Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Nem túlzás, 2007 Marosvásárhelyen a sportlétesítmények évének ígérkezik. Ha minden megvalósul abból, ami a tervezôasztalokon elkészült, illetve amit a Victoria- palota irodáiban kilátásba helyeztek a jövô évre, Románia európai uniós tagságának elsô évében Marosvásárhelyen alapos változások várhatók ezen a területen is.

A felvezetés már az idén megtörtént a Szász Albert Sportlíceum termének átadásával (s ennek a teremnek a jelentôségét csak azok mérhetik fel igazán, akik a jelenséget belülrôl élik meg), ám egy hasonló termet várhatóan már az év elején átadnak a Kövesdombon, s egy újabbat kezdenek építeni Meggyesfalván. (Több terem épül a megye más településein is, de maradjunk most csak a megyeszékhelyen.) Az igazi "nagy dobás" azonban a mûjégpálya tervbe vett befedése, s az ország legkorszerûbb jégcsarnokának a létesítése, valamint a (nyáron kinyitható?) olimpiai méretû fedett uszoda tervének igen valószínûnek tûnô elfogadása. S ha ez, mint felelôs ígéretek hangzottak el erre vonatkozóan, mind megvalósul, Marosvásárhely sport infrastruktúrája egyetlen év alatt évtizedek óta várt és óhajtott létesítményekkel gazdagodik, ráadásul egy huszárvágással áthidalja a régi, leromlott állagú, netán használhatatlan létesítmények tulajdonjogi huzavonájának kérdését. Amíg ugyanis a Romgaz inkább hagyja kárba menni a befektetett dollármilliókat, mint a régi Maros-kanyarban épülô, uszodát is tartalmazó sportkomplexumot – állami cégként – ingyen átadja az állam más szerveinek, addig létesül egy másik uszoda, s a befejezetlen sportszálló helyett az új jégcsarnok keretében egy másik sportszálló.

A Romgaz értelmetlen ragaszkodását a kártérítéshez (még egyszer: állami cégrôl van szó, az állam egyik zsebébôl a másikba kerülne a pénz) tetézi a kért rendkívül magas, 6 millió eurós összeg, de a város vezetôségének a hozzáállását is jól példázza, hogy meg sem próbál valamilyen pénzforrást felkutatni (netán magánszférával kötött partneri szerzôdés útján) az ingatlanegyüttes átvételére. Helyette Dorin Florea polgármester egyetlen dolgot szajkóz, adjanak ingyen át mindent a városnak, de ezért semmit sem hajlandó áldozni, s az is kérdéses, hogy mit tenne velük átvétel esetén.

Az új létesítmények esetében azonban nem árt majd jobban odafigyelni a felszerelésre is, mert mint éppen a Sportlíceum termének az esete mutatja, a beruházás kezdeményezôi és a tervezôk hajlamosak csupán az épületre, a "dobozra" koncentrálni, anélkül hogy a különbözô sportágak igényeire kellôen odafigyelnének. Márpedig a doboz, ha üres, azt jelenti, hogy kihasználatlan marad. Plasztikus hasonlattal, a hét végén átadott terem sok tekintetben egy olyan szépen megépített medencéhez hasonlítható, amelybôl kifelejtették a vizet, némely esetben pedig a csapot is.

A marosvásárhelyi játékboltokba betérôt óriási választék fogadja: babák, plüssök, kirakósok, észtornáztató játékok sokasága. Kiviláglik a szándék: minden ízlésnek, pénztárcának megfelelni, de mindezek ellenére mégis akad szülô, aki tanácstalanul álldogál a zsúfolásig töltött polcok elôtt. Melyek a legkeresettebb játékok az ünnepre és milyen árakon kínálják ezeket? – errôl érdeklôdtünk néhány fôtéri játékboltban.

Az elsô üzletben a plüssökrôl kiderül, hogy igen drágák, ugyanis nagyrészt Disney márkájúak, így a legnagyobb maci 85 lej, míg a legkisebb állatka 20 lejbe kerül. A babák sem olcsóbbak, a Barbie ára 15-tôl 60 lejig terjed, a babához társított kellékektôl függôen, míg a síró vagy éneklô "csodacsecsemôk" ára 20 és 60 lej között váltakozik, mérettôl, "tudástól", illetve a ruházattól vagy a mellékelt kis háztartási eszközöktôl függôen. Az eladónô szerint idén a szülôk inkább olyan játékokat választanak angyalfiaként, amin a gyereknek dolgoznia is kell, például igen népszerûek a gyöngy- és képeslapkészítô barkácscsomagok a lányos szülôk körében. Ezeknek ára 35 új lej. A fiúknak leginkább mágneses pálcikákat vásárolnak szüleik, amibôl különféle alakzatokat rakhatnak ki. Ebbôl egy tizennégy darabos csomag 15 lej, míg a legnagyobb, ami négyszáz darabos, 500 lejbe kerül. Továbbá keresettek az összeszerelhetô, illetve a távirányításos autók, motorok, amelyek átlagosan 40 lejért vásárolhatók meg. A kedvelt mesefigurás puzzle ára 13 és 80 lej között váltakozik, attól függôen, hogy hány darabos. Bô kínálatból választhat aki meséskönyvet szeretne a karácsonyfa alá. A színes illusztrációkban gazdag meséskönyvek átlagban 30 lejbe kerülnek, a gyerekeknek való érdekes barkácskönyveket pedig 15-20 lejért szerezheti be a szülô. Aki esetleg képes enciklopédiát szeretne, kissé mélyebben kell a zsebébe nyúljon, ugyanis átlagban 80-90 lej között mozognak az árak. A választék ellenére mégis akad néhány elégedetlen szülô. P. I. hétéves kisfiú édesanyja. Több üzletet végigjárva nem talál megfelelô játékot fiának: "a legtöbb játék kisgyerekeknek való, egy hétévesnek már nem keltik fel az érdeklôdését. Olyan ajándékot szeretnék, amivel játszva tanulhatna a fiam" – mondja az anyuka. Több szülô azt kifogásolja, hogy az olcsó játékok nagyon rossz minôségûek, fôként az autók egyszeri használat során tönkremennek, kiesik a kerekük és egy éles fémrúd marad a helyén, ami bármikor megsebesítheti a gyereket. Ezzel kapcsolatban a Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatalhoz fordultunk. Melyek azok a játékok, amelyeket nem ajánlanak a szülôknek? – kérdeztük Livia Galenco igazgatónôt, aki elmondta, december 4. és 12. között tizenkilenc játékforgalmazót ellenôriztek és 962 lej értékben vontak ki a forgalomból játékokat, ugyanis nem volt feltüntetve, milyen életkorú gyereknek valók, valamint néhányról hiányzott a román nyelvû használati utasítás. Az igazgatónô elmondta, több szülô is panaszkodott a játékok minôségére. A fogyasztóvédôk azt tanácsolják, hogy kerüljék a hosszú szôrû plüssállatokat, fôleg kisebb gyerekeknek nem ajánlatosak, valamint azokat a játékokat, amelyek apró darabkákból állnak és a gyerek könnyen lenyelheti ezeket. Továbbá kerülendôk a hegyes sarkú-élû játékok és a pisztolyok, melyekbôl golyók lôhetôk ki és vigyázni kell a kísérletek végzésére alkalmas kellékdobozokkal is – áll a fogyasztóvédôk tájékoztatójában.

Doru Opriscan demokrata párti közgyûlési képviselô a marosvásárhelyi tanács mai ülésén a tartalék költségvetésben szereplô összeg megnövelését valamint az eladósodás mértékének "szinten tartását" fogja javasolni, ami az esetleges pályázatok elkészítésének finanszírozásához elengedhetetlen. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal eladósodási szintje a felvett hitelek miatt 11,5 százalék, ennek növelését Lucretia Tudose, a Román Kereskedelmi Bank marosvásárhelyi kirendeltségének igazgatója szorgalmazta. Bár a Demokrata Párt marosvásárhelyi szervezetének elnöke, Doru Opriscan városi közgyûlési képviselô kezdeményezésére Nyílt kártyákkal a helyi költségvetésrôl címmel megszervezett tanácskozást politikamentesnek hirdették, a demokrata képviselô és a pészédés Cornel Briscaru között több alkalommal ingerült szóváltásra került sor.

A marosvásárhelyi önkormányzat jövô évi költségvetésének tervezetérôl, a prioritásokról kellett volna vitatkozniuk a jelenlevôk – civil szervezetek, sajtó képviselôi –, akik arra is javaslatot tehettek volna, hogy milyen területekre kellene több pénzt elôirányozniuk. Bár ez nem nyilvános közvita volt, amit egyébként a helyi tanácsnak kellene megrendeznie lényeges határozattervezetek esetében, hanem a Demokrata Párt kezdeményezése, jó alkalom lett volna arra, hogy a civil társadalom képviseltesse magát, elmondja a véleményét. Ezzel szemben alig néhány nemkormányzati szervezet képviselôje jött el, jelen voltak viszont a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatóságának illetékesei, ott volt a beruházási osztály vezetôje, a város fôépítésze, a sajtószóvivôje. A fôszerep Kiss Imola gazdasági igazgatónak jutott, aki ismertette a jövô évi költségvetés tervezetét, a bevételek-kiadások fejezeteket. Az idéni 1500 milliárd lejhez képest a 2007-es költségvetési tervezetben 2360 milliárd lej szerepel, de a tájékoztatóból kiderült: könnyen elkölthetô ez az összeg is. A szervezôk által levetített, az "utca hangját" képviselô felvételeken fôként idôskorúak nyilatkoztak arról, hogy mire kellene költeni a közpénzt, és mint várható volt, a vélemények megoszlottak: köztisztaságra, utca- és járdajavításra, iskolákra, kórházakra, feliratozásra. A Petru Maior Egyetem elôadótanára, Georgescu Maria szerint a bevételek növelésére kell a hangsúlyt fektetni, Varga István, a Pro Biciclo Urbo Egyesület elnöke közlekedési tanulmány elkészítését szorgalmazta, amelybôl kiderülne, a lakosság miért választja a közlekedés bizonyos módozatait és milyen alternatívákra lenne szükség, Lucretia Tudose, a BCR igazgatója pedig elmondta, hogy az önkormányzatok a világon mindenütt hitelekbôl fedezik a beruházások költségeit, az eladósodás mértéke van, ahol eléri az 50, vagy akár a 100 százalékot is, ezzel szemben Marosvásárhely 11,5 százaléknál tart csupán. Mihai Porutiu, korábban városi közgyûlési képviselô is a pénzforrások felkutatására helyezte a hangsúlyt, bírálva ugyanakkor az Aquaservet, amely jelentôs kölcsönt vett fel önkormányzati garanciával, majd "utánam az özönvíz" módra viselkedett. A felvetett kérdésekre Doru Opriscan, illetve Kiss Imola válaszolt. Válaszaikból megtudtuk többek közt, hogy 111 milliárd lejt költenek jövôben az Energomur kazánházainak korszerûsítésére, hogy a jármûilleték jelentôsen növekszik, az épületadó legtöbb 0,1 százalékkal növekszik majd. Ami a nagyobb beruházásokat illeti, a vidrátszegi repülôtér került szóba, amelynek fejlesztéséhez Doru Opriscan szerint törvénytelen pénzt kiutalni. Egyébként is, a repülôtér a megyei tanácsé, a városi önkormányzatnak "nincs része" benne, akkor meg miért támogassák az ottani beruházásokat?! – tette fel a kérdést.

A Népújság kérdésére válaszolva Kiss Imola elmondta, hogy a költségvetési tervezetben mintegy 5 milliárd régi lejt irányoztak elô a tömbházak hôszigetelésére, amit elsôsorban az energetikai tanulmányok, tervek kidolgozására használnak fel. "Még nem lehet tudni, mennyibe kerül egy tömbház hôszigetelése" – jelentette ki. Doru Opriscan szerint a manzárdosítás programot támogatják, hogy a lakosságot és a tanácsot mentesítsék az anyagi terhek alól. "Egy tervet már jóváhagytunk, megkötöttük a szerzôdést a tulajdonosi társulással: a szóban forgó tömbházban a manzárdrész beépítése ellenében a kivitelezô elvégzi a vízvezetékek cseréjét és a falak hôszigetelését" – jelentette ki. Marius Pascan szóvivô hozzátette, mostanáig 46 tömbház igényelte az energetikai tanulmány elkészítését, 19-nek hagyták jóvá a dokumentációját. Briscaru Cornel, a városi tanács volt jegyzôje kérte, hogy a polgármesteri hivatal a társulási szerzôdések tartalmát is tegye közzé a hivatal weboldalán, hogy ne csak azt láthassuk, elköltik a pénzt, hanem azt is, hogy kivel! Ugyanakkor kérte, ne politikai kritériumok alapján döntsenek az útjavításokról, és bírálta a polgármesteri hivatalt, amiért az idén csak 300.000 euró értékben nyert pályázatokat, míg a megyei tanács ily módon 40 millió eurót szerzett a megyének. Kikérte magának Doru Opriscan kioktatását, utóbbi ugyanis ingerült hangnemet ütött meg. A sajtó képviselôi és a statisztikai hivatal igazgatója, Matei Ioan tapintott rá a lényegre: parttalan vitákat folytatni fölösleges, azt kellene eldönteni, hogy milyen irányban haladjon a város. Míg Kolozsvár egyre hangsúlyozottabban egyetemi központtá, Nagyszeben pedig a kultúra városává igyekszik válni, Marosvásárhely egy helyben topog, zárt várossá válik, valósággal "megfullad", hiszen már nincs hova beruházókat telepíteni. "Maros-vásárhely területe a megye területének 1 százalékát teszi ki, pénzügyi forgalma viszont 70 százalékot, az aktív cégek 60 százaléka itt mûködik. Nincsenek építkezésre alkalmas területek, az egyedüli megoldást a metropolitán övezet létrehozása jelentheti. Ha most nem döntünk helyesen, pár év múlva már nem lesz mirôl dönteni" – jelentette ki az igazgató. A szervezôk úgy vélték, ez a kérdés túl összetett ahhoz, hogy a megoldásokat ott és akkor megtalálják, de újabb tanácskozásokat lehetne szervezni e témakörben.

Egyes képviselôk és állampolgárok harsány tiltakozása közepette ítélte el hétfôn a romániai kommunizmust Traian Basescu államfô a bukaresti parlamentben. Fôként a szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Párt honatyái, illetve a parlament ünnepi ülésszakán résztvevô állampolgárok füttykoncertje és hurrogása miatt keletkezett hatalmas hangzavarban volt kénytelen a román államfô elmondani ebbôl az alkalomból elôkészített beszédét. Basescu "gyilkosnak" és "törvénytelennek" minôsítette az 1945 és 1989 közötti romániai kommunista rendszert. Felszólalását arra a terjedelmes tanulmányra építette, amelyet az Egyesült Államokban oktató Vladimir Tismaneanu történész által vezetett, kutatókból álló bizottság készített az államfô megbízásából.

A bukaresti törvényhozás ünnepi ülésén Lech Walesa volt lengyel, és Zselju Zselev volt bolgár államfô is részt vett.

– Apukám ez szegényebb, mint a tavalyi – vonták le a következtetést lányaim, miután vasárnap délután, csúcsforgalomban körbejártuk a marosvásárhelyi várban nyílt gyerekvárost. Bár a fôtér felôl vibráló fénysor vezeti fel az érdeklôdôt a kapubástyán át, illetve fényfolyosó fogadja a Vár sétány felôl érkezôket, a vár udvarán igen szerény kínálat várja a gyerekeket. A tavaly is felszerelt, vidámparkokból kiöregedett elektronikus jármûvek, miniatûr hullámvasút és szédülésre kecsegtetô mûjátékok várják a zsebüket nem kímélô szülôket, miközben néhány bódéban teát, édességet és karácsonyi bóvlit lehet vásárolni, utóbbit jóval a piaci ár fölött. Az idén valahogy a várbeli fények is fakóbbak, és az ott felállított karácsonyfán is szerényebben világítanak a díszkörték. A körülötte levô fenyôket, amelyeket az óvodások és diákok díszítettek fel, alig lehet látni a félhomályban, s csak kockázatos sárdagasztás árán sikerül ezeket körbejárni. Közben a színpadon változatlanul pereg a mûsor, hol népzene, hol balkáni ritmusok hangzanak fel színes összevisszaságban, amelyet Liviu Pancu és Kozsik József konferál. Este meghívottak lépnek fel, emelni valamelyest a színvonalat. Évek óta ez a koncepció: teret biztosítanak a színpadon a gyerekeknek, diákoknak, amolyan ki mit tud vetélkedô módjára. S ezzel megvan a program. A feladat teljesítve. Hétfôtôl viszont néma csend a várban. Csak a félszemû polisztirén Mikulás kacsint egyet még a romos istálló elôtt azokra, akik kíváncsiságból a sétány játszóterérôl betévednek. A régi mesefigurák rég elmenekültek. Kár, hogy eddig nem havazott. Mert akkor legalább a hosszú "sisonkákért" érdemes lenne erre kanyarodni, megfordulni a történelmi kövek között, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal által felállított szellemvárosban.

Ma dôl el, hogy lesz-e új sürgôsségi kórháza Marosvásárhelynek. A városi önkormányzat ugyanis ma kell megszavazza, hogy átadja- e a szakminisztériumnak a jelenlegi megyei kórház és a városi temetô közötti, körülbelül öthektáros területet egy 200 millió eurós befektetés céljára – hangzott el dr. Morariu Silviu hétfôi sajtótájékoztatóján.

A közegészségügyi hatóság vezetôje láthatóan arra akarta ösztökélni a média képviselôit, hogy nyomást gyakoroljanak a városi tanácsosokra. Véleménye szerint ugyanis, annak ellenére, hogy az önkormányzat egészségügyi és városrendészeti szakbizottsága kedvezôen véleményezte a határozattervezetet, egyesek csak kényszerbôl szavaznának és valójában halogatni szeretnék a döntést. Sorsdöntô pillanat – fogalmazott az igazgató, aki szerint ha a képviselôk kétharmada nem voksol igennel arra, hogy a város minden további nélkül átadja a területet, akkor Marosvásárhely nem szerepel majd azon hét romániai város között, ahol regionális egyetemi sürgôsségi kórház épül. Holott ez nagyot lendítene a város "gazdasági" életén, amelyrôl már kiderült, hogy az oktatásügy mellett az egészségügy területén van csak esély a fejlôdésére. A kérdésre, hogy milyen az új épület terve, hogy milyen egységekbôl áll majd a létesítmény, az igazgató nem tudott pontos választ adni. Az csak a négy-öt hektáros terület átadása után dôl el, hogy a lehetôségek függvényében a tervezéssel megbízott fôvárosi cég milyen megvalósíthatósági elôtanulmányt és tanulmányt készít majd. Egy biztos, az új épület adna helyet a rohammentô-szolgálatnak, amelynek kétségtelenül új székhelyre lenne szüksége. A többi részletet illetôen annyi hangzott el, hogy a létesítmény valószínûleg 15 pavilonból áll majd, amelyeket folyosók kötnek össze egymással és a központi sürgôsségi ügyelettel. Morariu Silviu szerint, aki a sajtótájékoztatón többször osztotta-szorozta az ágyak számát, a jelenlegi 2438 ágyszámnál nem lesz sokkal több, mivel a meglévô klinikákat a megyei kórházba és az új létesítménybe koncentrálják. Ez véleménye szerint hasznos lesz a városnak is, mivel egyes kórházépületek megürülnek.

Nem kell aggassza a megye lakosait, hogy regionális kórházról lévén szó, más megyékbôl is itt látnak majd el sürgôsségi eseteket, mivel annak költségeit a központi egészségbiztosítási kasszából fedezik – hangsúlyozta az igazgató. A kérdésre, hogy a tervet miért nem dolgozták ki alaposabban és pontosabban, az igazgató arra hivatkozott, hogy a beruházás nem szerepelt a központi költségvetésben.

Benedek István képviselô szerint a tanács minden olyan határozattervezetet megszavaz, amely a város javára válik, ha az a törvényes elôírásoknak megfelel. Marosvásárhelyen szükség van egy jól mûködô regionális kórházra. Ahhoz azonban, hogy érdemben döntsenek egy többhektáros terület sorsáról, ismerni kellene a megvalósíthatósági elôtanulmányt és tanulmányt is. Ahogy ezt bemutatják, a tervezet zöldutat nyerhet – vélekedett az RMDSZ-frakció vezetôje.

Morariu Silviu szerint azonban nem elegendô a tanácsosok elvi beleegyezése, ha ma nem születik végleges döntés a terület átadásáról, a beruházás elúszik.

Vasárnap délután a marosvásárhelyi vár Mészárosok bástyájában halkan duruzsoló dzsessz, jó barátok, a bárpulton sorakozó kötetek, oldott és mégis felfokozott hangulat. Váry Florentina elsô verseskötetével jelentkezett, a fiatal költôvel Gáspárik Attila színmûvész beszélgetett.

Igen, Jedden is él költô. Fiatal, csak 28 éves, teatrológia szakot végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színmûvészeti Egyetemen. Váry Florentina kétségkívül a Jedd körüli szelíd dombok közé képzelhetô, idôben és térben elszakadva a valóságtól és mégis, valóságról ír, verseiben üzeneteket közvetít, bár ezek néha rejtett üzenetek. "Túlságosan nyitott nem vagyok" – vallja magáról Váry Florentina, aki akkor ír, ha van ihlete és ideje. Ha e kettô találkozik, percek alatt veti papírra a verset, gondolatait, meggyôzôdését "koncentráltan" közvetíti. Nem néz televíziót és nem hisz a bálványokban, nem is voltak soha bálványai, példaképei. És mégis, kötetének címe: Idol. Mint kiderült, egy jó barát, Vincze László adta a címet, a költô pedig megtartotta. A kötetben megjelent illusztrációkat szintén Vincze László készítette. A versek mintegy felét Váry Florentina 12-13 évvel ezelôtt, még diákként írta. "Verseimben önmagam adom, megpróbálok elfeledkezni a részletekrôl, az elérhetetlen Egészet akarom" – vallja. Aki – Gáspárik Attila szerint – "arcátlan" módon nem használja a "trendi" nyelvezetet, pedig manapság ugye "nem lehetsz beton ha nem vagy cool". Az idô hiánya – Váry Florentina folyton visszatérô elégedetlensége. Addig is, míg következô kötete elkészül – ez próza lesz – lírája ajándék azoknak, akik még olvasnak is manapság…

Jegyzet

A kellemetlen ügyekrôl, történtekrôl igyekszünk mihamarabb megfeledkezni. Tudatosan folyton más gondolatokra tereljük a figyelmünket. Esetleg közeli hozzátartozóinkat is emlékeztetjük, hogy az esetet ne hozzák fel, ne beszéljenek róla, mert nem vigasztalhatnak meg olyan közhelyekkel, hogy "nem csak veled történt meg", és "minden csoda három napig tart".

De meg lehet-e valójában feledkezni a rosszról, a tévedésrôl, egy elhibázott döntésrôl, avagy súlyos kimenetelû ügyrôl? Megeshet, hogy fogékonyabbak leszünk a téma, a probléma iránt és a körülöttünk zajló beszélgetések mindenikébôl csak arra az egyetlen kérdésre figyelünk. Közben tudjuk azt, hogy nem éppen a mi ballépésünkrôl van szó, hanem hasonló módon történtekrôl.

Zavar, fáraszt, levertséget, szomorúságot, szégyenérzetet és valahol kis fájdalmat is okoz, amikor akarva-akaratlan, unos-untalan az orrunk alá dörgölik az ilyen hibákat. Közben mélyen hallgatunk a külvilág felé, nem akarjuk elárulni, hogy már megint beletrafáltak a tények közepébe, ugyanakkor belegázoltak a lelkünkbe – véletlenül.

A problémánk megoldásra vár és meg is tudjuk oldani, egyedül mi viseljük a következményeket és senkinek nem származott és származik kára belôle. Ennek ellenére pironkodva somfordálunk el azok elôtt, akik sejthetnek valamit vagy rátapintanak a dolgokra. Mosolygunk kifele, hogy ne kérdezzék meg, mi a baj, és közben egész szomorúságunk rá van írva az arcunkra.

Ne marcangoljuk fölöslegesen önmagunkat, ne tegyük fel a "miért pont velem?" – kérdéseinket, mert nehezen találunk rá választ. És utólag már semmi értelme annak, hogy a sok, bajt megelôzô "ha"-kat felsoroljuk. Ha én, ha te, ha nem akkor és nem úgy – kifogások vagy lehetséges mentôokok mindig akadnak, de azokra elôzôleg kellett volna gondolni, nem a megtörténteket követôen lehet elmerengeni rajtuk.

Már csak azért sem, hogy az ünnepváró hangulat ne olyan legyen, mint a kinti borús idô és sáros fekete lében tapicskolás.

Verestóy Attila szenátor a Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) szombati ülésén kijelentette, meg van gyôzôdve arról, hogy lehallgatják a telefonját, de nem a titkosszolgálat, hanem az ügyészség.

A szenátor elmondta, bár néhány RMDSZ-es honatya tudja, hogy telefonbeszélgetéseit lehallgatják, semmit nem tehetnek ellene. "Nincs lehetôségünk közbelépni, vagy tudomást venni róla. Tudjuk, mely telefonokat hallgatják le. Hozzátette, az utóbbi idôk befeketítési kísérletei azért történhettek meg, mert a magyarok megengedték, hogy nyilvánosságra kerüljön, érdekellentétek vannak közöttük.

"Ezekben az akciókban olyan erôk vesznek részt, amelyeket mi nem látunk akkor sem, ha ott vagyunk a felügyelôbizottságokban. A terveket a paraván mögött készítik elô. Remélem, hogy azok a törvénytervezetek, amelyek megoldanak majd bizonyos helyzeteket, jól elhatárolják azokat az erôket, amelyeknek kezében lesz az ellenôrzés. Zárjuk be a csapóajtót, amelyen keresztül be lehet hatolni a magyar közösségbe" – mondta a szenátor.

Colin Powell volt amerikai külügyminiszter kétségbe vonja George Bush elnök azon tervének kivitelezhetôségét, hogy növeljék az Irakban szolgáló amerikai katonák számát.

A washingtoni diplomácia egykori irányítója szerint az amerikai szárazföldi hadsereg már így is túlterhelt és "közel áll ahhoz, hogy összeroppanjon". Hiányos a hadsereg felszerelése, a kijelölt maximális iraki szolgálati idôt letöltött katonák egy részének újra vissza kell térnie az arab országba, a világ más fontos pontjain pedig emiatt nincs elég ember. Sem a szárazföldi hadsereg, sem a tengerészgyalogság nem elegendô létszámú az ilyen missziókra – véli Powel.

Powell 2004 novemberében mondott le posztjáról, miután ismertté vált, hogy "rossz elôérzetei" voltak a Szaddám Huszein eltávolítását célzó háborúval kapcsolatban. Egy ízben úgy fogalmazott: belefáradt abba, hogy minduntalan hadakozzon ebben a kérdésben Dick Cheney alelnökkel és Donald Rumsfeld – azóta már leváltott – védelmi miniszterrel.

Harry Reid nevadai szenátor, a demokraták szenátusi többségének leendô vezetôje a kifogások ellenére támogatásáról biztosította az amerikai erôk növelését Irakban, hozzátéve azonban, hogy az csak néhány hónapra szólna egy szélesebb stratégia keretében, a csapatok 2008-as kivonása érdekében.

George Bush amerikai elnök jelenleg több változatot mérlegel az iraki stratégia megváltoztatása tekintetében, és azt tervezi, hogy álláspontját az unió helyzetérôl évente elhangzó beszámolójában ismerteti jövô januárban.

Erôsen megosztja az uniós tagállamokat az európai alkotmány jövôje, s különösen a korábbi szerzôdést elutasító Franciaország és Hollandia ellenzi a gyors kezdeményezéseket. Errôl számolt be jól értesült brüsszeli forrásokra hivatkozva hétfôn a Financial Times Deutschland (FTD) címû tekintélyes német üzleti és politikai napilap.

Az újság által idézett források szerint a múlt heti csúcsértekezleten Jacques Chirac francia elnök és Jan Peter Balkenende holland kormányfô kifejezett haraggal reagált arra a spanyol és luxemburgi közös kezdeményezésre, hogy már januárban, Madridban találkozzanak annak a tizennyolc tagállamnak a képviselôi, amelyek ratifikálták a tervezetet.

– A korábbi szerzôdésre nem érdemes idôt vesztegetni – fejtette ki állítólag Chirac, míg a közelmúltban újraválasztott holland miniszterelnök azt hangoztatta, hogy a tervezet jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Mindketten annak a nézetnek adtak hangot, hogy egyelôre le kell fékezni az alkotmányozó folyamatot.

Berlini megfigyelôk szerint a spanyol-luxemburgi kezdeményezéssel kapcsolatos vita jól jelzi, hogy az európai alkotmány tekintetében milyen nehéz feladatok várnak a hamarosan megkezdôdô német uniós elnökségre. A terhet növeli, hogy Angela Merkel nyomatékosan hangsúlyozta: az európai alkotmányozás újjáélesztése a féléves német elnökség egyik legfôbb súlypontja lesz. A kancellár asszony egyfajta minimális célkitûzésként fogalmazta meg, hogy a fél év leteltével legalább egy világos menetrendet dolgozzanak ki az alkotmány elfogadására. Merkel afelôl sem hagyott kétséget, hogy az Európai Uniónak szüksége van az alkotmányra, s azt – a jelenlegi tervezet alapján – legkésôbb a 2009 elsô felében esedékes európai parlamenti választásokig el kell fogadni.

Mélyen gyökerezô megkülönböztetés éri az európai muzulmánokat az oktatás, lakásszerzés és a foglalkoztatás területén – állítja egy hétfôn Bécsben megjelent uniós tanulmány. Ez elidegeníti a bevándorolt muzulmánokat a helyi többségtôl, de egyúttal ôk maguk is többet tehetnének azért, hogy integrálódjanak a társadalom szélesebb rétegéhez – olvasható a tanulmányban.

A faj- és idegengyûlöletet megfigyelô európai központnak ez az elsô jelentése az unióban élô muzulmánokról. Egy olyan idôszakban készült, amikor sokan egyre kritikusabban szemlélik az unióban élô muzulmánokat a terrorizmus miatt, valamint az iszlám világból érkezô fokozott mértékû bevándorlásért.

A Muzulmánok az Európai Unióban – diszkrimináció és iszlámellenesség címû, 115 oldalas dokumentumban interjúk is szerepelnek, ezek általában fiatal muzulmánokkal készültek, akik úgy érzik, a társadalom peremére sodródtak, annak ellenére, hogy Európában születtek és uniós polgárok.

Egy holland muzulmán nô elmondta például: sokszor szegezték neki a kérdést, hogy mikor tér vissza hazájába. "Rotterdamban születtem, hova térjek vissza?" – válaszolta, rámutatva, hogy az ilyen fájdalmas kérdések miatt is "külföldinek" érzi magát, míg végül is elfogadja, hogy "valahol tényleg külföldi".

Európában 15 millió muzulmán él, ez a második legnagyobb vallási közösség a 25 tagállamból álló unióban.

A különbözô tagállamokban készült tucatnyi felmérés és esettanulmány szerint – olvasható a jelentésben – sok muzulmán, különösen a fiatalok társadalmi elôrejutását számtalan akadály nehezíti, miközben erôsödik bennük a reménytelenség és a kirekesztettség érzete.

Az iszlámellenesség – amely magában hordozza azt az egyre erôsödô tendenciát, hogy a muzulmánokat általában is a csekély terrorista kisebbséggel azonosítsák – összekeveredik a már meglévô idegengyûlölettel, és ez tovább szítja a megkülönböztetést az élet különbözô területein – állapították meg a tanulmány szerzôi. Különbözô adatok tanúsága szerint a muzulmánok aránytalanul nagy számban élnek rossz, szegényes lakhatási körülmények között, miközben tanulmányi színvonaluk átlag alatti, munkanélküliség arányuk pedig az átlagnál magasabb.

Ezek a rossz körülmények is okolhatók a bevándorlók által lakott franciaországi külvárosi negyedekben, valamint Berlin iskoláiban elkövetett erôszakos cselekményekért.

A jelentés felsorolja a muzulmánokat érô megkülönböztetés számos területét, megemlítve például azt is, hogy a fátylat viselô muzulmán nôk nehezebben kapnak munkát.

A szerzôk végezetül felszólítják az európai politikusokat, hogy fogadjanak el diszkrimináció- ellenes határozatokat, a rendôrök képzésében kapjon szerepet a sokszínûség, az oktatásban legyenek etnikailag vegyes osztályok, és támogassák azt, hogy a sajtóban legyen kiegyensúlyozott tájékoztatás, a muzulmánok megbélyegzését elkerülendô.

A régió szempontjából, ahol Magyarország él, nagyon fontos dolgok történtek az Európai Unió állam- és kormányfôinek pénteken véget ért brüsszeli találkozóján, a tagállamok jelentôs lépést tettek afelé, hogy Európa térképérôl eltûnjenek a ma még meglévô fehér foltok – értékelte az ülést Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök sajtótájékoztatóján.

Véleménye szerint úgy fognak visszatekinteni ezekre az évekre, hogy elôször Európa történetében békés eszközökkel bekövetkezik a sokgyökerû, de mégiscsak egységes kulturális hátterû régió egységesülése. Mint mondta, "ez történelmileg alig túlbecsülhetô".

Hozzátette: a román és bolgár csatlakozással befejezôdô bôvítési körrel azok a határok, amelyek közel száz éve kettéosztják a történelmi magyar nemzetet, lassan hétköznapi értelmüket vesztik, az emberek közötti kapcsolatokban jelentôségük elhalványul. Mostantól a régió könnyebben és természetesebben élheti életét, egyre kevésbé a múlt méltán fájó sebeit cipelve magán, sokkal inkább egy alapvetôen új integrációban megtalálva a múlt ellentmondásainak feloldását. Fontosnak mondta annak a ténynek az unió által történô elismerését, hogy a most befejezôdô 2004-es bôvítési kör sikeres volt, rácáfolva a korábbi félelmekre, melyek szerint az EU nehezen fog megbirkózni a kihívásokkal, vagy az egységesülés újabb konfliktusokat, feszültségeket fog teremteni.

A találkozó elején az államfô köszöntôjében úgy fogalmazott: különösen a szórványban élôk között fordul elô gyakran, hogy az igehirdetés és az evangélium az utolsó kapocs a magyar nyelvhez. "A szórvány gondozásához és megtartásához szükséges hálózatot sok helyen kizárólag az egyházak jelentik" – jelentette ki a köztársasági elnök, majd emlékeztetett arra: már beiktatása alkalmával hangsúlyozta, hogy az országhatárokon kívül élô magyarság sorsának alakulását elnöki mandátuma egyik súlypontjának tekinti.

Sólyom László hozzátette: ezért kezdeményezte a határon túli magyarságot a 21. század elején leginkább érintô kérdésekkel foglalkozó konferenciasorozatot. Hozzátette azt is: november 30-án az elôadók között voltak gyakorló egyházi személyek, akik megerôsítették, "az egyházaknak nagy kihívásokkal kell szembenézniük mind a tömbben, mind a szórványban élôk körében".

Mint kiemelte, a hétfôi találkozó alkalmat ad arra, hogy a magyar nemzet határon túl élô részét érintô fontos kérdésekrôl párbeszédet folytassanak. Sólyom László a jelen lévô egyházi személyeknek megköszönte a határokon kívül élô magyarok identitástudata és értékei megôrzése érdekében végzett áldozatos munkájukat.

"Az adventi idôszak végén áldott és békés karácsonyi ünnepeket kívánok valamennyi határainkon kívül élô magyarnak" – mondta az államfô. A találkozón jelen voltak a négy erdélyi magyar protestáns egyház püspökei: Tôkés László királyhágó-melléki református püspök, Szabó Árpád kolozsvári unitárius püspök, Adorján Dezsô kolozsvári evangélikus luteránus püspök, valamint Pap Géza kolozsvári református püspök.

Megjelent még többek között Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Csete Szemesi István, a Jugoszláviai Református Keresztény Egyház püspöke, valamint Erdélyi Géza református püspök, a Szlovákiai Református Keresztény Egyház Zsinati Elnöke.

A történelmi egyházak magyarországi vezetôivel szerdán találkozik a köztársasági elnök a Sándor-palotában.

A két hét múlva esedékes EU- csatlakozással Románia és Bulgária 40 milliárd eurós fônyereményt üt meg, de még sok évig tart, amíg képesek el is költeni a megnyíló EU-támogatásokat, mondják elemzôk.

A várakozások szerint a legújabb EU-tagok sokáig még annál is kevésbé tudják hamar felhasználni az EU-alapok pénzeit kátyús úthálózatuk felújítására, elmaradott mezôgazdaságuk fejlesztésére vagy hulladékkezelô berendezések építésére, mint amennyire az a 2004-ben csatlakozott kelet-európai országoknak sikerült.

– Egyszerûen technikai okokból még 5 százalékos felhasználási arányt sem lehet elérni a jövô évben – mondta a bukaresti állami Európai Intézet vezetôje, Nicolae Idu hétfôn a Reuters hírügynökségnek.

A 2004-ben csatlakozottak közül Lengyelország mostanáig 2,7 milliárd eurót használt fel az EU- alapokból, ez a rendelkezésre álló pénznek a 24 százaléka volt.

A 2004-ben csatlakozottak átlagosan is az egynegyedét költötték el az idôarányosan rendelkezésre álló regionális fejlesztési segélynek az elmúlt két évben, az Európai Bizottság összesítése szerint. (Magyarországon a strukturális alapokból közel 50 százalékos a felhasználási arány).

A tapasztalat és a gyakorlat hiánya mellett gyakran a belsô politikai kötélhúzás is nehezíti a döntéshozatalt az új EU-tagoknál, írta a hírügynökség. Ez utóbbi szemlátomást eléri Romániát is: a reformista jobbközép kormány nemrég elvesztette parlamenti többségét, és jövôre elôre hozott választások lehetségesek.

A román kormány egyelôre a saját pénzét is alig tudja elkölteni. Az elsô tíz hónapban 6,87 milliárd lej, a hazai össztermék 2,04 százalékának megfelelô többlet keletkezett az államháztartási mérlegben.

Részint sokféle adó emelése, részint a felgyorsult gazdasági növekedés miatt az összes adóbevétel nôtt, – noha ezen belül a személyi jövedelemadó- és a társaságiadó-bevételek átmenetileg csökkentek az egykulcsos rendszer 2005. januári bevezetése óta –, és a kiadási célokat sem sikerült teljesíteni, a tervezetek rossz szervezettsége miatt.

Az idei költségvetési bevételeket a GDP 29 százalékán, jövôre 35 százalékán várják. A kormány idénre 2,5 százalékos GDP-arányos deficitcélt állított be, a szaporítani tervezett infrastrukturális beruházások miatt. Az eredeti cél 0,5 százalékos hiány volt erre az évre, a célszámot az év során négyszer emelték. Az októberben elkészült, jövô évi költségvetési terv szerint az államháztartási hiánycél jövôre a GDP 2,8 százaléka.

Tegnap a Közigazgatási- és Belügyminisztérium államtitkára, Paul Victor Dobre jelenlétében beiktatták Maros megye új alprefektusát, Bárczi Gyôzôt, aki eddig Marosvásárhely alpolgármestere volt. Bárczi Gyôzô ideiglenes kinevezést kapott, a tisztség végleges betöltésére versenyvizsgát szerveznek.

Bárczi Gyôzô a nyugdíjba vonuló Burkhardt Árpádot váltja fel tisztségében. Az új alprefektus kinevezésére vonatkozó kormányrendeletet Paul Victor Dobre államtitkár olvasta fel tegnap, a prefektúra épületének nagy gyûléstermében megrendezett beiktatási ünnepségen. Az államtitkár hangsúlyozta: Burkhardt Árpád a legrégebbrôl tölti be e tisztséget Romániában, felelôsségteljes munkát végzett. Ami Bárczi Gyôzôt illeti, az államtitkár reményét fejezte ki, hogy az új alprefektus sikeresen vizsgázik majd a tisztségre, így állandó jelleggel is betöltheti majd ezt az állást. Az új alispán ezt követôen letette a hivatali esküt. "Ismerem azt az axiómát, hogy aminek kezdete, annak vége is van" – mondta a visszavonuló Burkhardt Árpád, aki megköszönte kollégái munkáját, és kijelentette, az elkövetkezôkben aktív marad, visszatér mûépítészi szakmájához. Bárczi Gyôzô nagy felelôsségnek nevezte további munkáját, és az a tény, hogy a prefektúra vezetôi mindhárman jogászok, garanciát jelent a törvényesség betartására – tette hozzá. Ciprian Dobre fôispán, utalva Bárczi Gyôzô fiatal korára, kifejtette, a közigazgatásban nem a kor számít, hanem a hatékonység, a teljesítmény, a komolyság. Bárczi Gyôzônek elsôsorban meg kell ismernie a "csapatát", el kell tudnia választani a közigazgatást a politikától, mint ahogyan Burkhardt Árpád is tette. A tegnapi beiktatási ünnepségen Paul Victor Dobre államtitkár felolvasta azt az elnöki rendeletet is, amellyel Nicolae Cabulea rendôrfôbiztost, a megyei rendôrség parancsnokát kvesztorrá léptették elô.

Magyar levelek

Van úgy az ember néha, hogy nem akar érzelmes lenni. Mert manapság az érzelem csak akkor ér valamit, ha utálhatsz vele valakit. Goromba, durva a magyar egymással. Hümmög, lamentál, sopánkodik, miközben a közszereplô avval foglalkozik, hogy mit mondott a másik és miért hazudott. Nem értjük egymást. És mintha a szándék is csupán ennyi volna. Sajnos, ez a cél, s régen rossz bizony, ha dobra is verjük. Esik szét az ország, de lengenek a zászlók, és beszédek, botor gondolatok keverednek. Mondják, történhetne másként, ha a politika végre levetné álarcát és másképpen viselkedne. Hol vagyunk mi ettôl? Nem is tudom. Amúgy nem sokat számít, ha valaki hinne ebben vagy abban. Mert ez nem hittanóra, és úgyis mindegy. Egyébként nem az a baj, hogy ki mekkora marhasággal traktálta híveit Balatonôszödön. Esetleg ez lenne a kisebb baj. Itt a kísérletezésben keresendô minden hiba. Az új rend meghonosítása (még mindig) zagyva és rejtett korrupciók melegágya. Amit sokszor reformként címkéznek, nem feltétlenül az, ami. Vajha az lenne. De inkább szitokszó mindössze. Egy biztos: ami van, nem annak tûnik, aminek képzelte a magyar. Itt a piacgazdaság olyan, mint valami kicentizett féligazság; némelyek hamar meggazdagodnak, míg nagyon sokan elszegényednek. S mindig azok, akik mit sem tehetnek róla, hozta ôket magával a rendszer. A gyors fejlôdés, az össznépi elômenetel álom maradt csupán. Nincs itt szabad verseny, hanem spekulánsok vannak. Akik immár a szûkre szabott (vagy szándékosan legyengített) államot kurtítgatják, ahol érik. Mert tehetik. Ki azért, hogy talpon maradhasson, ki azért, hogy több és ellenôrizhetetlen haszna legyen. Disztingválni nem is érdemes. Kiskapu itt, kiskapu ott; mintha járna. És sokat nem is törôdünk vele. Amikor az ország szorongásait, bizonytalanságait legszívesebben elrejtené. Na, igen. Van ok restellkedésre, van szégyellnivaló. És kibeszélnivaló…

Azok miatt (is), akik zavarogtak az utcákon, tereken, és azok miatt, akik otthon maradtak és a televízió elôtt ücsörögve bámultak és hallgatták a csatazajt s a rendôrpuskák ropogását. És a politikusok miatt, akik naponta leleplezôdnek, amikor egymást szidalmazzák. Ne tegyünk kivételt; mindenki felelôs a helyzetért. Irgalom persze nincs. Mert a másik szempontjaira oda sem figyelünk.

Nem vitatkozni, változtatni kellene. Igazi kuruc reménykedés illene ide most. Valahogy úgy, ha nem vennôk szentségtörésnek az összetartás emlegetését. Ha az olyan fogalmak, mint nemzet, család, hivatás, önfeláldozás nem holmi rozsdás életbölcsesség lenne, amit már fényezni sem érdemes. Rosszban van a magyar országával. Van ez így, ha nem jól kondicionálta. Mintha a lelkekben dúló vihar gátolná, hogy kitaláljon valamit. Holott megérné feltétlenül. Mert muszáj. Mert arra várhatunk, hogy nyugatról mondják, hogyan tovább. Az istápolás különben annak használ, aki el nem hagyja magát… Egy másik országot kellene kitalálni, olyat, ami eredeti; kitalálni, hogy milyen legyen, sosem késô. Híres ember a tévében felelôsen rendezné kibillenthetetlen dolgainkat. Beszélgetô-mûsorának emblémája a nagy kérdés: "Ki lehet-e találni egy országot, hogy jobban mûködjék, hogy kevesebb legyen benne a szegénység, az igazságtalanság, a kiúttalanság, és több legyen benne az öröm, a jövô, a remény?" Kérdésben a válasz: miért ne lehetne. A magyarnak miért ne lenne erre lehetôsége, képessége arra, hogy szóba álljon önmagával, a másikkal, ami mindennél fontosabb volna ebben az utálkozós világban. Sokat látott professzor úr ügyesen csûri-csavarja a szót, nem a saját receptjét erôlteti. Hagyja, hogy mások mondják, milyen is legyen az a képzeletbeli (de megvalósítható) ország. Ô is kíváncsi, mint mindannyian, tényleg, nekünk vajon milyen ország volna jó? Nyilvánvaló válogatni kár, ahány vélemény, annyi igazság; még akkor is, ha tetszik, vagy esetleg nem…

Legyen olyan az ország, ahol a magyarnak nem kell azonosulni egyetlen szekértáborral sem ahhoz, hogy elôbbre jusson, és ahol nem mindennapok gondja, hogy mibôl fizeti a gázszámlát, ahol megtartható a munkahely és a kórház,hogy igénybe vehessed, amikor szükséges. S legyen úgy, hogy ne a könnygázgránátok füstje kényszerítsen tisztelni azokat, akik sokszor elfelejtik tenni a dolgukat és csak diktálnak; és legyen úgy, hogy senki ne mondhassa, mi békülnénk, csak a másik nem akar. Legyen olyan az ország, ahol az identitászavart nem viselni kell, és egyetlen újságban sem becsmérlik úgy a polgárt, hogy "konszolidálódtunk, pedig alig felejtjük vidám barakkbéli életünket, gulyás eledelünket s már csak a legritkább esetben fetrengünk behugyozva köztereken". És legyen az ország európai, de ne úgy, hogy a tôkés társaságok helytartói osszák és szorozzák pénzünket, és úgy bánjanak velünk, mint hajdani utazók matrózai a mit sem sejtô indiánokkal. Olyan Magyarország legyen, ahová az eurós támogatásokkal ne érkezzen szinte kötelezôen a dioxinos belga csirke meg a mérgezô brazil paprika, és ahol a magyar ne Európa szemeteskosarában legyen kénytelen kotorászni, ha olcsóbb árut akar venni… Legyen olyan az ország, ahol forradalmainkat senki ki nem sajátítja, és mindenki úgy ünnepel, ahogyan kedve tartja. Ahol tudunk örülni egymásnak, és legalább megértjük azok állapotát, akiket a sors a határ túlsó oldalára sodort, s ne legyenek soha kételyeink, hogy ôk is a nemzet részei; mert együtt nincs más hazánk, csak a magyar nyelvünk…

Bizony mennyivel élhetôbb lenne egy hasonló ország. Hogy ilyen nincs? Akármilyen ábránd, kell legyen. Képzelôdjünk kicsit. Valamikor egy apró termetû (de lélekben annál nagyobb) öregember (akit Gandhinak hívtak), botjára támaszkodva, mezítláb járta országát, hogy biztathassa népét. Hiszen nála jobban senki nem tudhatta: "minden hiába, de cselekedni kell mégis". Ilyesmiket mondott. Mert tudta: a cselekvés illúzió legalább. Vagy sokkal több.

Barcsay Jenô a magyar festészet nemzetközileg is nagyra tartott kiválósága. Mint jeleseink közül annyian, ô is erdélyi származású, 1900-ban született a mezôségi kis településen, Katonán. Nagyenyeden a Bethlen Kollégiumban tanult, a számos tehetséget a siker útjára indító marosvásárhelyi rajztanár, Gulyás Károly fedezte fel képzômûvészi talentumait és szerzett Soófalvy Illyés Sándor személyében mecénást számára. Így kerülhetett fel Budapestre, ahol a fôiskolán Vaszary János és Rudnay Gyula volt a mestere. Mûvészetét Párizsban, Firenzében fejlesztette tovább, majd Budapesten, Szentendrén vált elismert alkotóvá, a modern magyar festészet megannyi neves képviselôjének tanárává. Mûvészeti anatómia címû könyvét a világ nagyon sok nyelvére lefordították. Szentendrén múzeum ôrzi jelentôs mûvei egy részét.

A Kossuth-díjas festô, grafikus, érdemes és kiváló mûvész 1988-ban hunyt el. Egyéniségét, munkásságát, életmûvét, kortársaival kialakított kapcsolatait szerdától egy érdekes fotókiállítás tükrözi a marosvásárhelyi Bernády Házban. A délután 5 órakor az emeleti galériában nyíló tárlat a szentendrei székhelyû Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának köszönhetô. A dr. Simon László igazgatta intézmény kölcsönözte a kiállításra a különleges fotóanyagot, a marosvásárhelyi rokoni szálakkal is rendelkezô Barcsay jogutódok, Kónya Ferenc és Márta egyetértésével. A 33 képen sok magyar és külföldi személyiség tûnik fel, a fotókhoz részletes szakszöveget mellékelt a rendezvényt támogató múzeum. Az anyagot szeptembertôl a nagyenyedi érdeklôdôk is megtekinthették. Az egyik utolsó felvételen a mûvész ifjabb földije, Sütô András társaságában látható. Az enyedi tárlatnyitó óta már az író is távozott az élôk sorából. A ritka felvétel emiatt immár még értékesebb. A többi fotóval együtt még inkább érdemes a nagyközönség figyelmére.

Megyeszerte szombat délelôtt szervezték meg a negyedik osztályosok anyanyelvi vetélkedôjének körzeti szakaszát. A kisdiákok hetek óta tartó lázas készülôdés után tehettek bizonyságot arról, mennyire ismerik édes anyanyelvüket, milyen helyesen írnak, mennyire gazdag a szókincsük, mennyire ismerik a szólásmondásokat, hogyan olvasnak és milyen dramatizálási készséggel rendelkeznek.

Fejes Réka, elemi oktatásért felelôs tanfelügyelô tájékoztatott, hogy a 11 körzetben szép számban jelentek meg a csapatok. Azok akik a legjobban szerepeltek, január 27-én részt vesznek a következô szakaszon, amelyet a marosvásárhelyi 3-as iskolában szerveznek. Valamennyi körzetben a szervezôk adventi, karácsonyváró hangulatot teremtettek, így szebbé, ünnepélyesebbé tették az eseményt.

A marosvásárhelyi Romulus Guga Általános Iskolában zajló versenyen a házigazdák és a Mihai Viteazul Általános Iskola egy-egy csapata jutott tovább. A Marosszentkirályon szervezett vetélkedôn a marosvásárhelyi 13-as és a 2-es iskola negyedikesei jeleskedtek.

Albumbemutatóra gyûlt a tisztes közönség péntek délután a Kultúrpalota Tükörtermébe. A szóban forgó kiadvány hiánypótló, mint hallottuk – a Maros Megyei Képzômûvészeti Szövetség gondozásában összeállított albumot Gheorghe Muresan képzômûvész, a szövetség megyei elnöke szerkesztette. A bemutatón kollégák, érdeklôdôk egyaránt megjelentek.

Elsôként Doru Muresan, az Ansid Kiadó képviselôje, az album kiadója szólalt fel: a Maros megyei mûvészeti élet és alkotómunka fontos dokumentuma a kétéves munka eredményeként megjelent kiadvány. Méltatásában Nagy Miklós Kund megjegyezte: hasonló kötetekre soha nincsen elég pénz és a megfelelô szakemberi gárda is kisszámú. A két Muresan összefogásával megjelenhetett a kiadvány, így a folytatásra is gondolhatunk – azokra, akik kimaradtak az erôltetett menetben szerkesztett, kiadott albumból. Amely elsôsorban a szakma számára fontos, mégis szeretnék, ha a közeljövôben magyar nyelven is megjelenne.

Csegzi Sándor alpolgármester a mûvészet és társadalom kapcsolatáról, a kultúráról és annak támogatásáról, illetve a támogatás hiányáról beszélt, míg Negoita Laptoiu egyetemi tanárnak a kötetrôl az erdélyi tájak, a havasi erdôk, a multi-kulturalitás, a nosztalgia, az arányok, a mûvészet világmegváltó szerepe, majd az elmúlt évek jutottak eszébe, bô húsz percen keresztül.

Végül a szerkesztô összegzett: albuma segítségével tiszta képet alkothatunk magunkról. És ez a legfontosabb.

Még megvásárolható a Bernády városa címû, Marosvásárhely múltjáról szóló reprezentatív kiadvány. A bôvített, javított kiadású, igényes kivitelezésû kötetben a szerzô, Marosi Barna helytörténészi pontossággal, de sajátos elbeszélô stílusában, valamint 72 korabeli fotóval mutatja be a Maros-parti város történelmi múltját, kulturális-építészeti örökségét. A második kiadás ugyanakkor kiegészült az 1994-ben felállított Bernády- szobor történetével is. A könyvnek az is különös idôszerûséget ad, hogy elôszavát a nemrég elhunyt neves erdélyi magyar író, Sütô András jegyzi. A könyv, amely decemberben is kapható a Bernády György Alapítvány székházában (Horea u. 6. sz), kiváló karácsonyi ajándék lehet a könyvet és a várost szeretôknek egyaránt.

Telenézô

Szabó Magda az egyik legismertebb kortárs magyar író. Az Abigél mellett több kimagasló sikerkönyvet írt. A Nagy Könyv játék szavazásán a 100-as listára három másik regénye is fölkerült: a Für Elise, Az ajtó és a Régimódi történet. Az utóbbiban családjának történetét meséli el nemzedékrôl nemzedékre. A hosszú idôt átfogó cselekményben valójában édesanyjának állít emléket. A Régimódi történet több örökérvényû, aktualizálható kérdéskört fog át, olvassuk egy elemzésben. Együttesen jelenik meg benne a provincializmusnak, a generációs ellentéteknek, a férfi-nô viszony ellentmondásosságának, az emberi kapcsolatok bonyolultságának, a természetes szépség és a született tehetség érvényesülésének problematikája, s talán az a nosztalgikus életérzés is, amely annak színhelyéhez, Debrecenhez köthetô. Szabó Magda darabja több eseményszálon futó epizódok laza összefûzésébôl – a kitûnô írói szerkesztés eredményeképpen – a nézô számára könnyen követhetô történetté áll össze. Noha a család egymás mellett élô generációinak sorsa rétegezôdik egymásra, a két kulcsfigura: Rickl Mária, a nagymama és Jablonczay Lenke, az unokája. A nagyanya a család meghatározó tagja, aki – a Kurázsi mama figurájának irodalmi alteregójaként – a családot ért megpróbáltatások és kilátástalannak tûnô élethelyzetek ellenére minden erôfeszítésre képes a talpon maradás érdekében. Olyan erôs belsô tartás, szívósság jellemzi, amely lelkileg és fizikálisan is edzetté teszi a sorscsapásokkal szemben: összeroppanás nélkül elviseli férje "kicsapongásait", majd betegségét és halálát, anyaként a maga módján tolerálja fia erkölcsi botlásait, leánya, Gizella lányos hisztérikusságát, rezzenéstelen arccal vállalja unokája neveltetését, méltósággal veszi tudomásul elmagányosodását, családja egzisztenciális ellehetetlenülését.

A történet másik markáns egyénisége Jablonczay Lenke. Önmaga létének összegzéseként hangzik el a céltudatos nevelési módszerek alapján felnôtté vált fiatal leány nagyanyjához intézett kétségbeesett monológja: "...sose voltam azonos önmagammal. Hol az apám lánya voltam, hol az anyámé, viseltem szégyenüket, hol a Majthényi felesége, hol elvált asszony, hol Gizella unokahúga. Én nem is vagyok. Én nem is voltam sosem." Sorsa azért példaértékû, mert a meg nem értés, a szeretethiány és egy kiábrándító szerelmi csalódás ellenére is képes az önálló személyiséggel bíró modern nôtípus megtestesítésére. A nagyanya és unokája élete a végkifejletben összefonódik, ezért nevezhetjük az írónô darabját "két asszonyi sors drámájának."

Szabó Magda kétrészes színmûvet írt a regénybôl, ezt 2002-ben a nagyváradi színház is bemutatta. Bereményi Géza Zalaegerszegen vitte színre. Ô rendezte az új tévéregényt is.

A sorozat a nagyszülôk esküvôjével kezdôdik, a tizenkilencedik századi Bach-korszakban, és Szabó Magda édesanyjának családból való kiválásával, önállósodásával végzôdik a huszadik század fordulóján. A rendezô a cselekmény fô szálának tartja azt a folyamatot, amelyben a család férfi tagjai – átélve az önkényuralmat – "eljátsszák" családfenntartói jogukat, és a nôk veszik kezükbe az irányítást. Övék lesz a jövô. A fôbb szerepekben: Egri Kati, Gubás Gabi, Nagy Ervin, Cserhalmi György. Még néhány név a népes szereplôi gárdából: Derzsi János, Básti Juli, Eperjes Károly, Szirtes Ági, Koncz Gábor. És sok fiatal színész. (Elsô rész: december 25., M1)

A játék örömet, szórakozást jelent, a felnôtt számára üdülést, a gyermek számára ujjongó, szenvedélyes kutatást, valóság-megismerést, ugyanakkor erôsíti a társas kapcsolatokat, a szocializációt. Ezért aztán óriási jelentôsége van annak, hogy gyermekkorunkban mit játszunk, milyen játékokat ismerünk, gyakorlunk, hiszen minden kornak megvannak a maga jellegzetes játékai – vallja Sófalvi Magdolna, aki maga is gyakorló óvónô, és tudja, mit beszél. A virtuális világ játékai egyre inkább az egyedüllét, a magány, az elidegenedés irányába viszik a felnövekvô nemzedékeket. Aki nem játszott igazi játékot kiskorában, az nehezen boldogul az életben. Ezért állította össze ezt a válogatást korábbi és frissebb gyûjtésekbôl, s teszi, mintegy kézikönyvként, az óvónôk, tanítók, szülôk asztalára. És persze szól az angyalnak, hogy juttasson belôle a karácsonyfa alá is. A százharminc oldalas játékkönyv kicsinek-nagynak hasznára válhat. A kötet bemutatója december 27-én, karácsony harmadnapján lesz, az unitárius templomban, a 11 órai istentiszteletet követôen. (Csicseriborsó. Játékkönyv. Gyermekjátékok, népi játékok, népszokások gyûjteménye. Válogatta és összeállította: Sófalvi Magdolna. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006)

RMPSZ- küldöttgyûlés

Szombaton délelôtt a szovátai Teleki Oktatási Központban tartotta küldöttgyûlését a Romániai Magyar Pedagógusszövetség, amelyen jelen voltak a szövetség vezetôi, a megyei valamint a határon túli pedagógusszervezetek képviselôi is.

A résztvevôket Tamás József református püspök köszöntötte. Elmondta, nem változtatják meg a visszakért és -kapott felekezeti iskolák rendeltetését, annál inkább azon lesznek, hogy visszaadják az ôsi alma materek régi fényét.

Ezután Burus Botond, az RMPSZ fôtitkára vezette ülésen megszavazták a szövetség programját, ugyanakkor megfogalmazták álláspontjukat a kolozsvári Babes–Bolyai egyetemen történtekkel kapcsolatosan, ezt a késôbbiekben közreadják a sajtóban. Az RMPSZ eddigi munkájáról filmet mutattak be, majd emléklapokat adtak át és díjazták az Apáczai Csere János Alapítvány kitüntetettjeit is. Lakatos András, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke elmondta, 15 évvel ezelôtt nem így képzelték el a romániai magyar pedagógustársadalmat. Sajnos, sem az iskolaigazgatói, sem a tanfelügyelôi állásokra nem jelentkeztek magyar pedagógusok, annak ellenére, hogy ezek nagyon fontos beosztások. De még a tankönyvírást sem vállalják a tanárok. Mi több, amikor oktatókat becsmérelnek, senki sem áll ki mellettük. Simon Anna, a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium osztályvezetôje elmondta, az RMPSZ a semmibôl, a reménytelenségbôl jött létre 15 évvel ezelôtt, most már 8000 pedagógust és 200.000 diákot tömörítô szervezet lett. Az eddigi munkát érdemes tehát folytatni, minden nehezség ellenére, s ebben ígért segítséget a magyarországi hivatalosság.

Ezt követôen Sándor József, az Eszterházy Károly Fôiskola igazgatója átnyújtotta az intézmény legmagasabb elismerését, az aranyfokozatot, Lászlófy Pál Istvánnak, az RMPSZ elnökének. A Nyugat-magyarországi Egyetem rektorának, dr. Faragó Sándornak az üzenetét olvasták fel, majd az EMKE üdvözlete hangzott el, amelyet dr. Kötô József elnök távolléte miatt szintén felolvastak.

A felszólalásokat követôen megvitatták és elfogadták az RMPSZ 2007–2010 közötti idôszakra szóló programtervezetét. Zárásként felléptek a szovátai Kodály Zoltán Gyermekkórus és az udvarhelyi Palló Imre Zeneiskola diákjai és tanárai – tájékoztatott Geréb Éva, a szovátai Teleki Oktatási Központ munkatársa.

"A sokévi hagyomány alapján az idén is megható karácsonyi hangulatban köszöntötte a közelgô ünnepet a marosvásárhelyi Medicare Alapítvány és meghívottai. A Felsôváros idôs, beteg lakóinak otthoni gondozását felvállaló csapat tagjai 2006 során 226 személynek nyújtottak segítséget, akiket 13.600 alkalommal kerestek fel 8700 munkaóra alatt – hangzott el dr. Finna Judit családorvos, az alapítvány vezetôjének beszámolójában.

A gondozókat és gondozottakat, mint minden évben, az idén is Kántor Attila esperes, a Felsôváros református lelkésze látta vendégül, aki értékelte az alapítvány munkáját, amely az élet árnyékos oldalán álló idôs, beteg emberek ellátását vállalta fel. Hol vagyunk otthon? Kaput, ajtót bezárva a hideg szobában, esetleg ahol születtünk vagy ahol várjuk az angyalt? A témával kapcsolatos gondolatait a hallgatósággal Nagy László unitárius esperes osztotta meg, aki szerint a Medicare azt szeretné elérni, hogy gondozottjai jól érezzék magukat és valóban otthon legyenek. Hogy mire várunk karácsonykor? A békességre vagy a csodára – gyermekkori élmények alapján született írását, mint minden évben, az idén is Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános olvasta fel a jelenlevôknek.

A mi eredményeink apró hétköznapi erôfeszítésbôl tevôdnek össze – összegezte tevékenységük lényegét Finna doktornô. A nehézségek mellett – a sok krónikus beteg ellátása egy kiöregedô közösségben – az idei év nagy megvalósításaként említette, hogy az angol JOY segélyszervezet jóvoltából sikerült megfelelô helyiséget vásárolni, ahonnan a széles körû otthoni gondozást irányíthatják. "Ezt szeretnék folytatni minél nagyobb szakszerûséggel a jövô évben is, mivel a szervezet meggyôzôdése (amit egyébként az eredmények is igazolnak), hogy legemberibb módon hosszú távon otthonukban lehet ellátni az idôs betegeket. A csapat, amely ezt a feladatot végzi Bartha Imola és Kovács Andrea asszisztensekbôl áll, akiket Lakó Andrea, Balázs Márta, Ferencz Adél, Zalányi János, Farkas Tünde, Miklós Ildikó, továbbá Orbán Rita Noémi, Varga Tünde és Varga Csilla segít munkájukban, a Református Asszisztensképzô Fôiskola hallgatói közül pedig Siklódi Rozália és Szabó Kinga. A csapat "oszlopos" tagja Richard Draper önkéntes beteggondozó, aki különleges empátiás készséggel és nagy szeretettel ápolja a betegeket és példaképe a közösségnek.

A beszámoló és a jelen levô lelkészek üzenete között Szász Elôd és Szántó Árpád dalai loptak karácsonyi hangulatot a résztvevôk lelkébe, illetve a gondozók és az alapítványhoz közel álló fiatalok szavalatai Zalányi János gitárkíséretével.

"Kell ott fenn egy ország" – énekelte Szabó Elôd, a Medicare tevékenysége pedig azt bizonyítja, hogy arra az "országra" itt lent, a földön is szükség van. A munkában, hogy ezt megteremtsék, szinte emberfölötti segítséggel áll mellettük dr. Kathy Tedd a JOY segélyszervezet részérôl, aki az ápoltaknak járó meglepetésrôl az idén is gondoskodott, s az asszisztensek is elkészítették a hagyományos karácsonyi asztali díszeket. Dr. Finna Judit köszönetet mondott dr. Nagy Attilának, a Református Asszisztensképzô Fôiskola volt igazgatójának és az osztályfônököknek, akik támogatták munkájukat.

Az autók légkört szennyezô kipufogógázai nemcsak a Földünk felmelegedését gyorsítják, hanem például a nagy forgalmú belvárosokban már közvetlenül mérgezik a szervezetünket. Ennek mérséklésére alkalmazzák a katalizátort, törölték el az ólomadagolást, és újabban másfajta hajtómotorokkal meg üzemanyagokkal kísérleteznek. Nagy harc folyik a "legzöldebb autó" címéért.

A villanyhajtású kocsik sebessége korlátozott, s mert a nagy helyet foglaló, súlyos akkumulátorok hamar lemerülnek, sûrûn kell "tankolniuk", ráadásul a villanyhálózatról történô feltöltés nagyon lassú.

A hidrogénnel mûködô motorok üzemanyagát csak különösen szilárd – ezért nehéz – tartályokba sûrítve viheti a jármû, a netán kiszabaduló hidrogén pedig a levegô oxigénjével keveredve veszélyes robbanógázt alkot.

A szén-dioxidot és nitrogénoxidot alig kibocsátó bioüzemanyagok, a biodízel, az etanol meg az E85 jelû etanol-benzin keverék pillanatnyilag a legígéretesebbek az évrôl évre szigorodó károsanyag-kibocsátás szabályainak jövôbeni betartására.

Jelenleg azonban a "legzöldebb autó" címét-rangját a Toyota Prius (képünkön) tartja, mert a városon kívül benzinmotorral, a sûrûn lakott részeken viszont villanymotorral közlekedik, amelynek akkumulátorát a benzinmotorral hajtott generátor tartja töltött állapotban. Ehhez persze két, helyfoglaló és súlyt növelô motor kell, és a benzinmotor fogyasztását az akkutöltés is növeli. A Prius ezért drága (nálunk az ára hétmilliónál kezdôdik) – de mégis nagyon keresett.

A rangos cím elhódítása, de még inkább az árbevétel-növelés érdekében ringbe szállt a Honda is: most 24 590 dollárért (nagyjából ötmillió forint) kínálja amerikai vevôinek a Civic – GX jelû – földgázmotoros változatát. (Megjegyezzük, hogy már nálunk is sokan járnak földgázüzemûre átalakított autóval.) A legkevésbé szennyezô földgázt természetesen nyomásálló – és elég nagy – tartályában sûrítetten viszi a kocsi. Újdonság, hogy a GX újfajta, a gázpalackokhoz hasonlóan cserélhetô, de belül aránylag vékony alumíniumból készített tartályát kívülrôl nagyon szilárd mûanyag köpeny veszi körül.

Szivárgás vagy sérülés esetén a földgáz különösebb gond nélkül szökik a levegôbe, mert távolról sem olyan veszélyes, mint a lobbanékony benzin vagy annak robbanékony gôze. A tartályba 35 liter benzinnek megfelelô mennyiségû földgáz sûríthetô. A GX 100 kilométeren 7,5-8,5 liter benzinnek megfelelô földgázt fogyaszt. Ajánlanak hozzá olyan szerkezetet, amellyel a házi gázhálózatról tölthetô fel a tartály, így azt nem kell cserére vinni. Persze az is elôny, hogy a földgáz jóval olcsóbb a benzinnél. S ami hab a földgáztortán: a normál Civiceket néhány üzemanyag- közvetítô alkatrész meg a tartály cseréjével egyszerûen lehet GX-szé átalakítani.

-szûcs-

Fedélzetükön van jégpálya, 1700 fôs nézôterû színház, nagyáruház és még szörfözô tó is: az óriási luxushajók, amelyek manapság már valóságos úszó városok és nemsokára akár hatezer utast is befogadnak majd, a hajóutazások világpiacán bekövetkezett robbanásszerû fejlôdés fô tényezôi. "Másfél évtizede a hajók 500-600 utast szállítottak, ma egy ezerfôs hajó is kicsinek számít, három-négyezer utasra méretezett hajóink vannak" – magyarázta el az AFP-nek Georges Azouze, a luxus hajóutazásokat szervezô irodák francia szövetségének elnöke.

Manapság a gigantizmus a divat, olyan hajókkal, amelyek három-négy labdarúgópálya hosszúságúak – emelték ki a Top Cruise hajós utazási szalon résztvevôi Marseille-ben megrendezett hatodik szemléjükön.

Az ágazat két vezetô cége, a Carnival és a Royal Caribbean Cruise (RCC) között kiélezett verseny folyik. 2004-ben a Carnival vízre bocsátotta a Queen Mary II-t: ez a tengeri óriás 345 méter hosszú és 2620 utast szállít. 2006-ban az RCC a Freedom of the Seas forgalomba állításával válaszolt: 339 méteres hosszúság, de már 4200 utas. "2008-2009-ben áttérünk a Genesis hajókra, amelyek már 6000 utast is befogadnak" – közölte az AFP-vel Bernard Echevarria, az RCC franciaországi képviselôje.

A Karib-tengeren és a Földközi-tenger medencéjében közlekedô óriáshajók kelendôsége fôleg gazdasági okokra vezethetô vissza. A méretek révén megtakarítás érhetô el, egy utashoz például kevesebb kiszolgáló személyzet szükséges. A fedélzeti látványosságok – kaszinó, áruházak, színházak – lehetôvé tették a bevétel növelését és az egyhetes utazás árának csökkentését, ami bôvíti a szolgáltatást igénybe vevôk körét.

Az óriáshajók megfelelnek az olyan "kulcsrakész nyaralások" iránt növekvô igénynek is, amelyeknél a szórakozás az úr. "Legfôbb vetélytársaink manapság nem annyira a többi luxushajó-társaságok, hanem az üdülôklubok" – magyarázta el az AFP-nek Cédric Rivoire-Perrochat, a Carnival csoport képviselôje. A hajókat ezért "úszó szórakoztató szigetté" alakítják át.

A közönség vevô volt erre, 2005-ben világszerte 14,4 millió utas választotta ezt az üdülési formát, ami 7,4 százalékos többlet 2004-hez képest, 2009-ig pedig további 30 százalékos növekedés várható. "Az utasokra korábban jellemzô 70 éves átlagéletkor már régóta a múlté" – mondja Echeverria.

A tengeri óriások növekedésének azonban megvannak a határai. "Egyesek elôrukkoltak az olyan óriási szórakoztató szigetek gondolatával, amelyek már nem is lennének hajó formájúak, de a hajózás gyönyörûségeihez tartozik az is, hogy az utazás során különbözô kikötôkben szállhatunk ki" – fejti ki Rivoire Perrochat.

Az óriáshajók divatja környezeti következményekkel is jár. "Egy kisváros megfelelôje koncentrálódik a világ néhány legkényesebb ökorendszerében" – jegyzi meg David Santillo, aki a Greenpeace nemzetközi környezetvédô szervezet részére végez kutatásokat az exeteri egyetemen (Nagy-Britannia).

Egy háromezer személyes hajó naponta akár 113 ezer liter szennyvizet is termelhet a toalettekben és az egészségügyi létesítményekben. Miután igen súlyos, 20 millió dollárig (mintegy 4 milliárd forint) büntetésekkel sújtották ôket, amiért mérgezô anyagokat bocsátottak a tengerbe, a hajókon változtatásokat kezdtek. A szennyvizet a hajón kezelik, szemétégetôket mûködtetnek a helyszínen: sokféle vállalás történt, de hiányzanak a megfelelô ellenôrzési lehetôségek – hangsúlyozza a The Ocean Conservancy amerikai környezetvédô szervezet.

"Nehéz ellenôrizni, mit eresztenek ki a tartályokból a nyílt tengeren" – helyesel Santillo, aki szerint megfigyelôkre lenne szükség magukon a hajókon.

– nem mindennapi könyvismertetés –

Megvallom, hogy mikor olyan valakivel kávézom, aki közben jóízûen szívja cigarettáját is, szinte irigység fog el, ti. 1955–1991 között magam is cigarettázva szürcsöltem a "fekete levest". A cigarettát azonban nem kívánom, csupán egyféle nosztalgia a régi kombi élvezet után. Manapság pedig minden reggel két gyenge neszkávé mellett reggelizek és olvasom a napilapot: beidegzôdött szokássá rögzült, évek óta. Nos, érdekes módon nem tettem fel magamnak a kérdést, mióta van kávé? – mivel a mai nyugati infó azzal kezdôdik, hogy Bécs utolsó török ostroma alkalmával, anno 1683-ban, amikor Szobjeszki lengyel király serege lerobogott a Kahlenbergrôl, elseperve a török tábort, jelentôs mennyiségû kávét (is) zsákmányoltak: itt és ekkor vette kezdetét a feketekávé fogyasztásának története. Nyugati szemmel nézve! A magyarok persze a Mohács utáni idôben megismerték, és feketelevesnek titulálták, anélkül azonban, hogy átvették volna ezt a török szokást. Így pedig nyugati irányból került hozzánk, holott a rövidebb út rajtunk keresztül és/vagy mellettünk haladt el!

Kezemben Giorgio Samorini felettébb érdekes könyve, amelyikben elsôsorban arról ír a neves olasz tudós, hogy a drogfogyasztás nem az ember sajátja, hanem …, ahogyan az tényleg elvárható, az állatvilágban kezdôdött. Na már most, a drogok fogyasztása biológiai és etnológiai szempontból tekintve jelenség, ugyanakkor szociológiailag, társadalmi szinten probléma. Samorini természetesen nem a problémát tárgyalja, hanem a jelenséget. Ezt feltétlenül szükséges tehát elôrebocsátani.

Kezdjük talán a feketekávéval, aminek a története Etiópiában, a kecskékkel kezdôdött, éspedig következôképpen:

A hagyományok szerint egy Kaldi nevezetû kecskepásztornak a mindennapok tartozéka volt, hogy kecskéi szokás szerint a meredek, ember számára nehezen járható sziklákra kapaszkodtak fel legelni, majd naplemente után lefeküdtek és kinyújtott lábbal aludtak. Egy alkalommal azonban feltûnt, hogy a kecskék furcsa módon nem aludtak, hanem összevissza ugrándoztak, mekegtek, egymást kergették, s közben szemük furcsán forgott minden irányba; és valahányszor a piros bogyókat termô cserjéhez értek, akkor a bogyókat jóízûen zabálták, hogy aztán a holdfény mellett tovább folytassák az ugrabugrálást. A szóban forgó cserje tudományos neve ma Coffea arabica. Kaldi tudta, hogy addig is lelegelték a kecskét e cserje levelét, de most észlelte elôször, hogy fôleg a piros bogyókat ették elôszeretettel, s így most összefüggést gyanított a piros bogyók és a kecskék ugrabugrálása között, ami arra indította, hogy a piros bogyókat maga is megkóstolja; és ekképpen jött rá a kávé izgató hatására. Ez a hagyományos elbeszélés tartalmaz egy fontos adatot, nevezetesen, hogy a kecskék keresik, szándékosan eszik a kávébogyót, ami számukra kellemes állapotot idéz elô. Manapság azonban szigorúan megakadályozzák a kecskéket abban, hogy a kávéültetvényeken kárt tehessenek a cserje leveleiben és bogyóiban. Egyébként ma eltûntek mind a vadkecskék, mind a vadkávécserjések, nincs többé ahol észlelni a rég leírt jelenséget.

Közismert, ugyancsak Etiópiából, hogy a kecskék elôszeretettel eszik a Catha edulis nevezetû növényt (magyar neve fagyilok), a kecskerágófélékhez tartozik, aminek ajzó hatása van, emiatt a népesség is szívesen rágja az általuk a paradicsom virágának nevezett növényt, aminek ajzó hatására ugyancsak a kecske révén jöttek rá. Jemeni elbeszélése hasonló a kávéra vonatkozó etiópiai elbeszéléshez. Aki pl. a Cathát termeszti, ma is tudja, hogy a kecske mindenre képes a paradicsom virágáért, agresszíven viselkedik az ôt ebben megakadályozni akaróval szemben.

Az észak-amerikai indiánoknál ismert vörös paszuly (Sophora secundiflora) magja hallucinogén anyagot tartalmaz, amit az indiánok ôsidôk óta ismernek és törzsi ceremóniákhoz volt használatos. Ásatási leletek bizonysága szerint már Kr.e. 9000 évvel ismerték. Egyik kutató egy kecskecsordát hajtott arra a helyre, ahol a vörös paszuly bôven elôfordult, és megfigyelte, hogy a kecskék mindig csak ennek a növénynek a leveleit ették, majd reszketni kezdtek és a földre estek, majd magukhoz térve újból rágták a leveleket. Mikor este hazahajtották, a levelet rágók különváltak azoktól, amelyek nem rágtak vöröspaszuly-levelet. Idôközben a megfigyelô lova is megkóstolta a szóban forgó leveleket, és rúgkapált, ha onnan el akarta vezetni; a ló tipikus részegség jeleit mutatta, tántorgott és a fejét összevissza mozgatta.

A rénszarvasoknál és a jávorszarvasoknál, valamint a kanadai karibuknál rég megfigyelt jelenség, hogy a légyölô galócát (Amanita muscarina) eszik elôszeretettel és egy sajátsá