Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A marosvásárhelyi tanács megerôsítette (sôt, rátett egy lapáttal!) a távhôrendszerrôl való leválási illeték bevezetésére vonatkozó júliusi határozatát. A sakkjátszmában immár a prefektúra lépése következik, amely megtámadhatja a határozatot a közigazgatási bíróságon.

A gyûlésen érdekes kijelentések is elhangzottak: a sajtó a hibás, hiszen nem tájékoztat eléggé tárgyilagosan, így aztán újra és újra meg kell magyarázniuk a dolgokat az újságíróknak. Sem a fránya sajtó, sem a prefektúra, sôt, még a parlamenti képviselô, helyi tanácsos, hogy az egyszerû fogyasztóról ne is beszéljek, nem értették, miért van szükség egy ilyen büntetô illetékre.

Lehet, egyeseknek inkább azt kellene megérteniük, hogy nem a sajtó dolga megoldani a távfûtés bokros gondjait. Erre hivatottak a kormányilletékesek, a szolgáltató és a helyi tanács képviselôi. A sajtó megállapítása, hogy a távfûtés csôdje belátható volt, hiszen 16 év alatt fent említettek képtelenek voltak megoldani a problémákat, szerintem eléggé tárgyilagos. Mint ahogy az sem kétséges, hogy a vitatott döntés meghozatalával, a leválási illeték bevezetésével próbálják megállítani a távhôszolgáltató által nyújtott "komfortérzéssel" elégedetleneket, azokat, akiknek már nem éri meg a rendszeren maradni, esetleg jobbra vágynak. Azokat, akik nem kötöttek kizárólagossági szerzôdést sem az Energomurral, de még a tulajdonosi társulással sem. És egyáltalán nem kötöttek szerzôdést, ami rendesebb helyeken jogilag szabályozza fogyasztó-szolgáltató viszonyát. Akkor meg milyen alapon büntetgetnek?!

Az önkormányzati képviselôk között vannak "régi harcosok", többedik mandátummal, talán nekik, vagy az Energomur volt igazgatóinak kellene megmagyarázniuk, mit tettek azért, hogy a dolgok ne fajuljanak idáig. Mit tettek annak érdekében az elmúlt másfél évtized alatt, hogy elégedett legyen a fogyasztók többsége és ne kívánkozzon el a rendszerbôl?! Úgy értem, önként maradjon, belátva, hogy ez a legjobb, legolcsóbb szolgáltatás. Ja, hogy majd most…! Ok nélkül, csak a saját hôközpont kedvéért aligha vállalná bárki is az azzal járó nagy kiadást, a rengeteg utánajárást és felfordulást.

Azt is megmagyarázhatnák, miként lehet egy olyan büntetô illetéket elvárni a fogyasztótól, amiért cserébe utóbbi semmit sem kap? Hogy az Energomur védi azok érdekeit, akik a távhôrendszeren vannak, érthetô (kár, hogy eddig nem buzgólkodott ennyire), a tanácsosoknak viszont az összes fogyasztóra tekintettel kellene lenniük. Nem büntetgetésekkel, hanem a rendszer korszerûsítésére irányuló igyekezetükkel bizonyíthatnák pártatlanságukat, profizmusukat. Ez azonban mindeddig nemigen látszott. Azt kellene belátniuk, hogy a távfûtési hálózat felújítására, a veszteségesség, a hibák kiküszöbölésére irányuló erôfeszítéseik tulajdonképpen versenyfutás az idôvel. Ha nem eléggé gyorsan történik az elôrelépés, hiába tiltanak, büntetnek, a lakosság úgyis megelégeli a várakozást és leválik, ha sokba kerül is.

A Monica Macovei igazságügyi miniszter által bemutatott kritériumok, valamint a civil szervezetek javaslatai alapján módosították a nemzetbiztonsági törvénycsomagot, tehát a soron következô kormányülésen megvitatják, nyilatkozta a Mediafaxnak a kormányfô tanácsosa, Marius Oprea.

"Az én szemszögembôl a nemzetbiztonságra vonatkozó törvénycsomag véglegesítve van és jövô héten a kormány ülésén megvitatásra kerülhet", nyilatkozta Marius Oprea, a kormányfô tanácsosa nemzetbiztonsági kérdésekben.

Aláhúzta, hogy az általa irányított munkacsoport több módosítást is eszközölt a törvénycsomag eredeti tartalmán, figyelembe véve a Monica Macovei igazságügyi miniszter által bemutatott kritériumokat, de a civil szervezetek javaslatait is.

"Mindenki tapasztalni fogja a különbséget a Cotrocenibôl hozzánk érkezett forma és az általunk kidolgozott között", tette hozzá Oprea.

A kormányfô tanácsosa ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a nemzetbiztonsági törvények mindaddig közvita tárgyát képezik, ameddig a parlament el nem fogadja.

Traian Basescu államfô kijelentette, hogy addig nem nevezi ki a Román Hírszerzô Szolgálat és Kémelhárító Szolgálat új igazgatóit, amíg a Parlament nem vitatja meg a nemzetbiztonságra vonatkozó törvényeket és felszólította a kormányt, hogy fogadja el ezen törvényeket és továbbítsa a parlamenthez.

Örvendetes tény, hogy megyeszinten 2003-2004-ben növekedett a bemutatóparcellák száma és a terület. A Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal nyilvántartásában az idén 101,8 hektáron termesztenek a merészebb és tanulni akaró gazdák. Csütörtökön az MMSZH mezôbándi központjának mérnöke, Szabó Mária szervezett tapasztalatcserét a községközpont határában, és többek között ismertette a bemutatóparcellák hasznosságát, hatékonyságát is.

A nevezett területeken idén újabb szemes- és silókukorica-, napraforgó-, cukorrépafajták termesztését tapasztalják ki az erre vállalkozók. A bemutató parcellák létrehozásának célja a legújabb haszonnövényfajták, hibridek, az alkalmazandó technológia részletes megismerése. Ezeken a területeken lehet kipróbálni a mezôgazdasági kutatási újdonságokat, de itt lehet meggyôzôdni a hozamokról, a fajta talajhoz, klímához való alkalmazkodási képességérôl. Valóságos kísérleti munkát lehet végezni. Mivel ez is pénzbe kerül, figyelni lehet és kell a gazdasági hatékonyságra is. A bemutatóparcellákon a termesztés közösen történik a különbözô vetômag- elôállító, mûtrágya- és vegyszergyártó technológiát kidolgozó kísérleti állomásokkal, más intézményekkel és forgalmazó cégekkel. A munkálatok a szaktanácsadó hivatal kinevezett mérnökeinek felügyelete alatt történnek. A növényvédelmi munkálatokat is figyelemmel kísérik, a betakarításig. Ekkor értékelik a meghívottak elôtt a fajták hozamát, a technológia alkalmazását, a növényvédelmi munkálatokat.

– Csütörtökön, az 1,5 hektáron Pioneer 8 hibriddel bevetett parcella mellett szervezett szimpóziumon a környékbeli gabonatermesztôk vettek részt. Deliu Cristian mérnök, a Pioneer övezeti képviselôje ismertette a hibridek elônyeit, a termesztési technológiát. Ezután kérdésekre válaszolt, együtt Naicu Florin és Nicolae Dragan, az MMSZH mérnökeivel. A hosszan tartó beszélgetés, a termés vizsgálata újra bebizonyította a bemutatóparcellák hasznosságát, hiszen az új technológiák elsajátítására ösztönzi a gazdálkodókat – mondotta Szabó Mária mérnök.

A marosvásárhelyi sportiskola, illetve a Gheorghe Sincai líceum épülô sporttermeit tekintette meg tegnap Borbély László megbízott középítkezési és területrendezési miniszter. A tárcavezetô a sportiskolánál épülô teremnél rögtönzött sajtótájékoztatón kifejtette, a megyében építés alatt álló hét sportterem kivitelezésével a munkálatokat végzô cégek számos helyen megkéstek, ezért személyesen kezdeményezett találkozót a létesítmények kivitelezésében érdekelt intézményekkel, hogy megsürgessék az építkezéseket.

A miniszter a marosvásárhelyi tanács csütörtökön elfogadott, a Marinescu utcai ANL-lakások kiutalásával kapcsolatos határozatára is kitért, mondván, hogy a kormány által megszabott lakáskiutalási feltételrendszertôl tilos eltérni. Borbély László szerint a kormány megszigorította az ANL-lakások kiutalási rendszerét, mivel az ügynökség által korábban épített lakások kiutalásánál számos helységben visszaéléseket tapasztaltak. A tanács idevágó döntése csak a szaktárca jóváhagyása után léphet életbe, szögezte le a miniszter. A tárcavezetô elmondta, várhatóan a jövô héten kormányhatározattal módosítják a lakásügynökség mûködését szabályozó törvényt, olyan értelemben, hogy ezentúl az önkormányzatok dönthetnek majd az ANL- lakások legtöbb 20 százalékának rendeltetésérôl. Az ANL-lakások kiutalásánál az esedékes módosítás szerint ezentúl elônyben részesítik majd a volt tulajdonosoknak visszaszolgáltatott, egykor államosított lakásokból kilakoltatott bérlôket, illetve adott esetben a természeti katasztrófák károsultjait. A miniszter szerint a helyi tanácsoknak majd a más elbírálás alá esô szociális lakások szétosztása terén juttatnak nagyobb mozgáslehetôséget. Az ANL a Marosvásárhely határában tervezett Belvedere lakóparkban is épít majd ifjúsági lakásokat, mondta a miniszter, aki azt is bejelentette, hogy tegnap írták alá a végrehajtási szabályokat rögzítô rendelkezést arra a törvényre, melynek értelmében 20 százalékos ártámogatásban részesítik azokat a fiatalokat, akik jelzáloghitellel építenek maguknak lakást. A jövô héten az önkormányzatok is megkapják a szükséges iratokat, így akik e törvény szerint ártámogatásra jogosultak, az illetékes polgármesteri hivatalokhoz fordulhatnak igényükkel.

Augusztus 19-23. között öt testvértelepülés küldötteit fogadja Gernyeszeg, hogy az uniós csatlakozással kapcsolatos tapasztalatokat, a várható változásokat megosztják a községgel az anyaországiak.

Ma Ibrány városából, Magyarbánhegyesrôl, Somogyapátiból, Patapoklósiról és Botykapeterdrôl 100 személy érkezik Gernyeszegre. Incze Jenô polgármester elmondta, a találkozó egy uniós pályázat révén jött létre, mely lehetôvé tette, hogy az integrációs kérdéseket megbeszélhessék a küldöttekkel.

A többnapos program azonban igencsak színes, gazdag mûsorral várja a vendégeket. A tanácskozás, megbeszélések mellett vasárnap lovas-szekeres kirándulás lesz a község falvaiba, ugyanakkor a fiatalok az Istenszékére készülnek túrázni. Hétfôn sem pihennek, Szovátára, Parajdra, Korondra kirándulnak. Kedden kastélylátogatás, néphagyományok bemutatása, népmûvészeti kiállítás, bográcsgulyás-fôzés, sportrendezvény szerepel a programban. A szakmai jellegû tanácskozásra is aznap kerül sor, amikor kerekasztal mellett beszélgetnek uniós kérdésekrôl, tanügyrôl, egészségügyrôl, és a nyugdíjasokat érintô kérdések is helyet kapnak a témák között.

A vendégeket családi házaknál, a református egyház vendégházában, valamint a helyi panzióban szállásolják el – közölte a polgármester.

A munkálatok befejezése után tegnap délelôtt Dorin Florea polgármester és a kísérô bizottság jelenlétében hivatalosan is átadták a forgalomnak a marosvásárhelyi Horea utcát. Az út egyirányú, a fôtérrôl lehet csak behajtani és csak fél sáv a gépjármû- közlekedésé, mivel az Aurel Filimon utcáig az egyik sávot a parkolók számára tartják fenn. Paizs Éva, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal felügyelôje elmondta: eddig a járdát foglalták el az utcában parkoló gépkocsik, ezért most hivatalosan is biztosítottak ezeknek parkolási lehetôséget.

Jegyzet

Minap nem kis mértékû ijedtségben volt részem. Fényes nappal forgalmas, központi utcán közlekedtem, amikor két birkózó testalkatú, teletetovált férfi megállított, hogy segítségre van szükségük. Ilyenkor az ember gondolataiban megjelennek a sztereotípiák, már a férfiak "veszélyes" kinézete megriaszt. De hátha csak útbaigazításra van szükségük, gondoljuk sokan naiv módon. Az egyik férfi könnyfakasztó történetet adott elô kórházban fekvô beteg kislányáról, akinek gyümölcsöt szeretne vinni. Az én szerepem meg az lett volna, hogy ehhez szolgáltassam a pénzt. Kissé félve mentegetôzni kezdtem, hogy nincsen pénzem, a férfi meg felvilágosított, hogy ha csak az a baj, hogy nincsen aprópénzem, akkor ôk tudnak váltani. Nem mertem csak úgy faképnél hagyni ôket, de egyre inkább kezdtem aggódni a táskámért, amirôl a férfi egy pillanatig sem vette le a szemét. Végül szerencsére nem károsodtam semmiben, nem lettem egy maroktelefonnal, sem pénzzel szegényebb. Vagyis nem az aggaszt, ami történt, hanem, hogy mi történhetett volna. Igyekszünk elkerülni a veszélyesnek vélt helyeket, sötétedés után csak akkor lépünk ki a lakásból, ha feltétlenül szükséges, és mégsem kizárt, hogy megkörnyékezzen a "gonosz". Napról napra egyre világosabbá válik a marosvásárhelyiek számára, hogy közbiztonságunk bôven hagy kívánnivalót maga után. Nem kell az este leszálljon, hogy a pénzszerzésre törvénytelen módot választó személyek "vadászni" induljanak. És a "vad", az áldozat valamely gyanútlan városlakó lesz. És az áldozat magára marad, mert a járókelôk félnek, nem mernek közbelépni, ha sejtik is, mi történik. Sajnálatos, hogy ilyen helyzetben nem tûnik fel megmentôként az újonnan kapott rendôrautók egyike. Így csak sajnálhatjuk, hogy nincsen csodalámpánk, amelybôl a dzsinn helyett a rend ôre ugrana elô, szükség volna rá.

"Az ENSZ új békefenntartó ereje nagyon különbözni fog a régitôl. Sokkal erôsebb és nagyobb létszámú lesz, új szolgálati szabályzattal" – mondta újságíróknak a francia tábornok nakúrai fôhadiszállásán, az izraeli-libanoni határon.

Az izraeli erôk kivonulásáról úgy nyilatkozott, "jó esély van arra, hogy nem tart tovább két hétnél". Elmondta, hogy a libanoni és az izraeli hadsereg közötti egyezség alapján az izraeli erôk szakaszosan, körzetrôl körzetre vonulnak vissza, s egyenként adják át a kiürített övezeteket az ENSZ Libanoni Ideiglenes Haderejének (UNIFIL), amely azután a terület átvételére szólítja fel a libanoniakat. Hozzátette: a kéksapkások mindig ügyelnek arra, hogy egy kisebb ütközôövezet maradjon az izraeli és a libanoni erôk között.

Az UNIFIL parancsnoka hangsúlyozta: a Hezbollah lefegyverzése nem tartozik a kéksapkások hatáskörébe, "ez libanoni probléma", de nem tartotta kizártnak, hogy a síita szervezet hátravonja fegyvereit a Lítáni folyótól északra.

Magas rangú izraeli küldöttség járt a héten Moszkvában, panaszt téve amiatt, hogy orosz gyártmányú harckocsi-elhárító rakéták jutottak a Hezbollah libanoni síita szervezet birtokába, s azok izraeli katonákat öltek meg a libanoni konfliktusban – közölték pénteken izraeli kormányzati illetékesek.

Aszaf Sarív, Ehud Olmert izraeli kormányfô egyik fô tanácsadója megerôsítette az értesülést, de részleteket nem közölt. Egy másik, névtelenül nyilatkozó izraeli kormányzati tisztségviselô is csak annyit mondott, hogy a küldöttség magas rangú volt, de azt nem árulta el, kikkel tárgyalt Oroszországban.

A kifogásolt fegyverek a Hezbollah leghatékonyabb eszközeinek bizonyultak az Izrael által július 12-én megindított 34 napos libanoni háborúban. Orosz gyártmányú lövedékek okozták a harcokban elesett 118 izraeli katona közül majdnem minden másodiknak a halálát.

Izrael nem azzal vádolja Oroszországot, hogy közvetlenül fegyvereket szállított a Hezbollahnak, hanem azt veti Moszkva szemére, hogy Iránnak és Szíriának, a síita szervezet két ismert támogatójának adott el rakétákat, amelyek aztán továbbadták azokat a gerilláknak.

Az orosz külügyminisztérium szóvivôje leszögezte, hogy szigorú ellenôrzés érvényesül az orosz fegyvereladások felett, s a szoros felügyelet "lehetetlenné teszi, hogy hiba csússzon a fegyverek rendeltetési helyükre juttatásába".

Anatolij Ciganok, az oroszországi katonai elôrejelzô központ vezetôje ugyanakkor kizárta, hogy korszerû harckocsi-elhárító rakéták juthattak el Oroszország vagy Szíria közbeiktatásával a Hezbollahhoz. A szakértô szerint a legvalószínûbb az, hogy ha a Hezbollah csakugyan rendelkezett ilyen fegyverekkel, azok "harmadik országok" érintésével juthattak el Libanonba.

Az Egyesült Államok néhány hónapban belül javaslatot tesz az európai rakétaelhárító támaszpont helyére – tudta meg a The Washington Post címû napilap, amely szerint Lengyelország és Csehország mellett Nagy-Britannia is a lehetséges helyszínek között szerepel.

Az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon rakétavédelmi ügynöksége közölte, az európai földi telepítésû rakétavédelmi bázis létrehozására az iráni katonai fenyegetés elhárítása céljából van szükség. A bázis annak a pajzsnak lesz az eleme, amely a Közel-Keletrôl esetleg indítandó rakéták ellen nyújt védelmet.

Az amerikai rakétavédelmi pajzs földi bázisait eddig Kaliforniában, a Vandenberg légi támaszponton, és Alaszkában, Fort Greelyben hozták létre, elsôsorban az észak-koreai ballisztikus rakéták ellen.

Az amerikai védelmi minisztérium 10 elfogó rakétát tervez telepíteni 2011 végéig a majdani európai bázisra. Kaliforniában és Alaszkában a tervek szerint addigra már 43 rakétaelhárító rakétát állítanak hadrendbe. Korábbi közlés szerint a közeledô rakétákat ütközéssel megsemmisítô ellenrakétákat 70 kilogrammos robbanófejjel szerelik fel.

Az amerikai rakétaelhárító rakétarendszert legutóbb július elején helyezték készültségbe, amikor Észak-Korea rakétakísérleteket hajtott végre. Az egyetlen hosszú hatótávolságú rakéta, a Taepodong-2 nem jelenthetett veszélyt az Egyesült Államokra, a kilövés után 40 másodperccel csôdöt mondott és a Japán-tengerbe csapódott.

Egyes szakértôk szerint az Egyesült Államokat oltalmazó rakétaelhárító pajzs nem elég hatékony, az eddigi tesztek mérsékelt sikerrel jártak. A Pentagon, amely 1980 óta több mint 92 millió dollárt költött a rendszer kifejlesztésére, elismerte, hogy a védelmi pajzs egyelôre korlátozott képességû, fejleszteni kell.

A mozgalmat egy újabb római gyorsétterem kapcsán indította el Carlo Petrini ökogasztronómus világhódító útjára 1986-ban.

A Magyarországon is létezô Slow Food mozgalom fô alapelvei: hagyományos ételek, régi ételkészítési fortélyok, komótos evés, az ételek és italok összehangolása, egészséges alapanyagok, a gasztronómiatörténeti értékek ápolása. Ma sokan luxusnak tartják, ha valaki így étkezik, hiszen idô kell hozzá, türelem és odafigyelés – márpedig manapság éppen az idô a legdrágább kincs.

Idôközben a kutatók megállapították, hogy az ember, ha igazán éhes, szinte mindegy számára – legalábbis az elsô percekben –, hogy mit eszik, megelégszik bármivel, így van a szervezet ôsidôk óta beprogramozva.

Ráadásul ma az emberek egyre túlhajszoltabbak, az üzemi étkezdék száma csökkent, ha van is, az ebédidô szûkre szabott.

A gyorséttermek tehát aratnak, fôleg a fiatalság körében. A lassú étkezés mozgalom nem igazán illik a huszonévesek élettempójához. A fast food étkezdék reklámkampányaival egyelôre nem tudnak versenyezni a Slow Food mozgalom hirdetôi.

Egyébként egy egyszerû vajas kifli is elegendô ahhoz, hogy megtanulja valaki a türelmes, ráérôs evés technikáját. Ez egyébként azért is lenne fontos, mert a jó emésztés kulcskérdése az egészségnek. A lassú evés esetében ráadásul kevesebb étellel is beéri az ember.

Csütörtöki ülésén a marosvásárhelyi tanács több, már jó ideje terítéken lévô kérdésben hozott döntést. Így telket utaltak ki a meggyesfalvi piac létrehozására, illetve határozatot hoztak egy ANL- tömbház lakásainak kiutalási feltételeirôl.

Révbe érni látszik a meggyesfalvi piac helyzete, miután csütörtöki rendkívüli ülésén a marosvásárhelyi tanács 1200 négyzetméteres telek átutalását hagyta jóvá a városi közterületbôl a piacigazgatóságnak. Mint lapunkban korábban megírtuk, a meggyesfalvi piac létrehozása már jó ideje húzódik, a Piacigazgatóság eddig a szükséges telek hiánya okán nem láthatott neki a piacépítésnek. A városi tanács elé sem elôször került a kérdés, korábban az önkormányzati testület elnapolta a döntést ebben az ügyben, arra hivatkozva, hogy a környezô lakótársulatok beleegyezésére is szükség van a piac létrehozásához. Idôközben az érintett lakótársulások írásban közölték a piac létrehozásába való beleegyezésüket. Így a tanács jóváhagyta a szükséges telek átutalását, a telket a határozat érvénybe lépésétôl számított egy hónapon belül veszi át a gyakorlatban is a Piacigazgatóság, majd ezután látnak neki a piac kiépítésének.

A tanács élénk vita után fogadta el azt a határozatot, melynek révén az Országos Lakásügynökség (ANL) által a Gheorghe Marinescu utcában épített tömbház lakásainak kiutalásánál elônyben részesítik az egészségügyi és oktatási ágazatok alkalmazottait, illetve a polgármesteri hivatal és az alárendeltségében mûködô intézmények alkalmazottait. A határozat hátterében egyes képviselôk diszkriminációt véltek felfedezni. Más álláspontok szerint szó sincs errôl, csak annyi történik, hogy a tanács a törvény határain belül él azzal a jogával, hogy a város szempontjából fontos szakmai kategóriák pályakezdôinek lakásbérlési lehetôséget biztosítson.

Nem a magyarországi baromfiimport, hanem a Brassó megyei állategészségügyi szakhatóság vezetôsége és orvosai hibásak a madárinfluenza-járvány romániai májusi elterjedéséért – írta pénteki számában a România Libera címû napilap.

Az újság címoldalán közölte azt a cikket, amelynek címében megállapítja, hogy miután a "kémek" összetévesztették a csirkéket a pulykacsibékkel, "a madárinfluenza levegôbe röpíti a SRI-t". A bukaresti napilap írásából kiderül, hogy a brassói törvényszék mellett mûködô ügyészség vizsgálja, miért terjedt el ismét az idén májusban Románia szinte összes megyéjében a madárinfluenza-járvány.

A SRI annak idején egy olyan – a román sajtó akkori kommentárjai szerint "széles külföldi és belföldi vitát" keltô – jelentést készített, amelybôl az derült ki, hogy a Szlovákiából és Magyarországról tömegesen importált fertôzött élô szárnyasok robbantották ki a járványt.

A România Libera szerint azonban az ügyészségi iratcsomóban szereplô egyik, a mezôgazdasági minisztérium felügyelôi által készített jelentés megállapítja: a betegség elterjedéséért a Brassó megyei állategészségügyi szakhatóság és annak kilenc orvosa a hibás. Ôk azért marasztalhatók el – írja a lap – mert engedélyezték a Feketehalomban lévô ipari rendszerû baromfitelepen mûködô cégeket.

Belépett a tudomány is

Nemcsak mûvészeti, nemcsak mûszaki és nemcsak technikai tábor az idei, hanem mindhárom együtt, lehet, még ezeknél is több – fogalmazta meg Csegzi Sándor alpolgármester, az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT) marosvásárhelyi fiókszervezetének elnöke a péntek délelôtti elôadásindítón. A Bolyai János Alkotótáborról van szó, amely ezúttal tábor a táborban jelleget öltött: neves matematikusok, Bolyai-kutatók érkeztek Marosvásárhelyre az elsô Bolyai János Geométertáborba, amely a mûvészi alkotás mellett az ifjabb Bolyai matematikai, geometriai munkásságára helyezi a hangsúlyt elôadások, értekezések és fórum formájában. 2001 óta, amikor az alkotótábor létrehozásának ötlete megszületett, sokan figyelemmel kísérik a fejleményeket, a sajtó lelkiismeretesen tudósít az évenkénti rendezvénysorozatról, bizonyos fogalmak azonban máig nem tisztázódtak kellôképpen – mondta a házigazda. Annak idején a Bolyai-évet (amely a tábor megrendezésének ötletét hozta magával) több intézmény, civil szervezet és Bolyai- kutató kezdeményezte. Azóta a marosvásárhelyi EMT rendezi és idénre sikerült a mûvészi alkotás mellé megidézni a matematikát is, így a komplex alkotási felület a Bolyai-szellemiség valódi fórumává válhat. A geometria Bolyai János fô kutatási területe volt, a szervezôk pedig szeretnék, ha Marosvásárhely a nem-euklideszi geometria fókusza lenne. A nemzetközi tudományos életben van erre igény. A tábor célja Bolyai János zsenialitásának hirdetése tudományos keretek között, neves elôadók tolmácsolásában. Erre pedig nincs jobb hely a tábori elôadások helyszínénél, a Bolyai Farkas Líceum-Református Kollégium tanári szobájánál, a Bolyai Farkas-emlékév égisze alatt.

Az elôadások tegnap délelôtt és délután az említett tanári szobában zajlottak, majd a Teleki Tékát keresték fel a résztvevôk. Dr. Lovas István akadémikus, professzor Antirészecskék címmel, dr. Molnár Emil egyetemi tanár Kompakt sokaságok felismerése a Bolyai-féle hiperbolikus térben cím alatt tartotta értekezését. Dr. Oláh Gál Róbert egyetemi adjunktus a Bolyai-geometria néhány aktuális kérdésérôl beszélt, míg dr. Toró Tibor egyetemi tanár Bolyai rejtett kincseitôl Einstein utolsó álmáig címet adta elôadásának. Dr. Weszely Tibor egyetemi tanár, Bolyai-kutató Bolyai gondolatairól szólt az Észrevételek címû Bolyai-kézirat alapján. Dr. Kiss Elemér professzor, Bolyai-kutató a táborban részt venni nem tudott, de Bolyai János számelméleti eredményeinek utóélete címû elôadását elküldte a résztvevôknek. Ôt péntek délben lakásán keresték fel a tudós- táborozók. Az elsô geometriai tábor – védnökei dr. Marius Iosifescu, a Román Akadémia alelnöke és dr. Szász Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Tudományok Osztályának elnöke – ma ér véget, az elôadók Maros megyei körútra indultak, a felkeresendô állomások között Domáld, Bólya és Segesvár is megtalálható.

Megosztja az erdélyi magyar történelmi egyházakat a gyulafehérvári római katolikus érsekség azon terve, hogy a papneveldeként mûködô hittudományi fôiskola a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetembe (BBTE) olvadjon be.

Az erdélyi magyar protestáns egyházak püspökei találkoztak Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel. A megbeszélés célja az volt, hogy a római katolikus elöljáró tájékoztassa református, unitárius és evangélikus kollégáit a gyulafehérvári papneveldének a kolozsvári állami egyetembe tervezett beolvasztásáról.

A gyulafehérvári érsekség szerint erre a fôiskola mûködtetésének anyagi nehézségei miatt van szükség, ez az egyetlen módja annak, hogy papjaik államilag is elismert oklevelet, kispapjaik ösztöndíjakat szerezhessenek, valamint különféle akkreditált posztgraduális képzéseken vehessenek részt.

Tôkés László királyhágó- melléki református püspök a tanácskozás után elmondta: a református, unitárius és evangélikus egyházak által Kolozsváron mûködtetett Protestáns Teológiai Intézetet is többször felkérte a BBTE, hogy csatlakozzon az állami egyetemhez, ezt azonban valamennyi alkalommal visszautasították. Kérdésesnek tartják ugyanis a protestánsok, hogy ez a lépés hasznos lenne az erdélyi magyar anyanyelvû önálló felsôoktatási intézményrendszer kiépítéséért folytatott küzdelem szempontjából.

Tôkés azért nem tartja célszerûnek a beolvadás tervét, mert "a Babes és a Bolyai Egyetem erôszakos egyesítésébôl létrejött, a magyarságot diszkrimináló kolozsvári oktatási intézmény a hamis multikulturalitás ürügyén tovább élteti Ceausescu mûvét".

A katolikus érsekség egyik közleménye azonban leszögezte: az érdemi tárgyalás még hátravan. A katolikusok szerint a Hittudományi Karnak a BBTE-hez való esetleges kapcsolódása semmiképpen sem lehet akadálya a kolozsvári egyetemen korábban létezô magyar karok visszaállításának.

A dokumentum kifejti: a papnevelô intézet nem válna állami intézménnyé, továbbra is önálló egyházi intézményként mûködne. Az integráció csupán a fôiskola szervezeti rendjét érinti.

A verespataki bányaberuházás ellen tartott tüntetést pénteken Bukarestben a Greenpeace, amelyen a nemzetközi zöld szervezet több magyar aktivistája is részt vett.

A demonstrálók tiltakozásuk kifejezésére egy óriási aranyozott ágyat helyeztek el a környezetvédelmi minisztérium elé, amelybe szimbolikusan egymás mellé fektették a kanadai bányavállalatot és a román környezetvédelmi miniszter asszonyt.

A zöldek szerint Sulfina Barbu környezetvédelmi miniszter ugyanis hiába olvasta át a hatástanulmányt, mégsem veszi észre, hogy az "nem több, mint egy rossz vicc Románia számára".

A Verespatakra tervezett bánya Európa legnagyobb külszíni fejtésû aranybányája lenne. A projekt két falu, házak, templomok, temetôk, továbbá római kori régészeti lelôhelyek teljes elpusztításával járna. A külszíni fejtés során "bedarálnák" a környezô hegyeket és a kôzúzalékból ciános technológiával nyernék ki a kis koncentrációban még fellelhetô aranyat.

A tervezett tározó nemcsak a környék számára volna folyamatos veszély forrása, hanem az onnan 190 kilométerre található Magyarország számára is, mivel a terület a Maros és a Tisza vízgyûjtôjének része.

Az elsô tûzijáték több mint hatszáz éve ragyogott fel az égbolton és varázsolta el az embereket.

Az elôzmények közé tartozik, hogy Kínában a Hau dinasztia uralkodása alatt (Kr.u. 25-250) feltalálták a salétromból, faszénbôl és kénbôl összetett fekete lôport, majd a Szung dinasztia idején (960-1279) felröppentek az elsô rakéták, akkor még tûznyilak elnevezéssel.

A fekete port a XIII. század végén holland hajósok elhozták Európába. Ezzel egyidejûleg Roger Bacon angol szerzetes is kísérletezett a fekete lôpor alapanyagát tartalmazó anyagokkal és egyidejûleg Berthold der Schwarze is feltalálta – valószínûleg véletlennek köszönhetôen – a fekete lôport, amelyet hamarosan már háborús célokra használtak.

Ez jelentette egyúttal a tûzijátékok kezdetét is, mivel egy háború kimenetelének eldöntése nem ritkán azon múlott, hogy az illetô hadseregnek jó tûzszerésze volt-e vagy sem. A tûzszerészeknek a szigorú katonai kiképzés mellett azt is megtanították, hogyan lehet szórakoztatás célját szolgáló tûzijátékot csinálni.

Európában 1379-ben került sor a fekete lôpor elsô békés felhasználására. Pünkösd ünnepén rituális szertartás keretében szikrákat szóró galambot bocsátottak fel, amely egy kötél mentén mozgott. 1420- ban megszületett a tûzijátékokról szóló elsô német nyelvû könyv, de csak 1529-ben nyomatatták ki Strasburgban.

A nemesség ezután rövidesen felfedezte a tûzijátékban rejlô élvezetet, de nem csupán egyszerûen a petárdákat repítették fel, hanem – fôleg gyôztes csaták után – inkább tûzijátékos színházi elôadást hoztak létre. Hetekkel elôbb már mesterek építették fel a csodálatos díszleteket, nem ritkán egész kastélyokat, mûvészek készítették a meghívókat, és a tûzszerészek elhelyezték a különféle tölteteket. A darab kezdetén aztán az ellenséget jelképezô sárkány lebegett egy kötélen a várhoz, és mûködésbe hozta a petárdákat. A vár védekezett, fülsiketítô ágyúdörej, szanaszét repdesô rakéták és rohanó tûzkerekek bevetésével, s a tûzijáték vége rendszerint az volt, hogy az ellenséget pompázatos körülmények és hatalmas csatazaj közepette a levegôbe röpítették.

A barokk legpompásabb tûzijátékát 1770-ben, XV. Lajos uralkodása idején rendezték a versailles-i kastély parkjában: ezzel üdvözölte a király leendô menyét, a Bécsbôl érkezô Marie Antoinette-et. Ehhez 20 ezer rakétát, 600 tûzcsuprot és vulkánt, valamint 80 nagy napot gyújtottak. A tûzijátékok e virágkorának azonban hamar vége szakadt, mert a nemesség anyagi helyzete megrendült.

Tûzijáték-rakétákat gyártó cég 1838-ban alakult elôször és a XX. század elejére már több is mûködött Európában. A két világháború mindegyike után nehéz idôk következtek a pirotechnikai eszközöket gyártókra nézve, de néhány év elteltével ismét megnôtt az emberek érdeklôdése a tûzijátékok iránt, és a tûzijátékok hamarosan újra a nagy rendezvények csúcspontjaivá váltak.

1988. július 15-én a japánok Hokkaido szigetén a Toya-tavon megrendezték minden idôk eddigi legnagyobb tûzijátékát. Ennek során fellôtték minden idôk legnagyobb, 139 centiméter átmérôjû, 700 kilogramm súlyú töltetét, amely 1200 méter átmérôjû fénygömbbé vált.

Ma már Romániában is számtalan cég kínál tûzijátékot, s egyre gyakrabban rendeznek magánemberek is kisebb fényparádékat például születésnapokra.

A végtelenül parányi eszközökkel, szerkezetekkel mûködtetett technika mindinkább teret nyer az orvostudományban. A nanotechnika alkalmazásával ígéretes kilátás nyílhat a rák új típusú, a beteget a mai kezeléseknél sokkal jobban kímélô gyógyítására.

Világszerte gyors tempóban fejlôdik a rendkívül kicsi, nanoméretû eszközök technológiája. Egy nanométer a méternek egymilliárdod, a milliméternek egymilliomod részével egyenlô hosszúság. Az ilyen hihetetlenül kis méretû eszközökkel már be lehet jutni az élô sejtek, mikroorganizmusok világába is.

A közelmúltban a rák megfékezésére alkalmas, ígéretes nanotechnikai kísérletekrôl számoltak be a kutatók az orvosi szaklapokban.

Az új módszer alkalmas lehet a tumorok, daganatok kemoterápiás gyógyításának a kiváltására. A kemoterápia ugyanis nagyon kellemetlen mellékhatásokkal jár, a beteg haja kihullik, folyton émelyeg, sápadt lesz és testén kiütések keletkeznek. A MIT-en (Massachussets Inst. for Technology, a leghíresebb amerikai mûegyetem) kutató Robert Langer, és a Harvardon dolgozó Omid Farokhzad módszerének lényege, hogy nanoméretû, a golyóstoll hegyénél ezerszerte kisebb, nanoshellnek (nano-tok) elnevezett szénpolimer anyagú gömböcskékbe juttatják a kemoterápiás gyógyszert. Hogy azok ne az ép sejtekben, hanem csak a tumorosokban fejtsék ki a hatásukat, a gömböcskékhez speciális molekulákat adagolnak, amelyek kifejezetten a rákos tumorból kitüremkedô proteinekhez kötôdnek, magukkal vive a gömbökben rejlô gyógyszert is.

A sebészi eszközökkel a tumor közelébe juttatott nanogömbök így elôször a daganat felületére jutott proteinekkel kötôdnek meg a beteg sejt felületén, majd fokozatosan behatolnak a tumor sejtjei közé. Ott aztán a nanoshellek szétbomlanak, a bennük lévô gyógyszer pedig megkezdi a környezetében lévô ráksejtek elpusztítását. De csak azokét! A beteg egészséges sejtjeibe tehát elvileg nem kerülhet kemoterápiás gyógyszer, ezért elmaradnak a korábbi kezeléssel járó kellemetlen tünetek.

Az idei, már alkalmazási állatkísérletek során a rákossá tett prosztatájú kísérleti egerek tumorjai a nanoshelles kezelés hatására fokozatosan feloszlottak. A sikert azonban további három éven át tartó állatkísérletekkel, majd újabb ötéves – a kezelést önként vállaló betegeken végzett – humán kísérleteknek is igazolni kell.

Egy olasz tanulmány szerint a rajzfilmek csökkentik a gyerekek fájdalomérzetét.

A 7-12 éves korosztályban végzett felmérések szerint a gyors képek elterelik a figyelmet és pl. vérvételkor sokkal kisebb mértékben érzékelik a fájdalmat, mint egyébként, sôt, a tévé még hatásosabbnak bizonyult, mint a mama megnyugtató gesztusai!

A sienai egyetem Carlo Bellieni által vezetett kutatócsoportja 69 gyereket vizsgált meg, akik vérvételre érkeztek az egyik helyi klinikára. Három csoportot alakítottak ki, az elsôben nem terelték el a gyerekek figyelmét a vérvételrôl, a másodikban a mamák nyugtathatták a kicsiket, a harmadikban pedig a kicsik rajzfilmet nézhettek a vérvétel közben. A gyerekeknek aztán egy skálán 0 és 100 között kellett megadniuk, mennyire fájt nekik a procedúra.

Az eredmény szerint magasan a televízió, illetve a rajzfilm volt a leghatásosabb fájdalomcsillapító szer, a kis páciensek szerint 8-as volt a fájdalom értéke. Akik nem néztek tévét, 23-at mondtak, ahol a mama nyugtatta a gyereket, 17-re értékelték a vérvétel fájdalmát.

A mamák is úgy értékelték, hogy a tévét nézô gyerekek viselkedtek a legnyugodtabban.

A kutatók ennek ellenére úgy vélik, hogy a fájdalmas orvosi beavatkozásoknál nagyon fontos a szülôk személyes jelenléte, hiszen azt erôsítik a kicsikben, hogy nincsenek egyedül a "bajban" – olvasható a wissenschaft.de címû német tudományos hírportálon.

Brit pszichológusok megfigyelése szerint azok a gyerekek, akiknek idôsebb testvérei vannak, könnyebben megnevettetik az embert.

A kistestvérek közül minden második mosolyt tud csalni mások arcára, míg ez az elsôszülöttek közül csak minden harmadiknak, s az egykék közül csak minden tizediknek sikerül.

Richard Wiseman brit nevetéskutató pszichológus (University of Hertfordshire) az Ocean Village üdülôhajó Nevetésjárat elnevezésû terápiás járatain ("Laughter Lines") gyûjtött tapasztalatait összegzô beszámolójáról beszélt a BBC brit közszolgálati rádió- és tévéállomásnak, amely a tudós eredményeit honlapján is közreadta.

Szerinte a kisebb gyerekeknek szokatlan módon kell magukra vonniuk a szülôk figyelmét. A családban a "komoly" szerepek már mind foglaltak. Nincs esélyük rá, hogy az ismert szerepekben lekörözzék idôsebb testvéreiket, tehát új módot kell találniuk a figyelem felkeltésére, ellentétben az egykékkel, akik minden erôfeszítés nélkül állandóan a figyelem központjában vannak.

A kisebbek kénytelenek kockáztatni: csintalanok, extrovertáltak, kreatívak, kalandosak és lázadók. Nem véletlen, hogy az amerikai elnökök többsége elsôszülött, az ismert humoristák és forradalmárok viszont többnyire kisebb testvérek.

A kicsiknek célszerû elkerülni a komoly konfrontációt, tehát a humor éppen megfelelô eszköz számukra. A kis korban kialakuló humorérzék idôsebb korban is megmarad – véli a tudós.

A nevetés fontos a britek számára, ami abból is látszik, hogy 82 százalékuk hiszi magáról, hogy könnyen megnevetteti a többieket. Nemi különbségek is vannak: a férfiak 71 százaléka állítja, hogy meg tudja nevettetni a nôket, a nôk férfiak esetén viszont csupán 39 százalékos sikerrôl számoltak be. A nôk 70 százaléka panaszkodott, hogy nehezen jegyzi meg a viccek poénjait, míg a férfiaknál ez az arány csak 50 százalék.

Az 1950-es években Róma a romantika szimbóluma volt. Ez már a múlté. Róma mára a Viagra fôvárosa lett.

A gyógyszeripari marketingre specializált IMS Health társaság által készített felmérés szerint 1998. október 14-tôl, amikor a Viagra megjelent Olaszországban, 44.680.000 kék tablettát vásároltak meg. Ebbôl 2006 elsô hat hónapjában csaknem 5 milliót, ami 10 százalékkal több, mint az elôzô év azonos idôszakában – írta a Corriere della Sera címû olasz napilap.

Rómában naponta 1670 darab talál gazdára, és ezzel az olasz fôváros az elsô helyet foglalja el az országban. Milánó megelégszik a 15., Nápoly pedig a 31. hellyel. Igaz, a dél-olasz nagyváros környékén termesztik a peperoncino nevû kicsiny erôs paprikát, amelynek hatásfoka a helyiek szerint jobb, mint a gyógyszeré. Szemérmesebb szakértôk szerint viszont északon azért nagyobb a fogyasztás, mert ott modernebb felfogásúak az emberek, míg a déliek szinte becsület dolgának tekintik, hogy nem nyúlnak ajzószerekhez.

Giorgio Abraham pszichiáter, Az élvezet ezer arca címû könyv szerzôje szerint a fiatalok úgy nyúlnak a Viagrához, mint az Ecstasyhoz, divat lett a szedése, akár a drogozás. Erôsíti ezt a tendenciát az is, hogy a férfiak mindenáron meg akarnak felelni annak a képnek, amelyet a különbözô reklámok festenek róluk.

Lászlóffy Aladár

Az Úr egy reggel, égi asztalánál

a telekkönyvvel babrált csendesen;

megállt a Loire-nál, a Visztulánál,

ezt meg amazt adom vagy elveszem.

Bélyegnyi telkeket és lepedôket

passzított, vágott és ragasztgatott,

hogy térrel kevervén össze idôket,

Európának adjon alakot.

Mint zsákból magot, pár maroknyi népet

szórt ide s oda az erdôk közé,

ki amit megköt mint álló egészet,

úgy tervezte, az legyen az övé.

A tûzhányók már régen kialudtak,

az istennyila szerkezetre járt,

ideje, hogy kik gazdálkodni tudnak,

mind kapjanak vagy hét termô határt.

Gyermekdeden napestig teregette;

hiába volt – a rajzolt papiros

hajnalra folyton megbarnult, kiégett

vagy átütött, a vértôl lett piros.

Különösen a Duna–Tisza–Dráva

különben dúsan nedves tájain

ismétlôdött az égô furcsa dráma,

sistergett fel a kardcsörgés, a kín.

Az Úr akkor a térképre lenézett,

és angyalának parancsolta meg:

sodord fel szépen onnan az egészet,

most látom már, belátom, nem lehet.

Én jót akartam, csendet várok érte,

hogy béke közben legyen aratás,

és érdekeim senki meg ne sértse,

lakoljon mind, hol ennyi a hibás!

Ekkor István, a magyarok királya,

mint árpaszem, hisz Árpádból szökött,

mint hulló szikra, küszöbére hága

a mennyeknek, s megállt az Úr elôtt

s az egeket csak annyi kegyre kérte:

egy üres erszényt hagyj számomra itt,

s jótállok, uram, perceimmel érte,

hogy senki Téged meg nem károsít.

Ráállt az Úr; egy angyalt rendelt mellé,

vasszárnyú angyalt, aki nem repült,

csupa kardpenge volt a szárnya tolla,

megpendült mindig, amikor leült;

mint fôkönyvelô ült a pince mélyén,

a trón alatt, s elég, ha suttogott,

István ha lóra szállt a csaták éjén,

minden szavát meghallotta legott,

István szavát meg ô hallotta menten,

s az egyezségre felvigyázva így,

a négy folyó, a száz folyócska mentén

mind diadalra vitte hadait.

Eljött a béke hát: a láthatáron

ki fegyverrel betör, drágán fizet;

a gyepûk mögött csendes éjszakákon

csak pásztortüzek égtek s ôrtüzek.

Akkor már úgy tûnt: tele van az ország,

lakosok, lovak, víg vásárhelyek,

a pelyva száll, a szekerek behordják

fedél alá a fontos terheket;

cseléd dalol a kézimalmot hajtva,

sereg vonul a rend ösvényein,

tucatnyi nyelven zendül: rajta, rajta,

munkára fel hát, édes híveim!

s e hangzavar majd mindent jóra fordít,

e sok gyökérrel megkötött homok,

a pincegádor alatt részeg ordít,

a kunyhók mélyén szülô asszonyok,

köpenylobogva érkeznek heroldok,

parancsok újabb fontos láncszeme

kapcsolja törvénnyé, amit megoldott,

ahogy szokás volt s ahogy kellene,

vándor vajákos mondja a magáét

s a sámán ellen új pap prédikál,

a szélvihar elsöpri ott a sátét,

ahol a kôbôl emelt templom áll.

Az új hit lassan, mint a por a múltat,

belepi lelkük zsíros oldalát,

néhány tavasz még, s termôre borulnak

a jól beásott oltott almafák…

Pedig az angyal mondta; ez még semmi,

e pár tucat család, ki itt lakik,

nem fogja termô tündérvölggyé tenni

a haza bérceit és halmait,

irigyek jönnek, többre, készre vágynak,

s megint a tûzé lesz a diadal,

a kitartók elaggva esnek ágynak.

Ne költekezz, mert baj lesz itt hamar!

Az idô mindig porrá ôrli ôket,

az elsô büszke rend vitézeit;

sokáig fogtok szülni: temetôket

és szerte szétszórt sírok ezreit…

István, fején a koronával, ôszült:

mint szeptemberben Esztergom hegyén

az átvonuló fellegárnyék ôrült

rohama közt a csendes szürke fény.

S az angyal írt: nagy jelentését írta,

elszámolt minden pillanattal itt,

s rendre az Úr roppant erszénye bírta

a kezes: István összes perceit.

Tiéd a térkép, most már megfizetted,

így szólt az Úr azon a szép napon,

ha te már nem lehetsz, akkor helyetted

az unokáid népének hagyom –

és karját védence karjába öltve

az égi erkély korlátjához ment:

megnyílt egy kút alant, üres tökélye

elôtt állt boldogtalanul a szent.

Ez lesz az oszlop, trónusomig érni

majd akkor fog országod oszlopa…

ó, mennyi nemzedék fog még beférni!

ó, mennyi csont cementlik még oda!

egy jobb, a kômûvesé marad épen,

az ország-világ emlékeztetô:

hogy nem fog ki az építkezô népen

a poklok kapuja: a temetô.

És áll azóta földbe süllyedt oszlop,

és nyugszik rajta öreg, ûri kéz,

és amíg minden termést érte hoztok,

a semmi tenyerén is ép, egész.

Csak nem?! villant föl bennem a kétkedô felismerés, miközben az Angyal csenget a piacon címû szomorkásan szép, önvallomásos novellát ízlelgettem újra: a szerzô Bölöni Domokost is utolérte jósorsa, belépett a hatvanasok sorába. Már el is telt egy hét a hatodik X-ét meghozó születésnapja óta, a köszöntést persze elszalasztottam, itt most pótolhatom olvasói, tisztelôi nevében is. Isten éltesse sokáig, dolgozzon, meséljen, írjon legalább olyan termékenyen, mint eddig, várjuk az újabb könyveit. A legfrissebbet jól idôzítette, bizonyára nem véletlenül. A Jézus megcibálja Pricskili Dungónak a fülét Impress-kötet a napokban látott napvilágot.

Figyelemfelkeltô a cím, ahogy mondani szokás, telitalálat. Akárcsak az elôzô, A nevetô gödör, amelyet szintén lapkiadónk jelentetett meg két esztendeje, ugyancsak fekete borítón egyszerû fehér betûkkel. Vagy mint a korábbi köteteié. Érdemes sorolni: Hullámok boldogsága (1980), A szárnyas ember (1986), Harangoznak Rossz Pistának (1992), Egek, harmatozzatok! (1995), Bot s fapénz (1999). Ha nem tudnánk semmit az író, újságíró Bölönirôl, akkor is megállnánk egy pillanatra láttukon, mert nem szokványosak, s azt is megsejtenénk, hogy a falu köszön vissza oldalaikról. De nem sejtésekre alapozunk, tudjuk széles olvasóközönségével együtt, hogy a mostani jubileumát szerényen elhallgató tollforgató egyike azon kevés szerzôinknek, akik a vidéki élet, a falusi emberek kiváló ismerôi és megszállottan, következetesen errôl írnak újra meg újra. Falun született, ott gyerekeskedett, tanítóként majd tanárként oda került vissza, ott élt, dolgozott, telítôdött élménnyel, témával hosszú éveken át. És semmit se felejtett. Rövidprózái, tárcanovellái csalhatatlanul tanúsítják. Fôként a letûnt kor, a diktatúra idejére érvényes ez, akkor élte át a helyszínen mindazt, ami a kisembereket érte, nyomorította, a rendszerváltás után már a város valósága táplálta írásait, alapállásán nyilván akkor, azóta se változtatott: a gyengékkel, a kicsikkel, kisemmizettekkel, a vesztesekkel rokonszenvezik. Ez természetesen a dolgok túlzott leegyszerûsítése részünkrôl, Bölöni írásmûvészete, novelláinak világa sokkal összetettebb, sokrétûbb, színesebb ennél, hôsei illetve antihôsei – bár könnyen felismerhetô típusokat testesítenek meg – bonyolult, érdekes figurák, s a szerzô is árnyaltan viszonyul hozzájuk. Nyilvánvaló elnézô szimpátiája, de sosem megy el szó nélkül a gyarlóságok mellett. A basáskodókkal, csaló, erôszakoskodó kiskirályokkal, a gátlástalan karrieristákkal, tegnapi és mai köpönyegforgatókkal, az önzô, mûveletlen újgazdagokkal persze könyörtelenebb, ha nagyszerû emberismerôként ôket tûzi tolla hegyére, humora maróbb lesz, iróniája végzetesebb. Ja, igen, humor... Napjainkban hiánycikk. Irodalmi berkekben különösen. Bölöni indulása óta kitartott mellette. Ezt is a javára kell írnunk, hozzátéve, hogy ô is keseredik, ritkán vált ki harsány nevetést, egyre gyakoribb, hogy miközben megmosolyogtat, el is szomorít, derût kever nosztalgiával, vidámságba olt tragédiát és fordítva. Ezáltal emberibbé vált novellisztikája.

Mindez mostani gyûjteményére is érvényes, egyes történeteit ismerhetik is a Múzsa olvasói. Hangulatuk, atmoszférájuk, a jellegzetes szófordulatok, nyelvi lelemények így együtt még erôteljesebb, maradandóbb nyomot hagynak bennünk. Különös egy társaságba kerülünk általuk, tarkaságában is vonzó a Bölöni-féle flóra és fauna, Supincsák tanár úr és Lipicsné Gordon Eulália tanárnô, Fószeri úr és Csuturiga elvtárs, Miatyánk Matyi bá és Mummaj Öcsike, Zdránca Mózsi és Likfóti Döme, Kalibán Béla és Milliárdos Makutyi, Pricskili Dungó és Csürke Mári, Bugja Bódi és Salak Piskóta Józsi. De itt megállok, kedves olvasó, a kötetben ennél különbeket is talál. Fiktívnek és valósnak egyaránt vélt személyeket, eseteket, helyzeteket. Jó idôtöltést tehát Kiscsokoládon, a Három Tetûben, netán a Shurm' O Panzióban. Garantált hétpróbás helyek. B.D. kezeskedik értük.

N.M.K.

A demokrácia elôretörésével és az egyenlôség fogalomkörének kitágításával bekövetkezett az, hogy az elhivatottság nem számít. Mindenki egyenlô: az, aki egy zeneszerzô-szoftver segítségével ír különféle "talált objektumokat", ugyanolyan zeneszerzô, mint én, aki két évtizedet töltöttem azzal, hogy eljussak egy olyan alázatos szintig, ahol azt mondhatom, hogy többé-kevésbé tudom a szakma alapjait. A demokrácia felszámolta azt a morális parancsot, hogy a szakmát, a szakma történetét és mesterfogásait ismerni kell. * A szakosodásnak köszönhetôen a kultúra és a mûvészet már nem tartozik az emberi létezés alapjaihoz. A felépítmény részévé vált, sôt, továbbmegyek, bármikor elérhetô luxussá vált. Akinek ez a hobbija vagy mániája, az foglalkozzon mûvészettel. Belsô erkölcsi parancsra megtanulni egy mûvészetnek a csínját- bínját, ez ma már nem létezik. Az úgynevezett "használható tudás" fetisizálásával eljutottunk oda, hogy mindent nagyon könnyen lehet használhatatlannak aposztrofálni és a szemétládába dobni. Ilyen formában az újabb generációk számára nem kell létrejöjjön egy koherens képe egy diszciplínának. Elég, ha itt-ott egy pöttyöt tudunk, valamire szakosodunk, a többi pedig mindegy, hiszen nem használható. * Ahhoz, hogy valamit zenének tekintsek, bizonyos ismérvei azért érvényesek kell hogy legyenek. Rengeteg könnyûzenét hallgatok, elég sokat mûvelem is. Sok minden érdekel, felfigyelek rengeteg tehetséges, új dologra. Nagyon sokszor azt kell éreznem, hogy a könnyûzene igenis borsot tör a komolyzenészek, kortárs zeneszerzôk orra alá. Olykor érdekesebb, vonzóbb, sokatmondóbb dolog kerül ki a kezük alól, mint egy-egy önmagát túlbecsülô kortárs zeneszerzônek. * Az a tapasztalatom, hogy aki jó könnyûzenét csinál, az ôszintén érdeklôdik a jó komolyzene iránt. Nekem széles körû ismeretségem van a zene világában, és bátran mondhatom, hogy azok az emberek, akik jó könnyûzenét írnak, azoknak van egy nagyon széles mûveltségük, és érdeklôdnek a komolyzene iránt. Aki pedig nem, annál rögtön kilóg a lóláb. Ha a zsenialitást vagy a mûvészi értéket megtagadom, az rögtön lebuktat, azzal a saját tehetségem sérül. * Talán nem kellene bánjuk, hogy koncertre járni nem egy szórakozási forma. El lehet ugyanis képzelni a munkán és a szórakozáson kívül egy harmadik utat is, ami beékelôdik a kettô közé. Ez a mûélvezet. * Azt gondolom, hogy a Kispál és a Borznak az a funkciója, hogy szórakoztasson, és én is remekül szórakozom rajtuk, ragyogó, amit csinálnak, Mozart viszont nem a szórakozás, hanem a mûélvezet tárgyköre. Persze, ha még szórakoztató is, akkor az a bónusz, annak lehet külön örülni. Misére sem szórakozásból megyünk, hanem azért, mert vallásosak vagyunk. Valahogy így van ez a nagy klasszikus zenemûvek, így Bartók élvezetével. Ez abba a kategóriába tartozik számomra, mint egy mise vagy egy istentisztelet. * Egyrészt el kell mondani, hogy nagyon nagy elôrelépés történt az utóbbi évtizedben a Bartók-recepció tekintetében. A másik serpenyôben mégis az van, hogy ennek ellenére kétségbeejtô a helyzet azért, mert a magyar muzsikus maga sem képes megfogalmazni a saját szakmai identitását. Nem képes összekapcsolni a bartóki hagyományt a saját szakmai identitásával. Elmondjuk szlogenek szintjén, hogy Bartókot tanuljuk és Bartók alapképzettségünk része, de azt igazából nem látjuk át, hogy milyen hihetetlen mértékben átitatja az egész munkásságunkat – hogyha van nívós munkásságunk –, mennyire meghatározza a bartóki hagyomány azt, ahogy gondolkodunk. * Tulajdonképpen minden porcikám Bartókból származtatható, szerzôként bizonyos értelemben Bartók-követô vagyok, ami azt jelenti, hogy Bartók nélkül az én zenedarabjaim teljesen más úton járnának. Bartók olyan modell kellene hogy legyen a számunkra, amit sokkal tudatosabban kellene megélnünk – azt látom, hogy miközben szeretjük, tiszteljük és használjuk, aközben nem vagyunk tudatában jelentôségének és nagyságának. Rossz automatizmusok mûködnek évtizedek óta a magyar zenei életben, Bartók egyidejûleg lelkesít és nyomaszt. * ("Bartók egyidejûleg lelkesít és nyomaszt." Sipos Zoltán beszélgetése Selmeczi György zeneszerzôvel. SZÉKELYFÖLD, 2006. augusztus)

B.D.

Kárpát-medencei templomok, mûemlék épületek ihlették a két mûvészt, akiknek alkotásai a marosvásárhelyi Felsôvárosi Református Egyházközség tanácstermében láthatók. Évfordulóra, ünnepségre készült a kiállítás, Fekete Zsolt festômûvész és a grafikus ifj. Szabó László azonban hosszabb idôszak anyagából válogathatott, régebbrôl foglalkoztatja, izgatja mindkettôjüket a téma. Többszörös belsô késztetésre fordult érdeklôdésük az elôdeink által emelt felszentelt hajlékok és az ôsi várak, kastélyok, kúriák felé. Úgy érezték, hogy képeiken megörökítve, mûvészileg átlényegítve, a látványt a hozzá fûzôdô érzelmi, hangulati töltettel feldúsítva, maguk is hozzájárulhatnak egyházi, építészeti, kulturális értékeink átörökítéséhez, s mindannak tudatosításához, elmélyítéséhez, amit ezek képviselnek, jelképeznek. Hitbôl, szeretetbôl fakadt munkájuk, ezt érezni is lehet mûveiken.

A festészet sajátosságaiból fakadóan Fekete Zsolt líraibb, kompozíciói oldottabbak, színharmóniái fényt, meleget, derût sugároznak. A linómetszô Szabó László mérnöki szigorral, precizitással felvértezve kevésbé rugaszkodik el a primér élménytôl, de fekete-fehérben is képes kellô hangulatteremtésre, szikár vonalakkal is tud drámai hatást elérni. És külön leleménye, hogy madártávlatból vetíti elénk azt, amit lentrôl, embernyi magasságból így nem láthatunk. Fekete Zsolt piktúrája persze még sok-sok egyebet megragad a szülôföld ragyogásából, ebbôl is nyújt egy kevés ízelítôt a tárlaton, amitôl még több élményben részesül az ide betérô látogató. Érdekes párhuzamok felmutatására, felismerésére is alkalmas ez a mûvészi kettôs tükör. Az olaj- és pasztellképek valamint a metszetek szerencsésen kiegészítik egymást. Elképzelhetô, hogy idôvel e tanácsteremre is úgy tekinthetünk, mint a város újabb népszerû kisgalériájára, ahol a hit és az alkotó szellem harmonikusan egymásra találva erôsíti fel a szépség közös üzenetét.

N.M.K.

Bolyai János- emlékmûterv

Diénes Attila szobrászmûvész ismét visszatért Marosvásárhelyre, hogy befejezze, véglegesítse köztérre szánt szoborkompozícióját, amelyet a Bolyai János Alkotótábor elsô összejövetelén készített el tisztelgésként a névadó nagy tudós elôtt. Úgy dolgozik most emlékmûvén, hogy annak elméleti megalapozására külön esszét is írt. Érdemes megismerkedni írásával, amelynek a kôkompozíció konkrét megvalósítására vonatkozó részét választottuk most bemutatásra. A különleges napóra fotóját tegnapi lapszámunkban közöltük.

Bolyai János emlékmûtervét öt egymással összefüggô, különbözô funkciókkal és szimbólumokkal felruházott geometrikus és konkrét elemekbôl komponáltam.

Az elsô elem a fundamentum.

A fundamentum egy euklideszi felület. Ezen a felületen foglalnak helyet a hiperbolikus és parabolikus felületekbôl összeállított térbeli testek, melyeken Bolyai János tételei, hasonlóan a Beltrami-féle pszeudoszférához, igazolódni látszanak.

Ezt a felületet nevezhetjük F paraszférának, vagy ahogy Bolyai János nevezi, F uniformis felületnek (F-nek a térbeli pontok halmazát nevezi). Ez a felület, mint a gömb vagy a sík, minden irányban, önmagában eltolható, és a Gauss-féle görbülete állandó. A mi esetünkben ez az F felület "végtelen" sugarú gömb vagy határgömb.

Erre az alapra a Napból mint a végtelen párhuzamos sugarak találkozási pontjából állandóan változó hiperbolikus árnyékok vetülnek.

A következô három elem együttesen képezi a kompozícióm központi részét. Nevezhetjük napórának is, de annál több, mélyebb a szimbolikus jelentésük. A napóra funkciója is az ember feleszméléséig és a mértan születéséig vezethetô vissza. Meditáljunk el a kezdeteken:

Az emberi kreativitás megjelenésével született a mértan. A nevében is benne van. Ha leszúrunk egy botot a homokba, az árnyéka egy vonal. Ha megjelöljük egy pontjának egy nap folyamán leírt árnyékát, az egy hiperbola. Ha a hiperbolán megjelöljük a nap állásának különbözô szakaszait, az egy idômérô szerkezet, vagyis egy napóra. Ha egy magas fát úgy mérünk meg, hogy a homokba szúrt botunk árnyékát összehasonlítjuk a fa árnyékával, és a felfedezett összefüggéseket jelekkel rögzítjük, akkor felfedeztük a mértant. A napórával meg az idôt fedeztük fel. Ezt tették az ókori egyiptomiak, a görögök, az aztékok és a még korábbi ôseink is, akik hatalmas építményeikkel áldoztak isteneiknek. A homokba szúrt bot árnyékából született tudomány Euklidészt dicséri. A Nap útját követô hiperbolikus árnyék megnyitja az utat a végtelen kozmosz felé, és ez Bolyai János géniuszát dicséri. Ez indokolja azt a gondolatot, hogy Bolyai János emlékmûve legyen egyben egy napóra. Egy hiperbolikus napóra, hiperbolikus korpuszokkal, ahol pont úgy bizonyítást nyernek a magyar géniusz tanai, mint a pszeudoszférán.

Szerintem a pszeudoszféra mint egy forgástest jó egy makettnek, de mûvészi szempontból hiányzik belôle az a lényeges, emberinek nevezett szubjektív töltet, ami a tudományt megkülönbözteti a mûvészettôl (ezért, ha pl. megmintáznánk egy autót, abból nem lenne szobor, hanem csak egy makett).

A napórám elsô alkotóeleme egy "dekán", az egyiptomi hit szerint a reinkarnáció tizenkettedik zodiákja, amikor a szellem egy magasabb szinten újraszületik. Ebben az idôszakban a Sziriusz jelenik meg az égbolton és túlragyogja az összes csillagot.

A Sziriusz megjelenésekor született Bolyai János. Géniuszunk vezércsillaga ezért a Sziriusz. A zodiák utolsó eleme egyben az év 12. hónapja és a napforduló. A napforduló árnyéka a három korpuszon és az F uniformis felületen 12 óra magasságában vékony vonalként rögzítve lesz minden egyes elemen.

A hiperbolikus napóra második eleme egy szubjektív erô hatására eltorzult pszeudoszféra. Nap mint nap találkozunk különbözô erôk hatására létrejött és torzult pszeudoszférákkal és félpszeudoszférákkal, vagyis hiperbolikus tölcsérekkel. Amikor kihúzzuk a vízzel teli fürdôkád dugóját, vagy kinézve az ablakon, észreveszünk egy kis forgószelet, amint a port felkavarja, a mérhetetlen erejû hurrikánok, tornádók, vagy ha távcsôvel kémleljük az égboltot, vagy megcsodálunk egy liliomot, Bolyai János új geometriája juthat eszünkbe. Mikro- és makrovilágot figyelve, szinte nem is találkozunk az euklideszi geometria elemeivel, csak akkor, ha házat tervezünk magunknak és elôveszünk egy papírt, ceruzát és vonalzót. Az euklideszi mértan a környezetünk emberivé változtatásának eszköze. A Bolyai–Lobacsevszkij geometria szellemünk kitágulása a világmindenség felé. Ennek a szimbóluma a napóra második eleme, ami egyben egy mérleghez is hasonlít. Mérleg, ami nem tömeget, hanem az idôt méri, de Földünk ellipszis mozgásának árnyék vetülete, a tömegvonzás eredménye.

Einsteini girovektor terek alkotják a hiperbolikus geometria Beltrami modelljének alapját. A hiperbolikus háromszögek a hiperbolikus geometria alkalmazásaként jelennek meg a relativisztikus fizikában. Erre utal a hiperbolikus napórám harmadik eleme. Egy tetraéder alapon négy hiperbolikus háromszög alkotja azt a formát, amin a második elem árnyéka jelöli az idô múlását. Ennek a testnek a felsô vonala két egymással szembefordított traktrisznak (vonszolási görbe) felel meg, amit ha elforgatunk egy O tengely mentén, egy végtelen hosszú trombitára emlékeztetô pszeudoszférát kapunk. Az a célom, hogy a szoborkompozícióm a konkrét és egyben szimbolikus értelmezésével gondolatébresztô legyen, ami egy helyénvaló állapot Bolyai János szellemét idézve.

Bolyai János nem adózott a testi hiúságnak, és rossz hangulatában minden róla készült portrét megsemmisített. Ez megnehezíti a róla alkotott konkrét kép megjelenítését. Kiindulópontul szolgál az apjáról készült rajz és más, eddig készült mûvészi alkotások tanulmányozása. Ahogy az apjának, úgy Bolyai Jánosnak sem lehetett átlagember-arca. Ellentétben apjával, és a kor divatját figyelembe véve, szakállat viselhetett. Az apja leveleibôl arra lehet következtetni, hogy nemcsak szellemében, hanem fizikailag is hozzá hasonlított, de nem szigorú tanáros vonásokkal, hanem gyötrôdô, meditáló, átszellemültebb kifejezéssel. Ezektôl a gondolatoktól vezérelve készítettem el Bolyai János portréját, amit a Sapientia Tudományegyetem halljában bronzból kiöntve szeretnék elhelyezni, úgy, hogy a nagy üveges ablakon keresztül rálátás legyen a hiperbolikus napóra kompozícióra. Ugyanitt szeretném elhelyezni azt a szöveget, ami hozzásegít a szoborcsoport és egyben a Bolyai–Lobacsevszkij geometria megértéséhez.

Diénes Attila szobrászmûvész

Nézem, ízlelgetem a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház fotósa, Bartha László felvételeit, s fokozatosan feltöltôdöm irigységgel, nem is, inkább vágyakozással: milyen jó lett volna azokon az izgalmas, szép napokon ott lenni a filmesekkel a Gyergyószentmiklós környéki havasokban, az alpesi pázsiton, a hamisítatlan vadonban, s egy újabb népszerûnek ígérkezô játékfilm születésének részese vagy akár csak tanúja lenni! Pedig a huszonkét júliusi forgatási napon készült digitális fényképeknek csupán egész kis töredékét láthatom. De így is megértem, átérzem a fotómûvész lelkesedését, ez a pár képe is érzékeltetni tudja a felfokozott hangulatban lezajlott munka örömét, amelyben ott fenn a hegyen mindannyiuknak része volt. A helyszíni filmezések végeztével a B. Nagy Tibor rendezô vezette stáb már jó ideje visszautazott Magyarországra, az erdélyi színészek, közremûködôk is hazatértek, Marosvásárhelyre egész kis különítmény, többek közt Györffy András, Tatay Sándor, Sebestyén Aba, Nagy Dorottya, Szabadi Nóra, Ördög Miklós Levente meg a többiek, más hazai társulatok képviselôi is, a fôszerepet alakító, immár kamaszkorú Parászka Elôdnek pedig már az is az eszébe juthat otthon, Gyergyószentmiklóson, hogy milyen kevés van hátra a nagyvakációból. Szerencse, hogy rendkívül gazdagodott az élménytára, egyébként a többieké is, akik hozzájárultak a Táncos címmel gyermek- illetve ifjúsági filmmé kerekedô produkció létrejöttéhez.

Az alkotás egy igen sikeres gyermekfilm, a 2001-ben bemutatott Pejkó folytatása. Az akkori fôhôs mára felcseperedett, szeretett barátja, Pejkó, az öreg ló elpusztult, helyét egy szilaj, tüzes paripa, Táncos vette át. A kalandos történet immár ezzel a párossal folytatódik. A természeti keretet a kies és még eléggé érintetlen gyergyói táj adja. A filmesek túlzottan talán nem is csodálkoztak, hogy minden szinte magától adódott, a verôfény mellett a zordon vihar is, és spontánul bekapcsolódtak az eseményekbe a vadon lakói is, a medvék, rókák, más állatok. Vízben, tûzben is volt részük és sok egyéb kalandban. Mindezt a régi Erdély-járó, az elôzô forgatásokat is irányító, megszervezô producer, Nagy Gábor is megerôsítette, amikor elértük maroktelefonján. Ô még itt van, Varságon pihen, szabadságol. És bízik abban, hogy újabb vállalkozásukat is úgy fogadja majd a közönség, mint az elsô részt, a Pejkót. Mint mondotta, rövidesen megkezdôdnek a film utómunkálatai. Igyekezniük kell, mert megegyeztek a Duna Televízióval, hogy a Táncost karácsony tájékán sugározni fogja. Ha mégse sikerülne, akkor talán a következô Filmszemlén mutatkozhatnak be. Kíváncsian várjuk a premiert. Addig is íme néhány fotó Bartha László felvételeibôl.

Nagy Miklós Kund

Az idei Velencei Filmfesztiválon mutatják be versenyen kívül Manoel de Oliveira portugál rendezô filmjét, Luis Bunuel A Nap Szépe címû filmjének folytatását, az Örökké Szépet.

A 97 éves mester a filmmel egyrészt tisztelegni akar Bunuel emléke elôtt, másrészt úgy gondolta: érdekes lenne megtudni, hogyan zárja le a két fôszereplô, Séverine és Husson a régi történetet. A filmben ôk ketten találkoznak egy gyertyafényes vacsorán és megpróbálják egymásnak elmagyarázni, mi motiválta ôket annak idején és hogyan ítélik meg ma tetteiket – írta a Corriere della Sera címû olasz napilap.

Oliveira szerette volna, ha Catherine Deneuve, az 1967-es film Séverine-je játssza el az ô filmjében is ezt a szerepet, de a sztár ezt nem vállalta. Érdekesség azonban, hogy ô lesz a fesztivál zsûrijének elnöke és ebben a minôségben kell az ôt közelrôl érintô filmet értékelnie. Hussont azonban a folytatásban is Michel Piccoli alakítja és Oliveira nem is változtatott alapvetô életfelfogásán, míg Séverine, akit Bulel Ogier személyesít meg, megbánja múltját és azon gondolkodik, hogy kolostorba vonul.

Arra a kérdésre, hogy ô maga hogyan értékeli Séverine tetteit, Oliveira így válaszolt: "Azt hiszem, hogy Bunuel, mint mi is, úgy gondolta, hogy a hûtlenség és a mazochista kéj bûnös perverziók". A filmben felfedezhetôk a bunueli hatások: például amikor a két ember elválik egymástól, az ajtóban megjelenik egy tyúk. Vagy, a régi filmben egy kliens bevisz a bordélyházba egy titokzatos dobozt, a belsejét azonban a nézô nem láthatja. A folytatásban ugyanaz a doboz Piccolinál van, aki felnyitja és akkor a belsejébôl légyzümmögés hallható.

Oliveira magas kora ellenére egyik filmjét a másik után készíti, és kedveli a filmszemléket is. Továbbra is a rá jellemzô technikával, álló kamerával dolgozik. "Én csak akkor mozgatom a gépet, ha a körülmények megkívánják, sohasem szeszélybôl. A beállítás mindig fixált, és amikor mozog, akkor sem a keret, hanem a benne lévôk mozognak" – magyarázta.

Nem várt szereplôvel egészült ki a legújabb James Bond-film, a Casino Royal stábja – egy szellem csatlakozott hozzá.

A The Sun címû brit lapban megjelent tudósítás szerint a repülôgépen, ahol a forgatások egy része zajlik, furcsa történések zavarják meg idônként a munkát.

A történet szerint a 007-es ügynök, akit a filmben Daniel Craig személyesít meg, igyekszik ártalmatlanná tenni a terroristát, aki hatalmába kerítette a repülôt, hogy egy bizonyos épületnek vezesse neki. A jeleneteket a South African Airways légitársaság egyik leselejtezett gépén forgatják, amelyet a film producerei kétmillió fontért vettek bérbe.

A forgatás megkezdése után nem sokkal a stáb körében rémhírek terjedtek el arról, hogy 30 évvel korábban a gép fedélzetén hunyt el az egyik utas. A munkások némelyike azt állította, hogy amikor a dekorációkat állították fel, a repülôgép szalonjában fura foszforeszkáló villódzást vett észre. Máskor a forgatás közben felgyulladt a repülôn az összes világítótest, s bekapcsolódtak a vészjelzô berendezések – annak ellenére, hogy a gépet elôzôleg teljesen áramtalanították.

Az eset után a díszletezô munkások némelyike határozottan megtagadta, hogy a gép fedélzetére lépjen. David McAllister, a stáb szóvivôje elismerte a "kísértetjárás" tényét.

Kihirdették elég rég,

itt is fô az egészség.

De csak Jenôt izgatja,

míg reformját kotyvasztja.

Ki tudja mi van az üstben

ebben a nagy kórházfüstben.

Mint a gallok Rómában,

egészségügy kómában?

Vagy csak beteg öregek

s populista szövegek?

Netán gyógyfû, tea, csihány

és krónikus gyógyszerhiány?

Semmibôl sincs kellô dózis,

igaz hát a diagnózis,

hogy odabent nincs csak gôz.

Szegényember vízzel fôz.

Járom az utat…

… a Marosvásárhelyt körülvevô dombok lejtôin, a Somostetô, a Németkalap, a Jeddi-torok erdôtisztásain, ahol elém tárulnak azok a tájak, melyeket Bordi András (akvarelljeiben is megörökített. Felismerte a Vásárhely, a Maros- Küküllô- és Nyárádmente festôi mondanivalóját, s magát arra kötelezte, hogy a táj szépségeit akvarelljein keresztül másokkal is megismertesse. Jeles marosvásárhelyi egyéniségek, Bolyai Farkas, Bolyai János, dr. Bernády György követôje, akit "a semmibôl új világot teremtettem" kijelentés arra kötelezett, hogy alkotó szellemével a város gyarapítását szolgálja.

Bordi András 1905. június 2-án Héderfáján született, földmûves szülôk gyermeke. 1911–1917 között szülôfaluja iskolájában tanult, ahol tanítója felismerte rajztehetségét, s arra biztatta a szülôket, hogy Marosvásárhelyen taníttassák gyermeküket. A Református Kollégiumban tanult s a nyolc gimnáziumi osztály elvégzése után önálló iskolai kiállításán 60 rajzot, akvarellt és olajfestményt mutatott be. A képek vásárlói között volt dr. Bernády György polgármester is, akinek támogatását a továbbiakban is élvezte.

1925 ôszén beiratkozott a budapesti Képzômûvészeti Fôiskolára, ahol 1931-ben fejezi be tanulmányait. Közben egy évig Párizsban is tanul, ahol kiegészíti ismereteit, tökéletesíti tudását.

Hazatért Héderfájára, mûtermet épített magának, 1935-ben családot alapított, majd Bernády és a város mûvészetet kedvelô lakosainak unszolására 1939-ben beköltözött Marosvásárhelyre.

1940-ben ôt nevezik ki a Kultúrpalota gondnokává, a képtár ôrévé és a Városi Festôiskola vezetôjévé. 1944-ben, a front közeledtével az ô elképzelése alapján falazták be a Kultúrpalota pincéjébe a Tükörterem, a kisterem, a lépcsôházak színes üvegfestményeit és a képtár állagát – megôrizve azokat az utókornak. Ô volt az egyike azoknak, akik támogatták Izsák Márton szobrászmûvész kezdeményezését 1949-ben a zene- és képzômûvészeti középiskola létrehozásában.

Több száz akvarelljével, olajfestményével, a sepsiszentgyörgyi színház emeleti elôcsarnokába és a marosvásárhelyi Transzilvánia szálló vendéglôjébe festett freskóival (ez utóbbi a szálloda átalakításakor megsemmisült), számos országos és külföldi kiállításon való részvételével beírta nevét a város, az ország és a nemzetközi képzômûvészet történetébe. Mûveit 12 ország, Anglia, Ausztrália, Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Izrael, Horvátország, Kanada, Magyarország, Németország, Olaszország, Svájc és Románia magángyûjteményeiben és múzeumaiban ôrzik, 1951-ben Állami díjjal, 1954-ben a Munka Érdemrend III. fokozatával tüntették ki. 2002- ben szülôfaluja a mûvész iránti tisztelete jeléül az általános iskolát Bordi Andrásról nevezte el.

A mûvész gazdag munkásságát számon tartja Héderfája, Marosvásárhely lakossága, de tevékenységét elismeri és értékeli a nemzetközi mûvésztársadalom is.

Megérdemelné, hogy Marosvásárhelyen utcát nevezzenek el róla és post mortem megkapja a város díszpolgári címét.

Fodor Sándor (S.)

Budapest fôkapitánya, Münnich Ferenc altábornagy bajtárs, néhány nappal ezelôtt valamelyik újságban olvasta, hogy Petôfi Sándor egyetlen életben lévô vér szerinti rokona kint él Pesterzsébeten, és nyomorog. Münnich bajtárs még aznap kiment Pesterzsébetre, és felkereste Baltazárné Hruz Margitot. Lakása egy kertes ház sarkában álló düledezô viskó. Az öreg nénit természetesen egészen meghatotta a magas látogatás. Elôkaparta a régi, megsárgult, szakadozott iratokat, s azokból megállapítható volt, hogy Hruz Margit nagyapja Petôfi Sándor édesanyjának volt édesöccse. Az asszony régi holmi adásvételével foglalkozik, s arra a kérdésre, akar-e más, jobb lakásba menni, azt válaszolta: csak azt szeretné, ha ezt a házat rendbe hoznák.

Másnap már kimentek a rendôrségi iparosok, s a tegnap még düledezô házikót helyrehozták, kicsinosították, s ezenfelül Münnich bajtárs 500 forint készpénzt is adományozott Petôfi Sándor kései rokonának. Mindezt azért tartjuk fontosnak megírni, mert büszkék vagyunk, hogy testületünk ilyen formában is kifejezi ragaszkodását Petôfi emlékéhez.

(Magyar Rendôr, 1948. február 15.)

b.d.

A modern kor

A második világháború után egyre nehezebb eligazodni a divatban. Óceánjáró hajók szelik a világtengereket, aztán megjelennek a repülôk, s egyre inkább lerövidülnek az országok, népek, kultúrák közötti távolságok. Világhódító útjára indul a globalizáció, s ezt felgyorsította a televízió, késôbb az internet is, nemcsak a gazdasági kapcsolatok, hanem a kultúraközi kommunikáció révén is. A divatszakma is kíméletlen versenyhelyzetbe kerül. Fellendül egy ízlésformáló iparág, azonban a divatdiktátorok által meghatározott trendek mellett a kor szelleme is alakítja a maga viseletét. S hogy miként mûködött ez? A második világháborút követôen az 50-es, 60-as években az Amerikai Egyesült Államokban addig soh