Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Az orvosi rendelôk eladása egyre több vitát kavar az önkormányzati berkekben. Immár a második alkalommal döntött úgy a kormány, hogy e kabineteket el kell adni, az erre vonatkozó törvény ezúttal pontosabb, határozottabb, mint a korábbi. Az ötletet azonban több önkormányzati képviselô, polgármester ellenzi. Ha a szabadságolások ideje alatt csend honolt ez ügyben, most már egyre több kifogást hallani.

A rendelôk eladására vonatkozó jogszabály azonban nem vita tárgya, a törvényeket mindenkinek tiszteletben kell tartani. Tény, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan, és valamerre lépni kell. Az EU-ba való csatlakozás ugyanis nem arról szól, hogy olyan orvosi rendelôkkel válunk uniós tagokká, ahol nem folyik a meleg víz, ahol nem biztosíthatók a megfelelô higiéniai feltételek, ahol még egy rendes vérnyomásmérô sincs. Mert bôven van ilyen rendelô, amelyeknek a közegészségügyi igazgatóság kényszerûségbôl, könyöradományként engedélyezi mûködésüket, hisz a betegeket valahol el kell látni. Hiába jelölik meg a határidôket a megfelelô feltételek megteremtésére, pénz híján jövôre is ugyanaz a látkép várja az ellenôröket. Az önkormányzatok – amelyek most bôszen védik tulajdonukat! – nem fektettek be e rendelôkbe, nem korszerûsítették ôket. Mert erre a célra nincs pénz ugyebár, ez nem prioritás.

És akkor mi legyen a rendelôkkel? Az orvos nem költ el milliókat valamire, ami nem a tulajdona, a tanácsnak nincs pénze és elôreláthatólag nem is lesz e célra. Megoldást az jelenthet, ha a családorvosok, szakorvosok lehetôséget kapnak e kabinetek megvásárlására, amit a célnak megfelelôen kialakítanak. És azután nincs pardon! A közegészségügyieknek lesz kitôl számon kérni, az orvosok meg érdekeltek abban, hogy praxisuk mûködjék. A tanács, való igaz, nem nyer nagyot az üzleten, hiszen az eladási árakat a városok rangja szerint szabja meg a törvény. Ha már korrektségrôl és egyenlô esélyekrôl beszélnek, talán érdemes lett volna odafigyelni arra, hogy mindkét fél jól járjon, de legjobban természetesen a páciens. Azaz nem kellene elkótyavetyélni a fent említett helyiségeket. Ugyanakkor fontos lett volna kiskapuk nélküli jogszabályt "kihozni", hogy 5-10 év múlva ne arra ébredjen egy faluközösség, hogy a nyugdíjba vonult családorvos eladta rendelôjét, ahol az elkövetkezendôkben gyógyszertár vagy esetleg üzlet, kocsma stb. mûködik.

Az önkormányzatok álláspontja egyrészt érthetô, ôk nem szívesen válnak meg a tulajdonukban levô és állandó bevételi forrást jelentô helyiségektôl, de mindeddig valahogy nem buzgólkodtak abban, hogy rendbe tegyék az ingatlanokat. Az egészségügyi alapellátás megreformálásában viszont fontos lépést jelenthet e rendelôk magánosítása, ami tetszhet vagy sem a városgazdáknak, mint például Sepsiszentgyörgy polgármesterének, aki a hírek szerint kijelentette, ellenzi az eladást, de a törvény rá is vonatkozik, és nem egyéni mérlegelés kérdése annak alkalmazása.

Dorin Florea:

Hisztériásnak nevezte a szabadságáról hazatért Dorin Florea polgármester Lavinia Sandru PIN- képviselôt, aki a korrupcióellenes ügyészségen, egy számvevôszéki jelentésre hivatkozva, feljelentette a polgármestert. Sandru, aki Dorin Florea ellenfele volt a polgármester-választáson, legkevesebb egymillió dolláros kárt okozó korrupció ügyében tartja vétkesnek Dorin Floreát, s azonnali eljárás beindítását követelte.

– A kivizsgáló szervek végezzék el a feladatukat – reagált Florea egy pénteki sajtótájékoztatón –, s nyilvánosan felszólítom Lavinia Sandrut, hogy amennyiben bebizonyosodik, hogy nem történt semmilyen törvénytelenség, legyen benne annyi tartás, hogy vállalja, hogy nyilvánosan kopaszra nyírjam a polgármesteri hivatal elôtt.

Arra a kérdésre, hogy ért-e a hajnyírás mesterségéhez, Dorin Florea csak ennyit válaszolt: "sokakat megnyírtam már életemben."

"Nem voltam ügynök, besúgó, a Szekuritáté vagy más hazai, külföldi titkosszolgálat beépített embere. Soha nem írtam alá ilyen jellegû kötelezettségvállalást a Szekuritáté, a SRI vagy egyéb román vagy külföldi titkosszolgálatnak, soha nem írtam egyetlen nyilatkozatot, jelentést vagy bármilyen iratot, ami a Szekuritátéhoz jutott volna" – jelentette ki tegnap sajtótájékoztatón Frunda György RMDSZ- szenátor. Frunda szerint a jelenlegi szekusdosszié- hisztéria kirobbantása mögött bizonyos érdekcsoportok állnak és a cél: lejáratni a véleményformáló, vezetô politikusokat, ugyanakkor kijelentette, hogy a Szekuritáté képviselôi szinte minden pártban jelen vannak.

Frunda György elmondta, hogy nem látta egyikét sem annak a három dossziénak, amelyet a SRI a CNSAS-hoz küldött el, de tudomása van arról, hogy két dosszié követési, a harmadikban pedig van egy olyan irat, amely azt bizonyítja, hogy a Szekuritáté megpróbálta besúgónak beszervezni, ugyancsak ebben az iratcsomóban megtalálható az írásbeli visszautasítása is, valamint azon nyilatkozata, amelyben vállalja, hogy nem hozza nyilvánosságra a Szekuritáté beszervezési kísérletét. A szenátor kifejtette, hogy 1996-ban és 2000-ben megkapta azt az igazolást, amelybôl kiderül, hogy nem volt titkosszolgálati ügynök, besúgó vagy beépített tisztje a Szekuritáténak, majd elmondta, hogy az elmúlt rendszerben édesapját az ’56-os forradalom idején kifejtett politikai tevékenysége miatt ítélték halálra, majd ezt az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. Mindez rányomta bélyegét a szenátor további életére, egyetemistaként, ügyvédként is zaklatta a Szekuritáté. Mindössze két nyilatkozatot tett, mindkettôt akkor, amikor két külföldi útjáról visszatért, amiben elmondta, hogy nem folytatott senkivel beszélgetést Romániáról. Frunda úgy véli, hisztériakeltésrôl van szó, amit éppen a parlamenti vakáció idejére idôzítettek, mert a képviselôk, szenátorok ekkor a legsebezhetôbbek. Február folyamán érte elôször támadás (ekkor azzal vádolták, hogy az európai fórumokon nem képviseli Romániát) ugyanazon Cosmin Gusa részérôl, aki ezúttal azzal vádolta meg, hogy együttmûködött a Szekuritátéval. Az RMDSZ szenátora szerint e támadások célja egyrészt az, hogy a közvéleményben fenntartsák a magyarveszélyt, másrészt az RMDSZ elismert, hiteles és népszerû csúcsvezetôi – Markó Béla, Borbély László, Verestóy Attila és személye – ellen irányulnak, akiket így akarnak eltávolítani a politikai életbôl. Frunda emlékeztetett, elsôként állította, hogy az 1990. márciusi események mögött a szekustisztek állnak, akik így akarták elérni a Szekuritáté újraalakítását és arra is, hogy 2001-ben benyújtotta az 1402-es ajánlást az Európai Bizottsághoz, amelyben megtiltották a titkosszolgálatok számára a gazdasági és kereskedelmi tevékenységeket, amelyekbôl ellenôrzés nélkül elkölthetô jelentôs összegekre tettek volna szert e szolgálatok, és nem utolsósorban idén elfogadták javaslatát, hogy a szekusmúlttal jelentkezô bírákat menesszék a magisztratúrából. A szekusdosszié históriával a SRI valószínûleg azt akarja elérni, hogy politikailag diszkredittálja a parlamentereket, ami pedig Cosmin Gusát illeti, Frunda szerint "megkapja a témákat, információkat és pontosan tudja, mikor kell támadni". Az RMDSZ szenátora kijelentette: mivel tudja, hogy semmilyen jelentést nem írt alá a Szekuritáténak, ha mégis ilyen információkkal áll elô a CNSAS, akkor bírósághoz fordul, grafológiai vizsgálatot kér. Kérdésünkre elmondta, hogy a SRI módszereibe beleilleszkedik a hamis bizonyítékok készítése, bár nem tartja valószínûnek ezt, de nem hagyhatja, hogy "55 évnyi becsületes, tisztességes életet valakik tönkretegyenek", és felvetette, hogy ha egy ilyen, európai fórumokon elismert politikussal ez megtörténhet, akkor képzeljük el, mi történhetne az egyszerû polgárral? A Mona Musca-esetet kommentálva kifejtette, hogy nincsenek jó és rossz szekusok, csak szekusok vannak, hiszen Romániát abban az idôben semmiféle veszély nem fenyegette, ami indokolttá tette volna a Szekuritátéval való együttmûködést, az egyetlen "veszélyt" az országra a demokrácia és az emberi jogok jelentették. Frunda ugyanakkor azt is elmondta, hogy augusztus folyamán elolvassa a róla készült dossziékat, de valósággal fél ettôl a lépéstôl, mivel attól tart, hogy közeli ismerôsei, barátai nevét is megtalálhatja bennük, ami véget vethet e barátságoknak.

Újdonságnak számít térségünkben az a gépjármû, amelyet mozgó postahivatalként legkevesebb három hónapig bocsátottak megyénk rendelkezésére, a postai szolgálat biztosítása érdekében, azokon a területeken, ahol fennakadások vannak.

Jelenleg két mozgó postahivatal van az országban, közülük az egyik három hónapig Maros megyében teljesít szolgálatot azokon a területeken, ahol különbözô okok miatt szünetelne a szolgáltatás – tudtuk meg a Maros Megyei Postahivatal igazgatójától, Ioan Covaciutól.

Maros megye az elsô, amely kérte, hogy rendelkezésére bocsássák azt a mozgó hivatalt, amelyet eddig az árvíz sújtotta területeken vehetett igénybe a lakosság. "Egy kérést nyújtottam be az illetékesekhez, hogy három hónapig igénybe vehessük a jármûvet, amely a postahivatalok különféle szolgáltatásait tudja nyújtani az ügyfeleknek. Fel van szerelve fénymásolóval, telefonnal, postaládával és egy postai alkalmazott is jelen van, aki a lakosság segítségére lehet" – fejtette ki az igazgató. Közölte, ha a mozgó posta sikeres lesz, akkor három hónap után kérni fogja az illetékesektôl, hogy állandó jelleggel használhassák. Erre azért van szükség, mert azokban a helységekben, ahol egy postás van, szabadságolás, betegszabadságolás idején nincs aki postai szolgálatot teljesítsen. A mozgó postahivatal által teljes mértékben el tudnák látni a vonatkozó feladatokat. A gépjármû múlt héten Hidegvölgyben bizonyult hatékonynak, ahol a postás szabad-ságon volt, jövô héten pedig a Nyárádmagyaróshoz tartozó Torboszlón lehet igénybe venni a "mozgó" szolgáltatásokat.

Az utóbbi hónapok gyakran reklámozott termékének a Velform Sauna Belt elnevezésû súlycsökkentô öv bizonyult. Hölgyek és urak vállalták a televíziós szereplést, elégedett mosollyal számoltak be a termék "csodatevô" hatásairól.

Azok a fogyasztók, akik állításuk szerint már kipróbálták a "pihenés közben fogyasztó" csodaszert, a tévében dicshimnuszokat zengtek a zsírpárnákat is eltüntetô Sauna Beltrôl. A valóság azonban teljesen más képet mutat, egy vásárló nemrég azzal a panasszal telefonált a Maros Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatalhoz, hogy a súlyfeleslegtôl megszabadító öv használata közben bôrfelületi égési sérüléseket szenvedett. Reklamációja jogosságát azzal támasztotta alá, hogy hiába tartotta be mindvégig a használati utasításokat, a baleset úgyis megtörtént.

A további részletekért a Népújság megkereste Galenco Livia mérnököt, a Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatóját, aki kérdésünkre elmondta, hogy a felügyelôik kivizsgálták az esetet és ellenôrzéseket végeztek a marosvásárhelyi Univers’All Trading kereskedelmi társaságnál. Az áruházban található készletbôl néhány terméket lefoglaltak, majd az Electromures Rt. speciális laboratóriumában a szakértôi vizsgálat után kiderítették, hogy a Velform Sauna Belt használata áramütési veszéllyel jár. Továbbá azt is, hogy a terméken nincs feltüntetve a második védelmi fokozat jelzése és a villamos huzal csatlakozója nem rendelkezik földeléssel.

A termék mind vizuálisan, mind az elemzés utáni kimutatások alapján – a felépítése kívánnivalót hagy maga után és a nedvesség elleni védelme sem biztosított – nagyfokú hiányosságokat mutat. Példaként akár meg is lehetne említeni az ellenállási szál nem megfelelô szigetelését, emellett azt is, hogy a két oldal csatlakozásánál használt textilanyag nem gátolja meg a víz bejutását a feszültség alatt levô részekhez.

Ezenkívül a gyártók nem tájékoztatták helyesen és pontosan a fogyasztókat, ami a közzétett használati utasítással kapcsolatos információk (110V/50 – 60 Hz) és a címkén feltüntetett leírások szövegei (220 V/55 W) közötti eltérésben nyilvánult meg. A további kivizsgálást nehezíti, hogy nem tudták felkutatni a gyártó nevét és címét, arra viszont fény derült, hogy a sokat vitatott termék eredetileg Kínából származik. A további sérülések megelôzése végett 15 darab 748,5 új lej értékû Sauna Belt övet foglaltak le és semmisítettek meg, az Univers’All Trading kereskedelmi társaságot pedig szabálysértéssel gyanúsítva 5000 új lejre büntették.

A Maros Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal augusztus 7-tôl kezdôdôen beszüntette a termék forgalmazását és értesítette az Országos Fogyasztóvédelmi Ügynökséget, valamint az összes területi hivatalt, hogy a Velform Sauna Belt öv forgalmazását országszerte beszüntessék. Ezzel egy idôben tájékoztatták a Bukaresti Fogyasztóvédelmi Hivatalt is, és kérték, hogy kutassák fel a bukaresti Electronic Line Industry Kft.-nél az importáló cégnél található szaunaöveket is.

A V.P.F.SZ. Maros megyei szervezete évi beszámolóra összehívja tagjait a Bartók Béla utca 1. szám elsô emeleten lévô székházába 2006. augusztus 22-én, 10 órára. Ha nem gyûl össze a megfelelô létszám, a gyûlést elhalasztjuk 2006. szeptember 1-jén délelôtt 10 órára.

Jegyzet

A pénzt a hatalom osztja, hallottam minap egy megyei pártkorifeustól. Persze, az osztást itt nem szigorúan, csak árnyaltan kell érteni. Idevágó rövid okfejtés után értettem meg, mi váltotta ki azt a járványszerû jelenséget, amit szaknyelven pártmigrációnak hívtak, és a megállítására külön törvényt kellett alkotni.

Szinte napirenden találkozhattunk mostanig arról szóló híradással, hogy valamely község vagy város polgármestere, vagy helyi tanácsának képviselôi két választás között más pártba igazoltak át, rendszerint ellenzéki oldalról a kormányoldalra, de nemcsak. Azt eddig is lehetett tudni, hogy Balkán-közeli demokráciánk politikai élete csak távoli köszönô viszonyban van a civilizált világéval, de hogy az ilyen átigazolások száma szemet szúróan magas volt, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy törvényben tiltották meg a választott elöljáróknak a mandátum ideje alatti pártváltást.

A pártok közti átigazolások hátterében pedig nem az elöljárói székekbe választottak ideológiai éretlensége állt, mint azt a naivabbak hihették, hanem az a bizonyos asztal alatti osztogatás. Magyarán, például egy vidéki település elöljárójaként hiába kilincselt pénzért a fôvárosi plázákon egy jámbor polgármester, ha ellenzéki párthoz tartozott, akkor többnyire nem jutott pénzhez. Eddig, ha pártot váltott, persze a megfelelô irányba, megnyíltak elôtte a minisztériumok pénztárcái. A gond csak annyi volt az egészben, hogy ha politikailag az ellenzékhez tartozott is egy adott elöljáró, többnyire nem a saját udvara kavicsolásáért kilincselt, hanem annak a településnek az érdekeiért, ahol a szavazók székbe ültették. De ott, ahol a nagypolitika vizeit forralják, ilyen "apró" dolgokra nem sokat adtak, maradt hát az átigazolás.

Ez viszont mostantól már tilos lesz, törvényileg is. Törvényekben némely téren már eddig is kenterbe vertük Európát, de ebben a jogszabályban sincs szó szerint leírva, hogy ezentúl a közpénzeket csakis politikai szempontoktól mentesen szabad elosztani. Egyébként ezt a törvényt nagyrészt meg is lehetett volna spórolni, ha a központosítás lebontása, az oly gyakran emlegetett decentralizálás nem csak hatáskörök leosztásából, hanem a hatáskörökbôl adódó problémák kezelésére szolgáló pénzforrásoknak a helyi hatóságokhoz való utalásából is állt volna. Mert a reformokról lehet nagyokat szavalni, attól a régi mondás, hogy a pénz beszél, a kutya ugat, igaz marad.

A Londonból Amerikába tartó repülôgépeken tervezett robbantássorozat lett volna az al-Kaida terrorcsoport második nagy csapása 2001 óta az amerikai Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) egykori szakértôje, Bob Baer szerint.

Az amerikai hírtelevízió a brit és amerikai hírszerzés nagy sikerének nevezte a merényletterv meghiúsítását.

Bob Baer úgy ítélte meg, hogy az al-Kaida által nyilvánvalóan hosszú idôn keresztül, alaposan elôkészített robbantások a 2001. szeptember 11-i támadásokhoz hasonló mérvûek lettek volna. A 6-10 légi járaton tervezték végrehajtani, nem sokkal a 2001-es merényletek ötödik évfordulója elôtt.

A tíz transzatlanti légi járat felrobbantására készülô terroristák tervei szerint két napon belül sor került volna a nagyszabású terrortámadás fôpróbájára, rá néhány napra pedig végrehajtották volna magát a tényleges támadást is – közölték csütörtökön névtelenséget kérô amerikai hírszerzési források.

Egy illetékes szerint az öngyilkos merénylôk egy peroxidalapú oldatot akartak felhasználni, amely egy fényképezôgép vagy más elektronikus eszköz villanására robbant volna fel. A fôpróba annak megállapítására szolgált volna, hogy sikerül-e a repülôgépek fedélzetére csempészni a robbantáshoz szükséges eszközöket.

A pakisztáni titkosszolgálatok is segítették a brit biztonsági szolgálatokat abban, hogy meghiúsítsák több utasszállító repülôgép felrobbantását – közölte egy pakisztáni illetékes.

Két pakisztáni származású brit állampolgár is van a meghiúsított merényletekkel összefüggésben Pakisztánban letartóztatott hét személy között – közölték pénteken Pakisztánban hivatalos forrásból.

A két brit állampolgárságú férfit a múlt héten tartóztatták föl a pakisztáni hatóságok, egyiküket a déli metropolisban, Karacsiban, társát az északkeleti országrészben, a pakisztáni-indiai határon fekvô Lahorban.

A Bank of England – Nagy-Britannia központi bankja – bejelentette pénteken, hogy befagyasztotta 19 olyan személy bankszámláit, akiket az elôzô napon vett ôrizetbe a brit rendôrség, mert gyanúja szerint összeesküvést szôttek Nagy-Britanniából az Egyesült Államokba tartó utasszállító repülôgépek felrobbantására. A brit rendôrség csütörtökön közölte, hogy ôrizetbe vett 24 személyt az általa bejelentett merényletkísérletekkel kapcsolatban.

Noha a szóban forgó 19 személy többsége londoni lakos, mindegyikük olyan nevet visel, amely muzulmán országból való származásra utal.

A legmagasabb szinten maradt pénteken a terrorveszéllyel szembeni készültség szintje Nagy-Britanniában, noha a fô gyanúsítottak ôrizetben vannak – jelentette be John Reid brit belügyminiszter.

Londoni sajtóértekezletén, amelyen e bejelentést tette, Reid köszönetet mondott a pakisztáni hatóságoknak, amiért együttmûködtek Nagy- Britanniával a brit repterekrôl egyesült államokbeli városokba induló repülôjáratok ellen tervezett merényletek megelôzésében, az összeesküvés felszámolásában.

A fôtitkár javaslatára egy évvel meghosszabbította az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) a világszervezet iraki támogató missziójának, az UNAMI-nak a mandátumát.

A BT csütörtökön egyhangúlag elfogadott határozatában 2007. augusztus 10-éig hosszabbította meg a küldetést. A misszió megbízatása augusztus 11-én járt volna le.

Az újabb mandátum lejártával, "vagy elôbb, ha az iraki kormány kéri", ismét felülvizsgálják a misszió mûködésének indokoltságát. Kofi Annan ENSZ-fôtitkár múlt pénteken levélben indítványozta a BT-nek az egyéves hosszabbítást.

"Irakban a biztonsági helyzet és az emberi jogok helyzete továbbra is rendkívül aggasztó" – indokolta javaslatát a fôtitkár. Felkelôk, milíciák és terroristák szünet nélkül folytatják támadásaikat Irak számos térségében, az iraki lakosság egyre inkább ki van téve a vallási indíttatású erôszaknak – fejtette ki.

"Az ENSZ minden iraki tevékenysége arra korlátozódik majd a belátható jövôben is, amit a körülmények lehetôvé tesznek" – tette hozzá ki Annan.

A világszervezet aggódva figyeli az iraki biztonsági helyzetet, amióta 22 munkatársa, köztük Sergio Vieira különmegbízott merénylet áldozata lett ott. A misszió 396 fegyveres és civil személybôl áll, s fôleg Bagdadban, emellett pedig Erbílben és Bászrában mûködik.

Új határozattervezetet nyújtott be az ENSZ Biztonsági Tanácsába Oroszország helyi idô szerint csütörtök este, amely 72 órás tûzszünetre szólít fel humanitárius okokból.

Elôzôleg Vitalij Csurkin, Oroszország állandó ENSZ-képviselôje újságírókkal azt közölte, hogy kudarcba fulladtak a tárgyalások a Biztonsági Tanácsnak a libanoni konfliktus rendezését célzó határozattervezetérôl, és Oroszország új határozattervezetet nyújt be.

"Az amerikaiak és a franciák nem tudtak megegyezni, továbbra is folytatják a tárgyalásokat. Ma (csütörtök) este az Oroszországi Föderáció egy humanitárius fegyverszünetet célzó határozattervezetet nyújt be a Biztonsági Tanácsba, amely az ellenségeskedések 72 órás idôtartamra történô azonnali beszüntetésére szólít fel – közölte Csurkin újságírókkal a BT öt állandó tagjának tanácskozása után.

A dokumentum humanitárius célokból az ellenségeskedések azonnali és teljes beszüntetésére szólít fel 72 órára. A határozattervezet kéri valamennyi érintett felet és a nemzetközi közösséget, hogy sürgôsen adja meg a szükséges humanitárius segítséget Libanon polgári lakosságának. A dokumentum rendkívüli diplomáciai erôfeszítéseket szorgalmaz a válság újabb késlekedés nélküli politikai megoldása érdekében. Oroszország már pénteken kérni kívánta a szavazást az általa benyújtott tervezetrôl a Biztonsági Tanácsban.

Belgiumban bajok támadtak az eutanázia gyakorlatával. Nem etikai jellegû problémákról van szó – az országban négy évvel ezelôtt törvény engedélyezte a "kegyes halál" gyakorlatát, persze pontosan szabályozott keretek között, s csak gyógyíthatatlan betegeknél -, hanem egyszerûen átmenetileg elfogyott a patikák polcairól az a szer, amellyel az orvosok megrövidíthetik a betegek életét. A Pentothal nevû gyógyszerrôl van szó, amely nagyon erôs fájdalomcsillapító, s nagy mennyiségben alkalmazva a pácienst kómába viszi, amit gyorsan követ a halál.

Az átmeneti hiányt egyébként szállítási problémák okozták, nem az eutanáziás esetek hirtelen megszaporodása. A Le Soir címû belga lap az eset kapcsán részletesen leírta, miként történik Belgiumban az eutanázia gyakorlata. Eszerint a betegnek orvosához kell fordulnia, aki a gyógyszertárból megrendeli a szükséges szereket. Van "egységcsomag" is, amelyet 100 euró körüli összegért árusítanak, majd az orvos beadja azokat. Azért kell itt többesszámot használni, mert adott a lehetôség arra, hogy a betegeket még a halálos injekció elôtt elaltassák, s így valóban semmit se érezzenek a késôbbiekbôl. Egyébként – szintén a Le Soir szerint – ha valamilyen rendellenesség miatt a Pentothal mégsem vezet gyors halálhoz, egy izombénító szert adnak még be a páciensnek, s ezt követôen a légzés leállása miatt biztos a gyors és nyugodt halál. Ezután négy napon belül az orvosnak tájékoztatnia kell az eutanáziás beavatkozásokat ellenôrzô belga bizottságot.

Az elmúlt évben egyébként négyszáz betegnél végeztek eutanáziát Belgiumban. Ez kétszer több, mint három évvel azelôtt, a "kegyes halál" lehetôségének belgiumi bevezetésekor. Az eutanáziás esetek 80 százaléka Belgium északi országrészében, Flandriában történt: úgy tûnik, a flamand betegek (és orvosok) kevésbé idegenkednek ettôl a lehetôségtôl, mint frankofón társaik.

Az RMDSZ Szövetségi Egyeztetô Tanácsának elnöke, Kelemen Hunor pénteken a Mediafaxnak elmondta, hogy a 2000-2004-es mandátum ideje alatt a Volt Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságtól (CNSAS) hivatalos igazolást kapott arra vonatkozóan, hogy nincs dossziéja a Szekuritáténál, de gyanította, hogy a líceum ideje alatt követték.

A SZET elnöke elmesélte, hogy két volt egyetemi és líceumi kollégáját fedezte fel, akik "ôt is, de másokat is besúgtak" és ez okból az elsô képviselôi mandátuma idôszakában kérte a CNSAS-tôl, hogy láthassa dossziéját. Elmondta, hogy nem látta még azon dossziéját, amelyet a CNSAS a Román Hírszerzô Szolgálattól kapott, de gyanítja és vannak arra utaló jelei, hogy mind az egyetemi, mind a líceumi évek során követték.

"Az én szemszögembôl a dosszié nyilvános, sôt felteszem a világhálóra is", húzta alá Kelemen.

Kelemen Hunor képviselô is szerepel azon 29 politikus között, akiknek "nemzetbiztonsági dossziéit" az RHSZ átküldte a CNSAS-hoz, közölte a Gândul pénteki lapszámában.

Becsek-Garda Dezsô Kálmán RMDSZ-képviselô pénteken a Mediafaxnak ugyancsak elmondta, tudomása van arról, hogy a volt politikai rendôrség követte ôt, de telefonját és házon belüli beszélgetéseit továbbra is lehallgatja a volt Szekuritáté, vagyis a jelenlegi Román Hírszerzô Szolgálat.

"Folyamatosan követett a Szekuritáté, és úgy vélem, hogy most is követ a RHSZ", nyilatkozta az RMDSZ-képviselô.

A kommunizmus ideje alatt, a honatya szerint, tudományos munkája miatt követték és többször is megtagadták, hogy részt vegyen tudományos eseményeken, 1982-ben egy könyvét is elégették.

Rámutatott, kíváncsi a CNSAS-nál lévô dossziéjára, hogy láthassa, kik szolgáltattak róla információkat a Szekuritáténak.

Emil Boc, a DP elnöke arra figyelmeztet, hogy azon demokrata tisztségviselôket, akikrôl bebizonyosodik, hogy együttmûködtek a politikai rendôrséggel, kizárják a pártból.

"Ha lesznek olyan emberek a DP-ban, akik kapcsolatban álltak a politikai rendôrséggel, nemcsak elvesztik tisztségüket, bármi is legyen az, képviselôi, szenátori, tanácsosi vagy polgármesteri, hanem a pártot is el kell hagyniuk. Ez azt jelenti ugyanis, hogy becsapták a közvéleményt amikor azt nyilatkozták, hogy nem voltak kapcsolatban a politikai rendôrséggel. De ezt be kell bizonyítsa a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS). Azok, akik részt vettek a politikai rendôrség munkájában, elvesztik mandátumukat, ez a törvényben is szerepel", nyilatkozta csütörtökön este Emil Boc a Kolozs megyei fiatal demokraták által szervezett nyári táborban.

A DP elnöke szerint a törvény meghatározza, hogy mit jelent a politikai rendôrség, és azok a tagok, akikre ez rábizonyítható, nincs mit keressenek a pártban.

A Gândul pénteki számában megjelent cikk szerint az RHSZ által a CNSAS-hoz továbbított 29 honatyai dosszié között megtalálható Cristian Radulescu hálózati iratcsomója, Radu Berceanu és Marian Jean Marinescu követési dossziéja is.

Az utóbbival azok rendelkeznek, akiket a politikai rendôrség nyomon követett, a hálózati iratcsomóval azok, akik együttmûködtek a Szekuritátéval vagy besúgói nyilatkozatot írtak alá.

A választások elôtt a honatyák saját felelôsségükre írtak alá nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy nem mûködtek együtt a Szekuritátéval mint politikai rendôrséggel. Ezeket az iratcsomókat a CNSAS Kollégium elemzi, és szavazással dönt minden esetben arról, hogy politikai rendôrséggel való együttmûködésrôl van-e szó vagy sem. Ha a törvény által elôírt folyamat végén is (fellebbezés a CNSAS-nél, az Ítélôtáblánál) politikai rendôrséggel való együttmûködésrôl szól a döntés, akkor az érintett személy hamis nyilatkozattétellel vádolható.

A Szociáldemokrata Párt szóvivôje, Cristian Diaconescu pénteken tagadta, hogy létezne bármilyen tárgyalás is a kormánypártokkal, annak ellenére, hogy csütörtökön a párt alelnöke, Ilie Sârbu pont az ellenkezôjérôl nyilatkozott, "hazugoknak" minôsítve a DP és NLP vezetôit, mivel nem ismerik el a tárgyalásokat.

"Nem léteznek semmiféle tárgyalások az SZDP és a kormánypártok között és nem is fognak létezni a választásokig", nyilatkozta pénteken Diaconescu egy sajtótájékoztatón. Aláhúzta, hogy jelen pillanatban nem áll fenn annak a lehetôsége sem, hogy esetleg az SZDP támogatná a DA Szövetséget, mivel a szociáldemokraták célja elôrehozott választások megszervezése.

A Temes megyei SZDP elnöke, Ilie Sârbu, a párt országos alelnöke csütörtökön kijelentette, hogy a DP és NLP képviselôi hazudnak az SZDP-vel való együttmûködés kapcsán.

Ma Kolozsváron kezdôdik a magyar reformátusok ötödik világtalálkozója, vasárnap délelôtt Nyárádszeredában lesz e jelentôs esemény Maros megyei központi rendezvénye, ahol dr. Márkus Mihály dunántúli püspök hirdet igét és Ötvös József, a Marosi egyházmegye esperese tart emlékezô beszédet Bocskai Istvánról.

1.

Elsô szolgálati helyemen, a Görgényi-havasok lábánál elterülô faluban, Görgényüvegcsûrön élt egy Bocskai család: a férfiak reformátusok voltak, a nôk római katolikusok, és így ment ez már jó kétszáz éve, mióta a felvidéki családot az üveggyártás miatt ide telepítették a hegyek lábához. Ünnepek alkalmával a templom elôtt beszélgetett az a pár református, de Bocskai Mihály bácsi ritkán szólalt meg. Alacsony termetû szénégetô, munkában edzôdött, barna bôrû, fekete hajú férfi volt, jellegzetesen karika lábakkal, és volt benne valami biztonság, valami fejedelmi tartás. Egyik idôs nô odasúgta nekem: "a fejedelem rokona", és elôttem megelevenedett kismarjai Bocskai István, aki talán meg sem halt Kassán, hanem titokban ellovagolt a Görgényi- havasokba, ott élt tovább a szénégetôk között, és ünnepek alkalmával eljött a görgényüvegcsûri templomba úrvacsorát venni, mert jó református volt.

2.

A fejedelemmel Kolozsváron akkor találkoztam elôször, amikor harmincöt évvel ezelôtt beléptem a Protestáns Teológia dísztermébe. Újonc voltam Kolozsváron, kíváncsi és érdeklôdô ifjú, idegen a nagyvilágban, és akkor ô fogadott ott a szószék mellett, a legszebb Bocskai festményen... emberi nagyságában. Nem véletlen, hogy az V. magyar református világtalálkozó idôpontja és kezdési helye alkalmazkodik Bocskai István fejedelemhez és szülôvárosához, hiszen mindenik erdélyi református lelkipásztor tôle kapott biztatást a helytállásra, mert az a szép Bocskai-kép kísér minket mindenütt.

Így állt ô egykor, négyszáz évvel ezelôtt "két pogány közt" erdélyi fejedelemként, ô volt a határ és a híd Kelet és Nyugat között, ô volt a "magyarok pajzsa, igazság oszlopa" a Habsburg és a szultán között, amikor a Zsitva folyó torkolatánál békét kötöttek.

Úgy tudom, itt áll közöttünk a Nagyenyedi Református Kollégium XI.-es tanulója, aki díjnyertes írását egy szép mondattal zárja: "újra feltûnik ragyogó fényével Erdély egén Bocskai csillaga".

Én hiszem, hogy kincses Kolozsváron 1557 óta, amikor ezen épület helyén állt házban megszületett Erdély hatodik fejedelme, azóta ragyog "Bocskai csillaga". Számomra ezért szép város még ma is Kolozsvár.

3.

Valahányszor átutazom Bécsen, annyiszor feltûnik elôttem Bocskai István alakja, ahogy négyszáz évvel ezelôtt, 1606. június 23-án a kis Erdély szakállas fejedelme diktálta a csupasz képû, nagy osztrák császárnak a béke feltételeit. Olyankor kihúzom magam Bécs utcáin, és látom, ahogy az írnok írja a rólunk, erdélyi magyarokról szóló passzust: "vallásukban és hitükben sohasem és sehol nem háborgatja és mások által háborgattatni nem engedi". És négyszáz év után a magyar történelem egyik kutatója így értékeli ezt a szép históriás eseményt: "a bécsi béke az egész évszázad olyan alapvetô okmánya lett, amely meghatározta Magyarország és Erdély sorsát".

Ezekben a napokban, a magyar reformátusok ötödik világtalálkozójának idején erdélyi történelmi városok múltképei elevenednek meg: Kolozsvár, a fejedelem szülôvárosa; Gyulafehérvár, ahol nyugodna teste éppen négyszáz éve, ha az idôk folyamán széjjel nem dobálták volna; Szászmedgyes, ahol az addig császárhû szászok is esküvel kötelezték el magukat, és éppen az egyik erdélyi szász krónikás, Georg Krauss írta az elhunyt fejedelemrôl: "vagy mi nem érdemeltük ôt meg, vagy a gonosz világ nem tûrhette el a jámbor fejedelmet". Jólesik magyarként hallani ezt az erdélyi szász elismerést.

4.

Álmaim és vágyaim szerint holnap (augusztus 13- án) találkozom újból a fejedelemmel Nyárádszeredában, ahol székely utódok koszorúzzák meg a kálváriás úton visszaérkezett Bocskai-szobrot; ott, ahol 1606. február 21- én a székelyek Erdély fejedelmévé választották. Az a Bocskai-szobor egy kicsit erdélyi életünk küzdelmes útjának jelképe is, mert Nyárádszereda fôterén 1905. február 21-én – azaz fejedelemmé választásának háromszázadik évfordulóján – szobrot emeltek. Azt a szobrot 1924-ben hatalmi önkénnyel levétették, 1934-ben a kolozsvári teológiára menekítették; 1940–1944 között újból ott állt a székely település központjában, majd ötvenhárom éven át a református templomba menekítve, szemben a fallal, háttal a világnak, a torony alatt. Volt idô, amikor az is hôstettnek számított, hogy a torony alatti félhomályban 180 fokkal megfordították a menekített szobrot, hogy a gyanútlan szemlélôvel szembenézhessen. Itt találkoztam negyedszer a fejedelemmel: titokban, félhomályban, de egymást bátorítva és felejthetetlen fogadásokkal, hogy nem adjuk fel.

5.

Ma – 2006. augusztus 12-én – Kolozsváron, szülôvárosában szobrot avatnak Bocskai István fejedelemnek. Nagyszalonta, Érmihályfalva, Nyárádszereda, Marossárpatak után ez az ötödik erdélyi (romániai) Bocskai-szobor. De ott áll kôbe vagy bronzba vésett alakja Genfben és Ópusztaszeren, a budapesti Hôsök terén vagy kismarjai elônevét adó ôsi birtokán. Mi itt, átellenben Mátyás király szülôvárosával, a kolozsvári Óvárban a fejedelem szülôháza helyére épült épület falán álló tábla mellett a fejedelemmel találkozunk. Azzal a fejedelemmel, aki hajdúk betelepítésével négyszáz éves városokat alapított, aki a dölyfös osztrák császárnak békefeltételeket diktált, akit a magyarok Mózesének hívtak, mert gyôzelemre vezette népét. Azzal a fejedelemmel találkozunk, aki ott él Kolozsváron, Gyulafehérváron, Szászmedgyesen, Nyárádszeredában, egész Erdélyben, és mivel ott él múltunkban meg reményeinkben, ezért mindig találkozunk vele.

Ötvös József

(Elhangzik – Kolozsváron 2006. augusztus 12-én a Bocskai István szülôházát jelzô márványtábla megkoszorúzása alkalmával.)

Megoldásra várva

A Megyei Állategészségügyi Igazgatóság már több mint három hete bezáratta az állatkertben levô kutyamenhelyet, de a hatóságok még semmilyen lépést nem tettek egy újabb menhely létrehozása érdekében. Az idô azonban sürget, hiszen a kóbor kutyák kérdése nem maradhat sokáig megoldatlan.

Az állategészségügyi igazgatóság részérôl dr. Péter Jenô azt nyilatkozta, hogy azért kellett a menhelyet bezárni, mert nem felelt meg a törvényes elôírásoknak. Erre vonatkozó szabályozást tartalmaz a 2001. évi 155-ös sürgôsségi kormányrendelet és a 2002. évi 227-es sz. törvény. Egy kolozsvári magánszemély hívta fel az Országos Állategészségügyi Ügynökség figyelmét a rendellenességekre és a feljelentést követôen mérte fel a körülményeket az Állategészségügyi Igazgatóság küldöttsége. Ennek következtében zárták be a menhelyet.

A törvény elôírja, hogy külön egységet kell a menhely számára létrehozni, ezért ez nem mûködhet az állatkert keretén belül. Továbbá gondot jelentett, hogy nem volt külön személyzet, hanem az állatkerti alkalmazottak látták el a feladatokat. Ez a pont azonban vitatható. A törvény annyit mond, hogy a menhelynek képzett személyzete kell legyen, azonban dr. Bereczki Boldizsár, az állatkert igazgatója azt is hozzátette, hogy az állatkert belsô szabályzata nem tiltja, hogy alkalmazottai más feladatokat is ellássanak.

A törvény szigorúan elôírja azt is, hogy milyen méretû ketrecekben lehetnek a kutyák, illetve azt, hogy különbözô feladatokat milyen képesítésû egyének láthatnak el. Bizonyos szempontoknak nem felelt meg az állatkerti menhely.

Dr. Péter Jenô elmondta, hogy az állategészségügyi igazgatóság csak a négy ketrec mûködését függesztette fel, a sintérszolgálat szabályozása nem az ô feladatuk, hanem a polgármesteri hivatalé. A menhely bezárását követôen a polgármesteri hivatalhoz letettek egy kérvényt, melyben hangsúlyozzák a menhely fontosságát és kérik egy újabb létrehozását. A törvény kimondja, hogy a helyi önkormányzat feladata a menhely létesítése és a sintérszolgálat biztosítása. Ezt felvállalhatják más szervezetek is, de ellenkezô esetben az ô hatáskörükbe tartozik.

A helyzetet nagyon találóan jellemezte dr. Bereczki Boldizsár. Szerinte a kóbor kutyák helyzetének rendezése olyan, mint a házimunka. Nemigen látszik, ha elvégzik, de hamar feltûnik, ha elhanyagolják. Most is naponta több hívás érkezik az állatkerthez, melyben kóbor kutyákról értesítik ôket. Ez azonban nem tartozik többé a hatáskörükbe, a telefonálókat az állategészségügyi igazgatósághoz irányítják. Ez utóbbi a polgármesteri hivatalhoz küldi a panaszosokat. Csegzi Sándor alpolgármester azt nyilatkozta, hogy az ilyen eseteket ôk az állategészségügyi igazgatósághoz irányítják. Akkor kihez is lehet fordulni a problémával?

Az állatkert nem veszített semmit a menhely felszámolásával, hiszen így csökkentek az ellátandó feladatok. Mégis fontosnak tartják az új menhely létesítését, elismerik ennek szükségességét.

Dr. Bereczki Boldizsár elmondta azt is, hogy csak idô kérdése, amíg a városszélekrôl újra begyûlnek a kóbor ebek a központba és a lakónegyedekbe.

Abban mindenki egyetért, hogy a problémát minél hamarabb kezelni kell. Csegzi Sándor szerint szerencsés megoldás lenne, ha valaki magánmenhelyet létesítene, azonban a város vezetôségének mindenképpen lépni kell, nem várhatnak karba tett kézzel. Ehhez azonban elôbb a pénzforrásokat kell elôteremteni.

A rossz nyelvek azt mondják, hogy többen is uniós pénzeket remélve szeretnének a helyzetbôl hasznot húzni. Felröppent az a hír is, hogy Vásárhelyen regionális menhely fog létesülni. Még egyikrôl sem lehet semmi pontosat tudni, de egy biztos: a helyzetet a lakosság érdekében minél hamarabb orvosolni kell.

Lapozó

Megjelent a LÁTÓ augusztus-szeptemberi száma. "Reggelre elfogynak a mondatok", áll a a belsô borítón, szerzôje Boros Kinga. Ô adja közre (befejezetlen) interjúját Kovács Ferenc rendezôvel. * A lapszám kezdô írása Kovács Ferenc emlékbeszéde Harag Györgyrôl. Ebben olvassuk: "Harag György nem úgy volt modern rendezô, hogy az írott szöveget nem respektálta, hanem a szöveg szellemét tisztelve színpadra álmodta a darabot. Ezekben az átálmodásokban egy poklokat járt ember ezúttal feltárta titkait emberrôl, emberi kapcsolatokról s az ezeket fenyegetô veszedelmekrôl. Mindenik elôadása arra figyelmeztetett, amit 1945-ben a pokolból hozott haza: az emberi szolidaritás szükségességére." * "Kovács Ferenc megpróbált mindent elmondani – írja a beszélgetés zárójeles zárszavában fia, Kovács András Ferenc költô –, és mindent elmondott, és mindent elhallgatott, mert alázatában és kételyében is kemény és inkább öngyötrô maradt. Talán, mert nem lehetett más – sem önreklámozó pozôr, sem dicsekvô pojáca, sem hangosabb szerénytelen. Mert ô valóban színházat csinált: csak egy színházat, egyetlen színházat, egész és egyetlen életében." * A színjátékok: Láng Zsolt: Télikert, Zalán Tibor: Vigyázat, a tetôn angyalok járnak!, Karácsonyi Zsolt: Golmagóg, a rettenetes, Eugène Ionesco: A nagy pestisjáték (fordította Ungvári Zrínyi Ildikó), A víg ördög (ismeretlen szerzô vígjátéka, Jánosházy György fordítása). A Dokumentum rovatban Osváth Gábor 1984-ben írt, Úrfelmutatás címû kétfelvonásos színdarabját olvashatjuk. Osváth Gábor 1939-ben született Aradon, jogot Kolozsvárott végzett, moldvai állását nem fogadta el, inkább raktárosként, majd ablakosként dolgozott. 1977-ben Csigaház címmel jelent meg Forrás- kötete a Kriterionnál. Egy év múlva a szerzô és családja Sepsiszentgyörgyre költözött. Színmûvét a helyi színház mutatta volna be, de az ellenôrzô szervek nem hagyták jóvá. Osváth Gábor 1991-ben hunyt el Kézdivásárhelyen. * A LÁTÓ Talált verse Jorgosz Szeferisz (1900-1971) görög költô Euripidész, Athén fia címû verse, Devecseri Gábor fordításában. Íme: "Megöregedett a trójai tüzek / és Szicília kôbányái között. // A parti barlangok tetszettek néki s a tengerár / képalkotásai. / Az emberek ereit hálónak látta, / mit istenek fonnak, és zsákmányul bennünket / bennük: / és lyuggatta volna e hálót. / Mogorva volt, barátja kevés került; / és eljött az idô, és széttépték az ebek."

(b.d.)

Nincs ínyemre, hogy bizonyos könyveknek, egyfajta szakirodalomnak az indokoltnál nagyobb a hatása. Nem szeretem azt a folyamatot, hogy a vargyasi festett bútor motívumait másolják. Kánonnak tekintik a különbözô néprajztudósok által begyûjtött, lerajzolt vagy lefényképezett mintákat és formákat. Nem a szakmai féltékenység beszél most belôlem. A folklorista és a kultúrantropológus szól inkább. Sokkal szebb, sokkal több, jobb lenne, ha ezek a bútorformák és a festett motívumok helyhez és emberhez kötôdnének, úgy, ahogyan a 17., 18. és a 19. században is volt, hogy egyedi alkotások jöjjenek létre, hogy el lehessen mondani azt, hogy Dávid Mózesnek ilyen a kapuja, hogy Kovács Józsefnek olyan a kazettás mennyezete. A jellegzetes vonások maradnak ki, amelyek egyedivé, mûalkotásjellegûvé teszik az egyes darabokat. A helyi és az egyéni jelleget kellene hozzáadni minden tárgyhoz, a lelket, a pillanatot, a hangulatot, amely az alkotást megismételhetetlenné teszi. Én ilyent ma nem látok! (Sütô Levente Lehel bútorkészítô faragómester – Simó Márton interjúja) * Hárman álltunk a sír körül, melyben egy guggoló nô csontjai hevertek, mögötte pedig egy férfi ezüstfehér csontjai – nemüket a testarányokból könnyen kikövetkeztettük. A szél fülembe fütyült, míg álltam és néztem ezt a páratlan szépségû jelenetet: a szerelem diadalát az évezredek felett. A paraszt levett kalappal állt, Zsuzsa pedig sápadtan és mozdulatlanul. Aztán néhány pillanat múlva szemeink átsiklottak egymásra, és valami titkos hatalmat éreztünk torkunkban. Beleszerettünk egymásba, zászlók kezdtek lobogni fejemben. (Faludy György: Kiút a pokolból) * Utolsó levelemben írtam, hogy ennek a szóban forgó festônek azt mondtam, hogy Lorand Gaspar sétál a sivatagban, és úszik a tengerben. Gáspár Loránd ezt lefordította franciára, és kijelentette, hogy ez egy Tolnai-sor, az én sorom. Most meg én akarom megírni neki fordítva. Hogy jár a vízen, és úszik a sivatagban. (...) A mostanában felújított régi, szép épületben, a Pálffy-házban történt ez a beszélgetés. Tudom, hogy az a mendemonda járja, miszerint az egyik hóhér, az ítéletvégrehajtó háza volt, amit a szakértôk cáfolnak ugyan, de a legenda mégis él. És a kívülállóban is elindít valamit, ami már a költô területe. Marosvásárhely tehát lassan kezd bemozdulni bennem, ha az ember megérint egy pontot, abból tovább lehet lépni. Ez is érdekes, na meg persze, az itteni írókkal, irodalomkedvelôkkel való találkozás. (Végtelen flamingó. Tolnai Ottóval beszélget Nagy Miklós Kund)* Az én nagyapám ott volt, / amikor átadták a folyót. / Persze még nagyon kisfiú volt. / A dédnagyapám felültette / az egyik lánchídi oroszlán hátára, / és onnan nézte az ünnepséget. / A hidakon borzasztó volt a tolongás, / alig fértek fel az emberek. / A Gellért-hegy föl volt virágozva, / a többi hegyet még csak / akkor kezdték építeni. / Sokan tiltakoztak, mert az alagútra is / egy nagy hegyet terveztek. / A rakpartokról még hajnalban / elhordták a hirdetésekkel, plakátokkal / teliragasztott kerítéseket. / A meder aljára felfestett trágár szavakat / akkor már két napja sikálták, / végül feladták. / A Duna majd úgyis eltakarja. / És akkor jött a legnagyobb meglepetés! / A Margit híd és az Árpád híd közé / egy csodálatos szigetet építettek. / A 6-os éppen arra jár és így / könnyen meg lehet közelíteni. / Pontosan déli 12-kor a Citadellán / eldördültek az ágyúk, / és ünnepélyesen kinyitották / a csapokat. (Békés Márta: Duna-avatás) * IRODALMI JELEN, 2006. augusztus.

B.D.

Bölöni Domokos

A történelem hôsei nemcsak azok, akik elhulltak a nagy konfrontációkban, hanem azok is, akik a történelmi emlékezet ôrzôi és ápolói, mondta meggyôzôdéssel, és diszkréten bekapcsolta a kismagnót. Lopva figyelte a gyülekezetet, felfedezett néhány ismerôs arcot, nem hôsökre, hanem bátor emberekre van szükségünk, akik megszántják a földet, megmûvelik, mióta politikát kever a prédikációba, mindig rögzíti, nehogy valaki kajlán félremagyarázza, az egymást követô nemzedékek mindennapi hôsiessége, hogy kerítést fonnak a sírkert köré, fát és virágot ültetnek, kimennek hozzájuk, nemcsak halottak napján, senki sem beszél a hétköznapok bátorságáról, a verejtékkel szerzett kenyér hôsiségérôl, a betévô falatért folytatott néma küzdelemrôl, arról a bátorságról, amellyel többségi környezetben anyanyelvi osztályt követelünk gyermekeinknek, és kitartóan oda járatjuk ôket, miközben tudjuk-látjuk, hogy képzetlen az oda helyezett tanítónô, valakinek a valakijeként ingázik a városból, és alig várja, hogy delet üssön az óra, volt, nincs az a hétköznapi bá...

Vártuk az illusztris vendégeket, a pap: utolsó, aki bejön a templomba, türelmesen ácsorgott gondnok, egyházfiú, néhány más, tekintélyes férfiú – nem jött senki. Ország, megye, város, község – nem képviselteti magát. De én láttam, hogy a megyei tanácsosok egyike csendben beül a férfiak padjába, ötpercenként az óráját konzultálja. (Konzultáljon téged az Ájsz Maci Sarkfalváról.) Ekkor állítja föl a társaságot a kíbórdon szórakozó kántorasszony, ujjai csak úgy rátévelyednek a Himnuszra. Mindenki föláll. Ja, jöttek az anyaországból is, vigyázzban várják a kezdést. A helybeliek imára kulcsolt kézzel, az énekeskönyvre támaszkodva. Isten, áldd meg a magyart. De nem kezdôdik, a kántornô észbe kapott, csakhogy már mit tehetne, az éneket ô nem kezdeményezheti, szigorúan meg van szabva annak a rendje, örül mi szívünk, mikor ezt halljuk: a templomba mégyünk, hol Úr Istennek szent igéjét halljuk, nem lehet csak úgy belekapni, hát csak játssza sandán tovább, és a csendes buktatónál, mikor elül a vész haragja és megbékél minden, inkluzíve a lelkünk, ujjai nem találják a megfelelô billentyûket, mindenféle kedves gikszert fog, a megyei tanácsos titokban mobilját konzultálja. Vége a dallamnak. Már semleges akármi szól, a gyülekezet sóhajtva visszarogy. Action gratuit, éljenek a kántorok, nyugtáztam szeretettel. (Jó lesz ez majd egy novellinóban.)

...torságaink vitték és viszik elôre a nemzetet, a székely honvédek, akiknek még legénytoll sem pelyhedzik állán, de beállnak Bem hadseregébe, és hôsi halált halnak, a Gábor Áronok ágyúcsináló segédei, akiket már a kétségbeesés bátorsága hajt, hiszen elvették tôlük a hazát, elvették a szabadságot, elorozták ôseiktôl örökölt földjeiket, német szóra fogták gyermekeiket, földönfutóvá tették a székely népet, a kétségbeesés bátorsága hajtott titeket is, kedves testvéreim, amikor elvették tôletek, illetve atyáitoktól a földet, közös gazdaságba kényszerítve megfosztottak munkaeszközeitektôl, beadni ekét, boronát, vetôgépet, kapagépet, cséplôt, morzsálót, igásállatot, hogy csak a kis háztájiból éljetek, hogy csak majorságot tarthassatok, elvették tôletek iskoláitokat, és csak a templom maradt, az Isten háza, ahol még el lehet énekelni az ötvenkettedik zsoltárt, megfosztottak könyvtáraitoktól, széthányták történelmi emlékeiteket, mindenre rátették a kezüket, ami évezredes ittlétünk tanúja lehet ezen a földön, bizony mondom néktek, feleim, hogy ti vagytok az igazi hôsök, ti, akik megtanultatok élni, túlélni a zsarnokságot, tûrni az elnyomatást, elengedni fületek mellett a hazug propagandát, ti, akiktôl elvették iskoláit, ti, akik az anyatejjel szoktattátok gyermekeiteket Petôfi költeményeire, az Anyám tyúkjára, a János vitézre, a Szeptember végénre, az Európa csendes, újra csendesre, az Egy gondolat bánt engemet világreménységére, bizony mondom néktek, testvéreim, a ti hétköznapi bátorságotok, a reménység bátorsága az, amelynek gyümölcseit ma még mások igyekeznek leszüretelni elôletek, habzó szájú akarnokok, mázas beszédû ravaszdi politikusok, szalmalánglelkû demagógok és szálkafejû hûbelebalázsok; ti vagytok pedig a haszonélvezôi gyermekeitekkel annak a maradék reménységnek, amely nem engedte, hogy ti is itt hagyjátok a házat, az udvart, a falut, a földet, holott elkergették gyermekeiteket, letarolták erdeiteket, ellehetetlenítettek benneteket, a felhôt is elhajtották a fejetek fölül, de ti azt mondtátok, nem baj, majd szûk kenyéren is megélünk, valahogy mégis tartunk egy disznót, éhkoppon is megmaradunk, karácsonykor hazajönnek, legyen amit pakolni, ha visszaindul a távolsági járat Budapestre, ti vagytok az igazi hôsök, nem a szájtépô tömegszónokok, mert még emlékeztek az imára, az énekre, nem felejtettétek el a Miatyánkot, ott élnek lelketekben a Petôfi-dalok, Kis lak áll a nagy Duna mentében, lobog bennetek a negyvennyolcasok, a tizennégyesek, a negyvennégyesek és az ötvenhatosok bátorsága, önfeláldozásuk mellé oda kell tenni a ti hétköznapi áldozatotokat is, a remény bátorságával élt életeket, hiszen ti azt valljátok, hogy senki ellen, de mindenki mellett, a szeretet jegyében, Isten nevében. Ámen. (Halk kattanás, éppen ráfért a szalagra.)

Valahonnan ismerôsnek tûnik a beszéd, az áhítat hûvös perceiben sem szabadulok a gondolattól, hogy én ezt valahonnan ismerem, én ezt valahol már megéltem, és akkor, ott, valóban volt lehallgató, sôt "lenézô" is, a frissen (újjá)alakult titkosrendôrség embere, egy kosarazó termetû girhes golyhó, a templom homályában is napszemüveget viselt, savanyú cukorkával kínálta a többi rádiós, tévés kollégát, arról ismertem rá, hogy ô az egyedüli, aki elejétôl a végéig mindent rögzít, pedig nem is jött el a püspök, de ha egyszer már ide lett szánva a kazetta, hát megtöltötte, akkor hallottam ezt a beszédet, száz kilométerre Fehéregyházától, a zsúfolásig telt Árpád-kori templomban, és amikor a csalódott médiások szerre elszállingóztak s a golyhó kitartóan tovább kamerázott, kiderült, hogy alig tíz-tizenöten vesznek úrvacsorát, s aztán valaki vendéglelkész mesélte, felkéreztem a kocsijára, hazafelé, át a Mezôségen, hogy abban a gyülekezetben már szinte senki sem beszéli az istentisztelet nyelvét, a lakosok hétköznapi bátorsága ünnepi kíváncsisággá avanzsált, hallották: itt lesz a "püsperes", oszt' eljöttek megnézni, no.

Az Árpád-kori falucskában mindenki románul beszél.

Tizenkét órát írtam egyfolytában, dicsekedett Mozart librettistája, jobb kézrôl egy flaska tokaji, középütt a tintatartó, balról egy doboz Sevilla-dohány. Ha csengettem, egy szép, tizenhat éves lány jött be hozzám. És én csengettem, valahányszor úgy éreztem, lankad alkotói ihletem.

Két órát jegyzeteltem a tûzô napon, nem jutottam ülôhelyhez, az italt kitiltották a környékrôl, kalapom a kisbuszban maradt, ég a tarkóm, bal kezemben kismagnó, veszi a szpíccset, rajta céduláim, jegyzetelek Haller Luise emlékkövének dôlve, tokaji helyett majd iszom poshadt sört, alkotói ihletemrôl mindjárt, csak járjon le a népünnepély.

Csengetés helyett sûrûn integetek, kocsi jön, kocsi megy, nem áll meg egyik sem. Alkotói ihletemrôl tehát: bukszám röntgenezi, vásáros képpel vizslat az Ispánkút elôtt egy vidáman strichelô miniszoknyás angyal.

A patak, az ég, az erdô, a föld és a tûz... A II. Vadárvácska Képzômûvészeti Alkotótábor egyik résztvevôje, a textilmûvész Puskai Sarolta munkája viseli ezt a címet. A fiatal marosvásárhelyi alkotó megszokott mûfajától elrugaszkodó mûvét egyöntetû elismerés övezte az augusztus 3-án rendezett táborzáró kiállításon, amely a gyergyóalfalui képzômûvészek állandó tárlatának otthont adó galériába a községbôl, de még távolabbról is igen nagy közönséget vonzott. Aki ott volt, valóban megbizonyosodhatott, hogy a Bucsin oldalában a bükkfôi erdei szállás és csodaszép környéke a felsoroltaknál is jóval bôvebb élmény- és látványelemeivel – a szálegyenes fenyôkkel, a tarka vadvirágokkal, az illatos erdei gyümölcsökkel, a fel-feltünedezô állatokkal, a vadonba ékelt, vonzó házakkal és persze az ottani barátságos emberekkel meg történeteikkel – milyen mély és maradandó benyomást tett az alkalmi vendégként ott idôzô festôkre, grafikusokra, szobrászokra, mennyi ihletet, alkotói ötletet adott nekik az együtt töltött napok folyamán. Színek, formák, jelképek, ötletek kavalkádja fogadta a fehér falak közé belépô érdeklôdôket, úgy tûnt, maguk a mûvészek is, akik pedig már láthatták külön-külön az egyes alkotásokat, meglepôdtek attól, hogy mennyire erôteljes a kiállított mûtárgyak összhatása, és jólesô elégedettséggel könyvelték el, talán a vártnál is emelkedettebb a színvonal. A nemzedékek szinte teljes spektrumához tartozó húsz mûvész festményei, grafikái, fa- és agyagszobrai, textíliái megteremtették a hagyomány és az újítás gondolati és stiláris harmóniáját, egyértelmûen szemléltetve, hogy a Vadárvácska valóban értékteremtô kezdeményezés, Gyergyóalfalu többszörösen is gazdagodhat általa.

Akik egykoron megtapasztalhattuk a gyergyószárhegyi alkotótábor létrejöttét, egybôl arra a ma már legendás indulásra gondoltunk, és természetesen a nagyszerû folytatásra is, amit utóbb joggal emelt szárnyára a hírnév. Igaz, hogy ezt a tábort nem teszi olyan egyedülállóvá, mint annak idején a szárhegyit a Lázár kastély és a kolostor, csak erdô fogja karéjba, de van annyira lelkes és lelkesítô, mindenre gondoló, tevékeny, figyelmes gazdája a Sövér Elek Alapítvány energikus, az irodalmat és mûvészeteket szenvedélyesen szeretô elnöke, Gál Mihály személyében, mint a Gyergyói- medence szemközti oldalán Zöld Lajos volt. Ô is rendkívüli dolgokat képes teremteni a semmibôl. A tavalyi táborozás kényelmes otthona mellé rövid idô alatt újabb összkomfortos, pompázatos palotát húzott föl tetszetôs gömbfából, hogy a lehetô legjobb körülmények között dolgozhassanak a meghívottak. Idôt, fáradságot, anyagiakat nem kímélt ô se, családja se, hogy mindenki jól érezze magát. Illô társakra is talált a szervezésben. Alfalu közkedvelt festôje, a kedélybôl ki nem fogyó, örökmozgó Balázs József munkakedve is ragadós. És ismét ott volt a község másik jeles szülötte, a tábort mentorként is éltetô kiválósága, Márton Árpád csíkszeredai festômûvész, akit mindez szintén magától értetôdôen emlékeztette szárhegyi hôskorukra. Beszélt is errôl a megnyitón, a nívós munkáknál is fontosabbként értékelve azt a közösségi szellemet és az együvé tartozás örömét, ami által mondhatni észrevétlenül megvalósul a generációk stafétaváltása. Nemcsak ifjúkori iskola- és egyetemi társaival találkozhatott újra Bükkfôn, hanem tanítványaival, követôivel is.

Márton Árpád Lelki áldását szívbe markoló pasztellbe sûrítette, a zilahi Szabó Vilmos jelképes Zuhanássá varázsolta bucsini látomását, a vásárhelyi Major Gizella és Datu Victor a számukra szokatlanabb tájban is megtalálta a mûvészetükhöz illô ritmusokat és bársonyos fényeket, Bálint Károly Balázs József mellszobrában tökéletes karaktert teremtett, a maga során a festô az ôt mintázó szobrász és a tábor népszerû magyarországi vendége, a mesemondó Berecz András beszédes portréját készítette el. A brassói grafikus, Csutak Levente fákról rajzolt szimbólumot, Sajgó Ilona az erdô színeit fókuszolta virágzó faliszônyegére, Kiss Levente szintén fából állított emlékmûvet a terembe, Miholcsa József dombormûve Domokos Kázmér püspök emléke elôtt tiszteleg, a frissen végzett Horváth Levente vászon triptichonon lényegítette át szûkebb pátriáját, Fekete Pál humorba oldotta kisplasztikáját, és a többiekre is mind üdítôen, revelációként hatott a táj, a magyarországiakra – Kiss Tünde, Kiss Marianna, Makó András – különösen, de az itthoniakat – Rencz Edinát, Szekeres Bernadettet, Orbán Endrét, Dobolyi Tamást – is jótékonyan megérintette.

Jöhet a folytatás, másokkal, ugyanazokkal, de ugyanolyan odaadással, mint ahogy az idén történt. Mert Gál Mihály és családja tudja, és a tábor támogatói is tisztában vannak vele: jó ügyet karoltak fel. Másképp fogalmazva, igaza van a házigazdának, nem kell sokat szövegelni, az ilyesmit csinálni kell. Így alakul, ekképpen valósul meg az igazi kulturális autonómia.

N.M.K.

Az euroregionalitás jegyében idén is több helyszínen rendezik meg a Regionális Simonyi Napokat (2006. 03. 20-2006. 10. 6) a román–magyar határ mindkét oldalán. Aradtól Nagykállóig, Simonyifalvától Debrecenig, ill. Gyuláig. A program közös tervezésû, kivitelezésû, a lehetô legszélesebb karolású, békésen megfér egymás mellett páneurópai piknik, román–magyar megbékélési király- és értelmiségi találkozó, irodalmi szimpózium, képzômûvészeti seregszemle és Simonyi-díj-átadás. Az aradi nyitórendezvényen hangzott el, hogy az unió bôvülésével egyre aktuálisabb a nemzet szellemi újraegyesítésérôl beszélni a régiós együttmûködés keretein belül. A Társaság civil szervezôdés Zerénden született az elsô körösközi találkozón. A pionírlelkesedéssel, sebtében összefércelt társaság alig érte meg születésének évfordulóját. Két kiváló tettesnek kellett jönnie Tokay György és Böszörményi Zoltán személyében. Onnantól kezdve már csak egy székház kellett, lehetôleg nevezetes helyen. És lôn... Böszörményi Zoltán tiszteletbeli elnök bekapcsolódása a szervezet munkájába lényeges változást hozott. Új színt, új eszméket, új célokat. A nagyvilág jött el Simonyifalvára, a Körösközbe. Az általa alapított díj hiánypótló, ponton, híd magyar–magyar, magyar–román és magyar–európai kapcsolatokat ápol és épít. Eleddig Simonyi-díjat kapott Szabó Magda, Beke György és Bodor Pál. A képzômûvészek közül Kocsis Rudolf és Deák Árpád. A Régimódi történet debreceni bemutatóján, miután átvette a díjat születésének 85. évfordulóján, Szabó Magda erdélyi Kossuth-díjnak minôsítette a kitüntetést. Egy biztos, ma már a Társaság minden rendelkezésre álló eszközzel, relációval, tevékenységgel az elszakított nemzetrészek kulturális újraegyesítését szolgálja. Jelképessé légiesítve az elválasztó, mesterséges határokat. Közösen szervezett irodalmi vállalkozásokkal, társadalmi, politikai, mûvelôdési eseményekkel civil és közpénzekbôl. Elsô lépésként becserkésztük, kiderítettük, majd megvásároltuk a József Attila-díjas költô, Simonyi Imre (szül. Szmola) szülôházát. A leromlott épületet gyulai és debreceni önkormányzati segítséggel restauráltuk. A felújított ingatlan a Simonyiak Háza néven mûködô intézmény. Tudatos magyar–magyar és magyar–európai kapcsolatépítéssel határtalanításra törekszik. Megvalósítani, amit magunk között vértelen honfoglalásnak nevezünk. A Regionális Simonyi Napok kulturális eseményegyüttes az egységes magyar kultúra nyilvánvalóvá tételét célozza meg. Így jöhetett el Simonyifalvára Böszörményi Zoltán, Orbán János Dénes, Elek Tibor, Beke György, Sarusi Mihály, Zöldi László, Árpási Zoltán s a vér szerinti Simonyi báró L. Simon László, elôbb a FISZ elnöke, utóbb a Magyar Írószövetség titkára. A politikai fórumon (Páneurópai Piknik) honosítjuk, erôsítjük a magyar–magyar, a magyar–román és a magyar–európai kapcsolatokat, embertôl emberig, s lélektôl lélekig, összebarátkoztatván a különbözô politikai szekértáborok korifeusait, képviselôit. Reméljük, megvalósíthatónak bizonyul a megbékélési találkozó az aradi Megbékélési Parkban, a román és magyar királyi kancelláriák között. Az uniós csatlakozás küszöbén esedékes lenne egy erdélyi értelmiségi találkozó, mint egykoron Marosvásárhelyen, az autonómiatörekvések megsegítésére, megjelenítésére. A regionális kulturális egyesítést szolgálja az országos Simonyi Imre szavalóverseny, a közös képzômûvészeti tárlatok és alkotótáborok, irodalmi szimpózium a román–magyar határ mindkét oldalán (lásd Ponton-Híd) ill. a közös Európában. Legszebb terveink között szerepel egy euroregionális kisugárzású, vonzatú szabadidôközpont simonyifalvi–gyulai–debreceni közös pályázat révén, gyakorolván az európai együttélést. Eddig kiadtunk két saját koncepciójú kötetet: Csoportkép, ArArt 2001; A két Simonyi, Arula (Arad-Gyula) 2002. Idôszakos, körösközi kiadvány a Körösköz. Pénzszûke miatt sajnos csak idônként szól a határokon átívelô tájegység, a Körösköz magyarságához s nemzetiségeihez. Európa anteportas!, mondták, mondjuk: Európa a kapuink elôtt strázsál. A piackeresô nagytôke nyomása óriási. Nyakunkon a globalizáció. Ha valamikor, akkor ma nagyon aktuális nemzetstratégiáink újragondolása, kiegészítése, gazdagítása. Csép Sándor mondja népesedési konferenciáin, hogy annyira kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosról sem mondhatunk le. Magyarhon nagy része már a közös Európa része. Ilyen vonatkozásokban a magyar kisebbségnek még rengeteg a tennivalója (állami magyar egyetem, autonómia). Törekvéseivel, megtörtént eseményeivel a Társaság a tennivalónak csupán töredékét vállalja, vállalhatja át. Ez a mi dolgunk, s nem is kevés.

Hevesi Mónár József

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) 2006. augusztus 24–27. között ötödször szervezi meg az udvarhelyszéki Zetelakán hagyományos nyári írótáborát, mely a maga nemében egyetlen fóruma az erdélyi magyar irodalomnak.

Az idei rendezvénysorozat elsôsorban az 1956-os forradalom 50. évfordulója elôtt tiszteleg, de figyelmet szentel az irodalmi mûhelyek, folyóiratok bôvülô pályázati lehetôségeinek is Románia európai uniós csatlakozása után. Emellett a gazdag programkínálat révén tartalmas kikapcsolódást is ígér a résztvevôknek.

Érdeklôdni, jelentkezni a 0745-876983-as telefonszámon, az emiliroda@gmail.com vagy az office@e-mil.ro e-mail címeken lehet.

(MTI-Press) – Hámori Tibor aranytollas újságíró, lapszerkesztô és seregnyi riportkötet szerzôje az idén kettôs jubileumot ünnepel. Egyrészt hetvenötödik születésnapját, másrészt riporteri pályafutásának pontosan ötven esztendejét. Hámori Tibor nem véletlenül kapta meg néhány esztendôvel ezelôtt elsôként a száguldó riporterrôl elnevezett Egon Erwin Kisch díjat.

Akárcsak világhírû kollégája, ô is bejárta a világot. Történelemformáló személyiségekkel, világhírû mûvészekkel, s a sport világának állócsillagaival készített interjút, hogy csak néhányat említsünk közülük : II. János Pál pápa, Barnard professzor, Valentyina Tyereskova, Pablo Casals, René Clair, Ella Fitzgerald, Friedrich Dürrenmatt, Pelé, Puskás Ferenc, Muhammad Ali.

Még elsô osztályú asztaliteniszezôként – fôiskolai világbajnok is volt – kezdett el újságírással foglalkozni. Mire a sportpályafutását abbahagyta, már ismert tollforgató lett.

Sokoldalúságára mi sem jellemzôbb, mint, hogy színdaraboktól kezdve, slágerszövegek írásáig szinte mindennel foglalkozott. "Oké, Mr. Kovács", "Szökés a Sing-Singbôl", "A gyilkos én vagyok" címû darabjait több pesti és vidéki színház is mûsorára tûzte. Harmincegy riportkönyve jelent meg, többmilliós példányszámban. Közülük a legnagyobb sikert Puskás Ferencrôl szóló kötete aratta, amelyért megjelenése után hosszú sorokban álltak az olvasók a könyvesboltok elôtt. A legnagyobb könyvsikere, egyben a szerzô legnagyobb bánata is.

– Én voltam az egyetlen, aki Puskás Öcsi élettörténetét már akkor megírtam, amikor az egykori Aranycsapat kapitányával még lehetett beszélgetni. Az azóta megjelent, Puskásról szóló könyvek szerzôi a közelébe se nagyon tudtak jutni, nemhogy beszélgetni az utóbbi években már nagybeteg futballsztárral. Így aztán az utóbbi idôben megjelent Puskás-könyvekben és a róla készülô filmben is az én kötetemben leírt beszélgetések köszönnek vissza. De mint forrást, senki meg sem említett, a tiszteletdíjról nem is beszélve

– Fél évszázados pályafutására visszatekintve bizonyára elégedett az életpályával...

– Úgy érzem, van, mire büszkének lennem. Olyan világhírességekkel készítettem interjút, akiknek a közelébe jutni is kaland volt. Sokszor csak fondorlatok árán, egy buldog szívósságával küzdve tudtam megközelíteni ôket, de soha nem adtam fel a reményt.

– Van olyan világsztár, akinél hiába próbálkozott, nem tudta ôt elérni?

– Három olyan híresség van, akikkel nem sikerült egy riport erejéig összejönni. Chaplinre, Picassóra és Agatha Christie-re gondolok.

– Találkozott olyan riportalannyal, aki nem akart nyilatkozni?

– Nem is eggyel! Ilyenkor próbál az elszánt riporter leleményes lenni. Egy esetet elmesélek. Amikor Pesten járt a dzsesszénekesek koronázatlan királynôje, Ella Fitzgerald, mindenáron szerettem volna interjút készíteni vele. De a közelébe sem lehetett jutni. Nemcsak a testôrei védték, ô maga sem akart nyilatkozni egyetlen újságírónak sem. Nem tudtam belenyugodni a kudarcba. Amikor a mûvésznô befejezte a fellépést, odamentem a kocsimmal ahhoz a hotelhez, ahol a zenekarával együtt megszállt. Figyeltem a hotel bejáratát. Amikor jött a nagybôgôsük, odavágódtam hozzá és közöltem, hogy én vagyok az, aki kiszállítja majd ôket a repülôtérre. Miután beültek a kocsimba, felfedtem a kilétemet. Megkértem a bôgôst, beszélje rá a mûvésznôt, hogy kötélnek álljon egy interjú erejéig. Ô tényleg szólt az énekesnônek, akinek megtetszett a fondorlatos újságírói trükk, majd leült velem beszélgetni.

Hámori Tibor roppant színes riporteri pályafutásából néhány "leg":

– Legérdekesebb riportalanya?

– Barcelonában egy napig bekukkanthattam a bikaviadalok kulisszái mögé Bernardónak, a leghíresebb torreádornak a segítségével.

– Legbarátságosabb riportalanya?

– René Clair, a világhírû filmrendezô rendkívül bájos ember volt.

– Legbarátságtalanabb?

– Alberto Moravia, az olaszok híres regényírója nem titkolta, hogy semmi kedve a beszélgetéshez.

– Legszerényebb?

– Beljajev, a tizedik ûrhajós.

– Legfélelmetesebb?

– Michel Simon francia filmszínész, akinek házi állatkertjében beszélgettünk. A parkban tigris sétált, beszélgetésünk alatt végig egy csimpánz ült az ölemben.

– Legvidámabb?

– Bourvil francia komikus, akinek éppen a házassági évfordulóján állítottam be a házába. Igencsak jó hangulatban, az ünnep alkalmából már elfogyasztott italok hatása alatt társalgott velem.

– A legizgalmasabb helyzet?

– A Sing-Singben egy napra bezárattam magam, még a siralomházban is voltam. Beültem egy villamosszékbe. Ha akkor véletlenül valaki bekapcsolja az áramot…

Kemény György

Rendkívül megrázó és felkavaró a United 93 címû film, amely azokról szól, akik rettegéssel figyelték, ami a 2001. szeptember 11-én eltérített negyedik repülôgép, a United Airlines légitársaság 93 számú járata fedélzetén történik. A filmet kedden mutatták be a sajtó munkatársainak.

A United Airlines 93 számú járata 2001. szeptember 11- én New Yorkból San Franciscóba tartott, a gépeltérítôk a levegôben vették át az irányítást, szándékuk szerint a Fehér Háznak vezették volna a repülôt, ám az utasok megakadályozták tervüket, összefogtak és megtámadták a terroristákat. A gépet azonban nem tudták a levegôben tartani, Pennsylvaniában lezuhant.

A United 93 volt a negyedik eltérített gép azon a napon, amikor az Egyesült Államok a történelem legsúlyosabb terrortámadását szenvedte el.

Paul Greengras, az észak-írországi terrorizmus hatásait bemutató Véres vasárnap (Bloody Sunday) írója és rendezôje, most ezt a napot dolgozta fel a United 93 címû filmben, amelyben a gépen utazó 40 ember – a személyzet tagjai, üzletemberek, feleségek, nagyszülôk és diákok –, no meg a földi irányítótornyokban dolgozók szemszögébôl mutatja be a repülôn történteket.

A forgatókönyvhöz a történteket az utasok és a személyzet családtagjaival, repülésirányítókkal, a 9/11 bizottság tagjaival, és másokkal készített interjúk alapján rekonstruálták.

A filmben az utasokat fôként ismeretlen színészek alakítják, akiknek külseje valamennyire hasonlít a gépen utazókéra, továbbá olyanokat is beválogattak, akiknek volt valamilyen repüléssel kapcsolatos élménye, ami segíthette a karakter megformálását.

A rendezô hitelesen akarta bemutatni a repülôgép személyzetét, s például a gép pilótáinak alakítóit a United Airlines pilótái között találta meg, míg az utaskísérôk szerepét játszó színésznôk közül kettô is dolgozott a társaságnál légi utaskísérôként. A színészek között volt, aki fontosnak tartotta, hogy személyes kapcsolatot alakítson ki az általa megformált utas családtagjaival, ezért megkereste annak testvérét. A forgatás eredménye megrázó és felkavaró dráma lett, amelynek láttán a nézônek olyan érzése lehet, mintha maga is ott lenne a United 93 számú járat fedélzetén, vagy a földi irányítótoronyban.

Hátborzongató arra gondolni, hogy a gépen utazó 40 hétköznapi embernek mindössze 30 perce volt arra, hogy szembeszálljon a támadókkal, eldöntse, mi a jobb, várni, vagy cselekedni. Borzasztó nehéz döntés elôtt álltak, végül a tett mellett döntöttek, néhány férfi összefogott és rátámadt a terroristákra.

A film nézôje végig drukkol az utasoknak, és a végsôkig bízik abban, hogy sikerrel járnak, s a levegôben tudják tartani a repülôgépet, noha ismeri a támadás végkimenetelét.

Paul Greengras filmje sallangoktól mentesen, végig izzó feszültségben mutatja be az utasok utolsó perceit.

Zsigmond Vilmos operatôri díjat kap az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára, október 23-ra idôzített Hollywood Filmfesztiválon – tájékoztatta Schreiber András a filmhu munkatársa az MTI-t. Zsigmond Vilmos 1956-ban végzett a Színház- és Filmmûvészeti Fôiskolán Illés György tanítványaként. Mivel az 1956-os forradalom idején évfolyamtársával, Kovács László operatôrrel egy bevásárlószatyorba rejtett kamerával filmezték az eseményeket, ezért emigrációba kényszerültek.

Az Egyesült Államokban kezdetben laboratóriumi munkát végzett, majd B-szériás filmeket fényképezett. 41 évesen, 1971-ben csöppent élete elsô élvonal-produkciójába, a Peter Fonda rendezte Bérelt kezekbe. Még ugyanebben az évben kivívta a filmszakma elismerését Robert Altman McCabe és Mrs. Miller címû filmjével, melyben laboratóriumi eljárással fakította ki a felvételeket, hogy régi fényképek hangulatát idézzék. Steven Spielberg elsô két nagyjátékfilmjében a Sugarlandi Hajtóvadászatban, illetve a Harmadik típusú találkozásokban grandiózus látványt hozott létre, utóbbiért 1977-ben Oscar-díjjal tüntették ki.

Nem az a baj, hogy nincs hús,

pofázmányom másért bús.

Akik nemrég velem ettek,

percek alatt útra tettek.

Mondták, nem a foxié,

enyém a csúf dosszié.

Nem lejthetem táncomat,

csak gyûjtöm sok ráncomat.

A CNSAS világít.

Hamar, hol egy Bilágit?!

Nem vidít már Shakira,

nem jut többé Chappyra.

Fakó lett az eb ura,

mért jártam a szekura?!

Jaj!

Járom az utat…

… a Somostetôt övezô úttalan utakon barangolva, s közben elgondolkodom azon, hogy miként lehetne ezt a szép erdôt megmenteni a további feldarabolástól, a megsemmisítéstôl most, hogy olyan heves vita zajlik a terelô- meg kerülôutakról.

Marosvásárhelyt évszázadokon át erdôk övezték, s az épségét a mindenkori városvezetés tiszteletben is tartotta, sôt fák ültetésével – a Somostetô esetében is – tovább gyarapították azok területét.

A II. világháború után megkezdôdött az erdôk letarolása, anélkül hogy a kivágott fák helyére legalább egy-két egyedet ültettek volna.

Az elsô támadás a vásárhelyiek által a lordok házának ismert pártszálló felépítésekor kezdôdött el, majd az állatkert kialakításakor folytatódott, amikor jókora területek lekertelését és a fák egy részének a kivágását rendelték el. De fákat vágtak ki a marosszentgyörgyi és a Jeddi úti köztemetôk bekerítésekor és a fenyveserdô mellett felépített Noé bárkája nevét viselô ortodox templom létrehozásakor is. Beépítették a Trébely-hegyközség, a Nagyhegy és a Bodonhegy s