Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Azt mondja a pénzügyminiszter, bocsánat, tévedtünk, de 2007. január elsejéig "kijavítjuk" a hibát. Hogy milyen "hibáról" van szó? Nem kevesebbrôl, mint az adótörvénykönyvrôl, amelyet immár lassan több mint másfél esztendeje módosítgattak, egyrészt, hogy úgymond EU- kompatibilissá tegyék, másrészt, hogy világos, egyértelmû dokumentumot hozzanak létre a vállalkozói szféra számára. Nos, a dokumentum másfél éves vajúdás után napvilágot látott. Annak rendje-módja szerint elfogadta a kormány, majd a parlament, és pár napja megjelent a Hivatalos Közlönyben is. És ekkor jött a meglepetés. Fôleg a kis- és középvállalkozók számára. Ugyanis a szabályzó 4. cikkelyének elsô bekezdése úgymond fejbe veri a kissé odébb található bekezdéseket (67-69. pont). Elôbbi azt írja elô, hogy Románia uniós csatlakozását követôen a kisvállalkozások nem kapnak kedvezményeket, vagyis a többi céghez hasonlóan 16 százalékos profitadót kell majd fizetniük. Pár sorral lennebb pedig, a fent említett "pontokban" az áll, hogy a kisvállalatok 2007. január elseje után a parlament által megállapított adózás alá esnek. Ez azt jelenti, hogy a nettó forgalomra 2%-ot fizetnek, illetve, hogy 2009-ig fokozatosan növelik ezt a kulcsszámot.

A kisvállalkozások értetlenül álltak az elôírás elôtt, és természetesen azonnal jelezték a szaktárcának. Erre volt a miniszter válasza, hogy bocsánat, tévedtünk, de biztosította az érintetteket, hogy "hasznos idôn belül" kijavítják a bakit. Vladescu szerint "a pénzügyminisztérium megteszi a szükséges törvényes lépéseket, hogy rávegye a parlamentet ennek a tévedésnek a kiküszöbölésére", még mielôtt a szabályzó életbe lépne, úgy, hogy a jelenlegi elôírás (2%) maradjon érvényben az EU- csatlakozást követôen is.

Érdekes baki. Az érintettek felháborodása jogos, hiszen a hatalom azzal szédítette a kis- és középvállalatokat – a választási kampányban és utólag is, hogy 2%-os jövedelemadót kell fizetniük, és ezen az EU- csatlakozás sem változtat. A kormány, de még a pénzügyi-költségvetési szakbizottság változatában sem esett egyetlen szó a változtatásról, a szenátus, a Konzervatív Párt nyomására, ugyanezt fogadta el. Ahhoz, hogy – mit ad isten – útban a képviselôház felé, az ominózus 4. cikkely nem tudni hogyan, bekerült a törvénybe.

Nos, így állunk. Az egyik legfontosabb törvényben "bocs', tévedtünk". Nem állíthatnám, hogy csodálkoztam, hiszen, abszurd helyzeteknek nap mint nap tanúi vagyunk a politikában és a közéletben, ez csak egy újabb példája a jelenlegi romániai állapotoknak. Csakhogy öt hónappal az EU-csatlakozás elôtt több komolyságot várnánk el mind a törvényhozói, mind a végrehajtó hatalomtól. A feltételrendszerben elsô helyen áll a politikai stabilitás és a világos, egyértelmû törvények elfogadása és alkalmazása. Nem hiszem, hogy az Európai Unióban elfogadják majd a félvállról odavetett:bocs', tévedtünk! magyarázatot.

Az E.ON Gaz Románia Rt. június 15-én egy átfogó befektetési munkálatot indított el Marosvásárhelyen. A befektetés értelmében kb. 17 km hosszúságú gázvezetéket és bekötést cserélnek ki a Kövesdomb negyedben. A földgázszolgáltató hálózatot a következô utcákban újítják fel: Magurei, Parângului, Suceava, Surianu, Ion Buteanu, Petru Dobra, Koós Ferenc, Godeanu, Ciucas, Ceahlau, Lamâitei, Kövesdomb és 1848 sugárút. Eddig a Magurei utcai munkálatokat sikerült befejezni és hozzákezdtek a felújításhoz a Parângului utcában és az 1848 sugárúton. A Kövesdombon a földgázszolgáltató rendszer felújítását ez év novemberének második felében fejezik be – tájékoztatott Mihai Predulescu, az E.ON Gaz Románia Rt. szóvivôje.

Markó Béla:

A Franco Frattini EU-biztossal folytatott tárgyalásokról, a kormányátalakításról, a titkosszolgálatokról szóló törvényekrôl, illetve az RMDSZ ôszi programjáról beszélt tegnapi sajtótájékoztatóján Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke.

Az elnök elmondta, hogy az RMDSZ 2007-ben kongresszust tart, ami fontos esemény a szövetség életében, hiszen módosítani kell az alapszabályzatot, személyi döntéseket kell hozni, illetve arról is dönteni kell, milyen RMDSZ-t akarnak a továbbiakban. Ezért, hogy a legmegfelelôbb struktúrát tudják kialakítani, már a következô hónapokban széles körû konzultációkat tartanak a területi szervezetekkel, a civil társadalommal, az egyházakkal, a szakmai szervezetekkel, és az ô javaslataikat is figyelembe veszik a döntések meghozatalánál, jelentette ki. Az RMDSZ célja egy jó program, megfelelô struktúra kialakítása, a belsô pluralizmus biztosítása. A konzultációkba bevonják azokat is, akik keményen bírálják az RMDSZ-t: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Székely Nemzeti Tanácsot és másokat is, mert az RMDSZ számára hasznos és fontos ez a párbeszéd is a megfelelô konklúziók levonásához.

Az elnök a továbbiakban az RMDSZ ôszi naptári tervét ismertette. Eszerint szeptember 23-án valószínûleg Csíkszeredában szervezik meg a székelyföldi RMDSZ-es polgármesterek találkozóját, Kovászna, Hargita és Maros megyébôl. Október 16-án, lévén az 1848- as agyagfalvi székely népgyûlés évfordulója, ugyanakkor, ebben az évben van az elsô székely nemzetgyûlés 500. évfordulója, az RMDSZ egy nagy évfordulós ünnepséget szervez 15- én, vasárnap. Ezt minél nagyobb részvétellel szeretnék megszervezni, nemcsak a tömeg nagysága szempontjából, hanem minél szélesebb körû részvételt szeretnének. Ezért ide is meghívják az EMNT-t, az SZNT-t és más civil vagy szakmai szervezetek képviselôit, az egyházakat, hiszen az 500 évvel ezelôtti székely nemzetgyûlésnek, de az 1848-as népgyûlésnek is elsôsorban a székely egység volt az üzenete. Ezt az üzenetet szeretné az RMDSZ is megfogalmazni. Rá egy hétre, október 22-én, Kolozsváron gálaestet szerveznek az 1956-os magyar forradalom emlékére.

A kormányátalakításról Markó véleménye az volt, hogy valóban csökkenteni kell az államtitkárok számát, de ha ezzel csak a hivatalos méltóságok fizetését akarnák "megspórolni", nem sokat érnek el. A minisztériumok munkáját kellene racionálisabbá tenni oly módon, hogy az államtitkári funkció maradjon politikai tisztség, az ügynökségek tevékenységét kellene újragondolni és inkább a decentralizációra koncentrálni. Például az egészségügyet, oktatást, környezetvédelmet stb. a megyei tanácsok hatáskörébe kellene utalni, a kormány csak a törvények alkalmazásának, a kormányzati politika betartásának ellenôrzését végezné.

Az elnök fontosnak nevezte, hogy az Európai Bizottság jogügyi kérdésekért felelôs biztosa optimistának mutatkozott Románia 2007. január elsejei EU- csatlakozását illetôen. Markó Béla elmondta, hogy Frattinival – egyebek mellett – a nemzetbiztonsági törvénytervezetrôl, a pártok finanszírozásáról szóló törvényrôl, a feddhetetlenségi ügynökségrôl, de a kisebbségi törvényrôl is tárgyaltak. Az EU-biztos szerint nem agresszív törvényekre van szükség, hanem olyanokra, amelyek visszaadják az állampolgároknak a hatalomba vetett bizalmát. Markó szerint ez az ügynökség nem akarja átvenni a bíróság, ügyészség vagy a rendôrség hatáskörét, hanem láncszem kellene legyen az említett hatóságok között, és a Franco Frattini által szorgalmazott célt szolgálja, annál inkább, mivel az EU-biztos felhívta a román hatóságok figyelmét arra, hogy naponta érkeznek a panaszok, jelzések Brüsszelbe, az igazságszolgáltatás, rendôrség, ügyészség tevékenységét illetôen. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a törvényeket nemcsak elfogadni kell, be is kell tartani.

EU-támogatások

Köztudott, hogy 2004-ben kormányhatározatba foglalták a Mezôgazdasági Intervenciós és Kifizetô Ügynökség (APIA) létrehozását, azzal a céllal, hogy az intézmény bonyolítsa le a termôterület- alapú és állattenyésztésre vonatkozó európai uniós támogatásokat. Megyénkben az ügynökség megyei központját január 1-jén nyitották meg. Tevékenysége valamivel késôbb kezdôdött el, amikor két irodahelyiséget (egyik gyûlésterem) bocsátott rendelkezésükre a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság. A jövô héten az ügynökség megyei központját átköltöztetik az Agronómusok Házába. Annak ellenére, hogy a három közül az egyik piros zászlócskát a mezôgazdaság éppen az ügynökség nem megfelelô mûködése miatt kapta, az átköltöztetés miatt bonyolultabbá válik a támogatások igénylése.

Radu Ungureanu, az ügynökség megyei központjának igazgatója tájékoztatott, hogy a megyében 64 alkalmazottal dolgoznak: kihelyezett központok mûködnek Szászrégenben, Marosludason, Segesváron, Dicsôszentmártonban, az ott dolgozók általában a polgármesteri hivatalok kis zugaiban végzik munkájukat. A megyei központban az igazgatóság egyik kis irodájába és a gyûlésterembe 46 alkalmazottat zsúfoltak be, de itt vannak a szekrények, a nagy mennyiségû dokumentáció, a számítógépek is. Ilyen körülmények között is sikerült létrehozni a szükséges adatbázist. Ungureanu más megyei kollégáival együtt többször kérte a szaktárca segítségét. Áprilisban kormányhatározat rendelte el a megyei központ átköltöztetését az Agronómusok Házába, hogy az elsô emelet nyolc szobáját foglalják el. A költözést elodázták, mert az igazgató egyszerûen alkalmatlannak minôsítette az Agronómusok Házát. Parlamenti képviselôk segítségét is kérte, eredménytelenül. Néhány napja felszólítást kapott a minisztériumtól, hogy tartsa tiszteletben a kormányhatározat elôírásait. Ennek nyomán a jövô héten megkezdik a központ átköltöztetését.

Radu Ungureanu szerint az Agronómusok Házában az elsô emeleten lévô helyiségek nem alkalmasok arra, hogy a tevékenységet jó körülmények között tudják végezni, annál is inkább, hogy megérkeztek az új bútorok, a jövô héten pedig újabb 17 számítógépet szállítanak le az APIA-tól. Másodsorban: eddig a támogatást igénylôk egy épületben elintézhettek szinte mindent, a bankok is közel voltak. Az Agronómusok Háza mind a mezôgazdasági igazgatóságtól, mind a bankoktól távol esik. Ráadásul sem autóbusz-, sem maxitaxi-járatot nem mûködtet a helyi közszállítás. A minisztérium illetékesei megígérték, hogy ez ügyben közbejárnak. Különben EU-s ajánlás, hogy a kifizetô ügynökségek a települések központjaiban mûködjenek, éppen az igénylési eljárás egyszerûsítése végett. Bármennyire is elleneztem az átköltözést, a jövô héten el kell kezdenünk, úgy terveztük, hogy szakaszosan délutánonként, munkaidô után szállítjuk át az irodai felszereléseket, annak érdekében, hogy folyamatosan szolgálhassuk ki az igénylôket. Nem értem bukaresti vezetôségünk hozzáállását: nem értik meg, hogy ezután az emberek be kell jöjjenek a mezôgazdasági igazgatósághoz a Dózsa György 9. szám alá, azután hozzánk, a város szélére, onnan a bankba, majd vissza hozzánk. Ahelyett, hogy egyszerûsödne, bonyolódik. Tegnap az Agronómusok Házánál jártam az átköltözés idôpontjának egyeztetése végett. Az elsô emeletet nem ürítették ki, helyette a negyedik emeletet ajánlották fel. Kategorikusan visszautasítottam, így kérdésessé vált költözésünk. Úgy látszik, vannak még, akik megengedhetik maguknak, hogy ne tartsanak tiszteletben egy kormányhatározatot… – mondotta Radu Ungureanu.

Hatodszorra is megrendezi képzômûvészeti alkotótáborát az Erdélyi Magyar Mûszaki Társaság marosvásárhelyi fiókja. A város világhírû nagy fiáról elnevezett mûvésztelep, amely nyaranta várja alkotó vendégeit a várba, az idén is újabb mûfaj, ezúttal a kerámiamûvészet köré tömöríti tevékenységét. A házigazda Csegzi Sándor és szervezôtársai a grafikának is fôszerepet szánnak. A tábor a meghívott hazai és külföldi képzômûvészek számára augusztus 14-én nyitja meg kapuit, a hivatalos megnyitóra másnap délután 6 órától kerül sor. Az idén a mûvészetek mellé az eddigieknél még hangsúlyosabban társul a tudomány, mindaz, ami Bolyai János és apja, Bolyai Farkas munkásságához, tanaihoz kapcsolódik. Ezt tükrözi az elsô alkalommal megszervezendô Geométer Tábor. Az újdonságokat, más tudnivalókat a következô napokban részletezzük.

Marosvásárhelyen az 1918. December 1. út Fortuna üzletközpont és Tulipán utca közötti szakaszán a javítási munkálatok befejezéséhez közelednek. Racz Lucian, a polgármesteri hivatal útügyi igazgatóságának aligazgatója lapunknak elmondta, hogy már csak a Poklos-patak hídjánál kell elvégezniük a szigetelést és a beton öntését. Az aligazgató szerint legkésôbb jövô kedden délután megnyitják a forgalom számára a szóban forgó szakaszt, majd a munkálatok második részében a Fortuna és a Jeddi út közötti szakasz javításához fognak hozzá.

Jegyzet

Minap folyóiratnyi terjedelmû reklámújság tolakodott kifelé a postaládából. A kivitelezése kifogástalan, krétapapírra nyomtatott, esztétikusan tálalt információtömeg rohant le, amint kézbe vettem. Multicég ajánlata, mosdókagylótól az íróasztalig bármilyen lakásfelszerelési tárgyat választhatok belôle, csak zsebbel kell bírni.

Mindennapos jelenség az ilyesmi a postaládában, de azért néha vannak különleges helyzetek. Ebben például az, hogy a címlapon tudatták velem, mint szépreményû fogyasztójelölttel, hogy ingyen szállítanak nekem bármit zseniális kínálatukból, ha Nagybányán vagy Szatmárnémetiben építek házat. Ha ugyanezt egy házaló ügynöktôl hallom, talán mentôt hívok az istenadtának, állítólag a félrebeszélést is a napszúrás tünetei közt tartják számon, ez pedig félrebeszélés a javából. Én, jámbor vásárhelyi, csak akkor kaphatok kedvezményt, ha az ország másik sarkában építkezem? És az már nem is elég, ha megveszek egy kész ingatlant, csak akkor vagyok a multikegyekre érdemes, ha építek, holott ôk építôanyagot nem is forgalmaznak? Ez viccnek is sötét.

De még mielôtt a szemétkosárig értem volna a papagájtarka ingyenlappal, leesett a tantusz, de csak részben világosodtam meg. A bónuszajánlat alatt, kevésbé hivalkodó tálalásban elárulták, hogy most nyílt meg az amúgy országos üzletlánccal rendelkezô cég nagybányai lerakata. Ezzel változik a képlet, világos, hogy az ingyenfuvaros kedvezménnyel fôleg a máramarosiakra, meg a környezô vidékiekre akarnak hatni. Amivel semmi gond, de ezt miért reklámozzák nekem, személyhez szóló reklámlapban, pár száz kilométerre a tett színhelyétôl? Ez logikátlan, magyarázatot is csak részben találtam rá. Vagy az a multicég tudatalatti óhaja, hogy gratuláló üzenetet küldjek nekik a legújabb üzletük megnyitása okán, vagy amatôr reklámcéget bíztak meg a népszerûsítô kampányukkal, amelyiknek a térképismeret nem tartozik az erôsségei közé. Az elôbbi eset nem hat meg, ami meg a másikat illeti, az szegénységi bizonyítvány.

Ha így akartak meggyôzni, hogy ne legyek ügyfelük, ez telitalálat volt.

Izrael addig harcol a Hezbollah libanoni síita szervezet fegyveresei ellen, amíg nem vezényelnek cselekvôképes nemzetközi erôket Dél-Libanonba – jelentette ki Ehud Olmert izraeli miniszterelnök.

E nemzetközi biztonsági erônek azonnal be kell vonulnia Libanonba, mihelyt tûzszünetet hirdetnek az izraeli hadsereg és a Hezbollah konfliktusában – mondta a Corriere della Sera címû olasz lapnak adott nyilatkozatában. Hozzátette: csak akkor van értelme nemzetközi alakulatok bevonásának, ha azok – eltérôen a jelenleg Dél-Libanonban állomásozó ENSZ-csapatoktól – tényleges katonai ütôerôvel rendelkeznek.

A The Times és a Financial Times címû brit lapoknak adott interjúkban az izraeli miniszterelnök harcoló alakulatokból álló 15 ezer fôs erôt jelölt meg olyanként, mint amelyik képes érvényt szerezni egy ENSZ-határozatnak. Izrael nem látna szívesen Dél-Libanonban leszerelt, nyugalmazott katonákat, akik "üdülni mennek" oda – fogalmazott Olmert.

Mintegy negyven rakéta csapódott be Észak-Izraelben pénteken fél óra leforgása alatt, s a támadásoknak egy halálos áldozatuk van – közölte az izraeli rendôrség.

Rakéták becsapódását jelentették Tiberiás, Kirjat-Smona, Cefat, Karmiel és Magár településekrôl. Több településen okoztak sérüléseket a rakétatámadások, a drúz-arab Magár faluban pedig meghalt egy asszony, amikor házát eltalálta egy lövedék. Izraelben eddig összesen 28 polgári személy vesztette életét a fôként az északi országrész ellen irányuló rakétatámadásokban. Elôzô nap 213, szerdán 231 rakéta csapódott be az ország északi részén.

Az oroszok többsége ismét Vlagyimir Putyint választaná meg államfônek, más orosz politikusok "labdába sem rúgnak" a jelenlegi elnök mellett – derül ki egy Moszkvában pénteken közzétett közvélemény-kutatás adataiból.

A Közvélemény alapítvány által július végén végzett felmérés során a megkérdezettek 51 százaléka válaszolt úgy, hogy Vlagyimir Putyinra adná szavazatát, ha most tartanák az elnökválasztást Oroszországban. A kommunista Gennagyij Zjuganov 6 százalékos, a szélsôségesen nacionalista Vlagyimir Zsirinovszkij 5 százalékos eredményt érne el.

Az orosz elnök lehetséges utódai között emlegetett Dmitrij Medvegyev elsô miniszterelnök-helyettesre a választók mindössze két százaléka, Szergej Ivanov miniszterelnök-helyettesre, védelmi miniszterre pedig egy százaléka szavazna.

A megkérdezettek 86 százaléka elégedett Vlagyimir Putyin elnöki tevékenységével, mindössze 9 százalékuk elégedetlen azzal. Vlagyimir Putyin bizalmi indexe is magas: a válaszadók 55 százaléka bízik benne, 29 százaléka igen is meg nem is, csak 12 százalékuk bizalmatlan a jelenlegi államfôvel szemben.

A többi orosz politikus a bizalmi indexet tekintve is messze lemarad Vlagyimir Putyin mögött.

Az orosz alkotmány szerint Vlagyimir Putyin nem lehet többé államfô, mivel most tölti második elnöki mandátumát, s az alaptörvény csak két elnöki mandátumot engedélyez.

Az oroszbarát Viktor Janukovicsnak a kormányfôi posztra történô jelölését várhatóan jól fogadják a gazdasági körök, de vélhetôen késedelmet szenved majd Ukrajna NATO-csatlakozása.

A március 26-i választások óta tartó bizonytalanság után igen kedvezô az a megoldás, amelyet Viktor Juscsenko elnök végül elfogadott – közölte a Renaissance Capital beruházó cég.

Volodimir Feszenko kijevi politológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a Janukovics vezette Régiók Pártjában sok jelentôs üzletember van. – "A Régiók Pártjának érdekében állnak a gazdaság fejlesztését célzó strukturális reformok, fôként a kohászatban, a vegyiparban, a gépgyártásban, amelyekben a donyecki vállalkozók érdekeltségei koncentrálódnak" – közölte Feszenko.

Janukovicsnak, akit a Kreml nyíltan támogatott a 2004. évi elnökválasztáson, amelyen végül alulmarad a Nyugat-barát Juscsenkóval szemben, feltehetôen jó pozíciói lesznek az orosz gáz árának igen valószínû emelésérôl folytatandó tárgyalásokon is.

Feszenko szerint az oroszajkú kelet-ukrajnai lakosság támogatta Régiók Pártja kormányra kerülése révén várhatóan ismét növekedni fog Moszkva befolyása Ukrajnában. Ha az európai integráció megmarad is, a Kreml által rossz szemmel nézett NATO-csatlakozás alighanem késedelmet szenved.

Megszavazta Robert Fico koalíciós kormányának programtervezetét pénteken reggel a szlovák parlament. Az ellenzék szerint a program az elôzô kormány által megvalósított reformok legfontosabb eredményeit rombolja le.

A hárompárti kormány a parlamenti erôviszonyokra alapozott elôrevetítések szerint is biztos támogatásra számíthatott. A 150 tagú parlament 135 jelenlevô képviselôje közül a kormányprogram tervezetét 80 képviselô támogatta, 55 ellene szavazott, a jelenlevôk közül senki sem tartózkodott, de a 85 mandátummal bíró koalíció öt képviselôje, köztük Vladimír Meciar lekéste a szavazást, mondván: hogy nem talált parkolóhelyet a kocsijának. A kormányprogram elfogadásával Robert Fico kormánya egyszersmind bizalmat is kapott a parlamenttôl.

A három ellenzéki párt, az elôzô kormányfô, a Mikulás Dzurinda vezette SDKÚ, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) pártja és a szlovák kereszténydemokraták (KDH) ellene szavaztak a Robert Fico kormányfô nevével jegyzett Irány- Szociáldemokrácia (Smer-SD) törekvéseit domináns módon megjelenítô tervezetnek, amelyben – ellenzéki és sajtóvélemények szerint – a szélsôséges nacionalizmusáról elhíresült Ján Slota vezette SNS és Vladimír Meciar Néppártja (HZDS) nem igazán tudta megjeleníteni magát.

A populista ígérgetésekkel vádolt Fico a programban csak általánosságokat fogalmazott meg, talán azért, mert már a kormányzás elsô heteiben felismerte, hogy ígéreteit több okból sem tudja teljesíteni. A kormány tétovaságát látszik erôsíteni az a körülmény, hogy közvetlenül a péntek hajnalig tartó parlamenti vita után Fico azonnal kormányülést hívott össze és péntekre virradóra, látványosan operatív, nyilvánvalóan hatáskeltônek szánt intézkedéssel szeptember elseji hatállyal megszüntette az elôzô kormány egészségügyi reformja keretében bevezetett húszkoronás orvosi vizitdíjat, valamint a napi ötvenkoronás kórházi ágydíjat, ugyanakkor azt ígérte, hogy október elsejétôl a húszkoronás receptdíjat is öt koronára csökkenti. A betegellátás több hasonló kötelmét, így a hatvankoronás ügyeleti és a fürdôorvosi vizitdíjat azonban meghagyta.

2050-re a 65 évesek száma meghaladja majd a 15 évesekét – jósolják a demográfusok, miközben mások áltudományos eredményekre hivatkozva kínálnak még ennél is többször úgynevezett anti-aging, vagyis öregedés ellenes terápiákat fût-fát és örök fiatalságot ígérve, de a valóságban tényleg gyorsan haladnak a sejtek öregedésének lassítását célzó kutatások – errôl olvasható összeállítás a Der Spiegel online kiadásában.

A német hetilap egy angol biológus professzort idéz, aki szerint "a modern társadalmak igen figyelemre méltó eredményeket értek el a korai halál felszámolásával, viszont megfizetik ennek árát az idôs emberek növekvô számával". Richard Faragher úgy véli: az öregedés vált a legnagyobb kihívássá a fejlett társadalmak számára, s az emberek csak akkor élhetnek meg jó egészségben magas kort, ha a tudományos kutatások eredményesebbé válnak.

Ezzel a folyamattal egyidejûleg az elmúlt tíz esztendôben szabályos áradat indult meg a különbözô táplálék- kiegészítôkbôl és diétás módszerekbôl, amelyek reklámozásához nem szükségesek a pontosan ellenôrzött orvosi eredmények. Az átlagpolgár nincs abban a helyzetben, hogy ellenôrizze az anti aging hirdetések állításait.

Ezek a jelenségek komoly vitát váltottak ki Münchenben, az Európai Tudomány Nyílt Fórumán (ESOF), amely a legnagyobb tudományközi konferencia az idén Európában. A tudósok szerint mindenképpen fel kell hívni a laikusok figyelmét arra a szélhámoskodásra, ami az öregedés elleni, áltudományos szerekkel folyik.

A kutatók felhívták a figyelmet arra: minél délebbre megyünk, annál kiegyenlítettebbek az esélyek nôk és férfiak között arra, hogy egyaránt hosszú életûek lehetnek. Míg ez az arány északon 100 éves korban hét az egyhez a nôk javára, délen csak kettô az egyhez, vagy éppen egy az egyhez.

Általában elmondható, hogy Európa déli részén, így pl. Szardínián vagy Krétán nagyobb az esély a hosszú, egészséges életre, s ez valószínûleg a gének és az életstílus miatt van így – véli Claudio Franceschi bolognai immunológus professzor. Hozzátette: valószínû, hogy az öregedésre, mint az egész testet átalakító folyamatra kellene tekinteni, amely az egyes sejtektôl kezdve a különbözô szervekig megváltoztatja az embert.

A Román Sajtóklub az Újságírók Szakmai Szabályzatában azt ajánlja az újságíróknak, hogy az érdekkonfliktusok elkerülése végett ne legyenek politikai pártok tagjai és titkosszolgálatok alkalmazottai, besúgók vagy titkosügynökök.

Ugyanakkor a Román Sajtóklub kéri az ilyen helyzetben lévô, besúgó vagy beépített ügynök újságíróktól, hogy szakítsák meg együttmûködésüket ezekkel a szolgálatokkal.

A Román Sajtóklub úgy véli, hogy alapvetô összeférhetetlenség áll fenn az újságírói szakma és a titkosügynöki vagy besúgói státus között, mert ez utóbbiak esetében az információt bizalmasan, titkosan kezelik.

Radu Stroe, az RHSZ tevékenységét ellenôrzô parlamenti bizottság elnöke csütörtökön bejelentette, hogy a bizottság tagjainak egy része a következô napokban kivizsgálást indít a Román Hírszerzô Szolgálatnál a sajtóba beépített feltételezett ügynökökkel kapcsolatban megjelent információk miatt. Stroe a bizottsági ülés végén kiemelte, hogy a tagok jóváhagyták a kivizsgálásra vonatkozó tematikus tervet. Bôvebb információt erre vonatkozóan nem adott.

Stroe elmondta, hogy a sajtóba beépített ügynökökre vonatkozó kivizsgálás esetében, a Hajszam-üggyel ellentétben nincs megszabott határidô arra, hogy a bizottság meddig kell elkészítse a jelentést.

Hajszam esetében a bizottság augusztus 20-ig kell összeállítsa a jelentést, ezért ez az ügy elsôbbséget fog élvezni, mondta Stroe, hozzátéve, hogy a bizottság tagjainak egy része a Hajszam, másik része pedig a beépített ügynökök ügyével fog foglalkozni.

Az RHSZ tevékenységét ellenôrzô parlamenti bizottság elnöke szerint a szerkesztôségekbe beépített ügynökök problémája "nagyon súlyos", hiszen a szerkesztôségek nem jelentenek fenyegetést a nemzetbiztonságra nézve, tehát nincs megalapozott ok, hogy titkosügynököket építsenek be a sajtóba.

"Meg kell nézzük az RHSZ-nél, hogy milyen kockázat volt X szerkesztôségben a nemzetbiztonságra nézve ami indokolta volna az ügynökök beépítését" – mondta.

"Hogy titkosügynököt szivárogtass be egy szerkesztôségbe, gyilkosság, szégyen" – mondta Stroe, aki szerint az RHSZ-nek más eszköze is lett volna, hogy információkhoz jusson egyes újságírókról, igazgatókról és a sajtótermékekrôl.

Tegnap Viorel Bubau, Marosszentanna polgármestere visszautasította azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint bûnvádi eljárás indult ellene illegális terület-tranzakciók, illetve hivatali visszaélés miatt.

A polgármester, akinek jogászi végzettsége van, kijelentette, 16 éve, mióta Marosszentanna községet igazgatja, mindig betartotta a törvényeket. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy a megye legnagyobb Sapard-projektjét Marosszentanna nyerte meg, és a község összes településében kiépítették a vízhálózatot. Ha törvénytelenségeket követett volna el, nem kaphatta volna meg a pénzalapokat. Másfelôl azt is elmondta, hogy a hatalom részérôl több alkalommal is megpróbálták "elcsábítani", s mivel nem hagyta el a Szociáldemokrata Pártot, politikai hadjáratot indítottak ellene.

A felvetésre, miszerint ugyanannak a számvevôszéknek a jelzésére az ügyészség eljárást indít Viorel Bubau ellen, ugyanakkor a füle botját sem mozdítja például Dorin Florea esetében, Ovidiu Natea, a PSD megyei elnöke kijelentette: "a törvények egyesekre érvényesek, másokra nem". Ha Viorel Bubau is elfogadta volna a narancsszínû ajánlatokat, biztos, hogy békén hagyták volna. Azonban mivel nem engedett a politikai nyomásnak, mondvacsinált vádakat koholnak ellene. Bubau kijelentette: "nyugodt vagyok, mert mindig betartottam a törvényeket".

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) szóvivôje, Cristian Diaconescu pénteken egy sajtótájékoztatón elutasította a liberális Dinu Patriciu NLP–SZDP együttmûködésre vonatkozó állításait és feltételekhez kötötte egy politikai párbeszéd elkezdését a liberálisokkal. Diaconescu szerint az NLP-nek nyilvánosan felelôsséget kell vállalnia a két éves kormányzás alatt kialakult gazdasági összeomlás miatt. "Az SZDP-nek két nagy feltétele van, hogy egy intézményesített párbeszéd elkezdésérôl döntsön a NLP-vel. Egyfelôl, liberális felelôsségvállalás a Tariceanu- kormány vezetése alatt okozott gazdasági összeomlásra, másfelôl pedig olyan politikai platformot várunk el tôlük, amely alapján el lehetne kezdeni egy intézményesített párbeszédet", húzta alá Diaconescu.

Az SZDP szóvivôje ugyanakkor elmondta, hogy Patriciu javaslata nem lehet sikeres, mivel az NLP vezetôsége máris elutasította.

Dinu Patriciu csütörtökön Valeriu Stoica heves támadásaira válaszolva kijelentette, hogy saját magával szemben mindig következetes volt, és megemlítette, hogy ô ellenezte a DP–NLP szövetséget, valamint egy olyan kormányzást, amely nem rendelkezik erôs többséggel. Véleménye szerint Romániát csakis olyan szövetségek által lehet vezetni, amelyek stabil többséget alkotnak. Elismerte, hogy egy megegyezésen alapuló logikát követve a legstabilabb többséget egy NLP-SZDP szövetség alkotná.

Korodi Attila, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium integrációért felelôs államtitkára pénteken, Tusnádfürdôn Kovács Kálmán, Magyarország környezetvédelmi államtitkárával a román-magyar kétoldalú környezetvédelmi együttmûködésrôl tárgyalt. A beszélgetés témája a 2006-os közös tevékenység, illetve a novemberi román-magyar közös kormányülés környezetvédelmet érintô kérdéseinek elôkészítése volt.

Ez utóbbi napirendjén, többek között, helyet kap majd az árvízvédelmi és környezetszennyezést megelôzô tervek összehangolása, a Natura 2000 hálózat fejlesztése (jelenleg a határ menti környezet állapotát bemutató füzeten dolgoznak), közös LIFE-Natura projektek kidolgozása, valamint a hulladékgazdálkodás kérdése. Jövô héten a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium csapata Magyarországon részt vesz egy, a zöld hulladékok kezelésérôl szóló tapasztalatcserén.

A két környezetvédelmi államtitkár a tárgyalást követôen látogatást tett a Mohos Környezetvédelmi Rezervátumban.

Csütörtökön a Norvég Vöröskereszt tizenegy tagú küldöttsége érkezett Marosvásárhelyre, hogy a hátrányos szociális helyzetben levôk megsegítését célzó, öt évvel ezelôtt elkezdett programot folytassák. A delegációt Morten Brekke, Rogaland kerület nemzetközi kapcsolatokért felelô bizottságának elnöke vezette, aki már 19-szer járt nálunk, számos gyûjtôakciót végzett, emellett pedig összehangolta azt a munkát, amelynek eredményeként a marosvásárhelyi Hegy utcában levô romatelepen két házat építettek és játszóteret létesítettek. Az idei programjukról a Román Vöröskereszt megyei szervezetének székházában tartott sajtótájékoztatón számoltak be. A sajtótájékoztatón jelen volt Jinga Sandu, a megyei Vöröskereszt elnöke is.

A vendéglátók nevében Magda Bercea, a Vöröskereszt megyei szervezetének ügyvezetôje köszöntötte a sajtót és a norvégokat, majd elmondta, szerencsés egybeesés, hogy idei látogatásuk idején, augusztus 12-én, fennállásának 130. évfordulóját ünnepli a Vöröskereszt, s ezen is jelen lehetnek a külföldiek. Magda Bercea a továbbiakban ismertette a közös programot. Pénteken délután Mezôsámsondot és Marosugrát készültek felkeresni a norvégok. Szombaton a Hegy utcai romatelepen dolgoznak. Hétfôn Szovátán és Vármezôn tartózkodnak, itt a romániai önkéntesekkel együtt különbözô gyakorlatot végeznek majd. A fürdôteleprôl csütörtökön térnek vissza Marosvásárhelyre, ahol a marosszentkirályi 6-os és 8-as gyerekotthonok lakóival szerveznek közös programot. Jövô pénteken a Materna központban dolgoznak, délután egy érdekes találkozó is lesz: a norvégok labdarúgó-mérkôzést tartanak a Hegy utcában levô romák válogatottjával. Augusztus 12-én, szombaton délelôtt 10 órától Marosvásárhely fôterén ünnepi rendezvényt szerveznek a Vöröskereszt fennállásának 130. évfordulója kapcsán. A küldöttség augusztus 14-én távozik, miután Bukarestben meglátogatják a parlament épületét.

Morten Brekke elmondta, a Norvég Vöröskereszt dr. Raed Arafat sürgôsségi mentôorvosnak köszönhetôen vette fel a kapcsolatot még 1990-ben román kollégáikkal. Ekkor keresett mentôautót Arafat doktor Norvégiában, és az adományozott gépjármû mellett közös programot is megbeszélhettek. Sokáig jártak Marosvásárhelyre a norvég önkéntesek, aztán a kapcsolat megszakadt, de Morten Brekke, aki hat éve vezeti a Rogaland régió vöröskeresztes szervezetének külkapcsolati bizottságát – tudomása szerint – nagyon jó viszonyban van a rohammentô-szolgálat a norvégokkal. 2002-ben indították el a hátrányos szociális helyzetben levôk egészségnevelési programját. Elsôsorban a marosvásárhelyi Hegy utcában lakó romatelepen végeztek ilyen jellegû munkát. Tudják, hogy nincsen könnyû dolguk, s az is eredmény, ha személyazonosságit készíttethettek minden roma gyereknek, vagy sikerült rávezetni ôket arra, hogy iskolába járjanak, megtanultak tisztálkodni, igényesebbnek lenni. Megtudtuk, hogy két házat és egy játszóteret is építettek nekik. Három roma fiatal középiskolát végzett, s ez is nagy eredmény.

A norvégok 11 tagú küldöttségében levôk közül csupán ketten nem jártak Romániában, a többiek visszetérôk, így tisztában vannak az életkörülményekkel, a hazai realitásokkal. Morten Brekke elmondta, az is tevékenységük hasznát jelzi, hogy utánuk más nemkormányzati szervezetek is megpróbáltak segíteni a romákon. Marosvásárhely mellett a Norvég Vöröskeresztnek még Konstanca megyében vannak kapcsolatai, de Rogaland tartomány és Sauda város önkéntesei Marosvásárhelyhez maradnak hûek. Azt is megtudhattuk, hogy a tavaly adományokból 9000 eurót hozhattak el városunkba, ebbôl épült a játszótér és a két ház, de még jutott a Vöröskeresztnek is.

– Nem titkoljuk szándékunkat, hármas céllal érkeztünk Marosvásárhelyre: segíteni, tanulni és vakációzni jöttünk szûk csapatunkkal – mondta Morten Brekke.

A sajtótájékoztatót követôen a küldöttség a sürgôsségi rohammentô- szolgálatosokat kereste fel, ahol megtekintették a SMURD központot és a helikopterhangárt, majd délután Mezôsámsondra és Marosugrára mentek.

A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium tegnap, augusztus 4- én több megye prefektusi hivatalához is eljuttatta a hidrológiai, víztani figyelmeztetést. Maros megye sárga jelzét kapott, melynek értelmében számolni kell a vízáradások kockázatával, vagy a vizek szintjének hirtelen növekedésével, amely jelentôs károkat idézhet elô. Ugyanakkor fokozott figyelemmel kell lenni a szezonális tevékenységek végzésekor és/vagy, ha árvízveszélynek vannak kitéve. A jelzések meghaladták a figyelmeztetô szintet.

Feltehetôen 112 halottja volt a Franciaország nagy részét sújtó hôhullámnak júliusban – közölte az Egészségfigyelô Intézet (InVS).

Július hónap volt a legmelegebb a valaha mért hômérsékletek közül – közölte a Météo-France meteorológiai szolgálat, amelynek becslése szerint a hômérséklet 3-4 fokkal haladta meg az ilyenkor szokásost.

A kánikula gyakorlatilag befejezôdött, mégsem kizárt, hogy az áldozatok száma tovább nô – figyelmeztetett Gilles Brücker professzor, az InVS vezetôje a korábbi adatok (65 áldozat) július 27-i közzétételekor. A július 13. és augusztus 1. között feljegyezett és a hôségnek tulajdonított 112 haláleset közül 12 munkavégzéssel kapcsolatos volt.

A hôség halálos áldozatainak száma idén mindazonáltal elenyészô 2003 nyarához képest, amikor közel 15 ezren haltak meg. A hatóságokat vádolták azzal, hogy túl késôn mérték fel az egészségügyi katasztrófa súlyát és késve intézkedtek.

Az Egyesült Államok keleti partvidékén vasárnaptól legalább tizenhárman haltak meg bizonyítottan a hôség miatt, további hét halálesetért feltehetôen szintén a kánikula okolható – közölték a helyi hatóságok.

A térségben a rekordszintû áramfogyasztás okozta áramkimaradások miatt milliók voltak áram nélkül. A magas nedvességtartalommal párosult nagy hôség várhatóan folytatódik. A nemzeti meteorológiai szolgálat szerint nagy forróság várható Massachusetts államtól Dél- Karolináig és Oklahoma állam egyes részeiben. A múlt héten Kaliforniában pusztító hôhullámnak 164 halálos áldozata volt.

Harminc Celsius-fokot jóval meghaladó hôhullám sújtja Görögországot – számolt be róla pénteken a görög Nemzeti Meteorológiai Szolgálat (EMY).

A fôvárosban pénteken 39 Celsius-fokot mértek, de az enyhe párás déli szél miatt még ennél is nagyobbnak lehetett érezni a hôséget. Ilyen idôjárási körülmények között az idôseknek és a gyerekeknek nem tanácsos sokáig a szabadban tartózkodniuk – figyelmeztettek a hatóságok.

Az athéni önkormányzat mintegy 60 légkondicionált csarnokot és menedékhelyet nyitott meg a lakosok számára a kánikula miatt, miután már az elôzô napokban is 38 fokig kúszott fel a hômérôk higanyszála délutánonként.

A hôhullám várhatóan nem tart sokáig, az elôrejelzések szerint vasárnapig 32 Celsius-fokra enyhül a hômérséklet.

Ha nem is kacsalábon, de mindenesetre forog majd az a lakótorony, amelyet az Egyesült Arab Emírségekben terveznek felépíteni.

Az ötlet Fejszál Ali Músza, a dubaji High Rise Real Estate nevû cég egyik munkatársának fejébôl pattant ki, aki a világot járva, már látott forgó házakat, s elhatározta, hogy hasonlót, csak sokkal nagyobbat hazájában is megépít – olvasható a Membrana címû orosz nyelvû hírportálon.

A Dubajban épülô torony 15 emeletes lesz, s 72 lakásnak ad majd helyet. Forogni azonban csak a legfelsô négy emelet forog.

Ugyancsak forog a tetôn elhelyezkedô villa, ahol a tulajdonosok kedvük szerint szabályozhatják a "kacsalábon" álló lakásuk forgási sebességét. A sportosabb életmód kedvelôi három, vagy hat óra alatt tehetnek meg egy teljes fordulatot, de lehetôség van arra is, hogy ezt 12, esetleg 24 óra alatt vigyék végbe.

A tetôn lévô villához egyébként külön lift is tartozik majd, amellyel a tulajdonos az "egekbe" repítheti gépkocsiját, hogy az ott fent kialakított, három autó befogadására alkalmas parkolóhelyre állítsa.

Nemcsak a sportolók igyekeznek teljesítményüket mesterségesen fokozni. Ilyen célra valók a mindennapos fogyasztásra szánt, bárki által megvásárolható energiaitalok is. Valóban frissítenek, élénkítenek, ám az ilyen hatást kifejtô, túlzott mértékben megnövelt cukortartalom az ellenkezô hatást is kifejtheti, azaz álmossá teszi fogyasztóját.

Világszerte növekszik az úgynevezett energiaitalok népszerûsége. Azoké a termékeké, amelyek tartalmuknál fogva segítik az izmok és az agy mûködését, a gyors erôkifejtést. Ezt egyebek mellett azzal érik el, hogy nagyobb a cukortartalmuk, mint a hagyományos üdítôknek.

Közismert, hogy a cukorbevitel (fôleg, ha folyadék útján történik, mert az gyorsabban kerül be a véráramba) új energiát, új lendületet ad a lemerült szervezetnek. Számos tanulmány bizonyította, hogy cukorbevitellel javíthatóak a tanulási, felismerési képességek – nem véletlen, hogy a diákok elôszeretettel majszolnak csokoládét a vizsgaidôszakban. Egy brit egyetem alváskutató központjában végzett kísérletsorozat azonban – amelynek híre a Human Psychopharmacology címû szaklapban jelent meg – azt a meglepô eredményt mutatta, hogy a túl sok cukrot tartalmazó energiaitalok energiaadás helyett elalvást okozhatnak.

A kutatók tíz egészséges személynél mérték a koncentrálóképességet és az álmosságot. Elôbb egy cukorban gazdag (7 kockacukornyi mennyiséget tartalmazó) energiaitalt itattak velük, majd – egy másik alkalommal – ugyanilyen ízû és koffeintartalmú, ámde édesítôszerrel készült italt. Azt tapasztalták, hogy a cukrozott italt ivók sokkal kevésbé voltak képesek koncentrálni, s el is álmosodtak, míg az édesítôszeres frissítô fogyasztása után ilyen tünetek csak sokkal enyhébben jelentkeztek.

Az oerlinghauseni híres skanzenben hamarosan a hajdani vikingek "veszik át az evezôt" – adja hírül a Német Utazási Központ hírlevele.

A különleges szabadtéri múzeumban szeptember elejétôl érdekes kiállításnak és rendezvénysorozatnak lehetnek tanúi a látogatók.

A történelmi korszakok váltakozását figyelve gazdag élményre tehetnek szert az érdeklôdôk, bepillantva a jégkorszaki szarvasvadászok, a zord körülmények között élô hajósok és a középkori udvartartások életmódjába.

Az egyedülálló vikingfesztiválon több mint 100 európai kiállító vesz majd részt.

További részletek a www.afm-oerlinghausen.de weboldalon olvashatók.

Immár Angliában is kapható a kockásított görögdinnye.

A gyümölcs brazil dinnyetermesztôk találékonyságát dicséri, akik átlátszó mûanyag kockában nevelgetik, növesztgetik a kockásított csemegét – olvasható az MTV orosz tévécsatorna hírportálján.

Kezdetben a kockásított görögdinnyét Japánba exportálták. A britek az európai nemzetek sorában az elsôk, akiknek jut belôle.

Nem lehet tudni, hogy jobb-e a kockásított dinnye íze, mint "közönséges" gömbtársaié, az viszont bizonyos, hogy alakja miatt jobb térkihasználást tesz lehetôvé. Ezáltal csökkennek a szállítási és tárolási költségek, s végsôsoron olcsóbbá válik a görögdinnye, amelynek darabját Londonban 5 fontért, azaz valamivel több, mint kétezer forintért árusítják.

"A férjem nem akarja teljesíteni házastársi kötelességeit!" – sivította panaszát éjnek idején telefonon egy nô az aacheni rendôrség ügyeletesének a fülébe. A hívás elôzményeként a házaspár már hónapok óta külön ágyban aludt, mígnem az ominózus éjen az asszony úgy érezte, hogy nincs tovább: felébresztette 45 éves párját, és követelte "jussát".

"Amikor aztán az asszony közeledési manôverei rendre elutasításra találtak, veszekedés tört ki, és végsô kétségbeesésében a nô felhívta a rendôrséget, a szerv közbelépését kérve" – mondta Paul Kemen rendôrségi szóvivô.

"A rendôrök nem találták képesnek magukat a vita elsimítására, arra pedig végképp nem, hogy bármiféle hivatalos utasítást adjanak. Mivel nem történt semmi – sem szexuális bûncselekmény, sem másmilyen, szabálysértés –, annyit tehettek, hogy jegyzôkönyvben rögzítették az esetet, hátha egyszer odáig fajul a dolog, hogy tényleg be kell avatkozni" – tájékoztatott a szóvivô.

Másfél méternyi ittas gurulásért 650 ezer forintnyi bírságot és még felfüggesztett börtönt is kapott büntetésül egy férfi Norvégiában.

Az illetô autóval gurult, nem testével "gyalog", de nem vezetett, hanem csupán véletlenül kiengedte a kéziféket, amikor cigaretta után kotorászott a kesztyûtartóban, a kocsi pedig kicsit elgurult. A 46 éves férfi a motort ugyan beindította, de csak azért, hogy felkapcsolhassa a belsô világítást a keresgéléshez a kocsiban. Az egész manôver egy parkolóban zajlott, a férfi balszerencséjére a rend ôreinek szeme láttára.

Hamar kiderült, hogy igen ittas: kilencszerese volt vérében az alkohol a vezetéshez megengedettnek. A rendôrök feljelentették, a férfi pedig fellebbezett, és egészen a legfelsô bíróságig jutott az ügy, amely most hirdetett ítéletet. A bírák megértônek bizonyultak: úgy ítélték meg, hogy véletlenül szegte meg a férfi a közlekedési szabályokat, ezért nem a szokásos kettô, hanem csak egy évre tiltották el a vezetéstôl. Emellett persze jókora bírságot és 15 nap felfüggesztett börtönt is kiszabtak rá.

177 kilós menyasszonyi ruhában ment férjhez egy húszéves nô Nagy-Britanniában – és nem nehézbúváriban. Josephine Doherty mindig mesebeli esküvôrôl álmodozott. El is érte, hogy 25 ezer fontért varrjanak neki menyasszonyi ruhát. Nem ólomból, mégis csaknem kétmázsásat. A ruha 20 méter hosszú uszályát 8 vôfély és öt koszorúslány cipelte a menyasszony után – adta hírül a The Sun címû brit lap.

Mindezzel brit ruhasúlyrekord dôlt meg, méghozzá elég hamar. Mindössze hat hétig tartotta a rekordot egy 16 éves menyasszony, aki 158 kilós és 75 dekás ruhában ment férjhez.

A mobiltelefonon sokkal több baktérium van, mint bárki is gondolná – közölték brit kutatók. A Daily Mail címû londoni lap a vizsgálatok eredményét ismertette: eszerint naponta 55 millió brit használ maroktelefont, amely nyüzsög a potenciálisan fertôzô baktériumoktól. Mikrobák ezrei élnek minden négyzetcentiméterén, tisztábbak a vécéülôkék – állítják a kutatók. A staphilococcus, amely bôrkiütéseket, tüdô- és agyhártyagyulladást is okozhat, befészkelôdik a készülékbe, ezért kell a telefonálás után kezet mosni. Joanna Verran, a Manchester Metropolitan University mikrobiológus professzora azt javasolja, hogy a mobilt táskában vagy tokban ôrizzék az emberek.

Az egyik angol mobilcég máris antibakteriális törlôt ajánl ügyfeleinek.

Mesterséges hóeséssel kápráztatták el gondozói az amszterdami állatkertben élô jegesmedvét, hogy így ismertessék meg eredeti élôhelyével.

A Tania névre hallgató, 16 éves mackó elôször megijedt, amikor a kifutójában hóvihar tört ki, de aztán hamar megszokta, és vidáman játszadozni kezdett benne, miközben a külsô hômérséklet a 20 Celsius fokot is elérte.

"Elôször kicsit félt a hótól, az emberektôl és a forgatócsoporttól, de némi hallal sikerült visszacsalogatnunk" – mondta az állatkert egyik dolgozója az ANP holland hírügynökségnek.

A medve tartózkodása érthetô, hiszen életében még alig látott havat, mert a hollandiai zimankós idôszakra általában téli álomba szenderül.

Ha a kísérlet sikeres lesz, akkor nyáron többször megismétlik a hóesést, a medvekifutókban, fôleg olyan kánikulai napokon, mint amilyenek egy héttel ezelôtt tomboltak az országban. Ezen kívül a tervek szerint a majdan felépítendô új medvekifutóhoz már hóágyú is tartozna.

Markó Béla

Százötvenhét esztendeje keressük Petôfi Sándort. Százötvenhét esztendeje hívjuk Petôfi Sándort. Százötvenhét esztendeje várjuk vissza közénk Petôfi Sándort. Kerestük mindenütt ebben a 157 esztendôben. Kerestük Szibériában, kerestük a nagyvilágban, végeztek nemrég DNS-vizsgálatokat, hátha valamiképpen föllelhetnék Petôfi Sándor holttestét. Itt, a körülöttünk lévô síkon is többször fölásták a tömegsírokat, hátha rálelhetnének jellegzetes koponyájára. Nem leltük Petôfi Sándort, pedig hát igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy Petôfi Sándor el sem tûnt miközülünk.. Végig itt volt mibennünk… Kerestük, hívtuk, vártuk. Miért? Hiszen van nekünk számos jeles történelmi személyiségünk, vannak, akiket tisztelünk, vannak, akiket végtelenül szeretünk. Voltak királyaink, fejedelmeink, költôink. Szent István, Szent László, Hunyadi János, Mátyás király, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos...Voltak nagyszerû poétáink: Janus Pannonius, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály; aki valamiképpen még hasonlított is életvitelében Petôfi Sándorhoz...Vörösmarty Mihály, Arany János, Ady Endre, József Attila... Tiszteljük-szeretjük ôket – de valamiképpen mindannyiuknál elfogadtuk azt, hogy életük befejezett, hogy életük teljes. Elfogadtuk azt, hogy születtek, éltek, és meghaltak – és csak az életmûvük maradt mivelünk. Egyetlen nagyszerû emberünk van, egyetlen nagyszerû szabadságharcosunk és költônk, akinél soha nem fogadtuk el azt, hogy meghalhatott. Soha nem fogadhattuk el, hogy az élete lezárult. Miért? Talán azért, mert a sírja nem lelhetô. Talán azért, mert sohasem kaptunk bizonyosságot arról, hogy valóban meghalt. Csak arról kaptunk bizonyosságot, hogy nem messze innen, az Ispánkútnál látták utoljára. Nagy öröm, hogy tavaly az Ispánkútnál az emlékmûvet felújíthattuk. Az emlékmû némiképpen jelképe is Petôfi Sándor életének és halálának, hiszen megtartottuk rajta a megroncsolt arcot, a megroncsolt dombormûvet, amelyet 1990-ben csúfítottak meg vandál kezek. És ott van mellette egy másik arc, az új arc, Petôfi Sándor föltámadt arca.

Nincsen bizonyosságunk róla, hol nyugszik Petôfi Sándor. Talán azért sem fogadjuk el, hogy meghalhatott. Talán azért sem fogadjuk el, mert lelkiismeret-furdalás van mibennünk. Lelkiismeret-furdalás van a magyar nemzetben, amely hagyta meghalni legnagyobb fiát, egyik legnagyszerûbb költôjét. Hagyta, hogy huszonhat éves korában, fiatalon, kölyök-, kamaszköltôként még tulajdonképpen, egy harctéren elessen, eltûnjön a szemünk elôl... Nem tudtuk ôt megtartani, nem tudtuk megvédeni, nem tudtuk megôrizni. Lehet: ez a lelkiismeret- furdalás nem engedi elfogadnunk azt, hogy meghalt. Pedig ha van költô, ha van szabadságharcos, akinek sorsa – bármilyen fiatalon is, huszonhat éves korában – beteljesedett, akkor Ô az. Ha van költônk, ha van szabadságharcosunk, akinek élete nem volt folytatható, csak a szívünkben, csak a lelkünkben, Ô az. Hiszen – bármilyen kegyetlen dolog is ilyesmit mondani – mi lehetett volna Petôfi Sándorral, ha tragikus módon nem pusztul el itt, a fehéregyházi síkon. Talán ôrületbe kergetik ôt, mint a nagyszerû költôt, Vörösmarty Mihályt, vagy mint a nagyszerû politikust, Széchenyi Istvánt. Talán számûzetésben kell bujdokolnia, mint Kossuth Lajosnak és másoknak. Ha végignézzük azt a ragyogó csillagseregletet, amely a magyar nemzet szabadságharcát végigvitte, valamiképpen mindannyiuknak drámába torkollott a sorsa, még azoknak is, akik sok-sok évtizeddel élték túl 1848-at. Egyetlenegy ember, akinek beteljesedett az élete, bármilyen fiatalon is – és az éppen Petôfi Sándor. Egyetlen ember, aki nem élhetett tovább, nem volt mód, hogy tovább éljen, hiszen nem élhetett volna úgy, mint a nagyszerû Jókai, aki rengeteg könyvben írta ki bánatát. Petôfi Sándornak ez nem lett volna elegendô. Nem élhetett úgy, mint a melankolikus Arany János, aki szembefordult a diktatúrával, megírta A walesi bárdokat, de mégis szomorú lélekkel és fájdalommal élte végig az életét, egy elnyomó zsarnokságban. Nem élhetett úgy, mint kortársai, nagyszerû szabadságharcos társai; neki sajnos, meg kellett halnia, neki sajnos, a mi szívünkben, a mi lelkünkben kellett tovább élnie, nem sok-sok évtizedet, hanem mindmostanáig százötvenhét esztendôt, és meggyôzôdésem szerint még sok száz esztendôt, sok-sok évszázadot – ennek a nemzetnek a szívében és a lelkében. Mert Petôfi Sándor csak mibennünk, csak a mi lelkünkben, a mi szívünkben élhet tovább; a mi lelkünkben, a mi szívünkben teljesedhet ki az ô sorsa. És a mi felelôsségünk, magyaroké – a mi különös felelôsségünk itt, erdélyi magyaroké, akikre valamiképpen rábízta életét és halálát Petôfi Sándor, hogy Ô hogyan fog tovább élni, és az Ô szabadságeszménye miként fog megvalósulni.

Itt, ennek az ünnepségnek a kezdetén elgondoltam, hogy immár nem is két, hanem három himnuszt hallgattunk végig mindannyian. Más-más érzésekkel hallgattuk ezeket a himnuszokat. Végighallgattuk a Európa- himnuszt, Beethoven Örömódáját, és valamiféle örömteljes várakozással s valamiféle szorongással is hallgattuk. Azzal az örömteljes várakozással, hogy hátha-hátha a közös Európa végre elhozza azt a szabadság–egyenlôség–testvériség eszmét, amelyért annyi lelkesedéssel harcoltak 1848-ban ôseink, és amely máig sem valósult meg. Hátha- hátha a miénk is lesz ez a közös Európa. Úgy hallgattuk, azzal az örömteljes várakozással, aggodalommal is, és szorongással is, hogy hátha igaz lesz, amit nekünk most mondanak: hogy tényleg egyenlôk leszünk, franciákkal, németekkel, olaszokkal, másokkal, ebben az Európában. De úgy leszünk egyenlôk, hogy magyarságunkat nem veszítjük el.

És aztán végighallgattuk a román himnuszt. Más érzéssel megint, mint az európai himnuszt. A tisztelet és a remény érzésével, hogy ez a mi himnuszunk is lehet, hogy valóban élhetünk egyenlôként ebben az országban. De ez is részben csak bizalom és remény, hiszen nem mondhatjuk ma sem, hogy minden szempontból egyenlôként élünk, ma is, a tisztelet mellett, a remény és a bizalom az, amely fölállít minket, amikor elhangzik a román himnusz.

És aztán végighallgattuk saját himnuszunkat, nemzeti himnuszunkat, a magyar himnuszt, és az érzésünk megint más. Ez az érzés páratlan, ez az érzés nem hasonlítható máshoz, ez az érzés a szeretet, az a könnycsordító érzelem, amelyet nem kell szégyellni; mert ez csak egyetlen, ez csak egyedülálló, ez csak a magyar himnusz meghallgatásakor képzelhetô el a mi számunkra.

Elfér egymás mellett ez a három himnusz, de még van bennük valami közös: mindhárom himnusz kapcsán vissza tudok gondolni Petôfi Sándorra. Ami a költô, a szabadságharcos nagyságát, hatalmas tehetségét, jellemét, jövôlátását mutatja. Hiszen mikor az európai himnuszt hallgatom, örömmel és aggodalommal és szorongással, arra kell gondolnom, hogy ezt akarta volna Petôfi Sándor is, akitôl származik egyik legleleményesebb szavunk: a világszabadság. Közös Európát várt, egyenlô Európát. És Európának tett szemrehányást, amikor azt mondta, hogy "Európa csendes, újra csendes"...

Igen, eszembe juttatja, Ôt juttatja elsôsorban eszembe az európai himnusz: Petôfi Sándort!...

A román himnuszt hallgatván eszembe kell jusson, hogy aki a szövegét írta, az minden bizonnyal Petôfi Sándor Nemzeti dalából ihletôdött; abból a Nemzeti dalból, amely számunkra szintén könnycsordító, és amelynek halhatatlan sorai azt mondják, hogy "Talpra, magyar, hí a haza!". Eszembe juttatja ily módon is ez a himnusz Petôfi Sándort, de oly módon is, hogy nemzetek testvériségét szerette volna Európának ebben a térségében, románokét is, szlovákokét is, másokét is, mindazokét, akik a magyarokkal együtt élnek; és hogy ez a testvériség mindmáig nem valósulhatott meg a maga teljességében...

És hát a magyar himnusz eszembe juttatja persze Petôfi Sándort, és eszembe juttatja Kölcseyt, eszembe juttatja ismét azt a hatalmas csillagseregletet, amely akkor, a XIX. század elején, a reformkort elindította, a szabadságharcot elôkészítette, a szabadságharcot megvívta, és amely lehetôvé tette, hogy a szabadság eszménye és vele együtt Petôfi Sándor ott éljen, velük együtt, a szívünkben, a lelkünkben, felelôsséget is hagyva ránk: hogy vigyük tovább a szabadságharcot, vigyük tovább a szabadságharc szeretetét, a magyar himnusz könnycsordító érzését, könnycsordító szeretetét. Hajtsunk fejet Petôfi Sándor nagysága, hatalmas jövôlátása, hatalmas üzenete elôtt.

Már negyven évvel ezelôtt, mûfordítói pályám kezdetén ráterelôdött figyelmem más népek meséire. Az orosz Radugából (Szivárvány), a Murzilkából a volt Szovjetunió népeinek meséibôl fordítottam, a Napsugár közölte kezdetben ezeket a meséket, aztán a megyei napilapok, majd a Nagyapó mesefája sorozat I., II., III., VI., IX., XI., XII. kötetében tettem közzé.

Lett és litván népmesét közöltem a legtöbbet. A lett mesevilággal 1971-ben találkoztam elôször Rigában, a háromkötetes Latviesu tautas pasakas (Lett népmesék) sok-sok meséjét lefordítottam. A lett népmesék iránti érdeklôdés kezdetei egybeesnek a lett irodalom kezdetével.

1891–1903 között jelent meg a lett népmesék klasszikus gyûjteménye, a Latviesi tatutas teikas un pasakas, e hét vaskos kötetbôl álló kiadvány összesen hatezer mesét és mondát tartalmaz – a maga idejében a világ legnagyobb mesegyûjteménye volt. A Lett Tudományos Akadémia Nyelv és Irodalmi Intézetének folklórosztályán több mint 150.000 mese-, monda- és anekdotaszöveget ôriznek. Peteris Smits professzor irányításával elkészült a Latviesu pasakas un teikas 15 kötete (1925–1937), amelyben több mint 8.000 mesét és mondát tettek közzé: alighanem azóta is ez a világ legterjedelmesebb kiadványa.

A lett mesélôk nemcsak a maguk archaikus hagyományait ôrzik, hanem az egész európai mûvelôdést különös csatornákon keresztül magukba szívják. Lett népmeséket közöltem a Nagyapó mesefája sorozat 1972-ben megjelent kötetében, aztán a következô önálló kiadványaimban: Miért nincsen semmi se (1996), A nyulak pásztora (1998), Öregapó kesztyûje (2002), A huncut kakas (1999), Az erdész pipája (2004).

Litvániában már 1969-ben megérkezett a Lietuviskos pasakos (Litván mesék) vaskos kötete. A történetek és szereplôk félig-meddig ismerôsek voltak. A gyáva nyúl, a ravasz róka, a buta medve, az okos leány, a furfangos béres, a talpraesett bojtár, a kapzsi gazda máshol is mesehôs. A hálás állatok, a többieket megtréfáló róka, a madárrá változott fivérek, az ördöggel cimboráló katona története a litván mesékben is megtalálható. A három kívánságról, a fecsegô feleségrôl meg az együgyû ostobaságával kárt okozó legényrôl szóló mesék itt is ismeretesek. Természetesen másképp küzdenek, gyôznek, buknak el a mesehôsök. A mesék egy közös gondolatot fogalmaznak meg: az ész meg a szellemi fölény gyôz a durva fizikai erô felett.

E két nép varázsmeséi abban a távoli múltba gyökereznek, amikor az ôsember a mitológiai képzet prizmáján át nézte környezetét, amelyben élt. A mágia eszközeivel az ember megpróbálta kiharcolni helyét és az élethez való jogát a természet ellenséges és érthetetlen erôi között. Erre utal a mesebeli óriások, boszorkányok, sárkányok, sokfejû ördögök és más természetfölötti lények szerepeltetése.

Sok mesében szerepel az árva gyermek témája. Az árva a lett folklór legszebb alakja, az elnyomott és szerencsétlen lett nép jelképe. A mesékben az árva szereti a munkát, szorgalma és szerénysége segít abban, hogy legyôzzön minden akadályt és kiálljon minden próbát.

A mesei szereplôk gonoszsága nem maradhat büntetlenül, az irigy testvérek tettére mindig fény derül. Ám a legtöbb esetben egy-egy bátor, okos vitéz kalandjait izguljuk végig, akik számtalan akadályon képesek túltenni magukat, hogy céljukat elérhessék. A két balti nép meséiben ez hasonlít leginkább és az olvasó is ezeket a történeteket kedveli, igazságérzetünk a viszonzásra találó jótett eredményét, az ármánykodókkal szembeszegülô daliák gyôzelmét tartja a legfontosabb üzenetnek.

Körülbelül ezer orosz, lett, litván, bolgár, cseh, szlovák, kazah, grúz, örmény, észt, kirgiz, vogul, osztják, mordvin, karjalai, finn, lapp, zürjén, tatár, adige, nyenyec, szölkup, eszkimó, nogáj, korják, orocs, turvin, ulcsa, cseremisz népmesét fordítottam, vagy tizenöt önálló kötetben tettem közzé.

Hogy miért távoli népek meséibôl fordítok a legtöbbet, ennek oka elsôsorban abban kereshetô, hogy mindeddig e népek meséibôl nálunk aligha jelent meg valami magyarul. Hiánypótló ez, az is célzatos, hogy jórészt gyermekek számára fordítok az utóbbi években, ugyanis más népek meséibôl, gyermekirodalmából nagyon kevés önálló összeállítás került az olvasó asztalára. Oroszország népeinek meséibôl készült A fehér hattyú címû kötetem.

Szükségük van-e a gyermekeknek a mesére? Szerintem IGEN!

Minden gyermek tudja, hogy a mesék nem a való világban játszódnak, ezt a célt szolgálják a mese elején és végén található elvonatkoztatások.

Egyszer volt, hol nem volt… Az pedig, hogy a mese igazat mond-e vagy sem, lényegtelen. A lényeg az, hogy a gyermeket foglalkoztatja a mese tartalma. A felnôtt mikor gondolkodik el azon, hogy a regény, amit olvas, igaz-e, megtörtént-e?

A gyermeknek mesére van szüksége. A mese szigorú szerkezettel rendelkezô mûvészi alkotás. Nem az események szóbeli közlése, hanem érzelmi életét kezelô rendszer. A különbözô népköltési mûfajok mind sajátos érzelmi kihívások, problémák kezelésére jöttek létre. A népmese mûfajának az a mese felel meg, amelyik érzelmi konfliktust old meg. A mesék segítségével a gyermek könnyebben szembe tud nézni a világ kihívásaival. A szellem síkján a mese áll a gyermekhez a legközelebb.

A mesei gondolkodás nem zavarja meg a gyermek gondolkodását sem. Ellenkezôleg: a mese hallgatásával még jobban szembe tud nézni a valósággal. Csak annak az embernek mûködik az énje kielégítôen, akinek gazdag fantáziatevékenység színtere a mese, amivel elérheti, hogy képzelete ne zárkózzék be, ne forogjon egy helyben, énje ne legyen szorongásos.

A mese nem pusztán szöveg. A mese lényege a mesélés: amikor valaki elmondja valakinek. A szülô átöleli gyermekét, tátott szájjal, játékot feledve figyelnek a hallgatók, és ezer példánk van arra, hogyan lehet mesével álomba ejteni nemcsak gyermekeket, hanem akár fáradt katonákat is.

A mesélésnek is évezredes gyakorlata van. Megvan a hangvétele, megvan az elôadás során alkalmazott gesztusok használata, a közönség beleszólásának mértéke. A szóbeli nevelésnél nincs csodálatosabb közlési kapcsolat! A százszor ismert mesét is együtt élvezi az elôadó meg a közönsége. Mesélés nélkül csökken a szülô és a gyermek között a kapcsolat.

Az ember csak úgy találja meg élete értelmét, ha szembeszáll a leküzdhetetlennek látszó akadályokkal. A mesék különbözô formákban ezt követelik. Az életben a nehézségeket nem lehet elkerülni, hanem küzdeni kell ellenük.

A mesék végén mindig feltûnik a jóságos arc, és minden jóra fordul. A mesékben a legkisebb fiú gyôz, a jó elnyeri méltó jutalmát, a legnagyobb veszélybôl is van kiút; ám a valós életben más a helyzet…

A mesék egy egész életre befolyásolják az embert, ha ez nem is mindig látható, mert a mesehallgatók között egyaránt lesz juhpásztor, lelkipásztor, rablógyilkos vagy ápolónô.

Egyszóval nem mindenki válik angyallá, aki mesét hallgat.

Ám olyan régi, kipróbált a mese, hogy nyom nélkül nem múlik el.

Akinek gyermekkorából kimarad a mese, egész életére lesz szegényebb.

Tegyünk meg mindent, nehogy ez bekövetkezzék.

Bán Péter

(1946–2006)

Még gyermek voltam, de már megértettem: nincs erôsebb kötelék az ember életében, mint a család összetartó ereje. Ez akkor vésôdött a szívembe, amikor nagyobbik nôvérem elment a pesti rokonokhoz, mivel nem bírta a román nyelvet, amit kötelezôvé tett az akkori törvény Erdélyben. A nôvérem szerény és érzékeny kislány volt. Hiába tanult az új tanrendszer szerint, nem értette, amit román nyelven magolt be. A szüleim sem tudtak segíteni neki, ôk sem ismerték a román nyelvet. Az addigi vidám, dalos estéket szomorúság váltotta fel otthonunkban. Már nem daloltuk az új nótákat, hanem szomorúan és mind hangosabban mondtuk az esti imánkat, könnyes szemmel. Éreztem, hogy valami komoly dolog történt a családunkban. A szüleim nagy gondban voltak. Halkan, szinte suttogva beszéltek, hogy ne halljuk. Gyakrabban jött hozzánk az Édesanyám nôvére, mint máskor. Férje testvérei Budapesten éltek. A nôvérem mind sápadtabb, szomorúbb lett. Nem akart iskolába menni, hiába rimánkodott Édesanyám, hogy muszáj tanulni, nem maradhat ki az iskolából. A nôvérem sokszor sírva feküdt le. Olyankor Anyámnak is könnyes vott a szeme, és Édesapám is rekedtesen beszélt. Csodálkoztarn, mi lehet az oka a nagy változásnak, de aztán csak megtudtuk, hogy a nôvéremet elviszik Pestre a rokonok. Azért volt szomorú és sírt mindig. Ô nem tudott örülni ennek. Én irigyeltem, mert nekem minden vágyam az volt, hogy iskolába járjak, tanulhassak és minél hamarabb megláthassam Budapestet. Arról is ábrándoztam, hogy mikor nagy leszek, mint a nôvérem, én is Pestre megyek, és ott tanulok. Ha sikerül, akkor nagyon boldog leszek; nem sírok, mint a nôvérem.

Édesanyám a nôvérével szép hálóingeket varrt a nôvéremnek, új ruhákat kapott, de nem tudott örülni semminek. Csak sírt, szomorkodott. Éjjel álmából sokszor felriadt, vagy hangosan a román leckét ismételgette papagáj módjára. Ilyenkor Édesapám az ágya szélére ült, valamit suttogott neki, azt hiszem, vigasztalta. Meg is kérdeztem egy alkalmas pillanatban Édesapámtól, mit jelent ez a furcsa változás nálunk.

Te még gyermek vagy, nem érted, mit jelent ez. Mit jelent az, hogy valaki el kell váljon a szüleitôl, testvéreitôl. Ô ott akarna lakni a családban, ahol született, mert csak ott érzi jól magát. Valóban nem értettem meg a nôvéremet: ott fog élni, ahol az anyanyelvén tanulhat, járdán sétálhat, nem pedig poros-sáros utcákon, szépen öltözhet, kényeztetik a rokonok, mivel nekik nincs gyermekük, és ô mégsem boldog, nem örül mindezeknek, hanem szomorú és mindig könnyes a szeme. Sajnos, csak sok-sok év után értettem meg a nôvérem bánatát. Neki mi voltunk a fontosak, nem a nagyváros. A család, az otthon jelentette a biztonságot számára. Én akkor el sem tudtam képzelni, milyen érzés távol élni a szülôktôl. De a háború idején, amikor az átvonuló seregbôl nálunk is szállásoltak el katonákat, akik állandóan simogattak, láttam, hogy könnyes a szemük, ismét megkérdeztem Édesapámtól, miért van mindez. Édesapám elérzékenyülve mondta: lehet, hogy otthon neki is van egy olyan kislánya, mint én, az juthatott eszébe. Szeretné ôt látni, megsimogatni, mint engem. – És mikor érnek haza? – érdeklôdtem kíváncsian. Apám szomorúan válaszolta: azt nem lehet tudni, hazaérnek-e, háború van.

Szomorúan gondoltam mi lenne, ha Édesapámat is elvinnék harcolni a frontra, és ott meghalna. Mi lenne velünk, a hat árvával? Óh istenem, ne hagyj el minket! Szomorúan kértem a jó Istent, hogy ne hagyjon el. Megfogtam az apám kezét szorosan, mintha örökre hozzá akartam volna tapadni, hogy soha senki ne tudjon tôle elválasztani.

A nôvéremet Pesten szerették és segítették a rokonok. A kereskedelemben helyezték el. Jóképû, intelligens pesti kereskedôhöz ment férjhez, akire én nagyon büszke voltam.

Az évek teltek, a történelem kereke forgott. A pesti emberek között is akadtak, akik nem voltak megelégedve sorsukkal.

Magyarországon nem az idegen nyelv volt a probléma, hanem szabadságra vágytak az emberek. Ôk úgy érezték, hogy a szabadságuk korlátozott, több jogról álmodoztak, és ezért harcba szálltak, mivel sokan szolgának érezték magukat. A szabadságvágy átjárta a magyar emberek szívét 1956-ban, és harcra buzdította ôket.

Ez a vágy áthullámzott minden magyar érzelmû emberen. Nekünk Erdélyben tetszett a magyarországi emberek bátorsága. A szüleim aggódtak a nôvéremért, tudták, hogy a sógorom többre vágyott, mint amit addig kapott, lévén tehetséges kereskedô. Mivel a szabadságharcban az elsôk között hallatta szavát, megfenyegették. Nem akart börtönbe jutni, külföldre szökött.

A nôvérem egy szerény erdélyi nô maradt, ezért nem követte férjét az idegenbe. Nem akarta, hogy a gyermeke hasonló érzéseket éljen át, mint ô gyermekkorában.

Nagyon sok szabadságért harcolót megkínoztak, elítéltek, de a többség nyert: egy új Magyarországot hozott a forradalom.

Új eszmék születtek, és azokkal az eszmékkel forgott tovább a történelem kereke. Mi, akik átéltük ennek a forrongó korszaknak a sikereit- kudarcait, most idôsen, fáradtan még abban reménykedünk, hogy ami még hátravan, békében fogjuk leélni.

Elég volt a sok küzdelembôl, a háborúkból. Igaz, még meg szeretném érni azt, amikor minden ember egyformán boldog, mert szegénynek, gazdagnak, fiatalnak, idôsnek egyformán van büszkesége, egyformán vágyunk az emberi méltóságra, és ehhez nem kell atomfegyver, csak józan ész, egyetértés, mert e nélkül nem lesz soha béke a földön.

Nem szeretném, ha az unokáimat egy rémálom kísérné egész életükben, mint engem, amikor a háború alatt halottakat láttam a Gyergyói- medencében, ahol hideg ôszi szellô suttogott a hegyek között, ahová sok ember elhúzódott, hogy ne vigyék el a harctérre. Ha alkalmatlan volt valaki a fegyverforgatásra, jó volt állatterelésre, mert a sok katonának az élelmezéséhez tehenek kellettek, amiket gondozni kellett.

A kisebbik bátyám kint volt az Aranyász nevû birtokunkon az állatokkal. Csak két ló maradt otthon, ha netán menekülni kell, legyen amit befogni a szekér elé.

Mi, a család többi része, a bunkerben reszkettünk, amit a kertünk végébe ástak apámék. Apám a szénáspadláson aludt, vigyázott a lovakra, nehogy valaki elvigye. Én néha-néha kimásztam a bunkerbôl és meglátogattam az apámat a szénáspadláson, ha ô nem jött le hozzánk.

Egy korán reggel felmásztam a létrán, s apámat nem találtam a helyén. Hol lehet; ha elvitték, mi lesz velünk? Elindultam megkeresni. A kapun kívül hangokat hallottam. Kinéztem, és láttam apámat, amint beszélget valami katonákkal és még két szomszéd emberrel. Oroszul beszéltek, orosz katonák voltak. (Apám még a világháborúban két évig orosz fogságban volt, ott tanult meg oroszul.) Valami ellen tiltakozott apám – erre a hangsúlyából következtettem. Egy pillanatig boldog voltam, hogy meghallottam az apám hangját, de amikor megláttam mellette a földön egy embert, akinek orrából-szájából folyt a vér, ordítani szerettem volna, de nem jött ki hang a torkomon, elhagyott a hangom. Mégis odamentem a katonához, akinek puska volt a kezében, és rúgni kezdtem a bokáját, és haraptam a kezét. A puska tusával a fenekemre ütött, de nem volt veszélyes, kibírtam. Apám mellém lépett, megfogta a kezemet, és el akart húzni, de én nem mentem, hanem a sebesült embert néztem a földön. Hulltak a könnyeim. Könyörögtem apámnak: ne hagyjuk ott azt az embert, segítsünk rajta, mert még él. Engem néz, mintha mondani akarna valamit szegény.

Apám remegô kézzel szorította a kezemet, és az ég felé nézett. Lehajolt az emberhez, és lecsukta a szemeit.

Vajon mit akart mondani? A mellén egy medálban pici családi kép, azt néztük. Mindegyre azt kérdeztem apámtól, hogy ezt az embert miért lôtték meg? Apám remegô hangon válaszolt: "Mert ô német, nem orosz. Ellenségnek számított, beteg volt, nem tudott a többiekkel elmenekülni, azt gondolták, kém; de te ezt nem érted!"

A háborúban egymás ellen harcolnak a nemzetek, mindegyik gyôzni akar. Nem értettem hétévesen, miért van háború, miért kell legyôzze az egyik nemzet a másikat.

Apám a bunkerbe ment anyámékhoz. Felmásztam a szénapadlásra, az apám fekhelyére. A száraz széna közt sírtam, zokogtam, amíg csak el nem bágyadtam a sok sírástól. Egyszer csak egy idegen helyen találtam magam, szép virágos réten, és az a szép kék szemû ember, akit meglôttek, jött felém két fiúcskával és egy szép szôke asszonnyal. Az asszony megsimogatott, a fiúktól pedig egy-egy csokor mezei virágot kaptam. Akkor ébredtem fel, amikor apám kiszedte a könnyes arcomba tapadt hajszálakat, megcsókolta a homlokomat, betakart és azt súgta, hogy errôl nem szabad senkinek sem beszélni. Ilyen a háború! Azután még sokszor láttam álmomban azt a szôke német tisztet.

Elég volt a sok rémálomból! Szeretnék még egy kicsit csendben élni! Azt hiszem, nem egyedül álmodozom errôl, sokan vannak, akik békés, boldog élet után vágynak.

Mostanában elég gyakran álmodom arról, hogy az unokáimmal idegen tájakon utazunk. Meg-megkérdezem: még sokat kell utazzunk a határig? Nem kell máris készítenem az útleveleinket és az átlépô garanciapénzt? Az unokáim csak mosolyognak, én meg tovább hallgatom Verdi Nabucco operájából a Gályarabok kórusát, és közben félig álomba merülve, félig ébren azon gondolkozom, hogy azok a gályarabok Jeruzsálemben a szabadságon kívül még miért kellett harcoljanak.

Furcsa ez az élet! Egész történelmünk harcokból és szenvedésekbôl állt. Mikor lesz már béke a földön, Jeruzsálemben és Erdélyben, ahol most az anyanyelvünkért harcolunk, azon a földön, ahol születtünk?!

Nem kaptam választ az unokáimtól, így kinéztem a kocsiból. Egy kicsit távolabb kék zászlókat lengetett a szél, rajta csillagok szikráztak, sok, rengeteg, talán annyi, mint ahány nemzet szabadságra vágyik egy új világban, ahol egyaránt boldog minden nemzet.

Király Julianna

Derzsi Sándor

(1919-1978)

A járda mentén virágfüzér

Bármerre lépnél, virághoz ér

A lépted, minden mozdulatod

S a házsorok is virágsorok

S a lányok arca rózsaszirom

S az asszonyoké szûz liliom

S a pároké is nyíló virág

És gyom sehol sincs, bárhova lát

Szemem, de ha te nézel ide

Látnál egy gyomot, mely ízibe

El is kotródik magától is

Ne tépj le engem, mint elsodort

Szellem, mely nem lelt talpára port

Kékellô parton

Küküllômentén

Szedret kerestem

Palát találtam

A pala súgta

A szeder édes

S éhé