Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A fesztiválok tömkelege, elnöki fehér házi látogatás, illetve libanoni civilek bombázása közepette elsiklik a figyelem az utolsó romániai madárinfluenza-góc bezárásáról szóló híradás fölött. Mindenesetre a hír sokkal kevésbé van jelen a címoldalakon, mint egykor a vész megjelenésekor volt, pedig az esemény jelentôsége legalább ugyanakkora. De hát ilyen a sajtó: az olvasókat a látvány, a szenzáció, a katasztrófák, a szenvedés vonzza, s a legkevésbé sem az élet visszatérése a normális kerékvágásba.

Az utolsó (és idôrendben az elsô) góc, a feketehalmi csirkefarm biztonságossá nyilvánításával azonban távolról sem tekinthetô teljesen lezártnak az ügy, s ezúttal nem elsôsorban a felelôtlen személyek ellen indult jogi eljárás folytatására gondolunk. A madárinfluenza-járvány tavaszi szélvészszerû elterjedése ugyanis olyan vetületekre vetett fényt a romániai állattartásban, amelyek nem oldódtak meg a járvány hivatalos felszámolása révén. Márpedig, ha ezeket nem orvosolják, akkor a több mint egymillió szárnyas feláldozásáért fizetett 13,5 millió új lejes kárpótlás (rengeteg más, sokkal értelmesebb célra is felhasználható) vesztesége nem csupán megismétlôdhet, hanem meg is sokszorozódhat, s az áttételes veszteségekrôl, a baromfitenyésztôket, feldolgozókat és forgalmazókat általánosan ért kárról még nem is szóltunk.

Ha most úgy teszünk, hogy minden rendben, folytatódhatnak a korábbi praktikák, akkor bizony saját magunk alatt fûrészeljük a fát. Ornitológusok, állategészségügyi szakemberek ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a vírus a vadmadarak körében tovább él, megfékezése a háziszárnyasokra alkalmazott módszerrel lehetetlen, s az ôszi vonulás idején felbukkanása szinte törvényszerûnek mondható. A kérdés: kitesszük-e ismét háziszárnyasainkat – és ezzel közvetve magunkat – a gyilkos kórnak?

Dán turisták – többek között – azért látogatják a Maros megyei kis falvakat, mert ott anakronisztikus állapotok uralkodnak az állattartás terén. Ami azonban részben a turizmust elôsegítheti, másik oldalról óriási veszélyt rejt magában. Az árok sarában dagonyászó disznó s a körülötte csipegetô csirkék romantikáját keresô turisták ugyanis elfelejtik, hogy saját országukban éppen közegészségügyi megfontolásból tiltották meg a hasonló típusú állattartást. S amíg Romániában minden egyes településen, a legeldugottabb faluban is, nem értik meg – legalább a világot továbbra is fenyegetô madárinfluenza veszélyének megszûntéig –, mennyire fontos a szárnyasok zárt helyen történô nevelése, elkóricálásuk megakadályozása, a kór minden vándormadár-vonuláskori felbukkanása törvényszerû. Nem véletlen ugyanis, hogy a madárinfluenza azokban az országokban – Távol-Kelet, Törökország, Oroszország, Románia – szedi (szárnyas) áldozatait, amelyekben a korszerû állattartás gyerekcipôben jár.

Deszkából, nejlonfóliákból, s ki tudja még milyen hulladék anyagból tákolt viskónegyed épült ki a marosvásárhelyi Rovinari (egykori Ady) negyedben. A lakókat a Rovinari utca 26 szám alatti tömbházból költöztették ki, mivel a polgármesteri hivatal, illetve a lakásgazdálkodási vállalat illetékesei szerint törvénytelenül foglalták el a lakrészeket. A kilakoltatottak szerint azonban korábban volt lakásszerzôdésük, de mivel volt idôszak, amikor nem tudták fizetni a lakbért, bírósági úton bontották fel a szerzôdésüket, s maradtak az utcán. A viskókban mintegy 10 sokgyerekes család lakik, nagyrészük orvos által is igazoltan súlyos betegségekben szenved.

Az évek során a marosvásárhelyi Rovinari negyed 24-es és 26-os tömbházába szegény roma családok költöztek be. Egy részüknek valóban volt kiutalásuk, mások törvénytelenül foglalták el a lakrészeket. A polgármesteri hivatal a tavaly kilakoltatta a 24-es tömbház A lépcsôházában lakókat, azzal a szándékkal, hogy a lakók által tönkretett épületet feljavítják és csak azok költözhetnek vissza, akikkel szerzôdést lehet kötni és fizetik a közfogyasztást, lakbért. A romák egy részét a Baneasa utcában levô szükséglakásba költöztették, az ottlakók közül többen várják, hogy visszaköltözzenek majd a Rovinari negyedbe. A fôjavítást azonban – az illetékesek szerint – a munkálatok odaítélésének hosszas folyamata miatt – több mint egy fél év után sem kezdték meg. Rat Lucian, a polgármesteri hivatal közterület-rendezési igazgatóságágának igazgatóhelyettese lapunknak elmondta, a szakmunkások hozzákezdtek a takarításhoz, azonban megteltek élôsködôkkel, ezért fertôtleníteni kellett a lépcsôházat és a lakrészeket. A héten hozzáfognak a javításokhoz is és várhatóan szeptemberig befejezik a munkálatokat. Hogy ki költözik vissza, azt a polgármesteri hivatal illetékes ügyosztálya, illetve a helyi tanács dönti el. A 26-os tömbházat pedig kívül és belül is feljavították. Azokat a lakrészeket is rehabilitálták, ahonnan a törvénytelenül ott tartózkodó lakókat kilakoltatták, úgy két hónappal ezelôtt. E tömbházban külön hôközpontot helyeztek el és a fûtéshálózatot is kicserélték – mondta az igazgatóhelyettes, aki hangsúlyozta, ôk csak az épületek mûszaki állapotáért felelnek, a többi nem az ô dolguk.

Elkeseredésében, több hivatalos okirattal kezében, kereste fel szerkesztôségünket Gondos Sándor, aki elmondta, a Rovinari utcában a szóban forgó tömbházak mögött nejlonviskóban lakik 14 tagú családjával. Elôször a Gyôzelem tér 14. szám alatt laktak, abban az épületben, amelyet az aluljáró építése miatt lebontottak. Innen a Köztársaság utca 11. szám alá költöztek. Bevallásuk szerint 2 millió lejjel maradtak el lakbér fizetésével, emiatt a lakásgazdálkodási hivatal beperelte és a 2005. augusztus 31-i törvényszéki végzésnek megfelelôen kilakoltatták ôket. Gondos Sándor elmondta, meg szerették volna vásárolni a Köztársaság utcában levô lakást, azonban ezt eladta a lakásgazdálkodási vállalat, s nemcsak ôket, hanem a volt szomszédjukat is kilakoltatták. Egy ideig a Maros partján laktak, majd ezt követôen költöztek be a Rovinari utca 24. szám alatti tömbház 7-es lakrészébe, amely már üres volt, amikor elfoglalták. A tömbházban levôket korábban a Baneasa utcába evakuálta a hivatal.

A 10 gyerekes Gondos Sándor a megyei tanácshoz, majd a prefektúrához, a késôbbiekben pedig a kormányhoz, illetve Románia elnöki hivatalához is beadvánnyal fordult azzal a kéréssel, hogy oldják meg az ügyet. Ahogy az már a bürokrácia világában történni szokott, a kormány, illetve az elnöki hivatal és a prefektúra végül a polgármesteri hivatalt kérte fel arra, hogy a helyi közigazgatási törvény elôírásai értelmében elemezzék egy helyiség kiutalásának a jogi lehetôségeit és közöljék a megoldást az ispáni hivatallal. Vagyis azokra hárították az ügy megoldását, akik eddig sem igazán igyekeztek: paragrafusokkal takaróztak. Válaszként a polgármesteri hivatal tájékoztatta a prefektúrát, hogy Gondos Sándornak felbontották a lakásbérleti szerzôdését, s a törvényeknek megfelelôen, ha 1990. január elseje elôtt már volt állami lakása, amit a lakbér ki nem fizetése miatt veszített el, nem lehet újabb állami lakása. Csak úgy adhatnak Gondoséknak lakást, ha szerepelnek a 114/1996- os törvény, illetve a 2001/148-as helyi tanácsi határozat által megszabott lakáskiutalási elsôbbségi listán. A hasonló helyzetben levô 24 éves Gondos Erzsébet, Gondos Sándor háromgyerekes lánya is benyújtott egy lakásigénylési kérést a hivatalba, azonban a lakáskiutalási feltételeket megállapító pontrendszer szerint 65 ponttal az 597. helyen szerepel…

Gondosék elmondták, négy gyerekük a 2-es számú speciális általános iskolába jár, két gyereket a Rozmarin otthonban, míg Gondos Erzsébet alig 7 hónapos fiát a Materna központban gondozzák. Az iskola és az elhelyezési központok is állandó lakcímet igényelnek, csak úgy lehet hivatalosan beíratni az oktatási, gondozási központokba a kiskorúakat. Gondos Sándor állítása szerint a Comodex cégnél dolgozik, míg felesége Erzsébet eljár takarítani, mosni. E két szerény jövedelembôl és gyereksegélybôl élnek.

Nemcsak Gondosék, hanem tíz család költözött a Rovinari negyedben viskókba. Valóságos utca nôtt ki a parlagon heverô területen két hónap alatt. A helyszínen a lakók (András Anna, Puczi Kozák János, Puczi Kozák Zsuzsa, Grekuly Annamária, Csíki Lucia, Puczi Kozák Katalin, Czapó Géza, Lopozán Tibor, Sera Emilia) panaszokkal árasztottak el.

– Azt ígérték nekünk, hogy ha megjavítjuk a lakásokat, visszaköltözhetünk, de mást raktak be helyettünk. Amikor a polgármesteri hivatalban érdeklôdtünk, Klósz Zsuzsa, a lakásgazdálkodási osztályról pénzt kért tôlünk azért, hogy kerüljünk fel a listára. Amikor Dorin Florea polgármesternél voltunk kihallgatáson, azt mondta, hogy ô nem csinált senkinek gyereket, miért kellett annyi gyereket szüljünk. Megtiltotta a televízióknak, hogy filmezzenek. Csak a Pro TV volt, aztán senkit se érdekelte a sorsunk. A cigány képviselôink is csak ígérnek, de nem tesznek semmit.

Több orvosi papírt, kórházi kibocsátó levelet is mutatnak, ami igazolja, súlyosan beteg kiskorúak, fogyatékosok, krónikus betegségben levôk is vannak közöttük. Egyeseknél kopott, de rendbe tett bútorok, használati eszközök, ágyak, néhány asztal a lakberendezés, annyival maradtak, amit kimenthettek a tömbházból, s ami még nem ázott el az utóbbi két hónap esôzései miatt. A környéken pedig leírhatatlan szemétkupacok tornyosulnak.

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szociális és lakásügyi igazgatóságának szakreferense Klósz Zsuzsa lapunknak megjegyezte mind a Gondos, mind pedig a Rovinari 26. szám alatti tömbházból kilakoltatott családok törvénytelenül foglalták el a lakrészeket és a prefektúrához is címzett átiratban foglaltak szerint nincs joguk állami lakáshoz. A 26-os tömbházban 60-an laknak, ezek közül 8-nak nem volt lakáskiutalásuk. Ezért kellett távozzanak. A Gondos család mindamellett, hogy elmaradt a lakbérrel, a Republicii utcában az egész környéket "terrorizálta."

– A cigányszervezeteknek volt egy olyan elképzelésük, hogy a szóban forgó roma családoknak utaljuk ki a lakrészeket. Azzal a feltétellel, hogy írjanak alá egy olyan szerzôdést, amiben megígérik, gondozzák a lakást. Ezt nem tehetjük meg, mert a lakásokat csak a lista alapján utaljuk ki, másrészt pedig a szociális segélybôl úgysem tudják fenntartani a lakrészeket, s az is igaz, hogy ami volt, azt is ôk tették tönkre – mondta lapunknak Klósz Zsuzsa, aki azt is cáfolta, hogy pénzt venne el azért, hogy valaki a lakás-kiutalási listára kerüljön.

– Senki nem foglalkozik ilyesmivel, mert olyan szigorú kritériumokat kell betartani, hogy ezen nem lehet módosítani. A feltételeket a helyi tanács állapította meg, a kiutalási sorrendet ennek megfelelôen egy bizottság állapítja meg. De az igazság az, hogy kevés az állami lakás, van, aki 7-8 évet is vár… – mondta Klósz Zsuzsa, majd hozzáfûzte, a hivatal szociális otthonában is próbálkozhatnak, ott ideiglenesen találhatnak menedéket.

A polgármesteri hivatal korábban azt tervezte, hogy a szociális esetek rendezésére azok számára, akik a fent említett családok helyzetében vannak, barakkokat vásárol, s ezekbe költözteti valamennyit. Errôl érdeklôdtünk Bakó Attilánál, a polgármesteri hivatal szociális és lakásügyi igazgatósága igazgatójánál. Az ügyosztályvezetô elmondta, mintegy három héttel ezelôtt személyesen Borbély Lászlónak címzett a hivatal egy átiratot, amiben arra kérte a megbízott minisztert, hogy utaljon át 10 olyan lakóegységet Marosvásárhelynek, amit sürgôsségi esetekre használnak. Egy ilyen barakk ára 5000 euró, a polgármesteri hivatalnak a vásárlási lehetôséget is mérlegelnie kellene. Ez az egyik lehetôség, hogy valamilyen megoldást találjanak az érintetteknek. Bakó Attila azt is elmondta, a polgármesteri hivatal mûszaki osztálya meg kell vizsgálja azt a lehetôséget, hogy a Rovinari utca 24-es és 26-os számú tömbházai mögötti területen fel lehet-e építeni egy szociális lakást, ahova beköltözhetnének a rászorulók. Legkésôbb szeptemberig valamilyen megoldást kell találjon a helyi tanács és a polgármesteri hivatal a viskókban lakók elszállásolására – mondta Bakó Attila igazgató.

A Román Autópálya- és Útügyi Társaság hétfôn a legtöbb övezetben feloldotta a 3,5 tonnánál nagyobb tehersúlyú jármûvek közlekedésére vonatkozó korlátozást. A tiltás csak 13 megyében van még érvényben.

A korlátozás feloldásáról az évszaknak megfelelô hômérsékleti értékek beállta következtében döntöttek, jelentette be hétfôn az Autópálya- és Útügyi Társaság. A nehézjármûvekre vonatkozó közlekedési korlátozás még érvényben van Arad, Dolj, Dâmbovita, Galac, Giurgiu, Gorj, Olt, Ilfov, Temes, Teleorman, Mehedinti, Vâlcea és Vrancea megyékben.

A Honvédelmi Minisztérium tervbe vette, hogy 2010-ig új harci repülôgépeket vásárol, 24 repülôgépre való pénzalappal rendelkezik, nyilatkozta Teodor Atanasiu honvédelmi miniszter. Atanasiu aláhúzta, hogy 48 repülôgépre van szükség, amelyekkel a román légierôt fel kell szerelni 2015-ig. "Mi azt terveztük 2010-re, hogy legyen egy új harci repülôgépünk, nem egy second-hand", mondta alá a szaktárca vezetôje.

Augusztusban a román légierônek be kell mutatnia a honvédelmi minisztérium vezetôségének mûszaki feltételeit egy új repülôgép megvásárlására. "Ezt követôen kérni fogjuk az engedélyeket ezen új gépre", tette hozzá Atanasiu. A miniszter ugyanakkor elmondta, hogy a jelenlegi törvények megengedik, sôt "kötelezik" ôket, hogy a versenyrendszer keretén belül a legeredményesebb technikát vásárolják fel, ami Atanasiu szerint azt jelenti, hogy "a legjobb és az olcsóbb".

Elhunyt 79 éves korában Bukarestben Szász János író, költô és újságíró, aki az erdélyi magyarság egyik jelentôs véleményformálója volt. Szász János 1927-ben Belgrádban született. Temesvárott nevelkedett, majd Kolozsváron járt egyetemre. Már fiatalon megtelepedett Bukarestben, ahol élete jelentôs részét töltötte. 1948–1957 között az Utunk (jelenleg Helikon néven megjelenô) erdélyi irodalmi hetilap helyettes fôszerkesztôje volt, 1957–1968 között pedig a bukaresti országos magyar napilapnál, az Elôrénél rovatvezetôként dolgozott. A rendszerváltás után az Elôre utódában, a Romániai Magyar Szóban és az Új Magyar Szóban is publikált. Írásaival állandó rovatban jelentkezett a szintén Bukarestben megjelenô, A Hét kulturális és közéleti hetilapnál is. Szász János 1968–1977 között a romániai írószövetség titkári tisztségét töltötte be. Az elhunyt több díj tulajdonosa volt, 1979- ben megkapta a romániai írószövetség díját, 1994-ben a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete tüntette ki életmûdíjjal, 1995-ben pedig a budapesti Pulitzer Emlékdíjat vehette át.

Az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület (EMKE) újévi felhívásában javasolta, hogy az idei évet a kulturális autonómia kivívásáért folytatott küzdelem évének nyilvánítsák, a politikai harc szerves részének tekintve a civil társadalom közvélemény-formáló erejének gyakorlását. Ennek tükrében, illetve, mivel a kisebbségi törvény elfogadásának folyamata rendkívül lelassult, sôt lehetséges az elutasítása is, felkéri a társszervezeteit, gyûjtsenek minél több támogató aláírást a kulturális autonómiát is tartalmazó kisebbségi törvényért. Az EMKE vezetôsége az aláírásokat a parlament két háza állandó büróinak kívánja eljuttatni. Az aláírásokat az EMKE – országos elnökség, 400015 Kolozsvár, Republicii 5/1A postacímre kérik.

"A tudás hatalom, de a tudást csak munka árán lehet megszerezni... A 3-4 egyetemi év alatt a diáknak semmi más dolga nincs, csak tanuljon, kár ezt az idôt elpocsékolni, mert ez a lehetôség késôbb nem adatik meg" – jelentette ki dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi Sapientia Egyetem Mûszaki és Humán Tudományok karának dékánja. Szavait mintegy igazolva 375 diák vett részt az idei felvételi megmérettetésein. Idén csak a kommunikáció és közkapcsolatok szakon tartottak szóbeli és írásbeli (pszichológia, magyar nyelv és irodalom) vizsgát.

"Az egyetlen ember, aki tudta, ott fekszik a Duna fenekén – mi történhetett?" – szerepelt a magyar tételsor egyik kérdéseként, ahol a diákoknak az Aranyemberbôl, a Vörös félholdról szóló részletet kellett elemezniük. Jókai egyik legnépszerûbb regényének mélyreható ismerete mellett a tételek összeállítói pszichológiából az érzelmi folyamatokra és a motivációra helyezték a hangsúlyt. A diákok közül néhányan csüggedten hagyták el a "színteret", véleményük szerint kevés esélyük van a bejutásra, mégis bizakodva várják az eredmények kifüggesztését. L. Katalin kézdi-vásárhelyi felvételizô kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy már gyerekkora óta imád szerepelni, és az egyetem elvégzése után tévés mûsorvezetô szeretne lenni. Szüleivel két évig vitázott arról, hogy Csíkszereda helyett Marosvásárhelyre felvételizzen, szerencsére sikerült meggyôznie ôket, és úgy véli, hogy önállóbbá válhat. A marosvásárhelyi D. Lóri szerint mind a jelenlegi munkája, mind érdeklôdése szempontjából ez a szak áll igazán közel hozzá. A két tantárgy közül a pszichológiát találta könnyebbnek, mert elmondása szerint többet is tanult belôle, és a magyar egyébként sem az erôssége. Egy aggódó édesanyával szóba elegyedve megtudtuk, hogy lányával együtt a Bihar megyei Margittáról érkeztek. Bernadett azért jött ilyen messzire, mert magyarul szeretne tanulni. Szerinte a három óra túlságosan kevés volt ahhoz, hogy a két tantárgy kérdéseit elfogadhatóan ki lehessen dolgozni.

Hollanda Dénes dékán elmondta, az idei felvételin a humán szakokon (pedagógia, kommunikáció és közkapcsolatok) valamint a kertészmérnöki szakon túljelentkezés volt tapasztalható. Számokban kifejezve a pedagógián 40 helyre 104, a kommunikáción 40 helyre 80, a kertészmérnöki szakon 30 helyre 57 jelentkezô volt. Elszomorító viszont, hogy nem teltek be a helyek a mûszaki és informatika szakokon, ahol 180 helyre 134-en iratkoztak be, ezért itt ôsszel is tartanak felvételit. Rendhagyó volt a kuratórium által jóváhagyott 3 roma hely a pedagógia szakra, de nem volt jelentkezô, ezért ôsszel újra meghirdetik. "A beiskolázási szám és a tandíjmentes helyek száma fölött, a félreértések elkerülése végett hagyták jóvá, mert azokat a roma fiatalokat szeretnénk segíteni, akik magyar nyelvû pedagógia szak felé irányulnának" – emelte ki a kezdeményezés jelentôségét dr. Hollanda Dénes dékán.

Országszinten elosztották a címzetes tanári állásokat. A 8977 jelentkezônek több mint fele, 4829 álláshoz jutott. Az összesen meghirdetett 10642 állás közül ennyit tehát betöltöttek. Vannak persze olyan megyék is, mint Calarasi, ahol 101 jelentkezôbôl csupán heten nem jutottak katedrához. A statisztikák mögött, mint általában most is, találunk elszomorító tényeket. Jogos a kérdés: Marosvásárhelyen hány magyar nyelven tanító pedagógus kapott állást? Összesen négy. Egy logopédus a 7-es iskolában és három pszichopedagógus a 2-es számú speciális iskolában. Ha az okokat keressük, mélyebbre kell ásnunk. Elôször is ahhoz, hogy valaki magyarul taníthasson, nem árt tudnia magyarul. Ennek ellenôrzésére július 18-án vizsgát kellett tenniük a tanárjelölteknek. 59-en érték el a 7-est… A 183 vizsgázó közül. A legjobb jegy 9,05 volt, és pontosan 7,00-est 13-an értek el. Akik 5-öst kaptak, augusztus 4-én még tanári álláshoz juthatnak a második körben.

Talán a magyar nyelv oktatásával van gond a magyar nyelvû tanintézményekben? Megyeszinten 18 magyar nyelv és irodalom tanári állást hirdettek meg, és az elsô körben egyet sem töltöttek be. Ebbôl kettô líceumi állás Marosvásárhelyen.

Szombaton is zajlottak a rendezvények a Nyárádszeredai Vásárváros Napok keretében. A piactéren reggel nyílt meg a hagyományos állatvásár, délután istentisztelet és a Bocskai István Dalkör zászlójának felszentelése után került sor a Bartók Béla-évforduló tiszteletére szervezett nemzetközi kórustalálkozóra. A kórusok mûsorának bemutatása elôtt Dászkel László polgármester átadta Nyárádszereda városkulcsát Bagyin Józsefnek, a magyarországi Aszód polgármesterének, aki nagymértékben hozzájárult a testvértelepülési kapcsolatok elmélyítéséhez.

A mûvelôdési ház nagytermében Nagy Zsigmond ismertette Dászkel László polgármester elôterjesztését, amelynek nyomán a helyi tanács határozatba foglalta a Város Kulcsa elnevezésû kitüntetés létrehozását, amelyet Bagyin Józsefnek, Aszód város polgármesterének adományoznak és ezután olyan személyeknek, "akik számottevôen hozzájárultak a városunk fejlôdéséhez, rangjának és vonzerejének emeléshez, valamint a városunk határon belüli és nemzetközi kapcsolatainak kiépítéséhez".

A kitüntetés átvétele után Bagyin József ekképpen szólt a közönséghez: – Köszönöm szépen az elismerést, nem is volt idôm gondolkodni azon, hogy miért nekem adták át a Város Kulcsát. Tizenkét éve kötöttük meg a testvérvárosi szerzôdést, de a kapcsolatok elôbb alakultak ki. Nagyon szerencsés vagyok, mert sok embert ismertem meg Nyárádszeredában, akiket ha nem ismerek meg, biztos szegényebb lett volna az életem. A testvérvárosi kapcsolat embereken keresztül mûködik, és én eljutottam oda, hogyha egy nyárádszeredai emberrel találkozom, vagy ha róla hallok, akkor ugyanúgy megdobban a szívem, mintha aszódi emberrel találkoztam vagy róla hallottam volna. Köszönöm szépen, hogy ezt az érzést megélhettem, és köszönöm az elismerést – mondotta Bagyin József, Aszód polgármestere.

A rendezvények a tegnap is folytatódtak Nyárádszeredában, Szentannán a szentmise után a Lovastanyán táborozó gyerekek talpas és lovas-, íjász-, valamint szablya- és botvívó bemutatót tartottak, ezután pörköltfôzô- versenyt szerveztek, este tábortûz mellett szórakoztak a résztvevôk.

Az izraeli hadsereg teljes mértékben felelôs a dél-libanoni Kanában meghalt több mint ötven emberért, de a Hezbollah síita szervezet is vétkes háborús bûnökben, mert rakétákkal támadja az izraeli polgári lakosságot – közölte vasárnap a Human Rights Watch (HRW) emberjogvédô szervezet. A New York-i székhelyû HRW bejrúti közleményében kiemelte: az 52 halálos áldozattal járó kanai bombatámadás azt sugallja, az izraeli hadsereg Dél-Libanont szabadon lôhetô övezetnek tekinti. "Az izraeli hadsereg úgy véli, hogy a dél-libanoni régióban tartózkodók mind a Hezbollah harcosai, s ezért Izraelnek joga van ôket támadni" – mondta Kenneth Roth, a HRW igazgatója. Az, hogy ismételten nem különböztetik meg a polgári lakosságot a (Hezbollah-) fegyveresektôl, kimeríti a háborús bûn fogalmát – tette hozzá. Az pedig, hogy felszólították a lakosságot a menekülésre, nem ad az izraeli hadseregnek szabad jelzést a támadásra.

Több tízezer polgári személy tartózkodik még Dél-Libanonban, többségük azonban nem tud elmenekülni, egyebek közt azért, mert az utakat megrongálták, nincs üzemanyag, és a területet az izraeli hadsereg támadja.

Kenneth Roth szerint ugyanakkor a Hezbollah is vakon lövi rakétákkal az izraeli polgári lakosságot, aminek július 12-e óta 18 halálos áldozata van. "A nemzetközi emberi jognak ez a súlyos megsértése is háborús bûn" – írta közleményében az emberjogvédô szervezet.

Rendkívüli külügyminiszteri tanácskozást tartanak kedden Brüsszelben az Európai Unió tagállamai a libanoni válság miatt. A rendkívüli ülés összehívásával (augusztusban szünetet tartanak az EU-intézmények, ilyenkor miniszteri tanácskozások sincsenek) a soros finn elnökség azt akarta jelezni, hogy az Európai Unió megpróbál mindent megtenni a libanoni válság megoldására. Ez azonban megfigyelôk szerint inkább egy szimbolikus gesztusnak számít: az EU csak egy a konfliktus gyors megoldásán munkálkodó nemzetközi szereplôk között, ráadásul – mint az elmúlt hetek eseményei, például Javier Solanának, az EU kül- és biztonságpolitikai fôképviselôjének nem sok sikert hozott térségbeli találkozói mutatják – nem is a legfontosabb.

Ráadásul az EU befolyását, akciókészségét tovább gyengítik a tagállamok közötti véleménykülönbségek: egyesek támogatnák, hogy egy NATO-békeerô menjen Libanonba, más tagok ezt határozottan ellenzik. A tagállamok többsége azonnali tûzszünetet követelne, mások erre nem hajlandóak, s abban sincs egység a szervezeten belül, hogy a megoldás érdekében adjanak-e nagyobb szerepet Szíriának és Iránnak, avagy – mint eddig – tartsák egyfajta diplomáciai bojkott alatt ôket.

A közel-keleti öldöklés leállítását célzó békefelhívást tett közzé ezerötszáz vallási vezetô, tudós, továbbá kulturális és más ismert személyiség a hétfôi The New York Times egész oldalas hirdetésében. A libanoni, izraeli és a megszállt palesztin területeken szenvedô és életüket veszítô testvéreik nevében azt követelik a felhívás aláíró, köztük amerikai zsidó és arab vallási vezetôk, hogy az izraeli kormány, a Hezbollah és a Hamász vezetôsége, valamint az amerikai kormány, az ENSZ és a nemzetközi közösség haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket a háború megállítása érdekében. A dél-libanoni és gázai erôszak és humanitárius katasztrófa megszüntetésének az aláírók szerint három alapfeltétele van: az izraeli kormány azonnal hagyjon fel a libanoni területek elleni támadásokkal; a Hezbollah és a Hamász azonnal szüntessen be minden Izrael-ellenes támadást; végül az amerikai és más kormányok felügyeljék, hogy a felek betartják a tûzszünetet.

– Ki kell használni ezt a pillanatot a vég nélküli háborúkat elôidézô paranoid és cinikus "politikai realizmussal" való szembeszállásra – olvasható a közleményben.

A felhívás szerint nemzetközi békekonferenciára van szükség azért, hogy a tartós béke érdekében a szemben álló felekre "kényszerítsék" az izraeli-palesztin viszály megoldását. Azért van szükség kényszerítésre, mert a térségben túl sok az olyan erô, amely a háború folytatásában érdekelt.

A megoldás alapelemei közé tartozik a gazdaságilag és politikailag életképes palesztin állam megteremtése, Izrael elismerése Palesztina és a környezô arab országok által, nemzetközi béketeremtôk telepítése hosszú távra a Hezbollah és Izrael szétválasztása céljából, valamint erôteljes büntetôintézkedések kilátásba helyezése az egyezmények megsértôivel szemben.

Szerbia soha nem fog lemondani déli tartományáról, Koszovóról, ahol már csak elenyészô kisebbségben élnek szerbek a túlnyomórészt albán lakosság mellett. Ezt a szerb miniszterelnök jelentette ki hétfôn egy belgrádi lapnak nyilatkozva. Vojislav Kostunica szavai szerint kormánya "még az Európai Unióhoz való gyorsabb csatlakozás kedvéért sem" tenné meg, hogy lemondjon a szerbség bölcsôjének tartott Koszovóról. Amennyiben a tartomány mégis függetlenné nyilvánítaná magát, a lépés ellen Belgrád minden jogi eszközt igénybe fog venni – szögezte le a kormányfô a Danas címû lapban.

Kostunica az interjúban úgy vélekedett, hogy a koszovói probléma megoldása "nem feltétlenül lesz kedvezôtlen Szerbia szempontjából". Ezt a vélekedését arra alapozza, hogy "a nemzetközi közösség egy része csak egyetlen megoldási lehetôséggel – Koszovó függetlenségével – számol, kidomborítva ennek felszínes elônyeit. Ám a függetlenségnek számos gyenge pontja van, míg az a megoldás, amelyet mi szorgalmazunk – a lényegi autonómia –, számos elônnyel bír" – hangoztatta a szerb kormányfô a belgrádi újságban.

Tovább élezôdött a Bulgária és Macedónia közötti viszály a bulgáriai macedón kisebbség elismerése ügyében: Ivajlo Kalfin bolgár külügyminiszter pénteken elfogadhatatlannak nevezte, hogy "egy Bulgáriában hivatalosan be nem jegyzett párt", a macedón kisebbség által alapított OMO-Ilinden-Pirin vezetôségi tagjává választották a szófiai macedón kulturális intézet vezetôjét. A bolgár Focus hírügynökség jelentése szerint a külügyminiszter hangot adott annak az elvárásának, hogy a szkopjei hatóságok "komoly intézkedéseket" hoznak az intézet vezetôje ellen. Bulgária nem ismeri el területén a macedón kisebbséget, s Szófia ennek megfelelôen megtagadta a macedón kisebbség tagjai által alapított OMO-Ilinden-Pirin szervezet nyilvántartásba vételét.

A bolgár külügyminiszter figyelmeztette a szomszédos Macedóniát, hogy az európai uniós tagság elôtt álló Szófia nem fogja továbbra is feltételek nélkül támogatni Macedónia jövôbeli uniós csatlakozását "a bolgár belügyekbe való beavatkozás" miatt.

A CBS hírtelevízió és a The New York Times közös közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak alapvetôen borúlátóan ítélik meg a közel-keleti rendezés esélyeit, és nem támogatják, hogy az Egyesült Államok beavatkozzon Izrael és a Hezbollah harcába. Csak 32 százalék szerint kell a nemzetközi békefenntartó erôk részeként amerikai csapatokat a térségbe küldeni.

George Bush általános megítélése mindenesetre meglehetôsen alacsony, az elnök tevékenységével csak a lakosság 39 százaléka elégedett. A kongresszus teljesítményét még ennél is kisebb arány, 25 százalék találja elfogadhatónak.

Az amerikai gazdaság helyzetét csak 20 százalék ítéli meg kedvezôen, és az ország általános helyzetérôl 27 százaléknak van jó véleménye. A megkérdezettek 60 százaléka gondolja úgy, hogy a közel-keleti viszály egy kiterjedtebb regionális háború elôjátéka. Valamivel kevesebben vannak azok, akik kételkednek abban, hogy az izraeliek és az arabok valaha is képesek lesznek békében egymás mellett élni. Az amerikaiak fele helyesli Izrael magatartását, a másik fele a Hezbollahhal együtt felelôsnek tartja a válságért.

Ugyancsak 60 százalék vélekedik úgy, hogy az Egyesült Államok helyett az ENSZ-nek és más államoknak kellene irányító szerepet játszaniuk a nemzetközi válsághelyzetek megoldásában.

Ami az iraki állapotokat illeti, minden korábbinál kevesebben, az amerikaiaknak csak a 27 százaléka hisz abban, hogy a háború megnyerhetô. A megkérdezettek 41 százaléka érzi úgy, hogy az amerikai erôk jelenléte Irakban bizonytalansági tényezô a térségben, s csak 25 százalék van meggyôzôdve ennek az ellenkezôjérôl.

A közvélemény-kutatás szerint ha most tartanák a novemberben esedékes ciklusfelezô kongresszusi választásokat, a demokraták a szavazatok 45 százalékát szereznék meg, míg a republikánusok mögé 35 százalék sorakozna föl.

Kevésen múlt, hogy kvórum hiányában nem napolták el az RMDSZ megyei szervezete Területi Képviselôk Tanácsa (TKT) pénteki ülését. Szerencsére addig vitatkoztak az alapszabályzat elôírásain, illetve, hogy tartsák-e meg vagy halasszák szeptemberre, hogy közben befutottak a késôk, és döntésképes lett a testület. Ugyanakkor a vidéki képviselôk jogosan vetették fel azt, hogy miközben ôk több tíz kilométerrôl el tudtak jönni, hogy több mint 60%-ban képviselték a testületet, a marosvásárhelyiek miatt majdnem elmaradt a tanácskozás. Balogh József kijelentette: a vidék nem hajlandó alárendelt szerepet játszani.

Miután Benedek Imre elnök ismertette a napirendet, Markó Béla szövetségi elnök arról beszélt, hogy az amúgy sem unalmas politikai élet hirtelen még izgalmasabbá vált, ami kihat az RMDSZ-re is.

Véleménye szerint az Omar Hajszam körüli botrány, illetve a szíriai üzletember eltûnése következtében kialakult helyzet azt bizonyítja, hogy Romániában e pillanatban a politikában és a közéletben többféle válság van. Az, hogy a korrupció elleni úgynevezett harcot vagy a szekusdossziék körüli hercehurcát a pártok egymás ellen politikai eszközként próbálják felhasználni, a morális válság bizonyítéka. Az államelnöki hivatal és a kormány, az elnök és a parlament közötti ellentétek, valamint a hatásköri átfedések azt bizonyítják, hogy intézményes válság van Romániában. A legsúlyosabbnak azonban azt nevezte, hogy akár korrupció, akár hatásköri vita, akár más esemény kapcsán "valaki csorbítani akarja az emberi jogokat". Az állam alapvetô intézményeinek a mûködése kihat az egész társadalomra, s még inkább kihat a magyar közösségre, "s rajtunk csattan minden intézkedés".

A továbbiakban arról beszélt, hogy az RMDSZ két alapvetô célkitûzéssel vállalta a kormányzást: az EU-integrációhoz való hozzájárulás, a politikai stabilitás biztosításával (ezt teljesítette), és a nemzeti identitás megôrzéséhez szükséges feltételek biztosítása, továbbfejlesztése. Itt az infrastruktúra fejlesztésében jól állunk, az etnikai viszonyok tekintetében (kisebbségi törvény) nem állunk jól, jelentette ki. Ezért az RMDSZ 2007. januárig szolidáris lesz a kormánykoalícióval, utána azonban felül kell vizsgálni a szövetségnek a kormányban való jelenlétét, újra kell tárgyalni a kormányprogramot, a koalíciós viszonyokat, és ennek függvényében lépnek tovább.

Mint mondta, 2007-ben "el lehet képzelni", hogy elôrehozott választások lesznek, ezért – vakáció ide vagy oda – az RMDSZ-nek készülni kell: "2007-ben tudni kell, hogy mit akarunk 2008-ban. Amit 2007-ben teszünk, azzal indulunk neki 2008-ban az önkormányzati választásoknak" Ugyanakkor felhívta a figyelmet az Európai parlamenti választások fontosságára, illetve arra, hogy komolyan fel kell készülni a jövô év elsô felében sorra kerülô kongresszusra. Már ôsszel el kell kezdeni a konzultációt a civil szférával és az egyházakkal arról, hogy milyen RMDSZ-re van szükség, a testületet hogyan kell megváltoztatni, pártszerû mûködésre van szükség, vagy tovább kell nyitni, hogy "azok is beférjenek, akik most kívül vannak". Markó szerint "pártszerûbben kellene mûködjön, miközben az az igazi tét, hogy úgy tudják az RMDSZ-t kiépíteni, hogy az egész erdélyi magyarság mellette álljon, úgy átgyúrni, hogy mindenki beleférjen".

Kelemen Atilla megyei elnök szerint a megyei helyzet semmivel sem könnyebb az országosnál, sem politikai, sem önkormányzati szempontból: néha csikorog, néha leblokkol a mûködés". Mint mondta, az RMDSZ-nek a megye legnagyobb szervezeteként kell mûködnie, még akkor is, "ha egyesek légüres térbe akarják terelni". Kijelentette az önkormányzatok a szervezet legfontosabb pillérei, a közösségek érdekében kell mûködniük, még akkor is, ha fárasztó. A helyi koalíciót "összehozni" lehetetlen, jelentette ki.

Borbély László területrendezési miniszter írásos beszámolót tett le a TKT asztalára a lakásépítési programokról, az útépítési és javítási programokról, a települési vízrendszerprogramról, illetve az általa is képviselt tárca területrendezési politikájáról, Lokodi Emôke, a megyei tanács elnöke pedig a megyébe érkezett európai uniós pénzalapok felhasználásáról tájékoztatta a testületet. Felhívta a figyelmet, hogy "ha komolyan dolgozunk, van eredmény", ugyanakkor több komolyságot kért a helyhatóságoktól, illetve azt, hogy erôsítsék meg a kisrégiós együttmûködést. A hozzászólások a problémák széles skáláját fogták át, az Erdély autópályától, az EU-s strukturális alapokon s a vadkárokon át, el egészen az erdôszentgyörgyi bíróságig, valamint a sportéletig.

Benedek Imre TKT-elnök szerint a kormánystruktúrát le kell bontani az RMDSZ-ben is minden szintre, és árnyékkormány-stratégiára és jobb információáramlásra lenne szükség, "az emberek nem érzik, hogy az RMDSZ helyzetbe hozza ôket", mert a koalíció nem mûködik, a partnerek betartanak egymásnak", illetve "ott mûködik, ahol baráti kapcsolat van".

Tariceanu kormányfô hétfôn a Mediafax hírügynökségnek elmondta, a kormányátszervezés következtében megmarad az erôviszony a koalícióban és kizárólag a kormányzati ügynökségek számának csökkenését fogja eredményezni. Ugyanakkor aláhúzta, abban az esetben ha a miniszterek nem lesznek elég bátrak ahhoz, hogy erre vonatkozóan intézkedést hozzanak, akkor a folyamatot maga a miniszterelnök fogja eldönteni. Hangsúlyozta, hogy a kormány átszervezésének terve elsôsorban az államtitkárok és ügynökségek számának csökkentését írja elô, valamint egyes minisztériumok decentralizálását megyei szintre annak érdekében, hogy növeljék az adminisztráció hatékonyságát a lakosság gondjainak megoldásában, valamint az európai pénzalapok lehívásában. A kormányfô figyelmezteti a minisztereket, hogy álláspontját újra érvényesíteni fogja, ha azt tapasztalja, hogy javaslatai az átszervezésre vonatkozóan valójában csak egy "könnyû szépségápolást" fognak jelenteni.

A kormányfô elmondta, ha lehetséges, akkor hajlandó átadni az általa koordinált kormányzati ügynökségek egy részét más intézményeknek. Rámutatott, hogy a kormány alárendeltségébe tartozó ügynökségek nem a kormányfô munkaapparátusát képezik a kancellárián keresztül, és szeretné kiküszöbölni ezen képet.

Hazafelé baktattunk, éjjel vagy hajnalban, ki tudja már. Felszabadultan és fáradtan, kimerülten, de vidám és mégis keserû szívvel az ötnapos buliról, az ideiglenes, de évenként visszatérô, újra és újra felépülô apró városból. Fülünkben visszhangzott még a zene, a hangkavalkád, lábunk fájt a napi hosszú sétáktól – mindenki hallgatott és amint feltûnt a légbôl fújt kapu, éreztük: a Kijárat felirat ez esetben nem csak a holnapra – egy újabb évre szól. Jövô nyárig csendes lesz a Maros-part, csupán a Sörpatika terasza válik élettôl hangossá az ôszi éjszakákon.

Valóban: szinte minden megtalálható volt az idei Félszigeten – még nekünk, bennszülötteknek is, akik nem sátrastól érkezô táborlakók, hanem naponta kijáró vendégek voltunk, így a tulajdonképpeni tábori életben nem tudtunk a végsôkig részt venni. Azok azonban, akiknek ez megadatott, egyöntetûen vallották – jó volt a Félsziget, jobb, mint az eddigiek összesen, valóban az év legnagyobb fesztiváljává vált. Nem volt ugyan színház (voltak helyette bábosok) és irodalmi hajó (van helyette építôtelep), a mûvészet mégsem hiányzott igazolatlanul: a képzômûvészet, a fodrászsátor, a maszköntés, a humorfesztivál és vájtfülûeknek a Zene igazi összmûvészeti táborrá avatta Sziget kistestvérét. Pénteken a bôrünkön éreztük azt, amit elôzôleg senki sem hitt volna: hogy a Félsziget eléri befogadóképességének határát. Míg szerdán a frissesség, a régi barátok öröme, az általános eufória jellemezte a hangulatot, csütörtökön a "még csak egy napja vagyunk itt" hihetetlensége, péntek estére a rengeteg ember és a belôlük áradó vidámság összetéveszthetetlen fílingje jellemezte a bulit: bárhova néztünk, fejek áradata lepte el a Víkendtelepet, a Maros-partot, a két színpad elôtti küzdôteret, a sátortábort, a lacikonyhákat. Nem tudom hányan, de rengetegen voltunk. Betudható ez a The Rasmusnak vagy csupán a hétvégének? Kit érdekel. Szombaton Hobó a közönség viharos ünneplése közepette, karizmájának minden súlyával állíttatta le öt percre a saját koncertjét, mert a nézôtéren apróbb nézeteltérés történt, vasárnap pedig esôisten is megérkezett. Hiába tombolt: az Autostop MS Vásárhelye legyôzte az utolsó pillanatban idelátogató zivatart.

Délutánra leeresztették a kapu fölötti, darura akasztott Félsziget-rombuszt, és immár lépten-nyomon találkozhatunk hazafele igyekvô, hátizsákos táborlakókkal. A színes hajzatokat megkoptatta az esô és a tánc, a punkfrizurák kevésbé diadalmasan meredtek Isten mosolygó ege felé, a tábor polgáraira fölkerültek a normálisabb ruhák, és miközben jól éreztük magunkat, ott lebegett már a hazatérés szomorkás hangulata.

Reméljük, jövôre ismét felépül a tábor. A fôutca. A színpad. Az aréna. Újra megjelenik a töltésen a darugép és a magasba emeli a logót. Újra piros betûkkel olvashatjuk a felfújható Holdon, hogy Félsziget. Újra levegôvel telnek meg a kapuk és elözönlik a táborlakók a fesztivált. Mert jó ez a társaság, jó az ötnapos város polgára lenni. Meséljenek errôl a képek. Vásárhely mindenkit visszavár.

"Óriási erô van az együtt éneklésben, testvérkórusok találkozóiban. Álmaink némelyike megvalósul. A legsötétebb diktatúra éveiben álmodoztunk arról, hogy majd egyszer együtt éneklünk magyarországi dalos testvéreinkkel... Tudjunk élni a lehetôséggel! Remélem, hogy ez örök idôkre szól. A népdalok nevében, a zenei anyanyelv közösségében találkoztunk, de ez egyben a kultúra cseréje is lehet, a jó könyvek cseréje, a jó hangfelvételek, videofelvételek cseréje. Akik ilyen szépen éneklik a népdalt, azok szubkultúrát nem terjesztenek. * A magyar népdal elôadására nem jellemzô a megjátszottság. Nem jellemzôk az illusztratív gesztusok. A magyar népénekes mindent a gége gesztusaival fejez ki. Rendkívül mély átéléssel, azonosulással énekel, de ennek az illusztratív gesztusokban megnyilvánuló külsô jele nincsen. A mi népdalunk így csodálatos, ahogy van. Nem kell arra "rájátszani" semmit. (Más kérdés, ha játékokat mutatunk be, munkafolyamatot illusztrálunk. De a népdal elôadására ez nem jellemzô.) * A nagy számban jelentkezô magyar csoportoknak fel kellene vállalniuk a moldvai magyarság dalait (1992-ben jelent meg, a pápalátogatás alkalmával, Seres András néhai néprajztudós gyûjtése, Szervátiusz Tibor illusztrációival, mindmáig a legteljesebb csángó-magyar népdalgyûjtemény, tartalmazza a népének-anyagot, tehát nemcsak a világi dalokat, egésze annak a repertoárnak, amelybôl bennünket, maiakat is: kitiltottak). * "Ha népdal, akkor az: világi dallam" – ismerôs ez a tévhit. Hát nem, nem így van. Népünk tudatában az egyházi népénekek és a népdal együtt él. Kodály könyvén, A magyar népzenén nemzedékek nôttek fel – de ezt a fejezetet valahol, tudatosan: kihagyták belôle..." Az Ákosfalván született, tavaly elhunyt zeneszerzô, zenetudós, -gyûjtô dr. Szabó Csaba gondolatait idéztem. 1994. június 21-én mondotta el mindezeket a Szovátán szervezett kórustalálkozón. A 2006- os nyárádszeredai rendezvény igazolni látszik szavait. Bartók Béla születésének 125. évfordulója jegyében zajlott a szombati dalostalálkozó, rövid áhítat keretében megáldotta a Bocskai Dalkör új zászlaját és áldást kért a kórusokra, az éneklô magyar népre Székely Endre református lelkész. 1866-ban határozták el a Közmûvelôdési Dal- és Ifjúsági Kör létrehozását. 1868-an létre is jött aztán a kör énekkara, Szabó Lajos vezetésével. Azóta kisebb-nagyobb (kényszerû) megszakításokkal, folyamatosan száll a dal a Nyárádmentén. Errôl tanúskodik a szép zászló, Bandi Katalin alkotása. A helyi kórusmozgalom és a Bocskai Dalkör rövid történetét a késôbb is konferáló Kovács Ágnes tanítónô ismertette. A mûvelôdési házban népes közönség elôtt hangzottak el a köszöntôk, hiszen idén is eljöttek az aszódiak, simontornyaiak, és mintha csak Szabó Csaba tanár urat igazolnák, a szlovákiai Tornalja dalosai is. Elôször járt a Nyárádmentén az aranyosgyéresi református vegyes kar (karnagya Szabó Zsombor). A szokott formáját hozta a Sipos Domokos Mûvelôdési Egyesület vegyes kara Dicsôszent-mártonból. A kórusvezetô Iszlay László azt találta ki, hogy a szintén ôáltala dirigált (létszámban sokkal kisebb) medgyesi kórussal közösen énekeljenek, egyebek közt a szászok Erdély-himnuszát. Szépen, árnyaltan szól a Csemadok tornaljai alapszervezetének ANDANTE vegyes kara, Kurali Ágnes, a helyi iskola zenetanárnôje vezeti. (Zongorán kísért Micki Ágnes.) 1975 óta énekelnek, létszámuk 35-re nôtt, évente többször szerepelnek Tornalján és környékén, különbözô mûvelôdési, egyházi alkalmakkor. Hasonlóan üdítô volt hallani a simontornyai Krammer Ferenc kórus Máté Imréné vezette dalkörét. Ötödször látogattak Erdélybe. Az elmúlt négy évben két rockoperát is feldolgoztak, A költô visszatér címû darabot Nyárádszeredában is bemutatták már, az István, a királyt pedig ezután szeretnék itt is elôadni. A nyomasztó kánikulát ritmusos örökzöld dallamokkal tették elviselhetôbbé, az énekes-gitáros Kántor István közremûködésével.

A Bocskai Dalkör nôi kara zárta a hangversenyt. A nyárádmenti indulót, Szentiváni Mihály folklorizá-lódott költeményét Ferencz Csaba karnagy dolgozta fel. (1968-ban már két kórusa volt, az általános iskola és a középiskola leánykarát is ô vezette. Azóta megszakítás nélkül tanít és szervez, itt, Nyárádszeredában. Neveli nemzedékek sorát.) Liszt, Brahms, Mendelssohn-Bartholdy, Bartók, Gárdonyi Zoltán-mûvek csendültek föl, végül Birtalan József mûve, az Akkor szép az erdô, mikor zöld címû kedves népdalfeldolgozás, szinte üvegharangcsengéssel. A közösnek szánt záróénekek közül pedig négy bordalt választottak, az utolsót több nyelven is megszólaltatták a résztvevôk.

Megfért a repertoárban az egyházi és világi kórusmuzsika, a zenei irodalom nagyjai és a folklór, himnuszok és madrigál, diáknóta és bordal, sirató és spirituálé, korok és stílusok és mûfajok természetes módon "ke-veredtek". Palestrina, Orlando di Lasso, Mozart, Weber, Dvorak, Erkel, Bartók, Kodály, Bárdos Lajos, Ligeti György, Farkas Ferenc. Egyetemes és nemzeti harmóniája. A Seprôdi János Kórusszövetséghez több mint 680 kórus tartozik, hallottuk Nagy Ferenc elnöktôl. A szövetség az 1867-ben Aradon alakult Dalár Egylet célkitûzéseit vállalja fel, folyamatosságát biztosítandó az idôben. Ez évtôl új színfolt rendezvényeinek palettáján a parajdi sóbányában minden július elsô péntek- szombat-vasárnapján tartott kórushangverseny. 2007-ben Siófokon szervezik meg a III. Nemzetközi Seprôdi János Kórusfesztivált, amelyen a Kárpát-medencei magyar dalosok mellett Európa több országának énekesei is részt vesznek majd. 2006-ban pedig Técsôn lesznek együtt, lélekben minden-magyarok a nagyvilágból.

A karvezetôk, kórusfelelôsök, zászlótartók a találkozást megörökítô emléklapot vehettek át Dászkel László polgármestertôl.

Szerkesztette: Vajda György

Szigorító intézkedések a városi kórházban

Konfliktus robbant ki a dicsôszentmártoni kórház jelenlegi vezetôsége és a polgármesteri hivatal, illetve a helyi tanács között. A Nemzeti Liberális Párt színeiben menedzseri álláshoz jutott dr. Butuc Ovidiu szigorító intézkedéseket vezetett be, amivel "rendet akart teremteni ott, ahol sokáig nem volt gazda". Elsô lépésként leváltotta Mircea Moldovan volt igazgató vezetôi gárdáját, s megszigorította a be-és kijárást, mivel sokan eltulajdonítottak javakat a kórház tulajdonából. Az új igazgató direkt kapcsolatot szeretne kiépíteni a várost támogató németországi Rumänien Hilfe segélyszervezettel, amely a romániai Marga Alapítványon keresztül adományozott különbözô eszközöket, többek között a kórháznak. Butuc szerint a Marga Alapítványnak tagja Octavian Popa polgármester is, emiatt ez az alapítvány mindig lefölözte a németek ajándékait. Nemrég a kórház arra kérte a polgármesteri hivatalt, hogy a bejáratot aszfaltozzák le. A városvezetés megtagadta. Ekkor élesedett ki a konfliktus.

Dr. Kakassy Sándor, az RMDSZ által javasolt aligazgató, lapunknak elmondta, az új vezetôségnek valóban sikerült feljavítani az étrendet, ezenkívül jobb lett a gyógyszerellátás és a kórtermekben is jobb körülmények között kezelhetik a betegeket. Kijavították a konyhát, a mosodát, az osztályokat is orvosi berendezésekkel látták el. Ezenkívül 7 orvosi állásra írhattak ki versenyvizsgát. A megyei tanácstól kért és kapott a kórház 1 milliárd lejt, amibôl két új echográfot vehettek. Ami még mindig hiányosság, az a pszichiátriai osztály, ahol még most is embertelen körülmények uralkodnak. 400 beteget 4 orvos lát el, de itt csak EU-s pályázattal lehet majd annyi pénzt szerezni, amivel a körülményeket feljavíthatnák.

– Nincs mit tegyünk, versenyhelyzetben vagyunk. Megindult a harc a betegekért. Ha nem javítjuk fel az orvosi ellátást és nincsenek betöltve ágyaink, a minisztérium által követelt szabályok szerint, akkor akár meg is szûnhet a dicsôszentmártoni kórház. Inkább arra kell törekedjünk, hogy regionális kórházzá váljunk, s a környékbeli településen levô betegek ne a megyei kórházba menjenek, hanem hozzánk jöjjenek – mondta dr. Kakassy Sándor.

Ami a bejárati út javításával kapcsolatos nézeteltérést illeti, Kakassy Sándor véleménye az volt, hogy ez tulajdonképpen álkonfliktus. A vélhetô ok az, hogy a kórházigazgató liberális, míg a polgármesteri hivatal a PSD kezében van. Más politikai elveket vallanak.

Dr. Ovidiu Butuc elmondta, azért szeretnének egyenes kapcsolatot ápolni a németországi szervezettel, mert eddig elég sok haszontalan dolgot is hoztak. Az igazgató összeállított egy szükséglistát, s szerinte az lenne jó, ha a jegyzékre kerülteket tudnák elhozni Dicsôszentmártonba. Az említett echográfok mellett EKG és röntgengépeket is vásároltak, mi több, a legnagyobb megvalósításnak azt tartotta, hogy sikerült kifizetni az adósságot a leszállítóknak és a 13. fizetést is az idén kigazdálkodják. A menedzseri teljesítményindexük is nôtt, ez sokat számít, hiszen az új normáknak megfelelôen még nem akkreditálták az intézményt. Júliusban 3,6 millárd lejt kaptak a minisztériumból, amit a korszerûsítésre fordítanak majd. Dr. Ovidiu Butuc a konfliktussal kapcsolatosan lapunknak elmondta: multinacionális cégnél dolgozott korábban, orvos-menedzsmentben szakosodott, más, korszerû vezetéselveket vall, mint a polgármester, aki "visszavonulhat már, hogy az unokáit nevelje".

Pihenôszabadsága miatt nem tudtunk Octavian Popa polgármesterrel beszélni, helyettese, Chindris Ovidiu elmondta, szó sincs arról, hogy a város ne segítse az egyébként a megyei tanács hatáskörében levô kórházat. A felszámolt hôközpontokból a kazánházat átadták, a villanyáram-fejlesztôt megjavíttatták, mi több, öt szolgálati lakást is felajánlottak orvosoknak. Ami a segélyszállítmányt illeti, senki nem "téríthetett el" csomagokat, mert ezeknek a címzettje a kórház, a németek egyenesen oda vitték. Az útjavítással kapcsolatosan az alpolgármester elmondta, mivel az a kórház belterülete és nem a város közterülete, nem utalhatnak ki pénzt a munkálatokra.

Ezenkívül megtudtuk, hogy az orvos meghívta a tanácsosokat egy párbeszédre, de a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ képviselôjén kívül senki se jelent meg. Ellenben a polgármesteri hivatal meghívta az orvost a tanácsülésre, hogy nyújtson be egy okiratot mindazokról, amit igényelne a tanácstól. A múlt csütörtöki ülésen megjelent az igazgató, s így úgy tûnik, hogy a konfliktus is rendezôdik, alábbhagytak a személyes indulatok, reméljük, ezúttal a dicsôszentmártoniak hasznára.

Átalakul a zsinagóga

Dicsôszentmárton abba a különleges helyzetbe került, hogy a helybéli református egyház képviselôi és az RMDSZ közötti konfliktus miatt a magyarságnak két közösségi épülete van és mégsincs. A fôtéren levô, az egyháziak által gondozott Magyar Házat évekkel ezelôtt azért rendezték be, hogy a dicsôi magyar közösségnek kulturális központja legyen. Aztán a bérek miatt konfliktus tört ki a házigazdák és a mûködtetôk között. Az utóbbiak végül kiköltöztek. Maradt a kórus.

A volt zsinagógában aztán létrejött a Kis- Küküllô Magyar Kulturális Központ. A zsidó hitközséggel történô egyezség értelmében ide hamarosan egy múzeumot is berendeznek, ami a zsidók múltját mutatja be, illetve ezt az anyagot kiegészítik a környékbeli magyarság néprajzi, használati és történeti tárgyaival.

Dr. Kakassy Sándor lapunknak elmondta, ôsszel itt tartják majd a Dicsôszentmártoni Kulturális Napokat. Könyvtárat, képtárat szeretnének mûködtetni, s a népszínház is itt mûködne. Ki szeretnék bôvíteni az épületet egy másik helyiséggel, ahol öltözôket, mellékhelyiségeket rendeznének be, azonban egyelôre "terv sincs, pénz sincs".

Ottjártunkkor a volt zsinagóga és a Magyar Ház ajtaja is zárva volt.

Ahol már csak pipacsok teremnek

Két sikertelen privatizálási kísérlet után az Állami Vagyonügynökség különleges adminisztrálás alá helyezte ismét a bikromátgyárat. Amint Suciu Grigore, a gyár mûszaki igazgatója elmondta, ez azt jelenti, hogy a 97%-ban állami tulajdonban levô volt ipari kolosszust az ügynökség által kinevezett részvényesek közgyûlése (AGA) vezeti, ez utóbbi pedig megbízta a jelenlegi vezetôséget, hogy igazgassa a gyárat.

Legutóbb Iosif Ioan medgyesi magánszemély kötött privatizálási szerzôdést az Állami Vagyonügynökséggel, azonban mivel egyik fél sem tartotta be a megegyezést, 2004 novemberében felbontották. A gondot az óriási adósság törlesztése, illetve az ökológiai katasztrófaveszélyt jelentô meddôhányók lezárása okozta. A vállalkozó abban egyezett meg a vagyonügynökség képviselôivel, hogy a gyár összesen mintegy 300 milliárd lejes adósságát részvényekké alakítják át és ezeket majd visszavásárolják. A késedelmi kamatot, illetve az erre kiszámított büntetéseket pedig a fizetésképtelenségre vonatkozó 64-es törvény alapján eltörlik. A beruházó a privatizálást követôen egy éven belül tôkeemelést kellett volna végrehajtson. Mivel idôközben megváltozott a gazdasági-politikai helyzet, az Állami Vagyonügynökség nem tudta betartani ígéretét a vállalkozóval szemben, így végül szakításra került sor.

Jelenleg a gyár növényvédô szereket gyárt és szállít mezôgazdasággal foglalkozó cégeknek. Havonta 5-6 milliárd lej bevétele van, összesen 180-an dolgoznak a hajdani vegyipari platformon. Ezenkívül a Carbid Fox gyárnak ipari víz és szennyvíz-tisztító szolgáltatást nyújt, valamint a gyár területén levô ipari vasútvonalat kezelik a Bicapa alkalmazottai.

Suciu Grigore nem tudott véleményt mondani a gyár jövôjérôl, sorsáról "az állam" dönt. A villany-, földgáz-, nyersvízfogyasztásért, illetve a leszállítók felé az adósságot eddig senki sem törölte el. De a legnagyobb gondot a meddôhányók kezelése jelenti. Elkészült egy mûszaki vizsgálat, majd egy megvalósíthatósági elôtanulmány a lerakat stabilizálásáról. A több évtizede lerakott salakot betonlábakkal meg kell kötni, hiszen földcsuszamlás esetén ez a Kis- Küküllôben állhat meg, s beláthatatlan következményekkel járó ökológiai katasztrófát okozna. A tanulmányt a bukaresti Iprochim cég végezte el 80 millió lejért. A Megyei Környezetvédelmi Ügynökség is engedélyt kell adjon a meddôhányók lezárására. Ehhez is egy dokumentációt kell összeállítani. Mindezekre az állam nem tud pénzt fordítani.

– Ha Románia EU-csatlakozásáig nem oldjuk meg a meddôhányók kérdését, akkor az unió emiatt bezárathatja a gyárat. Ez viszont újabb környezeti gondokat idézhet elô. Az üzem területén mûködik egy ipari szennyvíztelep, illetve vízhálózat, ha ezek gazdátlanul maradnak, akkor a gyár területérôl összegyûlt víz szûrés, kezelés nélkül jut majd a Kis-Küküllôbe – mondta Suciu Grigore. Ami mindennél fontosabb: amennyiben lebontásra kerül a gyár, ki vállalja majd a felelôsséget az utólagos környezetszennyezésért, hiszen a dicsôszentmártoni vegyipari kombinát felülete annyira szennyezett, hogy káros hatása évtizedekig érezhetô.

13,2 km hálózatot újítanak fel

A héten Dicsôszentmártonban is hozzáfognak az EU gazdasági és társadalmi kohéziós alapok, a SAMTID által támogatott ivóvízhálózat rehabilitációs programjához. A beruházás értéke 2.447.017 euró. Ebbôl 30 utcában, összesen 13,22 km vezetéket cserélnek ki, új aknákat és bekötéseket építenek ki, 902 fogyasztásmérôt szerelnek fel, ugyanakkor a vízüzemben két automata vegykezelô berendezést, új szivattyúkat is üzembe helyeznek és rehabilitálják a vízszintmérôt. Az említett 2,4 millió euró mellett a helyi tanács 1,3 millió euróval egészíti ki a munkálatok költségeit. A fôvállalkozó a ploiesti PPS Plain Systems Impact cég, alvállalkozónak egy szatmári céget választottak. Ez utóbbi cég szakemberei csütörtökön a vízüzemet is felkeresték, ahol felmérték a terepet a munka megkezdése elôtt. Chindris Ovidiu alpolgármester elmondta, amint a cég munkagépei megjelennek a városban, értesítik a lakosságot, hogy hol fognak dolgozni, hiszen a forgalmat is ennek megfelelôen kell majd elterelni. A tervnek megfelelôen a munkálatokat 2007 szeptemberében fejezik majd be, ezt követôen a vízüzemet és a hálózatot az Aquaserv vállalat veszi majd kezelésbe.

A SAMTID programtól eltekintve a város saját költségvetésébôl 1,6 milliárd lejt költ a Livezii utcában levô 800 méter ivóvízvezeték kicserélésére, ugyanitt az utca és a járda burkolatát is megjavítják majd a munkálatok után.

Dicsôszentmártonban három nagy bevásárlóközpont épül a közeljövôben. Az embereket arról kérdeztük, mi a véleményük errôl, illetve szerintük milyen hatással lesz ez a városra nézve?

Blajan Victoria, 46 éves, háztartásbeli: – Örülök, hogy végre nálunk is lesz ilyesmi, mert most kénytelenek vagyunk a város egyik végébôl a másikba szaladgálni, hogy megkeressük mi hol a legolcsóbb. Remélem, ha lesz bevásárlóközpont, akkor megtalálok mindent egy helyen és talán olcsóbbak is lesznek a termékek. Más városokban ez így van, a nagy üzletekben alacsonyabbak az árak.

Vacar Claudiu, 34 éves, építôtelepi munkás: – Már éppen ideje, hogy legyen ilyesmi a közelben, mert mindig be kell menjek Marosvásárhelyre, a Metróba, hogyha egy helyen mindent meg akarok kapni. Mindig itt szoktam bevásárolni. A benzin pedig jó drága, még akkor is, ha csak egy héten egyszer megy be az ember. Csak miután megnyílnak, náluk is lennének alacsonyak az árak, hogy érje meg itt bevásárolni.

Blága Ildikó, 56 éves, üzlettulajdonos: – A város elég kicsi, nem tudom, hogy megbírja-e a három nagy üzletet. Szerintem jóval nagyobb lesz a kínálat, mint a kereslet, ha ezek az üzletek megnyílnak. 35 éve vagyok kereskedô, és tudom jól, hogy a környék lakossága nagyon szegény, igazi jövedelmük csak az értelmiségieknek van. A lakosság nagy része pedig nem az. A falusi embernek, ahhoz hogy szupermarketekbe bemenjen, kell legyen legalább százezer leje. Látom a falusi üzletekben, hogy a tizenötezer lejes üdítôn is sokat gondolkodnak, megvegyék vagy sem, fôleg nagyobb mennyiségben semmit sem fognak megvenni. Egyáltalán nem igényes a város, sôt.

Tamás Erzsébet elárusítónô: – Nagyon jó, hogy építik ezeket a bevásárlóközpontokat, mert sok a munkanélküli a városban, legalább teremtôdnek új munkahelyek és egy helyen be tudunk mindent vásárolni, azonban emiatt a kis üzletek, mint ez is, be fognak zárni. Én szerencsére nyugdíj elôtt állok, rám nézve nem akkora tragédia, de optimista vagyok, hogy a kis boltok elárusítói a három nagyáruházban csak találnak majd munkahelyet.

Jenei László 58 éves órásmester: – Bôven elég lenne egy nagy üzlet is, amilyen szegény a város. A lakók hetven százaléka nyugdíjas, a fiatalok nem maradnak itthon, mert nincs munkalehetôség. Annyiból lesz talán jó dolog, hogy minél több nagyáruház épül, annál alacsonyabbak lesznek az áraik, mert versengeni fognak egymással a vásárlókért. Hátha ebbôl legalább a lakosság fog hasznot húzni. Remélem, nagyobb lesz a választék is, mint most, amikor meg kell vegyük a termékeket annyiért, amennyit a kiskereskedô kér értük.

A Népújság egy korábbi értesítésére lettem figyelmes, mely szerint Dányánban, egy távoli Kis-Küküllô menti falucskában falutalálkozót tartanak július 22-23- án. Számomra is fontos volt az értesítés, ugyanis tanítói pályám elsô három évét itt töltöttem. Sok kedves emlék fûz lakóihoz, ifjakhoz és idôsebbekhez egyaránt.

Jelenleg 128 lelket számlál az egyházközség, melyet Takács Albert fiatal lelkész és egy ugyancsak fiatal gondnok, Varga Tibor személyében vezetnek tíz presbiterrel együtt.

A találkozó elsô napján, szombaton várták haza a csendes kis utcák és házak az egykor eltávozott személyeket, azokat, akik egy jobb megélhetés reményében választottak maguknak új lakóhelyet. Délután öt órára benépesedett a falu, megtelt a százéves múltra tekintô református templom, melyben ez alkalommal Komáromi István dányáni származású, Ernyében szolgáló lelkész köszöntötte falutársait hálaadó szószéki beszédében. Istentisztelet után a jelenlevôk valamennyien a lelkészi hivatalban Takács Albert tiszteletes úr és kedves felesége vendégei voltak, aki nyolc éve végzi szolgálatát ebben az egyházközségben, Mikefalváról ingázva. Reggelig tartó kosaras bál részesei voltak, amelyben a talpalávalót a világjárta szászcsávási zenekar húzta. Kellemes, örömteljes és szeretetteljes találkozó volt, ahol táncban és dalban örvendezett együtt száztíz ember. Nemcsak a mulatozás öröme gyûjtötte össze az embereket, hanem nagy tervek megvalósításáért küzd e kicsi, de lelkes közösség egyházi vezetôivel az élen – tudtam meg Komáromi István tiszteletes úrtól. Szomorúan írta le szülôfaluja lehangoló állapotát, melyben se tanító, se lelkész nincs állandó jelleggel, aki útbaigazítaná a nagyvilágtól távolabb élô, de jobb sorsra érdemes embereket. Egy mentô gondolata támadt, éspedig létrehozni egy egyesületet – akár Falumentô Egyesület néven – melynek feladata lenne, gyarapítani az egyháztagok számát szabad választási lehetôséggel (ez már be is indult), termelôegységeket létesíteni, amelyek munkalehetôséget biztosítanának a faluban tengôdô fiataloknak, biztosítani állandóan itt tartózkodó lelkészt, tanítót, akik ôrködnének a falu értékei fölött, testvérkapcsolatot kialakítani, visszaadni a kiöregedett falu életreményét, felpezsdíteni az életet... Az elsô lépéseket már megtették két holland kapcsolat létesítésével. Jövôtôl szeretnék, ha a tehetôs elszármazott dányániak adójuk két százalékával segítenék az egyesület létrejöttét, amely a fent említett célok megvalósítását szolgálná. A következô akció az Öregek Vasárnapja címû rendezvény megszervezése lenne október hónap folyamán, amikor szeretetcsomagok szétosztását tervezi szülôfalujában. Mindezt a szülôföld iránti tiszteletbôl, szeretetbôl és ragaszkodásból. Ez a föld sok híres ember bölcsôjét ringatta, akik odaadással kapcsolódnak be faluépítô tevékenységbe, mint például: dr. Horváth Sándor édesapjáét, Bölöni Domokos íróét, Tóth Ibolya textilmérnökét, Buzdugán Júlia gyógyszerésznôét, dr. Varga Ferenc fogorvosét, Bölöni Piroska, a székelyudvarhelyi készruhagyár igazgatójáét, Varga István és Varga Károly agrármérnökökét és ezenkívül sok jó szakemberét, akik ebbôl a kis távoli településbôl indultak életútjukra.

A falutalálkozó második napján a délben kezdôdô istentiszteleten Takács Albert tiszteletes úr hirdette az igét. A templomból kijövet sok hirdetés hangzott el: az idei ötvenévesek köszöntése, az adakozásra való felkérés valamint egy közös szeretetvendégségre való meghívás a lelkészi lakásba. Ez alkalommal gulyással vendégeltek meg valamennyiünket. A vasárnapi találkozó az Adjatok hálát az Istennek egyházi énekkel zárult. Örömmel tapasztaltam, hogy a kis lélekszám ellenére is Dányánban a fennmaradásért és megmaradásért való összefogás csodákra képes, ami, úgy gondolom, követendô példa lehet hasonló helyzetû kis települések számára is.

Tóth Katalin tanítónô, Magyarsáros

Azaz a megyei tanács kapuja kilenc záros a 2006. év elejétôl. A minap ügyes-bajos dolgaimat szerettem volna rendezni a Maros Megyei Tanácsnál. Sor fogadott a porta elôtt, akárcsak az átkosban. A kapus udvariasan próbálkozott magyarázattal szolgálni a bejutás mûvészetérôl, mert azzá vált az új IT-technika szerint. Miután a kapus leellenôrizte, hogy az általam keresett személy házon belül van, személyi igazolványom leadásával nyakamba akasztott egy láncos kártyát, aminek segítségével "tárult szézám".

Gondolkodóba estem, hova jöttem: az FBI, vagy pedig a KGB, vagy a szûkebb pátriánkban is jól ismert szekuritátéhoz, illetve ôk is megirigyelhetnék ezt az új rendszert. De lényegében hol is vagyunk? Nem a megyei önkormányzatnál? Miért volt szükség videokamerákkal megtûzdelni illusztris polgármesterünk, Bernády György által a vásárhelyiek pénzébôl épített városházát? A kapusszobában meg az elnöknôi kabinetben levô terminálokon lehet figyelemmel kísérni a ki-bejövô forgalmat. S ha ez nem is elég, még annyit mondanék, hogy mindez csekély 2 milliárd lejbe került, természetesen az adófizetôk pénzébôl.

Kitôl fél vagy félnek választottaink? Ez itt a kérdés. Véleményem szerint ezzel nem vagyok egyedül, a megyei önkormányzat nem titkosszolgálat, oda természetesen ellenôrzés mellett minden választónak szabad bejárása lenne! A diszkriminációs bizottságnak erre is figyelmet kellene szentelnie, valamint arra is, hogy a roma lakosságot csak a kapu alatti szûk irodában lehet fogadni.

Hány fagyoskodó éhes emberen lehetett volna segíteni télvíz idején abból a fránya kétmilliárdból?

Dr. László L. Ferenc

Hála az Úrnak, hogy Tôkés László püspök úr és Markó Béla RMDSZ-elnök úr párbeszédet folytattak Tusnádon a romániai magyarság érdekében. Tudják, tudjuk, hogy csak egységes erôvel lehet megvalósítani az autonómia bármely formáját.

A múltból tudjuk, a II. világháború után történt egy politikai átszervezés, Románia és Magyarország a szovjet tömb részévé vált. Magyarország kérte, hogy ne vegyék el tôle a határ menti nagy magyar városokat, mint Szatmárt, Nagyváradot, Aradot. Groza Péter miniszterelnök, a román delegáció vezetôje és csapata azzal állt elô a szovjeteknek, hogy inkább létrehoznak egy magyar autonóm tartományt szovjet mintára, Csíkszék, Háromszék, Udvarszék és Marosszék területekbôl, Marosvásárhely székhellyel. Még megígérték, hogy a Bolyai Magyar Tudományegyetem tovább mûködik Kolozsvárt, csak az egész Erdély tartozzon Romániához. Ezzel megnyerték a szovjeteket a tárgyaláson. Egy ideig mûködött ez a közigazgatási forma. 1965-ben Ceausescu került hatalomra, és 1968-ban átszervezte a régi közigazgatási formát. Feloszlatta a rajonokat, tartományokat, így a Magyar Autonóm Tartományt is. Azután a Bolyai Egyetem is egyesült a Babessel, így van a mai napig. Amit Ceausescu megcsinált, az úgy maradt. "Jó" munkát végzett, ezen a mai hatalom sem akar változtatni. 1990-ben a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásában hallottam egy interjút Fazakas Jánossal, az egykori román kereskedelmi miniszterrel. Fazakas azt mondta: fiaim, ti fiatalok vagytok, kevés tapasztalattal, de tudjátok meg tôlem, az lesz a romániai magyarságé, amit egységes erôvel kiharcolnak. Ez így volt a múltban és így lesz a jövôben is. Lehet, igaza volt. Mi mind a két elnök úr törekvését csak üdvözölni tudjuk, mert mindketten csak jót akarnak a romániai magyarságnak.

Jenei Árpád

Örvendek, hogy kezd feléledni a mindnyájunk mûvelésére, nevelésére szolgáló rovat, melyet a néhai, nagy tiszteletnek örvendô Bartha János halálával egy idôre eltemettünk.

Kíváncsi természetû vagyok, szakmunkás (jelenleg nyugdíjas) létemre minden érdekel, a Népújságból – a reklámokon kívül, ami sajnos egyre szaporodik – mindent el szoktam olvasni. (Ó, hol vannak ma már azok a féloldalnyi dôlt betûs ankétok, riportok!) Sajnálom, hogy elszalasztottam a nagy tudással rendelkezô Bartha János tanár úrtól a következô szólásmondás eredetét. "Úgy otthagyta, mint Szent Pál az oláhokat."

Az Anyanyelv rovat újraindulása alkalmából megragadom a lehetôséget, felkérésének eleget téve papírra vetettem igényemet. Ha esetleg nem sikerül megtudnom önök által, nem fogom abbahagyni a kutakodást.

A sikeres start reményében, amelyhez jó munkát kívánok és maradok azzal a reménnyel, hogy nem fog beigazolódni az a szólásmondás, hogy: "Ember pótolhatatlan nincs."

Török Sándor

1. Olvasom (Népújság 2006. júl. 26. számában az olvasói fórumban), hogy "1840-ben a császári család végeztette ki Batthyány Lajost, Magyarország elsô miniszterét". A dátum nyilván melléütés, ugyanis csak 1849-rôl lehet szó, a mai budapesti Szabadság tér (V. kerület) helyén éktelenkedô egykori Újépületben (Neugebaude) végezték ki Batthyányt, az elsô felelôs magyar minisztérium elnökét, azaz a kormányfôt. (Ugyanott található ma is, az egykori ellenzék kedvenc találkahelyén, a nevét viselô örökmécses.) Nem a császári család, nem Habsburgék úgy általában, hanem a császári és királyi haditörvényszék október hatodikán a császár, az 1848-tól uralkodó Ferenc József nevében. Az országban statárium van, a hadi jog érvényesül. Ennek értelmében katonai bíróság elé állították Batthyányt és a tizenhárom Aradon fogvatartott tábornokot.

A Pozsonyban, Pesten és Aradon, Temesvárott és Pécsett, majd Nagyszebenben, Kassán és Nagyváradon felállított császári és királyi rendkívüli hadbíróságok sorozatban gyártották az ítéleteket. A vád alá helyezettek bûnösségét annak függvényében állapították meg, hogy ki milyen hivatalt/rangot viselt, mekkora felelôsséget vállalt magára a forradalom és a szabadságharc tizenhét hónapja alatt. Ennek megfelelôen elôbb Batthyány Lajos gróf, egykori miniszterelnök perére került sor, melyet a honvédseregben önálló seregtestet vezénylô tábornokok elítéltetése követett. "Jóllehet elítéltetésük lényegében, írja Hermann Róbert hadtörténész, még a császáriak követte jogelveknek sem felelt meg igazában. A császáriak ugyanis a felelôsségrevonás merev idôhatárának ugyanis 1848. október 3-át (Komárom átadását) tekintették, csak azt követô eseményekben való részvétel volt büntethetô. Csakhogy ez nem állt Batthyány tekintetében, aki ekkor már leköszönt a miniszterelnöki megbízatásról. Így egy jogi csavarintással végül is azt találták ki vádlói, hogy az egykori miniszterelnök egész megelôzô tevékenysége volt az, mely Magyarországon az október 3-i uralkodói kiáltvány utáni eseményekhez vezetett."

2. Az alábbi mondatnak semmi értelme sincs sajnos: "A bécsi döntéskor a kiegyezésnél jót tett a magyarságnak". Kicsoda? Ferenc József, aki már 1916 óta alulról szagolta az ibolykát a bécsi kapucínusok templomának császári sírboltjában? 1940 augusztusában volt a második bécsi döntés, az elsô meg még 1938-ban Csehszlovákia szétcincálásakor. Melyik idején, hogyan?

Mikor tett tehát jót a császár és király, az utolsó elôtti, a magyarságnak? Nem azzal, hogy hadat üzent 1914-ben.

Talán akkor, amikor belátta, hogy a magyar történelmi osztály, politikai elit nélkül nem kormányozható a birodalom tovább és Deák Ferenc bölcs eszméi nyomán hajlott a kiegyezésre, felmondta a haragot a magyar lázadókkal szemben (1867), hazaengedte az emigránsokat, helyet adott a magyar parlamentarizmusnak, Budapestet második fôvárossá tette, jelentôs részt juttatott a magyar politikai elitnek Magyarország (a Szent István-i Magyarország) kormányzásában, berendezésében és mûködtetésében. A függetlenség illúzióját nyújtotta nekik. Ferenc József bölcs uralkodó lett, midôn a magyar nemzeti követeléseket azzal szerelte le, hogy megengedélyezte, bátorította az ezredévi ünnepségek megtartását (holott abban az osztrák részt sem vett, hol is voltak akkor 896-ban a sógorék?), a nemzeti hôsök szobrait küldte az ezredévi oszlopsorba; az országban a magyar nyelv lett a hivatalos, nem császári fekete-sárga lobogó lengett a magyarországi középületeken. Volt magyar (honvéd)hadsereg, sikerült kivívni a magyar vezényleti nyelvet is. A magyarság soha nem látott sikereket könyvelhetett el a békés építômunka terén, sok tekintetben ennek a zsírjából élünk ma is gyakorlatilag – nézd csak meg oh nyájas, a monarchia aranyévei alatt felhúzott középületeket. Igaz, az országnak nem volt hivatalos neve, leginkább Osztrák Császárság (udvariasan: Ausztria-Magyarország) néven emlegették, kuk, kakania, mondja Musil osztrák- német író. Volt, aki nagyon jól érezte magát benne (Herczeg Ferenc, Mikszáth Kálm&aacu