Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Ahelyett, hogy tisztázódna a költségelosztók és ennek kapcsán a fûtésszámlák ügyében vizsgálódó fogyasztóvédelmi hivatal háza táján a "köd", egyre csak sûrûsödik. Múlt héten hoci-nesze módszerrel hol elvették az ellenôrzést folytató felügyelôtôl az "esetet", hol visszaadták neki (állítólag a sajtó nyomására), jövô héten ismét fegyelmi bizottság elé citálják az ellenôrt. Aki a jelek szerint nem volt hajlandó "megalkudni" a költségelosztókat szerelô és üzemeltetô cégek némelyikével, és ezért most "fizetnie" kell. A "képlet" eléggé világosnak tetszik, akár a prefektusnak is szemet szúrhatna.

A fogyasztóvédelmi hivatal legújabb, demokrata párti vezetôje saját kezûleg fogalmazott panaszlevelet beosztottja ellen, ám ennek tartalma annyira nem tartotta tiszteletben a törvényes elôírásokat, hogy a fegyelmi bizottság is elvetette. A hírek szerint újabb "fabrikálásán" ügyködik az igazgató, aki amiatt búsul, hogy az intézmény "belsô ügyét" a sajtó megszellôztette. Mert, úgymond, árt a hivatal hírnevének, ha egyik közalkalmazottjának szakmaiságára és magatartására árnyék vetül.

A fenti intézmény vezetôjének abban igaza van, hogy a kipattant eset rossz fényt vet az amúgy évek óta mondhatni kifogástalanul vezetett fogyasztóvédelmi hivatalra. Arra az intézményre, amelynek a fogyasztók érdekeit kell képviselnie, védelmüket ellátnia, nem pedig a szolgáltatókét! Ha annak még csak a gyanúja is felmerül, hogy e közintézmény vezetése enged bizonyos cégek, érdekcsoportok nyomásának, megingatja a bizalmat, és jogosan merül fel a kérdés, hogy miként várható el korrekt, pártatlan fellépés a fogyasztóvédelmi felügyelôk részérôl? Ha pedig oda alacsonyodnak le egyes ellenôrök, hogy teli szatyorral jönnek ki egy-egy ellenôrzött cégtôl, világos, hogy korrupcióról van szó.

Másfelôl pedig úgy tûnik, hogy a felháborodott fogyasztók nyomására a költségelosztók körüli vizsgálódásokkal darázsfészekbe nyúltak a fogyasztóvédôk. Pénzrôl van szó elsôsorban, másrészt pedig összefonódásokról, zsebcégekrôl, egyesek szerint pedig egyenesen politikai nyomásról. Ha ugyanis a fogyasztóvédôk ellenôrzésének eredménye azt mutatja, hogy súlyos hibák történtek a számlázásban, és elrendelik a fogyasztási költségek újraszámolását, jelentôs összegektôl foszthatják meg a költségelosztókra szakosodott cégeket. Egyszóval gazdasági érdekcsoportokat zavartak meg. A forgatókönyv szerint ilyenkor kezdôdik el a "szálak húzogatása", a zsarolás, a fenyegetôzés, a korrumpálási kísérletek, amelyek célja leállítani a folyamatot.

Mindezek ellenére remélhetôleg hamarosan sikerül fényt deríteni a bonyolult ügyre, hiszen egy, a fogyasztók védelmét ellátni hivatott intézmény nem engedheti meg magának a negatív imázst. Ideje lenne, hogy a megye "pártatlan" és ügybuzgó prefektusa nagyobb figyelmet fordítson arra, hogy mi történik egy dekoncentrált közintézmény háza táján, utóvégre ez (lenne) a dolga. Aztán meg ott van a tulajdonosi társulások ligája is: ôk sem foglaltak állást. Vagy a tulajdonosi társulásokat nem a fogyasztók illetve a fogyasztók által megválasztott képviselôk alkotják? Ôk kinek az érdekeit védik? Mindennek ki kell derülnie, mert most már nem lehet szônyeg alá söpörni az ügyet, noha érzékelhetjük, hogy komoly erôk munkálkodnak ez irányban.

Április 22. a Föld napja. A világméretû környezetvédelmi akciónap az Egyesült Államokból indult, ahol 1970. április 22-én Denis Hayes egyetemista kezdeményezésére 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Az eltelt 36 évben a mozgalom világméretûvé szélesedett: több mint 180 országból mintegy ötezer szervezet regisztrált tagja a hálózatnak. Ilyenkor minden évben több száz millió ember mozdul meg: különféle figyelemfelkeltô programokat rendeznek a tudatosabb környezetvédelem érdekében. A Föld napja mozgalom idei jelmondata így hangzik: "Tekerj a Földért!". A megrendezésre kerülô biciklis felvonulások arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy a kerékpár versenyképes alternatívája lehet a személygépkocsinak, de a tömegközlekedésnek is. Kutatások kimutatták, hogy 5 kilométeres távon a leghatékonyabb közlekedési eszköz a városokban, ráadásul nem környezetszennyezô és egészséges testmozgással jár.

A lehetôségekrôl európai szemmel

Tegnap délután a marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ székhelyén kezdôdött az a tanácskozás, amelynek célja olyan ökoturisztikai programok kifejlesztése, amelyre nemcsak az országból, de a határon túlról is turistákat vonzhatunk megyénkbe. A rendezvényt a Föld napja tiszteletére szervezte a környezetvédelmi szervezet.

A Fókusz Öko Központ tagja az Európai Öko- Agrotursztikai Hálózat Központnak (ECAD), amelyben több turizmusfejlesztéssel foglalkozó nemkormányzati szervezet vesz részt. A tagországok minden évben más országban tanácskoznak, így lett a Fókusz e rendezvény házigazdája. Hajdú Zoltán, a Fókusz vezetôje lapunknak elmondta, azokat a tapasztalatokat osztják meg az uniós országokbeli képviselôk, illetve a nemrég csatlakozottak, amelyeket konkrétan országunkban is alkalmazni lehet. A magyarországi, svédországi, finnországi, lengyelországi, csehországi, németországi, hollandiai és angliai vendégek megismerik megyénk turisztikai potenciálját, azokat a szervezeteket, amelyek turizmusfejlesztéssel foglalkoznak. Tegnap az említettek találkoztak Lokodi Edit megyei tanácselnökkel, aki részletesen ismertette a megyei turisztikai egyesület eddigi tevékenységét.

A délutáni beszélgetések során több konkrét ajánlat is elhangzott. A csehek elsôsorban a különbözô kistérségi társulások közötti ikerprogramok beindítását szorgalmazták. A hollandok a Fókusz vízgazdálkodási programját kapcsolnák össze a turizmussal, míg a svédek tematikus túrák szervezésében látnak fantáziát.

Cottely Judit, a magyarországi Zöld Pihenô Alapítvány képviselôje elsôsorban az iskolák közötti csereprogramokat szeretné elômozdítani, mivel szerinte Erdély még mindig kínál érdekességet, újdonságot, fôként az anyaországi turistáknak, hiszen nemcsak a táj szépsége, hanem a folklór gazdagsága, az archaikus életmód is érdekes lehet számukra.

L.J. Meressone, az ECEAT elnöke a mentalitásváltás szükségességére hívta fel a figyelmet. Szerinte ki kell építeni a partnerkapcsolatokat a turizmus területén a vállalkozók, szállásadók, nemkormányzati szervezetek és önkormányzatok között. Minél szélesebb körû és érdekesebb programokkal lehet ide csalogatni és itt tartani a vendégeket, s csakis ez az összefogás hozhat hosszú távú eredményeket.

A tanácskozáson résztvevôk szombaton Vármezô környékére látogatnak el, míg hétfôn a Nyárádmentén keresnek fel több turisztikai célpontot, illetve létesítményt. Délben pedig összesítik a tapasztalatokat, konkrét programjavaslatokkal.

A Romániában tartózkodó europarlamenterek csütörtökön este ízelítôt kaphattak a román politika "belsô konyhájából", amikor Anca Boagiu integrációs miniszter szóváltásba keveredett Borbély László közmunkálatügyi és területrendezési miniszterrel.

A Konrad Adenauer Alapítvány által szervezett rendezvényen jelen lévô Borbély kijelentette: "Nem az Európai Uniótól függ Románia integrációja, hanem tôlünk", és úgy értékelte, eljött az ideje, hogy Románia elvégezze dolgát a csatlakozás ügyében.

Ugyanakkor elmondta, "még sok tennivaló van", és emlékeztetett a "magyar és más nemzeti kisebbségek különleges kéréseire", a kisebbségi törvény körül kialakult nézeteltérésekre célozva. Borbély reményét fejezte ki, hogy ez a "kormányon lévô kollégák" segítségével megoldódik.

Válaszában Anca Boagiu kifejtette: annak ellenére, hogy a Közmunkálatügyi és Területrendezési Minisztérium az Európai Bizottság októberi jelentésében nem kapott sem piros, sem sárga vagy zöld zászlókat, az integrációs szaktárca "matricák" alapján minden területen monitorizálta az elért eredményeket és az értékelésük eléggé megközelíti az európai bizottságét.

Boagiu kifejtette, hogy a német euroképviselôk éppen most nyertek betekintést a kormány "belsô konyhájába", és abba, ahogy a minisztériumok egymást kölcsönösen figyelik.

"Nagy örömömre szolgál, hogy állandóan monitorizálhatlak téged" – válaszolta Borbély, mire Anca Boagiu kifejtette: "csak a munkaprogram alatt".

A Maros Megyei Prefektúra és a megyei tanács egy kormányhatározat-tervezetet állított össze a dicsôszentmártoni 14A országút rehabilitálására. A szóban forgó szakasz közel három hete nagyon megrongálódott az árvizek okozta földcsuszamlás következtében. Ciprian Minodor Dobre prefektus pénteken egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy az általa és a megyei tanácselnök által aláírt tervezet kéri az út rehabilitálásához szükséges pénzalap kiutalását a kormány intervenciós alapjából. "2,5 millió új lejrôl van szó" – mondta Dobre, aki hozzátette, hogy a 14A országos út feljavítása elôsegíti a Maros és Fehér megyei tanácsok által támogatott Bor útja címû turisztikai projekt folytatását. A Dicsôszentmártoni Polgármesteri Hivatal meghozta az elsô sürgôsségi döntéseket két utca keresztezôdésénél a földcsuszamlás megállítására, Dicsôszentmárton és Radnót között pedig sebességkorlátozást vezettek be.

Ötszázhatvankilenc beküldött fénykép, ezekbôl kilencven kiválogatott alkotás, tizenhat díj és szebbnél szebb fotók a Bernády Ház emeleti galériájának falain. Röviden ekképp summázható az V. Foto Natura természetfotó- kiállítás, amelynek megnyitóünnepsége csütörtök délután zajlott zsibongó telt ház részvételével.

A marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság és az Aquaserv Rt. által a Föld napja tiszteletére szervezett tárlatra 23 magyarországi és 58 hazai alkotó küldte el képeit, melyeket zsûriként Kerekes Péter Pál természetfotós, Nagy Miklós Kund fôszerkesztô-helyettes, Karácsonyi Zsigmond lapszerkesztô, fotós, Pál Péter képzômûvész, egyetemi tanár, Berekméri Ágnes, László Lóránt Örökmozgó-elnök és Vajda György alelnök bírált el. Ceremóniamesterként utóbbi nyitotta a tárlatot: mint hallottuk, a természet népszerûsítése, közvetett módon való megóvása volt a cél, a négy kategóriából – Erdély természeti kincsei, Absztrakt a természetben, A vadvilág csodái (állat- és növényfotók), Élet "aprófalván" – kettô egyrészt a közelgô, magyarországi kiállítás (Erdély természeti kincsei), másrészt a fotómûvészeti, szakmai provokáció (Absztrakt a természetben) okán született. Az Élet "aprófalván" kategória a makrofotók világa, olykor lélegzetelállító felvételekkel.

Nagy Miklós Kund elárulta, arra törekedtek, hogy elsôsorban a különleges, újdonság erejével ható képeket válogassák ki – annyi jó kép érkezett, hogy másként nem is tehettek volna. Szeretnék, ha a tárlat továbbra, az elkövetkezô években is megôrizné eredetiségét, frissességét, a képek ezúttal is önmagukért beszélnek.

Darabán Ottó, az Aquaserv Rt. vezérigazgatója objektív okokból nem lehetett jelen, üzenetét Vajda György olvasta fel, majd Csegzi Sándor alpolgármester szólt a közönséghez. Ô örömét fejezte ki a kiállítás megléte, hagyománya, szépsége, derûs üzenete miatt.

A megnyitót Kocsis Hobó László furulyaimprovizációja zárta, elôtte Berekméri Ágnes és László Lóránt osztották ki a díjakat, a kategóriák elsô, második és harmadik helyezettjei mellett a Népújság, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, az Aquaserv és az Örökmozgó különdíjait. A Bernády Ház és Marosvásárhelyi Fotóklub támogatta tárlat május 7-ig látogatható, utána útra kél – augusztus 14. és 23-a között Budapesten a Magyar Mûvelôdési Intézetben is bemutatásra kerülnek a pillanatba örökített székely kövek, kicsiny állatok, furcsa formák, erdôk, aprófalvák, tengerszemek. Istennek és Erdélynek apró, színpompás csodái.

Csütörtök este a Manadas vendéglôben hirdették ki az országos biológia tantárgyversenyen elért eredményeket és díjazták a legjobb diákokat. Az est folyamán felolvasták annak a 25 diáknak a nevét is, akik július 9-16. között a kolozsvári kiválósági központban felkésztô tanfolyamon vesznek részt.

Ebbôl a 25 diákból választják majd ki azt az ötöt, akik az Argentínában tartandó nemzetközi versenyen Romániát fogják képviselni.

Az idei tantárgyverseny a legjobban szervezett az eddigiek közül – fejtette ki Branea Cristina, az Unirea Nemzeti Kollégium igazgatónôje a nyitóünnepségen, köszöntve a részt vevô diákokat és tanárokat.

A diákok által szerzett tapasztalatok és a részvétel fontosságát emelte ki a zsûri elnöke, Octavian Popescu, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora.

Majd Traian Saitan alelnök is gratulált és azt hangsúlyozta, hogy minden résztvevô nyertesnek érezheti magát.

A legjobban szerepelt több mint 70 diák az Örömóda dallamára vehette át a kiérdemelt díjat, ami diplomából és ajándékcsomagból állt. Miután a 43 felkészítô tanárt is jutalmazták, a zsûri elnökét és alelnökét kiválósági érdemdíjjal tüntették ki.

Az ünnepség végén olvasta fel Branea Cristina annak a kiválasztott 25 diáknak a nevét, akik közé a marosvásárhelyi Barac Poponut Paul, az Unirea Kollégium tanulója is bekerült.

Végül az igazgatónô megköszönte a Manadas vendéglô tulajdonosának az ellátást és kellemes ünnepeket kívánt a jelenlevôknek.

Olli Rehn bôvítési EU-biztoshoz írt közös levélben erôsítette meg az Európai Parlament két magyar delegációvezetôje, Tabajdi Csaba (MSZP) és Szent-Iványi István (SZDSZ), hogy kész támogatni Románia 2007. január 1-jén történô belépését abban az esetben, ha az Európai Bizottság májusban nyilvánosságra kerülô országjelentése is megerôsíti felkészültségét a tagságra – közölte a két képviselô az MTI brüsszeli irodájával.

Felhívták viszont Olli Rehn figyelmét több olyan problémára, amelyeknek megfelelô hangsúlyt kell kapniuk a bizottság készülô dokumentumában.

Schöpflin György (Fidesz-MPSZ) arról tájékoztatta a távirati irodát, hogy az EP-ben készül egy másik levél is, amelyben szintén felvetik a romániai magyar kisebbség több problémáját. Utóbbit a néppárti magyar EP-tag reményei szerint képviselôk széles köre írja majd alá, mielôtt – várhatóan hétfôn – eljuttatják Rehnhez, aki a jövô hónap elején lényegében le kívánja zárni a román és bolgár csatlakozás dossziéjának összeállítását, hogy május 16-ra elkészülhessen a témával foglalkozó bizottsági jelentés.

Románia többszöri ígérete ellenére a mai napig nem fogadta el a kisebbségekrôl szóló törvényt, amelyre pedig az Európai Parlament 2005. decemberi határozata is felszólította – derül ki Tabajdi és Szent-Iványi levelébôl. A létezô kárpótlási törvény dacára a római katolikus, református és unitárius egyházaktól 1948-ban elkobzott vagyontárgyaknak eddig mindössze 3 százalékát juttatták vissza egykori tulajdonosaiknak.

A magyar nyelvû állami felsôoktatás helyzete ugyancsak problematikus Romániában. Bár a 2002-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 6,6 százaléka magyar nemzetiségû, a felsôoktatásban tanulóknak csak 4,4 százaléka magyar, és a hallgatóknak mindössze 1,6 százaléka tanulhat magyar nyelven. Olyan létfontosságú tárgyak, mint közgazdaságtan, mérnöki és természettudományok, csak románul hallgathatók.

Szent-Iványi és Tabajdi szerint a közelmúlt balkáni konfliktusainak tanulsága szerint a nemzeti és etnikai kisebbségek problémáit a lehetô leghamarabb megnyugtatóan rendezni kell. Ha Románia saját vállalásainak teljesítése érdekében nem tesz érdemi lépéseket, szavahihetôségét teszi kockára.

Választás Magyarországon

Az április 9-i elsô forduló 110 egyéni választókerületben nem volt eredményes. Most a választópolgárok csak egy szavazócédulát kapnak. A szavazólapokon az elsô fordulóban elsô három helyezést elért jelölt neve szerepel, illetve mindenki, aki a 15 százalékot elérte az adott választókerületben és a cédulák kinyomtatása elôtt nem lépett vissza. Bármely jelölt a szavazás befejezéséig bármikor visszaléphet.

Csak akkor érvényes a szavazás, ha azon az adott választókerületben a választópolgárok több mint 25 százaléka részt vesz. A legtöbb voksot szerzô jelölt szerez mandátumot, a második és harmadik helyen végzô jelöltek szavazatai "elvesznek".

A töredékszavazatok csak az elsô fordulóban hasznosulnak; ezek alapján kaphatnak majd mandátumot az országos listáról az 5 százalékos (közös lista esetében 10 százalékos) parlamentbe jutási határ felett támogatott pártok.

Az Országos Választási Iroda napközben kétóránként közli a részvételi adatokat. A szavazatok 95 százalék feletti összesítését várhatóan este 10 óra elôtt az Országos Választási Iroda közzéteszi.

A kampánycsend este 7 óráig tart, ebben az idôszakban tilos a választópolgárokat szabad akaratukban, véleményükben befolyásolni.

Az uralkodó kedvenc vidéki rezidenciája, a windsori kastély VIII. Henrik-kapuján lépett ki a megjelenésére várva hajnal óta felsorakozott 15 ezer fôs tömeg hangos ovációja közepette, férje, a 85 éves Fülöp edinburgh-i herceg kíséretében.

A London nyugati határában fekvô kisváros utcáit teljesen elborította az angol és brit zászlókat lobogtató, virágcsokrokkal felszerelkezett tömeg. Az élénk-világoslila kosztümben, ehhez illô kalapkölteményben megjelenô uralkodó jókedvûen, türelmesen sétált az alattvalók sorai között mintegy háromnegyed órán át, kisebb ajándékokat, virágokat átvéve, miközben a háttérben az Ír Gárda zenekara parádézott.

Az ôsi windsori kastély felett, amely Hódító Vilmos, vagyis a XI. század óta szolgálja a mindenkori királyi család kényelmét, a Royal Standardnek, a monarchia zászlajának külön erre az alkalomra készült, 11 méter hosszú példánya lobogott.

A nagy nap felvirradtát a kastély parkjában felállított üteg 21 díszlövése jelezte.

A Buckingham-palota pénteken közölte: a királynô a világ minden részérôl húszezer születésnapi üdvözlôlapot kapott, és a külön erre a napra létesített email- címre további 17 ezer jókívánság érkezett.

Ôfelsége személyes üzenetben köszönte meg a neki küldött lapokat és üzeneteket, mondván: nagyon meghatották ôt a szeretet e megnyilvánulásai.

A királynônek mindazonáltal lehet gyakorlata a postanyitogatásban: az udvar által a születésnapra közzétett statisztikák egyike szerint II. Erzsébet a trónon töltött eddigi 54 éve alatt összesen hárommillió levelet kapott.

A beszámíthatóság büntetôjogi határait vizsgálja az amerikai szövetségi legfelsôbb bíróság egy rendôrgyilkos skizofrén fiatalember esetében, aki az eljáró közeget vallomása szerint földön kívüli lénynek vélte.

A ma 23 éves Eric Clarkot 2003-ban 25 év börtönre ítélték, mivel az arizonai Flagstaff városában 2000-ben lelôtt egy egyenruhás rendôrt, aki gépkocsiját éjszaka megállította és igazoltatni akarta, mivel Clarkot bepanaszolták, hogy a városnegyedben köröz és közben autórádiója rapzenét bömböl. Az akkor 17 éves fiatalemberrôl egy évvel tettének elkövetése elôtt állapították meg az orvosok, hogy paranoiás tudathasadásban szenved. Az ügyvédek szerint a vádlott a bíróság elôtt nem hivatkozhatott kóros elmeállapotára és ezért nem részesült méltányos bírósági perben.

Arizonában és még néhány más amerikai szövetségi államban a teljes mértékû büntetôjogi felelôsség megállapításához elégséges, ha a tettes képes a cselekmény súlyosságának a felismerésére, és a vádlottnak magának kell minden kétséget kizáró módon bebizonyítania, hogy elmeállapota megakadályozta ebben.

Eric Clark tudta, hogy rendôrt megölni bûncselekmény, de amikor a tettét elkövette, abban a hiedelemben volt, hogy egy ártani akaró szörnyeteget lô le, így az ügyvédek szerint védencüket börtön helyett pszichiátriai intézetbe kellett volna zárni. Eric Clarknak ugyanis a rögeszméjévé vált, hogy Flagstaff városát ûrlények kerítették hatalmukba, állandóan a nyomában vannak, és még a saját szüleirôl is azt gondolta, hogy a földön kívüliek közé tartoznak.

Clark fellebbezését támogatja az Amerikai Pszichiátriai Társaság és az Amerikai Pszichológiai Társaság.

Sok amerikai állam szigorított a beszámíthatósággal kapcsolatos jogszabályokon azután, hogy az 1981-ben Ronald Reagan elnök ellen merényletet megkísérlô John Hinckleyt elmekór miatt nem nyilvánították bûnösnek, hanem egy szövetségi kórház zárt osztályára utalták be kezelésre. Négy államban a beszámíthatóság hiánya sem mentesít a büntetôjogi felelôsség alól.

A taláros ítélet döntése júliusban várható. Állásfoglalásuk befolyásolhatja az amerikai sajtóban sokat emlegetett Andrea Yates sorsát is. A texasi nô ellen azért folyik büntetôjogi per, mivel fürdôkádba fojtotta öt gyerekét és azt vallotta, hogy tettét a Sátán parancsára követte el.

Románia 140 millió eurós hitelt vesz fel az Európa Tanács Fejlesztési Bankjától (BDCE). A pénzbôl 9.000 szociális lakás építését finanszíroznák 2006- 2007 között, melyeket utólag fiataloknak adnák bérbe – jelentette be pénteken a kormány.

A hitel keretszerzôdését a kormány szerdai ülésén hagyták jóvá.

A hároméves projekt összköltségvetése hozzávetôleg 210 millió euró a Románia területén alkalmazott illetékeken és adókon kívül – áll a kormány közleményében.

A hitel a projekt összköltségvetésének 70%- át teszi ki, futamideje 20 év, 5 éves türelmi idôvel.

A 30% különbséget az állami és helyi önkormányzatok költségvetésébôl fedezik.

Azok a városok, melyeknek területén a lakások épülnek, 35,5 millió eurónak megfelelô lejt kell kiutaljanak a telek elôkészítésére, a megvalósíthatósági tanulmány költségeinek fedezésére. Az összeg nem tartalmazza az adókat és illetékeket.

A Szállítási, Építkezési és Turisztikai Minisztériumon keresztül az állami költségvetésbôl 34,5 millió eurót fordítanak a gazdasági-technikai, építkezési dokumentáció elkészítésére és a munkálatok felügyeletére.

A hitel haszonélvezôi a Szállítási, Építkezési, és Turisztikai Minisztérium és az Országos Lakásügynökség (ANL).Az ANL a fiatalok számára épülô szociálislakás-projekt kivitelezô ügynöksége, melynek feladata a kiutalt pénzek célnak megfelelô felhasználása. Árverés alapján az ANL köti meg a szerzôdéseket a tervezésre, kivitelezésre, és a munkálatok felügyelete is a hatáskörébe tartozik.

Ezt megelôzôen az ANL köteles konvenciót kötni az érintett helyi önkormányzatokkal.

Calin Popescu Tariceanu kormányfô Borbély László közmunkálatügyi és területrendezési minisztertôl azt kérte, hogy a jelenlegi 9.000 helyett évi 80.000 lakás építésében "gondolkodjon" – jelenti a Mediafax.

A kormány által elfogadott, a közintézmények információinak újrafelhasználását szabályozó törvénytervezet értelmében a polgárok a közintézmények információihoz írásos kérés benyújtásával, valamint egy illeték kifizetésének ellenében férhetnek hozzá.

A törvény célja az intézmények átláthatóságának javítása, valamint a lojális konkurencia ösztönzése.

A dokumentumok újrafelhasználására egy írásos kérést kell letenni papíron, vagy pedig elektronikus formában.

A kérésnek tartalmaznia kell azon intézmény nevét, amelyikhez fordulunk, az igényelt információt, a kérelmezô személyes adatait, a címet, ahová a választ elküldhetik és egy magyarázatot, hogy milyen célra használják fel az információt.

A kérést 20 munkanapon belül kell megoldani, a határidôt csak akkor lehet újabb 20 nappal kitoldani, ha elôzetesen a kérelmezôt értesítették errôl.

Ha a kérelmezô nem teljes dokumentációt kap kézhez, vagy kérését elutasítják, akkor a közintézmény köteles magyarázatot adni a döntés okáról.

A közintézmények határozzák meg a dokumentum újrafelhasználására kifizetendô illeték értékét, de ez nem haladhatja meg a dokumentáció elôkészítési és továbbítási költségeit.

Emil Constantinescu volt államelnök pénteken Marosvásárhelyen kritizálta Traian Basescut, rámutatva, hogy az elnök "egy olyan tettet követett el, amiért vizsgálatot kellene indítani".

Emil Constantinescu szerint az államfô "teljesen aberrált módon csúcsidôben egy tévéadón felmentett titkosítás alól egy titkos dokumentumot".

A volt államelnök úgy véli, hogy e gesztussal, valamint azáltal, hogy a hat nemzetbiztonságra vonatkozó törvénytervezetbôl négyet nyilvánosságra hozott az Elnöki Hivatal hivatalos honlapján, Basescu a kormányon akart ütni, azonban csúfos kudarcot szenvedett – jelenti a Mediafax.

"Az államelnök nem titkosíthat és nem menthet fel titkosítás alól dokumentumokat egy televíziós mûsorban, hanem jegyzôkönyv révén csak javasolhatja ezt a Legfelsô Védelmi Tanácsnak (CSAT). Az elnök káoszt okozott azáltal, hogy a nyilvánosság elôtt úgy akart mutatkozni, mint egy olyan személy, akinek döntésjoga van" – tette hozzá Constantinescu.

Ugyanakkor elmondta, hogy a nyilvánosságra hozott négy tervezetbôl három "titkos" jelzésû, miközben a SIE-ra vonatkozó "szigorúan titkos".

"Nem lehet jogállamról beszélni, miközben az államelnök populista nyilatkozatokat tesz és beleszól a kormány munkájába. Az elnök olyan erôs kudarcot szenvedett, amilyent senki az elmúlt 50 évben. A legsúlyosabb kudarc az, hogy továbbítania kellett a tervezeteket oda, ahol a helyük van, vagyis a kormányhoz", húzta alá Constantinescu, aki szerint az elnöknek és a CSAT-nak nem lehetnek törvénykezdeményezései, még akkor sem, ha Basescu a törvény atyjaként akarta magát feltüntetni.

Az RMDSZ úgy véli, hogy alapvetô módosításokat kell eszközölni a nemzetbiztonsági törvénycsomagban, mert egyes elôírásai korlátozzák a szólás- és a sajtószabadságot – nyilatkozta a Mediafaxnak Székely Ervin államtitkár.

Székely azt mondta, hogy a törvénycsomag "meg nem engedett módon" korlátozza az alapvetô emberi jogokat, "homályos" és "jogilag nem meghatározott" kifejezéseket használ .

"A szólásszabadságot korlátozza azzal, hogy arra kötelezi a polgárokat, hogy együttmûködjenek a titkosszolgálatokkal, és korlátozza a sajtószabadságot, mert a sajtó nem közölhet információkat, a titkosszolgálatokat úgy határozzák meg, mint az egyetlen szervet, amely gyûjthet és feldolgozhat információkat" – mondta Székely Ervin.

Az államtitkár szerint a törvénycsomag elôírásai, miszerint 48 órára a titkos szolgálatok lehallgathatnak vagy megfigyelhetnek személyeket bírói engedély nélkül, "a polgárok szabadságának nagyon súlyos megsértését" jelentik.

Rámutatott, hogy a nemzetbiztonsági törvények nem pontosítják, mi történik, ha 48 óra után a bíró elutasítja a titkosszolgálatok javaslatát. "Mit csinálnak ebben az esetben? A titkosszolgálatok bocsánatot kérnek az illetô személytôl vagy visszaadják az információkat?" – tette fel a kérdést Székely.

Rámutatott, hogy ezekben a törvényekben az állampolgárnak nincs joga fellebbezni.

Az RMDSZ képviselôje úgy véli, a törvények "túlzott illetékességet" adnak a titkosszolgálatok ügynökeinek, akik maguk – bárki engedélye nélkül – is dönthetnek bizonyos eljárások beindításáról.

Az állam hivatalos dokumentumává válik az a tanulmány, amelyet a kommunista diktatúrát elemzô elnöki bizottság dolgoz majd ki – nyilatkozta Traian Basescu államfô, jelezve, hogy kivizsgálják a kisebbségek ellen elkövetett kommunista bûnöket is.

Az államfô a bizottság csütörtöki, elsô ülésén ígéretet tett arra: a testület tagjai bármilyen, a kommunista rendszerrel kapcsolatos tájékoztató anyaghoz hozzáférhetnek majd, hogy a végsô dokumentum kellôen alapos és pontos legyen.

A bizottságot Basescu azt követôen hozta létre, hogy több civil szervezet március végén felkérte az államfôt, nyilvánosan ítélje el a kommunista rendszert. Az államfô azonban úgy vélte, hogy ezt csak akkor teheti meg, ha egy történészekbôl álló bizottság részletes tanulmányt készít a kommunista rezsimrôl.

A Vladimir Tismaneanu történész vezette bizottságban nemzetközi hírnevû történészek, értelmiségiek vesznek részt, többek között olyan neves közéleti személyiségek, mint Stelian Tanase és Horia Roman Patapievici filozófus, a Román Kulturális Intézet elnöke, Nicolae Manolescu irodalomtörténész vagy Constantin Ticu- Dumitrescu forradalmár.

Basescu leszögezte: a tanulmányt hivatalos dokumentumként kezelik majd, a körülbelül százoldalas tényanyagot várhatóan novemberben mutatják be. Tismaneanut arról is biztosította az államfô, hogy a bizottság munkájába nem fog beavatkozni. A történész szerint a bizottság jelentése nem vonatkozik majd az 1989-es eseményekre, tartalmazza viszont több vezetô politikai személyiségnek, illetve a román titkosszolgálat, a Securitate volt tagjainak életrajzát.

Marius Oprea történész, a bizottság tagja szerint az elnöki bizottságnak nincs jogalapja arra, hogy hozzáférjen titkosított dokumentumokhoz. A történész azt állítja, hogy a nemzeti közösségeket is megfigyelték. Ez ellentmond azoknak a téziseknek, amelyeket a Securitaténak a fôként a nemzeti kommunizmus idôszakában kiképzett tisztjei hangoztatnak, miszerint az államvédelem által elkövetett bûnökért a magyar és a zsidó "szekustisztek" lennének a felelôsek. Ez az elmélet hamis, mondta a történész.

Valóságos ostromállapot alakult ki a Dunával határos romániai megyékben a folyamon levonuló árhullám elhúzódása, a gátak gyatra állapota és a belsô folyóvizek egyidejû áradása miatt.

A katasztrófaelhárítás illetékesei szerint továbbra is a Duna Dolj megyei szakaszán a legkritikusabb a helyzet. Itt a folyam áttörte a gátat, még mielôtt mesterséges rést nyitottak volna a védmûveken. A gátak tervszerû megbontásával, az irdatlan víztömeg tervszerû lecsapolásával csökkenteni akarják az évtizedek óta gondozatlan védmûvekre nehezedô nyomást.

Csütörtök déli helyszíni jelentések szerint Báziásnál, a Duna román területre érkezésének pontján némileg tovább mérséklôdött ugyan az árhullám vízhozama, de még így is eléri a másodpercenkénti 15 200 köbmétert. Ez a hatalmas víztömeg, amint elhagyja a vaskapui folyamszakasz sziklás hegyek közé szorított medrét, alább, a két nagy vízerômû tárlói után, az olténiai és havaselvi síkságon évtizedekkel ezelôtt emelt földgátakat súlyos erôpróbának veti alá. A földgátak több helyen annyira átáztak, hogy bármikor újabb buzgárok keletkezhetnek, átfolyások fordulhatnak elô, és gátszakadások léphetnek fel. Ezért a hatóságok elrendelték a legválságosabb bistreti térségben lévô falvak mintegy tízezer lakosának kitelepítését, ideiglenes, de biztonságos helyre menekítését.

Az érintett térség településeinek lakosai közül azonban sokan nem hajlandók elhagyni házaikat, javaikat féltve az utolsó pillanatig ragaszkodnak otthonaikhoz.

A legfrissebb adatok szerint már elmenekítettek az ár elôl mintegy hétezer embert, víz alá került több mint 60 ezer hektárnyi terület, több mint 3300 lakóház, melyek közül csaknem 200 már össze is omlott.

Csütörtökön megkezdték a Bechet nevû kikötôváros egyes negyedeinek kiürítését is.

Calin Popescu Tariceanu pénteken telefonon felhívta bolgár kollégáját, Szergej Sztaniszlavot, hogy tárgyaljanak a román és bolgár hatóságok erôfeszítéseinek egybehangolásáról a Dunán lévô állapotok kezelésére.

A két miniszterelnök kölcsönösen tájékoztatta egymást a megelôzés, valamint az okozott károk feljavítása érdekében hozott eddigi intézkedésekrôl, adja hírül a kormány sajtóirodája pénteki közleményében.

A bukaresti kormány vezetôje és szófiai kollégája megegyeztek abban, hogy a két ország bel- és külügyminiszterei rendszeresen konzultálnak az árvízkárok megelôzésére helyi vagy európai szinten hozott intézkedésekrôl.

A húsvéti ünnepek alkalmával a bukaresti székhelyû Alexandrion Group Alapítvány a marosvásárhelyi Sorstárs Rákszövetség Egyesülettel karöltve ajándékokkal lepte meg a megyei kórház gyerek- onkológiaosztályának kis betegeit. Az akció keretében a napokban a fôvárosi székhelyû alapítvány képviselôi a marosvásárhelyi és bukaresti kórházak mellett jászvásári, kolozsvári, temesvári, nagyváradi, konstancai egészségügyi intézményekbe is ellátogatnak, ahol mintegy hétszáz rákos gyereknek juttatják el ünnepi csomagjaikat, színes ceruzákkal, csokitojással, kaláccsal, törülközôvel, kendôvel, üdítôkkel.

A felmérések azt mutatják, hogy a világon évente kétszázötvenezer rákos gyereket diagnosztizálnak, hogyha megfelelôképpen kezelnék ôket, 70%-uk életben maradhatna, a beteg gyerekek 80%-át nem kezelik vagy diagnózisát nem állapítják meg kellôképpen és 100.000 gyerek halálát lehetne megakadályozni, hogyha mindannyiuknak egyenlô esélye lenne a megfelelô kezeléshez.

Dr. Horváth Adrienne orvosnô szerint a megyei kórház gyerekonkológiáján kezelt betegek 60%- át (az országos 50%-hoz képest) sikerül meggyógyítaniuk. A Maros megyei gyerekek mellett a környezô megyékbôl (Kovászna, Hargita, Brassó) is vannak betegeik, akiknek nagyobb része rákos (leukémia, nyirokmirigy- vagy vesedaganatos) és néhányan súlyos vérszegénységben vagy más hematológiai betegségben szenvednek. A kórházi részleg húsz ággyal rendelkezik, amibôl tizenöt általában foglalt. Jelenleg körülbelül harminchat kisgyerek van kezelés alatt, és ugyanennyi – befejezve a kezelést – évekig visszajár ellenôrzésre. Az orvosnô szerint sokszor nehézséget jelent, hogy – bár a citosztatikumok ingyenesek – a gyerekeknek felírt 4-8 gyógyszer közül bizonyos fajta gyógyszereket csak külföldön lehet beszerezni, és a kezelést nehezíti, hogy nem minden szülô tudja megengedni ezek megvásárlását. A hatéves, leukémiában szenvedô Istvánka kétéves kora óta három kezelésen esett keresztül – meséli az édesanyja, aki végig fia mellett ül a kórházban, csak néha utaznak haza. A család havonta kétmillió lejt költ gyógyszerekre, vitaminokra, viszont a vérátömlesztéshez szükséges közel százmillió lejt már nem tudnák elôteremteni.

A kórház ezen részlegén a gyerekekkel egy óvónô, egy tanítónô, egy tanár, valamint egy pszichológus is foglalkozik, egy éve játszótermet rendeztek be számukra. A marosvásárhelyi rákszövetség játékokkal, kézimunkával kívánja gazdagítani az itt lakó gyerekek mindennapjait. Az egyesület egy évtizedes fennállása óta mintegy hétszáz nônek nyújtott lelki, fizikai rehabilitációt, jelenleg kétszáz beiratkozott taggal rendelkeznek – tájékoztatta lapunkat Hanusz Stella, az egyesület elnöke. A Rheum-Care Alapítvány tornatermében (az uszoda mögött) minden kedden 9-10, péntekenként 16-17 óra között tornaórákat tartanak a mozgás promoválásaként.

Kovács András Ferenc

Kavafisz-átiratok

Idegen, itt, a Gangesz martján fekszem én, az ismeretlen

szamoszi férfi. Ezen a minden képzeletet fölülmúló barbár

földön borzalmas élet volt a részem – csak fájdalom, könny,

rémes gyötrelem. E rettentô folyam mardosta sírhalom

iszonytató sok titkot zár a mélybe. Fékezhetetlen, elvakult

aranyvágy hajszolt, ösztökélt gyalázatos kalmárkodásra

engemet. Ind partvidékre hurcolt, itt vetett ki bôsz vihar,

majd rabszolgának adtak el. Megvénültem belé, annyit veszôdtem,

kínlódtam én, dolgoztattak rogyásig, örökkön és keményen, szótlanul –

görög szó nélkül, szép görög beszédtôl megfosztva itt, s be messzire

esve, szakadva Szamosz szigetétôl! Nem szenvedek többé

már semmi szörnyûséget én, s Hadész felé sem indulok kesergôn.

Ott fellelem majd nemzetségemet, lenn fajtámbeliekkel leszek együtt.

És végre valahára görögül beszélhetek.

(1893. június)

Íme, most itt állnak már Jeruzsálem elôtt.

Keserû haragot, dühödt kapzsiságot, mohó nagyravágyást

és nemes becsvágyat, nemkülönben büszke lovagi gôgjüket,

úgy érzik immáron, hogy rögvest kiûzték vala a lelkükbôl.

Íme, most itt állnak már Jeruzsálem elôtt.

Mindnyájan révülten, elragadtatottan, lelkes áhítatban,

elfeledték ádáz, sok perpatvarukat ravasz görögökkel,

elfeledték görcsös, vakult gyûlölségük gaz törökök ellen.

Végre most itt állnak már Jeruzsálem elôtt.

És a Keresztesek, ezek a féktelen, vakmerô katonák,

zabolátlan fosztók ostromra vonulván s vadul rohamozván,

megrendülnek, félnek, szívüket szorongás ragadja markába,

képtelenek bár egy lépést is moccanni bármerre, gyermekként

remegnek, s miképp csöpp gyerkôcök elsírják magukat mindnyájan,

megpillantván magasodni Jeruzsálem falait.

(1893)

Lapozó

A Látó áprilisi számából

Játékot kap az ördögtôl minden pokolra juttatott szerencsétlen lélek után, ebbôl a jólét, ebbôl ebédel osztrigás rántott juhvelôt a Romanian Plázában. (Gergely Edit) * Ki ifjan víg rablásra szállt, / Álma hét ország kincse volt, / S megérte a cudar csodát, / Hogy mindenki tôle rabolt! (Tóth Árpád) * ÉN, MELITÓN, ÜZENEM – VAN IGAZ KEGYELEM S HITIGAZSÁG! / ÉN, A MENUTHISZI VÉN, VÁROM A KRISZTUSOMAT! (Kovács András Ferenc) * Elôször a Jóistenhez imádkozott, vasárnaponként egy papnénak tette a szépet, aztán amikor Kelet-Európa vöröslô egét új szelek festették át, ô is váltott. (Veér Farkas Jenô) * A sor egyszerû, úgy tûnik, maga a logika: török kaminos a cseh- német határon megkeféli a cigány kurvát, az a gyereket beadja a lelencházba, a svéd magával viszi boldogan mint csehet. (Gergely Tamás) * A szónak csak a mocskos hangzását szeretem, a gondolatát annak, hogy egy olyan szégyellôs, szép fiatal lány, mint Nora, felhúzza hátul a szoknyáját, hogy felizgassa azt a mocskos pasiját, akit annyira szeret; és aztán engedi, hogy beakassza mocskos, vörös, göcsörtös dorongját bugyogója hasítékán keresztül föl- föl-föl abba a drága kicsi lyukba, telt, üde popsijai között. (Hajdú Farkas-Zoltán) *Tulajdonképpen nem kultúrával, hanem interaktív, egyenlôtlen, heterogén és sarkított román kultúrákkal van dolgunk. (Geréb Zita) * Ha még plasztikusabbak akarunk lenni (és most bevallom: kölcsönkaptam ezt a hasonlatot), az erdélyiSzép gyorsan futó patak, az Újabberdélyi pedig állóvíz, vagy még jobban kibontva: tó. (Szabó Róbert Csaba) * A gyenge elsô kötetek maradtak, s a "barátok" nem úgy gyakorolták szeretetüket, hogy vodkázás közben nagyokat röhögve veregették a kamasz-zseni vállát, hanem úgy, hogy finoman vagy frankón a szemébe mondták: nézd, öregem, három és fél jó verset írtál már azért. (Demény Péter) * Kucsmagomba, kucsmagomba, / nagy kucsmában kicsi gomba, / kicsi gomba nagy kucsmával, / nem tévesztünk össze mással, / például a papsapkával. (Jánk Károly)

* Sikerül-e kolonizálni a Holdat és esetleg a közelebbi és nagyobb aszteroidokat. Hányan leszünk 2099- ben? Húszmilliárdnyian? Hány embert bír el hátán a Föld? Kedves utódom, túljár-e majd századvégi eszeden a számítógép? (Kabdebó Tamás) * A lassú utazások könyve Vallasek Júlia olvasási preferenciáinak nyomait hordozza. Belôlük fôleg az 1940-es évek irodalma felé való irányultság rajzolódik ki, de a szerzô a kortárs irodalom kánonjának tagjait sem hanyagolja el. (Gyulai Levente) * Vallasek viszonya az irodalomhoz sohasem jelenik meg közvetlenül. Az ô viszonya az irodalomhoz a Kosztolányié, a Harmos Ilonáé, a Szerb Antalé. (Szabó Géza László) * Nem volt, ki meggyújtsa a lámpát, mikor rájött az írhatnék – tán éppen készült papírra vetni, hogy: fontosabb a betû, mint a kard. (Lászlóffy Csaba) * Meseországba költözött a múlt, / a forró perc szikkadt virág csupán: / ha ötven év után ma szembejönne / elhízva az a régi lenge lány, / fittyet se hányna, észre sem venne, / nem volna egy szava, egy árva könnye, / és úgy néznék rá, mint egy idegenre. (Jánosházy György) * Hat óráig még maradt pár percünk, jöjj, pótoljunk be valamit abból, amit kihagytunk. Csókolj meg! Kiveszem a vázából a virágcsokrot, játsszuk el, hogy nekem hoztad. (Huber András) * Hét nap, harminc nap, szorongásunk múltán, / Tarts meg, gyöngéket, igazságod útján. (Egyed Emese) * ez itt a gyermekszobám / ágy fölött fejemnél / ott lóg a pókfonál / mint egy kötél melyrôl / a halottat levágják (Simonfy József) * Mivel a vízfogyasztók száma két hónapja új taggal szaporodott, megtudhatták, milyen egy harcias festôkisasszony erôs altja, amikor azt kiabálja, hogy nem száll be a közös vízdíjba, mert ô több terpentint fogyaszt, mint H₂O-t! (Tóth Ágnes) * Soari Júlia kicsi leány kora óta érzi a kettôsséget a lelkében. Mintha négy keze, lába volna, mintha néhány méterrel a föld fölött járna. Ezt bizonyítja az is, hogy soha el nem csúszott a jégen, soha meg nem botlott a hegyek alján épült városka gödrös utcáin. Kutyaszarba se lépett soha. (Gergely Edit) * Egy lány állt még a közelben, egy villanyoszlopnak támaszkodva. És nem fordult a fiú felé, egy pillantást sem vetett rá, arca közönyös volt, falfehér, keze a zsebében. Mozdulatlanul állt, és az eget nézte. Aztán mintha megjelent volna arcán egy alig észrevehetô, elbújtatott, nagyon halvány és nagyon kegyetlen mosoly. Kacsintott egyet a holdra. (Farcádi Botond) * Utaznak, utaznak, amerre tart a sínpár, s ülnek a nyitott vagonajtók rögtönzött deszkakorlátjánál, lógázzák a lábukat, s nézik az elsuhanó tájat, Magyarországot. (Varga Illés)

B.D.

(MTI) Megnyílt a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál csütörtökön; a két díszvendéget, Jorge Semprún spanyol és Csingiz Ajtmatov kirgiz írót Sólyom László köztársasági elnök köszöntötte a Budapest Kongresszusi Központban.

A könyvfesztivál idei díszvendége Spanyolország és a Párizsban élô Jorge Semprún, akinek Schiffer János fôpolgármester- helyettes nyújtotta át a Budapest Nagydíjat.

A könyv és szerzôi jog világnapjához, Shakespeare és Cervantes halálának napjához, április 23-hoz idôzített könyves seregszemle "másik díszvendége" Csingiz Ajtmatov, akinek irodalmi életmûve elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést nyújtotta át a megnyitón Sólyom László.

Az államfô Jorge Semprún munkásságát méltatva úgy fogalmazott: a spanyol író intellektuális bátorsága és morális integritása nagyon sokaknak mintaképül szolgált a 60- as évek közepén, és ma is meggondolásra ad okot.

Csingiz Ajtmatov felé azzal fordult a köztársasági elnök, hogy emlékszik, milyen megindultság fogta el, amikor húsz évvel ezelôtt elolvasta a kirgiz írótól a Dzsamila szerelmét.

Sólyom László elmondta, azért fogadta el a meghívást a könyvfesztiválra, mert azt nagyon fontos eseménynek tartja.

Felhívta a figyelmet: a kedvezô könyvforgalmi adatok arról tanúskodnak, hogy sokan olvasnak, mégis nagy bajok, hiányosságok vannak. A 18 éveseknek mindössze 0,3 százaléka leli örömét az olvasásban, és a középiskolások 23 százaléka nem érti meg az olvasott szöveget.

"Ha ez így megy tovább, el fog fogyni az olvasó" – mondta.

Kifejtette: bár hálás téma a betû kultúrájáról való áttérés a képi kultúrára, az a meggyôzôdése, hogy a betûnek, a könyvnek nincs vége, olvasás nélkül nem lehet továbbmenni semerre.

A magyar és a kirgiz kultúra összekapcsolódását érzékeltették a szervezôk azzal is, hogy a Csingiz Ajtmatovhoz intézett szavakat a díszvendégek között helyet foglalva hallgathatta végig Mészáros Márta. A magyar filmrendezô Kirgíziában szerzett gyermekkori élményeit az eredeti helyszíneken leforgatott, 2000-ben bemutatott "Kisvilma – az utolsó napló" címû alkotásában elevenítette fel.

Édesapja, a szobrászmûvész Mészáros László a ’30-as években emigránsként került Biskekbe, ahol Uitz Bélával együtt komoly szerepet játszott a kirgiz képzômûvészet megújításában, késôbb azonban egy koncepciós perben kivégezték.

A könyvfesztiválon a kortárs spanyol, illetve spanyol nyelvû irodalmat olyan további nagy sikerû szerzôk képviselik, mint Federico García Lorca, a katalán Jaume Cabré és a kubai származású Zoé Valdés, Julio Llamazares.

Az irodalomkedvelô közönség 17 ország neves szerzôit, többek között holland, brit, ír, portugál, szlovák, osztrák, finn és japán írókat köszönthet a magyar fôvárosban.

Varsó és Prága után Budapesten is bemutatkozik a Berliner Zimmer, a Lipcsei Könyvvásár kiemelkedô eseménye; a német standon nyíló irodalmi kávéházban tizenhárom berlini kötôdésû szerzô olvas fel friss mûveibôl.

Régi hagyományt követve megrendezik az esztendô kiemelkedônek ígérkezô könyvpremierjét: a Nobel-díjas magyar író, a Berlinbôl hazautazó Kertész Imre felolvasást is tart önéletrajzi ihletésû új mûvébôl, a K. dossziéból.

A kontinens legtehetségesebb ifjú prózaíróinak közös bemutatkozását, az Európai Elsôkötetesek Fesztiválját hetedik alkalommal rendezik meg.

A Budapest Kongresszusi Központ három szintjén és a fôbejárat elôtti sétányon 550 könyves mûhely mutatja be kiadványait; 45-50 ezer könyv, köztük 300, a fesztiválra idôzített újdonság sorakozik a standok polcain.

A szimbólum gondolkodásra késztet, a jelentés nem benne van, hanem rajta kívül, és gondolati úton kell megkeresni – írta Paul Ricoeur, a tavaly elhunyt világhírû francia filozófus, a XX. század nagy, kutató gondolkodója. Eszmefuttatását egy fiatal marosvásárhelyi képzômûvész, Szilágyi László kiállítása juttatta eszembe. A jelképes grafikákat felvonultató tárlat, amelyrôl tudósítást már közöltünk lapunkban, a múlt csütörtökön nyílt meg a Bernády Házban.

Szilágyi meglepetést szerzett ismerôseinek, hiszen elsô bemutatkozásai alapján szobrászként tartottuk számon, de túlságosan mégsem csodálkoztunk, mert eddigi jelentkezései is eltértek a szokványostól. Üveglapokból összeragasztott különleges szobrai arra utaltak, hogy eredetiségre törekszik, nem csak tehetséges, de igen ötletes, inventív ifjú alkotót ismerhettünk meg személyében. És utóbb a köztéri szoborpályázatokra benyújtott tervei is arra vallottak, hogy sajátos utakon igyekszik járni. Nem a minden áron való meghökkentés a célja, aminek csapdájába elég sokan beleesnek manapság, hanem az a szándék vezérli, hogy megkeresse az önmaga számára legtöbbet és leglényegesebbet mondó témákat, a legtalálóbb, legérdekesebb kifejezési módokat, formákat, eljárásokat. A hagyományosakat is természetesen. Talán hosszabb aradi tartózkodásának is itt keresendô a magyarázata, ott bekapcsolódott a Szabadság-szobor restaurálási munkálataiba, sok idôt, energiát áldozva erre a nemes, de egyéni alkotótevékenységét mégiscsak megrövidítô feladatra. Újabban pedig ez a törekvés szülhette azokat a rajzait is, amelyekbôl gazdag sorozattá összeállva, mintegy félszázat láthatunk érdeklôdéssel fogadott vásárhelyi egyéni tárlatán. És itt visszatérünk az írás elején idézett filozófiatörténeti gondolatokhoz. Mert ez a kiállítás azt tükrözi, hogy Szilágyi László mélyen és átfogóan gondolkodik a világról, az életrôl, az emberrôl, mindebben önmaga helyzetérôl, létezése értelmérôl, és világlátása kivetítésére ôsi, de egyéni elemekkel feldúsított, megújított, egységes jelképrendszert használ.

Kiállított anyaga kulcsszavának a mandala tekinthetô. Ez a díszes szanszkrit jelkép-oltár a tökéletesség, az Egész szimbóluma, egyben a Mindenség és a személyiség ábrája, a szemlélôdés és az elmélyülés, a beavatás eszköze. Mindez fiatal mûvészünket is elmélkedésre késztette, és rájött, mennyire izgalmas felfedezni, megtalálni a világegyetem, a makro- és mikrokozmosz jelenségei között az összefüggéseket. Jelképtárát folyamatosan gazdagítva, elkezdett térben és idôben csapongani, és a távol-keleti, kínai, tibeti, buddhista mandalaábrázolást kapcsolatba hozta a hasonló indíttatású észak- és dél-amerikai, afrikai, európai és más származáshelyû szimbolikus rajzokkal. Sumer, egyiptomi, mór, bizánci, mexikói, gótikus, szecessziós, op-artos motívumok, sôt erdélyi népi varrottas minták is harmonikus képpé állnak össze Szilágyi László színes, változatos, dekoratív, üzenethordozó grafikáin. Egyértelmû, hogy valami ôsi rokonság kötheti össze valamennyit. Mindezen elgondolkozhat a nézô is a kiállításon, miközben a szobrász grafikai erényeit is megcsodálja. A képek ugyanis elsô benyomásként komputeres tökélyt sejtetnek, valójában azonban egytôl egyig kézzel rajzolt, nagy tudással, talentummal, türelemmel készített egyedi darab. A mûvész ilyen vonatkozásban is igyekezett kihívást állítani önmaga elé, és sikerrel jutott túl az erôpróbán.

Végigkísérve a kiállítás egymást láncszemszerûen kiegészítô grafikáit, úgy érezhetjük, hogy kaleidoszkópba nézünk, s egyetlen kis mozdulatra újabb meg újabb látványos világ tárul elénk. Négy mívesen kifaragott kôrozetta illeszkedik szervesen a rajzok közé. A gótikát kedvelô mûvész világjárása során meríthetett ihletet hozzájuk. Ezek arra is vallanak, hogy a kôfaragás mifelénk aránylag kevesek által mûvelt mûvészetének minden csínját- bínját elsajátította. És van még egy rajz a tárlaton, egy " kakukktojás", egy ugyancsak körkörös megoldású szem. Ez a mát, a jelent szimbolizálja. Ezért is más, mint a múltba, az örökkévalóságba vagy idôtlenségbe ágyazódó összes többi munka. Az alkotó azt sugallja általa, hogy korunk embere nem néz vissza, nem látja eredôit, kapcsolatait, s emiatt azt se tudja, hol van, mi a helye a világban.

Filozófia, ezotéria és még sok egyéb lelki, szellemi érték érzékelhetô ezen a tárlaton. De ha valaki csak a látványosságot, a dekorativitást, a rajzos változatosságot keresi a kiállításon, az se jár rosszul.

N.M.K.

Jancsó Benedek A székelyek címû, 1921-ben megjelent munkáját adta ki újból az udvarhelyi Litera-Veres Kiadó Az Emberért, Holnapunkért Alapítvánnyal közösen. A magyar és francia nyelvû szöveg e kiadásban román nyelven is olvasható, Murányi János fordításában. Elôszót Demény Lajos történész írt hozzá.

Az alcímében történelminek és néprajzinak nevezett tanulmány szerzôje kevésbé ismert a nagyközönség számára, munkáit elsôsorban szakemberek, történészek forgatják. Jancsó Benedek Gelencén (Háromszék) született 1854. november 19- én. Csíksomlyón és Kolozsváron tanult a katolikus gimnáziumban, majd Kolozsváron és Bécsben járt egyetemre, és Kolozsváron doktorált. 1930. június 27-én hunyt el. Munkái közül a Román politikai történelmi tanulmányok, Szabadságharcunk és a dákoromán törekvések, illetve A román nemzeti törekvések története címûeket emeli ki Demény Lajos elôszavában.

Az akkor már elcsatolt Erdély székelyeirôl megjelent tanulmányban a népcsoport földrajzi elhelyezkedését követôen a sokat és sokak által tárgyalt eredetkérdést tárgyalja röviden, majd a politikai, jogi, katonai és társadalmi szervezetrôl, szabadságharcainkról, illetve a magyar mûvelôdésben betöltött szerepünkrôl esik szó. A székely nép jelleme fejezet ugyancsak érdekes olvasmány. A népmûvészet és a népköltészet nyilván nem maradhatott ki, bármily kevés teret is kapott. Utolsóként A székelyek mint a népek szabadságának harcosai címû fejezet zárja a tanulmányt, ebbôl is kiderül, hogy a magyarság védelme mellett a két román fejedelemségben, sôt török, lengyel, olasz, amerikai földön is omlott a székely vér a zsarnokok elleni csatákban. E részbôl idézünk egyetlen mondatot: "E nép története azonban megtanít arra is, hogy a székely nemcsak Magyarországért és a székely szabadságért harcolt, hanem idegen nyelvû és fajú népekért is, ha azt hitte, hogy egyúttal az emberiség egyetemes érdekeiért és a népek szabadságáért, lelkének az eszményképéért harcol."

P. Buzogány Árpád

Pethô László

– avagy példázat a

vissza-visszatérô

"állatfarmról" –

Szereppé kelle-

ne változtatni ama

önsanyargatást

lásd a fiókát

védô madár szárnyasze-

gett mozdulatát

s míg a vadkan el-

fut a fészek mellett már

egekbe szállhatsz

hullatod tollad

hadd higgye a röfögô

hogy ô a gyôztes

ám figyeljetek:

"szelidülten" orwelli

házat építhet:

kerítés nélkül

nyakadra, agyadba is

kalodát – rácsot.

Április 20-án ünnepi ülést tartott Budapesten a Magyar Mûvészeti Akadémia, melyen az új rendes tagokat köszöntötték és átadták az idei akadémiai aranyérmet. A márciusban megtartott közgyûlésén az MMA rendes tagjának megválasztotta Istvánfi Gyula építészt, Gulyás János filmrendezôt, operatôrt, Gulyás Gyula filmrendezôt, Huszár Lajos zeneszerzôt, Szônyiné Szerzô Katalin zenetörténészt, Reményi Attila zeneszerzôt, Xantus Gábor filmrendezôt és Zsigmond Dezsô filmrendezôt. A testület az új tagokkal együtt immár 153 tagot tart nyilván, akiknek egyharmada határon túl élô magyar mûvész.

Az 1996 óta minden évben megítélt aranyérmet 2006-ban Csicsery-Rónay István közíró, könyvkiadó kapta a világ magyarságának szellemi felemelkedéséért, függetlenségéért vállalt áldozatos munkája elismeréseként.

– Interjú Anatol Constantin színmûvésszel –

Anatol Constantin színmûvész, rendezô 85 éves, immár több mint két évtizede Izraelben él. Egyike azon keveseknek, akik a 60 éve alakult Székely Színház elsô éveinek aktív részeseként ma is emlékezhetnek az indulásra, az egykori nagyokra. Az évfordulós rendezvénysorozatra hazatért Marosvásárhelyre, akkor elevenített föl az ô életét is meghatározó epizódokat a legendás társulat történetébôl. A márciusi jubileum idején tömören idéztünk néhány gondolatot visszaemlékezésébôl. Most közreadjuk az évforduló alkalmából készült teljes interjút.

• Kemény fagyban, múlni nem akaró télben vállalta a fárasztó, nagy utat repülôvel Bukarestig, majd onnan vonattal Marosvásárhelyig. Ebbôl arra következtetek, hogy az életében még mindig központi helyet foglal el a színház.

• Fôleg ez a színház. Az alapítástól számított elsô öt év felejthetetlen számomra. A 62 éves színházi pályafutásom során persze voltak kevésbé érdekes vagy érdekesebb dolgok is, de a valódi nagy élménynek mégis ezt az idôszakot tartom. Akkor lettem igazi színész. Elôtte Bukarestben már játszottam, méghozzá sikerrel. Az elsô évben azt mondták rólam, hogy ez az a fiú, aki ezt és ezt játszotta, utána már azt, hogy ez Anatol. Mégis eljöttem Vásárhelyre, ahol nagyszerû színészek találtak egymásra. Külön- külön is jók voltak, de még fontosabb, hogy összeforrott csapattá álltak össze. Nyilván Szabó Ernô vagy Delly Ferenc nélkül, Kovács György vagy Hamvay Lucy nélkül, Andrási Marci, Kiss Laci és a többiek nélkül nem lehetett volna elképzelni ezt az együttest. Bármelyikük hiánya feltûnt volna, mert mindenkinek megvolt a maga helye a csapatban.

• Másoktól is megkérdeztem, az ön válaszára is kíváncsi vagyok: vajon nem azért tûnik olyan szépnek és jónak mindaz, amit akkor átélt, mert az ifjúkora volt?

• Nem, én nem nosztalgiázom, azt hiszem, elég objektív vagyok. Azért is, mert nekem nem volt igazi fiatalkorom. Nyilván most nem az éveim számáról beszélek, hanem arról, hogy nagyon nehéz gyerekkorom és még nehezebb serdülôkorom volt a háború, a zsidótörvény meg más hasonló dolgok miatt. Nem mehettem egyetemre sem, még zenét se hallgathattam, mert nem volt rádiónk. Egyszer megálltam egy kapu alatt, élveztem a kiszûrôdô zenét, de aztán hirtelen észbe kaptam, hogy én ezt lopom, ezt nem szabad. Tehát nem egy szokásos fiatalember jött ide színésznek, én a koromhoz képest nagyon érett voltam. Sok mindenen keresztülmentem. De állítom, hogy valami egészen rendkívüli volt az, amit ennél a színháznál találtam.

• De azok az említett nagyok önben mégiscsak a fiatalembert láthatták.

• Lehet, de ezt nem éreztették velem. Nagyon gyorsan idomultam az itteni körülményekhez. Nem volt könnyû. Bukarestben még eléggé távol állt tôlem a magyar színházi kultúra. Más volt ez, mint az ottani.

• Az embert többnyire személyeken keresztül kötik az emlékek egy bizonyos idôszakhoz. A színész szerepek szerint is eligazodhat. Ilyen megközelítésben abból az elsô periódusból mi maradt meg önben? Melyik fontos szerepe?

• Nagyon sok volt. Indult a Bánk bánnal. Beugrás volt, de még ma is hibátlanul fel tudok idézni egész részleteket belôle. Eredetileg Kovács György feladata volt, de Kolozsváron néhány fontos elôadást kellett eljátszania, ezért engem ugrasztottak be Biberach szerepébe. Két próbával egy olyan embert, aki életében két szót magyarul színpadon nem mondott. Ez volt az elsô megmérettetésem. Aztán jött a Váratlan vendég, ahol Delly Ferivel, Szabó Ernôvel játszottam. Aztán a Vitézek és hôsök. Az volt a nagy áttörés. Utána jöttem a Cuza Vodán, a Városháza mögötti téren ült egy kofa, elôtte egy szônyegen gyönyörû piros almák. Amikor meglátott, megszólított: jöjjön, mûvész úr, fogadja el ezt az almát, olyan jól megsiratott az este. Ez volt a közönség. Az operettet imádták, éjjel- nappal hallgatták volna. És Tompa Miklósnak, Kemény Jánosnak sikerült ebben a kisiparos kisvárosban pár év alatt igényes, komoly drámai színházat csinálnia. De a szerepekre vonatkozott a kérdése. Engem az akkor már létezô széles drámairodalmi látóköröm is segített. A nagy siker azonban Tompának is köszönhetô. Emlékszem, hogy ô magyarázott egy órát Szabó Ottónak, aki szintén játszta a szerepet, és utána egypár nappal azt mondta, hogy ez a Szabó nem értett semmit, ez a ravasz Anatol pedig felment a színpadra és megcsinálta. Igaza volt, ô adta meg azt a pluszt, amirôl rájöttem, hogy mit kell csinálni. Amire abból az idôbôl még nagyon szívesen emlékszem, az a Viharos alkonyat Szabó Ernôvel, ahol egy menseviket játszottam. Kis szerep, de mindenki észrevette, hogy ott vagyok. Aztán voltak a Gorkij-darabok, mindenekelôtt az Éjjeli menedékhely. Szóval nagyon szépen fogadtak, becsülték, hogy komoly vagyok. Soha nem voltam iszákos, akkor még ittak a fiatalok. Kolozsváron találkoztam életemben elôször vasfüggönnyel. Bukarestben nem volt, itt sem az orgona elôtt a Kultúrpalotában. Kiléptünk ott a vasfüggöny elé, akkor még összevissza mentünk, nem úgy, mint utóbb, hogy elôször a kisszereplôk, majd utánuk a nagyok. Valahogy úgy alakult, hogy én kerültem a végére. Felcsattant a taps. Új ember voltam és fiatal, a nevem román volt. Érezték, hogy valaki, aki a mi kultúránkat pártolja, magyarnak is érzi magát, ünnepeltek. Visszajöttünk. Attól a pillanattól kezdve éreztem, hogy megszûnt a jó viszony. De hagyjuk ezt, nem akarnék ünneprontó lenni.

• Szóba került a nyelv. Ez soha nem volt önnél akadály? Játszott románul, magyarul, németül, sôt héberül is.

• Ez is egy ilyen Anatol-féle mázli. Az iskolában pótvizsgákkal kerültem tovább a három utolsó osztályba, fizikából és számtanból. A reál tárgyakat nem értettem, de olyan nyelvtehetségem volt, ami nem adódik meg mindenkinek. Német, román, magyar Szebenbôl. Temesváron volt egy barátom, aki most Kanadában van, Gerô Pista, az apjának volt egy Kultúra nevû könyvkereskedése a Fôutcán. Ahogy megjelent valami Pestrôl, az akkor divatos írók, rögtön megkaptam magyarul. Románul is olvastam, németül rengeteget, annyi német klasszikust, hogy kevés német olvasott annyit. A nyelv nem volt probléma. Hamar megtanultam, hogy magyar színpadon nem szabad románul gondolkozni.

• Ez problémamentesen sikerült Izraelben is?

• Igen. A gimnáziumban, mert zsidó líceum volt, tanítottak hébert, az ábécénél valamivel többet, de jó volt a fülhallásom. Amikor kimentünk, betettek engem is, mint mindenkit, egy hat hónapos intenzív nyelvkurzusra. Nem volt sok idôm oda járni, de végül annyira megtanultam, hogy el vannak ájulva tôle. Mint mondják, úgy beszélek, mintha soha másképp nem játszottam volna.

• Annak idején Szeben, Bukarest után mi volt az, ami ebbe a kisvárosba hozta? A nagy nevek?

• Nem ismertem ezeket a neveket. Bukarestbôl két év után visszajöttünk Szebenbe, amikor a feleségemnek, akivel immár hatvan éve vagyunk együtt, szülnie kellett. Egyik nap felfedeztem egy plakátot, a Székely Színház Mandragóra elôadását hirdette. Este elmentem az elôadásra. Elbûvölt egészen. Szünetben hozzám jött egy vékony, barna ember, és azt mondta románul, hogy ugye, maga Anatol Constantin. Láttam magát Bukarestben a Cocea színházban, a Bernard Shaw- darabban, nagyon, nagyon jó volt. Bemutatkozott, hogy ô Tompa Miklós, a vásárhelyi színház igazgatója. Mondom magyarul, örvendek. Tompa nagy szemekkel nézett rám, hogy magyarul beszélek. Mondom, a szüleim otthon így beszélnek, az anyám beszélt velem németül. Tompának fiatal színész kellett. Tamás Frici meg Bedô voltak a fiatalok. Hívott Vásárhelyre, és megbeszéltük, hogy lejövök játszani. Kitalálták nekem a Váratlan vendéget, egy fiatal gyereket kellett alakítanom benne, aztán következett a Bánk bán és az említett gyönyörû öt év. Akkor nálam a színészsors és az embersors összetalálkozott.

• Hat évtizedes pályafutása alatt elég sok meredek váltás történt. Ilyen volt az is, hogy a Székely Színház egyféle stílusa után jött Harag György a maga megújult korszakával. Zökkenôk nélküli volt az átállás az egyik játékstílusról a másikra?

• Harag György történetérôl én elég sokat tudok. Ismertem Kolozsvárról, amikor a fôiskolára járt, ismertem azután mint rendezôt. Az ô rendezései az Özönvíz elôtt-ig olyanok voltak, mint a többi rendezés. De ebben valami megmozdult benne. Sok rendezôvel elôfordul, hogy egyszerre csak világos lesz elôtte, mit is akar ezen a pályán. Az Özönvíz esetében óriási szerencséje volt Florica Magureanu díszletével is, amely egész másképp nézett ki, mint az addigiek a színház életében. Igazodott ehhez, ugyanakkor ragyogó szereposztást választott. Bács, Tanai, Lohinszky, Illyés Kinga. A darab nem jó, de az elôadás ragyogó lett és hatalmas siker. Harag tisztelt engem, de nem kezelt barátként. Korrekt volt és rendes. Tizenhat év teltével jöttem vissza Vásárhelyre, de 11 éven át 1980-ig, amíg elhagytam az országot, az Özönvíz elôtt-ön kívül színészként sosem volt szüksége rám.

• Abban az elôadásban önnek is sikere volt.

• Mégsem kellettem. Elmentem Pestre filmezni Fábri Zoltánnal a Plusz-mínusz egy nap-ot, fôszerepem volt. Meghívtak San Sebastianba a filmfesztiválra. Mondom Harag Gyurinak, mert akkor ô volt a fôrendezô, hogy el kell menjek tíz napra ekkor és ekkor. Azt válaszolja, hogy az nem jó, mert a román tagozaton három szerep is vár rám. Akkor én nem megyek, mondtam. Nem gond, megvárnak, ígérte. Megköszöntem, elmentem, szeptember 14-én jöttem vissza, novemberben kezdték a próbákat, és amikor megnéztem a szereposztást, nem voltam rajta. Érdekes, én Rappaporttal sem voltam jó viszonyban. Ez benne volt a vérünkben, valószínûleg a történelem alakította ki bennünk. Amikor a numerus clausus létezett, és három-négy zsidó diák volt az egyetemen, úgy féltek egymástól, hogy csoda. Azt gondolták, ha ez benn marad, engem fognak kizárni. Ezt örökölte itt ez a nép. Ott, Izraelben nincs így.

• Mosolyogtam egy kicsit, mert a magyarokról is ugyanezt szokták mondani.

• Nem állítom, hogy ebben nincs valami közös emberi vonás.

• A színészt a pályája során bizonyára gyakran éri méltánytalanság, de én arra vagyok kíváncsi, hogy egy mûvészember, aki megszokott egyfajta játékstílust, és találkozik egy teljesen új látásmódú, új szemléletet hozó rendezôvel, könnyen be tud-e illeszkedni az ô szokatlan stílusába?

• Én ezt úgy látom, hogy a színész léte, szerepe a világban és az életben nem más, mint az adaptáció. Neki alkalmazkodnia kell. A rendezônek minden joga megvan, ha megértette a szerzôt, és a saját mûvészetével meg a színészekével azokat a dolgokat tolmácsolja, amiért az író leült és megírta a darabot. Ha nem ért egyet az íróval, akkor egyetlen joga van, ne rendezze meg a darabot. A rendezô is tolmács, még akkor is, ha zseni. A divat elmúlik, a színház a színész és a nézô agya közötti kontaktus. Ha a közönség nem érti meg, hogy én miért sírok, akkor az haszontalan dolog. A színház lehet akármilyen modern, de csak a nézô és a színpad közötti agytorna nyújthat igazi színházi élményt.

• Ez a gondolat érvényesül Izraelben is?

• Természetesen. Bár ott Amerika és Nyugat- Európa hatására más a helyzet. És azon túl is más problémák vannak, különböznek a létkérdések. Az embereknek nincs idejük meccsre vagy színházba járni. Ha mégis a színház mellett döntenek, azt azért teszik, mert oda szórakozni mennek. Feltéve, ha az elôadás nem hosszú. Ha az egy óra húsz percet meghaladta, már nyugtalanok, másfél óra után felkelnek a helyükrôl és kimennek. Nincs meg az a tradíció, ami itt kialakult. A jiddis színháznak Európa-szerte megvannak a nézôi, de már nagyon kiöregedtek. A fiatalemberek körében, akik Izraelben katonák és hosszú ideig szolgálnak, utána meg dolgoznak, nincs színházi kultusz.

• Az életkorát tekintve ön nem ment túl késôn ki oda?

• Erre nem tudok egyértelmûen válaszolni. Az az igazság, hogy kissé féltek tôlem, amikor mûvészileg megnyilvánultam. Amikor egy elsô darabban egy kis szerepet osztottak rám, a szünetben láttam, hogy a rendezô meg van elégedve. Akkor még angolul beszéltünk. Odamentem hozzá és mondtam valamit egy jelenettel kapcsolatban. Rám nézett és azt mondta, itt nálunk ez így nem szokás. Azt feleltem, hogy bocsásson meg, de én egy olyan színházban nevelkedtem, ahol olyan volt a szellem, hogy ha egy színész vagy egy ügyelô vagy akárki észrevett valamit, ami nem jó és nem mondta meg, azt bûnnek tartottuk. Ôk ezt a hozzáállást nem ismerik. Számukra ez csak egy mesterség. Ezt rendezôként is megtapasztalhattam.

• Ez a fajta hozzáállás nem bántotta?

• De igen. De mit lehet tenni? Az ember a szokások rabja. Apám mindig azt mondta, Isten ôrizz, hogy a Fennvaló azt adja a hátadra, amit képes vagy elvinni. Eldöntöttem, nekem ott élnem kell, ahhoz kell tartanom magam.

• Úgy tudom, mióta elment Izraelbe, voltak filmszerepei is.

• Igen, de igazi filmet csak Pesten csináltam. Amint mondtam, a Plusz-mínusz egy nap és a Veri az ördög a feleségét volt ilyen. Volt olyan is, ami nem sikerült, és Izraelben is több filmet forgattam. Ott a film anyagi része az érdekes. A minap mondta Borbáth Otti, hogy megint ment a reklámom, amiben orvosként ajánlok valami matracot. Szép összeget kaptam érte.

• Ön ünnepi alkalomra érkezett vissza újra. Igazi marosvásárhelyiként jön, megy, beszélget, nyüzsög. Évek telhetnek, mégis úgy tudja folytatni az itteni jelenlé-tét, mintha nem is ment volna el soha?

• Igen is meg nem is. Érzelmileg igen, de az agyam állandóan jelez. Van, amikor azt mondom, ez lehetett volna másképpen. Vagy hogy ez jobb, mint nálunk.

• Visszajön még? Lesz itt faladata?

• Majd megbeszélem.

• Ha most itt lennének azok a régi nagyok, ki mellé ülne le a legszívesebben?

• Sarlai Imre mellé. Lehet, hogy voltak sokkal tehetségesebbek nála, de ô volt A színész. Pesten két filmben is együtt játszottam vele, és itt is. Volt humora, stílusa. Pesten találkoztunk a szabóság elôtt, kérdezte, mit csinálok. Mondtam, filmezek, kérte, jelezzem Fábrinak, hogy ô is létezik, vegye be a filmjébe ôt is.

• Ha csak színész lett volna és nem foglalkozott volna rendezéssel is, át tudta volna élni mindazt, amit hosszú pályáján a színház önnek annyiféleképpen felkínált?

• Erre szintén nem tudok válaszolni. Lehet, hogy így többet kaptam, de lehet, hogy rosszabbul jártam. Nem végeztem magamban ilyen elemzést. A maga hibája, hogy most itt a mikrofon elôtt elakadok. Nem tudom, mert nem gondoltam ilyesmire. Talán legközelebb megadom a választ.

Nagy Miklós Kund

(MTI) A többi között a trágárság színpadi megjelenése és hatása volt a fô témája az idei drámaíró kerekasztalnak (DESZKA), amely szerdán kezdôdött Egerben.

A DESZKA mintegy 40 drámaíró, dramaturg és kritikus résztvevôje azt vizsgálta, hogy milyen mértékben írói eszköz a trágárság a mai magyar drámában. Különös tekintettel arra, hogy miközben a mindennapi élet része, a színpadon visszatetszést kelt – mondta a tanácskozást megelôzô sajtótájékoztatón Kiss Csaba, a szervezet szóvivôje.

A kerekasztal másik fô témája: miként írjunk kortárs német drámát. A kérdés azért vetôdik fel ilyen élesen – fûzte hozzá magyarázatként a drámaíró –, mert napjainkban a kortárs német dráma európai tarolásának vagyunk tanúi, miközben a magyar mûvek sem rosszabbak, mégsem olyan népszerûek.

Kiss Csaba a 28 kortárs magyar drámaírót tömörítô DESZKA eddigi legnagyobb eredményének tartja, hogy sikerült kiharcolni a kulturális tárcánál a Katona József drámaírói pályázat kiírását, ami támogatást jelent a kortárs magyar drámának.

Errôl Csizmadia Tibor, az idei kerekasztalnak otthont adó egri Gárdonyi Géza Színház direktora elmondta: a pályázattal járó anyagi támogatás azért fontos, mert a színházak nagyobb kockázatot vállalnak egy kortárs darab bemutatásával, mint egy olyan jól bejáratott szerzô mûvével, mint például Shakespeare.

Ily módon a támogatás katalizálja a magyar dráma színpadra állítását, vagyis a magyar drámaírást – hangsúlyozta az igazgató, fôrendezô.

Arról is szólt, hogy a teátrum a DESZKA-val egy idôben rendezi meg az Évad az évadban címû fesztivált. Vagyis április 18. és 22. között újra lejátsszák a színház valamennyi idei bemutatóját.

A DESZKA egri megrendezése azt jelzi, hogy a Gárdonyi színház országosan is tekintélyt vívott ki magának a magyar dráma rendszeres bemutatásával – mondta Csizmadia Tibor.

Elhangzott az is, hogy az idei DESZKA egyben elôkészítését jelenti a jövô évi, Debrecenben sorra kerülô kortárs magyar drámafesztiválnak, ahol egy hét alatt 10-12 darabot mutatnak majd be.

Ismét egy könyv a feledhetetlen amerikai elnökrôl, John F.- Kennedyrôl és feleségérôl, Jackie- rôl: a JLX kiadó jelentetett meg a napokban a Fehér Házban töltött éveikrôl egy kötetet, Hatalom és tisztesség címmel, amelynek szerzôje Sally Bedel Smith.

Kennedy és felesége élete megunhatatlan és kimeríthetetlen témája ma is a magazinoknak és a könyvkiadóknak. Az emberek szinte minden percükre kíváncsiak, és nem csak azok, akik kortársaik voltak.

Jackie és Jack Kennedy mindössze három évet töltött a Fehér Házban és ennek a három évnek szinte minden napján értelmiségiekkel, dúsgazdag emberekkel, híres mûvészekkel, diplomatákkal vették körül magukat. Jackie átalakította a Fehér Házat, franciás eleganciát teremtett maga körül, ahová csak lépett. Jack pedig az Egyesült Államok politikáját változtatta meg, amíg tehette.

Ezeket az esztendôket eleveníti fel a könyv, amelyben megszólalnak az egykori munkatársak, barátok, szeretôk.

Sally Bedel Smith több nagy sikerû bibliográfia szerzôje, 1966 óta a Vanity Fair szerkesztôje, azt megelôzôen dolgozott a Time-nál és a The New York Times-nál is.

Koltai Lajosnak nem a Sorstalanság az elsô filmje a II. világháborúról, az a mód azonban, ahogy a gonoszt bemutatja, mégis sok tekintetben az elsôvé teszi – írta szerdai, interjút is tartalmazó méltatásában a Financial Times.

A londoni üzleti napilap mûvészeti rovatában megjelent öthasábos kritika szerint az alkotás a háború szalagcímekbôl ismert horrorjának sokkjánál valami mélyebbet kínál: megmutatja, hogy az ember hozzáidomul a gonoszhoz, belakja azt, és hordozza magában azután is, hogy a gonoszságnak a történelem véget vet.

Koltai Lajos – ahogy a Nobel-díjas író, Kertész Imre is – úgy akarja ismét érzékennyé tenni a közönséget a gonoszra, hogy új meghatározást ad a gonosz fogalmára, a nagyszabású kegyetlenségek helyett annak mindennapi üzemmódját kiemelve – áll a Financial Times-ban.

Koltai maga is azt mondja a lapnak: fontos, kis igazságokat akart bemutatni, mint például az éhezés, a hideg, a létszámellenôrzések alatti ácsorg&a