Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Más ez az évváltás. Ha akarnánk se tudnánk errôl megfeledkezni. A lépten-nyomon pufogtatott hangzatos jelzôk sokasága, a történelmi jelentôség untig ismételt hangsúlyozása sem engedné. Túllépve azonban a régiónkra mindig is jellemzô, nagyotmondó túlzásokon, a lényeget tekintve el kell ismernünk, országunk és lakossága szempontjából korszakos fontosságú a 2007. január 1-jén bekövetkezô uniós csatlakozás. Igaz, hogy pontosan nem tudjuk, mit hoz az integráció, inkább csak sejtjük, gyanakodva találgatjuk, több pozitív vagy negatív hozadéka lesz-e életünkben az európai közösségbe való beilleszkedésnek, jóra vagy rosszabbra számíthatunk-e ezután, de félretéve az indokolt vagy indokolatlan félelmeket, a többnyire információhiányból és mindenféle alaptalan mendemondákból táplálkozó tévhiteket, bizalmat elôlegezhetünk az EU-taggá válás aktusának. Elvégre régóta erre vártunk.

Tizenhét évvel ezelôtt, a diktátor elûzésekor sem azt fontolgattuk, konkrétan hogyan lesz a továbbiakban, hanem bíztunk a jövôben. Emlékszem, végleg még semmi sem dôlt el, mégis, elsô népújságos lapszámunk vezércikke már címében is hirdette, gyôzött a nép! Miért ne hinnénk most is, hogy hosszú távon mindannyiunk számára kedvezô változások ideje következik. Persze, már nyomait se leljük az akkori össznépi eufóriának, populisták kifogyhatatlan tömegei járatták le a néppel kapcsolatos fogalmainkat, ám jelenleg még többségben vannak az eurooptimisták, mint a szkeptikusok. És illúzióvesztéseink közepette mégiscsak eljutottunk a csatlakozás küszöbére. Szegény Brucan, a bölcs politikai elemzô annak idején húsz évet jósolt arra, hogy az országnyi "stupid people" elfogadhatóan összeszedje magát és felzárkózzék a civilizált nyugati demokráciákhoz. Ettôl ugyan még sok területen, megannyi vonatkozásban távol állunk, de mégiscsak nagyot haladtunk, a bevezetett reformok, a gazdasági sikerek – ígéreteinkkel ötvözve – immár szalonképessé tettek a tôlünk nyugatabbra található elitebb körökben is. Sôt, a kormányfô úgy nyilatkozott, hogy újabb húsz év múlva már utol is érhetjük ôket. Vagy negyven, hatvan esztendô teltével, ha közben megtörik az ország fejlôdési üteme. Mindez csak rajtunk múlik, amit különben az EU- tisztségviselôk sem gyôznek elégszer hangoztatni.

Tényleg igazuk lehet. Az itteni "stupid" sokaság és semmivel se okosabb választottjai dönthetik el a továbbiak menetét. Bízzunk benne, hogy valamit végzetesen nem rontunk el. Reméljük, hogy a felzárkózás ütemesen, az elvárások szerint tovább folytatódik. Higgyük, hogy "a vén Európa, a gyönyörû nô" nemcsak megtûr maga mellett, hanem mielôbb kedves családtagként meg is szeret, és megbecsülve ragaszkodik majd hozzánk. Az évzáró, évkezdô nagy fogadkozások idején arra is tegyünk önmagunknak ígéretet, hogy megpróbálunk lélekben, felfogásban, cselekedetben is igazi európaivá válni. Az ígéret pedig ne csak eleve feledésre szánt szólam legyen, az ilyesmi, akárcsak a politikusi euroblabla, semmi jóra nem vezet. Hétfôtôl jelképesen mindenfelé szabad lesz számunkra is az út, nem mindegy, hogy milyen batyuval és merre indulunk. Ennek tudatában búcsúzzunk vidáman a végzôdô esztendôtôl s köszöntsük örömmel a korszakváltó újat!

Traian Basescu államfô pénteken ellátogatott a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) Popesti Leordeni-i raktárához. A látogatás végén kijelentette, bár a dossziékat átadták a CNSAS-nak, még pontra kell tenni az ellenôrzô rendszert, amellyel követni lehet, hogy mi történik a dossziékkal.

Az államfô Mircea Dinescu, Ticu Dumitrescu és Claudiu Secasiu, a CNSAS képviselôi kíséretében látogatott el a raktárba, és feltûnt neki a raktár technikai felszereltsége.

"Nem tudom felmérni, hogy pontosan mi van itt, de tetszett, hogy új technikát szereltek be a polcok mozgatására" – mondta Basescu a látogatás végén.

Emlékeztetett, azért ment Popesti Leordeni-be, mert ígéret volt rá, hogy a Szekuritáté irattárát addigra átadják a CNSAS-nak.

"Elmondhatom, hogy a dossziékat átadták. Ez annak köszönhetô, hogy a hírszerzô szolgálatok elvégezték annak nagy részét, amit a SRI-CNSAS vegyes bizottságnak kellett volna elvégeznie" – mondta az államfô.

Elmondta, a nemzetbiztonsági törvény értelmében "mindegyik dosszié nemzetbiztonsági irat volt".

"Tehát az itt lévô mintegy 2 millió dosszié mindegyikét át kellett volna vizsgálnia a SRI-CNSAS vegyes bizottságnak, ez pedig lehetetlenné tette volna a folyamatot" – mondta Basescu.

Hangsúlyozta, hogy a Román Hírszerzô Szolgálatnál (SRI) maradt 75.000 dossziét a vegyes bizottságnak kell ellenôriznie.

Megemlítette, fontosnak tartotta, hogy az irattár átadása a csatlakozás elôtt történjék, és az is fontos volt, hogy a "kommunista bûnök elítélése" megtörténjen december 18-án, tehát ugyancsak a csatlakozás elôtt.

Az államfô szerint a Szekuritáté azon titkos adatai, amelyek a nemzetközi kapcsolatokról tartalmaznak információkat, illetve amelyek a nemzeti érdeket sértik, a SRI-nél maradnak a CNSAS beleegyezésével.

"De mindannak, ami a napi életünkhöz tartozik, itt kell lennie (a CNSAS-nál – szerk. megj.), hogy vizsgálható legyen" – mondta az államfô. Elmondta, hogy a CNSAS- nál található minden, amirôl a románok azt gondolják, hogy a Szekuritáté lakat alatt tartotta.

Arra a kérdésre, hogy az ígéretek teljesítése fejezetbe sorolná-e a dossziék átadását, az államelnök azt válaszolta: "nem tenném a be nem tartott ígéretek közé".

Hangsúlyozta, azt garantálni tudja, hogy amióta elnök lett, nem kérte a titkosszolgálatoktól, hogy elrejtsenek dossziékat, csak azt kérte, hogy a szolgálatok mindent átadjanak, ami "náluk van".

Az államfôt arról is kérdezték, hogy a Popesti Leordeni-i raktárból el lehet-e tulajdonítani dossziékat. Erre Mircea Dinescu válaszolt az államfô helyett, elmondva, hogy a dossziék elemeléséért börtönbüntetés jár, a raktárt egyébként a csendôrség ôrzi.

Bevallom, kicsit sajnálom, hogy hajnalonta meg kell válnom a kakaskukorékolástól, amibôl pontosan tudtam, hogy másik felemre fordulva két órát még nyugodtan alhatom. A liberális szakminiszter ugyanis nemcsak az egészségügyet, a házi állattartást is megreformálja. Legújabb rendelete értelmében ugyanis – az európai uniós normákhoz igazodva – jövô évtôl a városokban betiltják az állattartást. Törvénytisztelô állampolgárként már engedelmeskedtem is, s karácsonyra a fazékba került két matuzsálemi korú tyúkom, amelyek több mint öt évig kapirgáltak az udvar sarkában. És tojtak is, de jobbára csak görbét. Ennek ellenére a búbos hófehértôl, amely hosszas vetkôzés, után éppen új bundába öltözött, különösen nehéz volt megválni. Néhány évvel ezelôtt ugyanis primadonnaként lépett fel a Stúdió színpadán, amikor a harmadéves fiúk az öregleány helyett a fiatal tyúkot választó gólya kezébe nyomták. Volt is rendes kotkodácsolás a színfalak mögött, amíg visszakerült a dobozba, onnan pedig haza az ólba. Az ôsszel az állategészségügyiek inszisztáltak hevesen, hogy madárinfluenza ellen beoltsák ôket, de ôszintén bevallom, nem engedelmeskedtem, mivel tudtam, hogy hamarosan a karácsonyi asztalon végzik. Ha a miniszteri rendelet valóban érvénybe lép, akkor talán vége lesz a nyári estéket belengô sertésürülék "illatának is, ami miatt kánikulában nemhogy az udvarra kiülni, de még az ajtót kinyitni is kockázatos volt. Befellegzik a sertéstartók mellett a városi tehenes gazdáknak, s remélhetôleg a húsvétot megelôzô éjszakákon nem kell majd a levágásra beterelt bárányok elkeseredett bégetését sem hallgatni. Alkalmi állattartók a városi parkokat sem tévesztik majd össze a legelôkkel, s a háziállat-állomány felszámolásával talán a patkányok is a vidéki gazdaságok felé menekülnek. De nem kell elkeseredni, hisz maradnak a kutyák s a macskák is, ezek párosodáskor egyedi éji zenét adnak. Igaz, tömbházakban – a miniszteri rendelet szerint – a lakóbizottság engedélye szükséges a kis és nagyobb kedvencek tartásához, de az eredeti elképzelést máris hevesen támadja az állatbarátok népes tábora. A jelek szerint gyôzni fognak. Vagy mégsem? Bár szerettünk volna pontosabb tájékoztatást nyújtani kedves olvasóinknak, a megyei állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági igazgatóság illetékeseit lehetetlen volt elérni az év utolsó napjaiban. Állítólag a törvényeket tanulmányozták. De sebaj, az új évben valószínûleg minden kiderül. Addig is, forduljunk nyugodtan a másik oldalunkra, ha kukorékol a szomszéd kakasa, s szippantsunk jó nagyokat a sertésszagú esti levegôbôl. A malacról úgyis azt tartják, hogy szerencsét hoz. Akinek nincs, legalább egy kis szaggal vigasztalódjon. Amíg tényleg "bemegyünk" az unióba...

• Marosvásárhely:

• A fôtéri Aesculap (Gyôzelem tér 35. szám, telefonszám 266-649), a B&B (Rózsák tere 16. szám, telefonszám: 260-103), a Pharma Plus (1918. December 1. út 182-184. szám, tel. 246-859) és a Royal (Köztársaság utca 15. szám, tel. 311-602) gyógyszertár állandó jelleggel nyitva tart. Naponta 8-20 óra között tart nyitva a Sensiblu I (Rózsák tere 36-38. szám, tel. 264-206), a Sensiblu II (1918. December 1. út 219. szám, tel. 244-311), a Sensiblu III (tel. 223-842, 1848. út 23/A szám), a kövesdombi Aesculap (1848. út 37. szám, tel. 237-026) és a Superfarm (Bazsalikom utca 7. szám, tel. 249-033).

• Ügyeletes fogászat: december 31-én, vasárnap Potcoava Marcel tart fogászati ügyeletet magánrendelôjében (Hattyú utca 2. szám).

• Segesvár: december 30-án, szombaton 8-20 óra között a Gentiana I (Herman Oberth u. 45. szám, tel. 771-831), este 8 órától vasárnap reggel 8-ig a Gentiana II (Krizantém u. 13. szám, telefon: 776-900), vasárnap 8-20 óra között a Gentiana I, este 8 órától hétfô reggel 8-ig a Gentiana II tart nyitva. Január 1-jén, hétfôn 8-20 óra között a Gentiana I, este 8-tól kedd reggel 8-ig a Humanitas I (Mihai Viteazul utca 40. szám, tel. 772-067) tart ügyeletet. Kedden 8-20 között a Gentiana I, este 8 órától szerda reggel 8 óráig a Humanitas I szolgálja ki a hozzájuk fordulókat.

• Szászrégen: szombaton 8-20 óra között a Medifarm (Petru Maior utca 5. szám, tel. 520-771), és a Lotus (Iskola u. 11/1-2. szám, tel. 511-298), 20 órától vasárnap reggel 8 óráig az Elena (Só utca 41/1. szám, tel. 512-550), vasárnap reggel 8 órától este 8-ig a Lotus, 20 órától hétfô reggel 8 óráig a Geum (Só utca 31. szám, tel. 511-028) tart nyitva. Január 1-jén, hétfôn 8-20 óra között a Lotus, míg este 8- tól kedd reggel 8-ig a Horvath (Dió utca 31. szám, tel. 511-772) ügyeletes. Kedden 8-20 között a Lotus, míg este 20 órától szerda reggel 8-ig a Medifarm szolgálja ki a hozzájuk fordulókat.

• Marosludas: szombaton 8 órától 18 óráig a Panax (1918. Dec. 1. út 15. szám, tel. 414- 604), míg 18 órától vasárnap reggel 8 óráig a Sandra (Jövô utca 17. sz., tel. 412-097) tart nyitva. Vasárnap reggel 8 órától 13-ig a Panax, míg 13 órától hétfô reggel 8 óráig a Sandra szolgálja ki a hozzájuk fordulókat. Hétfôn 8-13 óra között a Panax, 13 órától kedd reggel 8-ig az Aesculap 34 (Köztársaság utca 24. szám, tel. 411-334) tart ügyeletet. Kedden 8-13 óra között a Panax, 13 órától szerda reggel 8-ig az Aesculap 34 szolgálja ki az ügyfeleket.

• Dicsôszentmárton: szombaton 13 órától hétfô reggel 8 óráig a Veritas (Köztársaság utca 71-73. szám, tel. 440-248) tart ügyeletet. Hétfô reggel 8 órától szerda reggel 8-ig az Ana Farm (Solymok útja 100. szám, tel. 444- 836) tart nyitva.

• A Marosvásárhelyi Közszállítási Vállalat–Siletina Kft. buszainak menetrendje december 31–január 1-je között az alábbiak szerint módosul:

• – december 31-én Marosvásárhelyen a járatok este 8 óráig közlekednek;

• – január 1-jén Marosvásárhelyen reggel 8 órakor indulnak az elsô járatok;

• – december 31-én este 8 óra után törlik a peremvárosi járatokat: a 3-as vonalon a 20.20-kor és 22.20-kor induló járatot törlik. A 8-as vonalon nem indítanak járatot 22.30-kor. A 9-esen a 22.30-as járatot, a 9c-n a 20.30 és 22.30-kor induló buszokat törölték. Nem indul 22.30-kor a 13b, valamint az 15-ös vonalon járat. Az 5-ös vonalon is törölték a 20.40 és 21.50 órai buszokat;

• – január 1-jén a peremvárosokban az elsô járatok a következôképpen közlekednek:

• a. indulás Marosvásárhelyrôl: 3-as vonalon reggel 8 órakor; 5b vonalon 11.15-kor; 8-as vonalon 10.00-kor; 9-es vonalon 9.00-kor, 9c vonalon 9.00-kor, 13c vonalon 13 órakor; 13b vonalon 9.15 órakor; 15-ös vonalon reggel 8 órakor, 8-as vonalon 8.30-kor;

• b. Marosvásárhely – Dicsôszentmárton útvonalon: december 31-én Marosvásárhelyrôl nem indul 22.30-kor járat; január 1-jén reggel Dicsôszentmártonból nem indul 4.30-kor járat;

• c. a Marosvásárhely – Nyárádtô – Malomfalva – Radnót – Ludas útvonalon 19 óráig közlekednek a járatok, míg január 1-jén reggel 8 órakor indul az elsô járat Marosvásárhelyrôl.

• Szombaton a postahivatalok a megszokott program szerint tartanak nyitva, december 31-én, január 1-én és 2-án zárva lesznek.

• A marosvásárhelyi távolsági buszok december 31-én és január másodikán hét végi program szerint indulnak, az új év elsô napján pedig nem közlekednek.

• A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban a haláleset-bejelentéseket naponta 9-11 óra között fogadják.

• Ha haláleset történik és a családorvos szabadságon van, nem elérhetô, akkor a mentôszolgálatot kell hívni a 112-es telefonszámon. Ôk abban az esetben kötelesek kiállítani a halotti bizonyítványt, ha az elhunyt idôs vagy beteg volt. A gyanús körülmények között, hirtelen beállt halál esetén a rendôrséget kell értesíteni, amely szükség esetén az ügyészséget is bevonja. Az Igazságügyi Orvostani Intézetnél naponta tartanak ügyeletet, ahol elvégzik az elrendelt boncolást.

December 22-én Radnótról eltûnt otthonról a 17 éves Gabor Iuliana. A lány 165 centiméter magas, hosszú fekete haja van, vékony testalkatú. Eltûnésekor hosszú, piros rakott szoknyát, piros blúzot, fekete lábbelit viselt. Ugyancsak 22-én tûnt el a mikházi kórházotthonból Sut Alexandru Marius. A 30 éves férfi 175 centiméter magas, vékony testalkatú, kék szemû, szôke hajú. Aznap sárga viharkabátot, kék farmernadrágot, fekete száras cipôt viselt. Akik az eltûnt személyekkel találkoznak vagy tudnak róluk, hívják a 202-300-as és a 202-457-es telefonszámokat vagy értesítsék a 112-es számon az egységesített diszpécserszolgálatot.

A Cserealji Református Egyházközségben Szilveszter napján két istentisztelet lesz: délután 6 órakor a templomban és éjfélkor a torony alatt. Az immár hagyományos óévbúcsúztató után meleg fánkot és teát szolgálnak fel.

Jegyzet

Szutykos kisgyerek üldögél az utcasarkon. Vékony a kabátkája, lyukas a kis csizmája, egyedüli társa egy fekete borzos kis kutya. Körülötte karácsonyi díszbe öltöztetett kirakatok, ajándékokkal megpakolt emberek zsivaja. Mindenki vásárlási lázban ég. A rohanás közepette senki sem veszi észre a kis koldust, aki darabka kenyérért könyörög a hideg téli estén. Azonban ez a látszólag jelentéktelen, elesett gyerek életre szóló leckét adott számomra, amikor egy öregasszonytól kapott csokis kiflit kettétörte, és annak ellenére, hogy maga is éhes volt, megosztotta kutyájával. Emberségbôl jelesre vizsgázott. Elgondolkodtam, hogy milyen lehet az élete, tudja-e, mit jelent a karácsony, kapott-e valaha ajándékot? Nem valószínû. Szinte semmit sem adott neki az élet, mégis képes megbecsülni a darabka kiflit és önzetlenül megosztani azt pajtásával. A kisfiút látva eltûnôdöm, hány olyan ember van, akinek a karácsony nemcsak ajándékcserét jelent, hanem az önzôség félretevését és kevésbé szerencsés embertársain való segítséget is?

A koldus kisgyerekhez hasonlókat látva jut csak néha eszünkbe, hogy nem tudjuk megbecsülni, amink van. Oda és vissza vagyunk kisebb-nagyobb gondjainkkal és elfelejtünk hálásak lenni, hogy van családunk, barátaink, otthonunk, hogy van fedél a fejünk fölött és élelem az asztalunkon. És van kikkel megünnepelni a szeretet ünnepét. Ez már önmagában is ajándék. Nem kell az üzleteket kiüríteni ahhoz, hogy ajándékot adjunk és kapjunk, hisz ajándék az egészségünk, szeretteink gondoskodása, ajándék, hogy van lehetôségünk dolgozni és fenntartani magunkat. És mégis gyakran minderre úgy tekintünk, mint ami kijár nekünk, elfelejtjük kellôen megbecsülni mindazt, amink van, és amit a fiúcska és sorstársai talán egy életen át nélkülöznek.

Több mint tizenöt év telt el azóta, hogy a magyar külpolitika megfogalmazta hármas – integrációs, szomszédkapcsolati, nemzetpolitikai – prioritásrendszerét. Ez idô alatt tagjává váltunk a NATO-nak, majd az Európai Uniónak, nagyot változott tehát helyünk a világban – állapította meg.

Magyar érdeknek és felelôsségnek nevezte, hogy Magyarország tényleges alakítója legyen az EU mûködését és jövôjét meghatározó közös döntéseknek.

Egymásra épülô és egymást feltételezô feladatként emelte ki a szomszédsági kapcsolatok fejlesztését, a határon túli magyar közösségek jogérvényesítését, gyarapodását, a kulturális nemzet határokon átívelô egyesítését.

"Itt minden mindennel összefügg: minél jobbak a szomszédsági kapcsolataink, a többség és a kisebbség viszonya, és persze a magyar–magyar viszony, annál sikeresebbek lehetnek a határon túli magyar közösségek, annál szilárdabb lesz biztonságunk, s annál jobban érvényesíthetjük gazdasági érdekeinket. Mindebben támogatást – de korántsem csodaszert – jelent a közös európai uniós lét" – állapította meg.

Göncz Kinga szerint a kölcsönös egymásrautaltságot, a világot behálózó kapcsolatok kiterjedt hálózatát, amelyet leegyszerûsítve globalizációnak neveznek, nincs értelme sem tagadni, sem elutasítani. Létünk részévé vált, és részei vagyunk mi magunk is. Van értelme, és ezért kell küzdeni a vele járó kockázatok, a terrorizmus, az illegális migráció, a nemzetközi bûnözés ellen, a kiáltó egyenlôtlenségek felszámolásáért. Fôleg pedig élni kell a számtalan lehetôséggel, amelyeket a globális világ kínál egy felkészült nemzet számára önmaga kiteljesítésére.

Hangsúlyozta, hogy a stratégia újragondolásában neves kutatók, szakértôk vesznek részt, akik tanulmányokat készítenek olyan területeken, mint a biztonság politikai és katonai vetületei, a világgazdasági kényszerek és kitörési pontok, a sikeres uniós tagság feltételei, a szomszédsági kapcsolatok, a nemzeti azonosságtudat, a kultúra és a külkapcsolatok.

2007. január 1-jén hivatalba lép az ENSZ új fôtitkára, a dél-koreai Ban Ki Mun, aki Kofi Annan utódja lesz a világszervezet élén. Az ENSZ-közgyûlés október 13-án közfelkiáltással választotta fôtitkárnak a dél-koreai külügyminisztert.

Ban Ki Mun 1944. június 13-án született. A Szöuli Nemzeti Egyetemen nemzetközi kapcsolatok szakon szerzett diplomát 1970-ben, a késôbbiekben a Harvard egyetem közigazgatási szakán is végzett tanulmányokat.

A diplomatapályát választó politikus elsô állomáshelye az indiai fôváros, Újdelhi volt. 1978 és 1980 között hazája ENSZ- képviseletének elsô titkára volt, majd a külügyminisztériumban ENSZ-referensként dolgozott. Két ízben hazája amerikai nagykövetségén teljesített szolgálatot, e két periódus között pedig az amerikai kapcsolatok felelôse volt. 1995-ben helyettes miniszterré nevezték ki, egy évvel késôbb pedig a koreai államfô nemzetbiztonsági tanácsadója lett. A kilencvenes évek második felében Dél-Korea ausztriai nagykövete volt, ez idô alatt tevékenyen részt vett az Átfogó Atomcsend Szerzôdés megalkotásában.

2000-ben a kormányban miniszterelnök-helyettesi posztot kapott, 2004-es külügyminiszterré és külkereskedelmi miniszterré történô kinevezéséig pedig Ro Mu Hjon elnök külpolitikai tanácsadójaként tevékenykedett.

A rutinos – bár sokak által szürkének tartott – politikus a két Korea közötti kapcsolatok szakértôjének számít. Nem véletlen, hogy a fôtitkári poszt megszerzésére indított kampányának a – szervezet megreformálása mellett – fô eleme az észak-koreai atomdosszié békés rendezése volt. Ban tagja volt a két Korea által a kilencvenes évek elején fölállított nukleáris ellenôrzô bizottságnak, s részt vett az észak-koreai atomprogram leállítását célzó, ámde évek óta akadozó hatoldalú nemzetközi tárgyalásokon is.

Ban Ki Mun 2006 februárjában jelentette be, hogy indul az ENSZ- fôtitkári posztért, amelyet ez év december 31-ig Kofi Annan tölt be. Ban az elsô dél-koreai politikus, aki megpályázta a világszervezet fôtitkári posztját. A Biztonsági Tanácsban mind a négy próbaszavazáson diadalmaskodott, emellett pedig bírta a BT öt állandó tagjának támogatását is.

Nyolc évvel az euróövezet megalakulása és öt évvel az euró készpénzként való megjelenése után elhalványult az európai közös pénz népszerûsége az azt használó nagy tagországokban, ám a kritikáknak csak egy része jogos, és a kontinens egységesedésének érdekében felül kell emelkedni azokon, vélte a témával foglalkozó pénteki vezércikkében a La Libre Belgique címû belga napilap.

Az euróbankjegyek és -érmék megjelenését 2002. január elsején még szinte egész Európa az egységesedést jelképezô történelmi eseményként – és a gördülékeny pénzcsere okán példátlan logisztikai sikerként is – értékelte, ma már azonban közvélemény- kutatások szerint például a francia lakosság többsége a gazdasági növekedésre is negatívan ható változásnak látja, és a németek és olaszok jelentôs része is szívesen visszaváltana márkára, illetve lírára.

A lap szerint az euró ma már elsôsorban az övezethez csatlakozni akaró új EU-tagországokban kelt vágyálmokat. A többi ország lakóiban a felmérések tanúsága szerint az rögzôdött, hogy a közös pénz az árak emelkedését és a vásárlóerô csökkenését hozta. Ráadásul – tette hozzá a lap – esetenként vezetô politikusok is hajlamosak bizonyos problémákat összefüggésbe hozni az euróval.

A realitás ugyanakkor a cikk szerint nem ez. Nem lehet ugyan tagadni, hogy az euró bevezetése bizonyos ágazatokban – például a vendéglátóiparban – áremelô hatású volt. Ugyanakkor a lakosság eltúlozza az inflációs hatást – amely szakértôk szerint csupán 2005-ben volt jelentôsen magas, és akkor sem a közös pénz, hanem az olajár-emelkedés miatt –, és nem veszi figyelembe az euró számos pozitív hozadékát. Az euró könnyíti az emberek mindennapi életét, gondtalanabbá teszi utazásaikat, és az egész kontinensnek nagyobb monetáris stabilitást biztosít, amely segít hatékonyabban kezelni az esetleges gazdasági és politikai válságokat és elejét venni a spekulációnak.

Mint minden ünnephez, szilveszterhez is szokások, hagyományok és hiedelmek sora kötôdik, amelyek közös célja egészséget és bôséget varázsolni az új évre, és elûzni a balszerencsét, az ártó szellemeket.

Ez utóbbit szolgálják az év utolsó éjszakáján ôsi idôk óta megtartott színes-zajos felvonulások, korábban ostorpattogtatással, dobveréssel és trombitálással – ezekbôl mára csak a trombita maradt, viszont megjelent az igazán színes és igencsak zajos tûzijáték.

Szilveszterkor sokan fogadalmakat is tesznek (amelyeket rendszerint igen ritkán tartanak be), és még véletlenül sem takarítanak, mert ez a foglalatosság a hiedelem szerint nem hoz szerencsét.

Az új év elsô napja az óévbúcsúztatáshoz hasonlóan ôsidôk óta jeles esemény minden nép és minden vallás számára. A nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott ez az ünnep. Volt idô, mikor december 24-én ünnepelték, de elôfordult, hogy elôrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben, XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére.

A legfontosabb újévi hagyomány szerint úgy telik majd az év, ahogyan az ember eltölti január elsô napját. Így például semmit sem szabad kiadni (például kölcsönadni, elajándékozni) a házból, mert akkor az év során minden kimegy onnan, és a legveszekedôsebb házastársak is igyekeznek békében maradni egymással, nehogy viszálykodással teljen az egész év.

Az ételválasztásnak is különös jelentôsége van: nem szabad például malacot vagy szárnyast enni, nehogy elfusson vagy elszálljon a szerencse, lencsét és mákot viszont annál inkább, mert az azt jelzi elôre, hogy sok pénz és szerencse áll a házhoz.

Constantin Ticu Dumitrescu, a CNSAS vezetôtanácsának tagja pénteken a Mediafaxnak elmondta, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) 2007 januárjában megkapja a kommunista rezsim politikai foglyainak bûnügyi dossziéit a katonai bíróságoktól. Ezek között lesz az ô és Corneliu Coposu dossziéja is.

"Az elsô részletben Kolozsvárról kapjuk meg a dossziékat, majd Iasi-ból" – mondta Ticu Dumitrescu.

Ticu Dumitrescu azt követôen nyilatkozott a Mediafaxnak, hogy Traian Basescu államfô pénteken látogatást tett a CNSAS Popesti Leordeni-i raktáránál.

Dumitrescu elmondta Basescunak, hogy a CNSAS meg fogja kapni a volt politikai foglyok bûnügyi dossziéit is.

"Tényleg, ezzel kapcsolatban valami nem világos számomra. Ezek a dossziék a bíróságon nem voltak nyilvánosak?" – kérdezte az államfô a CNSAS képviselôitôl. Ezek azt válaszolták, hogy "többé-kevésbé nyilvánosak voltak".

"Sok per titkos volt" – mondta Secasiu.

A látogatás során az államelnök arról érdeklôdött, hogy milyen körülmények között tárolják a Román Hírszerzô Szolgálattól (SRI), a Külügyi Hírszerzô Szolgálattól (SIE) és a katonaságtól kapott dossziékat.

A CNSAS képviselôi biztosították az államfôt, hogy a dossziékat a legjobb körülmények között tárolják, a raktárak ajtaja tûzálló és az ingatlant csendôrök ôrzik.

Claudiu Secasiu elmondta Basescunak, hogy "elôrehaladott stádiumban van azon kutatók és történészek akkreditálási folyamata, akik az irattárat vizsgálhatják".

Erre az államfô azt válaszolta, hogy szerinte minden kutatónak bejárási és kutatási engedélye kellene legyen. Ötletét Mircea Dinescu is támogatta.

Ticu Dumitrescu elmondta, a javaslat "nagyon optimista", de megvalósításához szükség lesz a törvény megváltoztatására, ami nagyon sokáig tarthat.

Alelnök-dömping a liberálisoknál

Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) bukaresti elnöke pénteken a PNL statútummal foglalkozó bizottságának ülése után elmondta, hogy a párt állandó küldöttsége elé terjesztendô statútumterv 5-7 országos és további 8 fejlesztési régiós alelnök megválasztását írja elô.

"Nem véglegesítettük a megbeszéléseket a statútumról. Rögtön újév után lesz még egy ülése a vezetôtanácsnak, amely majd az állandó küldöttség elé terjeszti a statútum végleges formáját" – mondta Orban.

Szerinte a jelenlegi terv szerint 5-7 országos alelnököt választanának, akik különbözô területekért felelnének, illetve 8 alelnököt neveznének ki a fejlesztési régiókba.

Liberális források szerint parázs viták voltak a fejlesztési régiók alelnökeinek megválasztási módjáról. Bogdan Olteanu, a képviselôház elnöke fenntartotta, hogy az alelnököknek azokból a régiókból kell származniuk, amelyek vezetésére jelöltetik magukat, míg Ludovic Orban, akit Crin Antonescu, Norica Nicolai és Mircea Ionescu Quintus támogatott, amellett kardoskodott, hogy "szabad" választás legyen, tehát bárki jelöltethesse magát a fejlesztési régiók alelnöki tisztségeibe.

Az új statútum értelmében az országos állandó elnökség és a vezetôtanács összevonásával megalakul a politikai elnökség, amelyet 13-15 alelnök és 13-15 tag alkot, és a PNL elnöke vezet.

A Román Nemzeti Bank (BNR) csütörtökig a lej denominálása elôtt kiadott bankjegyek 98 százalékát vonta vissza a forgalomból. A jegybank 2005. július 1. óta 905 millió új bankjegyet, valamint 550 millió pénzérmét hozott forgalomba, áll a BNR közleményében. 2007. január 1- tôl a régi pénzérmékkel és bankjegyekkel már nem lehet fizetni. Jövô év január végétôl a régi pénzérméket és bankjegyeket be lehet cserélni díjmentesen a BNR bukaresti, illetve Kolozs, Iasi és Temes megyei fiókjainál, valamint a hitelintézetek és a Nemzeti Kincstár fiókjainál. Február 1-tôl a régi bankjegyek és érmék csak a BNR bukaresti, illetve Kolozs, Iasi és Temes megyei fiókjainál cserélhetôk be díjmentesen.

A székelyföldi népszavazás részvevôinek 99 százaléka támogatja a régió területi autonómiáját a nem hivatalos belsô népszavazás végeredménye szerint – közölték a szervezôk.

A jogi következményekkel nem járó, nem hivatalos referendumot Kovászna és Hargita megyében szervezte meg a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) december 16-23. között. Hargita megyében összesen három településen nyilváníthattak véleményt a lakosok, a legnagyobb közülük a mintegy negyvenezer lakosú Székelyudvarhely. A három településen a több mint 34590 szavazati joggal rendelkezôk közül 22061-en voksoltak, ami 63,78 százalékos részvételi aránynak felel meg. Közülük 21870-en szavaztak Székelyföld területi autonómiája mellett.

A Kovászna megyei húsz településen is a népszavazásba bekapcsolódott lakosság körülbelül 99 százaléka támogatta Székelyföld területi autonómiáját.

A szervezôk civil nyomásgyakorlási eszköznek tekintik ezt a kezdeményezést, hogy hivatalos referendum kiírását is lehetôvé tegyék ugyanebben a kérdésben.

Sehogy sem jövünk egyenesbe az E-ON-nal. Múlt hónapban már szóvá tettük, hogy késnek a gázszámlák, hogy a fogyasztók már türelmetlenek, nem tudják, mitévôk legyenek, ugyanis attól tartanak, hogy a cég késedelmi kamatot számít fel. A számlák nagy késôre megérkeztek, de vagy túl nagy (értsd: el nem fogyasztott) gázmennyiséget számláztak le, vagy túl keveset. A teljes káosz és tanácstalanság talaján tapicskoltunk. Pedig nem erre számítottunk, amikor a németek megvetették a lábukat e létfontosságú szolgáltatás háza táján.

Abban reménykedtünk, hogy talán decemberben másként lesz. Dehogy lett! Itt az év vége, s a novemberi gázszámlát még most sem dobták be a postaládába. A szilveszter elôtti költségvetés írva és mondva a gázszámla függvénye. Mert ha magas a gázszámla összege – márpedig magasra kell számítani a november 11-i drágítást követôen –, akkor szûkösebb a szilveszteri eszem-iszom, a pazarabbra tervezett költekezés.

A nagyközönséget tájékoztató – egyébként mindig készséges – cégen belüli sajtófelelôs ez alkalommal kérdésünkre semmi újjal nem szolgált a múlt havi mondókájához képest. Az E-ON által alkalmazott új szoftver összegabalyította a dolgokat, olyannyira, hogy decemberre sem tudták tisztán, kinek küldtek számlát, kinek nem, s ki mennyit kell fizessen. Akinek pedig a számlával kapcsolatban kérdése van, azaz fizetni szeretne, vegye a fáradságot és menjen le az Újgát utcába! Nem mondom, a csatlakozás elôestéjén igazi európai hozzáállás. A cég hibájáért a fogyasztót sétáltatják, ami idô és következésképpen pénz. Ezt pedig soha senki meg nem téríti. Az udvariasan kért elnézés nem kárpótol, pláne, ha a fogyasztó nyakába varrják a tisztázást, s a vége-hossza nincs sorban állást. S az a megnyugtatás sem tesz nyugodtabbá, hogy január közepéig aztán mind fizethetünk. Csak hát akkor ott lesz a nyakunkon a másik számla. Vagy azt is hiába várjuk? Arról nem is beszélve, hogy ha már ilyen pontosan dolgoznak, kételyeink vannak a leolvasást, a valós fogyasztás feltüntetését illetôen.

Bár az olasz kormány arról határozott, hogy 2007. január 1-jétôl érvénybe lépteti a csatlakozási szerzôdés által megállapított, a román és bolgár munkavállalókra érvényes megszorító intézkedéseket, a munkaerôpiac bizonyos területein vállalhatnak munkát a román és bolgár állampolgárok, jelentette be pénteken a Külföldi Munkavállalási Osztály (DMS).

Az olasz kormány által hozott idôleges intézkedések értelmében a román és bolgár állampolgárok a mezôgazdaságban, a vendéglátóiparban, illetve házi tevékenységekben (bejárónô és gondozó) vállalhatnak munkát. Továbbá vezetô pozíciókban kereshetnek állást a magas szakképesítéssel rendelkezô személyek.

Ugyanakkor az építôiparban vagy mechanikusként is elhelyezkedhetnek, és idénymunkákat is vállalhatnak. Azoknak, akik az említett területeken munkaszerzôdést kapnak, csupán a munkaviszonyt bizonyító levélre lesz szükségük, hogy automatikusan kiállítsák nekik a tartózkodási engedélyt.

A szabadfoglalkozásúak tevékenységét nem korlátozzák.

Ezek az intézkedések enyhébbek azokhoz képest, amelyeket 2004. május 1-jén alkalmaztak az Európai Unióhoz akkor csatlakozó országok állampolgáraival szemben, informál a DMS.

Az említett forrás elmondta, az olaszországi Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint ez év elején 297.570 román állampolgár tartózkodott legálisan Olaszország területén, ezzel Románia a harmadik helyet foglalta el Albánia és Marokkó után.

2005. december 31-én a román állampolgároknak kiadott munkavállaláson alapuló tartózkodási engedélyek száma 191.033 volt, a családösszevonáson alapuló engedélyek száma pedig 67.207 volt – jelenti a Mediafax.

A magyar-román határon magyar idô szerint január 1-jén 0 órától egymegállásos határellenôrzést vezetnek be Románia Európai Unióhoz való csatlakozása kapcsán – tájékoztatta az MTI-t Tanyik József határôr alezredes. A Nyírbátori Határôr Igazgatóság sajtóreferense elmondta, hogy ezentúl egy helyen, egyszerre ellenôrzik az úti okmányokat a magyar és román határôrök. Az uniós tagság teszi lehetôvé, hogy a magyar állampolgárok útlevéllel, vagy bármely, érvényben lévô személyi igazolvánnyal, a román állampolgárok szintén útlevéllel, illetve a mûanyag, kártyaformátumú személyazonossági igazolvánnyal léphetik át az államhatárt.

Egyetlen politikai erô sem sajátíthatja ki magának a Románia európai uniós csatlakozásához fûzôdô érdemeket, ezek egyedül a lakosságot illetik meg – áll a Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei szervezetének a csatlakozás kapcsán kiadott közleményében, melyet a párt Maros megyei szenátora, Radu Cristian Georgescu tegnap óévbúcsúztató sajtótájékoztató keretében ismertetett. Eszerint a csatlakozás pillanatától a valós integrálódásig még nehéz az út, és az akadályok leküzdése érdekében a politikum át kell lépjen az elvi ellentéteken, és közös feladatként kell tekintsen az elôtte álló kihívásokra.

Mérsékelt hangnemben, de megkapta a hatalom az ellenzéktôl elmaradhatatlan kritikát – Natea Ovidiu megyei PSD-elnök szerint a kormánykoalíció pártjai közti torzsalkodás ugyanolyan hangsúlyosan rányomta a bélyegét a helyi közigazgatásra, mint a nagypolitikára, ezért komoly elôrelépésrôl idén nem lehetett beszélni a megye életében. Emellett a szociáldemokraták szerint a hatalomnak nincs valódi közigazgatási stratégiája, amit szerintük az bizonyít leginkább, hogy fejetlenül utaltak le idén elég nagy összegeket infrastrukturális fejlesztésekre. Példaként az utóbbi hónapokban iskola-, illetve útjavításokra kormányhatározatokkal adott összegeket említették, amiket szerintük fôleg azok a helységek kaptak meg, ahonnan a PSD-s polgármestereket sikerült átcsábítani a kormánypártok oldalára.

Új esztendô, új éra kezdôdik. Mennyiben változtatja meg az életünket? A kérdés még azokban is felmerülhet, akik különben nem szoktak ilyesmiken rágódni. A válasz, ha van ilyen, többnyire bizonytalan. A reménytôl az aggodalomig széles érzelmi skálán mozog. De általában megakad a találgatások szintjén. Egyesek jót is várnak, mások semmit, vagy az eddigieknél rosszabbat. A politikusok, a tisztségviselôk, a hivatalos bizakodók bizonyára határozottabban, "tájékozottabban" s derûlátóbban tudnának felelni. Mi viszont ezúttal a köznapi szereplôket, nagyobbrészt az utca emberét kérdeztük. Érdekes betekinteni gondolataikba.

SZÁSZ ÉVA biztosítási tanácsadó:

– Személy szerint három dolgot várok. Elsôsorban gazdasági növekedést, ami biztosan nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni. Szerintem a közeljövôben olyan periódus következik, amikor kevesebb lesz a pénz. A csatlakozást követôen azonban külföldi befektetôkre számítunk, s ennek következményeként a gazdaság fellendülését. A gazdaság erôsödésével természetszerûen nônek a bérek, a jövedelmek, és ezáltal felfele ível majd a biztosítási piac is. A jövedelmek növekedése feltétele a biztosítási piac fejlôdésének. Sajnos, eddig nem a szükség, hanem az anyagi háttér döntötte el, hogy ki engedheti meg magának az életbiztosítást. A második dolog, amit várok, a magánnyugdíj-piac kialakulása. Az ING ebben nagy szerepet vállal. Úgy vélem, hogy a magánnyugdíj elengedhetetlen ahhoz, hogy az anyagi biztonság megteremtésével a jelenleg aktív emberek öregkorukra is megôrizzék méltóságukat. A harmadik dolog, amire számítok, hogy elkezdôdjön egyfajta nyitás, ugyanis a csatlakozás folytán a szélesebb rétegeknek – akiknek eddig nem volt lehetôségük – nagyobb kitekintésük lesz a nyugati életvitelre, s ezáltal jobban tudatosul bennük az anyagi biztonság szükségessége, aminek kialakítását már fiatalkorban elkezdik.

TEUT ILDIKÓ

nyugdíjas:

– Mit várhat egy nyugdíjas? Civilizáltabb politizálást, csendesebb politikát. Azt, hogy azok, akiket nap mint nap figyelünk, ne cigánykodjanak. A második – ami nem másodlagos –: tisztább környezetet. Mert valahogy elegünk volt már a sok szennybôl. Azt szeretném, ha olyan tisztaság lenne, mint Nyugat-Európa országaiban. Továbbá elvárom, hogy az emberi jogokat valóban betartsák, s errôl ne csak szólamokat halljunk, hanem saját bôrünkön is érezzük. Azt várom, hogy az unokáknak kilátásokkal tele jövôjük legyen. Végül, de nem utolsósorban a megélhetéshez elegendô nyugdíjat várunk, hogy a nyugdíjasok ne érezzék magukat kiszolgáltatottnak, hogy mindenkinek jusson közköltségre, gyógyszerre, élelemre. Ami a legfontosabb számunkra: az egészség – azt hiába várom az uniótól, azt még ott sem tudnak adni.

L. SÁNDOR marosvásárhelyi valutaüzér:

– Az Európai Unió szerintem örömet hoz a gazdag embereknek, nyomorúságot a szegényeknek. Nem kell majd költeni útlevélre, különféle igazolványokra, de a közlekedés mit sem fog javulni, mert más országoknak vannak autópályáik, nekünk pedig sajnos, nincs.

A közszolgáltatás is rosszabbodik, drágulni fog a víz, gáz, villanyáram. Ami pozitívum, hogy a turizmus fejlôdni fog, olcsóbb lesz, de itt is van egy bökkenô: a romániai nyugdíjasok nem számíthatnak majd ingyenes üdülôjegyekre, csak Félixfürdôn vagy Kovásznán esetleg.

Gazdagodnak a bankok, ugyanakkor fellendül a tolvajlás. Nem kizárt, hogy fegyverekkel is nagy üzletek fognak majd itt zajlani.

Na, mindebben a zûrzavarban én még egy fél évig, évig jól viszem mint valutázó – még mûködni fog ez a pénzbeváltási módszer. Hogy utána mi lesz, valószínûleg turizmussal foglalkozom majd, vagy esetleg indítok egy kis vállalkozást.

SZENTE KINGA

virágüzlet-tulajdonos:

– Mit várunk el? Hogy követelményeikkel ne veszélyeztessék a fennmaradásunkat! Ha olyan elvárások lesznek, amikhez nagyobb anyagi alap szükséges, akkor támogassanak. Ne várják el, hogy ugyanolyan szintû virágüzletek legyenek, mint az unióban, mert addig, amíg itt nincs igény rá, amíg oly kicsi az a vásárlói réteg, amelynek ajánlani lehet bizonyos szolgáltatásokat, radikális változásra nincs szükség. Különben is, vásárhelyi szinten nagyon szép és jól ellátott virágüzletek vannak. Abban lehetne változtatni, hogy az olyan kis üzletek esetében, ahol nincs alkalmazott, mint a mi esetünkben is, csak a tulajdonosok dolgoznak, más legyen a pénzügyi és könyvelési elszámolási mód.

KIRSCH ATTILA mérnök, városi tanácsos:

– A témával kapcsolatosan több kérdés fogalmazódik meg bennem. Vajon a csatlakozás után eligazodunk-e az uniós szabályozások sûrûjében? Képesek leszünk-e alkalmazkodni az egységes piac követelményeihez? Megfelelünk-e a feszesen szabályozott közösségi versenyfeltételeknek? Mindezekre egy a válaszom: igen. Mert az unióba lépés lehetôséget, kihívást, életünk átértékelését jelenti, melyet a megszerzett adatok, szabályozások, rendelkezések és információk birtokában nemzeti közösségünk javára lehet és kell fordítani. Gondolok akár az önkormányzati tevékenységre, ahol pályázatok útján uniós pénzalapok felhasználásával városfejlesztési, befektetési lehetôségek sorát kell megvalósítani, de érvényes lehet ez akár az üzleti életre, ahol vállalkozóinknak az új piaci környezet lehetôséget és nem veszélyt kell hogy jelentsen, vagy az emberre, akinek meg kell élnie a változással járó életformaváltást. Bármelyik elôbb felvetett gondolatomban a legfontosabbnak találom az egymásra figyelést, egymás megsegítését, az összefogást, hogy a befektetett munkába vetett hitünk, erôfeszítésünk meghozza a gyümölcsét.

VALKAY FERENC közgazdász:

– Az unióval kapcsolatosan mindeddig vélemények, elvárások, de fôleg kérdések fogalmazódtak meg. Eddig csak azt hallottuk, hogy a csatlakozás más színvonalat jelent, követelményeket kell betartanunk, de valóban mit is hoz majd nekünk az unió? S hogy a saját példából induljak ki: mi is évek óta követjük a minôségi követelményeket, s többször is átalakítást végeztünk, hogy mindezeknek megfeleljünk, a gond viszont, az országos hatóságok sem tudnak megegyezni abban, mik a követelmények területünkön. A kis- és középvállalatokat ellenôrzik, büntetik, emellett a nagyvállalatok a politikai háttérnek köszönhetôen gond nélkül feketézhetnek. A turizmusban, tapasztalatom szerint, többen fognak majd kiutazni, mint amennyi külföldi felkeresi majd gyönyörû tájainkat. Ez nem meglepô, mert kevesen tudják a világban, miért is kellene idejöjjenek, mit látogathatnak meg. A turizmus fellendítéséért szükség van programokat kezdeményezô szervezô vállalkozásokra és komoly infrastruktúrára. Továbbá igen fontos a biztonság, a megfelelô feltételek biztosítása az idegenforgalom számára. Mindebbôl az következik, hogy ne várjunk óriási változásokat, nagy anyagi nyereséget és falra festett zöld lovakat az uniótól, ameddig saját intézményeink nem lesznek képesek megfelelô felelôsséggel rendezni, megoldani a rájuk háruló feladatokat. Egyszóval egyszer a saját udvarunkban kell rendet teremtenünk és csak azután vágyakozhatunk a szomszéd álomkertjébe.

VETCA VASILE koldus:

– Mi az Európai Unió? Bármi is jöjjön, a hozzám hasonlók helyzete úgysem változik, mert rólunk senki sem gondoskodik, megfagyhatunk és éhen halhatunk, kit érdekel? A gazdagok nem szenvednek semmiben hiányt, így nem tudják, mit jelent a nincstelenség, fagyban a földön üldögélni és egy baniért könyörögni. Nekem mindennap ezt kell tennem, ha nem akarok éhenhalni. Mitôl lehetne jobb a jövô év? Ezután sem lesz ahol – legalább télen – éjszakára meghúzzam magam, amit a koldulásból szerzek, abból csak kenyérre telik. Ha telik. Hogy mit szeretnék a jövô évtôl? Egy ágyat, ahová éjszakánként lehajthatom a fejem és hetente legalább kétszer meleg ebédet. Ennél többrôl nem is álmodom.

B. R. prostituált:

– Reméljük, hogy több kliensünk lesz naponta, megnô a forgalom. A németek, angolok és a törökök dupláját fizetik a szokásos díjnak, ha ôk gyakrabban jöhetnek hozzánk, hátha többet kereshetek én is. De azt is hallottam, hogy személyivel lehet majd menni más országba, hát lehet, hogy felhagyok a kurválkodással és elmegyek Olaszországba vagy Németországba, keresek valami tisztességesebb munkahelyet. Beállok mondjuk takarítónônek. Itthon bérelek egy garzont, sokat fizetek érte, igaz, ha jó napunk van, akkor két-, hárommillió lejt is keresünk.

NAGY ISTVÁN, az ipari park igazgatója:

– Bízom abban, hogy kitartó és tervszerû munkával, valamint az ipari park terveiben érdekelt önkormányzatok és intézmények segítségével, támogatásával sikerül Vidrátszegen az ipari parkot a megye és a régió legfontosabb gazdasági motorjává feljeszteni. Remélem, hogy a csatlakozás után az ipari parkban folytatott üzleti és közigazgatási tevékenységek európai követelményeknek megfelelôen történnek majd. Amennyiben sikerül az európai szintû igényeknek megfelelni és a követelményeket teljesíteni, ezáltal az ország és a régió gazdasági, társadalmi életszínvonala is emelkedik, úgy, hogy ezáltal mindannyian jól érezzük magunkat itthon, az unióban.

LORENCZ LAJOS,
a BC Mures kosárlabdaklub ügyintézôje:

– Az Európai Unióhoz való csatlakozás a sport szervezési keretein nem változtat, hisz a kosárlabda- szövetség például önálló, a politikától nem függô szervezet. Legfeljebb annyi módosul, ami a kosárlabdát illeti, hogy az unió tagállamaiból származó játékosok leigazolása kevesebb akadályba ütközik, különösen, ami a leigazolásért fizetendô összeget illeti. Még nem lehet tudni, hogy az unió országaiból származó játékosok az engedélyezett öt külföldi közé számítanak-e, avagy sem, ezt legfeljebb a FIBA Europa, a kontinentális szövetség szabályozhatja. A gyakorlatban azonban ez nem hoz sok módosulást, hisz a román bajnokságban szereplô játékosok zöme az Egyesült Államokból vagy a délszláv államokból érkezik, csupán egy belga és egy spanyol játékos van a bajnokságban, s tekintve az európai államok potenciálját ezen a téren, kevésbé valószínû, hogy ez megváltozik.

LÔRINCZI DÉNES, a Ballótrans gépkocsivezetôje:

– Nagyon remélem, hogy ezentúl a határállomásokon meggyorsul az átkelés, s nem ütközünk nehézségekbe, hisz csak a személyi igazolványokat ellenôrzik. Öröm, hogy nem lesz többé megkülönböztetés, s egyenlô jogú állampolgárai leszünk az Európai Uniónak. Könnyebben és szabadabban fogunk utazni, ami remélhetôleg kedvezô hatással lesz az utasforgalom növekedésére. Ez pedig számomra nagyon fontos, hisz ebbôl élek, ez a kenyerem.

ERCSEI ATTILA középiskolás, végzôs diák:

– Az Európai Unióval kapcsolatosan eddig csak a drágulást és szigorításokat hangoztatták. Az az igazság, hogy diákként egyáltalán nem tudom, hogy lesz-e valamilyen pozitívum is, ami a továbbtanulást megkönnyítené. Esetleg egyszerûbb, olcsóbb lesz külföldön tanulmányokat folytatni, habár ez nem áll szándékomban. Hallottam valamit a vám eltörlésérôl, jó lenne, ha ez a könyvek árát is jó irányba befolyásolná. Szerintem ez az, ami minket, diákokat a leginkább foglalkoztat, no meg az útlevéllel kapcsolatos engedmények. De, akinek volt módja rá, eddig is eljutott külföldre, akinek nem tellett, az maradt itthon. Szeretném, ha valaki egyszer pontosan elmagyarázná, mi hogy lesz, mert mindenki beszél összevissza, és még a "nagyok" sem tudják megmondani, mire számítsunk.

NAGY GÉZA szállítási vállalkozó:

– A cégem négy saját kamionnal dolgozik, de az utóbbi idôben csak belföldi szállítást vállaltam, pedig hosszú ideig fele-fele arányban bel- és külföldi utakra jártunk. Azért mondtam le a külföldi utakról, mert nagyon megnehezítették a dolgunkat, azaz korlátozták a külföldi szállítást. Nem voltak azonos jogaink az uniós tagokéval. Eddig kellettek a fuvarengedélyek, amelyeket a Közlekedési Minisztériumból, Bukarestbôl szereztünk be. Amikor ezek lejártak, újat kellett kiváltani. Egyszerûen beleuntam. Remélem, hogy a fuvarengedélyeket eltörlik a csatlakozás után. Legalábbis az a szóbeszéd járja, hogy ez a procedúra megszûnik. Igaz, még azt sem tudjuk – a vámosok sem! –, hogy január elseje után hogyan fogják vámolni az árut. Újév után indul az élet, és senki semmit sem tud. Nagy a tanácstalanság. Nagy lesz a bolondulás, az biztos. Ugye arról volt szó, hogy mindenki személyivel utazhat külföldre, most pedig azt mondják, hogy mégis jobb, ha útlevelet is viszünk magunkkal. El lehet itt igazodni? Mindenesetre, ha könnyítenek a formaságokon, akkor külföldre is szállítok. Kiváltom a licenceket, aztán majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Tény, hogy egyelôre csak tapogatózunk.

FARKAS RÁDULY SZABOLCS, rezidens orvos:

– Úgy vélem, Romániában nem fognak olyan radikális változások történni, mint például Magyarországon, ahol az európai uniós csatlakozás elôtt fél évvel ötven százalékkal felemelték az egészségügyben dolgozók fizetését. Az országban maradó végzôs orvostanhallgatókkal kapcsolatban megjegyezném, hogy ôket leginkább a rezidenciátus érdekli, és úgy tûnik, hogy a rendszerben egyelôre nem várhatók különösebb módosítások. Az egészségügyben több szabályozást, szigorítást is be fognak vezetni, új normáknak kell megfelelni, amit egyes intézmények túlélnek, mások meg nem. A tervek szerint a közeljövôben regionális sürgôsségi kórházakat építenek, ami jelentôsen növelheti az orvosok, a képzett munkaerô iránti keresletet. Ez a hír a rezidensek szempontjából pozitív változást jelent.

SZAKÁCS JÁNOS vállalkozó:

Az uniós csatlakozás egy hosszú tanulási, helykeresô folyamat kezdete. Nem a kôbe vésett konklúziók, hanem az elôrevivô ötletek, prognózisok idejét éljük. Szerintem a csatlakozás után a legnagyobb kihívást a versenyképesség, a piacon elfoglalt hely megôrzése jelenti. Remélem, hogy az integráció után a jogszabályok is egyértelmûbbek lesznek. Amit nagyon várok a csatlakozástól, az a lényeges minôségi javulás a termelési, szolgáltatási szférában. Remélem, hogy az integráció után a román cégeknek és termékeknek nagyobb hitelük és sikerük lesz a nyugati piacokon. Nem utolsósorban remélem, nem lesz szükség 17 évre, hogy beilleszkedjünk az EU-ba.

VASILE MURESAN képzômûvész:

– Nem várok sokat, egyrészt könnyebb lesz, másrészt nehezebb. A nemzetközi kiállítások megszervezése könnyebbé válik, mert nem lesz szükség akkora hercehurcára a papírok rendezésekor, és a külföldi táborokban való részvételi lehetôség is megnô, ez eddig nagyon nehéz volt. Másrészt sokkal nehezebb lesz, mert nagy lesz a konkurencia. A mi mûvészeink sem tehetségtelenebbek és mûveletlenebbek a nyugatiaknál, sôt, kreatívabbak náluk, ôk viszont rég tudják, honnan és hogyan kell pénzt, támogatást szerezni. Én azt szeretném, ha a csatlakozással, immár EU-s tagországként, több lehetôség nyílna, mind gazdasági, mind kulturális lehetôségekrôl beszélek. A mûvész nem kereskedô és elsôsorban magának dolgozik, de meg is kell élnie valamibôl. Ha onnan veszik meg a munkádat, más összegért veszik meg, mint itthon. Ugyanakkor megnô a lehetôség arra, hogy egymás kultúráját megismerjük. Itthon sok kisebbség él, keveredik, hat egymásra, és ez a mûvészetben is így van. Bízom abban, hogy nemzetközi szintû, mûvészeti projektek jönnek létre, amelyeket EU-s alapokból finanszíroznak, így a hazai alkotó, táborszervezô mûvészközösség is jobb körülmények között dolgozhat. Mindenképp reménykedem, hiszen a remény hal meg utoljára.

MIHÁLY MELINDA fogorvos:

– Fogas kérdés, hogy mit várok. Próbáltam mindig a maximumot nyújtani a pácienseknek, a tökéletességre törekedtem, de ennek eddig sokféle akadálya volt. Fôleg anyagi természetû. Az uniós csatlakozás után a fogorvosi ellátás terén nagyobbak lesznek az elvárások, de remélem, ehhez támogatást is kapunk. Magyarországon például a fogorvo-sok a rendelôk létesítéséhez, felszereléséhez elônyös, hosszú lejáratú kölcsönökhöz jutottak. A felújított és korszerûbb rendelôkben természetes, hogy nagyobb hangsúlyt fektethetnek a minôségi ellátásra. Hangsúlyozom, bennünket az anyagiak hátráltattak ebben. Ami a pácienseket illeti, úgy gondolom, egyre többen fognak külföldrôl érkezni. Három éve mûködik az egyéni rendelôm, azóta van külföldi páciensem. Olaszok. Valószínûleg úgy kerültek hozzám, hogy Olaszországban dolgozó marosvásárhelyiektôl hallottak rólam. Felkerestek, fogadtam. Aztán egymás után folyamatosan jöttek. Itt szállnak meg családoknál a Tudor negyedben. Elmondhatom, hogy már most áprilisig vannak elôjegyzések. Úgy látszik, Olaszországból megéri ide jönni. Az uniós csatlakozással valószínûleg még többen fognak érkezni.

PETRI ENDRE a Primacom Kft. társvezetôje:

– A húsfeldolgozó cégek számára a csatlakozás a követelmények és az elvárások szigorodását jelenti, elsôsorban a higiéniai elôírások betartását illetôen. Ezért volt szükség a technológiai folyamat átalakítására. Decemberben új, szinte teljes mértékben automatizált technológiai vonalat szereltünk fel mind a sertés-, mind a marhavágón. A vásárlók számára mindez nem jelent látványos, érzékelhetô változást. A céget illetôen az a célunk, hogy tovább bôvítsük üzleteink számát. Jelenleg termékeink 60 százalékát a saját hálózatunkban értékesítjük. Sertéshúsból készült termékeink importjára a csatlakozást követôen sem gondolhatunk, mivel Romániában sertéspestis ellen továbbra is oltják az állatokat, s ezért tilos a kivitel.

Az összeállítást

Antalfi Imola, Bálint Zsombor, Berekméri Ildikó, Bodolai Gyöngyi, Ferencz Melánia, Mezey Sarolta, Nagy Botond, Nagy Miklós Kund, Menyhárt Borbála és Vajda György készítették.

Az erdélyi újságíró némileg mindenkihez hasonlított egy kissé. Volt nap, hogy hárman is köszöntötték az utcán, s mind a három más-mást személyt vélt tisztelni benne: egyik a megyei tisztifôorvost ismerte fel hirtelen, a másik pénzügyi ellenôrnek vélte, a harmadik emlékezett rá, hogy egy ilyen alakkal ivott pertut, csak tudná, mikor és hol és miért.

Ez az újságíró éppen riportúton járt a Fel-Küküllô völgyi településeken, és miután hiába várt a szerkesztôség kocsijára, unalmában beütötte magát egy vendéglônek gondolt helyiségbe. Igen ám, de a fejlôdés irama oly erôs azon a tájon, hogy ahol tegnap kocsma volt, ott ma figarók és figarínák csattogtatják ollóikat, holnap pedig éppen bankfiók nyílik ugyanott. Mit tehetett, ha már betért, engedett az invitálásnak, és beült a fogorvosi szerelékbôl reformált székbe, egy cserfes szájú hölgy pedig azonnal kezelésbe vette. Emberünket elandalította a folyamatos csivitelés, de egyszer csak harsány kiáltásra riadt.

– Jersze komám, láss csudát. Kopac ember nyíretkezik!

– Eriggynek innen, mit zakatolnak kietek. Bezzeg úgy néznek ki, mint Robinson Krúzó a Senki szigetén. Ne rontsák nekem itt a boltot, mert nem maguk tartják el a gyermekeimet.

A komák eloldalogtak, a riporter fizetett, és már távozni készült, amikor a fodrászasszony kerekre nyílt szemmel úgy megbámulta, mint Seggetlen Mózsi bát harapás után a medve.

– Szent Istók, sze' maga kiköpött Lenin elvtárs!

Emberünk igyekezett jó képet vágni a dologhoz, az igazság az, szabadkozott, hogy csak mikor ilyen rövidre nyíratkozom, és ugye a szakállamat is meg tetszett agyusztálni, olyankor tûnik föl...

Feszélyezetten ténfergett a fürdôvároska utcáin, úgy érezte, minden szem az ô fizimiskáját fürkészi, egy-egy tekintet rá is lámpáz: "Jé, a Lenin!"... Valami félreesô hely kellene, ahol békén lehet. Egyik standon fedezte fel a széles karimájú fekete kalapot. Felpróbálta, s fején maradt. Kifizette, és most már alóla kandikálva sétafikált. Egy régi regénybeli mulatónóta járt az eszében: "Cssihajja, héjja világra, nézek, mint az kutyámra!..."

Úgy vonult be a szûk utca végén büllögô csehóba, hogy a bent iddogálók egyike a fehér lovat is alája látta. Kávét, konyakot kért, szétnézett, volt hely bôven. Öt- hat atyafi lopta a napot pálinkázva, sörözve. A riporter egy vak Mercedesért le nem vette volna új kalapját. Leült a közeli asztalhoz, a kövérke csaposlánynak megjegyezte, jobb helyeken a kávéhoz víz is jár. Az pirulva vitt od egy pohár – csapvizet. Elnézést, hebegte, de errefelé az emberek irtóznak a víztôl.

– Nem szokás a vízivás. Vizet a halak isznak – kapta el a szót az egyik atyafi. – Meg az urak – toldotta meg a másik. – Meg a kalaposok – így a harmadik.

A riporter elszégyellte magát, és feledve leninségét, levette újdonatúj kalapját.

Na, azt a szenzációt.

– Jaózsi, ha nem tévedek, ez... Nem teccik megharagudni az úrnak, de maga véletlenül nem...?

– Vaj' biza te – csapta össze a kezét a másik. – Ne menjek el innen józanul, ha ez nem... – Bocsánatot kérünk, tisztelt vezér úr... Igaz, hogy maga az?

Az újságíró nem tudta mire vélni a dolgot. Mosolygott báván, és tûrte, hogy azok szépen birtokba vegyék. Hogy rendeljenek neki még egy konyakot meg még egy kávét meg még egy csapvizet – és tapogassák, öleljék, csókolják.

Kitalálták, hogy titokban látogatja a népet, mint Mátyás király. – Mü hallgatunk, mint a fôd – kacsintott a beszédesebb. Tudjuk, amit tudunk. Sami komám beszéllette, micsa' ribillió lett, mikor két hegyi betyár béhatolt a parlamentbe. Úgy volt-e, Sami? Harisnya a képükön, géppisztoly a csípejükön, bé a Csócseszku palotába, osztán: "Márku Belá unde eszte?" S mikó' mutassák, akkor ezek: "Béla bátyám, hasra!"

S mingyá': tá-tá-tá-tá-tá, durr- durr-durr!

A riporter csak most fogta fel, mibe keveredett. De már késô volt, a székelyek elkezdték szaporán interjúholni. Igaz-e, hogy egyszer azt mondta volt, hogy a semmibôl egy másvilágot teremtettem? Ez a világ mért nem jó az eremdéesznek? Mikor a magyarokat szidják s gyalázzák, métt' nem húznak bé vajegyet az illetônek? Ha ótómija lesz, s nem mer idejönni a móduvai s a regáti román, akkor mü mibôl iszunk minden áldott nap? Kinek adjuk ki a szobát s a tyúkketrecet es?

Próbált védekezni; ô nem is politikus, hanem költô, no hát azonnal versenyre hívták. – Mü mondunk egy sort, s maga rávágja a kádenciát. – "Ember tervez, Isten végez."

A botcsinálta mátyáskirály megkukult. – Pedig egyszerû: "Ember tervez, Isten végez, / Ha haggya az RMDSZ!"

Hát azt tetszik-e ösmerni, hogy "Esik esô karikára, Markó Béla kalapjára. Ha még egy csepp esik rája..." Na? Innentôl kéne folytatni, s béfejezni!...

Megszólalt a mobiltelefonja. A sofôr érdeklôdött: hol vegye fel? Megmondta, s készülôdni kezdett. Feltette a kalapját is. – Nézzék, emberek – fogta komolyra a szót. – Maguk derekasan összetévesztenek valakivel. Én csak egy újságíró vagyok. Mindjárt itt lesz a szerkesztôségi autó, utazom Marosvásárhelyre.

Ki sem mondta, már lépett is be a sofôr. – Mehetünk, Domi bátyám?

– Mehetünk, Tibike. Csak elôbb mondd meg ezeknek az embereknek, hogy kik s mik vagyunk.

Azzal kilépett az ajtón. A sofôr mesélte nemsokára, hogy kis ideig döbbenten morzsolgatták agyukban a valóságot, amely, lám, életidegennek bizonyult. – Ha cigányvajdát mondunk, elhiszik. De ezt... minek.

A csaposlány oldotta fel végül a feszültséget.

– Nem Markó volt, egy miniszterelnök-helyettes mit mátyáskodjék, s éppen Szovátán. Megmondom én kieteknek, hogy e' ki vót. Markó Bélának a hasonmása volt; újságírónak adja ki magát, s közben felveszi, amit a nép panaszol.

A kocsi simán siklott az új aszfaltrétegen Balavásár felé. – Mondd csak, Tibike – kérdezte tûnôdve az újságíró –, de igaz lelkedre: kire hasonlítok én igazán? Leninre vagy Markó Bélára?

A gépkocsivezetô, akinek kedvenc szavajárása, hogy "Sofôr vagyok, de nem hülye", juhsereget elôzött, majd a tiszta szakaszra érve lassan így válaszolt: – Hát, Domi bátyám, maga olyan, mintha Micsurin bácsi a kettôt keresztezte volna; aztán valami egyéb nôtt ki belôle. De maga ezért ne eméssze magát. Mert magát nem ezért tiszteljük...

– Nem mindennapi zsákmány! Ez már EU-s halnak is beillik!

– Mostanság nem lehet halat fogni a Marosban, nagyjából "sikerült" kiirtani ôket a folyóból. Ezt a Deltában fogtam ki. Szerencsére január 1-tôl légiesülnek a határok és óriási halemigrációra számíthatunk. Mind keletrôl, illegálisan, mind nyugatról, a Dunán és Tiszán át, legálisan. Ez egyrészt megoldja a gondjainkat. A Felsô-Maros völgyébôl azonban masszív vasúti villanyáramot és orvhalász szakemberexportot bonyolítunk majd le Nyugat-Európa felé, lévén ott haltúltengés. Ha viszont mindezek közül egyik sem valósul meg, remélem, hogy a jövôben legalább a turbinaárkot sikerül az illetékeseknek kipucolniuk. Ha másért nem, Bernády emlékére.

– Szerinted hol érdemes horgászni? Egyesek a zavarosban szeretik…

– Inkább a Marosban, a zavarosban semmiképpen sem szeretek horgászni, pedig ott lehet a legjobban! Nap mint nap látjuk. De ezt inkább mástól kellene megkérdezned.

– Manapság sok politikus hallgat, mint a csuka. Fôleg, ha kellemetlen dolgokról kellene beszélniük. Te is csukapárti vagy?

– A csukát csak fogni szeretem, a húsát nem kedvelem túlságosan. Ragadozó hal és nemes. Hallgatni is tud. Kompenzálja a politikusok nagy száját. Egyébként csukafogásnál néha eláll a horgász lélegzete a hal látványától, a politikusok szereplése ugyanezt nem váltja ki.

– A legnagyobb fogásod?

– Szász Károly felvétele bizonyítja, hogy 1991 áprilisában 25,8 kilogrammos harcsát fogtam, közel a Bernády-féle Maros-hídhoz. A fenti felvételen látható csuka "csak" 4 kilós.

Amikor még tíztôl tízig mérték a frissen csapolt sört Marosvásárhelyen, a Színház és a Continental közötti mélyudvarban, a város egyik igencsak lecsúszott figurája a déli órákban menetrendszerûen ért oda, miután a közeli pincevendéglôbôl éppen kidobták. Hétágra sütött a nap, virágzottak a barackfák, rózsaszínû volt minden. Csak éppen pénze nem maradt a következô sörre, és ez némileg megnehezítette a dolgát, hiszen itt sem volt már hitele. Valahogy mégis közel férkôzött egy asztalhoz, melynél két vidéki atyafi pálinkázott. – Hogy is tudnak ilyen szép idôben pálinkázni? – kérdezte szelíden –, mikor minden rendes ember ezt a finom sört habzsolja... – És ezzel már be is vették a horgot, egyik "ügyfél", lógó bajszú, komor képû öreg, hamisítatlan akcentussal állította helyre a becsületet, mondván: – A székely három alaptörvénye: 1. a ser, az nem ital, 2. az asszony, az nem embör, és 3. a medve, az nem játék.

Gabi vagyok, mutatkozott be máris emberünk, és megdicsérte a szellemes mondást, aztán felnézett, meglátta a söntésnél álldogáló mûvészeket, Kincses Elemért és Kárp Györgyöt, amint éppen sörüket szürcsölgetik. Diszkréten odamutatott: – Látják-e a mûvész urakat? A nagyobbik, az rendezi a feleségemet.

Az atyafiak szeme elkerekedett. Összenéztek, majd a fiatalabbik megérdezte, nem fogadna-é el, egye fene, egy sert. "Gabi" fátyolos tekintettel meredt a távolba, fejét ingatta tétován, majd: – Nem bánom, na... – Akkora az én bánatom...

– Aztán hogy érti azt, hogy ez a magas, kopasz úr a maga feleségit... csak úgy... – hajolt közelebb a lógó bajszú, mialatt fiatalabb társa intézkedett, és persze alaposan megnézte magának a két ipsét.

– A mûvészet az mûvészet, bátyám. A drága feleségem pedig feláldozta magát... az izéjén. Tudja na: az oltárán.

Hozták a sört, "Gabi" beleivott, majd még bánatosabb lett. – Az a másik mûvész, az a kicsi tömzsi, az meg éppenséggel a szeretôje. Minden este úgy veszekednek!

Az atyafiak ismét megcélozták maguknak a söntést. Felváltva méricskélték a sörözôket és ezt a szerencsétlent.

– Aztán miféle nô a maga felesége, hogy ezt... Meg azt a másikat is... izé. 'Sze maga sokkal fájinabb ember...

– Hiába minden, kérem – Gabi szinte zokogott. – Ha egyszer megszállja a mûvészet ördöge a nôt, nincsen mentség. Akkor elveszti nemcsak a tisztességét, hanem a lelke üdvösségét is.

A két színházi ember felment valami lépcsôn, ezek meg tovább búslakodtak. Közben bôszen rendelték az italt, "Gabinak" is. Egyszer aztán a lógó bajszú az asztalra csapott.

– Hallja, miféle pipogya ember maga, hogy ezt csak úgy eltûri?! Az istenfáját! Hát nincsen magának egy rendes bicskije?!

"Gabi" kihörpintette maradék piáját, felállt, és tett fél lépést a kijárat felé, s végül "megmagyarázta" a dolgot.

– Hát az úgy van, tudják-e, hogy ez a nagy ház itt feljebb, a színház. Aki a feleségemet rendezi, az a rendezô, a feleségem pedig a fôszereplô. A szeretôje: a másik fôszereplô a színdarabban, és azért veszekednek esténként, mert olyan a szerep. Nekem is van egy kis jelenetem, azt játszom, hogy beszélgetek két falusi paraszttal, és nagyokat hazudok nekik, csak hogy egy vagy két korsó sört fizessenek, mert bizonyisten nincs egy krajcárom sem... No, 'sten áldja magukat. És köszönöm...

Azzal már startolt is, menekült a feldühödött székelyek bicskás bosszúja elôl. Hiába caplattak utána, eltûnt, mint a kámfor.

Volt belôle egynehány a tovatûnt évek során, aki megöregszik, bôkezûen válogathat a fölidézhetô emlékekben. Csak legyen ereje a mélybe merüléshez…

Gyermekkorom mezôségi szilveszterei – úgy látom most a lassan homályosuló visszapillantó tükörben – nem sokban különböztek a december végi tél hófehér hétköznapjaitól, a családi tûzhely melege körüli hangulattól, mikor a petróleumlámpa szelíd fényénél Jókai vagy Verne Gyula valamelyik regényének rejtelmes világában kalandoztam izgalommal, s eszem ágában sem volt egyébre gondolni. Aztán – jóval késôbb – csak elérkezett az az idô is, midôn fogékonyabb lettem az ilyenkor kötelezô oldódás, vidámkodás iránt. Mert, ugyebár, szilveszter estéjét nem illett (nem illik) komoran, dalolás és koccintgatás nélkül tölteni, vagy éppenséggel magányosan átaludni.

Annak idején gyakorta lett részem sokfogásos családi vacsorákban, baráti találkozásokban vendéglôi fehér asztalok mellett. Istenem, hogy elmúlt az az idô, amikor például a fôtéri Marosban jöttünk össze néhányan már a délutáni órákban, ahol – például – jelen volt Tompa Miklós is, Székely Miklós is, a Székely Színház egykori igazgatója-fôrendezôje, és ha valamiért elakadt a vidám csevely, nekem szegezte a kérdést: "Mondj valamit, hogy tudjam megcáfolni!" De jelen voltak ott mások is: tollforgató pályatársak, jókedvû színészek, örökké szomjas ifjú képzômûvészek, lírai lelkületû leányzók és szépasszonyok, minden rendû és rangú szegénylegények a tegnapi- tegnapelôtti Vásárhely változatos színtereirôl. S nem csupán az esztendô utolsó napján. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a hajdani szilveszterek egyikén a Palás köztôl a Görbe utcáig vándoroltunk, fölöttébb emelkedett hangulatban, s nem bántuk meg: ahová csoportostul becsengettünk, többnyire örömmel fogadtak a háziak (fôként a hölgyek).

Mikor ezeket a sorokat írom, még nem tudom, milyen lesz az idei szilveszterem. Valószínû azonban, hogy a Himnusz után (helyi idô szerint éjféli egy órakor) ismét kezembe veszem a könyvet, melynek az olvasásába elôbb belekezdtem. Sütô András Létvégi hajrában címû, immáron posztumusz kötetérôl van szó, napokkal ezelôtt jutottam hozzá, Debrecenbôl érkezett ajándékként.

"Énekeljetek, magyarok!" – mondja (mondotta) a szerzô kötetének egyik címével.

(Énekelnék én is, mert hát magyar vagyok, de hát egymagamban, itt, a Szabadság úti tömbház földszintjén, szeretteim nélkül, barátaim nélkül, szólóban miként vállalkozhatnék ilyesmire…)

Sütô András is hiányzik miközülünk, pótolhatatlanul eltávozott nemrég az égi mezôkre – az édesanyai könnyû álom ígéretével elnyert halhatatlanságba.

El nem felejthetem: meg-megismétlôdô beszélgetéseink, otthoni találkozásaink alkalmával, rendszerint úgy szeptember közepe táján, egészen váratlanul szokta volt feltenni a kérdést: "Mondd, hol szilveszterezünk az idén?" Minden esetben teljességgel költôinek tekinthettem a több mint korai érdeklôdést, mert tudnivaló volt, hogy esztendôk óta náluk, a (volt) Vörösmarty utcai családi házban töltöttük együtt szilveszter estéjét– nemegyszer kellemes baráti közösségben. Idén az elmarad. Végleg. Csak az Ô fájdalmas hiánya lehet jelen emlékeink rengetegében.

És döbbenten számlálgatom: mennyien hiányoznak még a mi idei szilveszterünkbôl. Meg a tavalyiból. A régebbiekbôl. Olyanok, akikkel együtt énekelhetnénk – s együtt reménykedhetnénk, hogy az útjára induló új esztendô jobb lesz, szebb lesz, emberhez, magyarhoz méltóbb lesz, mint az, amelyiktôl búcsút veszünk ezen az éjszakán.

Legyen velünk a jó Isten biztató reményeink ajándékaival!

Az új év elsô napjához számos népszokás fûzôdik, legtöbbjük eredete sok évszázados, sôt némelyik évezredes pogány hiedelemhez kapcsolódik. Amilyen január elseje, olyan lesz az egész esztendô is – hitték eleink, ami manapság a sokféle fogadalomban ölt testet.

Egyes vidékeken szerencsepénzt tesznek az emberek a tárcájukba, másutt szerencsepogácsát sütnek, amelyben pénz lapulhat. Utóbbinál fontos volt, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon.

A hagymakalendárium fôleg vidéken dívott: 12 gerezd fokhagymába sót tesznek, amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelô hónapban sok esô vagy hó esik majd.

Az ólomöntés az egyik legismertebb szokás: a felmelegített anyagot hideg vízbe öntik és megnézik, milyen alakot vett fel.

A malac farkának meghúzása azért jött szokásba, mert a malac elôre túrja a földet és helyet csinál a szerencsének. A lencsefôzés azért népszerû – mint minden szemes étel fogyasztása – mert a sok pénzre, a szerencsére utalhat. Baromfifélét nem szabad enni, mert elkaparhatja a szerencsét.

Az év utolsó napján tilos levinni a szemetet, nem szabad teregetni, orvost hívni, orvoshoz menni.

Belépünk

Együtt leszünk huszonhetek,

jövünk, Nyugat, reszkessetek!

Kedves UE, ne vedd zokon,

mi vagyunk a szegény rokon.

Kilépünk

Diplomás lesz Kati, Sándor,

világszám a magyar vándor.

Kilátások

Mézeskalács lesz a házunk,

ne káromkodj, hogyha fázunk!

Fürödhetünk tejbe, vajba,

most kerülünk nyakig bajba.

Nagypolitika

Az elnökünk büszke, "cáncos",

ô a legjobb megatáncos.

Az államfô fesztelen,

csak a király meztelen.

A szakmához nem értenek,

ôk lesznek a miniszterek.

Kispolitika

A polgármester

Ne szólj hozzá, rá ne kukkants,

a megyében ô a pukkancs!

Börtönlázadás

Azt kérdezik túl a rácson,

kik osztoznak a harácson.

Nemzeti egység

Ez is testvér? Kinn az agyar.

A kapcsolat magyar-magyar.

Parlamenti meteorológia

Parlamentnek nincsen mása,

csúcson van a légnyomása.

Honatyák a nyeregben,

tartós köd a fejekben.

Nagy front lesz, mi tagadás,

felhô- és pártszakadás.

Csíkban a nap szikrázik?

Itt már dörög s villámlik.

Ne várj vihart, noha ma

Vadimnak van rohama.