Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Közel húsz éve nem voltak a mostanihoz hasonló börtönlázadások Romániában. Akkor egy kegyelmi rendelet alkalmazásának késlekedése miatt robbant ki tiltakozás az elítéltek körében, jelenleg sokrétûek az okok. Nati Meir parlamenti képviselô indítványa szerint kegyelmet kapnának az 5 évnél kevesebb börtönbüntetésre ítélt, nem visszaesô bûnözôk. Mondható errôl, hogy túlzás, amivel felbujtotta az elítélteket, meg hogy rossz helyen kampányol, ám ez olcsó kibúvó azoknak, akiknek kötelességük lenne a hazai jogrendszer megreformálása, ám akik csak itt-ott átkozmetikázták a szabályozást, az ítéletvégrehajtásra, a börtönbeli tûrhetetlen viszonyok megszüntetésére vajmi kevés energiát és fôleg pénzt szántak.

A büntetés-végrehajtási intézetek átalakítása szerves részét kellene képezze e reformnak, ám e téren nem sok haladás történt az utóbbi években. Nem az elítélteknek, a bûnözôknek való kedvezésrôl van szó, amikor humánus életfeltételekrôl beszélünk. Sokan kérdezhetik – érthetô ellenérzéssel –, minek egy bûnözônek jobb feltételeket biztosítani, minek a "flancolás", hiszen a börtön az börtön, az ottani, sok esetben embertelen körülmények is hozzátartoznak a büntetéshez. Bizonyára senkinek sem szándéka a bûnözôket "kényeztetni". Ám úgy vélem, a minimális emberi jogok, humánus fogvatartási feltételek biztosítása egy magát demokratikusnak nevezô társadalom számára kötelezô. Nem kell elfelejteni, a büntetés elsôsorban a szabadságvesztésrôl szól, bizonyos polgári jogok korlátozásáról, megvonásáról, nem arról, hogy egy cellába 50- nél is több rabot zsúfoljanak, hogy egy ágyban két rab feküdjön, hogy megvonják tôlük a gyógyuláshoz való jogot stb.

A romániai börtönökben tapasztalt embertelen viszonyok, a túlzsúfoltság évek óta köztudott, gyökeres intézkedések nem történtek e helyzet felszámolása érdekében. Mondhatni, nem prioritás, hiszen a társadalom más területein is van bôven tennivaló, van mire költeni a pénzt. Ám Románia Európához akar tartozni, és akarja ezt immár 16 éve. Nem új keletû szándék, és lassacskán – senki nem várja el a "de most mindjárt!" – a börtönbeli viszonyok javítására is áldozni kell.

A svájci Frieburg városban mûködô Association Roumaine 04 elnevezésû szervezet adományaként 32.000 eurót érô mentôautót és mûszaki berendezéseket kapott a marosvásárhelyi SMURD Rohammentô-szolgálat. A jármûvet várhatóan a dédai sürgôsségi szolgálathoz juttatják el – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Cristian Boeriu.

Az Association Roumaine 04 két mentôautót hozott Romániába: egyiket a bukaresti Life Care nevû egyesületnek, másikat a SMURD-nak adományozták. Az Association Roumaine 04 képviseletében Marosvásárhelyre érkezett Thierry Chaperon, Cédric Jeanneret és André Schumacher hozták el a mentôkocsit, egy 1996-os gyártmányú Volkswagent, hordággyal valamint sürgôsségi beavatkozások esetén szükséges mûszerekkel felszerelve. A 300.000 kilométerben levô jármû felszerelését több svájci kórház és egyesület biztosította, az adomány 32.000 eurót ér. Dr. Cristian Boeriu elmondta, hogy a SMURD 15-20 éves mentôautói már olyan állapotban vannak, hogy "jól jött" az adomány, amelyet vagy a dicsôszentmártoni, vagy pedig a dédai sürgôsségi szolgálatnak adnak át. Valószínûbb, hogy Déda kapja meg a jármûvet, amely alkalmas a nehéz terepen való közlekedésre. Az Association Roumaine 04 alelnöke, Thierry Chaperon elmondta, hogy jövôben szakmai tapasztalatcserét is szeretnének szervezni a SMURD-dal, amely 1999-tôl ilyen téren az olasz Brescia Socorso szervezettel mûködik együtt.

Tegnap már egyetlen elítélt sem éhségsztrájkolt a marosvásárhelyi börtönben – jelentette ki sajtótájékoztatón Szôllôsi Géza, a börtön igazgatója. Az ítéletek végrehajtására vonatkozó törvény elôírásainak alkalmazása 498 személy fogva tartását tenné lehetôvé, ám jelenleg 605, elítélt és elôzetes letartóztatásban levô személy tölti büntetését a fegyintézetben.

Szôllôsi Géza szerint 1988 óta nem volt példa olyan mértékû börtönlázadásokra, mint amilyenek a múlt héten robbantak ki a hazai büntetôintézetekben. A marosvásárhelyi börtönben múlt szombaton este 97 elítélt lépett éhségsztrájkba, tiltakozva a túl hosszú ideig tartó perek ellen, a túlságosan szigorú büntetések miatt, a korrupció miatt, jobb fogva tartási feltételeket követelve. A marosvásárhelyi börtönben jelenleg 605 személyt tartanak fogva, 506-an végleges bírósági ítélet alapján töltik büntetésüket, a többiek elôzetes leatartóztatásban vannak. A rabok között 22 nô, 49 fiatalkorú és 7 kiskorú bûnözô is van, az elítéltek több mint fele visszaesô bûnözô. Öt évnél kevesebb börtönbüntetésre 335 rabot, 5-10 év közöttire 127-et, 10-15 év közöttire 28 rabot ítéltek, a többiek 15 évnél is többet kaptak. Nyitott rendszerben 34, részben nyitott rendszerben 286, zárt rendszerben 158 és fokozott biztonsági rendszerben 17 rabot tartanak fogva, az elôzetes letartóztatásban levôkre viszont a zárt fogvatartási rendszer vonatkozik. Szôllôsi Géza újságírói kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az augusztusban megjelent 275-ös törvény többek közt elôírja, hogy az elítéltek számára 8 köbméternyi teret kell biztosítani, ami jelenleg 498 elítélt fogva tartását tenné lehetôvé. Ezzel szemben 605 személyt tartanak fogva, ám Szôllôsi Géza úgy véli, hogy megfelelô, emberséges fogva tartási körülmények vannak a marosvásárhelyi börtönben. Mintegy 6 hónap szükséges ahhoz, hogy az új, európai normáknak megfelelôen kialakítsák a cellákat, és nem kizárt, hogy az elítéltek egy részét más börtönökbe kell átszállítani. Az igazgató cáfolta, hogy az elítéltek nem kapnának megfelelô orvosi ellátást, gyógyszereket, hogy az élelem nem volna megfelelô, hogy nem engedélyeznék számukra a pszichológussal való beszélgetést. Az intézet pszichológusa, Nicusan Mirabela kijelentette, hogy azon elítéltek számára, akik ilyen kérést fogalmaztak meg, lehetôvé tették a pszichológiai ellátást. A háromnapos tiltakozás alatt Szôllôsi Géza szerint néhány rongydarab meggyújtásán és különbözô tárgyak kidobálásán, kiáltozásokon kívül nem történtek erôszakos cselekmények.

Pénteken du. 3 órakor újra nyit Marosvásárhelyen az eddigi mûködése alatt a marosvásárhelyi (és nem csak) olvasóközönség körében nagy hírnévre szert tett Bibliofil könyvesbolt. Új helyen, megújult kínálattal, az eddig is felvállalt értékek folytatójaként. A boltról, közelebbi és távolabbi tervekrôl beszélgettünk Kósa Gézával, az Erdélyi Magyar Könyvklub vezetôjével.

– Kis szünet után, új helyen újra nyit a Bibliofil könyvesbolt.

– Az Erdélyi Magyar Könyvklub öt évvel ezelôtt alakult Csíkszeredában, és annak idején sikerült egy ötéves szerzôdést kötni a könyvesbolt régi, fôtéri helyiségének tulajdonosával, ez a szerzôdés azonban az idén lejárt. A Bibliofil könyvesbolt a könyvklub saját tulajdonú partnerboltja, és ebben a szellemben szerveztük a rendezvényeinket is, amelyek kapcsán megismert minket a helyi olvasóközönség: hét végén mûködtettük a Szetyepotya gyerekklubot, amelynek Kovács András Ferenc vállalta el a védnökségét, a gyerekek meséket hallgathattak, kézmûves-foglalkozásokon vehettek részt, ott tartottuk a katalógus-bemutatókat és tárlatok szervezését terveztük, fiatal mûvészek bemutatkozásainak szerettünk volna helyet biztosítani. Sajnos, idôközben a fôtéri bérek az ötszörösére emelkedtek, ezt pedig nem tudtuk már állni. De a vásárhelyi közönség igényes mind kultúrában, mind irodalomban, sportban, ezért egy szép, nagy boltra mindig van igény. Költöznünk kellett, és jó helyet találtunk a Tranzit pizzázó mellett, a Baross Gábor (ma Horea) és Ballada utcák sarkán levô házban. Klubtagjaink száma Vásárhelyen meghaladja az ezret, országos szinten több mint harmincezres a lélekszám, mint köztudott, postai kiküldéses rendszerben mûködünk, a boltot viszont mindvégig fontosnak tartottuk. Most végre sikerült egy újabb ötéves szerzôdést kötnünk, reméljük, nem felejtettek el a marosvásárhelyiek.

– Mi újul meg, illetve maradt a régi a költözés után?

– A kínálatot teljesen felújítottuk, megtörtént az áruátvétel, jelenleg az utolsó simításokat végezzük, folyik a készlet feltöltése. Akcióval kezdjük az árusítást, az ünnepek alatt a decemberi katalógusunkban szereplô árakon juthatnak hozzá az olvasók a könyveinkhez, ez alacsonyabb, mint a kiskereskedelmi ár. Igyekszünk majd' mindegyik erdélyi magyar kiadó könyveit kínálni, a Kriterion, a Pallas Akadémia, a Koinónia és a többiek legutóbbi három évének kiadványai megtalálhatók a polcokon. Ezenkívül nagyon sok gyerekkönyv is kapható lesz, de papírárut és játékokat is találhatnak majd a vásárlók, utóbbiakat külön részlegen. Hanganyagok is szerepelnek a kínálatban, CD- és DVD-lemezek, gyakorlatilag a katalógus teljes kínálata beszerezhetô a boltban. A szépirodalom, az ismeretterjesztô és gyerekkönyvek, lexikonok mellett nagy hangsúlyt fektetünk a szakirodalomra, az orvosi kiadványokra, mert nagy rá az igény, ezenkívül nyitás után kedvezményesen kapható lesz a Magyarok Krónikájának díszkötése is. Nemrégiben a román kormány külön kulturális támogatási program keretében támogatta az iskolákat, iskolai könyvtárakat, ebbôl az összegbôl nálunk hatvan tanintézmény vásárolt könyvet, ami önmagáért beszél.

– Meg nem valósult tervekrôl is szó esett az imént...

– Nemcsak egyszerû, "száraz" könyvesboltként, hanem kultúr-központként szeretnénk mûködni: 2007-tôl tárlatokat, bemutatókat, elôadásokat szervezünk, olyan hangulatot szeretnénk teremteni, amelyben az olvasó, a látogató, érdeklôdô jól érzi magát, amely talál a helyiséghez és a hely szelleméhez egyaránt, ahol meg lehet inni egy kávét vagy teát, lehet olvasni vagy tárlatot látogatni, civilizált és kultúrkörnyezetben.

Mit jelent a Nagy István Ifjúsági Vegyes Karnak a karácsonyi hangverseny? A kérdést Kovács András karnagy válaszolja meg. – Nagyon sokat, hiszen tizenöt évvel ezelôtt, 1991-ben, advent idején az unitárius templomban szerény kis mûsorral merészkedtünk elôször a nagyérdemû elé. Hálásan gondolok most is Kolcsár Sándor nyugalmazott esperes úrra, a mi Sanyi bácsinkra, aki befogadott, segített, biztatott. Persze, az akkori csapatot már csak én képviselem, hiszen kicserélôdött többször is a tagság. Az akkori félénk próbálkozásból hagyomány lett másfél évtized alatt, és nagyon jó érzés tudni, hogy ezeket a hangversenyeket várják, nemcsak a volt énekesek, hanem mindazok, akik figyelemmel kísérik munkánkat a kezdetektôl. Többen kérdezték már tôlem, hogy lesz-e karácsonyi hangversenyünk? Igen, lesz, december 16-án, szombaton délután 6 órai kezdettel a Vártemplomban. Szeretnénk, ha megtelnének a Vártemplom padsorai barátainkkal, hogy a három adventi gyertya lángjának fényében énekünkkel megpróbálhassuk szebbé tenni a szeretet ünnepének, a megváltó érkezésének várását.

– Milyen évet zár a kórus?

– Megfiatalodott kórusunk eredményes évet zár, hiszen a tavaszi sikeres hazai hangversenyünk után Magyarországon vendégszerepeltünk, majd megszerveztük a Bárdos Lajos – Nagy István Kórusfesztivált. Novemberre meghívást kaptunk az elsô váradi egyházzenei fesztiválra. A Partiumi Keresztény Egyetem kórusa mellett két budapesti és egy kárpátaljai kórussal együtt hangversenyeztünk. Meghívónk Berkesi Sándor, a híres debreceni Kántus karnagya volt, amire büszkék lehetünk. A múlt szombaton Sepsiszentgyörgyön az Eufonia Kulturális Egyesület hívására részt vehettünk a VI. Háromszék kamarakórus-fesztiválon, itt két magyarországi kórussal a katolikus templomban hangversenyeztünk szép sikerrel.

Szabadságvesztéssel sújtják azt, aki petárdákkal szórakozik az ünnepeken – derül ki a robbanóanyagok használatáról szóló 1995/126-os törvény módosítása és kiegészítéseképpen november 28-án a Hivatalos Közlönyben megjelent 2006/406-os számú törvénybôl. A jogszabály pirotechnikai keverékekbôl elôállított kézmûipari termékek magánszemélyeknek történô eladását szabályozza. Furcsa egy intézkedés éppen az uniós csatlakozásra való ünnepi készülôdésben. Mellesleg, ismét olyasmit próbálnak tiltani, amit legalábbis körülményes megakadályozni. Mintha szilveszterkor akarnák a csendrendeletet betartatni. Feltehetôen fellendül a következô napokban a petárdák feketekereskedelme.

Livia Galenco, a Maros Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatónôje közölte, hogy a kereskedelmi egységek csak abban az esetben adhatnak el magánszemélyeknek pirotechnikai szórakoztató cikkeket, ha rendelkeznek a rendôr- felügyelôség és a területi munkafelügyelôség engedélyével. A szabályozás értelmében az engedélyezett cégek mindössze csillagszórót, gyertya formájú szikraszórót, koszorú formájú fényszórót, minifáklyát, tûzgyûrût, valamint olyan gyertya alakú fényszórót, kínálhatnak megvételre a magánszemélyeknek, amely körkörös irányba bocsátja ki magából a színes fényeket. De csak abban az esetben, ha ezek összetételében a robbanóanyag nem haladja meg a három grammot. Továbbá azt is elôírják, hogy csak a szakszerûen berendezett helyiségekben lehet forgalmazni a fent említett cikkeket.

Továbbá tilos a II-IV, T1, T2 osztályba tartozó pirotechnikai keverékekbôl elôállított kézmûipari és szórakoztató termékek használata, birtoklása és terjesztése. Csak jogi személyek csak engedélyezett területen, szakember irányításával használhatják ezeket. Magánszemélyeknek még tilos a repülô- világító tárgyakkal, és az I. osztályba tartozó petárdákkal szórakozni.

Az engedéllyel nem rendelkezô személyeket, akik pirotechnikai termékeket birtokolnak, forgalmaznak vagy használnak, 3 hónaptól egy évig terjedô börtönnel büntetik.

A Vatikán szerint a holokauszt örök mementó kell hogy maradjon, a német kormányfô pedig "a lehetô leghatározottabban" elítélte a teheráni holokauszttagadó konferenciát, amely a brit miniszterelnök szerint minden másnál jobban bizonyítja az iráni rezsim szélsôséges jellegét.

A Vatikán szerint a holokauszt olyan rettenetes tragédia, amely elôtt senki sem maradhat közömbös, s a szörnyû események emléke intô jelként kell hogy álljon az emberek lelkiismerete elôtt, a konfliktusok elkerülésére, mások jogainak tiszteletben tartására kell figyelmeztessen, s békére, igazmondásra és igazságosságra kell ösztönözzön.

A Szentszék kedden, a kétnapos iráni konferencia zárónapján tette közzé a szokatlan teheráni találkozóra reagáló közleményét.

Angela Merkel német kancellár "a lehetô legnagyobb határozottsággal" elítélte a teheráni kezdeményezést Ehud Olmert izraeli miniszterelnökkel közös keddi berlini sajtóértekezletén, és kijelentette, hogy Németország "soha nem fogad el ilyen típusú rendezvényeket". Olmert már korábban gyomorforgatónak nevezte a teheráni "tudományos" tanácskozást.

Tony Blair "hihetetlenül megdöbbentônek" nevezte keddi, szokásos havi sajtóértekezletén a holokauszt megtörténtét kétségbe vonó teheráni konferenciát, amelyre meghívták az amerikai Ku Klux Klan szélsôjobboldali fajüldözô szervezet volt vezetôjét is, és amely szerinte mindennél jobban bizonyítja az iráni rezsim szélsôségességét.

– A konferencia a szektarianizmus és a más vallású népek iránti gyûlölet szimbóluma – mondta a brit miniszterelnök, aki kétli, hogy az iráni lakosság többsége támogatná a kezdeményezést, hozzátéve, hogy "mindazonáltal (az iráni) egy mélyen szélsôséges rezsim, és ellenséges az érdekeinkkel szemben".

A brit kormányfô szerint nincs értelme tárgyalni Iránnal mindaddig, amíg Mahmúd Ahmadinezsád elnök kormányából ennyire hiányzik minden építô szellem. "Irán jelenleg szándékosan a lehetô legtöbb problémát okozza a mérsékelt kormányoknak és nekünk magunknak is a térségben, Palesztinában, Libanonban és Irakban" – mondta a rövidesen közel-keleti békéltetésre utazó brit miniszterelnök.

Szaddám Huszein volt iraki elnököt és két társát azonnal kivégzik, ha halálos ítéletüket a fellebbviteli bíróság is jóváhagyja, a volt diktátort pedig talán titokban temetik el – mondta kedden az iraki kormány egy névtelenséget kérô tisztségviselôje.

"Nem vesztegetjük az idôt. A biztonsági helyzetet figyelembe véve haladéktalanul végrehajtjuk a halálos ítéletet, mihelyst azt a fellebbviteli bíróság jóváhagyja" – mondta a bagdadi kormányzati forrás, aki a halálbüntetés jóváhagyására számít.

Az informátor szerint tanulmányozzák annak lehetôségét, hogy a három személyt azonos idôpontban végezzék ki. Lehetséges, hogy az egykori diktátort titkos helyen temetik el, s a kormány garantálni fogja, hogy nem állítanak neki emlékmûvet a hívei – mondta. A volt iraki elnököt és féltestvérét, Barzán at-Tikrítit, a hírszerzés egykori fônökét, valamint Avad al- Bandart, a "forradalmi törvényszék" volt elnökét november 5-én ítélték akasztás általi halálra 148 síita falusi lakos 1980- ban egy merényletkísérlet megtorlásául végrehajtott lemészárlása címén.

A kilenctagú fellebbviteli bíróság még nem tûzte ki a határozathozatal idôpontját. Ha a bíróság megalapozottnak találja a fellebbezést, új tárgyalást kell tartani. Az elsô fokú ítélet jóváhagyása esetén azonban harminc napon belül végre kell hajtani az ítéletet. A bíróságok jogállásáról szóló törvény értelmében senki, még a köztársasági elnök sem gyakorolhat kegyelmet, nem kímélheti meg a halálraítéltek életét.

Szaddám Huszein hat másik egykori iraki vezetôvel együtt jelenleg azzal a váddal áll a bíróság elôtt, hogy elrendelték és véghez vitték a 180 ezer halálos áldozatot követelô hadjáratot az iraki kurdok ellen 1987-1988-ban.

(MTI) – Kofi Annan leköszönô ENSZ- fôtitkár szerint a Bush-kormány az általa meghirdetett terrorellenes harc során erôszakkal kényszeríti akaratát más államokra, megsérti az emberi jogokat és széles körû nemzetközi támogatás nélkül indít katonai akciókat.

A világszervezet élérôl december 31-én távozó ghánai diplomata minden korábbinál hevesebben és a leköszönô ENSZ- fôtitkároktól meglehetôsen szokatlan módon támadta az Egyesült Államokat búcsúbeszédében, amelyet a Truman elnöki könyvtárban, a Missouri államban levô Independence-ben tervez elmondani hétfôn. Beszédének szövegét a fôtitkári hivatal juttatta el a USA Today címû amerikai napilapnak, amely részleteket közölt abból.

Annan – akirôl eddig is ismert volt, hogy bírálta Washington iraki háborús politikáját – azt írta: a nemzetközi kapcsolatok alapelvei közé tartozik az emberi jogok tisztelete és a jogállamiság, és az Egyesült Államoknak a terrorellenes küzdelemben is hûnek kell maradnia ezekhez. "Amikor (Amerika) láthatóan feladja a saját elveit és céljait, akkor külföldi barátai természetszerûleg nyugtalankodnak és aggódnak" – fogalmazott. Az ENSZ 61 éves története során eddig egyetlen fôtitkár sem fejezte be karrierjét azzal, hogy ilyen kirohanást intézett az amerikai külpolitika ellen – mondta Stanley Meisler, az ENSZ történetének szakértôje, egy Annanról szóló új életrajz szerzôje.

Kofi Annan az Egyesült Államok vezette iraki invázió kapcsán megjegyezte: a katonai erô alkalmazását a világ akkor tekinti legitimnek, ha meg van gyôzôdve arról, hogy az helyes célt szolgál, az általánosan elfogadott normákkal összhangban. Hozzátette: a kormányok felelôsséggel tartoznak nemzetközi cselekedeteikért.

A távozó fôtitkár elismerte a terrorizmus fenyegetését, de óvott attól, hogy egyes országok egyedül lépjenek fel. "Az ilyen fenyegetésekkel szemben egyetlen nemzet sem védheti meg magát azáltal, hogy az összes többi nemzet fölé helyezi magát" – állapította meg.

A Le Soir címû belga lap keddi számának beszámolója szerint egy nap alatt 700 dolgozó írta alá az önkéntes felmondásról szóló nyilatkozatot. Az ok: az így távozók különlegesen magas (beosztástól és a munkában töltött évek hosszától függô, de legalább 25 ezer eurós) végkielégítésre számíthatnak. A maximum pedig 144 ezer euró lesz. Mindez persze bruttó összeg, de a kormány megígérte, hogy szintén segíteni fog, s így 50 százalék helyett csak 35 százalékos adót vetnek majd ki a végkielégítésre. Az önkéntes távozás lehetôségével egyébként összesen 1500-an élhetnek.

Maguk a szakszervezetek is elismerték, hogy nem számítottak ilyen magas végkielégítésre. A cégvezetés gesztusát nyilván az magyarázta, hogy szeretnék lecsillapítani az elbocsátás miatt felkorbácsolódott szenvedélyeket: ezért azután a végkielégítés összegét nem a belgiumi, hanem a németországi gyakorlathoz igazították. Ezzel a lépéssel viszont a beszállítók alkalmazottai váltak dühössé: ugyanis a gyár létszámcsökkentése, a következô két évre várható termelésvisszafogása ôket is rosszul érinti, náluk szintén lesznek elbocsátások, viszont ôk nem számíthatnak kiemelt végkielégítésre.

Belgiumban három héttel ezelôtt került nyilvánosságra, hogy a nagy német autógyártó konszern, a Volkswagen vezetése úgy döntött: jelentôsen csökkenti a cégcsoport brüsszeli gyárának termelését, s az ott összeszerelt Golfok gyártását áttelepíti. A különbözô bejelentések 3700-4000 ember elküldésérôl szóltak. S bár a hatalmas felháborodás, valamint a kormány erôfeszítései nyomán ezt a döntést a németek késôbb módosították (december elején megígérték, hogy az új Audi A1-est 2009-tôl kizárólag a cégcsoport brüsszeli gyárában készítik majd, ami 3000 munkahely megmentését jelentheti), mintegy 2200 embert valószínûleg így is el kell küldeni. Ezeket az elbocsátásokat könnyítették meg a németek a most felajánlott, rendkívül magas végkielégítésekkel.

Megszavazta az Európai Parlament keddi plenáris ülésén a január 1-jén csatlakozó két új tagország által adott európai biztosok, a román Leonard Orban és a bolgár Meglena Kuneva kinevezését. Az Európai Parlament november 27- én hallgatta meg a két új biztosjelöltet. Ezután az EP frakciói alapvetôen pozitívan értékelték a bolgár és a román jelölt felkészültségét – emlékeztet a strasbourgi voksolás után kiadott tájékoztatójában az EP sajtószolgálata.

Miután az EP most hivatalosan is megerôsítette támogatását, és a tagországok kormányait képviselô tanács hamarosan formálisan kinevezi, a bolgár Meglena Kuneva a fogyasztóvédelmi, Leonard Orban pedig a többnyelvûségért és a kultúraközi párbeszédért felelôs tárcát kapja az Európai Bizottságban.

Kuneva jelölését 583 igen, 21 nem, 28 tartózkodó szavazattal, Orbanét 595 igen, 16 nem, 29 tartózkodó vokssal hagyta jóvá az Európai Parlament

Orban portfóliója kapcsán az EP korábban levelet intézett az Európai Bizottság elnökéhez, José Manuel Durao Barrosóhoz, akinek Josep Borrell Fontelles EP- elnökhöz eljuttatott válaszából az derül ki, hogy – az EP-képviselôk egy részének felvetése ellenére – nem kerülnek a román biztos portfóliójába a kisebbségi ügyek. Barroso megfelelônek tartja a tárcához tartozó területek körét.

Barroso a szavazás elôtt a parlamentben azt mondta, a két jelölt kiváló szakember és mindketten magas színvonalú munkát fognak végezni.

Felgyorsítanák a kisebbségi törvény parlamenti elfogadását a legerôsebb kormánypártok, a sikeres szavazás esélyeit azonban csökkenti, hogy az országot irányító koalíció elveszítette a parlamenti többséget a bukaresti törvényhozásban.

A kormánykoalíció legfôbb erejét alkotó Nemzeti Liberális Párt (PNL) és Demokrata Párt (PD) vezetôi hétfôn este megegyeztek abban, hogy kezdeményezik a kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitájának felgyorsítását. A tervezetet az év eleje óta a képviselôház illetékes szakbizottsága tárgyalja, de az elfogadási folyamat teljesen leállt, mivel hol a PD, hol az ellenzéki pártok emeltek kifogásokat a jogszabály ellen. Az elmúlt hetekben a legfôbb ellenzéki erôt képviselô Szociáldemokrata Párt (PSD) tagjai bojkottálták a szakbizottsági üléseket.

Kételyeit fejezte ki a tervezet elfogadásával kapcsolatban Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki kedden az MTI-nek nyilatkozva kijelentette: "Cinikusan úgy is lehetne fogalmazni, hogy miután kisebbségbe került a kormány a parlamentben, az RMDSZ partnerei megkönnyebbülten eldöntötték, hogy támogatják a kisebbségi törvényt". December elején jelentette be ugyanis a Konzervatív Párt (PC), hogy kilép a koalícióból, ezzel pedig matematikailag megszûnt a kormány többsége a törvényhozásban.

Az RMDSZ elnöke bukaresti sajtótájékoztatóján ugyanakkor elmondta, fontos az RMDSZ koalíciós partnereinek részérôl kinyilvánított szándék, de ellenzéki pártok támogatása is szükséges ahhoz, hogy a törvényt megszavazza a parlament. Markó kétségeinek adott hangot azt illetôen, hogy az ellenzéki erôk hozzájárulnának a kormány által a parlament elé terjesztett jogszabály elfogadásához.

Tegnap kölcsönös vádakkal, lassan parttalanná válva tovább folytatódott a szópárbaj a Megyei Sürgôsségi Kórház igazgatója és a kardiológiai klinika vezetôje között. Dr. Benedek Imre egyetemi tanár kijelentette, hogy munkatársai kérésére hívta össze az újságírókat, mivel a hétfôi tévéhíradókban ôt és csapatát tették felelôssé a vasárnap elhunyt beteg haláláért, holott éppen arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy a kórházban uralkodó bürokrácia hova vezet.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy Benedek professzor és héttagú csapata hét órán át küzdött a Brassóból Marosvásárhelyre szállított infarktusos beteg megmentéséért, és az utolsó esélyt azért nem próbálhatták ki, mivel a klinika számára megrendelt nagyon drága egészségügyi segédanyagok a kórház központi raktárában voltak zár alatt. Benedek doktor szavait megerôsítette dr. Chitu Iulia Monica doktornô is, aki hangot adott a klinikán dolgozók felháborodásának. A botrányt nem a 79 éves páciens hozzátartozói robbantották ki, ôk ugyanis elégedettek voltak az orvosok és asszisztensek hozzáállásával. Benedek professzor szerint azonban megengedhetetlen, hogy annyi ember szabadidejét feláldozva órákon át hiába dolgozzon, mivel a megyei kórházban a beteg érdekénél fontosabb a bürokrácia. Ezeknek a nagyon drága és sérülékeny eszközöknek nem a központi raktárban van a helyük, a lekváros- és egyéb ládákkal egy térben, ahol könnyen megsérülhetnek, hanem azon a klinikán kell tárolni, ahol felhasználják azokat. Ha a kórház vezetôsége a józan ésszel ellentétes rendeletet hoz, errôl írásban is értesítenie kellett volna a klinikát, annál is inkább, mivel Benedek doktor személyesen megfogalmazott ellenvetéseivel szemben a kórházigazgató nem tiltakozott.

Az is felháborító, hogy egy sürgôsségi kórházban hét végén zárva legyen a raktár, mivel sohasem lehet elôre tudni, hogy a nagyon drága értágító ballonokból és hálókból éppen milyen méretûre lesz szükség.

A kardiológiai klinika tevékenységét még sok területen gátolják, a pályázati úton beszerzett drága gépeket nem lehet felszerelni, mivel a klinika vezetôsége nem biztosít helyet. Az intervencionális laboratóriumban dolgozók túlóráit nem fizetik meg és a személyzet nem részesül a veszélyességi pótlékban sem Benedek doktor hátrányos megkülönböztetése miatt. Az is felháborító, hogy az intenzív terápiai klinikán dolgozó ügyeletes orvos visszautasítsa a segítségnyújtást.

Benedek doktor a kórházigazgató magatartását is kifogásolta, aki nem vette fel a telefont, majd a kapcsolatfelvételt követôen 50 perc elteltével érkezett meg a kórházba, amire a páciens már meghalt.

– Kértem, hogy vizsgálják ki a történteket, és állapítsák meg, hogy a fölösleges bürokrácia milyen tragikus következményekkel járhat – jelentette ki Benedek doktor, aki nehezményezte, hogy kérését, hogy Marosvásárhelyre szállítsák a beteget, a Rohammentô-szolgálat is visszautasította, ami állítása szerint nem az elsô eset.

Válaszában dr. Baila Lucian kórházigazgató cáfolta a vádakat. Természetes dolognak nevezte, hogy a kardiológiai klinika által megrendelt segédeszközök a raktárban álljanak, mivel nagyon drága dolgokról van szó, és véleménye szerint Benedek doktornak tudnia kell az anyagszükségletet, és annak alapján írásban kell kérnie a raktárból azt, amit felhasználnak. Ahogy ezt minden klinika vezetôje teszi évek óta. A szabályzat nem változott, a raktározás az uniós elôírások alapján történik, ahogy az is, hogy hét végén zárva van a központi raktár.

Ami a kicsomagolatlan új készülékeket illeti, fel fogják szerelni, ha helyet találnak az egyébként zsúfolt kórház területén. Véleménye szerint nem felel meg a valóságnak, hogy az intervencionális kardiológiai laboratóriumban dolgozók nem kapnak veszélyességi pótlékot, ezt ugyanis nemrég rendezték, és egy ügyeletes orvost is rendszeresen fizet a kórház. Ami a személyzetet illeti, az ágyak számához viszonyítva két középkáderrel több dolgozik a kardiológián. Az igazgató fenntartotta, hogy a gond Benedek professzorral van, aki nem tud gazdálkodni az emberi erôforrással, ezért a klinikáján dolgozó asszisztensek gyakran kérik az áthelyezésüket.

A Rohammentô-szolgálat ellen felhozott vádakkal kapcsolatosan dr. Cristian Boeriu elmondta, hogy a SMURD soha egyetlen beteg esetében – amikor indokolt volt a helikopterrel való szállítás – sem tagadta ezt meg. "Három esetben nem küldünk helikoptert a súlyos állapotban levô beteg után: ha a helikopter más bevetésen vesz részt, ha a gépnek mûszaki problémái vannak, az idôszakos ellenôrzést kell elvégezni vagy ha az idôjárási feltételek ezt nem teszik lehetôvé. Jelen esetben az történt, hogy a helikopter Bukarestben volt mûszaki ellenôrzésen és a sûrû köd miatt nem szállhatott fel. Ez a tényállás, bárki bármit mond" – jelentette ki dr. Cristian Boeriu.

A sürgôsségi kórház vezetôsége is kivizsgálást kezdeményezett annak megállapítására: ki a hibás azért, hogy a szükséges segédeszköz vasárnap nem állt az orvosok rendelkezésére – jelentette ki Lucian Baila igazgató, aki ezúttal is azt hangsúlyozta, hogy a kardiológiai klinika és intervencionális laboratórium kórházi szinten a legmagasabb költségvetéssel dolgozik.

Fall B. Levente

"Boldog lehet, boldog lesz majd

A jövendô nemzedék..."

(Eltûnt a hajnal sugara, Mentovich Ferenc)

150 évvel ezelôtt, a marosvásárhelyi Református Kollégium meghívására érkezett városunkba a költô, természettudós és filozófus Mentovich Ferenc, aki munkásságával jogosan kiérdemelte nemcsak kortársai, de az utókor elismerését is. Az elismerés különösen megilleti városunk részérôl a városunkban és a városunkért kifejtett tevékenységéért.

Az Ilosva mentén elterülô Mikes-birtokon gazdatisztként dolgozó Mentovich Mihály és felesége, Horváth Klára elsô fiúgyermeke Mentovich Ferenc, 1819. április 19-én született a Déshez közeli Nagydebreken.

Miután Désen, majd Naszódon elsajátítja a betûvetés fortélyait, a híres nagyenyedi kollégium diákja lesz, ahol egykor édesapja is tanult. A rendkívül tehetséges és szorgalmas tanulóra elsô ízben Szász Károly professzor figyel fel, aki 1837-ben legnagyobb fia, Károly mentorává fogadja.

Diákkori elsô versei 1836-ban a kollégiumi önképzôkör Virágkosár címû zsebkönyvében jelentek meg, majd a nagy nyilvánosság elôtt elôször 1838. január 4-én a Honmûvészben közölt Vándordal címû versével mutatkozik be Alpár álnéven. Még ugyanebben az évben több verse jelenik meg a nagy tekintélyû Athenaeumban, és ezt követôen a Remény, valamint több fôvárosi lap közli verseit.

A 2-2 éves filozófiai és jogi tanfolyam befejezése után, 1841-ben Kemény báró támogatásával külföldi egyetemeken folytatja tanulmányait, melyet egy rövid, de eredményes magyarországi körút elôz meg.

Külföldi tanulmányainak állomáshelye rövid ideig Bécs, majd Berlin. A minden irányba nyitott Mentovich érdeklôdése ez idô alatt a természettudományok felé fordul. Bécsben Ettingshausen természettani elôadásait hallgatta; Berlinben a mennyiségtanban Ohm, a természettanban Magnus, Dove, a vegytanban Mitscherlich, a földismeret- és ásványtanban a két Rose – "magna nomina" – voltak mesterei. Részt vesz Schelling és Steffens filozófiai elôadásain is, de ezek érdeklôdését nem elégítik ki és lemond látogatásukról. "Emlékszünk – így ír késôbb –, midôn a híres Schelling galambôsz hajával még egyszer cathedrába lépett, mintegy tudtára adván a világnak, hogy ide jöjjön, ki a tudás és igazság érdekében felvilágosodni óhajt ... csak kevesen voltunk ... kik nem bíztunk azon tudományban, mely a józan okosságot s természettani igazságokat tekintetbe nem véve, egész fejezeteket szentelt a szárnyas angyal, s a kalánfülû ördög létezésének bebizonyítására." A tanulás mellett az elemzô szemével kutatja a német társadalom megvalósításainak titkát és élvezi ezek gyümölcseit. Szabadidejében sokat utazik, bejárja nemcsak Németország, de Svájc jelentôs részét is.

Ugyancsak Berlinben tér át a katolikus hitrôl a református vallásra, melynek elôtte is híve volt.

Németországból 1843 ôszén a Berlin- Magdeburg-Hamburg-Helgoland szigete-Göttingen kitérô után érkezik haza. Utazásairól és tapasztalatairól a Nemzeti Társalkodóban 1844-ben közölt Naplótöredékek címû sorozatában számol be. Különösen jelentôs a Naplótöredékek IV. sorozata (Göttingai naplójegyzete), melyben ismerteti Gaussnál tett látogatását, beszélgetésüket a Bolyaiakról és értékelését a magyar tudomány helyzetérôl. Találkozásukat követôen a "tisztes ôsz" mindjárt a Bolyaiak felôl érdeklôdött nála "... és egy egészen új külsejû könyvet vona elô, melyrôl azt mondá, hogy nemrég vevé egy orosz matematikustól (Lobacsevszkij) és elôtte azért érdekes, mert nézeteiben merôben egyezik a Bolyaiak mathésis körüli önálló nézeteikkel...". Gauss dolgozóasztala melletti kis könyvtárában látta a "Bolyaink mathematicai munkáját" a kedvesebb íróktól és inkább kézikönyvként használt mûvek között. Mindez az elkeseredés és remény vegyes érzését kelti Mentovichban. Elkeseríti, hogy honi matematikusainktól a Bolyai nevet még egyszer sem olvashatta "méltányolva megemlíttetni", de reméli: majd midôn a tudományosság erôsebb alapot ver nálunk, "az ezután születendô magyar Eulerek és Lagrange-ok elôtt Bolyaink neve édesebb hangzású leend".

Bolyai Farkas a naplójegyzet olvasása után, levélben azonnal értesíti fiát, Jánost a rájuk vonatkozó részekrôl és Mentovichnak a tudomány helyzetére vonatkozó észrevételeit a következôképpen foglalja össze: "... a magyar nézze meg magát, és észrevevén, hogy poézist, politikai pályát kivéve nem tud semmit elémutatni, ami új találmánya legyen, ébredjen igaz való munkásságra". Mentovich nemcsak ihletôje, de élete végéig követôje volt a Bolyai-levél ezen felhívásának.

Hazatérése évében megnôsül, feleségül veszi élete elsô és utolsó nagy szerelmét, Vajda Annát. Magántanítóként báró Kemény Albert alsógáldi kastélyában dolgozik, ahol a boldog családi élet, a költészet és a természet bûvöletében él. Ebbôl a felgyorsuló társadalmi-politikai események forgószele zökkenti majd ki.

Elsô, saját neve alatt kiadott költeménye A két testvér, 1843. november 16-án jelent meg Garay Regélôjében.

Tudománynépszerûsítô tevékenységét 1846-ban kezdi el a Földgömbünk ôskora címû evolucionista tanulmányának közlésével a kolozsvári Természetbarát hetilapban.

Bábáskodik az 1848-as szabadságharc politikai eszmerendszerének születésénél. Az 1847-ben Kolozsváron megjelenô Unio-dalok címû elsô verseskötete hazafias verseinek kis gyûjteménye. Rá egy évre, 1848 májusában Szász Károllyal és Gyulai Pállal közösen Nemzeti színek címen adott ki egy hôskölteményfüzért. Ezek a versek a szabadság és az egyenlôség eszméit magasztalják. A szabadságharc idején, tanítói állását feladva, rövid ideig nemzetôrként tevékenykedik, majd az Irinyi János (a robbanásmentes gyufa feltalálója) által irányított nagyváradi lôporgyárban dolgozott.

A világosi fegyverletétel után Pesten hírlapírással és óraadással foglalkozik, egy ideig Nyitraújlakon, Kossuth volt kormánybiztosa, a kivégzett Jeszenák János báró gyermekeit tanítja.

1850 tavaszán foglalja el a nagykôrösi gimnázium költészet- és szónoklattan tanszékét, melyet a következô tanévben – a késôbbi jó barát – Arany Jánosnak ad át és a mennyiségtan-fizika tanszéken folytatja tevékenységét. A szabadságharc leverése után újraalakuló gimnázium – melyben hét akadémikus is tanított – valóságos kis egyetemként mûködött. Tréfálkozva, de büszkeséggel írja egyik levelében Arany: "... a fél Akadémia Kôrösön lakik". A tantestület egyik legkiválóbb tanára és mindenki által elismert vezéregyénisége Mentovich volt. Arany és a többi nagy hírû kollegáinak társaságában Mentovich tovább ír, fordít, alkot. 1852-ben ifj. Szász Károly és Jánosi János tanártársaival közösen lefordítja Friedrich Schoedlernek A természet könyve címû mûvét, "a természetismeret minden barátainak, különösen a gimnáziumok és feltanodák növendékeinek" ajánlva. Legszebb hazafias és természettárgyú verseit Pesten, a Száraz lombok címû kötetében adja ki 1854-ben. Gyászszertartásokra írt verseinek gyûjteménye 1856-ban Halotti búcsúhangok címen jelenik meg Kecskeméten. Az idegen (1856) címû verses elbeszélésével elnyeri a Vasárnapi Újság 20 aranyos díját.

Az évek múlásával érdeklôdése egyre inkább a tudomány felé fordul, ami írásaiban is tükrözôdik.

1856-ban elfogadja a marosvásárhelyi kollégium meghívását a mennyiség- és természettan tanszékre, ahol Bolyai Farkas (idôrendi sorrenben közvetett) utóda lett. Megvalósul nagy elôdjének azon óhaja, mely szerint halála után a nemzet ne emlékoszlopot állítson sírja fölé, inkább arról gondoskodjon, hogy "ember helyébe ember lépjen".

A hivatását szeretô, a tudomány népszerûsítését népérdeknek tekintô, a közügyekért mindig kiálló javakorabeli Mentovich rövid idôn belül a város közkedvelt tanára lesz. Mentovich tanári arcképének hiteles tolmácsolója, volt tanítványa (majd a kollégium tanára), Lakatos Sámuel, visszaemlékezéseiben így fogalmaz: "Az ifjúság benne a legtisztább elméjû s legjobb lelkû tanárt ismerte. Híre volt az ô könnyû, népszerû és kellemes elôadásainak. Tárgyainak minden részét igyekezett a legegyszerûbb és legvilágosabb alakban elôterjeszteni. Örömmel mentünk elôadásaira, mert tudtuk, hogy az óra élvezetes lesz, mert mindig valamely új dologgal fogunk megismerkedni". Hogy nem a "kétszer kettô négy" szellemében oktatta a matematikát, erre a legjobb bizonyíték Vályi Gyula (1855-1913) volt tanítványának példája, akit Erdély legnagyobb matematikusaként tiszteltek korában.

Szervezôje és irányítója volt a kollégium önképzôköri tevékenységének. Munkásságának eredményességét jelzi, hogy halála után a diákok az Önképzôköri Társulatot szeretett tanáruk tiszteletére és emlékére Mentovich Körnek nevezik el.

Közben 1857 júliusától három évig a gimnázium igazgatója, 1865 novemberétôl egy évig az elöljárósági gyûlések jegyzôje volt.

Oktató-nevelôi tapasztalatait számos írásában gyümölcsözteti, melyek közül a gyakorlati jellegû tankönyvei a legjelentôsebbek. Tankönyvei: A természettan elemei (Krüger alapján, Marosvásárhely, 1865,1876); a Teljes gyakorlati számtan (közös fordítás Karner János után, Pest, 1872), valamint Az egész és törtszámokkal való számítás kézikönyve (Kolozsvár, 1873), minden tekintetben megfelelnek a kor követelményeinek.

Mentovich, a köztudatban élô tudós tulajdonságaival szemben eltérô tulajdonságokkal rendelkezett. Rendkívül barátságos és vidám természete miatt városszerte nagy elismerésnek és szeretetnek örvendett. "Azok közé a ritka férfiak közé tartozott, akik a jó Istennek a mosolyából születtek" – írta volt mentoráról és sorstársáról Szász Károly. Az ô nevéhez fûzôdik egy vásárhelyi anekdota, mely szerint Mentovich találkozik egy volt tanítványával s kérdi: Mi lett magából? – Ügyvéd. – S van ügye? – Nincs. – Akkor ügyetlen. – De volt már egy. – Akkor együgyû. – De azt is hamar másra bízták. – Akkor ügyefogyott!

Írói és tanári munkája mellett megalapítja és szerkeszti a "székely fôváros" elsô tudományos és szépirodalmi folyóiratát, a Marosvásárhelyi Füzeteket (1858-60), késôbb a Napi Közlöny (1864) és a Székely Hírlap (1873-74) szerkesztôje, valamint a Székely Közlöny (1867-68) fômunkatársa volt.

A Marosvásárhelyi Füzetek címû folyóiratot 1858 tavaszán indítja útjára, de sajnos 2 év után, anyagi támogatás híján, beszünteti tevékenységét. A folyóiratnak úttörô szerepe volt a magyar tudományos ismeretterjesztés meghonosításában. Az itt közölt Mentovich- írások közül különös jelentôsége van a Tanulságos levelek Urambátyámhoz címû hatrészes levélsorozatnak, melyben meggyôzô módon – párbeszéd formájában – cáfolja a köztudatban élô természettudomány-ellenes elôítéleteket és kifogásokat. Álláspontja csak az utolsó, 6. levélben válik egyértelmûen materialistává, tagadva a természetfölötti dolgok, test nélküli erôk és szellemek létezését.

Ezt követôen számosan bírálják materialista nézeteit, köztük Brassai Sámuel tudós, Greguss Ágost esztéta és Tremkó Antal teológus, kikkel az évek során valóságos cikkháborút vív a Családi Kör, Szépirodalmi Figyelô, Korunk, Az Ország Tükre stb. hasábjain.

Mentovich újabb és újabb érvekkel próbálja megvédeni igazát. 1862-ben cikksorozata jelenik meg Az Ország Tükrében, Tanulmányok az újabb materializmus elvei körül címen. Az öt megjelent tanulmányában rendszerezi és részletesen kifejti Moleschott, Jakob (1822-1893); Vogt, Karl (1817–1895); Büchner, Ludwig (1824-1899) és mások nézeteibôl táplálkozó mechanikus (vulgáris) materialista filozófiai álláspontját. Végül 1863-ban az öt tanulmányt polemikus résszel ellátva és még négy tanulmánnyal kiegészítve, könyv formájában adja ki Az új világnézet címen. "Ha az újabb materializmus tanai igazságokat foglalnak magukban – írta Mentovich a könyv megjelenésével kapcsolatosan –: ezekhez nekünk, magyaroknak is jogunk van; ha nem igazak: önmagukban összeomlanak, a magyar józan ész csak siettetni fogja azok megdöntését."

A könyv példányait az osztrák cenzúra elkobozta és elégette. Mentovich mindent elkövet "szellemi szülöttjének" kiszabadításáért.

Változtatás nélkül újranyomtatott mûve 1870-ben jelenik meg, Vogtnak dedikálva, és a következô mondattal zárul: "...vajha a volt szellemi rabságnak szomorú évei többé soha vissza ne kerülnének – hazánkban".

Tovább érvel Az új világnézet mellett és ettôl az sem téríti el, hogy nézetei miatt 1873-ban nem nevezik ki az enyedi kollégium tanárává, a Kasza Dániel halálával megüresedett tanszékre.

Mindenki, aki ismerte, "szeretve tisztelte és tisztelve szerette". Nézetei miatt sokan "Anyagász"-nak nevezték, tanítványai a már ôszülô tanárukat Öregnek szólították egymás között, míg családja körében az "Apili" becenevet viselte. Legnagyobb vitapartnere, Brassai, egy alkalommal így búcsúzott el tôle: "No ha magának Istene volna – azt mondanám, hogy Isten áldjon meg, de így azt mondom, hogy szervusz". A már idézett Lakatos Sámuel szerint: "...nyíltan vallotta materialista elveit és álláspontját, de csak a tudományban, az életre a nézeteit át nem vitte. Soha tôle elôadás közben vallást sértô nyilatkozatot nem hallottak tanítványai."

Utolsó munkája, melyben az Arannyal töltött közös évek szép emlékeit kívánta felidézni költôi levél formájában, befejezetlen marad. 1879. december 15-én szívszélhûdésben meghal. Az ôt megilletô tiszteletadás mellett, a marosvásárhelyi református sírkertbe temetik el. Sírjánál Az utolsó Istenhozzád búcsúbeszédet Lénárt József (volt tanítványa és) tanártársa mondja el, melynek hangulatát híven kifejezik az alább idézett sorok: ,,Híven munkáltál, szép hagyatékot hagytál reánk elszállt nemes lélek! ... És Te, idvezült kedves halottunk, most Isten veled! Tenszavaiddal válunk el Tôled:

»…Ki a sírba hôn szeretve lép,

Az soká él még az emlékezetben,

Annak halála gyászteljes, de szép.«

Áldás reád! Isten veled!"

Több éven át, míg a kollégiumban rá személyesen emlékezô ifjúság tanult, halála évfordulójának napján mindig testületileg vonult ki sírjához leróni a "tisztelet adóját", minden külsô irányítás nélkül.

Marosvásárhely városa 1900-ban utcát nevezett el róla és a kollégium 1929-ben, halálának 50. évfordulója alkalmával, emlékoszlopot emeltetett sírja fölé, "hálás kegyelete jeléül". Ma már csak az emlékoszlop hirdeti egykori sírjának helyét és az 1940-tôl újra létezô Mentovich utcát 1965-ben Toplita utcává keresztelték át – ezáltal is siettetve egy eszménykép feledését. A rendszerváltás után volt és van lehetôség a múlt hibáinak jóvátételére. Ismeret és akarat kérdése.

Életútja mindenben igazolja N. Steinhardt azon állítását, hogy: "A politikai meggyôzôdés, a filozófiai nézet, a társadalmi származás, a vallásos hit mind véletlenszerû, ... csak a jellem maradandó, ... csak a jellem számít".

Jellembeli nagyságát báró Eötvös szavai fejezik ki hûen: "Mint a tiszta ég, akár egy darabját, akár egész boltozatát lássuk; mint az összhang, ha távolról, vagy közelrôl halljuk; mint a napsugár, mely fényt és meleget terjeszt mindenre, amire esik: ilyen vala Ô; tiszta, összhangzó, világos és meleg. Jellemének nincsenek fényoldalai; egy egész az, eszményképe a becsületnek, férfiasságnak és jóságnak".

A hatályos közúti törvénykönyv szerint ahhoz, hogy egy volt rendôrtiszt (akinek megszûnt a szolgálati viszonya ezzel az intézménnyel) gépjármûvezetô-oktató lehessen, amennyiben az utóbbi 10 évben a közlekedési rendôrséghez tartozott, nem szükséges sem iskolát vagy tanfolyamot kijárnia az új beosztáshoz, sem attesztáló vizsgát tennie. Ha viszont a közlekedési rendôr nem szerzett tiszti rangot, akkor csak vezetésgyakorlati oktatóként szabad dolgoznia, vezetéselméleti felkészítéssel nem foglalkozhat.

A 2006. évi 49-es törvény 24. szakaszának (3.) bekezdése kimondja, hogy azokban a helységekben, amelyekben az illetékes hatóság jóváhagyja a vezetôi engedélyek megszerzéséhez szükséges tanfolyamok szervezését és a résztvevôk vizsgáztatását, ezeket, kérésre, a kisebbségek nyelvén is lefolytathatják. A Romániában lakhelyet vagy tartózkodási helyet kérô külföldi állampolgárok pedig jogot formálhatnak ahhoz, hogy a vezetéselméleti vizsgát valamely világnyelven tegyék le. De ehhez elôbb bizonyítaniuk kell, hogy nem rendelkeznek idegen hatóság által kibocsátott másik engedéllyel.

A szóban forgó jogszabály megerôsíti azt a tényt, hogy a hajtási engedélyeket 10 évre bocsátják ki ugyan, de valahányszor megváltozik a nevünk, a lakcímünk, illetve elveszítjük ezt a fontos dokumentumot (ami meg is rongálódhat), minden ilyen esetben, továbbá érvényességének lejártával ki kell cseréltetnünk, új jogosítványt vagyunk kötelesek kérni, anélkül, hogy ismételten vizsgára állnánk.

A közösségi közlekedésben részt vevô, tehát tömeges személyszállítást végzô és veszélyes árut fuvarozó gépjármûvek tulajdonosai vagy bírlalói kötelesek évrôl évre ellenôrizni a szakmai attesztáláson korábban átesett gépjármûvezetôknek az ismereteit annak érdekében, hogy alaposan elsajátítsák és helyesen alkalmazzák a közúti közlekedésre vonatkozó tudnivalókat.

A közúti fény- és hangjelzô rendszerekkel, jelzôtáblákkal, útburkolati és a közutak övezetében elhelyezett más, esetenként különleges jelzésekkel, jelzôeszközökkel kapcsolatosan is számos kiegészítést találunk a törvényben. Csak dicsérni tudjuk – többek között – azt a mondatot, amely hangsúlyozza: a jelzôeszközöket oly módon kell használatba adni, hogy azok könnyûszerrel észlelhetôk legyenek megfelelô távolságról, minden napszakban. A jelzések között tökéletes összhangnak kell lennie és gondoskodni szükséges ezek állandó jó mûszaki állapotáról.

A fentiek ellenpárjaként a IV. fejezetbeli (8.) paragrafus felhívja a felelôs személyek figyelmét arra, hogy tilos a közúti zónában olyan építményeket létrehozni, pannókat vagy készülékeket kitenni, amelyek összetéveszthetôk a közlekedési táblákkal, illetve a "rendes" jelzôeszközökkel. Hasonlóképpen megtiltja a törvény olyan dolgok, létesítmények, tárgyak elhelyezését a közutakon vagy azok közvetlen közelében, amelyek korlátozzák a kilátást, rálátást a forgalomra, csökkentik a látótávolságot (például por, füst, gôz stb. kibocsátásával sz. m.), szûkületet, akadályt képeznek a közlekedésben vagy elterelik a veszélyekrôl a figyelmet. Ugyanennek a szakasznak a végén van szó arról, hogy nem szabad a jelzôtáblákra és készülékekre (még azok alapjára, tartószerkezetére sem) hirdetményeket ragasztani, feliratozni stb. Ami egyben üzenet a "falfirkászoknak", a graffitis viszketegségben szenvedôknek, hogy szilárd jogi alapja lehet a felelôsségre vonásuknak.

Ha rendôrségi vagy más megkülönböztetô jelzésekkel, jelzôeszközökkel felszerelt jármûvel találkozunk, akkor tartsuk észben a következôket:

a. a piros fényjelzésre meg kell állnunk, teljesen lehúzva az út jobb szélére;

b. a kék fény arra kötelez, hogy adjunk elsôbbséget az elhaladónak;

c. a sárga fény figyelemösszpontosításra kötelez.

Az a. és b. pontoknál említett jármûvek speciális hangjelzô eszközökkel is föl kell legyenek szerelve. A c. pontnál felsorolt jármûvek (lásd a törvényt) rendelkezhetnek olyan változtatható feliratokkal is, amelyek nappal vagy éjszaka egyaránt különféle üzeneteket közvetítenek a közlekedôknek.

Végül még egy nekünk is tetszô "megjegyzés": a közutakon a kivitelezônek minden munkálat helyszínét elôírásosan jeleznie kell, a rendôrség tudtával és beleegyezésével. Méghozzá olyképpen, hogy a jelzések szavatolják a forgalom valamennyi résztvevôjének biztonságát. Amibôl az következik, hogy a megfelelô óvintézkedések elmulasztásáért perbe lehet fogni az "illetékeseket".

Tíz évvel ezelôtt indítottuk el a Népújságban Jó utat! címmel a közúti közlekedés ezernyi gondjával foglalkozó egységes oldalak új sorozatát, és most értünk el a kétszázadik megjelenéshez. Az 1996. év ôszén publikált bevezetô sorok ma is rendkívül idôszerûek.

Íme egy idézet a szerkesztô akkori cikkébôl: "… szégyenteljesen alacsony szinten mozog mifelénk a közlekedési kultúra, a közlekedési morál. Ez a hatalmas közönnyel vegyes ismerethiány, de még inkább a jövô kihívásai késztetnek arra, hogy lapunkban több teret szenteljünk a szerteágazó témának".

Reményünk, hogy sajátos eszközeinkkel, ha szerény mértékben is, de hozzájárulhatunk az utcákon és utakon hovatovább mind több veszélyhelyzetet teremtô, személyi sérülést és anyagi kárt okozó, környezetünkre, egészségünkre ártalmas, már-már úgy tûnik, feltartóztathatatlanul sûrûsödô forgalomnak az ellenôrizhetôségéhez, kordában tartásához és európai szintre emeléséhez, azóta csak részben nyert igazolást.

Példának okáért az elsô Jó utatban Benedek István Nem több zsibvásárnál címû cikkében a marosvásárhelyi Szabadság utcai autópiacon és akörül uralkodó lehetetlen állapotokat vázolta. Azóta hál’istennek gyökeresen megváltoztak a használt gépjármû- és alkatrész-kereskedelem lebonyolításának feltételei. Ezzel szemben a második alkalommal Hét lépés kezdeményezés címmel megjelentetett írás mintha süket fülekre talált volna. Friedeman Prose, a Kieli Egyetem pszichológiai intézetének programvezetôje arra ösztökélt bennünket ugyanis, hogy próbáljunk meg legalább részben leszokni a mértéktelen autózásról az egészség, a környezet védelme és az életminôség javítása érdekében. S mit látunk ezzel szemben? Azt, hogy napról napra duzzad a jármûáradat, hosszabbodnak az útkeresztezôdések elôtt a kocsisorok, a gyalogosok abban sem bízhatnak, hogy a kijelölt átkelôhelyeken a gépjármûvezetôk szabályszerûen és türelmesen kivárják, amíg átjutnak a túlsó oldalra; a szabálytalan parkolástól már-már csak költséges védôoszlop- beültetéssel és kerékbilincseléssel lehet elriasztani a belvárosokban az autósokat, akik közül sokan fôleg azért furikáznak a központba, hogy a sárga irigység megöljön másokat a "becsületes munkával" megszerzett különleges és drága masinák láttán.

’96 decemberében egy külsôs munkatársunk, Joanovics Barna a biztonsági öv használatáról fejtette ki pozitív véleményét, szembehelyezve azokéval, akik szerint lakott területen felesleges ilyesmivel bíbelôdni. "… Hasznos dolog a biztonsági öv, és ha már ott van a kocsiban, semmibe sem kerül bekapcsolni, míg ennek elmulasztása akár az életünkbe is kerülhet" – olvashattuk egyebek között a Városban nem? címû cikkecskében. Bizony eltelt egy évtized azóta. És mit hallunk? Romániában – egy felmérés szerint – az autósoknak csak fele használja a számos esetben mentô szerepet betöltô hevedert. Hát, ennyit ér az intés. De talán felébreszti álmatagságukból az új szabályelôírás azokat, akik észérvekre, okos szóra nem hajlanak, csak büntetô megszorításra. Különben megfigyelhetjük, hogy megyénkben sem rózsásabb a helyzet e tekintetben. S föltehetjük a költôi kérdést: vajon hányszor hány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy gépkocsivezetôk és utasaik megértsék, miszerint a parlamenti képviselôktôl a rendôrökön át az újságírókig mindenki a javukat akarja?

Még csupán arra emlékeztetünk, hogy kilencvenhét februárjában Vajda Györgynek egy olyan felvételét hoztuk le, mely bemutatja, miként terelik át a juhnyájat a Dózsa György utcán (a megyeközpont legnagyobb forgalmú ütôerén) az "állat-felelôsök". Nem abszolút újdonság az ilyen cselekedet tilalma, de feltehetôen többé soha senki nem tud hasonló fényképet csinálni a tanerôk házának közelében, vagy akár más városbeli pontokon. Persze, a közlekedési, a közösségi rendôrségen és más illetékes hatósági szerveken is múlik, hogy betartatják-e a törvény és a helyi tanács határozatának vonatkozó paragrafusát.

Ami bennünket illet, rendületlenül hiszünk a dolgok helyes irányba fordulásában. Annál is inkább, hogy most már tetszik, nem tetszik, ránk figyel a civilizált Európa, hogy szégyent ne hozzunk az unióra.

Autók és egyebek

A világháború elôszobájának tekinthetô, pattanásig feszült nemzetközi légkörben közismerten a szarajevói merénylet volt a gyújtószikra. De arra a kérdésre, hogy mi történt 1914. június 28-án, a legtöbben csak annyit válaszolnak: Gavrilo Princip lelôtte Ferenc Ferdinándot és feleségét. Kevesen tudják ezzel szemben, hogy a gyilkosságot nem a saját fejétôl követte el a 18 éves diák. A cikksorozat e befejezô részében onnan folytatjuk a különös autós történet egyszerûsített leírását, hogy Belgrádban fölkészítették a bevetésre a kiszemelt figurák tekintélyes létszámú csoportját.

A kótyagosfejû ifjakat munkába vették tudatosan irredenta felfogású emberek, majd személyes kapcsolatba hozták a hadsereg egy törzstisztjével. Képzeljük el: ilyen sehonnai, az életben nullaként ténfergô fiúkkal szóba állt egy ôrnagy, akire úgy tekintettek fel, mint egy istenségre. És pisztolyokat kaptak tôle, lövôgyakorlatot tartottak velük. Micsoda utat tett meg ezeknek a szenvedélytôl fûtött fanatikusoknak a lelke igen rövid idô alatt! Már csak a végsô cél lebegett szemük elôtt: pusztuljon álmaik megrontója, még ha ôk maguk is elpusztulnak. És a fiatal sihederek elindultak Szarajevóba. Közben tapasztalhatták, hogy a határon átsegíti ôket a szerb rendôrség. Otthonukban még senkik és semmik voltak, most pedig a szerb cár katonái megbecsülik és támogatják ôket. Egyszerre ott álltak a bosnyák fôváros központjában. Most vonul be a svaba nagyúr. Itt az alkalom fajuk ellenségét eltenni láb alól. Egy kézigránát, két lövés és a végzet kifürkészhetetlen akaratából holtan omlik össze a hatalmas Osztrák–Magyar Monarchia jövendô ura és hitvese. Ezt akarták. Aztán, amikor hónapok teltek el, s a börtön cellájában ezerszer is átjárt az agyukon tettük emléke, megbánást nem éreztek, mert nemzeti hôsnek tartották magukat, akik a fajuk jövendôjéért bûnhôdnek.

Három fôvádlott volt: Princip, Cabrinovic és Grabez. Mindannyian húsz éven aluliak, tehát bizonyára tudták azt, hogy halálbüntetés nem fenyegeti ôket, s ez a körülmény viselkedésüket és vallomásukat ellenszenvessé, sôt kihívóvá tette. Viszont igaz, hogy szavaikból olyan, a saját meggyôzôdésük iránti rajongás és a szerb álmoknak olyan vak hite sugárzott a hallgatóság felé, hogy megértjük a bûnszövetkezet hátsó rugóit és létrejöttét. Ezek a gyermekemberek minden önmegtartóztatás nélkül mondták el a bíróság elôtt, hogy miket és miként beszélgettek egymással az iskolában, a kávéházban, a cukrászdában arról, hogy mikor jön Boszniába a svaba trónörökös. Az elnök többször megkísérelte kivenni a vádlottakból, hogy mire alapozták féktelen gyûlöletüket, hiszen Ferenc Ferdinánd nem volt uralkodó, nem állott módjában kormányozni, tehát nem lehet megtalálni az okát annak, hogy miért éppen ôt tekintették a szerb törekvések esküdt ellenségének. Az ifjak erre egybehangzóan azt felelték, hogy a fôhercegnek mint az osztrák–magyar hadsereg legfôbb inspektorának kezében volt a katonai hatalom, s habár régebben nem is ôt gyûlölték annyira, mint inkább Potiorek táborszernagyot, a boszniai tartományfônököt, de ha már egyszer lejött közéjük Bécsbôl a trónörökös, akkor okosabb dolog volt ôt megsemmisíteni, s ezzel elômozdítani régi álmukat, Boszniának Szerbiával való egyesítését.

Ezek a fanatikus gyerekemberek csak úgy dobálóztak a hangzatos frázisokkal. Az egyik azt mondta, hogy ô anarchista, a másik, hogy pozitív nacionalista. Látszott, hogy fejüket teletömték forradalmi ideákkal, melyeket nem tudtak megemészteni. És ez lett a vége: béklyóba verve, egymáshoz láncolva vezették át ôket a kaszárnya udvarán, hogy a tárgyalóterembe jussanak. A fôtárgyalást lezáró, 1914. október 28-án meghozott ítélet a következô büntetéseket állapította meg:

1. Princip, Cabrinovic és Grabez húszévi súlyos börtönt kapott, minden hónapban egynapi böjttel súlyosbítva, azonkívül pedig minden esztendôben június 28-án, tehát a gyilkosság évfordulóján, sötét zárkát, kemény fekvôhellyel.

2. Mint említettük, ezeket a vádlottakat fiatal koruk miatt nem ítélhették halálra. Viszont Ilic, Cubrilovic, Kerovic, Ivanovic és Milovic büntetése kötél általi halál volt. Ôk a bûntett végrehajtásánál bûnsegédi szerepet játszottak.

3. A többi vádlott vagy kisebb büntetést kapott, vagy felmentést. A fellebbezési bíróság az ítéleteket jóváhagyta, csupán Kerovic halálbüntetését változtatta húszévi börtönre.

4. A halálra ítéltek sorában említést érdemel egy szerb paraszt, aki a gyilkos fiúkat kocsiján fuvarozta akkor, amikor azok Szerbiából Boszniába titokban mentek át a határon. Ez a paraszt hivatásszerûen foglalkozott csempészettel, tehát megszokta, hogy a "dugárut" az általa ismert hegyi utakon vigye át egyik területrôl a másikra.

A halálraítélteket, akik a szarajevói esetnél közvetlenül nem szerepeltek, csak az elôkészítésben vettek részt, tehát mint bûnsegédeket ítélték el, 1915. február 2-án felakasztották. Principet, Cabrinovicot és Grabezt a csehországi Theresienstadtban lévô osztrák fegyházba szállították, ahol egyikük sem bírta sokáig a gyengébb fizikumú bûntetteseket utolérô hagyományos betegséget, a tüdôbajt. Mindhárman a börtönben haltak meg. Ugyanez a sors érte az eredetileg kötél általi halálra ítélt Kerovicot is, aki az osztrák Mollersdorf fegyházában vesztette életét.

Zimankós decemberi reggel, Nyárádmagyarósra tartunk a Tófalvi utcába, ahol Nagy Károly és felesége, Rozália várja a mészárost. Kissé leereszkedett a kocsi csomagtartó felôli része, hiszen abban vannak a felszerelések: a kis villanymotorral mûködô perzselôgép, a hozzá tartozó transzformátor, az ugyancsak villamos húsdaráló, az inoxból készült hurkatöltô, amelybe egyszerre 3,5 – 4 kg hús rakható, a hosszú nyelû kaparó, a szúró-, a bontó-, a csontoló-, a szalonnakés, a fenôacél, a disznóöléshez szükséges öltözék, a kötény. A gépkocsit a 46 éves Ozsváth Zoltán vezeti, aki édesapjával Torboszlóban minden évben vágott disznót. Tôle tanulta el a böllérkedés és húsfeldolgozás titkait. 1985-tôl egymaga vállal alkalmi henteskedést. Azt nem tudta megmondani, hogy aznap pontosan a hányadikat vágja, de száznál jóval többet számlál. A 21 év alatt meggyôzôdött, hogy a házi disznóvágás a vidéken élôk számára gazdaságos és elônyös, mert a fûszerezést és a tartósítást, füstölést mindenki ízlése szerint végezheti, ezért még sokáig fennmarad a hagyománya. Mivel nagyon sokfelé hívják – pénteken Nyárádmagyaróson, szombaton Bárdoson, vasárnap Mezôsámsondon henteskedett – rájött, hogy a hús ízesítése, a feldolgozás módja településenként változik.

Nyárádszeredában megállunk néhány percre a Károly bácsi és Róza néni lánya, Kornea Edit és a két lánya Tímea és Noémi pakol és ül be a gépkocsiba. Zoltán lassan hajt, a toldott-foldott úton a sárvédôk idônként érik a kereket. Magyaróson a Tófalvi út 151. számú porta elôtt állunk meg. Róza néni fogad, mondja, hogy a disznót egy helybeli megbízható gazdától vásárolták. Behordjuk a szerszámokat elôkerülnek az edények is, a perzseléshez szükséges fa felvágva méretre. Minden elôkészítve, a disznó még sehol. Közben ismerôs asszony lép a házba. Mariska néni örvend, hogy találkozott a rég nem látott Zolival. Bemutatkozásom után kérdi Zoltántól, hogy én a segédje vagyok? Mindenki elneveti magát. Nemsokára újabb segítség érkezik, Róza néni sógornôje, Jolán. A falubeli eseményeket említik, majd Sziki kutya erôsödô ugatására kilépünk az udvarra. Karcsi bácsi, fia, Attila és a sertés gazdája szekéren fémketrecben hozzák a 108 kilós disznót. Mintha érezné a vesztét, a ketrec egyik nyílásán próbál szabadulni. Leemelik a szekérbôl, ekkor a háziasszony pálinkával kínál mindenkit, ilyenkor szokás mondani: – e jó disznó, gazduram, használják egészséggel!

Miután elszáll az állatból a pára, perzselés közben beszélgetünk Karcsi bácsival és Róza nénivel. Negyven éve élnek együtt, minden évben vágtak disznót, volt, amikor 180 kilóst is, de a fiatal, a 110-120 kilós a legjobb. Kolbászt, májast, gömböcöt, fôsajtot, kocsonyát, tepertôt készítenek, zsírt olvasztanak. Régebb pentyeszt – vérest – is töltöttek, idén nem. A beleket Jolán szedi szét és húrolja meg, de csak a vékonybelet. Amikor Jolánéknál vágnak disznót, akkor Róza néni végzi ezt a munkát. A vastagbelet nem dobják el, az a Sziki kutya része, régebben szappant is fôztek belôle, ma már nem.

A húst, kolbászt, szalonnát a ház padlásán füstölik, a háziak ízletesebbnek találják, mint a füstölôben füstöltet. Mitôl jobb? A hús nem kapja azt a hirtelen füstöt, egy bizonyos idô után távolabb rakják. A füst nyíláson jut ki a tetôtérbe. Ez nem tûzveszélyes, mert szikrafogóval van ellátva. A füstölnivalót nem közvetlenül a közelébe akasztják, a hosszú rúdra, hanem kissé távolabb. Három hétig is ott tartják, idônként tovább-rakják, forgatják is. Miután nem kell már több füst, egészen távolra helyezik. A szalonnát és a sonkát addig hagyják a padláson, amíg megindulnak a legyek. Tavasszal, amikor leveszik, megmossák, dobozokban tárolják, így lesz finom, friss és tiszta. Valóban, a tavalyi szalonnából is kóstoltam. A nyárád-magyarósi és a torboszlói kolbász között van különbség, a fûszerezéstôl függ. Van, aki nem tesz fokhagymát csak alig egy keveset, egyesek nem is tesznek, mert nem szeretik, vagy kevésbé borsozzák meg. A Nagy család fokhagymát és borsot is kever a kolbászhúsba. A májasba Róza néniék csak almát daráltak, de van, aki körtét is tesz bele. Sokan cukrozzák. Az almától finom íze lesz de a cukor édessé teszi. Karcsi bácsiék, amikor nagyobb disznót vágtak, kenômájast is készítettek. Egyébként májast csak annyit töltenek, amennyivel tartoznak azoknak, akik nekik vittek kóstolót. A lesütésre szánt kolbászt csak három-négy napig füstölik. Zsírt és olajat vegyítenek, abban sütik, mert így puhán marad, nem törik össze, amikor kiveszik az üvegbôl. Az oldalast is füstölve fogyasztják. Felhasználás elôtt lemossák.

Beszélgetésünket a hentes szakítja félbe: – Hé, emberek, nem vágja a kés a szalonnát. Ez azt jelenti, hogy segítségre van szüksége az orja kiemelésnél. Hamarosan az ellenôrzésre szánt húsminta is elôkerül, Atilla robogójával visszük dr. Végh Ferencz József helybéli állatorvoshoz. A szakszerû vizsgálódás után kijelenti: fogyasztható. Akad bôven tennivalója, a felügyelete alá tartozó tíz településen kb. 2.600 a lélekszám, s a családok négyötöde disznót vág. 1990 óta dolgozik itt, azóta járvány nem ütötte fel a fejét, trichinellás fertôzés nem fordult elô. Ajánlja minden alkalmi mészárosnak, hogy használjon megfelelô öltözéket, köpenyt, hogy minél higiénikusabb körülmények között történjen a feldolgozás. Mire visszatértünk, már várt a tokány.

Sötétedés elôtt a húsok a konyhában vannak. A kályha paltján sütnek a kolbászhúsból, hogy megállapítsák, milyen fûszer szükséges még bele. Aztán elkezdôdik a hurkatöltés. A töltôgéppel gyorsan megy, nincs idô megunni. Mikor minden elkészül, kolbászhúsból sütött fasírtot vacsorázunk krumplipürével, ki tormával, ki savanyú uborkával. Búcsúzáskor azt mondta a gazda: – ez a hús, kolbász, sonka, nyárig kitart. Van két malac az ólban, ha isten megsegít, az egyiket a nyáron ugyanígy feldolgozzuk Zolival. Mert akármit is rebesgettek, hogy a csatlakozás után megtiltják a házi disznóvágást, ez nem így van.

Magunknak csinálhatjuk magunk. És ez rendjén is volna.

Sorsdöntô fontosságú hét következik a marosvásárhelyi nôi kézilabdacsapat számára, amely vasárnap 11 órától a Rapidot fogadja, jövô héten szerdán pedig Temesvárra utazik, ahol az Universitatea ellen lép pályára. Márpedig ahhoz, hogy a kiesés elleni harcban eséllyel vághassanak neki a tavaszi idénynek, a marosvásárhelyi lányoknak mindkét találkozót meg kell nyerniük, különös tekintettel arra is, hogy a két mostani ellenfél legyôzése gyakorlatilag négypontosnak számít, hisz a két legközvetlenebb ellenfélrôl van szó a kiesés elleni harcban.

Az eddigi eredmények alapján nem lehet túlságosan derûlátó a marosvásárhelyi szurkoló, de a remény távolról sincs még veszve, különösen, hogy – végre! – két poszton komoly erôsítés érkezett az együtteshez. Mihaela Sandu jobb átlövô és Irina Petrescu jobbszélsô a bukaresti Antilopa ifjúsági központtól érkeznek és mindketten az utánpótlás válogatott tagjai. Noha már egy hete Marosvásárhelyen tartózkodnak, hétfôn mutatkoztak be elôször hivatalosan a csapat mezében, s ellentétben az idô folyamán kipróbált számos játékossal és felröppent nevekkel, ôket véglegesen sikerült leigazolni, s vasárnap már csatasorba állhatnak. Gheorghe Marginean edzô szerint az erôsítéssel lényegesen megnô a csapat potenciálja, s az egész keret derûlátóan tekint a következô két erôpróba elé.

Noha a temesvári mérkôzés idegenben lesz, ez tûnik a könnyebbnek, a Rapid elleni vasárnapi találkozón azonban minden segítségre szükségük lesz a marosvásárhelyi lányoknak, s abban reménykednek, hogy a közönség nem hagyja cserben ôket ebben a nehéz pillanatban. Tudják, hogy nemigen örvendeztették meg a nézôket ebben a bajnokságban, de most valóban van esély a gyôzelemre, ha megkapják a megfelelô támogatást is hozzá.

A marosvásárhelyi ISK úszó szakosztálya újabb sikerekkel hálálta meg a városi tanács és a polgármesteri hivatal támogatását, akik, úgy tûnik, végül mégis belátták, hogy segítségük nem ablakon kidobott pénz, s lehetôvé tették a legjobb úszóknak, hogy vegyék igénybe a fedett uszodát a felkészüléshez.

A fiatal edzô, Kerekes István irányításával hat sportoló vehetett ilyen körülmények között részt a 11-14 évesek országos bajnokságán Nagybányán, ahol kiváló eredményeket értek el. Különösen Kagán Ferenc jeleskedett, aki háromszoros országos bajnoki címet ért el, a 100 méteres mellúszó és hátúszó számokban, illetve 200 háton. Emellett két ezüstérem is az övé lehetett, 200 mellen és 200 vegyesen, ráadásul az elôzôben az aranyérmes által megdöntött régi országos csúcson belüli idôt teljesített.

Kagán Ferenc eredményei mellett öt további éremmel gazdagodtak a marosvásárhelyi úszók. Ignat Paula két ezüstérmet szerzett 400 gyorson és 200 mellen, illetve egy bronzot 100 gyorson, Dumangiu Anca 200 mellen, Cojocaru Cristian pedig ugyancsak 200 mellen zárt harmadikként.

Víkendtelepi oldboys bajnokság, 15. (utolsó) forduló: Nike – Poli 5-1; Bastia – Estudiantes 3-0; Leeds – Ajax Lornion 0-6; Atlantic – 007; Torpi – Liverpool 5-5; Jett- Leo – Carion 3-2; Monaco – Electro 4-2. A Como TFK állt. Végsô állás: Ajax Lornion 38 p. 2. Nike 35 p. 3-4. 007, Como TFK 25-25 p. 5. Atlantic 20 p. 6-7. Bastia, Leeds 19-19 p. 8. Torpi 18 p. 9-10. Jett-Leo, Carion 17-17 p. 11-12. Electro, Liverpool 15-15 p. 13. Poli 14 p. 14. Monaco 12 p. 15. Estudiantes 9 p.

Kövesdombi bajnokság, 4. forduló: Vicenza – Speranta 1-3; Juventus – C. Sharp 1-4; Villareal – Monaco 3-1; Como – Brazilia 1-0; Transilvania – Dinamo 0-2; Craiova – Arsenal 5-1. A Valencia állt. Állás: 1. Como, Speranta 10-10 p. 3. Craiova 9 p, 4. Valencia, Transilvania, C. Sharp, Juventus 6-6 p.

Tudor I bajnokság, 3. forduló: MBO – River Plate 4- 4; Reggina – Lyon 7-2; Dolarii – Villareal 4-10; Focus - UTA 0-1; Boca Juniors – Rimotin 1-0; Progresul – Daneuro 4-6. A Lazio állt. Állás. 1. Reggina, 2. Boca Juniors 9-9 p. 3. UTA 7 p.

Tudor II bajnokság, 2. forduló: Porto – Rapid 3-2; Juventus - Dinamo 3-2; Viitorul – Thalia 7-0; Otelul – Vulturii 1-4; Barcelona – Bayer 1-1; Deportivo – Milan 2-4. A Parma állt. Állás: 1. Viitorul, Vulturii, Juventus 6-6 p.

Kárpátok sétányi bajnokság, 2. forduló: Dinamo – Steaua 1-4; Valencia – Amigo 1-1; Parma – Chelsea 5-1; Milan – Inter 2-0; Bastia – Atletico 0-5; Colo Colo – Fortuna 3-4. A Lyon állt. Állás: 1. Milan, Parma 6-6 p. 3. Atletico 4 p.

Meggyesfalvi bajnokság, 4. forduló: Aur-Mob – Route 66 0-4; Romconstruct – Lyon 3-0; Viitorul – Valencia 3-0 (meg nem jelenés); Roma – Neumarkt 3-2. A Rapid állt. Állás: 1. Romconstruct 12 p. 2. Route 66 9 p. 3. Roma 9 p.

Maroskeresztúri bajnokság, 8. forduló: Real – Speranta 0-3 (meg nem jelenés); Vamarom – Foresta 3-1; Flamingo – Craiova 4-1. A Juventus állt. Állás: 1. Juventus 15 p. 2. Foresta, Speranta, Vamarom 10-10 p.

Marosszentgyörgyi bajnokság, 10. forduló: Fortuna – Parma 2-0; Porto – Valencia 0-1; Leader – Fradi 3-0 (meg nem jelenés); Barcelona – Villareal 6-2. A Juventus állt. Állás: 1. Inter 24 p. 2. Milan 21 p. 3. Fortuna 19 p.

Nagyernyei bajnokság, 7. forduló: Liverpool – Ajax 1-2; Bayer – Bastia 2-3; Inter &