 olyan tagország, amelyik aláírta, de nem ratifikálta. Ugyanezt kértem a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájával, illetve az Önkormányzatok Európai Chartájával kapcsolatban is. Mert ezek az egyezmények egymást kiegészítik és biztosítják a nemzeti kisebbségek identitásának, önazonosságának a megôrzését.

– Milyen ajánlásokat fogalmazott meg a jelentésben?

– Kértem, fogadják el és írják alá a helyi autonómiáról szóló, a helyi önkormányzatok és regionális kongresszusának 43. számú ajánlását, amely szélesebb decentralizációt biztosít a helyhatóságoknak. Ugyanakkor javasoltam, hogy a tagállamok ne etnikai nemzetben gondolkozzanak, a nemzetállamok módosítsák az alkotmányt és multietnikai államnak nevezzék magukat. Vagyis, hogy a tagországokban a nemzeti közösségeket fogadják el alkotmányi és jogalkotás szintjén, ne érje ôket hátrányos megkülönböztetés. Biztosítsák a kulturális autonómiát, amely fô eszköze az önazonosság megôrzésének. Figyelmeztettem, hogy a tagországoknak megengedett ugyan, hogy támogassák a határokon túli kisebbségeket, figyelembe véve a Velencei Bizottság jelentését, de azoknak az országoknak kötelessége biztosítani a nemzeti kisebbségek jogait, amelynek a területén az illetô kisebbség él. Végül kértem, hogy az ET Miniszteri Bizottsága tegye meg a szükséges lépéseket, hogy az Európai Parlamenttel közösen dolgozzon ki egy kisebbségvédelmi stratégiát.

– Hogyan fogadták a plénumban a jelentést? Volt- e vita körülötte, volt-e esetleg ellenvetés?

– Egyesek, köztük egy Ficko nevû szlovák képviselô, amikor a két klasszikus felfogást, a francia egy ország – egy nemzet, illetve a német, az akár a határokon túl élô kisebbségek, nemzetrészeket elismerô mentalitást összevetettem, vagy amikor a modernebb európai felfogásról, az úgynevezett kozmopolita nemzetrôl beszéltem, kitámadott, hogy meg akarom változtatni a jól megalapozott európai mentalitásokat, és hogy ez az elmélet felborítja Európa politikai és jogrendszerét a kisebbségek kérdésében.

– Hogyan reagáltak a franciák?

– Kitámadtak a franciák és kitámadtak az angolok is. A franciák megpróbálták védeni a nemzetállamot, amely, mint mondták, a francia forradalom óta megvédte az államot. Én viszont arra figyelmeztettem, hogy ha elismernék a kisebbségeket, ha lenne azoknak érdekképviseletük, akkor nem történtek volna meg a tavaly decemberi gyújtogatások. Az angolok azt kérdezték, hogy milyen kisebbség az írek vagy a skótok náluk, Monaco azért nem értett egyet, mert ott a monacóiak kisebbségben vannak az ott élô többi nemzetiséggel szemben. A 32 ezer lakosból csak 7 ezer monacói, a többi portugál, spanyol, olasz, német stb. Ezzel szemben a spanyolok egyetértettek velem. Tehát nagyon színes vita volt. Adott pillanatban izgultam is a szavazás eredménye miatt. De végül is meglett a kétharmados többség.

– Volt-e/lesz-e valamiféle hatása a jelentésnek?

– Tabajdi Csaba europarlamenti képviselô máris felhívott és elmondta, hogy az Európai Parlamentben van egy kisebbségügyi bizottság, amely a tavasz folyamán meg fog hívni, hogy errôl tárgyaljunk.

– Érdekes hazai jelenség, hogy a hazai sajtóban nem volt nagy visszhangja annak, hogy a közgyûlés elfogadta a jelentését. Nem szólva arról, hogy amikor a jogi bizottság elfogadta, egy román parlamenti képviselô a tévében nyilatkozott úgy, hogy egyhangúlag elutasították, sôt új jelentéstevôt neveztek ki Frunda helyett. A román sajtó és a román közélet ezt tudta.

– Az utóbbi évben tapasztaltam, hogy a román sajtó csak akkor beszél az RMDSZ-rôl, ha szenzációról van szó. De amikor a munkánkról beszélünk, meg sem említik. Ez legjobban akkor vehetô észre, amikor sajtóértekezleten országos érdekû konkrét dolgokról beszélünk, a sajtóban viszont legfeljebb annyi jelenik meg, hogy mi a véleményünk a kisebbségi törvénytervezetrôl. Engem most is arról kérdeztek, Copost le fogják-e tartóztatni vagy nem, és mi a véleményem a Nastase nagynénjérôl. Egyébként az említett képviselô késôbb egyszerûen letagadta a saját nyilatkozatát. Remélem, hogy elfogadják itthon is a jelentésemet, és alkalmazni fogják, mert most már ez is egy európai eszköz.

A megyei foglalkoztatási ügynökség mintájára tegnaptól elméletileg két elnöke van a Marosvásárhelyi tTáblabíróságnak. Artenie Cordos bíró, akit 2003-ban a Legfelsô Bírói Tanács rendelettel váltott le elnöki tisztségébôl, a döntést megfellebbezte és a pert megnyerte. A Legfelsô Semmítôszék és Bíróság kedden hatálytalanította a volt elnök leváltási rendeletét.

Artenie Cordos a lapunknak tegnap elmondta, hogy leváltása amiatt következett be, hogy nyíltan kiállt Andreea Ciuca, a Megyei Törvényszék volt elnökének letartóztatása ellen és kérte, a Korrupcióellenes Ügyészség tartsa tiszteletben az ártatlanság vélelmének jogát Ciuca esetében. Cordos leváltását ezt követôen rendelte el a Legfelsô Bírói Tanács. Bár a volt elnök ezek után beadta a lemondását, paradox módon ezt a Legfelsô Bírói Tanács elutasította, majd erôfitogtatáshoz hasonlítható módon leváltási rendeletet adott ki. Artenie Cordos fellebbezett a Marosvásárhelyi Táblabíróságon, ahol tavaly nyert, és a bírák döntése hatálytalanította a leváltási rendeletet, ám mind az Igazságügyi Minisztérium, mind a Legfelsô Bírói Tanács fellebbezést nyújtott be a Legfelsôbb Semmítôszékhez és Bírósághoz. Azonban Artenie Cordos itt is nyert, a 2003-as rendelet hatályon kívül helyezésérôl ezúttal végleges és megfellebbezhetetlen döntés született. Ezek után jogosan merül fel a kérdés: két elnöke van a Marosvásárhelyi Táblabíróságnak? Artenie Cordos bíró a lapunknak elmondta, hogy bár elnöki mandátuma tavaly novemberben lejárt, legalább 2 és fél év megilletné még ebben a tisztségben, mivel jogtalanul váltották le. Ennek ellenére nem ragaszkodik elnöki tisztségéhez, számára leginkább az erkölcsi gyôzelem a fontos. Semmi szín alatt nem kerülhet sor olyan kísérletre, hogy megjelenjen Floarea Grosu jelenlegi táblabírósági elnök szobájában és magának követelje az állását. "Nem feltétlenül a funkció fontos számomra, a bírói munkát szívesen végzem. Várok, hogy azok, akik a leváltási rendeletemet aláírták – mert több ilyen bíró is van a jelenlegi Legfelsô Bírói Tanácsban – most hatálytalanítsák azt" – jelentette ki Artenie Cordos.

Lapunk megkeresésére a Marosvásárhelyi Táblabíróság jelenlegi elnöke, Floarea Grosu, aki 2003-ban, Cordos leváltása után versenyvizsgával foglalta el az elnöki tisztséget, elmondta, hogy semmiféle értesítést nem kapott a Legfelsô Bírói Tanácstól, ezért a kinevezési rendeletének birtokában elnöknek tekinti magát. A mandátuma 4 évre szól, és addig nincs mit mondania az ügyrôl, amíg a Legfelsô Bírói Tanácstól nem kap valamilyen rendeletet. Kérdésünkre cáfolta, hogy kinevezésekor csak törvényszéki bírói rangja lett volna, elmondása szerint a táblabírósági bírói minôsítést 2000-ben nyerte el vizsga alapján.

A fentiek szerint tehát a Marosvásárhelyi Táblabíróságnak elméletileg kettô, a gyakorlatban azonban egy elnöke van. Érdekes lesz követni, milyen megoldást talál a Legfelsô Bírói Tanács a patthelyzet megoldására.

Az OTP Bank Románia idén 30 millió euróval kívánja emelni alaptôkéjét, hogy folytathassa feljesztési terveit, amely a jelenlegi 30-ról 70-re növelné fiókjainak számát, közölte Hárshegyi Frigyes, a bank vezérigazgatója.

Hárshegyi szerdán részt vett az OTP Románia harmincadik, sepsiszentgyörgyi fiókjának megnyitóján. A bank csütörtökön Kézdi- vásárhelyen, pénteken pedig Marosvásárhelyen is megnyitja kirendeltségét.

A bankigazgató szerint a pénzintézet célkitûzése, hogy középtávon a kezdeti 1 százalékról 4-5 százalékra növelje a piaci részesedést. Az OTP Bank Románia az egykori Robank, amelyet a magyarországi OTP vett át 2004 novemberében 47,5 millió dollárért. A bank elnevezését 2005 februárjában változtatták meg.

Hétfôtôl ismét vakáció kezdôdik, ilyenkor általában több tûzeset történik. A Katasztrófa-elhárító Felügyelôség Palacean Mihai kapitány által aláírt közleményben hívja fel a szülôk, oktatók figyelmét a tûzmegelôzési ismeretek elsajátításának fontosságára.

A szülôknek, óvónôknek, tanítóknak kötelessége rendszeresen felhívni a kisgyerekek figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek a gyufával, nyílt lánggal való játszás nyomán következhetnek be. Azt is többször el kell mondani, hogy a felforrósodott fûtôtestre, kályhára tett gyúlékony anyagok miatt is tûz keletkezhet. A gyerekeknek azt is tudniuk kell, hogy hogyan kell viselkedniük, amennyiben a szobában, konyhában, udvaron tûz üt ki. Fontos többször is felhívni a kiskorúak figyelmét arra, hogy nagyobb tûz esetén ne próbálják meg maguk felvenni a harcot a lángokkal, hanem kérjék felnôtt segítségét. Amennyiben a villanyáramhoz csatlakoztatott elektromos berendezés, melegítô füstölni kezd vagy rövidzárlatra utaló jeleket tapasztalnak, ne próbálják meg vízzel leönteni a készülékeket. Egy-egy valós eset, tévében bemutatott hír kapcsán is ajánlatos beszélgetni a gyerekekkel arról, hogy miként kell viselkedniük, mit lehet és mit nem szabad tenniük tûz esetén. Hangsúlyozni kell a tûz pusztító, romboló erejét is.

A lakásban jól látható helyen tüntessék fel az egységesített diszpécserszolgálat telefonszámát: 112, illetve minden olyan személy telefonszámát, akit vészhelyzetben segítségül lehet hívni.

Amennyiben a vakáció idején felügyelet nélkül hagyott gyerekeknek megfelelô ismereteik vannak a tûz keletkezését, veszélyeit illetôen, könnyebben megelôzhetô, illetve megfékezhetô a pusztítás.

A Kerelôszentpáli Polgármesteri Hivatal márciusban nyújtja be a tervet a kormányhoz, amelyben alapokat igényel egy emeletes, korszerû tanintézet építésére.

– A községközponti iskolaépületet visszakapta a katolikus egyház, ezért újat kell építeniük. A beruházás értéke 7 milliárd régi lej, ezt egyrészt kormánypénzbôl, másrészt önerôbôl fedezzük – nyilatkozta Simon István polgármester. A visszaszolgáltatott épület melletti 80 ár területen a néhai kollektív gazdaság irodái álltak, ezek helyébe húzzák fel az új iskolát. Jelenleg folyik a terület jogi helyzetének tisztázása. A tervek szerint a földszinten kap helyet a három óvodai terem, az emeleten az elemi osztályok lesznek. Az 1970-es években épült, jelenleg általános iskolaként mûködô épületben ezután kizárólag az V-VIII. osztályos diákok tanulnak majd. Remények szerint a beruházás egy-két év alatt elkészül.

Az Országos Beruházási Társaság a napokban szervezi meg a versenytárgyalást a búzásbesenyôi tornaterem felépítésére. A rendelô szomszédságában levô 1 hektár beltelek a helyi önkormányzat tulajdona, ide tervezték a tornatermet, s mellette sportbázist, parkolót is készülnek létesíteni. A tornaterem a nyertes kivitelezô céggel való szerzôdéskötést követô hat hónapon belül elkészül.

A jelenlegi polgármesteri hivatal 300 éves épülete nem felel meg a követelményeknek. Az önkormányzat új hivatal építését tervezi, amelynek földszintjén az adók és illetékek begyûjtésére alkalmas irodák, közönségszolgálati, valamint a kérések fogadására berendezett irodák mûködnek, míg az emeleten gyûlés- és protokollterem, a polgármester és alpolgármester irodája kap helyet. A megvalósíthatósági tanulmány tavaszig készül el, a beruházást önerôbôl fedezik.

1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadták el az ún. Ramsari Egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megôrzése érdekében a kormányok felelôsséget vállaltak a vizes élôhelyek védelméért. (Vizes élôhelyek azok a területek, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsôdleges meghatározó tényezô.) Az egyezmény mára a vizes területek általános védelmére irányuló világkonvencióvá bôvült. Az egyezményt aláíró országok száma 130 fölé emelkedett, a hatálya alá tartozó összes vizes terület meghaladja a százmillió négyzetkilométert. Románia az 1991-ben ratifikálta az egyezményt.

Az idei világnap jelmondata: A vizes élôhelyek – a szegénység felszámolásának egyik eszköze.

Románia összterületének 3%-át nyilvánították vizes élôhellyé, ide tartozik 89 természetvédelmi terület és 44 fontos vízimadár- és állatfészkelô hely. Maros megyében 900 hektár vízfelület van. A legfontosabb vízimadár- és állatvédelmi terület a sárpataki és faragói, valamint a radnóti tavak és környéke. Mindhárom esetében szükség lesz egy természetvédelmi terv kidolgozására és alkalmazására, amivel megakadályozzák az iparszerû halászatot és halfajta-megôrzési és újratelepítési munkálatokat vállalnak fel. Nemcsak a tavat, hanem a környezetét is óvni kell. Kijelölt parkolóhelyekkel, szemétkukákkal és kötelezôen használandó horgászállások kiépítésével.

A faragói és sárpataki tórendszerre kidolgozták a Natura 2000 uniós környezetvédelmi programot, a hal- és madárfajok szaporodásának biztosítására, az életminôség javítására.

Mindezek végrehajtásában fontos a lakosság szerepe, hiszen a szóban forgó területeken kizárólag környezetkímélô gazdálkodás folytatható – áll abban a tájékoztatóban, amelyet a vizes élôhelyek világnapja alkalmából Metea Cristina, a Megyei Környezetvédelmi Ügynökség szakfelügyelôje juttatott el szerkesztôségünkbe.

Marosludason a január 31-re virradó éjjel 1 órakor egy ôrzô-védô társaság értesítette a rendôrséget arról, hogy az 1918. December 1 úton egy üzletben megszólalt a riasztó. A helyszínre érkezett rendôrök megállapították, hogy az üzlethelyiségbe betörtek és több mobiltelefon-készüléknek nyoma veszett. A kár értéke 20.000 új lej. A rendôrség rövid idôn belül kiderítette, hogy a helyszínen a betörés ideje alatt egy gépkocsit láttak, amely Marosvásárhely irányába indult. A megyeszékhelyi szolgálatos rendôrtisztet is értesítették, a gyanús gépkocsit megközelítôleg félóra alatt azonosították, ám annak vezetôje nem állt meg a rendôri jelzésre. Filmekben látható üldözés következett, míg végre megállították a jármûvet, amelyben 25 mobiltelefont 42 telefonkártyát és 866 új lejt találtak, valamint betörésekhez használt eszközöket, gumikesztyût, álarcokat. A vezetôt és az utasát, P. Zoltánt és G. Eugent a rendôrségre szállították, ellenük minôsített lopás vádjával indítottak eljárást.

Január 31-én a segesvári rendôrség szokásos járôrözés során megállított egy bukaresti rendszámú Dacia Logan márkájú gépkocsit, ám annak vezetôje nem tudta felmutatni az autó iratait. A rendôrök gyanúja beigazolódott, hiszen a sofôr egy Craiováról lopott gépkocsit vezetett. A 45 éves Petre D. az országos körözési listán szerepelt, letöltendô büntetés miatt. A gyanúsítottat a marosvásárhelyi börtönbe szállították. Ugyanaznap egy másik országosan körözött személyt is elfogtak, a 29 éves kóród-szentmártoni H. Mihailt, akit lopás miatt keresett a rendôrség.

Segesváron egy tanintézménybôl január 31- én a tanítási idôben tûnt el egy 300 új lej értékû mobiltelefon, ám a tettest, Cornelia R-t, rövid idôn belül azonosította a rendôrség. Két nappal korábban egy görgényhodáki 17 éves, marosvásárhelyi líceumba járó diák jelentette be, hogy kirabolták. A nyomozás során kiderült, hogy az áldozatot a Bodoni utcában három fiatal könnygázspray-vel fújta szembe, ütlegelte majd erôszakkal elvették tôle mobiltelefonját és 150 új lejt, ezt követôen elszaladtak. Az áldozatot orrcsonttörés miatt a fül-orr- gégészeti klinikára szállították. A kár értéke 300 új lejre tehetô. A vizsgálatok során azonosították az elkövetôket, mindhárman Kerelôszentpál községbeliek, akik ellen elôzetes letartóztatási parancsot kért a rendôrség.

A Magyar Kultúra Napját némely anyaországi testvérvárosban úgy (is) ünneplik, hogy testvértelepülések jeleseit látják vendégül, a mûvészet, a kultúra – ott még – kevésbé ismert képviselôit. Némileg kakukktojásként jutottam el magam is (barátomat elkísérve) Kiskunfélegyházára, ahol a lapunkból is ismerôs székelykeresztúri alkotó, Kádár Dombi Péter kisplasztikáit láthatta (és akár haza is vihette, hozzáférhetô áron) a nagyszámú érdeklôdô, a falakon pedig egy székelyvarsági asszony tiszta varrottasai tündököltek. A megnyitón Hájas Sándor újságíró, tévészerkesztô méltatta a munkákat, mutatta be a "mesterségre" még korondi tanárkodása idején kedvet kapott tanárembert, aki nem röstellt felnôtt fejjel tanulni, Bandi Dezsôtôl és Benczédi Sándortól is, azt, ami megtanulható, a többit a tehetség meg a folyamatos agyagformálás gyöngyözte ki. Megyénkben a székelyvéckei származású Fekete Pál zsánerei hasonlóak, bár ô korábban nem ismerte Benczédi munkásságát.

A megnyitó revelációja számomra (aki ismertem már Kádár Dombi Péter munkásságát), egy csángó viseletbe öltözött bajszos fiatalember ízesen elôadott mókás meséje, majd klarinétjátéka volt. (Berecz András mesél ilyen színesen.) Gulyás László Félegyházán él, négytagú együttessel járja a világot, a nevük: Langaléta Garabonciások – ugyanis az átlagosnál kissé magasabban hordják az orrukat, vagyis kivételesen "magas sarkú cipôkben", gólyalábakon járják az utcákat és a tereket. Gólyalábon egyensúlyozva mókás kalandokba keverednek a közönséggel, vagy pedig óriás figurákat mozgatva masíroznak. Akcióikat síppal-dobbal kísérik, Kárpát-medencei dallamokat szólaltatnak meg. Az elmúlt években számos bel- és külföldi vásártéren, ünnepen és fesztiválon megfordultak produkcióikkal.

Parádé címû mûsorukban "a kurta lábú publikum" bevonásával "élet- veszélyes" mutatványokra kerítenek sort: kétlábú lovát lefektetô csikós, szaltómortálé garabonciás módra, gólyalábas kötéltánc, rock and roll a magas fiúkkal, Tell Vilmos-emlékszám (némi turpissággal). A Nap és a Hold elrablása címû játék a népmesei történet utcaszínházi változata. A félórás, szöveg nélküli elôadásban a bátor és nemeslelkû lovag a közönség segítségével gyôzi le a hatalmas termetû fekete vitézt. Zene és szöveg szigorúan komponált, de a míves játék néhány eleme rögtönzésen alapul. Elôadásuk stílusa igazodik az utcai komédia nemes hagyományaihoz, izgalmas, pergô játék varázsolja el a kicsiket és a nagyokat.

Tél volt, mikor náluk jártam, s megismertem életvidám, kedves családját is, tehát nem láttam elôadásukat, de elmondták, hogy ami elengedhetetlenül szükséges: 15x15 m-es játéktér, napsütés, lelkes közönség, sok gyerek, technomentes légtér – és persze aláírt szerzôdés.

Egyszer talán tájainkra is elvetôdnek.

Az Újvidéki Egyetem tanácsa döntést hozott az intézmény keretein belül mûködô a szabadkai magyar tanítóképzô kar megalakításáról, a tanítás az ôsszel kezdôdô tanévtôl indulhat meg benne – írja szerdán a Dnevnik címû újvidéki napilap. A Dnevnik szerint kedden ülésezett az egyetemi tanács, és döntött arról, hogy a zombori magyar tanítóképzô kar nevet változtat, pedagógiai kar lesz, a kar kihelyezett szabadkai tagozata pedig az egyetemen belül önállóan mûködô magyar nyelvû tanítóképzô karrá növi ki magát.

A szabadkai tanítóképzô kar nem lesz jogi személy, "felsôoktatási egység" státusza lesz, és magyar tanítókat fog képezni. Átveszi a zombori felsôoktatási intézmény tanárait, munkatársai és személyzetét, taneszközeit, illetve azokat a diákokat, akik eddig a szabadkai kihelyezett tagozaton tanultak. A tanács elfogadta a szabadkai tanítóképzô kar megalapításának menetrendjét, elôirányozta, hogy a kar szeptember végéig – az új tanév kezdetéig – megkapja a mûködési engedélyt, illetve azt is megszabta, hogy 2006-2007-es tanévtôl iratkozhatnak be a diákok a felsôoktatási intézménybe.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) évekkel ezelôtt kezdeményezte az önálló szabadkai tanítóképzô kar – az elsô vajdasági magyar felsôoktatási intézmény – létrehozását az Újvidéki Egyetemen belül. A vajdasági parlament még 2004 tavaszán elfogadta az oktatási intézmény alapító okiratát, megtörtént a kar bírósági bejegyzése, és kinevezték a kar megbízott dékánját, Jeges Zoltánt. Részben a hatályos elôírások félreértelmezése, részben a belgrádi vezetôk kelletlensége miatt eddig nem sikerült beindítani a tanintézetet.

Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelôs politikai államtitkára és Kasza József, a VMSZ elnöke által tavaly decemberben aláírt memorandumban a magyar kormány vállalta, hogy szakmailag és anyagilag is hozzájárul a szabadkai magyar tanítóképzô kar – illetve a majdani szabadkai multikulturális tudományegyetem – létrehozásához.

Csütörtöki kimenô

Világméretekben évezredek óta folyik a szegénység dicsérete, eszményítése. A szegénység erkölcsének magasabbrendûségét hangoztató tételes laudáció a gazdagság felett. Marx osztályharcos elmélete mélyen alászállott a tudatba, jól odasült, rákozmált, hogy semmilyen tisztítószer, zsíroldó (vö. napi purista reklámhadjáratokkal) föl nem oldja, ki nem tisztítja. Falvédôk/fajvédôk közhely igazsága tanúskodik a szegénység egyedül üdvözítô milyenségérôl.

Ennek ellenére, mindezek dacára senki sem akar szegény lenni, még akkor sem, ha ezért a tevével kell a tûfoki átkelésért versengenie. Az emberek már csak gazdagok szeretnének lenni, József Attila- i hedonizmussal egyszer jó ruhában, járni-kelni, ötven dollárért bármi finomat, különlegeset zabálni. Szép nagy házban lakni. A blokk nem életcél, csak szükségmegoldás. Senki ugyanis nem épít a maga gyönyörûségére panelházat, ha ugyanabból a pénzbôl, de annak a többszörösébôl is építhet magánlakot, villát, cukorsüveg palotát, kacsalábon forgó királylakot.

A gazdag embert több irigység, mint tisztelet övezi. Folyton azt vizslatják ellenfelei, törpefejû nyomoroncok és még gazdagabb Gipsz Jakabok, demagógok és hivatalnok guzmicsok, mibôl tellett neki, honnan szerezte hozzá a lét, a suskát, a piculát, manit, a lóvét és a zsírt. (A névmások ízlés és tudatállapot szerint szaporíthatók.) Csalást emlegetnek, sejtetnek, gyanítanak, fantomcéget, pénzvörpult, száraz- zsiványi szôlôt és fiktív részvényeket.

Ámbátor jó, ha az állam gazdag embereket foglalkoztat, kevésbé látszik meg rajtuk a vastagodás, mint a hóttszegény éhenkórászon. Az Üreszsebû Ubulokon, akik jobban nekiveselkednek, ha egyszer hatalomhoz jutnak, s a mandátumuk végén, a lefejezéskor már közsuttogású, hogy zsebükbôl rengeteg vesztegetô arany gurul messze.

Na, de a cím a gazdagság dicséretét hirdeti. Persze, mert – fájdalom – a civilizáció és a mûvészet története arról árulkodik, hogy a gazdag ember épített szép palotát Itáliában (Palazzo Pitti, Palazzo Medici), a gazdag ember rendel szobrot (Dávid, Mona Lisa), a gazdagok dôzsölése folytán épülhetett meg Párizs, New York vagy London. A gazdag ember fizet az írónak jó könyvekért, hív meg magához költôt, portréfestôt, zenészt, tenyészt fajlovakat, tart fenn és gyûjt az utókornak képtárakat, táplál szegény mûvészeket. Nagy találmányokhoz ad pénzt, felkarol zseniket, ösztöndíjat oszt, alapítványt létesít, Szegényfalván és Nincstelen-kispatócson kastélyt építtet, amit a szocializmus alatt szét lehet zülleszteni büntetés nélkül. Ô alapítja a Teleki és a Bruckenthal-könyvtárat, az Esterházy- képtárat, iskolát támogat, tanulni küld Kôrösi Csoma Sándorokat és Bolyai Farkasokat.

Az elsô generációk vérrel és csalárdsággal szerzett gazdagságát sikerrel enyhíti a második generáció: törvényszerû mecénáskodással, kiváló ízléssel, kultúraápolással, intézmény- és civilizációfejlesztéssel. Hiszen a gazdagok nélkül nem dolgozott volna a reneszánsz, a barokk, az impresszionisták kiválósághada, nem vált volna egyre körmönfontabbá a kényelem életünkben. Övék volt az a szerep, amelyet az állam önzésbôl, vakságból, szegénységbôl, garasoskodásból, bornírtságból soha nem vállalt fel.

Gazdag emberek gazdagsága nélkül nincs turistalátványosság, mûvelôdés és mûvészettörténet, technikatörténet és elmélyült tudománymûvelés. Ôk adtak pénzt ehhez, a fürge jenkik, a szapora eszû kalmár olaszok, finomkodó franciák, magyar grófok, bárók, zsidó-sváb iparbárók és külföldi hercegek. Nélkülük nincs szép temetô és pompás keresztelôkápolna, galéria, Csokonai.

Mikor a politikusok, sorsirányítók szidása országos sport, néha nem árt ebbe a mellékjáratba is eltévedni.

Ajánlja félve és remegô térdekkel egy papirosvacsorájú blokklakó.

A rövidség kedvéért több részt vagyok kénytelen kihagyni Balogh Gyuri történetébôl, inkább arra figyelek, amit Válóczi Józsefrôl érdemes volna tudnunk – nehogy vajákos hírbe keverjük. Neki semmi köze a lapokban hirdetô mindenféle Mangabunga Bubungákhoz. Amikor képességére döbbent, tanulni kezdett. (B.D.)

"Jártam tanulni a Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesületébe, dr. Oláh Andor Életreform-házába, ahol mások mellett prof. dr. Török Szilveszter, Bánszki Judit, dr. Oravecz Mária, dr. Balázsovits Ágnes, Ács Piroska elôadásait hallgatva lettem mind járatosabb az egészségrôl szóló valóságban. * Az egészségügyi modult dr. Palásti Katalinnál végeztem. Természetgyógyászati modulból az ETI-ben vizsgáztam. Gillich Istvánhoz jártam bioenergetikára, a tanfolyamot elvégeztem ugyan, de vizsgázni már nem mentem el, mert addigra már biztos voltam abban, hogy amit én csinálok, az nem bioenergetika, az valami más. Azt egy bioenergetikus nem tudja megcsinálni, amit én. Azért tartom szükségesnek oktatóim felsorolását, mert ma is úgy tartom, nekik sokat köszönhetek. Nélkülük, a tôlük elsajátított tudás nélkül nem tudnám ilyen szinten mûvelni a gyógyítást, hanem csak úgy, mint a legtöbb gyógyító. * Örömmel tapasztaltam, hogy minél többet tanultam, minél jobban megismertem az emberi testet s annak mûködését, képességeimet annál hatékonyabban tudtam használni. Ez további ismeretek megszerzésére inspirált, és erre ösztönöz a mai napig is. * Egyre több páciensem lett. Már gyógyítással töltöttem minden hétvégét és összes szabadidômet. Választanom kellett a vezetô állás és a gyógyító elhivatottsága között. Mostanra már biztos: sorsom a gyógyítás. * Azóta nem tértek vissza a kínzó feszültségek...* Vannak különleges képességekkel megáldott emberek, akik egy marékkal többet tudnak másoknál. Van, aki úgy fest, zenél stb., mint senki más. Én ezt kaptam. Az Ô eszköze vagyok. Úgy gondolom, isteni kiválasztottságról beszélhetünk, hiszen az emberekkel csak jót teszek. * Van úgy, hogy egyik kiválasztottnak kevesebb az energiája, mégis többre képes, mint a másik, akinek több van. Ehhez kell a tanulás. A minimum az emberi testnek és mûködésének az ismerete. A többiektôl is minden alkalmazhatót meg kell tanulni és továbbfejleszteni. Ezek a tanulhatók, a fejleszthetôk és a megtapasztalhatók. * Az egészséges emberbe a csakrákon keresztül beérkezô energia a test minden részébe egyenletesen oszlik el, csak a beteg szervekben tapasztalható eltérés – hiány. Ezeket a differenciákat tudom én érzékelni, és a Fentrôl kapott erôt az energiahiányos testrészre fókuszálva próbálok energiaegyensúlyt teremteni a szervezetben. Ugyanis ezt az állapotot hívják egészségnek. * Az, hogy én energiát kapok az Univerzumból, az ugyebár nem tanítható. A képességeket az ember mindig kapja, de az "csak" adottság, az önmagában kevés. * Sokat kutattam az okát, honnan van ez az energia, hogy soha nem fogy el. Ugyanis soha nem "merülök le", mint aki bioenergiát használ. Az Univerzumból – felfogásom szerint – "ajándékként" jövô energia rajtam keresztül áramlik, én csak közvetítem azt. * Ha az energiával dolgozó gyógyítónak nem a pénzszerzés az elsôdleges célja, és képességeit jól használja, akkor az energiaszintje egyre növekszik, és egyre több, egyre súlyosabb betegségek gyógyítására lesz képes. Például tanítványt csak akkor tudok nagyobb betegségek gyógyításába belevonni, ha megfelelô az energiaszintje. Ezért az – ideális esetben egyre emelkedô – energiaszintért csakis neki kell alázattal dolgoznia, helyesebben szolgálnia. Éppen ezért nem is tud minden gyógyító minden betegségben segíteni. Ezt az erôt földi embertôl senki nem kaphatja. * A gyógyításaim kezdetén én is alacsonyabb energiaszinttel, kisebb energiafelhasználási lehetôséggel indultam. Azóta azt tapasztaltam, hogy minél több jót tettem az emberekkel, annál inkább szaporodott az energiám, vele még több információt kaptam, egyre több betegséget tudtam meggyógyítani. * Van úgy, hogy reggel felébredek, és az elôzô napihoz képest új ismeretek, nagyobb gyógyító képesség birtokában vagyok. Rendre új betegségek gyógyítására kapok felhatalmazást, mint például az autoimmun betegség, amit a hivatalos orvoslás is csak kezel. Ha ôk sem tudják gyógyítani, akkor kitôl tanulhattam volna meg? * Mégis, egyik napról a másikra megkaptam a lehetôséget a sokízületi gyulladás gyógyítására. Ugyanígy jártam a pikkelysömörrel is. Az egyik páciensemnek Ausztráliából hozattak gyógyszereket. A heti adagja 17 ezer forintba került, mégsem gyógyult meg. Én három kezeléssel elmulasztottam. Azóta is gyógyult. Hasonlókat tapasztaltam a Crohn-betegség esetében is. A rákról elôre nem jelentem ki, hogy biztosan meg tudom gyógyítani. Már nagyon sok rákos betegen segítettem, és mindig örülök, ha sikerül." * (Balogh György: A Válóczi címû könyve alapján))

(Folytatjuk)

A diákcsínyekrôl könyvespolcnyi irodalom született. Amiképpen arról is sok ifjúsági remekmûben olvashatunk, amikor "hallgat az osztály", s egy gyerekközösség nem hajlandó elmondani, hogy ki volt a tettes. A legjobb gyerekkönyvekbôl az is kiderül, hogy megfelelô pedagógiai érzékkel hogyan sikerül a felnôtteknek felfedniük egy gyerekcsoport féltve ôrzött titkát.

Mára mindez már csak irodalom. A rendszerváltás utáni romániai iskolarendszerben keletkezett problémák meghaladják a pedagógusok képességeit, akik a tekintélyvesztés tényével kell szembenézzenek. S mint országos visszhangot kiváltó botrányok során láttuk, rendôrség, csendôrség segítségére van szükségük, hogy ideig-óráig rendet teremtsenek nemcsak a tanintézetek környékén, hanem most már az iskolán belül is. A karhatalmi fenyegetés azonban aligha helyettesítheti az idô- és egyéb okok miatt elsorvadó nevelést. A rendôrségnek az a szerepe, hogy az oktató-nevelô munkát kívülrôl zavaró körülményeket elhárítsa. Pedagógusi szegénységi bizonyítvány, ha maga az iskola folyamodik a rendfenntartókhoz belsô ügyeinek rendezése céljából.

Ilyen és hasonló gondolatokkal indultunk Marosszentkirályra, ahonnan hétfôn érkezett szülôi panasz: egy hetedik osztály, többségében lányokból álló tanulóit gumibot fenyegetése mellett közel egy órán át vallatták a helyi rendôrôrsön, hogy egy diákcsíny elkövetôjének kilétét felderítsék. A rendôrségre az igazgatónô kérésére kísérték be a diákok többségét, s tartották ott, amíg a pénzbüntetéssel megfenyegetett hetedikesek közül egy lány végül is elmondta, hogy ki gyújtotta meg a madzagot. A szülôk egy része felháborítónak tartja, hogy nem az osztályfônököt és ôket, szülôket hívatták, hanem egyenesen a rendôrséghez folyamodott az iskola.

A panaszlevélhez egy másolatot is mellékeltek, amelyben a helyi rendôrség egy korábbi válasza olvasható, miszerint az igazgatónô elismerte, hogy "hozzáért" az ajtót húzó diáklány arcához, de egyéb tettlegesség nem történt.

A helyszínen Sabau Silviu, a szentkirályi ôrsöt vezetô rendôrügynök természetesnek találta, hogy a gyerekek között "rendet csináltak". Érdeklôdésünkre, hogy a rendôrségnek van-e joga kiskorúakat a szülôk jelenlétének a hiányában kihallgatni, azt a választ kaptuk, hogy nem kihallgatásról volt szó, mivel nem készült jegyzôkönyv, csak megkérdezték a tanulókat. Akik ezúttal sem mondtak igazat, s különben is volt már egy panasz a szülôk részérôl, miszerint az igazgatónô megütött volna egy lányt, ami végül is nem igazolódott be. Egyébként az iskola és a rendôrség közötti egyezség értelmében válaszolniok kellett az igazgatónô kérésére – mondta az ôrsvezetô.

Felvetésünkre a rendôrök tagadták, hogy gumibotot használtak volna, s felajánlották: megmutatják, hogy az ôrsön nem is létezik gumibot. Kérdésünkre, hogy véleményük szerint nem a szülôket kellett volna elôször értesíteni, úgy vélekedtek, hogy 20 szülôt nem lehet felhívatni az iskolába. Majd elhangzott, hogy fenyegetésrôl szó sem volt, a gyerekek pedig akkor ijedtek meg, és végül egy kislány akkor vallott, amikor a kiszabható több millió lejes pénzbüntetés került szóba.

Crisan Maria igazgató szerint éppen az iskola védelmi tervén dolgoztak, amikor égett papír- és füstszagot érzett. Mint kiderült, a hetedik osztályban gyújtották meg a papírt. Mivel a gyerekek a kémialaboratóriumban tanulnak, veszélyesnek ítélte meg a helyzetet, és sorra minden gyerektôl megkérdezte, ki volt a tettes.

– Ezt az osztály nagyon szeretem, rendes, szorgalmas, szófogadó jó tanuló lányok járnak oda, oktattam is egy ideig a román nyelvet, ezért bosszantott, hogy nem akarnak együttmûködni. Mivel nem sikerült megtudnom, ki gyújtotta meg a szemétkosarat, értesítettem a rendôrséget.

Kérdésünkre, hogy nem a szülôk vagy az osztályfônök segítségét kellett volna kérnie, az igazgatónô szerint pénteken délben erre már nem volt ideje, és a történtek súlyossága miatt hozta meg a döntést. Véleménye szerint az osztályban levô három fiúval vannak gondok, továbbá egy lánnyal is, aki késôbb került a gyerekek közé, cigarettázik és negatív irányba befolyásolja a közösséget. Ami a szülôket illeti, éppen azok, akikért összehívnának egy szülôi értekezletet, nem szoktak megjelenni az iskolában, amellyel szemben ellenségesen viselkednek.

A továbbiakban rágalomnak nevezte, hogy a magyar tagozatos diákokat megkülönböztetné, s elmondta: a pedagógusközösség dolgát nagyon megnehezíti a szentkirályi gyerekfaluban nevelt árva gyermekek befogadása, és a mindössze két férfit számláló tantestületnek problémát okoz fenntartani a rendet és fegyelmet az iskolában, amely valóban a jól felszerelt vidéki tanintézetek közé tartozik.

– Amikor bementem órára, a napos tanuló jelentette, hogy lángra lobbant a szemetes kosár – mondja Rusz Margit magyartanárnô. – Küldtem a szolgálatost, hogy oltsa el a tüzet, majd kérdésemre, hogy mi történt, azt válaszolták, hogy a kályhából csapott ki a láng. Mint késôbb kiderült, a takarítónô már két órával azelôtt eloltotta a tüzet. Az igazgatónô idôközben bejött az osztályba és átvette a kérdezést.

– Felelôtlenek – vélekedik Lokodi Vera zenetanárnô, akinek az órájáról bekísérték a gyerekeket a rendôrségre. Véleménye szerint körülbelül 20 percet töltöttek ott. Mivel alkotmánytant is tanítok, arra szeretném nevelni ôket, hogy minden ember felelôs a saját tetteiért, és mernie kell vállalni a felelôsséget. Sajnos, most az történt, hogy a "kovász" meggyôzte az osztályt, s az ô hatására egyeztek meg, hogy nem mondják meg az igazat. Kérdésünkre, hogy volt-e bot a rendôrnél, a tanárnô igennel válaszolt ("a botot kivette a kabátjából és megmutatta").

Utólag az igazgatónô is elismeri, hogy tévedett, és kissé eltúlozta az igazság kiderítésének a módját, de arra gondolt, hogy ha tovább terjedt volna a tûz, több gyereket is veszélybe sodor. Ugyanakkor megjegyezte, hogy várakozásai ellenére mindössze egy anyuka tiltakozott a történtek ellen, holott arra számított, hogy legalább nyolcan szóvá teszik.... Amit véleménye szerint az iskolában kellett volna megbeszélni, mivel nem tartozik a sajtóra.

A hetedik osztályban egymás szavába vágva mesélték el a történteket. Eszerint az egyik lány blúzából kilógó mûszálat akarták elégetni, de mivel éppen akkor lépett be a tanárnô, az osztálytársuk a szemétkosárba dobta a szálat, amitôl meggyúlt az ott levô papír. A másik fiú beletaposott, és a láng kialudt, de a füstszag miatt a tanárnô utasítására kivitték az udvarra a kosarat. Érdeklôdésünkre, hogy miért nem mondták meg az igazat, arra hivatkoztak, hogy osztálytársnôjük kérése volt, ne árulják el, mert az övé volt a gyújtó, majd hozzáteszik, hogy egyesek valóban nem látták a történteket. Azonkívül pedig úgy érzik, hogy az igazgatónô ellenségesen viszonyul hozzájuk, amit szerintük a korábban kapott pofonok, nyaklevesek bizonyítanak. A rendôr – mesélték tovább – a levegôben lóbált bottal próbált hatni rájuk, majd a rendôrôrsön egyeseknek le kellett guggolniok egymással szemben, az asztalra majd a székre tett tenyérrel, amelyek közé a bottal csapott oda a rendôr. Az egyik lány szerint verést is ígért, majd a kilátásba helyezett többmilliós büntetés hatására vallotta be egyik osztálytársnôjük, hogy ki gyújtotta meg a madzagot.

Hogy pontot tegyünk a történtekre, végül is a Megyei Tanfelügyelôség hírnevéért (imidzséért) felelôs tanfelügyelôhöz fordultunk.

– Beszéltünk az igazgatónôvel, aki most már sajnálja, hogy a rendôrségre vitette a gyerekeket, és úgy gondolja, hogy a konfliktust másképpen is meg lehetett volna oldani – nyilatkozta Catinean Iolanda tanfelügyelô. – Normális körülmények között a rendôrség feladata az iskolai erôszak megelôzése. Mi együttmûködünk a rendôrséggel és azt szeretnénk elérni, hogy az intézményben nem a megfélemlítés eszközét, hanem barátot lássanak a gyerekek.

Nem kétséges, mindenki túléli az ügyet, s ha netán "bûnbakot" kell produkálni a közvéleménynek, akad majd, aki kap egy ejnye-bejnyét. Az igazi tanulságok levonására való képességnek azonban még a halvány jeleit sem tapasztalhattuk. A fenyegetés a pedagógia csôdje, mert a félelembôl sosem lesz okos, értô fegyelem.

A verespataki külszíni arany-kitermelési projekt jóváhagyására csak akkor van esély, ha a térségben maradó egyetlen ôslakos sem szenved környezeti károsodást, emellett az engedélyezésnek tulajdonjogi feltételei is vannak – szögezte le kedden Sulfina Barbu, a környezetvédelmi tárca vezetôje.

A Mediafax hírügynökségnek adott nyilatkozatában a miniszter kijelentette: az erdélyi Érchegységben külszíni aranybányát megnyitni akaró kanadai-román vegyes vállalat, a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) környezeti hatástanulmányának meg kell gyôznie a román környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumot arról, hogy a kiszemelt térségbôl elköltözni nem akaró lakosok közül senki sem szenved majd környezeti kárt.

Barbu – az RMGC képviselôinek korábbi állításaival szemben – hozzátette: a verespataki bányaprojekt jóváhagyása csak azokra a területekre terjedhet ki, amelyekre vonatkozólag a beruházó tulajdonjogi bizonylatokkal, megfelelô birtoklevéllel rendelkezik a környezetvédelmi jóváhagyáshoz szükséges dokumentáció benyújtásának pillanatában. Márpedig köztudott – s erre emlékeztet a hírügynökség is –-, hogy a térségbeli lakosok közül több család nem hajlandó eladni házát, telkét és földtulajdonát az RMGC-nek, nem hajlandó máshová költözni. Ilyen értelemben tehát a minisztériumi jóváhagyásnak tulajdonjogi feltételei is vannak.

Az RMGC illetékesei a múlt héten úgy nyilatkoztak: "csak szélsôséges esetben" számolnak azzal, hogy – ha a vállalkozást ellenzô helyi lakosság "kemény magjának" képviselôi makacsul ragaszkodnak helyben maradásukhoz – a beruházó cég majd módosítja a bányaterv egyes részleteit.

A beruházók illetékesei például nem zárják ki annak a lehetôségét, hogy megkerüljék Eugen Davidnak (a projektet ellenzô helyieket tömörítô Alburnus Maior civil szervezet elnökének) a birtokát. "Ha nem tudjuk meggyôzni ôt arról, hogy költözzön el Verespatakról és adja el nekünk a tulajdonában levô területeket, igyekszünk megoldást találni erre az esetre is" – magyarázták a vegyes vállalat külföldi képviselôi. Ezekre a kijelentésekre célozva a környezetvédelmi tárca vezetôje most kijelentette: az RMGC környezeti hatástanulmánya képtelen lesz bizonyítani, hogy azok a területek is a cég tulajdonát fogják képezni a jövôben, amelyek egyelôre még nincsenek a birtokában.

Az RMGC 80 százalékát birtokló többségi tulajdonos, a kanadai Gabriel Resource az utóbbi hetekben intenzív reklámhadjáratot indított a román elektronikus médiában. Így akarja meggyôzni a román közvéleményt érchegységi vállalkozásának elônyeirôl. A cég a verespataki térségben találkozót is szervezett román újságírók számára. E helyszíni szemle alkalmával az RMGC külföldi képviselôi azt mondták: projektjük környezeti hatástanulmányát "március 25. táján" nyújtják be a román környezetvédelmi tárcának. Azt is közölték, hogy a kitermelést 2007-ben elindítani szándékozó cég a beruházás számára kiszemelt területnek a felét 2006 januárjáig már felvásárolta.

1987-ben az Északi-tenger egyik kikötôvárosában kórházi gyermekosztályon dolgoztam, osztályos orvosként; egyszer kértek, hogy mennék át az ideggyógyászatra, mivel behoztak a nyílt tengerrôl egy román tengerészt, aki csak kevés és rossz tengerész-angolt beszélt, nem sikerült megtudni, tulajdonképpen milyen panaszai vannak. Elôzô este vették fel, s mivel nem tudtak vele értekezni, vért vettek laborra, tüdô-rtg., hasi ultrahangos vizsgálatot végeztek, s mivel fejfájást mutogatott, háti gerinccsapolást is végeztek, ami negatív volt.

Kikérdeztem és írógépbe diktáltam németül mindazt, amire szükség volt. Másnap telefonon kerestek a kikötô igazgatóságától, kértek, hogy mondjak meg a román fiúnak egyet s mást, még emlékszem, arra is kértek, hogy nyugtassam meg, rövidesen fogják hozni a napi 15 US $ zsebpénzt, ami megillet minden kórházba kerülô matrózt, nemzetközi egyezmény alapján. A román fiú konstancai volt, hajója továbbment Gibraltár felé, így aztán egyheti kezelés után elsô osztályra szóló vasúti jegyet adtak a kezébe, Bukarestig.

Mind az osztályon, mind a kikötô igazgatóságánál örvedtek, hogy gyorsan találtak románul tudóra, aki tolmácsolt. A fiú gyorsan rendbe jött, és tanúsíthatom, mennyire örült, hogy vele valaki románul beszélt, és hogy milyen ellátásban részesült: patyolattiszta fehérnemût kapott, hasonló ágynemû az ágyon, mindennap háromfogásos ebéd, hússal, aztán kért a fônôvér, fordítsam le neki a heti menüt, és jelöljük meg, amit kiválaszt a több lehetséges ételfélébôl; a fiú mondotta is, rég nem látott húst, s a reggelihez és vacsorához felvágottat.

A gyermekosztályra ma is szívesen emlékszem vissza, ahol vizsgáltam és kezeltem holland, norvég, angol és tajvani gyermekeket is. Nem minden mama beszélt jól németül, s tudom, milyen probléma lehet az, de a döntô az orvos szaktudása és hozzáállása. Egy norvég és egy tajvani asszonyka maradt meg emlékezetemben, milyen boldogok voltak, miután gyermekeik hetek óta állandóan visszatérô panaszának okát megtalálván, gyorsan meg is gyógyultak. (Virágot kaptam, életemben elôször és utoljára, asszonyoktól!)

Mindezt azért írtam le, hogy az olvasó láthassa, miszerint tudom, mirôl beszélek és mit beszélek. Leírtam már a Népújságban, hogy Németországban elképzelhetetlen, hogy egy orvos úgy viselkedjen, mint a román urológus Marosvásárhelyen, akit meg is tagadok kollégának nevezni, ahogyan orvosok között egymást titulálni szokás. Nem a páciens van az orvosért, hanem az orvos a betegért! Az ügy pedig az orvosi kollégium hatáskörébe tartozik. Érdekes lenne tudni, foglalt-e állást az ügyben az orvosi kollégium? (Körzeti orvos koromban egy szomszédos, de Brassó megyei faluból gyakran jöttek hozzám betegek. Homokfutómon járogattam abba a faluban elég gyakran, beteghez is. Egy alkalommal pedig megszólított a falu román pártaktivistája, mondván, hogy nem veszik jó néven, ha a betegek hozzám járnak. Kérdeztem, miért? Amire kertelés nélkül mondotta: pentru ca D-ta esti ungur. Ekkor döbbentem rá, hogy a pártideológia sovén és magyarellenességet takargató díszes takaró.) Ezzel lezárnám a történteknek ezt a felét.

*

Vajda Szilárd levelében szóvá teszi, hogy az állam nyelvét meg kell tanulni. Nyitott kapukon dörömböl, hiszen ezen nincs mit vitatkozni. Sok bükkfafejû székely legény szerzett keserû tapasztalatot éppen amiatt, hogy nulla román nyelvtudással mennyi gúnyt és megalázást kellett elviseljen a román hadseregben.

Szabadjon újból emlékeimbôl meríteni: a ’60-as és ’70-es években otthonos voltam azon a Nagysinken (Cincu, ill. Großschenk), ahol nemsokára a falu fôterén angolul beszélô GI-ok jelennek meg. – GI (dzsiáj) az amerikai katonák zsargon neve, a Gouvernment Issue: állami kiadások katonai felszerelésekre kifejezéstôl.

– Amikor oda járogattam, akkor szászul és németül folyt a paláver. Ismertem egy Wolf nevezetû kedves bácsit, aki elmesélte, hogy 1912-ben bevonult katonának Gyergyószentmiklósra. Nem tudott magyarul semmit, emiatt csúfolták a székelyek (úgy, mint ma a székelyeket a románok!) mire fel, szó szerint így mondotta nekem: "az anyátokat, én megmutatom nektek, hogy tudok tanulni magyart". Bizonyítom, hogy túl a 70-en, még mindig beszélt magyarul.

A két világháború közötti idôben a munkahelyek nagy része nem kívánt nyelvismeretet, mint manapság, hiszen ma az állam nyelvének elégtelen ismerete akadályt jelent igen sok munkahely elfoglalásánál. Szabadjon itt is egy érdekes összehasonlítás: Némethonban a kórházi takarítónôk nagy része török vagy szerb- horvát, alig beszélnek németül, nyelvismeret nélkül elvégezhetik munkájukat; mivel kórházi takarításra német munkaerô alig vagy egyáltalán nincs, így a vendégmunkásnôk konkurencia nélküliek. Marosvásárhelyen persze a mai helyzet nem tükörképe ennek, s így ha egy magyar takarítónô nem tud eléggé románul, elônytelen helyzetben lehet. Ezt sem nehéz megérteni.

Hogy manapság egy sereg szakma esetében az angol elvárásnak vagy feltételnek számít, nem szorul magyarázatra. Hogy a diktatúra ideje alatt magyarlakta vidéken sok állás betöltésénél döntô kritérium volt, hogy a jelölt román legyen, magyar szóba sem jöhetett. Ez valódi diszkrimináció! Amikor nemrég egy állás ügyében a magyar nyelv ismeretét is elvárták Sepsin, a román sajtó diszkriminációról kiabált. Még mindig nem érti meg a többségi, hogy az erdélyi magyar nem vendégmunkás, hanem ôslakó. Fôvárosi lapokban olvasható az olvasók hozzászólása a hálón: ilyen primitív magyargyûlöletet elképzelni is nehéz, és a gyûlölködôk felteszik a kérdést, vajon Németországban van-e török iskola és egyetem 2,5 mill. török számára? A hivatalos német álláspont: az ún. párhuzamos társadalmak kialakulásának elkerülése. Kisebbségi státus csak a történelmi kisebbségieknek jár ki, mint a szorbok és a dánok. Minden jel szerint ezt nem képes megérteni a xenofób román nagy többség. Ha pedig egy orvos ellát kisebbségieket is, jogos elvárás, tanulja meg annak nyelvét. Már csak annak is hatása van, ha a kezelôorvos igyekezett néhány szót a páciens anyanyelvén szólni. A pácienssel szembeni tisztelet jeléül!

***

V. Sz. a következôket írja ominózus levelében, szó szerint:

"Azzal, hogy csak magyar környezetben élünk és boldogulunk, az sok jóra nem vezet, legalábbis hosszú távon biztosan nem. Saját magunkat szigeteljük el a többségtôl, vagyis önkezûleg fojtjuk meg saját magunkat. A zárt rendszerek sosem vezettek jóra és csak degenerálódáshoz vezetnek." Hogy mi ez ellen a teendô, nem nevezi meg, de bárki gondolhatja.

Ezeket a sorokat pl. "kötegyuri", a kincses város volt polgármestere azzal egészítené ki, hogy ô mindig is mondotta, mennyire degenerált a bozgor, vagy V. C. Tudor is megmondta, a bozgorokat a zsidókkal együtt egy stadionba kell zárni és lelôni. Vajda úr talán el is felejtette, hogy a likvidálandóknak egy stadionba való bezárása latin hagyományú ország, chilei találmány! Ne csodálkozzon, ha itt idézett kijelentését viszontláthatja többségi nyelvû napilapban is. Vajda úr, azonkívül, hogy hamis, nem mérte fel fenti kijelentésének a következményeit.

Mielôtt tovább mennék, újból emlékeimbôl merítenék, 1998-ból:

Ma is élô, jeles szász tudományos kutató mondotta el nekem, hogy gyermekként azért nem tanulhatott magyarul, mert szülei megtiltották, mivel ôk egymás között magyarul beszélték meg azt, amit a gyermekek nem kellett tudjanak. Mikor pedig fiatal kutatóként 1948-ban felment Kolozsvárra, magyar egyetemista szobatársai bejelentették, hogy németül fognak tanulni tôle. A levéltárban azonban a tanulmányának tárgyát képezô iratok magyar nyelvûek lévén, belátta, hogy meg kell tanuljon magyarul. Így pedig gyors tempóban tanult magyarul szobatársaitól, akik emiatt keveset tanulhattak tôle németül. Magyarul nem tudó román kutatókkal szemben mindig elônyben volt a késôbbiekben. Ragaszkodott ahhoz, hogy magyarul beszélgessünk, habár nyelvtani hibákkal, de kifogástalan kiejtéssel beszélt, mondotta is, hogy ô nyelvtan nélkül tanult meg magyarul. Érdekes dolgokat is hallottam tôle, olyant, amit majd megfelelô alkalommal érdemes lesz elmondanom.

A nyelvi kérdéshez eddigelé két író érdekes esete ismeretes. Az egyik Arthur Koestler (1905-1983), aki Budapesten született, s elôször magyarul írt, majd átváltott német nyelvre, hogy élete végén még egyszer nyelvet cseréljen és angolul írjon. A másik személy a lengyel Joseph Conrad (tkp. Jószef Korzeniowsky, 1857-1924) aki felnôttként tanult meg angolul, és olyan fennkölten írt, ami az angolok csodálatát váltotta ki. De ha megszólalt angolul, akkor a lengyelekre jellegzetes kiejtéssel beszélt. Ennek oka az, hogy ha valaki pubertás elôtt tanul meg egy idegen nyelvet, akkor anyanyelvi szinten fogja beszélni. Ha késôbb, mint Conrad is, akkor megmarad az idegent eláruló akcentus, amit Conrad- jellenségnek is neveznek. Conrad odáig ment anglofiliájával, hogy azt is kijelentette, "egy írónak lehetetlen nem angolul írni."

Ezt a két esetet egészen ritka példaként említettük meg, hiszen a dolgok belsô logikája miatt azóta sem követte senki.

(Folytatjuk)

A jogügyletek nagy többségében elegendô a magánokirati formában szerkesztett, megírt és a felek által aláírt irat, anélkül, hogy ez közjegyzô által lenne szerkesztve, hitelesítve, mert a közokirati forma a jogügyletnek legtöbbször nem érvényességi feltétele. Vannak viszont jogügyletek, ahol a közokirati forma, a közjegyzôi hitelesítés (autentificare) a törvény által megkövetelt feltétel, érvényességi kellék. Közokiratra, ahhoz, hogy a jogügyletünk érvényes legyen, ami az ügyek gyakoriságát illeti, a földre, a területre vonatkozó tulajdonjog- átruházó ügyleteknél, szerzôdéseknél van szükség, amelyek jogilag csak akkor érvényesek, ha közokirati formában készültek, azaz ha ezeket közjegyzô hitelesítette. Ha történetesen valaki földterületét magánokirattal ruházta át másra, az köteles lesz a szerzôdés hitelesítéséért közjegyzôhöz fordulni, mert a magánokiratát sem az adóhatóság, sem más hivatalos állami szerv érvényesnek nem ismerheti el. Ez az alapelv az 1991. évi 18-as földtörvénybôl és az 1998. évi 54-es, a földterületek forgalmát szabályozó törvénybôl derül ki. Tehát a földterületek átruházásánál a közokirati forma megléte a jogügylet érvényességi feltétele. Viszont az építmények átruházásánál nincs szükség közokirati formában szerkesztett szerzôdésre, jogügyletre, mert az 1958. évi 144-es törvényerejû rendelet erre vonatkozó elôírását hatályon kívül helyezték. Viszont, mivel az építményekhez minden esetben terület is tartozik, és mivel ezek átruházására kötelezô a közirati forma, ez kihat az építmények átruházására is, így ez maga után vonja az ingatlanra mint egészre vonatkozó közokirati forma létezését, mint &eac