Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A Magyarországra vasúton gyakran utazók lassan már rettegve várják december elejét, vajon mi az, amit ismét kitaláltak az "illetékesek" a számukra. Mert a román és a magyar (a magyar és a román?) menetrendért illetékes "szakemberek" nem lopják ám a napot hiába kényelmes fôvárosi irodáikban, nekik valamivel igazolniuk kell ám azt a szép pénzt, amit fizetés gyanánt zsebre vágnak, hát kitalálnak valamit. Nehogy már megszokjon valamit a kedves utas, kísérletezzünk a bôrére...

Amikor bevezették a Marosvásárhely–Budapest közvetlen vasúti kapcsolatot, azt gondolhattuk volna, révbe értünk, hisz most már nem kell a vonaton átszállással kínlódva a magyar fôvárosba jutni abból a városból, amelybôl – a történelmi-társadalmi körülmények hatására – Erdélybôl a legtöbben utaznak rendszeresen a szomszéd országba. Nem így történt, hisz az utóbbi esztendôkben mintha szándékosan hoztak volna különbözô fogásokkal olyan intézkedéseket, amelyekkel megpróbálták ellehetetleníteni az utazást.

Kezdôdött minden az elavult, legfeljebb ingajáratokra alkalmas vasúti kocsikkal, amilyeneket a MÁV a marosvásárhelyi járatra megfelelônek ítélt. Még véletlenül sem a bécsi vonalra helyezte ôket üzembe, a keleti szegény nyomoroncoknak azonban ez is jó volt. A számtalan panasz hatására aztán valahogy elfogadhatóbb kocsik is kerültek, olyanokkal azonban, amilyenekkel Bécset kötik össze Budapesttel, csak akkor találkozott az erdélyi utas, ha Budát elhagyva tovább utazott nyugati irányban.

Aztán kitalálták, hogy a magyar határt átlépve, személyvonatként közlekedjen a szerelvény, ugyan miért lenne sietôs a kedves utasnak, s ha még emlékeznek, a tavaly ilyenkor úgy gondolták a MÁV kedves munkatársai, hogy csupán nyolc helyjegyet adhatnak el Marosvásárhelyen a célállomásig, a többi utas meg utazhat állva Püspökladány elhagyása után. Nos, ezenfelül mi még arra is emlékszünk, hogy akkori megkeresésünkre a MÁV illetékesei elôször válaszra sem méltattak, aztán felsôbbrendûségük teljes tudatában, arrogánsan válaszoltak, azt próbálván megmagyarázni, hogy minden változtatás az utazóközönség érdekében történik.

Ami, nyilván, a legújabb menetrend- módosítás esetében is igaz, a magyar televíziók már be is mondták, hogy az új közlekedési rendet úgy állították össze, hogy az kedvezzen a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásnak. Magukat az érdekelteket azonban senki sem kérdezte meg, hogy jó-e nekik kerülôúton, a szegedi intercityhez kapcsolt "helyjegyek nélküli" kocsikban utazni, s várjuk, hogy kiderüljön, mi az, amiért jobb nekünk ez a változat. Egyelôre azonban szerkesztôségünk panaszözönnel szembesül azok részérôl, akiknek az "érdekében" az egész változtatás történt.

Az Európai Unió 2007. január 1-jétôl megszigorítja a januártól taggá váló Románia és Bulgária élelmiszer-kivitelére vonatkozó elôírásokat- közölte az Európai Bizottság hétfôn. Az intézkedés az állatok, a hús, a tej-és tejtermékek exportját érinti.

Az új szabályozás értelmében azok a bolgár és román vállalatok, amelyeknek engedélye van hús-és tejtermékek exportjára az Európai Unió tagállamaiba, a két ország csatlakozása után legalább egy évig nem exportálhatnak.

Az EU élelmiszerbiztonsági szakértôi megállapodtak arról is, hogy a két új tagállam nem vihet az unió
területére olyan állati eredetû terméket, amely más, az unión kívüli országból származik, és importjára még a csatlakozás elôtt kerül sor, mert ezek esetleg nem felelnek meg az uniós normáknak.

Az unió már korábban is hozott korlátozásokat a két leendô új tagországra vonatkozóan. Az úgynevezett élelmezésügyi és állategészségügyi állandó bizottságban hozott határozatok alapján januártól Románia az EU-tagállamok
közül csak saját területén árusíthat olyan állati eredetû termékeket, amelyeket idén vagy korábban gyártottak, mert ezek "esetleg" nem felelnek meg az uniós elôírásoknak. Összesen 387 élelmiszer- elôállító létesítmény 2009 végéig átmeneti mentességet kapott az uniós szabályok betartása alól – hogy ez idô alatt átállhasson azoknak megfelelô termelésre –, de az átmeneti idôszakban csak hazai piacon árusíthat, az EU-ba nem exportálhat. Tizenhat külön ellenôrzési állomást is létesítenek januártól Bulgáriában és Romániában a kivitelre szánt állati jellegû vagy eredetû javak vizsgálatára.

Nyilatkozatháború orvosok között

Vasárnap délután a Megyei Sürgôsségi Kórházban kardiológiai beavatkozás közben meghalt egy 70 év fölötti beteg férfi. Dr. Benedek Imre egyetemi tanár, a kórház Intervencionális Kardiológiai Klinikájának vezetôje az új vezetôséget teszi felelôssé, mivel az általa megrendelt egészségügyi segédeszközöket, amelyek a mûtéthez kellettek volna, a kórház bezárt raktárában tartották. Baila Lucian igazgatót pedig órákon át hiába próbálták hívni, hogy elrendelje a raktár kinyitását. Mire az igazgató a kórházba érkezett, a beteget elvesztették.

Dr. Benedek Imre azt nyilatkozta, hogy nem tud napirendre térni afölött, hogy egy páciens, akinek lett volna esélye az életben maradásra, ilyen szervezési hiányosságok miatt haljon meg. A NewsIr. hírügynökségenek tett kijelentése szerint a professzornak etnikai okok miatt szabotálják a tevékenységét, holott az ország egyik legkorszerûbb kardiológiai klinikáját hozta létre és tudományos munkássága mellett milliárdos pályázatokat nyert. "A kórház vezetôsége abban a tudatban él, hogy, ha a klinikámon hagyják az segédeszközöket, én ellopom: Ha nem hagyják, hogy itthon gyakoroljam a mesterségem, kénytelen leszek menedékjogot kérni egy arab országban, ahol megbecsülnek – olvasható a hírügynökség által közölt szövegben". Amelyre a kórház igazgatója azt válaszolta a hírügynökségnek, hogy a klinikavezetô dolga lett volna meggyôzôdni arról, hogy minden szükséges eszköz és anyag adott-e a mûtéthez. A szentek (hengerháló), amelyekre Benedek doktornak szüksége volt, pénteken érkeztek meg a kórház raktárába, és a szabályzat szerint onnan adhatják ki a klinikákra. Ami a telefont illeti, az igazgató szerint csak egy hívást kapott, 18.00 órakor, amelyet követôen a kórházba ment. Véleménye szerint valójában Benedek doktor viselkedésével van a gond, amit az is bizonyít, hogy az utóbbi idôben a klinikájáról a 20 egészségügyi középkáderbôl kilencen kérték áthelyezésüket más klinikákra – olvasható a hírügynökségi jelentésben.

Tegnap délben az általa mondottakat dr. Baila Lucian egy sajtótájékozatón erôsítette meg. Véleménye szerint nincs szó etnikai üldözésrôl, hiszen Benedek doktor klinikájának jut a legtöbb pénz. Ebben az évben 21 milliárd lejt fordíthatott beruházásra és a beavatkozásokhoz szükséges anyagok, segédeszközök vásárlására többek között. Ha idejében szólt volna, a raktáros kiadja azt, amire szüksége van, de részlegvezetôként és sebészként kötelessége lett volna ellenôrizni, hogy minden feltétel adott a mûtéthez. Ezenkívül kölcsönért fordulhatott volna a Szív- érgyógyászati és Transzplantációs Intézethez, ahonnan valószínû kisegítik – állította az igazgató, aki tagadta, hogy vasárnap délután többször hívták volna telefonon..

Válaszként Benedek professzor elmondta, hogy vasárnap délelôtt Brassóból kérték, segítsen egy infarktusos betegen, akit mentôvel kellett elhozzanak, mivel a helikopter bevetését visszautasították. Fél háromra megállapították a diagnózist, megnyitották az eldugult szívereket, ahova gyûrût kellett volna behelyezni. – Mivel megrendeltem a sztenteket és a cégtôl úgy értesültem, hogy elhozták, nyugodtan folytattam a mûtétet, amikor kiderült, hogy a sztentek a kórház raktárában vannak bezárva. A korábbi szokás szerint az ilyen anyagokat nyilvántartásba vették és továbbküldték a részlegre, ahol felhasználják. Ezt a szabályt két hete változtatták meg. Kifogást tettem az igazgatónál, hogy sohasem lehet tudni, milyen méretre van szükség, és nem jó az új szabály. Bólogatott, mint aki egyetért, de a jelek szerint szó sem volt errôl.

Ami az Intervencionális Kardiológiai Klinikán dolgozó személyzetet illeti, ezen a téren is állandóan gátolnak a munkámban. Ötven helyett feleannyi középkáderrel dolgozom, akikre akkora munka és felelôsség hárul, hogy nem csoda, ha egy idô után eltávoznak.

– Az sem felel meg a valóságnak, hogy nem kértem a kardiológiai intézet segítségét, Mitrea fôorvost lehívattam, aki szerint helyesen jártunk el, de olyan sztentet, amire szükségem lett volna, nem tudott kölcsön adni. Ami az intenzív terápiai klinikát illeti, ahol az igazgató dolgozott, onnan visszautasították a segítséget.

Az viszont teljes mértékben felháborító, hogy amire én szerzek pénzt a kórháznak, és én rendelem meg, azt elzárják elôlem, és önkényesen adják ki. Ezenkívül gátolják a tevékenységem, ugyanis, miután minden klinikán igénybe veszik a segítségem, a bonyolult eseteket, amiért több pénz jár a biztosítótól, a kardiológiai intézetbe küldik.

Baila doktort a munkatársaim hívták elôször, össze is tévesztettük egy hasonló nevû személlyel, de csak akkor hívott vissza, amikor a közegészségügyi hatóság igazgatójától kezdve miniszterekig mindenkitôl, sôt a sajtótól is segítséget kértem, hogy megtaláljuk – nyilatkozta Benedek Imre egyetemi tanár, aki szerint már valakinek szólni kellett a kórházban folyó önkényeskedések és egyesek hátrányos megkülönböztetések miatt.

Nagyjából így alakul a fenyôfakínálat a marosvásárhelyi piacokon, ahová már a hét végén megérkeztek más megyékbôl a fákat árusítók. A marosvásárhelyi Cuza Voda utcai piacon tegnap két helyen lehetett ezüstfenyôt vásárolni elég borsos áron. Hogy mennyi pénzt kell lepengetnünk a karácsonyfákért, az a fa magasságától, az ágak sûrûségétôl függ – állítják az árusok. B.M termelô Târgu- Neamtról érkezett. Kérdésünkre elmondta, hogy a fák ára 25 lejtôl 150 lejig terjed, így 25 lejért egy közel másfél méteres, gyér ágazatú fenyô vásárolható, a 150 lejbe kerülô fa magassága pedig az öt métert is meghaladhatja – tájékoztat az árus. Szerinte az elôzô évek tapasztalata ellenére idén közvetlenül az ünnep elôtt sem lesznek alacsonyabbak az árak, ugyanis csupán a kért mennyiség felének a kivágását engedélyezték. Emiatt úgy tûnik, nem lesz bô a kínálat. Egyelôre a kereslet sem jelentôs, hiszen az ötven fából, amit hoztak, három nap alatt csupán öt-hat darabot adtak el. A piacon kínált másik fenyôrakomány Hargita megyébôl érkezett, itt 20 lejtôl 300 lejig terjednek az árak, a fa magasságától függôen. Az eladó elmondta, hetven karácsonyfát hoztak, amibôl két nap alatt csupán három kelt el. "Az emberek csak megállnak, megkérdezik az árakat, majd továbbmennek" – teszi hozzá.

Aki azt szeretné, hogy külföldi karácsonyfa díszelegjen lakásában, az a marosvásárhelyi Odú Garden Centernél szerencsét próbálhat, ugyanis idén is Dániából behozott fenyôfákkal várják a vásárlókat. Ma délután érkezik egyelôre egy tehergépkocsi fenyôfa, amelyeket száztól háromszáz új lejig terjedô árakon kínálnak. Egy másfél méteres fa 100 lejért, egy három és fél méter magas pedig 300 lejért vásárolható meg – tájékoztatott Kolcsár Zoltán, a vállalkozás vezetôje.

Ezek után már csak az a kérdés marad megválaszolatlan, hogy a lakosságnak lesz-e honnan lepengesse a magas összegeket, ha a szokáshoz híven, fenyôfa mellett szeretné tölteni a szentestét.

Marosvásárhely szomszédságában, a jeddi határban készül tavasszal egy új lakópark építésébe fogni a Romimobil ingatlanügynökség. A Panorama Residence elnevezésû tervet pénteken a Concordia szálló konferenciatermében mutatta be a cég, a rendezvényen egyben a kereskedelmi banktól ingatlanszerzésre igényelhetô jelzáloghitel megszerzésének lehetôségeit is ismertették a pénzintézet alkalmazottai.

Az ismertetett terv szerint a vállalkozó abból indult ki, hogy a városban jelenleg futó többféle lakásépítési kezdeményezésbôl egyik sem a harminc év feletti, átlagnál jobban keresô vásárlóréteg igényeit célozza meg. A Romimobil lakóparkja ennek a rétegnek ajánl lakásvásárlási lehetôséget.

Összesen 80 ezer négyzetméternyi felületre tervezik a lakóparkot, a terv elsô szakaszában a Jedd belterületén levô telek negyedét építik be. A bekötôutak már elkészültek, a modern lakóépületek kivitelezését a tavasszal számítják elkezdeni.

Kétemeletes, szintenként két lakást magukba foglaló kisebb háztömbökbôl épül fel a park, a lakrészek két-, illetve háromszobásak lesznek. Lakófelületük a kétszobások esetén 52 m² + 15 m² terasz, a háromszobásaknál 65 m² + 20 m² terasz. Minden lakóépülethez garázsokat is emelnek, emellett szabadtéri parkolók is létesülnek. A várhatóan két év alatt felépülô elsô parkrészben a bemutatott terv szerint kereskedelmi helyiségek, piactér is helyet kap. Hogy igényesebb, de egyben pénzesebb vásárlók felé irányul a kezdeményezés, az is bizonyítja, hogy szabadtéri úszómedence, illetve két teniszpálya is lesz az elsô parkrészben. A lakások a vevôk igényei szerint lehetnek akár kulcsrakészen bebútorozottak is az átadáskor.

Az építô együttmûködik a kereskedelmi bankkal, az elhangzottak szerint a pénzintézet ingatlanszerzésre kínált jelzáloghitele volna a vevôk számára a legelônyösebb lehetôség az itteni lakásvásárlásra, lévén, hogy ennél a hitelnél maga az épülô lakás képezi a garanciát a törlesztésre. A bank a hallottak alapján szorosan követi majd az építkezési folyamatot, így a kivitelezési szakaszok elôrehaladtának megfelelô ütemben utalja át a szerzôdött lakáshitelek részleteit az építônek, így a bankkal is kapcsolatban álló vásárló két oldalról is biztosítékot kap, hogy a pénzéért megfelelô szolgáltatásban részesül.

A Samtid program keretében Segesváron 13 kilométernyi víz- és 4 kilométernyi csatornavezetéket cserélnek ki. A beruházás összértéke 3,8 millió euró, aminek fele az önkormányzat költségvetését terheli, fele vissza nem térítendô európai uniós hitel. A középkori várban egy hónapos késéssel, szeptemberben kezdték meg a 105 éves vezetékek cseréjét.

A vár területén 4 kilométernyi víz- és csatornavezetéket újítanak fel, a munkálatok befejezési határideje 2007. november 30. Fabian Emil, a helyi közmûvállalat igazgatója lapunknak elmondta, hogy a Samtid program keretében vízhálózat-felújításra lehetett pályázni, Segesvárral azonban kivételt tettek és a csatornahálózatot is felújítják, de kizárólag a várban. Az igazgató elképzelhetônek tartja, hogy a rossz víz- és csatornahálózaton a szivárgások is gyengítik a várfalakat, bár elmondása szerint ezt tanulmányokkal nem mutatták ki. A várban ugyanakkor egy 1901-ben épült, 500 köbméter víz tárolására alkalmas medence is létezik, így sikerül biztosítani a víznyomást a várban levô épületekben. A csatornázási munkálatokat az Inspet Kft. mint alvállalkozó végzi, a fôvállalkozó egy kolozsvári cég. Az enyhe tél miatt a munkások folyamatosan dolgoznak a várban, a munkálatokkal december 20. és január 10. között állnak le. A beruházás önrészének biztosítására az önkormányzat bankkölcsönt vett fel, az igazgató szerint a 20 éves futamidôre felvett hitelt a víz- és csatornadíjak megnövelésébôl fizetik vissza.

Jegyzet

Tíz személy egy marosvásárhelyi klubban szórakozott, és kissé lehervadt a lábáról. A szó legszorosabb értelmében. Amint a marosvásárhelyi rendôrség tájékoztatójából kiderült: szén-monoxid-mérgezést kaptak az egyik szórakozóhelyen, kora reggel. Az elôzetes vizsgálatok során a mérgezést a meghibásodott kazán és az eldugult kémény rovására írták az illetékesek. A felelôsségre vonásról egyelôre nem esett szó, szerencsére egyik eset sem bizonyult tragikusnak. De bármi megtörténhetett volna...

Mindeközben tudjuk, hogy a gázszolgáltató vállalat szakemberei rendszeresen kell ellenôrizzék a gázzal mûködô fûtôtesteken, egyéb fûtôalkalmatosságokon a csapokat, a kéményeket pedig évi két alkalommal kell kitisztíttassák a lakók – errôl szólnak az elôírások.

Vélhetôen, az említett szórakozóhelyen ezekre az ellenôrzésekre, tisztogatásokra nem került sor. Elmélázhatunk azon is, hogy hirtelen omlott be a kémény, vagy a kazánban akár üzemzavar is keletkezhetett. De, mivel még tart a rendôrségi nyomozás, határozottan nem lehet valakinek, valakiknek, a tulajdonosnak vagy az E-on Gaznak a nyakába varrni.

Talán a nyomozás végén az is kiderül, kinek bibis az orra, illetve mi is megtudjuk, hogy ki "fizet meg" ezért, vagy kinek "simítják" el az ügyét.

Viszont, addig is jó lenne megfontoltan átgondolni, hogy az ellenôrzésre vonatkozó szabályozásokat be lehet-e tartani, illetve nyomon lehet-e követni azokat. Az illetékesekre hárulna a feladat, hogy olyan szabályokat hozzanak, amelyeket be lehet tartatni és tartani, azért (is), hogy a szórakozás ne végzôdjön a megyei kórház belgyógyászati osztályán.

Újraválasztották Igor Szmirnov elnököt a Moldovához tartozó Dnyeszter Menti Köztársaságban – jelentette be hétfôn Tyiraszpolban a központi választási bizottság vezetôje.

Pjotr Gyenyiszenko elmondta, hogy a jelenlegi elnököt, a 65 éves Szmirnovot, aki 1990 óta van hatalmon, a szavazók 82,4 százaléka támogatta. A szavazásra jogosultak 66,1 százaléka élt választójogával.

A moldovai külügyminisztérium elítélte "a szeparatista rendszer által szervezett" elnökválasztást. Románia és az Európai Unió sem vett tudomást az elnökválasztásról, amelyen nem vettek részt nyugati megfigyelôk. Orosz megfigyelôk szerint ugyanakkor a választás szabad és tisztességes volt.

A terület, ahol mintegy 550 ezer, többségében orosz ajkú lakos él, 1990-ben szakadt el Moldovától, attól tartva, hogy a volt szovjet köztársaság egyesül Romániával. Szmirnov elutasítja a kompromisszumot Moldovával, és szeretne Oroszországhoz csatlakozni, amely békefenntartókat állomásoztat a térségben.

Az idei év szeptemberében megtartott népszavazáson a választók elsöprô többsége, mintegy 95 százaléka a szakadár Dnyeszter Menti Köztársaság függetlenségére és az Oroszországgal való egyesülésre szavazott.

A lakosság veszélyeztetettségét kizárva és nyugalomra intve folytattákhétfôn a német hatóságok a nyomozást a Litvinyenko-ügy hamburgi szálai után.

Az illetékes német szervek kapcsolatba léptek a volt titkosszolgálati ügynök meggyilkolásában nyomozó brit hatóságokkal, s keresték az orosz illetékesek együttmûködését is, értesülések szerint azonban Moszkva erre egyelôre nem sok hajlandóságot mutatott.

A hamburgi kapcsolatot, egy bizonyos Dmitrij Kovtun orosz üzletemberhez kötôdô szálakat a múlt hét végén derítette fel a német rendôrség, s vasárnap egyértelmûvé vált, hogy a polónium 210-es sugárzó izotóp nyomaira bukkantak egy hamburgi és egy másik lakásban is. Kovtun – aki korábban maga is KGB-ügynök volt – október végén néhány napot töltött Hamburgban.

Polónium 210-es radioaktív elemmel mérgezték meg a gyanú szerint november 1-jén a brit fôvárosban Alekszandr Litvinyenkót, aki három héttel késôbb meghalt.

Az illetékes német hatóságok vasárnap sajtóértekezleten jelentették be, hogy a szóban forgó hamburgi lakásban egyértelmûen polónium nyomait derítették fel. A nyomokat Dmitrij Kovtun volt feleségének a lakásában találták, s ugyanezen radioaktív elem nyomaira bukkantak Kovtun autójában, továbbá volt anyósának lakásán is, Schleswig-Holstein tartományban, Pinneberg körzetében.

Litvinyenko november elsô napján találkozott Londonban Dmitrij Kovtunnal, aki korábban szintén a KGB munkatársa volt.

Értesülések szerint Kovtun október végén Moszkvából repült Hamburgba, ahol három napot töltött, volt feleségének és anyósának lakásában. Onnan repült Londonba a Litvinyenkóval tervezett találkozóra, amelyre november elsô napján került sor. Litvinyenkót ezen a napon mérgezték meg.

A német hatóságok nem zárják ki, hogy az üzletember tettesként vállalhatott szerepet a merénylet elkövetésében.

(MTI) – George Bush amerikai elnök népszerûsége minden korábbinál alacsonyabbra, 30 százalékosra zuhant – a Zogby Poll intézet a hét végén tette közzé friss telefonos felmérésének eredményét.

Bush támogatottságát a Fehér Háznak a június eleji rekordalacsony 31 százalékról a félidôs kongresszusi választások elôtt, októberre sikerült 36 százalékra feltornázni.

A választásokon viszont a demokraták gyôztek, és a republikánusok a kongresszus mindkét házában elveszítették többségüket. A választás másnapján Donald Rumsfeld védelmi miniszter lemondott posztjáról, utóda, Robert Gates a szenátusi meghallgatáson kijelentette, Amerika nem nyeri meg az iraki háborút. Napvilágot látott az úgynevezett Baker-Hamilton kétpárti szakértôi bizottság Irakról szóló jelentése, amely szerint a vészesen romló helyzet megfordításához azonnali irányváltásra van szükség. A Zogby szerint a közvélemény hangulatát ezek a tényezôk befolyásolták leginkább.

A válaszolók 68 százaléka szerint Bush rossz vagy elfogadható munkát végez elnökként. A republikánus szavazóknak is csak 60 százaléka értékeli pozitívan teljesítményét, 39 százalékuk lehúzza. A demokrata szavazótáboron belül csak 9 százalék nyilatkozik pozitívan az elnökrôl, a függetlenek között ez az arány 22 százalék.

Bush népszerûségvesztésére jellemzô, hogy a házasságban élô szavazók körében már csak 35, a férfi szavazók körében pedig 31 százalékos a támogatottsága, pedig hagyományosan mindkét csoport inkább a Republikánus Pártra adja voksát.

Az amerikaiak ugyancsak minden korábbinál kisebb aránya, 34 százaléka vélekedik úgy: van értelme annak, hogy amerikai katonák életüket áldozzák fel az iraki háborúban.

Izrael megakadályozta, hogy tényfeltáró bizottság utazzon a hét végén a Gázai övezetbe a Bét-Hanún város ellen végrehajtott, 19 civil életét kioltó múlt havi izraeli tüzérségi támadás körülményeinek és következményeinek kivizsgálására.

Desmond Tutu, a dél-afrikai apartheidellenes harc kiemelkedô, Nobel-békedíjas személyisége vezette volna a bizottságot, de az izraeli hatóságok nem adták meg a beutazásra jogosító okmányokat – közölték hétfôn az ENSZ névtelenül nyilatkozó illetékesei Genfben. Eredetileg úgy volt, hogy a bizottság pénteken tesz jelentést megállapításairól az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának. A 47 országot tömörítô tanács a múlt hónapban adott megbízást egy határozatában a bizottság létrehozására és ténymegállapító útjára. A 47 tagállam közül 32 szavazott a bahreini és pakisztáni elôterjesztés nyomán elfogadott határozatra, nyolc ország ellene voksolt, hat pedig tartózkodott a november 15-i szavazáson.

A bizottság feladata lett volna felmérni a november 8-i támadás kárvallottjainak helyzetét, és megállapítani, milyen sürgôs segítségre szorulnak a túlélôk. Ezenkívül ajánlásokat kellett volna tennie arra nézve, hogyan lehet megvédeni a palesztin polgári lakosságot a további izraeli támadásoktól.

Izrael megerôsítette hétfôn, hogy megtiltotta Tutu és az általa vezetett bizottság látogatását a Gázai övezetbe. "Nem a bizottság összetétele ellen volt kifogásunk, hanem elfogult, Izrael-ellenes küldetése ellen" – mondta nyugati újságíróknak Mark Regev, az izraeli külügyminisztérium szóvivôje. Szavai szerint a bizottság "nem tett volna semmi olyat, ami konkrétan segítette volna a palesztinokat, az izraelieket vagy a közel-keleti béke ügyét", csupán egy"politikai programot hajtott volna végre".

(MTI) A párizsi Concorde térrôl sugárzott ünnepi mûsorral kezdte meg adását az elsô nemzetközi francia hírtévé, a France 24.

A kétnyelvû (angol-francia) és 2007- tôl napi négyórányi adást arabul is kínáló ingyenes hírtévét az elsô 24 órában csak interneten (www.france24.com) lehetett nézni, de már mûholdon és kábelen is fogható 90 ország 80 millió háztartásában Európában, a Közel- és Közép-Keleten, valamint Afrikában. Ezenkívül a nemzetközi szervezetek (ENSZ, IMF, Világbank) New York-i és washingtoni székházaiban, valamint szállodaláncok csatornáin is látható lesz a "francia CNN".

A Jacques Chirac francia államfô kezdeményezésére létrejött, 24 órában sugárzó hírtévé célja a nemzetközi hírek "francia szemmel" való bemutatása. Gérard Saint-Paul hírigazgató szerint ez nem azt jelenti, hogy a France 24 Franciaország hangja kíván lenni, hanem hogy a CNN amerikai hangjával szemben a francia köztársaság alapértékeinek szellemében kívánja kiszélesíteni a nézôk látószögét a párbeszéd, a tolerancia és a mások tiszteletének jegyében.

A francia CNN-t az AFP francia hírügynökséggel és a Radio France Internationale (RFI) rádiócsatornával együttmûködve a francia közszolgálati tévécsatornákat magába foglaló France Télévisions és a legnézettebb országos kereskedelmi csatorna, a TF1 közösen mûködteti, évi 86 millió euróból. Ez az összeg messze elmarad a konkurens katari al-Dzsazira arab hírtévé, a BBC évi 600 millió eurós vagy a CNN évi 1,6 milliárd eurós költségvetésétôl.

A Párizs egyik déli elôvárosából, Issy-les-Moulineaux-ból sugárzó hírtévé 380 munkatársának átlagéletkora 30 év. A hatezer jelentkezôbôl kiválogatott 170 újságíró 28 országból érkezett. Valamennyien legalább kétnyelvûek, a francia mellett angolul vagy arabul beszélnek.

A France 24 ugyanazt az adást sugározza párhuzamosan franciául és angolul, s félóránként jelentkezik 10 perces hírblokkal. A hírmagyarázók mindkét nyelvû adásban ugyanazok a személyek lesznek. A hírek között kulturális magazinok és talk-show-k láthatók.

Ahhoz, hogy hatékonyan költsük el a strukturális alapokból lehívott pénzeket, rögtön a csatlakozás után a kormánynak, helyi hatóságoknak a strukturális alapok lehívását célzó eddig elkészített tervek kivitelezésére kell koncentrálnia – hangsúlyozta Borbély László területrendezéssel és középítkezéssel megbízott miniszter december 11-én Bukarestben a strukturális alapok lehívásának eszközeit számba vevô nemzetközi konferencián.

Az uniós pénzalapok hatékony lehívásának egyik elôfeltétele egy koherens területfejlesztési koncepció. Az Országos Területfejlesztési Koncepció feladata elôsegíteni a térségi és a helyi közösségek területfejlesztési koncepciójának összehangolását az országos célkitûzésekkel, valamint az Európai Unió regionális politikájával. Koherens stratégiával, standardizált adatbázissal, életképes projektekkel sikeresen lehet uniós pénzeket lehívni – mondta a megbízott miniszter.

A strukturális alapokra szükségünk van. Szükség van nagy infrastrukturális beruházásokra, de ugyanakkor szükséges a falu, a kisvárosok felzárkóztatása is. A különbözô régiók, valamint a város és falu közötti egyenlôtlenségek megszüntetése csak a források decentralizált elosztása alapján lehetséges. Helyi szinten hatékonyabb, racionálisabb döntések születhetnek, mert az ottaniak pontosabban ismerik a kérdéskört. Jobban oda kell figyeljünk a kisvárosokra, illetve a falvakra. A szaktárca idei tervei, új vízprogram, mely kimondottan az 50000 lakosnál kisebb váro-soknak szól, falusi utak kövezése, aszfaltozása az eddig elhanyagolt vidékek felzárkóztatását célozza. Az 50 ezer lakos alatti városok vízprogramja 340 millió euró értékû beruházást jelent a következô 3 évre – emelte ki Borbély László.

2006 az infrastruktúra éve: az idei négyszeri pozitív költségvetés-kiegészítés 80 százalékát infrastrukturális beruházásokra irányoztuk elô, a Szállítási, Középítkezési és Turisztikai Minisztérium költségvetése 700 millió euróval többet kapott. Az Országos Területfejlesztési Koncepció nagy segítség lesz az infrastrukturális beruházásokkal kapcsolatosan, hiszen mind a külföldi befektetôknek, mind a helyi hatóságoknak rálátásuk lesz egy koherens egészként megjelenített fejlesztési tervre.

Elsô alkalommal találkozik Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a határon túli magyar közösségek vezetôivel a magyar-magyar kapcsolatok intézményrendszerének átalakítását követôen. A megszûnt Magyar Állandó Értekezlet helyét átvevô politikai fórumon a fejlesztéspolitika és a magyarigazolványok ügye kerül várhatólag középpontba.

Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelôs szakállamtitkára elmondta a távirati irodának, hogy a határon túli magyar közösségek vezetôi bármilyen más kérdést is felvethetnek a szerdára tervezett találkozón, így vélhetôen szó esik majd az egyes magyar közösségek belsô helyzetérôl, kilátásairól is.

A kedvezménytörvénnyel született magyarigazolványokat elsô alkalommal 2002-ben adták ki. A törvény szerint az igazolványok érvényessége öt év, jövôre tehát jelentôs számú ilyen dokumentumot kellene lecserélni.

Gémesi Ferenc elmondta, elképzelhetô, hogy olyan értelmû törvénymódosítást kezdeményeznek, amely lehetôvé teszi, hogy a Magyarországon kedvezményeket, a határon túl pedig támogatásokat biztosító igazolványok érvényességét "automatikusan", tehát különösebb igazgatási eljárás nélkül hosszabbítják majd meg.

Mint mondta, nyilván nincs arra szükség, hogy valaki ötévente megvallja a magyarságát, hiszen ennyi idô alatt aligha változik meg az identitása. A szakállamtitkár szerint a magyarigazolvány nem csak a kedvezmények miatt "fontos dokumentum", hanem szimbolikus, érzelmi okok miatt is. Közölte, eddig mintegy 800 ezer határon túli magyar kapott igazolványt.

A romániai magyarok negyven százaléka váltott ki eddig magyarigazolványt, amelyet a kedvezménytörvény 2001-es elfogadása óta változatlan feltételek között bocsátanak ki – közölte az MTI-vel Székely István, a Kedvezménytörvény Tájékoztató Iroda romániai vezetôje.

Az irodavezetô elmondta, hogy eddig 510 ezer kérelmezô igényelte a magyarigazolványt Romániában, a kérések száma folyamatos, de már lényegesen kisebb, mint a jogszabály kezdeti idôszakában. Hozzátette: most havonta 300-500 személy nyújtja be a kérelmezéshez szükséges személyes iratokat.

Gémesi Ferenc szerint a magyar szervezetek képviselôivel akár a következô évben át lehet tekinteni a kedvezménytörvényben rögzített támogatási formákat, ha erre a közösségek részérôl igény fogalmazódik meg.

A szakállamtitkár szerint át kell tekinteni, hogy a kedvezménytörvényben meghatározott támogatásoknak, kedvezményeknek milyen értelme és tartalma van egy csatlakozás utáni helyzetben, különös tekintettel Románia 2007. január 1-jei csatlakozását követôen.

A kormány nem kívánja a támogatási formákat csökkenteni – szögezte le, hozzátéve: ha a magyar közösségeknek vannak elképzelései, akkor hozzá lehet nyúlni a kedvezmények mostani rendszeréhez.

Elmondta, a határon túli magyarság támogatására létrehozott közalapítványok január 1-jével beolvadnak a Szülôföld Alapba. Ennek alapkezelôjébe – a szakmai szempontok érvényesítésével – olyanok is bevonhatóak majd, akik korábban a december 31-én megszûnô közalapítványoknál dolgoztak.

A Szülôföld Alap veszi át az Illyés és az Apáczai Közalapítvány identitásmegôrzéssel, oktatással, kultúrával kapcsolatos feladatait, míg a gazdasági jellegû támogatási formákat a jövôben "más szerkezeti rendben" mûködtetik.

Sikertörténet és egy eredeti formájában eleve kudarcra ítélt próbálkozás találkozott a minap egy érdekvédelmi célzatú civil rendezvényen. Mint beszámoltunk róla, székelyföldi nagycsaládos szervezetek találkoztak a Nyárád partján néhai vármegyeszékhelyként is számon tartott városban, ahol szándéknyilatkozat szintjén kezdeményezték egy székelyföldi ernyôszervezet megalakítását.

A sikertörténet a magyarországi nagycsaládosok egyesületének története. Ez civil szervezetként húszezer család és több száz tagszervezet nevében válik közéleti szereplôvé, amint a magyar hatalom valamely intézkedésében a családok érdekeit véli sérülni, közhasznú szervezetként állami támogatásban részesül, képviselôi szavának nyugat-európai civil fórumokon is súlya van.

Sikerükben az is szerepet játszhat, hogy a civil szervezeti életre ható magyar törvénykezés szellemén érzôdik az a néhány száz kilométeres nyugati irányú távolság, amivel Magyarország közelebb van a konszolidálódott nyugati demokráciákhoz hozzánk viszonyítva, ám ennél lényegesebb összetevôje a sikernek, amint azt a magyar egyesület elnöke nyomatékosan ki is hangsúlyozta, hogy az érdekvédelmi munkájukban nincs helye a politikának.

Ezzel a mintával szemben szinte elrettentô példaként is értelmezhetô, hogy a székelyföldi nagycsaládos ernyôszervezet alakításának ötlete az autonómiaeszme mentén fogant. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy jelenlegi "nemzetállambeli" társadalmi környezetünkben az képezné a népes családok életének legnagyobb gondját, hogy a székely székek nem élveznek közigazgatási, jogalkotási, gazdasági függetlenséget, egy szóban autonómiát. Bár nagycsaládos szervezetek képviselôi tanácskoztak az adott helyen, a népes családok társadalmi helyzetérôl irányadó adatokról, statisztikákról nem esett szó, ám a tévedés lehetôségével is megkockáztatnánk azt a kijelentést, hogy vélhetôen fôleg megélhetési, gazdasági nehézségekkel szembesülnek a sok gyereket nevelô családok.

Amennyiben helyes a feltételezés, úgy inkább szociális célzatú kedvezmények, juttatások érdekében lenne logikus hitet tenniük az adott szervezeteknek. Ha pedig téves az elôbbi gondolatmenet, úgy minden bizonnyal kerül még olyan sajátos terület, ahol hátrányt jelent az, ha egy családban az átlagnál több gyereket vállalnak, feltételezhetôen számos követeléssel élhetnének az e családokat képviselô szer-vezetek.

Bármit is követelni, mindaddig, amíg nincs székely autonómia, csakis a román államtól lehet, mert mindannyian annak vagyunk családi státustól függetlenül adófizetôi, és többé vagy kevésbé lojális polgárai. Ismerve azt a tényt, hogy a székely autonómia eszményének bármely környezetben való emlegetése a román politikumra úgy hat, mint vörös posztó a bikaviadalok négylábú szereplôire, azt a nagycsaládos lét beható ismerete nélkül is borítékolni lehet, hogy falra hányt borsóval egyenértékû bármilyen követelés, amit egy autonómiapárti vagy akár csak ezzel meggyanúsítható családszervezet az állami hatóságok elé terjesztene. Így feltevôdik a kérdés, hogy a székelyföldi népes családok érdekeit van-e egyáltalán valakinek felhatalmazása értelmetlenül politikai harcokba keverni?

Pozitív hozadéka is lehet a kezdeményezésnek: abból kiindulva, hogy az autonómia az európai értékrendben elfogadott gyakorlat, egy ilyen ernyôszervezet a székelyföldi autonómia megvalósításáig kidolgozhatja egy családpolitika alapjait, amit az adott idôben a székelyföldi hatóságok gyakorlatba ültethetnek. Ebbôl a szempontból a kezdeményezés a jövôbe mutat. Életképességérôl szintén a jövô beszélhet.

Nincs itt az ideje a kollektív kegyelemgyakorlásnak, nyilatkozta hétfôn Monica Macovei igazságügyi miniszter az új Igazságügyi Palota avatásán. Szerinte a legjobb megoldás a börtöntüntetések megállítására, ha "hagyják, hogy magától elaludjon az ügy".

A videokonferenciát követôen, amelyen az ország minden börtönének igazgatója részt vett, Macovei arra a következtetésre jutott, hogy a krízishelyzet legfôbb oka "a Nati Meir által kezdeményezett kegyelmi törvénytervezet", a többi pedig a börtönökben uralkodó helyzet.

"Azt kértem a börtönigazgatóktól, hogy tárgyaljanak a tiltakozókkal, magyarázzák meg nekik, hogy a parlament és a kormány nem fog elfogadni egy törvénytervezetet kényszer hatására. Remélem, hogy néhány napon belül megoldódik a konfliktus" – mondta Macovei.

Hétfôn csökkent a tiltakozásban részt vevô elítéltek száma az elôzô napokhoz képest.

Bogdan Olteanu, a képviselôház elnöke hétfôn kijelentette, ha bebizonyosodik, hogy Nati Meir képviselô felelôs a börtönökben kirobbant tüntetésekért, a parlament a legszigorúbb intézkedéseket hozza ellene.

Olteanu elismerte, hogy a parlamentben a legnagyobb kiróható büntetés a parlamenti ülésekrôl való kizárást jelenti bizonyos idôre.

Hozzátette, vasárnap információt kért Nati Meir ügyében az Országos Börtönigazgatóság parancsnokától.

Marosvásárhelyen is tiltakoznak a rabok

A marosvásárhelyi börtön 37 elôzetes letartóztatottja vasárnaptól éhségsztrájkol. A cellák ablakaiból a rabok konzervesdobozokat és egyéb tárgyakat dobáltak ki, miközben korrupcióellenes jelszavakat kiáltoztak.

"Tolvajok! Le a korrupcióval!" – kiáltozták tegnap félóránként a börtön celláinak ablakaiból a rabok, majd füttyögés következett. A bíróság épülete mellett elhaladó járókelôk is hallhatták a tiltakozó rabokat, akik nem éppen válogatott szavakkal fejezték ki elégedetlenségüket, különbözô tárgyakat dobálva ki a rácsokon. Az elmúlt napokban az ország több börtönében lázadtak fel a rabok, a rossz fogvatartási körülmények, a korrupció ellen tiltakozva. A marosvásárhelyi börtön igazgatója, Szôllôsi Géza Lapunk megkeresésére elmondta, mindössze két cellában lázadoznak a lopás, rablás, nemi erôszak, emberölés vádjával elôzetes letartóztatásban levôk, akik egyrészt szolidarizálnak az ország más börtöneiben lázadó elítéltekkel, másrészt a szerintük túlságosan hosszú ideig tartó jogi eljárások, a túl szigorú ítéletek ellen tiltakoznak, jobb fogvatartási körülményeket követelve. Egyesek kegyelmet szeretnének és szabadulásukat követelik – mondta a börtönigazgató, aki szerint a marosvásárhelyi börtönben emberi körülmények vannak, nincs zsúfoltság, minden elítéltnek külön ágya van. Az igazgató szerint az elítéltek közt nincs lázadási hangulat, leginkább a visszaesô bûnözôk tiltakoznak. A börtön vezetése párbeszéd útján próbálja jobb belátásra bírni a fogvatartottakat, akik vasárnap óta elutasítják az élelmet, de a dialógus eddig még nem járt eredménnyel.

Pénteken ismét egy valóban hangulatos, családias és mégis tartásos irodalmi, mûvészeti est zajlott a marosszentgyörgyi Kolping család székhelyén. Sokan megtapasztalták már a szervezô házigazdák kultúra- és vendégszeretetét, magától értetôdô, hogy most is zsúfolásig töltötte meg a termet az érdeklôdô közönség. Kettôs esemény tanúi lehettek. Az ezúttal bemutatkozó helyi ikonfestô Balázs Klára kiállítását nyitották meg, és a népszerû pap költô, Baricz Lajos plébános újabb verskötetét mutatták be a jelenlevôknek.

Ez a sokrétû találkozó is bizonyította, hogy bôven teremnek a talentumok Marosszentgyörgyön, és az ottaniak tudnak is sáfárkodni velük, ápolják, megbecsülik a tehetségeket, a humánus, szellemi értékeket táplálva igyekeznek elmélyíteni irántuk az igényt minden nemzedék soraiban. Balázs Klára munkáit, mûvészi törekvéseit Markó Enikô, a megyei kulturális felügyelôség munkatársa és Vasile Muresan szobrászmûvész ajánlotta a megjelentek figyelmébe, érdekesen, átfogóan ismertetve az ikonfestés hagyományait, sajátosságait is.

Majd a líra percei következtek. Az alkalmat Baricz Lajos tizedik kötetének a megjelenése szolgáltatta. A Békesség szigete címû, Jancsik Pál gondozta versgyûjteményt, mint már annyiszor korábban, a Lyra Kiadó adta közre. A fedôlapon a szerzô földije, a gyergyóalfalvi Balázs József festménye sejteti, a szülôföld, a szûkebb pátria jelentheti Baricz számára a békesség szigetét. Az is, derül ki a költeményekbôl, de az igazi békét valahol a szíve mélyén legbelül találja meg a hitében rendíthetetlen költô. Errôl gyôzôdhet meg az olvasó is, miután megismerkedik a kiadvány verseivel, a Keresztút, a Karácsonyi ének, a Befogadnám, a Békesség szigete és az Eltörött a járom címû ciklusok darabjaival. Ihletett, megkapó ízelítôt adott belôlük Balázs Éva színmûvésznô, részletesen beszélt róluk, a vallási, biblikus fogantatású illetve világi jellegû és gyermekeknek szánt, alkalmi verseknél egyaránt idôzve Nagy Miklós Kund szerkesztô. A marosszentgyörgyi lelkes mûvészcsapat, a Jubilate, a Kolping-kórus, a Szent Cecilia kisegyüttes és a kisiskolások, óvodások "válogatottja" dallal, tánccal, kedves meglepetéssel tetézte az élményt, ismételten megajándékozva a helység lelki, szellemi mindenesét azzal a ritka lehetôséggel, hogy amúgy frissiben már megzenésítve, színpadra vive is viszonthallhassa költeményeit. Baricz Lajos olykor érezheti ugyan, hogy "talán a világ szélén" ül valahol, de saját magának és híveinek, munkatársainak, jelképes nagy családjának köszönhetôen, a hozzájuk látogató úgy vélheti, éppen a világ közepébe csöppent. Pénteken is ez volt a benyomásunk.

Pénteken a szovátai Teleki Oktatási Központban második alkalommal szervezték meg a mesetábort, amelyen 55 óvónô vett részt. A mesegyûjtésrôl, -mondásról Ráduly János kibédi gyûjtô tartott elôadást a jelenlevôknek – tájékoztatott Geréb Éva programvezetô.

Ráduly János elmondta, napjainkban a mese nemcsak tudományos érdeklôdésre tarthat számot, az óvodában és az iskolában is fontos szerepet tölt be, új szöveges és hangzó kiadványok vannak, de nem maradhatnak ki a felsorolásból a tévé és a rádió idevágó mûsorai, az internet meseoldalai, a mûvelôdési házak mesedélutánjai, a mesemondó csoportok, versenyek, táborok, fesztiválok sem. A népmese különleges helyet foglal el az irodalmi termékek sorában is. Az évszázadok során létrejött és fennmaradt, számtalan ember nyomát hordozó történetekben valami nagyon általános, örökérvényû igazság kristályosodik ki. Mindaz, ami nem fontos, ami esetleges, ami nem igaz, ami érdektelen, ami nem idôtálló: lekopott, lecsiszolódott róluk. Csak az maradt meg, ami kortól és egyéni tulajdonságoktól függetlenül mindenki számára érvényes és létfontosságú.

Ráduly János Kibéden 40 éve gyûjtött meséit 38 kötetbe foglalta, a faluban már 200 éve folyamatosan lejegyzik a nép történeteit, mégis kifogyhatatlan e forrás. Minden vidék meséinek megvan a sajátos íze, zamata, ezért bárhol a világon jegyzik le ôket, más üzenetet tolmácsolnak. Az oktatók és fôként az óvónôk és tanítónôk kötelessége kell hogy legyen a mesemondás ôsi mûvészetének a felelevenítése, a mesék világának a tolmácsolása, hiszen valóban történeteiben él tovább a nemzet. Ez volt a Teleki Oktatási Központban december 8-án tartott második mesetábor tanulsága. A Communitas Alapítvány is támogatta, s remélhetôleg jövôben is megszervezhetik, a mesegyûjtésrôl és -mondásról szóló újabb érdekes témák felvetésével.

Kosztolányi gyönyörû sorát (A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?) sokan profanizálták már, most nagy bocsánatkérések közepette, magam is. Janiból János lesz, nagyerejû. Legyôzi a rosszat, elnyeri jutalmát. Adyval az Értôl, bejutni a nagy Óceánba. Mi történik aztán. Ady Endre tutajra száll, nem veszik fel a nagy óceánjárók, megspórol egy rakás vízbe fúlást, de le is marad egy csomó pízrôl, hiszen imádta a szerencsejátékokat, a Queen Elisabeth szalonjaiból viszont biszti, hogy kiutálják, provinc Lédájával együtt. * Írt volna akármit is? Ha elkezdjük szálazni embereinket, csakhamar kiderül, a legtöbb híres legény kiábrándító fószer volt. * Az esendôség nem esztétikai kategória. * A kommunikáció végtelen, mint maga a semmi. Mondd meg, mire vagy kíváncsi, és nem jutsz semmire. Ne áruld el soha, miért mentél el valahová, hiszen valójában nem is tudhatod. Az élet írás közben történik, és te nem vagy ott, mert éppen írsz. Lekésed a legnagyobb kalandot. *

A fiatalok szomjúhozzák a dicsôséget. A dicsôség Isten légritkított igazsága. * Mindenki fiatal marad. Szeretnénk nagyok lenni. Szeretnénk szenzációsak lenni. Szemérmetlen bevallós játék tapsosai, fehér lovon médiakirály, lenyúl, nyergébe emel, gyöngypermetével termékenyíti hervadó kelyhû szavainkat.

Mindenki el akar menni.

Híres akar lenni.

Mi lesz belôle.

A Szent György Iskolaközpont szövegalkotó versenyt hirdet Mit viszek magyarként az Európai Unióba? címmel V-XII. osztályos tanulók számára. Beküldési határidô: 2007. január 15. A dolgozatok értékelésére és az eredményhirdetésre január 22-én, a Magyar Kultúra Napján kerül sor. * Az iskolaközpont 8500 új lejt kapott a könyvállomány felújítására. Folyik a szaktanárok által kijelölt kiadványok beszerzése. * Két szakmûhely felszerelésére nyert pályázatot a Kis-Küküllô Kistérségi Társulás. A támogatás értéke 1.250.000 forint, belôle a turisztikai osztályok részére alakítanak ki szaklaboratóriumokat. * Az erdôszentgyörgyi önkormányzat, az iskola és a város vállalkozói közösen nyertek el egy 100.000 új lejes pályázatot, amely informatikai felszerelések beszerzését, a kapcsolattartás javítását teszi lehetôvé. * Tájházat rendeznek be az erdôszentgyörgyiek. Kérik a lakosságot, hogy nem használt régi bútorokat, munkaeszközöket, fényképeket, népviseleti darabokat, kézimunkákat, egyéb tárgyakat adományozzanak a múzeumnak. Naponta 15 óra után lehet jelentkezni a Bodor Péter Mûvelôdési Egyesületnél, a mûvelôdési ház épületének hátsó traktusában. * Erdôszentgyörgyi Figyelô

"Tanító bácsi, Pityu megharapott!" "Harapd vissza neki!" * A gyerek harap. Úgy becézik: Harap Álb.

Nem tudunk mit tenni. A csíksomlyói segíthetne, higgye el, nincs rondább, mint embertársainkkal semmiskedni. Ez már nem is semmiskedés, ez a véres valóság, melyet zsebkendô tanúsít. * Nem tudok tenni semmit. Rendesen hozzák, jön a Nagyival, öt perc alatt hatszor gyújt rá, tízszer mondja: rosszvagy-rosszvagyrosszvagyrosszvagy. * A fiúcska innen startol. Hogy ô rossz. Akkor "felel meg" a nagyi "elvárásainak" (nem mellesleg: a nagyitól jön majdnem minden: pénz, csoki, állatkert), ha ROSSZ. Hogyha mindenkibe beleköt, ha mindenbe beleköp, ha mindenkit megharap. * Nézze, a hatályos rendelkezések értelmében nem tehetünk semmit. Ha a közösség nem indítványoz, nem kezdeményez, mi semmit sem... Egyébként honnan veszi, hogy a gyerek tényleg harap? * Valóban harap, két anyuka is elhozta a gyerekét, mutatták a harapás nyomait. Namármost. Ilyesmi elôfordulhat a kisgyerekeknél. Nem tisztem elemezni, de praxisomban elôforul. Lehet reflex, lehet akármi. Elnövik. Nem kell mindjárt félreverni a harangot. * Miért, maga hogy' gondolta? Hogy megvárom, míg fül nélkül marad a gyerekem, s aztán megyünk az ortopédiára? Naná, hogy beperelem. Be én, a szentségit! * Nézze, van megoldás. De nagyon körülményes. Soktényezôs, ha így érthetôbb. Mindenekelôtt alapos vizsgálatra van szükség, amely alatt esetleg a "sértett fél", vagyis a szülô otthon tarthatja a "vétkest". Ebben az esetben semmi eredmény nincs. Mert a kisgyerekek mesélése alapján nem lehet tárgyilagos képet alkotni. De ebbe azért nem mennék bele. El nem képzeli, miféle jogi implikációi lehetnek egy ilyen ügynek... * Nekünk nehéz bármit is nyilatkozni. Mi gyermekközpontúak vagyunk, ugyanakkor szülôközpontúak is. Kié az igazság? Ki tudná. Nem szeretnôk felégetni magunk mögött a prérit. Nem világos a gondolatmenet? Istenem, maga újságíró; mégsem érti meg?!

*

Ne zúgj bele. Nekem nincsen remuskálásom. Haraphat akár egy harci kutya is – marcikutya marad. Mit kell filózni. * Meg se haragudj, mért kell ezt felfújni? Kujji prodeszt, a búsba. * Most miként tüntetjük fel magunkat, akik magyarok vagyunk, egy nem is magyar marakodás micsodájává? * Na most elkezdôdik egy hosszú járat, és attól még mindenki meg lesz marva. Ti írtatok egy cikkentyût, a tévé csinált egy ripcsit, a gyerek nekiesik a világ tökének. Nem szégyelli magát itt senki?!

Telenézô

Arról beszélgettünk: mindenki kommunikál. Arról, hogy beszélni kell. Írni kell. Közölni kell. A közélet olyan, hát feltétlenül és nagylelkûen, miként azt Márai Sándor gondolta. Nézem, hallgatom, próbálom felfogni a lakli fecsegést: nesze neked, nesze neki, ezmegaz. Olvasok címeket, lépek kicsit, nagyot. Diákok csapata kíváncsi, mit tálal ma a sajtó. Egyre inkább "virtuált" produkál, légi újság jön a világhálón. Tudható, mit nézne, mit látna, mibôl táplálná önös vágyait ez a szép nemzedék? A mesélés nem garantáltan hozzáférhetô. Akikkel beszélgetek, azért jöttek el, mert odahaza zárva az égi pászma. Lapja/blogja nem mindenkinek lehet, egyelôre jó lesz a napilapi: Népnyúzás Budapesten: 37%-kal drágulhat a távfûtés, Újabb, többtonnányi hamis élelmiszer, Ágytámlához bilincselt tanárnôk, Óriási kotoncsalást leplezett le a sanghaji magyar konzulnô, Kényszerleszállás fingó utas miatt, Száguldó lakásárak, Tom Cruise nem dolgozik, mióta megnôsült, Tabuk nélkül beszél életérôl Zalatnay Sarolta, Miért elônyös a nagy fenék, Optikai csalódás seggreüléssel, Monogramját égette rá neje fenekére, Bírságot fizet, aki nem szûz, 21 év után köhögte fel a puskagolyót, Áfamentes a sztriptíz, Schell Judit elárulta: a vetkôzôs filmjelenetek elôtt rendszerint röviditalt iszik...

Mire szavazol, haver? Mi a kedvenc nemzeti jelképed? A magyar trikolór 10%, az ötvenhatos lyukas zászló 5%, az Árpád-sáv 2%, a kokárda 2%, a hivatalos magyar címer 5%, Nagy-Magyarország kontúrja 7%, a Szent Korona 7%, a kettôs kereszt 3%, a turulmadár 13% (hátranyomták), a csodaszarvas 4%, más 11%; és akkor nemhogy mi van, nincsen semmi. Blogsaláta?

Közben meg temetik Puskás Ferencet.

Kibuggyan a könnyem, azért sem szégyellem. Fáj, hogy ismét valami ellen fájt a szívem. Átkattintok kicsapongólag. És most jön, mondja a mûsorvezetô, Szájmon Bolivár. Szájamon szûz szitok, elnyelem. Elvégre mondhatta volna azt is, hogy Szájmúún Búúlájveer. Szent Johannát is megaszondották már nemegyszer latornak.

Bízom abban, hogy ha a világon bárhol elolvassák ezt a könyvet, jó alapként szolgál majd, hogy az erdélyi magyarokról kedvezô erkölcsi kép alakuljon ki – hangzottak el vasárnap Járay Fekete Katalin szavai az általa szerkesztett Dr. Aszalós János emlékalapítvány címû könyv bemutatóján.

Az alapítvány 1998 óta anyagilag és erkölcsileg támogatja az erdélyi magyarságot segítô egészségügyi, szociális és kulturális kezdeményezéseket. Évente olyan személyeket díjaz, akik magánkezdeményezéssel embertársaikon próbálnak segíteni. Az eddigi 38 díjazott között vannak orvosok, néprajzkutatók, valamint olyan alapítványokat létrehozó személyek, akik szegényeket, árvákat, szenvedélybetegeket támogatnak. Az ürük példát állító személuiségekkel Járay Fekete Katalin újságíró készített interjúkat és ezekbôl szerkesztette a vasárnap bemutatott könyvet. A rendezvényt Szász Zoltán lelkipásztor Isten igéjével nyitotta meg, majd Aszalós Zoltán nagyapja életútját mutatta be röviden, akit szegények orvosaként és menekültek védelmezôjeként emlegetett. Az emlékére létrehozott alapítvány "közösséget teremt, olyan emberek találkoznak, akik itt, Erdélyben létrehoztak valamit". "Sok remek személyiséggel ismerkedtem meg a díjátadások során, innen született az ötlet, hogy kötetbe kellene foglalni tevékenységüket"– fogalmazott a kötet szerzôje. Akadnak olyan személyek Erdélyben, akik ráéreznek mások kimondott vagy kimondatlan gondjaira, nélkülözéseire és úgy érzik, ott kell lenniük és segíteniük kell rászoruló társaikon. Néha nem is a pénzen múlik a segítség, hanem inkább a szándékon – zárta ünnepi beszédét Járay Fekete Katalin, aki maga is egyike a díjazottaknak. A rendezvény keretében az eddigi összes díjazottra emlékeztek, majd akik jelen voltak, könyvcsomagot vehettek át és gyertyát gyújtottak az alapítvány névadójának emlékére.

2006. január elsején 382 lakosa volt megyénk egyik legszebb fekvésû településének, amelynek szinte minden utcájában az út mentén vagy a kertek alatt szeszélyesen kanyarog egy-egy vízfolyás. A Siklód és a Küsmöd vize az iskola elôtt egyesül, majd Szolokma néven ömlik a Küküllôbe. A közigazgatásilag Makfalvához tartozó Szolokma a Sóvidék szélén e három patak mentén éli a fôúttól távolabb esô falvak mostoha életét.

Az iskolabusz

Dr. Zsigmond Vencel, Makfalva polgármestere az állattenyésztésben látná a jövôt, hisz községszinten Szolokmán tartanak a legtöbb szarvasmarhát. Igaz, nagy farmok nincsenek, két-három fejôstehenet tartanak egy-egy gazdaságban. Az állatállomány azonban a lakosok számával arányosan csökken, hisz a település Aboddal együtt a kiöregedô falvak közé tartozik – vélekedik a község elöljárója. Ezt látszik igazolni az is, hogy Szolokma lakossága az elmúlt 50 év alatt szinte a felére csökkent. Pedig csak el kell menni a faluba, hogy meglássa és megszeresse az ember. Tágas központi tér köré rendezôdik a település. Utcái csillag alakban futnak neki az erdôs domboknak, a tér egyik sarkában délcegen áll a református templom. Szemben vele imaház, a tér közepén kútgyûrûk egy megcsonkított ezüstfenyôt rejtenek. Mintha a falu jelképe lenne. A fa megôrzése helyett egyesek a gyûrûkbe dobják a szemetet, ahogy helyenként a patakok medrébe is. A kora délutáni órákban megélénkül a tér forgalma, traktorok, öszvérfogat, szekerek haladnak el, gépkocsi viszont annál kevesebb. Természeti környezete, fekvése, lakosainak szorgalma, leleményessége alapján Szolokma pihenésre, kikapcsolódásra, feltöltôdésre alkalmas faluturisztikai központ lehetne, ehhez azonban elsôsorban mûút kellene. A nyolc kilométeres köves út ugyanis, amelyre a polgármester szerint tetemes összeget költött a község, mára már eléggé próbára teszi a személyautót. Nem csoda, hogy az utaztató cégek messze elkerülik. Így az ingázás lehetôsége is odalett. Zsigmond Vencel polgármester szerint a rövidesen megérkezô iskolabusz, amely Szolokmából a községközpontba szállítja majd a felsô tagozatos diákokat (akik jelenleg bentlakásos iskolákba szóródtak szét), a falu egész sor problémáját megoldja. Pályázattal szeretnék elérni, hogy a falutól három kilométerre levô Küsmödig kiépítsék a megyehatáron átvezetô utat, amely Hargita megye vérkeringésébe is bekapcsolná a települést.

Telefonra várva

Addig nagy gond, ha valaki beteg. A családorvos kétszer egy héten rendel Szolokmán, sürgôsségi esetekben kocsit kell fogadni – mondja Szép Zsigmond falufelelôs, Szolokma képviselôje a községi tanácsban. Másik nagy probléma a telefon, négy éve fektettek kábelt, amelyre hat-hét személy csatlakozhatott, holott 60- 70-en kérik évek óta, hogy legalább telefonos kapcsolatban lehessenek a világgal. Az iskola elôtt levô készülék sokszor heteken át nem mûködik. A mobiltelefonokat pedig jobbára csak a környezô dombokról lehet használni.

A 220 hektárnyi erdôterület nincsen kiosztva, egy hektár erdôre három méter fa jár minden tulajdonosnak.

Emberhez méltó élet- és munkafeltételek

Sok a téesz-nyugdíjas, akik alig élnek a kevéske pénzbôl. A falu mindkét végén romák vertek tanyát, számuk a száz felé közelít, beilleszkedésük problémás. A mezôgazdaságból lehetetlen megélni, hisz az erdôk közé ékelôdött faluban a kerteket, a legelôket is tönkreteszik a vadak, amelyek akár az embert is megtámadják, rettegésben tartva Szolokma lakóit. Szép Zsigmond szerint, bár az idén is két vadászatot szerveztek, disznót mégsem lôttek. A medvék pedig a vaddisznóknál is jobban elszaporodtak – mondja a falufelelôs, amihez azt tehetnénk hozzá: a megyei szakszervek, hivatalosságok mulasztása, hogy nem tesznek semmit annak érdekében, hogy az emberhez méltó élet- és munkafeltételek Szolokmán is adottak legyenek.

Az iskolában három pedagógus foglalkozik a nebulókkal. Az óvodába különlegesen szép gyerekek járnak, szám szerint 15-en, közülük nyolcan kezdik meg ôsszel az elsô osztályt – tudjuk meg Vass Mária (képünkön) helyettesítô óvónôtôl, aki nap mint nap Erdôszentgyörgyrôl ingázik Szolokmára, s az eltelt hetek alatt szépen feldíszítette a csupasz termet.

Galambfalvi Rozália a II-IV. osztályba járó, többségükben roma gyerekekkel foglalkozik. Az elmúlt évben nagyon nehéz volt az osztatlan I-IV. osztályt tanítani, most, hogy kettéválasztották, úgy érzi, hogy eredményesebb a munkája.

Fazakas Enikô pillanatnyilag követni látszik a Szolokmán megtelepedô tanítók példáját. Bár Marosvásárhelyen nôtt fel és ott végezte a tanítóképzôt, három, Lövétén töltött év után költözött ki a faluba férjével együtt, aki az állattenyésztéssel próbálkozik. Egy régi, komfort nélküli házat bérelnek, gondot jelent a bevásárlás. Elégedetlen az úttal is, amit véleménye szerint nem úgy tartanak karban, ahogy kellene, s zavaró a telefon hiánya. Gyakran a mentôs szerepére kérik, de mégis jól érzi magát, hisz a falubeliek nagy szeretettel fogadták, és azóta is állandóan a segítségére vannak. 13 tanítványát egyelôre írni-olvasni tanítja, akikbôl az akarat nem hiányzik, így azt reméli, hogy jövôre majd továbblépnek. A harcias tanító néni elérte, hogy a tízórait rendszeresen vigyék a gyerekeknek, s ahogy mondja, egyelôre nincs szándékában továbbköltözni.

Galambfalvi Rozália sajnálja, hogy a nézeteltérések miatt januártól megszûnik a délutáni foglalkozás, ami továbbra is hasznos lenne. Annál is inkább, mivel van, aki végezze, és a gyerekeknek is hasznára válik.

Szolokma lakosainak zöme református, az adventista gyülekezet 35 tagú és tízen vannak katolikusok – tájékoztat a vallási megoszlásról Galambfalvi Márton református lelkész. Két éve szolgál a gyülekezetben, amelyrôl úgy érzi, hogy elsô perctôl befogadta feleségével együtt. Nagyon lelkes, érzékeny emberek, több támogatást érdemelnének mind anyagi, mind pedig mûvelôdési szempontból – vélekedik. Mostohagyermek ez a falu, s az egyetlen megélhetési forrás, az állattenyésztés is hanyatlóban van. Mivel a tejbegyûjtô cég elégedetlen volt a tej zsírtartalmával, egy hónap alatt több mint száz tehenet adtak el. A vadak ellen egyesek villanypásztorral próbálták megvédeni a termést, ami azonban nagyon költséges. Az egyház 30 hektáros földje is parlagon marad a körülmények miatt. A fiatalok számára egy kisebb fafeldolgozó üzemben látná a jövôt, a sok özvegyasszonynak pedig egy varroda biztosíthatna munkát – keresgéli a lehetôségeket a lelkész, aki terveket szô, hogy megismertesse Szolokmát, hogy élettárs kerüljön azok számára, akik egyedül élnek. A nehézségek ellenére mégsem megszomorodott emberek élnek Szolokmán. Az augusztusi szüreti bálra visszatérnek az elszármazottak, a színdarabos karácsonyi bált pedig a hazaérkezô unokák szervezik. Augusztusban Szent István-szobrot avattak a falu központjában. A télen hóemberépítô vetélkedôt, s ha sikerül támogatást szerezni, puliszkafôzô versennyel egybekötött "leányvásárt" terveznek, hogy egy kicsit felélénkítsék a falu életét.

A falu krónikása, életének alakítója, történetének felkutatója s ma is figyelmes ôre Fülöp Miklós nyugalmazott tanító, aki feleségével, Fülöp Ilonával együtt 1958-ban az erdôn keresztül vasárnapi harangozáskor érkezett a településre. 22 évesen, leszerelés után Kibédrôl helyezték Szolokmába, ahol éppen akkor alakult meg az V- VIII. osztály. A gyerekek a kultúrotthon klubjában tanultak, az óvodások házaknál, a tanári szoba a szabad ég alatt volt. A 130 gyermeknek 1962-re építettek új iskolát a falu által felvett kölcsönbôl, s az intézmény akkoriban 12 tanerônek adott munkát. Bukarestben talpalt, hogy 1971. augusztus 23-án kigyúljon a villany, majd része volt abban is, hogy az autóbusz a hetvenes évek végén megérkezett a faluba. A Fülöp házaspár az évek során házat vett, s ahogy mondják, megszokták a csendes életet. Hazamehettek volna Erdôszentgyörgyre a szülôi házba, de már annyira kötôdtek Szolokmához, hogy maradtak. A tanító úr közben segített megalakítani, majd szétverni a kollektívet – ahogy mondja, majd hozzáteszi: a hetvenes években indult hanyatlásnak a falu. Megszûnt a felsô tagozat, s a Fülöp házaspár nyugdíjba ment. Közben két gyermeket neveltek, s büszkén mutatják a hét unoka fényképét. A könyvek, a televízió és a rádió, no meg az újság olvasásával szórakoznak, nyáron minden zöldséget maguk termelnek. Az egyik legszebb régi ház az övék, amelynek megôrizték eredeti jellegét, de komfort ma sincs benne. Csend viszont annál több.

Az eltelt évek alatt Fülöp Miklós felkutatta a falu történetét, és minden évben pontosan vezeti, hogy mi történik Szolokmán. A gyöngybetûkkel írt falumonográfiát ideje lenne kiadni, persze ehhez is támogatók kellenének. Egyébként, míg az eltelt évtizedekben a lelkészek sûrûn váltogatták egymást, a tanítókat valamilyen erô mindig megtartotta. A Fülöp házaspár elôdje, Jakab Árpád tanító 92 évet élt, akinek édesapja is Szolokmán tanított.

Szolokmán szinte mindenki aggodalommal említi, hogy a faluban a férfiak "maradnak pártában", pedig többségük jóvágású, dolgos ember. A 30-40 év közötti vénlegények – ahogy a helyiek nevezik – száma Fülöp Miklós krónikája szerint már a 30-at is meghaladta. Miért alakult így az életük, milyen lány, asszony az ideáljuk? – tettük fel a kérdést az érintettek közül néhánynak, akik vállalták, hogy megszólalnak.

Jakab Levente, 36 éves, mezôgazdász, éppen traktort vezet:

– Elkéstünk, válogattunk, nem mértük fel az idôt, pedig gyorsan telik. Hogy milyen feleséget szeretnék? Jót, aki vállalná, hogy itt él Szolokmán.

Jakab Ernô Dávid, 27 éves, a faluban levô vendégháznál segédkezik:

– Gond volt a szememmel, aztán nem igazán találtam hozzám való lányt, ami természetesen rajtam is múlott. Most olyan feleséget szeretnék, aki keresztény, adventista, mint én. Akivel elvekben is egyet tudunk érteni, aki betartja a tízparancsolatot…

Fazekas Mihály, 38 éves, öszvérfogatot vezet, három hektáron gazdálkodik:

– Édesanyámmal és a testvéremmel élek együtt. Édesanyám súlyos beteg, nem hagyhattam magára. De ami késik, nem múlik. Velem egykorú társat szeretnék, aki eljönne Szolokmára, csakhogy ebbe az eldugott faluba nem szeretnek jönni a lányok.

Jakab Zsigmond, 33 éves, éppen a favágásból érkezik:

– A nôsülésrôl nem mondtam le, de itt, a faluban nem találtam társat. Sétálni más helységekbe pedig nincsen pénzem.

Dániel Dániel, 40 éves, a helybeliek szerint a famegmun-kálásban jeleskedik:

– Éljük a parasztok boldog életét. Nyáron hordunk egy csomó szénát, tavasszal egy csomó ganét, az eredmény semmi, a vadak mindent tönkretesznek. Megrögzött agglegény vagyok, megszoktam egye-dül, s amit az ember megszokott, azon nehezen változtat. De sohasem tudni, lehet, hogy valami baleset folytán egyszer mégis megnôsülök.

A kibédi Mátyus István Általános Iskolában december 7-én vetélkedôt szerveztek Mit kell tudni az Európai Unióról? címmel. A verseny során két csapat tagjai a VII. és a VIII. osztályos tanulók mérték össze tudásukat az EU-ról szerzett ismereteikrôl. A helybéli tanárokon és tanítókon kívül más meghívottak is voltak, a helyi önkormányzat részérôl Hamza Csilla Beáta jegyzô és egy önkormányzati képviselô, a Maros megyei RMDSZ részérôl Csép Éva Andrea ügyvezetô elnök.

A vetélkedô, amelyet Barabási Atilla Csaba tanár vezetett, két részbôl áll. Az elsô részben a csapatok bemutatták az EU-ról írt dolgozataikat. A vetélkedô második részében 20 kérdésre kellett válaszoljanak.

A megválasztott zsûri tagjainak nehéz volt a dolguk, mivel mindkét csapat jól felkészült a versenyre. A kiértékelôt a zsûri elnöke, Csép Andrea tartotta, aki szerint a versenyen a csapatok tagjai és minden jelen lévô személy nyertes, mivel új, hasznos információkhoz jutottak, ami hozzájárul az EU-hoz való csatlakozás megkönnyítéséhez. A jól sikerült rendezvényen közel száz személy vett részt. Ez azt bizonyítja, hogy a településünk lakói nyitottak az új dolgok iránt. A rendezvény támogatója a Communitas Közalapítvány, a Maros Megyei RMDSZ és a Maros Megyei Tanács Európai Uniós Integrációs Irodája volt.

Szilveszter Szabolcs, VIII. osztályos tanuló

A napokban 21-en vizsgáztak eredményesen, a falusi vendégfogadással mint vállalkozással foglalkozó gazdasszonyok és gazdák.

Az elmúlt évben megkezdett tanfolyamot hetvenen végezték el Nyárádmagyaróson, akik közül 21-en szerezték meg Székely-udvarhelyen az Eötvös József mezôgazdasági iskolaközpontban az államilag akkreditált, szakképesített agroturisztikai vállalkozói oklevelet.

A vizsga egy gyakorlati és egy elméleti részbôl állt, a gyakorlati vizsgára Zetelakán, az Olga panzió fogadótermében került sor, ahol minden vizsgázó a több mint 20 felajánlott címbôl választhatott egy-egy étel- vagy italféleséget, süteményt, házi kenyeret, házi bort vagy pálinkát, kötött virágot, amit természetesen a vizsgázó készített el, magyarázta el az elôállítási módját és kóstoltatta meg a vizsgabizottsággal.

Izgalmas és tanulságos volt a több mint 3 órán át tartó vizsga. A Maros megyei Nyárád-, Maros- és Küküllômenti asszonyok és férfiak büszkén mutatták be termékeiket, kóstoltatták készítményeiket. Volt ott töltött tojás, csöröge, fánk, kalács, darázsfészek, gyümölcskocsonya, áfonyapálinka, forralt bor, panírozott töltött káposzta és házilag fôzött szappan is. A gyakorlati vizsga után a résztvevôk közösen fogyasztották el a sok finomságot.

Másnap a székelyudvarhelyi gazdasági iskolában folytatódott és zárult a vizsga, ahol 20 kérdésre kellett válaszolniuk a vizsgázóknak.

Nagy megelégedésünkre mind a 21 hallgató sikeresen vizsgázott – a legkisebb jegy 8-as volt –, de sokan 9-esre és 10-esre vizsgáztak.

Hadd emeljek ki néhányat, akik elméletbôl és gyakorlatból is 10-est kaptak. Elsôként Koncsog Erzsébe-tet említem Mezôfelébôl, aki a mezôfelei gyékényfonást mutatta be, Paniti Veronikát Somosdról, aki, miután két 10-est kapott, csörögét sütött és száraz virágból kötött csokrot. Érdekes és különleges volt a kerelôszentpáli Lôrincz Jolán panírozott töltött káposztája, amirôl sokan ott hallottak elôször.

A gyakorlati vizsga nagydíját Pacurar Ioan mérnök, vállalkozó vitte el, aki 30 személyre készített vadas gulyást saját költségén, és a vizsga alatt tálalta fel a résztvevôknek. A mérnök rég tagja az RMGE-nek és magyar nyelven vizsgázott, sikeresen.

Remélem, folytatódik a második csoport vizsgáztatása is, hiszen Nyárádmagyaróson még 50-en vannak, akik elvégezték a tanfolyamot, de még nem vizsgáztak. Ôket is várjuk.

Máthé László, a tanfolyam szervezôje

A VI. névadó, valamint huszonötödik születésnapját ünnepeltük tanintézményünknek. Óvodánk munkaközössége és a mindig segítôkész szülôk támogatása, az óvónôk, igazgatónk hozzáértô szervezôkészsége, a csapatmunka meghozta gyümölcsét. Úgy érezzük, hogy a vidám kispajtások és felnôttek számára mindig kitárt varázslatos kapu még inkább elkápráztatta mindennapi látogatóit és vendégeit a csodálatos meseberek világába.

Az ünnepségsorozaton mindennap újabb meglepetések várták a gyermekeket. Elsô nap a Maszat mûvészek kiállításában gyönyörködhettünk, melyen gyermekeink festményei mellett más marosvásárhelyi, megyénkbeli és testvéróvodák legsikeresebb "mûvészi alkotásai" kaptak helyet.

Az ünnepség fénypontját a díszelôadás, az Élj sokáig kedves óvodám mottóval bemutatott mûsor képezte, melyet városunk képviselôi, a polgármester, több óvoda igazgatója, a szaktanfelügyelôk is megtiszteltek jelenlétükkel.

Bemutattuk új, Pas cu pas címû folyóiratunkat, amelyben minden csoport egy oldalon számolhatott be a legfontosabb eseményekrôl. A Pagina parintilor fejezetben egy oldalon a szülôkhöz fordulok, A játszótársam mondd, akarsz-e lenni? címen a kisgyerekek vágyát, kérését tolmácsolva.

Számunkra a legnagyobb újdonság, hogy megszületett Brumi csoportunk indulója, amelynek szövegét és zenéjét jómagam írtam.

Jó volt együtt lenni, ahol gyermek, szülô, pedagógus és a felelôs szaktanfelügyelôk – Kovács Júlia és Eftimie Avram – közösen ünnepelhettünk.

Sófalvi Magdolna óvónô

Történnek néha fura dolgok a mi hazánkban, ami bizony megkérdôjelezi, hogy vajon tényleg jogállamban élünk-e. Vannak, akik semmibe veszik a törvényt, ugyanakkor ezekkel nem törôdik senki, még a prefektúra se, amely a törvényesség ôre kellene legyen.

A 44-es számú törvény ingyen-utazást biztosít vasúton, autóbuszon, hajón egyaránt a háborús veteránoknak. Én magam a szovátai körzet veteránjainak ügyeit intézem, s az utóbbi idôben egyre többen fordulnak panaszaikkal hozzám. A buszok gépkocsivezetôi egyáltalán nem fogadják el a felmutatott veterán-, vagy az 50 százalékos nyugdíjasjegyet. Csúfolkodnak az idôs emberekkel, asszonyokkal, megszégyenítve ôket a többi utas elôtt.

Azok az emberek, akik a harcterek és a fogság kínjait szenvedték, ezt érdemlik a mai nemzedéktôl?

Egy idôs ember sem utazik kedvtelésbôl, higgyék el! Vagy orvosi vizsgálatra mennek a megyeközpontba, vagy cukorbetegek, csak a lakhelytôl távol jutnak hozzá a gyógyszerekhez. Jelzem, oda is érzéketlenség kell, hogy egy beteg ember 60+60 kilométert utazzon a gyógyszerekért.

Azt is tudomásul kell venni, hogy sok háborús veterán, vagy az utódja kollektív nyugdíjas. Bizony a 180.000 lej viteldíj Szovátáról Marosvásárhelyre nem kis összeg a milliós vagy jobb esetben másfél milliós nyugdíjához viszonyítva. Ezt a viteldíjat a gépkocsivezetô urak akkor veszik el, amikor az illetônek törvényes ingyenjegye van. Jogállam?

Remélem, megyénk vezetôsége felébred és véget vet a törvénytelenségnek. Megbüntetik azokat, akik a törvényt nem tartják be. Ha tényleg jogállamban élünk.

Elekes Béla, a szovátai körzet veteránmegbízottja

mmár hagyományossá vált, hogy minden évben megérkezik a Mikulás a RHEUM-CARE Alapítványhoz, hogy ajándékcsomagokat osztogasson minden jó gyereknek.

Kedves kis programmal rukkolt elô a Habakuk bábcsoport lelkes és tehetséges gyermekcsapata Bartha Júlia vezetésével. A Putin stil tánciskola két növendéke kecses tánccal övendeztetett meg. A fellépéseek után a sok apróság ünnepi dalokat énekelve várta a Mikulás bácsit, aki óriási zsákjával meg is érkezett. Dalolva, mókázva egyenként ültette ölébe a gyerekeket és jó tanáccsal látta el ôket, átadva a várva várt ajándékot. Volt öröm és türelmetlen csomagbontás, ugrabugra, visongás, ami megtöltötte a tornatermet, de fôként a jelenlévôk szívét.

Köszönet az alapítványnak, igazgatónôjének, Gombos Marinela asszonynak és munkatársainak a sok szép ajándékcsomagért és a szép délutánért.

Ognean Eszter, Marosvásárhely

Régi bosszúságom késztet arra, hogy Önökhöz forduljak: a Városi Tanács székháza elôtt van egy utcajelzô tábla, azok közül, amelyek egyben valamely cégnek a reklámhordozói, s jó okom van azt gondolni, hogy CSAK ezt a célt szolgálják. Azért gondolom ezt, mert az említett tábla szerint a Iuliu Maniu utca épp ellenkezô irányban van, vagyis egyenesen a fôtér fele valahol... Ha ez nem lenne elég a félretájékoztatáshoz, akkor néhány méterrel arrébb, a Panov téri kis parknak a sarkán van egy újabb hasonló tábla, amivel ismételten a fôtér fele irányítják az említett utcát keresôket. Hogy még tökéletesebb legyen a tájékoztatás, ez utóbbi