Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A Wizz Air légitársaság megjelenése a marosvásárhelyi repülôtéren gyakorlatilag a légikikötô nagykorúsodását jelenti. A hosszú esztendôkig csupán a nemzetközi titulussal dicsekedô, de gyakorlatilag egyetlen ilyen járatot sem mûködtetô repülôtéren az utóbbi két esztendôben indult be az a folyamat, amelynek a kialakulását korábban a Tarom bizonyos gazdasági hatalmi köröknek elkötelezett üzletpolitikája akadályozta, de amelyet a légiforgalom szabad verseny elôtti megnyitásával már nem lehetett tovább korlátozni.

Az ébredés elsô jelei a temesvári hubrendszeren keresztül mûködtetett németországi és olaszországi célpontok felé tartó Carpatair járatok beindításával jelentkeztek, és a Malév budapestig szálló gépeinek vidrátszegi landolásával folytatódtak, ám a Wizz Air járatainak megjelenése – noha nem bôvíti a megközelíthetô úticélok számát – már lényeges változást is eredményez. Az eddig üzemelt járatok ugyanis (beleértve a Cimber Air koppenhágai, charter rendszerben mûködô, ezért az elôbb nem említett, heti egyszeri szezonális járatát is) közös tulajdonsága, hogy csupán a tehetôsebbek számára jelentenek valós vonzerôt, míg azoknak, akik nem igazán dobálóznak az eurókkal, továbbra is maradt a sokkal fárasztóbb és hosszadalmasabb, de legalább úgy-ahogy megfizethetô szárazföldi utazás.

A Wizz Air azonban változtat ezen a tényen, hisz "fapados" légitársaságként árai nem az elôbb említett légi fuvarozókéval, hanem inkább a szárazföldiekkel konkurálnak. Igaz, ennek az az ára, hogy több hónappal elôtte kell a helyet lefoglalni (a rövid határidôs foglalás esetén az árak már közelítik a hagyományos társaságokét), s foglalás után a jegy nem ruházható át és az ára semmilyen indokkal nem kérhetô vissza, ám így is valószínûsíthetô, hogy a naponta rendszeresen megtelô budapesti buszjáratok utasainak jelentôs része átpártol, hisz ugyanazért a pénzért sokkal rövidebb idô alatt és átutazott éjszaka nélkül érheti el a magyar fôvárost.

Az adott konkrét járaton túl azonban egy tendencia megfordításának is tanúi lehetünk. Nem véletlen ugyanis, hogy Váradi József, a Wizz Air igazgatója arról beszélt, hogy áraikat kis regionális, alacsony reptéri illetéket kérô légikikötôk igénybevételével tudják viszonylag korlátozott szinten tartani, s a marosvásárhelyi – újabban Transilvania néven futó – repülôtér ilyen, azaz tulajdonképpen a fapados járatokat mûködô társaságok számára predesztinált. Ebbôl pedig az is következik, hogy a közeljövôben már egyéb fapados társaságok számára is érdekes lehet, s az úticélok száma is megnövekedhet, a potenciális marosvásárhelyi utasok, illetve a környék gazdasága számára hordozott minden pozitív következménnyel együtt.

A romániai reformokat folytatni kell, a megszületett döntéseket a gyakorlatba is át kell ültetni, a magyar kisebbség helyzetét érintô kérdéseket pedig most még nyíltabban és még bátrabban kell felvetni, hiszen ettôl már nem függ Románia európai uniós felvétele – mondta pénteken Bukarestben az MTI-nek Gál Kinga az Európai Parlament képviselôje.

A fideszes képviselôasszony csütörtökön és pénteken a néppárti képviselôcsoport tagjaként tartózkodott Bukarestben, ahol több magas rangú politikus mellett fogadta ôt Traian Basescu államfô és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök is. Gál Kinga e látogatásán lényegében azokban a témákban tájékozódott vendéglátóinál, amelyekrôl ô maga szerdán az Európai Parlament plenáris ülésén is beszélt felszólalásában.

Az MTI-nek elmondta, hogy megbeszélésein megerôsödött benne a meggyôzôdés: attól függetlenül, hogy Románia hamarosan csatlakozik az integrációs szervezethez, folytatni kell a megkezdett reformokat, a felkészülés során hozott döntéseket pedig a gyakorlatba kell átültetni. Utalt Olli Rehn bôvítési biztos megállapítására, amely szerint el kell érni azt a kritikus tömeget e reformok terén, hogy azok már ne legyenek visszafordíthatók.

Gál Kinga Bukarestben világossá akarta tenni, hogy az erdélyi magyarság által felvetett problémákat komolyan kell venni, ezeknek be kell kerülniük az országjelentésbe. A képviselô szerint a késôbbi megfigyelési folyamatban a román kormánynak éreznie kell a késztetést, hogy e kérdésekben konkrétan lépjen – mondta a magyar politikus.

Gál Kinga ugyanakkor – mint elmondta – a román fél álláspontjáról nagyon is világos képet kapott ez ügyben. Basescu elnök ôszintén megmondta neki: ellenzi például a kisebbségi törvénytervezetet abban a formájában, ahogyan azt a kormány elfogadta. Kifogása éppen a kulturális autonómia lényegével szemben van. Az államfô elfogadhatatlannak tartja az önálló kolozsvári magyar egyetem ötletét is, Basescu szerint az intézménynek meg kell maradnia "multi-kulturális egyetemnek", s ha a magyarok magyar nyelvû felsôoktatást akarnak, azt a román elnök szerint megtehetik magánegyetem formájában. Basescu még a magyar tannyelvû iskolák szeparálásának létjogosultságát is megkérdôjelezte – mondta Gál Kinga.

A képviselônô ebbôl következôen úgy látja: eltérés van az erdélyi magyarok által megfogalmazott elképzelések és a román politika mai hozzáállása között. Mint mondta, ezt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) is figyelembe kell vennie, nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy mást mondjon mint amit az erdélyi magyar közösség megfogalmaz.

Az utóbbi idôben azok a pártok, amelyeknek valamilyen problémája van, a népszerûséget hajszolja, hogy elérje például az 5%-os parlamenti küszöböt, magyarellenes támadásokkal próbálja megszüntetni a "politikai deficitet". A kisebbségi törvényt nem azért kell elfogadni vagy elutasítani, mert valaki szereti vagy éppen nem szereti az RMDSZ-t. A törvény túl fontos ahhoz, hogy különbözô politikai érdekeknek vessük alá, jelentette ki tegnap Markó Béla miniszterelnök- helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke.

A Konzervatív Párt fenyegetôzése, miszerint a kisebbségi törvény ellen fognak szavazni a képviselôházban is, igazolja, hogy a koalíció nem mûködik, illetve akadozva mûködik. A partnerek állandó kampányban képzelik magukat, ami súlyos problémákat okoz törvényhozási szempontból. A kisebbségi törvény elfogadása, mondta Markó, fontos az RMDSZ-nek, de nem fogadja el, hogy nap mint nap azzal zsarolják, hogy nem támogatják.

Az RMDSZ elnöke határozottan fenntartotta korábbi álláspontját Monica Macoveijel szemben, hiszen – mint mondta – ha valaki, akkor a romániai magyar közösség igazán tudja, mi a jogtiprás, és azzal vádolni az RMDSZ-t, ennek a közösségnek az érdekvédelmi képviseletét, hogy akadályozza az igazságügy reformját, hogy nem akar demokratikus jogállamot, egyszerûen nevetséges. Nem kérdôjelezte meg a miniszter jó szándékát, de kijelentette, nem elég a jóakarat. A jó szándékhoz jó törvényekre is szükség van, ezért konzultálnia kellett volna a koalíciós pártokkal. Példának a DNA-törvényt említette, amelyet elutasítottak az eredeti változatban, mert alkotmányellenesnek bizonyult, de késôbb a módosításokat elfogadták.

A koalíciós partnerek között egyre ritkábbá váltak a megbeszélések az utóbbi idôben. Hetek óta nem találkoztak sem a miniszterrel, sem a Konzervatív Párt elnökével. Ha gyakrabban beszélgetnének, konzultálnának, eredményesebbek lennének, de pillanatnyilag a pártokat jobban érdeklik a sajtótájékoztatók, mint a koalíció mûködése, tette hozzá az elnök.

Lapunk kérdésére, hogy ezek után hogyan képzeli el a KP-val való együttmûködést, Markó Béla kijelentette: ez a koalíció ezáltal a négy párt által létezik. Ma nincs kormánytöbbség, ha a Konzervatív Párt nem szavaz a többséggel, ugyanez a helyzet, ha az RMDSZ vagy akár a demokraták vagy a liberálisok nem szavaznak a többséggel. Nagyságbeli különbségek vannak, de teljesen mindegy, hogy egy törvény 20 szavazat vagy 60 szavazat miatt bukik meg. Az eredmény ugyanaz. A lényeg az, hogy a koalíció csak kompromisszumban létezhet, ezt mindenkinek meg kell értenie.

Az új magyar kormánytól a határon túli magyarság támogatását illetôen, Markó Béla azt várná el, hogy ezek a támogatások minél kevésbé legyenek kiszolgáltatva a költségvetés hullámzásainak vagy másfajta érdekeknek.

Két évvel a választások után tegnap, az RMDSZ Megyei Önkormányzati Konferenciáján tartott számvetést a szövetség. Az ígéretek és megvalósítások közötti mérleget megvonva, Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes kijelentette: az elmúlt két évben, a kormánykoalícióban levô viszálykodások ellenére, a szövetség jól teljesített.

"Erdély felemelését, decentralizációt, autonómiát, a magyar közösség sajátos gondjainak megoldását ígértük" – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök, aki szerint két évvel a váaszltásokat követôen, azaz félúton ideje van a számvetésnek. Az elnök szerint jó körülmények közt alakítottak kormányt, jó erôvel indult a szövetség, azonban ezt ma már nem lehet elmondani a kormánykoalícióról, amelynek minden esélye megvolt arra, hogy teljesítsen. "Nem teljesített úgy, ahogy kellett volna, folyton viszálykodó koalícióban az RMDSZ is kevesebbet tudott tenni" – hangsúlyozta, hozzátéve azonban, hogy minden vita és nézetkülönbség ellenére az RMDSZ jól teljesített. Legnagyobb eredménynek az észak-erdélyi autópálya építési
munkálatainak folytatását nevezte. Ami a decentralizációt illeti, készülnek a decentralizációs törvények, ami azonban csak egy fontos állomása annak a folyamatnak, amelyet Romániának az elkövetkezôkben végig kell vinnie. Visszhangosnak nevezte például azt az eredményt, miszerint a kültelki adó az önkormányzatoknál marad és nem a központi költségvetésbe utalják.

Milyen magyarságot, milyen Erdélyt, Romániát és milyen Európát akarunk? Milyen Európa fele megyünk? – tette fel a kérdést Markó Béla. Az elnök úgy vélte, az EU-ba való belépés nagy esélyt kínál számos kérdés megoldására, és a 2007-es integráció elsôrendû cél jelenleg, hiszen ezáltal "fellélegezhetnek" önkormányzataink, és "együtt leszünk Magyarországgal". A szövetségi elnök hangsúlyozta, hogy az önkormányzatok versenyben vannak, és ha nem állják a sarat, a pályázatokban, támogatás-lehívásokban alulmaradnak, márpedig "a hátrányokat le kell dolgoznunk, a lehetôségeket jól kell felmérnünk". "Ha Románia az EU tagja lesz, évi 1 milliárd eurót fizet be a közös kasszába, de pár évig ennek 3-4-5-szörösét kapja vissza. Nem mindegy, hogy ez a pénz hova jut, kik lesznek képesek a maguk hasznára fordítani e lehetôségeket, ez a helyi közösségeken múlik" – mondta.

Az Európa Tanács és az Európai Unió kapcsolatáról értekezô Frunda György szenátor a szenátusi frakció tevékenységére is kitért, hangoztatva, hogy 12-13 éve sem volt a parlamenti demokrácia annyira gyenge, mint ma, a parlament ki van téve a sajtó, az elnöki hivatal, a kormány egy részérôl érkezô támadásoknak. Elfogadhatatlannak nevezte az igazságügyi miniszter RMDSZ ellen irányuló támadásait. Dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselô szerint "valahol jegyezni fogják", hogy a 630 meghívott önkormányzati tisztségviselô mindössze fele jött el, miközben egyesek azzal vádaskodnak, hogy nem tartanak elég sok nagygyûlést. Kelemen Attila szerint az önkormányzati konferencia jó alkalom lett volna a gondok megbeszélésére, hiszen "gyôztes csapatot csak úgy lehet vezetni, ha a stratégiát összehangoljuk és ismerjük az irányt". Elôadásában a EU-s vidékfejlesztési stratégiákat ismertette részletesen. Borbély László közmunkaügyi és területfejlesztési miniszter területrendezésrôl, területfejlesztésrôl értekezett, hangsúlyozva, hogy Romániában 16 éve nem fogalmaztak meg területfejlesztési koncepciót, ennek viszont ez év végéig meg kell történnie. Az ország versenyképességének fontosságát hangsúlyozta az európai csatlakozási körülmények között, a régiók átszervezésérôl, melynek keretében kisebb, funkcionálisabb régiókat hoznak létre 2007-tôl. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke a kommunikációról tartott elôadást, aminek jobb elsajátítását nevezte fontosnak.

Lokodi Edit megyei tanácselnök szerint sokan háborognak amiatt, hogy pályázataikra nem kaptak még pénzt, de a megyében 600 projektet készítettek, egyszerre nem lehet mindeniket finanszírozni. A megyei tanács munkáját minôsíti, hogy az elmúlt 2 évben egyetlen határozatot sem óvott meg a prefektúra.

Pénz, pénz és megint csak pénz

A konferencia végén a jelen levô önkormányzati tisztségviselôk szólaltak fel, egyöntetûen a pénzhiányra panaszkodva. Péter Ferenc, Szováta polgármestere szerint "hogyan kormányozzunk egy olyan autóban, amelyben nincs benzin és néha a kormányt is kiveszik kezünkbôl?" Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere szerint a város fejlesztési stratégiájában néhol patthelyzet alakult ki, Dászkel László, Nyárádszereda polgármestere az infrastrukturális gondokat, az orvoshiányt emlegette és több figyelmet követelt a Nyárádmentére, Veres Gergely szerint "nem tudjuk fenntartani magunkat", Kocsis Adalbert az önkormányzatok erôsítésének szükségességét hangsúlyozta, Szász Movila István a pályázatírás-oktatási tanfolyamok szervezését szorgalmazta, míg Balogh József megyei tanácsos azt nehezményezte, hogy a tervben levô terelôutak, nevezetesen a Jedd–Nagyernye közötti beviszi a teherforgalmat a lakott településre, ami megengedhetetlen és ennek elkerülésére megoldásokat kell találni, úgyszintén a Nyárádtô–Ákosfalva közötti út javítására is, hiszen ez sem fogja bírni a nehézjármû-forgalmat.

Sokakat megkísértett és mai napig megkísért a Maros végigevezésének gondolata. Elindulni a hegyek aljából – Marosfôtôl éppen azért nem lehet – és leevezni Szegedig, ahol a Tiszába torkollik a folyó. 102 évvel ezelôtt valaki végigevezte ezt a túrát. Petz István szegedi jogászdoktor, járásbíró és túrakajakos akkor Ratosnyáról indult. 1904-ben megejtett útján naplót írt, fényképeket készített. Az ô "nyomait" követte, egykori szálláshelyein állomásozott a két évvel ezelôtti, nevét viselô marosi emléktúra legénysége is, dr. Szabó László, a Szögedi Védegylet elnökének vezetése alatt – hallottuk a Belvárosi Szerdák legutóbbi, vetített képes rendezvényén, a Deus Providebit Ház Szent Mihály termében. A túra mottójául az iható, tiszta Marost jelölte meg a 13 csónakkal induló 24 fôs társaság (7 csónak 12 evezôse teljesítette végül a távot). Élhetô és túlélô Marost szeretnének, nem hulladékot szállító, szennyezett folyóvizet ("Evezzünk az iható Marosért!"). Magyarországon Fábry Sándor népszerûsítette a túrát, aki Makón szállt csónakba, Romániában négyszer tartottak sajtótájékoztatót, itthon nagy érdeklôdés kísérte, támogatás jellemezte az utazást. Napra pontosan, ugyanabban az órában érkeztek Petz István állomáshelyeire, miközben rengeteget láttak, tanultak. E tanulságok mentén esett szó a környezetvédelemrôl, a hazai és magyarországi helyzetrôl, a hulladékszennyezésrôl – és nem gyûjtésrôl, a Maroson érkezô pillepalack- áradatról, a hat kilométerenként "felbukkanó" vízidögökrôl, az árvizekrôl és árvízvédelemrôl, Verespatakról, a Maros menti falvak mai és 1904-beli helyzetérôl, lakosságáról, az EU-ról és annak pályázatairól, valamint az erdélyi, fôúri kastélyokról, amelyek közül számos a folyó partján fekszik. Ilyen a kerelôszentpáli Haller-kastély is, amelyben dr. Petz Istvánt annak idején villásreggelivel várták. Ma már csak a falai állnak.

Jó néhány éve gyakorta hallhatunk, olvashatunk testvérszerzôdések megkötésérôl határon inneni és túli települések, intézmények között. Még nagyobb öröm, ha arról is érkezik visszajelzés, ha ezek a kapcsolatok élôk, jól mûködôk, a felek gyakran találkoznak, tapasztalatot cserélnek, barátságok szövôdnek.

Nemrég arról számoltunk be, hogy a marosvásárhelyi építészeti líceumban magyarországi és helyi diákok tanárok felügyeletével közösen dolgoznak, újítanak egy termet, de ezáltal tanulnak egymástól, újabb ismeretekkel gazdagodnak. Rövid idô elteltével ismét Marosvásárhelyre látogatott az anyaországi iskola egy újabb küldöttsége. A pécsi Pollack Mihály Mûszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium 1999-ben vette fel a kapcsolatot a marosvásárhelyi Constantin Brâncusi Építészeti Iskolaközponttal. A két tanintézmény gyakran szervez tanár-diák cserét, közös szakmai továbbképzéseken, egyhetes gyakorlatokon vesznek részt. A pécsi iskolában 1200 diák tanul szakmát kilencedik osztálytól, kilenc-tizedik osztályban általános képzésben (amikor is tanmûhelyekben sajátítják el a szakma alapjait, ismerik meg az alapanyagokat) részesülnek, majd szakonként vagy két, vagy három év szakmai képzés következik. Az iskola közel ötven építkezési vállalattal tart kapcsolatot, a tanulók ott gyakorlatozhatnak.

Szerdától vasárnapig a helyi tanintézmény nyolc személyt lát vendégül Pécsrôl, köztük Horváth István iskolaigazgatót, tanárokat és vállalkozókat.

– Hét éve ismerjük egymást, nem a szerzôdések, együttmûködési egyezmények erôsítik a szálakat köztünk, hanem a szakmai és az azon átívelô baráti kapcsolatok – fogalmazta meg Horváth István, aki harmadszor látogatott Erdélybe. Látva az itteni mûhelyek eszközhiányát, a magyarországiak hazaérve beszámoltak társaiknak az itteni állapotokról, vállalkozókat kerestek meg, és segítségüket kérték. "A vállalkozókollégák nyitottnak bizonyultak erre a kérdésre" – tudtuk meg továbbá a pécsi iskola igazgatójától, így jelen látogatásuk alkalmával kétszázezer forintnyi eszközcsomagot ajándékoztak az építészeti líceumnak. Telegdi Attila és Tomin János jóvoltából új kômûves- és szobafestôszerszámokkal gazdagodott a mûhelyek felszereltsége. A vízmértékek, kômûveskalapácsok és -kanalak, ecsetek, a teddyhengerek és egyéb tartozékok, spaklik, szikék, vágók abban segítenek majd, hogy "az itteni gyerekek a szakmán belül megfelelô léptékben, az európai színvonalat követve tudjanak elôrehaladni", hogy a tanárok, diákok minôségi munkát tudjanak végezni – hangsúlyozta Telegdi Attila.

A magyarországi vendégek csütörtökön órára látogattak. Az elsô percek feszültségét leszámítva otthon érezték magukat – árulták el, míg szerintük a gyerekek is hasonlóak, hiszen "sokan ugyanolyan csibészek itt is, mint Pécsen".

Április 27-én, csütörtökön este Segesváron a Mihai Viteazul utcában a 38. éves F. Mária egy Peugeot 307 típusú, olasz rendszámú gépkocsival egy jelzéssel ellátott átkelôhelyen nem adott elônyt és elgázolta a 60 éves P. Nicolaét, aki szabályosan akart átkelni az útesten. Az áldozat súlyosan megsérült.

Országos Magyar Diákszövetség

Felgyorsult világunkban az egyetemi kínálat is folyamatosan változik és átalakul, ezzel egy idôben azonban nem nô azoknak a programoknak a száma, melyek segítenék a diákokat abban, hogy megfelelô egyetemet, szakot válasszanak. Az egyetemek tapasztalatunk szerit nem fordítanak elég figyelmet az információszolgáltatásra, honlapjaikon április közepén is csupán a tavalyi felvételi adatok szerepelnek (tisztelet a nagyon kis számú kivételnek), gyakorlati információik pedig csupán a beiratkozásra korlátozódnak. Ezért hozta létre az Országos Magyar Diákszövetség felvételi tájékoztató programját, melynek keretén belül minden évben megjelentetjük Egyetemi kalauz címû kiadványunkat és megszervezzük a felvételi tájékoztató körutat.

A felvételi tájékoztató körút során, az Egyetemi kalauz 2006 címû kiadványunk bemutatása mellett (ami természetesen a helyszínen hozzáférhetô lesz mindenki számára) a felvételivel kapcsolatos információk "házhoz szállítása" történik: a konkrét adatok mellett részletes tájékoztatást igyekszünk nyújtani a képzésekrôl, az egyetemekrôl és nem legutolsósorban a diákszervezetekrôl. Célunk egyértelmû: minél több középiskolást meggyôzni arról, hogy érdemes és szükséges tovább tanulniuk, a szakok változatossága megteremti mindenki számára a lehetôséget, hogy itthon folytassa tanulmányait.

A 2006. évi felvételi tájékoztató körút alkalmával a következô városokba látogatunk el: Temesvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Zilah, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Gyergyó- szentmiklós, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Brassó.

Marosvásárhelyen 2006. május 10-én, a következô helyszínen és idôpontban tartjuk felvételi tájékoztatónkat: Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Deus Providebit Ház (Rózsák tere 61. szám), Szent Mihály Terem, 9-14 óra között.

A 2006-os felvételi tájékoztató körutat a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériuma és a Communitas Alapítvány támogatja, partnerünk a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Oktatási Fôosztálya és Szórvány, Szociális és Ifjúsági Fôosztálya.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Angela Merkel német kancellár összetegezôdött – állítja a legnagyobb példányszámú német lap, a Bild.

Merkel népes küldöttség élén szerdán és csütörtökön járt a szibériai Tomszkban német-orosz kormánykonzultáción, s csütörtök óta tegezôdik Putyinnal. "Igen, most már barátok!" – közölte több mint tízmillió olvasójával a Bild, s azt is, hogy a két politikus keresztnevén szólítja egymást.

Putyin a szovjet titkosszolgálat munkatársaként éveket töltött a volt NDK-ban, s jól beszél németül, a Kelet-Németországban felnôtt Merkel pedig oroszul. Tomszki találkozójukon is felváltva használták a két nyelvet, amikor csevegtek, a sajtóértekezleteken, a hivatalos tárgyalásokon azonban, már csak a protokoll kedvéért is, mindketten ragaszkodtak anyanyelvükhöz. Merkel, aki orosz nyelvi versenyt is nyert, azt mondja, hogy Putyin jobban beszél németül, mint ô oroszul, s gyakrabban vált át oroszról németre, mint ô az egyik nyelvrôl a másikra. Merkel elôdjét, Gerhard Schrödert közismerten baráti szálak fûzik Putyinhoz, állítólag az orosz elnök "keze van abban", hogy a volt német kancellár az új német-orosz gázvezetéket építô konzorcium felügyelô bizottságának az elnöke lett.

A rövid tomszki látogatás során Merkelt a szibériai konyhával is próbálták megismertetni, s medvehúst is felszolgáltak neki.

A könnyûfegyverek illegális, engedély nélküli kereskedelme évi 2 milliárd dollár a világon, és ennek a 80-90 százalékát a Kalasnyikovok teszik ki, közölte becslését korábban a Rosoboronexport.

Az elsô, AK-47-es modell 1947-es bevezetése óta a Kalasnyikov lett talán a legismertebb könnyû fegyver a világon. Nem utolsó sorban a nemzeti felszabadító és gerillamozgalmak körében volt népszerû és az ma is, olyannyira, hogy bekerült az afrikai Mozambik nemzeti címerébe és látható a libanoni Hezbollah gerillaszervezet zászlaján is.

– Korábban a Szovjetunió 18 országnak, köztük a Varsói Szerzôdésben szövetséges országoknak adott gyártási licenszet, de ezek az engedélyek már lejártak. További tizenegy országnak nem is volt engedélye soha – idézte a cég illetékesét a RIA hírügynökség.

A Kalasnyikovokból 1947 óta több mint százmillió készült, és változatait világszerte legalább 50 országban használják a hadseregek.

Oroszországnak több lehetôsége van, például szabadalmaztathatja a géppisztolyt külföldi országokban, hogy visszaszerezze a szellemi tulajdon jogát, de elônyben részesíti azt a megoldást, hogy a külföldi gyártók új megállapodások és engedélyek alapján folytathassák a gyártást, mondta Svec.

– Jelenleg írunk alá megállapodást Magyarországgal, hogy használhassák a licenszet. Tárgyalunk a magyar illetékesekkel – mondta Svec, és hozzátette, hogy tárgyalnak a cseh, a kínai és az olasz fegyveripar képviselôivel is.

Miközben Oroszország megpróbálja visszaszerezni a márkajogot, a feltaláló maga, a most 86 éves Mihail Kalasnyikov már rég feladta az efféle próbálkozásokat, és más módon profitál a világhírnévbôl: esernyôk, bicskák, órák, golfütôk viselik a nevét, és fôleg kétfajta vodka hoz pénzt számára, melyeket ugyancsak róla neveztek el, jegyezte meg a Reuters hírügynökség.

Tegnap kora délután a prefektúra elé vonult mintegy 200 nyugdíjas és szakszervezeti tag. Bár elôzôleg a rendezvényt a szervezôk úgy hirdették meg, hogy megemlékezést tartanak azokról az áldozatokról, akik szakmai balesetekben hunytak el, illetve gondolnak azokra is, akik munkahelyi betegségben szenvednek, a csendesnek és nyugodtnak indult rendezvény botrányba fulladt.

Délben, a prefektúra kistermében összeült a társadalmi dialógus bizottság. A rendkívüli ülést Calin Cocis, a CNSLR Fratia szakszervezeti tömb megyei szervezetének elnöke hívta össze azzal a céllal, hogy halaszthatatlan társadalmi gondokról tárgyaljanak. Aztán, amint Burkhárdt Árpád alprefektus, a bizottság elnöke elmondta, azt sem tisztázták tulajdonképpen, hogy mit akarnak, mert közben eljutott a hivatalba egy olyan okirat, amiben a munkahelyi balesetek világnapja alkalmából a szakszervezet kért engedélyt a prefektúra elôtt egy utcai megemlékezésre. Errôl még a társadalmi dialógus csoport tagjai közül – egyes nyugdíjasszervezetek képviselôi – egyesek nem is tudtak, s még a helyszínen felvilágosítást kértek a szakszervezeti elnöktôl. Orbán Dezsô, az országos nyugdíjtanács képviselôje a beszélgetés elôtt elmondta, tudomása szerint megyénkben tartózkodik a munkaügyi miniszter, ezért rendezték ezt a találkozót ugyanabban az idôpontban.

Calin Cocis, hogy minden félreértést tisztázzon, elmondta, tulajdonképpen megemlékezésrôl van szó, de ha már összegyûltek, akkor mégis a bizottság elé tár két fontos gondot. Az egyik Livia Galenco, a megyei fogyasztóvédô hivatal vezetôjének túlkapásaira vonatkozik. Cocis szerint, a hivatalvezetô visszaél hatalmával, mivel zaklatja a szakszervezet által támogatott egyik fogyasztóvédô hivatalnokot azért, mert a felügyelô a költségmegosztókat forgalmazó cégeket ellenôrizte, ahol állítólag érdekeltsége van a hivatalvezetônek is. A másik ügyben a szabad társulás alkotmányos jogát sértette meg egy olaszországi vállalkozó – mondta a szakszervezeti elnök. Miután a Cricotex készruhagyártó cégnél megalakult a szakszervezet és tárgyalásokat kezdeményezett a munkáltatókkal a kollektív munkaszerzôdés megkötéséért, a tulajdonosok megszüntették a céget és egy másikat alakítottak Lisatex néven. A korábbi cég szakszervezetét pedig nem ismerték el. Mi több, a szakszervezeti vezetôket be sem engedik a gyárba.

S ha már a nyugdíjasok is jelen voltak a megbeszélésen, a szakszervezeti elnök felvetette, hogy több helyen rosszul számították ki a hôenergia árát, emiatt nagyok voltak a költségek, ami leginkább a nyugdíjasokat érintette. Ezt kiegészítve, a nyugdíjasok képviselôi elmondták, sokan nem kapták meg az újraszámított nyugdíjakat, s aggodalmukat fejezték ki amiatt, ahogyan változik majd jövedelmük az új törvény szerint.

Míg az elôzô két téma megvitatását, Burkhárdt Árpád javaslatára, a május 11-ére kitûzött társadalmi dialógus bizottság – immár soros – ülésére halasztották, addig az utóbbi kérdésre Morent Ilona, a megyei nyugdíjpénztár igazgatója válaszolt. Az igazgatónô elmondta, nagyon nehéz dolguk volt, hiszen 104.400 dossziét kellett felülvizsgáljanak, de a munkájukat elvégezték és most már a posta kell házhoz vigye az értesítést.

Folytatva a gondolatot, Ioan Covaciu, a megyei postaigazgatóság vezetôje arra kérte a nyugdíjasok szervezeteit, hogy ha bármilyen panasz érkezik hozzájuk a nyugdíjak, vagy akár az újság kézbesítésével kapcsolatosan, azonnal értesítsék ôt, mert a legjobb szándékkal kezelik majd az ügyet. A posta igazgatója viszont feltette azt a kérdést a Hasasiu Ioannak, a nyugdíjasok szakszervezete elnökének, hogy érvényben van-e még egyezségük a PSD-vel. Ez a váratlan kérdés indulatokat váltott ki. Az élesebb szóváltásnak Burkhárdt Árpád azzal vetett véget, hogy meghaladják a tüntetésre kitûzött idôpontot.

Miután gyorsan berekesztették az ülést, a teremben levôk csatkakoztak a prefektúra elôtti parkban várakozókhoz, s elôkerültek a transzparensek is. Calin Cocis felolvasta Marius Petcunak, a CNSLR Fratia országos elnökének az alkalomra írott sorait. Ebbôl többek között kiderült, hogy 2005-ben 4850 munkahelyi áldozat volt Romániában, ebbôl 415 halálos baleset. Több mint 1000 új munkahelyi megbetegedést vettek nyilvántartásba. Mindennek az okai a rossz munkakörülmények, a munkavédelmi szabályok be nem tartása.

Míg Calin Cocis nyugalomra intette a nyugdíjasokat, addig a helyszínre került egy ittas állapotban levô személy, aki a prefektúra kocsifelhajtójának bejáratánál álló csendôrkordonon keresztül akart bemenni a prefektushoz. A rendbontó személyt, akit a szervezôk se ismertek, elvezették a csendôrök. Ezt látva, a nyugdíjasok hangosan tiltakozni kezdtek, s nagyrészt kormányellenes szövegeket hangoztattak.

Idôközben a helyszínre sietett Maria Dandarau is, a CNSLR Fratia szakszervezet titkára, akit egyes nyugdíjasok a prefektúra alkalmazottjával tévesztettek össze, s panaszaikkal árasztották el a hölgyet. Végül hosszas és hangos szóváltás után tudták megérteni a prefektúra elött összegyûlt nyugdíjasok, hogy tiltakozásuk hiábavaló volt.

Miután a jelenlevôk nagy része elvonult a térrôl, Calin Cocistól szerettünk volna felvilágosítást kérni arról, hogy megemlékezés vagy tiltakozás volt-e a cél, illetve azt is: miért hagyták, hogy konliktussá gerjedjen a rendezvény?

– Nem üthettem fejbe a résztvevôket, hogy csillapítsam ôket – mondta válaszként ingerülten a CNSLR Fratia megyei elnöke.

A város a Nyírség peremén, a két hajdúsági nagyváros, Nyíregyháza és Debrecen között fekszik. A régészeti leletek több mint 5000 éves múltról tanúskodnak, ám a mai település lényegében egyidôs a hajdúvárosokkal. A település létét e helyen a kiváló földrajzi adottságok motiválták, hiszen az észak-dél irányú homokhátat minden oldalról tavak övezik, melyek kitûnô rejtôzködési lehetôséget biztosítottak. A régi magyar nyelvben használatos "fejér" szó ugyanis a szárazabb idôben elôbukkanó szikes, azaz fehér színû tófenékre, a lerakódott sziksóra utal. Újfehértó 1992-ben városi címet kapott. 1995- ben megnyitotta saját múzeumát, melynek kertjében szoborparkot alakítottak ki.

A városi könyvtár és mûvelôdési központban egyebek között 400 személyes színházterem várja a szórakozni és mûvelôdni vágyó polgárokat. Nagyon várták a marosvásárhelyieket – mondja a mûvház igazgatónôje. Hosszú távon mûködô kapcsolattermtést szeretne a két város között. Nagyon sikeres az elôadás. Ennyi taps!… Fáradtak a színészek. Hurrá, holnap irány haza !

Pataki András szerint színes estének nézünk elébe. A Mezôgazdasági Kutatóintézet impozáns épületében vagyunk elszállásolva. Civilizált körülmények, gazdagon terített asztal és finomabbnál finomabb egri borok. Most már sajnálom, hogy nem jegyeztem le minden megbontott üveg vörösbor nevét.

Visszavonulok. Még hallom, hogy az étteremben élénken politizálnak a mieink… Reggel még Pataki Andrást kell kifaggatnom. Nem kis dolog felvállalni egy kéthetes turné szervezését.

"A Forrás Kulturális Alapítványt 1995-ben hoztuk össze – mondja Pataki András , a Forrás Színház vezetôje –, és a cél az volt, hogy igényesnek szánt színházi produkciókkal, komolyzenei hanganyagok kiadásával, koncertek szervezésével, drámai alapú oktatáshoz integrálható nyári képzésekkel, drámajátékokkal, ifjúsági neveléssel kapcsolódjunk a drámapedagógiához, annak módszereit felhasználva.

Ennek a próbálkozásnak kezdeti stádiumában volt a Sík Sándor: István király címû darabja Marosvásárhelyen, amit 1996-ban lett mutattak be. Mindig a többirányú együtt munkálkodást kerestük, határon belül, határon túl. Az István király rendezésekor, kezdeti idôszakban pályázati módszerekkel próbálkoztam, majdnem százhúsz körüli nagyvállalatot kerestem meg. Ez mind kidobott idô volt. A pénzelosztás módszere akkor is és azóta is urambátyámozás alapján történik. A közpénzek hozzáférhetôségi rendszere, sajnos, nem a demokrácia alapelveit tartja szem elött, hanem ismeretségi alapon történô osztogatást jelent, kevés kivétellel. De a kivétel erôsíti az állítást.

Jelenleg már a piacról élünk. A pályázatokon való sikertelenségeink arra köteleztek, hogy igyekezzünk saját bevételhez jutni, és ez a jelenlegi turné legnagyobb tétele. Persze, a Nemzeti Kulturális Alaptól ez esetben pályázat útján nyertünk bizonyos összeget. Ezen a turnén nem marad haszon, de kellene maradjon. Az a szemlélet, miszerint szégyelljük a bevételeinket, a múlté, ennek az ideje lejárt. Megítélésem szerint a becsületesen elvégzett munka és együttmunkálkodás akkor lesz hosszú távú és gyümölcsözô, ha mindenki megtalálja a saját érdekrendszerét e munkában. Jelen esetben nem az a cél, hogy anyagi hasznot hajtsunk, hanem – egy nagy távolságra levô színház utaztatásával, bemutatkozásával Magyarország különbözô pontjain – közelebb hozzuk az erdélyi kultúrát. Ahhoz, hogy egymásutánjában földrajzilag elhelyezzük az elôadásokat és minél kevesebb energiát veszítsünk, tényleg sok munka kell. Fontos, hogy mindenki jól érezze magát, hogy biztosítva legyenek a feltételek.

Az elôadást szakmai szempontból nem tisztem minôsíteni, a nézô szemponjából maximálisan elégedettek lehetünk, a közönség visszajelzései jók, mint mondottam, elégedettség tölt el bennünket… Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozása, reményeink szerint 2007- ben, más utakat nyit meg elôttünk. A határon majd át lehet járni anélkül, hogy gyanakvó fegyveresek követnének bennünket. Körvonalazódhat egy olyan együttmûködési rendszer, amit én regionális kistérségi összefogásnak nevezek, hiszen Európa öt-hat országában sokan beszélnek magyarul, és ez nem csak érdekünk, hanem kötelességünk is..."

Estére otthon leszünk. Amint átlépjük a határt, mint annyi éve, egy hosszú turné után mindig ugyanazt érzem: itthon vagyok és még a kóbor kutyákat is szeretem. A turné már a múlté ,de…

"A múlt nem vész el soha – olvasom egy szekszárdi emléklapon a Gaál Gábor-idézetet – valahol és valahogy megmarad valamiben: él és munkál a jelenben, mert azért volt, hogy a jelen e hosszú és széles káprázatát megteremtse. A múlt és a múltunk nem vész el soha. Sem az egyes emberé, sem az emberiségé. Ôrizzük és éljük és visszük magunkkal: a miénk … "

Ha ránk tör a majális,

a sok népség kajál is.

Felpakol és ki a zöldbe,

szemetet döngöl a földbe,

dôzsöl, mint egy török basa,

mit számít, hogy nô a hasa.

Nincsen egyéb teendô,

tele legyen a bendô.

Elmúltak a csípôs fagyok,

sütnek, fôznek kicsik, nagyok,

sül hús, krumpli, darázsfészek.

Látod, fiam, apád részeg!

Nem is kell a pia már,

Csak az anyád kiabál!

A két Bolyai

… Marosvásárhely óvárosában, azon a részen, ahol 1957-tôl a Csorvássy István és Izsák Márton szobrászmûvészek által készített Bolyaiak szobra és 2002-tôl a Horváth Sándor, a Sapientia egyetem matematikatanárának számítógépes tervezésében készült Pszeudoszféra emlékmû áll, mely a Bolyaiak tudományos tevékenységét hirdeti.

Bolyai Farkas 1775. február 9-én született Bólyában és 1856. november 30-án hunyt el Marosvásárhelyen.

A nagyenyedi Református Kollégiumban tanult, ahol kitûnt lángeszével, nyelvtudásával és a mennyiségtanban való jártasságával. Ifj. Kemény Simon báró tanulótársával Kolozsváron, majd a jénai és a göttingai egyetemen folytatták tanulmányaikat. Itt ismerkedett meg Gausszal, a század legnagyobb matematikusával. 1799-ben visszatér Kolozsvárra. 1801. szeptember 28-án nôül veszi Árkosi Benkô Zsuzsannát, akitôl 1807-ben a János fia született. A marosvásárhelyi Református Kollégium elöljáróságának meghívására az intézet professzora lesz, ahol 1804. május 4-én tartja meg a székfoglaló beszédét. Munkásságával nemcsak magának, hanem kollégáinak is hírnevet szerzett 48 évi tanárkodása alatt. Mûvei közül a legnevezetesebbek a mennyiségtaniak: Az arithmetica eleje (Marosvásárhely, 1830), a Tentamen (Marosvásárhely, 1832-33., I-II. kötet), melyhez Bolyai János Appendixe van csatolva. Ez a mû a Bolyaiak nevét világhírûvé tette. Bolyai Farkas foglalkozott a tanítás modernizálásával, az elméleti és a gyakorlati tevékenység összekapcsolásával, elôtérbe helyezte a fizika- kémia laboratóriumok, a kísérleti kertek létrehozását. Foglalkozott a zeneoktatás, a rajz és az anyanyelv tanításának új eljárásával. Számos színdarab szerzôje. Jelentôs találmánya volt a gazdaságosan mûködô csempekályhák elkészítése.

Fia, Bolyai János matematikus, mérnök, a nemeuklideszi geometria alkotója 1802. december 15-én Kolozsvárt született és 1860. január 27-én Marosvásárhelyen hunyt el.

Matematikát otthon, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, majd a bécsi Katonatechnikai Akadémián (1818–1822) tanult, ahol tiszti rangot kapott. Állomáshelyei: Temesvár (1823–25), Arad, Nagyvárad (1825–27), Lemberg (1830), Olmütz (1832). Betegsége miatt nyugalomba vonult, Domáldon, majd Marosvásárhelyen telepedett le.

1823. november 3-án levélben közölte apjával a nemeuklideszi geometria születését, kijelentve, hogy "a semmibôl egy új, más világot teremtettem.¨ Azóta az egykori kollégiumi diákot nemzetünk legzseniálisabb matematikusaként emlegetik.

A két Bolyai tevékenységére a Bolyai líceum, a Teleki Tékában levô múzeum, utcanév és szobor, valamint a református temetôkertben lévô közös sírjuk emlékeztet.

Fodor Sándor (S.)

"A tökéletességet nem akkor érjük el, amikor már nincs mit hozzátenni egy szerkezethez,

hanem akkor, amikor már semmit sem vehetünk el belôle." (Saint-Exupéry)

Mondják, hogy az USA 12 milliárd dollárt költött egy olyan írószerszám kifejlesztésére, amellyel lehessen írni a súlytalanság állapotában. Így született meg a golyóstoll. A szovjetek a ceruza mellett maradtak. Mindez nyilván csak tanítómese, amibôl a levonható tanulság, hogy legmegbízhatóbb eszközeink továbbra is a legegyszerûbbek.

Ferdinand Porsche, a neves német-osztrák autógyáros, már a háború elôtt megtervezte a bogárhátú VW-t, aminek a gyártására majd csak a háború után kerülhetett sor, éspedig a brit megszállók akarata ellen; Wolfsburg ugyanis az angol megszállási övezetben volt, s a mindenható katonai parancsnoknak nem tetszett az autó formája. Nem lett igaza, hiszen világsiker lett belôle, és a szigetországban is kedvelt jármû volt. A brit katonai kormányzónak azonban Porsche sem lehetett rokonszenves, mivel Porsche a Wehrmacht számára tankot is gyártott.

A háború alatt, a Porsche-gyárban alaposan szemügyre vették a zsákmányolt orosz, a német tanknál lényegesen egyszerûbb technikájából adódó robusztussága miatt igen megbízható, T-34 típusú tankokat, minekután az orosz télben megmutatkozott a német tankoknak a kifinomult technikából adódó sérülékenysége.

Porsche ezután javasolta a vezérkarnak, a német tigris típusú tankot a szovjethez hasonlóan sokkal egyszerûbb kivitelezésben gyártsák, amit a vezérkar mereven elutasított, mivel méltósága alattinak érezte. (Unter der Würde des Generalstabs.) Hasonló történt a német géppisztollyal is, mivel az orosz télben a kenéshez használt finom olaj annyira megdermedt, hogy a fegyver megbízhatatlanul mûködött, szemben Kalasnyikov mesternek a világsikerré vált AK- jelzésû automata fegyverével.

Mindmáig tanulságokkal tele apró történetek.

Dr. Szôcs Károly

A rézmetszés precíz, pontos munka, sok türelem is kell hozzá – árulja el Károly Ferenc, akinek fémplasztikai rézdomborítású alkotásait a Philothea Klubban tekinthették meg az érdeklôdôk. A rézmetszés évezredekre tekint vissza, de mára elfelejtett mûvészeti ággá vált, a képzômûvészeti egyetemeken sem tanítják. Pedig remek dolgokat lehet általa alkotni – vallja a mûvész, aki három évtizede ezen képzômûvészeti ág megszállottja.

Egy-egy mû akár egy-két hónapig is készülhet, formálódhat keze alatt, addig alakítja, amíg úgy nem érzi, hogy tökéletes lett. Egyszerre általában négy képnek is nekifog, folyamatosan alakulnak, domborodnak ki az alakok, tárgyak. Egy alkotás mögött sok munka rejtôzik: tisztítani, barnítani, tükrösíteni kell, heteket nézegeti, alakítja.

Károly Ferenc kedvelt témája a falu világa, szívesen formál meg mitológiai figurákat, de elkészítette a tizenhárom aradi vértanú portréját is. A mûvész egyéni és csoportos kiállításokon is bemutatkozott már határon innen és túl.

MéR

Ábel egy tehenet visz az úton. Kérdi egy földije:

– Hová viszed a tehenet, Ábel?

Ábel feleli, hogy az állatorvoshoz. A földi visszakérdezi, hogy mi van a tehénnel, nem eszik vagy nem ad elég tejet? Erre Ábel nagy nyugodtan azt feleli, hogy minden rendben van a tehénnel. Erre megkérdi az illetô, hogy miért viszi az állatorvoshoz. Hát azért, mert az övé a tehén.

*

A székelyt pálinkafôzésért a bíróságon megbüntetik, és ahogy megy ki a terembôl, nagy hangosan azt kiáltja, hogy meghalt Mátyás király. Erre a bíró visszaszólítja, hogy mit mondott. Azt, hogy meghalt Mátyás király. Na és folytassa tovább, tudniillik a folytatás az lett volna, hogy oda az igazság. A bíró arra gondol, hogy a székely ezt is gondolja, visszakérdezi, na és hogy folytatódik. A székely erre nagy nyugodtan azt feleli: Aztán eltemették.

(Havadi Tibor gyûjtése)

Az elsô ezer éve folyamán

Szent Ferenc barátai hittérítô munkájuk közben a XIV-XV. században építették kolostorukat és a templomukat, a Régitemplomot majd a Nagytemplomukat, amelyek a késôbb épített vár kerítôfalain belül álltak s állnak ma is.

Az 1316-os oklevél említi a ferencesek itt állott kolostorát. A templomegyüttes legrégebbi része a kolostor, melynek ma is fennálló része a templom melletti egyemeletes épületrész, földszintjén a gótikus terem, az emeleten egy lakosztály van. A kolostor többi részének alapfalait az utóbbi évek régészeti ásatásai révén feltárták, annak falait felszínre hozták felfalazással.

A kolostor gótikus terméhez kapcsolódott a késôbb épített Nagytemplom szentélye, tehát a gótikus terem a Nagytemplom sekrestyéje gyanánt volt használatos.

A Régitemplomnak csak a szentélye áll, hajójának alapfalai az 1960-as évek helyreállítási munkálatai során felszínre kerültek ugyan, de azokat a földben hagyták és a hajó területét lebetonozták minden jelzés nélkül. A Régitemplom kelet-nyugati égtájolású, szentélye a nyolcszög három oldalával zárul s falait támpillérek és mérmûves ablakok tagolják. A szentély részét ma könyvtárként használják. A szentély gótikus boltozata a helyreállítási munkák során anyagiak miatt nem készült el, mindössze csak a helyiség feletti vasbeton lemez, mely tartotta volna a tervezett (rekonstruált) rabichálós gótikus vonalú mennyezetet. A templom építészeti megoldása az érett gótika jegyét viseli magán. A szentély a templomhajóhoz nagy nyílású csúcsíves diadalívvel csatlakozott. Sajnos, a helyreállítás során a diadalív nyílását befalazták, mindössze egy kis csúcsíves bejáróajtó- nyílást hagytak. A szentély egyik ablakának béletén a helyreállítási munkák kezdetekor, 1962-ben felszínre került két római katolikus szent vagy püspök festett portréjának töredéke. A Régitemplom feletti emeletre felvezetô tervezett belsô lépcsô helyett a szentély déli fala mellé, a külsôben egy vasszerkezetû lépcsôt állítottak fel, melynek jelenléte a szentély külsô képét zavarja.

1432-ben Báthory István országbíró és erdélyi vajda a maga hatalmának erôsítésére és az ellenséggel szembeni védelem céljából kezdte építeni a várkastélyt, a Régitemplom szentélyét bástyává alakíttatta át, magasította. 1601 és 1602-ben, a török-tatár csapatok féktelen rombolása után Borsos Tamás, a város fôbírája kezdeményezésére kezdték építeni a várat védfalaival és bástyáival. A ferencesek Nagytemplomát akkor már a református hívek használták, és Vártemplom néven említik ma is.

A Régitemplom a XV. század derekán kicsinek bizonyult, a ferencesek elkezdték építeni a Nagytemplomukat, amelyet 1490-ben szenteltek fel. A hasonló elrendezésû templom ugyancsak a gótika jegyében készült a IX. Bonifác pápától kapott engedély alapján, a Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tartott búcsúk anyagilag elônyösen segítették az építkezés elômenetelét. November 23-án a Szûz Máriának szentelt oltárt felkeresôk az assisi Portiunkula búcsúját nyerték el.

A Nagytemplom hajójához diadalívvel kapcsolódik a hosszú sokszögzáródású gótikus szentély. A szentély északi falához falazva áll a templom magas tornya négy fiatornyával. A hajó nyugati végében boltozatra építve készült az orgonakarzat. A hajó mennyezetét többszöri átépítés révén 1693-ban kazettás síkmennyezettel fedték le Teleki Mihály adományából. Az 1790-es években készült a ma is látható barokkos stukkómennyezete és a hajó belsô falait tagoló kettôs lizénák. A templom mérmûves ablakai csúcsívesek. Nagy Szabó Ferenc, a város krónikása beszámolója szerint a templom ablakai ólomba rakott színes üveggel készültek. A templom nyugati homlokzata magas tornyával, két nagy csúcsíves ablakával és csúcsíves béletes bejárókapujával tipikus csúcsíves templom képét mutatja. A déli oldalon lévô bejárót hasonlóképpen alakították ki, de bejárati nyílását befalazták. Az 1941. évi munkálatok alkalmával részben láthatóvá vált a béletes ajtókeret, melynek ívmezejét freskó díszíti.

(Folytatjuk)

Keresztes Gyula

A dr. Deák István által átélt következô vadásztörténetet olvasóink olvashatják elôször.

VADDISZNÓT VÁRT, MEDVE JÖTT

– Ez számomra feledhetetlen történet. Hétvégi vaddisznóhajtáson voltunk Panit község enyhén dombos lankáin. Szántóföldek között beerdôsült oldalakat, itt-ott gyertyánosokat, kocsányos tölgyültetvényeket láttunk, amelyeknek inkább véderdô szerepet szántak. De láthatók voltak a meredek martok is, amelyeket erdei és feketefenyôvel ültettek be pászmásan, a talaj védelmét biztosítva. A pászmák között "lábat vetettek" a különbözô cserjefélék, galagonyás, vadrózsás, szúrós tövist viselô növények, melyek kitûnô búvóhelyet biztosítanak a vadnak. Fôképp apróvadas területek, de az átjáró kondák is megpihentek ott. Miután a vadôr, a vadászmester, a fôhajtó elkészítették a haditervet és kihúztuk a sorszámokat, elindultunk. A vadászmester tanácsolta, hogy szépen, csendben járjunk, ne beszélgessünk, mert bárhol lehetnek a disznók. Standfoglalásra került sor. Fiatal barátom, Miki, a hetes számot húzta ki, így ô maradt fenn, én pedig le kellett menjek. A bánat az enyém volt, mert nem a legalkalmasabb leshelyet fogtam ki. A standfoglalásom vérverejtékes lesz, amit a sûrû bokrok tüskéi csalogatnak ki az ember arcából, kezébôl – mondtam Miki barátomnak, aki megszánt és azt mondta, ô lemegy, maradjak csak ott. Tüstént megígértem neki, hogy féldecit fizetek kedvességéért. Ott maradtam és kinéztem magamnak egy csapásféle ösvényt, ahol feltehetôen disznók jártak. A szép, napos idôben elgondolkodtam, hogy nemrégen voltam fiatal vadász, sok hajtást is vállaltam, és íme, már odajutottam, hogy engem is megkímélnek. Így elmélkedtem, amikor megszólaltak a hajtók, jövögettek, én pedig figyeltem. Fácánok repültek fölöttem, az ösvényen elillant egy róka, kutyahangot nem hallottam, úgy nézett ki, hogy ott vaddisznó nincs. Egyszer csak Jóska bácsi, a vadászmester törte meg a csendet, hangosan kiáltotta, hogy na, nézz te oda, hát ez mi a bánat, hujj, indulj el már! A Dollár nevet viselô kicsi foxi kutyánk csak a vaddisznót szokta jelezni, másra nem ugatott, de akkor elvisította magát. Meglepett a hangja. Elôrenéztem a sûrû irányába és láttam a fenyôfák hegyét mozogni, hajladozni. Azt gondoltam magamban, hogy ez jó jel, itt van a nagy kan, amelyet már sokszor elszalasztottunk. A vad egyenesen felém jött, felálltam a székrôl és céloztam a sûrût, gondoltam, jó közel engedem, majd nyakon vagy lapockán lövöm, csak jöjjön. Jött is, céloztam, és akkor lepôdtem meg igazán: nem vaddisznó volt, hanem medve. Tovább közeledett lomhán, egyenesen felém. A puskámat leengedtem és néztem, nem tudtam, mit tegyek. Öt méternyire lehetett tôlem, amikor legyintettem a puskával és halkan annyit mondtam, hogy fujj. A medve rám nézett, szerencsére nem ijedt meg, balra lépett és puskahossz távolságra ellépkedett mellettem, hangosan szuszogva. Mielôtt a fenyvesbe lépett volna, még egyszer visszanézett, mintha köszönt volna, én pedig magamban mormoltam, hogy szervusz Mackó, köszönöm, hogy békésen viselkedtél, és azt, hogy ilyen közelrôl láthattalak. Sokszor jártam medvelesre, sok medvét láttam, de a természetben ilyen közelrôl sosem. Ha elveszítettem volna a lélekjelenlétem, nem tudtam volna megfigyelni, hogy sötétszürke, hatalmas állat volt, négy lábán haladva vállamig ért magassága, szemei fekete gyöngyként csillogtak, fekete orra körül a fehéredô, hosszú szôrzet elárulta, hogy nem fiatal "gavallér". A súlya 450-500 kg lehetett, egy "öregúrral" találkoztam. Néhány perc múlva Miki barátom felkiáltott, hogy miért nem lôttem le? Mondtam, hogy vaddisznóra jöttünk, nem más vadra. Közben az alsó standból felért hozzám, amikor elmondtam, hogy nem kan, hanem medve volt, Miki arca elfehéredett és kijelentette, hogy ô bizony ijedtében rálôtt volna. Válaszoltam is, hogy az végzetes lett volna mindkettônk számára. Miki csak annyit mondott, hogy Pista bácsi, az Isten akarta, hogy így legyen, a féldecit én fizetem.

Kilyén Attila

A történelem folyamán kevés olyan pusztítás érte Magyarországot, mint a tatárjárás idején. A tatár sereg fô ága 1241. március 12-én tört be Magyarországra, ahol egykorú visszaemlékezések szerint kíméletlenül "égettek, raboltak, levágtak és prédáltak". Április 11-én a Muhi- pusztán pedig a mongol hadak döntô vereséget mértek a magyarokra. A mongol invázió, a tatárdúlás következtében az ország lakosságának 15-20 százaléka elpusztult.

Mongol vagy tatár? Az eredetileg belsô-ázsiai néprôl Spalatói Tamás korabeli krónikájából megtudjuk: "A tatárok országa a földkerekségnek azon a részén fekszik, ahol a Kelet érintkezik az Északkal, az itt lakó népeket pedig tulajdon nyelvük szerint mongoloknak hívják. [ ] Ez a név azonban, hogy tatár, nem a nemzet saját neve, hanem [ ] némelyek szerint a tatar (tartar) annyit jelent, mint sokaság."

Kik is voltak e mongol-tatár pusztítók? "Vadak és embertelenek, inkább szörnyeknek, mint embereknek lehetne mondani ôket, akik vérre szomjaznak és vért is isznak, kutya- és emberhúst marcangolnak és falnak, bivalybôrbe öltöznek, vaskardokkal fegyverkeznek – olvasható Matthaeus Paris leírásában. – Alkatuk kurta és zömök, testük vaskos, erejük hatalmas, harcban legyôzhetetlenek." Egy másik, korabeli jellemzés szerint "Az tatár olyan nemzetség, hogy télben sátort nem kéván, lova is abrakot nem kéván."

Seregük, az Aranyhorda 1241-ben Batu kán vezetésével három irányból tört Magyarországra. A 140-150 ezer fôre becsült tatár sereg ellen a döntô csata 1241. április 11-én, a Tisza- Sajó torkolatához közeli Muhinál zajlott le. Itt a magyarok megsemmisítô vereséget és hatalmas emberveszteséget szenvedtek. A csapás helyszíne ma nemzeti emlékhely, ahol Vadász György építész és Kiss Sándor szobrász emlékmûve (1991) a 765 éve történtek mementója.

A mongolok a következô év tavaszán kivonultak az országból. Mi maradt a tatárjárás után? Lakatlan falvak, temetetlen holttestek, járványok. Az Alföld szinte pusztasággá vált. Orosháza környékén 43 településbôl 31 nem épült újjá. Debrecen körül félszáznál is több falu vált pusztává. A kereskedelmi rendszer összeomlásának következtében a korábbi virágzó piachelyek (Bács, Keve stb.) jelentéktelen porfészekké süllyedtek.

Az életben maradt otthontalanok nem tudtak vetni, mert a jószágot az ellenség leöldöste vagy elhajtotta. Ennél fogva 1243-ban olyan éhínség dühöngött, hogy – egy osztrák kortárs szerint –
"többen pusztultak el tôle, mint elôbb a pogányoktól". A helyszíni tudósítás hitelével szolgál Rogerius váradi fôesperes 1244 körül íródott siralmas éneke (Carmen miserabile) is: "az utak és ösvények el voltak törölve, fû meg tüskés bozót lepte be ôket. Hagyma, porcsin, répa és fokhagyma, ami a parasztok kertjében magmaradt, ha néhol rájuk bukkantam, nyalánkságszámba mentek számomra; a többiek mályvával, tökkel és bürökgyökérrel táplálkoztak."

A "kutyafejû tatár" rémképzete sokáig fennmaradt a magyar nyelvben. (A tatárok kutyafejûségének hiedelmét egyébként egyes magyar antropológusok néhány tatár törzs torzított koponyájával magyarázták.) Volt, ami ébren tarthatta a vérszomjas tatárokról élô képet, illetve a tatárok elôl való menekülés, bujdoklás mondáit, hiszen az 1241-1242-es hadjáratot az úgynevezett második tatárjárás (1285) és még számos további (1345, 1594, 1596 stb.) követte. A népi emlékezet termékenységét kiváltképp gazdagon szemléltetik a zoborvidéki, kalotaszegi és gyimesi népmondák.

A "tatár" szóra hasonlít hangzásában tartár, tatárka és tátorján szavunk. A tartármártás szóösszetétel elôtagjában a tatár népnév francia megfelelôjébôl lett sauce tartare (tartármártás) köszön vissza egy mustáros hideg mártás elnevezéseképpen. A tatárka a hajdinakása vagy tatárbúza ukrán eredetû elnevezése. A tátorján vagy tatárkenyér növénytani szakszó, a fôzeléknövényt gyökere tette értékessé: megbecsült ínségnövénynek számított, nehéz idôkben életet mentett.

Még ma is szoktuk mondogatni, hogy nem hajt vagy nem kerget a tatár, ha figyelmeztetni akarunk valakit, hogy ne siessen, mert nincs rá semmi komoly oka, vagy ha bennünket sürgetnek, de nem látjuk okát a sietésnek. Régebben azt hitték, hogy az efféle kifejezések a 13. századi tatárjárás emlékei. A magyar szólásmondások eredetének kitûnô kutatója, O. Nagy Gábor azonban rámutat, hogy a tatár szóval alakult kifejezésekre csak aránylag új adataink vannak, és ezek egyik változatában nem a tatár, hanem a török népnév fordul elô (például: Nincs török a hátunkon). "A török és a tatár népnév azért szerepelhet szólásunknak két, azonos jelentésû változatában – írja a nyelvtudós –, mert a tatárokon már eredetileg sem a IV. Béla király korában hazánkban betört népet, hanem a török hódoltság korában megismert és a törökök legrettegettebb csapatait alkotó tatár lovasokat értették. Ezeknek a tatároknak a kegyetlenségére jellemzô, hogy maguk a törökök is gyakran fenyegetôztek azzal, hogy tatárokat hozatnak az országba."

Juhani Nagy János

Noha a városi tanács március 2-án döntést hozott arról, hogy teljesítménysportoló úszók megfelelô órarend szerint használhatják a város tulajdonában lévô Mircea Birau uszodát, a határozatot a polgármester, az általa vezetett hivatal és az uszoda vezetôsége egész egyszerûen figyelmen kívül hagyta. Nem elsô alkalom, hogy a polgármester kénye-kedve szerint alkalmazza a tanácsi határozatokat, amelyeket csak akkor léptet érvénybe, ha az egyezik a saját elképzeléseivel. A csütörtöki tanácsülésre az úszó gyerekek szülei közös beadványban fordultak a tanácshoz, kérve, hogy érvényesítsék a határozatot. A 38 szülô által aláírt beadvány leszögezi, hogy a hivatal által megállapított órarend, valamint az, hogy az úszók csak két sávon készülhetnek, számos akadályt jelent a gyerekek számára, legalább 21 régi úszó hagyta abba az aktív sportolást emiatt. Azok, akik megmaradtak, azonban továbbra is szeretnék megfelelô szinten végezni ezt a tevékenységet, ám fennáll a veszély, hogy magukat az országos keretekbe verekedett úszók lemaradnak a felkészülésben a helyhatóságok szemellenzôs magatartása miatt.

A tanácsülésen Benedek István tanácsos interpellált – aztán minden maradt a régiben. A polgármester a füle botját sem mozdítja, a tanácsosok pedig vonogatják – mint minden egyéb hasonló esetben – a vállukat. Tényleg ennyit érnek Romániában a törvények, illetve ilyen tehetetlen tanácsosokat választottunk, akik saját határozataiknak sem képesek érvényt szerezni?

A nagy rivális Dinamo és Rapid szurkolói hajnalig ünnepelték Bukarestben a Middlesbrough továbbjutását, illetve inkább a Steaua kiesését a labdarúgó UEFA-kupa elôdöntôjébôl. A román fôváros három neves egyesületének szimpatizánsai hagyományosan gyûlölik egymást, így az angol gárda drámai csatában kiharcolt gyôzelme örömmámort okozott a hazai ellentáborban. "A Boro igazi nagy barátunk" – skandálták a Dinamo drukkerei a klubház elôtt. A Rapid stadionjánál mintegy 500-an gyûltek össze a lefújás után, és Steaua-ellenes rigmusokkal szórakoztatták magukat.

"Mostantól a Middlesbrough-t testvérünknek tekintjük" – mondta a csoportot vezetô Gigi Corsicanu, akinek tábora különösen haragszik a Steauára, amely éppen kedvenceiket búcsúztatta a sorozat negyeddöntôjében.

Kerékpár

Ma délelôtt 11 órakor a Hidegvölgy és a Kishegyszôlô lejtôin rendezik a Román Kerékpáros-szövetség kupájáért zajló hegyikerékpározó versenyt. A verseny elit kategóriájában a teljes belföldi mezôny indul, közöttük az athéni olimpián is részt vevô Tudor Oprea, illetve a pekingi olimpiai részvétel kiharcolására alakult olimpiai válogatott tagjai, a marosvásárhelyi Logigan Luciannal és Madaras Attilával. A rendezvény fontosságát a teljes szövetségi vezérkar jelenléte is kihangsúlyozza, valamint az, hogy doppingellenôrzés is lesz, ami elég ritkán fordul elô Marosvásárhelyen rendezett verseny esetében. A szakszövetség ezen intézkedése viszont arra utal, hogy Pop Gabriel kétéves eltiltása jó lecke volt, hasonló eseteket mindenképpen szeretnének elkerülni a hazai kerékpársport irányítói.

A versenynek eredetileg a könnyebben megközelíthetô és jobb pálya kialakítására alkalmas Somostetôn kellett volna lezajlania, ezt azonban a terelôút megépítésének a környezetvédôk általi megakadályozása miatt a polgármesteri hivatal – nevetséges kifogásokra hivatkozva – nem engedélyezte. A Hidegvölgyben így is egy igen erôs pályát sikerült kialakítani – mondta Berekméri Csongor, aki a Muresul klub edzôjeként a szervezésben is szerepet vállalt, csupán attól tart, hogy egy esetleges esô meglágyíthatja az emelkedôk talaját, így a versenyzôk csupán a sportszert hátukra kapva tehetnek meg egyes szakaszokat.

UEFA-kupa

4-2-re kikapott Middlesbrough-ban csütörtökön este a Steaua az UEFA-kupa elôdöntôjében, s az eredmény következtében, összesítésben 4-3-ra az angol csapat jutott a döntôbe. A száraz tények azonban nem világítanak rá az eredmény megszületésének hihetetlen – és a román csapat szurkolói számára elfogadhatatlan – körülményeire. A bukaresti mérkôzést végig irányító Steaua ugyanis a middlesbrough-i visszavágó elsô húsz percében is a jobb, képzettebb csapat képét mutatta, amely könnyedén szerzett kétgólos elônyt az angolok otthonában, s amelynek semmiféle gondot nem kellett volna jelentenie a továbbjutás megszerzése. Ami ezután történt azonban, legalább annyira hihetetlen, mint megmagyarázhatatlan. Elég volt egy súlyos védelmi hiba Goian részérôl, ami Maccarone góljához vezetett, s a bukaresti együttes teljesen összeomlott, pánikba esett, s noha az angoloknak még ekkor is három gólra volt szüksége a továbbjutáshoz, maga a Steaua volt, amely stílusával mindent elkövetett, hogy ez sikerüljön is.

Egy képzett edzônek legalább a szünetben sikerült volna összeszednie csapatát, megmagyarázni, hogy nem visszavonulás és a labdák kétségbeesett kivágása a megoldás, hanem magasabb technikai tudás érvényesítése a középpályán, azonban Olaroiu nem ezt tette. Vajon miért? Avagy senkinek sem tûnt fel, hogy a Steauát a tavaszi idényben már csak a korábbi lendülete vitte – eddig – tovább, a kispadról viszont teljes egészében irányítatlan? Vajon a klubvezetés elismeri, hogy Hamutovszki elüldözése mekkora hiba volt, s hogy nem véletlen, hogy Carlost – aki három gólban is benne volt – nem hívják meg a portugál válogatott kapujába?

Hogy kimagyarázzák majd az ügyet, abban nem kételkedünk, tény marad azonban, hogy a Steaua nem érdemelt továbbjutást, noha csak másfél perc választotta el ettôl. Egy futballcsapat eredményességéhez ugyanis nem elég a képzett játékosok megléte, ôket csapattá is kell kovácsolni.

Az UEFA-kupa döntôjében a Middlesbrough ellenfele az FC Sevilla lesz, a spanyolok két 0-0-ra végzôdött 90 perc után hosszabbításban 1-0-ra verték a Schalke 04 Gelsenkirchen csapatát.

Múzsa-díj, IX-X. osztály

Éjszaka volt. Félig kábultan hevertem az ágyamon szobám kopár falait bámulva, mocsokkal és rendetlenséggel körülvéve. Arra gondoltam, hogy az életem is olyan, mint ez a szoba, csak éppen azt nem tudtam, hogy én tettem azzá vagy az alkohol. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy mindketten.

Kinéztem a szobám ablakán és pont belenéztem a Hold elégedett képébe, ahogy hülyén vigyorog rám. Ettôl nagyon dühös lettem.

– Mit akarsz??!! – ordítottam a Holdra, kikelve magamból. – Ennyire élvezed más szerencsétlenségét?

– Ne siránkozz! – válaszolt a Hold. – Még segíthetünk rajtad. Mondd, mi hiányzik az életedbôl?

– Hogy mi hiányzik? Hát a kaland, az izgalom!

– Csak ennyi? Ezen könnyen segíthetünk.

Abban a pillanatban, ahogy kimondta, kinyílt az ajtó és egy sötétségbe burkolózó alak lépett be.

Felkeltem az ágyból és védekezô állásba helyezkedtem. Most meg fogok küzdeni egy ismeretlen, sötét lénnyel. Ezt nevezem kalandnak! Na, de hova lett az a valami?

Ekkor valaki hirtelen megrántotta a nadrágom szárát. A meglepetéstôl kihagyott a szívverésem. Egy hang szólalt meg:

– Éhes vagyok, nincs véletlenül egy kis mézed? – kérdezte Micimackó.

– Ezt nevezed te kalandnak? – mondtam a Holdnak szemrehányóan.

– Bocsáss meg, ez a szomszéd kisfiú kívánsága volt, összekevertelek benneteket.

Micimackó eltûnt és bejött a szobába egy farkas és egy párduc. Ez éppen az elviselhetôség határait súrolta, de amikor a krokodilus bejött a hálószobába, arra gondoltam: csak semmi túlzás.

– Olyan kalandot szeretnék – mondtam a Holdnak –, amibe nem lehet belehalni.

– Jól van – mondta a Hold. – Mit szólnál ahhoz, ha mondjuk ellátogatnál a pokolba, Dante idegenvezetésével.

– Ha már itt tartunk, engem jobban vonz a Paradicsom. De ugye nem felejtetted el, hogy halálról hallani sem akarok!

– Ha nem, hát nem – vonogatta nem létezô vállát a Hold. – Mondok pár lehetôséget és te választasz.

– Rendben – egyeztem bele. – Kezdheted.

– Szeretnél egy kolostor könyvtárában bolyongani!

– Nem.

– Hát Mordor földjére utazni?

– Nem.

– Boszorkányt égetni?

– Nem igazán.

– Mata Harival tölteni az éjszakát.

– Hát … nem lenne rossz, de nem.

– Kiállni a Titanic orrába?

– Bolond vagy?

– Júlia erkélyére felmászni?

– Hogy kitörjem a nyakam egy nôért? Soha!

– Vigyázz, mert már nincs sok lehetôség! El akarsz menni Britney Spears egy koncertjére?

– Csak azért, hogy leüssem!

– Akkor hát mit akarsz? – most már a Hold is kezdett dühös lenni. – Már csak egy lehetôség van. Ha az sem jó, akkor sajnálom.

– Mi az utolsó?

– Aphrodité elcsábítása.

– Hát jó, ha nincs más.

– Na add a kezed!

– Kinek? Neked nem tudom, mert nincs kezed.

– Nem számít, nyújtsd ki felém, majd meglátod.

Odaléptem az ablakhoz és a Hold felé nyújtottam a kezem. Éreztem, hogy vonzani kezd maga felé. Felemelkedtem a földrôl, és miután egy ideig így lebegtem pár centivel a talaj fölött, kirepültem az ablakon, és szállni kezdtem a Hold felé. A hatalmas égitest egyre közeledett, egyre nagyobbnak tûnt.

Sötétség lett. Már nem láttam a Holdat, egyáltalán semmit nem láttam.

Egy idô után kivilágosodott és én egy nagy hegy tövében álltam. A csúcsa felhôkbe burkolózott.

– Ez az Olümposz? – kérdeztem a Holdat.

– Bizony – mondta ô. – De ne félj, nem kell megmásznod. A szépség istennôje eléd fog jönni.

– Hogyan tudnám elcsábítani?

– Könnyû lesz. Fogalmazzunk úgy, hogy inkább ô fog elcsábítani téged.

Alig mondta ki, máris megjelent az égen egy hattyúk által vontatott szekér. Egy gyönyörû nô állt benne. Ilyen szépet még soha nem láttam. A szekér éppen mellettünk szállt le a földre. A nô nem szólt semmit, csak a kezét nyújtotta ki felém. Én megfogtam a kezét és odaálltam mellé, a szekérre.

Aphrodité meglegyintette hattyúit az ostorával, majd elkezdtünk szállni fel, a felhôk és az örök boldogság felé.

Beletelt néhány napba, amíg a szomszédok felfedezték a férfi hiányát. Egy ideig a rendôrség is kereste, de rájöttek, hogy egy alkoholistával nem érdemes foglalkozni. Végül mindenki elfelejtette, csak a szomszéd kisfiú mondogatta szakadatlanul:

– Biztos a Hold vitte magával és most nincs nála boldogabb ember a világon.

Nagy Ágota,

IX. oszt., Kolozsvár

A napokban azon kapom magam, hogy a víznek hátat fordítva olvasok. De nem itt kezdôdött. Elôször csak félénken, a tengerrel szembefordulva, fél szemmel mertem beleolvasni egy könyvbe. Hosszú várakozásom alatt soha nem történt meg, hogy minden nap minden percében ne a vizet néztem volna. De most mintha valami változóban lenne.

Öt éve várok rá. Ôrá, aki felszállt a hajóra, hogy soha többé ne térjen vissza. De erre csak most jöttem rá, eddig hittem az ígéretében, hogy visszajön. Mintha látnám magam elôtt a szomszédasszony kárörvendô arcát, amint azt mondja: "Na mi az, leesett?"

Eldöntöttem, hogy véget vetek a várakozásnak és mással kezdek el foglalkozni. Elôször a könyvekkel próbálkoztam, elsô kísérletként elolvastam az Öreg halász és a tengert, majd a Grant kapitány gyermekeit is. Gondoltam, hogy most már tényleg elég a tengerbôl, és körülnéztem a könyvespolcon, hátha akad egy normális regény is. Megtaláltam a Tizenöt éves kapitányt, a Kis hableányt és a Pînzele sust, valami román írótól. Több könyvünk nem is volt.

Eldöntöttem, hogy inkább keresek egy mulatóhelyet és ott ütöm agyon az idôt. El is indultam az utcán. Kevés keresés után rá is akadtam egy bárra. Épp be akartam lépni, mikor véletlenül megláttam a cégtáblát. Az volt ráírva, hogy Tengeri sün. Mindegy, gondoltam magamban, majd találok egy másikat.

A másodiknak Vasmacska volt a neve, a harmadiknak Vitorla. Eddig még nyugodt bírtam maradni, de mikor a negyedik cégtáblára az volt kiírva, hogy Tengerész, akkor már üvölteni szerettem volna. Üvöltöttem is.

– Meg akarok szabadulni a tengertôl! Elegem van belôle! De fôleg a tengerészekbôl!

Az emberek körülöttem mentek tovább lehajtott fejjel, és úgy tettek, mintha nem is hallották volna, hogy mit ordítok. Biztos azt hitték, hogy bolond vagyok, akit jobb elkerülni.

Rájöttem, hogy ezzel a viselkedéssel nem megyek semmire, inkább beülök a moziba. Mikor már elsötétítették a nézôteret, rájöttem, hogy meg se néztem, milyen film megy. Egy hosszú sor reklám után végre megkezdôdött. Titanic volt a címe és egy hajóról szólt. Már meg se lepôdtem, csak felálltam és kisétáltam a napra.

A szemben levô falon hatalmas betûkkel fel volt írva: Soha nem szabadulsz a tengertôl. Nem! Nem lehet, hogy nekem szóljon! Csak véletlenül írta valaki éppen ezt, éppen ide. De nagyon féltem. Elkezdtem szaladni, bár magam sem tudtam, hogy hova.

Közben hallottam egy utcai árus kiabálását:

– Halat vegyenek! Halat vegyenek!

Egy asszony siránkozását:

– A tenger ragadta el tôlem a fiamat.

Egy kisfiú kiabálását:

– Én akkor is matróz akarok lenni!

Hát soha nem lesz vége? Minden a tengerre emlékeztet, a tenger pedig arra az emberre, aki örökre eltávolodott tôlem.

Kiértem a faluból, leültem egy fa alá és felnéztem az égre. Milyen megnyugtató lenne a felhôk vándorlását nézni, ha az egyik éppen nem egy hajó alakját öltötte volna fel.

Inkább a fát néztem, aminek tövében ültem. De a kérgére az volt karcolva: "A tenger jelenti a mi halálunkat is."

Jól van, gondoltam, értek én a szóból. Csendesen megindultam a tenger felé.

Engem is úgy nyelt el, mint azt a sok embert, aki vissza akart térni, de mégsem tudott.

Tallózó

Megálltam ebben a csúfondáros / fényben, ahol ébren nem jártam soha / sem azelôtt, sem azután. (Kemény István) * Szakács István Péter novellái, elbeszélései nehéz olvasmányok, de nem kiábrándítóak – javarészt inkább valami nemes, intellektuális felüdülésre invitálják az erre vállalkozni hajlandó olvasót. (Sánduly Lajos) * mennek az utcán, egyszer csak angyalok láthatatlan röpte ropog a fülük mellett. Sugdosni kezdenek, maguk zavarukban befordulnak egy mellékutcába, az egyik erkélyrôl leesik egy cserép, de ne ijedjenek meg, épp a lábuk elôtt törik össze, lehajolnak, fölveszik a gyökeres virágot. (Vörös István) * Zsidó Ferenc kötete összességében nem reménytelen próbálkozás, csak kicsit elkésett. Azt érzem rajta, hogy tud írni, és túlságosan élvezi azt, több energiát fordít az író-szerep gyakorlására, mint a tényleges munkára, és ez nagyon látszik a kötet egyenetlen színvonalán. (Bán Attila) * Minden mögött / Van valami / S valami mögött / A semmi mögött / Önfeledten / Hintázik az isten (Cseh Katalin) * A lüdérckék elôtt nagy vagány vagy, persze, én vagyok Dobó kapitány, Bornemissza Gergely, az utolsó asszír, Rilke fiatal költôje, Durrel, meg minden, annyit olvastam, hogy csak na. Még többet. Én vagyok a kulturális námbör- unu. (Demeter Szilárd) * Simó Márton a szövegkavalkád kezdetekor és lezárásakor egy – 0. (nulladik) narrátor bôrében saját könyvére reflektál. Beleszólása nélkül költôibb maradt volna ez a regény. (Péter Árpád) * A padsorok közt / guggoló kislány: a kö / vekkel misézik. (Jánk károly) * Ha nem olvastam volna Lôrincz György regényét, nem tudnám, hogy a fogvacogtató rettenetrôl és a semmi vizének sivárságáról mennyire hitelesen beszélhet egy történet, amely líraira hangolt prózában íródott. (Fekete J. József) * A nemzeti irodalmi kánon analógiájára Benedek Elek gyermekirodalmi kánonja is négy tartópillérre épül: a közösségre, az értékekre, a történetiségre és az intézményekre. Kanonikus értékrendjében a gyermekirodalom közösségi jellege nemzetorientált. (Végh Balázs Béla) * Márton Antal plébános fáradozásának köszönhetôen nemcsak a római katolikus elemi iskola nyithatta meg kapuit Lövétén 1945 ôszén, hanem egy magyar tannyelvû állami egységes gimnázium is. (Mihály János) * Az emberek is beleszólhatnak a korba. Mint ahogy beleszóltak '56 magyarjai is. S hogy harcuk elbukott? S hogy súlyosan fizettek, sokan életükkel is? A kor, az életünket meghatározó viszonyok hozták ezt is. És az ô életük, az ô szenvedésük vált a jövô formálójává, az egész emberiség sorsának alakítójává. De csak – sajnos – távlatokban. (Gazda József) * A mentalitásbeli különbség miatt nem vallottam magam bukarestinek. Itt más az erkölcsi mérce, a szokásrendszer gyökereit ismerve sok mindent megértek, de nem tudom azokat elfogadni, még kevésbé követni. Ez a bukarestiség mindenkinél másképp jön elô, vannak jó meg rossz oldalai, de azért itt éltem le életem fô részét, kudarcokkal, sikerekkel. Sok minden ellen berzenkedik az erdélyi ember lelke. A déli megyék lakosságának nehéz lesz beilleszkednie az európai erkölcs- és szokásrendszerbe. Függetlenül attól, hogy melyik párt kerül hatalomra. (Molnár Szabolcs – Bányai Éva interjúja) * SZÉKELYFÖLD, 2006. április

B.D.

Villámposta

Ha olyan házat látok, amely sokára épül fel, szokatlan idegesség fog el. Nem tudom, miért. Viszont ha megüti orrom a frissen kaszált fû illata, havasalji rétek, haragoszöldben tobzódó májusok emléke ötlik fel, azt hiszem, boldog vagyok, ilyesmitôl is szeretek jól lenni; de most mást éreztem, kisgépek zúgtak, nyírták a bank elôtt a pázsitot a Hosszú utcában, aztán a tömbházak között egyetlenként meghagyott családi ház nyitott feljáróján megpillantottam egy vastag kabátot, még rajta a hajléktalan testének nyoma, aki felébredvén az április végi napra nagylelkûen otthagyta a következô szerencsétlennek; eszembe jutott Geret apó és az ô fenyôfából rakott háza, és már hiába haladtam el a májusfák kibomló lombjai alatt a délelôtti metszô fényben, a fû illatát benzinbûz fertôzte, s akkor már az öreget láttam elvékonyodott élû kaszájával, amint alaposan megdolgozik a karéj kenyérért, falás szalonnáért, korty borért; vele szusszantam, mikor harmatos fûcsomóval komótosan végigtörölte a pengét, majd lassan fenni kezdte, pompásan cifrázva, ritmusában egyaránt gyönyörködhet kovácsmester és zenetudós... Hiába, csak a kaszával vágott fûnek van igazi havas-illata.

Az öreg idôtlen idôk óta élt a folyó kanyarulatában, házát maga eszkábálta, széltöréses fenyôbôl, könnyû volt, és ha muzsikált a szél, zsengén ringatta, mint szoptatós menyecske lába a kisbölcsôt. Egyszer szárnyat is