Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Elsô olvasatra érthetetlen, amikor egyik helyi napilap címoldaláról nyílt levél tolakodik az olvasó szemébe, amelyben az egészségügyi miniszter és megyei elsô számú beosztottja arról gyôzködi a marosvásárhelyi tanácsot, hogy legyenek már olyan kedvesek támogatni az önkormányzatban a városunkba tervezett regionális sürgôsségi kórház létrehozását. Az értetlenkedés helyét késôbb a nevetôgörcs veszi át, majd ha az elmúlt, székely szólással élve attól nyílhat ki a bicska a zsebünkben, hogy "múlhatatlan" ötleteikrôl már messze földön is híres politikusaink az amatôr nagyközönségnek címzett üres színjátékkal leplezik hivatali impotenciájukat.

Attól nevetséges a történet, hogy a régiós sürgôsségi gyógyintézet létesítése nem egy önmaga gyönyörûségéért világgá kiáltott ötlet, hanem a regnáló kormány egészségügyi reformtervének szerves része. Ha az állam gépezetének mûködése szempontjából vesszük szemügyre a problémát, akkor a kormányprogram végrehajtása nem nyilvános rábeszélés kérdése, hanem politikai egyezségeké, amiket rendszerint nem kötnek a nagyérdemû orrára. A nyilvánosság felé egy ilyen gesztus azt sugallja leghamarabb, hogy az országló koalíció úgy mûködésképtelen, ahogy van. De ez már figyelemfelkeltô ingyencirkusz nélkül is világos.

Ha az elvek helyett a gyakorlat oldaláról nézzük az ügyet, köztudott, hogy a régiós kórházcirkusz a liberálisok és demokraták pengevillogtató szappanoperájának helyi megtestesülése. Közelebbrôl, Dorin Florea demokrata polgármester és Eugen Nicolaescu liberális egészségügyér nyilatkozat- pofonváltásainak olcsó színjátéka. E paródia demokrata szereplôje szakmai gúnyába öltöztetett érvekkel tesz keresztbe a kórháztervnek, azt hangoztatva, hogy elôször az orvosközösséggel kellene letárgyalni a kórházépítesi tervet, amíg a szakma nem mond errôl véleményt, addig ne történjék semmi. A liberális szereplô pedig reformterveinek politikai ihletû helyi kerékkötôjét látja demokrata városdoktorunkban, nem is alaptalanul.

Ha kívülállókként kellene végignézzük ezt az ócska színjátékot, ízlés szerint távozhatnánk a nézôtérrôl, vagy záptojással halmozhatnánk el az alulmúlhatatlan komédiásokat. De csak az elmebaj határát súroló politikai ingyencirkuszt kapunk egészségügyi reform címén, miközben az adónkat azért zsebelik be a komédiások, hogy meggyógyítsák az egészségünkrôl való gondoskodásra hivatott rendszert. Amely már maga is skizofréniát kapott attól, hogy folyamatosan világrengetô reformtervek kísérleti egereként kénytelen napjait tengetni. És amíg a szakmai hozzáértés helyett populista politikai pirulákkal fogják kezelni, még reménye sem lehet a gyógyulásra.

Tegnap délelôtt még javában rendezték a gyermekvárost a marosvásárhelyi várban. A díszítés nem sokban különbözik a tavalyitól: néhány poliészter mesefigura, fénycsövek és az óvodások, iskolások által feldíszített karácsonyfák, no meg a Marosvásárhelyi Napokon is megjelenô árusok várják majd a gyerekeket és szüleiket, s ezúttal sem hiányzik a hullámvasút, a kisautópálya, megannyi vidámparki játék.

Amint a helyszínen megtudtuk, a szervezôk az idei programban is a diákmûsorok bemutatására helyezték a hangsúlyt. Pénteken 11-tôl több tucat iskolás és óvodás díszítette a polgármesteri hivatal munkatársai által kihelyezett fákat.

A mûvészi mûsor a várszínpadon 16 órától kezdôdött, amikor több óvoda mutatta be alkalomhoz illô mûsorát. 18 órától a Tamacisza társulat lépett fel, 19 óra körül a Bamby és a Trei Sud Est együttesek koncerteztek. A mûsor keretében díjazták a legszebb karácsonyfa óvodás díszítôit és a mûsort is honorálták a szervezôk. Szombaton 16 órától az általános iskolásoké a várszínpad, majd a Ro Mania két volt tagja Ion and Patria néven koncertezik. 20.30-tól Stefan Hrusca karácsonyi dalokat ad elô, s ekkor díjazzák az általános iskolás karácsonyfa-díszítôket és az elôadásokat.

Vasárnap ugyancsak délután 4 órától kezdôdik a mûsor, ezúttal a líceumok diákjai szerepelnek. 19.20 órától Daniel Fat és a Haiducii együttes koncertezik, 20.15-tôl pedig a Morandi együttesé a színpad. A líceumok közötti verseny legjobbjait is a mûsor keretében díjazzák.

Akik tehát ezen a hét végén a fénybe öltöztetett várba sétálnak, az említett mûsoron kívül karácsonyi dísztárgyakat vásárolhatnak, s az elektronikus hintákra költhetik el majd a pénzüket.

Az árak végleges kiigazítása és az adózási rendszer módosulása nyomán a lakosság által fizetendô gázszámlák összege 2,5 százalékkal csökken 2007. január 1- tôl, jelentette be az Országos Földgázszabályozó Hatóság (ANRGN) pénteken. A Distrigaz Sud ügyfelei az ezer köbméterenkénti 911,55 lej helyett 881,75 lejt fognak fizetni. A E.ON (volt Distrigaz Nord) ügyfelei az ezer köbméterenkénti 911,11 lej helyett 874,52 lejt fognak fizetni. Az ANRGN szerint az árak nem tartalmazzák a hozzáadott értékadót. Az ANRGN által kiadott közlemény szerint a lakosság által fizetendô gázárak általában 3-5 százalékkal lesznek alacsonyabbak a decemberi árakhoz képest. Az árcsökkenést az országban elôállított földgáz adójának megszüntetésével, illetve az importföldgáz ezer köbméterenkénti árának mintegy 12 dollárral való csökkenésével indokolják. Egy másik indok a valutaárfolyam megfelelô alakulása. 2007. január 1-tôl ugyanakkor érvénybe lép az új adótörvény, és módosul az adózási rendszer. A lakosság által fizetendô számlára egy 0,17 eurós/GJ adót vezetnek be, amelyet a földgáz kalóriaértéke alapján számítanak ki.

Soós Zoltán archeológus versenyvizsgával lett a Maros Megyei Múzeum új igazgatója. A megyei közgyûlés tegnap jóváhagyta kinevezését az intézmény élére, bár néhány képviselô kifogást emelt a versenyvizsgával kapcsolatosan.

A megyei tanács tegnapi ülésén 20 képviselô szavazott Soós Zoltán kinevezése mellett, 9-en tartózkodtak. Soós Zoltánon kívül Nicolae Baciut, Molnár Kovács Zsolt és Pana Vergil pályázott az igazgatói állásra, a legnagyobb pontszámot – 4,39-et – azonban a tegnap kinevezett új igazgató érte el. A tanácsülésen Bolos Vasile képviselô furcsának nevezte, hogy a vizsgáztató bizottság két tagja által adott pontszámok között túl nagy az eltérés, szerinte ilyen esetben a bizottságnak közös nevezôre kell jutnia, ami nem így történt. Javasolta, a jövôben hasonló helyzetben történjen meg az egyeztetés, hogy ne adjanak okot a kételkedésre. Hozzátette, a dolgozatok újrajavítása lenne a korrekt eljárás. Lazar Ladariu a bizottság összetételét kifogásolta, ami szerinte "nem volt teljesen törvényes". Azt is nehezményezte, hogy a megyei tanács kulturális szakbizottságának véleményét nem kérték ki, márpedig "neki is van véleménye". És végül azt a reményét fejezte ki, hogy a jövôben véget vetnek a pártkritériumok szerinti versenyvizsgáknak, és az "értékeken" marad a hangsúly. Tintosan Cristian azt kifogásolta, hogy nem bocsátották rendelkezésére az új igazgató önéletrajzát, így nem tud érdemben szavazni. Dr. Benedek Imre támogatásáról biztosította az új igazgatót, Giurgea Teodor pedig kijelentette, lobbizni fognak annak érdekében, hogy kormányhatározattal megnöveljék a múzeumi alkalmazottak bérét. Lokodi Edit tanácselnök hangsúlyozta, Soós Zoltán szakmai szempontok alapján nyert a versenyvizsgán, másrészt a bizottság egyik tagja nemcsak ôt, hanem a másik három jelöltet is alulpontozta, úgyhogy nincsen ebben semmi gyanús, akit pedig érdekelt a jelöltek önéletrajza, kikérhette volna az adatokat az illetékes ügyosztálytól.

A fiatal, csupán 33 éves archeológus, új múzeumigazgató 1995-tôl dolgozik e szakterületen, kutatómunkát végzett Magyarországon és Németországban. Soós Zoltán (képünkön) prioritásként nevezte meg a múzeum adatbázisának elkészítését, a lerakatok átalakítását, kiállítások szervezését, és elmondta, hogy a múzeum költségvetésének kidolgozásakor elsôsorban pályázati úton próbálnak pénzt szerezni, hangsúlyt fektetnek más múzeumokkal való partnerkapcsolatok kialakítására, archeológiai parkokat hoznak létre.

A közgyûlésen sor került még a költségvetés kiigazítására, a Marosvásárhelyi Transilvania Repülôtér jövô évi beruházásainak megvalósításához bizottságot alakítottak, amelynek feladata lesz feltérképezni az ilyen irányú lehetôségeket, idôszerûsítették a kulturális intézmények díjszabásait. A gyûlés végén elhangzott, hogy a megyei önkormányzat ünnepi ülést tart december 27-én, a Kultúrpalotában, Románia európai integrációja kapcsán, amelyre a városok, községek polgármestereit is meghívják.

Ünnepélyes keretek között, a Szász Albert Sportlíceum tanulói és tanári kara hivatalosan átvehették az iskola új sporttermét a Kinizsi Pál utcában. A szalagavatón hivatalosságok egész sora volt jelen, a megbízó Középítkezésügyi Minisztériumot Borbély László miniszter, a várost, mint a haszonélvezô tanintézet felettes szervét, Dorin Florea polgármester, a megyei tanfelügyelôséget Neagu Nicolae fôtanfelügyelô, magát az iskolát pedig Szabó Ferenc igazgató képviselte, a háttérben azonban még nagyon sokan ott voltak az ilyen vagy olyan módon érdekelt hivatalosságok részérôl.

Az ünnepélyes beszédek után az iskola legfiatalabb tanulói rövid bemutatóval színesítették az ünnepséget.

Felszólalásukban Borbély László, Neagu Nicolae és Szabó Ferenc a létesítmény fontosságáról szóltak a marosvásárhelyi sport szempontjából, Dorin Florea polgármester viszont ezúttal is elütô hangnemet használt, s felszólította a jelenlévôket, hogy támogassák a sportlétesítményeknek a város tulajdonába juttatását, értve ezalatt a strandot, a stadiont és a ligeti sportcsarnokot, ugyanakkor pedig azt találta a legörömtelibbnek, hogy ezután az iskola igazgatója már "nem fog jönni kérni a polgármesteri hivataltól, hogy fizesse ki a terembért".

Noha a terem immár hivatalosan is átment a Sportlíceum tulajdonába, még számos tennivaló akad körülötte, nem kerülhette el például a figyelmet, hogy az egyik oldala menti betonszegélyt csak néhány órával korábban öntötték, s az sem, hogy az avatásra ideiglenesen (?) beállított kosárlabdapalánkok még díszletnek is silányak.

Abban reménykedve, hogy a hiányosságokat sikerül kijavítani a közeljövôben, említsük meg, hogy ez a terem – a korábbi kormányprogram termeivel ellentétben – immár szabályos kézilabdapályát tartalmaz, 150 fôs nézôsereg befogadására képes, s a korábbi terv számos (sajnos, nem minden) hiányosságát kiküszöböli. Ha maradt is azonban javítanivaló, ez a típusú terem már ténylegesen jól szolgálhatja a sport érdekeit mindenhol, ahol felépül, hisz ez is egy országos program része, s ennek keretében a marosvásárhelyi Kinizsi Pál utcai csarnok volt a második (Tg.-Jiu után) az országban, amelyet átadtak a rendeltetésének.

Sok borsot tör a marosvásárhelyi elôfizetôk orra alá az RDS&RCS távközlési szolgáltató. Miután sokan lemondtak a Romtelecomról abban a reményben, hogy jobb és olcsóbb szolgáltatásban lesz részük, azt tapasztalják, hogy új kiszolgálójuk fittyet hány az ígéreteire. Tegnapelôtt délután ráadásul még a kábeltévé- szolgáltatás is megszakadt.

A telefonszolgáltatás, az internet hol mûködik, hol nem. És épp akkor nem, amikor a legnagyobb szükség volna rá. A hibaelhárítót pedig elérni – más rendszerre csatolt készülékrôl – kész idegbaj. Ugyanis a 0365/400-401-es és a 0365/400-404-es telefonszámokon órákon át senki sem felel.

– Miért? – tettük fel a kérdést Prostean Gheorghénak, a marosvásárhelyi kirendeltség vezetôjének.

– A hibaelhárító ügyeletest sokan igénylik, ezért szinte szünet nélkül beszél. Márpedig, ha valakivel beszél, az újabb telefonáló nem foglalt jelzést hall a készülékben, hanem csengést, ezért hosszan kellett tartani a vonalat. Különben ez a gond megoldódik, mert a közeljövôben – úgy, ahogy más szolgáltató is tette – régiókra osztjuk a szolgáltatást, egységesítjük a hibaelhárítót és a tudakozót, s minden hívást Brassóba irányítunk. Ahogy ez a "költöztetés" megtörténik, az elôfizetôknek nem lesz okuk panaszra a telefonszolgáltatás és a hibaelhárítás intézésének tekintetében – mondta az igazgató.

– Az internetszolgáltatás is akadozik. A Tudor negyedben kedden például egész nap nem mûködött, csütörtökön a város több zónájában "leesett" az internet. A lakótelepen például 24 óra után állt helyre a szolgáltatás. Mi történik?

– Minden esetet külön kell megvizsgálunk, mert minden hibának más oka van.

– Csütörtökön délután a tévék képernyôjérôl hirtelen eltûnt a kép, s fél órán keresztül egyetlen csatorna sem volt fogható. Mivel magyarázzák ezt a kiesést?

– Csütörtökön 17 óra körül nagy mûszaki meghibásodás történt a televíziós rendszer központi egységében. A hibát sikerült elhárítani – nyilatkozta az igazgató.

Az elôfizetô mindezek ismeretében vagy kivárja, míg valóban minôségi szolgáltatást kap, vagy egyszerûen lemond és átpártol egy másik céghez. Mert a havonta kiadott pénzéért nem sokáig hajlandó eltûrni a magyarázatokat.

A karácsonyi ünnepvárás részét képezik azok a rendezvények, amelyeket a mûvelôdési házak, illetve polgármesteri hivatalok szerveztek.

Segesváron a polgármesteri hivatal, a Veritas Alapítvány és a Német Demokrata Fórum szervezésében nyílik meg ma 15 órakor a Vár téren a karácsonyi vásár. Az egy hétig tartó vásáron az árusok naponta 15-19 óra között várják a vevôket. A kézmûves karácsonyi ajándéktárgyak árusítása mellett zenés mûsort mutatnak be iskolás csoportok, lesz mesemondó kör, december 22-én 18 órától az ortodox katedrálisban karácsonyi énekeket adnak elô.

Szovátán, december 21-én délután 4 órától a Petôfi negyedi játszótéren télifaünnepet szerveznek gyerekeknek.

Ma déli 12 órától Ludason kántálófesztivált tartanak a Mûvelôdési Házban, amelyen a radnótiak is részt vesznek.

December 21-én Radnóton, a Mûvelôdési Ház elôtt feldíszített fenyôfánál ajándékcsomagot osztanak a gyerekeknek.

Nyárádszeredában december 17-én, vasárnap 18 órától a Mûvelôdési Házban a helybéli Bocskai Dalkör adventi koncertjére kerül sor, ugyanott a kertészeti egyetem negyedéves hallgatóinak adventi koszorúkból, virágdíszekbôl, karácsonyi asztaldíszekbôl nyílt kiállítása látogatható.

Dicsôszentmártonban ma délután az 50. házassági évfordulójukat ünneplôket köszöntik, díszoklevelek átadására kerül sor, ugyanakkor a mûvelôdési házban fellép a gyerek-fúvószenekar.

Jegyzet

Lánykoromban arra vágytam, hogy egyszer az életben Európa valamelyik nagyvárosában karácsonyi vásáron lehessek. Az ezüst- és aranyvasárnap forgatagában mézeskalácsot, fahéjrudat, finom fûszereket, díszes gyertyát, kézi készítésû dísztárgyat, ünnepi abroszt, kellékeket és apró meglepetéseket vásároljak. S közben pár percre megállva, az utcán kínált finom forralt borból kortyolgassak. És közben elegáns bundában fel s alá sétálva semmi másra ne figyeljek, csak a készülôdésre. A külsô és a belsô készülôdésre, a szenteste ünnepének magasztosságára.

Lassan megjelentek az ôsz hajszálaim, a ráncok sem kíméltek, de ebben a számomra csodálatosnak vélt élményben nem volt részem. Egyszerûen nem volt alkalmam rá, vagy talán nem kerestem eléggé kitartóan. Ezzel szemben maradt az itthoni készülôdés, az év végi gáz-, a villany-, telefon-, adóhátralék-, kábeltévé-, s számtalan számla kifizetése, a nagytakarítás, a sütés, fôzés, a fenyôvadászat, a lótás- futás, a legáhítottabb ajándékról való lemondás. Szóval a laza készülôdés helyett felfokozott ritmus, kapkodás.

S miközben az adventi idôszakban saját sorsom fölött zsörtölôdöm, olyan embereket ismerek meg, akiknek rongyos életükön, betegségükön, sajgó magányukon, ordító szegénységükön kívül semmijük nincs. Se otthonuk, se betevô falatjuk, se családjuk. És én tehetetlenül állok. Érdemben, a körülmények, az elzárkózó hatóságok miatt nem segíthetek. Ezeknek az embereknek a bátorítás nem elég, életükben gyökeres változásra volna szükség ahhoz, hogy tovább létezzenek. Összeszorul a szívem, amikor tudom, hogy a frissen szívmûtött hajléktalant nem utalják kórházotthonba, mert közel kétszázadik a várólistán, a szellemileg fogyatékos munkanélkülit még sáncásásra sem veszik fel, és édesanyját még attól a lehetôségtôl is megfosztották, hogy lépcsôházban takarítson, a hulladékgyûjtésbôl élô öregasszonynak egy szekér papírért még véletlenül sem adnak kenyérrevalónál többet, a mankóval járó mozgássérültet fellökik a buszon, és senki sem vállal felelôsséget, a rokkant gyereket még édesanyja sem látogatja, pedig nem messze él, s a nyugdíjasnak nem lesz amibôl kifizetni a fogyasztást, nem jut gyógyszerre, ünnepi vacsorára.

A bécsi, berlini, budapesti vásár csillogását tisztán látom. És már semerre se vágyakozom.

Az EU-csúcsértekezlet legfontosabb napirendi pontja a bôvítés témaköre volt. Maati Vanhanen finn miniszterelnök, az EU soros elnöke a tanácskozást záró sajtóértekezleten leszögezte: az állam- és kormányfôk nem támasztottak új feltételeket a csatlakozni akaró országok számára, a már meglévô feltételeket azonban szigorúan teljesíteniük kell, ha be akarnak jutni a szervezetbe.

Vanhanen a záró sajtóértekezleten leszögezte, hogy a korábbi belépések sikeresek voltak. "Most azt kell biztosítani, hogy a jövô is sikeres legyen" – tette hozzá, ezzel arra utalva, hogy az EU-nak nemcsak a bôvítéssel kell foglalkoznia, hanem azzal is, hogy közben megôrizze mûködése hatékonyságát. José Manuel Barroso, az EU-bizottság elnöke pedig közölte: az ajtó Törökország elôtt sem zárult be. Ugyanakkor az állam- és kormányfôk a csúcson jóváhagyták a külügyminisztereik által néhány napja elfogadott megállapodást, azaz 8 fejezetet befagyasztanak a török-EU csatlakozási tárgyalásokon.

A záróközlemény csak egy rövid mondat erejéig foglalkozik Horvátországgal, amennyiben megerôsíti a külügyminiszterek hét eleji közleményét. Utóbbi a csatlakozási feltételek teljes körû teljesítésére sürgeti Zágrábot, de jelzi, hogy a csatlakozási folyamat az EU részérôl az eredeti tervek szerinti ütemben folytatódik.

A csúcs záróközleményében az EU állam- és kormányfôi megerôsítették a belsô határellenôrzések nélkül mûködô, úgynevezett schengeni övezet bôvítését az EU tavalyelôtt belépett új tagállamaival. Ezen államok (köztük Magyarország) a másfél héttel ezelôtt született döntés szerint 2007 utolsó napján válhatnak részévé az övezetnek, amennyiben erre teljes egészében felkészülnek, a repülôterek és tengeri átkelôk esetében a csatlakozást 2008 tavaszára tervezik. Az EU szeptemberben hoz végleges döntést arról, mely országok felelnek meg a zónába való belépés feltételeinek, de Gyurcsány közölte: Magyarország az egyetlen tagállam, ahol a schengeni felkészülés olyan szintet ért el, hogy utólagos ellenôrzésre már nincs szükség.

A régió szempontjából nagyon fontos dolgok történtek az Európai Unió állam- és kormányfôinek pénteken véget ért brüsszeli találkozóján, a tagállamok jelentôs lépést tettek afelé, hogy Európa térképérôl eltûnjenek a ma még meglévô fehér foltok – értékelte az ülést Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a csúcs zárása után tartott sajtótájékoztatóján.

Szerinte úgy fognak visszatekinteni ezekre az évekre, hogy elôször Európa történetében békés eszközökkel bekövetkezik a sokgyökerû, de mégiscsak egységes kulturális hátterû régió egységesülése. Fogalmazása szerint "ez történelmileg alig túlbecsülhetô".

Gyurcsány Ferenc hozzátette: a román és bolgár csatlakozással befejezôdô bôvítési körrel azok a határok, amelyek közel száz éve kettéosztják a történelmi magyar nemzetet, lassan hétköznapi értelmüket vesztik, az emberek közi kapcsolatokban jelentôségük elhalványul. Mostantól a régió könnyebben és természetesebben élheti életét, egyre kevésbé a múlt méltán fájó sebeit cipelve magán, sokkal inkább egy alapvetôen új integrációban megtalálva a múlt ellentmondásainak feloldását.

Ünnepélyesen letette a hivatali esküt csütörtökön az ENSZ nyolcadik fôtitkárának választott dél-koreai Ban Ki Mun, aki január elsején váltja fel elôdjét, Kofi Annant a világszervezet élén.

Az ENSZ 192 tagállamának képviselôi elôtt elmondott esküben fogadta, hogy "becsületesen, a józan ész szavát követve és lelkiismeretesen" fogja gyakorolni megbízatását. Munkája során kizárólag az ENSZ érdekeit fogja szolgálni, és nem fogad el utasításokat kormányoktól vagy más szervezetektôl.

Beszédében ígéret tett arra, hogy "hídépítô" lesz egy dinamikus és bátor ENSZ élén, és bensôséges szavakkal emlékezett meg elôdje érdemeirôl. A leglényegesebb tennivalók között említette, hogy új életet leheljen az "idônként elcsigázott titkárságba", és a "legmagasabb szintû etikai normák" felállítását.

A közgyûlés nagy elôadótermében tartott ceremónián Haja Rasíd al-Halifának, a közgyûlés elnökének tett ünnepélyes fogadalmat a volt dél-koreai külügyminiszter, akit októberben választottak meg 35 év után az elsô ázsiaiként a világszervezet legmagasabb posztjára ötéves megbízatással.

Ban akkoriban úgy nyilatkozott, hogy határozottan kiáll az ENSZ reformja mellett. A világszervezetnek "hatékonyabbnak, eredményesebbnek és meghatározóbbnak kell lennie" az olyan problémák megoldása érdekében, mint a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek terjedése vagy a természeti környezet rombolása. További feladatának nevezte annak elômozdítását, hogy az ENSZ szembeötlôbb szerepet játsszon a konfliktusövezetekben, többek között a Közel-Keleten.

Az eskütétel elôtt a közgyûlés a tisztségébôl december végén távozó Annan elôtt tisztelgett, megköszönve "kivételes hozzájárulását a békéhez és a nemzetközi biztonsághoz". A tagállamok közfelkiáltással fogadták el a ghánai diplomatát méltató határozatot, amelyet az afrikai országok csoportja terjesztett be, ezután hatalmas éljenzéssel búcsúztatták a 68 éves Kofi Annant, aki két mandátumon át irányította a világszervezetet.

Utódja, a 62 éves Ban Ki Mun tapasztalt, de színtelen diplomata hírében áll, akibôl hiányzik Annan meggyôzô ereje.

A The Washington Post és az ABC felmérése szerint a demokrata párton belül a volt first lady több szavazatot gyûjtene össze az elnökjelölésre, mint a karizmatikus illinoisi szenátor, Barack Obama, aki a múlt hónapban jelentette be, hogy indulni kíván az elnökjelöltségért. A washingtoni lap és az országos nézettségû televíziós állomás adatai arra mutatnak, hogy Clinton a párt szavazói 39 százalékának a bizalmát élvezi, míg Obamára mindössze 17 százaléknyian szavaznának. Ôket követi John Edwards, a 2004-es elnökválasztás alelnökjelöltje (12 százalék) és Al Gore korábbi alelnök (10 százalék).

Ugyanennek a felmérésnek az alapján a republikánusoknál Giulianira, akinek polgármestersége idején jelentôsen csökkent az amerikai nagyvárosban a bûnözési ráta, és aki lelket öntött a New Yorkot ért 2001 szeptemberi terrortámadást követôen a helyi lakosokba, a pártválasztók 34 százaléka, míg McCainre csak 26 százaléka szavazna.

A kérdezôbiztosok kérdésére, hogy a két potenciális elnökjelölttel mennyire elégedettek, a válaszadók 67 százaléka Giuliani, míg 56 százaléka Clinton mellett voksolt.

Októberben 1,6 százalékos, szeptemberben 1,7 százalékos, augusztusban 2,3 százalékos, júliusban 2,4 százalékos, júniusban és májusban 2,5-2,5 százalékos, áprilisban 2,4 százalékos, márciusban 2,2 százalékos, februárban 2,3 százalékos, januárban 2,4 százalékos, tavaly decemberben 2,2 százalékos volt a tizenkét havi fogyasztóiár-emelkedés az euróövezet átlagában.

Az egész EU átlagában a havi infláció 0,1 százalékos volt novemberben és 2,1 százalékos volt a tizenkét havi drágulás.

A tizenkét havi infláció 22 tagországban gyorsult novemberben, kettôben lassult, egyben nem változott. A legnagyobb tizenkét havi inflációt novemberben Magyarországon (6,4 százalék az októberi 6,3 százalék, a szeptemberi 5,9 százalék, az augusztusi 4,7 százalék és a tavaly novemberi 3,3 százalék után), Lettországban (6,3 százalék) és Észtországban (4,7 százalék) mérte az EU statisztikai hivatala, a legkisebbet Máltán (0,9 százalék), Csehországban (1,0 százalék), illetve Cipruson, Lengyelországban és Finnországban (1,3- 1,3 százalék).

Az egész EU átlagában októberben 1,8 százalékos, szeptemberben 1,9 százalékos, augusztusban 2,3 százalékos, tavaly novemberben is 2,3 százalékos volt a tizenkét havi infláció.

Az infláció ôszi lassulása az energiaárak havi csökkenését tükrözte, de ez a hatás múlóban van, nôtt és továbbra is erôs maradt a belsô eredetû drágulás súlya, miközben a múlt évi alap miatt az energia is megint drágult, igaz, jóval kisebb ütemben, mint az év korábbi folyamán.

Traian Basescu államfô kijavította Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt, amikor az a pénteki Európai Tanács ülését követôen felszólalt Brüsszelben.

Tariceanu azzal kezdte beszédét, hogy a 90-es évek elején, sôt két évvel ezelôtt is sokan nem hitték volna, hogy Románia teljesíteni tudja a csatlakozáshoz szükséges vállalt kötelezettségeit.

Románia csatlakozásának fontosságáról beszélt, amit az 1918-as nagy egyesüléshez hasonlított.

"Ami örömet szerzett nekünk ma, és tegnap is, amióta az ülés megkezdôdött, az, hogy már elhangzott a Romániát az Európai Unióban üdvözlô szó, mint ahogy azt az elnök is mondta, a tanácsról szóló következtetések második pontjában" – tette hozzá Tariceanu.

A miniszterelnököt ennél a pontnál félbeszakította az államelnök, kijavítva, hogy a Romániát üdvözlô beszéd a következtetések elsô pontja volt, és nem a második.

"Bocsáss meg, de ez az elsô pont. Az elsôben megköszönték a részvételt, de operatív szempontból ez az elsô pont, akkor is, ha a 2. pontnál szerepel" – mondta Basescu a miniszterelnöknek.

Tariceanu erre nem reagált, és folytatta beszédét, anélkül, hogy kijavította volna magát.

Traian Basescu államfô Calin Popescu Tariceanu kormányfôvel együtt részt vett az Európai Tanács téli ülésén Brüsszelben.

Az államelnök könnyekig meghatódott attól, hogy az Európai Tanács üdvözölte Romániát az Unióban.

Tegnap délben Vasile Blaga bel- és közigazgatásügyi miniszter, Dan-Valentin Fatuloiu, a Román Rendôrség fôfelügyelôje, valamint Laura Kövesi, Románia fôügyésze jelenlétében, 10 megye rendôr- felügyelôségeivel körkapcsolásban, felavatták azt a távoktatási rendszert, amely lehetôvé teszi, hogy a rendôröket európai uniós színvonalon képezzék, ugyanakkor a rendszer az adat- és információközlésben is segíti majd a rendôrséget.

A Maros Megyei Rendôr-felügyelôség a videokonferencia-teremben, Cabulea Ioan kvestor és munkatársai jelenlétében kapcsolódott be az országos eseménybe. Marosvásárhelyen Tudose Valer, a rendôr- felügyelôség kommunikációs osztályának vezetôje, Bukarestben pedig Dan-Valentin Fatuloiu ismertette a rendszert. Az internetes kapcsolatnak köszönhetôen a rendôrök minden felügyelôségen erre a célra berendezett teremben vehetnek részt szakképzésen, amelyet egy oktató irányít az országos felügyelôségrôl. A rendszer európai uniós mintára készült. Az e-learning rendszer elônye a színvonalas képzés mellett a költségmegtakarítás. A rendôrség felvette már a kapcsolatot az EBESZ képviselôivel, akik lehetôvé teszik, hogy a többi balkáni országban használt leckéket, programokat is átvegyék és alkalmazzák. A rendôrség célja, hogy 2008-ig a legkisebb rendôrôrsöt is bekapcsolják a rendszerbe, hiszen az adatközvetítésben, információközlésben is segíthet a hálózat. A rendszer ismertetése után a 10 megye rendôrei tesztelést szimuláltak.

A bemutatót követôen Vasile Blaga miniszter elmondta, hogy az e-learning rendszer beindítása része a rendôrségi reformnak, amelynek alapjait 2005. március 31- én tették le, amikor megjelent az új rendôrségi rendszabály. Az uniós csatlakozást követôen nagy változások lesznek a Belügyminisztérium kötelékeiben. Az idén külsô forrásból, országos szinten 10.000 rendôrt alkalmaztak, ugyanakkor 6000 személygépkocsival látták el a rendôr-felügyelôségeket és az év végéig 50 különleges motorkerékpárt is átadnak majd. A legfontosabb azonban a határrendészeti átalakítás, hiszen 2012-ig meg kell felelni a schengeni egyezmény elôírásainak. Ezért jövôben az unió 560 millió euróval, Phare-alapokból újabb 200 millió euróval támogatja majd a ha-tárrendôrség átszervezését. Az e-learning rendszer mintájára 2007 végéig be kell vezetni a Schengen 2. nevû határrendészeti információs rendszert. A bolgár és magyar határról átcsoportosítják a határôröket a keleti határokhoz. A keleti határrészt 2009-ig biztonságossá kell tenni. A határôrök egy részét az ország belterületén levô határrendészeti alakulatokhoz irányítják, aki megfelel, azt a rendôrség állományába veszik át – mondta a miniszter, aki végül azzal biztatta beosztottjait, hogy a lakosság bizalma nôtt a Belügyminisztérium kötelékében szolgálók iránt. Igaz, a felmérések azt mutatják, hogy a rendôrökben a megkérdezettek 50%-a bízik meg, a tûzoltókban és csendôrökben 75–75%-a. Jobb képzéssel, a mentalitás átalakításával az elkövetkezendô években el kell érni, hogy valóban az uniónak megfelelô rendôrséggel rendelkezzen az ország. Az e- learning rendszer az elsô óriási lépés ez irányba – mondta Vasile Blaga.

Fôleg iskolák és óvodák, de más, önkormányzati alárendeltségben levô középületek fûtôberendezéseit is ellenôrizte egy, a prefektúra kezdeményezésére alakult szakértôi vegyes bizottság. Az utóbbi hetekben 87 településen végeztek ellenôrzéseket, és csaknem minden esetben találtak is különbözô rendellenességeket – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Ciprian Dobre prefektus. A kormánybiztos kifejtette, általános érvényû következtetés az akció nyomán, hogy az önkormányzatok a fûtôberendezések mûködtetése kapcsán szinte egyáltalán nem kommunikálnak a technikai szakértôkkel, ezért felszólították a helyhatóságokat, hogy javítsanak ezen a kapcsolattartáson, a balesetveszély elhárítása érdekében. Az ellenôrzô akció indokoltságának hangsúlyozására Dobre a közelmúltbeli Tudor lakótelepi gázrobbanást, illetve a néhány nappal ezelôtti tömeges szén-monoxid-mérgezéses esetet hozta fel példaként, majd kifejtette, a magánszférában is több figyelmet kellene fordítani a fûtôberendezések biztonságos üzemeltetésére.

A prefektus nem szalasztotta el az alkalmat, hogy kesztyût vessen Dorin Florea marosvásárhelyi polgármesternek, bejelentve, hogy a kormány 1,5 milliárd régi lejt utalt ki Marosvásárhelynek az uniós csatlakozás szilveszteri megünneplésére, amibôl a városházának valami különlegeset illene szerveznie az év fordulóján.

Továbbá a kormánybiztos adatokkal igyekezett cáfolni egyes, nemrég sajtónyilvánosságot kapott nyilatkozatokat, melyek szerint nem jön elég kormánypénz a megyébe. Dobre kifejtette, két frissen elfogadott kormányhatározat útján több mint 115 milliárd régi lejt juttattak a megyének utak és középületek javítására, ezenkívül Marosvásárhely 30 milliárdot kapott régi lejben távfûtésre.

A címet dr. Kásler Miklós tanszékvezetô egyetemi tanár, a budapesti Országos Onkológiai Intézet fôigazgatója vehette át, akinek tevékeny szerepe volt abban, hogy a magyar fôvárosban létrejöjjön a marosvásárhelyi egyetem kihelyezett posztgraduális továbbképzô intézete. A kitüntetô címet az egyetem napjait megnyitó csütörtök esti ünnepségen adták át az Ifjúsági Ház nagytermében.

A magyar professzor gazdag tudományos tevékenységét, amit fej- és nyaksebészként, a lézersebészet magyarországi meghonosítójaként és kiváló onkológus szakemberként fejtett ki, Jung János egyetemi tanár méltatta. Majd a kitüntetett mondott meghatódottan köszönetet, kifejtve, hogy az elismerést megbízásnak tekinti az elkezdett munka folytatására.

A magyarországi professzor mellett a Harvard Orvosi Iskola tanárát, a világszerte elismert, görög származású endokrinológus professzort, a diabétesz, a táplálkozási betegségek és a kóros elhízás kutatásának nemzetközi szaktekintélyét, az Egyesült Államokból érkezett Christos Mantzurost az egyetem tiszteletbeli professzori címével jutalmazták.

Az Ifjúsági Ház hideg nagytermében Copotoiu Constantin rektor próbált meleg hangulatot teremteni az egyetem dinamikus fejlôdését tükrözô adatok, az intézmény jövôjét kedvezôen befolyásoló sikeres pályázatok említésével. A hagyományok tiszteletét tükrözi, hogy minden év végén azokat a nyugalmazott professzorokat is jutalmazzák, akiknek jelentôs szerepük volt az intézmény fejlôdésében. Az egyetemi napok fontosságát emelte ki Nagy Örs rektorhelyettes. A felsôoktatási intézmény alapításának 60. évfordulóján elindított rendezvény lehetôséget teremt a szakmai és tudományos tevékenység számbavételére, a kapcsolatok ápolására más egyetemekkel, s a MOGYE hírnevét öregbítô nyugdíjas professzorok iránti tisztelet kinyilvánítására. Az idén 11-en kaptak tiszteletbeli professzori oklevelet, köztük Bedô Károly, Dienes Sándor, Fazakas Béla, Mülhfay László, László János és Seres-Sturm Lajos nyugalmazott egyetemi tanárok.

A társintézmények részérôl Marian Liviu, a Petru Maior Egyetem rektora, Szilágyi Pál, a Sapientia EMTE rektora és Kovács Levente, a Színmûvészeti Egyetem dékánja mondott köszöntô beszédet. Valamennyien az egyetemi autonómia, az összefogás fontosságát említették, illetve annak feltérképezését, hogy közösen mit tudnak tenni a régió fejlesztéséért.

Az egyetemi napok keretében a MOGYE tanárai, rezidensei és hallgatói pénteken tudományos dolgozatokat mutattak be.

Nagy Attila

Még mindig ôsz van. Köd mögött

A szôlôtôkék csontja zörög,

S a lepergett, tonnányi levél,

Földbe taposva. Kiürült szél

Rohangál égen, játszótereken,

Paskol egyet a hátsófeleken,

Majd szökkenve tûnik el a ködben.

Maradunk néhányan, nevetô körben

S rikító ruhában: szent lököttek,

Akiken idétlen kamaszok röhögnek – :

Szórjuk a sárga ötlejest:

Aranypénzt királyok helyett...

Láncba fejlôdve, egymás kezét

Fogjuk, s a didergô csemetét

Énekelve visszük a melegbe –

(Ne takarj, Úristen, soha nagy telekbe).

Bágyoni Szabó István

A tiszteletes úr benne élt nagyon a falu "belügyeiben". Amikor elkiáltotta magát, szinte futtában, hogy "Verekednek a Veress hídnál!", bizony feleslegesnek bizonyult ott minden pedagógusi buzgólkodás... Pillanatok alatt ott termettünk a színhelyen. Lihegve érkezett a falu tehetôse-tehetetlenje. Félig borotváltan, derékra kötött inggel a férfiak (talán a templomba menés elôtti kötelezô mosakodást hagyták félbe), az asszonyok síró gyerekkel a karjukon, fakanállal vagy porzsolóval a kezükben, a gyermekek – hogyha már boltba küldhetô nagyocskákká cseperedtek –, ki, amivel s ahogy tudott.

Vasárnap délelôtti kátéórán voltunk, ott talált egy ilyen verekedés riasztó híre. Ezúttal a szomszédságban lakó tanító néni kiáltotta el magát... Talán azért, mert egy "lyukasóra visszajár"? Papot, kátét odahagyva iramodtunk fel nyakaszakadva a bolt elôtti háromszögû térre, a Veress hídhoz.

Kuglizás közben kapott össze Zsíros Andris az egyébként ágról-bogról rokon Kaluzser Miklóssal. A tekeállító szakszerû magyarázkodása szerint a véres, késeléssel végzôdô bakalódás tulajdonképpen pár lej pinkapénz miatt indult. Kaluzser néhány órával azelôtt vendégelte meg Zsírost deci állásrummal, hogy most ez utóbbi ne legyen hajlandó háromlejes pinkával belépni a körbe. A "becsületsértést" pofon követte. Kaluzser ütött elsônek. De még annyit hozzátoldott: komolyan tette. Aztán ki a placcra! Itt folytatták...

A falu pártatlanul állta körbe a két verekedôt. Az idôsebbek a sánctöltés oldalára ülve, mi – szökött kátésok – a fehérre meszelt deszkakerítésbe csimpaszkodva. Mintha szertartáson vettünk volna részt.

Összeakaszkodott, egymásnak esett kölyköket igen, katonaviselt embereket azonban nálunk nem volt szabad szétválasztani. Ezt azok is jól tudták, akik ütésre vállalkoztak, de azok is, akik az ütés viszonzását vállalták – akik azt vissza is adták. És folyt a gyomrozás. A maga szabályai szerint. Mert a mindenki szeme láttára folyó késelésnek szabályai voltak. Ezek a szabályok úgy szálltak át az idôkön utcáról utcára, faluról falura, évjáratokról évjáratokra, miként fehér nyoszolyózsebkendôk vagy be nem érett átkok.

Egy pofonért nem lehetett kést ragadni.

Az Utcavég, az a háromszögû tér, a Veress híddal egyetemben, talán arra volt jó, hogy tanúvá avassa a bámuló kis közösséget, hogy láthassák: a sértést sértegetések követték, miközben vagy a kabátot tépte le egyik a másikról ("tudod, hogy ezt még jóapám vette?!"), vagy anyjába küldte egyik a másikat ("na, mondd még egyszer, ha mered!") vagy valamelyik szeretôt, ahogyan falumban a kedvest, a választottat nevezték.

A lélek érzékeny hártyáját kellett csupán megérinteni, hogy villanjon a kés éle. A vért kívánó szelence.

Valamit azóta sem tudok megmagyarázni magamnak. Nem vitatható, hogy az egyetlen felszusszantó napja ennek a közösségnek a vasárnap volt. A hétköznapok felgyülemlett feszültsége ilyenkor ellenôrizetlenül kóvályoghatott a fejekben, izomrostokban. Más napokon valami megnevezhetetlen félelem – talán az adószedôktôl, a kényelmetlen kollektivizáló küldöncöktôl való iszonyatos félsz – inkább egymás mellé állította az embereket. A vasárnap, Isten közibénk toppant közelsége, energiákat szabaddá tevô hatása mégis a sátáni erôknek kedvezett. Vagy mégsem? Talán a gerincében megroppantott falut ígyen, épp ÍGY kellett magához téríteni? Rádöbbenteni arra a megnevezhetetlen valamire, amit egy közösség valakik általi szétmorzsolásának nevezne – jobb kifejezés híján – az utókor?

Minden bakalódásnak egyszer vége szakad. Hazaérkezvén, édesanyánk nyomasztó csöndben tálalta fel vasárnapi ebédünket. A párolgó levest most is látni vélem; aztán következett az édes mellére szorított, frissen sült cipónak a szeletelése. A kés keresztet karcolt a téglaporos kenyér alján (családunkban ez volt az egyetlen keresztvetés), majd a puha, éltetô kenyérbél szemet, szájat gyönyörködtetô megmutatkozása. Isten földre szállt arca lehetett csak ennél meggyôzôbb.

Jó fél évszázad múltán is beleborzadok: kés éle villan anyánk szíve közelében.

"felköltöztek a szavak a mennybe"

(Kányádi Sándor)

(MTI) – Száz éve, 1906. december 18-án született a Bihar megyei Érmihályfalván Zelk Zoltán Kossuth- és József Attila-díjas költô.

A helyi zsidó kántor fia gyermekkorát Miskolcon töltötte. Négy elemi és két gimnáziumi osztály után nem tanult tovább, inasnak állt, s autodidakta módon képezte magát. 1920-tól kereskedôinas volt, 1921-tôl Szatmárnémetiben dolgozott, ahol részt vett az erdélyi ifjúmunkás mozgalomban is. Szocialistának, sôt kommunistának vallotta magát, ám soha nem olvasott egyetlen Marx, Engels vagy éppen Lenin kötetet sem. Költôi pályája is ekkor kezdôdött, elsô, az avantgárd jegyeit magán viselô költeményeit Kassák közölte a 365 címû lapjában, majd néhány megjelent a Munka és a Dokumentum címû folyóirat hasábjain is.

1925-ben Pestre költözött, s alkalmi munkásként dolgozott az Angol Parkban, különbözô szállodákban, kávéházakban. Tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspártnak is, emiatt 1927-ben letartóztatták, majd kitoloncolták Romániába. Innen visszaszökött, s Szatmári Zoltán álnéven tevékenykedett tovább. 1928-ban a Nyugat is közölt tôle verset, ezúttal már a saját neve alatt, majd nem sokkal késôbb más folyóiratokban is publikált. Elsô kötete, Csuklódon a vér kibuggyan címmel 1930-ban jelent meg, méltató kritikát Radnóti Miklós írt róla a Kortárs címû folyóiratban. Anyagi helyzete azonban az irodalmi ismertség ellenére is siralmas volt, továbbra is alkalmi munkákból élt, szegénységét jól jellemzi, hogy ô volt az egyetlen, aki valaha is mecénásként fordult József Attilához. Alkalmi munkavállalásai során Jászberénybe is eljutott, itt ismerte meg Bátori Irént, a zene- és énektanárnônek készülô, felszentelés elôtt álló apácanövendéket, akivel egymásba szerettek, s 1933-ban össze is házasodtak.

A harmincas évek elejétôl költészetében fordulat következett be, elhagyva az avantgárd forma- és ízlésvilágát, klasszicizálódni kezdett, költeményeinek hangja letisztult, s a magyaros, rímes verselés jellemezte késôbbi korszakaiban is. 1937-ben ismét letartóztatták, ám az irodalmi közvélemény, s fôként Illyés Gyula közbenjárására hamarosan szabadon engedték, s továbbra publikálhatott.

Életmódja mit sem változott, kiadók, szerkesztôségek, kávéházak közismert és kedvelt alakja volt, ám pénze szinte soha nem volt. Szerkesztôi, íróbarátai adtak neki kölcsönt vagy épp vendégül látták egy ebédre, felesége pedig zeneórák adásából próbált csekély jövedelemhez jutni. A negyvenes évek elejétôl újabb megpróbáltatások vártak rá, ahogy késôbb barátainak emlegette, ô volt az a magyar író, akit háromszor is behívtak munkaszolgálatra. Elôször még 1940-ben három hónapra, majd 1942-ben ismét, ekkor két évre Ukrajnába vitték, ahonnan 1944 februárjában hazatért. Nem sokkal késôbb ismét behívták, de ekkor megszökött, s felesége bújtatta zuglói lakásukban.

1945 tavasza, a háború vége a szabadság mámorát jelentette számára, hihetetlen aktivitással vetette magát bele a munkába és a közéletbe. A kommunista párt tagja lett, egy ideig a Szabadság címû napilap kulturális rovatvezetôje, majd a Népszava munkatársa, s az Athenaeum Kiadó lektora volt. 1945-ben a Teremtés tanúja címmel verseskötete jelent meg, amelyben addigi életmûvét foglalta össze, 1947-ben pedig Kagylóban a tenger címmel jelent meg gyûjteményes kötete. 1949-ben és 1954-ben Kossuth-, 1951-ben pedig József Attila-díjat kapott, ez utóbbival 1974-ben is kitüntették.

1953-tól azonban fokozatosan felismerte, hogy tévúton járt, s átértékelte korábbi verseit. 1952-ben megindította és szerkesztette is a Kisdobos címû gyermeklapot, amelyben számos mellôzött írónak, költônek biztosított publikálási lehetôséget, s maga is sok, ma is gyakran hallott gyermekverssel örvendeztette meg olvasóit. 1956 októberének lendülete ôt is magával sodorta, az Írószövetség forradalmi csoportjának tagja volt, emiatt 1957-ben letartóztatták, s az ún. nagy íróperben bûnösnek találták "a népi demokratikus államrend megdöntésének kísérletében", s 3 évre ítélték. 1958-ban amnesztiával szabadult, ám örömét beárnyékolta, hogy imádott felesége idôközben meghalt. Ebbôl a bánatból, mérhetetlen gyászából született meg a magyar irodalom egyik legcsodálatosabb elégiája, halott feleségének siratása, a Sirály.

A hatvanas évek elejétôl szabadfoglalkozású író volt, versei, amelyekben hátat fordítva a közéletnek, a politikának, a köznapi lét viharaiban szétdúlt élet értelmetlenségérôl vallott, rendszeresen megjelenhettek a lapokban, 1964-tôl karcolatait, tárcáit az Élet és Irodalom, majd 1965-67-ben a Tükör is publikálta. Közben ugyanolyan bohém maradt, mint volt, a lóverseny és a kártya voltak szenvedélyei, s a nôk is, míg az alkalmi szeretôk után idôs korában új szerelem köszöntött rá, s a fiatal irodalomtörténészt, Sinka Erzsébetet feleségül is vette. A hetvenes évektôl betegsége számvetésre késztette, akkori köteteinek témái a magány, az elmúlással való szembenézés, az emlékezés a rég letûnt idôkre voltak.

1981. április 23-án bekövetkezett halála után költôtársai megrendülten búcsúztak el tôle, Kányádi Sándor így írt róla: "felköltöztek a szavak a mennybe//csönd van//csak az úr léptei kongnak az ûrben".

Zelk Zoltán

Este jó, este jó

este mégis jó.

Apa mosdik, anya fôz,

együtt lenni jó.

Ég a tûz, a fazék

víznótát fütyül

bogárkarika forog

a lámpa körül.

A táncuk karikás,

mint a koszorú,

meg is hal egy kis bogár:

mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,

táncol a plafon,

el is érem már talán,

olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék

messzire szalad,

mint a füst, elszállnak a

fekete falak.

Nem félek, de azért

sírni akarok,

szállok én is mint a füst,

mert könnyû vagyok...

Ki emel, ki emel

ringat engemet?

Kinyitnám még a szemem,

de már nem lehet...

Elolvadt a világ,

de a közepén

anya ül és ott ülök

az ölében én.

– Megnyílt a Téli Szalon –

Már az utcáról látni, vonzó, figyelemfelkeltô, derûs színekben pompázó kiállítás várja az érdeklôdôket a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszinti galériáiban. Aki beles, valószínûleg be is lép a felújított, immár hidegben is meleg, barátságos termekbe. És nem csalódik kinti benyomásában, a kedden nyílt Téli Szalon hosszasabban, alaposabban szemlélve is gazdag, változatos, élvezetes látványt kínál, még akkor is, ha az egészében színvonalasnak tekinthetô anyagban találunk néhány oda nem illô, inkább dilettáns, mint hivatásos mûvészi szemléletre, kéznyomokra utaló munkát is.

A megyei tárlat különben a rendszerváltást követôen évek óta vitatéma, egyesek (és ôk vannak többen) igénylik, mások úgy vélik, nincs már szükség ilyesmire. A Képzômûvészeti Szövetség helyi fiókjának vezetôsége, elsôsorban az elnök, Gheorghe Muresan szobrászmûvész azonban kitartóan megrendezi, és a jelek szerint neki van igaza. A közönség élénk érdeklôdése is ezt bizonyítja. Az idén pedig a benevezett kiállítók száma is növeli az igenlôk táborának súlyát. Több mint félszáz mûvész gondolta úgy, hogy érdemes a közös kiállításon bemutatkoznia. Szépséghiba, hogy egyesek régebbi, már ismert alkotásokat is elhoztak a Szalonba, de ettôl aránylag könnyen eltekinthetünk, mert az esetek többségében igényes mûvekrôl van szó. És a nézôk elé tárt anyag zöme mégiscsak friss, az eltelt hónapokban született festmény, grafika, szobor, kerámia, amelyek közül nemegy tanúsítja, egyik-másik alkotó meglepetésekkel is mindegyre elô tud rukkolni. Életkortól függetlenül, természetesen.

A mûvészek korát azért kell feltétlenül szóba hoznunk, mert a mostani tárlat egyik fô meghatározója, hogy igen népes a benevezett fiatalok csapata. Ennyien egyszerre talán még sosem mutatkoztak be a megyei seregszemlén. Nemrég egyetemet végzettek vagy még jelenleg is fôiskolások nevét kell megismernünk, megjegyeznünk, ígéretes bemutatkozásuk ugyanis elôrevetíti, hogy még gyakran hallatnak magukról. Néhányukat hirtelenjében fel is soroljuk, úgy, ahogy megôrizte az emlékezet, tehát Kuti Botond, Vidra B. Orsolya, Moldovan Mária, Kovács Amalia, Marcel Claudiu Naste, Szakács Ágnes, Victor Marin, Csupán Eduárd, Dragos Lenke, Caprita P. Codrut, Calin Pop. És még többen is vannak, akik a megyei mûvészeti élet folytonosságát, a nemzedéki stafétát biztosítják. Jó ötlet volt úgy elrendezni az egyik termet, hogy egymás mellé kerültek mûvészetis tanárok és egykori tanítványaik. Formában, ritmusban, koloritban, na meg tematikai vonatkozásban is határozottan érzékelhetô a többi teremben is a fiatalok masszív jelenléte. De nyilván a tárlat nívóját mégiscsak az dönti el, hogy a joggal elvárt bizonyosságok, a város idôsebb, jeles képviselôi, a nemzetközileg is jegyzett, ismert és elismert mûvészek alkotásai sem hiányoznak. Képeik, szobraik láttán az újságíró mûteremlátogatóban azonnal megszületik az elhatározás: ideje elmennünk és megnéznünk tüzetesebben, tájékoztatnunk is arról a közönséget, újabban mi készül egyik vagy másik ismerôsünk, mûvész barátunk alkotói boszorkánykonyhájában. Persze, ôk sincsenek kevesen. A hiányzók se, azt is el kell ismerni, ha átgondoljuk, hányan kötelezték el magukat a képzô- és díszítômûvészet mellett szûkebb régiónkban. Ám ha már itt tartunk, emeljük ki a tárlat egy másik érdemét is: visszahozott ritkábban jelentkezô mûfajokat a Szalonba. A kerámia, a tûzzománc a nyáron a Bolyai Alkotótáborban kapott fôszerepet, ez köszön vissza a jelenlegi kiállításon. És üvegmunka is látható. Jót tesz ez a "vérfrissítés" a rendezvénynek. Nézzék meg, valószínû, hogy igazat adnak nekem.

N.M.K.

Szakács Ágnes Marosvásárhelyt született. Középiskolai tanulmányait is itt végezte, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti és Formatervezési Egyetem Textil szakára sikeresen felvételizik és Liliana Moraru osztályába kerül. Az egyetem elvégzése után (2004) lehetôséget kap több színházi elôadásban jelmez- és díszlettervezésre.

A rendkívül tehetséges Szakács Ágnes otthon van a színház világában, hiszen gyermekkorától a marosvásárhelyi színházban nô fel, lévén az édesapja, édesanyja munkahelye. De nem ez a döntô tényezô. A kifejtett munkássága az, ami meghatározza életútját. Korán megtanulja, az ember soha ne álljon rá kimondottan egy életsíkra. Liliana Moraru tanárnô igyekszik mindenfajta technikára megtanítani a növendékeit. A mûvészet alapfokon egy szakma, melyet minél jobban elsajátítva lehet elindulni egy sajátos kifejezési úton, amely adottságoktól függôen kanyarog az élet során.

Ágnes is hamar rájön arra, hogy a jó jelmez befolyásolja a színész lelkiállapotát, viselkedését. De az a díszlet vagy jelmez, amely a színpadon szembeszökik, nem jó. Mert a jó díszlet és jelmez úgy "szerepel a színpadon", hogy a nem szakember észre se veszi, hogy ott vannak. A nézônek természetesnek tûnik és elfogadja, anélkül, hogy különösebben sokat meditálna ezen. A jó díszlet és jelmez mégis megteszi a hatását.

Eddig kilenc színházi produkcióban vett részt. Mindenikre meghívták. Elsô színházi jellegû munkája a fiatal Keresztes Attila rendezéséhez kapcsolódik. A Bartók Béla Kolozsváron emléknapok alkalmával Selmeczi György rendezésében elôadott A kékszakállú herceg vára jelmezeit tervezte meg. Judit különbözô metamorfózisai a jelmezváltoztatással is járnak. A több rétegû ruhadarabok levétele mindig más és más eredményt adnak. Az ízlésesen hatásos változás a nézô számára is színesebbé teszi a figura megfogalmazását.

Ekkor érzékelhetô a legjobban, hogy a korszerû anyagok kiválasztásának ismerete mennyire döntô lehet egy elôadás esetében. A díszlet- és jelmeztervezô ilyenkor vizsgázik azokból az adottságokból, amelyek benne vannak.

Az eredmény mégis közös munka szüleménye, mert a rendezô elmondja, mit várna el a munkatársaitól és azt kell színpadi formába öltöztetni. Sok megbeszélés, tárgyalás elôz meg minden valamire való színházi produkciót. Csapatmunka folyik. Érzékelni kell egymás belsô gondolkodását is. Mégis meg kell ôrizniük egyéniségüket.

Szakács Ágnes jó csapatmunkás, meg vannak más, belsô adottságai. Talán ennek is köszönhetô, hogy annyira szereti a gyapjúszövést. Amint mondja, sok csoda van a gyapjúszövésben, amit hagyományos módon mûvel. Faliszônyegek tervei fogalmazódnak meg benne. Mindegyre bizonyítja: lehet csodát alkotni egy szövôszék mellett.

Csomafáy Ferenc

Sebestyén Mihály

Ahogy így kinézünk az ablakon/ajtón/faliszekrénybôl – ugyanis nem nézhetünk ki folyton egy párizsi tükrös erkélyrôl, a pármai ibolyák bársonyperemérôl vagy akár egy iráni sugárhajtású jégszekrénybôl –, ahogy tehát kisasolunk a divatok közül és figyelembe vesszük a körülményeket, látjuk. Látjuk ôt és ôket, azokat és emezeket, amint...

Nos, éppen itt van a bökkenô, mert egy garantáltan ósdi anekdota szerint egyszer a jogi karon a diákot – aki persze lila volt, mint az ibolya a korcsmárosné segge lyukában – a szigorú professzor szerette volna feleletre bírni, ezért mentô kérdésnek szánva, azt kérdezte a jelölttôl:

– Mondja, kolléga úr (még ez is!), mit lát, ha kitekint az ablakon?

A megszeppent ibolyka az ablakhoz sasszézott és sorolni kezdte: látok házakat és gépkocsikat, embereket és üzleteket...

– Állj, maga fiam ingó javakat és ingatlanokat, természetes és jogi személyeket lát odalent.

A nyár már tovasuhant, sôt az ôsz sem volt. Mi több, a közelítô tél roppant fagyléptei is itt ólálkodnak könyökünk mellett. Gyergyóban már leesett az elsô csík és fordítva, Hunyadon már korcsolyáznak a vajdák, Pelekovácslakán pedig sózzák a sódart, a sodort szivarú öreg parasztok üldögélnek hátul az udvarban a pityókahegyek tövében, a szénásszekerek árnyékában, fagyos napra ébredtünk, és egyelik a kétségeiket.

Kétség nem férhet hozzá, ahogy kitekintünk az egyetlen tiszta ablakon, már látjuk is a hegy (Hargita) süvegét, amint szelíden köszönti az eltévedt vándort. A vándor (természetes személy) leül falatozni, elôveszi úti rahedlijét, kirázza belôle majonézes radírgumiját és máléval töltött csíracsáp-levesét (ingó jav), jóízûen falatozni kezd, látjuk, tisztán kivehetô, hogy bajszán billeg a morzsa, mellette áll Morzsa Kutya és Hegyezd Füled, ôk ketten a sors küldöttei, a sors ebei, lesik "a gazdit", vagy hát dehogyis, akarjuk mondani az áldozatot, hogy ebédje végeztével pokolra vonzzák, ûzzék, marják.

A vándor húzza az idôt, csûri-csavarja a sorstól engedett kis lazaságot, hiszen tisztában van vele, hogy mindennek vele kell megtörténnie, hacsak...

Nos ez a hacsak, ez tûnik teljesen kivihetetlennek, nem kínálkozik kiút, amit a kutyák ne vennének észre, ráadásul a majonéz is olyan finom, hogy folyvást eteti magát, az embernek jön, hogy ne hagyja abba, legszívesebben bekenné vele az eget és a táj lankadt folyóit, bíbices lankáit, az ablakot is, amelyen kinézünk, mert még mi sem segíthetünk ennek a szerencsétlen halálra szánt vándorlegénynek. Tehetetlenségünkben az öklünket rágjuk, a körmünket tépdessük, a bôrkék mind beszakadoznak, rondán véreznek a körömágyak, de hát mit tegyünk, kisgyermek korunk óta megszoktuk a rágást, szinte hiányoznak a fájdalmak, a kéjesen hámló benövések és az alóla kiserkenô vér, amint téged tapogatunk, te álmos prózai helyzet; az ápolatlan, tömzsi ujjak a nagy izgalmak hûséges és néma tanúi.

Párizsi tükrös jégszekrényünkbe is hasztalan tekintenénk bele, a tegnap este nálunk házibuli volt, a vendégek kifosztottak, minden élelmiszert felfaltak, a fagyasztott koncok ehetetlenek, legalább hat óra kell, míg kiengednek, addig azonban a vándorlegény nem hamukázhat, a kutyák sem hülyék, pláne, hogy a Mojra küldte ôket, Kerberosz kései leszármazottait. Ezek is három különbözô, de egészen egymásra hajazó fejjel rendelkeznek, így tehát Vándor Balázsra összesen hat fej mered, amely ugyanannyi szájat is jelent, és ha megszorozzuk harminckettôvel, ennyi tudniillik az emberszabású kutyák fogainak száma, akkor... egy hatalmas szám jön ki. Nem vitás, hogy a fogak összege fölötte jár a száznak, amely minden mitológiában már magával a végtelennel mosható egybe, de még ebben a szorult sorshelyzetben is eszébe ötlik, hogy elôvegye zsebszámológépét. Szerencsére napelemes. Legutoljára ezen a megtett mérföldek százalékát számította ki egyszerû hármasszabállyal. Evés közben tehát tele szájjal (holott hányszor figyelmeztették rá nevelôi, bejáró bizalmas inasai és a pálcázó teremfelügyelôk, tele szájjal nem számigálunk!) nyomogat. Mit tehetne egyebet, ugyanis e percben az életérôl van szó, a mitológia szigorú szabályai szerint teli szájú embert nem visznek el a Kerbeoroszok (latinul: cerberusék). Kijön neki, hogy lám, lám, nem is járt messze a valóságtól, 6x32 az nem több mint 192. Rengeteg fog.

A jövô idôben is rokonai maradnak a többi alvilági szörnynek, hiába volt a mitikus ôs egyetlen egyszülött, Tüphón és Ekhinda nemzettje, nyelvünkben már többes számban mohosodott meg, mindenütt kerberoszok fordulnak elô. Morzsa Kutya és Hegyezd Füled (jogi személyek) igen szép példányai a képzeletnek, a Lernai Hydra is büszkén sétálna végig társaságukban és karon fogva az athéni korzón. Itt is, ott is rettegnek tôle az alvilági lelkek: ha egy keménykötésû civil ruhás kerberosz feltûnik a telepen, a maffiázók fejvesztetten menekülnek, késedelem nélkül elpárolognak, kicsapódnak, jegeces félelem ül ki a pórusaikra, nincs több Aranykéz utcai robbantás, sem móri mészárlás, csak Ezerjó.

Láttukra minden arra halandót hatalmába kerítene a rettegés, kinéznek az ablakon és máris félnek, becsukják az ablaktáblákat és a toll továbbra is reszket a százkilencvenkét fogalmazó háromszáznyolcvannégy kezében.

Nemcsak a zsebszámológép van a vándor keze ügyében, hanem a mitológiai zsebenciklopédia hetvenharmadik javított, bôvített és vándorok számára lényegesen átdolgozott kiadása is. Kinéztük egy könyvesboltban, megvettük neki és elküldtük on-line. (Ez egy egyszerû licentia poetica, amelyet megengedhetünk magunknak.)

A vándor tehát evés ürügye alatt rág, szépen, egyenletesen rág, nem siet, nem is néz énrám, miközben a majonéz vészesen fogy, az ég kékje és a lanka folyamai sem szaporítják, fohászkodik magában Zeuszhoz, Hérához és leginkább Hermészhez, hogy lopjon még számára az istenek asztaláról a nektár és ambróziából kinyert majonézbôl egy tálkával. Hermész a közelben suhangál, régen szeretne már magának egy kutyát, akihez hosszú vándorlásai és trükkös tolvajlásai idején szólhat, hiszen a kutya az ember és isten legrégebbi barátja, régebbi, mint a könyv, a népmûvelôk örök bosszúságára. Hermész megérzi különleges antennáival a hozzá szálló imádságot, elvégre nem sokan fohászkodnak hozzá, mióta az emberiség lemondott az antropomorf égi ókorról, a vándor fülénél terem és megkérdi, tényleg csak egy nyalás kell?

A legényt szerénységre szólítja neveltetése, ám a szorult helyzetében inkább a telhetetlenségre hallgat és annyit kér, mit csak Hermész el bír csenni. Ám ennek ára van, Hermész a vándorlegénytôl azt kéri, hogy ha sikerül megszabadulnia a kutyáktól, ne mészárolja le ôket, miként az a vérbô görög mitológiákban szokásjoggá vált, hanem az egyik hármas fejût ajándékozza neki, hiszen azok a jószágok, ha ôket valaki is legyôzné, engedelmes szolgáivá lesznek, elvesztik személyi szabadságukat.

A vándorlegénynek esze ágában sincs még kutyákat is magával cipelnie, boldogan int az istenek futárának. Csak aztán meg ne bánd, mondja Hermész egészen kicsi betûkkel, ahogyan az elônyösnek mutatkozó trükkös reklámfelhívásokon is (nem) látható.

Míg Hermész odajár, ravaszkodik, Zeusznak viccet mesél, Hérának megcsiklandozza a talpát és a hónalját, Apolló nyilait kissé odébb tolja, Vándor Balázs rövid keresgélés után megtalálja a kerberoszról szerkesztett szócikket a lexikon 255. oldalán. És azt kell olvasnia: "csak két ember volt, aki megszelídítette a rettenetes állatot: Orpheusz, akinek sikerült dalával lenyûgöznie a kutyust (na, hallod, hat fülén ment be a jóféle muzsika!), a másikuk pedig Heraklész volt, aki torkon ragadta, s felvitte a földre, hogy megmutassa a nehezen kimondható nevû Eurüsztheusznak, Zeusz akarnok gyermekének".

Nem tudni, milyen logika mentén még Aineász is belekontárkodott az ügyletbe, de a vándornak végre felcsillant a szeme, hiszen az ency nagyon fontos dolgot fecsegett ki: vagyis az a trójai szélhámos csak úgy tudott elslisszolni a kerberosz mellett, hogy bódszerrel átitatott pogácsát dobott neki, amit K mind egy mozsáig fölfalt.

Na most, kérem szépen, honnan a kujtorgós ménkûbôl (lapis himmelensis) vegyen ô sípot és lantot; énekbôl amúgy is fel volt mentve a vándorakadémián; igaz ugyan, hogy sokat dalol magában, de ettôl csak a szarkák és a csókák rebbennek el ijedtükben, amikor meghallják repedt amphorához hasonlítható hangját.

Tarsolyában sok minden nincs, de annál több indiai vadkender, amibôl gyolcsinget akar szövetni öreganyjával.

Hermész visszatér az isteni majonézzel, Vándor Balázs dalra fakad, amitôl a két kutya a tizenkét fülét a nyolc lábával befogja kínjában, lehunyják a tizenkét szemüket, lekushadnak, anélkül, hogy egy tapodtat is odább mozdulnának a tér és az idô koordinátáihoz viszonyítva. Ennyi azonban elég Hermésznek és a vándorlegénynek, hogy a majonézhez indiai vadkendert keverjenek. Sem Morzsa Kutya, sem Hegyezd Füled elôtt nem ismerôs az anyag, az ókorban legfennebb ópiumot szívhattak volna a szünetben az Olymposz mosdójában, de még azt sem merték.

Hermész elhussan, a kutyák nem is láthatták, mert bár az embernél fejlettebbek, de alvilági vaksággal vannak megverve, Vándor Balázs szívélyesen odanyújt egy-egy tálkát a két hatnyelvûnek, akik/amelyek zajos lefetyeléssel fölnyalják az utolsó cseppig, még kérnek is, az egyik kutya véletlenül (?!!) a marjával belelök az indai kenderbôl egy nagyobb adagot a tálkába, hm, finom ez a fûszer, hol vetted, kérdi mohó gyakorlatiassággal, de már elkábul. Gyomrukban az elôkészítetlen anyag összes vegyi reakciói végbemennek, hála Hermész vegyészkedô hajlamának.

A bódulat gyorsan leteríti ôket, éktelen vonyításba kezdenek, mialatt a vándorlegénynek sikerült meglépnie. Azt is látjuk az ablakból, hogy a vonyítás felveri a közeli Csík-Gyergyó és kászoni nagyváros rendôrségét, rohamkocsit küldenek, kommandósok fogják körül a két kutyát, akiket bekísérnek az ôrszobára. Igazoló irataik nincsenek, az ôrmester nem tudja felvenni a személyi adatokat, várni kell, míg a kábszer bódulata szertefoszlik, hat agyuk 12 féltekéje és azok véges számú tekervénye feltisztul.

Hermész kiváltja a kutyákat, lábhoz parancsolja, mint Diána az ôzet, a kutyák szalagra rögzített vallomása alapján a rendôrségi rajzoló egészen használható fantomképet rajzol Vándor Balázsról, kit Párizsban fognak el az Eiffel-torony tövében az Interpol segítségével, amikor egy tükrös hûtôszekrényt akar vásárolni egy lerobbant perzsa szônyegmilliomostól. Három évet kap. Felfüggesztve.

Ez volt hát az ára – villan belé – a Hermésszel kötött alkunak. Végül is nem bánta meg.

Ráduly János

Kusztos Endre

Szemed gótikus

Mosolyában tört karú

Fák végbizalma.

Bocskay Vince

A köztereken

Ülsz. Szakálladon fények

Ûzik a halált.

Kuti Dénes

Tobzódó ösvény

Oson a végtelennek.

Nekünk már mérce.

Sánta Csaba

Formáid: a bronz

Fajsúlytalanítása.

Életpoézis.

V. Szász István

Sütô András emlékére

Aki reggel halt meg

lúdtollas a bôre

égi útról megtér

vecsernye idôre

Aki délben elhunyt

nincs dolga halállal

harang hangján lépdel

másnap haza szárnyal

Aki éjjel meghalt

reggelre feltámad

kiterített lelke

hajnalra megszárad

De ha lombtakaró

s görcsös lába gyökér

nem hal meg csak alszik

könnyû álmot ígér

Múltad és

jelened

tükörként

szembesül

s ki veled

szemben ül

számodra

hidegen

feltálalt

idegen.

A városka barátságos épületei között lágyan melengetô csend honolt.

Mindent belepett az üdítô némaság, a bársonyos selymesség: a nagy tereket, az utcákat, utcácskákat, autókat, a házakat, fákat, bokrokat... az ablakokat, az ablakszegélyeket, melyrôl csak úgy vidáman lepattantva tovább suhant halkan az apró fénysugár... (És ekkor, mintha megállt volna az idô...)

A szél is visszafojtotta lélegzetét, a rezgô levelek meg sem rebbentek, a madarak nem csiviteltek... csak a függöny libbent meg – a nagy téren álló templomocska tornyából ártatlanul csilingelô, búgó hangon megkonduló rozsdás ércharang hallatán...

Fényesen csengett... hangja végigszaladt a tereken, utcákon, bekukkantott a fénylô kirakatok üveglapjain és szétpattanva repült, rohant tovább a szûk utcák rengetegébe: át a parkokon, át a kerteken, a házakon, a házak nagy ajtaján, be a kulcslyukon, a boltíves ablakon keresztül a sziporkázó piros, zöldes, sárgás villogó fényeken keresztül a függönyön, egészen a szívek belsejéig...

Ahol valami megmozdult, a függöny meglibbent és egy csillogó szemû kisfiút rejtett. Szeme fekete volt, mint az ében, haja barna fürtökben, borzosan lobogott a fehér függöny rejtegetô redôi között. Az arca kissé sápadt, bézs homályban úszott, hol fenyôzöld, hol piros alma tónusaiban csillant fel a félhomályban...

A harang 8 órát ütött, hangja beragyogta a városka minden apró szegletét, így beosont a fekete szemû kisfiú szobájába is...

Kintrôl csilingelô nevetés, kacagás és vidám kurjongatás szûrôdött be. Hirtelen egy nagy koppanás ... bufff... és valami az ablaknak csapódott!

A kisfiú megmoccant, megdörzsölte szemét és ragyogó tekintettel kihajolt az ablakon. Szeme a szikrázó fényben még ragyogóbban csillogott, arca olyan volt, mint a harmat, melyet megcsípett a dér... rózsaszínnel átitatva... ajka megrezzent, kacéran elmosolyodott...

Felpattant. Fénylô, ragyogó szemekkel az ajtóhoz sietett, még egyszer megdörzsölte szemét (nem hitt a szemének ) és a villogó fényben megcsillant az a nagy fehérség az ablakon, a fákon, a bokrokon és folyt lefele a zúzmarás, jégvirágos ablakon.

Kiszaladt. Ragyogó szemében szikrázott a fény. Tíz, száz, ezernyi apró fénysugár pattant szerteszét, milliónyi sziporkázó csillagként, csillámporos bársonyként díszítették az utcát, a kertet, a fákat és kisfiú apró szívét... Itt a tél!

Deák Zsuzsa

Reményik Sándor verseibôl állított össze elôadói estet Hûvösvölgyi Ildikó; a színésznô mûsorát a Madách Színház Tolnay Szalonjában láthatja a közönség szombaton.

Az esten az érdeklôdôk megismerhetik a mindössze 51 évet élt erdélyi költô líráját.

"A Csendes csodák Reményik Sándor egyik legszebb verse. Arra tanít, hogy éljünk figyelmesen és próbáljuk a kis dolgokban is megtalálni az örömöt, hiszen ezek az élet igazi csodái – fogalmaz a mûvésznô a színház honlapján.

Hûvösvölgyi Ildikó a válogatást Csáki Andrásnak, a Zenemûvészeti Egyetem klasszikus gitár szakos növendékének közremûködésével adja elô, aki a Reményik-versek között Giuliani, Barrios Mangoré és Villa-Lobos mûveibôl játszik.

A Tolnay Szalon az elôzô évadtól ad helyet a Színészünnep címû sorozatnak: a Madách Színház valamennyi mûvészének lehetôséget kínál arra, hogy egy színházi est keretében mutassa meg kreativitását. Az est lehet monodráma, kamaraprodukció, szavalóest, sanzonmûsor, valamint prózai mû adaptációja – olvasható a színház honlapján.

Nem kerget a tatár, kész!

Nem lesz többé madárvész.

Nincs gondunk a határra,

ülhetünk a batárra.

Csirke, jérce, kakas, tyúk,

a bajt mind megúszhatjuk.

Mert a Nyugat kész csoda,

jól él ott a kotkoda.

Csupa báj és grácia,

az ám demokrácia!

Vígan leszünk, ugye, boys!

Nem nézik, hogy hova tojsz.

Kiállunk a sarokra,

szerzünk lóvét marokra,

lesz majd elég pasasunk,

vigyáz ránk a kakasunk.

Küldünk haza valutát,

csókoltatjuk anyukát!

Kot-kot-kot-kot-kotkodács!

(nk)

Járom az utat…

… a Maros felsô folyása mentén, ahol a vécsi kastély büszkén uralja a táj panorámáját, önkéntelenül Kemény Jánosra, a kastély utolsó urára gondolok, aki 1971 óta a kastély kertjében alussza örök álmát.

Kemény János az Amerikai Egyesült Államokban, Pittsburghban született 1903. szeptember 1-jén, de megözvegyült édesanyja már egyéves korában Magyarországra hozta. Az elsô világháború után nagybátyjától örökölte a vécsi kastélyt és a hozzá tartozó birtokokat, erdôket Galonya, a Bisztra-patak és Istenszékével együtt. Akkor még zárt erdô volt ez a rész, le egészen a Marosig, fenn, a gerinceken a forrásvidék táján a szarvasok, medvék birodalma volt.

A marosvécsi várkastélynak a két világháború között jelentôs a mûvelôdéstörténeti szerepe. Itt alakult meg 1926- ban Kemény János kezdeményezéseként 26 erdélyi író részvételével az Erdélyi Helikon Társaság, az írók az elkövetkezendô években itt tartották összejöveteleiket a kastélyban és a kastély kertjében lévô ôsi tölgyfák árnyékában. A vécsi kastély az erdélyi írók jelentôs találkozóhelyévé vált, de Kemény Jánosnak szívesen látott vendégei voltak a demokratikusan gondolkodó erdélyi román és szász írók is.

Nagylelkû mecénása volt a kolozsvári magyar színjátszásnak, sokszor segítette át a színházat a különbözô természetû gondjain, nehézségein. 1931-ben elnöki minôségben átveszi a kolozsvári Thália Magyar Színház Rt. vezetését. 1941–1944 között a színház prózai és operett- társulatát vezette.

1945-ben egyike azoknak, akik küzdenek a marosvásárhelyi Székely Színház megalakulásáért, majd annak megszervezéséért. A színház dramaturgja volt, de 1952-ben a megerôsödô kommunista rendszer kíméletlen osztályharcos politikája következtében méltánytalanul eltávolították a színháztól. Évekig a marosvásárhelyi kisállomás mellett mûködô mészégetônél dolgozott munkásként. Sokak közbenjárására sikerült 1954–1958 között a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézet fôkönyvtárosaként tevékenykednie. 1968-ban történt nyugdíjazásáig a Sütô András vezette Új Élet címû képes folyóirat színházi és mûvészeti rovatvezetôje lett. Több száz cikke, több regénye és elbeszélése Erdély, fôleg a Maros völgyi erdôk szépségét vetítik elénk. Jelentôs mûvei: A havas dicsérete (novellák), Vadpáva, Farkasvölgy, Víziboszorkány, Halász, vadász, madarász (elbeszélések) és gyermekkorának és ifjúságának története, a Kakukkfiókák. Péter címû színmûvét 1944. május 20-án a budapesti Nemzeti Színházban mutatták be. Az ostoros apó címû drámájának kéziratát hagyatékában találták meg.

Kemény János 1971. október 13-án hunyt el. Marosvásárhelyhez való kötôdése arra kötelez, hogy számon tartsuk a város szellemi nagyjai között és a Maros völgyi útjaink alkalmával felkeressük sírját a vécsi kastély kertjében, ahol a Wass Albert hamvait tartalmazó urnát is elhelyezték, az Erdélyi Helikon írói által Kuncz Aladár emlékére 1935-ben emelt kôasztal közelében.

Örömmel venném, ha a Kemény János által kezdeményezett erdélyi írók találkozóját újból megszerveznék, s az ô neve is felkerülne arra a márványtáblára, mely a színház elôcsarnokában hirdetné a magyar színház (megalapítóinak), létrehozóinak a nevét.

Fodor Sándor (S.)

Útirajz

Arisztotelész és Szophoklész nyomdokain

Ahogy az ókori Egyiptom luxori templomának lótuszmintás oszlopai tagadhatatlan védjegyei e letûnt kultúrának és civilizációnak, úgy a görög templomok oszlopsora is egyedi nyomot hagyott a mai napig az építészetben. Érdemes közelrôl is megtekinteni e fehér márványcsodákat. Az ország legnagyobb görög oszlopsora Zeusz szentélyét ôrizte. Oly hatalmasat akartak alkotni a világok urának, hogy azt valójában sohasem fejezték be. Az építkezést i. e. 530-ban kezdi el Piszisztratisz, és csak Hadrianus császár korában, 132-ben fejezik be. Az eredeti tervek soha nem valósultak meg, idôközben többször is megváltoztatták azokat. A korinthoszi stílusú oszlopok által körbezárt szentély hossza 110,35 méter, szél