Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A bankár szakma bennfentesei szerint tévhit az, hogy a pénznek nincs szaga. Az ócska bankjegykötegek állítólag förtelmes bûzt árasztanak, ha megfelelô mennyiség van belôlük szellôzetlen, zárt térben.

Szintén orrfacsaróan bûzlik az az állítólagos kémügy, ami a forgatókönyv színrevitelébôl következtetve fajtiszta politikai leszámolás a valaha négypárti kormánykoalíció két kisebb tagja ellen. Használt bankóhalmok helyett itt ferdítések tömege árasztja a bûzt.

A kémügyben eddig pénzügyi tanácsadó cégek alkalmazottai mellett a néhai koalíció két kisebb pártjának egy-egy minisztere ellen készítettek vádiratot. Míg a vizsgálati fogságban levô pénzügyi tanácsadók ellen felhozott vádak olvastán a pénzügyi világban mérvadó Wall Street Journal címû gazdasági lap a "hidegháborús idôszakot idézô bolsevista szemlélet"-rôl ír, a miniszterek vélt bûneit az ügyészek egyelôre még be sem tudták taposni a büntetô törvénykönyv valamely cikkelyének hatálya alá, pedig igencsak izzadtak ennek érdekében.

Attól árasztja politikai leszámolás bûzét az ügy, hogy a miniszteri bûnlajstromot az ügyészségi vizsgálat mellett egy másik, "különleges" bizottság is vizsgálja, amely az elnöktôl kérheti majd adott esetben a két miniszter elleni bûnvádi eljárás elindítását, illetve a még hivatalban levô Nagy Zsolt távközlési miniszter tisztségébôl való felfüggesztését, ha elmarasztalják ôket. Ez utóbbi vizsgálóbizottság felállításával tulajdonképpen megelôzi a szekér a lovakat. Ha törvénysértés történt, azt az igazságszolgáltatás gépezete kellene kinyögje magából, nem egy olyan testület, amelynek tagjai közt politikailag elkötelezett elnöki tanácsos is van. Egy ilyen bizottság nem is mondhat mást, mint amit az elnök érdekei parancsolnak számára.

Ha komolyan venné valaki az energetikai nagyprivatizációk visszás ügyeinek tisztázását, inkább azt kéne nagyító alá venni, mennyire merítik ki a hivatali jogkörrel való visszaélés bûnvádi besorolását a vásárlóknak tett "kedvezmények", amiket a korábbi kormány húzott elô nagyvonalúan a tarsolyából. Ezek tekintetében sem a pénzügyi tanácsadók sárosak, mert a döntéseket nem ôk hozták meg – hogy esetleg bizalmas tárgyalások során tehettek ilyen természetû javaslatokat, az egészen más lapra tartozik.

Ennek a vizsgálódásnak messze nem az a célja, hogy a privatizációk terén rendet teremtsen. Ha az elnöki cirkáló árnyékvizében úszó vizsgálóbizottságtól még elvileg sem várható el tárgyilagosság a politikai érdekellentétek miatt, az ügyészi vizsgálat hitelességét meg az kérdôjelezi meg, hogy a kezdeményezô ügyész ugyanaz a jogi "szakértô", akinek hathatós közremûködésével Omar Hajszámnak sikerült szabadlábra kerülnie és kámforrá válnia, pontosan úgy, ahogyan az elnök érdekei megkívánták, hogy a szír ne világíthasson rá tengerészünk zavarosban való halászatára a túszügyben. Mindkét vizsgálati szálon a nyomok a tenger felé vezetnek. A politikai viharszelek arról fújnak.

Csütörtökön beköltözhettek a marosvásárhelyi Rovinari utca 24/B lépcsôházban szerzôdéssel vagy anélkül élô családok a Baneasa utcában felállított 22 szükséglakásba, barakkba. Az említett lépcsôházban javítási munkálatokba kezdenek, többek között emiatt került sor a lakók átköltöztetésére. Mint arról korábban beszámoltunk, a szükséglakásokat a Gorj megyei Rosia Armadia település polgármesteri hivatala bocsátotta a marosvásárhelyi önkormányzat rendelkezésére.

Tegnap a hivatalos átadás elôtt a helyszínen Bakó L. Attila, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szociális lakásügyekkel foglalkozó igazgatóságának vezetôje elmondta, 130 személy elhelyezésérôl van szó. "Ötven felnôttnek és nyolcvan gyereknek biztosítunk ideiglenes lakhatási lehetôséget a termopán ablakokkal felszerelt, villanyárammal ellátott, alig több mint tíz négyzetméteres barakkokban. A Nemzetközi Keresztény Segélyszervezettôl kilenc kétszemélyes ágyat kaptunk, amit a leginkább rászorulóknak szántunk. A Rovinari utcai lakók saját bútoraikat is magukkal hozhatták. Fôzési lehetôség is lesz, egy barakkot erre a célra alakítanak át, az Aquaserv pedig egy utcai vízcsapot is felszerelt, így a tisztálkodás is megoldható valamilyen formában. A latrina (favécé) készülôben van, de rövidesen az is használható lesz. A polgármesteri hivatal pedig minden barakknak adott egy villanyárammal mûködô fûtôtestet" – fejtette ki az igazgató.

Az avatásra érkezett Dorin Florea polgármester hangsúlyozta, amennyiben a lakók nem biztosítják a tisztaságot és nem felügyelik a rendet lakóhelyükön, illetve bármi jellegû rongálás történik, innen is kilakoltatják ôket. Kiemelte, nem lesznek elnézôek abban az esetben sem, ha a lakók nem fizetik a számlákat, vagy iskolaköteles gyerekeiket nem küldik el a tanórákra.

A többnyire elégedetlenkedô felnôttek és rohangáló gyerekek között az egyik barakkban Nagy Olga fogadott, aki férjével és nyolc gyerekével tegnap óta tartózkodik a kis "lakásban". Megtudtuk, hogy szerzôdés nélkül, illegálisan laktak az említett lépcsôházban, ahonnan most ide költöztették ôket. "A gyermekpénzbôl élünk, sem én, sem a férjem nem dolgozunk. A legkisebb gyerekem egyéves és két hónapos, a legnagyobb tizennyolc. Van egy ágyunk és még kapunk egyet, az elég lesz a gyerekeknek, mi pedig a földön alszunk majd. Mit mondhatnék? Éppen adták, hogy ne legyünk az utcán, de remélem, hogy melegben leszünk a télen és valahogy boldogulunk" – mondta.

Nem volt ilyen optimista az a közel ötvenéves nô, aki férjével és három unokájával költözött a barakkba. "Az igaz, hogy illegálisan laktunk a Rovinari utcában, de minden számlát kifizettem, soha nem tartoztam az államnak. Eladtam a fölösleges bútorokat, a televíziót, mindent. Most itt vagyunk, és nem tudom, hogy ha tavasszal innen is mennünk kell – mi lesz velünk?" – vetette fel a kérdést.

Erre az újságírók sem kaptak konkrét választ, annyi biztos, hogy akinek volt szerzôdése, az visszaköltözhet a Rovinari utca 24/B szám alá a javítási munkálatok befejeztével. Amivel persze, az ilyenszerû lakásgondok messze nincsenek megoldva Marosvásárhelyen. A helyhatóságnak nem sikerült mindeddig épkézláb, kivitelezhetô elgondolást találnia, ami tartósan teremtene biztonságot a rászorulóknak.

Tegnap a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT) testületileg kiállt Markó Béla és Nagy Zsolt mellett, és egyhangúlag elutasította az RMDSZ vezetôi ellen indított lejáratási kampányt. Az RMDSZ elnöke megengedhetetlennek és veszélyesnek nevezte az '50-es évekre emlékeztetô "hazaáruló", kém" címkézést, és feltette a kérdést: ha így van, miért szövetkeztek a partnereik a magyarokkal, akik egyébként becsülettel helyt álltak a kormányban és általában a román politikai életben, és nagyban hozzájárultak Románia EU-integrációs folyamatának a felgyorsításához. Hiszen az RMDSZ-szel való együttmûködés plusz adu volt a csatlakozás folyamatában.

A TEKT ülésének szünetében tartott sajtótájékoztatót tegnap Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A testület a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztetô Tanács (SZET) december 16-ra Marosvásárhelyre összehívott ülésének elôkészítésérôl, a jövô év március elejére tervezett RMDSZ-kongresszus, illetve a május 13-án esedékes európai parlamenti választásokra való felkészülésrôl tárgyalt. Ugyanakkor elemezték a jelenlegi hazai politikai helyzetet.

Markó Béla kijelentette, hogy az RMDSZ kitart a jelenlegi kormánykoalíció mellett, hozzá akar járulni a kormány stabilitásának biztosításához. Eközben tudatában vannak, hogy kisebbségi kormányban dolgoznak, és még a parlamenti "teszt" sem történt meg, hogy lássák, mekkora támogatottságot élveznek a törvényhozásban. A kialakult helyzet nyomán az elôrehozott választások esélye megnôtt. "Nem vagyok az elôrehozott választások híve, de ha ez a kormány nem tudja továbbvinni a reformokat, ha nem tudja folytatni a programját, akkor jobb lesz, ha minél hamarabb elôrehozott választásokat szervezünk", jelentette ki az RMDSZ elnöke. Mint mondta, optimista volt a Konzervatív Párt kilépése nyomán megüresedett kormányzati helyek betöltésével kapcsolatban is, de mindez hiú reménynek bizonyult, mert hiányzik a szolidaritás a kormányból.

Ugyanakkor az sem biztató, hogy a májusi európai parlamenti választásokról szóló törvény még nem született meg, s ami egy idôben végleges döntésnek tûnt, mostanában állandóan változik. Ezért gondolta úgy, hogy elôre kell hozni az RMDSZ kongresszusát, amelyet március 2- 4. között tartanak meg. A TEKT határozott, hogy január 15-ig le kell tenni a jelöléseket az EP-képviselôkre, és február 17-én véglegesítik a listákat, amire az Operatív Tanács javaslatai alapján az SZKT fog végül rábólintani.

Seres Dénes képviselô elmondta, hogy az RMDSZ mindig támogatta az igazságszolgáltatás reformját, csak a rendôrállami módszerek ellen tiltakozott. A TEKT állást foglalt az RMDSZ vezetôi ellen indított lejárató kampány ügyében. Úgy gondolják, az akció az RMDSZ ellen irányul, a szövetség legitimitását próbálja megkérdôjelezni. A testület egyhangúlag kiállt Markó Béla és Nagy Zsolt mellett, és elutasította a hitelrontás ilyen formáját.

A kérdések természetesen a fenti problémákat feszegették.

Népújság: Véleménye szerint milyen érdekek rejlenek az RMDSZ lejáratására utaló fejlemények mögött? Arra ugyanis nem gondolhatunk, hogy Romániára hirtelen rátört volna az igazságtétel igénye.

Markó Béla: A politikai hadakozás, általában programok között, illetve azért folyik, hogy a politikusok mennyire képesek sikerre vinni saját programjukat. A politikai pártok harcának ez a lényege: hogy lesz a nyugdíjakkal, az energiaárakkal, a privatizációval stb., illetve, hogy a politikai vezetôk képesek-e a saját programjukat érvényesíteni. Minálunk az utóbbi hónapokban – s lényegében itt van a gond – nem ilyen politikai harc folyik, hanem egészen más. Egy ideig a szekusdossziék meg a besúgók voltak divatban. Mostanra elfeledkeztünk ezekrôl, mintha idôközben eltûntek volna a besúgók. Most a korruptok és kémek idôszaka van. Ezért úgy gondolom, az az érdek, hogy ne beszéljünk programokról, kormányzásról, törvénytervezetekrôl, az EU-s követelmények teljesítésérôl.

Népújság: Két romániai magyar lap között vita alakult ki arról, hogy ki és hogyan jelentette fel Markó Bélát. Úgy gondolja, hogy valóban feljelentették? S ha igen, ki jelenthette fel?

Markó Béla: Véleményem szerint minden kivizsgálás mögött egy feljelentés van. De nem akarok senkit vádolni. Majd kiderül.

Népújság: Említette elnök úr, hogy milyen nehezen megy a Konzervatív Párt kilépése nyomán megüresedett kormányzati helyek betöltése. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy az elôrehozott választásoknak reális esélye van. Ezek tükrében érdemes funkciókat osztogatni, funkciókért hadakozni arra a kis idôre?

Markó Béla: Nem lehet így gondolkozni, hogy arra a kis idôre. Legalább annyira igaz, hogy két éve jósolgatja mindenki az elôrehozott választásokat, és immár túl vagyunk a kormányzás két évén. Megtörténhet, hogy egyáltalán nem lesznek elôrehozott választások és megyünk tovább a következô két évben is. Én most erre túl nagy esélyt nem látok, de azért mégsem lehet úgy gondolkozni, hogy még csak két napig tart az egész.

Az ideihez képest kisebb módosításokkal lép életbe december 10-én az új vasúti menetrend. A legnagyobb változtatás a kolozsvári sebesvonatot érinti, amelynek a délutáni indulását Marosvásárhelyrôl reggel 5.35 órára helyezték át, azzal a megjegyzéssel, hogy rendkívüli engedéllyel közlekedik. Hogy nagy a bizonytalanság ezzel a vonattal kapcsolatban, jelzi, hogy a Kolozsvár–Marosvásárhely párjának az érkezési idejét még nem tudták közölni lapunkkal az állomás illetékesei. Egy másik lényegi módosítás, hogy a nyári idényben 2007-ben ismét lesz közvetlen gyorsvonat Marosvásárhelyrôl a tengerpartra, Mangalia végállomással, az indulás 17.12 órakor, érkezés éjjel, 3.46 órakor.

Ami a nagy távolságon közlekedô vonatokat illeti, egyébként 2007-ben is ugyanazok a vonatpárok közlekednek majd, mint az idén. Percre pontosan ugyanaz a Budapestre közlekedô nemzetközi gyorsvonat indulásának idôpontja (5.03), érkezése viszont korábbi, 0.56 óra helyett már 23.45-kor megérkezik Marosvásárhelyre. A Budapestrôl indulás idejét viszont ajánlatos korábban megérdeklôdni. Jó tudni viszont, hogy az idéntôl nem a Kolozsvár–Nagyvárad, hanem a Gyulafehérvár–Arad vonalon közlekedik, a Magyar Államvasutak rendelkezése következtében. A Bukarestbe éjjel közlekedô vonatpárt sebesvonatból (rapid) gyorsvonattá (accelerat) minôsítették át és 23.03 óra helyett az indulását 20.20 órára tették. Az érkezés viszont korábban, 6.45 órakor van 7.00 óra helyett. Két további vonatpár, a bukaresti Intercity és a Temesvár–Iasi gyors néhány perces eltéréssel közlekedik az új menetrend értelmében.

Szinte ugyanaz a személyvonatok közlekedési rendje, mint az idén, többnyire néhány perces eltéréssel. Két vonat tér el több mint egy órával az elôzô közlekedési idôpontjához képest. A Dédáról eddig reggel 5.53-kor érkezô vonat már 5.55-kor fut be, míg a Székelykocsárdról 12.02 órakor induló személy ezentúl 13.38-kor érkezik. Az eddig csak Marosludasig közlekedô 4530/4531 vonatpáros útvonalát (indulás Marosvásárhelyrôl 12.28 órakor, visszaérkezés 18.31 órakor) egész Székelykocsárdig hosszabbítják meg.

Az új indulási és érkezési idôpontokról tanácsos idôben tájékozódni a vasútállomásokon.

Január elsejétôl, Románia csatlakozását követôen azok a román állampolgárok, akik az Európai Unió országaiba utaznak, az illetô ország lakosainak biztosított orvosi ellátásban részesülnek. Ez annak a kártyának a felmutatásával válik lehetségessé, amelyet január elseje után bocsátanak ki a megyei egészségbiztosítási pénztárak – hangzott el tegnap a MEBP vezetôsége által tartott sajtótájékoztatón.

Az egészségbiztosítási kártya hat hónapig érvényes, aki hosszabb ideig tartó utazást vagy látogatást tesz, újat kell váltania. A kártya alapján azokban a sürgôsségi esetekben vagy betegségekben részesülhet orvosi ellátásban a román állampolgár, amelyek az utazás vagy a külföldön való tartózkodás során álltak elô. Az itthon is diagnosztizált krónikus betegségekre nem vonatkozik a biztosítás. Az ellátás az illetô ország biztosítási rendszerének megfelelôen történik, Németországban például az elsô 20 napi kórházi beutalás idején naponta 10 euróval kell a betegnek is hozzájárulnia a költségekhez.

A kölcsönösség alapján a Romániában tartózkodó uniós állampolgároknak is hasonló ellátást biztosítanak a hazai rendszer szabályai szerint.

Bár a kártyák pontos kibocsátási módjának és idejének gyakorlati útmutatásai még nem ismeretesek, Csiki Zsuzsanna, a biztosítópénztár vezérigazgatója bejelentette, hogy januártól a kérelmezônek egy nyomtatványt kell kitölteni személyesen a megyei pénztárak székhelyén, majd miután ellenôrizték, hogy napirenden van-e az egészségbiztosítási járulék fizetésével, a kártyákat elôállító cég hét munkanapon belül a lakcímére postázza a kártyát. Aki lakhelyet változtatott, a megyei pénztár székhelyén válthatja ki az eddig kötött ideiglenes biztosításoknál kisebb összeg ellenében.

Az európai biztosítási kártyáról bôvebb tájékoztatás a www.ceass.ro, a www.cnas.ro és a www.casmures.ro honlapokon olvasható.

A tavaly: Kapcsok, az idén: Korképek. A 2005-ös és 2006-os gyergyószárhegyi mûvésztelepekben született munkákat láthatja a közönség a Bernády Házban. A több évtizedes múltra visszatekintô, idôközben nemzetközi ismertségre és elismertségre szert tevô szárhegyi alkotótábor résztvevôinek 37 munkáját függesztették a közmûvelôdési intézmény galériájának falaira, a megnyitóra csütörtök délután került sor.

Nagy Miklós Kund nyitotta a válogatott alkotásokból összeállított tárlatot, mint mondta, ahogyan a szárhegyi táborszervezôk folytatják a hagyományt, úgy a Bernády Ház is sorozatként állítja ki a különbözô mûvésztelepekben született munkákat. A szárhegyi tábor a jelen részeként és nosztalgiaként egyaránt a köztudatban él és miközben kortárs mûvészetet mutat be, résztvevôi már nem csak a fiatalok: 1974-ben kezdôdött, de az alapítók jó része maradt és tovább vitte a tradíciót. Megôrzôdik a mûvészet, a hagyományos koncepciók mellé kortárs törekvések társultak, performanszok, installációk jellemzik már Szárhegyet. A résztvevôk világjáró, nemzetközi szinten elismert mûvészek, sok nemzetközi díj, számos ösztöndíj fûzôdik a nevükhöz, a kortárs mûvészet meghatározó szegmensét képviselik. Nemzetközi összetétel jellemzi a mûvésztelepet: magyarországi, nagy-britanniai, amerikai, szlovákiai, japán és hazai alkotók, itthonmaradottak és kivándoroltak ütik fel tanyájukat a szárhegyi kastélyban, a mesebeli tájon. Egy japán mûvész szakrális helynek tartja a szárhegyi tájakat, amelyek közvetlen módon nem inspirálták ugyan a munkákat, ám hatásuk bizton érezhetô.

Siklódi Zsolt, a mûvésztelep kurátora a teremben látható válogatott anyagról, a XXI. századi mûvészetbeni törekvésekrôl, a technika fejlôdésérôl, ezzel párhuzamosan a képzômûvészeti eszköztár szélesedésérôl beszélt, és elárulta: a közeljövôben szeretnék az alapító mûvészeket újabb közös alkotómunkára hívni, közülük nagyon sokan marosvásárhelyiek. Nem lenne most tárlat, ha ôk '74- ben nem hívják elôször össze és nem ápolják tovább. Olyan jó táptalajt hoztak létre, hogy még legalább 30-50-100 évig van esély a folytatás(ok) megrendezésére.

Csütörtökön a Maros Megyei Drogfogyasztás-megelôzô Központ fennállásának elsô évfordulóján sajtótájékoztató keretében ismertették a központ éves tevékenységét.

A marosvásárhelyi székhelyû központ egyike az Országos Drogellenes Ügynökség keretében mûködô 47 területi kirendeltségnek. A sajtótájékoztatón elhangzottak alapján kiderült, hogy idén 28 személyt vizsgált a rendôrség kábítószer- terjesztésért, két egyént pedig letartóztattak. A vizsgáltak közül négyen kiskorúak, heten 18 és 30 év közötti fiatalok. A statisztikák szerint idén megnôtt azon 15-20, illetve 30-40 év közötti drogfogyasztók száma, akik kezelésért orvoshoz fordultak, a kábítószerhez nyúlók átlagéletkora azonban sajnos csökkenôben van – hangsúlyozták a központ illetékesei. Maros megyében a legnépszerûbb a vadkender és a benzodiazepinnek nevezett drogfajta. Arra a kérdésünkre, hogy megyénkben hány drogot fogyasztó személyt tartanak számon, illetve közülük hány kiskorú, a drogfogyasztás-megelôzô központ illetékesei nem tudtak válaszolni, ugyanis erre vonatkozóan nem rendelkeznek adatokkal, csupán annyit tudtunk meg, hogy Bukarest után Erdélyben van a legtöbb drogfogyasztó. A projekteket illetôen Pîntea Carmen, a központ pszichológusa elmondta, hogy 2006-ban négy megelôzési projektet dolgoztak ki. Helyi szinten márciustól decemberig a marosvásárhelyi börtönben folytattak akciókat, amelynek célja a kiskorú és a 18 és 21 év közötti fegyencek meggyôzése a drogfogyasztás ártalmairól. Ennek keretében beszélgetésekre és tanulságos filmek vetítésére került sor. A fiatalok tájékoztatása érdekében több projektet is életbe léptettek, amelyek szintén a drogokhoz folyamodást hivatottak megelôzni a marosvásárhelyi iskolákban történô tájékoztató kampányok által. A központ jövôbeli tervei között szerepel egy országos program életbe ültetése helyi szinten is, amely által a szülôk figyelmét kívánják felhívni, ugyanis a legtöbb családban még ma is tabu a drogfogyasztás. Egy további projekt a jövendôbeli anyák alkohol- és drogfogyasztásának megelôzését célozza.

A csütörtöki koszorúzás után ma több tízezren vehetnek búcsút Puskás Ferenctôl, az Aranycsapat legendás labdarúgójától.

A Szent István-bazilikában a közjogi méltóságok, politikusok, sportvezetôk után több ezren rótták le kegyeletüket. A Puskás Ferencrôl elnevezett stadion lelátóin 40 ezren foglalhatnak helyet, de Schmitt Pál, a Kegyeleti Bizottság elnöke jelezte, ha szükséges, a játéktér körüli futópályán is biztosítanak helyet. A nemzeti gyásznap hivatalos programja 10 órakor a Kossuth téren kezdôdik, ahol katonai tiszteletadás mellett elôbb felhúzzák a Magyar Köztársaság lobogóját, majd félárbocra eresztik.

A Puskás Ferenc Stadion kapuit 15 órakor nyitják ki. Az arénában 17 órától sorrendben Schmitt Pál, majd Ramon Calderón, a Real Madrid elnöke, a jó barátok képviseletében Szepesi György, az MLSZ tiszteletbeli elnöke, zárásként pedig vagy az UEFA-t, az európai szövetséget képviselô Michel Platini, vagy a spanyol szövetség elnöke, Angel Maria Villar búcsúzik, az Aranycsapat nevében pedig Buzánszky Jenô köszön el Puskás Ferenctôl.

Ezt követôen a gyászmenet elindul a Hôsök terére, ahol 18.30 órakor a Magyar Honvédség búcsúzik dandártábornokától.

A Szent István-bazilikában 20 órakor kezdôdik a gyászmise, majd a temetés. Itt Sólyom László köztársasági elnök, Lamperth Mónika sportért felelôs önkormányzati és területfejlesztési miniszter, Joseph Blatter, a FIFA, a nemzetközi szövetség elnöke és Juan Antonio Samaranch, a NOB korábbi vezetôje, valamint Kisteleki István MLSZ-elnök mond beszédet.

A temetés 21.30 óra körül kizárólag a családtagok részvételével kezdôdik, a kívül maradó érdeklôdôknek óriáskivetítôt állítanak fel.

Viharos gyorsasággal, alig két héttel a meghívásról szóló döntés után beléphet a NATO békepartnerségi programjába három nyugat-balkáni állam, köztük Szerbia – közölték Brüsszelben a katonai szövetség tisztségviselôi. A NATO hosszas viták után a múlt szerdán, rigai csúcsértekezletén döntött úgy, hogy Szerbia, Montenegró és Bosznia-Hercegovina csatlakozhat a szervezet békepartnerségi programjához. Ez az elsô – még nagyon kezdeti – lépés egy esetleges tagság felé vezetô úton.

A mostani brüsszeli bejelentés szerint a három nyugat- balkáni ország képviselôi – várhatóan az államfôk – a jövô csütörtökön írják alá Brüsszelben a csatlakozásról szóló dokumentumokat. A lépés különösen Szerbia esetében jelent óriási fordulatot, hiszen hét évvel ezelôtt, a koszovói háború idején még NATO-gépek bombázták az ország területét – s most mégis megkezdi a közeledést a nyugati katonai szövetséghez.

Szerbia békepartnerségi csatlakozása egyben a magyar diplomácia komoly sikerét is jelenti, hiszen a NATO-n belül a budapesti vezetés volt az egyik legkitartóbb szorgalmazója e meghívásnak. Magyarország – és a többi, hasonló állásponton lévô tagállam – azt hangsúlyozta, hogy a három nyugat-balkáni országot közelíteni kell Európához, fel kell ajánlani nekik a békepartnerségi programba való belépést akkor is, ha még nem minden szempontból teljesítették az elôfeltételeket, mindenekelôtt a háborús bûnösök kiadását a hágai Nemzetközi Törvényszéknek. A másik tábor, amelyben a vezetô szerepet a britek és a hollandok játszották, viszont ragaszkodott ez utóbbi feltétel teljes megköveteléséhez, részben amiatt, mert ôk a boszniai háború idején csapatokat állomásoztattak a balkáni köztársaságban, s így a háborús bûncselekményekrôl saját tapasztalataik is voltak.

Jaap de Hoop Scheffer NATO-fôtitkár végül Rigában azzal magyarázta a döntést, hogy a szövetség "politikai jelzést" akart küldeni Szerbiának és Bosznia-Hercegovinának. Ez azt jelenti, hogy a NATO még a január 21-re kitûzött szerbiai parlamenti választások elôtt egyfajta gesztust akart tenni, ezzel segítve a szerb demokraták kampányát, s próbálva akadályozni a nyugati orientáció, az Európához való közeledés elvetését hirdetô radikálisok esetleges gyôzelmét.

Az internetre szakosodott szervezett bûnbandák az egykori szovjet titkosszolgálat, a KGB mintájára diákokat toboroznak a világhálón elkövetendô bûncselekmények végrehajtására – állítja egy pénteken Londonban nyilvánosságra hozott jelentés.

A McAfee informatikai biztonsággal foglalkozó cég tanulmánya szerint a bûnözôk egyetemeken, számítógépes klubokban és online fórumokon kutatják fel a megfelelô, még egyetemi tanulmányaikat végzôket. Egyes bûnbandák más tanulmányi területen kiváló diákokat támogatnak abban, hogy végezzenek el számítógépes tanfolyamokat, mielôtt az üzleti életbe alvóügynökként beépítik ôket.

A McAfee szerint a diákok komputeres vírusprogramokat írnak, belépôkódokat lopnak el, és pénzt mosnak a több milliárd dollárra tehetô iparágban, amely manapság már jövedelmezôbb, mint a kábítószer-kereskedelem. Kelet- Európában egyeseket a magas munkanélküliség és az alacsony bérek miatt tudnak az internetes bûnözésre rábírni. A hackerek olyan számítógépes vírusprogramokat készítenek, amelyek számítógépek millióit megfertôzve titkos információkat tárnak fel, vagy nem kívánt levélszemetet küldenek. A kémprogramok pedig a hitelkártyák számait és más személyes információit lesik ki, amit aztán csalók használnak fel. A bûnözôk az interneten keresztül, a szociális segítôhálózatok adatbázisaiban pásztázva, emberek fotóihoz és személyes adataihoz jutnak hozzá.

Bár inkább milliárdosokról illene beszélni, hiszen ahhoz, hogy valaki ekkora személyzetet tartson, nem elég havi egymilliós fizetés.

Mi a feladata egy magán, vagy személyi szakácsnak? – kérdezte az MTI munkatársa Kaldeneker Györgytôl, aki tíz évig a kanadai nagykövetség séfje volt, kilenc éven keresztül pedig ismert tévés és rádiós "médiaszakács".

"A munkáltatómnak és a feleségének reggelit, ebédet és vacsorát készítek, mindennap, itthon és külföldön egyaránt. A fogadásokra és házi partikra is én készítem a menüt, kenyeret sütök, és én is vásárolok be" – válaszolta Kaldeneker György.

Külföldön hogyan fôz számukra? Hiszen a szállodákban nem nagyon engedik be a konyhába a vendégekkel érkezô személyzetet? – az MTI munkatársának kérdésére a séf azt válaszolta, hogy nem hotelben szállnak meg. "Lakásokat bérel ki a gazdám, de még inkább vásárol a világ metropolisaiban, Sanghajtól Moszkváig".

Ahogy megérkezik a csapat valamelyik nagyvárosba, vagy éppen üdülôhelyre, a magánszakács rögtön elindul vásárolni, felméri a terepet, megkeresi a piacot. Fél órán belül rá kell lelnie, hol tud venni friss, lehetôleg bio nyersanyagokat, olyanokat, amelyek az adott ország konyhájára jellemzôk, de egészségesek, és beleillenek a munkáltató étrendjébe.

A séf jól ismeri a Magyarországon alig fellelhetô távol-keleti, egzotikus zöldségeket és gyümölcsöket is. No meg a halakat – olyannyira, hogy felismeri, melyiket halászták ki a tengerbôl, vagy a folyóból órákkal ezelôtt és melyiket régebben.

Munkáltatója, a magyar vállalkozó család többnyire vegetáriánus étrendet követ, ritkán esznek csak húst. A halat kedvelik. A friss ételhez ragaszkodnak, néha azonban a séf által már elôkészített ételek sütôbe rakását és befejezését elvállalják.

Itthon elsôsorban a szezonnak megfelelô, nem tartósított alapanyagokat vásárol számukra, amelyet Magyarországon egy külön konyhában – azaz a munkahelyén – készít el, amely közel van a megbízó lakásához. Ott aztán tálal és díszít.

A család csak a séf által sütött – különbözô módon, snidlinggel, olívával, szárított paradicsommal, zöldfûszerekkel ízesített kenyereket eszik. Gyakran fogyasztanak hajdinakását, kölest, csicseri borsót. Szeretik a távol-keleti étkeket – reggelire a japán miso leves Kaldeneker-féle változatát, a friss szusit, a wokban sütött finomságokat, a helyszínen csavart-facsart zöldség- és gyümölcsleveket.

Mindez természetesen luxus manapság, ám az döntés kérdése, hogy egy gazdag ember mire költi a pénzét – még egy terepjáróra, vagy arra, hogy egészségesen éljen.

Kaldeneker György pályafutása legizgalmasabb fejezetének tartja ezt a magánszakácsi posztot. Mindig mást, kreatívat alkotni, és közben bejárni a világot – nem rossz munkakör.

Jóllehet, izgalmas munkája mellett "fôzôs" filmeket is készít, amelyekbôl ízelítôt láthatnak saját honlapján.

A 2007–2013 idôszakban Románia akár hatszor annyit kaphat az uniós strukturális alapokból, mint az EU- csatlakozást megelôzô években, állapítja meg a European Bridge Co. brit cég tanulmánya.

Az elmúlt 15 évben Romániának mintegy 5 milliárd euró állt rendelkezésére uniós alapokból. A brit tanulmány szerint ebbôl csak mintegy 80 százalékot kapott meg ténylegesen, elsôsorban az információhiány, a futó programokkal kapcsolatos korlátozott éberség és az alapok lehívásával kapcsolatos, illetve pályázatkészítési tapasztalathiány miatt.

A következô öt évben Románia összesen további 29 milliárd euróra számíthat. Ennek egy része – mintegy 11 milliárd euró – a mezôgazdaságba és vidékfejlesztésbe áramlik- áll a European Bridge Co. tanulmányában, amelyet a brit-román kereskedelmi kamara egyik szemináriumára készített a cég.

Románia 1991 óta részesül az uniós alapokból. Az elôcsatlakozási alapok – a PHARE, az ISPA és SAPARD – jelenleg több mint negyedét jelentik a nemzeti költségvetés beruházási összegeinek.

Hétfôtôl bôvül a Marosvásárhelyi Televízió mûsorrácsa. Miután napi négyórás mûsorral indult a tévé, december 11-tôl hétköznap napi nyolc órában, 15 órai kezdettel, hétvégén pedig 9 órától este 8-ig fognak megszakítás nélkül mûsort sugározni – hangzott el tegnap a televízió székhelyén tartott sajtótájékoztatón. A televíziónézôk ezután naponta négy hírmûsort láthatnak, amelybôl a magyar nyelvû este háromnegyed tizenegykor kezdôdik. Az eddigiekben este sugárzott Kultúrkör, Történet-tár, Érv-velô mûsorok a továbbiakban 16 óra 25 perctôl nézhetôk. A magyar nyelven sugárzott mûsorok egyharmadát teszik ki a teljes mûsorrácsnak – tájékoztatott Mugur Gorea gyártásvezetô. – A leginkább hétvégén sugárzott új mûsorokban a szórakoztatás szándéka mellett nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy a helyi közösség érdekeit minél teljesebben szem elôtt tartsuk – hangsúlyozta a gyártásvezetô. Ezt a célt tükrözi a televízió új szlogenje is: "A marosvásárhelyiek televíziója." A megújulás alkalmából a televízió székhelyén Costel Petrescan karikaturista munkáinak kiállítására is sor került. A közel 70 sajtókarikatúra még néhány hétig megtekinthetô.

Kommentár

Mikulás napján, igazolandó, hogy az állambácsi nem feledkezik meg adófizetô (szavazó-) polgárairól, kaptam egy értesítést a postáról, miszerint ajánlott levelem érkezett. Az értesítésnek csupán egyetlen szépséghibája volt, éspedig az, hogy nem Mózes Edithnek, hanem Juditnak szólt. Egy pillanatig arra gondoltam, eldobom, hiszen ha nem az én nevem szerepel a papíron, bizonyára nem fontos a dolog. Utána, amint törvénytisztelô állampolgárhoz illik, mégis elmentem a postára, mondván, hogy kaptam valamit, amin a cím rendben van, de a név nem stimmel. A robotszerû tisztviselô rá se hederített a szavaimra, egy-kettôre elôkeresett egy borítékot, megnézte, a cím rendben van-e, vagyis a feladó által feltüntetett egyezik-e a személyi igazolványban szereplôvel, azzal aláíratta velem, hogy átvettem, s a kezembe nyomott egy borítékot. Részérôl az ügy le volt zárva.

Miután magamhoz tértem a meglepetésbôl, mármint ami a postai ügyintézés pontosságát illeti, kibontottam a borítékot (amelyen egyébként a saját nevem volt helyesen feltüntetve, vagyis a hibás macskakaparást a posta követte el), s akkor ért a második meglepetés. Ugyanis a Pénzügyminisztérium Országos Adóhivatalának Maros Megyei Igazgatósága ultimátumszerûen "fel- szólított", hogy nyolc (8) lejjel tartozom az adóhivatalnak. Ezen egy kicsit elcsodálkoztam, mert a kifizetett adószámláim alapján úgymond napirenden vagyok az adófizetésekkel. Ám ez még szinte semmi volt ahhoz, ami következett. Kiderült, hogy ama bizonyos 8 lejt "törvényesen" 2006. szeptember 28-ig kellett volna befizetnem, s mivel nem tartottam tiszteletben a törvényt, a 92/2003-as kormányrendelet 137. cikkelye értelmében "végrehajt(hat)nak". Ami, gondolom, azt jelenti, hogy elkobozzák a házamat, autómat, földemet, vagy csak a párnát a házból, mint ahogy Nagy István vagy Asztalos István könyveibôl olvastuk.

No de itt még nem ért véget a "felszólítás". Tudomásomra hozták, hogy a végrehajtói érvénnyel bíró felszólítás ellen a "kompetens bíróságon" emelhetek panaszt, a tudomásul vételtôl számított 15 napon belül (szorgalmasan felsorolták a vonatkozó törvénycikkelyeket). S végül megtudtam, hogy a fentebb említett kormányrendelet újabb cikkelyei értelmében, "amikor sor kerül a kényszervégrehajtásra (executare silita)", a pénzügyi igazgatóság "nem köteles meghallgatni az adófizetôt". Magyarán, kérdezés nélkül pofán vágnak.

A felszólítást, amely szerint én szeptember 28. óta tartozom 8 lejjel, amelyet december 6-án dobtak be a postaládába, és amelyet Prozan Mihaela, az igazgatóság helyettes vezetôje (sef adm. adj.) pecsétes aláírása díszített, november 27-én állították ki. Vagyis kivártak, amíg belém rúghatnak.

Nos, azonnal elmentem az adóhivatalba, tisztázandó, ugyan mivel tartozom, mikor minden adómat, illetékemet becsülettel kifizettem. Kérdésemre a tisztviselô azt mondta, hogy "regularizáltak", ami gondolom, azt jelenti, hogy újra meg újra számítgatták az adóimat, s úgy gondolták, meg kell toldani még 8 lejjel. Sôt, még azt is megkérdezte, "miért vagyok ideges", holott csak egyszerû "regularizálásról" van szó, de az nem derült ki, hogy mikor tévedett a hivatal, milyenfajta adónemrôl van szó, idei vagy tavalyi, esetleg öt évvel korábbi tartozásról.

Nos, mint mondtam, törvénytisztelô állampolgár vagyok, s gondoltam, egye fene, kifizetem a 8 lejt, elvégre "több is veszett Mohácsnál". Lemásztam a földszinti "kasszához", odaadtam a pénzt, ahhoz, hogy kiderüljön, mivel "lekéstem" a szeptember 28-i "utolsó" alkalmat, amikor még büntetlenül kifizethettem volna azt, amit a pénzügyi hivatal "regularizált", hiába kaptam decemberben kézhez a "figyelmeztetést", késedelmi kamatot is kellett fizessek.

Ennyi a sztori. Ha idônként megkritizáljuk a hivatali ügyintézést (nem az elsô eset), mindig azzal védekeznek, hogy a számítógép a hibás, a programmal van valami bibi stb. A jelek szerint azonban nem vagy nem csak a programokkal van gond, nagyobb a gond a programkezelôkkel. Erre is odafigyelhetne Popa Felicia vezérigazgató, aki idôrôl idôre kedvesen, sôt olykor kenetteljesen ecseteli a rádió- és tévémûsorokban, hogy milyen jól mûködik a cég, mennyivel több pénzt hajtottak be, mint a tavaly és a többi.

Persze, könnyû többletre szert tenni, ha közben "megregularizálják" a tisztességes embereket, sôt, a saját késésüket is rajtuk hajtják be, úgymond késedelmi kamatként. Ráadásul a saját tévedéseik kiigazításáért zaklatják, felszólítják, fenyegetik az adófizetôket. (Ugyanis több tucat hasonló panasz érkezik a szerkesztôségünkbe is.)

Kifizettem az "elmaradt" 8 lejt büntetôkamatostól, és csak reménykedem, hogy nem találnak ki ismét valamit, ami miatt "megregularizálhatnak". A kérdés azonban megválaszolatlanul maradt: mikor lesz rend a megyei pénzügyi igazgatóságon?

A szülôföld igézetében és szeretetében bölcsônk Ô és koporsónk. Ô a mi életünk. Anya-föld, Mese-madár. A reménység madara. Erô a megpróbáltatásokban. Benne születnek reményeink, álmaink. Bennem tükör. Visszapillantó tükör. Mindig velem van. Látom benne, ha süt a Nap tavaszi zivatar után. A virágokat, ha még virágoznak a fák. A barátaimat, akik rám várnak a havason. A sokat tudó asszonyokat, a felejthetetlen arcokat, a gyökereket, a modelljeimet.

Ne menj el! – int, ha távozom.

Hová? A városban minden más.

Szigorú gondban vár rám valahol. Félhomályban, sötétben Nap felé fordítja arcomat. Mindig a fény felé. Léte bennem él, mint szikrázó gondolat. Szülôföldem. Anya-föld. Keletkezés és elmúlás. Fekete-ország, asszonyok palástja. Látom rajta a viharmezôket, a kereszttel jelölt ablakot, a tavaszi zivatart, a váratlanul is ránk törô tûzvészt.

Itthon maradok.

Magamban hordom a hegyek terhét, az árvízi rémületeket. Fel nem adom ôket. Túlélô leszek tûzvész után. Ár el nem sodorhat, mert erôs vár a Föld.

" Erôs vár a mi Istenünk."

Kedei Zoltán

Az idén lenne hetvenesztendôs Szabó Csaba zeneszerzô, zenetudós, népzenekutató, a Marosvásárhely melletti Ákosfalva szülötte, aki a kórusmuzsika és a kórusvezetés alapelemeit Csíky László, a zeneszerzését Trózner József irányítása mellett sajátította el a marosvásárhelyi Zeneiskolában, majd Jodál Gábor és Jagamas János növendékeként a kolozsvári G. Dima Zeneakadémián szerezte meg zeneszerzôi diplomáját. Pályáját 1957- ben a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestereként és zeneszerzôjeként kezdte, majd 1963-1987 között a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Fôiskola adjunktusa, itt zeneelméletet, zenetörténetet és beszédtechnikát tanított. Tagja volt a Romániai Zeneszerzôk és Zenetudósok Szövetségének. 1987 után áttelepült Magyarországra, ahol 1988- tól haláláig, 2003-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Fôiskola tanára volt.

Személyes találkozásaink között mindig sok esztendô telt el. Gyerekkoromban vasárnapi ebéden volt nálunk, édesapám büszkén mutatta be tanítványát a családnak. Jó pár évre rá, mint felvételizô diákot, ô vizsgáztatott engem, majd megint évek teltek el és korrepetitornak hívott maga mellé a Színire. Megint évek teltek el, változott a világ, tanulmányt adott át nekem, hogy közöljem az általam szerkesztett Kóruslapban, majd felkeresett feleségével egy magyarországi elôadáson, ahol a színisek vendégjátékára voltak kíváncsiak.

Amikor maga mellé hívott, beszélgetés közben felhangosította a rádiót. Az akkori hazai médiában kemény és alantas szakmai támadássorozat indult ellene bukaresti kollégánk irányításával, a mellette való kiállást meggátolták. A nyilvánosság elôtt ezután kerülte a találkozást. Nem magát féltette. Amikor elment, akkor sem.

A magyar zenei mûvelôdés szolgálatára szegôdött, egy egységes nemzettudat hitével volt európai rangú zeneszerzô, zenetudós és tanár. A zenetanítás módszertani kérdései éppúgy foglalkoztatták, mint a magyar népzene ügye, kutatása, tanítása vagy a zenei prozódia kérdései. Az erdélyi kórusmozgalom alakulása legbensôbb szívügye volt, és amikor barátainak haza azt írta 1999-ben, hogy "Nagy öröm volt a miskolci találkozón erdélyi kórusokat hallgatnom. Rajtuk kívül valódi kórus nem is igen akadt a tucatnyi között." – azt így is gondolta. Abban az évben (1999) nyerte el különben a Magyar Mûvészeti Akadémia Aranydíját az Erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. századból címû tudományos munkájáért.

Sokrétû zeneszerzôi munkásságából kis ízelítôt kapunk december 12-én este a Kultúrpalota nagytermében, a Szabó Csaba emlékére felhangzó hangszeres- és kórusesten, melyen fellép a zeneszerzô fia, Szabó Péter, a salzburgi Camerata Academica és a Budapesti Fesztiválzenekar szólócsellistája, Lénárt Ágota zongoramûvésznô, valamint a Filharmónia vegyes kara, Vasile Cazan karvezetô irányításával.

"Sóhajtásod hazahallik.

Meghallod-e édesapám?

Meghallod-e édesanyám?

Meghallod-e régi rózsám?

Meghallod-e édes hazám?"

Hommage à Lajtha László

Csíky Csaba

Bágyoni Szabó István

Üres tarisznyák Trianon-pengék

nyakad fölött – mint jó pap mondá

tegnapról mára...

pincéinkben Bethlen Gábor

készül új és új imára

Nyakad még itt de lelked túl már

és nincs mert nincs

az Isten hogy lássa

mint születik egy rokkant nemzet

a belehalásba...

Jönne csak csak jönne

csöbör-telt borral várjuk

a transsylván Fejedelmet

Hogyha már – gallérunk fújtán –

meglopott hökkenetünkben

Koronánk utolsó angyala elment

Ha valaki részletesen meg akarja ismerni a rendszerváltás történtét, érdemes – egyebek között – Bölöni Domokos legújabb kötetét* is elolvasnia. A jól sikerült irodalmi mûvek mindig fogódzót jelentenek a történelemben búvárkodóknak, pont a szubjektivitásuk, elfogultságuk okán ízelítôt adnak az illetô kor hangulatából. Az említett kötet darabjai is ilyen hangulatképek arról, hogyan élik meg az emberek a társadalom kisebb-nagyobb változásait. Ezekben az írásokban nem a "fontos emberekrôl" vagy kulisszatitkokról van szó, itt kisemberek a fôszereplôk, azok, akiknek az élet árnyékosabb oldala jutott, akik nehezen igazodnak el az új viszonyok között, sok esetben életük – legtöbbször saját hibájukból is – vakvágányra kerül, néha egyéni tragédiába torkollik. Egyszerre szeretnivalók és szánalomra méltók. Ha társaikat keressük a hazai magyar irodalomban, talán Bálint Tibor hôseiben találjuk meg, és ez semmit nem von le abból a ténybôl, hogy Bölöni Domokos a magyar irodalom sajátos, karakteres alkotója, akinek írásai sosem téveszthetôk össze másokéival.

Nemcsak stílusa, formamûvészete, humora sajátos, hanem az író is a saját útját járja, nem kötôdik szekértáborokhoz, csoportokhoz, sôt úgy néz ki, hogy az erdélyi magyar irodalom krónikus betegsége, a "generációs probléma" sem érinti. Ez éppúgy látható szépírói munkásságán, mint újságírói tevékenységén, ez érhetô tetten már a legelsô kötetén is (Hullámok boldogsága, 1980, Forrás sorozat).

A szerzô rövidprózaként határozza meg írásait, van itt anekdotaszerû történet, novella, karcolat, talán glossza is, nem a megnevezés a lényeg, hanem az, hogy kerek történeteket találunk itt, megannyi látlelet az ezredforduló hazai világáról, a falvak és tömbháznegyedek életérôl.

Hiba volna azonban Bölöni Domokost csupán anekdotázó, szellemes és jópofa íróként beskatulyázni. Gyakorlatilag minden írásában, az egyéni sorsokon túl, ott vannak kimondva vagy kimondatlanul korunk és szûkebb pátriánk súlyos gondjai: a környezetszennyezés, a munkanélküliség, elöregedô falvak, elnéptelenedô iskolák, a cigánykérdés megoldatlansága, mindaz, ami nap mint nap elôjön mint megoldásra váró probléma. Több írásban is ott lappang az az aggodalom, hogy az európai integráció és a modern technika nem oldja meg a falvak gondjait, jövôre nézve sok a kérdôjel. Ott van például az elnéptelenedô kis falvak sokasága, közben a városok telítettek, túl sok a munkanélküli, a cél nélküli ember. Túl sok ember van a falu és város között félúton, ha úgy tetszik, útfélen. Ezekkel az útfélen levô, küszködô emberekkel népesíti be írásait a szerzô, aki egyik hôsérôl ezt írja: "Azt remélte titkon, hogy egyszer csak mégis fejérôl lábára áll ez a cudar világ, és akkor mi, szétrebbent gyermekek, hazaszállingózunk. Egyáltalán, a fiatalok visszajönnek, lesz egy gyönyörû falusi honfoglalás. Hát nem lett."

Témaválasztásában az író hû maradt a faluhoz, szûkebb pátriájához, a Kis- Küküllô mentéhez és a szülôfaluhoz, ezért sok az önéletrajzi elem vagy valóságos személyek és helyek szerepeltetése.

Valamikor az ötvenes-hatvanas években divat, sôt elvárás volt a falu felé fordulni. Mára ez elmúlt, a falut nemcsak saját fiainak egy része hagyta magára, hanem az írók is. Kevesen maradtak, akik hûségesek, Bölöni Domokos a kevesek legjelentôsebbike. Hûsége példaértékû. Egy okkal több, hogy elolvassuk legújabb kötetét is.

Gábor Attila

Újabb könyv, újabb nagylélegzetû, gondolatgazdag költemény Bolyai Jánosról. Pethô Lászlótól érkezett Magyarországról. A költô, aki mellékletünkben is mindegyre jelentkezik írásaival, sok éve települt át az anyaországba, de városa, Marosvásárhely nagyjainak szellemisége azóta is élénken él, dolgozik benne, máig nem hagyja nyugodni. Legfrissebb kötete is ennek bizonyítéka. Az Arccal a végtelen felé egyetlen merész ívû, lendületes vers, a magányos, meg nem értett, önmarcangoló zseni, a halálra készülô tudós matematikus képzelt monológja, illetve ahogy a szerzô a különleges kivitelezésû füzetet meghatározza, válogatás Bolyai János feljegyzéseibôl.

Annyi kiváló író és lírikus, a Bolyai-irodalom annyi nagyszerû alkotása ismeretében elég merész vállalkozásnak tûnhet egy ilyen újabb költôi próbálkozás, de jó, hogy Pethô László nem állt ellen belsô kényszerének, volt kellô bátorsága, önbizalma, elfogadta a kihívást és megírta a maga vívódásaival összecsengô 252 sorát, ezt a korrajzot is felmutató, megrázó lélekelemzést. Úgy érezhette, hogy adósságot is törleszt vele, hiszen a fiatalon elhunyt vásárhelyi grafikus, Molnár Dénes még 1973-ban elkészítette a téma ihlette grafikai lapjait, amelyek önállóan is értékesek és sok mindent sugallnak, de vershez társítva még inkább megérdemlik, hogy kötet ôrizze meg ôket az utókornak. Az Androméda Könyvmûhely 2000 friss kiadványa tehát, felmutatva a hamisítatlan Molnár Dénes-féle rajzos világ nyolc kis remekét illetve a borítólapokat díszítô jellegzetes grafikákat, a képzômûvésznek is méltó emléket állít.

A recenzens nem tudja, mikor született Pethô jelenlegi munkája. A kötet csak annyit árul el magáról, hogy a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár kötészeti és sokszorosító mûhelyében készítették példás igényességgel. De valószínû, hogy az olvasót különösebben nem is érdekli, hogy mostanság vagy sokkal régebb kerültek papírra a versbe, metaforába emelt gondolatok. Számára az lesz a fontos, hogy belemélyedve e kivételes képességei miatt magányosságra kárhoztatott, rendkívüli egyéniség érzékenyen, nagy empátiával megszólaltatott, lélekteli univerzumába, közelebb kerül Bolyaihoz, és persze, közvetve a költôhöz is. A lángész megtapasztalhatta kicsinyes, silány környezete visszahúzó erejét, keserûen, de tudomásul kellett vennie, hogy "számadója (csak) a jövô lehet". És nem volt hajlandó kompromisszumokra. Visszatekintve úgy vetett számot életével, hagyatékával, hogy nem adta fel meggyôzôdését: tanai késôbb válnak az emberiség hasznára. "Visszanézek – hátha-hátha/ vassal védve kínnal szülve/ csak magamban a temetôvel/ talán megmarad a parázs-bimbó/ s nem kell tüzet lopni újból.// S majd a lépre csalt szabadság/ mint két pont között/ a görbe – láthatóvá teszi/ az utat melyen egy másik/ (okosb) emberiség haladhat/ föl-föl a magasba."

Megszenvedett igazság a Bolyai Jánosé. Végigolvasva költött vallomását, a katarzisra is rátalálhatunk. Immár ez a füzet is hatásosan erôsítheti a Bolyaiak Marosvásárhelyen és mind szélesebb körben gyarapodó rokonszenves kultuszát.

N.M.K.

Pethô László

Bolyai János feljegyzéseibôl

(részlet)

"Semmibôl egy új, más

világot teremtettem" – és

mindent adtam vagy ha

kellett magamat is megtagadtam;

nem a csendet – csak

a békét vágytam hogy

a koronként változó zûr-

zavarban rendet hagyhassak.

És a jövô – az alázatig

hajszolt másnapok mikor

csak ülsz a láthatatlan

fényben s körötted mint

mesékben sokasodnak a gyôztesek

az egyre fogyó reményben.

Mert engem is kiválasztanak

hegyhez kötnek – leláncolnak

s hogy bámuljon az utókor

vaskos könyvekbe gyömöszölnek

de nem fogják tudni kinek

a léptei koppannak az égbolton.

Visszanézek – hátha-hátha

vassal védve kínnal szülve

csak magamban a temetôvel

talán megmarad a parázs-bimbó

s nem kell tüzet lopni újból.

S majd a lépre csalt szabadság

mint két pont között

a görbe – láthatóvá teszi

az utat melyen egy másik

(okosb) emberiség haladhat

föl-föl a magasba.

Gondolatok Kozma Mária Szarvassá vált… címû regényérôl

"Szarvaslátó hát elindult.

Reggeli fény tört át a ködön, és ô meglátta, amint a fény és a homály határán halványan átdereng a templom tornya, de ô nem tudott sem megállni, sem továbbmenni. A biztos találkozás egyszerû nyugalmát érezte a lelkében, de ez nem itt történt. Testét percekig (órákig...napokig...évekig?) magával sodorta az áramló tömeg, és neki csak nehezen sikerült félrehúzódnia, hogy magára maradva, elfogadja a vágyott-várt találkozást. Kicsit elbizonytalanodott, amikor ijedten megérezte az emlékek hiábavalóságát, az emlékekét, amelyeknek súlya alatt begörbedt a háta.

Szinte egészen bizonyos, hogy ebben a pillanatban vált szarvassá. Az ô élettörténete itt véget ért. Nem tudta megragadni a jövôt, a múlt pedig már nem érdekelte. Az emlékezet hatalmát ugyan megtörte az elmúlás könyörtelen pillanata, de bevilágította az átváltozás útját.

Anna kihátrált e történetbôl is. Közben még hallotta Szarvas(látó) kiáltását:

– Nem akarok ember lenni. Elárultak.

A kiáltás áthatolt a levegôn (téren és idôn), megremegtette Annát, erô volt benne."

Az idézett szöveg Kozma Mária legújabb regénye, a Szarvassá vált... zárófejezetének egyik jellegzetes részlete. A megragadott pillanat (perc...óra...nap...év?) a könyv címéhez kapcsolható, illetve az egyik fôszereplô jelképes személyéhez, sôt a másik meghatározó regényhôs, Anna is jelentkezik benne, ugyanakkor a tér és idô síkjait könnyed természetességgel változtató szerzôi leleménybôl és a nélkülözhetetlen írói távolságtartásból is érzékeltet valamennyit. Az, hogy napjainkban bonyolódnak a cselekményszálak, ennyibôl nem derül ki. A recenzens azonban ezt is igyekszik jelezni, mert ritka mostanság az olyan könyv, amely ilyen széles ölelésû, átfogó igénnyel, regénynyi terjedelemben a mai valóságot viszi az olvasók elé. A Csíkszeredában élô írónô pályáján nem egyedi próbálkozás, hogy a jelen ellentmondásos, bonyolult problematikáját emeli regénybe, mintegy húsz eddigi könyve közül több is ilyen fogantatású. Dicséretes ez a kitartás, ahogy a múltat megidézô történelmi regényeit ma játszódó történetekkel, olyan kötetekkel váltakoztatja, amelyekben magunkra, folyamatosan alakuló jelenkorunkra, káosz uralta társadalmunkra, roppant vegyes életérzéseinkre ismerhetünk. Ebben a kusza összevisszaságban az író sem igazodhat el csalhatatlanul, sokkal nagyobb a kockázata, hogy bizonyos jelenségek észlelésében, megítélésében téved, illetve a nézôpontja nem azonos az olvasóéval, és közönségének egy része ezért csalódik benne. Ez a lehetôség azonban Kozma Máriát szerencsére nem riasztja el, üzenete, mondandója van errôl a világról, amelyben ô is él, és ezt mindegyre érdekes, sajátos hangú, hangulatú regényekbe is önti. Így tett most is. S ha pontosítottuk lak-helyét is, az azért van, mert jelezni kívántuk, hogy elsôsorban a hargitai tájak ihletik, az a térség, ahol tapasztalatait, a jelenkor realitásait sokrétûen felmutató benyomásait szerzi. Jó megfigyelô, mindenre kíváncsi, a média ferde tükrében is meglátja, ami jellegzetes. De mindenekelôtt az emberi, jelesül a nôi lélek rezdülései, mélységei és magasságai érdeklik s azok a társadalmi tényezôk, amelyek a személyiség vészes torzulásaihoz vezetnek.

A mostanság általánossá vált szerepjátszás, az érvényesülés bármi áron, a csillapíthatatlan hatalmi vágy, a gátlástalanság, a mások eltiprására és az önpusztításra egyaránt kész hajlandóság, a magány, a szorongás, az áldozathozatal és megannyi hasonló kortünet és magatartásforma elevenedik meg filmszerû változatosságban, kissé valóságfölötti rejtelmességben a regény lapjain. Három kisközösség, egy magánéleti intrikákkal telített cég mindennapjai, egy kábítózásra, drogozásra szokott társaság és egy búcsújáró zarándokcsoport belsô viszonyai tevôdnek egymásra, keresztezik egymást a könyvben, a regénybeli Anna naplójában, a történések szálai pedig egy alternatív székely erdôben futnak össze, ahol a hôsnô látomás- vagy álomszerûen éli át mindazt, ami az évek folyamán lélektiprón, nyomasztóan telepedett rá és határozta meg sorsát, életét. És a másokét is, természetesen. Akár a gondolat, térben és idôben szabadon csaponganak az események, régebbi, diktátor kori emlékek jönnek elô, majd tûnnek el olyan hirtelen, ahogy érkeztek, különös alakok népesítik be a színteret, szimbolikus figurák váltogatják egymást vagy keverednek furcsán a tegnapban s a mában, anélkül hogy tudnának egymásról. Sólyomhölgy, sólyom, Kígyószemû, szarvas és Szarvaslátó, terrorista, pribék, Én és Nem-Én, Nagy Testvér és több más fura szereplô kering félig reális, félig virtuális, tudathasadásos helyzetekben, mígnem bekövetkezik a sejtetett átalakulás, szarvassá válik az elhivatottságában, kiválasztottságában mindvégig kételkedô fiú.

Meddô, reménytelen próbálkozás pár sorban kétszáz oldalt összefoglalni. Nem is ez a cél. De kedvet talán ennyi is teremthet ahhoz, hogy kézbe vegyék a regényt és beleolvassanak. Ha elkezdik, már biztosan nem tudnak és nem is akarnak szabadulni tôle.

N.M.K.

Erôss Attila

Lobogtak a zászlók

a végtelenségben

s apáink szívében.

Uramisten, mondd meg,

hová lett a zászlónk?

Ki lopta el tôlünk?

(Hitünk, békességünk,

mindenkori álmunk.)

Uramisten, mondd meg,

hogy szerezzük vissza?

S hogyan gyôzhetjük meg

azt, aki borunkat

elôlünk kiissza?

Hogy nem lehet törvény,

ami bûn és ármány,

hogy világot járjunk,

Kelettôl Nyugatig,

koldusbottal, árván.

Adj nekünk új zászlót,

úgy, mint adtál hajdan,

s ne engedj elveszni

a világ peremén,

iszaptenger harcban.

2006. nov. 25.

Orhan Pamuk Nobel-beszéde

Tartotta magát ígéretéhez Orhan Pamuk török író, és nem tett politikai utalásokat az irodalmi Nobel-díj közelgô átvétele alkalmából elmondott beszédében Stockholmban, csütörtökön.

Az 54 éves török író a díj átvétele elôtt három nappal elhangzott díszbeszédét nem használta fel politikai nézeteinek népszerûsítésére, ellentétben a tavalyi díjazottal, Harold Pinter brit drámaíróval, aki dörgedelmes beszédben ítélte el az Egyesült Államok és hazája Irak-politikáját.

Az irodalmi Nobel-díjasok a hagyományoknak megfelelôen három nappal a díj átvétele elôtt mondanak nagy beszédet Stockholmban.

Orhan Pamuk politika helyett inkább bensôséges vallomást intézett két éve halott édesapjához, mûvészi hitvallását mutatta be mûkedvelô író édesapja példáján keresztül.

Pamuk édesapja sikertelen üzletember, ám rendkívül életvidám jelenség volt, és 2002-ben egyszer, mintegy mellékesen egy koffernyi kéziratot helyezett el akkor már nagy nemzetközi tekintélynek örvendô fia íróasztala mellé.

A török író tétovázva, aggódva, kételyek között közelített apja írásaihoz, és errôl a belsô utazásról számolt be a stockholmi hallgatóságnak, miközben azt részletezte, hogy miként válik valakibôl író, ami édesapjának sok fiatalkori próbálkozás ellenére sem sikerült.

"Írónak lenni számomra annyit jelent, mint felfedezni magunkban egy rejtett, különös második személyt, és hosszú évek türelmes munkájával lassan megismerni ôt és környezetét" – mondta az író.

Pamuk szerint az írás titka nem az egyszer csak hirtelen megérkezô ihletben rejlik, hanem a kitartásban és türelemben, amelyre a magányos szoba mélyén az íróasztalnál nagy szükség van egy magasabb cél, az irodalom érdekében: "Az irodalom a legértékesebb dolog, amelyet az emberiség alkotott önmaga megismerésére." Édesapja azonban az irodalom kedvéért nem volt hajlandó "sanyargatni magát. Ô inkább az életet szerette annak minden szépségével együtt."

Pamuk egészen áttételesen érintett politikai kérdéseket: a Nyugat kulturális gazdagságáról és a török irodalmi élet provincializmusáról is beszélt. A Nobel- díjas író hallgatóságát mindvégig bizonytalanságban tartotta azzal kapcsolatban, hogy vajon belsô utazása végére érve beigazolódott-e félelme, miszerint édesapja jól tette, hogy meg sem próbálta kiadni írásait.

Erre a beszéd utolsó részében derült fény. Pamuk leírása szerint édesapja szavak nélkül is értette, hogy írásai nem nyerték el híres irodalmár fiának a tetszését. "Apám boldog ember volt, tele önbizalommal, és azt tette, amit mindig is tett: nevetett egy nagyot" – mondta.

Pamuk arról is megemlékezett, milyen volt apja, mikor befejezte fia elsô kéziratának olvasását: szorosan magához ölelte, "és azt mondta, hogy egyszer majd megkapom azt a díjat, amelyet most nagy örömmel veszek át." Az író szerint apja ezt nem gondolta komolyan, csak úgy mondta, ahogyan a török apák szokták fiaiknak mondani: fiú, belôled egyszer még tábornok lesz a seregben.

"Nagyon szeretném, ha az apám ma itt lehetne közöttünk" – zárta beszédét Orhan Pamuk.

Megérkezem, várnak a kapuban, irtó kedves a kollegina, aranyos, sôt lelkes, beszerzett ásványvizet, iszonyúan majrézik, megkínál kávéval, addig se kell annyira majréznia. Általában azzal kezdôdik az óra, hogy be van fagyva az egész. Befagytak a gyerekek. Nem a tanárnô a hibás, mert a tanárnô eleve fagyasztott, minden jóakarat ellenére. Nem tehet róla. Nem tehet semmit, az irodalom (nem komoly, hanem) komor dolog, most mit csináljon. Ez látszik, ugyanakkor a legjobb jóakarat lengi körül a komorságot, teli jóakarattal árasztja a fagyot a tanárnô. Átlag húsz perc munka kiolvasztani a hangulatot. Mármint a gyerekekét, és akkor bekövetkezik mindig a csoda, egybôl kiderül, vagy kettôbôl, hogy itt még minden lehet, 16 éves kora körül zseni az összes gyerek. Szép, pörög, lélek és szív, romlatlan, a romlottacska is romlatlan, és ha már semmiképp sem romlatlan, hanem romlott, akkor is romlatlan. Még maradnék pár órát, és mind nekifogna regényt írni, szünetben költeményt, órán tanulmányt, nem tudsz oly gagyi társaságot elképzelni, hogy ne. (Kukorelly Endre: 75 %) * A tanártól elvárják, hogy legyen valami nagybácsiféle, aki az unokahúgoknak és unokaöcsöknek (a nagyérdemû közönségnek) vasárnap délutáni szórakozást nyújt: ez a tanóra. A tanár elemezzen mûveket, készüljön fel, olvasson hozzá, javítsa ki a dolgozatokat, és ha még marad ereje hozzáedzôdni a hipertóniájához, akkor – egye fene – szabadidejében akár még kontemplálhat is, mindezt azért – te jóságos ég! –, hogy a diákságnak örömet szerezzen, gondolataival renyhe emésztésüket segítse, és lehetôleg az immár beteljesült "brutális konformizmus" (Kertész Imre) cantus firmusához hasonló szólamával kánonban tépje a száját, tulajdonképpen mindegy is, mirôl, mert már a legjobbak is csak a felvételi pontokért erôltetik meg a figyelmüket, azaz önmagukat. (...) Ilyennek szeretné a közönség a tanárt. * Ha tudod, mert ugye tudod, hogy a kreativitás a szabadsághoz vezetô út, miért hirdeted nekünk, láncra verve születetteknek, akik nem akarunk szabadok, tehát nem akarunk kreatívok sem lenni. Ha te tudod, és ugye, tudod, hogy a mûvész magának alkot – és egyedül csak magának, miért tukmálod ránk, akiknek egyetlen igyekezetünk, hogy legalább magunkat utolérjük? * "Csak irodalomtanárból lehet több tízezer magyar nyelvterületen, az mind miért nem vásárolja meg a Jelenkort?" Na mit gondolsz? (A kérdés költôi, nem érdekel.) Húzz le egy tanévet, bárhol, majd megtudod. Netán tôlem várod a választ, mert én viszont olvasom? Semmi közöd hozzá; húzz le egy tanévet, gyakorlatilag bárhol: majd megtudod. A tôlem telhetô maradék skizofrén jóindulattal közlöm: nincs párbeszéd, nem is lesz, kortárs magyar írók és kortárs magyartanárok között, ha rajtam múlik legalábbis. (Dreff János: Kedves Bandi!) * IRODALMI JELEN, 2006. november

b.d.

A Mitológia, valamint a Világunk kulturális és természeti kincsei címû kiadványokat emelte ki Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök- vezérigazgatója a karácsonyi újdonságok közül szerdán, a Ventus Libro kiadóval közösen tartott sajtótájékoztatón, Budapesten.

A két kiadó sorozatokat, mûvészeti albumokat adott közre az ünnepre, egyebek mellett megjelentette az Expresszionizmus, a Szabadkômûvesség és az Angkor elsüllyedt világa címû kötetet.

Kocsis András Sándor az állatvilágot bemutató kiadványok közül az Ôslények enciklopédiájára és David Attenborough A gerinctelenek élete címû könyvére hívta fel a figyelmet.

A Ventus Libro újdonságai közül kiemelte az Expresszionizmus címû képzômûvészeti kötetet. A kiadó a magyar képzômûvészekrôl szóló, Híres magyar festôk címû sorozatában évente három-négy könyv megjelentetését tervezi. Az idei újdonság Székely Bertalan és Lotz Károly mûveit és azok születésének körülményeit mutatja be.

"Jövôre Kondor Béla, a második félévben pedig Vaszary János és Zichy János grafikáit tartalmazó albumokat jelentetünk meg" – mondta az igazgató.

Az ünnepi kínálatban hangoskönyvek is találhatók, ezek megjelentetését három éve kezdték el. A tervek szerint jövôre 24 lemezt adnak közre, ezen belül teljes Rejtô-életmûvet, valamint Maupassant-, Karinthy- és Lázár Ervin-sorozatot.

A kínálat érdekessége a Dóra jelenti címû könyv, amely Radó Sándor egykori hírszerzô eddig ki nem adott jelentéseit tartalmazza.

"A jövôre ötvenedik születésnapját ünneplô Magyar Nemzeti Galériával közösen a Magyar Nemzeti Galéria kincsei címmel jelentetünk meg albumot" – mondta Kocsis András Sándor.

Fotóalbum, építészeti kötet, ünnepi mesekönyv egyaránt szerepel a Holnap Kiadó karácsonyi kínálatában; az újdonságokat csütörtökön mutatták be Budapesten.

Kudász Gábor Arion fotómûvész kötete, a Tábor címû kétnyelvû (angol-magyar) album Budapestrôl szól. A fényképészet modern irányzatait követô alkotó könyvében egy ember nélküli, elhagyott, már-már tudományos- fantasztikus elemekbôl épült fôváros tárul az olvasó elé.

A kiadó építészeti sorozatának legújabb darabja Várallyai Réka munkája, amely két építészmester, Komor Marcell és Jakab Dezsô munkásságát mutatja be.

A te színed elôtt – Kaffka Margit szerelmei címû könyv, Borgos Anna munkája a fiatalon elhunyt írónô életébe nyújt bepillantást, míg Bizzer István: Molnár-C. Pál, a könyvmûvész címû kötete az illusztrátorként is ismert alkotó mûvészetét mutatja be.

A Varázslatos mesék címû, felnôtteknek szóló sorozatban jelent meg Balázs Béla: Hét meg egy mese címû kötete. Balázs Béla meséi 1907 és 1918 között születtek. Van köztük indiai, kínai mese, de olyan is, mely a magyar néphagyományba vagy a középkor legendáinak sorába illeszkedik. A történeteket Faltisz Alexandra illusztrálta.

Donászy Magda kisgyermekeknek szóló könyveinek megjelentetése hagyomány a Holnap Kiadónál. A most közreadott Madaras karácsonyfa címû kötet verseinek és meséinek témája a tél kezdetétôl a tavaszvárásig tartó idôszak, fô motívuma pedig a karácsony. A lírai írásokat és a humoros meséket Reich Károly illusztrálta.

A kínálatban szerepel W. S. Maugham életmûsorozatának legújabb kötete, a Sör és perec is, amely az irodalmi körök életébe enged bepillantást.

Kitekintô

Esterházy Péter nyerte el az idei Pablo Neruda Nemzetközi Irodalmi Díjat, s december 6-án ünnepélyes keretek között vette át a nápolyi L'Orientale Tudományegyetemen – közölte az MTI-vel csütörtökön Csorba László, a Római Magyar Akadémia igazgatója.

Az olaszországi irodalmi díjak sorában a legrangosabbak közé számító elismerést Campania tartomány, a Chilei Nagykövetség és a L'Orientale Tudományegyetem alapította olyan írók számára, akik nemzetük kultúráját magas szinten képviselik a nagyvilágban.

A díjat Pasquale Ciriello rektor adta át, hangsúlyozva, hogy a korábban egyebek között már Torinóban és Bariban is kitüntetett Esterházy Péter nagyhatású regényei meghódították Itáliát.

Az író Nápolyban különösen népszerû: szeptemberben Nápoly város könyvdíját is elnyerte.

Hasonlóan korábbi filmjéhez, a vérben ázó Passióhoz, Mel Gibson új filmje, a mai Mexikó déli, illetve Közép-Amerika északi területein hatalmas birodalmat építô maja civilizáció összeomlásáról szóló Apocalypto is felháborodást keltett, már a pénteki világpremier elôtt, méghozzá a maja leszármazottak körében.

Guatemalai bennszülött aktivisták rasszistának minôsítették a nagyszabású hollywoodi produkciót. Noha a filmbôl eddig csak elôzetesek voltak láthatók, a tiltakozók szerint a vásznon felvonultatott forradásos arcú, csonttûket viselô, lándzsahajigáló, embereket áldozó indiánok a maja kultúra téves sztereotípiáit keltik a nézôkben.

"Mr. Gibson színekben pompázó, magas költségvetésû szuperprodukciójával azt a sértô és rasszista gondolatot sugallja a nézôk számára, hogy a maják már jóval az európaiak megérkezése elôtt kegyetlenek voltak egymással szemben is, ezért aztán szükség is volt a felszabadításukra" – mondta Ignacio Ochoa, a maja kultúra támogatására létrehozott Nahua Alapítvány igazgatója.

Korábbi beszámolók szerint Gibson szakértôket alkalmazott filmje elkészítéséhez, és az egyik régésze is úgy nyilatkozott, hogy a színész- rendezô különös gondot fordított a hitelességre és a történelmi hûségre.

A Passióhoz hasonlóan, amelyben eredeti arám és latin nyelven beszéltek, az Apocalyptóban maja nyelven szólalnak meg a szereplôk, akiket mind bennszülöttek játszottak el, a fôhôst pedig egy neves indián táncmûvész, Rudy Youngblood formálta meg.

A maja civilizáció virágkorában a maják hatalmas városokat építettek a mai Guatemala területén, ám ezek a VIII. század után máig nem tisztázott okokból lehanyatlottak, egyes nézetek szerint talán azért, mert a maják felélték természeti erôforrásaikat.

A kutatók nem tartják olyan vérszomjasnak a majákat, mint az aztékokat, akik élô emberek szívét tépték ki, hogy felajánlják a Napnak, de a majáknál sem volt szokatlan az emberáldozat, fôleg a konkvisztádorok megjelenése elôtt.

Guatemala népességének több mint fele maja származású. Gyakran éri ôket hátrányos megkülönböztetés, legtöbbjük nyomorban él, oktatásban, egészségügyi ellátásban alig részesül.

Az ország 36 évig tartó, egy évtizede véget ért polgárháborúja során több mint kétszázezer, zömében maja származású guatemalai vesztette életét, és egyes emberjogi szervezetek szerint mindez azért történt, mert a hadsereg a majákat el akarta törölni a föld színérôl.

Francis Ford Coppola amerikai filmrendezô befejezte Youth Without Youth (Ifjúság fiatalság nélkül) címû legújabb, nemzetközi szereplôgárdát felvonultató filmjének forgatását Romániában.

A keresztapa és az Apokalipszis most címû alkotások rendezôje a Mediafax hírügynökség tudósítójának Bukarestben elmondta: nem azért forgatott az országban, mert Romániában olcsón lehet filmet készíteni, hanem azért, mert "román történetet" akart megfilmesíteni.

A film Mircea Eliade (1907-1986) vallásfilozófus és író azonos címû novellája alapján készül. "Nem egészen értem, miért is csinálom ezt a filmet, de egy hónap múlva készen lesz, és akkor már többet fogok tudni" – mondta Coppola.

Eliade novellája a keleti vallások és a sámánizmus iránti vonzódásának megfelelôen a hétköznapi tapasztaláson túli, transzcendentális történetet mesél el.

A szereplôk között ott van Bruno Ganz, Tim Roth, Alexandra Maria Lara, a román színészek közül pedig Marcel Iures, Victor Rebengiuc, Oana Pellea, Florin Piersic és Gheorghe Dinica. A filmet román, indiai, genfi és máltai helyszíneken forgatták.

A stáb 90 százalékban román filmesekbôl állt, és Coppola igen elismerôen nyilatkozott teljesítményükrôl. A Mediafax tudósítójának elmondta: a Berlinale szervezôi meghívták, hogy filmjét a berlini szemlén mutassa be.

George Clooney színész-rendezô a Warner Bros. filmgyártó céggel együttmûködve megvásárolta a sztáríró, John Grisham elsô dokumentumregénye, Az ártatlan ember (The Innocent Man) megfilmesítési jogát.

Az üzlet létrejöttét szerdán erôsítette meg a Warner szóvivôje, aki azt is közölte: még nem született döntés arról, hogy Clooney rendezni fogja a filmet, vagy csak a fôszerepet játssza el benne.

John Grisham legutóbbi könyvének alcíme Gyilkosság és igazságtalanság egy kisvárosban, és egy volt baseballjátékosról, Ron Williamsonról szól, aki 11 évet ült le az oklahomai "halálsoron", mivel elítélték nemi erôszak és gyilkosság miatt, késôbb azonban bebizonyosodott, hogy az ítélet téves volt.

A sztáríró legismertebb megfilmesített mûvei közé tartozik A cég, A Pelikán- ügyirat, Az ügyfél, Az ítélet eladó, a Siralomház és a Ha ölni kell.

Az ártatlan ember megfilmesítési jogáért járó honoráriumának összege üzleti titok, de a Variety címû filmes magazin szerint minden bizonnyal hétszámjegyû, és az író az összbevételbôl is méltányos jutalékot kap majd.

George Clooney, aki legutóbb a Sziriana címû filmben nyújtott alakításáért a legjobb férfi mellékszereplônek járó Oscar-díjban részesült, legközelebb a A jólelkû német (The Good German) címû thrillerben lesz látható, amelyet régi barátja és munkatársa, Steven Soderbergh rendezett.

Itt az EU, nem lesz határ,

élek, mint a szabad madár,

jó levegôn, kinn eszek,

vígan, mint a Beatlesek.

Bekukkantok hébe-hóba

kiskocsmába, turkálóba,

piknikezem fapadoson,

látlak, Calin, aranyosom!

Az utak túl kövesek,

fogjunk össze, csövesek!

Alakítsunk újabb pártot,

az ilyesmi sose ártott.

Jöhet vihar, marhavész,

nem búsul a tengerész.

Az a lényeg, régi furmány,

kezünkben legyen a kormány.

A jelszavunk, vaj' ki hinné,

egyszerû: "Sa traim bine!"

Járom az utat…

… a marosvásárhelyi Kultúrpalota környékén, ahol 1945. március 10-én csaknem másfél évszázados küzdelem után megnyitotta kapuit a Székely Színház. Létrehozásában jelentôs szerepe volt Tompa Miklós, Kemény János és mások közbenjárásának, hogy a bukaresti felelôs szervek jóváhagyják és 1945. február 4- én hivatalosan is bejelentsék a színház megalakulását. Az igazgatói teendôkkel Tompa Miklóst bízták meg, aki Kemény Jánossal hozzákezdett a színház megszervezéséhez…

Tompa Miklós (1910–1996) Székelyudvarhelyen született, ott végezte elemi és középiskolai tanulmányait. Színházi pályáját Németh Antal mellett kezdte a Budapesti Nemzeti Színházban, majd a ’40-es évek elején Kolozsváron volt rendezô. 1945-ben részt vett a Székely Színház megalapításában, szervezésében, mely 1948-ig a prózai mûvek és operettek elôadásainak bevételébôl és a szûkös állami támogatásból tartotta fenn magát.

Színészeket hívtak meg és szerzôdtettek az újonnan alakuló színházhoz, versenyvizsgát tartottak az énekesek, táncosok, zenészek számára, hogy a zenekar és a kórus megalakulhasson. Az elsô elôadást a marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartották Lehár Ferenc: A mosoly országa c. nagyoperett bemutatásával, ahol Kovács Irén primadonna, Kovács Dezsô táncos-komikus, Egressy Magda szubrett és Lóránt György bonviván játszotta a fôszerepeket. Sikerült a társulatot rövid idô alatt kibôvíteni Kovács György, Delly Ferenc, Kôszegi Margit, Borovszky Oszkár, Szabó Ernô, Váradi Rudolf, Hamvai Lucy, Szabó Duci, Andrási Márton, Tamás Ferenc és más színészekkel, akikkel már az elsô évadban 38, de a következô évadokban több prózai darabot, operettet és zenés vígjátékot mutattak be. Az 1948-as államosítás után különös figyelmet ford&