Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Lassan kiderül, hogy a legnagyobb szolgáltató cégek privatizációja során rendre átverték az államot, vagyis minket. Vizsgálódás tárgyát képezi, hogy tették-e ezt azok tudatos segédletével vagy hétköznapi hülyesége kíséretében, akiket mi, adófizetô polgárok a köz vagyonával való jó sáfárkodással megbíztunk. Veszteségünk többrétegû, akár tudatos csalás, akár hülyeség (amit, ha nyilvánosan elismerik, enyhítô körülménynek fogadunk el) eredménye. A vagyonok elkótyavetyélése könnyen érthetô és felfogható, azzal együtt, hogy az elkótyavetyélôk szép hasznot húzhattak az ügyletekbôl, hiszen igen profitképes cégekrôl van szó. Aztán veszítettünk azzal, hogy a privatizációs bevételek tovább osztódtak a közvagyonlopkodás többé-kevésbé bejáratott csatornáin át anélkül, hogy nekünk, adófizetôknek hasznot hoztak volna. S ezzel még nincs vége. Sôt. Az történik ugyanis, hogy a könnyelmûen nyakunkra szabadított külföldi cégek természetébôl meg a rosszul összefércelt privatizációs klauzulákból fakadóan szabadon turkálhatnak a zsebünkben, pofátlanabbnál pofátlanabb árakat szabva monopol-szolgáltatásaiknak. Kecskére bíztuk a káposztát. Nem elôször és nem utoljára, hiszen ahol sáptól, fekete pénzektôl bûzlenek az ügyletek, mindannyiszor megjelennek kart karba öltve a honi és külföldi haszonlesôk. Így hát ne reménykedjünk. A vélt vagy valós "árulások" leleplezésére frissen kitört buzgalom jottányit sem javít a helyzeten. Dehogy! Egyesek lebuknak – ha lebuknak –, majd lépnek helyükbe mások, esetleg éppen a lebuktatók. A gazemberség rendszerének egyetlen pozitívuma – bár egyfajta elégtételen kívül mit sem változtat kiszolgáltatottságunkon –, tehát egyetlen pozitívuma, hogy benne a vadon törvényei uralkodnak: mindenkinek van természetes ellensége, így aztán egymást falják fel. Sajnos, sosem fogynak el, terem bôven utánpótlás.

Két okból folyik most az éppen aktuális gazdasági-politikai bohózat. Az egyik amolyan megelôzô manôver. A minden ízében korrupt elit nagy beleéléssel kénytelen mímelni az együttérzést az "istenadta néppel", attól rettegve titkon, hogy a téli hónapok fogyasztási számlái miatt lázadás törhet ki. Ebbôl kísérelik meg jó elôre kifogni a szelet, azt üzenve az "árulás" akcióval, hogy nem csak lopják a pénzünket, hanem törôdnek is velünk, tehát ne lázadozzunk. De van az iméntinél egy körmönfontabb célja is a privatizációk körüli élénk vizsgálódásnak: azt szeretnék még elérni a most már alig hatalmon lévôk, hogy elôdeikhez hasonlóan ôk is részesüljenek az egyszer már leosztott privatizációs haszonból. Vagyis olyan helyzetbe kívánják terelni a minket nyúzó cégeket, hogy nekik is fizessenek sápot, ha zavartalanul akarnak tovább mûködni, olyan amilyen szolgáltatásokat nyújtva. Az elkövetkezôkben nyomon követhetjük, hogy kinek, hol és mennyire sikerül. Az egymás szemét most látványosan kikaparó gazdasági-politikai hiénák bankszámláiba azonban ezután sem lesz betekintésünk. Hogy is képzeljük? De minek is, hiszen úgy sejtjük, hogy józan fejjel elképzelhetetlen vagyonok halmozódtak(nak) fel szóban forgók vagy kiterjedt rokonságuk bankszámláin, amit a legkülönbözôbb módokon tôlünk lopkodtak össze hangyaszorgalommal. Jó, ha tudják, hogy mi tudjuk!

A megyei tanács legutóbbi ülésén Pokorny László képviselô a Maros völgyének védetté nyilvánítását kérte, arra hivatkozva, hogy a folyó medrében történô kavicskitermelés környezetvédelmi szempontból jelentôs károkat okoz és nehezményezte a vízügyi igazgatóság engedélyével történt fakivágásokat is. A tegnap készített felvételen is látható, hogy a mondottaknak valós alapjuk van, hiszen Körtvélyfája–Petele között javában folyt a munka. A Megyei Környezetvédelmi Ügynökség vezetôje, Stefanescu Danut a tanácsülésen cáfolta, hogy a Felsô-Maros mentén ilyen tevékenységet kifejtô cégek lennének jelen, és elmondta, hogy egyébként engedélyezett módon, szakszerûen történik a kavicskitermelés.

Pokorny László szerint a megyei tanács által elfogadott környezetvédelmi stratégia bemutatásakor hivatkozás történik a SWOT-felmérésekre, amelyekben "gyenge pontként" tételesen szerepel a folyómedrekbôl történô kavicskitermelés, ami veszélyezteti a környezeti egyensúlyt. "Ezenkívül az érdekeltek figyelmébe ajánlom Sárkány Kiss Endre biológus professzor és munkatársai tanulmányait, amelyekbôl világosan kitûnik, hogy az elmúlt 30 évben a Maros élôvilága radikálisan változott, kagyló- és csigafajok tûntek el vagy lényegesen leszûkült életterük, halfajok váltak veszélyeztetettekké. A talajvíz apadt a nem megfelelô módon végzett kavicskitermelés miatt, az árvízveszély nôtt, mindehhez pedig hozzáadódik az ipari szennyezés a Marosvásárhely fölötti szakaszon – jelentette ki Pokorny. A tanácsos hozzátette: tudomása van arról, hogy a Felsô-Maros mentén rendszeresen villanyárammal pusztítják a folyó élôvilágát, ami az egyik lehetô legbrutálisabb agresszió, pedig a Déda és Maroshévíz közötti szakasz védett területnek számít. "A megyei tanács legutóbbi ülésén azért kértem a Maros medrének és árterületének védetté nyilvánítását, mert ilyen esetben a szóban forgó területre sokkal szigorúbb törvénykezés vonatkozik" – fejtette ki a képviselô, aki a környezetvédelmi ôrségnek is bejelentést tett.

Dávid Csaba, a Megyei Vízügyi Igazgatóság vezetôje a Népújság megkeresésére elmondta, hogy a Maros völgyében a kavicskitermelés nem történik kaotikusan és semmiképpen sem engedély nélkül. Az engedélyezési folyamatot szigorúan betartják, és olyan helyeken hagyják jóvá a kitermelést, ahol a felgyülemlett hordalék akadályozza a víz lefolyását vagy növeli az árvízveszélyt. "Ha az év folyamán nagyobb vízlevonulás történik, a hordalék felgyülemlik, kérjük, hogy a kavicskitermelést végzô cég újítsa meg engedélyét, szakembereink pedig a helyszínen gyôzôdnek meg arról, hogy a tervrajzoknak megfelelôen dolgoznak-e a cégek. Kizártnak tartom, hogy illegális kavicstermelést folytasson valaki, hiszen a bírság 700 millió lejtôl kezdôdik, senkinek nem éri meg kockáztatni. Ami a fakivágásokat illeti, a gátakkal szabályozott szakaszokon tilos fákat ültetni, mivel akadályozzák a víz lefolyását, ahol viszont természetes medre van a folyónak, ott nem vágunk ki semmit" – közölte az igazgató, mintegy nehezményezve, hogy a megyei közgyûlés által elfogadott stratégiát nem juttatták el a Megyei Vízügyi Igazgatóságnak, márpedig "ha van benne a vizekre vonatkozó rész, illett volna hozzám is eljuttatni".

Az MTI jelentése szerint egyhangúlag fogadta el a magyar Országgyûlés oktatási és tudományos bizottsága azt a fideszes kezdeményezésre született állásfoglalást tegnap, amelyben szolidaritásukat fejezik ki a Babes-Bolyai Tudományegyetemrôl (BBTE) elbocsátott két magyar oktatóval és mindenkivel, aki kiáll a magyar nyelvû állami oktatásért.

Az oktatási és tudományos bizottság felszólította a BBTE vezetését, hogy saját szenátusa határozatainak szerezzen érvényt. Ha a magyar oktatók és az RMDSZ vezetôi továbbra is határozottan kiállnak a magyar karok megalakítása mellett, megvalósulhat a valódi többnyelvûség a BBTE-n, amit a bizottság egyhangúlag támogat.

Az állásfoglalásban felidézik, hogy a BBTE-n november 23-án két magyar oktató, Hantz Péter és Kovács Lehel – összhangban az egyetem szenátusának érvényben levô határozatával – megpróbáltak néhány magyar nyelvû feliratot kitûzni. Az oktatókat ebben az egyetemi ôrség megakadályozta, néhány nap múlva pedig elbocsátották ôket. Tiltakozásul több egyetemi oktató és a BBTE két magyar rektorhelyettese lemondott tisztségérôl.

Az oktatási bizottság úgy ítéli meg, hogy az egyetem vezetôi azzal, hogy megtagadták a saját szenátusuk által hozott, a többnyelvû feliratok kitûzésérôl szóló rendelkezés végrehajtását, és azzal, hogy a határozatnak érvényt szerezni kívánó oktatókat elbocsátották, súlyosan megsértették az európai egyetemek Magna Chartáját, és az Európai Felsôoktatási Térség szellemét.

Az ügyben a magyar országgyûlési pártok közös nyilatkozatot adtak ki. "A Babes-Bolyai Egyetemen két fiatal magyar oktató megtörte a hamisság hosszú csendjét, amikor vállalták annak kockázatát, hogy elsôként magyar nyelvû feliratokat helyeznek el egy magát multikulturálisnak nevezô egyetem épületeiben" – áll a nyilatkozatban, mely szerint a magyar parlament pártjait mélyen felháborítja az oktatók kizárása, és különösen figyelemre méltónak tartják, hogy ez a kirekesztô döntés éppen akkor született, amikor az egyetem vezetése az Európai Parlament épületében rendezett kiállítás keretében próbálta bizonyítani egyebek mellett éppen a BBTE keretei között megtalálható élô kétnyelvûséget.

A magyar Országgyûlést alkotó öt párt elnökének kézjegyét viselô nyilatkozat szerint a fiatal oktatók kizárása a magyar parlamenti képviselôknek azt jelzi, hogy még mindig vannak Romániában olyanok, akik azt hiszik, hogy meg lehet tagadni egy másfél milliós közösség igényét a demokratikus felsôoktatáshoz. "Ennek az igénynek a közösség elvárásai szerint történô kielégítése az Európai Unió tagállamaiban megillet minden 300 ezres lélekszámú kisebbséget" – áll az ötpárti nyilatkozatban, mely szerint a magyar karok létesítése, a valódi többnyelvûség, az elbocsátott tanárok rehabilitálása azok a célkitûzések, amelyekben az anyaország politikai erôi egységes támogatásukról biztosítják az érintetteket. Az állásfoglalók felszólítják a BBTE vezetôit, hogy vizsgálják felül döntésüket, továbbá felkérik a romániai demokratikus erôket, hogy álljanak ki az esélyegyenlôség és jogszerûség mellett a BBTE-n kialakult helyzetet illetôen.

A szenátorok szerdán elfogadták a Valeriu Alexandru Ungureanu szociáldemokrata párti (PSD) képviselô által benyújtott törvénytervezetet, miszerint a prefektusoknak és alprefektusoknak a kormányfôtitkárságra kell benyújtaniuk a vagyonbevallásukat, és nem a prefektusi hivatalokba, ahogy azt az 1996/115-ös törvény eddig elôírta.

A szenátus plénuma 75 mellette és 1 ellene szavazattal elfogadta a javaslatot. Az elôirányzók szerint azért volt szükség a módosításra, mert a kormány a 2006/460-as határozattal megszüntette a prefektúrai hivatal fôtitkári tisztségét, és addig a fôtitkárnak volt a feladata, hogy összegyûjtse a vagyonnyilatkozatokat és igazolást adjon róluk. A kormány a törvénytervezet visszautasítását javasolta, mivel így a kormányfôtitkárság tevékenysége számottevôen megnô.

A jogi bizottság azonban támogatta a javaslatot, mert szerintük nem tolerálható, hogy a prefektusok a beosztottjaik kezébe adják a vagyonnyilatkozatokat.

Télvíz idején megnövekszik az érdeklôdés a meggyesfalvi negyedbeli menhely iránt. A hajléktalanok, akik a nyár folyamán ideiglenes szálláson húzódtak meg, az önkormányzat költségvetésébôl finanszírozott éjszakai menedékhelyhez folyamodnak. Pontos nyilvántartás nincs, de becslések szerint megyeközpontunkban 150-en vannak, akiknek nincs ahová lehajtaniuk a fejüket. A menhely két funkciót tölt be: hajléktalanszállás és kilakoltatott családok ideiglenes otthona. A kemény hidegek beköszönte elôtt arra voltunk kíváncsiak, hogyan készült fel az intézmény eleget tenni a felfutó igényeknek. Az elôzô évekhez képest újdonságról nemigen számolhatunk be, azonban egy biztos: a lakosság leszegényedésével évrôl évre többen fordulnak menedékért a menhelyhez. Az épület elôtt egyre többször áll meg a SMURD mentôautója, hozza az utcán talált, többnyire alkoholos, önkívületi állapotban levô embereket.

Székely István, a menhely ügyintézésével megbízott osztályvezetô elmondta, hogy az utóbbi egy- másfél évben komolyabb finanszírozásban volt része az intézménynek. Sokkal jobbak a körülmények, mint a hét évvel ezelôtti induláskor. Új ágyakat, matracokat kaptak, a helyiségeket kijavították, kifestették, otthonosabbá vált a környezet. A szabályzat szerint ahhoz, hogy valaki itt szállást igényelhessen, marosvásárhelyi illetôségûnek kell lennie (vagy legalább utolsó lakhelye marosvásárhelyi), és olyan hajléktalannak, akinek hozzátartozója nincs vagy nem segítheti.

Jelenleg 90-100 személy kap itt ideiglenes szállást, beleértve a éjjeli menedékhely lakóit és a szociális otthon bérlôit. Az összesen 30 fekvôhelyet számláló éjjeli menedékhely lakóinak száma napról napra változik, ottjártunkkor 14-en vették igénybe a szolgáltatást. A négyágyas, fûtött szobákban civilizált körülmények vannak. A tisztálkodási lehetôség is biztosított, naponta használhatják a zuhanyzót. A marosvásárhelyi menhelyre általában a nyilvántartott "vendégek" jönnek, méghozzá pontos program szerint, este 6 órától reggel 8 óráig maradhatnak. Nappal megszokott helyeiken a megyei kórház, az állomás, az egyetemi kantin és a piacok környékén tanyáznak. Alkalmi munkát vállalnak, segítenek árut mozgatni nagybani lerakatokban takarítanak, s elvégzik, ami akad. Fizetségül kevés pénzt, egy-egy fél decit, vagy meleg ebédet kapnak.

– Ha valaki éjnek idején kopog az ajtón, beengedjük, mondja az osztályvezetô. De mindenkinek meg kell érteni, hogy nem térhetünk el a finanszírozó helyi tanács szabályzatától, a program betartásától. A legtöbb gondunk a szabályzatnak azzal a kitételével van, hogy a hajléktalanokat ittas állapotban nem fogadhatjuk be. Márpedig zömük szenvedélybeteg, ettôl kellene megszabadulniuk, ami nagyon nehezen megy. Jól együttmûködünk a Bonus Pastor Alapítvánnyal, nemrég 5 személy vett részt egy táborban, ami 6 hónapos terápia kezdete. E fiatalok esetében még nem késô jó útra térni, csak akaraterô és hit kellene hozzá. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a pszichiátriai kezelésnek, az elvonókúráknak semmi eredménye.

A szociális otthonban minden szoba lakott: 25, árvaházból kikerült 18 évesnél idôsebb fiatal kapott szállást. Hogy kinek a hibájából, az vitatható. Részben az ôket elhagyó szülôk, részben a rendszer, részben ôk maguk felelôsek. Úgy érzik, nekik minden jár, mert árvák. Pedig már 24-25 évesen meg kellene álljanak saját lábukon. Örvendetes azonban, hogy vannak olyanok, akik 2-3 éve megtartották munkahelyüket, fizetésükbôl állják a szobánkénti 93.000 lejes lakbért és közköltséget. Ugyanakkor rettegnek, ha innen kikerülnek, a minimálbérekbôl nem tudják fizetni az albérletet.

A szociális otthon lakóinak egy másik kategóriája a nemrégiben kilakoltatottak, akiknek vagy az ingatlan visszaigénylése vagy a szolgáltatások nem fizetése miatt kellett távozniuk. Sokgyerekes családokról van szó. Kivétel nélkül a polgármesteri hivatal lakásgazdálkodási osztályának várakozási listáin szerepelnek, azonban kis esélyük van arra, hogy a közeljövôben szociális lakáshoz jussanak. – Arra törekszünk, egy év alatt, amíg a szabályzat értelmében itt lakhatnak, a családfenntartók munkahelyet találjanak és a lakáskérdés megoldódjon. Ellenkezô esetben ismét az utcára kerülnek.

Mindhárom kategória – hajléktalanok, árvaházból kikerültek, szociális gondokkal küzdô családok – esetében a menhely személyzete, a szociális gondozók felvállalják ügyeik intézését, munkahelykeresést, az elkallódott személyi iratok beszerzését. Ugyanis legtöbbjüknek nincs pénze, nem tudják megírni az életrajzukat, nem tudják kitölteni a nyomtatványokat. Mindemellett orvosi ellátásban is részesülnek, mert sokuknak családorvosa sincs.

A menhely készen áll tehát a téli nagyüzemre, a társadalom peremére szorult emberek megsegítésére. Azonban életük, sorsuk rendezéséhez ennyi édeskevés. Helyzetük valódi kezelése a menhelyen túlmutató, összetettebb kérdés.

Több mint másfél éve tart a Megyei Munkaközvetítô Hivatal igazgatói tisztsége körüli hercehurca. Miután Reghina Farcast, a régi igazgatót menesztették, Luminita Core újonnan kinevezett igazgatót ideiglenesen Tulceára helyezték. Innen visszahelyezték a Maros megyei ügynökség élére. Egy 2006. november 7-én kiadott újabb rendelet értelmében – miután versenyvizsgát nyert – ismét ô tölti be az igazgatói tisztséget. A Marosvásárhelyi Táblabíróság december 5-i döntése szerint a tisztség a régi igazgatót illeti meg.

Az intézmény vizeit ismét felkavarta, hogy a táblabíróság elrendelte annak a rendeletnek a visszavonását, amellyel Reghina Farcast menesztették a munkaközvetítô hivatal élérôl. A rendelet végleges és visszavonhatatlan.

Reghina Farcas lapunknak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a táblabíróság döntése helyes és igazságos, hiszen menesztése politikai okok miatt történt. Mint mondta, pár nap van még Románia EU-csatlakozásáig, s reméli, hogy a vele való bánásmód is európai "szintû" lesz majd.

Luminita Core, a még tisztségben lévô igazgató nem kívánt lapunknak nyilatkozni. Moldovan Ionela sajtószóvivôt bízta meg, aki elmondta, hogy a Reghina Farcas által indított perben nem a Maros megyei, hanem az országos ügynökség a peres fél. Bôvebb információért Bukaresthez kell fordulni. Annyit azonban közölt, hogy ezzel a döntéssel az ügy valószínûleg nem zárul le, várhatóan a Legfelsôbb Semmítôszékhez kerül.

A sajtószóvivô emlékeztetett, hogy a megyei ügynökség pert indított Reghina Farcas ellen, akit hivatalos dokumentumok eltulajdonításával vádolnak. Reghina Farcas jelenleg tanácsadói állást tölt be az ügynökségnél.

Idén várhatóan tíz-tizenöt százalékkal kell majd többet fizetnünk a karácsonyfáért, mint tavaly – tájékoztatott Pârlea Adrian, a Megyei Erdôgazdálkodási Igazgatóság sajtószóvivôje. A Romsilva által hamarosan árusításra kerülô 0,70-1,30 méter közötti ezüstfenyôt 20 új lejért, egy lucfenyôt pedig 12 új lejért vásárolhatunk. Az 1,30 és 2 méter közötti ezüstfenyôért 25 új lejt, míg az ugyanekkora lucfenyôért 15 lejt kell fizetnünk. Aki 2 és 3 méter közötti magasságú karácsonyfát szeretne, annak az ezüstért 35 lejt, lucért pedig 20 lejt kell lepengetnie. A sajtószóvivô szerint idén sem tudják teljesen lefedni a piacot, ugyanis csupán 2000 ezüstfenyôt tud az igazgatóság biztosítani, amelynek nagy része a különbözô intézmények között osztódik szét. A lakosságnak a piaci felhozatal leginkább az elkobzott fákból és a Hargita, Kovászna, Neamt és Suceava megyébôl érkezô magánárusoktól származik. Ezek pedig a piaci viszonyok alapján szabják meg áraikat, attól függôen, hogy mekkora a felhozatal, milyen a kereslet – fejtette ki a sajtószóvivô, aki kérdésünkre elmondta, hogy csak ezüstfenyôbôl van hiány a megyében, ugyanis lucfenyôbôl akár kétszázezret is piacra dobhatnának, erre azonban nincs igény. A kivágási engedélyekkel kapcsolatosan megtudtuk, hogy jelenleg ezeket az Erdôgazdálkodási és Vadászati Területi Felügyelôség adja ki és az erdô régiségétôl függ, hogy mennyi fa kivágására adnak engedélyt. Kérdésünkre, hogy idén mi a helyzet a falopásokkal, a szóvivô közölte, november 15 és december 4. között a csendôrséggel közösen végrehajtott 175 ellenôrzés során 47 esetben róttak ki pénzbírságot, 2 esetben pedig bûnvádi eljárást indítottak az elkövetô ellen. Idén a lopott fát szállítókat ezertôl háromezer lejig terjedô pénzbüntetéssel sújtják, a vágás közben tetten ért személyek ellen pedig bûnvádi eljárást indítanak. Az említett ellenôrzések során 63 köbméter faanyagot és 273 karácsonyfát koboztak el. A fenyôfalopás idén is gondnak számít, leginkább a vonatokon szállítják a pecsét nélküli fákat, és az állomások között árusítják, így nagyon nehéz rajtakapni ôket – hangsúlyozta a sajtószóvivô.

Phare-pályázat révén kivitelezett vízterápiás medencét avattak tegnap a marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítványnál, amely az elsô ilyen jellegû a megyében.

Andrea Todea projektmenedzser kifejtette, tavaly decemberben közölték velük, hogy 21.500 eurót nyertek a vízterápiás medencének helyet adó terem felszerelésére. A terápia a mozgássérült gyerekek számára nyújt majd rehabilitációs segítséget. A medencét januárban adják használatba. Elônye, hogy akár tolókocsival is bevihetik a súlyos fogyatékkal élô gyerekeket a vízbe.

A kezelés módját Pap Enikô kinetoterapeuta ismertette. Elmondta, elsôsorban azokkal a gyerekekkel foglalkoznak, akik az alapítvány programjainak eddig is részesei voltak. Orvosi diagnózis alapján kezelik a gyerekeket, akik elôször egyedül kell mozogjanak a vízben, hogy felmérhessék mozgásképességüket. A továbbiakban a kinetoterapeuta megállapítja a mozgás erôsségét, ami meghatározza a kezelés hogyan továbbját. A hidrokinetoterápia, azaz a 32-36 Celsius fokos vízben történô gyógytorna kezdetben öt percig tart, ezt követôen akár harminc percre is kiterjeszthetik. Lassú ritmussal fokozatosan haladnak az egyén képességeinek megfelelô módon a ritmikusabb, nehezebb gyakorlatok irányába, különbözô eszközök segítségével. Ugyanakkor a vízmasszázs is szerepet játszik a gyerekek rehabilitációjában. A kinetoterapeuta szerint sokkal látványosabb a vízterápia hatása, mint az egyszerû gyógytorna, elôbbi mind fizikai, mind pszichikai téren megmutatkozik.

A terápia további elônye, hogy a szülôk is részt vehetnek azon, így valójában ôk is elsajátíthatják az alapvetô mozdulatokat. Ezeket akár otthon, a fürdôkádban is elvégezhetik a gyerekeikkel.

Újságírói kérdésre válaszolva elhangzott, nem zárják ki annak a lehetôségét sem, hogy a késôbbiekben, ellenérték fejében bármely mozgászavarral küszködô gyerekkel foglalkozzanak. Az alapítvány programjaiban részt vevô gyerekek közül havonta mintegy százat kezelnek majd a vízterápiával.

A tegnapi avatáson az alapítvány tagjai mellett jelen voltak a Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetôi, a megyei tanács, illetve annak a holland alapítványnak a képviselôi, akikkel 15 éve tart az együttmûködés.

Anyanyelv

Így is, úgy is nagyon kevés, de másként zörög a zsebemben. Hogy miért? Mert ha száz forintosom van, akkor száz darab egy forintot érô érme zörög. Ha pedig százforintosom van, akkor egy darab száz forintot érô érme lapul a zsebemben.

Helyesírásunk egyik fontos kérdése és néha buktatója az egybe- és különírás gondja. Ahhoz, hogy helyesen írjuk egybe vagy külön a szavakat, különbséget kell tennünk a szóösszetételek és a szószerkezetek között. Gyakran segíthet nekünk ebben az úgynevezett beékelôdési teszt, amelyet magunkban gyorsan elvégezhetünk. Például a tûzrôl pattant szikra és a tûzrôlpattant menyecske helyesírását a következôképpen ellenôrizhetjük: beékelünk még egy szót és megfigyeljük, hogy melyik esetben van értelme a mûveletnek. A tûzrôl messzire pattant szikra kiégette a szônyeget. A tûzrôl messzire pattant menyecske kitakarította a házat. A második esetben tehát összetett szót kell használnunk, amelyet egybeírunk.

Hasonló példák: Hat kövér ökör állt a vágóhídon. A hatökör sógorom kifelejtette a borból a szôlôt. Nem csak egyszer bukott meg, hanem kétszer. Nemegyszer korán kell felkelnem. A föld felszíne alatti természetes üregek a barlangok. A földalatti nagyon gyorsan szállítja az utasokat. A földön gyorsan futó bogár eltûnt a repedésben. A földönfutó egy nincstelen ember.

Ha nem tudunk beékelni egy harmadik szót, akkor másként is ellenôrizhetjük magunkat. A jelzô lámpa és a jelzôlámpa esetében így: A veszélyt jelzô lámpa kigyúlt a dombtetôn. A jelzôlámpa az útkeresztezôdésnél szabályozza a forgalmat.

Ha Ön a példák közül egyet ért, akkor a többivel is egyetért.

Nem jutottak megállapodásra a hatok az Irán elleni szankciókról, de jelentôs elôrelépés történt a vitában – jelentette be kedden késô este a francia külügyminisztérium.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína, valamint Németország képviselôi Párizsban ültek össze, hogy megvitassák milyen büntetôintézkedéseket hozzanak Teherán ellen, amely nem hajlandó felhagyni urándúsítási tevékenységével.

A francia külügyi tárca közleménye szerint még több kérdésben nem tudtak megegyezni a tárgyalófelek, így a hatok vitája a közeli napokban folytatódik külügyminisztériumi politikai igazgatók szintjén.

Az eredménytelen keddi vita után a hatok három európai uniós tagja úgy vélte, hogy az év vége elôtt meg kell egyezniük – közölte egy személyazonosságát titokban tartó diplomata. Arra a kérdésre, hogy a három ország ezt az álláspontját közölte-e Oroszországgal, a nyilatkozó igennel válaszolt.

A hatok célja, hogy egyeztessenek egymással az iráni urándúsítási program miatt a BT-hez benyújtandó határozati javaslat francia tervezetérôl. Egy korábbi európai tervezetet Oroszország és Kína számos ponton kifogásolt, mert túl szigorúnak találta, miközben Washington további szigorítást szorgalmazott, legalább a megfogalmazásban.

Nicholas Burns amerikai külügyi államtitkár nem sokkal a keddi egyeztetés elôtt jelezte, hogy nem vár áttörést a mostani tanácskozástól, amelyet azonban fontos lépésnek tartott a megegyezés felé vezetô úton.

A polónium 210-es izotóp 250 milliárdszor olyan mérgezô, mint a hidrogén cianid. Kémiailag is mérgezô, de igazi kárt a nagy energiájú alfarészecskéivel okoz. Egyetlen gramm izotóp 140 W hôt generál, több meleget ad, mint egy átlagos villanykörte. A szervezetbe jutott nagy energiájú alfarészecskék összetörik a DNS-t és megzavarják a sejtek osztódását. Annyira fel tudják borítani a szervezet mûködését, hogy már 120 nanogramm halált okoz. Az alfarészecskék levegôben is csak néhány centiméter távolságig jutnak el, egész vékony anyagréteggel, például üveggel leárnyékolhatók, ezért a polónium könnyen csempészhetô.

A polónium sós vegyületei jól oldódnak, ezért könnyen ételbe keverhetô, és a méreg egy része biztosan bejut a bélfalon át a véráramba.

A polónium okozta lassú halál különösen sok szenvedéssel, erôs fájdalmakkal jár.

A polónium 210 ideális méreg, de nagyon nehezen beszerezhetô anyag. Nagy-Britanniában a Központi Fizikai Laboratóriumban (National Physical Laboratory) például mindössze pikogrammok keletkeznek belôle a 210-es ólom bomlása során. Nagyobb mennyiséget csak reaktorokban lehet elôállítani, úgy, hogy a 209-es atomsúlyú bizmutot neutronokkal bombázzák. Minden sugárzó izotóp kis mennyiségû szennyezô anyagot is tartalmaz, s sugárzásának spektruma, az anyag "ujjlenyomata" egyértelmûen árulkodik származási helyérôl.

A sugárzó anyagokkal történô likvidálásnak megvannak a hagyományai. Mint arról a New Scientist címû folyóirat annak idején beszámolt, Moszkvában 1993-ban egy üzletember temetése után találtak karosszékében sugárzó anyagot, Kelet-Németországban pedig a rendszerváltás után a politikai foglyok börtönében fedeztek fel szokatlan, "nem orvosi célú" röntgenkészülékeket.

Tiltakoznak az újfajta, egész alakos "lemeztelenítô" röntgenképes repülôtéri ellenôrzés ellen polgárjogi szervezetek az Egyesült Államokban – számolt be a newsmax.com hírportál kedden. Az arizonai Phoenixben, a Sky Harbor nemzetközi repülôtéren fogják tesztelni ebben a hónapban azt az új berendezést, amely nemcsak a fém-, hanem minden egyéb, testhez rögzített tárgyat, esetlegesen elrejtett robbanószert képes észlelni. A vizsgálat lehetôvé teszi a hagyományos fémdetektorokkal nem érzékelhetô mûanyag vagy egyéb fegyverek, folyékony robbanóanyagok kimutatását.

Az Amerikai Polgárjogi Szövetség tiltakozik az új röntgenképes letapogatás ellen, mondván, hogy az ellenôrzés felér azzal, mintha az utasokat meztelenre vetkôztetnék a repülôtéren. A gép lényegében ruha nélküli felvételeket készít a szkennelt személyek testérôl, ami a szövetség szerint sérti a személyiségi jogokat. A jogvédôk továbbá azzal érvelnek, hogy az utasokról készített felvételek esetleg az internetre kerülnek, ahol mindenki számára hozzáférhetôvé válnának. A szövetségi hatóságok azzal utasították el a kifogásokat, hogy a korszerû berendezésekkel el lehet homályosítani a nemi szervek tájékát a nagy felbontású képeken, amelyeket törölnek azután, hogy az utasok átmentek a vizsgálaton. A röntgenfotók kinyomtatására, tárolására vagy internetes továbbítására nem lesz lehetôség – biztosított az amerikai közlekedésbiztonsági hatóság egy tisztje.

A tervek szerint az egész alakos röntgenvizsgálat kezdetben önkéntes alapon történne, azok az utasok vehetnék igénybe, akik el akarják kerülni az általános motozásos átvizsgálást a repülôtéri ellenôrzések során. Bizonyos esetekben a gyanús utasokat kötelezhetik a "lemeztelenítô" fotós vizsgálatra.

A berendezést, amelyhez hasonlót már több amerikai börtönben mûködtetnek, elôreláthatólag 2007 elején több repülôtéren üzembe állítják.

A Helsinkiben mûködô kutatóintézet közölte, hogy az ebben a témában elôször elkészített kutatás korlátozott adatokkal dolgozhatott; számításait 2000-es adatok alapján végezte. Az intézet igazgatója, Anthony Shorrocks leegyszerûsítve mindezt úgy írta le, hogy amennyiben a világ népességét 10 ember képviselné, akkor közülük egy birtokában lenne a javak 99 százaléka, a többiek pedig a megmaradó 1 százalékon osztozhatnának. "A szupergazdagok gazdagsága groteszkebb, mint 50 esztendeje volt" – fogalmazott.

2000-ben egy házaspárnak egymillió dollárral kellett rendelkeznie ahhoz, hogy a legfelsô egy százalékot alkotó 37 millió ember közé kerülhessenek; e csoport fele az Egyesült Államokban és Japánban élt. "E két ország azért kiemelkedô, mert nagy a népességük és magas az átlagos jólét is. Svájcban és Luxemburgban is magas a jólét, de népességük kicsiny". Az egy fôre jutó átlagos vagyon Japánban 181 ezer dollár, az Egyesült Államokban 144 ezer dollár volt.

2200 dolláros vagyonnal már be lehetett kerülni annak a jóléti listának az elsô felébe, melynek végén a Kongói Demokratikus Köztársaság és Etiópia található, 200 dollárnál is kevesebb egy fôre jutó vagyonnal.

A tanulmány egy érdekes ellentmondásra is rávilágít: sok jómódban élô "nyugati" a háztulajdon szerint sokkal kedvezôtlenebb helyzetûnek látszik, mert tulajdona jelzáloggal és más hitelekkel terhelt, akár negatív egyenleggel is, így ôk ebben a tekintetben a világ legszegényebbjei közé tartoznak.

Kommentár

Mint minden csoda, a maxitaxik úgymond törvénytisztelô szigora is csak három napig tartott. Minekutána hétfôn a megállókban hagyták a bérlettel, nyugdíjasjegyekkel várakozó utasokat, tegnap már ismét heringekként szállították az embereket.

A törvénytisztelet a jelek szerint csak addig tartott, amíg ismét elkészíthették a pénzügyi mérleget. A mérleg nyelve pedig feltehetôen, a törvénysértés fele mozdult el. A szabályok ismeretében könnyû számítást végezni: egy 2005-beli kormányrendelet szerint mintegy 250.000 régi lejre rúgott a bírság, ha a maxitaxin az utasok száma meghaladta a helyekét. A jelenlegi jogszabály 6-8 büntetôpontot ír elô a fent említett kihágás esetére, ha az a város területén történik, ami mintegy 2 millió régi lejt tesz ki (megyeközi utaztatás esetén 20-50 millió lejt). Ha a kifizetés 48 órán belül megtörténik, a bírság felére csökken. A napnál is világosabb: minek fárassza magát a maxitaxis a törvény betartásával, amikor mellényzsebbôl kifizetheti a büntetést, és annyi utast szállít, amennyit nem szégyell, hol jeggyel, hol saját zsebre, így a bírság többszörösét bevételezve. Utóvégre ô kényelmesen utazik, utána az özönvíz, vagyis az emberáradat. Persze, azt is tudja "emberünk", hogy annyi rendôr, amennyi elkelne, nincs, úgyhogy startból "bátrabb" ami a törvényszegést illeti. Mellesleg a rendôrök eddig se mutattak érdeklôdést a szabályok számonkérésére, hallgatólagosan szemet hunytak a szabálysértés fölött.

Ami a közszállítási vállalat vezetôjének minapi nyilatkozatait illeti, értékeljük, hogy "az utazóközönséggel közösen" szándékozik megoldani a tömegközlekedés bokros gondjait. Ami – tegyem mindjárt hozzá – rendszerint úgy mûködik, hogy marad minden a régiben. Amint Tatár Béla el is mondta: az utasok várjanak csak nyugodtan, türelmesen a következô jármûre, hiszen ötpercenként jönnek a maxik. Lemértem. A végeredményt most nem árulom el, de 5 percnél tovább tartott! És azok a kisbuszok éppen úgy tele voltak, mint az elôzôek!

A kérdés azonban nem csak bevétel-kiadás dolga. Sem a szolgáltató, sem a rendôrség, de még csak a helyhatóság számára sem. Mostani mulasztásuk ugyanis végzetes lehet a szállítás ügyében felelôsséget viselôk számára, ha – isten ments! – egy ilyen, emberekkel telezsúfolt maxitaxival baleset történik. A felelôsség nyilván nem csak a sofôrt terheli majd, hanem a vállalat vezetôit is, akik "szemet hunynak" a szabálysértés fölött. A rendôrök és az ellenôrzô helyhatóság ugyancsak. Aligha mosakodhatnának ki az utasok veszélyeztetésének bûnébôl.

Ne csak arra legyen gondjuk, hogy a jegyek árán "igazítsanak" felfele idôrôl idôre a költségekre hivatkozva. Azt nem hozzák soha szóba, hogy az utasszám szempontjából majdhogynem buszokként üzemeltetett maxitaxik után mekkora illetéktelen bevételre tesznek szert. Az nem válasz, hogy tudják, mit kellene tenni, majd halljuk a siránkozást, hogy nincs ez, nincs az, nincs elég busz vagy maxitaxi, amikor csúcsidô van. Elég régóta tart ez az állapot, ahhoz, hogy elvárjuk, történjen már valami elôrelépés a tényleg civilizált, utas és nem profitcentrikus szolgáltatás irányába. Szóban forgók jól tennék hát, ha mindezt újragondolnák az utasok iránti tisztelet jegyében, s nem utolsósorban a saját nyugalmukra gondolva.

Romániában az európai uniós csatlakozás után a környezetvédelmi kötelezettségek betartását szigorúan követi az Európai Bizottság. Az országos, illetve a megyei környezetvédelmi programtervekben határidôkhöz kötött feladatokat szabtak meg. Ezek teljesítésének fontosságára a Megyei Környezetvédelmi Ügynökség november közepén átiratban hívta fel a polgármesteri hivatalok figyelmét.

Megyénkben, leginkább vidéken a legnagyobb gondot az illegális hulladéktelepek, illetve a csatornahálózat hiánya okozza. S míg a hulladékgazdálkodás terén történt némi elmozdulás, hiszen a Nyárádmentén és Szászrégenben is uniós pályázatokon nyert pénzen hulladékkezelô- átrakó állomásokat létesítenek, addig nehezebben teljesíthetô követelmény a vidéki lefolyóhálózat kiépítése. A megyei tanács adatai szerint ugyanis a községek alig 4%-ban, míg a nagyobb vársokban is átlag 80%-ban van csatornahálózat. Egyértelmû tehát, hogy a szennyvízhálózatot és a szennyvíztelepeket a helyi közigazgatási egységek jelenlegi költségvetésével nem lehet mindenhol kiépíteni. Így a polgármesteri hivatalok a minisztériumi vállalás és kényszer, valamint a költségvetési hiány miatt elôálló tehetetlenség között vergôdnek. Vannak települések, ahol elkészítettek ugyan tanulmányokat, de ezek a kivitelezés magas költsége miatt megvalósíthatatlanok. Marad tehát a várakozás az uniós pályázatokra, támogatásokra. Csak ezeket sem olyan könnyû megszerezni. Az unió nem olyan hitelintézmény, amely "személyazonossági igazolványra, kezes nélkül" ad ki pénzt bevásárlásra. Nemcsak a pályázati bürokrácia húzódhat el, hanem a terv kivitelezése is, hiszen igen pontos szabályokhoz kell igazodni. Nemzetközi tenderkiírással választják ki a vállalkozót, s a munkálatok is külföldi szakfelügyelettel valósíthatók meg. Ilyen körülmények között felmerülhet tehát az a kérdés, hogy a kis közösségekben megéri-e egész hálózatot kiépíteni, vagy vannak más, alternatív módszerek is a szennyvíztisztásra, amelyet az unió is elfogad?

A választásban, a problémakezelésben azonban a minisztérium sem igazán nyújtott mindeddig útmutatást. Az uniós kényszer alatt kidolgozott és a tárgyalásokon is bemutatott környezetvédelmi programok mellett olyan országos és helyi megoldásokon kellett volna gondolkodni – minisztériumi szinttôl a helyi közigazgatási egységekig –, amelyek megfelelnek az itteni körülményeknek. Tudomásunk szerint a minisztérium is kezdeményez egy olyan programot, amelynek célja a szennyvízhálózat kiépítésének támogatása, szintén uniós alapok bevonásával. Mindez azonban késhet, hiszen csak a napokban választják ki azokat a szaktanácsadó cégeket, amelyek nyomon követik majd a tervek megvalósulását. Ám ismerve a romániai gyakorlatot, a folyamat több évig is elhúzódhat. Mindebbôl kitûnik, hogy az uniós csatlakozás kényszere alatt olyan környezetvédelmi programok készültek, amelyek nem felelnek meg a hazai realitásoknak. Az állami hatóságok sem léptek idejében a tapasztalt hiányosságok kiküszöbölése érdekében. Ilyen körülmények között pedig nehéz lesz azt is megállapítani, hogy az unióval történt tágyalások alapján leszögezett határidôk meghaladásáért ki fizeti majd a büntetést.

Ma Sepsiszentgyörgyön kerül sor a Szövetség a Székelyföldért önkormányzati társulás alakuló közgyûlésére. A Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében, 15 órától tartandó közgyûlésen Markó Béla szövetségi elnök, Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, valamint Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere köszönti az önkormányzatok képviselôit. Mint ismeretes, az RMDSZ kezdeményezésére, a székelyföldi polgármesterek szeptember 23-i, csíkszeredai találkozóján született döntés az önkormányzati társulás létrehozásáról, ennek célja az RMDSZ programjába foglalt autonómiaformák, köztük a Székelyföld területi autonómiájának megvalósítása lesz. A létrehozandó társulás kidolgozza majd a Székelyföld egységes kulturális és gazdasági fejlesztési stratégiáját, támogatja a különbözô területi autonómiák mûködéséhez szükséges törvényes keretek, valamint a kisebbségi törvénytervezet parlament általi elfogadását, és szorgalmazza a székelyföldi gazdasági fejlesztési régió létrehozását is.

A fôügyész két kormánytag, az ipari és kereskedelmi tárcát vezetô, Ioan-Codrut Seres, valamint Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter ellen kért egy elnöki bizottságtól bûnvádi eljárást nemzeti érdekek megsértése címén – közölte kedden este a fôügyészség szóvivôje.

Szavaiból nem derült ki, hogy milyen vádak merültek fel a két miniszter ellen.

A két tárcavezetô közül Seres egyénként már távozóban van a kormányból, mert pártja, a Konzervatív Párt a hét végén bejelentette, hogy kilép a kabinetbôl, amelyet azonban kívülrôl továbbra is támogat. Elemzôk szerint a Konzervatív Párt döntésének elôzményeihez tartozhat a Romániában kitört privatizációs "kémbotrány", amelybe Seres minisztériuma is belekeveredett. Romániában csütörtökön privatizációs titkok kiszolgáltatása miatt tartóztattak le négy személyt: két, privatizációval foglalkozó kormányilletékest – egyikük Seres minisztériumából való -, és két külföldi állampolgárt, a Credit Suisse bank alkalmazottait.

Seres, akárcsak az RMDSZ-t képviselô Nagy Zsolt szakterületén a privatizációs folyamatot felügyeli.

Kissé paradox módon, párbeszéddel kezdôdött az idei Unidrama Fesztivál, ez a dialógus azonban korántsem volt mindennapi – a "beszélô" felek egymáshoz, a közönséghez és önmagukhoz is egyaránt szóltak a keddi délutánon, noha a Kultúrpalota nagyterme az önmagukért szintén beszélô nevek megjelentére sem telt meg nagyszámú nézôvel. Pedig, pedig.

Johnny Raducanu élô dzsesszlegenda és Ion Caramitru színmûvész estje a ritkán látott párbeszédek közé tartozott: Fantáziák dzsesszben, állt a cím a plakáton és a kívülálló mindezt nem tudta hová tenni, amíg helyet nem foglalt a kissé kongó színhelyen. Caramitru felvezetô szövegét a zongoramûvész játéka követte, és kezdett körvonalazódni a "fantáziálás" mibenléte: a dramaturgia fölsejlett a szavak és hangok mögül, költészet és zene, zárt forma és improvizáció. Ahogyan elôbbi mondta: "amikor mi összeülünk, annak általában temetési jellege van." A temetési jelleg azonban nem búskomorságot, inkább a világ siratását jelentette. A Ceausescut dicsôítô poéma enyhén ironikus elszavalása és a kommunista dicshimnusz hangjai után jött a való mûvészet: Nichita Stanescu, Eminescu (és nem csak) verseinek elmondása, eljátszása, eléneklése, az ôket összekötô, kísérô zongorajáték különleges hangulatot teremtett. A múltból a jelenbe, majd az örök múltba és örök jövôbe helyeztetett a mondanivaló, a választott versek a mindenható kérdéseket feszegették – idô, sors és élet, életszakaszok, az Én, a boldogság, szerelem, Isten, bánat, halál, letargia, reménytelenség, metafizika és gúny. A világsiratással és boldogságáradattal szemben, illetve a mellett végig érezhetô volt a vitriolos tollal írott életszemlélet – dzsesszbe és szavakba oltott filozófia, egykori mesterek és mai klasszikusok gondolatainak zavartalan és különös világot teremtô egyvelege, amelyet tovább hangsúlyozott a sötét színpadtér, a fekete koncertzongora és székek, a szintén feketébe öltözött elôadók. A komorságot és iróniát ellensúlyozta a versek szépsége és a sötétségen átszûrôdô hit, amely önmagával is gúnyolódott ugyan, de fölajánlott még egy esélyt nekünk, a világnak, az emberiségnek. Bár nyilván tudta, tudja: esélyajánlása semmit sem ér.

December 7-9. között elsô alkalommal sorra kerülô folkzene-fesztiválnak ad otthont a szászrégeni Ifjúsági Ház nagyterme. A háromnapos rendezvény során naponta 17 órától a versenyzôk mérik össze tudásukat, ezt követôen a meghívott vendégek lépnek fel. Köztük csütörtökön Mircea Baniciu, Florin Sasarman, pénteken Stefan Hrusca, Victor Socaciu, Májay Gyôzô, szombaton Mircea Vintila, az Ecou együttes valamint a Sus testvérek. A szervezôk: a polgármesteri hivatal, az ifjúsági ház, a megyei tanács és a Sus testvérek Kulturális Egyesület.

Csütörtöki kimenô

A marosvásárhelyi romulus tanárok a hetedik iskolából – édesanyám egykori munkahelyén – ismét bizonyítottak. Jó menedzserei a félelemnek és a ködfalásnak. Az iskola tanári karának vátrásabb fele az igazgató ellenében, akit nem sikerült elûzni, kiebrudalni, ismét bizonyította, hogy odabenn a vegyesben micsoda remek dolog együtt dolgozni, dalolni, kacagni, boldogan heccelni múltat és jövôt.

A ki kicsodát szorít ki, tipor el, fojt meg szimbolikusan (a valóságosnak csak a törvények szigora szab megálljt), a dominancia vak hajszolása, a sunyiság életszemlélete (a mézes-mázas nyálból és kuráréból épített tantestületi hangulat) minden kis tanítványból mamelukokat, janicsárokat farag. Gyorsan érnek. Mire kikerülnek az iskola padjaiból, már kész kis sovénkék. Szemmel láthatóan sovénülnek meg drágalátos tanáraik révén. Még azok is, akik otthon effélével nem találkoztak. Hiszen: non scholae, sed vitae discimus. Nem az iskolának, hanem barmoknak tanulnak.

Ismételten megakadályozták a rangos furfangos beszédû tantátik és tanmámik, hogy az a hetedik iskola valamely jelentôs (sajnos) magyar személyiség nevét vegye fel. Nem kell a matematikus Vályi Gyula, sem Bernády György polgármester. Hiszen azok olyan múltra, olyan történelmi távlatra emlékeztetnek, mely a mai állam-nacionalisták számára távoli és idegen, annak részesei nem lehettek. Melyet megismerni sem kívánnak. Nem kell semmi abból, ami elôttük másé, másmilyen volt. Olyanok, mint a hülye férj, aki feleségének múltjára éjjel-nappal féltékeny. Rémképeket lát a bedilizésig.

Filozófiájuk szerint, mely egy egész korszak alaptétele volt, annak az irigylésre méltó távoli és derûs múltnak kell örökre sírba szállnia dicstelenül, amelyben e város polgárai valaha éltek. Amikor nem kellett attól tartaniuk elôdeinknek, hogy törpevízfejek, pancserek, pukkancsok és cselszövôk, prikulicsok fogják napjaikat oktalanul megkeseríteni. Nem kellett attól tartaniok, hogy saját alapítású városukban a mellékutcákból is kiszorulnak a siculo-hungarus szimbólumok.

Egy jövendô autonómia talán gyógyír a fenti kórkép alapján minôsíthetô hülyeségre is.

S ha azt szeparatizmusnak nevezik (a filozófia ismeri a különvalóság fogalmát, nem csupán a kizárólagosságot/tömegesítést), hogy egy városban egy általános iskola a hetedhétbôl, a sok-sok közül marosvásárhelyi magyar személyiség nevét venné fel, akkor ez mindenképpen vállalható.

"Mint Atlantisz, a rég elsüllyedt ország, /Halljátok? Erdély harangoz a mélyben. / Elmerült székely faluk hangja szól / Halkan, halkan a tengerfenéken." (Reményik Sándor) * Míg az esztendôk teltek, nagyobb pénzügyi gondok merültek fel. Lassan zsugorodott az elôfizetôk száma. Tíz évvel ezelôtt hatszázötven folyóiratot kértek az amerikai és nyugat-európai olvasók, Erdélyben háromszázötven maradt. Biztató szavak érkeztek hozzám az összegyûlt dollárról, az elôfizetôk lelkesedésérôl. Nemcsak kitûnô értelmiségiekhez, hanem kisemberek kezébe is eljutott a folyóirat. Sajnos évrôl évre egyre nehezebbé vált a nyomdaköltség összeszedése. Ennek ellenére az olvasók tetszésnyilvánítása megérkezett. A múlt évben három amerikai barátom végleg lemondott a lap megjelenésérôl, mondván: kiöregedtek a magyarul gondolkodó olvasók, elfogyott a magyarok közössége. Mindez Csíksomlyón hangzott el, ahol az ember hite megkétszerezôdik és ereje nem hagyja el. Azt válaszoltam: ha ezt sugallják az amerikai magyarok, akkor én embertôl emberig járom Erdélyt, akkor nem hagyom eltemetni a Transsylvaniát. (Horváth Arany) *

A TRANSSYLVANIA ezután valószínûleg csak a világhálón jelenik meg. Az utolsó(nak vélt) szám tartalomjegyzéke: Wass Albert: Kolozsvár 1930, Juhász Gyula: Betlehem, Szôcs Géza: Ima az elesettekért, Kányádi Sándor: Naplótöredékek, Dávid Gyula: Október huszadikán Kolozsváron, Papp Annamária: Magyarország, Erdély – 1956 * Január 1-tôl Románia az Európai Unió tagja, Barta Zoltán: Markó: Reális célkitûzés a területi autonómia, T. SZ. Z. (Tibori Szabó Zoltán): El kell gondolkozni, hogy miként tovább, Bakk Miklós: Egy pillanat, Egykor meghaltak a szabadságért, egyenlôségért, testvériségért, Koncz Attila: Kell(ene) egy program, Takács Gábor: Márton Áron – a Szent Mihály-templom fenyôfáinak árnyékában, Zika Klára: Életük világító fáklya..., Gazda Árpád: Enyhül a iasi-i katolikus püspökség? * Elhunyt Sütô András, a magyar irodalom kiváló egyénisége, a nemzet vértanúja, Az Isten gyertyája kialudt, Csoóri Sándor: Engedjétek hozzám jönni – önmagamat, Markó Béla: Tisztelt gyászoló közönség! Magyarok mindenhonnan!, Vetési László: Mezôségi búcsú Sütô Andrástól, "Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk..." * Sütô András írásaiból: Úgy mentél el...., Mert ahová te mégy, oda megyek..., Töredéksorok, Hogy és mint vagyunk, feleim?, Édes Néném, ne hagyj el! * Horváth Arany: Levél az amerikai magyar olvasókhoz * TRANSSYLVANIA, erdélyi tájékoztató, XLVII. évf., IV. szám, New York, 2006.

Képzeld, ettem végre Dunhertet. Restellem, de azt hittem, valami sütemény lehet. Nagyon finom, tényleg. És jó ötlet a Krumi-humi is. Nem is tudom, odahaza hogy nem járja ki valakinek az esze. Anne-nal mind jobban összebarátkozunk. Ô is nehezen bírja a nagy nyomást, sokat dolgozik, öt napon át távol a családjától és a barátjától. Hét végén magamra hagy. Itt lakik a szomszéd szobában, reggelenként együtt autózunk. Parkolni úgy szoktunk, hogy én nézem, s ô betolat. Nagy a kocsija, olyan helyre parkoltunk, utána alig tudtunk a satuból szabadulni. A balkonról figyelték a bácsikák, a járókelôk megálltak, s bólogattak elismerôen. Pedig nem szándékosan választjuk a szûk helyet. Örülünk annak is, ha van. Az utakon nincs rengeteg kocsi, dugó sincsen, holott a fél kilenc, az még csúcsidô. Minden stoppon átmegyünk. Miért? Csak. Mindenki leparkolt már, hogy pont nekünk ne jusson talpalatnyi hely se.

Ha látnál fél kilenckor, összetört testtel, elkenôdött sminkkel, szétfolyt hajjal, összegabalyodott nyelvvel, szemem még félig csukva, kínzón korog a gyomrom – arcomon mégis erôltetett mosoly; mert ha nem mosolygok, egész nap komornak tûnik a világ. Az nem jó.

Mitôl van, hogy este mindig fázom?

Otthon azt láttam, hogy a fônököm folyton messengerezik, mindenkivel skype-ol, maileket ír, telefonál, lemegy trécselni a tizedikrôl az elsôre, félóránként cigiszünetet tart. És azt hittem, itt is olyan lesz minden.

Harmadik napon szóltak, hogy belehúzás, nincs lazsálás. Senkinek sem tart kilenctôl hatig a programja. Nem cigiznek, mert akkor nem kell szünet. Személyes ügyeket csak hat után, ezért nem is vagyok már fent a messengeren, pedig rohadt honvágyam van.

És a magyar is rettenetesen hiányzik. Sokkal rosszabb a rajnai kiejtésem, mint rendesen. Így védekezik a tudatalattim?

Este rendszerint összeakad a nyelvem. Mint részeg ember, botladozik. Másnak este rossz az angolja, engem a germán kényszerget.

Ezek itt nem is kajálnak ebédkor, csak bekapnak valami nagyon rosszat; és nagyon keveset. Otthon szertartásszerûen ebédeltünk. Benne volt a munkaidôben, s ha kihagytam, és azalatt is melóztam, ötkor már mehettem az egyetemre. Vagy kirakatot bámulni; kinek mi köze.

Két napig kaja nélkül szívtam a levegôt; este nyolckor minden bolt bezár, sosem érek úgy "haza", hogy bevásárlásra is fussa az idômbôl.

Itt nem is kilenckor kezdenek. A másik lány a hatos szobából mindig elôttünk érkezik, pedig elmondta, hogy gyalog jön, szép az idô, és ô sétál. Fél kilenckor mind bent vagyunk, nehogy elkéssünk. Én negyed nyolckor alig tudom kigurítani magam az ágyból, odahaza nyolckor kelek.

Az elején nem adtak semmi munkát. Újabban esténként a kapus bácsi pakol ki minket Anne-nal, kilenc elôtt, hogy immár hazamenne. A fônök asszony dicsért: milyen szorgi vagyok, mennyi a munkám. De van is elég! Pozitívum: amit ma estére befejeztem, holnapra is full program lenne.

A hivatalos ebédszünet nem egytôl kettôig; egytôl háromnegyed kettôig tart. Ebédlôbe mentünk néhányan, de én nem tudok gyorsbüfésen enni, ezek meg direkt ôrölnek, vagy azt sem. Egyszer csak kijelentik: fizetünk, mert ha nem, késésben leszünk – s a tányérom majdnem telve maradt; ott kellett hagynom. Vissza a szorgalomba nagy éhesen.

Az éttermi kopl. öt eurómba került ráadásul. Vígan visszabüllögtünk az irodába. Háromnegyed elôtt öt perccel mindenki a helyén gürcizett rendületlenül.

Honnan ugrik ide ez? Ja, egy kabaréban mondták: hazárdnak trendületlenül. Vörösmarty ha hallaná, indogermánul dallaná.

Anne ma burkoltan megkérdezte, hogy mi Erdélyben nem írtunk-e alá semmit? Hogy a netet nem használjuk személyes célokra? Merthogy ôvelük aláíratták bezony.

Akár kirúghatók, valaki ezt is ellenôrzi. Mindent ellenôriz mindig valaki. Pedig nem rendôrállam. A rend állama.

Hét emberrel beszéltem messengeren, s eggyel skype-on, közben írtam levelet haza Anyumnak. Irigylik, hogy ôk bjútifulladnak bele a sok munkába, nekem pedig este nyolckor ilyesmire telik a pluszmínusz végtelenembôl.

Mondtam, hogy mosdóba sem járnak? Sosem látni, jel nem utal rá. Bezzeg én... Majd' félóránként... Olyan ideges vagyok, iszom a hülye ápfelsorlt, ritka pocsék, pedig almalében szeretnék fürdeni néha. Szuperkonyha a földszinten, ebédszüniben fôzni lehet, pillanatok alatt megvan minden, megvolna. Senki nem teszi.

Forralják reggel a teájukat, termoszba, s egész nap szürcsi-szürcsi. Ugye, az imázs; nem engedhetik meg maguknak, hogy koslatni lássák ôket. Kontroll Á, kontroll Bé.

Grüssdorf nagyon szép falu. A lakás... vagyis a szállásunk. Én is ilyen lakást szeretnék! Nem olyan rossz itt. Tágas, tetôtéri, ideális optimizált berendezéssel. Tíz percre a Rajna, de csak a hét végén jöttem rá, öt napon át vakon pendliztem szálló és iroda között.

Szombaton jól kisétáltam magam. Pompázó karácsonyi vásár, de olyan a meleg, mint szeptemberben, nincs forralt bor, helyette fagyit nyalnak. Mindenki félcipôben jár, én pedig jöttem három pár csizmával... és az ötkilós télikabátommal. Tökre elszámoltam magam.

Szeretnék otthon lenni. Hallom: odahaza tejüvegeffektus van. Már hosszú napok óta.

Ha egy város szép, akkor ez most: az. Szentest és hangulat, csillogó díszek, derûsgyermekarcok, mindenki sétál, járkál, nézelôdik, mosolyog, nyer, gusztál, csipeget.

Egyedül vagyok. Otthon rühelltem, hogy egészségtelen, ha a hivatal népe együtt bulizik hétvégeken is, hát itt örülnék egy hasonló "akciónak", hiszen senki mást az irodai társakon kívül nem ismerek.

Vasárnap templomban voltam. Sosem jártam evangélikus istentiszteleten. Finom keverék a katolikus és a református között. Keresztet vetni nem rossz; térdepelni nem muszáj. Énekeltem párat, s elmondtam magyarul a hiszekegyet és a miatyánkot, jólesett.

Az volt az érzésem, hogy végre feltalálom magam. Hogy segíteni fog a honvágyamon; de ezúttal sem tudtam becsapni magam.

Fázom, nappal is didergek a karácsonyi melegben.

Egyre többet beszélek Anyummal, egyre nagyobb a honvágyam. Egyre inkább elôtérbe tolakodik a gondolat, hogy sose menjek el messzire. Nem akarok. De jobbá kell tennem az életet, a családét, a gyerekeimét majd. Mindenesetre, ha elmennék, mindenki csak szenvedne, fôleg pedig én magam.

*

Igazságtalan az élet? Nem. Még nem haltunk éhen.

(Lekopogtam.)

Kimentem volna ma is a városba; esik az esô. Rémisztô, ahogy csattognak a cseppek a tetôtéri ablakokon. Legszívesebben bezárkóznék a fürdôbe, mint mindig, mikor dörög.

Lehet, hogy azt is csinálom.

Mindjárt.

Tompa László

Rég volt, hogy én neki-gyúltan

Vándorútra elindultam.

Hogy sok próbán, veszedelmen

Át az utat megismerjem.

Velem a nagy vándorlásra:

Csupa három friss pogácsa.

Édesanyám tarisznyálta

Egy szép tiszta tarisznyába.

Kedves is volt mind a három:

Az öröm, a hit, az álom.

Mentem velük bizakodva,

A vadban is bízni tudva.

Hit és látás nem testvérek –

Össze ôk nem mindig férnek.

Magamat is sokszor sebzett,

Ha lelkemben harcot kezdtek.

S még egyéb is okozott kárt –

ez is rongált, az is rongált.

Több csalódás – ebben, abban –

Ezer másban, önmagamban.

Nagy jóságban, ami gyakran

Gyönge jószág, állhatatlan –

Az öröm, a hit, az álom

Oda is ma mind a három!

Batyumnak – ha öl az éhség –

Fogdoshatom ürességét,

S nem tudom: e nagy bajomban

Már kihez is folyamodjam.

Aki útra kibocsátott:

Ô is elment rég, az áldott.

Így hatalma neki sincsen,

Hogy még egyszer megsegítsen.

S hol az ösvény is, mely végre

Nem juttat mind mélyebb éjbe?

De az ígért fényességbe,

Hol a vándort balzsam béke

Várja, s üdvök teljessége –

(1938)

Kajcsa Jenô

Ömlik a hó,

szakad a hó,

lalala,

lalala,

bár tavaszig

egyfolytában

hullana!

Hurrázik és

ugrabugrál

gyerkôchad –

most kedvére

tombolhat.

Vásott suttyók

nyakig-hóba

heppenôk,

tátott szájjal

gyönyörködnek:

hókislányok,

tündértánccal

libbenôk.

Ömlik a hó,

táncol a hó

mesésen,

baba, mami,

öcsi, nagyi

ámul-bámul

e csodahó-

esésen.

Ömlik a hó,

táncol a hó,

lalala,

lalala,

bár tavaszig

folyton-folyvást

hullana!

Két kibédi népmese

Az öreg falusi ember megérkezett a vasútállomásra. Vállán átalvetô, kezében bot.

– Aztán segítsen felszállni, legyen szíves, ha megjön a vonat – mondta.

– Hát hová utazik?

– Piacozni.

A vonat szép nyugodalmasan érkezett az állomásra. Ahogy a lépcsôkön hágtunk fel, az öreg megtérdelt.

– A fene egye meg az öregséget – mondta –, né, mit mûvel, de kitolok vele.

– Hát hogy lehet kitolni az öregséggel?

– Úgy, hogy magára hagyom. Elmenyek.

– Hová megy?

– A halálba, oda menyek. De az öregséget nem viszem magammal, nem érdemli meg. Az öregség lemarad.

Kibéden van egy szép hely, ma is úgy hívják, hogy Nagy Andrásné kútja. Küpûs kút, olyan tiszta a vize, hogy ragyog belé.

Na, ezen a helyen kívül van a Kápolna dûlô. Ez onnan kapta a nevét, hogy mikor a népek katolikusok voltak, hát építettek oda egy kápolnát, amelyikre egy remete vigyázott. Ott is hált, ott lakott. Felügyelt a fekete koporsóra, amelyik be volt állítva az egyik sarokba. Mikor mentek arra a hívek, hát a remete mondta:

– Imádkozzatok, éljetek tiszta életet, mert ha nem, idônap elôtt ilyen fekete koporsóba kerültök.

Aztán az történt, hogy nagy, esôs idô következett, s a hegy, ahol a kápolna állott, összesuvadozott. Jött a reformáció, s a kápolnára többet nem volt szükség. Megszûnt.

Ráduly János gyûjtése

Benedek Elek

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy okos leány. De az olyan okos volt, hogy az okosságának a híre még a királyhoz is eljutott. A királynak annyit beszéltek a fülébe a leányról, hogy befogatott a hintóba, a leányért küldött, s elhozatta az udvarba.

Felviszik a leányt a palotába, ott a király fogadja, s mondja neki:

– Na, te leány, hallottam a hírét nagy eszednek, hát ha olyan nagy az eszed, van nekem a padláson százesztendôs fonalam, fonj nekem abból aranyfonalat.

Felelt a leány:

– Felséges királyom, életem, halálom kezébe ajánlom, van az édesapámnak százesztendôs sövénykerítése, csináltasson nekem abból orsót, s akkor én is megfonom az aranyfonalat.

Tetszett a királynak ez a felelet, s mindjárt más kérdést gondolt ki:

– Hát jól van, leányom, az elsô kérdésre jól megfeleltél, mondok mást. Van nekem a padláson száz lyukas korsóm, foltozd meg azokat.

– Én jó szívvel – mondja a leány –, csak elôbb felséged fordíttassa ki a korsókat, mert azt tudja biztosan, hogy semmit sem szoktak a színérôl foltozni, hanem a visszájáról.

Mondja a király:

– Okos volt a második felelet is. Még adok neked egy kérdést, s ha erre is megfelelsz, itt a kezem, feleségül veszlek.

– Csak mondja, felséges királyom!

– Hát én azt mondom, hozz is, meg ne is, legyen is, meg ne is.

Gondolkozik egy kicsit a leány, azzal kifordul az ajtón, megy a konyhába, ott a szakácsnétól kér két szitát. Aztán megy az udvarra, ott éppen röpködött egy sereg galamb, megfogott egyet, a két szita közé tette, s úgy ment fel a király színe elé.

– Itt van, felséges királyom.

Fogja a király a két szitát, hogy megnézze, mi van benne. Abban a pillanatban a galamb kirepült.

– Na, lássa, felséges királyom, hoztam is, nem is, volt is, nincs is.

De már erre olyan erôsen megtetszett a királynak a leány, hogy egyszeribe megesküdött vele. Elô a cigányokkal, lett nagy lakodalom, eltartott egy hétig, talán kettôig is.

Én is ott voltam, egyet jót táncoltam.

Aki nem hiszi, járjon utána.

A marosvásárhelyi BC Mures kosárlabdaklub kabalája, a népszerû Tigris volt a fôszereplôje a klub legfiatalabb, III-V. osztályos kosárlabdázói számára rendezett Mikulás-napi ünnepségnek. A fiúk és a lányok között vívott parázs mérkôzés után az ajándékosztó szerepét vette át, s noha hosszú fehér szakáll helyett csíkos "prémet", piros kabát helyett a klub kék–fehér színeit viselte, Tigris kiválónak bizonyult ajándékosztó szerepben is, mely ajándékokkal a szülôk és az edzôk lepték meg a kis kosarasokat.

Vívás

A néhány éve rendszeresen megrendezett Kakuts András párbajtôrvívó emlékversenyt az idén is megrendezik a hét végén. A lassan meggyökeresedô hagyomány szerint a versenyen az ország legjobb párbajtôrözôinek a részvételére lehet számítani, közöttük az athéni olimpikon Nyisztor Sándorra és a jelenleg Nagyváradon vívó, volt marosvásárhelyi kisifjúsági világbajnokra, Andrei Radura. A házigazda CSU klub színeit, többek között, a szintén válogatott Rigó Róbert képviseli.

A rendezvény szombaton reggel 9 órától rajtol, s várhatóan 13 óra körül ér véget, helyszíne a Gheorghe Marinescu (egészségügyi) líceum sportterme.

Teremlabdarúgás

A hét végén a sportcsarnokban ismét megrendezik a lassan hagyományossá vált Nagy Miki teremlabdarúgó emléktornát. A gyerekek számára kiírt bajnokságra tíz együttes nevezett be, amelyek péntektôl vasárnapig vetélkednek a gyôzelemért. A Nagy Miki-torna hagyománya szerint ugyanakkor az öregfiúk, Nagy Miki egykori barátaiból és csapattársaiból álló csapatok is pályára lépnek, pénteken és szombaton délután 5 órától.

Nôi röplabda, A1-osztály

CSU Neumarkt Gaz – Stiinta Bákó 0:3 (-24, -22, -14)

CSU Neumarkt Gaz: Bardócz, Scheau, Zanfir, Ungur, Ciubuc, Bunea. Libero: Rafa. Cserék: Chivorchian, Strâmbeanu.

Stiinta: Nitulescu, Herlea, Elisei, Truta, Anghel, Purice. Libero: Tolisteanu. Cserék: Marian, Dudnyik.

Vezették: Armeanu Mihai (Bukarest), Paul Culda (Kolozsvár).

Nagy kár, hogy legalább egy játszmát nem nyert meg a marosvásárhelyi CSU Neumarkt Gaz a listavezetô Stiinta Bákó ellen, a kedden lejátszott elmaradt mérkôzésen. Az igen fiatal marosvásárhelyi csapat a több tapasztalt, válogatott szintû játékossal felálló vendégeknek igen bátor replikát adott, s noha három szettben elveszítette a találkozót, az elsô kettôben igen kiegyensúlyozott volt a csata, s csak apróságokon és a szerencsén múlott, hogy legalább egy játszmát nem raboltak el a bajnokjelölt vendégektôl. Erre a legnagyobb esély az elsô játszmában adódott, amikor 24-22-re vezetett a Bardócz Orsolya által magisztrálisan irányított házigazda csapat, ám a kínálkozó esélytôl kissé megilletôdtek a CSU Neumarkt Gaz játékosai, s ehhez hozzájárult Mihai Armeanu bukaresti játékvezetô ítélete is, aki egy nehezen védett labdánál úgy ítélte meg, hogy az padlót fogott a hazai térfélen. A második szettben 17-20-ról még 21-20-ra fordítottak a házigazdák, ez volt azonban az utolsó fellángolásuk ezen a találkozón, hisz a harmadik játszma azt mutatta, hogy beletörôdtek a vereségbe.

A látszólag egyértelmû kudarc ellenére a marosvásárhelyi lányok igazán szépen szerepeltek egy minden tekintetben jobb csapat ellen, még akkor is, ha a bákói kezdô irányító a mérkôzés délelôttjén megsérült, ám a hazaiaknál sem játszott a szintén sérült tapasztalt center, Prisecaru. Játszott viszont Bákó csapatában a CSU két volt alapembere, Herlea és Capatâna (házasság után Elisei).

Szombaton a CSU Neumarkt Gaz döntô fontosságú találkozót játszik Piatra Neamton az Unic ellen, a találkozó eredményétôl függhet, hogy melyik együttes jut az elsô négy közé.

Bajnokok Ligája

A labdarúgó BL keddi játéknapján kiderült, hogy az A-D csoportokból már korábban továbbjutott hat együttes mellé a Barcelona és a Roma is csatlakozhat. A legnagyobb érdeklôdést kiváltó mérkôzésen a Barcelona áthúzta a brémai ambíciókat, és az utolsó pillanatban ugyan, de mégis biztosította magának a nyolcaddöntôs részvételt. Minden csoportból az elsô kettô jutott tovább, a harmadik helyezettek pedig az UEFA-kupa tizenhatoddöntôiben folytathatják.

Eredmények

A-csoport: Barcelona – Werder Bréma 2-0; Chelsea – Levszki Szófia 2-0. A csoport végsô állása: 1. Chelsea 13 p. 2. Barcelona 11 p. 3. Werder 10 p. 4. Levszki 0 p.

B-csoport: Sporting Lisszabon – Szpartak Moszkva 1-3; Bayern München – Internazionale 1-1. A csoport végsô állása: 1. Bayern 12 p. 2. Internazionale 10 p. 3. Szpartak 5 p. 4. Sporting 5 p.

C-csoport: Galatasaray – FC Liverpool 3-2; PSV Eindhoven – Bordeaux 1-3. A csoport állása: 1. Liverpool 13 p. 2. PSV Eindhoven 10 p. 3. Bordeaux 7 p. 4. Galatasaray 4 p.

D-csoport: Olimpiakosz Pireusz – Sahtyor Donyeck 1-1; Roma – Valencia 1-0. A csoport állása: 1. Valencia 13 p. 2. Roma 10 p. 3. Sahtyor 6 p. 4. Olimpiakosz 3 p.

A Hivatalos Közlöny 2006. augusztus 2-án tette közzé a 945. számú kormányhatározatot, amely rendelkezik a természetes személyek által az országból kivitt és behozott vámköteles tárgyak értékének megállapítási módjáról. Vámmentesnek számítanak a személyenként 175 eurónál kisebb értékû javak. 15 évnél fiatalabb személyek esetében ez a határérték 90 euró. Ezenkívül korlátozott mennyiségben lehet kivinni/behozni illatszereket, orvosságot, dohányárut, alkoholt vagy alkoholtartalmú italokat.

A kormányhatározat szerint, az országba bármely úton, természetes személyek által, nem kereskedelmi célból behozott vagy kivitt javak értékét a vám kifizetésekor érvényben levô árak alapján állapítják meg. Az árakat euróban számítják ki, katalógusok, külföldi vagy belföldi árakat tartalmazó dokumentációk és számlák alapján. Ha a vámhatóság nem rendelkezik megfelelô adatokkal az elvámolandó javak értékének megállapítására, a javakat tulajdonosaik kérésére kiadhatják garancia alapján, ami fedezi a kifizetendô vám összegét. A 30 napig érvényes garancia összegét a vámhatóságok állapítják meg, érvényességének lejártáig a javak tulajdonosa köteles benyújtani az elvámolandó tárgyak értékének megállapításához szükséges iratokat. Ellenkezô esetben a vámhatóságok intézkednek a garancia összegének behajtására.

Az elvámolandó javak értékének megállapításakor az elsôsorban ezek beszerzése alkalmával kiállított számlát vagy más hasonló célú pénzügyi bizonylatot (nyugtát) kell figyelembe venni. Ez az eljárás nem alkalmazható, ha a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy a számlákon feltüntetett összegeket alábecsülték vagy a számla kiállításának dátumától hosszabb idô telt el, miközben a számlákban használt valuta elértéktelenedett. Ilyen esetekben a vámköteles javak értékének nagyságát pénzügyminiszteri rendeletbe foglalt vámértékek alapján állapítják meg.

Gépjármûvek esetében, ha a pénzügyminiszteri rendeletben szereplô érték nagyobb, mint a számlán feltüntetett összeg, a vám megállapításánál a rendeletben feltüntetett összeget kell figyelembe venni. Ha az elvámolandó javak nem szerepelnek a rendeletbe foglalt tárgyak listáján, a vámhatóságok felhasználhatják a hasonló jellemzôkkel rendelkezô, a listán szereplô tárgyak értékét.

A személyes használaton kívüli ékszerek esetében, a vám összegének megállapításánál figyelembe kell venni az arany grammjának Románia Nemzeti Bankja által közzétett értékét, valamint az ékszer elkészítésének munkadíját, melyet a tulajdonos felkérésére és költségére, hivatalos jóváhagyással rendelkezô szakértônek kell megállapítania.

(folytatjuk)

Mellau György

A héten újabb 85 influenza elleni ingyenes oltóanyagot juttattak a Maros megyei családorvosoknak. Októbertôl kezdve elôször 20, majd 30 dózist kaptak – fejtette ki dr. Kovács Beatrix, a Maros Megyei Családorvosok Egyesületének titkára.

Elmondta, ez még messzemenôen nem elég ahhoz, hogy a jogosultak kategóriájába besorolt pácienseiket a családorvosok beolthassák. Ezért elsôsorban a krónikus betegek, illetve a veszélyeztetett kategóriában levô személyek, többek között a gyerekek kapnak ingyen influenza elleni védôoltást.

Mivel a minisztérium tízdózisos adagokban utalta ki az oltóanyagot, egy hét alatt el kell használni a megkezdett szérumot. A központi sajtóban megjelent hír szerint bonyodalmas egyszerre tíz beteget beszervezni, így megtörténhet, hogy kárba megy az oltóanyag. Dr. Kovács szerint náluk ez a tény nem okozott gondot, mindig volt elég igénylô a védôoltásra.

Az, aki nem jogosult az ingyenes védôoltásra, próbálkozzon a patikákban, ahol 30-35 új lejért megvásárolhatja az oltóanyagot.

A járvány általában január-február hónapban üti fel a fejét, és mivel az oltóanyag két hét után fejti ki hatását, tanácsos december közepéig beoltatni magunkat.

A régi bankjegyeket és pénzérméket a Román Nemzeti Bank december folyamán rendre kivonja a forgalomból. Fizetni egész hónapban lehet még a régi lejjel, de a kereskedôk a visszajárót nem adhatják régi pénzben, csak új lejben.

A kereskedelmi egységek és az intézmények december 1-31. között a régi bankjegyeket, érméket még elfogadják fizetôeszközként. Viszont számukra kötelezô, hogy a régi pénzérméket és bankjegyeket átadják a bankoknak, hogy azok kivonhassák a forgalomból. Továbbá, a hitelintézmények sem használhatják decemberben a régi pénzt kifizetésekre, a lakosságtól, kereskedelmi egységektôl, egyéb intézményektôl kapott régi bankókat a Román Nemzeti Bank területi kirendeltségeinél kell letegyék.

Január elsejétôl ugyanis a régi pénzeket már sehol sem fogják elfogadni fizetôeszközként, így azokat január 1-31. között csakis a kereskedelmi bankokban, a nemzeti bank területi kirendeltségeinél és az Állami Kincstár fiókjainál lehet majd új pénzekre beváltani jutalékmentesen.

Február 1-jétôl korlátlan ideig a régi bankjegyeket és fémérméket továbbra is be lehet váltani újakra jutalékmentesen, de már csak az RNB kolozsvári, temesvári, iasi-i kirendeltségeinél – személyesen a pénztárablaknál vagy pedig postázott formában.

A Román Nemzeti Bank közölte, hogy a régi bankjegyek és pénzérmék kereskedelmi és pénzügyi forgalomból történô kivonását már az elmúlt hónapokban megkezdte, így a jelenleg forgalomban lévô fizetôeszközök kilencven százaléka már új lej.

Túraajánlat

– az ôsi magyar naptárban így nevezik decembert, télelô havát. Dr. Xántus János figyelmeztet: bár a hellén mesevilágban az álom istene, Hipponosz édestestvére volt Thanotosznak, a halálnak, a természetben az elôbbi a fontos! Az álom havában tehát úgy érdemes a természetben járni, hogy odafigyelünk a "csönd világának" rejtett életére. A ködös-borongós napok is lehetnek szépek az erdôben, a vizek mellett, ha nyitott szemmel járunk: megérthetünk sok mindent a növényvilág rejtelmeibôl, ha otthon próbálunk például Katalin- vagy Borbála- ágat virágoztatni. De még izgalmasabb megfigyelni sok, csak ilyenkor látható madarat, pl. a csonttollúakat, téli vendégeinket. Ha igazán vágyunk a ködös világból menekülni, menjünk magasabb hegyek közé, például a Kerekes Péter Pál fotóján látható Fehér sziklák világába (már írtunk e szép karsztvidékrôl). De sokadszorra ajánlhatjuk a Maros völgyét, a Kelemen- vagy a Görgényi-havasok csúcsait, ahol már a hó is megjelent. Lehet tehát választani: gombásztúra a Somin vagy hótapos