Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Mikor San Antonio herceg megbízta Fülig Jimmyt, hogy "helyettesítse" a trónon, amíg ô körülnéz az alvilágban, akkor azt tanácsolta, hogy ha nem ért valamit, mondja, hogy ez most nem aktuális. Fülig Jimmy persze mindig azt mondta, "ez most aktuális, ne beszéljünk róla". Valahogy így fest a DA Szövetség minapi nagy összeborulása is, amelyen elhatározták, hogy a pillanat "legaktuálisabb" kívánalma az együttmûködés. Megegyeztek, hogy a liberálisoknak és a demokratáknak, úgymond, kötelessége szövetségben végigvinni a mandátumot, illetve az együttmûködési szerzôdés az ô "Bibliájuk", aminek a szava szent, minden betûjét betartják, természetesen... a választópolgárok jólétének a biztosítása érdekében.

Nos, miután ilyen szépen elhatározták, hogy ezentúl szeretni fogják egymást (legalább a mandátum végéig), hétfô este egy pohár fröccsel akarták megpecsételni a békét. Csakhogy, a demokraták, miután kiderült, hogy a sajtó tudomást szerzett a dologról, visszautasították a kocsmai békülést, így a kormánypalotában kerítettek sort a találkozóra. Demokrata források szerint egészen nyugis, felszabadult hangulat volt: " megegyeztek, hogy békét kötnek". A demokraták elmondták a liberálisoknak (isten tudja, miért nem tudtak a dologról a liberálisok), hogy "a gazdaság jól megy" és itt az ideje, hogy felleltározzák a választási ígéreteket és igyekezzenek valamit behozni a lemaradásból. A demokraták szerint ehhez "békére" van szükség, amihez elsô lépésként "korrektség" szükségeltetik a különbözô ügynökségek újjászervezése, illetve a választási (1+1) listák összeállítása tekintetében.

Ezzel szemben a liberálisok kijelentették: nem értenek egyet a sajtóban elterjesztett elôrehozott választások gondolatával, sem azzal, hogy a közös listákon egyenlô számú jelölttel induljanak. "Nem hiszünk az elôrehozott választások szükségességében, s ha mégis sor kerül rá, akkor sem paritásos alapon osztjuk el a helyeket, hanem a jelenlegi protokollum szerint". Érthetô, hiszen a 2004-es választások idején a liberálisok több "bejutós" helyet kaptak, mint a demokraták. Most viszont a felmérések szerint a liberálisok népszerûsége visszaesett, míg a demokratáké megnôtt, ezért követelnek maguknak a korábbi egyezményhez képest pluszjogokat.

Világos, a két párt közötti "béke" és "harmónia" nem tartott sokáig. A jelek szerint a "biblia", azaz a 2008-ig érvényben levô együttmûködési egyezmény mást jelent a demokraták, és mást a liberálisok számára. Egyik így magyarázza, a másik úgy. Közben azzal szédítik a közvéleményt, hogy szent a béke, minden a legnagyobb rendben, és bár nap mint nap érezzük a bôrünkön a kormányzásuk "áldásait", arról is meg akarnak gyôzni, hogy nélkülük nem lenne élet az élet. Csakhogy a választópolgár sem hülye, és látja, hogy miként fest az a bizonyos "sa traiti bine", s azt is tudja, hogy nem "bibliamagyarázókra" lenne szükség, hanem komoly, kompetens, profi, s nem utolsósorban szavahihetô kormánykoalícióra.

Viharos ülés keretében vették számba kedden a prefektúrán, hogy a 2006–2007-es tanév hivatalos kezdetét jelentô szeptember elseje elôtt milyen állapotban vannak a megyében mûködô tanügyi létesítmények (iskolák, óvodák, bentlakások, étkezdék stb.). Míg a közegészségügyi hatóság szakemberei szorgalmasan ellenôriznek (elsôsorban azokban a helységekben, ahol az elmúlt évben engedély nélkül vagy ideiglenes engedély birtokában mûködtek az iskolák vagy óvodák), a tanfelügyelôség megbízottja üres táblázatot mutatott be az iskolai évre való felkészülést illetôen. Macarie Ioan azonban cáfolta, hogy az inspektorátus nincs a pontos adatok birtokában, továbbá azt is, hogy a legkritikusabb helyzetben levô három iskolát valóban bezárják.

Burkhardt Árpád alprefektus szerint, az eltelt 16 év alatt, ilyen felelôtlenül összeállított beszámolóval még nem találkozott. Kifogásolta, hogy Susana Ganta fôtanfelügyelô nem vett részt a megbeszélésen, majd hozzátette, hogy a tanfelügyelôség 108 milliárd régi lejt kapott az iskolák rehabilitációjára. Ennek ellenére nem mutattak be jelentést arról, hogy a korábban átutalt több mint 50 milliárdot mire fordították.

A közegészségügyiek anyagából viszont kiderült, hogy három egységet készülnek ideiglenesen bezárni az iskolakezdés elôtt (a Bisztra- völgyi iskolát és óvodát, az ódellôi és dedrádszéplaki általános iskolákat). Leromlott állagú, vizes, salétromos épületekrôl van szó, az ódellôiben lehullóban van a plafon, a bejárati ajtón hiányoznak az ablakok, folyó vízrôl, belsô illemhelyrôl szó sem lehet.

Az említetteken kívül a közegészségügyi felügyelôk húsz tanügyi egység mûködési engedélyének a visszavonását tervezik, mivel az iskolákat fenntartó polgármesteri hivatalok a kitûzött határidôre nem végeztették el a vállalt javításokat. Ezek között szerepel többek között a mezôszengyeli, a küküllôpócsfalvi, teremei, magyarsárosi, szalárdi iskola. Amint dr. Uifalean Gabriela osztályvezetô szavaiból kiderült, az újabb ellenôrzéseket augusztus 15-én kezdték el, és e hónap 25-ig 147 egységet vettek számba.

Megyénkben 1.076 tanügyi létesítmény mûködik, amelybôl az elmúlt tanévben 969-nek volt közegészségügyi mûködési engedélye, 107-ben pedig annak hiányában folyt a tevékenység. A mûködési engedélyt 27 egység (öt városon és 22 falun), az évi jóváhagyást 80 egység (10 váro-son, 70 falun) nem kapta meg. Meggondolkoztató adat, hogy az említett iskolák, óvodák közül 468-nak nincs önálló vízellátása, ebbôl 210 megyeközpontunkban található.

Dr. Nagy Zsuzsánna felügyelô szerint a leggyakoribb kifogások az épület külsô és belsô állapota, a megrongálódott tetôszerkezet, a folyó víz hiánya, aminek pótlását víztartályok felszerelésével is elfogadják, de helyenként erre sem fordítanak gondot. Az árnyékszékek állapota még sok helyen kritikán aluli, és sok az olyan iskola és óvoda, ahol nincsenek belsô illemhelyek. Vannak tanintézmények, amelyek mûvelôdési házakkal, parókiával közös épületben mûködnek, másutt a kályhák életveszélyesek, az udvar nincs bekerítve, az osztálytermekben nem meszeltek, nincs emésztôgödör, s az is elôfordul, hogy a szomszéd szennyvize, a trágyalé az iskola udvarán ásott sáncban folyik le.

Az elmúlt napok során néhány helységben néztünk szét. Balavásár községben a kendi iskola tetôszerkezete láthatóan javításra vár, egyes termekben be is ázott a plafon. Az osztálytermekben a polgármesteri hivatal alkalmazottai dolgoztak, s mint kiderült, nincs lehetôség arra, hogy minden helyiséget újra kifessenek. Szagyebó István alpolgármester cáfolta, hogy csak az elsô osztály tantermét festenék ki, s kijelentette, hogy a tetôzetet szombaton közmunkával javítják meg. Azt is elmondta, hogy az összetöredezett járda kijavítása is megoldható. Községszinten egyébként 200 millió régi lejt fordítottak javításokra, ebbôl Szénaverôsön festettek és mázoltak, Egrestôn és Szentdemeteren csak a hibák korrigálását végzik el.

Mezôpanit község a kövesdi iskola és óvoda, továbbá a bergenyei óvoda miatt szerepel a közegészségügyiek listáján, ahol a szóban forgó épületek állapotát, a kerítés hiányát kifogásolják. Egyébként a mutatós, bent szépen rendezett paniti iskolának is hiányzik a hátsó kerítése, s az ajtó nélküli árnyékszék állapota is kifogásolható. Egyébként ideje lenne belsô illemhelyeket kialakítani a gyerekek számára is. A paniti óvoda kívülrôl továbbra is igen rossz állapotban van. Az eléggé régi épület tetôszerkezete megrongálódott, a falak vizesek, salétromosak, a folyosón télen nincs fûtés, az illemhely az udvaron van. Mivel megyénk egyik legnépesebb óvodájáról van szó, mindezt már régen meg kellett volna oldani, hisz öt óvónô felügyeletével 80 gyerek jár oda. Amint Barabási Anna-Mária, az óvoda vezetôje elmondta, az idén februárban a polgármesteri hivatal mellett a szülôk is tevékeny részt vállaltak az egészségtelen helyiségek padlózatának a javításában. A régi padlózatot feltörték, követ-kavicsot hordtak, betont öntöttek, szigeteltek és új szalagparkettát raktak le, ami azonban helyenként sajnos újra felpuffadt. Az óvónôk mindent megtesznek, hogy a hiányosságokat pótolják, s ötletességüket tükrözi a termek díszítése, az óvodának azonban egy egészséges, új épület kellene.

Bár azt hallottuk, hogy új óvoda épül Mezôpanitban Bartha Mihály polgármester szerint, a meglévô épület korszerûsítésére kapott 115.000 eurót a helyi tanács. Az összeget azonban csak a határidôk betartásával lehet felhasználni, ami azt jelenti, hogy a telet valószínûleg még a régi épületben töltik az óvodások.

Vizes, salétromos, egészségtelen falak, nem mûködô víztartály – ez a közegészségügyiek kifogása a mezômadarasi iskolával és óvodával kapcsolatosan.

– 2001 óta várólistán szerepelünk a Világbank által támogatott teljes iskola- felújításra – válaszolja kérdésünkre Dávid Gyula polgármester. A tervrajz még az idén elkészül, s a felújítás magába foglalja a teljes tetôcserét, a falak külsô és belsô újravakolását, a központi fûtés bevezetését, az ablakok és ajtók cseréjét, az illemhelyek kialakítását. Addig is megjavították a víztartályokat, a folyosókat és osztálytermeket kifestették, az óvodában pedig még folynak a munkálatok. A helyi tanács 60 millió régi lejt szánt a javításokra, nagyobb összeg ráfordításának a várható világbanki támogatás miatt nem volt értelme – vélekedik a polgármester.

Egyébként hasonló okokból álltak le a belsô illemhelyek kialakításával Makfalván is, ahol szintén a támogatásra várnak.

Éles konfliktus alakult ki az Ákosfalvi Polgármesteri Hivatal és a harasztkeréki, valamint göcsi református parókiák között, ugyanis e két településen az iskolák az ákosfalvi tanács tulajdonából visszakerültek a helyi egyházak tulajdonába. Osváth Csaba polgármestertôl megtudtuk, hogy a két egyház már idén nyáron visszakapta az iskolákat, azonban még mai napig sem láttak hozzá a szükséges javítási munkálatokhoz, pedig már rohamosan közeleg a tanévkezdés. A község polgármestere elmondta, hogy a nyár folyamán tárgyalásokat kezdeményezett a két egyház képviselôivel azzal a céllal, hogy megegyezésre jussanak: ki végezze el az iskolaépületeken a szükséges javításokat. A polgármester szerint megoldás lenne egy bérbeadási szerzôdés megkötése a két fél között, melynek alapján az épületek feljavítása és karbantartása továbbra is a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozna, azonban a tulajdonjog az egyházaké maradna. A polgármester szerint az egyházak nem voltak hajlandók megkötni a szerzôdést, "enélkül pedig a hivatal részérôl ne számítsanak segítségre" – jelentette ki. Egy hosszú távú szerzôdés hiányában a hivatal nem tudja elvégezni a szükséges beruházásokat, pedig a két iskola "alapos általános javításra szorulna". "10-15 évre szóló szerzôdés megkötésére volna szükség, így a polgármesteri hivatal feljavítaná az épületeket még a tanévkezdés elôtt, és egy-két éven belül nagyobb korszerûsítési munkálatokat is végezne. Majtényi-Wass Csabától, a göcsi lelkésztôl megtudtuk, az egyházat júniusban értesítették arról, hogy visszakapták az iskolaépületet, így nem rendelkeznek anyagi alappal a szükséges javítások elvégzésére, pedig a göcsi iskolában nincs ivóvíz, se benti mellékhelyiség, és a tetôzet is javításra szorul. A tiszteletes szerint az épületet bérlô tanács nem fizetne bért az egyháznak, csupán elvégeznék a javítási munkálatokat és állnák az iskola közköltségét. Ilyen feltételek között a göcsi egyház presbitériuma nem ment bele az egyezségbe. A héten szándékoznak újból egyeztetni a polgármesterrel és a tanácsosokkal, ugyanis sürget az idô. "Az iskolának mûködni kell, a gyerekek megérdemlik, hogy jobb körülmények között tanulhassanak. A polgármesteri hivatal azzal fenyegetôzik, hogy a javítások elvégzése nélkül a közegészségügyi hatóság nem fogja megadni a mûködési engedélyt, így mindenképpen egyezségre kell jutnunk, hiszen az épületben ôsszel nyolc magyar, ugyanennyi roma osztály és óvoda is indul" – tájékoztatott a lelkész.

Imre Ferenc, a harasztkeréki iskola igazgatója szerint további megegyezés hiányában nem marad más hátra, mint hogy a takarító személyzet elvégzi a munkáját, hogy a gyerekeket tiszta osztálytermek fogadják, valamint a szülôk segítségével legalább az osztálytermek festését meg kellene oldani, azonban rossz állapotban vannak az ablakok és el kellene végezni a kötelezô higienizációs munkálatokat is. A hét folyamán dôl el tehát véglegesen, milyen körülmények közé térnek vissza a gyerekek szeptember tizenötödikén.

Osváth Csaba polgármester elmondta, hogy a tanács tulajdonába tartozó községi iskolák javítási munkálatai elôrehaladott állapotban vannak, egyesekben festettek, mások esetében pedig beruházásokat is eszközöltek (belsô javítások, berendezés). Az ákosfalvi iskolában befejezték a munkálatokat, a székelyvajai és szentbenedeki iskolákon pedig már az utolsó simításokat végzik. A székelycsókai iskolával kapcsolatban olyan hírek terjengtek, miszerint az nincs bekerítve, nincs a tantermekben villany. A polgármester szerint "a helyzet nem olyan fekete, mint azt a sajtó és a közegészségügyi hatóság állította", ugyanis tavaly szeptember huszadikától a villany be van vezetve az épületbe, és idén is foglalkoztak az iskola feljavításával. Az Ákosfalvi Polgármesteri Hivatal a tanács tulajdonában lévô községi iskolák külsô és belsô javítási munkálataira, valamint az épületek felszerelésére a helyi tanács költségvetésébôl ötszázmillió régi lejt fordított. Továbbá a Hollandiával és Belgiummal fenntartott testvértelepülési kapcsolatok révén segélyszállítmányokhoz jutott a község, amelyeket szintén az iskolák felszerelésére fordítottak.

– Hogyan kerül ilyen helyzetbe az ódellôi iskola és óvoda, miért nem javítottak a nyáron? – kérdeztük Meghesan Ioan polgármestertôl, aki elmondta, hogy a közegészségügyiek által bezárásra ítélt épületen valóban nincs mit javítani. Az iskola új épületbe költözik szeptember 15-tôl, ezért nem érti, hogy milyen célt szolgál a fenyegetôzés. A kijelölt helyiségek átalakítására 200 millió régi lejt, a gyulasi iskola rendbetételére 300-at kapott a tanács, s kedden tárgyalt az építôkkel, hogy becsengetésre elkészüljenek az átalakítással.

De nem csak a gondok jellemzik a megye tanügyi intézményeit. Vannak helységek, mint például Nyárádtô, ahol a legkorszerûbb elvárások szerint újították fel az iskolákat, szigetelés, termopán ablakok, központi fûtés, belsô mellékhelyiségek – ez mind megvalósult.

Az összkép azonban nagyon változatos. Ehhez hozzájárul az a kettôsség is, hogy a helyhatóságok visszakapták az épületeket, ennek ellenére újabban a tanfelügyelôségeknek utalják át a felújításra, beruházásra szánt kormánypénzeket. Helyben pedig a szûkös költségvetés, máshol az érdektelenség miatt nem fordítanak pénzt arra, hogy az évtizedeken át elhanyagolt vidéki iskolák felzárkózzanak. A helyzetet csak összekuszálja, hogy nem készült el egy pontos tanulmány arról, hogy hol érdemes megtartani a tanintézeteket, hol a legsürgôsebb a beavatkozás, hol nem érdemes költeni az egészségtelen épületek renoválására, és hol vált elengedhetetlenné új óvodák és iskolák építése. Mindezt a gyerekek száma, az iskola színvonala és megközelíthetôsége alapján. Amíg csak a nyár végi tûzoltási kampány során terelôdik a témára a figyelem, utána pedig közegészségügyi engedély hiányában közel 30 tanintézmény mûködhet megyénkben, amíg nem tisztázzák pontosan az épületek hovatartozását, amíg a helyhatóságok nem rendelkeznek a szükséges anyagiakkal a tervek megvalósítására, amíg nem tudnak összefogni a szülôkkel, hogy az egyszerûbb munkálatokat közösen elvégezzék, addig minden ôsszel újabb viharokat kavar majd az iskolák helyzete.

Traian Basescu államfô az International Herald Tribune által közölt interjúban arra figyelmeztet, hogy Románia is intézkedéseket vezethet be azon EU- országok állampolgáraival szemben, melyek korlátozzák a románoknak az illetô munkaerôpiacra való bejutását.

"Ha egyes országok életbe léptetik ezt a rendszert (a román állampolgárok munkaerôpiachoz való hozzáférésének korlátozása – szerk. megj.) Románia is hasonló intézkedéseket fog bevezetni az illetô országok állampolgáraival szemben" – nyilatkozta Basescu az amerikai újság által, "Románia egyenlôséget kér" címmel közölt interjúban.

Az államfô megpróbálta megnyugtatni az európai kormányokat, amelyek masszív emigrációra számítanak, és attól tartanak, hogy Románia és Bulgária 2007 január elsejei csatlakozásával drasztikusan megnô a külföldön munkát vállaló román állampolgárok száma. Basescu ugyanakkor arra figyelmeztet, országa nem akarja, hogy a románokat úgy kezeljék, mint Európa "másodosztályú állampolgárait". Az International Herald Tribune emlékeztet, hogy a kivándorlás problémája akkor vált nagyon érzékeny ponttá, amikor Nagy- Britannia bejelentette, hogy keményebb korlátozó intézkedéseket akar bevezetni a román és bolgár munkásokkal szemben mint 2004-ben, amikor jóval több ország csatlakozott az EU-hoz.

Az államfô szerint az európaiak félelmei a kivándorlást illetôen alaptalanok, és ezt a román gazdaság relatív stabilitásával magyarázta. "A magánvállalatok esetében a béremelkedés jelentôs, és Románia fôleg az építôiparban munkaerô-hiánnyal küzd" – mondta.

Az interjúban Basescu aláhúzta, hogy a korlátozások problémájáról a kétoldalú tárgyalásokon beszélnek, hozzátéve, hogy "a munkaerô mobilitása az EU- integráció egyik elve is".Az államfô hangsúlyozta, hogy a GDP az utóbbi hat évben évi hat százalékkal nôtt. "Olyan ország vagyunk, mely az utóbbi néhány évben, Délkelet- Európában a legnagyobb külföldi befektetésekkel büszkélkedhet" – mondta.

Szerdai ülésén a kormány jelentôs, mintegy 800.000 RON összértékû támogatást ítélt meg az erdélyi magyar egyházak számára templomok és az egyházak által mûködtetett szociális intézmények létesítésére, valamint javítási munkálatokra. A támogatottak között Maros megyei egyházi létesítmények is vannak. Így a Radnótfáji Római Katolikus Plébánia (Szászrégen) 40.000, az Ehedi Római Katolikus Plébánia 10.000, a Nyárádandrásfalvi Református Lelkészi Hivatal 10.000, a Marosvásárhelyi Unitárius Lelkészi Hivatal 30.000 és a Csókfalvi Unitárius Lelkészi Hivatal 30.000 új lej támogatásban részesül.

Bár az állami, illetve helyi költségvetésekbôl a törvény szerint megtérítik a tömbházlakások termikus felújítási költségeinek kétharmadát, a lakástulajdonosok egyelôre nem tolakodnak az illetékeseknél az igényekkel. Az eddigi tapasztalatok szerint a lakók sokallják a felújítási költségek rájuk háruló harmadát is, ami valóban tetemes összegre rúghat, ha az adott tömbház elavult állapotban van. Pedig külföldi tapasztalatok szerint akár negyven százalékkal is csökkenthetô a lakások fûtésköltsége a termikus felújítás révén.

A külsô hôszigetelést, ajtó-, ablakcserét, tetô- és hôvezeték- javítást magában foglaló termikus felújítás költségeinek bô kétharmadát a törvény szerint a költségvetésbôl fizetik ki. 34 százalékot az állam alapjaiból, 33 százalékot a helyi költségvetésbôl. A fennmaradó rész a lakástulajdonosokra hárul.

Rus Dumitru, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal lakástulajdonosi társulásokkal kapcsolatot tartó osztályának vezetôje szerint a Városházán eddig mintegy húsz tömbház lakói részérôl érdeklôdtek a termikus felújítási program iránt, azonban a lakástulajdonosok sokallják az elvégzendô munkálatok rájuk háruló költségrészét, ami az adott tömbház állapotától függôen 3500 új lejt is elérhet lakásonként.

Rus szerint a Városháza a jelentkezô tömbházakat fölveszi a rehabilitációs programba. Konkrétan egyelôre annyi történik, hogy egy jegyzékbe való felvétel útján javasolják, hogy a kormány alapjaiból végezzék el ezeknek a tömbházakanak az energetikai felmérését. Az idevágó törvénykezés szerint ugyanis az állami költségvetésbôl fedezett költséghányad a felújítási munkákhoz szükséges felmérés, illetve a tervek elkészítésének költségei.

Az osztályvezetô szerint a helyi költségvetésbôl egyelôre nincs elkülönített alap a városra háruló egyharmados költségrészre, amivel a törvény szerint a Városházának kellene beszállnia a programba.

Az sem egyértelmû, hogy a most jegyzékbe vett tömbházak energetikai felmérésének támogatását jóváhagyják-e, mert a szabályok nem egyértelmûek. A törvény szerint a termikus felújítási program keretében a kormánytámogatást azoknak a tömbházaknak a felújítására hagyják jóvá, ahol a lakók többsége beleegyezik a munkálatok elvégzésébe, amit az adott lakótulajdonosi társulás közgyûlése kell jóváhagyjon. A városházi osztályvezetô szerint, bár ilyen határozatokat még az adott tömbházak lakóközösségei nem mindenütt hoztak, ez nem akadály arra, hogy az adott tömbházakra kérjék a kormánytámogatást, mivel a kérdésben korábban hozott rendelkezések szerint már a lakóknak a felújításba való elvi beleegyezése alapján is lehet igényelni a kormánytól a felmérések és tervek költségeinek támogatását.

A mezôbergenyei református egyház gyülekezeti háza e héten immár negyedik alkalommal ad otthont képzômûvészeti alkotótábornak. A tábor fáradhatatlan szervezôje ez alkalommal is Ôsz Zoltán helybeli nyugalmazott tanár, aki maga is amatôr képzômûvész, s akinek az önkormányzat 15 millió lejes támogatásával, községbeli vállalkozók adományával, valamint családja önzetlen segítségével sikerült tetô alá hoznia azt az eseményt, amely évrôl évre vonzó színfoltot jelent a falu életében.

– A mezôbergenyei alkotótábor lényege, hogy a meghívott mûvészek megörökítsék a falu természeti, építészeti kincseit, a jellegzetes arcokat, felfedezzék a faluban azt, ami fölött a falubeliek tekintete könnyedén átsiklik. Az volt a szándékunk, hogy a mûvészek a festmények, grafikák, fotók által megmentsék a még menthetô értékeket, hogy jókedvvel alkossanak itt, hogy jövôre is visszakívánkozzanak – mondta lapunknak Ôsz Zoltán táborszervezô.

Tegnap az ideiglenes mûtermekben nyolc mûvész alkotott. Gyenes Tibor mûépítész, amatôr festô a már kész akvarellek társaságában ült az üveglaphoz, amelyen a legújabb tájkép anyaga száradt. Elsôként ô vallotta, hogy itt, a kellemes bergenyei környezetben nyugodtan lehet alkotni, mozgalmas a táj, lehetôséget ad a település változatos ábrázolására. Végigjárta a terepet, elkészítette a táj-, és utcarészletek vázlatát, s a mûteremben – amelynek az egyházi tulajdonba visszakerült óvoda ad otthont – hozzálát a kidolgozáshoz. Ugyancsak akvarelleket készített Nagy Nemes Zsófia is, akinek munkái a Gyeneséi mellett sorakoztak. Suba Piroska, aki egyesületi tagként már Mezômadarason, Szovátán és Zágorban is táborozott, elsô alkalommal vesz részt a bergenyei táborban, elmondta, a szervezôk gondoskodással veszik körül ôket és érzôdik a Domahidi lelkész családból áradó szeretet. Ô olajjal dolgozik, a templom, a régi utcák képe ragadta meg figyelmét.

A gyülekezeti ház egyik termében Hadnagy Gabriella, Iszlai Irma és Fekete Zsolt szintén olajfestményeken dolgozott, Nagy Katalin keze alól pedig színes textilkompozíciók kerültek ki. Bálint Zsigmond fotómûvész szemét idén az elmúlt vasárnapi Új kenyér ünnepi úrvacsoraosztás, az 1833-ban öntött harang, a templom karzata és a templom jellegzetes bútorzata vonzotta.

A résztvevôk táborához mától Zöld Gyöngyvér kolozsvári hivatásos festômûvész és Fábián Margit is csatlakozik.

Az alkotótábor a vasárnapi istentisztelet után 12 órakor tárlatnyitóval zárul, ahol a friss alkotások kerülnek a falra.

Ôsz Zoltán szervezô vágya, hogy jövôre is összegyûljenek, de ez alkalommal szeretnék, ha nemzetközi jelleget adnának a tábornak és bevonnák a magyarországi testvértelepülések mûvészeit is.

Anyanyelv

Szeretném a sokat átkozott globalizációra, elgyökértelenedésünkre fogni, hogy egyre gyakrabban küszködünk mindennapi nyelvhasználatunkban köszönési, megszólítási problémákkal. A magyar nyelv esetében valójában soha nem volt könnyû átlátni az erre vonatkozó szabályok szövevényét, pontosan felmérni, kinek mi dukál egy adott helyzetben; gondoljunk csak a régi békeidôk cirkalmas titulusaira, melyek még azt is elôírták, melyik fizetési osztályba tartozó hivatalnokot milyen cím illet meg.

Az utolsó ötven év részben elmosta, részben könnyítette- egyszerûsítette ezeket a szabályokat (milyen kényelmes volt az elvtárs- elvtársnô megszólítás!), s most, mikor szeretnénk egy úgynevezett polgári demokráciára és értékrendre rá – illetve visszatalálni, olykor zavarban vagyunk. Vagy nem is vagyunk?

A legtöbb gyerek, serdülô még szégyellôsen csetlik-botlik a nyelv útvesztôiben, ha hivatalos helyen, ismeretlenekkel kell szóba elegyednie. Ezek az ügyetlenségek a kamaszkor felsô határáig elnézhetôek, a fiatal és idôs felnôttnek (különösen, ha közönségszolgálatban – postán, bankban, üzletben, egészség- vagy tanügyben stb. – dolgozik) illik néhány alapismerettel tisztában lennie és alkalmaznia.

Tehát semmiképpen sem szólítjuk az ügyfelet (vásárlót, beteget, kuncsaftot, klienst, de a tanítványunk rokonát sem) néninek, nénikének vagy bácsikának, bácsinak. Akkor sem, ha ezer évvel idôsebb nálunk, akkor sem, ha ôsz a haja vagy szemmel láthatóan faluról jött. Szintúgy, az ügyfél is kerülje az "Az a nô azt mondta..."- szerû kifejezéseket (helyesen: "a másik hölgy vagy a kolléganôje azt mondta...").

Fiatalabb hölgyek elôszeretettel köszönnek csókolomot vagy éppen kezitcsókolomot a náluk idôsebbnek, ez azonban indokolatlan, sôt egyenesen sértô lehet, amennyiben a köztük levô korkülönbség nincs legalább egy nemzedéknyi. (Magyarul: ha az idôsebb nem lehetne életkor szerint anyja a fiatalabbnak.) Hivatalos viszonyban az egyetlen elfogadható a jó napot.

Hogyan tehát? Mint láttuk, fôként a nôi nem képviselôinek üdvözlése, megszólítása nehézkes vagy udvariatlan olykor. A férfiakkal ritkábban akad ilyen gond: egy hímnemû egyént mindkét nem jónapottal üdvözöl és uramnak szólít. Nos: használjuk bátran a kisasszony vagy asszonyom megszólítást. Ajánlott a hölgyem is, de vigyázat: attól függôen, kivel szemben, milyen kontextusban használjuk, lehet gúnyos felhangja, éppúgy, mint urak esetében a fiatalembernek.

Közös nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését és aggodalmát a szlovákok és magyarok közötti szaporodó helyi konfliktusok miatt több mint száz magyar értelmiségi, egyúttal felhívták mindkét ország vezetôit: haladéktalanul tegyenek meg mindent, amivel oldhatják a feszültségeket.

"Átérezve a közös történelem jelentôségét és problémáit, tudjuk, hogy a kialakult konfliktusokat csak közösen, erôs akarattal, egyenlô elszántsággal lehet orvosolni, támaszkodva mindkét országban a békességet és megnyugvást kívánó nagy többségre" – írták az MTI-hez eljuttatott dokumentumban.

Mint hozzátették, ezért is üdvözlik a szlovákiai értelmiségieknek és városoknak a megbékélés érdekében tett nyilatkozatait. Abban a reményben csatlakoznak hozzájuk, hogy közösen sikerül úrrá lenni az elmúlt napok élesedô feszültségein. "Támogatunk és a magunk eszközeivel erôsítünk minden olyan kezdeményezést, amely a magyarországi szlovákok, valamint a szlovákiai magyarok helyzetében, valamint szomszédsági kapcsolatainkban ismét a szolidaritást és az együttmûködést helyezi elôtérbe" – áll a nyilatkozatban, amelyet a kezdeményezôk nevében Czoch Gábor (Teleki László Intézet), Hamberger Judit (Teleki László Intézet), Szarka László (MTA Kisebbségkutató Intézet) és Tamás Pál (MTA Szociológiai Intézet) jegyez.

Az aláírók között szerepel Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának fôigazgatója, Olajos Péter, az MDF európai parlamenti képviselôje, Kaltenbach Jenô, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa, Dippold Péter, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója, Granasztói György történész, volt brüsszeli nagykövet, valamint Halmai Gábor (Széchenyi István Egyetem) is.

Szlovákiában a napokban hasonló dokumentum látott napvilágot: közös nyilatkozatban ítélte el a magyar diáklány elleni múlt heti nyitrai támadást több helyi értelmiségi és közéleti személyiség, felszólítva a szlovák kormányt, hogy határozottan lépjen fel a szélsôséges megnyilvánulások ellen.

Annan diplomáciai körúton

Izraelnek meg kell szüntetnie a Gázai övezet zárlatát és átkelôket kell nyitnia az övezet határán – jelentette ki Kofi Annan ENSZ- fôtitkár szerdán Rámalláhban, miután tárgyalásokat folytatott Mahmúd Abbász palesztin elnökkel.

Annan egyúttal az Izrael és a palesztin fegyveresek közti harcok befejezésére szólított fel.

"Több mint kétszáz palesztin halt meg június vége óta. Ennek azonnal véget kell vetni" – fogalmazott. "Jeleztem az ezzel kapcsolatos érzéseimet izraeli illetékesekkel folytatott tárgyalásaim során is. Azon túl, hogy védjük az életet – folytatta Annan –, fenn is kell tartanunk az életet, a Gázai övezet zárlatának véget kell vetni, az átkelôpontokat meg kell nyitni, nem csak a termékeknek, de azért is, hogy a palesztin export kijuthasson".

Mahmúd Abbász a találkozó után hangoztatta: nem lehetséges biztonság és stabilitás a Közel-Keleten egy független palesztin állam létrejötte nélkül, csak "a palesztinok legitim jogai érvényesülése, a nemzetközi határozatok betartása és a menekültek helyzetének rendezése" révén.

Hozzátette, hogy az ENSZ Közgyûlésének szeptemberi ülésén egy új kezdeményezést fog elôterjeszteni a megfeneklett békefolyamat elôremozdítására.

Kofi Annan a maga részérôl kijelentette, "teljesen egyetért (a palesztin elnökkel) abban, hogy a megszállás vége és egy független palesztin állam létrehozása szolgáltatja a kulcsot e zûrzavaros régió problémáinak megoldásához".

A fôtitkár Jeruzsálembôl, helikopterrel érkezett a Palesztin Hatóság rámalláhi fôhadiszállására.

Jeruzsálembe kedden érkezett Libanonból, s a palesztin területek után szerdán Jordániában, azután Szíriában, Iránban, Katarban, Törökországban és Szaúd-Arábiában folytatja diplomáciai körútját.

Lezárulóban a CIA-ügynökbotrány

Richard Armitage volt amerikai külügyminiszter-helyettes elismerte, hogy ô volt az, aki 2003-ban a Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) egy fedett ügynökét leleplezô információt szivárogtatott ki egy újságírónak – közölte a The New York Times szerdán, amely szerint ezzel pont kerülhet az ügy végére.

Richard Armitage neve korábban ebben a vonatkozásban nem merült fel az ügyben. A Newsweek, majd annak nyomán a The Washington Post a napokban írta meg a volt külügyminiszter- helyettes névtelenséget kérô egykori kollégájának beszámolója alapján, hogy Armitage leplezte le törvénybe ütközô módon a CIA-ügynököt.

Valerie Plame CIA-ügynök kilétének felfedése hatalmas politikai vihart kavart Washingtonban. A legkülönbözôbb találgatások láttak napvilágot, az ügyben kinevezett különleges ügyész a Fehér Ház több tisztviselôje ellen indított eljárást. A legelfogadhatóbbnak tekintett sajtómagyarázatok szerint fehér házi források bosszúból szivárogtatták ki az ügynök nevét.

Valerie Plame egy volt diplomata, Joseph Wilson felesége. Wilson 2003 nyarán egy újságcikkben azzal vádolta az amerikai kormányt, hogy az iraki háború igazolása érdekében hírszerzési értesüléseket manipulált. Cáfolta Bush elnöknek azt az állítását, hogy Szaddám Huszein rezsimje uránércet akart volna vásárolni Nigertôl atomfegyverkezési programjához. A Bush- kormány vezetô tisztviselôi állítólag ezért álltak bosszút, a családi CIA-kapcsolat kiszivárogtatásával hiteltelenné téve Wilson álláspontját.

Mint a The New York Timesban olvasható, Richard Armitage egyelôre nem kíván a nyilvánosság elé lépni, ügyvédei útján közölte: ô volt az elsôdleges kiszivárogtató, ô adta ki Robert Novak újságírónak az értesülést, hogy az iraki háborút ellenzô Wilson felesége a felderítô szervezet ügynöke. A volt külügyminiszter-helyettes egy, az ügyrôl most megjelenô könyv szerzôjének azt mondta, utólag megbánta, hogy a kelleténél többet mondott az újságírónak.

A konzervatív The Wall Street Journal megjegyezte: Armitage szerepének napfényre kerülése arra világít rá, milyen képmutatás folyt évekig ebben az ügyben. A Fehér Ház ellen kitalált összeesküvéselmélet megdôlt, Wilson bosszúteóriája mítosznak bizonyult.

Armitage Colin Powell külügyminiszter-helyettese volt 2001 és 2005 között, s nem az iraki háborút pártoló héjaként, hanem ellenkezôleg, a mérsékelt külpolitikai vonal híveként volt ismert.

Az amerikai élelmiszerkereskedelembôl kezd átszivárogni a nyugat-európai boltokba és gasztronómiába egy új fogalom: a superfood, azaz szuper egészséges élelmiszerek fogalma és kínálata.

A bio-, vega- és reformélelmiszereken túl egy újabb kategória jelent meg az amerikai hipermarketekben, a superfood. Ez olyan élelmiszereket takar, amelyeket a legújabb egészségügyi trend nagyon egészségesnek tart.

Ezeket fôleg vitamin, nyomelem, ásványi anyag valamint rosttartalmuk és antioxidáns hatásuk miatt tekintik "szupernek".

Az áfonyát tartják a világ egyik legegészségesebb élelmiszerének – amint az egyik budapesti bevásárlóközpont hírlevelében olvasható.

Sokak meglepetésére a babból és a spenótból napi egy bögrényit, legalább néhány szem paradicsomot, öt deka mogyorót, vadon élô lazacból hetente 35 dekát, és napi egy-két kocka 70 százalékos étcsokoládét kellene mindenkinek megenni. A zab és a szója ugyancsak ajánlott.

Amerikában egyes hipermarketekben a super foods élelmiszereket feltûnô módon megjelölik, hogy szorgalmazzák azok forgalmát.

A tegnapi megyei tanácsülésen elfogadták azt a határozatot, amely zöldutat nyit a Román Televízió Társaság (RTV) marosvásárhelyi területi stúdiója munkálatai elkezdésének.

2004-ben került a ligeti egykori fizikoterápia épülete a RTV igazgatása alá, sajnos azóta semmit nem haladtak a munkálatok. A közszolgálati televízió vezetôségének tagja a tanácsosok kérdéseire válaszolva tegnap elmondta, a munkálatok késése azzal magyarázható,

+ javítási munkálathoz nem fogtak hozzá.

Az RTV képviselôje elmondta, hogy szeptember végéig elkészül a mûszaki s október 15-ig a kivitelezési terv, s majd csak ezt követôen foghatnak a szükséges építkezési engedélyek megszerzéséhez.

Szalkay József RMDSZ-tanácsos, aki az elmúlt napokban a helyszínre is kilátogatott, azt kifogásolta, hogy két éve semmi befektetés nem történt a már említett épületben, amely napról napra rosszabb állapotba kerül, sôt lopásoknak is ki van téve. A tanácsos további kifogásait nem tudta ismertetni, mivel az elnök asszony megvonta tôle a szót. Mora Ákos azt hozta fel, hogy a megyei tanács helyiséghiánnyal küszködik, s ha már egy ilyen épületet átadtak az RTV ügykezelésébe, elvárható lett volna, hogy legtöbb két év alatt befejezôdjenek a beruházások.

Az ülésen felszólaló tanácsosok közül gyakorlatilag senki sem ellenezte a haszonbérleti szerzôdést illetve a tévéstúdió létrehozásának szükségességét, csak konkrétumokat szerettek volna azzal kapcsolatban, hogy pontosan mikorra fejezôdnek be a marosvásárhelyi területi tévéstúdió kialakításának munkálatai. Az RTV képviselôje szerint erre 2007. végére kerül sor.

A testület nem módosított a koncessziós szerzôdésen olyan értelemben hogy határidôt iktasson be a haszonbérlet idôtartamára vonatkozóan, Lokodi Edit a Népújságnak elmondta, hogy az RTV addig használhatja, amíg a stúdiót mûködteti.

Az átállásnak ára van!

Úgy tûnik, félreértelmezte a helyi köztisztviselôkre vonatkozó 249-es törvényt Sopterean Ioan, Nagy-Románia párti (PRM-s) megyei tanácsos, aki a törvény által megszabott határidôben két politikai hovatartozási nyilatkozatot is leadott. Miután a PRM listáján bejutott a tanácsba, az utolsó száz méteren átállt a Demokrata Pártba. A "hûtlenség" eredménye: elvesztette tanácsosi mandátumát.

A tegnapi megyei tanácsülésen Sopterean Ioan ügyének rendezése sürgôsségi eljárással történt. Lokodi Edit tanácselnök ismertette az elôzményeket, vagyis azt, hogy a szóban forgó tanácsos két nyilatkozatot is leadott, az elsôben Nagy-Románia pártinak, a másodikban demokrata pártinak vallotta magát. A tanácselnök kijelentette, hogy a törvényt alkalmazni kell, mivel Sopterean Ioan azt követôen váltott politikai pártot, hogy a törvény életbe lépett, a PRM pedig ezek után visszavonta listáiról. Tintosan Cristian (korábban szintén PRM-bôl PD-be átment tanácsos – szerk. megj.), aki mellesleg jogász is, meglehetôsen éles jogi vitába keveredett Lokodi Edittel. Tintosan szerint a vonatkozó jogszabály nem utal arra, hogy melyik – az elsô vagy a második – nyilatkozatot kell figyelembe venni és egyáltalán, a törvény szerint, ha valaki átáll egy másik pártba, automatikusan megszûnik tanácsosi minôsége. Akkor meg miért kell a testületnek is rábólintania egy evidenciára, és mi lesz, ha ellene szavaz? – tette fel a kérdést, illegálisnak nevezve a voksolást ebben az esetben. Végül is a testület képviselôinek többsége igennel szavazott Sopterean Ioan "menesztésére", ami Tintosan Cristian felháborodását váltotta ki. A képviselô tiltakozásképpen és szolidarizálva a funkciójától megfosztott tanácsos kollégájával, elhagyta az üléstermet. A folyosóra érve Tintosan kijelentette az újságíróknak, hogy felháborítja a törvénytelen szavazás, az, hogy megvonták tôle a szót, meg hogy két jogász végzettségû tanácsos jelenléte ellenére is sor kerülhetett a voksolásra. Az "érintett" Sopterean Ioan pedig kijelentette: bepereli a tanácsot, ami pedig a törvényt illeti, szerinte az a gond, hogy értelmezhetô és az a tény, hogy az RMDSZ, amelyben "barátai vannak", ellene szavazott, arra engedi következtetni, hogy az RMDSZ- képviselôket "valaki" befolyásolta. Hogy ki, azt nem volt hajlandó megnevezni.

Mihai Ungureanu külügyminiszter szerdán Bukarestben, a Diplomáciai Találkozó megnyitóján elmondta, az utóbbi évben a diplomáciának "sikerült bebizonyítania, hogy Románia tud EU-tagországként viselkedni".

Aláhúzta, hogy a román külpolitika "elsô számú prioritása" a továbbiakban is az EU- integrációs folyamat befejezése, és emlékeztetett, hogy "három hét múlva, az Európai Bizottság jelentése arról fog szólni, amit remélünk, vagyis a 2007. január elsejei csatlakozásról".

Románia EU-csatlakozási szerzôdését 21 országban már ratifikálták, de még szükség van a román diplomaták kommunikációs képességének a "maximális mozgósítására".

Ungureanu szerint "2007. január elseje csupán egy naptári nap lesz", és Romániának nem lesz ideje ünnepelni, mert az erôfeszítések a csatlakozás után is folytatódnak.

A külügyminiszter véleménye szerint "Románia elsôdleges érdeke a modernizálás, a fejlôdés a politikai, gazdasági , szociális, kulturális és humán potenciál maximális hasznosítása érdekében".

"Az EU-hoz nemrég csatlakozott országokhoz hasonlóan Románia nagy jelentôséget tulajdonít az Amerikai Egyesült Államok szerepének az európai biztonságban", nyilatkozta Ungureanu.

A külügyminiszter szerint Románia számára kihívás megteremteni az egyensúlyt a biztonsági és a belsô fejlesztési beruházások között.

A biztonsági területhez tartozik az energetikai politika is, és Románia egy európai energetikai politika mellett foglal állást. Ungureanu szerint ez nem könnyû, mert az EU- tagországok érdekei nincsenek összehangolva.

Theodor Stolojan elnöki tanácsos a minap egy interjúban kijelentette, hogy Románia elkövette a többi rendszerváltó ország összes, átmeneti idôszaki hibáit. Ezért, úgymond, kiábrándult az utóbbi tizenhat év reformjából. Véleménye szerint az összes reform "tétován, több lépcsôben, és tévedésrôl tévedésre" történt, kezdve a tulajdonjogtól, a szekuritátés dossziékon át, el egészen az energetikai szektor újjászervezéséig. Úgy gondolja, hogy "a román gazdaság magas potenciállal rendelkezik", ez azonban bizonyos, egyelôre megoldatlan "strukturális problémák" miatt nem tud érvényesülni. Például az infrastruktúra az európai standardok alatt van, a mezôgazdaság még rosszabb állapotban leledzik, a termelés visszaesett.

Az elnöki tanácsos saját pártját sem kíméli. Mint mondta, a PNL rengeteg hibát elkövetett, fôleg azt hogy a Demokrata Párttal kezdett el versengeni, vagyis "ugyanazokat a hibákat ismétli meg, amelyeket a PSD is elkövetett amikor kormányon volt". Ennek fô oka, Stolojan szerint az, hogy a PNL jelenlegi vezetésének nincs szervezetépítési "politikai stratégiája", ami "létezett, amikor még ellenzékben volt". Mint kijelentette, miután a PNL hatalomra került – ugyanúgy, mint annak idején a Szociáldemokrata Párt – összetévesztette a szezont a fazonnal, vagyis a kormányprogramot a pártprogrammal, a kormánytevékenységet a pártpolitikával. A jelenlegi liberális vezetés legnagyobb bûnének azt tartja, hogy visszautasította az elôrehozott választásokat, illetve a DA Szövetség megerôsítését, és versengeni kezdett a demokratákkal. Véleménye szerint Calin Popescu Tariceanu kormányfô állandó versenyben áll Traian Basescu elnökkel, és már nem az igazi politika érdekli, hanem a funkciók és érdekek irányítják, ezért is veszített népszerûségébôl.

A szekusdossziék, illetve a kollaboránsok körül kialakult, hetek óta tartó politikai és sajtóhisztériáról a véleménye az, hogy fontos és szükséges leleplezni azokat, akik együttmûködtek a politikai rendôrséggel, azonban ezzel is úgy jártunk, mint általában a reformmal: késôn fogtunk hozzá, fokozatosan közelítettünk hozzá, aminek megvannak a következményei.

Radu Berceanu szállításügyi miniszter szerdán kijelentette, hogy 2000-ben, amikor iparügyi miniszter volt és a Legfelsôbb Védelmi Tanács (CSAT) tagja, Emil Constantinescu államfô vagy a titkosszolgálatok politikai rendôrséget csináltak, mert titkosították a szekuritátés dossziéját, hogy hozzátegyenek vagy kivegyenek belôle valamit.

A demokrata miniszter szerdán nyilvánosságra hozta saját dossziéját, melyet júliusban mentettek fel a nemzetbiztonsági titkosítás alól.

Berceanu közölte, hogy dossziéját 2000. október 26-án tették át a nemzetbiztonsági kategóriába, amikor iparügyi miniszter volt és a CSAT tagja. "A dossziéban nincs semmi nemzetbiztonsági dolog. Az egyetlen, ami nemzetbiztonságra vonatkozik, az a borítón lévô név, vagyis az én nevem", mutatott rá Berceanu.

Kiemelte, "nem látja" hogyan lehetett olyan döntést hozni, mely által a CSAT titkosította a dossziéját, mert 1998 április és 2000 novembere között, amikor iparügyi miniszter volt, soha nem hiányzott ezen fórum üléseirôl.

"Ezt a döntést ( a dossziéja nemzetbiztonsági kategóriába való sorolása – szerk. megj.) vagy a jelenlegi Szekuritáté, azaz az RHSZ, vagy a hasonló típusú szerveket vezetô személy, azaz az államfô hozta", állítja Radu Berceanu.

Emil Constantinescu volt államfô elutasította Berceanu vádjait és úgy értékelte, hogy ezáltal próbálják elterelni a figyelmet Traian Basescu dossziéjáról.

Ugyanakkor Constantinescu aláhúzta a Mediafax hírügynökségnek, hogy a miniszter nyilatkozata nem más, mint aberráció, ami a jó érzést sérti. A volt államfô kifejtette, hogy mandátuma alatt a Legfelsôbb Védelmi Tanács (CSAT) nem titkosított egy dossziét sem.

Az egészségügyi reformtörvény alapján, ha egy személy turisztikai, szakmai, családi vagy tanulmányi céllal utazik külföldre hat hónapot meg nem haladó idôre, az európai egészségügyi kártyát a biztosított személy költségére állítja ki azon egészségbiztosító ház, melynél a biztosított személyt nyilvántartásban vették.

Az európai és a nemzeti egészségügyi és társadalombiztosítási kártya az egészségügyi reformtörvény április végi jóváhagyása után 90 nappal lépett életbe. Az említett jogszabály mellé még egy rendeletet kell kibocsásson az Országos Egészségbiztosító Ház elnöke.

A ház elnöke a Mediafaxnak elmagyarázta, hogy az országos egészségbiztosítási kártya bevezetésének határideje 2007 vége. Az európai kártya esetében két lehetôség van. Az egyik, hogy a törvény értelmében az egészségbiztosító ház köteles kiállítani ezt a dokumentumot és átadni azoknak, akik ideiglenesen utaznak az EU-tagállamokba.

Ez a irat hasonló ahhoz, melyet minden turistának ki kell váltania ha külföldre utazik.

Ugyanakkor az EU egy jogszabályt készít elô, hogy minden tagországban egységes legyen az egészségügyi kártya. Ennek megvalósítása érdekében Románia pénzalapokat fog kapni a Phare-programon keresztül, és a dokumentum kiállítása valószínûleg csak 2008 után lesz lehetséges. Egyetlen ország sem tudta gyorsan elkészíteni az elektronikus egészségügyi kártyákat. Magyarországnak például két évre volt szüksége.

A törvény szerint az egészségbiztosító ház csak abban az esetben tagadhatja meg az európai egészségügyi kártya kiadását, ha az igénylô nem tudja bebizonyítani, hogy naprakészen kifizette az egészségbiztosítását.

Az európai kártya nem használható, ha az illetô személy egészségügyi kezelésre utazik az EU-országokba.

Az együttes 2006. szeptember 7-én Marosvásárhelyen, az Ifjúsági Házban, szeptember 8-án Szászrégenben, a Mûvelôdési Házban lép fel.

Kányádi Sándor írta a Kaláka 25 éves jubileumára: A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthetô zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerôszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe számûzött, "szív- némaságra" született s ítélt versekbôl a maguk olvasata szerinti "eredeti dallamot".

A kaláka szó jelentése erdélyi népszokás: közös munka. Eredetileg házépítést jelentett.

A Kaláka együttes 1969-ben alakult Budapesten. Verseket énekelnek, és népzenét játszanak saját feldolgozásban. Muzsikájuk sokszínû, és a versekbôl következôen sokstílusú. Az egyéni hangzást a négy énekhang, a klasszikus és népi hangszerek együttes játéka adja.

A Kaláka együttes tagjai és hangszereik:

Becze Gábor: nagybôgô, gitár, Gryllus Dániel: furulyák, citera, pánsíp, klarinét, tárogató, duda, Gryllus Vilmos: cselló, gitár, charango, koboz, doromb, Radványi Balázs: mandolin, 12 húros gitár, ukulele, cuatro, brácsa, kalimba.

Költészet és zene: Dalok régi és mai, magyar (közöttük számos határainkon túl élô) és más nemzetiségû költôk versére. A Kaláka 20 lemezt jelentetett meg, dalainak száma kb. 1000.

Néhány költô, akiknek a verseit énekelik: Arany János, Ady Endre, Weöres Sándor, Kosztolányi Dezsô, Kányádi Sándor, Szabó Lôrinc, József Attila, R. Burns, F. Villon, Sz. Jeszenyin.

Filmzene: A Magyar népmesék c. világszerte bemutatott sorozat zenéi, Magyar mondák, Mesék Mátyás királyról stb.

Gyerekeknek szóló koncertek: A Kaláka-koncerteken a gyerekek nemcsak hallgatói, hanem résztvevôi is az elôadásnak. Mivel a muzsikusok mind a Kodály Zoltán koncepciója szerint tanító, híres Lorántffy zenei általános iskolába jártak, e zenei nevelés igazolói és tudatos mûvelôi. Turnéik során más anyanyelvû gyerekek körében is nagy sikerrel játszanak.

Külföldi turnék, folkfesztiválok, költészeti fesztiválok: Ausztria, Argentína, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Brazília, Bulgária, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Japán, Jugoszlávia, Lengyelország, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Svájc, Svédország, Szovjetunió, Szlovákia, Szlovénia, Tajvan, Ukrajna.

A Kaláka együttes 2000. március 15-én, 30 éves jubileuma alkalmából Kossuth-díjat kapott.

Információk hangversenyekrôl és kiadványokról: www.kalaka.hu

Az október 27-i, marosvásárhelyi Monsters of Transylvania RockFest 2006 egyik fellépôje, a legnépszerûbb marosvásárhelyi rockzenekar, a Defender hamarosan elkezdi forgatni a legújabb videoklipjét, amely az eddigiek közül a legkomolyabb és legdrágább lesz. A videoklip készítésén nem kevesebb, mint 20 fô dolgozik a filmezés alatt, hogy minden tökéletes legyen. A klip költségvetése, melyhez kibérelték Románia egyik legprofibb videokameráját is, majdnem 7.000 dollár, úgyhogy az új albumra a Defender szinte 12.000 dollárt költött. Ízelítôként augusztus 29-31. között hallgatható az együttes weboldalán a Semmilyen nyár címû dal, amely Pataki Attila (EDDA) közremûködésével készült, valamint a Bye bye címû nóta. Az album remélhetôleg egy hónapon belül a boltokban lesz. Ugyanakkor a zenekar honlapjára (www.defender-music.net) felkerült több száz kép a nyári turné néhány koncertjérôl.

Csütörtöki kimenô

Szegény Mikszáth Kálmán, még atyjafiainak címezte az északi szomszédokat. Nem az ô szomszédai voltak, nem is a mienk, mellettünk való. Csak lesz (Unió), csak volt (Trianon után két évtizedig). Mikszáth idejében együtt élô pipás drótosok, szorgalmas, csöndes, pálinkázók. Aztán egyszer csak azon vettük észre magunkat, amint Mikszáth uram lehunyta a szemit mindjárt, kicsinyég idôvel odább, már a bratyi lett a szlava, és az embernek egy szlava sem lehetett Pozsony(ban)/hoz. Ott a magyar csak az öklét rághatta. Aztán egy darabig az atyafiak rághatták, de hát ôket Tiso páter és a náci bácsik egy bábállammal, az elsô Szlovákiával kárpótolták. Kisebb volt, mint a mai, de nem kellett törôdni a magyarokkal, zsidókkal, lengyelekkel, cselákokkal s ruszinokkal, meg a többi jütt-ment szomszédsággal. Aztán újra átszóltak nekik Prágából, hogy most vissza mén az önállóság, de megengedjük nektek, hogy kihozzátok az Alföldrôl a rokonságot, mi viszont néhány nap alatt általtesszük a Dunán azokat, akik nem szlávok és nem bratyizunk velük. Azóta se kell komolyan venni. Csak bátran döntögessétek brátyi a szobrokat. Csak proli- internaci lesz.

Ezzel szemben nem tudni, miféle lelkiismerettôl gyötörve, néhány tíz magyar a legjobbakból a Duna-völgyi népek testvéri, történelmi, baráti egymásra utaltságára emelte poharát, ez afféle mánia volt a nem bratyi magyarok részérôl, ezért harcoltak, errôl írtak, küzdöttek. Amire a pozsonyi kifli bólintott és port(cukrot) hintett a világ szemébe. Addig-addig hintette, míg egyszer csak kettévált (mint a tótorgona) a hetvenéves mesterséges állam, és egyik fele itt a mitikus Keleten, a magyarrúgó barátságos meccsiáron fitogtatja erejét, a másik ott Közép-Európában fiatalodott meg.

Na már most, ez a keletibb fiatalember tudja, hogy csak úgy szerethet igazán, ha gyûlölni is tud. Teljes érzelmi skálán játszik. Szeret ezt-azt, a sört és knédlit, meg a másén kapdosni, mindenkiben felfedezi az atyafiságos vért, pl. Petôfit is visszaköveteli az anya jogán, ha kell Hágáig megy, hogy a rác apától elperelje a fiút, meg Madáchot és Mikszátot stb. Jókayt nem. Egyelôre. És addig viszont ott veti meg a magyart, ahol kedve tartja. Mikor amaz kolostort mutogat, mikor tüzet kér Nové Zamkyban, és közben zászlót éget interneten. (Már nincs internaci a prolikkal.) És felháborodik, mikor a bamba pannon szurkolók régi barátjának horgát s keresztjét mutatják neki.

Mi következik ebbôl? Semmi, de abszolúte semmi. Mert az Unió hamarabb fog csengettyût szereltetni nyulak s pipék nyakába humanitárius környezetvédelem okán, mint a tagállami kisebbségi magyart megvédelmezni a baráti tothalitarizmus ellen.

Talán nekünk is riasztó kellene vagy sárga folt? Vörös is lehet. Ámbátor az vadít.

Kedd délután sajtótájékoztatóval egybeszôtt megnyitóval vette kezdetét az immár Marosvásárhelyen is hagyománnyá vált Független Stúdiók és Helyi Televíziók Fesztiválja, rövidebb és ismertebb nevén a Simfest, amely idén negyedik kiadásához érkezett. A várbeli szabók bástyájába költözött Scena Színházban a szervezôkön kívül a helyi és országos média, valamint megyei és városi elöljárók is jelen voltak, nagy volt az érdeklôdés az egykoron Piskin (Simerián) indított fesztivál iránt.

Ioan Ceausescu újságíró, a fesztivál fôszervezôje üdvözölte a jelenlevôket, majd elárulta: az idén 85 filmes alkotás érkezett a fesztiválra, az ország 16 városából (Nagybányától Temesvárig, Kolozsvártól Déváig, Drobeta Turnu-Severintôl Jászvásárig) több mint 70 rendezô küldte be alkotásait. Ezek legjobbjait 18 különbözô díjjal értékeli a zsûri, az ítészek szabadon ítélhetnek afelôl, hogy ki melyik díjat kapja majd. Közszolgálati és kereskedelmi stúdiók egyaránt benevezték produkcióikat, újdonság és jó jel, hogy idén a dokumentumfilm-kategória mellett a szórakoztató mûfajokat tömörítô csoportba is számos nevezés érkezett. Ami a költségvetést illeti, a fesztivál végösszege meghaladja az egymilliárd lejt, de ez nem csupán pénzt jelent: számos támogató termékben szponzorálta a rendezvénysorozatot, amelyet 50 millió lejjel támogatott az idén a Maros Megyei Tanács. A testület képviselôjeként Lokodi Edit tanácselnök üdvözölte a megjelenteket.

További újdonságot jelent, hogy ez évtôl kezdve bárki részt vehet a fesztivál keretében megrendezett mûhelymunkákon, workshopokon, ám ezt a 10 eurós díj kifizetése után teheti. Az ár nívós képzést takar, számos meghívott elôadónak van jól hangzó neve az országos, illetve nemzetközi sajtóban, több elôadást tart az edinborough-i Charles Fletcher is. Újságírói kérdésre válaszolva a szervezôk elmondták: azért nincsenek külföldrôl érkezett produkciók, mert a körülmények miatt túl késôn tudtak csak hozzákezdeni a szervezéshez, ezért meghívókat sem küldtek a határokon túlra. Jövôre ez már másként lesz, 2007- ben a jubileumi, ötödik rendezvénysorozatra kerül majd sor, a szervezéshez már hozzáláttak.

A Simfest tehát megkezdôdött, további mûhelymunkák, elôadások, filmvetítések várhatók a vasárnap esti záróbuliig. Még visszatérünk rá.

Tárca

Hollywoodi mosolyt a szájba! Gyerünk Óvárra, ahol németek, osztrákok és amerikaiak kezeltetik a fogukat nevetségesen alacsony áron. Hotelszerû környezet, budapesti kirándulás, játékos kezelés! Taxik naponta háromszor a bécsi és prágai repülôterekre. Igen alacsony árak!

Nyár, nap, új fogak. Az Európai Unió legújabb tagja vonzza a német egészségügyi turizmust: alacsony áraknak és kitûnô szolgáltatásnak örvendhetnek a vendégek. Óvár a fogászati turizmus magyar Mekkája. Negyven praxisban több mint 150 szakorvos verseng a nyugati vendégekért.

A páciens a fogászati kezelés szüneteiben a közeli termálfürdôben pihenhet vagy gulyáspartikon próbálhatja ki új fogait. Óváron nem a jómódú (nyugati) társadalom várakozik a rendelôkben. Inkább azok, akiknek meg kell fogniuk a pénzt – bekalkulálva akár az egyhetes magyarországi utazást is Bonnból vagy akár New Yorkból.

Nagyon is megéri, gyorsabban megy a beavatkozás és összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint otthon.

Magyarország a fogászat Mekkája, Óvár pedig a szakma fellegvárává emelkedett. A város valamennyi utcasarkán fogászati rendelést találni. Ausztriai hölgy: mérhetetlenül elégedett. Saját osztrák fogorvosa szerint az implantátum már nem ért volna semmit az ô korában, ám az óvári orvosok megoldották a problémát.

– Egyáltalán nem fájt semmim az operáció után, most pedig tökéletesen boldog vagyok.

Nem meglepô a magyar fogorvosszakma világhíre. A magyar fogorvosok valóban igen komolyan felkészült szakemberek. Egyetemi képzésük mind elméletben, mind tárgyban nagyon jónevûnek számít nemzetközi téren. Ehhez társul a megfelelô anyagi szerénység, hiszen sikerült olyan árakat kialakítaniuk, melyek valóságos szakadékot képeznek a nyugatibb tájakon megszokott árakhoz képest. Az ottani fogászati díjakat kissé túlzásba vitték, nem csoda, hogy a színvonalas, ám olcsó szolgáltatást keresô páciensek körében népszerû Magyarország. A vendégek nem egyszeri beavatkozásra, hanem akár heteken át tartó kezelésre jönnek, a plusz szolgáltatásokat (kirándulás, termálfürdô) nagyon élvezik.

Persze nem biztos, hogy ésszerû többországnyi távolságra járni fogorvoshoz. Miután hazamész Mucsára, a leggondosabb kezelés után is begyulladhat a fogad. Nincs helyi orvos, de ha volna, sem biztos, hogy a szép porcelánhíd megôrzésével bajlódik majd: egyszerûen kihúzza.

Hová, hová? A napszemüveges sötéten nézte. Namostmá', motyogta Pupácsi, na most má' én éppen eztet az izét olvastam, hogy izé, mijen fájinul rendbe rakják az ember száját. Volt a fülkében, tuggyátok, mindenféle reklámlap, képes újság, ilyen színes izék mindenfélékkel, az enyimen, amit olvastam, éppen kitátotta a száját egy kövér fejérnép, az orvos pediglen éppen piszkálta ott neki a kénos fogát.

Toronylott Pupácsi elôtt a napszemüveges, ojjé, nagy bári csumbárló gádzsó. Óvárra? Én biza nem oda menyek, me' én tudom, hogy Franciába menyek, há' mondom nekije, na: Verszájjba!

Tuggyátak, mit mandatt?, nézett Pupácsi diadalmasan. Mintha töklámpás világolna, piroslott szájpadlása tiszta új cukorrépa-fogai mögött. Nem rossz ötlet, azt morogta, és bévágott, mint a hájderménkû.

Arra ocsúdott, hogy a kalauz kiabál a folyosón, óvár, ...óvár, ...óvár.

Tiszta igaz!, nyávogta Devluska, fizessé' még egy decit a papómnak, tee. Hát a gyermek honnan tuggya, Pupácsi. Kérdezték a ganyészagú falusiak. Sosem hisznek el semmit. Devluska? Devluska tuggya. Hozták a deci pálinkát Pupácsinak. Én biza meg is murálok, ha nem gyön Jacko Benga, sóhajtotta. Új décentnél fohász jön a korty után, adjon isten sok ganyészagú parasztot, aki sose jár ki a fatornyos falujából.

Jacko Benga bétett az állomás mellett az elsô házba, minden fehér volt benne és arany. Mondta Jacko Benga németül a doktarnak, tegye rendbe a számat, holnap muzsikálunk, Verszájjba’, jaj. Nem rossz ötlet, mondta a doktar, s béfagyosztatt, nem éreztem semmit. Még álmodtam is. A Cumba Rúzsi lába közén édelegtem, na. Igaz-e, Devluska? Igaz, papó.

Jó, jó, értetlenkedtek a ganyészagúak, te nagy prímás vagy, de honnan tudja Devluska? Mikor nem is volt veled.

Devluska tuggya, mer' neki már sokszor elmondtam. Százszor is, na. Hát a Jacko Benga, az ki? Pupácsi kifehéredett, és hirtelen keresztet vetett. Vigyen el az ördög, ha még egyszer kimondom a nevét, nyögte. (Nem szívesen beszél a menedzserérôl.)

Tegyünk próbát! Szántó Samu odasuppint, s ha megmarad az új fogsor, szilveszterig fizet naponta fél liter vodkát. Pupácsinak egy verszájj elég volt, inkább muzsikált nekik ingyen, kicsi pálinkáért. A magyarok aztán egymásnak verték ki a fogát, nekik mindegy, a fogorvosok Németbe’ migrálnak, különben minek annyi tett fog, mulatni jobb. Szól a nóta, vígan zeng a dal.

A név nem kötelez, mondhatnánk, hiszen az elsô fellépés hangpróbáján ötlött fel bennük, nem túl pozitív értelemben. A mikrofon besípolt, a bástya túlzottan visszhangzott, és a visszajelzések sem voltak túl kedvezôek. Másrészt a tagok nagy része mûszakis hallgató, így nem volt ismeretlen számukra a negatív visszacsatolás mérnöki fogalma. Mindezek ellenére az együttes túlélte a kezdeti nehézségeket, olyannyira, hogy az idén a Félszigeten is felléphettek.

A banda tagjai már középsuliban is barátok voltak. Péter, Tamás és Gábor három éve kezdtek el együtt gitározni, nem sokkal utána Gábor egy régi barátja, Zoltán csatlakozott dobokon. Végül egy évvel ezelôtt Petyó tette teljessé a hangzást, aki egy dzsesszbuli alatt elég "bluesosan" nézett ki, így megkérdezték, nem akar-e bluest énekelni; igent mondott és következô alkalommal már közösen próbáltak 2005 januárjában. Zoltán Magyarországon lakik, Pistu helyettesíti, mikor munkahelyén nem tud "beteget jelenteni".

A fiúk zenei ízlése nagyon közel áll egymáshoz. Mindegyikük szívesen hallgatja a 60, 70-es évek rockzenéjét (Cream, Jimi Hendrix, Led Zeppelin), art- rockot (Pink Floyd, Yes) valamint bluest. Ezek után nem csoda, hogy a választott irány blues-rock lett, a 60-as évek végét jellemzô nyers hangzásvilággal.

Késôbb rájöttek, hogy a név mégsem annyira idegen. Az együttes egy hiányérzetbôl született, mely az utóbbi 25 év "sminkelt" zenéjét próbálja ellensúlyozni. Feldolgozások (Cream, Hendrix stb.) mellett saját számokat is játszanak. Számukra nem a hatás a lényeg, elsôsorban maguknak játszanak, és a siker érdekében nem változtatnának zenei stílusukon. Zenéjükben szeretik az improvizált elemeket, számaikban fontos szerepet tölt be a pillanatnyi hangulat és a játék. Ezt be is bizonyíthatták a Félszigeten, mikor technikai gondok miatt negyedórát szólógitáros nélkül kellett rögtönözzenek. De így is találó az együttes kedvenc, koncert után legtöbbször elhangzó mondata: "... de azért jó bulit csináltunk!"

Patkó K.

Divatkörkép fiatalokról, fiataloknak

Bizonyára alig találunk olyan tinédzsert, akit ne aggasztana a külseje, az, ahogyan fest, amikor az utcára kilép. Ez a kor a bulik, az elsô szerelmek, a tetszeni vágyás idôszaka, a fiatal próbálgatja magát, formálódik az öltözködési stílusa, sasszemekkel figyeli társai öltözetét és nemegyszer titokban elles egy-egy jó darabot. Az öltözködési láz tinikorban kezdôdik, és a hiúbbakat egész életükön végigkíséri a kérdés: Mit vegyek fel???

A divat korról korra változik, minden generációnak, de talán minden személynek mást jelent divatosnak lenni. Nagyanyáinknak semmiképpen nem fér a fejükbe, mitôl olyan menô egy csípônadrág, vagy éppen egy olyan póló, amibôl a kisunokának "kilátszik a hasa". Egy szó, mint száz, ahány fiatal, annyiféle stílus, annyiféle divatfelfogás. Általában azokra az öltözékekre szokták mondani, hogy divatosak, amelyekkel egy adott pillanatban tele vannak az üzletek, azonban ez két bökkenôt rejt magában: egyrészt naponta legalább három olyan személybe botlik az ember, aki az illetô ruhadarab hasonmását viseli. Másrészt az is gond lehet, hogy a város legfényesebb boltjai kínálatához igazodva, igen drága mulatság divatosnak lenni, ugyanis a legújabb trendeknek megfelelô cuccok árai a millióhoz közelítenek. Ez pedig diákzsebhez mérten igen nagy összeg, még akkor is, ha sok fiatal még szülôi zsebbôl gazdálkodik. Így a szülôi zseb mélységéhez mérten kikerül vagy sem a "cuccravaló", hiszen a családi kassza sem feneketlen zsák.

Turkálóból divatosan

Talán a nem kielégítô kínálatnak és a borsos áraknak köszönhetô, hogy a fiatalok nagy része (és nem csak) turkálóból öltözködik, nemegyszer irigylésre méltóan: Kati Marosvásárhelyen egyetemista. Öltözete egyszerû: farmernadrág, dekoltos, testhez álló póló. Ô mindig turkálóból öltözködik, ugyanis "ott mindig olcsón lehet márkás ruhadarabokhoz jutni. A márkaboltokban olyan árak vannak, hogy képtelenség egy fiatalnak felérni, hacsak a szülei nem dúsgazdagok. Nem dolgozom, drága a lakbér, így nem marad pénzem több száz ezres ruhákra. A turkikban jó minôségû dolgok is vannak, csak meg kell találni ôket. Az évfolyamtársaim is turkálóból öltözködnek, együtt szoktunk vásárolgatni, sokszor egymásnak is találunk jó cuccokat, kiválasztjuk a jó állapotban lévô darabokat, és azé lesz az illetô ruha, akire legjobban talál. Múlt héten százezer lejbôl két bársonynadrágot és három rövid ujjú pólót vettem. Megtörtént az ôszi ruhatár- felújítás."

A szoknya a gyengéje

Evelin az a lány, aki után biztosan megfordulnak az utcán a férfiak, lenge miniszoknya, hasat szabadon hagyó felsô és tûsarkú papucs. A lány húszéves és kezdô fodrásznô. Elárulja, amikor csak lehet, szoknyában jár. "Ha meglátok egy szép szoknyát, valahogy úgy csinálom, hogy meg tudjam venni. A márkás üzletekbôl csak néha vásárolok, inkább csak cipôt, gyakran járok az oroszpiacra, mert ott olcsóbbak a ruhák, mint az üzletekben, és a választék ugyanaz. Manapság óriási a kínálat, mindenki maga dönti el, hogy kedvére való-e az éppen uralkodó trend vagy sem. Hogyha olyasmi jön be divatba, ami nem tetszik, akkor inkább nem vásárolom meg az illetô cuccokat, így volt ez tavaly télen, amikor sötét színû bársonynadrágot hordott a város apraja- nagyja. Ez nekem túl komor volt és öregített, így nem lett bársonynadrágom" – mondja.

Az egyszerûség már nem divat

Réka koránál idôsebbnek mutat a bokáig érô szoknyában és "komoly" ingében. Elmondása szerint a fiatalok körében bolyais stílusként ismert öltözködési módot képviseli. Inkább azt mesélné el, hogy mi nem divat. Szerinte a központban levô üzletek magamutogató lányoknak való ruhákkal vannak tele. "Ha végigmegy az ember egy üzleten, nem lát egyebet, mint fodros- bodros blúzokat, kirojtozott nadrágokat, csillogó porral teleragasztott pólókat. Azokra senki sem gondol, akik nem a cicoma hívei. Nem találok magamnak egy minta nélküli, egyszerû szabású nadrágot, ami ne legyen bugyirózsaszín, vagy éppen átlátszó fehér. Ma mindenkinek más a divatos, de ez így is a jó, mert ugyanúgy lehetsz modern egy farmernadrágban és sportcipôben, ha te úgy érzed jól magad. Egyedül az a baj, hogy akiknek nem tetszik az éppen aktuális kínálat, azok kívül maradnak. A ruhagyártók gondolhatnának ránk is, akiknél az a mottó, hogy kényelem mindenekfelett."

Mi a helyzet a srácokkal?

Habár sokan gondolják úgy, hogy a divat elsôsorban lányoknak szól, ez mégsem teljesen így van, ugyanis a másik nem fiatal képviselôi is gyakran sok idôt töltenek tanácstalanul a ruhásszekrény elôtt. A "mit vegyek fel" kérdés náluk is sûrûn hallatja magát.

István 22 éves, egyetemista. Laza külsejû, csípônadrágot, sportos felsôt visel, frizurája saccolásra legalább húsz percet vett igénybe, szinte szálanként van formázóhabbal égnek állítva. Szerinte ma már nagyon bô választék áll a fiúk rendelkezésére az üzletekben, "de mégis sok olyan évfolyamtársam van, akiknek mindegy, mi van rajtuk, egy héten át ugyanabban az elnyúlt pólóban és farmerben járnak, de nem azért, mert nincs másra pénzük, hanem igényük nincs, utálják a ruhavásárlást."

Áron tizenhét éves, diák. Bevallja, nem követi a divatot, mert a bôrcuccokat kedveli, ez pedig szerinte sohasem jön divatba. "Sok fiatal úgy néz rám, mint egy földön kívülire, amikor megjelenek a bôröltözékemben, nekik ez furcsa, nekem az ô öltözékük nem tetszik, csakhogy ôk többségben vannak és így azt tartják normálisnak. De nem zavar, nagyobb gondom az, hogy az üzletekben nemigen találok a stílusomnak megfelelô ruhát, így turkálóból és néha az ószerrôl öltözködöm."

Menyhárt Borbála

Valahogy úgy éreztem magam, mint Alice Csodaországban, amikor az ismerôseim meghívtak a szegedi kajak-kenu világbajnokságra. Élôben látni a világ legjobbjait és úgy szurkolni, hogy nemcsak a tévé képernyôjéig jut el a hangom, hanem elvegyül a többi szurkoló üdvrivalgásának hangzavarában. Azt már tényleg nehéz volt felfogni, amikor néhány nappal az indulás elôtt kiderült, hogy Budapestre is felmegyünk, ahol az Unikum Kupán végre szemügyre vehetem a kétszeres olimpiai bajnok férfi vízilabda-válogatott izompacsirtáit. Gyomoridegem volt, reszketett a lábam, amikor a kis orosházi szurkolótáborral az Every Day Orosháza férfi kézilabdacsapat zöld-sárga mezében beléptünk a szentélybe, a Hajós Alfréd Sportuszodába. A sokat dicsôített sztárok, a magyarok és az oroszok ott álltak egy szál pólóban és fürdônadrágban a medence szélén. Már az motoszkált a fejemben, hogy kivel lehetne interjút készíteni, és végre sikerül-e közös fotót készíteni Szécsi Zolival. Szerencsém volt, remegô hangon megszólítottam a rajongók közül kimagasló olimpiai bajnok kapust, villant a vaku és már készen volt az annyira áhított fénykép. Aztán következett a kajak-kenu vb, ahol szombaton elôször még meghökkenten néztem a körülöttem levô szurkolókat, akik torkuk szakadtából üvöltöttek, tomboltak, doboltak. Aztán mintegy varázsütésre magával ragadott a szurkolás mámora, dobpergésre rigmusokat énekeltünk, majd önzetlenül biztattuk a lengyeleket is. Minden futam után elsuhant a "szúnyog", mert így neveztük el azt az új technológiájú kamerát, amely állítólag remek felvételeket készít. Itt is vadászatra indultam, és az egyik sátornál autogramosztás közben ráakadtam az "öregre", Kolonics Gyurira. A többszörös világbajnok kenussal az elsô esetlen kérdés után feloldódott a társalgás, csak beszélt és beszélt, már nyoma sem volt rajta a versenyen tapasztalható feszültségnek.

Ezeket tapasztalva, egyre biztosabb voltam abban, hogy az óriási népszerûségük ellenére, ôk is ugyanolyan emberek, mint mi. Arra az emlékezetes három napra visszagondolva – vízilabdameccs, kajak-kenu vb –, még mindig az az érzésem, hogy csak álom volt. De amikor ránézek a közös fotókra, visszahallgatom az interjúkat és elolvasom a cikkeket, már nem kell megcsípjem magam ahhoz, hogy elhiggyem: nem álom, hanem valóság volt az egész.

Ferencz Melánia

Hirtelen eszmélsz rá, hogy már megint költözni kell. Ôsszel nemcsak a vándormadaraknak, hanem neked is, a más városból ideszármazott egyetemistának. A madaraknak persze könnyebb. Lassan lejár a nyár, buli, fesztivál, hepaj, túra, összeröffenés, minden, ami feledtetni tudta egy idôre egyéb gondjaidat...

Nyárára az életét mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja. Egyesek hazacuccolnak teljesen, mások behurcolkodnak ismerôshöz, haverhez, ahova ideiglenesen, ingyenesen lehet. Szerencsés az, akinek van állandó helye egy kint- vagy bentlakásban, annak nem kell fájjon a feje ilyenkor.

Ímmel-ámmal, egykedvûen állsz neki lakást keresni. És mivel az olcsóbb megoldást keresed, ezzel arányosan növekedik a telefonszámlád, mire rátalálsz az igazira. Számok, eurók, dollárok röpködnek a fejedben. Jól át kell gondolni a költségvetést, mennyit vagy hajlandó lakásra áldozni egy hónapban, annyival kevesebb jut majd másra. Külön szobád legyen, vagy oszd meg valakivel? Vagy lakjatok egymás hegyén-hátán? Visszaemlékezve, az is buli volt, csak aztán egy idô után mégsem... mert szerelmes lettél... aztán a lakótársad is... aztán hirtelen túl sokan lettetek.

A házinéni külön fogalom. Általában idegesítô háziboszorkány válik belôle, csak a legritkább esetben laza, cigarettázó, kártyázós öreglány, aki nem turkál majd a holmid között, és nem kéri számon, mikor és hányan mentetek haza. A legtöbb házinéni középiskolás tanulólányt szeretne maga mellé albérletbe, és nem érted, minek ez a kitétel, hiszen te annak idején a középsuliban sokkal több marhaságot vittél véghez, mint mostanában.

Költözni sem egyszerû, de idôvel gyakorlottá válhatsz. Felszámolod a papírkupacokat, melyekbôl az elmúlt év tudását merítetted, egészen addig, míg csak a rajtad maradt házipapucsot kell begyömöszölnöd valamelyik csomagba. Amit persze kicsomagoláskor majd bizonyára nem fogsz megtalálni. Megmaradnak viszont az xy-tól kapott kis bigyuszok, bárokból lopott söröspoharak és hamutálak, trófeaként, emlékeztetve egy-egy eszméletlen éjszakára.Egyszerûen nem tudsz megválni tôlük. Hozzád tartoznak, még akkor is, ha jelentôs helyet foglalna