Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Ismét kutyabotrány van. A minap egy kóbor eb Bukarestben, a kormány épülete mellett megharapott egy japán állampolgárt, történetesen a japán-román baráti egyesület vezetôje volt, aki meghalt. A tegnapi lapok egy része szerint a japán a harapás okozta vérveszteség miatt hunyt el, más lapok információi szerint az áldozatról kiderült, hogy szívbeteg volt, a vérveszteség és az ijedtség miatt szívstopot kapott, ez a halál oka.

A rendhagyó esetet persze felkapta a nemzetközi sajtó, és már nincs mit csodálkozni, ha a Bukarestbe érkezô külföldi turista a rossz utak és közvilágítás, a toronymagas árak és kapzsi taxisofôrök, élelmes zsebesek és korrupt köztisztviselôk mellé a vérszomjas kóbor ebeket társítja. A fôváros fôpolgármestere a történtek után, mintegy "átesve a ló túlsó oldalára", a statisztikákra is hivatkozva, kijelentette, hogy nem hajlandó kompromisszumra a kóborkutyaügyben. A cél: minél rövidebb úton megszabadulni a kellemetlenkedô állatoktól.

Úgy öt évvel ezelôtt Traian Basescu, akkoriban fôpolgármester már megpróbálta: botrányos módon rendelte el a kutyák összegyûjtését és likvidálását. Az állatvédô egyesületek nyomására végül civilizáltabb megoldás született, így aztán a kutyaügy egész mostanáig elcsendesedett. Kedden éjjel már megkezdôdött az újabb hajtóvadászat, a sintérek azonban csak 20 példányt fogtak el a Bukarestben szaladgáló mintegy 200 ezer gazdátlan eb közül. A fôpolgármester másik szikrázó ötlete: ezer külföldi egyetemistát behozni az országba, akik "futószalagon" végeznék el a 200 ezer kóbor kutya ivartalanítását, két nap után pedig – ha senki nem fogadja örökbe az állatokat – elaltatásukat.

A kutyaügy ennél felelôsségteljesebb magatartást feltételez. Talán valóban törvénymódosítást kellene eszközölni: szigorítani az állatvédelmi törvény elôírásait, hogy büntetlenül senki ne kínozhasson állatot, ne hagyhassa sorsukra ôket. Mert nem a kutya a hibás, ha kóbor...

Felelôsségteljes intézkedések várhatók el a városvezetés részérôl is. A kóbor kutyák összegyûjtéséhez, ivartalanításához és örökbeadásához megfelelô (és költséges) "infrastruktúra" kell: menhelyek, szállítóeszközök, sintérek, állatorvosok, gyógyszerek, élelmiszer és örökbeadási kampány, a lakosság felelôsségérzetének növelése. Amíg ez nincs, addig csak kínzásokról és brutális kutyagyilkosságokról beszélhetünk!

Kóbor kutyák minden városban vannak (még Marosvásárhelyen is, bár az illetékesek szerint itt példás módon oldották meg a kérdést), a problémát nem kell elhallgatni addig, amíg a bukarestihez hasonló tragikus eset nem történik. A jelenség felszámolásának módja viszont a szóban forgó város vezetését minôsíti !

Pár kérdés kivételével vitamentesen és viszonylag gyorsan zajlott a szászrégeni városi tanács hétfô délutáni soros ülése.

A teljes létszámban megjelenô városi tanácsosok húsz kérdést tárgyaltak meg, többek között a sok vitát, sajtóbotrányt kavart szászrégeni motokrosszpálya ügyét is.

Olajozottan zajlott az ülés, a költségvetési infrastrukturális, szociális kérdések se kavartak sok vitát.

A gondok az utolsó napirendi pontok között tárgyalt motokrosszpálya ügyében merültek föl a tanácsülésen. Mint arról korábban többször írtunk, a szászrégeni Humi Racing Team sportklub saját költségbôl, a városi tanács engedélyével épített motokrosszpályát a régóta használaton kívüli, egykori városi legelôre. A pályát sikerült bejegyeztetni, a tavaly nyáron pedig az országos motokrosszbajnokság elsô régeni futamát rendezték rajta, amely annyira jól sikerült, hogy Szászrégen városa bekerült a bajnoksági fordulók színhelyei közé. A problémák sora nem sokkal késôbb kezdôdött, amikor egyes lakosok, valamint az egyházak (is) kikezdték a pályát, mondván hangos, poros, ráadásul a temetések (közel vannak a temetôk) alatt is motoroznak rajta. A klub vezetôsége a gondok megoldása végett megígérte a felekezetek képviselôinek, hogy temetések idején nincs edzés (ígéretét be is tartotta), a por- és zajszennyezés miatt pedig vizsgálatot indított. A Hidroprogram Kft. által elkészített zajtanulmány eredménye 1,11-es fokú szennyezettséget mutatott, ami bôven a megengedett határérték alatt van. A száraz idôben a motorok által felvert port élô sövény ültetésével akarták csökkenteni. Hiába. Szervezettnek tûnô agitálások sorozata után (aláírásgyûjtés, fiktív érvek enciklopédiája), a tanács eldöntötte, hogy – úgymond lakossági nyomásra – a pályát meg kell semmisíteni. Ugyanakkor kidolgoztak egy kompromisszumos, amolyan be-csületbeli megoldást is. E megoldásra szavaztak hétfôn a tanácsosok.

Igazi vita tulajdonképpen csak ez utóbbi napirendi pont körül volt, fölszólaltak a tanácsosok pró és kontra, valamint a sportklub képviselôi is elmondták érveiket. Végül abban állapodtak meg, hogy a pályát megszüntetik, de helyette – a polgármesteri hivatal költségén – egy újat építenek a létezôtôl és a várostól kissé távolabb. Errôl hamarosan szerzôdést kötnek a Humi Racing Teammel. A tanács ugyanakkor vállalja a bejegyeztetés költségeinek egy részét is, hogy Régen ne essen ki az országos sportéletbôl, amelyben a tavaly szépen szerepelt. A klub egyetlen kérése az volt, hogy az új pálya elkészültéig edzhessenek a régin, ezt azonban egy késôbbi idôpontban, a szerzôdéskötés idején beszélik meg részletesen.

Calin Popescu Tariceanu kor-mányfô Bécsben találkozott Ruttensdorferrel, az OMV társaság elnökével, a megbeszélésen arról volt szó, el kell érni, hogy a jövôben a kôolaj és a földgáz árának növekedését a fogyasztók kisebb mértékben érezzék.

A kormányfô hétfôn este, a Henri Coanda repülôtéren elmondta, az OMV képviselôivel a Petrom regionális terjeszkedésérôl is tárgyalt. Hozzátette: noha az OMV a Petrom többségi részvényese, a román államnak jelentôs részesedése van a kôolajipari társaságban. Ezért Bukarest indokoltan érdeklôdik a Petrom sorsa iránt, és azt szeretné, hogy a társaság ne csak Romániában, hanem a térségben, a Fekete-tenger medencéjében is terjeszkedjen.

"Arról is tárgyaltunk, hogy a Petrom tartsa szem elôtt a kôolaj- és gázárak szociális hatásait is, hogy a jövôre nézve megoldásokat dolgozzunk ki, amelyek lehetôvé teszik, hogy az árnövekedések hatása kisebb mértékben legyen érezhetô a fogyasztók szintjén" – mondta a miniszterelnök.

Tariceanu Bécsben találkozott Andreas Treichllal, az Erste Bank elnökével is, aki tájékoztatta a Román Kereskedelmi Bank privatizációjának utolsó szakaszaival kapcsolatos lépésekrôl – jelenti a Mediafax.

A kormány a hét folyamán jóváhagyhatja a Brassó-Bors autópálya megépítésére az amerikai Bechtel társasággal kötött szerzôdés újratárgyalásának eredményeit, nyilatkozta kedden a Mediafaxnak Borbély László területrendezési miniszter.

"A tárgyalások lezárása után a kormányt jegyzékben tájékoztatják a román fél jelentôs összegû, 126 millió eurós megtakarításáról" – mondta Borbély. A miniszter közölte, a 2006-os autópálya-építési munkálatokra szánt összeget 100 millió euróról 500 millió euróra is növelheti a kormány.

"A kiegészítést a Román Kereskedelmi Bank privatizációjából bejövô összegbôl, valamint kereskedelmi hitelekbôl teremthetik elô. (…) Az észak-erdélyi autópálya építési munkálatait mielôbb újrakezdik, az idôjárási körülmények függvényében, és nemsokára lezárul az idei munkaütem kidolgozása" – tette hozzá Borbély.

Gheorghe Dobre szállításügyi miniszter az elmúlt év végén bejelentette, hogy lezárult a Bechtellel kötött szerzôdés újratárgyalása. Ennek alapján a Bechtel minden év elején, 2006-tól kezdôdôen legtöbb 30 százalékát kapja meg elôlegben az éves munkálatok értékébôl, az összeggel pedig el kell számolnia.

A dán Jyske Bank kedden nyilvánosságra hozott elemzése szerint a muzulmán országokban alkalmazott kereskedelmi bojkott – egyévi idôtartammal számolva – nyolcmilliárd dán koronás (1,1 milliárd eurós) exportkiesést okozhat, és több mint 11 ezer munkahely megszûntével járhat. Fôleg az élelmiszerexport és az agrártermékek kivitele van veszélyben. Ezen a területen 2,4 milliárd koronás (320 millió eurós) exportkieséssel és négyezer munkahely megszûnésével számol a dán bank elemzése, szintén egyéves bojkottidôszakot feltételezve.

A dán áruk vásárlói bojkottjának gyors terjedése láttán az Arla dán élelmiszeripari konszern már be is zárta ideiglenes jelleggel az egyik nagy tejgazdaságát, bár ez még nem Dániában történt, hanem a dán konszern egy szaúd-arábiai vállalkozását érintette.

Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök kifejezte reményét, hogy a Jylland-Posten hétfôi bocsánatkérése után az iszlám világ vezetô személyiségei tartózkodni fognak a további bojkottfelhívásoktól.

Calin Popescu Tariceanu az unió soros elnökségét betöltô Ausztria kancellárjával Bécsben tartott találkozója után kijelentette, hogy Románia 2005-ben is folytatta a szükséges erôfeszítések megtételét az EU-val kapcsolatban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében. A kormányfô szerint az ország megmutatta, hogy megvannak a képességei ehhez, és ugyanilyen ütemben fogja folytatni a felkészülést.

Tariceanu szerint az ország EU-csatlakozásának dátumáról szóló döntésnek az EU- bizottság ilyen irányú ajánlásán kell alapulnia. Ennek az ajánlásnak kell alapul szolgálnia a meghozandó politikai döntéshez – jelentette ki. Ezzel kapcsolatban azonban hozzáfûzte, hogy Európában nem kedvezô a politikai légkör a további EU- bôvítéshez.

Wolfgang Schüssel kancellár jelentôsnek értékelte az alig több mint egy éve hivatalban levô román kormány tevékenységének konkrét eredményeit, mindenekelôtt az utóbbi hónapokkal és hetekkel összefüggésben. A konzervatív politikus felhívta a figyelmet arra, hogy Románia Bulgáriához hasonlóan földrajzi, történelmi és kulturális értelemben is Európa része, ennek megfelelôen pedig az EU része is. Az európai országok elôtt nyitva kell lennie az ajtónak – fûzte hozzá. Kijelentette, hogy a nem európai országokkal kapcsolatban azonban más stratégiára van szükség, de országnevet nem említett.

Az osztrák tömegtájékoztatás emlékeztetett arra, hogy a Romániával kötött csatlakozási szerzôdés egyik záradéka szerint a jövô év január 1-jérôl 2008. január 1-jére halasztható az EU-belépés dátuma, miután igazságügyi téren, a korrupció elleni küzdelemben és a határok biztonságát illetôen Bukarest nem ért el kellô haladást. Az EU bizottsága legutóbbi értékelésében is ezekkel a területekkel kapcsolatban fogalmazott meg bírálatot. A bizottságnak május közepén kell nyilvánosságra hoznia a romániai átalakításokról szóló újabb jelentését, és annak már tartalmaznia kell a csatlakozás ajánlott dátumát is.

A Demokrata Párt vezetése jóváhagyta az egyesülést a Nemzeti Liberális Párttal, a fúziót elôkészítô munkálatok kongresszussal zárulnának július 15-én. A demokraták szerint az új alakulatnak jobbközép irányultságúnak kell lennie és az Európai Néppárthoz kellene csatlakoznia.

Errôl egyhangúlag döntött keddi ülésén a DP Országos Állandó Bizottsága, jelentette be Emil Boc pártelnök.

A DP szerint a fúzió alapjául a demokraták és a liberálisok egy az egyhez paritási elvét kell alapul venni. Az új alakulatnak továbbá tartalmaznia kell a két párt elnevezését, Boc szerint az új név az Igazságosság és Igazság Pártja (NLP-DP) lehet például. Emil Boc elmondta, a DP vezetésének ülése után felhívta telefonon Calin Popescu Taricanu NLP-elnököt és tájékoztatta a döntésrôl.

Tariceanu január 10-én azt nyilatkozta, hogy az NLP és a DP fúziójára legtöbb másfél éven belül kerülhet sor, az új alakulatnak pedig tartalmaznia kell egy erôteljes liberális elemet is.

Bogdan Olteanu, az NLP ítélôbizottságának elnöke kedden elmondta, a liberálisok kizárólag a megyei szervezetek álláspontja alapján döntenek az egyesülésrôl, erre pedig az Állandó Delegáció február 24-re tervezett ülésén kerül sor – jelenti a Mediafax.

Gheorghe Flutur, az NLP alelnöke szerint jó, hogy a DP elkészítette a fúzió programját, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kérdésrôl konzultálni kell a két párt tagságával.

Flutur szerint az NLP kezdettôl fogva foglalkozott a fúzió kérdésével, 2005 elején, közvetlenül a párt kongresszusa után is született egy ilyen kezdeményezés.

"Véleményem szerint továbbra is tárgyalnunk kell a szakaszokról. Jó, hogy készítettek egy menetrendet, nekünk is készítenünk kellene egyet, és azért van a D.A. Szövetség vezetôtanácsa, hogy egyeztessünk" – mondta Flutur.

Két arab ország, Egyiptom és Szíria kormánya – noha Kairó legfôbb ellenzéke odahaza egy, a palesztin szélsôséges mozgaloméhoz hasonló elveket valló iszlámista párt – jelenleg is jó munkakapcsolatot ápol a Hamásszal. Elemzôk éppen ezért úgy vélik, az egyiptomi és a szíriai vezetés jöhet szóba mint a Hamász és a Nyugat közötti közvetítô.

Egyiptomnak sikerülhet meggyôzni a palesztin szervezetet arról, engedjen az Izrael elismerését és a fegyveres harc feladását számon kérô követeléseknek. Kairó ugyanakkor a Hamász meglepetésszerû választási gyôzelmére hivatkozva javasolhatja az Egyesült Államoknak és Európának közel-keleti politikájuk módosítását.

Egyiptom közremûködhet a Hamász és a Fatah kibékülésében, egyúttal segíthet a választások gyôztesének abban, hogy az változtasson Izrael elismerésével kapcsolatos retorikáján – vélte az egyiptomi külkapcsolatok tanácsának elnöke, az ország egykori washingtoni nagykövete. Abder-Raúf er-Rídi szerint "a Hamásznak ebbe az irányba kell mozdulnia, s Kairó segíthet neki ebben". Más elemzôk ugyanakkor kétlik, hogy a Hamászt meggyôzi ez az okoskodás, hacsak Izrael nem mutat komoly hajlandóságot engedmények tételére egy olyan területi kompromisszum érdekében, amely a palesztin választók többsége számára elfogadható. Az arab országok eddig nem sok hivatalos megjegyzést fûztek ahhoz, hogy a Hamász a választásokon legyôzte a mostanáig kormányzó Fatah mozgalmat.

Miként arra elemzôk rámutattak, némiképp ellentmondásos módon a térség egyik legerôteljesebben világi kormánya, a damaszkuszi húzhatja a legtöbb hasznot abból, hogy fordulat következett be a palesztin belpolitikában, a Hamász sikere ugyanis Szíriának a washingtoni politikával szembeni – egyelôre miniatûr – frontját erôsíti.

A múlt hét végén, a Kereszténység és Közélet Tanulmányi Napok meghívottjaként látogatott Marosvásárhelyre Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese, aki négyszemközti megbeszélést folytatott romániai kollégájával, Markó Bélával. A látogatás adott alkalmat az alábbi beszélgetésre.

– A legutóbbi helyhatósági választásokon a magyarság számára legalábbis kétes eredmény született. Innen nézve úgy tûnik, hogy a szlovákiai magyarság bizonyos fokú közömbössége, esetleg kiábrándultsága vezetett ehhez az eredményhez. Hogyan látja ezt ön? Ugyanakkor, milyen tanulságokat lát megszívlelendônek a fejlemény kapcsán a romániai magyar érdekképviselet számára?

– Valóban nem vagyunk elégedettek a Magyar Koalíció Pártjában a választási eredménnyel, amelyet a megyei választásokon elértünk, bár szeretném hangsúlyozni, hogy még így is az összes megyei képviselô 14,7 százaléka magyar. Tehát ez, ahhoz képest, hogy a magyarok számaránya 10%, elfogadható eredmény. Tény azonban, hogy 2001-ben 27 százalékos volt az eredményünk. Tekintettel arra, hogy mi egy megyei, regionális, helyi szinten jól beágyazott párt vagyunk, jobb eredményt kellett volna elérnünk. Az okokat most vizsgáljuk. Én voltam a pártban az, aki elemzést kértem a régiók szintjén és központi szinten is. Errôl az országos tanács, a párt belsô parlamentje két hét múlva fog tárgyalni.

– Ettôl eltekintve bizonyára van saját véleménye.

– Saját szemszögembôl az okokat talán három-négy pontban tudnám összefoglalni. Az elsô az, hogy bizonyos megyékben mi hibákat is elkövettünk. Ez volt az elsô választási idôszak, és valószínûleg alábecsültünk bizonyos döntéseket, folyamatokat. Ez fôleg Nyitra megyére érvényes. A dolgok alakulását aztán befolyásolta, hogy 2001-ben mi erôteljesen kifogásoltuk a mesterséges megyerendszer létrejöttét Szlovákiában. Az emberek nem tartják sajátjuknak a megyét, nem tudnak azonosulni vele. Nem igazán mozgatja meg ôket a megyei történések sorozata, így a választás sem. Új ez a megyerendszer, kevés még az információ. Lépésrôl lépésre, központi szintrôl adtuk le a jogköröket, de az emberek még nem szokták meg, hogy a megye egy fontos hely, ahol fontos döntések születnek. Több olyan polgár van – a közvélemény- kutatási eredmények alapján mondom ezt –, aki a megyét kicsit fölösleges, ötödik keréknek látja, s még mindig a központtól várja a megoldásokat, bár mi '90 óta a decentralizációt szorgalmazzuk és mondjuk, hogy a megyéket meg kell erôsíteni. Úgy gondolom, ez egy szerves folyamat az emberek fejében is. Biztos, az elkövetkezendô idôszakban rájönnek, hogy megyei szinten komoly jogkörök vannak, és komoly dolgokról döntenek.

Az sem elhanyagolható, hogy a magyarlakta vidékeken, fôleg Közép- és Kelet-Szlovákiában, jelentôs a munkanélküliség. Sok a gazdasági és szociális probléma, az emberek kicsit elfásultak, valószínûleg ez is okozza, hogy elfordultak a politikától és a közélettôl. Ezért lesz a szeptemberi kampányunk sarkalatos pontja, hogy megmozgassuk az embereket és elvigyük az urnákhoz.

– Említette, hogy hibákat követtek el, mire gondolt? Milyen tanulságokat vonhatnak le?

– Mi Nyitra megyében például abszolút többséget szereztünk 2001-ben: 54%-os részvételünk volt a megyei parlamentben. És ott olyan döntések születtek, amelyek nem biztos, hogy szerencsések voltak. Például egyes szociális intézmények privatizálása során, oktatási intézmények, iskolák, kórházak átalakításában, és ezt sokan kifogásolták. Úgy gondolom, hogy amit más megyékben szlovák pártok simán meg tudtak csinálni, és senki nem kritizálta, Nyitra megyében, ahol mi voltunk a kirakatban, nagyító alatt, ezeket kifogásolták. Az is hiba, hogy képviselôk is benne vannak igazgatótanácsokban, hogy bizonyos egészségügyi intézményeknél az intézmények összevonását, vagy bizonyos intézményrészek privatizációját nem kellô módon átgondolva hajtották végre, és a folyamat maga kifogásolható volt. Úgy gondolom, ezek politikai hibák voltak. Ez talán a megyei szintû politikusgárdánk tandíja, mert nem igazán tudták az említett dolgokat kezelni.

– Bizonyos tekintetben hasonló helyzetben van a szlovákiai érdekképviselet és a romániai, hiszen mindkettô kormányzati szerepet vállalt. Önöknél sem megy simán az együttmûködés a kormánykoalíción belül. Hol van önöknél az a határ, amelyen túl nem köthetnek kompromisszumot?

– Minden országban és minden választási ciklusban a politikai képviseletnek és a polgároknak együtt kell eldönteni a határt: mi az, ami elfogadható, és mi az, ami nem. Ha Szlovákiában elemezzük az országos szintû magyar politizálás elmúlt négy évét – másodszor vagyunk a kormányzatban –, az eredmény pozitív. Állami egyetemet hoztunk létre, rendeztük a földkérdést, infrastrukturális beruházásokat, európai uniós pénzeket tudtunk megmozgatni. A magyarlakta vidék ekkora fejlôdést nem látott még: iskolák, kultúrházak, templomok újultak meg, jelen volt az érdekképviselet a kulturális életben, az oktatásügyben, megerôsítettük az autonómiát. A szlovákiai polgárok nagy része elégedett az országos szintû politizálással. Persze, mi nem lehetünk saját magunkkal elégedettek. És, mint az elôbb említettem, látni kell, hogy ugyanazt a hibát, ha egy szlovák párt követi el, vagy egy magyar párt, akkor egy magyar párt sokkal szigorúbban ítéltetik meg, és joggal. Sokkal jobban kell vigyáznia a zászló tisztaságára! Ez az egyik dolog. A másik az, hogy én maximalista vagyok, megpróbálom a választási ígéretek száz százalékát megvalósítani.

– Mennyiben sikerült?

– Úgy néz ki, nem leszünk 100%-on, talán 87- 90%-on tudtuk megvalósítani az ígéreteinket. Ne felejtsük el a számvetés alkalmával, hogy Szlovákiában több mint 530 községben magyar polgármester, magyar önkormányzat van, a dél- szlovákiai vidék mind a 17 járásának élén magyar prefektus áll. A 8 nagy megyébôl kettônek az élén, ahol a magyarok tömbben laknak, magyar a prefektus. A 8 megyei parlamentbôl 4-ben erôs súllyal képviseltetjük magunkat, és Nyitra megyében tavaly novemberig abszolút többségünk volt. A 16 tagú szlovák kormány egynegyedét alkotják a magyarok.

– Tehát önök sokkal jobb helyzetben vannak a kormányzati szerepvállalás szempontjából.

– Így van. És tudni kell, hogy mi a második legnagyobb erô vagyunk a kormányban is. A népszerûségi listák szerint – amit én nem akarok túlértékelni –, mi vagyunk jelenleg is a legnépszerûbb kormánypárt Szlovákiában. A népszerûségi rátánk magasabb, mint a magyarok aránya. A magyarok aránya 10%, a népszerûségi mutatónk 11,5–12,5% között van. Elmondják szlovákok, rutének, németek, hogy ránk fognak szavazni, és minket fognak választani. Egészébe véve nem rossz ez, csak azért nekünk önmagunkkal is szembe kell nézni. Ismétlem, a 100%-ot tartom a célnak, és ahhoz képest kell mérnem magam.

– A politika itt minket is azzal kecsegtet, hogy az európai uniós csatlakozással új lehetôségek tárulnak fel, például a kulturális autonómia, a területi autonómia céljainak elérésére, vagy egyéb sajátos igények kielégítésére. A szlovákiai magyarellenes megnyilvánulásokat tapasztalva, nem tûnik úgy, hogy minôségi változás állt volna be a csatlakozással a többség és kisebbség viszonyában.

– Sajnos, természetes, hogy Szlovákiában is vannak magyarellenes megnyilvánulások. Az ultranacionalista magyarellenes Szlovák Nemzeti Párt népszerûségi rátája 7-8%. Úgy néz ki, hogy a szlovák társadalomban kb. ennyi azok aránya, akik a magyarellenességet komoly politikai tényezôként fogadják el. Nem akarom sem alulértékelni ezt a veszélyt, sem túlértélkelni.

– Nálunk ez az arány legalább 15%...

– Érdekes módon ennek a pártnak a támogatottsága Észak-Szlovákiában a legnagyobb, ahol nem élnek magyarok. Ott tehát, ahol a fóbiákat a médián keresztül, a rosszul megírt tankönyvekkel, vagy családi hagyományokon keresztül oltják az új generációkba is. De azért hadd mondjak el egy nagyon fontos dolgot. 1993-ban, amikor megalakult Szlovákia, akkor a lakosság 27 százaléka mondta azt, hogy a magyarokkal való együttélés problémás lesz, és fél attól, hogy magyar- szlovák konfliktus alakul ki. 2005-ben, amikor ugyanezt a kérdést föltették, a lakosság 0,7% mondta, hogy fél a magyaroktól. Ha hozzátesszük, hogy jelentôs szlovák értelmiségiek nyíltan mondják azt, hogy a magyar párt "úriemberként" mûködik a szlovák kormánykoalícióban, akkor ez alatt a nyolc év alatt, amióta kormányon vagyunk, valamit mégiscsak sikerült elérnünk. Én vagyok a világon az a miniszterelnök-helyettes, aki magyarként megszakítás nélkül 8 éve vagyok ebben a funkcióban. Még Magyarországon sincs ilyen. Viszont jelentôs munka áll emögött, és nem mellékes, hogy a folyamatokat a fejekben is megpróbáltuk pozitívan befolyásolni. 1998-ban, amikor elôször léptünk be a kormányba, sokan tiltakoztak – a politikában és a sajtóban is –, hogy ne vegyenek be a kormányba, mert veszélyforrás vagyunk. 2002-ben már mindenki természetesnek vette, hogy a magyar pártnak ott a helye a kormányban. Most, 2006-ban, ha figyeli a szlovákiai médiát, azt írják, hogy a magyarok automatikusan ott kell legyenek, sôt, lehet, hogy a magyarok fogják megmondani, hogy jobboldali vagy baloldali kormány lesz-e Szlovákiában. Tehát akár a mérleg nyelve szerepébe is kerülhetünk. Politikai szempontból ez nem rossz, de a kisebbség szempontjából kényes helyzet, hogy mi döntsünk nagy dolgokban a szlovák politikában. De ezt is fel kell vállalni.

– Visszatérve az elsô kérdésemhez. Az elôbb elmondottak tükrében milyen tanulságokat tart érdemesnek az RMDSZ figyelmébe ajánlani?

– Elsô a professzionalitás és a konkrét problémák megoldására való törekvés. A második az igényesség a saját embereinkkel szemben. Én vagyok a miniszteri klub elnöke, ha kell, akár kis diktátor is. Nagyon keményen azt mondom, hogy amit megígértünk és amit meg akarunk csinálni, azt meg kell csinálni. Vagy az, hogy állandóan kommunikálunk. Én a hét négy-öt napján miniszterelnök-helyettes vagyok, a hét végén pártalelnök és kint vagyok a régióban. Egy hét végén kb. 15-20 meghívásom van, abból értelemszerûen négyet-ötöt tudok teljesíteni. Így állandó dialógust folytatunk az emberekkel.

– Úgy tudjuk, a következô kis- Máértot Szlovákiába hívják össze márciusban. Milyen tematikát lát célszerûnek a Kárpát-medencei magyar érdekképviseletek együttmûködése vonatkozásában és a magyar–magyar együttmûködés tekintetében?

– Fontosnak tartjuk, hogy ez a fórum tovább éljen, hogy meghívjuk különbözô országokban lakó barátainkat arra, hogy egyeztessünk a közös ügyekben. Nincs mandátumom arról nyilatkozni, hogy mit tudunk az asztalra tenni. Amint látja, állandó párbeszédet folytatunk a kollégákkal, és kialakul márciusig. Úgy gondoljuk, tovább kell vinni ezt a folyamatot, oda kell figyelnünk egymásra és impulzusokat kell adnunk a magyar politikának is. Valószínûleg a belsô dolgainkat és a belsô stratégiát tudjuk megbeszélni az elkövetkezendô idôszakban. A magyar kormánnyal már nem nagyon fogunk tudni érdemben tárgyalni, tekintve, hogy választási kampány van Magyarországon, és áprilisban választások lesznek. Azonban úgy gondolom, a kis-Máérton fel kell készülni arra, hogy a következô magyar kormánynak – függetlenül, hogy milyen felállású lesz – milyen prioritásokat teszünk az asztalára megoldások céljából.

A kisebbségi közösségek, ezen belül fôként a magyar közösségnek a rendôrség intézményeiben való képviseletérôl tárgyalt a Victoria palotában kedden, január 31-én Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Vasile Blaga belügyminiszter, Verestóy Attila és Márton Árpád, az RMDSZ frakcióvezetôi, Markó Attila, az Etnikumközi Hivatal elnöke, Szász Attila államtanácsos, Kovács Péter és Veress Emôd ügyvezetô alelnökök. A belügyminisztérium részérôl a megbeszélésen jelen volt még Dan Valentin Fatuloiu rendôrfôparancsnok.

Markó Béla szövetségi elnök úgy értékelte, rendkívül fontos a kisebbségi közösségek, a romániai magyarság képviselôinek jelenléte a rendôrség intézményében. Mint mondotta, a továbbiakban nagyobb hangsúlyt kell fektetni a közvélemény tájékoztatására, illetve az intézménnyel szemben kialakult elôítéletek leküzdésére.

Ebben a folyamatban Vasile Blaga belügyminiszter és Dan Valentin Fatuloiu rendôrfôparancsnok nyitottságukról biztosították az RMDSZ tisztségviselôit.

Kovács Péter ügyvezetô alelnök elmondta, hogy a szövetség ügyvezetô elnöksége a hangsúlyt a közvetlen kapcsolattartásra fekteti: a végzôs osztályokból olyan személyeket fognak felkeresni, akikben a helyi közösség megbízik. Ezzel párhuzamosan egy olyan kampány elindítását is tervezik, amelynek célja a rendôrök és a rendôrség megítélésének pozitív irányú megváltoztatása.

Markó Attila államtitkár elmondta: az Etnikumközi Hivatal támogatja a kezdeményezést, véleménye szerint fôként a közösség tájékoztatása változtathat a rendôrségrôl kialakult negatív szemléleten.

A kedden megalakult munkacsoport már csütörtökön, február 2-án összeül kidolgozni a kisebbségek képviselôinek rendôrségi kötelékekbe való bevonására vonatkozó stratégiát.

Mircea Geoana, az SZDP elnöke a párt vezetôsége és a parlamenti frakciók tagjai elôtt mondott beszédében ahhoz a feltételhez kötötte Adrian Nastase támogatását, hogy a házelnök biztosítsa a pártot, hogy nincs oka módosítani a támogatással kapcsolatos döntést.

Beszéde elején a pártelnök leszögezte, továbbra is érvényes marad az SZDP vezetôségének brassó-pojánai döntése azzal kapcsolatban, hogy támogatja Adrian Nastasét a képviselôház elnöki tisztségében. Geoana bejelentését az SZDP jelen levô honatyái tapssal fogadták.

Az SZDP elnöke azt is leszögezte, hogy a párt szenátorainak és képviselôinek fel kell készülniük arra, hogy Adrian Nastase ellen folytatódik a "kemény és összehangolt" támadás.

Adrian Nastase, a képviselôház elnöke kedden kijelentette, nem létezik olyan elem, amelynek alapján le kellene mondania a házelnöki tisztségrôl, és hozzátette, az ártatlansági vélelemnek a parlament esetében is mûködnie kell.

Nastase hangsúlyozta, egyetlen pártbeli kollégája sem kérte, hogy mondjon le a házelnöki tisztségrôl és spekulációnak nevezte az esetleges lemondására utaló újságcikkeket.

A sármási líceumban jelenleg 8 magyar osztály és 4 magyar óvodai csoport mûködik. Szkolka Attila aligazgatóval a pedagógushiány miatti gondokról beszélgettünk. Az aligazgató helyesbíteni kívánt egy, a Népújságban január elején megjelent nyilatkozatot, amelyet a város alpolgármestere tett.

Szkolka Attila szerint az iskolában a magyar nyelv és irodalmat egy pszichológia szakon utolsó éves tanítónô oktatja, aki 4-5 éve tanítja ezt a tantárgyat. A kisérettségin a legjobb átlagot éppen magyar nyelv és irodalomból érték el a diákok – tette hozzá. Úgy véli, a magyar nyelv- és irodalomtanárok számát kellene növelni, mégpedig oly módon, hogy az egyetemen távoktatást létesítsenek erre a szakra is. Az aligazgató szerint nemrégiben egy roma szakos tanár is jött, aki lakás hiányában rövid idô után otthagyta a várost. Matematikatanárral nincs gond az alpolgármester nyilatkozataival ellentétben, 29 éves, II-es fokozatú tanár tanítja. Ami pedig a fizika-kémia szakot illeti, ezt éppen ô maga oktatja, és 2-2,5 éve van még a nyugdíjig, "de lesz utánpótlás". A biológiát földrajz szakos tanár tanítja, aki fél katedrát kapott. A gond az, hogy fél katedrányi biológia szakot senki nem vállal el, nem éri meg anyagilag, itt az alternatíva, hogy érettségivel, helyettesítôként tanítsa valaki. A gondok tehát maradnak, ha árnyaltabbak is. Az önkormányzat is sokat tehetne, ha legalább szolgálati lakást ajánlana fel az ideköltözést vállaló fiatal pedagógusoknak. Erre a támogatásra azonban a jelek szerint még jó darabig várni kell...

A megyei ifjúságügyi hatóság pályázatot hirdet 2006 elsô félévére szóló ifjúsági projektek támogatására. A március 10. és június 30. között megvalósítandó terveket a következô tematikával írhatják meg a szervezetek: gazdaság, civil és politikai részvétel a döntéshozatalban, mûvelôdés, illetve oktatás. A pályázatokat február 22-ig kell benyújtani az igazgatóság Victor Babes utca 11. szám alatti székhelyére. Az elbírálás ugyanott február 23-án 10 órától lesz. Érdeklôdni a 218-841-es telefonszámon, illetve a djtmures@yahoo.com elektromos postacímen. Kapcsolattartó személy: Mihaela Ciobanu.

Kovács Géza sepsiszentgyörgyi szobrász 26 kisplasztikáját és a képzômûvészetek egyesülete tagjainak 50 festményét – a kundi, zágori és szászszôlôsi képzômûvészeti alkotótáborok termékeit – állították ki a dicsôszentmártoni közmûvelôdési központban (volt zsinagóga). A kiállítás február 29-ig látogatható.

Jegyzet

Hétköznap délután, még mindig mínusz tíz fok alatt a hômérô higanyszála, fáradt, a taposómalomban kimerült emberek topognak a megállóban. Várakozás közben jut idô a nézelôdésre, szemlélôdésre. Autóbusz érkezik, a leszállók közül két hangoskodó nô vonja magára a figyelmet. Nem jó nekik ez a járat, s férfi társaik után kiáltanak, akik a hátulsó ajtón szállnak le. Valahonnan nagyon ismerôsnek tûnnek. A nôk télikabátjukon többzsebes pihemellényt viselnek, a zsebek kitüremkednek. Nem üresek. A férfiak kezében nejlonzacskók, aljukon téglalap alakú tárgyak sejlenek át. Abban a pillanatban beugrik: zsebesek. Akiket korábban is láttam, majd néhány hónapra eltûntek – börtönbüntetésüket rótták le. Az egyik nô a tasakos férfihoz simul, zsebébôl pénztárca csusszan át a neccbe. Azzal a férfi továbbáll. Alig pár lépésre a távolsági buszmegálló. Ott is legalább félszázan várakoznak, félig megfagyva. A kisbuszok szorosan egymás után érkeznek, rohangálás támad, mindenki a számára megfelelôt keresi. A zsebesek is odahúznak. Iszonyúan nyomulnak, szinte ráragadnak a felszállókra, s közben megállás nélkül beszélnek. Talán egy nem eléggé finom kutatás, tapintgatás, az egyik felszálló hirtelen hátrakapja a fejét. A lebukással fenyegetett nô azonban feltalálja magát, a maxitaxi útvonaláról érdeklôdik. "Nem oda megy", válaszolja gyanútlanul a kiszemelt áldozat. Ezúttal megszabadult, a zsebes hátralép, a jármû elindul. A négyek ténykedése azonban ezúttal sem volt hiábavaló: újabb tárcákkal gyarapodik a tasakok tartalma.

Találkoztam egy emberrel, aki megmenekült a ráktól. "Megmenekült?" Kigyógyult. Azaz: kigyógyították. – Mindig van remény és esély – vallja. Ha valaki rákos, hát egyáltalán nem biztos, hogy abba bele kell halnia. Balogh Gyuri – BéGyé – esetében rosszindulatú tüdôrákot diagnosztizáltak, és éppen 52. születésnapján közölte vele az országos hírû szakkórház onkológus fôorvosa, hogy a hatszor négy és fél cm-es kissejtes daganat miatt maximum egy éve van hátra. "Fokozatosan fog leépülni, de mi mindent megteszünk, hogy emberi módon végezze be." Úgy került az onkológiára, hogy a sebész azt mondta: ha a kemoterápiás kezelésektôl lényegesen csökken a daganat nagysága, akkor megpróbálják a mûtétet. A "jövendölés" másnapján megkapta a kezelést, hazament, és várta, hogy beteljesedjék a végzete. Hogyan fordult mégis jóra sorsa, arról szól az a kötet, amelyet gyógyulása után állított össze, részben saját, részben a többi kigyógyult beteg esettanulmányainak felhasználásával, fôleg pedig azzal az interjúval, melyet gyógyítójukkal készített.

Találkozás a hihetetlennel (Válóczi József, a hatvani gyógyító)

Amikor a tudomány elkezdi a nem fizikai jelenségek tanulmányozását, nagyobb elôrehaladást tesz egy évtized alatt, mint létezésének évszázadai során. (Nikola Tesla) *

Válóczi József villamosmérnöki képesítést szerzett, ebben a szakmájában dolgozott az egészségügyben is. Utolsó, "polgári indíttatású" munkahelyén a budapesti villamoserômû egyik vezetô pozícióját töltötte be. Abszolút gyakorlati ember, azt becsüli ma is legjobban, amit saját kezével készít el, imád barkácsolni. Szilárd talajnak tartotta a kézzelfogható gyakorlat valóságát, azt hitte, biztos lábbal áll a földön, és választott pályájáról semmi sem térítheti le. * "Soha nem is vágyakoztam más munkára, mint amirôl a diplomám szól. Az ezotéria és más megfoghatatlan, magyarázhatatlan dolgok anélkül szálltak el mellettem, hogy akár megérintettek volna." * Csak a mûszaki dolgok érdekelték, az volt az ô világa. Aztán: "egyik napról a másikra szinte kezelhetetlen feszültség tört rám. Hosszú éveken át cselgáncsoztam, a sport önfegyelemre is nevel, fegyelmezett embernek tartottam magam, de állandóan fel- feltörô idegességemen, indulataimon egyre kevésbé tudtam uralkodni. Már ott tartottam, hogy – bár semmi dolog az egész – ha valaki az én megszokott parkolóhelyemre állt, hát ôrjöngtem. * Felesége, Zsuzsa asszony a hatvani kórházban dolgozott gyógytornászként. Keresett egy ideggyógyászt, akinek bizalmasan elpanaszolták a bajt. A doktornô a terápiás alapoknál kezdte, nyugtatót írt fel, ezektôl csak álmos és lassú lett Válóczi József. Ha pedig – mert autót vezetett, dolgozott – nem vette be, ugyanolyan feszült volt, mint annakelôtte. Rá kellett jönniük, a furcsa állapot így nem szüntethetô meg. Keresni kezdték hát a "betegség" okát és gyógyításának lehetôségét.

Biztosak lehetünk abban, hogy a parajelenségek fizikája megérthetô, csak a mai természettudomány mintegy száz éve tartó stagnálása az oka annak, hogy e jelenségek a hivatalos tudomány védôbástyáin kívül rekedtek. Az eddig természetfölöttinek gondolt jelenségek remélhetôleg megmagyarázhatók és fölhasználhatók lesznek majd egyszer. (Dr. Egeli György)

Zsuzsa asszony és a doktornô megtudták, hogy jár a városba egy idôsebb hölgy, aki energiával gyógyít. Ha nyolc-tíz jelentkezô összegyûlt, valamelyikük lakásán megejtette a kezeléseket. * Nosza! Gyerünk! * "Az elsô alkalom óriási csalódás volt. Igaz, azt sem mondhatom, hogy meg sem nézett, ugyanis utolsó páciensként jó alaposan szemügyre vett. Minden oldalról. De többet nem tett velem. (Akkor még nem tudtam, hogy ô látta az aurámat, és azt vizsgálta). Azt mondta, kezelni majd a következô alkalommal fog. * A hölgy érdekes módon gyógyított: vagy kanalakat húzogatott a tested elôtt, vagy rád tette a kezét, így érzékelve – mondta – és adva az energiát. * Mikor hozzám ért, rosszul lett. Friss levegô, hideg vizes borogatás, minden rákerült annak rendje-módja szerint, mire rendbe jött. * Kapásból közölte is: engem nem tud meggyógyítani, mert sokkal nagyobb energiával rendelkezem, mint amennyi neki van, s amit eddig bármikor is tapasztalt volna. * Nofene... Csakhogy ettôl az én problémám még nem nyert megoldást. Jobb híján abban maradtunk – ha már ilyen ’energikus’ vagyok –, hogy tanítani fog, járjak vele gyógyítani, hátha így mindez ír lesz az én bajomra is. A lényeg az: elôször ô hívta fel a figyelmemet arra, hogy bennem ez, amivel gyógyítok, ez az energia létezik, hogy én rendelkezem ’más’ képességekkel." * "Ilona, a püspökhatvani asszony mindig azt mondta: neki nem a gyógyítás a feladata. Pontosabban: nem feladata a gyógyítás! Igazán sohasem tudtuk azonosítani, mi is az ô Fentrôl megszabott dolga. Egy biztos: egyszerû falusi asszonyként sugallatra dolgokat tudott meg. Például egyszer atomfizikai megállapítások ’jöttek le’ neki, amit érteni ugyan nem értett, de jó szokása szerint lejegyzett, s aminek tudományos tartalmát egy képzett fizikus – atomfizikus szakember – visszaigazolta. * Tehát úgy kezdôdött gyógyító karrierem, hogy Ilona megmutatta, elmagyarázta, mit kell csinálni a beteggel (kanál, kézrátétel stb.). Én csináltam, ô meg nézte. Felügyelt rám. Sablonosan, mindenkinél ugyanazt az általános módszert alkalmaztuk. Így – már az akkori felfogásom szerint is – értelmetlennek tûnt a dolog.

(Balogh György: A Válóczi címû kötete alapján)

Folytatjuk

A Vendégségben Budapesten – Határon Túli Magyar Színházi Estek 2005/2006-os évadjának tavaszi félévét a Kolozsvári Állami Magyar Színház budapesti vendégjátéka nyitja, a társulat szerdán Visky András Tanítványok címû darabját adja elô a Thália Színházban – közölték a szervezôk kedden, budapesti sajtótájékoztatójukon.

A kolozsvári színház csütörtökön ugyancsak a Thália Színházban adja elô Ion Luca Caragiale Az elveszett levél címû vígjátékát – mondta a teátrum igazgató-fôrendezôje Tompa Gábor.

Közölte: a kolozsvári társulat pénteken a Nemzeti Színházban fejezi be vendégszereplését, itt Büchner Woyzeckjét mutatják be. A színházi estek keretében – mint a közreadott sajtóanyagban olvasható – látható lesz Csehov Három nôvér címû darabja a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház elôadásában.

Budapestre látogat még a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulat, április 27- én és 28-án a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Akadémiai Társulata, valamint az egyetem Szentgyörgyi István Tagozata mutatkozik be.

A színházi esteket május elején a szabadkai Kosztolányi Dezsô Színház zárja.

A Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozóját idén június 25. és július 5. között tartják. A 11. alkalommal megrendezendô ifjúsági találkozóra 16-18 ország mintegy hétszáz fiatalját várják.

A Határon Túli Régiók Napjai keretében március 10. és 19. között Székelyföld mutatkozik be Budapesten. Lesznek színházi elôadások, filmbemutatók, kiállítások és koncertek is.

Schneider Márta, a kulturális minisztérium helyettes államtitkára az események rendezôje, az Égtájak Iroda mûködésérôl szólva elmondta: 2006. január 1-tôl az iroda a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézethez tartozik.

Az iroda 2003 májusától a Hungarofest Kht.-n belül mûködött.

A helyettes államtitkár reményét fejezte ki, hogy a szervezeti módosulás biztosítja az iroda stabilitását.

Schiffer János fôpolgármester-helyettes szólt arról: az Égtájak Iroda 11 évvel ezelôtt indította el a Vendégségben Budapesten kezdeményezést, akkor öt ország kétszáz fiatalja vett részt a találkozón.

Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára azt mondta: a rendezvénysorozat "egy biztos sziget és biztos pont", ahol mûvészek és fiatalok találkozhatnak az anyaországban és azon kívül.

Kis közösségnek is lehetnek nagy ötletei. Egy botafogói család környezetbarát bolhákat tenyészt, amelyek nem szennyezik az ágynemût. Egy han-csui géemká kifejlesztette a baromfikórtalan mûszárnyast, megenni bajos, viszont egyáltalán nem terjeszti a madárinfluenzát. Egy novoszibirszki kft. kitenyésztette az acélrugó-hasú kutyát, amelyik a legnagyobb (mínusz ötven fokos) fagy esetén sem törik ketté a kanyarban. Egy fugyivásárhelyi vállalkozó pedig vadkendert termeszt – méghozzá az interneten. Hekkerék próbálták elkapni, de az anyag egyszerûen füstté vált.

A mi tömbházunk eddig csak hallgatott. De most aztán elôrukkolt a többlépcsôs vízóra- leolvasás baromi ötletével.

Nekünk legalább kettô jut mindenbôl. Kivéve a lépcsôházat meg a liftet, abból egy-egy is sok. Ellenben két házbizalmink van, amibôl logikusan következik, hogy róka fogta csuka alapon kölcsönösen ellenôrzik egymást, vagyis voltaképpen házbizalmatlanok.

A vízórák az 1989. decemberi forradalom és az azt követô márciusi szabadságharc konkrét vívmányai. Tömbházunk ugyancsak bôvelkedik vívmányokban, például sosem szünetel a forradalmi pezsgés, mindig van részegünk, aki elszórakoztasson, nincs nap vagy éjszaka, hogy valahol korszakalkotó kopácsolással tudtul ne adnák: nagy reformok következnek, átalakítják a lakást, a nagy közös alagsori bomba helyett ki-ki beszerzi és beszerelteti a maga privát házibombáját, ezek fényes kis csövei kinyúlnak a vízszintes végtelenbe a falakon át, és olykor bodor felhôfancsikákkal jelzik mûködôképességüket; arról nem is beszélve, hogy sátoros ünnepeken valóságos kis oroszpiac szervezôdik a lépcsôházban, az alkalmi árusok, házalók száma nem ritkult szilveszter után sem, a múltkor például szinte megvásárolt a feleségem öt méter teknôsbéka-pelenkát, holott nincs is teknôcünk, szerencsére megszólalt a telefon az elôszobában, és szórakozottságomban rosszul kérdeztem a csöngetôre ("Halló, rendôrség?"), mire a teknôc-liberós hanyatt-homlok elvánglizott.

Az esô házbizalmink (HB1) megelégelte, hogy a második házbizalmink (HB2) szintén megelégelte, hogy a titokzatos nevû cég képviselôje havonta leolvassa a vízórákat, miután egy másik titokzatos cég embere ismételten megelégelte ugyanazoknak az óráknak az olvasását – és kitalálódott a maratoni vízórázás. Vízórát olvasni speciális foglalatosság, bár egyik szomszéd szerint már a rómaiak is tudtak vízórát olvasni, sôt a kumrámi tekercseken is van utalás hasonló foglalatosságra, csak még nem sikerült kellôképpen megfejteni a szöveget. Én megpróbáltam egyszer vízórát olvasni, de nem sikerült, mert az óra lapján csak számok voltak, de azokból nem tudtam meg, hogy hány az óra, még kevésbé, hogy mennyi a víz. Ez olyan tudomány, amelyet bizonyára különleges titkos tanfolyamokon sajátítanak el a kiválasztottak, amit csak alátámaszt a megfellebbezhetetlen tény, hogy sehol, semmilyen lapban, sem rádióban, sem tévében, de még a világhálón sem hirdetnek vízóra-olvasási kurzusokat.

A vízóra-leolvasó olyan, mint a sámán. Senki sem orozhatja el a tudományát. Ha mégis, hát akkor átok ül a ceruzájára. Hiba lesz a papír körül, egyet felír, kettôt törül.

A mi vízóráink úgy fogyasztják a leolvasókat, akár a loch-nessi szörny a tepertôs pogácsát. Megszoktuk, hogy mindig más-más sámán jelentkezik, pillanatok alatt bevilágít a sötét zugok mélyére rejtett óralapokra, felírja azok einsteini képletét, aztán mint Svejk, azt mondja: kapok ennyi meg ennyi koronát. Vagyis lejt.

A vízóramaraton nálunk már legalább fél éve tart. Naponta jelennek meg a bejárati ajtón a kis csodafecnik: ekkor és ekkor, ebben és ebben az órában itt lesz a sámán, ne tessék elmenni otthonról, ne tessék az ajtóra ragasztani a cédulát a leolvasott számokkal, mert számrákot kap a blokk. Ez rosszabb a madárinfluenzánál, mivel a számrák következtében burjánzani kezd a pénzéhség, mind többet és többet kell fizetni.

Ellenben ha a sámánok olvasnak, akkor sokkal kevesebbel kell többet fizetni.

A pompás játékot azonban elrontották házbizalmijaink, HB1 és HB2, akik egymást folyton kontrollálva végül a sámánok nyomán is leolvasták a vízórákat, amibôl nemcsak számrák, hanem esetleg vízórarák is származhat. Mert ha egy vízóra búskomorságba esik a sok zaklatástól (folyton emelgetik a födelét!), akkor a tömbházunknak annyi. Talán éppen ezt kívánta ellensúlyozni a titokzatos cégek egyike, amikor nôi sámánt delegált a maratonra. A bájos kuruzsló beleduruzsolt a vízórák fülébe, hosszan és szerelmesen simogatta ôket, amitôl azonnal kilábaltak kórosnak tûnô depressziójukból.

De ki hallott nôi maratonról? Házbizalmijaink elôtt vörös posztó a sámánasszony, úgyhogy ôt is azonnal leverifikálták.

Most ott tartunk, hogy egyik elôzô leolvasó adatai sem találnak, mindenféle kimutatásokat, deklarációkat, tiltakozó vagy egyetértô íveket lobogtató teremtmények járják a lépcsôházat, óránként aláírunk valaminek, amivel azelôtt nem értettünk egyet, vagy tiltakozunk az ellen, amit az imént még aláírásunkkal hitelesítettünk. Ez is rekord, kormány és parlament, pártok és civil szervezetek jönnek tapasztalatcserére. Számítunk a miniszterelnök, vagy éppen a köztársasági elnök látogatására. A kistérségiek már levonták a konzekvenciát, mondván: Kujusz régió, ejusz vízóra.

Néprajzos kutatók beiktatták a vízóramaratont az új farsangi szokások közé. A ROB javasolta felvételét az olimpiai sportok közé.

Közben persze minden sámánnak, saját bizalmi látnokainknak is, stantye pityere perkáljuk a leolvasási díjat. Amibôl lassan akár teknôcre is telne, vagy biobolhára, mûszárnyasra, kanyarbíró ebre, önfüstölgô vadkenderre – de arra holtbiztosan, hogy új zárat tétessek az ajtómra.

És ne engedjek be többé senkit. Lehetôleg magamat sem.

Notesz

Véletlennek is mondhatom, hogy nemrégiben kezembe került egy elfelejtett, nemigen ismert könyv: Utazás Erdélyben és Erdély körül. Megjelent a múlt század negyvenes éveinek közepén, a budapesti Athenaeumnál; szerzôje Tonelli Sándor. Több mint figyelemre méltó kiadvány ez – nem utolsósorban vásárhelyi vonatkozásai okán (is). De talán a mi itthoni közkönyvtárainkban sem lehetne megtalálni, sajnos. Szólok hát róla pár szót ezen a helyen.

Azonban és mindenekelôtt: ki ez a Tonelli Sándor? Az irodalmi lexikonokban nem akadtam rá a nevére, viszont a Kenyeres Ágnes fôszerkesztésében Budapesten megjelent Magyar életrajzi lexikon (készült 1967–1969- ben) közli, hogy Tonelli Sándor 1882. június 2- án született Nógrádverôcén, meghalt 1950. június 2-án Budapesten; egy idôben az Országos Iparegyesület titkára, majd a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara titkára, késôbb fôtitkára volt. Sokoldalú érdeklôdésének változatos jellegére, arányaira vetnek fényt nagyszabású könyvei, tanulmányai: a szakmunkák mellett irodalmi kérdésekkel is foglalkozott, Szeged múltját ismertetô helytörténeti írásai jelentek meg, Tacitust és H. G. Wells regényét fordította magyarra. És megírta erdélyi utazásairól ezt a dokumentumértékû beszámolót.

Tonelli Sándor több ízben járt ezeken a tájakon, már a múlt század harmincas éveiben is; megfordult Nagyváradon, Kolozsvárt, aztán – késôbb – Brassóban és Nagyszebenben is, végigutazott a Mezôségen, látta Gyulafehérváron Hunyadi László, Izabella üres szarkofágját ("Vitéz Mihály martalócai kifosztották ôket"); Bocskay István, Báthory Gábor, Bethlen Gábor síremlékét pedig egy helybéli kislány mutatta meg neki ("ezek még erdélyi vajdák voltak" – szolgált felvilágosítással a kis kalauz). De – úgy tûnik – legmaradandóbb s egyben legtartalmasabb úti élményei éppenséggel Marosvásárhelyhez kötôdnek.

A szerzô annak idején nemegyszer volt Vásárhely vendége, de legrészletesebben a negyvenes évek elején tett látogatásáról beszél könyvének Az erdélyi Debrecen címû fejezetében. "Marosvásárhelyrôl, melyet még a békeidôkbôl nagyon jól ismertem, azt szokták mondani, hogy a hegyek között épült Debrecenhez hasonlatos. Ennek a megállapításnak van is némi jogosultsága, Marosvásárhely fôtere tényleg emlékeztet Debrecen nagy utcájára. A két város társadalmi struktúrájában is van bizonyos hasonlatosság – írja bevezetésként, és aztán felsorolja az egykori szobrokat, melyeknek azonban már nyomuk sem volt a két háború közötti idôkben, ismerteti a fôtéri (új) templomokat, a Bodor-kút történetét stb. "A kúton kívül – mondja – eltûnt a térrôl Kossuth és Bem szobra. Ezeket már természetesen a románok pusztították el. A bevonulás után, 1918 decemberének egy éjszakáján kötelet akasztottak mindkét szoborra és talapzatukról lerántották ôket. A Bem-szobornak a ledöntés alkalmával letört a feje. Öt vagy hat esztendeig a szobor és fej külön hevert valamelyik raktárban, akkor a fejet és a törzset ismét összeforrasztották és a román külügyminisztérium az így restaurált szobrot a baráti lengyel nemzetnek ajándékozta. A Kossuth-szobor a ledöntés alkalmával sértetlen maradt, ezt azonban késôbb, a hírhedt Dandea polgármester idejében összetörték és román sasokat öntöttek belôle." Így emlékezik Tonelli Sándor…

De nem csupán a vásárhelyi szobrokról volt emlékeztetô-megvilágító mondandója a Vásárhelyen idôzô hajdani utazónak; megnézte a Kultúrpalotát, megcsodálta a Teleki Tékát, a Bolyaiak nagymúltú iskoláját is – például. "Mikor az ember ennek a híres intézetnek a múzeumában végignézi a Bolyai-relikviákat, akkor szinte kedve támad, hogy foglalkozzék ennek a két nagykoponyájú magyarnak az életével és tudományos munkásságuk méltatásán kívül az embert is megismerje – jegyezte fel a Református Kollégiumban tett látogatás nyomán. – Valósággal ôsemberi erônek kellett ugyanis lakoznia abban az idôsebb Bolyaiban, akinek hatvanesztendôs korában hullott ki az elsô foga, akinek sohasem fájt a feje, akár matematikával és fizikával foglalkozott, akár képet pingált, akár pedig cserépkályhát szerkesztett."

Mindenre odafigyelô, múlt és jelen minden értékét fölfedezô, becsüléssel számon tartó utazó volt Erdély földjén az a Tonelli Sándor, aki könyvében megírta úti élményeit. Ugyanúgy, mint nagy kortársa, Németh László, a Magyarok Romániában címû útirajz szerzôje…

Vajon nem lehetne ezt a kötetet, Tonelli Sándor munkáját is újra kiadni – meggyôzôdésem szerint mai és holnapi olvasók örömére?

A marosvásárhelyi tanács legutóbbi ülésén több olyan határozattervezetet fogadtak el, amely az Energomur Rt.-re vonatkozott. Ezekben szó van a hôenergia termelési árának növelésérôl, a vállalat költségvetésérôl és az idei tervekrôl. Mindezekrôl bôvebben Bauer Andrea mérnökkel, az Energomur Rt. vezérigazgatójával beszélgettünk.

– Miért kellett növelni a hôenergia árát, amikor a lakosság fizetôképessége elérte már a tûréshatárt?

– Sajnos, ez az intézkedés nem tôlünk függött. A földgázkezelést szabályzó hatóság (ANRDGN) 2005. december 14-én kibocsátott rendeletével januártól emelkedett a földgáz és a villamos energia ára, ezért az Energomur Rt. 16 %-kal növelte a hôenergia termelési árát. A tanács úgy döntött, hogy nem változtatja a lakosságnak számlázott értéket, így egyelôre nem kell attól tartani, hogy többet fizetünk a fûtésért, meleg vízért. Az új ár: gigakalóriánként 194,73 új lej (héa nélkül), a lakosságnak továbbra is 150 lejt számláznak. Egy korábbi tanácsi határozatban a városatyák leszögezték, hogy csak márciustól változtatják a díjakat, illetve olyan arányban módosítják ezt, amennyivel nô a földgáz ára. Szerencsére a legutóbbi tanácsülésen eldöntötték, hogy nem terhelik továbbra a lakosok zsebét. A különbséget a helyi költségvetésbôl állják.

– Lehet, hogy ezt az ármódosítást nem érzékelik a lakosok, de számításaink szerint 2004 decembere és 2005 hasonló hónapja között igencsak megnôttek a számlák.

– Sajnos, ez így van. Lakrészenként változtak a számlák, de átlagban 80%-os díjnövekedésrôl van szó, és ez esetben is a gáz árához kellett igazodnunk.

– A polgármester korábbi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az Energomur Rt. tárgyalásokat kezdett a földgáz áráról a Distrigaz Norddal, a gázszolgáltató vállalat azonban nem hajlandó kedvezményeket nyújtani az Energomurnak. Mire jutottak?

– Eddig lehetôségünk sem volt a tárgyalásra, mert az Energomur Rt. több évig tartozott a gázszolgáltatónak. Januártól fizetôképessé vált a cég, mivel kifizettük az adósságokat és napirenden vagyunk a számlák törlesztésével. Ez azt jelenti, hogy mi választhatjuk ki a szolgáltatót. Ehhez nekünk két feltételünk van: adja olcsóbban a földgázt, mint ahogy eddig vásároltuk, és azt szeretnénk, hogy 45 napos határidôn belül törleszthessük a havi számláinkat, mivel kb. ennyi idô alatt tudjuk bevételezni a pénzt a lakosságtól, a fûtéspótlék és az önkormányzati ártámogatás alapján. A Distrigaz Nord 754,98 (új) lejt kért 1000 köbméter gázért, s mindössze 7 lej kedvezményt ajánlott. Mivel a téli idôszakban – 75 napig – elfogadták a 45 napos törlesztési határidôt, úgy döntöttünk, hogy továbbra is tôlük vásároljuk a földgázt. Idôközben más szolgáltatót is keresünk. Eddig összesen 28 ilyen cégrôl van tudomásunk. 75 nap alatt versenytárgyalást kell meghirdetnünk, s természetesen attól vásároljuk a földgázt, amelyik cég számunkra a legelônyösebb ajánlatot teszi.

– Honnan ennyi gázszolgáltató cég?

– Az adatokat a földgázkezelést szabályzó hatóság (ANRDGN) honlapjáról, illetve más városok távhôszolgáltató cégénél dolgozó kollégáktól kértük el. Meglepô, hogy olyanok is vannak, akiknek egy tömbházlakásban van a székhelyük. Mi természetesen elsôsorban a hagyományos gázszolgáltató vállalatokkal tárgyalunk majd, nem kockáztathatjuk, hogy olyan céggel kössünk szerzôdést, amely egy szép nap gáz nélkül hagyhatja a várost.

– Hogyan sikerült törleszteni a többévi adósságot?

– Az önkormányzat kifizetett 100 milliárd lejt, s ezzel napirendre hozhattuk tartozásunkat. Hogy ez az összeg mit jelent? A decemberi gázszámlánk 56 milliárd lej, az éves gázfogyasztásunk 147 milliárd lej. A legnagyobb gondot a fûtéspótlék hiánya okozta. Eddig Maros megye az állami költségvetésbôl 16 milliárd lejt kapott, a megyei tanács ebbôl 13-at Marosvásárhelynek utalt ki, de ez nem elég. Sajnos, e téren hiányos a törvénykezés, ugyanis az állami költségvetésbôl a benyújtott igényre annyit fizetnek ki, amennyit tudnak. Nincsen kritérium, ami szerint elosztják ezt a pénzt. Amelyik város több támogatást kapott, ott az országos vonatkoztatási árnak megfelelôen számlázzák a gigakalóriát, ami 102 lej. A tavaly októberben a tanács azért döntött úgy, hogy megnöveli a gigakalória lakossági árát, mert a központi költségvetési támogatás hiányában nem tudta kifizetni az Energomur Rt. által elhasznált földgáz árát.

– Mi lesz tavasztól?

– Ha sikerül olcsóbban vásárolni a földgázt, akkor nem emeljük a gigakalória árát, ha maradunk a Distrigaz Norddal, ez elkerülhetetlenné válik. Ha pedig országos szinten emelik a földgáz árát, akkor nekünk is ehhez kell igazodnunk. De nem ülünk karban tett kézzel. Olyan kazánház- és hálózatfelújítási, korszerûsítési tervet dolgoztunk ki, amivel hatékonyabban állíthatunk elô távhôt, csökkentjük a hálózati veszteséget és csak annyit számlázunk, amit elfogyasztottak. Az idén folytatjuk a Tudor negyedbeli kazánház-felújítási programot a 3-as, 4-es, 5-ös, 6-os és 7-es kazánházaknál és a hozzájuk tartozó hálózatot is kicseréljük. Az idénre tervezett munkálatokra 13 milliárd lejt szánunk. A munkálatokat a kormányalapból finanszírozzuk. Mivel az uniós csatlakozásig, 2007-ig meg kell szûnjön a fûtéstámogatás, ezt a kormány fokozatosan csökkenti, az összeget pedig átutalják egy olyan alapba, ahonnan kazánházak, hálózatok felújítására lehet pénzt igényelni. Az idén kértünk a tanácstól 12 milliárd lejt, amivel elkészítettük a kövesdombi hôellátás fejlesztési tervét. Az egész negyed meleg vizét csak egy kazánházban, a 2-esben állítjuk elô, míg a többiekben csak ún. csúcskazánok lesznek, amelyek fûtéssel látják el a hozzájuk tartozó tömbházakat. A kivitelezési költség kb. 700 milliárd lej lesz. Mind a Tudorban, mind a Kövesdombon az Unirii negyedben levô kazánházhoz hasonló korszerû, számítógép-vezérlésû rendszert fejlesztünk ki. Ezekrôl is döntött a tanács legutóbbi ülésén.

– Az Unirii negyedbeli kazánház felújítását a polgármester a tervezett korszerûsítési munkálatok modelljeként említi. Üzembe helyezése vitát váltott ki, hiszen ennek kapcsán elfogadták a közel 50 millió lejes lecsatolási díjat, az Országos Diszkriminációelleni Tanács pedig úgy ítélte meg, hogy a kazánházzal különbséget tettek az Unirii negyedbeli – kazánházhoz csatlakozott – lakosok és a város többi részében levôk között. Tudomásunk szerint a bevétel is a beruházóké.

– Az osztrák befektetô nélkül nem végezhettük volna el a beruházást, hiszen nekünk nincs lehetôségünk olyan sok pénzt erre áldozni. Ezért keressük a többi kazánházak felújítására is a finanszírozási lehetôségeket. Hosszú távú befektetésrôl van szó. A berendezések valóban az osztrákoké, és a szerzôdésnek megfelelôen 18 év alatt kell kifizetnünk a berendezési tárgyakat, ezután a kazánház újra a tanácsé lesz. A korszerûsítéssel pedig a fogyasztók is nyernek, mivel biztosítjuk a megfelelô szolgáltatást, s valóban annyit számlázunk, amennyit fogyasztanak.

– Ha már a korszerûsítésrôl esett szó, akkor meg kell említenünk a tragikus craiovai esetet is, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a kazánházak felújítása mellett igen fontos a vezetékcsere is. Hoztak-e biztonsági intézkedéseket, amivel megelôzhetô egy esetleges katasztrófa?

– Nemcsak Craiován, de nálunk is régiek mind a gáz-, mind a távhôvezetékek. Különös biztonsági intézkedést nem kell hozni, hiszen rendszeresen ellenôrizzük a kazánházba érkezô vezetékeket. Igaz, elég kezdetleges módszerrel, szappannal, de vannak olyan gázszivárgás-érzékelôk, amelyek a gázvezetékeket vizsgálják. Ezekben a hatóanyagot negyedévenként ki kell cserélni. Vannak olyan berendezések, amelyek már automatikusan mûködnek. Amennyiben gázszivárgást észlelnek, lezárják a csapokat. Nemcsak mi, hanem a gázvállalat is ellenôrzi a saját rendszerét. Persze, a vezetékcserével biztonságosabbá lehet tenni a hálózatot, de ez nagyon sok pénzt igényel. Amelyik kazánházat felújítjuk, ott a hozzá tartozó vezetékeket is kicseréljük az anyagi lehetôségek függvényében.

– Az említett tanácsülésen elnapolták azt a határozattervezetet, amelynek alapján a tanács a városi távhôszolgáltatást az Energomur Rt.-re ruházza. Miért a halasztás?

– A törvényeknek megfelelôen a helyi tanács minden évben a városi távhôszolgáltatás kezelésével az Energomur Rt.-t bízza meg. A szerzôdés tartalmazza azokat a követelményeket, amelyeket be kell tartanunk azért, hogy megfelelô minôségû szolgáltatást nyújtsunk. Eddig a szolgáltatást teljes egészében ránk bízták, újabban azonban a polgármesteri hivatal jegyzôjének javaslatára úgy szeretnék, hogy kazánházanként külön-külön kössünk szerzôdést. Így valószínû lehetôséget szeretnének teremteni arra, hogy ha valahol nem megfelelô a szolgáltatás, akkor a kazánházat más szolgáltató vegye bérbe. Ez azt jelentené, hogy ahány kazánház, a hozzá tartozó lakrészekben annyiféle díjrendszer lenne a városban. Ezenkívül ez az elképzelés ellentmond a helyi tanács által 2000-ben elfogadott városi távhôszolgáltató stratégiának, ami egyetlen szolgáltatóra bízza a rendszer kezelését. Ennek pontosan az a lényege, hogy egy szolgáltató egységes díjat dolgozzon ki, attól függetlenül, hogy kit, hol és hogyan kell ellátni. Ezt nem változtathatják meg, hiszen ennek alapján készíthetjük el mi is azokat a hosszú távú beruházási terveket, amelyek megvalósításával a szolgáltatás minôségén szeretnénk javítani, egyben a lakosság kiadásait a lehetôség szerint a legalacsonyabb szinten tartsuk. Az Unirii negyed valóban egy követendô példa. Attól eltekintve, hogy a berendezés a bécsi Energiekonfort cégé, a szolgáltató továbbra is az Energomur Rt. A korszerû kazánházakkal megspórolt kiadásokat pedig a tanács jóváhagyásával újabb korszerûsítésre fordíthatjuk. A lakosoknak azt kellene megérteniük, hogy mind az árak, mind a beruházási tervek kivitelezése nagyrészt a földgáz árától függ. Ha sikerül olcsóbb gázhoz jutni, akkor többet fordíthatunk a modernizálásra is, ami végsô soron, hosszú távon a lakosok számláján tükrözôdhet.

Az iskolaigazgatókkal szervezett keddi tanácskozáson hangzott el a fenti tanács a közösségi rendôrség vezetôségét képviselô Valcaoan Stefan részérôl, aki talán humorosnak szánta a biztatását, de kijelentése kissé bizarrnak hangzott. Különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy az erôszak elleni összefogás, az iskolák védelmének a megszervezése képezte az ülés napirendjét. A tanácskozást felsô utasításra hívta össze a fôtanfelügyelô, s az iskolaigazgatóknak egy új tervet kellett benyújtaniuk az általuk vezetett egység ôrzésére vonatkozóan. Az iskolát fenyegetô veszélyek elhárítására a rendôrség, a közösségi rendôrség valamint a csendôrség képviselôi ajánlották fel segítségüket, akik egyetértettek abban, hogy meg kell szervezni a védelmet. A falusi iskolákat is két-három személy kellene ôrizze, és az erre szükséges pénzt a polgármesteri hivataloknak kellene biztosítaniuk. Ha ezt mégsem teszik, az iskolavezetôknek akkor kellene a polgármesterek nyakát szorongatniuk – hangzott el az elsô napirendi pont kapcsán, ami azt bizonyította, hogy a téma körül keltett országos hisztériakampány megtette a hatását. Hogy a tanintézetek szakképzett ôröket biztosíthassanak, elkezdôdött a személyzet ilyen irányú továbbképzése – hangzott el a tanácskozáson. A fôtanfelügyelô javaslata szerint pedig a biztonság növelése érdekében lehetôségük van pályázni is. A gyerekek biztonságérzetét csökkenti, hogy a tanintézetekben felszámolták a köztelefonokat – tették szóvá egyesek, mások pedig arra vonatkozóan kértek tanácsot, hogy mit tegyenek az iskolai sportpályára bekívánkozó negyedbeli gyerekekkel, akiknek nincs más lehetôségük levezetni az energiájukat.

Ganta Susana fôtanfelügyelô a pályázati lehetôségekrôl, valamint az aligazgatók új feladatkörérôl tájékoztatta a jelenlevôket. A helyettes igazgatók egyik fontos megbízatása az iskolai és az iskolán kívüli nevelés lesz. Beszámolt a megyei tanulói tanács megválasztásáról, s egy sor egyéb szervezési feladatról, majd felhívta az igazgatók figyelmét, hogy a pedagógusoknak nem szabad magánórát tartaniuk saját tanítványaiknak. A beiskolázási tervezet megtekinthetô
az interneten, s az igazgatóknak fel kell készülniük a 2006-07-es tanévre tervezett újabb átszervezésekre a kis létszámú iskolák, osztályok megszüntetése, felszámolása céljából.

Az igazgatói és aligazgatói állások betöltésével kapcsolatosan a megváltozott módszertani követelményekrôl Albertini Zoltán fôtanfelügyelô-helyettes számolt be, aki ismertette a menedzseri tevékenységrôl szóló kiadványokat. Az elmúlt hetekben végzett ellenôrzések során észlelt szabálytalanságokat és hiányosságokat a két fôtanfelügyelô-helyettes sorolta fel. Albertini Zoltán kiemelte, hogy szinte minden iskolában ellenségesen fogadták, holott az útmutatás, a kollegiális segítség volt a szándékuk. A hiányosságok mellett – a tanárok tevékenységét értékelô lap hiánya, a láttamozatlan egészségügyi engedély, a tanórák bepótlásának menetét nem tükrözô tantervek stb. – és a tanfelügyelôk által íratott tesztek nagyon gyenge eredményét tették szóvá, anélkül, hogy megnevezték volna az iskolákat, majd az ellenôrzések folytatását ígérték.

Azoknak a balti államoknak, amelyeknek jövôre tervezett euró-csatlakozása az utóbbi idôszakban kérdésessé vált, valóban nem kellene még több évig belépniük a közös pénzrendszerbe, de nem a hivatalosan hangoztatott érvek – vagyis a túl magas infláció – miatt, hanem azért, mert a térség egyszerûen túl szegény az euróövezeti tagsághoz, áll a Financial Times hétfôi elemzésében, amely szerint néhány jelenlegi tagországot is hiba volt felvenni.

A londoni üzleti napilap szerint kevés olyan tisztességtelen vita zajlik jelenleg az Európai Unióban, mint az, amelyik az euróövezet bôvítésérôl szól. Igaz, hogy Litvánia és Észtország inflációja, ami miatt mostanában megkérdôjelezik a két ország 2007-es eurócsatlakozását, kissé magasabb az euróövezeti referenciaátlagnál, de ez pusztán egyszeri energiaár-kiugrás eredménye, és azé a tényé, hogy az általános árszint éppen az EU-éhoz közelít, áll az elemzésben. Ezeknek a hatásoknak a kiszûrésével a térségi tagjelöltek inflációja semmiféle gondot nem jelentene sem nekik, sem az euróövezetnek. Mivel azonban a jelenlegi euróövezeti tagok más okokból nem akarják ezeknek az országoknak a csatlakozását, az inflációs kritérium éppen kapóra jön, írta a Financial Times.

A lap szerint ugyanakkor vannak teljesen helytálló egyéb gazdasági érvek arra, hogy Litvánia és Észtország miért ne csatlakozzon most az euróövezethez. A maastrichti szerzôdésben megfogalmazott belépési kritériumok – infláció, rövid távú kamatok, költségvetési hiány, nettó adósság és árfolyam-stabilitás – soha nem képeztek ideális tagsági feltételrendszert, mert nem veszik figyelembe a reálgazdasági mutatókat, vagyis a termelékenységet, a foglalkoztatást és a bérszintet, miközben a nominális feltételek teljesítésére a kormányok kreatív elszámolási trükkökhöz folyamodnak.

2006-ban az Európai Unió kereskedelmi politikája nem módosul lényegesen. Az unió kész arra, hogy valamilyen mértékben megnyissa piacát a fejlôdô országok agrártermékei elôtt. Az eredmények nagyon szívós tárgyalások eredményei, mert minden ország foggal-körömmel védi a saját érdekeit. Tényszerû az, hogy Románia már az unióval együtt építi gazdaságpolitikáját – nyilatkozta Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott miniszter azt követôen, hogy vasárnap, január 29-én részt vett Brüsszelben az EU kereskedelmi minisztereinek találkozóján.

A megbeszéléseken elsô alkalommal voltak jelen megfigyelôként Románia és Bulgária gazdasági ügyekért felelôs tárcavezetôi. Napirendre kerültek a 2005 decemberében Hongkongban megtartott Világkereskedelmi Szervezet miniszteri találkozójának következtetései.

Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott miniszter leszögezte:

– A találkozón tárgyaltak a világkereskedelem további liberalizálásáról, a mezôgazdasági támogatási rendszer átgondolásáról. Egyre nagyobb az EU-ra nehezedô nyomás a mezôgazdasági rendszer és a közös agrárpolitika megreformálását illetôen. Románia szempontjából nagyon fontos, hogy a tárgyalássorozatban, illetve a rá nehezedô nyomással szemben az EU tartsa fenn azt a véleményét, hogy 2013-ig a közös agrárpolitika a már megállapított mederben folytatódjon. Románia szempontjából ez azért is fontos, mert így biztosítottak a mezôgazdaság korszerûsítésére elképzelt uniós alapok a következô években–nyilatkozta a miniszter.

A tanácskozást követôen Winkler Gyula részt vett Párizsban a francia–román gazdasági fórumon. A fórumot Franciaország szenátusa szervezi és 15 romániai vállalkozás számára teremt lehetôséget a bemutatkozásra, mintegy 30 francia cég jelenlétében. A kereskedelmi ügyekkel megbízott tárcavezetô felszólalásában bemutatja a romániai gazdaság helyzetét az uniós csatlakozási folyamatban és a kétoldalú román–francia gazdasági kapcsolatok helyzetét. A fórumon jelen lesz Franciaország kereskedelmi ügyekkel megbízott minisztere, Christine Lagarde.

A piacgazdaságban egyre nagyobb szerep jut a szakképzett könyvelôknek, akik immár nem csak egyszerûen jegyzik az árucserét, hanem ellenôri tevékenységet is végeznek, véleményezésük pedig meghatározó az üzleti döntések meghozatalában.

Mint minden területen, a könyvelôin is folyamatosak a változások, amik elsôsorban a világgazdaság globalizációjának, a börzerendszer fejlôdésének és a könyvelôi folyamatok harmonizációjának tudható be.

Három éve, hogy utoljára változtak könyvelési jogszabályok, 2006-tól immár az Európai Gazdasági Közösség IV. és VII. irányelveivel összhangban levô könyvelési szabályzatot alkalmazzák, differenciált módon, a vállalatok nagyságrendje szerint, míg 2007-tôl a Nemzetközi Pénzügyi Jelentések Szabványainak alkalmazására térnek át. Mindezek után természetes, hogy egyre több szakképzett könyvelô szeretne könyvszakértôi és engedélyezett könyvelôi minôsítéshez jutni.

E két minôsítés megszerzése érdekében vizsgát kell tenni könyvelési, pénzügyi ismeretekbôl, kereskedelmi jogból, a felsôfokú végzettséggel rendelkezô könyvszakértôk és engedélyezett könyvelôknek pluszban el kell sajátítaniuk a pénzügyi auditot (belsô ellenôrzést), a vállalat gazdasági és pénzügyi elemzését, a pénzügyi ellenôrzést. A könyvszakértôknek még ezenkívül ismerniük kell a könyvelôségi szakértôi munkát, a szakmai elveket és etikát.

A sikeresen vizsgázók 3 évig gyakornokok, ez idô alatt gyakorlati és elméleti ismeretekre tesznek szert, ami után képességvizsga következik, és csak ezután az eskütétel. Ezt követôen válnak a Romániai Hites Könyvelôk és Könyvszakértôk Testületének tagjává.

A szakmai vizsgákat eddig évente megszervezték, tavaly november 5-6-án került rá sor. Idéntôl változott az idôpont, 2006-ban július 1-2-án lesz Marosvásárhelyen, amely vizsgaközpont.

Egészen 2004-ig a vizsga tesztrendszer alapján történt, ez a vizsga 80 százalékát jelentette, a szakmai ítéletalkotó kérdések 20 százalékot tettek ki. 2006-ban ez az arány 50-50 százalékra módosul, a jövôben pedig a tesztrendszer kiiktatása várható.

A Romániai Hites Könyvelôk és Könyvszakértôk Test