Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A Maros megyei törvényszék egyetlen tollvonással ismét elvette a marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca nevét. A diktatúra utolsó éveiben önkényesen Calarasilorra keresztelt utca a választott városi testület döntése ellenére sem kaphatta vissza eredeti elnevezését, mert az Európai Unióhoz alig néhány nap múlva csatlakozó romániai igazságszolgáltatás egyik bírói köntösbe öltözött szolgája a jogot nem annak betûje és szelleme (hisz erre "csak" az igazságszolgáltatásra vonatkozó törvény kötelezi) szerint kívánta alkalmazni, hanem saját (a határozatot a törvényszéken megtámadókkal azonos politikai beállítottságából fakadó) kénye és kedve szerint. (Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy az EU-ban többen azt követelték, a romániai igazságszolgáltatás döntései egyelôre ne legyenek kötelezô érvényûek az unió többi tagállamaiban, hisz a belföldi bírák függetlensége erôsen megkérdôjelezhetô – leginkább a jogtól és igazságtól függetlenek.)

Mert ha történetesen az ítélet legalább valamilyen érvényes jogszabály köntösébe bújt volna, talán a látszata fenntartható lett volna annak, hogy a bírót a törvény tisztelete irányította döntése meghozatalakor, de amikor olyasmit olvasunk az indoklásban, hogy a Kossuth Lajos utcanév "veszélyezteti a demokratikus jogállamiságot", abból csak azt a következtetést lehet levonni, hogy az "igazságszolgáltatót" jobban érdekelte a felperesek elismerésének kivívása, mint a jog látszata.

Az ügy ezzel persze távolról sincs lezárva, hisz most már jóval nagyobb a tét, mint a Rózsák terét az Egyesülés negyeddel összekötô útszakasz éppen aktuális neve, vagy – mint egyesek "békítô" hangnemben kifejezésre juttatott véleménye – az ott lakók személyazonossági iratainak tartalma. Ha ugyanis akár Kossuth Lajos utca nélkül is megvolnánk, a demokrácia helyesen mûködô alapvetô intézményei nélkül aligha lehetünk meg. A fellebbezés most már nem arról szól, hogy Kossuth nagyságát utcanévben rögzítik-e Marosvásárhelyen, hanem arról, hogy megszabadulunk-e – vagy helyesebben fogalmazva: mikor szabadulunk már meg – az igazságszolgáltatás politikai befolyásoltságától és a mostani döntést lehetôvé tevô politikai gondolkodástól. Azaz – visszafordítva a logikát – éppen a demokratikus jogállamiság megszilárdítása a tét.

Hogy a felperes is fellebbez az ítélet ellen, az akár mellékes is lehet, hisz minôsíti, nem igazán hízelgô módon, a kezdeményezôket. Csak azt ne tették volna hozzá, hogy indítványuk nem a magyarok ellen irányul, hanem kizárólag Kossuth személye ellen. Ebbôl a megállapításukból ugyanis akkora lóláb kandikál ki, amekkorának a rúgásába a teljes Maros megyei törvényszék belerendülne.

Szombaton a kora délutáni órákban a Borgói-havasokban lezuhant a marosvásárhelyi Rohammentô-szolgálat helikoptere. A mentôsöket Dorna Vatrára hívták egy súlyos balesethez, azonban a hegyekben levô sûrû köd miatt végül is az erdôben értek földet. A személyzetet többórás keresés után találták meg a Beszterce-Naszód megyei hegyimentôk. A pilótát és a másodpilótát, akik megsérültek a balesetben, a bukaresti Floreasca Sürgôsségi Kórházba szállították, az orvos és az egészségügyi asszisztens épen megúszta a zuhanást. A 4,2 millió eurót érô helikopter darabokra törött.

A sajnálatos balesetet többféle változatban ismertette a sajtó. Egyesek kényszerleszállást emlegettek, mások szerint a fák közé zuhant a helikopter.

Dr. Raed Arafat, a Rohammentô-szolgálat vezetôje kérdésünkre azt válaszolta, hogy még tart a kivizsgálás, a helikopter bevetése azonban teljes mértékben indokolt volt. A személyzet Dorna Vatra felé tartott, ahol egy 20 méter magasból leesett 15 éves fiút kellett volna ellátni. A fiú koponyasérülést szenvedett, a legközelebbi kórházban pedig nem volt szolgálatban aneszteziológus szakorvos, aki a légzést biztosító intubációt elvégezhette volna.

Szombaton délben a pilóta a központi légi parancsnokságtól kapott engedélyt a felszállásra. A Borgói-havasokban azonban olyan sûrû ködbe került a gép, hogy lehetetlen volt továbbhaladni. Ezért a pilóta úgy döntött, hogy visszatérnek Marosvásárhelyre. Fordulás közben a gép farokrésze állítólag beleakadt egy fába, a motor ereje gyengült, s a pilóta leállította az üzemanyag-ellátást, a gép pedig beesett a fák közé. Elôször a fedélzeten levô orvosnak és asszisztensnek sikerült kiszállnia a roncsból, majd kisegítették a sérült pilótát és a másodpilótát. Bár a Maros megyei hegyimentôk is készenlétben álltak, tíz Beszterce-Naszód megyei kollégájuk indult csendôrök, tûzoltók, mentôsök kíséretében a helyszínre. A hidegben, sötétben, ködben és nehéz terepen több mint négyórás út után találták meg a helikopter utasait, akik ágakból tüzet gyújtottak a Tomnaticului tisztáson, a Tihuta hágóhoz vezetô országúttól körülbelül öt kilométer távolságra, és több órát vett igénybe, amíg a két sérültet hordággyal levitték a baleset színhelyérôl. A személyzet tagjait a marosvásárhelyi Rohammentô-szolgálat mentôautója várta a fôúton és a megyei sürgôsségi kórházba szállították ôket. A bukaresti illetôségû pilótát és másodpilótát egy Csehországból beteget szállító repülôgéppel vitték a fôvárosi Floreasca Sürgôsségi Kórházba, ahol láb- és válltöréssel mûtötték meg ôket. Mivel állapotuk kielégítô, a helikopter vezetôit még hétfôn kihallgatták a katonai ügyészek, az orvos és az ápoló pedig a marosvásárhelyi katonai ügyészségen számolt be a történtekrôl.

Siserman Viorel, a kivizsgálást végzô kolozsvári katonai ügyészség fôügyésze szerint a munkabalesetnek nyilvánított esetben a repülôgép 95 százalékban tönkrement. Siserman Viorel ügyész ezredes azt nyilatkozta, hogy a repülôgép lezuhant.

Az EC 135-ös korszerû eurokopter, amellyel 2004 szeptemberétôl mentik a súlyosan sérült személyeket, felszereléssel együtt állítólag négy és fél millió euróba került. Arafat doktor szerint az egészségügyi minisztérium által vásárolt helikopter, amely a balesetben tönkrement, biztosítva volt. A gépet azután szerezte be a szaktárca, és adta használatba a marosvásárhelyi sürgôsségi kórháznak, miután 2003. március 5-én Kolozson a SMURD helikoptere egy dombba ütközött, lezuhant és a személyzet valamennyi tagja életét vesztette. Hasonló sorsra jutott az idén januárban Iasi mellett szerencsétlenül járt mentôhelikopter négytagú személyzete is, akik közül egy sem élte túl a balesetet.

A marosvásárhelyi Rohammentô-szolgálat pedig szombattól sajnálatos módon harmadszor marad helikopter nélkül a segesvári, a kolozsi és a borgói baleset után.

Az új adók bevezetésével 2007. január elsejétôl drágul a villanyáram, a benzin és a földgáz. A villanyenergiára kivetett adó január 1-tôl több mint 30 százalékkal növekedik, a benzin esetében az adó 6,6 százalékkal emelkedik az adótörvény szerint. A kereskedelmi célzattal hasznát villanyenergia esetében az adó 0,19 euró/MWh-ról 0,26 euró/MWh-ra, tehát 36,8 százalékkal emelkedik. A nem kereskedelmi célzattal használandó áram, tehát a lakosság által fogyasztandó is, 0,39 euró/MWh-ról 0,52 euró/MWh-ra, azaz 33,3 százalékkal emelkedik. A benzin adója 513 euró/tonnáról (395,01 euró/1.000 liter) 547 euró/tonnára (421,19 euró/1.000 liter) nô, és ez 2010-ig így marad. Az ólommentes benzin és a motorina esetén az adó megmarad a jelenlegi szinten, vagyis 327,29 euró/1.000 liter, illetve 259,91 euró/1.000 liter. Január 1-tôl adózzák a fûtôanyagként használt földgázt (0,17 euró/gigajoule), valamint a szenet és a kokszot is. A kereskedelmi célzattal használt szénre és kokszra 0,15 euró/gigajoule adót tesznek, a nem kereskedelmi célzattal felhasznált nyersanyagra pedig 0,30 euró/gigajoule adót vetnek ki.

A korábban elkezdett párbeszéd folytatásaként Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke ma délelôtt 11 órakor Marosvásárhelyen, a Bernády Házban találkozik Tôkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökével.

Nem volt több sürgôsségi hívás a karácsonyi ünnepek idején, mint az átlagos napokon. Megnôtt ezzel szemben a véradók száma az ünnep elôtt, és ugyanez várható az elkövetkezô napokban is.

A SMURD Rohammentô-szolgálatnál tegnap a délelôtti órákban "telt ház" volt, egymást érték a betegek a barakkban. A karácsonyi ünnepek alatt nem volt több hívás a szokásosnál – mondta Vass Hajnal fôasszisztens. Autóbaleset áldozatait hozták be, gyomorbántalmak miatt fordultak sokan a SMURD-hoz és alkoholmérgezéses eset is volt bôven. Karácsony elsô napján, 12 óra leforgása alatt mintegy 80 személyt láttak el a SMURD orvosai, asszisztensei. A megyei mentôszolgálatnál dr. Ivanici Ioan igazgató hasonlóképpen nyilatkozott. A 24 órás ügyeletben mintegy 150 segélyhívásra mentek ki. Elsôsorban a heveny légúti megbetegedésekben szenvedôk kértek segítséget, de a szívizominfarktus sem volt ritka. Sokan epegörccsel kerültek a sürgôsségire, gyomorbántalmakkal, alkoholmérgezéssel. Az igazgató szerint az ünnepek alatt a legtöbb hívást 24-én illetve 26-án kapták, karácsony elsô napja viszonylag csendes volt. Ha a mentôszolgálatoknál nem volt nagyobb zsúfoltság, mint más napokon, a vérközpontban sokkal több véradó jelentkezett az elmúlt napokban. Fôként ünnepek elôtt, de az ünnepek lejárta után is nagyszámú véradóra számítunk – mondta lapunknak dr. Dana Florea igazgató, aki szerint a napi 60-70 véradó helyett legalább 90-en jelentkeztek. Ehhez minden bizonnyal hozzájárul az is, hogy az új jogszabályok értelmében egy véradásért 7 darab 70 ezer régi lejes, bármelyik élelmiszerboltban levásárolható ebédjegyet kapnak a véradók.

A megyei tanács és a pre-fektúra közös ünnepségen méltatja Románia európai uniós csatlakozását. A rendezvény ma 11 órától lesz a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében. Ciprian M. Dobre prefektus ez alkalommal meghirdeti az uniós csatlakozást szimbolizáló köztéri mûemlékpályázatot. Ünnepi beszédet tart Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke, majd Alexandru Petru Fratean A helyi közigazgatás és az európai integráció címmel értekezik. A gálamûsorban fellép Molnár Tünde orgonamûvész, a Maros Mûvészegyüttes román és magyar, illetve az Aven Amentza Romale roma táncokkal. Lesz román és magyar népzene is. A rendezvényt közös néptánc, valamint a filharmónia kórusa Ávéd Éva zongorakíséretével elôadott Európa himnusza zárja.

Bár karácsonyfa okozta tûz oltására nem hívták ki a katasztrófa-elhárító egység katonáit, azért a tûzoltóknak akadt dolguk az idei ünnepek alatt is. December 24-én, 19 óra után a szászrégeni Viilor utcában Dan Dragomir házának kéménye lobbant lángra. 25-én hajnalban a gernyeszegi Kovács Miklós háztáji gazdaságában 1500 kg széna égett el, aznap háromnegyed öt körül a szászrégeni Mihai Viteazul utca 13. szám alatti tömbház pincéjében kellett tüzet oltani. Este pedig egy különösebb eset is volt: a Maros partjáról húztak ki egy személygépkocsit, ami majdnem belezuhant a folyóba. Ugyancsak 25-én Mezôsályon, Ormenisan Remus udvarán 2500 kg szénát emésztett el a tûz. 26- án az abafáji Bereczki János házának teteje is megégett.

Ézsaiás próféta könyvébôl idézve építette fel beszédét Csató Béla esperes a marosvásárhelyi Keresztelô Szent János-plébánián tartott karácsonyi éjféli misén. Jézus Krisztus a világ világossága, aki ôt követi, az nem jár sötétségben, mondta, majd kifejtette, életünk gyarlóságai, vétkei miatt sötétséggel vagyunk körülvéve. Tele van a média ilyen eseményekkel. Az Isten által alkotott rendet és nyugalmat megteremteni a Földön másként nem lehet, csak békével, embertársaink szeretetével elérni, nem pedig a gazdasági versengés és a fegyverek hangjával. A fény a lelki világosságot, az örökkévalóságba vetett hitet is jelenti – összegezhetnénk az éjféli mise üzenetét, amelyet e gondolathoz kapcsolódó misztériumjáték bemutatása elôzött meg. A misén az idén is több száz hívô vett részt, a templom zsúfolásig megtelt.

Szászrégenben több napon át zajlottak a rendezvények. December 15-én az Eugen Nicoara Mûvelôdési Házban Hópihe címmel a kisiskolá-sok tartottak elôadást, ennek keretében a polgármesteri hivatal 10.000 új lej értékben osztott ki csomagot a gyerekeknek. 16-án a szászrégeni MADISZ az ifjúsági házban Kék nefelejcs címmel néptánctalálkozót szervezett, amelyen több környékbeli hagyományôrzô együttes vett részt. 17-én a mûvészeti iskola zene szakos diákjaiból és tanáraiból alkotott kórus koncertezett, ugyanaznap a radnótfáji templomban egyházi kórustalálkozó is volt. A Néprajzi Múzeumban karácsonyi népi szokásokat mutattak be és karácsonyi énekeket adtak elô. December 22- én, a mûvelôdési ház nagytermében az RMDSZ helyi szervezete és a szászrégeni pedagógusok kisiskolásoknak szerveztek közös karácsonyi rendezvényt, amelyen az egybegyûlteket Nagy András polgármester is köszöntötte. December 24-én, a római katolikus templomban a fiatalok pásztorjátékokat adtak elô és minden vallásfelekezet ünnepi istentiszteletet tartott.

A marosvásárhelyi Tálentum Tehetséggondozó Alapítvány az idén 15. alkalommal szervezte meg a közös karácsonyt az alapítvány által indított különbözô foglalkoztatási csoportokban részt vevô gyerekeknek. Dóczi Tamás, az alapítvány elnöke elmondta, karácsonykor egy csodát, a Megváltó születését ünnepeljük. Számunkra azonban minden gyerek egy csoda, s különösen azok, akiket valamilyen különleges tehetséggel áldott meg az Isten, s akiknek kibontakozásában az alapítvány is segédkezik. Örömmel nyugtázta, hogy már van olyan volt tálentumos, aki középiskolában, szakiskolában kamatoztathatja azt a tudást, amelyet az alapítványnál eltöltött órákon sajátíthatott el. A Tálentum-karácsony felmérés is egyben, hiszen a gyerekek olyan elôadást tartottak, ahol megmutathatták, ki mit tud. Elôször a Habakuk bábszínjátszó csoport lépett fel Bûvös kendô elôadásával, majd a Kilyén Ilka színmûvésznô által irányított színjátszó csoport tagjai Charles Dickens Karácsonyi ének címû darabjának részletét vitték színre. Szerepeltek még a modern táncosok, és a Deus Providebit Ház elôcsarnokában a Kántor Zita vezette rajzkörösök is bemutatkozhattak munkáikkal. A meglepetést ezúttal is a Tamacisza társaság két tagja, Kozsik József és Ildikó szerezte, akik a Télapót is elhozták a rendezvényre, ahol végül a gyerekek ajándékot kaptak.

Egyhangúlag fogadta el az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Irán elleni szankciók bevezetésérôl rendelkezô határozatát. A két hónapja tartó kemény tárgyalások eredményeképpen megszavazott határozatnak az a célja, hogy újra a tárgyalóasztalhoz kényszerítse Iránt, tisztázandó atomhatalmi ambícióit.

A határozat megtiltja az ENSZ-tagállamoknak, hogy olyan sugárzó anyagokkal és technológiákkal lássák el Teheránt, amelyek elôsegíthetik az iráni atom- és rakétaprogram fejlesztését, felhasználhatók urán dúsítására és feldolgozására, illetve nehézvíz és atomfegyverek célba juttatására alkalmas rendszerek elôállítására. A tilalom vonatkozik az ilyen anyagok és technológiák iráni importjára is.

A BT-határozat befagyasztja olyan kulcsfontosságú vállalatok és magánszemélyek vagyonát, amelyek, illetve akik részt vesznek az iráni nukleáris programban, és szerepelnek az ENSZ listáján. Megköveteli Teherántól, hogy vessen véget az urándúsítással kapcsolatos mindennemû tevékenységének és kutatómunkájának, amelynek révén atomerômûvekhez szükséges üzemanyagot vagy atomfegyverhez szükséges töltetet állíthat elô.

A határozat figyelmezteti Iránt, hogy amennyiben nem hajlandó alávetni magát az abban foglaltaknak, az ENSZ- testület újabb, nem katonai jellegû szankciókat foganatosíthat ellene.

Az iráni parlament megszavazta szerdán azt a törvénytervezetet, amely egyrészt kötelezi a kormányt az ország atomprogramjának felgyorsítására, másrészt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ) folytatott együttmûködésének felülvizsgálatára.

A tervezetre a 207 jelen lévô képviselô közül 167 szavazott igennel, és röviddel ezután – mindössze ötperces tárgyalás végén – jóváhagyta azt a konzervatív hit- és jogtudósokból álló Ôrök Tanácsa, ami által már törvényerôre emelkedhet. Sürgôs státust kapott, ami azt jelenti, hogy soron kívül tárgyalták és hirdetik ki. A törvény nem kötelezi a kormányt arra, hogy teljesen megtiltsa a NAÜ-szakértôk általi ellenôrzéseket, bár néhány radikális képviselô ezt követelte.

A szavazás után a parlament elnöke elmondta: a törvény felhatalmazza a kormányt arra, hogy eldöntse, az atomsorompó-szerzôdés keretein belül, politikai eszközökkel akarja-e megoldani a nemzetközi válságot vagy másképp. "A kormány úgy is dönthet, hogy felmondja a szerzôdést" – jelentette ki Golam Ali Hadad-Adel.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) kedden határozott hangú közleményben ítélte el a december 24-re virradóra Újvidéken elkövetett újabb temetôrongálást, követelve a tettesek felkutatását és megbüntetését.

Szenteste elôtti éjszaka ismeretlenek a vajdasági székváros katolikus és református temetôjének katolikus részében több mint 10 síremléket döntöttek le, s ennek kapcsán a VMSZ Dél-bácskai és Szerémségi Szervezetének dokumentuma rámutat arra, hogy a temetôrombolások a kilencvenes évek óta rendszeressé váltak. A legutóbbi sírgyalázás a Futaki úti temetôben 2004-ben történt, elôzô évben pedig egy példátlanul nagy, európai méretû felháborodást kiváltó temetôrombolás során majd száz síremléket döntöttek le ugyanott.

Az ismétlôdô temetôrombolások – a magyarul beszélôk rendszeres szóbeli és fizikai bántalmazása mellett – a soviniszta indíttatású állandó jellegû magyarellenes nyomás részét képezik. Ennek a magyarság megfélemlítése és elköltözködésre ösztökélése a célja, amit szerb nacionalista és soviniszta körök és pártok nyíltan is meghirdettek – állítja a VMSZ közleménye. A legnagyobb délvidéki magyar párt hibáztatja Szerbia felelôs szerveit, mert mindeddig egyetlen olyan esetrôl sem tájékoztatták a nyilvánosságot, hogy a magyarellenes erôszakos cselekedetek elkövetôi, a magyaroknak ártó nemzetek közötti türelmetlenség szítói feleltek volna tetteikért. A szerbiai hatóságok látszattevékenysége, elnézô magatartása, a magyarellenes cselekedetek lekicsinylése bátorítja a magyarok elleni gyûlölettôl fûtött erôszakos cselekedeteket – vonja le az általános következtetést a konkrét esetbôl a közlemény.

Szaddám Huszein kötél általi halálra ítélt volt iraki diktátor vállalja "mártírhalálát" az iraki néphez intézett, szerdán ismertté vált üzenetében, egységre szólítva fel az irakiakat "ellenségeikkel szemben".

Az exdiktátor ügyvédjei által szerdán – a még novemberben született halálos ítéletet megerôsítô fellebbviteli bírósági döntés után egy nappal – ismertetett üzenetben arra szólította fel az irakiakat, hogy egységesen forduljanak szembe az ellenséggel. Szaddám megfogalmazása szerint "mártírként megy a bitófára", és "feláldozza magát" Irakért.

Eközben a volt iraki elnök pártja, a Baasz Párt internetes honlapján kilátásba helyezte, hogy megtorolja Szaddám Huszein esetleges kivégzését. "Pártunk és az ellenállás eltökélt abban, hogy minden eszközt bevetve bárhol a világon bosszút álljon, ártson Amerikának és érdekeltségeinek, ha ezt a bûncselekményt végrehajtja" – hangzik a szöveg, amelyet valószínûleg Jemenben tettek fel a világhálóra. Jemenben az iraki Baasz Párt sok számûzöttje talált menedéket.

Az üzenet kifejtette azt is, hogy az amerikai vezetést terheli majd a felelôsség, ha az elnöknek bántódása esne, hiszen az Egyesült Államok hozza a döntéseket (Irakban), nem pedig az iraki bábkormány. Közben már több százan jelentkeztek az iraki hatóságoknál hóhérnak, hogy kivégezhessék a huszadik század egyik leghírhedtebb diktátorát, Szaddám Huszeint.

A morbid licitálás azután kezdôdött, hogy kedden az illetékes iraki fellebbviteli bíróság helybenhagyta az exdiktátor elleni halálos ítéletet, és meghagyta, hogy harminc napon belül végre kell hajtani a verdiktet, a kötél általi halált. A kivégzésre ezen idôszakon belül akármikor sor kerülhet.

Biztonsági okokból a kormány nem fogja nyilvánosságra hozni, hogy ki hajtja végre a halálos ítéletet.

Bugár Béla szerint a Szlovákiát jelenleg kormányzó koalíció hazugsággal nyerte meg az idén nyári parlamenti választásokat.

A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke a TASR szlovák hírügynökségnek szerdán adott nyilatkozatában emlékeztetett: Robert Fico szlovák kormányfô pártja, a Smer (Irány) – Szociáldemokrácia a júniusi parlamenti választások elôtt (a kampányban) megígérte a szlovák katonák Irakból történô "azonnali" kivonását, ám ez mindeddig nem történt meg.

A csapatkivonásra várhatóan jövô márciusban kerül sor – jegyezte meg a hírügynökség. Az MKP elnöke szerint a Smer sok szavazatot kapott csôdbe ment pénzügyi vállalkozások ügyfeleitôl és azok családtagjaitól is, mert Fico ígéretet tett veszteségeik kompenzálására.

"Mintegy 300 ezer emberrôl beszélünk. Ha a Smer közülük csak százezret állított a maga oldalára, az is 15-18 képviselôi mandátumot jelent" – jegyezte meg Bugár Béla. A szlovákiai magyar politikus szerint a jelenlegi szlovák kormánykoalíció nem tartotta be azon ígéretét sem, hogy a kisebbségeket érintô célkitûzéseiben fenntartja az eddigi helyzetet. A jövô évi költségvetésben az e célra elôirányzott összeg 80 millió koronára csökkent az idei büdzsében foglalt 160 millió koronáról – fûzte hozzá.

A kazahsztáni Bajkonúrból egy Progressz ûrhajón érkezett hozzájuk az elsô ajándék, Alain Ducasse, az egyik legnagyobb francia séf által elkészített ínyenc menü: fogoly Madiran módra, Parmentier csirke, kacsamell gyümölcságyon, Riviéra-kardhal, édességnek pedig az Ûr Világítótornya névre keresztelt kandírozott gyümölcsös rizspuding – írta az El País címû spanyol napilap.

Thomas Reiter német ûrhajós fantasztikus vasárnapi ebédnek minôsítette és kijelentette: a jó étel egyike azoknak a dolgoknak, amelyek fel tudják dobni a morált. Az orosz Mihail Tyurin kifejtette: fent az a benyomásuk, hogy az ételek veszítenek az ízükbôl, bár lehet, hogy ez csak azért van, mert mindannyian vágynak a karakteresebb ízekre.

Ezentúl számíthatnak arra, hogy hasonló lakomákban részesülnek mindig, amikor valami rendkívüli esemény történik odafent. Személyzetcsere, ûrséta, vagy születésnap szolgáltat majd alkalmat rá.

Ducasse menüit egyébként már kipróbálták a nyáron Olivier Rezeron és Arnaud Fauvet felfedezôk, akik 20 nap alatt szelték át sítalpon Grönlandot. Korábban Henri Pescarolo is ezeket fogyasztotta a Dakar ralin.

Január elsejétôl hatékonyabb támogatási rendszer segíti a határon túli magyarokat, miután átalakul az intézményrendszer – nyilatkozta a magyar kormányszóvivô szerdán az MTI-nek.

"Takarékosabb intézmények és átláthatóbban, egyúttal hatékonyabban mûködô támogatási rendszer segíti 2007. január 1-jétôl a határon túl élô magyarokat. A kormány legutóbbi ülésén döntött a határon túli magyarokkal foglalkozó intézményrendszer, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekkel foglalkozó szervezetek átalakításáról is" – írta közleményében Danks Emese.

A döntés értelmében január 1- jétôl megszûnik a Határon Túli Magyarok Hivatala és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. Mindkét szervezet feladatát a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelôs szakállamtitkársága veszi át.

Változás továbbá, hogy január 1- jével létrejön a Szülôföld Alap Iroda, és átalakulnak a határon túli magyar közalapítványok is. Az iroda a határon túli magyaroknak átlátható, hatékony, politikai befolyástól mentes támogatási rendszert, illetve a támogatások folyósításának kiszámíthatóságát biztosítja – közölte Danks Emese.

A szervezetrendszer átalakítása része a kisebb és olcsóbb államot megvalósító kormányzati intézkedéseknek. A két hivatal megszüntetése mind a személyi kiadások, mind a mûködési költségek tekintetében jelentôs megtakarítást eredményez.

Az átalakítás eredménye egy háromszintû, egymástól összeférhetetlenségi szabályokkal elválasztott fórumrendszer, melyben a politikai szintet a Regionális Egyeztetô Fórum, a szakmai szempontokat a kollégiumok, a végrehajtó szintet pedig az alap kezelô szervezete képviseli.

A szervezeti átalakításokkal az Illyés Közalapítvány a Szülôföld Alapba, a Határon Túli Magyar Oktatásért Közalapítvány az Oktatásért Közalapítványba, míg az Új Kézfogás Közalapítvány a határon túli magyarságot érintô gazdaságfejlesztési és vállalkozásösztönzési programok lebonyolítására létrehozott gazdasági társaságba olvad be.

A szakmai és a politikai szint elválasztásával megalapozottabbá válnak a döntések. A támogatási rendszer átalakítása nem jelenti a források csökkentését. Ugyanakkor a jelenleginél nagyobb arányban hasznosulnak majd a támogatási források azzal, hogy megszûnik a jelentôs mûködési költséget felemésztô szétaprózott intézményi struktúra – írta a kormányszóvivô.

A Corneliu Vadim Tudor vezette Nagy-Románia Párt (PRM) európai parlamenti honatyái 2007-tôl a francia Jean-Marie Le Pen által tervezett nacionalista frakcióban folytatják munkájukat.

A PRM-nek jelenleg öt politikusa van az Európai Parlamentben (EP), ôk a többi román pártot képviselô törvényhozókkal együtt egyelôre csak megfigyelôi státussal rendelkeznek.

A szerdán ismertetett közleményében Corneliu Vadim Tudor közölte, hogy Románia EU-csatlakozása után a PRM eleget tesz Le Pen felkérésének, és öt brüsszeli képviselôjével a Felvilágosult Nacionalizmus nevû, januárban megalakítandó EP- frakcióhoz csatlakozik.

Vadim Tudor szerint a parlamenti csoport francia, belga, osztrák, olasz, brit és bolgár tagjai a nemzeti önazonosságot és a szuverenitást, valamint a keresztény és az európai hagyományokat védelmezik majd, határozottan elutasítva az "új imperializmust".

Tudor szerint a 2007. május 22-re tervezett romániai EP- választások elôtt a nacionalista frakció elsô ülését Bukarestben tartják.

Független szakértôk szerint bármilyen korlátozás csak az illegális munkapiac felé fogja terelni a jövô héttôl EU-taggá váló Románia és Bulgária munkavállalóit, áll a Financial Times szerdai elemzésében, amely megemlíti, hogy az új EU-tagok közül csak Magyarország alkalmaz korlátozásokat a két csatlakozó országgal szemben.

A londoni üzleti napilap szerint az uniós illetékesek igyekeznek kisebbíteni a régi nyugat-európai EU-tagok által Bulgáriával és Romániával szemben bejelentett munkavállalási korlátozások jelentôségét, mondván: a környékbeli országok, mint például Szlovákia és Szlovénia, akadálytalan hozzáférést engednek munkapiacukhoz, így a románoknak és a bolgároknak "nem is kell messzire utazniuk", hogy élhessenek az EU egyik alapjogával, a szabad munkavállalással.

A két új tagállamból távozni készülôk azonban várhatóan a magasabb bérû régi tagországokba indulnak, amelyek közül eddig tíz jelentett be legalább két évre szóló korlátozást.

Ugyanakkor ezek a korlátozások sem jelentenek komolyabb akadályt a nyugatra tartók elôtt. Az Institute of Public Policy Research nevû londoni politikai-gazdasági kutatómûhely egyik szakértôje azt mondta a Financial Timesnak: ha olyanokkal szemben alkalmaznak munkavállalási korlátozásokat, akiknek ettôl függetlenül joguk van beutazni bármelyik EU-tagállamba, azzal csak az illegális munkavállalás lehetôségét teremtik meg az érintettek számára.

A két új tagállam kormányilletékesei mindazonáltal nem várnak jelentôs kivándorlást a csatlakozás után sem. Románia 22 milliós lakosságából kétmillió máris külföldön dolgozik, fôleg Spanyolországban, Olaszországban és Németországban, a román gazdaság erôs ütemben, az idén várhatóan 7 százalékkal növekszik, és a munkanélküliség csökken, áll a Financial Timesban.

A régi tagállamok közül Finnország és Svédország az általános iránnyal szemben haladva teljesen megnyitotta munkapiacát a bolgárok és a románok elôtt, a volt kommunista országok közül ugyanakkor a Romániával határos Magyarország az egyetlen, amely korlátozásokat alkalmaz, áll a Financial Times szerdai elemzésében.

Nagy-Britannia, amely az elôzô, 2004-es bôvítési körben – a legnagyobb régi EU- tagállamként – azonnal megnyitotta munkapiacát az akkori új tagok, köztük Magyarország munkavállalói elôtt, ezúttal szintén él a korlátozási joggal. John Reid belügyminiszter október végén bejelentette: London egyelôre csak a mezôgazdaságot és az élelmiszer-feldolgozó ipart nyitja meg Románia és Bulgária alacsonyabb szakképesítésû munkavállalói elôtt, és itt is éves kvótát vezet be, a magasabb képzettségûek számára pedig marad a jelenlegi, engedélyezéses rendszer.

Múlt hét végén harmincegy, novemberben sikeresen versenyvizsgázott rendôrügynök tette le a hivatali esküt. Közülük 19-en magyar, 8-an román és 4- en roma nemzetiségûek, 10-en nôk. A frissen esküt tett rendôrügynököket elsôsorban községekbe helyezték, választaniuk a versenyvizsgán elért jegy alapján lehetett. Szerzôdésük egyelôre 6 hónapos próbaidôre szól, ezt követôen véglegesítik ôket posztjukon – mondta Cabulea Nicolae kvesztor, a megyei rendôrség vezetôje.

Kommentár

Ha közéleti pályára készülô jelentkezôknek oktatnák valamely tanszéken a félrevezetést és a valóság melletti elbeszélést mint tantárgyat, akkor a Marosvásárhelyre tervezett régiós sürgôsségi kórház esetébôl bármely, akár csak közepes józansággal felvértezett jelölt sikerrel írhatna doktori dolgozatot.

Az alapállás: az egészségügyi reformcsomag részeként egy területi hatáskörû sürgôsségi kórházat akarnak a városba telepíteni, és ehhez értelemszerûen kell a városi tanács beleegyezése, hogy erre a célra kiutalják a megfelelô telket. Lényegileg errôl szól a helyi közéletet immár napok óta uraló "ügy", amibôl az érintett felek politikai konfliktust gerjesztettek.

Bár hangzott már el a témában olyan egészségügyi szakértôi vélemény, miszerint az intézményre valós szüksége van a városnak és a régiónak, az elképzelést magát eléggé nehéz komolyan venni, mivel egy szûk esztendôvel az épp aktuális egészségügyi reformcsomag megszületése után az elôtanulmányok stádiumánál jóval elôbbre kellene tartania a régiós sürgôsségi kórházprogramnak. Ha valóban komoly, és szakmailag alaposan kidolgozott tervvel állnánk szemben, egy évvel a reformprogram meghirdetése után nem azon kéne vitázni, hogy legyen-e telek kórházra, vagy egyáltalán milyen engedélyt adjanak telekhasználatra, ideiglenest avagy véglegest, hanem arról, hogy mikor vágják át a szalagot az ünnepélyes avatáskor, és az aktuális fennforgók közül kit hívjanak meg díszbeszédet mondani.

Nem lehet alaptalannak nevezni azokat a kijelentéseket, melyek szerint vannak politikai és személyes érdekellentétek az ügyben. Az egészségügyi ellátási rendszer mindig is egyik kedvenc célterülete volt és lesz a politikának, mert ezzel a rendszerrel minden választónak kapcsolata van, ha tehát valami pozitívum történik ebben a rendszerben, az potenciális szavazatszerzési lehetôség annak a pártnak vagy politikusnak, akivel ezt a pozitív változást asszociálni lehet.

Értelemszerû tehát, hogy van politikai tartalma az ügynek. Az a lényeg melletti elbeszélés ismertetôjele, attól üres politikai léggömb ez az olcsó teleregény-illatú ingyen-cirkusz, hogy az eddigi, konkrétumokkal alátámasztható tartalmát a tervnek túldagasztják a margóján elhangzott nyilatkozatok, így próbálván azt az érzést kelteni a szemlélôben, hogy ennek az ingyencirkusznak valódi jelentôsége van. Akkor lenne, ha az érintettek által egymáshoz vágott súlyos jelzôk hátterében valóban komoly, megvalósítható terv állna, ilyet azonban még senki nem mutatott be. Ami a személyes ellentéteket illeti, az sem újdonság már, hogy az egészségügyi miniszter és a polgármester viszonya nem éppen a barátság mintaképe, de voltaképpen ez is visszavezethetô politikai síkra, hiszen az egészségügyi miniszter itteni szavazatokkal nyerte el képviselôi mandátumát, míg a polgármester már számtalan jelét adta a közelmúltban politikai ambícióinak, melyeknek beváltásához alighanem szavazatokat kell elhalásznia egészségügyér politikai ellenlábasától.

A politikai konfliktushelyzet feloldása az lehetne, ha az ügy két fôszereplôje az elôretolt figurákon keresztüli álcázott vagdalkozás helyett civilizált politikusokhoz méltóan tárgyalóasztalnál kötne kompromisszumot. Politikait. A kórházkérdést meg hagynák pártatlan szakemberekre. Akiktôl a dolgok jelenlegi állása szerint aligha lehet több lelkesedést elvárni az ügy iránt, mint a kérdésben józanul döntô helyi tanácstól: tôlük elvi engedélyt kértek és kaptak a tervre. Ha a reformprogram valós és komoly, nincs racionális ok kételkedni a tanács engedélyében, ám ha populista politikai célok úgy kívánják, kákán csomót keresni egy végleges beleegyezés esetén is lehetne, nem csak elvi beleegyezés margóján, amilyent már adott az önkormányzat.

Édes kicsi Jézusunk, avagy táncmese a téli ünnepkörrôl – röviden így foglalható össze a Maros Mûvészegyüttes új produkciója. Adventtel indul, a farsangi mulatságokkal ér véget a székely falvak szokásait felelevenítô, azokat stilizáló, illetve eredeti formájukban bemutató táncfüzér, a minimáldíszletes, pergô, magával ragadó elôadás. Akik jártasak a témakörben, azoknak érdekesség, szakmai rágcsálnivaló, akik nem, azoknak beavatás. Ahogyan az péntek este is történt. Az adventi ünnepekkel indul, majd a betlehemezésen és cigánykarácsonyon keresztül jut el a produkció az istvánozásig, végül a farsangi bolondozásig, vidám mulatságig. Nem színházi, és mégis színházi elôadást láthattunk: a Varga János szerkesztette produkciót színháznak nevezni ugyan nem lehet, de jóval többet nyújt egyszerû táncbemutatónál. A koncepciót itt a tradíció és az ünnepek egymásutánisága adja, a táncok hol bemutató jellegûek, hol a tulajdonképpeni ünnepi esemény táncai, füzérbe ôket a néphagyomány fonja. A szerkesztôi-rendezôi elv egyedi módon ötvözi egységes dramaturgiai keretbe a köszöntôket, a szövegrészeket, a pantomimet és – nyilvánvaló módon – a mozgást, mindennek eredménye pedig egy egyedi, a székely téli hagyománykört a színház, a tánc és az ízes nyelvezet humorának segítségével bemutató elôadás. Amelynek sikerre ítéltetését jól példázta a premier: az egyórás, szünet nélküli produkción a teljes telt ház tette tiszteletét, számos nézô végigállta, végigtapsolta és nem egy esetben -énekelte az elôadást. Mintha valakik, valamikor olyasmiket emlegettek volna, hogy meghalt a néptánc. Nos, nem volt igazuk. Él és virul. Köszönet az életben tartóknak.

Nem szokásom, de Érte megtettem, most. Két órát készültem a találkozásra, hadd legyen szép a frizurám, eperillatú az arcom, álljon jól az ingem, a nadrágom, a cipôm is. Kis meglepetésajándék a zsebemben. Úgy egyeztünk, hogy találkozunk a Somostetôn, 17 órakor, a parkban, a hintán, ha folytatni akarjuk a kapcsolatot, mert nem voltunk biztosak magunkban. Két hónapig volt elutazva, az idô alatt nem beszéltünk egyáltalán. A két hónap alatt rájöttem, hogy fülig szerelmes vagyok belé, hogy ôt akarom egész életemre, és akarok találkozni vele, mert rettenetesen hiányzott. Az egyezség úgy szólt, hogy ha valamelyikünk nincsen ott pontosan délután ötkor, akkor nem akart elérni, hagy egy fehér gerberát a padon, és nem hívja a másikat. Senki nem hívhat senkit, pont. Buta törvény, s változtathatatlan, tudtuk ezt jól, de a szerelmesek ilyeneket találnak ki. Aki nagyon akar, elér. Romantikának nevezték régen, ma már valamiféle csavart jelent egy régi épület régi oszlopán.

Hamarabb kiálltam a buszt várni, a biztonság kedvéért. Félkor kellett volna érkezzen. Háromnegyed elôtt két perccel ültem fel rá. Nem, jegyet természetesen nem kaptam, habár kifizettem. Ülôhely nem volt, egy mosdatlan úriember igencsak közel szuszogott hozzám, hiába voltam hát eperillatú, ott senki sem volt az. Nagyon lassan haladtunk, habár több megállóban nem is kellett félrehúzzon a maxitaxi, és a jelek szerint nem is akart. Egyszer vissza is kellett tolatnia, mivel az utastömegbôl egy kicsi fiú le szeretett volna szállni, de túl kicsi volt, hogy kifurakodja magát az egymáshoz lapuló mosdatlan testek között, és a hangja sem hallatszott, mikor kiabált, hogy koboárö. Ha valóban félrehúz és megáll, valószínûleg, több benzint fogyasztott volna. Forgalmi dugó nem volt, mégis úgy sikerült, hogy egyetlen villanyrendôr elôtt nem kevesebb mint hatszor álltunk meg. Ez újabb 12 perc veszteség. Ez azért van, mert akkor több utas lesz, aki többet fizet, és akinek nagyon sok jegyet nem kell odaadni, hanem mind zsebre tenni az értékét.

Nagyon lassan haladtunk, én meg nagyon mérges lettem, majd elfogott a félelem, a rettegés, hogy nem érek el pontosan és vége mindennek. Elmerültem a gondolatokban, s arra ébredtem, hogy elhaladtunk az én megállóm mellett is, és még le sem lassított a sofôr úr. Eszeveszettül hadonásztam, álljon meg, álljon meg, rég le kellett volna szállnom. Így sokat kellett visszaszaladjak. Végtelenségnek tûnt.

A fejembe tódult vértôl szédültem, nem láttam elég jól. Minden lelassult, egy perc alatt vert egy nagyon nagyot a szívem, fájt is. De a homályban láttam: piros hintán fehér gerbera.

Mindezt persze néhány hónap elteltével tisztáztam magam elôtt, és jutottam el a felháborodás állapotáig.

Elkéstem a nagy találkámat, minden visszafordíthatatlan, nem leszek többet soha szerelmes. Vásárhelyen nem megy a romantika, mert a közszállítás káosz.

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is számvetést készített az elmúlt tizenkét hónap tevékenységérôl, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség.

Egyik legfontosabb lépésnek számított a XIII. Tudományos Diákköri Konferencia megszervezése, melyen több mint hatszázan vettek részt, 206 diák mutatta be dolgozatát és tizenkét meghívott elôadó szerepelt.

Ugyancsak nagyszámú diáksereget (23 csapatot, több mint 1400 résztvevô) sikerült mozgósítani a IX. Marosvásárhelyi Diáknapok és Diákfesztivállal, ezenkívül szakmai tanulmányutak, részképzések, tudományos és szociális ösztöndíjak adminisztrálásában (350-400 érintett diák) is szerepet vállalt az MMDSZ.

Az elért eredmények sora folytatódik, hisz próbafelvételi-sorozatot tartottak az erdélyi magyar középiskolákban, megszervezték a III. Marosvásárhelyi Egyetemi Nyílt Napokat és az immár hagyományossá vált MOGYE- gólyabált. Sokszínû és változatos programsorozattal került sor a XVI. MMDSZ születésnapra, a szervezet fejlôdését pedig tavaszi és ôszi szervezetfejlesztô mûhelytáborokban segítették elô.

A diákszövetségnél nem feledkeztek meg az elsôévesekrôl sem, a bevonásukra, megmozgatásukra szolgált a Felvételi Információs Iroda, az Elsô(s)segély és a VI. MMDSZ gólyatábor.

Az egyetemisták tájékoztatásának céljából kéthavonta jelent meg a Pulzus címû diáklap, a szórakoztatásról rendszeres filmklubbal, tematikus elôadásokkal, zenés- táncos estékkel, ajándékkészítô és tojásfestô délutánnal, kirándulásokkal, táborozásokkal (I. túlélôtábor, III. sítábor) gondoskodtak a szervezet tagjai.

Az MMDSZ levelezôlistája állandó jelleggel bôvül, – eddig 890 diák kapcsolódott be a körforgásba – és az éppen aktuális információkról a www.mmdsz.ro honlapon szerezhetnek tudomást az érdeklôdôk.

Az elnöki poszton is változások történtek, Hadnagy László leköszönô elnök helyére Száva Hunort választották.

Csütörtöki kimenô

Nagyon szerettem volna az év utolsó jegyzetében valami nagyon kecsesen megejtô, költôies és példátlanul hálás témát megforgatni, ezen törtem a fejem egész úton hazafelé, azaz csak törtem volna, bár a szekér szaladt, de többnyire állni látszott. Mit ad isten, nem is volt érzéki csalódás, többet vesztegelt, mint kellett volna: görbefánál, vizeldénél, csapszék elôtt és benzinkút ágasánál kikötve.

Ebbôl bizonyosra veszem, hogy a tapasztalt bosszús olvasó már kitalálta, hogy a távolsági buszról beszélek, errôl a fölöttébb családias intézményrôl, mely a baráti és testvéri, holnaptól uniós édeshúgunktól, Magyarhonból szállítja haza a melóst és közönséges csavargó utast, rokonlátogatót és építkezôt, kis- és parányvállalkozót.

Ezért aztán, mikor a hallóra rímelô cég autóbusza a népligeti (Lighetul Poporului) pályaudvar kocsiállásába befarol, a csomagtér már félig tele van (nem egyszer fordult elô) retyerutyával, teli zsákokkal, bôröndökkel, szatyrokkal, vásározó anyámasszony rôfös ablakkereteivel, ácspallójával. Az utas, aki megváltotta elôre a jegyét, azzal a kellemes meglepetéssel ülhet fel a buszra, hogy csomagjáért nem kell aggódnia, hiszen végig az ölében szorongathatja. Csomagjegyrôl nem is hallott a cég, sôt, olykor a sofôr bácsi annyira bízik a mi tisztességünkben, hogy még jegyet sem ad az utasnak, csak hátraküldi, ahol még szorosabb testi és lelki barátságok alakulnak ki az utasok között kéretlenül, csak úgy spontánul fiziológiás verítékezésben és bûzben.

A gépkocsi megáll a bejáratott és lepukkant román és magyar csárdáknál, a vécéért való tülekedés fôleg a nôknél elkerülhetetlen. A gépkocsivezetôk pihenés címén bôségesen megebédelnek. Ahányszor csak lehet.

A határon áttolatunk, egy órát ácsorgunk még most, a belépés elôtti percekben is az elôszobázás a hon határán elmaradhatatlan. Azalatt a gépkocsivezetôk ejtôznek, üdülnek. Maximum útlevelet osztanak. De midôn újra hazánk és/vagy egykori hazánk földjére átérünk, újból hosszabb szünetet rendelnek el. Itt lehet elkölteni azt, amit odaát már nem palhattunk el. Majd jönnek a további pihenôk, mert a tachóknak a gráf a fontos. És a betartott útimarsall-terv.

Közben zene a legrágósabb, olcsóbbik fajtából. Van egy ízlésszínt, amely valamennyi pilótát egyetlen zenefogyasztó melomán társulattá forraszt össze. De – vetik ellenem családom tagjai – nem a magas esztétikai élvezetekért, a kodályi-bartóki csak tiszta forrás kedvéért szállunk tengerre, akarom mondani társasgépkorcsra.

Így esik meg, hogy a nagy családdá összefôtt utasmassza nem az európai átlagot kissé alulmúló hét, hanem a kilenc- tizenkét órányi feledhetetlen rázás alatt ér haza. Két gépkocsivezetôre bízatunk rendszerint, akik (elméletben) egymást váltják, de azért még külön pihenôkre is kényszerítenek mindenkit. És az utasok bánatukban rengeteget szívnak, kis tüdôrák-szanatóriumok ülepednek le a gégefôben és a tüdôk kavernáiban, jókat söröznek a férfiak, ettôl sokkal jobban kezd feszíteni a hólyag, és meg kell ismét hökkenni úton-útfélen. Ebbôl a bûvös körbôl alig van kiút.

Sokan fogadkoztak a minap is, jobb lóra tesznek ezentúl, nem a bal lóra.

Talán egy másik cég, más gépkocsizók, más manírok, más társaság. Vagy a repcsi, ha éppen nem üli meg a köd a tájat és a kedélyeket.

Vagy tán egy másik morál, mely úgy utasbarát, hogy a menetidôt is tiszteli.

Notesz

Félreértések elkerülése végett mindjárt a kezdet kezdetén jeleznem kell: semmiképpen sem a Párizs–Marseille útvonalon közlekedô szerelvényre gondolok most, amikor a bajos jelzôt említem, és nem a Tokióból Oszaka felé száguldozó expresszre. Hanem éppenséggel arra a döcögô micsodára, melyet napok óta Budapestrôl, a Keleti pályaudvarról Marosvásárhely irányába indítanak útjára – az Ady helyett, Maros néven.

Megszenvedett személyes tapasztalatok birtokában szólhatok róla. Utasa voltam ez év december 22- én.

Kezdem a legelején, azzal, hogy a pályaudvaron indulás elôtt 15 perccel még nem lehet tudni, hol találhatunk rá a szóban forgó úti alkalmatosságra. Amikor a várakozó tömegben elterjedt a hír, hogy meg kell keresni a 13-as vágányt, arrafelé (holott elôzô napon a 6-osról indult) sietett a rohamozó tömeg. Jómagam a roppant tülekedésben, pánikszerû igyekvésben a 423-as számmal jelzett kocsit kerestem, oda szólt a helyjegyem, amit idejekorán beszereztem. Rajta volt olvasható a nekem szóló ülôhely száma is. De mit kellett észlelnem (észlelnünk): a kocsik nincsenek megszámozva. Kérdem egy ott sétálgató vasúti embertôl: hogyan lehetséges az ilyesmi? Az történt – mondja ô –, hogy az a vasúti ember, akinek feladata lett volna elhelyezni a számtáblákat, nem jelentkezett ma a munkahelyén. (Lehet-e ezentúl valaminô keresnivalója ezen a pályán?)

Továbbmenôleg: miután csomagjainkkal sikerült felfurakodni a vonatra, kiderült, hogy a keresett kocsiban hiányzik a helyek számozása (is). S persze: minden illô hely foglalt immáron. Mert csak a határon túlra utazóknak kell helyjegyet váltaniuk ezen a nemzetközi vonaton. (Felmerül a kérdés, nem ok nélkül: voltaképp milyen rangú szerelvény ez? Nekem itthon, a menetjegyirodában azt mondották volt, hogy Aradig rapid, azon túl intercity, visszafele ugyanez. Hát: nem éppen. Sôt! A személyvonatok rendjében is a gyöngébbek, s fôként a koszosabbak közé tartozik…)

Indulás. Valahogy csak elhelyezkedünk, ki az ülôhelyek valamelyikén, ki a folyosón, a csomagján, vagy éppen lábon állva. Via Budapest–Szolnok–Békéscsaba–Kürtös –Arad–Déva–Gyulafehérvár–Székely -kocsárd–Marosvásárhely. Itt-ott megállunk, bôségesen idôzünk – ki tudja, miért. A MÁV és a CFR rejtelmei egyaránt megközelíthetetlenek a jámbor utazó számára. Vegye meg a jegyet; a többi nem rá tartozik…

S ahogy sötétedik, bekövetkeznek szép sorjában az újabb meglepetések. Valahol a nagy magyar alföld kellôs közepén tájékoztat a kalauz: a kocsiban, ahol vagyunk, nem lesz fûtés. Nem mûködik. (Megismétlem: december végén történik mindez.) Javasolja: költözzünk át a szomszédos kocsiba. Átköltözünk Hogy nemsokára kiderüljön: itt sem mûködik a fûtôberendezés. Jön a kalauz, elôadjuk a panaszunkat. Javasolja: költözzünk vissza oda, ahol az elôbb voltunk. Mert ott meleg van. S milyen naiv tud lenni az utazó emberfia: visszacipekedünk a nem épp apró csomagokkal. Ettôl kezdve aztán tényleg alig-alig érzékelhetô langyosságban lehet részünk. Nagykabátokkal takargattuk a térdünket.

Ám még ez sem minden. Ahogy jól besötétedett, a mi kocsinkban, a fülkékben minden állomáson elaludt a villany, és csak akkor gyúlt meg ismét, ha kellôképpen felgyorsult a vonat. Olvasni nem lehetett. Ültünk a sötétben – és tûnôdtünk: mi oka lehet ennek a sajátosan közép-európai vasúti tüneménynek? Egy magyar vonaton?

A december 11-e óta Budapestrôl Marosvásárhelyre közlekedô Maros végül is alapos késéssel befutott a végállomásra. Azóta is úgy érzem, mintha a Gyurcsány-csomagok valamelyikének határon túli használatra elôirányzott zacskójából részesültünk volna ebben a különös karácsonyi ajándékban.

Tájainkon az egyik legaktívabb szakmai tömörülés az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT) Marosvásárhelyi Fiókja. Jóval túllépve a szûkebb értelemben vett szakmaiság keretein, mindegyre számos érdekes, színvonalas rendezvénnyel hallat magáról. Errôl konkretizált képet is alkothattak azok, akik a minap a társaság idén felavatott székhelyén meghallgatták a testület éves tevékenységérôl szóló beszámolót. A fiók elnökét, Csegzi Sándort kérdeztük, mi a magyarázata, hogy annyi mindent fölvállalnak.

– Mai társadalmunkban rendkívül megnôtt a civil szféra, a nemkor-mányzati szervezetek, az egyházak, egyáltalán a politikába közvetlenül nem kapcsolódó polgárok szerepe. Azt mondanám, hogy a civil szféra a társadalom lelkiismereteként érezteti mindinkább hatását, akkor is, ha ennek a jelentôségét még nem ismerte fel eléggé mindenki. Valamiképpen magam is a civil szféra terméke vagyok. Az RMDSZ színei alatt, de a civil szféra, az EMT javaslatára jelöltek alpolgármesternek, és az iskola, az egyetemi oktatás területérôl igyekeztem mozgósítani, összefogni azokat az alkotó erôket, amelyek egyénileg nyilvánultak meg Marosvásárhelyen, de fókuszálva képesek igazán eredményes tevékenységre.

– Eddigi gyakorlata szerint a szervezet többet tesz annál, mint amire a nevébôl következtethetnénk. Nem csak mûszaki jellegû eseményeket kínál a város, a megye közönségének. Miért?

– Az élet hozta így. 1990-ben, amikor megalakult a szervezetünk, arra volt szükség, hogy a mûszakiságnak segítsünk az önmegvalósításban. Az új körülmények újabb kihívásokat is jelentettek a mûszaki szakembereknek, meg kellett találniuk a helyüket a megváltozott és dinamikusan fejlôdô társadalomban, szervesen be kellett illeszkedniük a gazdasági életbe. Aztán átértékelôdtek a dolgok. Már nem volt elég a szûk szakmaiság, a gazdasági tevékenység sem, megjelentek az addig nem létezô társadalmi interferenciák. A tudomány, a kultúra is szorosan összefonódott a gazdasággal, más társadalmi jelenségekkel, így nekünk is át kellett fogalmaznunk, értékelnünk célokat. És egyértelmûen a minôségre helyeznünk a súlyt. Merem remélni, hogy az EMT megtalálta a helyét és szerepét, éppen azáltal, hogy szinte minden tagja fontos beosztásba került az oktatásban, részben a tudományos életben, sôt a magánvállalkozások szintjén is. Sokszínû a tagságunk, és minél magasabb nívón igyekszik megélni a mindennapokban sajnos könnyen feloldódó szakmaiságot.

– Ez így igaz, de szemléletesebb, ha konkretizálva tekintünk vissza a záruló 2006-os évre.

– Induljunk ki abból, hogy fôleg 2000 után sikerült az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság tevékenységeit akadémiai szinteken bonyolítani és szakmai továbbképzését minisztériumi szinten is elfogadtatni, másfelôl felvállaltuk a Marosvásárhelyen rendkívül fontos bolyaiságot, a Bolyai-eszmeiség ápolását, és aminek távlatilag is igen nagy a jelentôsége, az idén egy történelmi helyszínt is új életre keltettünk, felavattuk a Bolyai János Tudomány és Technika Házát a Kôrösi Csoma Sándor és a Papiu utca sarkán. Ez volt az idei elsô nagy eseményünk, jeleseink közül többen is megtisztelték jelenlétükkel, így például a magyar Országgyûlés elnöke, Szili Katalin és Markó Béla szövetségi elnök is. Fontosnak tartom azt is, hogy februárban meghirdettük a Bolyai Kör gondolatát. Ez a csoportosulás mindazokat felöleli, akik életük folyamán valamiképpen szerepet vállaltak a Bolyai hagyományôrzésben. Most, december 15-én, amikor az éves beszámolónkra került sor a Bolyai Házban, a Bolyai Kör születésnapját is megünnepelhettük. Jövôre össze is hívjuk a köri munkát felvállalókat, sôt, szélesítjük is a résztvevôk csapatát. Nem jogi személyiségû, hanem eszmei kör lesz ez, a társaságunk vállalja a mûködtetését. Említésre méltó, hogy tavasszal Szebenben vettünk részt egy Bolyai-napon, elôadásokat tartottunk, Bólyán az emlékszobát készítettük elô a turisztikai szezonra. A Bolyai eszmeiség egyik fô éltetôje, a néhai tudós, kutató, Kiss Elemér is velünk volt. Júniusban Marosvásárhely díszpolgárává vált, ami közvetve a mi társaságunk munkájának az elismerése is. Sajnos, augusztusban Kiss Elemér elhunyt, ez igen nagy veszteségünk. Az a hónap viszont elégtételeket is hozott, ugyanis immár hat éve ilyenkor szervezzük a Bolyai Alkotótábort, az idén pedig a mûvészi alkotómunka mellé társítottuk a tudományt is, a román és magyar tudományos akadémiák közös védnökségével megszerveztük a Geométer Tábort. Ez elsô lépés arra, hogy váro-sunkban kialakítsunk egy nemeuklideszi geometria- iskolát. Talán túl hangzatos ez a kijelentés, de azt hiszem, valahogy ilyenképpen indul el minden jelentôs vállalkozás.

– Itt viszont álljunk meg egy pillanatra. Miközben a Bolyai Alkotótábor és a járulékos rendezvények jelentôsen növelik Marosvásárhely hírnevét, az hírlik, hogy a polgármesteri hivatal felhagy ennek az ügynek a támogatásával. Igaz ez?

– Az az igazság, hogy a polgármesteri hivatal eddig is csak többnyire általam, az én munkám révén volt jelen benne, illetve valami kis finanszírozással is, mert noha a tanács minden évben megszavazott jelentôs összegeket a tábor számára, ezeknek csak nagyon kis részét fizették ki. Szerettem volna, ha jövôre komolyabban bekapcsolhatom a várost a tábor szervezésébe, az eddigi tapasztalat ugyanis az, hogy a pályázati összegek nagyon nehezen nyerhetôk el. Az idén tíz pályázatot nyújtottunk be a tábor érdekében és ebbôl két cseppnyit hagytak jóvá, ezeknél is többe került a papírmunka, mint a megítélt pénz. Jövôre talán még ennyire se számíthatunk. Viszont a polgármester attól tette volna függôvé a jelentôsebb támogatást, ha a tábor nevében a Bolyai mellé egy más, román személyiségnevet is illesztünk. Azzal indokolta, hogy Marosvásárhely multikulturális város.

– Érdekes, a polgármester nem érvel ugyanezzel, amikor Marosvásárhelyen iskolákat, egyetemeket neveznek el. Azokat csak román személyiségekrôl lehet elnevezni, olyanokról is, akiknek semmi közük nem volt a városhoz.

– Igen, jellemzô ez az ô gondolkodására. Ezt el is mondtam neki, de nem volt eredménye. Egyébként a Bolyai névhez eleve kapcsolódik a multikulturalitás, ha ô szóba kerül, egykettôre felmerül Gauss és Lobacsevszkij neve is. Esetleg ôk jöhetnének számításba, de a Bolyai elnevezés eddig egyetlen román részvevôt se zavart, sôt, megtiszteltetésnek tartják, hogy ilyen világhírû névadó szellemiségében dolgozhatnak a táborban. Hasonlóképpen vélekednek a külföldrôl érkezett meghívottjaink is.

– És a tanács, a városatyák hathatós anyagi segítsége nélkül nem kerül veszélybe a tábor?

– Ezt csak jövô ilyenkor tudom majd elmondani, mert az elszámolások hosszasan elhúzódnak, ugyanis sosem volt normatív támogatás a városi tanács részérôl, mindig sok-sok más forrást kellett megmozgatni ahhoz, hogy a tábort mûködtetni tudjuk.

– Vagyis nagyobbrészt a szponzorokon áll vagy bukik a város egyik legfontosabb mûvészeti és tudományos kezdeményezése. Az üzletemberekkel viszont tudtommal jók a kapcsolataik.

– Igen. Szeptemberben például mi voltunk a Kárpát-medencei üzletemberek marosvásárhelyi találkozójának a fô szervezôi. Az osztrák, magyar, román parlamentek védnökségét is elnyertük, így végeztük a szervezési teendôket. Természetes volt, hiszen a megjelentek mintegy fele mûszaki ember, elvégre a kis- és közepes vállalkozások terén nagyon sok a jelenlegi és volt EMT-tag, akikkel ma is törôdünk. Októberben összegezni tudtuk egy másik jelentôs vállalásunkat, a Bolyai János-kéziratok digitalizálását. Erre két éven át a mai román szakminiszter, Nagy Zsolt korábbi közbenjárásával a magyar kormánytól kaptunk támogatást, hogy a tárgyi, technikai hátteret biztosítani tudjuk. Az effektív munka nagy részét diákokkal végeztük el. 12000 oldal már be van fényképezve, vagyis Bolyai János kézirataiból még lenne 2000. Szeretnénk a Bolyai Farkas-kéziratokat is digitalizálni, tehát 8 ezres oldalszámról lenne szó. Remélem, hogy jövôre sikerül befejezni. Annál is inkább, mivel többen felkarolták az ügyet. Már jelentkeztek Lyonban tanárként mûködô volt bolyais diákok, akik felajánlották, hogy közösen pályázzunk egy olyan munkára, ami a szoftverhátteret biztosítaná a kereséshez. Mert a következô feladat az, hogy ezt feltegyük egy weboldalra és úgy biztosítsuk a hozzáférhetôséget a nagyvilág számára. Nagy Zsolt miniszter úrtól egy szerverként mûködô számítógépre is kaptunk ígéretet. Novemberben a Pszeudoszféra körül is ténykedtünk, fel kellett újítanunk az emlékmû márványfelületét, amelynek ártott a vásárhelyi savas levegô. A Bolyai Farkas- emlékév megnyilvánulásaként a Tudomány napja idején Máthé Márta tanárnô Bolyai-peregrinációs programot is szervezett, a diákok a Bolyai-színhelyeket járták körbe. És nyilván minden eseményt nem lehet felsorolni.

– A terveket se tudjuk mind elôrevetíteni, legfennebb annyit, hogy mire számítanak 2007-tôl, az ország uniós csatlakozásától?

– Remélhetôleg a mi munkánkra is jótékony hatással lesz az integráció. Nôhetnek a pályázati esélyeink is. Az EMT sepsiszentgyörgyi fiókszervezetével például közösen pályáztunk arra, hogy egy átfogó felmérést készítsünk az erdélyi magyar tudományosságról. 200.000 forintot már el is nyertünk erre a célra, de ez még nem elég. Az uniós tagság talán több hasonló lehetôséget nyújt számunkra. És bízunk abban is, hogy ösztönzô lesz tevékenységünkre a Magyar Tudományos Akadémia beinduló kolozsvári központja is. A támogatások csökkenésével a mi anyagi gondjaink valószínûleg nagyobbak lesznek, mégis próbáljuk megôrizni optimizmusunkat. Egyelôre ebbôl még nincs hiány.

A legutóbbi kormányülésen eldöntötték, hogy a tartalékalapból megyénknek 65 milliárd lejt utalnak ki, ezt a pénzt utak, hidak, kultúrotthonok javítására, olyan megkezdett munkálatok fedezésére fordíthatják a helyi tanácsok, amelyeket saját erôbôl nem tudtak kivitelezni – tudtuk meg a múlt hét végén Borbély László középítkezési és területrendezési megbízott miniszter sajtótájékoztatóján. Beszámolt arról, hogy milyen infrastrukturális beruházást sikerült megvalósítani megyénkben és arról is, hogy mi lesz jövôre. A sajtótájékoztatón részt vett Lokodi Edit megyei tanácselnök is.

A miniszter elmondta, számításai szerint az idén a megye kormányalapból összesen mintegy 500 milliárd lejt kapott, ez az évi költségvetésének a fele. Az említett pénzösszegbôl 20 milliárd lejt Marosvásárhelynek utaltak ki az Energomur hôenergia- szolgáltató egységeinek rehabilitációjára. "Ahol vannak tervek, elképzelések, oda megpróbálunk pénzt is kiutalni" – hangsúlyozta Borbély László.

A minisztérium terveirôl, a várható megyei beruházásokról megtudhattuk, hogy jövôtôl támogatják az 50.000 lakos alatti települések ivóvíz- és lefolyóhálózati rehabilitációs terveit és szennyvíztelepek építését. Februárban felavatják a Kövesdombon felépítendô sporttermet és hozzáfognak a meggyesfalvi negyedben is egy ilyen létesítményhez.Ugyancsak tavasszal megkezdik a marosvásárhelyi mûjégpálya befedését. Az összberuházás 80 milliárd lejbe került, ebbôl 3-at már átutalak erre a célra. A miniszter tudomása szerint az év elején elkészül a terv, és ha a versenytárgyalást is idejében meghirdetik, akkor márciusban már dolgozhatnak az építôk. Az úszómedence- építési programban pedig Marosvásárhelyen is lesz egy olimpiai méretû uszoda. Az még nem dôlt el, hogy hol, az egyik lehetséges helyszín a Május 1. strand.

A miniszter külön kitért a vidéki infrastrukturális fejlesztési terveket támogató un. 7-es számú kormányrendelet elônyeire, hasznára. Ennek alapján az országban 1800 települést támogatnak majd egymillió euró alatti tervek kivitelezésében. Megyénkbôl 60 helységbôl érkezett be terv a kormányhoz, ezek nagy részét felkarolták és igyekeznek a továbbiakban is támogatni a kivitelezést.

Újdonságként értesülhettünk arról is, hogy a legutóbbi kormányülésen létrehozták az országos fejlesztési alapot, amelyet az állami vállalatok privatizálásának összegébôl táplálnak. Az "alap" nem üres – mondta a miniszter –, a Román Kereskedelmi Bank magánosításából 3 milliárd eurót már átutaltak, ebbôl a Középítkezési Minisztérium valószínûleg egymilliárd eurót kap. Ennek nagy részét autópálya-építésre fordítják. Elôször a Bukarest–Ploiesti közötti szakaszt rehabilitálják, majd ezt az utat Brassóig folytatják. Most már kormánygarancia van az erdélyi autópályára, és hozzáfognak a 4-es számú folyosóhoz is. A tervek szerint 2013-ig Romániában 800 km autópálya lesz.

A Népújság kérdésére, válaszként, szó esett a marosvásárhelyi és a szászrégeni terelôutakról. Az elôbbi 95 millió, míg az utóbbi 84 millió új lej támogatást kap, a munkálatokat pedig 2010-ig be kell fejezni. Végezetül pedig Borbély László azt is elmondta, beszélt Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszterrel és megnyugtatta ôt, nincs oka aggodalomra, a marosvásárhelyi tanács nem utasította el a regionális sürgôsségi kórház építését, az általuk adott "elvi beleegyezéssel" hozzáfoghatnak a megvalósíthatósági elôtanulmányok elkészítéséhez, mert az engedély is meglesz.

A sajtótájékoztatót követôen Borbély László Marosludason felavatta az állami lakásalapból felépített tömbházat és találkozott az RMDSZ környékbeli önkormányzati képviselôivel is. Ezenkívül az átadott 34 lakrész mellett egy újabb, az országos lakásügynökség által támogatott épület megépítésének lehetôségérôl is tárgyaltak. Ezt követôen megtekintette a megyei tanács és a minisztérium közös finanszírozásával Havad és Geges között leaszfaltozott 5 km-es utat, ami összesen 11 milliárd lejbe került. Ezután Szovátán elhelyezték egy 150 nézôteres sportcsarnok alapkövét és tárgyalt a körzethez tartozó helyiségek RMDSZ-es polgármestereivel, képviselôivel.

A Hivatalos Közlöny 2006. augusztus 11-i 690-es számában közölte a legkisebb szavatolt (garantált) jövedelemrôl szóló törvény végrehajtási utasítását. A fenti törvény értelmében minden állandó vagy ideiglenes lakhellyel rendelkezô romániai lakos, családosok vagy egyedül élôk, állampolgárságuktól függetlenül jogosultak szociális ellátásként egy legkisebb (minimális) szavatolt jövedelemre. Családtagnak tekintendô a szülôk és nôtlen gyermekeik, akik ugyanazzal a személyazonossági igazolványukban feltüntetett, állandó vagy ideiglenes lakhellyel rendelkeznek és ugyanabban a háztartásban élnek.

Ugyancsak családot alkotnak a következô helyzetben levô személyek, akik az általuk eltartott gyermekeikkel élnek együtt: nôtlenek, özvegyek, elváltak, házastársukat bírósági határozat alapján eltûntnek nyilvánították, nem töltötték be a 18. életévüket, és az elôbbi felsorolt helyzetek egyikében vannak. Családnak tekinthetôk azok az együtt élô, gyermektelen testvérek is, akik nem laknak a szüleikkel. Családot alkotnak azok az egy háztartásban lakó nôk és férfiak, akik között nincs házassági kötelék, együtt élnek a gyermekeikkel, vagy egyikük gyermekeivel, fogadott gyermekeikkel vagy a hozzájuk kihelyezett gyermekekkel.

Jogosultak a legkisebb szavatolt jövedelemre a ténylegesen külön élô házastársak is.

Egyedülálló személynek tekintendôk a 18. életévüket betöltött, külön háztartásban élôk. Jogosultak azok is, akiknek nincs állandó vagy ideiglenes lakhelyük, nem rendelkeznek lakással, rögtönzött szállásokon laknak. Ez esetben jogosultságukat bejelentô kérvényeikhez mellékelniük kell egy saját felelôsségre kiállított nyilatkozatot, miszerint nem adtak be más polgármesteri hivatalhoz hasonló célú igénylést.

A törvényben megállapított havi legkisebb szavatolt jövedelmek a következôk:

– egy egyedül élô személy esetében 92 lej;

– kéttagú család esetében 166 lej;

– háromtagú család esetében 231 lej;

– négytagú család 287 lej;

– öttagú család 341 lej;

– minden ötödiken felüli családtagnak + 23 lej;

A fenti összegeket 15 százalékkal növelik, ha a család legalább egy tagjának bér jellegû jövedelme van, munkaszerzôdéses alkalmazott, szolgáltatási szerzôdése van stb.

A megítélendô szociális segély nagyságát a fent jelzett összegek és a család/egyedülálló személy havi, nettó jövedelme közötti különbség alapján állapítják meg.

Az igény bejelentését tartalmazó kérvényhez csatolni kell egy, a család létszámát és nettó jövedelmét tartalmazó saját felelôsségre kiállított nyilatkozatot, az ezeket igazoló okmányokat: személyazonossági igazolványt, esetenként születési bizonyítványt (kiskorú gyermekek esetében), házassági bizonyítványt stb., valamint az esetleges jövedelmekrôl szóló igazolást. A kérvényt a családot képviselô személynek kell beadnia (ez lehet a család bármelyik, teljes jogú felelôsséggel bíró tagja) a lakhely szerinti illetékes polgármesteri hivatalhoz.

A kiutalt segély ellenértékeként a polgármesteri hivatal közérdekû munkára hívhatja a család egyik tagját. A ledolgozandó órák számát a következôképpen állapítják meg: az átlagos évi munkaóra számát – ez 2006-ban 169.333 – megszorozzák a megítélt szociális segély összegével és elosztják 330-cal (ez a jelenlegi legkisebb országos fizetés értéke).

Mellau György

A hideg idô és a havazások beköszöntével egyre kevesebb lesz a táplálék-, és ivóvízforrás, a madarak ilyenkor a bokrokon, fákon még fellelhetô terméseket csipegetik, illetve a mi segítségünkre szorulnak, hogy átvészelhessék ezeket a zord, és ínséges hónapokat. A természetes vizek, a kerti tavak, a madáritatók gyakran teljesen befagynak, így a madarak nem jutnak elegendô ivóvízhez sem.

Nagyon fontos, hogy csak abban az esetben kezdjük el etetni a cinegéket, vadgerléket, galambokat, feketerigókat, ha tudjuk vállalni, hogy a tavasz beköszöntéig nem fogjuk abbahagyni. Ez azért fontos, mert ezek az állatok hamar megszokják, hogy nap mint nap terített asztal várja ôket, és napokig képesek az üres etetô mellett várni az életmentô fejadagra, ami könnyen a legyengülésükhöz, akár az elhullásukhoz is vezethet.

Ma már az állatkereskedésekben, a nagyobb bevásárlóközpontokban is találunk változatos formájú és méretû madáretetôket, de ha kedvünk tartja, és kellôen ügyesek vagyunk, akkor mi magunk is készíthetünk egyet. Az etetôt olyan helyre akasszuk fel, ahol a macskák és egyéb kisragadozók nem férhetnek hozzá. Ha az ablak elé akasztjuk, akkor szinte bármikor gyönyörködhetünk a madarakban, néha még olyanban is, amilyet tán soha nem láttunk korábban.

Az etetôbe a kereskedelmi forgalomban is kapható magkeveréket (búzát, kukoricát, sárga- vagy vöröskölest, napraforgómagot, fénymagot), valamint nylonhálóba helyezett, növényi zsiradékkal, faggyúval és magokkal kevert golyót tehetünk ki. A madarak a háló résein keresztül szinte akrobatikus ügyességgel csipegetik ki a csemegét.

Kenyeret nem tanácsos kitenni, mert a nedvességben hamar megsavanyodik, ami árthat a madaraknak.

Friss ivóvízrôl naponta többször is kell gondoskodni, hiszen a nagy hidegben a víz hamar befagy. Ha kitartóak vagyunk, és szorgalmasan etetjük ezeket a szép és nagyon hasznos madarakat, biztosak lehetünk benne, hogy nemcsak átvészelik a telet, hanem a tavasz beköszöntével fészküket is a környékre (esetleg éppen a mi ablakunkba, mint a feketerigó) fogják építeni.

A marosvásárhelyi Közszállítási Vállalat Siletina Rt. buszjáratai december 31–január 1-je között az alábbiak szerint módosulnak:

– december 31-én a Marosvásárhelyen közlekedô járatok este 8 óráig közlekednek;

– január 1-jén Marosvásárhelyen reggel 8 órakor indulnak az elsô járatok;

– december 31-én este 8 óra után törlik a peremvárosi járatokat: a 3-as vonalon a 20.20-kor és 22.20- kor induló járatot törlik. A 8-as vonalon nem indítanak járatot 22.30-kor. A 9-esen a 22.30-as járatot, a 9C-n a 20.30 és 22.30-kor induló buszokat törölték. Nem indul 22.30-kor a 13BS, valamint a 15-ös vonalon járat. 20.40 és 21.50 órakor az 5-ös vonalon is törölték a buszokat.

– január 1-jén a peremvároson közlekedô elsô járatok a következôképpen közlekednek:

a. indulás Marosvásárhelyrôl: 3-as vonalon reggel 8 órakor; 5B vonalon 11.15-kor; 8-as vonalon 10-kor; 9-es vonalon 9-kor, 9C vonalon 9-kor, 13C vonalon 13 órakor; 13BS 5-ös vonalon 9.15 órakor; 15-ös vonalon reggel 8 órakor, az 8-as vonalon 8.30- kor

b. Marosvásárhely – Dicsôszentmárton útvonalon: december 31-én Marosvásárhelyrôl nem indul 22.30-kor járat; január 1-jén reggel Dicsôszentmártonból nem indul 4.30-kor járat;

c. a Marosvásárhely – Nyárádtô – Malomfalva – Radnót – Ludas útvonalon 19 óráig közlekednek a járatok, míg január 1-jén reggel 8 órakor indul az elsô járat Marosvásárhelyrôl.

(folytatás elôzô lapszámunkból)

IV. A 16. életévüket betöltött, tanügyi intézményben végzett diákok esetében, akik az iskola befejeztével 60 napon belül nem helyezkedtek el

– munkanélküli-segély kérvényezése;

– személyazonossági igazolvány eredeti és fénymásolt példányban;

– tanulmányt, szakképesítést igazoló irat (diploma vagy tanulmányi bizonyítvány) eredeti és fénymásolt példányban;

– keresztlevél eredeti és fénymásolt példányban;

– házasságlevél eredeti és fénymásolt példányban;

– munkaképességet tanúsító vagy esetleges orvosi ellenjavallatokat tartalmazó orvosi igazolás;

– pénzügyi szerv által kibocsátott irat, mely tanúsítja, hogy nem rendelkezik jövedelemmel, vagy törvényesen engedélyezett tevékenysége révén az országos bruttó minimálbérnél kevesebb jövedelemmel rendelkezik;

– saját felelôsségre írt nyilatkozat, amely tartalmazza, hogy nem rendelkezik munkahellyel, illetve jövedelemmel, vagy a törvényesen engedélyezett tevékenysége révén az országos bruttó minimálbérnél kevesebb jövedelme van;

– az illetékes tanintézet által kibocsátott, tanulmányi képesítést igazoló irat eredeti és fénymásolt példányban;

– saját felelôsségre írt nyilatkozata a kérvényezônek, hogy a segély igénylésekor nem folytat tanulmányokat.

IV. A 16. életévüket betöltött, speciális – fogyatékosokkal foglalkozó – tanintézményben végzett diákok esetében, akik az iskola befejeztével, 60 napon belül nem helyezkedtek el

– a munkanélküli-segély kérvényezése;

– személyazonossági igazolvány eredeti és fénymásolt példányban;

– tanulmányt, szakképesítést igazoló irat (diploma vagy tanulmányi bizonyítvány) eredeti és fénymásolt példányban;

– keresztlevél eredeti és fénymásolt példányban,

– házasságlevél eredeti és fénymásolt példányban;

– munkaképességet tanúsító vagy esetleges orvosi ellenjavallatokat tartalmazó orvosi igazolás;

– pénzügyi szerv által kibocsátott irat, mely tanúsítja, hogy nem rendelkezik jövedelemmel, vagy törvényesen engedélyezett tevékenysége révén az országos bruttó minimálbérnél kevesebb jövedelemmel rendelkezik;

– saját felelôsségre írt nyilatkozat, amely tartalmazza, hogy nem rendelkezik munkahellyel, illetve jövedelemmel, vagy a törvényesen engedélyezett tevékenysége révén az országos bruttó minimálbérnél kevesebb jövedelme van;

– az illetékes tanintézet által kibocsátott, tanulmányi képesítést igazoló irat eredeti és fénymásolt példányban;

– saját felelôsségre írt nyilatkozata a kérvényezônek, hogy a segély igényl&