Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Dan Voiculescu és konzervatívjai kivonultak a kormányból. Ha nagyon drasztikusak akarnánk lenni, akkor azt mondanánk, hogy na bumm, és akkor mi van, így azonban csupán arra szorítkozunk, hogy megjegyezzük: senki sem fog sírni utánuk. Mindamellett, hogy el kell ismerni, több évig kormányon lenni alig egy százalék körüli támogatással, nem lebecsülendô teljesítmény...

Csakhogy éppen ez a balkáni típusú ügyeskedés fogja – vélhetôen a következô választásokkor – végleg a politika szemétládájába juttatni ôket.

Amúgy Voiculescu és elv(?)barátai utolsó adujukat játszották ki ezzel a hatásosnak álcázott kivonulással, szándékosan néhány héttel korábban az EU-csatlakozás idôpontja elôtt, mondván, hogy addig tartottak ki, amíg véglegessé vált a csatlakozás ténye, tovább azonban nem vállalhatnak közösséget azzal a kormánnyal, amely semmibe veszi az igényeiket. Mindössze azt felejtették el hozzátenni, hogy már másfél éve a "kint is vagyok, bent is vagyok" játékát játsszák el a koalícióban, s az a bizalmatlansági indítvány, amit az ellen a kormány ellen kezdeményeztek, amelynek a minap még maguk is tagjai voltak, a Bukarestben évek óta zajló politikai kabaré legjobb poénjai közé tartozik.

Az elôrehozott választásokkal való riogatás ilyen körülmények között tehát nem állja meg a helyét, hisz de facto a Tariceanu-kabinet már eddig is kisebbségben kormányzott, és számtalanszor akadt el olyan kezdeményezése, amihez nem sikerült összeszedni a többséget. Ilyen például a kisebbségek jogállását szabályozó törvény, amelyet – többek között – a konzervatívok is minden eszközzel akadályoztak. Nyílt titok, hogy Traian Basescu és a Demokrata Párt kivételével – akik népszerûségük viszonylagosan magasra csapó hullámát szerették volna meglovagolni – senkinek sem érdeke elôrehozott választások kikényszerítése. A szociáldemokraták, ha nagyon akarják, már eddig is képesek lettek volna – a konzervatívokkal vagy nélkülük – megbuktatni a kormányt, mégsem tették. Akkor pedig mi változott? Azt persze nehezen lehetne megjósolni, hogy kitölti-e a mostani kabinet a teljes mandátumát, de választások kiírására a szociáldemokrata akarat nélkül aligha számíthatunk, ez pedig csak a PSD népszerûségi mutatójának alapos feljavulásával várható.

Ami pedig magát a kormányzási aktust illeti, ez a konzervatív tisztségviselôk nélkül talán még gördülékenyebbé is válhat, a gazdasági miniszter, Codrut Seres lemondása pedig a tárca körül kialakult, mesterségesen keltettnek tûnô botrányokat is lecsendesítheti. Vagy éppenséggel megteremtheti a lehetôséget a rendcsinálásra.

Hétfôn reggel hisztériás hangulat alakult ki a marosvásárhelyi közszállításban. A maxitaxik nem minden megállóban álltak meg. A sofôrök csak akkor voltak hajlandók lassítani, ha a jármûben üres ülôhely maradt. Ha ezeket elfoglalták már a korábban felszállt utasok, akkor a következô megállóban várakozóknak semmi esélyük nem maradt a felszállásra.

Bérlettel a zsebükben – amit nem kis pénzért vásároltak meg! –, munkába, óvodába, iskolába, kórházba sietve – bizonytalanságban – tovább kellett állingálniuk, esetleg taxi után nézniük. Mert ugye, az sem volt biztos, hogy a következô kisbuszra felférnek.

Az állingálók kilátástalan helyzetét látva a maxitaxik utasai hiába kérték a sofôröket, vegyék fel az embereket, ezek továbbhajtottak, mondván: életbe lépett az új KRESZ, ôket nem érdekli! Csak annyi utast szállíthatnak, ahánynak ülôhely jut. Különben 20 millió lejes büntetésre számíthatnak. – Ha maga kifizeti a büntetést, akkor megállok – mondta a 27-es járat egyik sofôrje.

Mivel a közszállítás az a szolgáltatás, amellyel a szolgáltatónak kötelessége az utazóközönség igényeit kielégíteni, arra kértük Tatár Bélát, a Helyi Közszállítási Rt. és Siletina Társulás igazgatóját, válaszoljon kérdéseinkre.

– Hogyan oldják meg az újonnan kialakult helyzetet? Az új KRESZ ismeretében miért nem számították ki, hogy az ismert utasszám esetében milyen idôközönként kell a maxitaxiknak közlekedniük ahhoz, hogy ne okozzanak kellemetlenséget az utazóközönségnek?

– A helyzetet az utazóközönséggel közösen oldjuk meg. Arra kérjük az utasokat, hogy türelmesen várják ki a következô jármûvet, mert ezek 5 perces gyakorisággal közlekednek. Értsék meg, hogy a szabályokat be kell tartani. Ne egy jármûre próbáljanak mindannyian felszállni. A civilizált országokban is így járnak el. Pontosan tudjuk, hogy ahhoz, hogy csúcsforgalomban zökkenômentes legyen az utaztatás, kétszer annyi maxitaxit kellene indítani. Csak éppen nincs ennyi jármûvünk. Tulajdonképpen a nap két idôszakában van zsúfoltság, reggel fél 7-tôl 8 óráig és délután fél 2-tôl 3 óráig. Délután 5 óra után szinte üresen járnak a maxitaxik. A Tudor negyedbôl a fôtérre a 19-es, 20-as, 12-es, 27-es, 26-os járatok közlekednek, nem létezik, hogy 5 percnél többet álljanak a megállóban.

– Miért nem üzemeltetnek buszokat a forgalmasabb vonalakon, amikor köztudott, hogy ezek a jármûvek ott állnak a vállalat udvarán?

– Jelenleg 25 új, 28 régi busza van a közszállítási vállalatnak, a hónap végére megérkezik 20 új busz. Ezzel a város közszállításának 80 százalékát lefedjük. Azonban lesznek olyan vonalak – például a 27-es, 43-as, 44-es –, amelyeken objektív okok miatt továbbra is maxitaxik fognak közlekedni.

Az új KRESZ tehát kényszerítô módon kellene a civilizált forgalomra, utaztatásra hasson, azonban félô, hogy mint már megszokhattuk, nálunk minden csoda legfeljebb egy hétig tart, aztán lanyhul a rendôri ellenôrzés, a maxitaxik nem öt perc, hanem negyedóra múlva jönnek, s a jármûvekben elnézik az álló, zsúfolódó utasok jelenlétét, aztán minden marad a régiben.

*

Nincs amit kezdenünk az igazgató legalábbis különös okfejtésével. Úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a tegnapi helyzetet elôidézô szabály, vagyis hogy az ülôhelyek számánál többen nem utazhatunk a maxitaxikon, már "ôsidôk" óta érvényben van, helyi tanácsi határozat formájában is. Továbbá: a közszállítás közszolgáltatás, amit kötelesek az utazóközönség igényeinek megfelelôen megszervezni. Nem magyarázatokra, hanem megoldásra van szükség, és nem "majd"-ra, hanem már most.

Nelu Pop fôkvesztor, a Román Határôrség fôfelügyelôje és Benedek József vezérôrnagy, a Magyar Határrendészet vezetôje hétfôn aláírta Szatmárnémetiben a közös határellenôrzésrôl szóló megegyezést. A megegyezés január elsején lép érvénybe, Románia Európai Unióhoz való csatlakozásával. Jövô évtôl kilenc határátkelôhelyen a román határrendôrök és a magyar határôrök közösen ellenôrzik a forgalmat a román-magyar határon.

A Határrendôrség szerint a magyar határnál való közös ellenôrzésre a Csanád–Kiszombor, Nagylak–Nagylak, Tornya–Battonya, Székelyhíd–Létavértes, Szalonta–Méhkerék, Bors–Ártánd, Érmihályfalva–Nyírábrány, Csanálos–Vállaj és Pete–Csengersima határátkelôknél kerül sor. A rendôrök felkészültek a közös ellenôrzésre. 2007. január 1-jétôl, Románia EU- csatlakozásának idôpontjától a Románia és Magyarország, illetve Románia és Bulgária közötti határszakaszon az ellenôrzést a határt átlépô személy állampolgárságának függvényében végzik.

A napokban a kormány két miniszterét hozták összefüggésbe a Sztencsev-féle ipari kémbotránnyal. Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter – az egyik hírbe hozott – a Népújságnak tegnap nyilatkozott a személyét és hivatalát ért vádakkal kapcsolatban.

– Lehet-e tudni, hogy mi a háttere ennek a támadásnak?

– Nehéz erre válaszolni, sajnos, nem átlátható sem az indíttatás, sem a cél. Kétségkívül nem véletlen egybeesés, hogy az ország uniós csatlakozása elôtt történik ez a destabilizációs próbálkozás.

– Az Ön által vezetett minisztérium milyen mértékben érintett?

– Fontos újra és újra elmondani, a Távközlési és Informatikai Minisztériumban nem folyik magánosítás. Csak a tanácsadók kiválasztása történik a felügyeletünk alatt. Ráadásul nem történt semmilyen kifizetés, az eddig megkötött szerzôdéseket pedig kormányülésen fogadták el. Ezekben az esetekben (Romtelecom, Országos Rádiókommunikációs Társaság) pedig olyan szerzôdésekrôl van szó, amelyek még nem is léptek életbe, tehát szó sincs államtitkokról.

– Úgy hírlik, volt belsô minisztériumi vizsgálat is. Mi az eredmény?

– Elôzetes eredményekrôl beszélhetünk. Mihai Radu Donciu, aki a magánosításért felelôs tanácsosom volt, nem férhetett hozzá olyan dokumentumokhoz, amelyek az állam biztonságát veszélyeztethették volna.

Itt nemzetközi közbeszerzési eljárásokról beszélünk, ahol az ajánlattevôk jelenlétében bontják ki az egyes ajánlatokat, és ellenjegyzik is egymás ajánlatát, éppen azért, hogy a gyanú árnyéka se merülhessen fel.

– Sok gazdasági elemzô szerint a jelenlegi privatizációs botránynak, amely bizonyos eljárások tisztaságát kérdôjelezi meg, negatív gazdasági hatásai lehetnek. Ön hogy értékeli ezt?

– A Romtelecom tôzsdei bejegyzésének folyamata mindenképpen sérült, ez az ország megítélése szempontjából fontos, hiszen a befektetôi bizalom rendült meg. Tehát a bejegyzés késôbbi idôpontra tolódott, ebben a hangulatban nem lehet teljesíteni a kormány célkitûzését, vagyis: minél nagyobb profitot elérni a Romtelecom tôzsdei bejegyzésével. Van egyébként másik indok is: a Romtelecom többségi tulajdonosa korábban jelezte, hogy a vállalat pénzügyi mutatói nem érték el a kívánt szintet, ezért nem támogatja a tôzsdei bejegyzést. Értelemszerûen nincs miért folytatni ezt a tanácsadói szerzôdést. Ezért kértük a Credit Suisse First Boston beleegyezését, hogy közös megegyezéssel nyilvánítsuk semmisnek a pénzügyi tanácsadásra vonatkozó szerzôdést, amelyet már aláírtunk, de még nem ültettük gyakorlatba. Levelet írtunk a CA&IB Corporate Finance Beratungs Ges.m.b.H. vezetôségéhez is, ebben az esetben azt kérjük, hogy fogadják el az Országos Rádiókommunikációs Társaság konzultánsi tisztségére vonatkozó szerzôdés életbe léptetésének elhalasztását addig, amíg a kivizsgálások lezárulnak. Várjuk a visszajelzéseket.

– Mostanában, pontosabban amióta ez a koalíció kormányoz, élénk harc folyik a partnerek lejáratására. Ez mennyire befolyásolhatja az igazságszolgáltatás munkáját?

– Én remélem, hogy Romániában az igazságszolgáltatásnak nincs politikai vetülete. Az eljárást mindenesetre furcsának tartom, két miniszter nevét hurcolják nap mint nap a sajtóban, és az illetékes hatóságok nem figyelmeztettek, nem értesítettek, hogy gond van vagy gond lehet. November 30- án, csütörtök este kértek az ügyészek elôször információkat a minisztériumtól a tanácsadói szerzôdésekrôl. Addig mi is a sajtóból értesültünk mindenrôl, közben meg kiderül, hogy az ügyészség június óta vizsgálódik.

A megyei közgyûlés múlt héten jóváhagyta a megye 7 évre szóló környezetvédelmi stratégiáját. Pokorny László képviselô javasolta: nyilvánítsák védetté a Maros folyó völgyét, ugyanakkor szüntessék meg a folyómederbôl a kavicskitermelést.

A Megyei Környezetvédelmi Ügynökség által 7 évre készített stratégiát jóváhagyta a testület. Vita nélkül ez sem zajlott le, Pokorny László képviselô ugyanis arra figyelmeztette a testületet és az ügynökség jelen levô igazgatóját, Danut Stefanescut, hogy a folyó medrében 30 éve folyó kavicskitermelés jelentôsen károsítja a környezetet. Több mint 20 ilyen tevékenységet folytató társaság is van a felsô Marosmentén, a hegyvidéki szakaszon, a medret 3 méterrel mélyítették, átszakítva az agyagréteget is, így a talajvíz apad. Pokorny László szerint ez a falvakban már érezhetô, hiszen csökkent a kutak vízszintje. A környezetvédelmi ügynökség vezetôje azonban cáfolta a fentieket, szerinte egyenletesen és szakszerûen termelik ki a kavicsot a cégek, elhárítva az árvízveszélyt. Pokorny László a továbbiakban javasolta a Maros völgyének védetté nyilvánítását, ugyanakkor azt is elmondta, hogy a 10 éve ültetett, 20 centiméter átmérôjû értékes fákat két éve a vízügyi igazgatóság kivágatta, ugyanakkor nehezményezte, hogy a környezetvédô egyesületek nem jelentek meg a tanácsülésen, egy ilyen, a környezet szempontjából rendkívül fontos vitán.

Az igazgatóság vezetôje, Nagy Petroniu, az ülésen felszólalva kijelentette: 54 ôrt kell elbocsátaniuk, mivel a Romgaz társaság nem újította meg a szerzôdést az igazgatósággal. A vita a továbbiakban arról szólt, hogy a megyei önkormányzat alárendeltségébe tartozó intézményt alakítsák-e át kereskedelmi társasággá, illetve bízzák egy harmadik, kívülálló cégre a tevékenységét, vagy próbálják meg hatékonyabbá tenni. Egyes tanácsosok attól tartottak, hogy ha kereskedelmi társasággá alakul a szolgálat, az Út- és Hídügyi Vállalat sorsára jut, azaz csôdbe megy. Az igazgató szerint 19 személynek máris találtak másik állást, a többieknek azonban még nem. Lokodi Edit szerint nem lehet tömeges elbocsátásként, kártérítés igénylésével felbontani az alkalmazottak munkaszerzôdését, hiszen nem a tevékenység szûkítésérôl van szó, hanem arról, hogy elvesztettek egy szerzôdést. A testület úgy döntött, hogy a következô tanácsülésre elemzést készítenek az igazgatóság tevékenységérôl, és ennek függvényében határoznak arról, hogy mi legyen az Ôrzô-védô Igazgatóság további sorsa.

Lassan hagyománnyá válik, hogy a színisek nyilvános megmutatkozásai nem szorítkoznak a végzôsök Stúdió színházbeli vizsgaelôadásaira. A kínálatot bôvítették az elmúlt években egyre népszerûbbé váló egyéni mûsorok, az alsóbb évfolyamok vizsgaanyagát népszerûsítô mûhelygyakorlatok, melyeket a Nyitott kapuk rendezvénysorozata keretében tekinthettek meg az érdeklôdôk, vagy a minden évben nagy izgalommal várt gólyabáli mûsorok.

December elején egymást követôen több rendezvényen is közönség elé lépnek az egyetem hallgatói. Az elmúlt tanév III. éves színészmesterség-vizsgájára készült el Urs Widmer Top Dogs (Nagykutyák) címû, igen érdekes, a mai üzleti és menedzsertársadalom problémáit taglaló színmûvének egy változata, melyet az immár végzôssé cseperedô évfolyam december 5- én, ma 19 órakor a 40-es teremben, laboratóriumi gyakorlatként, a Nyitott kapuk keretében mutat be a közönségnek. Az elôadás érdekessége, hogy a korlátozott nézôszámra való tekintettel 30 sorszámot osztunk ki az érdeklôdôknek, melyet az intézet portáján lehet kérni az elôadás napján, s azok tekinthetik meg a produkciót, akik sorszámot tudnak felmutatni. A belépés egyébként díjtalan. Az elôadást a továbbiakban keddi napokon még többször mûsorra tûzzük. Rendezô: dr. Killár Kovács Katalin docens, évfolyamvezetô tanár. Az elôadás mûszaki munkálatait az I. éves hallgatók színpadi gyakorlatként végzik majd.

December 8-án kerül sor a Stúdióban a gólyabáli mûsor elôadására, melyen a III. évesek kollektív rendezése keretében az I. éves színész, bábszínész és zenetanár szakos hallgatók mûvészi bemutatkozását láthatják az érdeklôdôk.

December 21-én a Stúdió Színházban a magyar tagozat évadnyitó bemutatójára kerül sor. Kincses Elemér rendezésében Garcia Lorca Bernarda Alba háza címû drámáját viszik színre a végzôs színészosztály hallgatói. Ennek az elôadásnak a beharangozására még visszatérünk. Amint látható, az ajándékok havának tekintett december folyamán változatos meglepetéseket kínál az egyetem, abban a reményben, hogy szándékaink minél több nézô elvárásaival találkoznak, mindnyájunk örömére. Szeretettel várunk mindenkit!

Az elmúlt napokban azok a gépjármûvezetôk, akik a frissen leaszfaltozott marosvásárhelyi Arany János utcába behajtottak, annak a Cuza Voda utcai kijáratánál felállított betonlapok miatt kellett visszaforduljanak. Bár Bárczi Gyôzô alpolgármester ígéretet tett arra, hogy a betonakadályokat eltávolítják a forgalom útjából, tegnap délutánig erre nem került sor.

Jegyzet

Panaszáradat hullámzik a lakosság körében, unos-untalan siránkozunk. Ki a pénze, ki az egészsége miatt aggódik. Nemhogy a tévesen és késve megérkezett gázszámlát nem tudja kifizetni, de a napi betevôre sem elég a fizetés. A pénzügyi igazgatóság értesítését úgy értelmezi, hogy ô kell fizessen. Már megint 10 lej vész el erre a pénztárcából. "Okos" ismerôse felvilágosítja, az állam tartozik 10 lejjel. De mi az a régi százezer lej, amit kap. Heti zsebpénzre sem elég.

Sokat fogyaszt a régi mosógép, vizet, áramot egyaránt, újra már nem telik a szûkös családi költségvetésbôl. Egyéni központi fûtést szereltetne, drága a kazán, de az engedély is sokba kerül, hol kap olcsón jót?

Mindenki panaszkodik, fenyeget a nagy szegénység. Jön a Mikulás, de nincs pénze ajándékra. Közeledik a szeretet ünnepe, gyûlöl ajándékot vásárolni, honnan és kinek, mit. A lista hosszú, a pénzkeret szûk.

A köd miatt nem száll fel a repülôgép, nem ülhet fel az idôs ember a maxitaxira, mert nincs már ülôhely, az új közlekedési törvény pedig komoly büntetéssel fenyeget, ha nem tartják be az elôírásokat. Útadó, kötelezô biztosítás kifizetése várat magára.

December elsejétôl drágult a villamos energia. Újabbnál újabb rémhírek hangzanak el nap mint nap. Megnyugtató viszont, hogy az illetékesek szerint decemberben is folyamatos lesz az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátása, amennyiben az eltelt hónapokhoz képest nem nô a betegek száma.

Kopjafa emlékeztet szombat óta azokra a magyar katonákra, akik két évszázada, 1805. december 2- án részt vettek és életüket veszítették a híres austerlitzi csatában, amelyet Bonaparte Napóleon francia császár legnagyobb gyôzelmeként tart számon a történelem.

A "három császár csatájában" a dél-morvaországi Austerlitznél (ma Slavkov u Brna) Napóleon legyôzte a számbeli túlerôben lévô, egyesült osztrák-orosz seregeket, amelyeket személyesen I. Ferenc osztrák császár és I. Sándor orosz cár vezetett. Az egynapos, rendkívül véres csata, amelyben mintegy 200 ezer katona harcolt, majdnem 40 ezer áldozatot s húszezer sebesültet követelt. A franciák 30 ezer hadifoglyot ejtettek, akik között több orosz tábornok is volt. A csata után néhány nappal Párizs és Bécs megegyezett és békét kötött. Ez a megállapodás pozsonyi béke néven vált ismertté.

Történelmi dokumentumok tanúsága szerint az egyesült osztrák-orosz hadsereg kötelékében a csatában két székely határôrezred is részt vett. A határôrezredek létszáma mintegy 1300-1300 fô volt. A csatában elesett magyar katonák pontos száma nem ismert. Az elsôsorban a véres ütközetben elesett magyarok emlékét idézô kopjafát szombaton este rövid ünnepség keretében az egykori csatatér szélén fekvô Telnice (régen Tellnitz) falucskában állították fel. A megemlékezés és a kopjafaállítás egyik legfôbb kezdeményezôje a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének brünni szervezete volt magyarországi intézetekkel és hagyományôrzôkkel együttmûködve.

Az austerlitzi csatatér színhelyén 1910-1912 között épült fel egy központi emlékmû, a Béke Síremléke. Költségeit az Osztrák- Magyar Monarchia lakossága körében összegyûjtött pénzbôl, valamint a francia és az orosz kormány ajándékából fedezték. A kriptában mintegy 34 ezer katona nyugszik. Döntô többségük orosz.

A tavalyi jubileumi, többnapos nemzetközi megemlékezések tízezreket vonzottak az austerlitzi csatatérre és környékére, amely egyébként is nagyon népszerû és a külföldi turisták által is gyakran látogatott idegenforgalmi célpont.

"Az európai uniós tagországok igazságszolgáltatásának mostantól figyelembe kell vennie az adott vádlottra más tagországokban kimondott korábbi ítéleteket, errôl fogadtak el egy dokumentumot hétfôn Brüsszelben az unió igazságügy-miniszterei.

Az adott vádlottra bármely más tagországban kimondott ítéletet kötelezô lesz figyelembe venni, mind az éppen zajló büntetô eljárás, mind a bûnösség megállapítása és ezzel kapcsolatban az újabb ítélet meghozása, mind annak végrehajtása (a büntetések összesítése) szempontjából. Ugyanúgy, mint az országon belül hozott ítéletek esetében.

Jelenleg néhány tagország csak azokat az ítéleteket veszi figyelembe egy adott vádlott esetében, amelyeket az adott országban hoztak korábban ellene. Az új rendszer bevezetését megkönnyíti majd az a közös európai bûnügyi nyilvántartás, amelynek létrehozását tavaly határozták el a 25-ök. A közös nyilvántartás révén az unió minden bírája sokkal gyorsabban – legfeljebb tíz nap alatt – utána tud nézni annak, hogy egy adott vádlott ellen milyen ítéleteket hoztak más tagországokban. Eddig ehhez legalább több hétre volt szükség.

A nemzeti bûnügyi nyilvántartások integrációjával elkerülhetôk az olyan esetek, mind például a francia állampolgárságú Michel Fourniret sorozatgyilkosé volt, akit munkaerôként alkalmaztak egy belgiumi iskolai menzán, mert a belga hatóságok nem tudtak bûnügyi elôéletérôl, amelyben ráadásul fiatalkorúak voltak a sértettek.

Jacques Chirac francia elnök osztja Angela Merkel német kancellár borúlátását Törökország európai uniós csatlakozási esélyeivel kapcsolatban. Errôl az államfô egyik tanácsadója tájékoztatta azokat a német újságírókat, akik az úgynevezett weimari háromszög újabb – immár hagyományos – találkozója elôtt igyekeztek kipuhatolni az ezzel kapcsolatos francia álláspontot.

A találkozóra ma kerül sor a Saar-vidéki Mettlachban, ahol Chirac és Merkel mellett a harmadik résztvevô Lech Kaczynski lengyel államfô lesz. A három vezetô – mint elôzetesen közölték – elsôsorban az Európai Unió Oroszországgal, illetve Törökországgal ápolt kapcsolatait vitatja majd meg.

Hétfôi sajtóértesülések szerint Jacques Chirac egyetért a német kancellár asszonnyal abban, hogy idôrôl idôre felül kell vizsgálni az Ankarával folyó csatlakozási tárgyalások állását, ellenôrizendô az Európai Unió által követelt reformok végrehajtásának menetét. Merkel korábban már hivatalosan is indítványozta az Európai Bizottságnak ezt az úgynevezett "felülvizsgálati klauzulát", azzal a nem titkolt szándékkal, hogy adott esetben meg is lehessen szakítani a tárgyalásokat.

Brüsszeli források szerint Ciprus, Görögország és Portugália már támogatásáról biztosította az indítványt, amely – mint a legfrissebb információkból kitûnt – a francia állásponthoz is közel áll. Az Európai Bizottság azonban távolról sem olyan lelkes a német javaslat megítélését illetôen, mert azon a véleményen van, hogy ez csak tovább élezné az amúgy is feszült helyzetet. A testület elegendônek tartja azt, hogy szükség esetén felfüggesztenének néhány tárgyalási fejezetet, de a berlini indítvánnyal kapcsolatban Olli Rehn bôvítési biztos azt hangoztatta, hogy nincs szükségük újabb politikai pszichodrámára.

Olli Rehn álláspontját támogatták a skandináv államok, továbbá Nagy-Britannia, hangoztatva, hogy felesleges megnehezíteni az amúgy is nehéz helyzetet. Szerintük egyelôre elég Törökország büntetésébôl.

Mindebbôl megfigyelôk arra következtetnek, hogy az EU változatlanul megosztott a Törökországgal kapcsolatos politika jövôjét illetôen. Elmozdulást – mint utaltak rá – a tagállamok december 14-15-i csúcsértekezlete hozhat.

A weimari hármas keddi találkozójának elôestéjén Oroszországgal kapcsolatban sem túl rózsás a kép. Az Európai Unió és Oroszország kapcsolatainak szorosabbra fûzését mindenekelôtt Lengyelország ellenzi, aminek egy hétvégi interjúban a lengyel elnök nyomatékosan hangot is adott.

Kaspar erre Sigmund Freud tevékenysége mellett számos kevésbé ismert történelmi példát is említett: Bécsbôl származik a homoszexualitás fogalma, amelyet 1869-ben Karl Maria Benkert határozott meg. 1886-ban a pszichológus Richard von Krafft- Ebing bécsi elôadásában írta körül elsô alkalommal a szadizmus jelenségét, 1922-ben pedig Julius Tandler, a városi tanács tagja az osztrák fôvárosban hozta létre Európa elsô házassági tanácsadó szolgálatát.

Elia Bragagna, a Wilhelminen-spital nevû bécsi kórház szexológiai ambulanciájának vezetôje szerint a nemiség természete ugyan az életkorral változik, de az ember haláláig szexuális lénynek számít, és a boldogság a nemi életben csak a nyíltságon múlik.

Bragagna arról is beszélt, hogy továbbra is rengeteg a tennivaló ezen a területen, amint az is mutatja, hogy az ambulanciára hónapokkal elôre kell bejelentkezni.

Néhány megvilágító erejû adat: a 18-24 közötti korosztályba tartozó nôk 32 százaléka küzd libidóvesztéssel, és 28 százalékuknak problémája van az orgazmus elérésével. A 25- 34 év közöttiek is ugyanilyen arányban küzdenek az orgazmus elérésével, a 45-59 közöttieknél pedig 23 százalékos ez az arány.

A férfiaknál 18 és 44 év között 14 százalék a nemi vágy elvesztése miatt szenvedôk aránya, 30 százaléknak a korai magömlés okoz gondot, 17 százalék merevedési problémákkal küzd, és 18 százalék azoknak az aránya, akik a kudarctól rettegnek, amikor a szeretkezésre gondolnak.

Dr. Siegfried Meryn egyetemi professzor belgyógyász- gastroenterológus szakorvos szerint "minden zavarnak drámai hatása van az életminôségre", és mindegy, hogy nôrôl vagy férfiról van szó, a partner is érintett minden esetben. Dr. Meryn azonban hozzátette: kérdéses, hogy az orvosok képesek-e kellô nyíltsággal rákérdezni a páciensek problémáira és ôszintén megbeszélni velük azokat.

A kormány képtelen elkölteni a pénzét. Az elsô tíz hónapban 6,87 milliárd lej, a hazai össztermék 2,04 százalékának megfelelô többlet keletkezett az államháztartási mérlegben, jelentették a Pénzügyminisztériumban hétfôn.

Részint sokféle adó emelése, részint a felgyorsult gazdasági növekedés miatt az összes adóbevétel nôtt – noha ezen belül a személyi jövedelemadó- és a társaságiadó-bevételek átmenetileg csökkentek az egykulcsos rendszer 2005. januári bevezetése óta –, és a kiadási célokat sem sikerült teljesíteni, a tervezetek rossz szervezettsége miatt.

Az idei költségvetési bevételeket a GDP 29 százalékán, jövôre 35 százalékán várják.

A kormány idénre 2,5 százalékos GDP- arányos deficitcélt állított be, a szaporítani tervezett infrastrukturális beruházások miatt. Az eredeti cél 0,5 százalékos hiány volt erre az évre, a célszámot az év során négyszer emelték. Az októberben elkészült jövô évi költségvetési terv szerint az államháztartási hiánycél jövôre a GDP 2,8 százaléka. Románia hazai összterméke 136,9 milliárd lej volt a második negyedévben, reálértékben 7,8 százalékkal több a tavalyi második negyedévinél.

A növekedés jócskán gyorsult: az idei elsô negyedévben 6,9 százalékos, a tavalyi második negyedben 4,5 százalékos növekedést mértek, rendre az egy évvel korábbival egybevetve. A második negyedévben a külkereskedelmen kívül minden más erôs pozitív hozzájáruló volt a GDP- növekedéshez. A végfogyasztás 11,5 százalékkal (az elsô negyedévben
10, 2 százalékkal), ezen belül a lakossági fogyasztás 12,7 százalékkal (az elsô negyedévben 10,9 százalékkal) volt több az egy évvel azelôttinél.

Augusztusban a nettó átlagbér, 841 lej, 14,6 százalékkal volt magasabb, mint tavaly augusztusban, és a reálértéke 8,1 százalékkal haladta meg azt. 1990. októberhez viszonyítva a reálbértöbblet 91,1 százalékos volt, annyi, mint júliusban.

A második negyedévben a beruházások 12,2 százalékkal gyarapodtak az elsô negyedévi 11,4 százalékos éves többlet után. Az export növekedése lassult, rendre az egy évvel azelôttihez viszonyítva 10,5 százalék az elsô negyedévi 13 százalékos bôvülés után. A behozatal is vesztett ütemébôl, 18 százalékkal bôvült az elsô negyedévi 18,7 százalékos éves többlet után. Noha közvetlenül nem használ a GDP növekedésének, az importnak az exportét messze meghaladó növekedését közgazdászok jelenleg nem tartják vészesnek, mert ez nem csak a növekvô lakossági fogyasztásnak, hanem a gyorsan szaporodó külföldi beruházásoknak is a következménye, ami – a korábbi szlovák példához hasonlóan – támogathatja a jövôre EU-taggá váló Románia további gazdasági fejlôdését.

Éppen a román nemzet egyik legfontosabb történelmi eseményének évfordulója, Románia nemzeti ünnepének elôestéjén egy provokáló memorandumban egy aberráns területi autonómia ernyôje alatt felelôtlenül megbúvó több szervezet Romániát "többnemzetiségû állam"-má kiáltotta ki.

Marosvásárhely polgármestereként, egy olyan városban, ahol a románok és a magyarok mind lélekszámban, mind kulturális megnyilvánulásaikban közel állnak egymáshoz, igyekeztem békét, harmóniát, egyetértést vinni minden közéleti eseményünkbe. E város polgárai túl sokat szenvedtek az uszítások és felelôtlen összeugrasztások nyomán, a viszályok vagy nyílt irredentizmus miatt, amit egyes pszeudopolitikusok, politikai struktúrák és úgymond jószándékú vezérek gerjesztettek. Mire szolgáltak a harcias utcai összetûzések, bizonyos, tüntetôen a nyilvánosság elé vitt felfogások és vélemények intoleranciája? Nyilvánvalóan csak e közösség szellemének szándékos eltorzításához, egy valaha a virágokról híres város nevének befeketítéséhez vezettek. Azt reméltem, hogy megszabadulunk ettôl az átoktól, azt akartam, hogy legalább a gyerekeink legyenek immunisak az irredentizmusra és a szeparatizmusra, és kerülje el ôket a gyûlölet. És egyes vezetôk továbbra is negativizmust, szegregacionizmust, elszigetelôdést ültetnek a lelkükbe.

Vissza akartam hozni a marosvásárhelyiek büszkeségét, hogy egyesítsem ôket a közös értékek, a tolerancia szellemében, és az európai horizont követelménye alatt. A multikulturalitás erôsebbé tesz, eredetibbé megnyilvánulásainkban, és ezért talán érdekesebbé azok számára, akik kívülrôl látnak.

Hagyjuk a polgárokat, hogy ôk határozzák meg jövôjüket. A nyájszellemû ideologikus szitkok, az identitás, etnikum, diszkrimináció témaköreiben való fogalmi csúsztatások többé vagy kevésbé pozitívak, bármilyen kapcsolat nélkül ennek az országnak az alkotmányával, rendszerint hitelességi és látványválságban levô komplexusos személyek és politikai biztosok hozadékai. Nincs jogunk egymás ellen bujtogatni a polgárokat, lejárt impériumok balzsamával illatosított hazugságokat árulni nekik. Nyilvánosan követeltem: Marosvásárhelyt és Maros megyét zárják ki egyes autonóm székek és térségek képzeletbeli térképérôl, melyek idegenek a jóérzéstôl és az ország törvényeitôl. Az Európai Unió sem tud ilyesmit behabzsolni. Itt, románok, magyarok, szászok, zsidók és cigányok együtt írjuk a város és a megye történelmét, és mindannyian Romániát szolgáljuk.

Az Európai Unió a sokszínûségben való egységet értékeli, és nem a szélsôségességeket, melyek megosztják és szeparatizmusra bujtogatják a polgárokat. Nem tudjuk csak színlelni a demokratikus szellemiséget, versenyképességet, komolyságot…

Figyelembe véve a Maros Megyei Tanács elnök asszonya, Lokodi Edit bekapcsolódását a székelyföldi autonómiával kapcsolatos közéleti megnyilvánulások szervezésébe, valamint a támogatást, melyet az elnök asszony egyes helyi tanácsoknak a Székelyföldért Egyesülethez való csatlakozási szándéka és e tekintetben egyes referendumok kiírása érdekében nyújt, kérem a megyei tanácsosokat, nyilvánítsák ki hivatalosan, nyilvánosan álláspontjukat a Maros Megyei Tanács elnökének tevékenységét illetôen. E tekintetben kérem, sürgôsségi ügyrendben hívják össze a Maros Megyei Tanács rendkívüli ülését, ahol a tanácsosok valamennyi politikai alakulatot képviselik, és fôleg azok, akik mandátumukkal támogatták eme tisztség elfoglalásában, kötelesek állást foglalni. Úgy illik, hogy azok, akik szavazatukkal és bizalmukkal hatalmazták fel, megtudják, milyen jövôt tartogat számukra azoknak a tanácsos uraknak a víziója és tevékenysége, akik Maros megye fejlôdését és jólétét kellene felügyeljék. Mindannyiunknak tudnunk kell, hogy az elnök asszonyt autonomista lépéseiben támogatja-e a Maros Megyei Tanács. Már igényeltem hasonló pontosítást, de csak gyanús csendet tapasztaltam. Ideje, hogy a marosiak megtudják, mit készít elô számukra a Maros Megyei Tanács.

Dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere

Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetôje, Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Horváth István, az Etnikumközi Kapcsolatok Kutatóközpontjának igazgatója 2006. december 4-én sajtótájékoztatót tartott a Victoria- palotában. A tájékoztatón bemutatásra került a hivatal által rendelt és a kolozsvári Max Weber Szociológiai Kutatócsoport által végzett közvélemény-kutatás és elemzés, amely a csatlakozás elôtt álló romániai társadalom attitûdtérképét tárja fel: miképpen viszonyul a társadalom a magyar, a roma és a zsidó közösséghez, mekkora az intolerancia szintje ezekkel a közösségekkel szemben, milyen jellegû elôítéletek uralkodnak a társadalomban.

A sajtótájékoztatón jelen levô Markó Béla miniszterelnök-helyettes kiemelte: a kutatásból az derül ki, hogy az etnikumközi kapcsolatok terén van még bôven tennivaló, a felmerülô problémák rendezése folyamatos odafigyeléssel oldható meg. Mindannyiunk közös felelôssége, hogy megfelelôen kezeljük az etnikumközti feszültségeket. Egy hónap múlva az Európai Unió tagjai leszünk, rendkívül fontos kérdés a nemzeti identitás, a kultúra és a különbözô nyelvek védelme – hangsúlyozta Markó Béla. A tájékoztatón Markó Attila államtitkár elmondta: az elemzés megrendelésekor a hivatal célja az volt, hogy átfogó képet kapjon a csatlakozás elôtt álló romániai társadalom etnikumközi viszonyait illetôen. Markó Attila a kutatás eredményeit értékelve kiemelte: a kisebbségek elfogadásában jelentôs szerepet játszik az, hogy ismerik-e az illetô közösséget, a megfelelô ismeretek hiánya intoleranciához vezet. Markó Attila ugyanakkor hangsúlyozta: a társadalom egyre több információval rendelkezik, az elôzô évekhez képest a megkérdezettek sokkal nagyobb százalékának van jól körülhatárolható véleménye az etnikumközi kérdésekrôl.

Horváth István bemutatta a kutatás eredményeit, kiemelve, hogy bár nem nôtt azon személyek száma, akik elôítéletes, negatív magatartást tanúsítanak a kisebbségekkel szemben, de az elôítéletek sokkal hangsúlyosabban, intenzívebben jelennek meg, az állásfoglalók nagy százaléka szélsôséges magatartást nyilvánít ki, vállal fel. Horváth István ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a megkérdezettek nagy hányada konfliktusosnak ítéli meg a kisebbségek és többség viszonyát, és ennek okaként a politikai elit hozzáállását jelöli meg.

A marosvásárhelyi 7-es iskola 100. évfordulójának ünnepét megelôzôen kedvezôtlenül alakult az iskola névadási kísérlete. Andrássy Árpád igazgatónak, a magyar pedagógusoknak és a magyar szülôknek nem sikerült érvényesíteniük azt a jogos akaratot, miszerint a tanintézményt az alapító dr. Bernády György egykori polgármesterrôl nevezzék el. A névadásra tett próbálkozás hatszor bukott meg. Legutóbb a román többségû igazgatótanács hat-öt arányban nyílt voksoláson szavazta le a kezdeményezést. Válaszként a kisebbségben lévô magyar pedagógusok bojkottálták az ünnepi elôadás egy részét és az emléktáblák leleplezését.

A magyar nemzetiségû diákok, pedagógusok részére november 30-án keserû szájízzel került sor az évforduló megünneplésére. Bár a nagy múltú erdélyi iskolák, kollégiumok sorában a 100 esztendô nem olyan nagy idô, marosvásárhelyi viszonylatban mégiscsak jelentôs, hiszen a tanintézmény alapítása a városépítô dr. Bernády György nevéhez fûzôdik. A jelenleg 7-es számot viselô tanintézmény 2004-tôl két iskolából áll, a 6-os és a 7-es iskola összeolvasztásából hozták létre. A 7-es iskola elôdjének a volt Szent György téri iskolát (jelenleg a Petru Maior Egyetem egy részének ad otthont), a 6-os iskola elôdjének pedig a volt Jókai Mór utcai iskolát (jelenleg a hadsereg használatában áll) tekintik. A jelenlegi iskolaépületek a hatvanas években épültek. A 100 éves felsôvárosi iskolák esetében úgy illett volna, hogy az épületeken Bernády, a néhai polgármester neve is ott álljon. Ehelyett a két iskolaépület folyosóján elhelyezett emléktáblákon a következô kétnyelvû felirat olvasható: Az 1906- ban alapított marosvásárhelyi felsôvárosi állami iskolák 100 éve. Bernády nevét tehát még az emléktábláról is számûzték. Andrássy Árpád igazgató szerint a román kollégák még ehhez sem adták beleegyezésüket.

Mindezek után nem csoda, hogy az elutasító magatartás rányomta bélyegét a Constantin Brâncusi Iskolaközpont dísztermében tartott ünnepélyre. A felszólalóknak, Andrássy Árpád igazgatónak, Lukács Lajosnak, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium képviselôjének, Csegzi Sándor alpolgármesternek sem volt okuk örömteli szónoklatokra. Van amire emlékezni, hiszen az iskola világégéseket élt meg, sôt túlélte azokat, mégis itt és most, az Európai Unió küszöbén a politika beárnyékolja az iskola életét, csengett ki szavaikból.

Az ünnepségen talán a volt pedagógusok munkáját elismerô díszoklevelek átadása bizonyult felemelônek. Az iskola monográfiáját bemutató dr. Tamási Zsoltnak a kivetítôvászon elôtt többször meg kellett állnia, hogy a közönséget jobb belátásra, azaz odafigyelésre bírja. Pedig ez lehetett volna az a pillanat, amikor a süket fülek felfoghatták volna, miért is ülik ezt az ünnepet.

Bár az Örömóda két nyelven csendült fel az ünnepinek szánt mûsorban, s meghallgathattuk Reményik Sándor templomról és iskoláról szóló költeményét, a román néptáncot ez alkalommal nem követte a hagyományos székely tánc. A magyar tanítók és diákjaik távolmaradással tiltakoztak. Helyettük a modern táncnak becézett olcsó mûfaj mûvelôi léptek színpadra, akik meg is örvendeztették hasonló ízlésû közönségüket.

A magyar pedagógusok nemcsak a testvériség jegyében szokásos székely ruhás szereplésbôl maradtak ki, hanem az emléktáblák leleplezését is másra hagyták. – Ez a nap számunkra nem ünnep, ez a burkolt elnyomásunk napja. Mást nem tehetünk, elvonulunk! – mondta az egyik magyar pedagógus. A magyar tanerôk tiltakozásával kellemetlen helyzetbe került az iskola magyar igazgatója, aki helyettese, Matei Dumitru aligazgató, a Kisinyovból, Kecskemétrôl érkezett vendégek, a román pedagógusok, egypár magyar nemzetiségû meghívott és a sajtó képviselôinek társaságában volt kénytelen lebonyolítani az emléktáblák leleplezését.

Szabó László nyugalmazott botanikus tanár hosszú életû kínai mézes fa ültetésével állított emléket az eseménynek. Talán abban a reményben, hogy az iskola udvarán a fa jobb idôket is megér.

A nyár bulikkal, nagy népséggel tûzdelt, a tél a mûvészeti fesztiválok ideje – régóta bebizonyosodott már ez, amint ahogy tény a tény: fesztiválgazdagságban nem szenved hiányt Marosvásárhely, bármennyire a végeken legyen is. Jelen esetben az Unidrama Fesztiválról beszélünk, amely elsôsorban színházat jelöl, másodsorban monodrámák seregszemléjét, egyszemélyes elôadások tárházát – ritka színmûvészeti madarat már önmagában is, fesztiválszinten még inkább.

A 74 Színház, az Ariel Színház, az Uniter, a Scena Színház és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, illetve helyi tanács szervezte seregszemle ma délután 5-tôl kezdôdik a Kultúrpalota nagytermében, a nyitórendezvényt pedig – melynek címe Párbeszédek és fantáziák dzsesszben – nem kisebb nevek fémjelzik, mint Ion Caramitru és Johnny Raducanu. Este 7-tôl a Vacanta la Sevilla címû, Alina Nelega rendezte produkció következik. Az Ariel Színház elôadására a Posta utcai színhelyen kerül sor, elôadja Iolanda Dain. A kezdônap záróprodukciója 21 órakor kezdôdik, a Radu Dinulescu által rendezett elôadás címe Milla, elôadja Victoria Cocias a 74 Színházban.

Holnap 19 órától kezdôdik a program. A Liliana Didlescu rendezte Apropo, ati chemat pompierii? címû elôadást Lovas Zoltán játssza a 74 Színházban, ezt 22 órától Jean Pierre Dopagne Profu címû darabja követi, rendezte és elôadja Razvan Vasilescu, a helyszín ugyanaz: a Mészárosok bástyájának felsô szintje.

Csütörtökön délután 5-tôl mese CD- lemez bemutatója indul az elôzô napi elôadások helyszínén, 19 órától a Taina cersetorului címû, Costin Manoliu által rendeztett produkció következik, Mihai Bica elôadásában, ugyanott. 21 órától német nyelvû elôadás: a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német társulatának Kaspar címû produkcióját Marius Oltean rendezte, játszik Bogdan Sarateanu. Az elôadásra a Szabók bástyájában székelô Scena Színházban kerül sor.

Az Unidrama Fesztivál vasárnapig tart, a továbbiakban koncertek, kiállítás-megnyitók színesítik a kínálatot – a hétvégi programra még visszatérünk, hogy aki kíváncsi a román és német nyelvû kortárs darabokra, produkciókra, értesülhessen róluk. Mert a fesztiválon magyar nyelvû elôadás – nos, olyan nincs.

Telenézô

Valaki vaddisznóvadászathoz hasonlította a politikát. A vad: az ország, amelyet le kell lôni, fel kell tölteni véres-májasnak, kolbásznak. Akié a vaddisznó, azé a hatalom. A vadászegyletek a politikai pártok, a vadászok pedig a politikusok, élükön fôvadászaikkal. (A szocdem kormányzás idején élôben mûködött ez a metafora, most kevésbé látványos, ám annál izgalmasabb.) Na de kik a hajtók? Hát a választópolgárok, a nép maga. Annyi a joga, hogy kiabáljon, fújja a kürtöt, verje a dobot. És a kopók? Az agarak? Ja: hát ez a sajtó. Ha jól idomítod, a célkereszt elé hozza a legfélelmetesebb, legnagyobb agyarú kant is. * Olyan nemzet vagyunk, mondja Gabriel Liiceanu, amelynek a közelmúltben lefejezték ez elitjeit, határozottan elitellenes hangulat uralkodik (jusson csak eszünkbe a "Mi dolgozunk, nem gondolkozunk!" szlogen). Erôs elitellenes diskurzus folyt és folyik ma is az országban. És akkor csodálkozik mindenki, hogy ifjaink fogják magukat, és faképnél hagyják az imádott Romániát...* Az elit olyan, toldja meg Andrei Plesu, mint a teremtés csúcsán az ember: ô a gazda, ôrá bízta a világot az Úr. Tagadni az elitet hasonlatos ahhoz, mint mikor az állatvilág mindenféle nemkormányzati gittegylete egyenlôsdit követel, egy évig az elefántok vezetnek, a másik ciklus az oroszlánoké, a harmadik a szamaraké és így tovább. Törölni a humánum monopóliumát a világon? Ez az abszurd helyzet jellemzi az országot. Kifütyülik azt a kevés hiteles személyiséget, aki még ki meri nyitni a száját a tisztesség, az emberiesség, a normalitás érdekében. A társadalom "tiszta fejei" a pálya szélére sodorva várják, hogy újraszülessen az igény az okosan cselekvô emberek tudására. * Manapság azonban mit tapasztalunk? A közbeszédet ahhoz szoktatták, hogy irtózva forduljon el, utálja, sôt zsigerbôl gyûlölje mindazt, ami eltér a nyugati szubkultúrából "hazaidomított" szokványtól. A közvélemény isteníti populista vezéreit, a Vadim Tudor- és a Gigi Becali-féle néptribunokat, félisteneket. Legnagyobb románjai közé választja a román Mórickát is. Szembemenni az elitképzôdéssel annyi, mint megtagadni emberi mivoltunkat, zárja Plesu. * Csakhogy a sajtó jó kopóként a politika puskái elé terelte a vadat. Vajmi keveset tett a jól értelmezett elitizmus elismertetéséért. Jól oda kell figyelmi, mikor ez a két gondolkodó beszélget. Könnyebb a megértés, ha olyanok is szólnak, mint Emil Hurezeanu, Cristian Tudor Popescu, Ion Cristoiu vagy Stelian Tanase és Mircea Dinescu. Szövegelésük megítélésében a magyar ajkú nézô hajlamos fô szempontnak tekinteni viszonyulásukat hozzánk, magyarokhoz. Ez azonban elfogulttá teheti. Jobb a távolságtartó odafigyelés. Ne jusson mindenrôl "az" az eszünkbe. Vagy ha igen, fojtsuk el egy órácskára. És akkor számunkra is élvezhetôbé válnak ezek a toksók. * (Amelyekbôl egyre többet látok például a Realitatea Tv mûsorán.)

Tárca

A professzort a városban rendezett nemzetközi konferencia végén sikerült rávenni a szereplésre; a hölgy, akit tanárnônek szólítottak, otthonosan mozgott a stúdióban.

Arról beszélnek, amirôl éppen akarnak, buzgólkodott a szerkesztô, miközben illatos tea mellé invitálta ôket, majd intett a fiúknak, oké. – Nem élô adás, felvesszük, megcsináljuk – mondta még –, lámpalázra semmi okuk.

Azok ketten egymást fürkészték, nem törôdtek sem az erôs fénnyel, sem a riporterrel.

– Megöregedtél – próbált mosolyogni az asszony. – Te sem vagy már a tûzszemû Iluska – viszonozta a férfi, és megremegett busa szemöldöke.

Egy ideig nézték így egymást.

– Ôrzöm ám azt a levelet. A kaszten mögé hullott a házkutatáskor. Édesanyám éveken át dugdosta.

– Ne haragudj, hirtelen nem ugrik be, miféle levél...

– Szépen, világosan fogalmaztál – merengett az asszony. Fehér kontya miatt kissé a férfi fölé magasodott. – Mintha költônek vagy filozófusnak készültél volna. Nagy erdélyi költô lett volna belôled.

– Gonoszkodsz, errôl rád ismerni.

– Egyik mondatod ma is tudom. Azt írtad: "Amikor köd van, tisztábban látunk."

– Hát ez különös.

– Bizony. Magad is különös voltál.

– Hát még miket írtam?

– Hogy nagyon szeretsz, és a szerelmünket nem árulnád el soha, soha.

– Ja. Az árulás. Szeretném tisztázni.

– Nincs mit. Amikor elvittek, te már ültél. Leleplezô cikkek sora jelent meg egy tanárnôrôl: elfelejtette beárulni tanítványát, a diáklányt, aki elvitte hozzá a verseit. És azok a zsengék a szabadságról, a vérbe fojtott forradalomról szóltak... Szerencsére egy jó hazafi, a párjához alig, pártjához állig hû férj figyelmét nem kerülte el az iskolás füzet, belelapozott. S rögtön feljelentette a feleségét.

– Ó. Nagyon sajnálom.

– Nincs miért. Gyenge közepes karriert csinált. Idehaza tanított, külföldre nem engedték. A feljelentôk megbízhatatlanok. Ostoba halála volt, elütötte egy részeg sofôr.

Ismét csend telepedett közéjük. A stáb dermedten figyelt. A férfi idegesen feszengett.

– Szerinted ez a nyilvánosságra tartozik?

– Nincs már titkolnivalóm.

– Akkor ez arról szólna, hogy az útjaink miért tértek el.

– Amnesztia után egy ideig kerestelek, óvatosan puhatolóztam, merre lehetsz. Aztán véletlenül összefutottam valakivel, úgy tudta: odaátra mentél.

– Kötöttem egy kompromisszumot.

– Mindenki köt. Az élet lemondások hosszú sora.

– Érdekes. Fél évszázad alatt sem változott alapvetôen a táj. Ez azért még mindig Erdély.

– Benne ma is sûrû a köd. A vadregényes Kárpát-medence édes teje. Napokra, hetekre megtelepszik, nincs az a szél, amely ki tudná söpörni.

– Egyszer azt álmodtam, még bent, hogy templomban vagyunk, rézsút esik a fény, ott állsz a sugárnyaláb alatt, öledben egy csecsemô. A kislányunkat szoptatod. Hirtelen meglódult a priccs, négyen szorongtunk rajta, egyikünk elfordult, a többi hármunknak is fordulnia kellett, és ez törölte a képet.

Felálltak. A stáb értetlenül szemlélte, amint mikrofonjaiktól szabadulva csendben, szótlanul elhagyják a stúdiót. A szerkesztô kezeit tördelve kísérte ôket. Egek, jajongott magában; életem legelbaltázottabb riportja! Kirúgnak. Kirúúgnaak. Biztos kirúúúgnaaak....

A furcsa pár mit bánta. A tanárnô ült elsônek taxiba, bemondta a címet, majd kedvesen integetett. A professzor is biccentett a szerkesztônek. – Sorry! – mormolta, és ô is bevágta magát egy gépkocsiba.

– Vidrátszeg Airport ! – szólt a vezetônek, majd hátradôlt, és nézte a ködöt. A taxis képe egybôl földerült. – Felszáll – nevetett vidáman. – Végre fel. A köd is, meg a gép is. Most mondta be a rádió.

What, kérdezte szórakozottan a professzor, de aztán csak legyintett. Ja, a köd. O, yes. Erdélybôl odafentrôl sem látni szinte semmit.

December közepére befejezik a segesvári vár március végén 30 méteren beomlott szakaszának újjáépítését. A munkálatok kivitelezését a segesvári Consig Kft.-re bízták. Tulajdonosa, Pipas Florin kérdésünkre elmondta, a várfal megerôsítése 11,9 milliárd régi lejbe kerül.

A cég támaszfalakat helyez el 12 méteres mélységben és betonból öntött 7 méter magas falrészekkel szilárdítja meg a beomlott részeket, Pipas Florin szerint ez a megoldás bizonyult a legjobbnak. A munkálat 11,9 milliárd lejbe kerül, amibôl egyelôre 302 milliót utalt át a Szállítási és Területrendezési Minisztérium. A segesvári önkormányzat és a megyei tanács 1-1 milliárd lejt ígért, de még nem utalta ki az összeget. A cégvezetô szerint ha nem történik valamilyen természeti katasztrófa, a konszolidált falak legalább 250 (!) évig tartanak majd ki. A Consig Kft. másik jelentôs beruházása a segesvári vonatállomás újjáépítése, amelyet 2007 májusában avatnak fel. Az 58 milliárd lej értékû beruházás befejezése 1 évet "csúszott" a finanszírozás idônkénti elakadása miatt, a kormány mindeddig 21 milliárd lejt utalt ki az elvégzett munkálatokra.

A jelenleg mûködô egyetlen segesvári öregotthon 52 férôhelyes, ami kevés, hiszen több egyedülálló idôs személy vár arra, hogy beutalják. Dorin Danesan polgármester jövôre egy új, 300 férôhelyes öregotthon építését tervezi.

A polgármester szerint nagyszámú igénylést nyújtottak be, és a helyi önkormányzatnak gondoskodnia kell a magukra maradt és magukat ellátni képtelen idôs személyekrôl is. Erre megoldást csakis egy új épület jelenthet, amit kizárólag szociális otthonnak szánnak, kisjövedelmû személyek befogadására. Dorin Danesan nem kívánta elárulni, ki a befektetô, akivel a tanács partneri szerzôdést kötne az otthon mûködtetésére, de azt elmondta, hogy a németországi befektetô nem kíván luxusrészleget létrehozni az épületben. Az új öregotthont a bíróság épülete mögött alakítják ki, ehhez megvásárolnak egy ingatlant és felújítják. Felmerült a gondolat, hogy teljesen új épületet építsenek fel, de a polgármester szerint az ötletet elvetették, mivel sokkal többe kerülne a beruházás. Jelenleg az ingatlan és a terület felértékelése van folyamatban, a munkálatokat jövôben kezdenék el.

A várban levô római katolikus plébánián Tófalvi Géza plébános fogad, elújságolva, hogy befejezték a tavasszal megkezdett templomjavítási munkálatokat. A templom belsejét tavaly, a homlokzatot idén újították fel, a beruházás értéke megközelíti az 1,5 milliárd régi lejt. Kisebb gondok voltak a hátsó falrésznél, mivel a templomtól alig egy-két méterre levô középkori várfal is megrepedezett, és attól tartottak, hogy a templom alapzata megcsúszik. A statikai felmérés azonban megállapította, hogy a templom falának repedését nem a várfal süllyedése okozta, hanem a vízelvezetési hibák, amit kijavítottak. A templom megáldására a búcsúünnepkor, jövô év március 19- én kerül sor, amelyen dr. Jakubinyi György érsek is részt vesz. A közelebbi ünnepi rendezvényekkel kapcsolatban a plébános elmondta, hogy a december 3-i Kolping napi rendezvényeket követôen december 24-én, szentestén 23 órakor misztériumjátékra kerül sor a templomban a VIII-XII. osztályos fiatalok szervezésében, Takó István segédlelkész irányításával, éjfélkor pedig szentmisét tartanak. December 25-én délután 4 órakor karácsonyi pásztorjátékra kerül sor a templomban az I-VII. osztályos gyerekek részvételével, a 17 órai szentmise után csomagosztás lesz. A Caritas által szervezett gyûjtésbôl idén a nagycsaládosokat támogatják, a Kolping család pedig az idôseket segíti 200-300 ezer lej értékû élelmiszercsomagokkal.

A református lelkészi hivatalban Bíró István lelkipásztor szintén örömhírt újságol: aznap írták alá a szerzôdést a helyi tanáccsal a lelkészi hivatalként szolgáló épület földszinti részének megvásárlásáról. A 4 éve húzódó folyamat ezzel lezárult, az egyház viszont meg szeretné vásárolni az alagsori részt is. Az ünnepi rendezvényekre visszatérve megtudtuk, hogy december 17-én a 10 órai istentisztelet keretében adventi elôadásra kerül sor, 24-én lesz a gyülekezeti adventi ünnepi mûsor (felnôtteknek) a 10 órai templomi istentisztelet keretében, este 6 órától betlehemes játék, karácsonyi ünnepség a fiataloknak, 26-án délután 3 órától a gyerekeknek szerveznek ünnepséget, 240 ajándékcsomagot osztanak ki. A gyülekezet fiataljai a kántálásokból, a karácsonyi vásárból gyûjtött összegbôl a rászorulókat segítik.

Egyes városokban bezárt, Segesváron a központban még mûködik a néhány évvel ezelôtt megnyitott Economat üzlet. Nyugdíjasok vásárolhatnak alapélelmiszereket kedvezményesen, a nyugdíjszelvény alapján. A termékek árait a helyi tanács havonta idôszerûsíti, több üzlet által alkalmazott árakból számítva átlagot, amit 10 százalékkal csökkentenek. A november 30-i tanácsülésen elfogadott, egy hónapig érvényes új árakra néhány példa: 1 liter étolaj 2,6 lej,1 kg cukor 2,6 lej, 1 kg fehérliszt 1,38 lej, 1 kg csirkehús 6,81 lej, 1 kg rizs 1,85 lej, 1 liter tej 2,06 lej.

A Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Matematikai és Informatikai Szakosztálya, valamint a Radó Ferenc Matematikamûvelô Társaság a matematikai ismeretek terjesztésében és a tehetséggondozásban elért kiemelkedô eredményeiért Farkas Gyula- emlékérmet adományozott Bandi Árpád és Bencze Mihály mellett Farkas Miklós segesvári matematikatanárnak. Farkas Miklós 20 éven keresztül vezette a Segesvár környéki matematikatanárok módszertani körét, szakmai tárgyú publikációi jelentek meg, diákjai kiváló tanulmányi eredményeket értek el.

Farkas Miklós a segesvári Gaudeamus Alapítvány alapítója és igazgatója, az alapítvány jelenleg is bôvülô székhelyén beszélgettünk vele. "Sokat jelent számomra a kitüntetés, a romániai magyar matematikustársadalom legnagyobb elismerése, amit idén elôször osztottak ki Csíkszeredában" – válaszolja érdeklôdésünkre, hozzátéve, hogy a szakmai elismerés elsôsorban a diákjaival elért eredményeinek szól. Farkas Miklós ugyanis 42 éven át oktatott matematikát a segesvári Mircea Eliade Elméleti Líceum magyar tagozatán, diákjai eredményesen szerepeltek a matematikaolimpiák különbözô szakaszain és az egyetemi felvételi vizsgákon. Most csak egykori diákját, Némethi Andrást említjük, aki 1977-ben és 1978-ban részt vett a nemzetközi matematikai olimpián, ahol 1978-ban II. díjat szerzett, jelenleg a budapesti Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet fômunkatársa. Farkas Miklós módszertani tevékenysége is önmagáért beszél: 20 éven keresztül vezette a Segesvár környéki matematikatanárok módszertani körét, a Romániai Matematikai Társaság (RMT) segesvári fiókjának elnöke. Dolgozatokkal vett részt az RMT rendezvényein, országos tanácskozásokat szervezett, szakmai cikkei jelentek meg. Publikációs listája hosszú: szakmai tárgyú cikkektôl tankönyvekig, módszertani tanulmányokig terjed. A Gaudeamus Alapítvány igazgatójaként a segesvári és a környékbeli szórványban élô magyar gyerekek anyanyelvû oktatását támogatja, ennek érdekében 1999 óta szórványkollégiumot mûködtet, ahol 55 diáknak biztosítanak jó szállás-, étkezési és tanulási körülményeket, a rászoruló és jól tanuló diákokat ösztöndíjjal támogatja. Vonzó-e manapság a matematika a diákok számára? Kérdésünkre úgy véli, a rendszerváltás elôtt "nagy keletje" volt a matematikának, hiszen elsôsorban reál szakokon tanultak tovább a magyar diákok. Ma már egyre kevesebb diák választja ezt a tantárgyat, és egyre kevesebben érnek el kiváló eredményeket a matematika terén. "Egy Bolyai két évszázadonként születhet, de ma is vannak kiváló matematikatanárok és diákok is, azonban a matematika sokat vesztett vonzerejébôl" – vélte Farkas Miklós. Volt tanítványa, Némethi András így emlékezik meg tanáráról: "Úgy lett hatalmas mindannyiunk szemében, hogy sohasem volt hatalomvágyó. Igazságtalanságra becsületességgel válaszolt, megalázottságra egyenességgel felelt. Fáradtságát, betegségeit munkával gyógyította. Mindig szolgálni akart. Szolgálta iskoláját, szûkebb magyar környezetét teljes szívébôl, szolgálta tanártársait, barátait, és amit akkor mindannyian éreztünk, de nem tudtunk talán megfogalmazni: szolgálta diákjait. Olyan alázattal szolgált minket, hogy repülni tudtunk tôle".

Alig egy hónap van csupán Románia EU-hoz való csatlakozásáig. Felkészültnek tartja-e Segesvárt, mi az, amit a városvezetésnek sürgôsen meg kellene még oldania?

Pipas Florin: – A várost elsôsorban a turistaforgalom szempontjából kellene fejleszteni, ehhez pedig alapvetô, hogy a várban megoldják a parkolási gondokat. A vár vonzza a turistákat, de az emberek manapság kényelmesek, meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Az utóbbi években az infrastruktúrát fejlesztették, de megfelelô turisztikai szolgáltatásokra is szükség van, enélkül hiába beszélünk csatlakozásról. A parkolóhelyek biztosítása elsô lépés lehetne, nemcsak a várban, a városközpontban is. A gazdaságra is oda kellene figyelni, mivel Segesváron fejlett és szinte dominál a könnyûipar, de a csatlakozás után 2-3 éven belül megtörténhet, hogy a nagy cégek keletebbre települnek, ahol olcsóbb a munkaerô, és akkor mi lesz az emberekkel? Nagy lesz a munkanélküliség. Az illetékeseknek gondolniuk kellene alternatívára is, más iparágak fejlesztésére.

Barth Irma: – Szerintem semmilyen szempontból nincs felkészülve a város az EU-hoz való csatlakozásra. Sem a tisztaság vagy infrastruktúra szempontjából, sem gazdaságilag. A városközpontban megjavították az utcákat, járdákat, a mellékutcákban, ahol én is lakom, alig mozdítottak valamit. Az emberek mentalitása is régimódi, nem is értik, mit jelent a csatlakozás. Azt hiszik, ha Románia EU-tag lesz, az maga lesz a Kánaán, de rá fognak jönni, hogy nem így van. Az emberek tájékozatlanok, elsôsorban több felvilágosítást kellene nyújtsanak a lakosságnak arról, hogy milyen követelményeket támaszt az Európai Unió.

Costea Elena: – Szerintem nagyjából felkészült a város, legalábbis közigazgatási szempontból. A közalkalmazottak az elmúlt idôszakban számos felkészítôn vettek részt, így remélhetôleg európai szellemben teszik dolgukat. Megváltozott a város arculata, felújításokat végeztek, javították az utakat, a közvilágítást, ami hiányzik: a beruházók. Ôket kell idevonzani, és akkor van esély arra, hogy a külföldön dolgozók is a jobb munkahelyek, bérek reményében hazatérnek. A város a csatlakozás után, "menet közben" is alkalmazkodik az új helyzethez, ez mindennel így van: a kezdet nehéz.

Feleki M.: – Az a legnagyobb baj, hogy kevés a pénz, a munkahely. A fiam is az edénygyárban dolgozik, minimálbérért. Ebbôl hogy lehet megélni?!Az EU-ban magasabbak a fizetések, itt is növelni kellene. Ahelyett, hogy az állomást építenék rengeteg pénzbôl, inkább az utcákat, járdákat javítanák meg, erre költenék a pénzt.

Kézilabda

Barátságos felkészítô tornán vett részt a hét végén Zilahon a marosvásárhelyi Muresul nemzeti ligás nôi kézilabdacsapata, egy héttel a bajnokság folytatása elôtt. Az új edzôvel, Gheorghe Margineannal készülô lányok szoros mérkôzéseket vívtak, mikor jobb, mikor gyengébb teljesítményt nyújtva. A házigazda HC Zilahtól 29-21-re, a Cetate Dévától 36-32-re, míg a válogatott játékosok nélkül szereplô Oltchim Rm.- Vâlceától 36-34-re kaptak ki, ám az eredményeknek gyakorlatilag másodlagos a jelentôsége, hisz a cél a csapat formába hozása volt az új szakvezetés irányításával.

Gheorghe Marginean pozitívnak értékelte a lányok hozzáállását, s úgy vélte, teljesíthetô a célkitûzés, hogy az idén hátramaradt három mérkôzésbôl kettôt megnyerjenek. Ami azt a vállalását illeti, amellyel leült a csapat kispadjára, hogy megmentse az együttest a kieséstôl, Gheorghe Marginean elmondta, ez attól is függ, hogy a klub vezetôsége teljesíti-e a keret erôsítésére vonatkozó vállalását. Márpedig ez mindeddig üres ígérgetés maradt, a felröppent nevek és a próbajátékra érkezett játékosok tömege ellenére. Déván is csak a régi kerettagok voltak jelen.

A bajnokság egyébként vasárnap folytatódik, amikor a Muresul a listavezetô Oltchim otthonába látogat, ahol objektív módon csak a tisztes helytállás lehet a cél, egy héttel késôbb viszont már minden élesben megy majd a Rapid elleni találkozón, amikor gyôznie kell csapatunknak.

Profi amerikai játékosok csapatának harangozták be, de a Crossfire ("Kereszttûz") nevû "csapat" múlt szerdai vendégjátéka Marosvásárhelyen viccnek is rossz volt, hisz lehet, hogy a lelkes marosvásárhelyi amatôrök csapata keményebb ellenállást tanúsított volna a szombati találkozóra készülô BC Muresnek. A terem persze a reklám hatására elég szépen megtelt, de a legtöbben bizony unatkoztak, s szedték le magukban a keresztvizet a "kereszttûzrôl".

Az "árukapcsolásról" pedig, arról, hogy szünetben olcsó hittérítô produkciót mutattak be a – talán kettejük kivételével – kosárlabdázónak is halvány "amerikaiak" (az idézôjel nem véletlen, hisz hárman belföldiek voltak), mindenkinek meglehet a maga véleménye. Magának a Reklámozottnak is…

Teremlabdarúgó 2. liga

A marosvásárhelyi Izorep nyerte a City'us elleni városi rangadót a teremlabdarúgó 2. liga II. csoportja 11. fordulója keretében játszott mérkôzésen. Jakab Zoltán legénysége 6-3 arányú sikert aratott, 3-0-s félidô után, Zagon (3), Csoma Alpár, Csoma Ferenc és Szôcs góljaival. Ezzel a sikerrel az Izorep tovább erôsítette – ha még szükség volt rá – vezetô pozícióját a bajnokságban, s töretlenül halad elôre azzal a célkitûzéssel, hogy pontveszteség nélkül nyerje meg a csoportot.

A forduló két további mérkôzésén: Siculum Csíkszereda – Transilvania Maroshévíz 14-7; Székelyudvarhely II – Autoglobus Nagybánya 8-3. Az Elite Gyergyószentmiklós állt.

Vasárnap, a 12. forduló keretében az Izorep Nagybányára utazik, míg a City'us a Siculum Csíkszeredát fogadja.

Röplabda

Ma délután 17 órai kezdettel a 10. fordulóból elmaradt rangadót rendeznek a nôi A1- osztályos röplabda-bajnokság keretében, a marosvásárhelyi sportcsarnokban. A rangsor 4. helyén álló házigazda CSU Neumarkt Gaz a pillanatnyilag 2. helyen álló Stiinta Bákót fogadja, amely a marosvásárhelyi csapat három volt alapemberét is soraiban tudhatja.

Ami azt illeti, el kell ismerni, hogy a vendégek esélyesebbek a mai találkozón, de a házigazdák számára legalább egy játszma megnyerése is roppant fontos eredmény lenne, hisz könnyen lehet, hogy az elsô négy közé kerülés, ami egyben az európai kupaszereplés jogát is jelenti, a játszmaarányon múlhat, így minden szett nagyon fontos.

Hosszú hallgatás után ismét összeállt a legendás magyarországi Piramis együttes. Lázasan készülnek a budapesti Papp László Sportarénában megrendezendô december 26. és 27-i szuperkoncertre, és tavasszal Erdélybe is ellátogatnak. Az együttes frontembere, Révész Sándor nemrég Marosvásárhelyen járt, ahol egy májusi koncert feltételeirôl tárgyalt a szervezôkkel. Ez alkalommal beszélgettünk el az énekessel az együttes múltjáról, az újrakezdésrôl és a várható marosvásárhelyi vendégszereplésrôl.

– A Piramis együttes 1975-ben alakult, majd üstökösként berobbant a magyarországi rockéletbe. Majdnem mindegyik dal sláger lett, koncertturnék sorozata növelte a népszerûségét, aztán 1981-ben hirtelen megszûnt, tagjai szólókarriert jártak be, s csak 1992-ben sikerült ismét összeállni, majd újból csend következett. Néhány hónapja ismét próbáltok, egy nagyszerû karácsonyi koncertre készülve, s most már az sem titok, hogy végre – a Piramis pályafutásában elôször – Erdélybe is eljösztök. A népszerûségetek mellett miért nem sikerült mindvégig színpadon maradni?

– Az öttagú zenekarból kettônek nagyon nagy küzdelmet kellett vívnia szenvedélybetegségével, emiatt sok éven át szóba se jöhetett, hogy az együttes újra összeálljon. Nem titok, Som Lajosról és Gallai Péterrôl van szó. Most már elmondhatom, hogy óriási erôvel, hatalmas, kitartó akarattal úrrá lettek ezen, és hihetetlen munkamorállal, maximális erôbedobással készülünk a decemberi koncertre. A két zenésztársunk is nagyon nagy érzelmi túlfûtöttséggel beszél arról, milyen sokat jelent számukra az, hogy próbálhatnak, és emiatt ugyanolyan lelkesedéssel dolgoznak, mint hajdanában. Az együttes tavaly volt 30 éves, erre szerettünk volna egy szép koncertet tartani, de ez a tervünk nem valósulhatott meg. Most adottak a feltételek, hogy ismét színpadra lépjünk.

– Te az együttes frontembereként megmaradtál annak, aki 20 évvel ezelôtt voltál, mondhatni örökifjúnak. El lehet-e kerülni a sztárság csapdáit?

– Nem vagyunk egyformák, lelki és a habitusi adottságaink mások. Amikor 20 évvel ezelôtt abbahagytam az aktív zenélést, úgy döntöttem, hogy egy alföldi tanyára költözöm. Akkor teljesen másként néztem a világot, mint azok a kollégák, akik mélyebben belevetették magukat a világi élet éjszakáiba. Van, ahol veszteni lehet, van, ahonnan erôt lehet meríteni, én ez utóbbit, a természet közelségét választottam. Még a Piramis korszakában olyan barátokkal ismerkedtem meg, olyan irodalmat kóstoltam meg, ami elvetette a magot, megmutatta nekem azt a szellemi utat, amelyet követhettem az aktív zenei pályafutásom után. Nagyon örvendtem, hogy a 80-as években, az együttes felbomlása után alkalmam nyílt mindazokat megvalósítani, amiket az elôzô években nem sikerült. De nem vonultam vissza teljesen, hiszen három évvel a Piramis-korszak után kiadhattam az elsô szólólemezemet, utána következett az 1992-es koncert, felléphettem volt együttesemmel, a Generállal.

– Mi volt a tulajdonképpeni oka az együttes felbomlásának?

– Voltak felfogásbeli, világnézetbeli különbségek hétköznapjainkban, de anyagi természetû viták soha nem keserítették kapcsolatainkat. Sajnos, kreativitásunk megrekedt. Az ötödik, Erotika címû lemezünk elkészítése hat hónapig vajúdott. Én ekkor egy kicsit megtorpantam, s azt mondtam, még egy lemezt ilyen körülmények között nem vállalok. Lehet, hogy akkor, 1981-ben, 28 évesen túl nyugtalan voltam, talán visszafogottabban kellett volna kezelnem az alkotói munkát. Valószínû, ha akkor két évig elcsendesedünk, majd azután ismét nekiállunk dolgozni, sikerült volna még egy lemezt kihozni, de megelôlegezve a végsô szétbomlást, elsôként léptem ki az együttesbôl. Nem éreztem azt az erôt, azt a hitelességet, amit korábban nyújtani tudtunk, ezért nem maradtunk együtt.

– Népszerûségetek töretlen, hiszen már a ráadáskoncertre is fogynak a jegyek, és biztos vagyok abban, hogy Marosvásárhelyre is eljön egy stadionnyi ember látni, hallgatni titeket. Miért slágerek a Piramis-dalok?

– Talán hitelességük miatt. Mi karrierünk során semmi olyan dologban nem vettünk részt, ami a zenélésünket kényszerré tette volna. Mindent addig csináltunk, ameddig a szívünkbôl jött. A hiteles szó, az egyenes emberi attitûd kiveszôben van, ma a világban sok a hazugság, a mellébeszélés. Úgy érzem, hogy mindezekkel szemben nekünk sikerült akkor és most is úgy megszólítani dalainkban a közönséget, hogy az maradandót jelentett számukra érzésben, gondolkodásban. Ezért számítunk a közönség töretlen hûségére mindkét budapesti és – remélem – az erdélyi koncerten is.

– Lesz-e meglepetés a budapesti és várhatóan a marosvásárhelyi koncerten?

– Kötelességünknek érezzük, hogy az eddig megjelent hat nagylemez régi slágereit játsszuk el rajongóinknak. Lesz egy ízlésesen beékelt más hangzású régi dal is, ami a készülô új lemezünk hangképét idézi majd. Több mint tíz új dalt készítettünk már elô, ami valószínûleg jövô tavasszal egy lemezen kap majd helyet, de ezekbôl még nem játszunk koncertmûsorunkon.

– Ismered-e Erdélyt?

– Még nincs igazi erdélyi élményem. Átutazóként voltam itt. Feleségem többször járt itt, és el volt ragadtatva a tájtól, az emberektôl. Még aktív korszakunkban, Bukarestben, a kongresszusi palotában koncerteztünk. Akkor sajnos többet nem jöhettünk Romániába, Erdélybe, hiszen a kultúrpolitikusokat valószínûleg megfélemlítették volna az olyan számok, mint a Kóbor angyal vagy az Ôszintén akarok élni. Ez számunkra szomorú, pótolhatatlan kihagyást jelentett. Most azért jöttem Marosvásárhelyre, hogy elôkészítsük a jövô májusi koncertet. A tárgyalásokon közeledtek az álláspontok a rendezôk és a meghívók között, így belátható idôn belül szerzôdés is lesz. Ha sikerül egyezségre jutnunk, akkor lelkesedéssel és nyitott szívvel lépünk színpadra Marosvásárhelyen, ahol egy nagyszabású koncerttel, igazi Piramis-bulival ajándékozzuk meg az itteni rajongóinkat is.

EU-csatlakozás

Az Erdélyi Múzeum Egyesület agrártudományi szakosztályának szimpóziumán jól dokumentált, vetítéssel egybekötött elôadást tartott Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke is. A jelenlévôk megkülönböztetett figyelemmel követték, hiszen az ismertetett téma a lehetô legidôszerûbb: az agrártársadalom az EU- csatlakozás küszöbén.

– Mi volt az elôadás üzenete?

– Úgy gondoltam, olyan témakörben érdemes elôadást tartani, amelyben még tehetünk valamit, és ez a hazai vidékfejlesztés. Az agrártársadalom számára egyetlen lehetôség adott még: a területek tagosítása, annak érdekében, hogy legalább azt a keveset kapjuk meg, amit az unió kiosztott nekünk. Az érdekképviseletünk úgy véli, hogy a vidékfejlesztési stratégia eddigi változatai nem voltak megfelelôek, mert fôleg a versenyképességre, a kisgazdaságok strukturális átalakítására helyezte a hangsúlyt, miközben a kormány nagyon kevés pénzt szánt a kedvezôtlen helyzetû térségek fejlesztésére, a környezetkímélô gazdálkodásra, a Natura 2000 programokra, ami az erdélyi gazdáknak elsôdleges érdeke lenne. A versenyképességrôl annyit, hogy ha van szervezett piac, ha a termelés jövedelmezô, akkor a gazda befektet, ellenkezô esetben nem.

– A többségben lévô önfenntartó gazdálkodók mellett jelentek meg már vállalkozó gazdálkodók. Mi a tapasztalat?

– Ezzel kapcsolatosan egy hazai