Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Ha a tél mindig "meglepetésszerûen" jön, a szeptember 15-i iskolakezdésrôl igazán nem mondhatják ugyanezt azok, akikre a megfelelô tanulási feltételek megteremtése hárul. Minden évben a hegy alatt abrakolnak a javításokkal, és most sincs másként. Bô két hét, és még mindig kapkodnak a felújítási munkálatokkal.

A helyzet annál felháborítóbb, mivel a kormányfô szerint idén a tavalyinál hat és félszer több pénzt utaltak ki a tanintézmények korszerûsítésére. Pénz volt és van, ezt hangoztatta a tegnapi videokonferencián az oktatásügyi miniszter, a kérdés, hogy hogyan költötték el. Eltekintve azoktól a vádaskodásoktól, miszerint az összegeket politikai preferenciák függvényében osztották szét, tény, hogy országos szinten a májusi költségvetés-kiigazításkor iskolafelújítás céljára kiutalt összegek csupán egyharmadát (!) költötték el. És akkor még nem is szóltunk az augusztusi kiigazításról.

Miközben számos vidéki iskolában pár hónappal az EU-csatlakozás küszöbén még mindig nincs vezetékes víz, illemhely, a falak málladoznak, a polgármesterek és a fôtanfelügyelôk helyenként keresztbe tesznek egymásnak, és politikai, gazdasági érdekeknek megfelelôen igyekeznek felhasználni a kiutalt összegeket, másutt arra panaszkodnak, hogy nincs pénz. Mit számít, hogy az iskolák, óvodák jó része nem kapja meg a mûködési engedélyt a közegészségügyi hatóságtól, e tanintézményeket úgysem zárják be, és csak a véletlennek köszönhetô, ha a tanév során nem betegszik meg senki, nem tör ki járvány stb. Az engedélyek megvonásával a közegészségügyi hatóság csupán a felelôsséget hárítja el magáról. A szaktárca úgy akarja mozgósítani a "késôkásákat", hogy kilátásba helyezte: ahol szeptember 30-ig nem költik el a májusban (illetve október 30-ig az augusztusban) kiutalt összegeket, a pénzt jobban gazdálkodó megyékhez irányítják, ugyanakkor szeptember 4-ig újabb ellenôrzéseket rendelt el az iskolákban.

Másik gond, hogy sok iskolaépületet visszaigényeltek az egykori tulajdonosok. Bár a tegnap az oktatási miniszter jó nagyot bakizott, amikor bôszen kijelentette, hogy "ellenzi a visszaszolgáltatást", hiszen ez nem az ô egyéni preferenciájának függvénye, a helyzet az, hogy pár éven belül tényleg vissza kell szolgáltatni az épületeket, akkor meg mi lesz a sok iskolással? Új iskolák nem épültek, a meglévôk túlzsúfoltak. Marosvásárhelyen az Unirea és a Mûvészeti líceumok épülete van ilyen helyzetben, de a miniszterelnök szemmel láthatólag nem aggódik túlságosan, még prefektusunkat is "nyugtatgatta". Lényeg, hogy nem az ô kormányfôsége alatt kell kiüríteni az iskolákat! Változást talán a beharangozott decentralizáció hoz, ami állítólag rövid idôn belül bekövetkezik, amikor is az iskolák, a tanfelügyelôség és ezekkel együtt a teljes felelôsség a helyi önkormányzatok hatáskörébe kerül…

Makfalva község területén élô termôföld-tulajdonosok panasszal fordultak a polgármesteri hivatalhoz, amelyben megfogalmazták, hogy a vadak – szarvasok, vaddisznók – egyre nagyobb károkat okoznak az ôszi kultúrákban. A hatóságok intézkedésére égetô szükség lenne. Elejét kellene venni a vadkároknak, kérik adó- és helyi illetékeket fizetô polgári minôségben, és mert Romániában a tulajdonjog garantált. Amennyiben az illetékesek nem oldják meg a tûrhetetlen helyzetet, polgári engedetlenséghez folyamodnak és eltorlaszolják a 13A országutat annak érdekében, hogy felhívják a felsôbb hatóságok figyelmét az említett helyzetre.

A Makfalvi Polgármesteri Hivatal, mivel ez ügyben tehetetlen, beadvánnyal fordult a Prefektúrához, a Megyei Tanácshoz, az Erdészeti Igazgatósághoz, a brassói Erdészeti és Vadászati Területi Felügyelôséghez, a Horgászok és Vadászok Megyei Egyesületéhez, a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatósághoz, az RMDSZ Maros megyei szervezetéhez, remélve, hogy az intézmények, szervezetek módot találnak arra, hogy segítsenek a helyzet megoldásában.

A polgármesteri hivatal a beadványt eljuttatta a megyénkbeli sajtóhoz és elektronikus médiához.

Lassan térségünkben is bevett szokássá válik a szezonvégi kiárusítás, amikor a kliensek féláron vagy több tíz százalékos árkedvezménnyel szerezhetik be a záruló idény divatcikkeit. A legtöbb üzletben kezdetét vette a nyári vásár, a néha- néha hûvösebb idôjárás és az esôs idôszak, no meg az árak miatt a boltok többségében kisebb volt a szezonális cikkek iránti érdeklôdés, több helyen felhalmozódott a készlet, így jól járhatnak azok, akik a közeljövôben fölkeresik az üzleteket. A ruhásboltokat érintik a leginkább az akciók, ezekben is fôként a nôk válogathatnak a szoknyák, blúzok, topok, papucsok, szandálok sokaságából, persze a férfiak is megtalálhatják a kedvükre való inget, nadrágot. Az árcsökkenés általában 20 és 50 százalék közötti, a kiárusítás a készlet erejéig tart.

Marosvásárhely fôterén végigsétálva, a különbözô ruha-, cipôüzletek kirakatüvegein plakát hirdeti az egység ajánlatát, a járókelôk java része tüzetesen szemügyre veszi a kifüggesztett ajánlatot, vásárolni azonban csak kevesen térnek be egy-egy üzletbe. Ennek okát nem nehéz kitalálni, hisz az, aki eddig nem vásárolta meg az idei divat kellékeit, nem valószínû, hogy a jövôben szívesen viselné azokat. Hadd tegyük hozzá, az sem elhanyagolható, hogy a divatos áruházak leszállított áron kínált ruhanemûit, anyagi szempontból, féláron sem engedheti meg magának az ügyfél.

A fôtéren található ruhaüzletek közül helyenként 50 százalékkal csökkentették a termékek vételárát, máshol 30 százalékkal, viszont olyan kereskedelmi egység is van, ahol a megvásárolandó cikk milyenségétôl függnek az árak. Következzen néhány példa útmutatásképpen. Az egyik márkás cipôüzletben a szezon idején 200 új lejért kínált szandált immár 100 lejért lehet beszerezni, a különféle formájú és színû topánkák 120 új lej helyett ugyancsak féláron kaphatók, de az amúgy is olcsóbb cipôk (30-40 lej) esetében nem csökkentették a vételárat.

Az egyik közkedvelt fôtéri ruhaüzletben a 30, 60 lejes elegáns blúzokat, a 80-60 lejes nyári szoknyákat valamivel kedvezményesebben szerezhetjük be, mint nyár elején, ezek árát 10 százalékkal csökkentették.

A Maros Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatója, Livia Galenco elmondta, a szezon végi kiárusítás augusztus 1-jén vette kezdetét, de az üzletek, kereskedelmi egységek maguk döntöttek az árcsökkentésrôl. "Törvényes úton nem lehet az üzleteket a nyári árucikkek kiárusítására kötelezni. Ez mindössze egy lehetôség számukra, és mindenik egység maga dönti el, hogy a felhalmozódott készlet függvényében csökkenti-e az árakat vagy sem, és milyen mértékben" – fejtette ki az igazgató.

Fránya dolog ez a magyar nyelv. Sajnos nem fordítható le automatikusan (önkéntelenül) minden kifejezés, mely más nyelven, pl. egy, a köreinkben is beszélt újlatinul elhangzik.

Olvasom, hogy Kincses Elôd sajtótájékoztatón a Wass Albert-folyam újabb állomását tette nyilvánossá. Bizonyára újlatinul beszélt, hogy értse az újdondász társadalom neolatin képviselôfrakciója is. Ennek során használta a contrainformatii v. serviciul de contrainformatii szóalakot, ami nem elleninformációt tesz ki megújított nyelvünkben, hanem katonai mûszó, magyarra elhárításnak fordítjuk. Máskülönben nem csodálom, hogy nem talált a megfelelô szóra a tudósító, ugyanis sem az újabb, sem a régebbi szótárakban, a román-magyar vagy megfordítottakban ebben az értelemben nem tüntetik fel a szerkesztôk. Valószínûleg még írásban sem szerettek volna találkozni ezzel a szervvel.

Van ott még egy mûszó, amelynek pontos magyar megfelelôjét azért nem ismeri a romániai magyar, mert nem magyarul ügyintéz úgy hatvan-kilencven éve. Azt írja az újság, hogy "a román szervek megpróbálták elérni, hogy Wass Albertet a magyar kormány vonja vissza" egy olasz-német vegyes bizottságból. Az nem derül ki, mit csinált ez a vegyes bizottság, de általában egy nyilatkozatot lehett visszavonni (revocare), egy személyt valamely megbízatásából visszahívják.

A Kolozs megyei Cege (Tagu) nevû települést már jó régen puszta c-vel írják, történelmies helyesírásmódja csak a nemesi elônévben maradt meg félig-meddig megtûrten, ugyanis erre éppen úgy vonatkoznék lelketlen módon a helyesírási szabályzat idevágó cz-t irtó paragrafusa.

Különben ismét meggyôzôdhettünk, hogy a föld beszél, a kutya és a rossz ítélet ugat. Igaz, jóval hangosabban, mint az igazság.

Amikor a hófehérre meszelt szeméttárolók megépültek a Tudor negyedben, a lakók megelégedve nyugtázták, vége a sok konténer mellé dobott szemét látványának, nem lesz többé guberálás. A civilizált szemétgyûjtés azonban úgy látszik, nálunk utópia, mert két- három nap sem telt el az újítás után, a guberálók ismét ott settenkednek a tároló körül. De nemcsak settenkednek, hanem találékonyan, a régi menetrend szerint folytatják a kukázást. Nincs olyan szeméttároló, amit ne lehetne megkörnyékezni, s ha kell, az ablakon is bemásznak.

Varga Tibor, a Salubriserv osztályvezetôje, aki Marosvásárhelyen a háztartási szemét gyûjtéséért felel, elmondta, hogy a kukázók után hagyott szemetet nem kötelességük összegyûjteni, ezt a lakótársulásoknak, magánszemélyeknek kell megoldaniuk. A szolgáltatói szerzôdésben foglaltak szerint csak a konténerek ürítésekor kihulló szemetet kell összeszedniük. Varga azt is elmondta, többször elôfordult, hogy a járôrözô polgárôrök felhívták a Salubriservet, hordják el a szemetet. De kinek a költségére? Mert sem a tulajdonosi társulás, sem a polgármesteri hivatal a plusz kiszállásokat nem fizeti meg.

Egyes tulajdonosi társulások, miután már eredménytelenül többféle módszert kipróbáltak, a kártyazáras megoldást választották (következik a fotocellás?), hogy ne lehessen a tárolt szeméthez hozzájutni és szétdobálni. Ilyen a Cosbuc utcai 209-es társulásnál található. De ahol hozzáférhetô a szemét, nincs mit tenni, a guberáló kijelenti: ebbôl él!

Jegyzet

Az ügyintézés külön tudományág vidékünkön, földrajzi helyzete miatt (is) tudathasadásban vergôdô világunkban. Gyönyöreinek megtapasztalásához egyéb sem kell, mint hogy mondjuk, elvileg pár perces idôtöltéssel elintézhetô dologgal bekopogtass a Hivatalba. Történetesen oda, ahol a munka mezején verejtékezô honpolgárok munkával kapcsolatos ügyes-bajos dolgait intézik.

Hogyan lehet egy irat beiktatásához szükséges percek helyett órákat lefaragni az adófizetô életébôl, az valóságos mûvészet, gyakorlásának három fô kelléke van.

Elsô számú kellék a zûrzavar. Ugyanis tájékoztatás nincs arról, hogy melyik irodában mivel foglalkoznak, mivel a Hivatal elvárja, hogy ezt kívülrôl tudd. Az ajtók elôtt sorok, ugyanúgy, mint az átkosban, ahol a centikért könyökcsata folyik, a tûsarok pedig garantált sikert jelentô csodafegyver.

A második kellék a kéz alatti ügyintézés, amit a Hivatal gyakorlott látogatói nagy odaadással ûznek. A halandó sorban áll, a kivételezett halandó a hátsó ajtón slisszol be, majd gyôzelmi mámorral a képén távozik.

A harmadik kellék a semmibevétel. Élvezni igazán csak órányi sorállás után lehet, amint a Hivatal szürke közkatonája telefonon eltárgyalja az aznap délutánra tervezett társasági programját röpke negyedóra alatt, mielôtt visszakézbôl pillanat alatt elintézné az iktatást, amiért a padlót koptattad az asztala elôtt. Természetesen állva, mert szék csak a Hivatal alkalmazottainak jár. A halandó érje be azzal, hogy egyáltalán elintézik az ügyét, mert ha ajtót mutatnak neki, kezdheti elölrôl az egészet, a sor végérôl.

Világos, hogy a Hivatal nem hajlandó tudomást venni arról, hogy tudathasadásban él, mert a civilizált világban, ahova állítólag felvesznek jövôtôl, másképp fújnak a szelek. Ott a hivatal él a Halandóért, itt fordítva. És ez a beállítás egyelôre szinte minden hivatalra érvényes még ezen a tájékon. Mintha csak azért élnének halandók széles ez országban, hogy a bürokrácia humánfaktorának az életét megkeserítsék.

Ennek az optikának a megfordításához távolról sem lesz annyi elég, hogy országunkat felvegyék az európai klubba, mivel a packázás mûvészetének fenti megnyilvánulásait meglehetôst nehéz volna rendeleti úton megszüntetni, ahhoz már orwelli fogásokra lenne szükség. Talán néhány generációnyi európai légkör már elég lehet ahhoz, hogy a Hivatalok nevelésébôl kihagyott otthoni hét esztendôbôl egy-kettô bepótlódjék.

A rendszerváltás olyan alapvetô változás volt, hogy megköveteli önképünk újrafogalmazását – jelentette ki Sólyom László köztársasági elnök kedden Debrecenben.

A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus nyitó plenáris ülésén az államfô a hungarológiáról, a magyarság tudományáról elmondta, hogy az jelentôsen hozzájárul a nemzeti identitás megfogalmazásához.

Megítélése szerint az alkotmányban is rögzíteni kell a magyarságot mint kultúrnemzetet, s a külpolitika sem hagyhatja figyelmen kívül a magyar nemzet egységét.

Sólyom László szerint a hungarológiát a nyitottság jellemzi: alapvetô kérdésekben azok is hozzászólhatnak, akiknek ez nem sorskérdés, csupán tudományos teljesítmény.

Sólyom László annak a meggyôzôdésének adott hangot, hogy a VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus "az utókor szemében napjaink lenyomata lesz". Szavai szerint a magyarságtudomány sorskérdéseket vet fel, nemzetközi tudományos szervezetei vannak, s a hungarológia "kifelé" is hat, vagyis bemutatja tágabb kultúránkat külföldön.

Az államfô beszélt arról is, hogy ô maga a határon túli magyar területeken tárgyalásai során a magyarokkal kapcsolatos ügyekben a kultúrnemzetet fogja képviselni. A magyarság szempontjából meghatározónak nevezte, hogy az anyanemzet és a külföldön élô nemzetrészek milyen közös cselekvésre tudnak jutni.

Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke az MTA fontos feladatának nevezte a magyar nyelv és kultúra terjesztését, a magyar tudományosság összefogását, támogatását.

Emlékeztetett rá, hogy az MTA 1990-ben létrehozta a külsô tagság intézményét, s ma már 1.116 határon túli tagja – köztük 55 akadémikus – van a köztestületnek.

Közölte: 2007. január 1-jén megkezdi mûködését az MTA 6. területi bizottsága Kolozsváron.

Az ötnapos debreceni hungarológiai kongresszuson 28 országból több mint 450 magyarságkutató vesz részt.

A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke szerint az európai szervezeteknek végre komolyan állást kell foglalniuk a szlovákiai kisebbségellenes kijelentések ügyében. Bugár Béla errôl azután beszélt az MTI- nek, hogy hétfôn Budapesten zárt ajtók mögött megbeszélést folytatott az Országgyûlés, az Európai Parlament, az Európa Tanács, az EBESZ és a NATO parlamenti közgyûlésében részt vevô magyar képviselôkkel.

"Már régen nem fordult elô, hogy egy olyan kormány alakult volna egy uniós tagországban, amelyben az egyik koalíciós párt kisebbségellenes kijelentéseirôl híres, és ezért még soha nem volt büntetve" – fogalmazott Bugár Béla. A találkozót Eörsi Mátyás (SZDSZ), az Országgyûlés Európai Ügyek Bizottságának elnöke kezdeményezte a Szlovákiában az elmúlt idôszakban történtek miatt.

Eörsi Mátyás azt mondta, nemcsak Magyarországnak, hanem az Európai Parlamentnek, az Európa Tanácsnak is meg kell szólalnia, ha olyat tapasztal, amit nem tart elfogadhatónak. Hozzátette: a magyarellenes kijelentések nem magyar-szlovák vonatkozásúak:
"az emberi jogok egészét, a demokrácia értékeit kell górcsô alá venni".

Bugár Béla, az MKP elnöke szerint meg kell várni az új szlovák kormány konkrét lépéseit, mert a közzétett kormányprogram "túl általános".

"A szlovák kormány egyrészt olcsó gesztusokkal igyekszik bizonyítani, hogy a többség és a kisebbségek viszonyában minden rendben van, másrészt amikor konkrét lépést tehetnének, elítélhetnének egy magyar- vagy romaellenes megnyilvánulást, akkor azt nem teszik meg" – jegyezte meg Bugár Béla.

Kitért arra, hogy a pozsonyi parlamentben nemsokára kezdôdik a költségvetési vita, meg kell várni, mit fognak tenni a kultúrával, az oktatásüggyel, azokkal a dolgokkal, amelyek nemcsak a magyar közösség, de Szlovákia más nemzeti kisebbségei számára is fontosak. Úgy vélte, elôfordulhat, hogy elveszik a kisebbségi intézmények támogatását, az oktatásügyben pedig a nemzetiségi iskolákban az államnyelv oktatását erôsíthetik.

Az egész emberiség ellen elkövetett bûntettnek nevezte a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bûnök kivizsgálásával foglalkozó, hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) fôügyésze a 11 évvel ezelôtti srebrenicai vérengzést, sürgetve a felelôsök megbüntetését.

A srebrenicai per folytatásának nyitányaként mondott hágai beszédében – Brüsszelbe is eljutott hírek szerint – Carla Del Ponte megbocsáthatatlannak nevezte, hogy Szerbia mindmáig nem tudta kézre keríteni és a törvényszéknek átadni Ratko Mladicot, a boszniai szerb hadsereg egykori parancsnokát. Mladicot 11 éve körözik, mert ôt tartják a mintegy hétezer muzulmán áldozatot követelô srebrenicai mészárlás elsô számú felelôsének.

A szerb katonák 1995. július 12-én Mladic irányításával rohanták le az ENSZ holland békefenntartóinak védelme alatt álló várost. Ez volt a legszörnyûbb mészárlás Európában a II. világháború vége óta, s nem kis szerepet játszott abban, hogy a boszniai háború ügyében a nemzetközi közösség elszánta magát a beavatkozásra. A férfiak és fiúk meggyilkolása mellett a szerbek nôk és gyermekek ezreit üldözték el más muzulmán lakosságú területekre. Késôbb pedig – mint Del Ponte ismét hangsúlyozta – a holttestek többszöri újratemetésével megpróbálták eltüntetni a vérengzés bizonyítékait.

A mészárlást a törvényszék népirtásnak ismerte el, s az ügyben már több súlyos ítéletet hoztak. 2001-ben például 46 évre ítélték Radislav Krstic tábornokot, az ostromló erôk vezetôjét, bár Krstic fellebbezése nyomán a büntetést 35 évre mérsékelték.

A mostani hágai perben hét egykori magas rangú boszniai szerb katonatiszt ül a vádlottak padján. Mladic és szintén bujkáló helyettese, Zdravko Tolimir tábornok alárendeltjeiként valamennyien kulcsszereplôk voltak a mészárlásban.

Elôzetesen a vádlottak egyike sem vallotta magát bûnösnek.

Legutóbb Phoenix, Tucson és Denver városokban esett 50 százalék alá a fehérek aránya, többségbôl néhány éven belül kisebbséggé válnak Arlingtonban, Charlotte-ban, Las Vegasban és Austinban. A jelenség hátterében az áll, hogy a mexikóiak, akik korábban elsôsorban a határ menti államokba települtek be, az utóbbi idôben a jobb élet reményében továbbköltöztek távoli nagyvárosokba.

Elemzôk rámutatnak, hogy a népesség átalakulásának a gazdaságra nézve jótékony, ösztönzô hatása mellett társadalmi következményei is vannak. Nemcsak az iskoláknak kell újjászervezôdniük az angolt nem anyanyelven beszélô gyerekek miatt, hanem a politikusok is mindinkább figyelembe veszik a szavazóbázis átalakulását.

A mexikóiak alapvetôen a sokszínûségre nyitottabb nagyvárosokat veszik célba, amelyek a sokféle eredetû lakosságuk miatt befogadóbbak. Az Egyesült Államok nem minden térsége nyitott, egyre erôsödik az úgynevezett Minuteman Program mozgalom, amely évek óta igyekszik elijeszteni az illegális mexikói bevándorlókat. Több esetben nyíltan fajgyûlölô jelenségek törnek a felszínre.

James P. Allen, a northridge-i Kaliforniai Állami Egyetem földrajzprofesszora szerint a hispánok bevándorlását a gyûlölködés sem állíthatja meg, eljön az idô, amikor az Egyesült Államok ötven legnagyobb városának mindegyikében kisebbséget alkotnak majd a fehérek.

Az amerikai népszámlálási hivatal múlt heti közlése szerint az öt évvel ezelôttihez képest tizenhat százalékkal több bevándorló lakik az amerikai háztartásokban; a legnagyobb tömegben mexikóiak áramlanak be "az ígéretek országába".

A fôváros körzete már több mint egymillió betelepülônek ad otthont, és ezzel a bevándorló tömegek egyik fô "kapujává" vált. Washingtonban és környékén tavaly óta már minden ötödik lakó bevándorló.

Washington körzetében minden tíz bevándorló közül négy fôiskolai vagy magasabb végzettségû, többségük tökéletesen beszél angolul, és nem nincstelenekrôl van szó, hanem olyanokról, akik a gazdaságban, a szolgáltató szektorban serkentik a térség életképességét.

A CNSAS kedden megkezdte azoknak a politikusoknak a meghallgatását, akiknek hálózati dossziéjuk volt, a sajtóban tíz jelenlegi szenátor és képviselô nevét emlegetik, akik lehet, hogy együttmûködtek a volt Szekuritátéval. A CNSAS Kollégiumának tagjai szerint az intézménynél lévô honatyák listája 71 nevet tartalmaz.

Sógor Csaba RMDSZ-szenátor kedden elsôként jelent meg a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) székházánál, azt állítva, hogy nem hívásra, hanem jószántából ment oda.

Sógor elmondta, hogy a Szekuritáté üldözöttjének és nem együttmûködôjének tartja magát. Az RMDSZ- szenátor azért akarta megnézni a dossziéját, hogy lássa, ugyanaz-e, mint amit áprilisban látott vagy megjelentek más dokumentumok is.

Elmondta, hogy az áprilisban látott dossziéja a Tôkés Lászlóval kapcsolatos iratokat tartalmazta.

Sógor Csaba nemrég azt nyilatkozta, hogy több döntést is kapott a tanácstól arra vonatkozóan, hogy nincs a Szekuritátéval való együttmûködési vagy besúgói dossziéja, kiemelve, hogy a volt szekusok több alkalommal is kihallgatták, és adott három nyilatkozatot a Tôkés Lászlóval való kapcsolatáról.

Ezek közül kettôt román nyelven írt 1984-ben, és ezekben kötelezték, hogy igazolja, nem szô összeesküvést a kommunista rezsim ellen és nem harcol Erdély Magyarországhoz való csatolásáért. Az utolsó nyilatkozatot 1989 novemberében tette. "1989 novemberében küldtem egy nyílt levelet Ceausescu elnöknek, amelyben kértem, hogy hagyja békén Tôkés Lászlót. Megvédeni egy kollégát nem jelent politikai rendôrséget", tette hozzá az RMDSZ-szenátor.

Mona Musca képviselô megjelent kedden a székháznál, azt nyilatkozva, hogy helyesnek tartotta megjelenni a meghallgatáson, ha már meghívást kapott. Azon kérdésre, hogy benyújtja-e lemondását a parlamentbôl, ahogyan a fôvárosi NLP-szervezet kérte, Musca kifejtette, hogy megvárja a tanács döntését, mivel "ez így természetes és normális".Azon javaslatra vonatkozóan, miszerint törölni kellene a CNSAS mûködését szabályozó törvénybôl a politikai rendôrség minôsítést, Musca kijelentette, "nem jogosult" arra, hogy bármilyen módon is kommentálja ezt.

Mircea Dinescu, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács Kollégiumának tagja kedden kifejtette, hogy különbséget kell tenni a Szekuritátéval együttmûködôk különbözô típusai között. Úgy véli, hogy a Nagy-Románia Párt elnöke együttmûködött a Szekuritátéval és "több politikai rendôrséget csinált", mint egy egyszerû munkás, akit talán megfélemlítettek azért, hogy együttmûködjön velük.

"Vannak egyesek, akik együttmûködtek a Szekuritátéval, mint Corneliu Vadim Tudor, aki a Saptamâna lapnál dolgozott és minden, a román irodalmi életbôl megszökött személyt káromolt, minden mûvészt, aki külföldön dolgozott vagy beszélt a Szabad Európa Rádióban", nyilatkozta Dinescu.

Azt állítja, hogy Vadim találkozott a Szekuritáté tábornokaival, "nem írta alá azt a szerzôdést (együttmûködési nyilatkozat – szerk. megj.), de több politikai rendôrséget csinált, mint bárki is egy marmeládégyárból".

Dinescu rámutatott, hogy vannak más kategóriába tartozó együttmûködôk is, akiket "megfélemlítettek, zsaroltak azért, mert politikai foglyok voltak, vagy rokonaik külföldre menekültek, vagy pedig homoszexuálisok voltak, és akkor a börtön helyett aláírták a szerzôdést az ördöggel, de nem csináltak politikai rendôrséget". Dinescu szerint a politikai rendôrség azt jelenti, hogy "a Szekuritáté szolgálatába helyezted magad és rosszat tettél másoknak".

Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kedden a Mediafax tudósítójának elmondta, hogy nem kaptak választ a mai napig sem azon nyílt levélre, amelyet az SZNT vezetôsége július végén címzett Traian Basescu elnökhöz, és amelyben kérték, hogy kezdje el a tárgyalásokat a tanács képviselôivel Székelyföld autonómiájának létrehozásáról.

Csapó aláhúzta, még várnak szeptember 28- ig, amikor a széki tanácsok elnökei összeülnek, hogy döntsenek a következô lépésekrôl, amelyeket a székelyföldi autonómia érdekében fog az SZNT megtenni.

Az SZNT vezetôsége aláhúzza, hogy az illetékes romániai hatóságok a Székely Nemzeti Tanácsnak a székely nép nevében megfogalmazott minden eddigi követelését visszautasították. A parlamentbe 2004-ben benyújtott törvénykezdeményezést Székelyföld Autonómiastatútumáról részletes vita nélkül elutasították, ugyanez történt a képviselôházban 2005-ben, s a törvénykezdeményezést hónapok óta nem tûzik napirendre a szenátusban.

Az SZNT vezetôsége úgy véli, hogy Székelyföld autonómiájának törvény általi garantálása Románia csatlakozásának egyik feltétele kell hogy legyen, amelyet ha teljesítenek, a székely népnek teljes és tényleges egyenlôséget szavatolnak, az integráció folyamatát, az Európai Uniót pedig nem terhelik majd etnikai feszültségek.

"Tekintettel arra, hogy a 2006. június 24-én elküldött levelünkre, amelyben arra kértük, szíveskedjék azonnal megkezdeni a tárgyalásokat a Székely Nemzeti Tanács képviselôivel Székelyföld Autonómiastatútumának 2006. szeptember 30-ig történô jóváhagyásáról, nem érkezett válasz, kérjük Önt, jelöljön meg egy idôpontot f. év augusztusában, amikor fogadja a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét", olvasható az említett nyílt levélben.

A vasárnap esti viharral összefüggésben folyó vizsgálatot a tegnap estére készültek lezárni; a vizsgálatot azért vezeti Szilvásy György, mert több minisztériumot is érint – mondta az MTI érdeklôdésére kedden a kormányszóvivô.

Danks Emesét azért kereste meg a távirati iroda, mert Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetôje délelôtti sajtótájékoztatóján arra kérte Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy mivel a jogszabályok szerint a Miniszterelnöki Hivatal élén álló miniszter az egyik felelôse a történteknek, váltsa le a kancelláriaminisztert a vizsgálat vezetôi posztjáról, és bízza független szakértôkre az események és az okok feltárását, illetve ezt követôen vonja le a politikai következtetéseket. A kormányszóvivô szavai szerint a vizsgálat több tárcát is érint, ezért bízta meg a kormányfô Szilvásy Györgyöt annak vezetésével. Danks Emese hozzátette: a vizsgálat várhatóan délután lezárul, így "ennek fényében lehet akár a felelôsöket megnevezni".

A Miniszterelnöki Hivatalban megvolt az a felelôs, aki leállíthatta volna a vasárnap esti tûzijátékot – közölte Szilvásy György kancelláriaminiszter hétfôn sajtótájékoztatón Budapesten.

Mint mondta, Bodor Tibor fôosztályvezetô, fônöke Tóth Miklós szakállamtitkár, az ô fônöke Gál J. Zoltán államtitkár állíthatta volna le a tûzijátékot. Hozzátette: megfelelô információk birtokában saját maga is jogosult lett volna ezt megtenni. A kancelláriaminiszter közölte: a tûzijáték leállítására Demszky Gábor fôpolgármesternek mint a fôvárosi védelmi bizottság elnökének is lett volna lehetôsége.

Marian Ursut, Románia budapesti konzulja kedden közölte, hogy egy romániai nôt egy budapesti kórházban kezelnek, minden valószínûség szerint töréssel, két román állampolgárt holtan találtak meg és egy másikat továbbra is eltûntként tartanak nyilván. A konzul aláhúzta, hogy a vasárnap esti vihar után az egyik eltûntnek nyilvánított román állampolgár, a 47 éves Szegedi Víg Zsuzsanna holttestét megtalálták. A nô férjét továbbra is keresik, és a sérültek közül kórházban már csak egy tartózkodik, a másik öt romániai kisebb sérüléseket szenvedett, rövid idôn belül elhagyhatták a kórházat.

A kórházban tartózkodó személy töréssel fekszik az ortopédián és következik, hogy megállapítsák, hazahozzák-e Romániába, vagy pedig Magyarországon folytatják a kezelést. Azon 28 éves Szilágyi Kiss János lányáról van szó, aki a vasárnap esti viharban vesztette életét, miután egy fa rádôlt.

Az MTI szerint a magyar hatóságoknak hétfôn sikerült megtalálni a Dunában a romániai nô holttestét, de férje után továbbra is kutatnak.

A rendôrség ezáltal megerôsítette a negyedik halálesetet is. A házaspár vasárnap este Budapest központjában a Dunán egy motorcsónakon tartózkodott, amikor kitört a vihar, úgy estek a vízbe.

Ionut Popescu liberális szenátor, volt pénzügyminiszter, hétfôn a Mediafax hírügynökségnek elmondta, javasolni fogja a kormánynak, hogy 2007. január elsejétôl 7%-kal csökkentsék a munkaadók és alkalmazottak által fizetett hozzájárulást.

"Másfél évre az egységes adórendszer bevezetése után minden makrogazdasági mutató alátámasztja, hogy ez jó döntés volt a román gazdaság számára", nyilatkozta a volt pénzügyminiszter.

Aláhúzta, nemcsak hogy "nem csökkent az állam bevétele, hanem a legoptimistább elôrejelzéseket is meghaladta".

"A gazdasági növekedés ebben az évben 7% körüli lesz. Ugyanakkor, 15 éves állandó csökkenés után, nôtt az alkalmazottak száma. Nem utolsósorban, a külföldi befektetések újabb rekordokat értek el, és csökkent az infláció", emelte ki a liberális szenátor.

Szerinte ezen eredmények "egy újabb merész döntéshez" kellene vezessenek: a munkaadók és alkalmazottak által fizetett hozzájárulások 7%-kal való csökkentéséhez, hogy "2007. január elsejétôl ezek szintje ne haladja meg a 40%-ot". "A kormánynak vállalnia kell ezt a döntést, mely kiegészítené a 2005 során elkezdett intézkedéseket és kikerekítené a tavaly elkezdett fiskális reformot", nyilatkozta Ionut Popescu. Kiemelte, hogy 2005-ben, amikor hatalomra került a DA Szövetség, a munkaadók és munkavállalók által fizetett hozzájárulás 49,5% volt.

"A kormányzási programunkban évente 2-3%-os csökkentést terveztünk, úgy, hogy a mandátum végére 40%-nál állapodjunk meg. Jelenleg ez 47,5%- os, és figyelembe véve a körvonalazódó 2006-os pénzügyi év eredményeit, a jövô év elejéig el kellene érjük a 40%-ot", foglalta össze az NLP szenátora.

Nemrégiben felmérés készült a HIV- fertôzött gyermekek társadalmi integrációjáról, s a statisztikai adatok azt mutatják, a társadalom nem készült fel ezeknek a személyeknek a befogadására. Sajnos, Maros megyében sem lehet kedvezôbb helyzetrôl beszélni, fôleg az iskolás korú fiataloknak okoz nehézséget titkolni, rejtegetni betegségüket. A napokban az AIDS-es gyermekek szüleinek egyesületét, a Benone-t kerestük fel, ahol az említett kérdésrôl szülôkkel, beteg gyerekekkel beszélgettünk.

Az egyesület nyilvántartásában 47 aktív és 40 nem aktív tag szerepel, vannak köztük szülôk és fertôzött fiatalok. A beszélgetés során többször is elhangzott, hogy a Benone nyilvántartásában csak olyan gyerekek, fiatalok vannak, akiket ’88–92 között fertôztek meg, különféle kórházi kezelés során, oltás útján. Mindezért pedig senkit sem lehet név szerint felelôssé tenni. "Könnyû a régi rendszerre fogni a mulasztást, a nemtörôdömségre, de akkor mi a helyzet az 1992-ben megfertôzôdött személyekkel, nem lehet azt is a régi rendszer rovására írni. Sajnos, a román állam mind a mai napig nem ismeri el a hibát, nem vállalja fel a következményekért a felelôsséget, pedig ezek a gyerekek mind egészséges szülôktôl születtek" – mondta a Benone elnöke, Veress Mária.

A legtöbb fertôzött gyerek, fiatal marékszámra szedi a gyógyszert, ebbôl áll a tulajdonképpeni kezelés. Szerencsére Romániában is elérték, hogy a nemzetközi szinten is alkalmazott, megfelelô kezelésben részesülnek az AIDS-betegek is. Havonta járnak járóbeteg-rendelôbe ellenôrzésre, kivizsgálásra, és csak a súlyos mellék-megbetegedések esetén szorulnak kórházi kezelésre. A jelen lévô – nevét elhallgatni kívánó – egyik szülô arra mutatott rá, hogy ezek a fiatalok nagyon könnyen megbetegednek, és annyira szembeötlôk a tünetek, hogy gyakran éppen emiatt kell otthagyják az iskolát. "Nem egyszerû kimagyarázni, hogy a gyerekem hûlés miatt 2-3 hónapos kezelésre szorul" – mondta.

V. M. számolt be, hogy amikor kiderült, bizonyos gyerekek HIV- fertôzöttek, a szüleik úgy döntöttek, kiíratják ôket az iskolából, azért, hogy csemetéiknek ne legyen része megbélyegzésben, ne tapasztalják meg a kitaszítottság érzését. Minderre az információ, a tájékozottság hiánya miatt kerülhetett sor. Rövid idôn belül rájöttek a felnôttek is, hogy gyerekeik nem az utolsó stádiumban vannak, a kezeléseknek köszönhetôen még van/lehet jövôjük, ezért újra taníttatni szerették volna gyerekeiket. Több esetben is elôfordult, hogy a különféle tanintézmények nem fogadták vissza a volt diákokat, éppen a betegségük miatt. "A Megyei Szociális és Gyermekjogvédelmi Igazgatóság határozata alapján a kisegítô iskolába fogadták be azokat, akiket a szülôk elôzôleg kivettek az iskolákból. A 8. osztályig még úgy ahogy megfelelt ez a tanintézmény, de az értelmes, tanulni vágyó diákoknak nincs sok esélyük arra, hogy felsôbb oktatási intézményben folytassák tanulmányaikat az általános iskola elvégzése után. Még az inasképzést sem bírják meg sokan azok közül, akik a kisegítô iskolában végeztek. Elkallódnak ezek a gyerekek, mert a társadalom nem tudja ôket elfogadni, befogadni. És nem tudni, hogy az inasiskola végeztével mi lesz a további sorsuk" – fejtette ki V. M. Hangsúlyozta, azért van erre lehetôségük azoknak a fertôzött gyerekeknek, akik betegségük ellenére komolyabb tanintézményben tanulnak, mert senki sem tud egészségi állapotukról.

Nem igaz! – ez a felkiáltás a szülô elsô reakciója, amikor megtudja, hogy gyereke HIV-fertôzött. "Vártam, hogy azt mondják az orvosok, elnézést, tévedtünk, és egészséges a gyermeke. De nem így történt. Három évig küzdöttem a tények ellen, csak utána tudtam valamelyest elfogadni a helyzetet. Ahhoz, hogy a gyerekemnek is meg tudjam mondani, hat évre volt szükségem. Megijedt, mint minden gyerek, ha bebizonyosodik a betegsége. Miért én egyedül a családból, és ki a felelôs ezért? – ezek voltak az elsô kérdései. Minket, szülôket vádolnak, hogy miért hazudtunk annyit. De most közülük is sokan kell mosolyogva hazudjanak, azért, hogy az osztályközösség befogadja ôket, vagy egyáltalán iskolában tanulhassanak. Nem is annyira az osztálytársakkal, mint inkább a szüleikkel és a tanárokkal vannak ilyen szempontból fenntartásaink. Habár pozitív példát is fel lehet hozni, amikor az osztályfônök megértette a titkolózást – hangoztatta a Benone elnöke, Veress Mária.

A beszélgetésen két iskolás korú fiatal volt jelen. Egyikôjük elmondta, a rokonok, az iskolaigazgató és a tanári kar tud a betegségérôl, elfogadták a tényeket, de ebben az is szerepet játszott, hogy jól tanult. "Sok barátom van, de csak a legjobb haveromnak mertem megmondani, hogy beteg vagyok. Ô egészséges, viszont megért engem. Én most iskolába járok, ha elvégzem, a vendéglátóiparban szeretnék elhelyezkedni."

"Ha befejezem az iskolát, autószerelô szeretnék lenni. Érdekelnek az extrém sportok is, de még nem volt alkalmam versenyzôként részt venni egy- egy versenyen" – fejtette ki a másik HIV-fertôzött fiatal. Kérdésünkre, barátai tudnak-e a betegségérôl, elmondta, még nem érez magában annyi erôt, hogy megossza másokkal is a titkát.

Az egyesület elnöke elmondta, a tavaly Maros megyében 16 AIDS-es gyerek halt meg, ugyanakkor újabb 13 gyerek került be a nyilvántartásba. Róluk a tavaly derült ki, hogy fertôzöttek.

A Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóság részérôl dr. Márialaki Ella az alábbi statisztikai adatokat bocsátotta rendelkezésünkre. Az 1988–1992 között születettek közül 405 személyrôl bizonyosodott be, hogy HIV-fertôzött. Közülük 172-en vannak életben, 233-an haláloztak el az évek folyamán. Ebben a negyedévben újabb öt esetet vettek nyilvántartásba, köztük gyerekek, felnôttek egyaránt vannak, viszont nem lehet pontosan megállapítani, hogy mikor fertôzôdtek meg, megtörténhet, hogy 10-15 évvel ezelôtt került a vírus a szervezetükbe, és csak most mutatták ki a fertôzöttséget – közölte dr. Márialaki Ella.

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) augusztus 24–27-e között ötödször rendezi meg Zetelakán hagyományos nyári írótáborát. Az idei program elsôsorban az 1956-os forradalom 50. évfordulójára koncentrál, de szó lesz az irodalmi mûhelyek, folyóiratok bôvülô pályázati lehetôségeirôl is, Románia EU- csatlakozásának fényében. A csütörtöki nyitóünnepség szónokai: Lakatos Mihály, az OKM fôosztályvezetôje, Szász Jenô, Székelyudvarhely polgármestere, Papp Kincses Emese, Hargita megyei tanácsos, Orbán János Dénes, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke.

A péntek délelôtti téma: az irodalmi filmforgatókönyvírás, elôadók: Kóródy Ildikó, a FIRKA Egyesület elnöke, Szántai János, Lakatos Róbert. Ebéd után: Erdélyi magyar irodalmi folyóiratok 1956 után, elôadók: Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje, Dávid Gyula irodalomtörténész. Este filmvetítés: Lakatos Róbert és Bálint Arthúr filmjei, 22 órától: Három Nôvér. Zenés dráma három felvonásban. (Rendezôk: Márkus-Barbarossa János, Szabó K. István és Kiss Budai Tibor).

Szombat délelôtt irodalmi mûhelyek, folyóiratok bôvülô pályázati lehetôségei Románia európai uniós csatlakozása után. Elôadók: Mátis Jenô volt parlamenti képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei tanácsosa, Elekes Botond, az OKM fôtanácsosa, Lakatos Mihály, az OKM fôosztályvezetôje, Illyés Szabolcs, a Regioconsult pályázati iroda igazgatója. Délben közgyûlés. Ebéd után: Magyar írók szerepe az 1956-os forradalomban. Elôadók: Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke Kovács István író, történész. Délután teremfoci/ irodalmi küzdôsportok. Este Csíki Csengele elôadóestje Ferenczes István verseibôl.

Kétnapos rendezvénysorozatnak volt helyszíne a hétvégén Ákosfalva, ahol Szent István-napi ünnepséggel egybekötött falunapokat tartottak.

Szombat délelôtt istentisztelet kezdôdött, ahol az egyházi elöljáróságok Szent István királyra emlékeztek, majd a katolikus plébánia oldalán lévô Szent István emléktáblát koszorúzták meg. A magyarság legnagyobb ünnepén Osváth Csaba polgármester szólt az ünneplô gyülekezethez: – hármas ünnep a mai, községi napok vannak, de emlékezünk Szent Istvánra, és ünnepeljük az ákosfalvi plébános huszonöt évi szolgálatának évfordulóját is. Ezt követôen a helyi kultúrotthonban címerkiállítást nyitottak meg, amelynek keretében felavatták és bemutatták a közösségnek Ákosfalva címerét is. A címert Novák József marosvásárhelyi képzômûvész készítette. Három motívumot ábrázol: búzát (mezôgazdaság jelképe), a Bibliát és egy fát, amelynek ágai a községhez tartozó falvakat jelképezik. A címeren feltüntetett Hold és a Nap a székelység jelei. A nap következô fénypontja az etnikumközi néptáncfesztivál volt, ahol magyar, román, roma és szász tánccsoportok léptek fel. Az együttesek Szászrégenbôl, Idecsrôl, Panitból, Marosszentkirályról, Szentgericérôl, Nyárádselyébôl, Nyárádmagyarósról érkeztek, a házigazda pedig az ákosfalvi Forrás együttes volt. A szombati rendezvényeket az Ákosfalváért Alapítvány szervezte a helyi polgármesteri hivatal támogatásával.

A vasárnapi program a rendôrség feljavított épületének hivatalos átadásával kezdôdött megyei és helyi elöljáróságok jelenlétében. Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke szerint Ákosfalva központi település, ahol a Nyárádmentét érintô tevékenységek összpontosulni fognak. Tizenöt év múlva a község része lesz Vásárhelynek – fejtette ki az elnök asszony, aki a megyei tanács támogatásáról biztosította a községet. Este került sor a szépségversenyre. Tizenegy lány közül választotta ki a zsûri azt a harasztkereki lányt, aki elnyerte a Nyárádmente szépe kitüntetést. A kétnapos rendezvényre a községbe érkezett a magyarországi Dénesfalva testvértelepülés nyolctagú küldöttsége. Az elmúlt évekhez képest csökkent a helybeliek falunapokon való részvétele, amiért a szervezôk sajnálatukat fejezték ki.

Dániában nincs "érdemjegy". Az elsô tíz osztályban, tizenhat éves korig, nincsenek jegyek. Talán a világon egyedülálló módon, mintegy harminc éve vezették be az osztályozás nélküli oktatási rendszert. Nincs egyes és nincs ötös, nincs piros pont vagy fekete pont, de még kistörpe vagy boszorka sem. Nincs osztályfônöki intô, igazgatói rovó. Ha a szülô kíváncsi, hogyan halad a gyermek, kérdezze meg a tanárt, ô biztosan szép türelmesen, részletesen beszámol majd neki mindenrôl. * Hogy hát ez hülyeség, így nem lehet oktatni? Hisz' nincs motiváció, nincs, ami hajtsa a gyereket, nincs kontroll, nincs verseny, nincs teljesítménykényszer, nincs fenyegetés? Pontosan ez volt a mi elsô döbbent reakciónk is. Annyira nem hittük a dolgot, hogy az összes ismerôsünktôl újra és újra megkérdeztük. Így igaz, felelték, nem kis büszkeséggel. "Mi is így tanultunk." * Ne kérdezd, mi helyettesíti a számszerûsített tanári szigort. Egyelôre nagyon keveset értünk belôle, de az elkövetkezô évek egyik legnagyobb szellemi élménye lehet számunkra, hogy felfogjuk. Néhány dolgot azonban már most látunk. Ez az iskolarendszer mûködik, sôt kiválóan mûködik. Az iskoláskorú gyerekek tudását felmérni ugyan eddig nem volt módunk, de a harminc év már egy teljes felnôtt generációt eredményezett, amelynek szellemi szintje semmivel nem marad el a magyarokétól * Sôt: gondolkodásmódjuk, kultúrájuk, humoruk, asszociációik, összekacsintásaik sokkal közelebb állnak a mienkhez, mint bármely más, általam ismert nemzetéhez. * A gyerekek nem neveletlenek. Bizonyos korlátokat messzemenôen tiszteletben tartanak, nem szemetelnek. Köszönnek, megköszönik az ételt, és általában elsô szóra engedelmeskednek. Ezzel együtt felszabadultabbak, nyílt tekintettel néznek rád, harsányan üdvözölnek, a szemedbe nevetnek, és kérdéseinkre minden zavar nélkül egyenes választ adnak. * És biztos, hogy itt kevesebb a neurózis, kevesebb a pszichoszomatikus megbetegedés, az enuresis nocturna (ágybavizelés), nincs rettegés a holnapi feleltetéstôl, nincs félelem az év végi bizonyítvány és a szülôi reakció miatt. Ha valaki lemarad, azt segítik: többet foglalkoznak vele az órán, vagy a pedagógus felajánlja a szülôknek: tanítás után hetente kétszer- háromszor különórát ad a gyermeknek. Természetesen az ilyen foglalkozások ingyenesek, az iskolai nevelés részei. Ha még ez sem segít, akkor jön a speciális iskola, de ahogy az elbeszélésekbôl kivettem, ez nem gyakoribb, mint nálunk a gyógypedagógiai intézet. * A dolog másik oldala, hogy valóban nincs túlzott teljesítménykényszer, és nincs túlzott verseny. Nincs szükség arra, hogy mások fölébe kerekedj: ha tisztességgel elvégzed a munkád, mindenképpen boldogulsz, az iskolában és az életben egyaránt.

* Persze, mi volt elôbb: a tojás, vagy a tyúk – hiszen egy ilyen iskolarendszert is csak nagyon nyugodt, fegyelmezett és tisztességes társadalomban lehet megvalósítani. De az eredmény önmagáért beszél. És amikor a magyar újságok "a skandináv modell bukásáról" beszélnek, ordítani tudnék. Mert hiányos tényekbôl hibás következtetéseket levonni, ex cathedra baromságokat állítani, és ennek alapján a magyar fejlôdést tévútra vinni – ez több, mint bûn, ez hiba, felség. Lehet, hogy a svéd csoda statisztikailag elemezve kifulladóban van, és az ország mutatói stagnálnak, de az ott élôk még mindig tízszer teljesebb, tartalmasabb és emberibb életet élnek, mint a látványosan prosperáló ázsiai kistigrisek. * És Skandináviát nem szabad Svédországgal azonosítani. Dánia és Norvégia ugyanazt a skandináv modellt valósítja meg, amit otthon egy legyintésssel elintéznek. * De ha stagnálna is Dánia, vagy ha valamilyen katasztrófa miatt nemzeti jövedelmének felét elveszítené, akkor is szívesebben élnék itt, mint bárhol másutt. Mert itt óriási tartalékok vannak, magukban az emberekben. Az összefogásban. Mert itt az emberek iskolás koruk óta tudják, hogy a boldogságot nem csak egymás legyôzése árán lehet megszerezni. * Egy kutatóorvos internetes levelei Amerikában élô barátjához. "Tele van ez a világ újkori Mikesekkel, akik maguk választják meg Rodostójukat, hogy elkísérhessék a Nagyságos Magyar Szellemi Tôkét a keserû számûzetésbe. Vajta Gábor barátom, mint föl-földobott rög újra és újra rátalál a szülôföldre, hogy estében megízlelje a Hon gyémánt keménységû pofonjait, nem panaszkodik, kutyástól, gyermekestôl indul a Távol-Keletre, Párizsba, Amerikába, oda, ahol azt csinálhatja, amit munkájának tart. Gábor nem szakbarbár, nem azért kering a nagyvilágban, hogy szakmája törvényei szerint éljen – hivatása van, s elhivatottságtudata, ezért nehéz számára elviselni a posztszocialista menedzser akupunktúrát." (Vári Attila elôszavából) * Vajta Gábor: Levelek Jyllandról, avagy Miért más Dánia, 1997.

Kedves Varga M. Levente, elolvastam levelét, de kérésének csak részben tudok eleget tenni. Ön egészen fiatalon látott hozzá A székely maffia címû "leleplezô" munkájához, nincs kész a kötet, s ön máris az anyag "megyék szerinti leosztására" készül. Kívánsága: lehetôség szerint segítsük önt a kutatásban. Megadja postacímét. Ez nemcsak óvatlanság. Nem tudom, milyen módszerrel dolgozott, mekkora apparátust vett igénybe, de úgy gondolom, nem ildomos átvenni a letûnt rendszer "módszerét", csak mert eddig fel nem fedett információkhoz akar jutni. Arra biztatni olvasóinkat, írják meg, kirôl tudják biztosan, hogy kollaboráns volt, s mit mûvelt a szeku "oltalmában" stb., voltaképpen azt jelenti, hogy maga utólagos feljelentô levelekre vár. Biztosan tudom, hiszen számos olvasóval beszélgettem errôl a témáról is, sokan mesélnének, ha biztosak lehetnek afelôl, hogy amit elmondanak, azt bizalmas adatként kezelik. Vagyis kizárólag a tudományos kutatás számára nyílnának meg, holott a szívük mélyén ott senyved még a bosszú parazsa, alkalmas fellobbanásra várva. Mert a sebek még mindig nem hegedtek be. Akik ártottak felebarátaiknak, ma is árthatnak még, éppen a frissen felélesztett országos diverzió ravasz "kiterítésével".

Ezért aztán, tisztelt Varga M. Levente, csak annyit tehetek Önért, hogy amennyiben LEVENTE jeligéjû levél érkezik szerkesztôségünkbe (amit erôsen kétlek), azt felbontatlanul továbbítom Önnek.

Rombolás helyett építsünk: hazát, közösséget, jövôt, ott, ahol élünk. Talán most nem kell félni a töröktôl, tatártól, labanctól, szekustól, de az ellenséggel ma is fel kell vennünk a harcot: azzal az ellenséggel, aki a szívemben van, aki bebújt a zsebembe, befeküdt az ágyamba, aki nyakkendôsen csábít a színpadról, a képernyôrôl vagy a bankból. Ma hitünket, életérzésünket, az élet nagy és szent értékeit támadják. (Sebestyén Péter) * A tó térfogata 15 millió köbméter, össztérfogata 16 millió köbméter, ebbôl hidroenergetikai használatra és vízellátásra alkalmas hasznos víztömeg 14 millió köbméter. Legnagyobb mélysége 25 m. A tározó vízszintje 366 m. A gát magassága 374 m, a gátkorona szélessége 5 m, hossza 670 m. A tó felszíne 184 hektár. A gát betonból, prizmából, kavicsból van, mégis a jobb oldalán egyre inkább rombolja az erózió. (Kovrig Zoltán) * Küsmöd vize, Küsmöd vize, / Kristályvizû patakocska, / Sohse gondoltuk, te leszel / Drága kis falunk gyilkosa. (Szentistváni Péter István) * Tó, tiszta tó. Nekik tó, nekem kút. Ottfelejtem magam fölötte azon a peremen. Ami még megmaradt. Talán a Pirítón, talán a Tilalmason, de lehet, hogy az Akasztóhegyen. Valaminek még utánanyúlok, de a kút mélységes mély. Ha csak belenézek is, elszédülök. És nincs kútkáva, amibe fogózzam. (Kovács András) * Az erdôszentgyörgyi líceumból vizsgára állt 63 tanuló, egyikük visszalépett. 51 diák sikeresen érettségizett. Románból 8-nak, matekbôl egynek nem sikerült a vizsgája. Két tanuló átment mindenbôl, de nem jött ki a 6-os általánosa. A legjobb eredmények: Eles Vlad-Teodor 9,09, Meleg Erika 9,06. * 2006. július–augusztus

Tárca

Az öregek úgy tartották, hogy ha valaki lovas kocsival kihajt az udvaráról, s abban a percben a kapu elôtt öregasszony halad el, a fogatos öröme szegre kerül. Balszerencséjét elkerülendô, jobb, ha rögvest betér az udvarra, ott körbe fordul, s csak aztán folytatja az útját. Volt, hogy rávágtak a vénasszonyra, ha kimerészkedett a lovak elé. Mit keres ott alkalmatlan idôben?

Ma már jöhet-mehet akárki, mit számít az. Vénasszony még csak akad öt-hat, de lovas szekér? Gazda? Ott né, traktorok, autók, gépek, miegymás.

A dombi kastély hajdan vár volt, benne templomosok, a nép szerint vörösbarátok laktak. Története feledésbe merült.

A vár egy homályos nap utáni holdas, fényes éjszakán, templomostul, tornyában két haranggal, mintha óriás falta volna be, lomhán elsüllyedt. Az élôk semmi furcsát nem észleltek, csak hirtelen annyit tapasztaltak, hogy a falu megvan, a vár s annak népe nincs. Senki onnan vissza nem érkezett.

El ne felejtsem, vasárnapra virradólag történt a dolog, újholdvasárnapon.

Attól kezdve minden újholdvasárnapon tisztán hallotta a falu a harangok zúgását a föld alól. Mintha ezt zúgták volna: "É-lünk, ha-lunk! É-lünk, ha-lunk!" Nem lehetett eldönteni, pontosan mit üzen a mély: hogy élnek még, és segítséget kérnek, vagy hogy már senki se számítson rájuk, hiszen meg vannak mind halva.

Két pártra szakadt a falu: az élôsökre és a halósokra. Az élôsök amellett kardoskodtak, hogy ki kell ásni a harangokat, mert bizonyára azok kongatják ôket, akik még élnek odalenn. A halálpártiak örültek, hogy megszabadultak a vörösbarátoktól, akik számos jó cselekedetük mellett abban is jeleskedtek, hogy a várbeli cselédeknek derék vörös fickókat nemzettek; az élôsök fôleg ezek köré csoportosultak, sikerült is érvényesíteni akaratukat: megszületett a döntés, kiássák a harangokat. (Mindenki csak harangokat emlegetett, de persze emberekre gondolt.)

Az egyik harangot, a nagyobbikat, meg is találták hosszas keresgélés, kemény munka után. Köteleket kötöttek rá, s izgatottan próbálták elmozdítani. Kivonult az egész falu, élükön a plébánossal, aki imákat mondott, majd jelt adott a ledöndült harang elfordítására. De az meg sem mozdult. Nyolc ökröt fogtak eléje, úgy próbálták kivontatni a mély gödörbôl. A nép énekelt, a béresek szilajul biztatták az igásokat. A harang megmozdult, és lassan kezdett felemelkedni a köteleken. Alóla azonban nem bújt elô senki.

Az egyik ökör, mintha maga is csalódott volna, keservesen elbôdült. Mire a béres hatalmasat káromkodott, és rácsattintott az ostorral.

Abban a pillanatban elpattant a fô kötél, megszakadozott mindjárt a többi is, és a nagy harang visszazuhant a sötétségbe.

A halósok azt állították, hogy a kötél elszakadása pillanatában egy gyilkos szemû ádáz fekete kutya szaladt el alatta, s a haranggal egyetemben az is eltûnt a mélyben.

Keresték még a harangot buzgó élôsök, de többé nem bukkantak rá. És az újholdvasárnapi harangcsengés, melynek addigra már csodájára járt a környék, a vásáros napot is arra a vasárnapra tétették, átokszerûen elmaradt.

Az exkavátor kivetett egy kisebb harangot. Nem harang az, csak csengettyû, legyint a szôke hajú, veres képû gyerek, ô az örökös, a "birtokos", vízmedencének kotortatja a sárga földet, nehogy má' strandot, egy fenét, azt. Kicsi a patak hozama, de ha megtelik ez a hatalmas gödör, virágzó kertészet lesz a domb alatt. A gazda egy kicsit kancsal is, felnéz, mintha az egykori várra talán, sercint egyet, aztán int az alkalmazottnak. – Tisztogasd meg, s vidd bé a házba.

A szolga viccbôl elkezd harangozni. A talált tárgy olyan szépen, tisztán szól, mintha csak az imént került volna ki az öntödébôl.

A veres hajúnak az a kényszerképzete, hogy egy manó dugja ki vigyori pofiját a csengô karimája alól, és azt csilingeli: "É-lünk! É-lünk!" Micsoda baromság.

Na, hagyd abba, vidd már, förmed a suhancra.

Felburrog a gép. A markoló egyhangúan vájja a múltat.

Interjú

– beszélgetés Lokodi Edit Emôkével, a megyei tanács elnökével –

– A megyei önkormányzat megalakulása és a tanács elnökének a beiktatása óta eltelt két év. A mandátum felénél milyen leltárt tudna megvonni? Merre billen a mérleg nyelve, pozitív vagy negatív irányba?

– Ez alatt a két év alatt sokat dolgozott a tanács. Vannak sikereink és dolgok, amelyek zátonyra futottak. Már készítettünk mérleget, s gazdasági szempontból minden év pozitívan zárult. Igaz, hogy a tavalyi árvizek károkat okoztak a megyében, de a megyének leosztott pénzalapokból, ami majdnem akkora volt, mint a büdzsénk, vagyis 98 milliárd lej, és a tanács saját költségvetésébôl a tavaly 107 milliárd lejt tudtunk elkülöníteni. Ebbôl sikerült olyan hidakat újjáépíteni vagy megjavítani, amire az utolsó 20 évben nem volt pénz. Ezenkívül mindenki látja, hogy az idén is sokat javult az utak állapota. A saját költségvetésünk mellett, ami kb. 97 milliárd lej, 160 milliárd banki kölcsönt vettünk fel, és a szállításügyi minisztériumtól is 41 milliárd lej jött a megyébe.

A repülôtéren is sikerült befejezni a beruházásokat, sôt, most már úgy néz ki, hogy újabb befektetéseket kell eszközölni. Már licitáltunk egy utasbejárati alagútra, ami megvédi az utasokat az idôjárás viszontagságaitól. Egyértelmû, hogy a kifutópályát is szélesíteni kell, és jó lenne, ha sikerülne lépnünk az áruszállítást lebonyolító rendszer kiépítésében, mert így Erdély-szinten megvalósíthatnánk azt, ami létfontosságunkat is igazolná.

Sikerült befejezni az ipari parkot. Itt 5 millió eurós beruházás mellett a megyei tanács végmérlegként újabb jelentôs összeget kellett beruházzon, mert a meglévô területek mellé újabb területeket kellett vásárolni a bekötôúthoz. A mandátumom elején azzal kellett foglalatoskodnunk, hogy meggyôzzük az ottani területek tulajdonosait, mondjanak le nem kis felületekrôl. Enélkül a bekötôút csak egysávos lett volna. Külön területet vásároltunk a körforgalmi út megépítésére. Ha nem tudtuk volna a munkát idôben befejezni, adott esetben még az EU-tól kapott támogatást is vissza kellett volna fizessük. Úgy érzem, ez is siker. Emellett támogattuk az egészségügyet is amennyire tudtuk, több régebbi klinikának egy-egy osztályához tartozó felületet sikerült feljavítani az ortopédián, a szemészeten és a tüdôklinikán meg a gyerekklinikán is, a gyermekvédelmi igazgatóságot átszerveztük, az adminisztratív palotához tartozó tornyot, amely évtizedeken át zárva volt, átadtuk a múzeumnak. Bernády városát tekinthetik meg, emellett gyönyörû panoráma tárul a turisták elé a toronyból. Megnyitottuk a turisztikai információs irodát, megalakítottuk a megyei turisztikai egyesületet és a hegyimentô szolgálatot. A kis lelkes csapat együtt dolgozik Arafat doktorral. Az önkéntesek már hoztak le szülô anyát gyerekével, akit útközben szült meg, hoztak haza eltévedt iskolásokat. Szekeres Gerô két fiatal hegymászóval mászott fel a kaukázusbéli Elbrusz-csúcsra, ahová kitûzték Maros megye címerét.

A 11 kulturális intézmény végig mûködött a megyei önkormányzat költségvetésébôl. Itt is sikerült befektetéseket eszközölni: a múzeum épületkomplexuma bôvült, a régi gyermekvédelmi igazgatósághoz tartozó központ Marasti utcai épületét felújítottuk, oda kerül a múzeum adminisztratív részlege, a laboratóriumok, restauráló mûhelyek, a múzeum könyvtára a Horea utcából. A Kultúrpalotából is kiköltöznek az ügyintézéshez kapcsolódó tevékenységek, így ott bôvül a kiállítótermek felülete. Szeretném, ha a mandátumunk végére a Kultúrpalota igazi múzeummá alakulna. Ez nemcsak a megye érdeke, elsôsorban a város hírnevét öregbítené. A Maris klub kiállítóterem lesz, elsô lépésként egy idôszakos archeológiai kiállítást szeretnének berendezni, amit késôbb áthelyeznénk a várba, mert ott a helye azoknak az értékeknek, amelyek az archeológiai kincstárhoz tartoznak. A Kultúrpalotában két termet biztosítunk a képtárnak, hogy lehetôvé váljanak az idôszakos vagy állandó kiállítások, két termet pedig a könyvtárnak szeretnénk átadni, ahol internetes könyvtárat akarnának berendezni.

A múlt évben a megyei tanács a fizikoterápia épületéért cserébe megkapta a kövesdombi Unirea mozit, folyik a felújítása, szeretnénk, ha a népi kultúra állandó székházává válna. Tehát a megyei tanács munkája nem látványosság. Valamihez kötôdünk. A megyei önkormányzat koordinálja a többi önkormányzat munkáját. Ez Vásárhely esetében azért nem megy teljes partneri viszonyban, mert bizonyos tevékenységektôl elhatárolódik a helyi vezetés.

– Nem beszélt a sikertelenségekrôl...

– Két nagy fájdalmam van. Az egyik a regionális hulladéktároló, amivel teljesen leálltunk. Még az elôzô mandátum idején kötöttek egy "PPP" szerzôdést: public-privát partnerség, azaz köz és magántulajdon közötti szerzôdést egy olasz beruházóval. A tanács arra kötelezte magát, hogy együtt a többi 14, a partneri szerzôdésben részt vállaló helyi önkormányzattal, biztosítja a területet a regionális hulladéktárolóhoz, az olasz partner pedig 29 millió eurót fog beruházni, amiért 30 éven át ô gyûjtötte volna be, értékesítette volna a megye területén a háztartási, az ipari és a veszélyes hulladékot. A mandátumunk elején azt mondták, hogy nem kapták meg a telekkönyvi másolatot, a nyárádtôi polgármester nem tudta tisztázni, hogy mekkora a terület. Végül jegyzôkönyvvel átadták a területet, de csak a bekötôutat építette meg. Késôbb haladékot kért a következô év szeptemberéig. Beleegyeztünk, de 2005 szeptemberében sem épült meg. A beruházó az árvizeket hozta fel mentségül, s újabb haladékot kért. A megyei tanács adott még egy esélyt idén májusig. Mivel addig nem történt meg a csoda, nem adtunk újabb határidôt. El kellett kezdeni a régi telepek bezárását Dicsôszentmártonban, Ludason, Radnóton. E pillanatban úgy néz ki, hogy Segesvár kell kisegítsen minket, és a következô megnyert pályázat, a hulladékátrakó-állomások építése is veszélybe sodródhat.

– A szerzôdés nem kötelezte a beruházót? Nem lehetett eljárást indítani ellene?

– Elindítottuk a bírósági eljárást. A megyei önkormányzat úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha egy banki kölcsön révén ezzel a 29 millió eurós beruházással saját maga birkózna meg. Ez egy nagy gond ebben a pillanatban.

A másik nagy gondunk az Út- és Hídépítô Vállalatnak a privatizálása. Ezt a vállalatot már 2004-ben be kellett volna zárni. Mivel kereskedelmi társaságként mûködik, amelynek egyetlen részvényese a megyei önkormányzat, a vállalat vezetésének gazdasági manôverekkel sikerült elrejtenie azokat a veszteségeket, amelyeket az évek során felhalmozott. Majd, hogy a régi adósságokat törlesszék, a régieket halogatták. Most felértékeltük a céget, hogy ha privatizálni akarunk, tudjuk, mit privatizálunk. Ezek mind idôcsúszásokhoz vezettek. Ráadásul amíg szabadságon voltam, a kereskedelmi társaság vezetôsége a szakszervezettel egy olyan szerzôdést kötött meg, ami miatt ismét hátrányos helyzetbe kerül a privatizálás.

– Kit terhel ezért a felelôsség?

– Egyértelmûen a vállalat vezetôségét. De negatívan hat ki az egész a privatizálásra.

– Ha jól tudom, a liciteken sem tolongtak a vásárlók?

– Így van. 11-en vásárolták meg a feladatfüzetet, de nem jelentkezett konkrétan senki. Remélem, a szeptember elejére meghirdetett liciten már konkrét vevôk vesznek részt, mert a részvények értékét is sikerült a maximálisról egy középértékre levinnünk, ezáltal is érdekessé válhat a piacon.

– Térjünk vissza egy kicsit az elôbb elmondottakhoz. Ön sikernek nevezte, hogy a megyei tanácsnak sikerült biztosítania a 11 kulturális intézmény mûködését. Bár az lenne a normális, ha ebbe beszállna a város is, hiszen a kultúra mindenkié, s a támogatott intézmények a város renoméját növelik. Miért nem állítja élére a dolgokat ebben is, mint ahogy a repülôtér ügyében tette? A városnak is érdeke, hogy a kultúra éljen Marosvásárhelyen.

– Élére lehet állítani, igaz. De a repülôtérrel sem sikerült a helyi tanács által meghozott határozatokat megvalósítani a polgármester miatt. Jelenleg is 6 milliárd lejjel tartozik a város a repülôtérnek, nem a megyei tanácsnak. A kulturális intézmények kérdése sem az én mandátumon alatt került terítékre. Virág Györggyel sokat polemizált a polgármester ezen a téren. Ezeket én már föl sem vetettem, tudtam, úgyis veszett fejsze nyele. Ezeket az intézményeket el kell tartani, nem tudják magukat fenntartani. A saját költségvetésüknek még az egynegyedét sem termelik ki. Sajnos, az emberek egyszerûen elmennek a kultúra mellett. Azt tapasztalom, hogy az utazási irodák sem fektetnek hangsúlyt erre, pedig a külföldiek igényelnék, hogy bevigyék a csoportokat a múzeumokba. Elhozzák ide, az önkormányzat elé, megmutatják ezt a két szobrot, megmutatják a Kultúrpalotát kívülrôl, de be már nem viszik, hogy megnézzék a képtárat.

– A sikerek között említette az ipari parkot. Jelentkeztek-e már befektetôk, életre kel végre ez a létesítmény?

– Az ipari park vezetôsége már két céggel is kötött szerzôdést. A múlt héten volt itt egy belgiumi üzletember, aki nagyon érdeklôdött, és akivel szintén tárgyalásokat folytatunk.

– A közvéleményben az terjedt el, hogy két érdekcsoport feszült egymásnak, egyfelôl a megyei tanácsé, másfelôl a városé.

– Itt a város nem tud se megnyerni, se eladni semmit. Egyértelmûen a megyei önkormányzat és a nyárádtôi, szentpáli, ludasi, dicsôi önkormányzat partneri viszonyából született meg a szerzôdés. A városnak nincs ereje, nincs, kivel hadakozni.

– Ha már a repülôtérrôl beszéltünk, nem hagyhatjuk ki a sportrepülôtér körül kialakult konfliktust a megye és a város között. Beszélhetnénk ugyanakkor a víkendtelepi sportbázisról és általában a sporttevékenység támogatásáról. A megyei tanácsnak van-e elképzelése ezekkel kapcsolatban?

– A megyei tanács minden év januárjában, a költségvetés elfogadásától számított 30 napon belül meghirdeti azokat a pályázatokat, amelyek a kulturális egyesületeket és alapítványokat, az egyházakat, a civil szférát, valamint a sportot támogatják. Az idén is 2 milliárd lejt hirdettünk meg. Nekünk a törvény nem ad keretet arra, hogy sportba beruházzunk. Törvényes keret híján nem lehet stratégiánk sem. A megyei önkormányzat sohasem állította, hogy igényt tartana egyik vagy másik sportlétesítményre. De addig vitatkozott velünk a város – nem mi velük – azon, hogy kié lesz a régi ASA sportbázis a Víkenden, amíg a kormány átadta a Steaua sportklubnak. Ahelyett, hogy összefogtunk és beruháztunk volna. Bár mi jól kommunikálunk a helyi tanáccsal, különösen az RMDSZ-frakcióval, ez még nem garancia arra, hogy meg is tudunk dolgokat valósítani. Sajnos, nyíltan ki kell mondanunk, a polgármesternek nem mindig egyezik a véleménye a döntéshozókkal, és saját döntéshozóinak határozatait sem hajtja végre.

– Ön az országos önkormányzati tanács alelnöke és a megyei önkormányzati tanács elnöke. A közvélemény nem sokat tud errôl a testületrôl, nem igazán érzékeli, mi a tevékenysége, mi a szerepe.

– Ezt a testületet szakmai testületként határoznám meg, bár ugyanakkor politikai is, mert az RMDSZ egyik struktúrája. Feladata az önkormányzati munka koordinálása: öt megyei tanácsnak van magyar elnöke, többnek alelnöke, nagy számban vannak polgármestereink, ezek munkáját fogja össze. Ugyanakkor olyan kérdésekben, amelyek a közigazgatáshoz kapcsolódnak vagy törvényekkel kapcsolatosak, ez a tanács hallatja a véleményét és ha kell, döntést is hoz. Most például, amikor több minisztériumi alárendeltségû intézmény átkerül az önkormányzatokhoz, közösen kell döntenünk. Közös javaslatokat terjesztettünk fel a közigazgatási minisztériumhoz, hogy hogyan látjuk az önkormányzat hatékony munkáját. Sajnos, nem minden esetben veszik figyelembe azoknak a szakmai grémiumoknak az észrevételeit, amelyek a törvények alapján kell dolgozzanak.

– Milyen a munkahangulat a megyei tanácsban?

– Egy-két kivétellel a tanácsosok egységesen dolgoznak. Nem is lenne gond, ha nem mindig ugyanazok a személyek feszülnének a frakciónak. Nem állíthatnám, hogy a frakcióban nincs egység, hogy nem érti a munkáját, s azt sem, hogy a megyei tanács végrehajtó testülete által összeállított dokumentumok nem jutnak el a tanácsosokhoz, vagy hogy szakmailag nem megfelelôek. Minden tanácsos szakbizottságban dolgozik, az anyagokat ott tanulmányozzák. Két nappal a tanácsülés elôtt megtárgyaljuk a frakcióban, döntést hozunk, s mégis, ugyanazok, akik a frakcióban a szavazás során alulmaradtak a véleményükkel, a gyûlésen képesek fölállni és hangulatot teremteni, egészen más vizekre terelni a beszélgetést, mint amit két nappal korábban határoztunk. Azt is el kell mondanom, hogy a megyei tanács és a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciói többször is tárgyalnak, de nem létezik közöttük intézményesített kapcsolat. Az törvénytelen lenne. Egyik sem alárendelt a másiknak, a munkánkat az önkormányzati autonómia szellemében végezzük.

– Mikor fognak magyarul beszélni a tanácsüléseken? Miért mondtak le errôl a törvény adta jogról?

– Nem mondtunk le a jogunkról. Annak, hogy a gyûlésen nem használjuk a magyar nyelvet, két magyarázata van. Az egyik, hogy idôt vesz el. Mi mondtunk le egyrészt, hogy gördülékenyebben menjen az ülés, és nem utolsósorban – ezt magamra is értem –, mivel a szaknyelvet románul tanultuk meg, gondot és idôveszteséget jelent magyarul elmondani a szakszöveget. Ez kényelmesség, bevallom, és vállalom a felelôsségét. De bárkinek, aki magyarul akar megszólalni, megvan erre a lehetôsége. Az is igaz, én javasoltam, hogy idôlegesen felbontsuk a szinkrontolmács szerzôdését, mert felesleges volt a kabinban üldögélnie a gyûlés alatt, mikor senki sem akart magyarul megszólalni. Ennek így nem volt értelme, de ha a kollégáim igénylik, újra megkötjük a szerzôdést. És használjuk a magyar nyelvet.

Több tucat alkotó és érdeklôdô jelenlétében, augusztus 19-én, szombaton délelôtt 11 órától a budapesti Magyar Mûvelôdési Intézetben (MMI) megnyílt a marosvásárhelyi Bernády Ház által áprilisban vendégül látott Fotó Natura természetfotó-kiállítás. A tárlat az Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság, valamint az Aquaserv Kht. által meghirdetett pályázatra érkezett magyarországi és hazai alkotók munkájából állt össze.

Az ötödik alkalommal megszervezett kiállítás újdonsága, hogy a fényképeket nemcsak a Bernády Házban, hanem Budapesten is láthatja a nagyérdemû. A közel 600 képbôl 80 került ki a Magyar Mûvelôdési Intézet kiállítópannóira. Amint a budapesti tárlatmegnyitón Gyôri Lajos, a Magyar Fotómûvészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége elnöke, az MMI szakreferense hangsúlyozta, a magyar fotográfia napja elôtt is tiszteleghetnek a tárlattal. Bár e jeles nap augusztus 29-én lesz, ezt megelôzôen és utána is több kiállítással köszöntik az eseményt. Gyôri Lajos közbenjárásának köszönhetôen a pályázatot a marosvásárhelyi természetjáró-egyesület Magyarországon is meghirdethette, így erre az ötödik tárlatra több anyaországi fotós is benevezhetett. A kiállítás alkalom arra, hogy határon innen és túl a fotósok megismerjék egymás munkáját, tapasztalatot cseréljenek, ezért szorgalmazta az MMI az anyag budapesti kiállítását – mondta többek között a tárlatmegnyitón Gyôri Lajos.

A kiállítás kurátora, Vajda György tájékoztatta a jelenlevôket: e pályázat célja, hogy a szervezôk rábírják a kirándulókat, fényképezôgéppel járják a természetet, meglássák, megörökítsék szépségét, az állat- és növényvilág érdekességeit, a makrovilág különlegességeit. A benevezôk között a zsûri nem tett különbséget profi és amatôr alkotók között, hiszen a kiállítás másik célja az, hogy egymástól is tanulhassanak a fotósok. Az idei kiállításnak volt egy fantáziát provokáló témája is: absztrakt a természetben. A szervezôk örömére számos jó alkotás érkezett be, fôként Magyarországról, ezért is tartották érdemesnek megmutatni a fotókat a magyar fôvárosban is.

Azt is szeretnénk bizonyítani e kiállítással, hogy a mûvészetben eltûnhetnek a határok, hiszen a természetfotósok a Kárpát-medencében bárhol ugyanazon tájat, tájegységeket találhatják, szinte azonos a növény- és állatvilág. Ezért a szervezôk azt tervezik, hogy a jövôben Kárpát- medencei Fotó Natura tárlatot hirdessenek meg. A természetjáró-egyesület nevében Vajda György, a szervezet alelnöke meghívta a jelen levô magyarországi alkotókat, hogy fedezzék fel Erdély szépségeit, jöjjenek el a Kárpátok ölébe fotózni, hiszen még mindig nagyon sok jó témát kínál az országrész. Elárulták azt is, hogy jövôben a Magyar Fotómûvészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége szokásos évi nyári egyetemét Szovátán szervezik, így a benevezôknek alkalmuk lesz megismerni az erdélyi tájat és embereket – szólt a meghívó a magyarországi fotósoknak.

A tárlatmegnyitó végén a jelen levô díjnyertes alkotók átvehették az elismerô oklevelet és az Örökmozgó Természetjáró Egyesület, valamint a MAFOSZ ajándékát.

Aprópénz

Közismert, hogy tavaly júliusban jelent meg az új lej, azóta a régi és új bankók, érmék párhuzamosan vannak forgalomban, ez év december végéig. Jövôtôl azonban csak az új lej lesz a romániai fizetôeszköz. A lakosságnak eleinte gondot okozott, nehéz volt megszokni az újítást, mára viszont már szinte mindenki meg tudja különböztetni egymástól a régi és új lejt, a ROL-t és a RON-t. Elméletileg jól mûködik a rendszer, a gyakorlat azonban mást mutat. A vásárlók többsége talán nem is tudja, hogy a régi százlejes még forgalomban van, és ennek megfelelôen került be a kereskedelembe az új lejben meghatározott értéke, az 1 banis. Ugyancsak ez a helyzet a régi 500 lejessel, a mai 5 banissal. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kisebb üzletek általában már az 5 banist is idegenkedve fogadják el, visszajáró formájában is ritkábban kerül a kliens pénztárcájába. Ennél már csak az 1 banis a jobb példa. Meglepô módon, mintha nem is lenne forgalomban, sem az eladók, pénztárosok, sem a kliensek nem vesznek róla tudomást. E helyzetrôl Szalkay József marosvásárhelyi pénzügyi szakembert kérdeztük. "A bankok kellô mennyiségben rendelkeznek mindenféle pénzérmével ahhoz, hogy ellássák a kereskedelmi társaságokat, kielégítsék az üzletek, a magánszemélyek igényeit. Ellenben az utóbbi idôben erre nincs igény. Sajnos, Romániában az eladók azzal, hogy nem adják vissza, és nem kérik az 5 baninál kisebb összegeket a vásárlóktól, leszoktatják ôket arról, hogy kisebb értékû pénzérmeket hordjanak maguknál, sôt, mi több, az üzletek sem igénylik a bankoktól az ilyen jellegû érméket. Valószínû, hogy a jelenség abban tükrözôdik, hogy 1 banival semmit sem lehet vásárolni, így elértéktelenedett. Talán a romániai vásárlók "nagyvonalúbbak", mint a nyugatiak. Régi pénzügyi szabály, hogy minél több pénze van valakinek, annál jobban odafigyel a kis &oum