Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Rónay György

Nem bírtak fönn maradni

egy kurta óra hosszat –

Míg arccal kôre rogyva,

kegyetlen kôtenyéren

olajfalomb-ezüstben

ázott az Úr a vérben.

Világ fölé emelve

kegyetlen kôtenyéren

keresztfa nôtt elôtte

kopáran és keményen.

Olajágon tövis nôtt

keserve koronának

vesszôt hajtott a cserje

testét megostorozni.

Tenyerek kérgesedtek

és öklök ólmosodtak –

Nem bírtak fönn maradni

egy kurta óra hosszat.

Mert ez volt az az óra,

mikor eláll a világ szívverése.

Aki a fûben alszik,

nem látja lenn a völgyet,

ahol a kardok égnek,

a fáklyák hömpölyögnek –

a poroszlók pora felhôz,

csatlósok szíja csattan,

álnok csókok csobbannak

a vérívó patakban –

Legyen hozzánk irgalmas az Isten!

Karddal jönnek, doronggal,

mint egy gonosztevôre –

még egyszer térdre roskad,

arccal borul a kôre –

vérverejtékben ázik

azon a kôtenyéren –

világtalan magányban

lépkedni kezd az éjben –

Legyen hozzánk irgalmas az Isten!

(részlet)

Készenléti állapotot rendelt el a katasztrófaelhárító hatóság a Duna egész romániai szakszán pénteken. A bukaresti szakhatóságok és hírforrások által történelminek nevezett dunai árhullám miatt pénteken is ülésezett az országos katasztrófaelhárító hatóság Traian Basescu államelnök és Calin Popescu Tariceanu kormányfô részvételével.

Az ülés után Vasile Baga belügyminiszter elmondta: az áradó Duna gyakorlatilag kisebb-nagyobb mértékben máris érintette a folyammal közvetlenül határos mind a 12 romániai megyét. Ezért az országos katasztrófaelhárító hatóság e megyékben elrendelte a másodfokú készültségi állapotot.

A belügyminiszter emlékeztetett rá, hogy amióta a Duna-menti országokban mérik a Duna vízszintjét, l895. április 17-én mérték a folyam legmagasabb vízhozamát. Akkor másodpercenkénti 15 900 köbmétert mértek a Duna vaskapui szakaszán. "Sajnos, úgy néz ki, hogy a folyam a romániai szakaszán most is elérhetjük ezt a hozamot" – mondta Blaga.

A katasztrófaelhárító hatóság rendelete értelmében az érintett megyékben minden eszköz és emberállomány készen áll az árvízi mentésre – jelentette be Vasile Blaga.

Tariceanu kormányfô úgy nyilatkozott, hogy az államfôvel egyetértésben úgy ítélik meg a helyzetet, hogy egyelôre nem kell elrendelni a rendkívüli állapot bevezetését, elégségesnek tartják a készenléti állapotot a Duna romániai szakasza menti megyékben.

Mint azt Horst Uwe Keller, a Max Planck intézet kutatója, az ESA "kameracsapatának" a tagja a németországi Darmstadtban lévô földi irányítóközpontban elmondta, a – kissé szemcsés – felvételeken kivehetô a Vénusz körüli felhôk rétegzettsége és egy csigavonal a bolygó déli pólusa körül. A Vénuszról 200 ezer kilométer távolságból készített képekbôl a tudósok többet szeretnének megtudni a bolygót körülvevô sûrû légkörrôl, amelyben fokozott az üvegházhatás. A föllôtt ûrszonda hónapokon keresztül gyors ütemben fotózza a Vénusz körüli légkört, a kutatók reményei szerint értékes adatokat szolgáltatva ezzel a felhôképzôdéssel és a klímaváltozással kapcsolatban.

A legfontosabb kérdés azonban, amelyre választ keresnek, hogy például miért lehet az, hogy a Vénusz és a Föld ugyan mintegy 4,5 milliárd évvel ezelôtt egy idôben született, egymás mellett vált felnôtté (a két bolygó közötti legrövidebb távolság 41 millió kilométer, a leghosszabb pedig 258 millió kilométer), vagyis egyfajta bolygótestvéreknek tekinthetôk, és mégis teljesen eltérô körülmények alakultak ki felszínükön, illetve környezetükben.

Az ûreszköz, amelynek tudományos tevékenységét 500 földi, vagyis két vénuszi napra tervezik, pályára állása után még korrekciós manôverek sorozatával alakítja végleges munkapályáját május elejéig, amikor hosszan megnyúlt poláris pályáján 24 óra alatt tesz meg egy fordulatot a bolygó körül 125 millió kilométerre a Földtôl.

– A tárlaton szimbolikus grafikák lesznek megtekinthetôek – így, vagy hasonlóan állt a meghívón a szöveg, az ember fia pedig látatlanban nemigen tudta, hová tegye ezeket a "szimbolikus grafikákat". Szimbolikusak, mint egykori avantgárd- utánérzet és stílus, avagy szimbólumokat ábrázolnak, netán maguk a rajzok szimbólumok, és ezáltal válnak szimbolikussá? A Bernády Ház-beli tárlatnyitó választ adott a kérdésekre, a válasz pedig a legutóbbi feltevésre hajaz.

Szilágyi Lászlót üvegmûvészként, majd szobrászként ismerte a helyi és hazai mûvészeti élet, csütörtökön nyílt kiállításán grafikusként mutatkozott be. Grafikáinak alapját a kör, a végtelenség és teljesség szimbóluma, a rá rakódó rétegeket különbözô kultúrák sajátos jelvilága képezi. A mûvész játszik ezekkel az egymástól gyakran több tízezer mérföldre levô jelentéstartalmakkal, szimbólumokkal, jegyeiket egymással keveri, vagy vegytisztán tálalja, lett légyen szó akár nasca-körrôl, török "varrottas"-ról, szanszkrit mandaláról, avagy papírra vitt New York-i csatornafedôrôl, amelyrôl senkinek nem jutna eszébe az eredeti rendeltetés.

Kozma Éva hegedûjátéka után Nagy Miklós Kund nyitotta a tárlatot, aki elmondta: ígéretes és tehetséges ifjú mûvész kiállítása ez, aki ugyanakkor a meglepetések embere is – négy évvel ezelôtti üvegszobrai után most grafikákkal jelentkezik, közben pedig tevékenyen részt vett az aradi Szabadság-szobor restaurálásában. Rajzai, noha emlékeztetnek a számítógépes grafikák világában létrehozott alkotásokra, nem azok, kézzel készültek és látványosan ötvözték különbözô, egymástól gyakran teljesen eltérô kultúrák szimbólumait – a mûvész vagy ellátogatott ezekre a helyekre, vagy könyvtárakban tudakozódott felôlük.

Szilágyi László a kiállítás megszületésének körülményeit, az elôzményeket ismertette a teljes teltházas hallgatósággal – egyetemi évei alatt sokszor visszajárt a vásárhelyi Mûvészeti Líceumba, ahol volt grafikatanárnôje, Zrínyi Zsuzsa és közte szoros barátsággá alakult az egykori tanár–diák viszony. Ô biztatta a további rajzolásra, ezért a tárlatot – noha Zrínyi Zsuzsa már eltávozott közülünk – neki is ajánlja a mûvész. Zárszóként pedig megemlítette: vannak világnyelvek, mint a zene, a matematika, a fizika, vagy a mûvészet. Ô ezeknek egyfajta tartalomjegyzékét próbálta szimbólumaival összeállítani. Egészében mindez persze lehetetlen vállalkozás. Töredékében azonban sikerült.

Van még mit tanulniuk az érettségire készülô diákoknak – legalábbis ezt bizonyítják az április elsô napjaiban megtartott próbaérettségi eredményei. Ezek szerint a diákok 67,39 százaléka kapott átmenô jegyet a 21 tantárgyból tett vizsgán elért általánosok összesítése alapján. A legtöbben 3690-en románból álltak vizsgára, de csak 49,5 százalékuk érte el az ötöst, ami azt bizonyítja, hogy megyénkben is gondok vannak a román nyelv oktatásával, ahogy azt az Erdély-szinten megfogalmazott kifogásokban olvashattuk. A fenti, de az eddigi évek eredményei is el kellene gondolkoztassák a tantervek, tankönyvek készítôit, hogy – elsôsorban a magyar tagozaton – más szempontok szerint kellene az állam nyelvét tanítani. Ha egyaltalán azt akarják, hogy mindenki megtanulja azt. Egyébként, ha továbbra is ez marad a cél, hogy a magyar gyermekek hátrányos helyzetbe kerüljenek, akkor folytatni fogják az egyre többet kifogásolt módszert. És továbbra is olyan eredmények születnek, hogy a 3690 próbaérettségire álló diákból 1876 nem éri el az öt pontot, és 816-an mindössze 5-6-os közötti jegyet kapnak a dolgozatukra.

A jelek szerint gond van a matematikával is, ahol a 2458 diák 45,68 százaléka ért el ötösön fölüli jegyet, 1335-en pedig megbuktak a próbavizsgán. Ami részben azt tükrözi, hogy a matematika tanítása sem a legsikeresebb. Vagy talán a tétel volt túl nehéz a diákok képességéhez, felkészültségéhez mérten?

Magyarból sem lehetünk elégedettek, a 63,58 százalékból az derül ki, hogy a diákok az anyanyelvi ismeretek, felkészültség terén sem jeleskednek, hiszen a vizsgán részt vett 917 érettségizôbôl 369-en még az ötöst sem érték el.

Valahol az 50–60 százalék között teljesítettek a próbaérettségizôk pszichológiából, logikából, ökológiából és angol nyelvbôl is. Igazán jó eredményt, 92,14 százalékot informatikából értek el a XII.-esek, sôt a 191 vizsgázóból 39-en tízest kaptak. Románia történelmébôl 86,63 százalék ért el átmenô jegyet, német nyelvbôl 82,75 százalékuk. Figyelemre méltóak a biológiaeredmények is, a 81,98 százalék mellett meg kell jegyeznünk, hogy a 222 diákból 30-an a legmagasabb pontszámot érték el.

A próbaérettségi-eredmények tükrében van tehát még tennivaló, hogy a 67,39 százalékon javítani lehessen az igazi megmérettetés során.

Április 7–9. között a zilahi Mihai Eminescu Általános Iskola adott otthont a negyedikesek Kôrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedôjének, valamint a második osztályosok mesemondó versenyének.

Megyénk kis nyelvmûvelôit a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola Kincskeresôk csapata képviselte Barabás Enikô tanítónô irányításával. A Napsugár gyermeklap Szólj szám pályázatára tavaly szeptembertôl kilencven csapat nevezett be, és a Kincskeresôk bekerültek az anyanyelvi vetélkedôre kiválasztott tizenhárom csoport közé. Demeter Botond, Demeter Eszter és Páll Orsolya marosvásárhelyi tanulók zsibói, zilahi, székelykeresztúri, zabolai, salárdi, nagyváradi, aranyos-egerbegyi, csíkszentdomokosi, dézsi, gyergyóditrói, kézdivásárhelyi és kolozsvári negyedikesekkel mérték össze anyanyelvi ismereteiket, kreativitásukat kilenc nyelvi játék, közmondások, találós kérdések, rokon értelmû szavak által. A tizedik próbaként egy megkezdett mesét kellett folytatniuk a versenyzôknek. A dramatizálásnál a megyénket képviselô gyerekek nagyon ügyeseknek bizonyultak, hiszen Maros megye az egyedüli, ahol az országos verseny helyi szakaszait is megszervezik, így az itteni kisdiákok jóval felkészültebben állnak a vetélkedô elôtt.

A verseny nyertesei, a nagyváradi, kolozsvári és marosvásárhelyi (akik harmadikként végeztek) nyelvmûvelôk egy hetet tölthetnek a már hagyományosnak számító illyefalvi anyanyelvi táborban a Napsugár szervezésében.

A mesemondó versenyen harminchét gyerek próbálhatta ki tehetségét 14 hazai megyébôl, két magyarországi mesemondó is érkezett a megmérettetésre. A segesvári A. Mosora Gimnázium másodikosa, Bocskai Boglárka Kiss Mária Magdolna tanítónô felkészítésével dicséretet kapott, míg Fülöp Katalin, a marosvásárhelyi Romulus Guga Gimnázium diákja, Székely Irén tanítónô tanítványa másodikként került ki a versenybôl.

A magyar nyelvet ápoló, kedvelô kisiskolások a zilahi látogatásukkor játszóházban, színházi elôadáson szórakozhattak, kirándultak Zsibóra, míg szombat este táncházban egy helyi citeraegyüttes adta a talpalávalót.

Hollandiát és Belgiumot kivéve az európai tendenciának megfelelôen Franciaországban is 9,7 százalékkal csökkent 2005-ben a menekültjogot kérôk száma (59 221), s tavaly 40,5 százalékkal növekedett a Párizs által elutasított kérelmek száma (55 678) is. Franciaország mindazonáltal Németország (49 ezer) és Nagy-Britannia (30 ezer) elôtt továbbra is a menekültek legfôbb célországa.

A legtöbben a Párizs környéki hatóságokhoz fordulnak, de a jelentés kiemeli a Guadeloupe szigetén menedéket keresô Haitiról érkezôk jelentôs számát is. Az ázsiai 11 ezer kérelem megfelel a korábbi éveknek, míg Fekete- Afrikából (13 ezer) a korábbiaknál 12, Algériából (1000) pedig 52 százalékkal kevesebben kértek menedékjogot Franciaországban.

A belügyminisztérium hivatalos becslése szerint 200 és 400 ezer közé tehetô az országban illegálisan tartózkodó külföldiek száma, akik között sok az olyan személy, akinek menekültjogi kérelmét már elutasították a hatóságok.

A francia állam 470 millió eurós költségvetéssel 1999 óta ingyenes egészségügyi ellátást biztosít a tartózkodási engedély nélküli, de legalább három hónapja Franciaországban élô külföldiek számára. A szolgáltatást 179 ezren vették igénybe tavaly. Ez az egyetlen megbízható számadat a 63 ezer rendôri igazoltatás mellett az illegális bevándorlókról, akiknek valós számát a Világ Orvosai nevû egyesület – a belügyminisztériumhoz hasonlóan – ennél is nagyobbra becsüli.

A párizsi prefektúra afrikai kérelmekkel foglalkozó szekciójának vezetôjét április 3-án passzív korrupció miatt vették ôrizetbe. A francia sajtó értesülése szerint a köztisztviselô egy 11 tagú banda élén hamis dokumentumokhoz segített észak-afrikai országokból illegálisan érkezô állampolgárokat. Múlt januárban a prefektúra egy 52 éves jugoszláv munkatársát három kollegájával együtt hasonló okokból ítélték négy év börtönbüntetésre.

Nagy számban menekülnek el a síiták Irakban a vegyes lakosságú falvakból a fôvárosba vagy a déli országrészbe a Christian Science Monitor amerikai lap csütörtöki bagdadi jelentése szerint.

A folyamat azután gyorsult fel, hogy a február 22-én a szamarrai Aszkaría síita szentély elleni robbantásos terrortámadás felszította a síita és a szunnita muzulmán felekezet közötti ellentéteket.

Az elharapódzó erôszakcselekmények hatására eddig közel hétezer család hagyta el otthonát az iraki vörös félhold és a bagdadi kormány adatai szerint. A Bagdad környéki falvakból érkezôk a vörös félhold sátraiban laknak a síita városrészek peremén. A sokfele gomba módra szaporodó házépítés ugyancsak az iraki síita és a szunnita arabok felgyorsuló elkülönülését jelzi, nem sok jót ígérve az ország egységére nézve.

Az iraki vörös félhold (IRCS) elnöke, Szaid Hakki a lapnak elmondta, hogy 50 ezer család megsegítésére készülnek, és az amerikai hadseregtôl kértek támogatást a bagdadi táborok egészségügyi-higiéniai gondjainak és élelmezésének megoldására.

A síita menekültek jelentôs része a zömében síiták lakta Dél-Irakba tart, különösképpen olyan városokba, mint Bászra, Nedzsef és Kerbela.

A lap megszólaltatott síita menekülteket a Bagdadtól délnyugatra lévô Haszuából. A falu lakosainak többsége síita ugyan, de szunnita falvak veszik körül. A távozásról szóló elhatározás fokozatosan érlelôdött meg bennük. Elôször akkor kezdtek félni, amikor naponta Bagdadba ingáztak munkába, mivel szunnita elôvárosokon kellett áthaladniuk, ahol gyakran követnek el merényleteket út mentén elrejtett pokolgépekkel. Haszuától nyugatra van a szunnita többségû (börtönérôl elhíresült) Abu Graib város, ahol két év óta nem szünetel a gerillatevékenység. A falusiak úgy látják, az iraki hatóságtól hiába várnak segítséget.

A lap megjegyezte, hogy a decemberi választások óta még mindig nem alakították meg az új iraki kormányt, mivel a felekezeti-politikai erôk nem tudnak megegyezni a miniszterelnök személyérôl. Adnan Pacsacsi, a parlament elnöke a jövô hétre összehívta az új törvényhozást, így próbálja meg döntéskényszer elé állítani a képviselôket.

"Meglepô eredménnyel jártak a szász állami levéltárban végzett kutatások" – jelentette be Frank Ullrich, a türingiai Trusetal Kerti Törpe Parkjának igazgatója. A lipcsei vásárok történetét megörökítô könyvekbôl kiderült, hogy egy Türingián kívüli cég már 1886-ban készített kerti törpéket.

Egészen napjainkig a Deutsche Illustrierte címû folyóirat egyik 1893-as számában megjelent közlésben látták a bizonyítékot arra, hogy a kerti törpék kultuszának gyökerei Türingiában találhatók. Ez ugyan ma már nem tekinthetô egyértelmû bizonyítéknak, de Ullrich megnyugtatta a kerti törpék türingiai rajongóit, mondván: "Nem bizonyítja, hogy a kerti törpéket mégsem Türingiában találták ki, csak arra sincs bizonyíték, hogy ott születtek meg". Ullrich ígéretet tett, hogy folytatja a kutakodást, a vásárok könyvében pedig még sok átvizsgálható anyag van.

Becslések szerint manapság 15 millió kerti törpe található német kertekben. Csúnyák és giccsesek, de az emberek szeretik ôket és ennyiben mégiscsak német kultúrkincsnek tekintendôk.

A bázeli székhelyû Nemzetközi Kerti Törpe Egyesület (IVZSG) számára – az újabb felismerések ellenére – továbbra is Gräfenroda az egyszerre kedvelt és gúnyolt kerti törpék bölcsôje. August Heissner kerámia- manufaktúrája 130 évvel ezelôtt készítette az elsô állati fejeket és törpéket, amivel valóságos törpekonjunktúrát indított el a türingiai erdô szélén fekvô unalmas kisvárosban. Fritz Friedmann, a Törpevédelmi Egyesület elnöke szerint ehhez nem férhet kétség.

Az egyesület évekkel ezelôtt meghatározta, hogy miként kell kinéznie a "takaros", vagy "lelkes", tehát igazi törpének: maximum 69 centiméter magas, agyagból készült, szakállas férfi, fején csúcsos sapkával. (Mintául a kerti törpékhez állítólag alacsony növésû bányászok szolgáltak, akik a városka körüli bányákban dolgoztak.)

Németország utolsó kerti törpéket gyártó manufaktúrája viszont "Roda grófnô" elnevezéssel nôi törpéket gyárt. Elnevezésük a városkára utal, amelyben a gyár van: Graäfenrodára. Bázelbôl postafordultával megrovás érkezett a manufaktúra címére, Friedmann pedig hangoztatta: "a német nyelv nem ismeri azt a fogalmat, hogy nôi törpe".

A manufaktúra igazgatója, Reinhard Griebel viszont védekezésül azt hozta fel, hogy nem is az ô ötlete volt, hanem a kerti törpék vágyakoztak nônemû lény után. Különben pedig nem szándékozik állást foglalni az arról folyó vitában, hogy ki találta fel a kerti törpét (nanus hortorum vulgaris).

A megyei koalíció nem mûködik, hosszas huzavona után elfogadták a földterületek tagosításáról szóló törvényt, a nyugdíjasok helyzete, az árvízhelyzet, a kormány infrastrukturális programjai voltak a fôbb témái az RMDSZ tegnapi sajtótájékoztatójának. Jelen volt Kelemen Atilla megyei elnök, Borbély László területrendezési miniszter és Kerekes Károly képviselô.

A megyei koalíció nem mûködik Maros megyében, mindenki azt csinál, amit akar, vonta le a következtetést Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke.

A koalíciós problémák között elsôsorban azt nehezményezte, hogy a megyei tanfelügyelôségen kontraproduktív és feszültséget keltô hangulat alakult ki a tanévzárás, illetve az érettségi elôtt. Nem jó sem a gyerekeknek, sem a tanároknak, sem a szülôknek. Nem lehet egy tanfelügyelôséget úgy vezetni, hogy a fôtanfelügyelô minden egyes alkalommal átlépi az igazgatótanácsok határozatait, egyenesen a minisztériumból hozza az igazgatótanácsok határozatait megsemmisítô döntéseket. Mint mondta, hat marosvásárhelyi líceum, közöttük a Bolyai, vagy a Papiu, de összesen 19 líceum igazgatóját fenyegeti leváltás, mondvacsinált okok miatt. A politikus azonban politikai okot sejt emögött.

Kelemen Atilla megkereste a szakminisztert és kérte, próbálják meg Maros megyében "helyre tenni" a dolgokat, mert azok a "formai okok", amelyekre a fôtanfelügyelô hivatkozik, ha valóban léteznek, nem az igazgatók hibája, hanem a volt tanfelügyelôségé. Az RMDSZ egy fôtanfelügyelô-helyettesi posztot szeretett volna, azonban "ezek a dolgok is leálltak", mondta Kelemen Atilla, sôt Albertini Zoltán, akinek a tevékenységével az RMDSZ elégedett, a lemondás gondolatát fontolgatja.

Arról is beszélt, hogy hosszas huzavona után elfogadták a földek tagosításáról szóló törvényt. Azért is tartja fontosnak ezt, mert, mint kijelentette, Romániában 178 millió kis parcella van, amelyeket sokszor nem is lehet megmûvelni.

és tudomásul vette a tiltakozó megmozdulásaikat, jelentette ki Kerekes Károly. Ezért törvénykezdeményezéseket is benyújtott a szaktárcához. A tavaly ôsszel javasolta többek között, hogy azoknak is rendezzék a helyzetét, akiknek 1950-60 között nem írták be a fizetésüket a munkakönyvbe. Az indítvány ma is a szenátus asztalán van. Ugyanakkor az RMDSZ azt javasolta, hogy a nyugdíjakat az országos átlagbér szerint számolják, amivel a szakminiszter nem értett egyet. Az RMDSZ azt is javasolta, hogy a nyugdíjpontokat növeljék, vagy, hogy azoknak, akik húsz év munkaviszony után mentek nyugdíjba, ne 30 évet vegyenek alapul a nyugdíjátszámoláskor. Azt is kérte a szaktárcától, hogy a fel nem használt utazási jegyeket az idéntôl ne ételjegyekre, hanem pénzre váltsák. Ugyanakkor bejelentette, hogy a helyi lakosok kérésére elfogadták Szôkefalva eredeti nevének a visszaállítását.

A Kossuth Lajos utca ügyében (az Avram Iancu Egyesület, a Vatra Româneasca, a PUNR és Sita Ioan PRM-s tanácsos perelte be a városi tanácsot) újabb fejlemény, hogy Sita Ioan PRM-s városi tanácsos a kollégáit, az RMDSZ- frakciót, Doru Opriscant és Claudiu Maiort is pereli. Érdekes tárgyalás várható május 2- án, mondta Kerekes.

Borbély László területrendezési miniszter arról beszélt, hogy a kormány 150 milliárd lejt utalt ki a katasztrófák (árvíz, földcsuszamlások stb.) orvoslására. A jövô heti költségvetés-kiegészítésnél 500 millió eurót szánnak a különbözô minisztériumok infrastrukturális beruházási programjaira. Ennek 40%-át a területrendezési minisztérium kapja, így azok a programok is pluszpénzhez jutnak, amelyek a falusi utak kövezését, a vízhálózat kiépítését célozzák, de ugyancsak több pénz jut majd a lakásprogramokra. Beszámolt arról is, hogy a következô három évre a kormány 13 ezer milliárd lejt szán a lakások és hôközpontok felújítására külföldi hitelekbôl. Végül elmondta, hogy a Romgaz sportbázist kormányhatározattal az Országos Befektetési Társaság veszi át. A megyében 8 sporttermet építenek, Marosvásárhelyen kettô épül és újabb kettôt terveznek felépíteni.

A Népújság kérdésére, hogy hány év a garancia az utakra, hiszen a tavaly felújított Balavásár–Szováta vonalon máris gödrök vannak, a miniszter kijelentette, hogy tavasszal húzzák rá az úgynevezett futóréteget. Erre két év a garancia. Jelenleg a Parajd–Gyergyószentmiklós vonalon dolgoznak.

Több szakember dolgozik azokon a terveken, amelyek a március 30-án beomlott segesvári várfal megerôsítésére vonatkoznak. A sürgôsségi munkálatok elvégzése elsôbbséget kap, a terveket április 20-án benyújtják a minisztériumokhoz – nyilatkozta a Népújságnak Savu Sorin, Segesvár alpolgármestere.

A kulturális világörökség részeként Kelet-Európában az egyetlen középkori lakott várként számon tartott segesvári várnak a polgármesteri hivatal és a Petôfi-szobor felôli fala az esôzések miatt március végén 30 méteres szakaszon beomlott, a talajcsuszamlás jó néhány lakóházat is érintett. A fal többi részén is, mintegy 60 méteren repedéseket észleltek. A polgármesteri hivatal vezetése lezáratta a területet, elvezettette az esôvizet és terveket rendelt meg a falak megerôsítésére. E sürgôsségi terveknek április 20-án kell elkészülniük, ekkor az összes minisztériumhoz benyújtjuk, nyilatkozta Sorin Savu alpolgármester, aki hozzátette, már írtak az UNESCO-nak illetve több romániai nemkormányzati szervezetnek, amelyektôl támogatást remélhetnek. A kulturális illetve a közmunkaügyi és területrendezési minisztériumok gyorssegélyként pénzt utalnak ki, amint elemezték a hivatal által benyújtott terveket. Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter a Népújságnak elmondta, a kulturális szaktárca megközelítôleg 1,5 milliárd lejt, míg a területrendezési minisztérium 1,5-2 milliárd lejt utal ki elsô fázisban, a legsürgôsebb konszolidálási munkálatok elvégzésére. A várfalak megerôsítése akár 20 milliárd lejbe is kerülhet, de a végsô összeget a tervrajzok elkészülte után fogjuk tudni – mondta Segesvár alpolgármestere. A középkori vár teljes konszolidálására már évek óta készül egy terv, aminek 2004-ben kellett volna elkészülnie, ám a tervezô ezt nem tette meg, az önkormányzatnak pedig arra nincs lehetôsége, hogy saját költségvetésébôl milliárdokat áldozzon a munkálatokra.

(MTI) A Századvég Politikai Elemzések Központja a magyarországi országgyûlési választás elsô fordulójának eredményei alapján négy forgatókönyv szerint készítette el mandátumbecslését. A forgatókönyvek a 30 mandátumos MSZP–SZDSZ- többségtôl a 2 mandátumos Fidesz–KDNP–MDF- többségig írják le a választások lehetséges kimenetelét az MTI-hez csütörtökön eljuttatott elemzés szerint.

Az elsô forgatókönyv az április 9-i, elsô fordulós támogatottsági viszonyok alapján becsli a képviselôi helyek megoszlását, ami azt jelenti, hogy a kiinduló feltételezés szerint a második fordulóban induló jelöltek az elsô fordulós választói támogatottságot élvezik.

Ennek alapján a számítógépes szimulációs modell szerint a legvalószínûbb a jelenlegi kormánykoalíció, vagyis az MSZP és az SZDSZ 30 mandátumos parlamenti többsége. Az elsô forgatókönyv azt tesztelte, mi történne, ha az MDF mind a 42 egyéni választókerületben fenntartja 3. helyrôl induló jelöltjét, de az MDF szavazói Dávid Ibolyáék döntése ellenére 20 százalékos arányban a Fidesz-KDNP jelöltjére szavaznak, miközben az MSZP és az SZDSZ választói kölcsönösen 80 százalékban szavaznak visszalépés esetén egymás jelöltjére.

Az elsô forgatókönyv szerint az MSZP 99, a Fidesz-KDNP 70, az SZDSZ 5, a Somogyért Szövetség 1 mandátumot szerezne egyéni választókerületben, területi listáról az MSZP 71, a Fidesz-KDNP 69, az SZDSZ 4, az MDF 2 mandátumhoz jutna. Összesen az MSZP 188, a Fidesz-KDNP 166, az SZDSZ 20, az MDF 11, a Somogyért Szövetség 1 mandátumot szerezne.

A második, szintén elsô fordulós erôpozíciókra épülô forgatókönyv az MDF és a Fidesz szavazóinak 100 százalékos átszavazásával kalkulál, vagyis azzal, hogy az MDF elnökségi döntésétôl függetlenül mindenütt megállapodás jön létre az MDF és a Fidesz között a második fordulós visszalépésrôl, és az MDF, illetve a Fidesz szavazói 100 százalékban támogatják az így versenyben maradt jelölteket.

Az MSZP és az SZDSZ választói ebben az esetben is 80 százalékos arányban hajlandóak egymás jelöltjét támogatni. Ez a forgatókönyv is MSZP- SZDSZ többséget eredményez, bár itt a balliberális koalíció mérsékeltebb, 20 mandátumos többségre támaszkodhatna.

Ha az MDF-szavazók mindegyike a Fideszre szavazna, az MSZP 93, a Fidesz-KDNP 78, az SZDSZ 4, a Somogyért Szövetség 1 mandátumot szerezne egyéni választókerületben, területi listáról az MSZP 71, a Fidesz-KDNP 69, az SZDSZ 4, az MDF 2 mandátumhoz jutna. Összesen az MSZP 184, a Fidesz-KDNP 171, az SZDSZ 19, az MDF 11, a Somogyért Szövetség 1 mandátumot szerezne.

A harmadik hipotetikus forgatókönyv egy esetleges erôeltolódás révén bekövetkezô szituációt tesztel. A forgatókönyv eredményeként mérsékelt, két mandátumos Fidesz-KDNP parlamenti többség jöhet létre, amelynek kialakulásához a Fidesznek a 110 eldöntetlen egyéni választókerületbôl 81- ben kell gyôzelmet szereznie, és ezzel egyedül is képessé válna a parlamenti többségre támaszkodó kormány megalakítására.

Amennyiben a Fidesz 80 egyéni választókerületben nyer, úgy patthelyzet alakulhat ki, hiszen az MSZP-SZDSZ és a Fidesz egyaránt csak az MDF támogatásával képes parlamenti többséget biztosítani.

A harmadik forgatókönyv szerint az MSZP 66, a Fidesz-KDNP 109, az SZDSZ 1 mandátumot szerezne egyéni választókerületben, területi listáról az MSZP 71, a Fidesz-KDNP 69, az SZDSZ 12, az MDF 9 mandátumhoz jutna. Összesen az MSZP 164, a Fidesz-KDNP 194, az SZDSZ 17, az MDF 11, a mandátumot szerezne.

A negyedik forgatókönyv jobboldali koalícióval számol, amelyben a Fidesz-KDNP az MDF-fel közösen alakíthatna kormányt, mivel ebben az esetben a kormányváltó erôk 194 képviselôi hellyel rendelkeznének, azaz 2 mandátumos többséget érnének el. Ekkor a Fidesz-KDNP szövetségnek 66 egyéni választókörzetben kell a mandátumot megszereznie. Az MSZP-SZDSZ többség megakadályozásához, és az MDF-fel közös parlamenti többség kialakításához ugyanakkor a Fidesznek legalább 65 mandátumot kell szereznie a második fordulóban.

A negyedik forgatókönyv szerint – ha a Fidesz-KDNP az MDF- fel együtt többséget alkot – az MSZP 79, a Fidesz-KDNP 94, az SZDSZ 3 mandátumot szerezne egyéni választókerületben, területi listáról az MSZP 71, a Fidesz-KDNP 69, az SZDSZ 4, az MDF 2 mandátumhoz jutna. Összesen az MSZP 174, a Fidesz-KDNP 183, az SZDSZ 18, az MDF 11 mandátumot szerezne.

A mandátumbecslések a dublini Trinity College-ban dolgozó Kenneth R. Benoit által kifejlesztett számítógépes szimulációs modell segítségével készültek. A szoftver a magyar választási rendszert leképezô dinamikus számítások során az 1990 óta tartott magyar országgyûlési választásokon érvényesült statisztikai megoszlási sajátosságokat is figyelembe veszi. A szimulációk eredményátlagai minden külön kezelt párt számára megadják a megadott országos összesített listás szavazatarányhoz társuló legvalószínûbb mandátumszámot – írja a Századvég.

1. Bartók nagy mûve, a Cantata profana egyike a legsokoldalúbban tanulmányozott alkotásoknak. A körülötte kialakult nézetkülönbségek azt jelzik, hogy a végleges "értelmezés" még várat magára. Létrejöttének körülményeit László Ferenc taglalta A Cantata profana keletkezéstörténetéhez címû dolgozatában (In. Bartók Béla. Tanulmányok és tanúságok. Buk. 1980). Megemlíti, hogy a ballada (funkcióját tekintve: kolinda) Maros megyében bukkant föl, mégpedig Idecspatakán (Idicel) és Felsôorosziban (Urisiu de Susu). Bartók "…lejegyezte és fonográfhengerre rögzítette, 1914 áprilisában". A két változatot 1926-ban beépítette kolindáskötetébe, amely csak 1935- ben látott napvilágot Bukarestben.

2. Bartók elhatározta, hogy A szarvasokká vált vadászfiak kolindaváltozatok alapján eredeti mûvet alkot, hisz az egész történet szimbólumértékû epizódjai általános emberi mondanivalót hordoznak. Elôbb kidolgozta az "ôslibrettót", 1930-ban elkészül a "mûhelypéldánnyal" véglegesíti a román szövegû particellát, aztán papírra veti a szöveg magyar nyelvû fordítását is.

3. Milyen minôséget képvisel Bartók átültetése mûfordítás-irodalmunkban?

A román kolinda teljes egészében idômértékes verselésû, trocheusi lejtésû verslábakból áll, amelyet csak elvétve "színesít" egy-egy jambus vagy spondeus. Ennek a ritmikai tökéletességnek a megôrzése – magyar szövegváltozatban – kész lehetetlenség; anyanyelvünknek másak a belsô törvényszerûségei, sajátos karaktere más ritmusképzô tényezôkbôl fakad.

Persze, azért van annyira hajlékony, hogy az idômérték visszaadására is képes (lásd Devecseri Gábor Iliász és Odüsszeia fordításait), de nyelvünknek nem ez az alaptermészete. Így hát Bartók nem is kísérletezett a tisztán trocheusi sorok megépítésével.

4. A kutatók egész sorát izgatta és izgatja a román kolindák Bartók megformálta magyar verziója. Itt nem adhatunk kutatástörténetet, de két fontos tanulmányra feltétlenül hivatkoznunk kell.

Szabó Csaba: Jelleg és prozódia. Szöveg és zene a Cantata profanában címû dolgozatában, fôleg a szöveg és dallam összefüggéseit vizsgálta, "felhozott" példái elsôsorban kottarészletek. A szöveg szempontjából végül is erre az eléggé elgondolkodtató eredményre jutott: "Ismert tény, hogy a hangsúlyos magyar verselésben (ilyen a Cantata Bartók fordította szöveg is) nem a szótagok hosszúsága-rövidsége, hanem hangsúlyos vagy hangsúlytalan voltuk biztosítja a ritmust" (In. Zenetudományi írások 1983. Szerk. Benkô András. Buk. 1983. 27-28).

Más jellegû László Ferenc már említett tanulmánya: ízeire szedte Bartók magyar librettóját (szöveg-könyvét), "szaka- szolta" a szöveget, s ez "…a könnyebb visszakeresést szolgálja". Íme az általa megállapított cselekményes epizódok: expozíció, a fiak átváltozása, az apa vadászata, a legnagyobbik szarvas intése, az apa kérlelése, a legnagyobb szarvas elutasítása, összefoglalás. Megállapítja, hogy a librettóban – az eredeti román szöveghez viszonyítva – bôvítések, balladás tömörítések, gondolatritmusos megfogalmazások, sajátos magyar tájszók és kifejezések, archaizmusok, ismétlések stb. fordulnak elô. Bartók tehát nem ragaszkodott mereven az elôtte lévô ôseredetihez, sôt: ilyen "ôseredeti" nem is volt, hiszen a lefordított kolinda két népi változat összedolgozásából keletkezett. Ugyanakkor László Ferenc felhívta a figyelmet néhány ritmikai rendellenességre. Az apa kérlelése epizód kapcsán például utal "… a szótagszám tekintetében megnyilvánuló szélsôséges szabadosság"-ra, s arra, hogy az "… öt szótagú és a kilenc szótagú sor egymásutánja már-már prózaverssé oldja a költeményt". Itt megjegyezzük: a szöveg zömében hatos sorainak is változatos az ütemképlete. A szerzô nem nevezte meg a Bartók használta verselés típusát.

5. Magunk úgy látjuk, hogy a nagy zeneszerzô és tudós a tagoló vers jellemzôinek teljes birtokában teremtette meg a magyar szövegváltozatot. Íme öt sor a befejezô (összefoglaló) részbôl: "És az ô szarvuk / Ajtón be nem térhet, / Csak betér az völgyekbe; / A karcsú testük / Gúnyában nem járhat, / Csak járhat az lombok közt." Idézünk egy kibédi népi ráolvasószövegbôl is: "Kilencvenkilenc igízetek, / Pokolvarok, / Nyilallások, / Mindenféle rossz nyavalyák, / Távozzatok tôlem… / Távoztasson az Úr Jézus Krisztus." (In. Vetettem gyöngyöt. Népköltészeti tanulmányok, közlések. Székelyudvarhely 1997).

Harmadikként álljon itt az Ómagyar Mária-siralom négy sora:

"Világ világa, / Virágnak virága! / Keserûen kínzatol, / Vos szegekkel veretül". A ritmikai hasonlóságok, helyenkénti egyezések nyilvánvalóak.

6. Csoóri Sándor: Készülôdés a számadásra (Bp. 1987) címû könyvében ezt írta: "Jószerével minden magyar költô elfogadta a nyugat-európai jambus vagy a görög idômérték szöktetô, remek iramát, csak Ady nem. Az ô tagoló verse nyelvünk eredeti hajlamához hátrált vissza" (233. old.)

Nos, Bartók Béla Ady-rajongó volt. Egyik levelében (1912. január) ez olvasható: Ady "… legfiatalabb, de legkiválóbb költônk, Petôfi és Arany után" (Köteles Pál: Bartók nyomában. Bihari Napló, 1973. október). Bartók több Ady-vershez is zenét szerzett.

Végezetül leszögezhetjük: Bartók Cantata- fordítása nem csupán "fordításkísérlet, nyersfordítás", hanem teljes értékû költôi megvalósítás. A tagoló vers életképességének jó bizonyságtevôje.

Ráduly János

– Interjú Mariko Kondo japán zongoramûvésznôvel és Székely Bálint hegedûmû vésszel –

Kedd este Mariko Kondo japán zongoramûvésznô és Székely Bálint hegedûmûvész hangversenyzett a Kultúrpalota nagytermében. A két zenész közel hat éve játszik közösen. Mindketten az angliai Royal Collage of Musicban bôvítették szakmai ismereteiket, neves zenészek mesterkurzusain képezték magukat. Karrierjüket számos szólóest és zenekari fellépés kíséri a világ különbözô neves koncerttermeiben.

– Április folyamán romániai koncertkörútra indultatok. Milyen városokban leptétek meg a zenekedvelô közönséget?

– A koncertkörutat Ploiesti-en kezdtem, a Ploiesti-i Állami Filharmónia kíséretével, és Conta karmester vezényletével Sibelius hegedûversenyével szerepeltem. Utána hegedû-zongora kamaraestek következtek Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön, ahol Kreisler-, Mozart-, Debussy-, Bartók, Beethoven-mûveket adtunk elô. Ezzel a programmal Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson is fellépünk. A marosvásárhelyi fellépésünk éppen az erdélyi körutunk közepére esett, itt Csíky Csaba Fantázia címû darabjának ôsbemutatójára is sor került.

– Miért éppen itt és most volt ennek a mûnek az ôsbemutatója?

– A mû elôadására hosszú ideig nem került sor. A szerzô egy vártemplomi koncertünk után ajánlotta nekünk a mûvet. Nagyon örültünk, hogy ez alkalommal elôször mutathattuk be a vásárhelyi közönségnek, itt, ahol jelenleg Csíky Csaba él, alkot.

– Kortárs zeneszerzôk darabjai is helyet kapnak a repertoárotokban?

– Igen, kortárs zeneszerzôk mûveit is elôadjuk, mivel meggyôzôdésem, hogy a klasszikus zenének nemcsak a múltban, hanem a jövôben is élnie és fejlôdnie kell. A program kiválasztása a koncertre való felkészülés egyik legfontosabb része, mivel bemutatja az elôadók ízlését, egyéniségét. Programunkban barokk, klasszikus, romantikus, francia impresszionista, modern, virtuóz és magyar mûvek szerepelnek. Számomra fontos, hogy a mûsor változatos legyen, így a koncert folyamán mindenkit megérinthet a zene. Beethoven Kreutzer szonátája már gyerekkorom óta az egyik kedvenc mûvem és az egyik legfontosabb hegedû-zongora szonáták közé tartozik. Idén ünnepeljük Mozart születésének 250., és Bartók születésének 125. évfordulóját. Mi is szeretnénk gazdagítani a lehetôséget, hogy mûveik elôadásával ebben az évben még többen megismerkedhessenek mindkét zeneszerzô zsenialitásával. Mozart e-moll szonátáját édesanyja halála után írta, és nagyon érdekes elolvasni az édesapja és közte e periódusban történô levelezéseket.

– És Bartók? Mûvei milyen gyakran szerepelnek koncertjeiteken?

– Eddig mindig beiktattam Bartók mûveit a mûsorba, mivel magyar elôadómûvészként nagyon közel érzem magam hozzá.

– Hogy fogadják Bartók mûveit például Japánban?

– Japánban nagyon szeretik, de az ô mûveit a közönség világszerte ismeri. Természetesen más elképzelései vannak egy angol zenésznek, mint nekem Bartók mûveirôl. De éppen ebben van a lényeg, hogy én erdélyi hegedûmûvészként közelebb állok a népzenéhez, a szokásokhoz. Így én másképp játszom egy Bartók-hegedûversenyt, szonátát, rapszódiát.

– London, Japán, Erdély... Milyen különbség létezik koncert és koncert között a világ különbözô pontjain?

– A zene annyira nemzetközi nyelv, hogy szerintem gyökeres különbségek nincsenek. Mindenkinek más reakciója van az elôadásra és a mûvekre. Ez egyéni dolog.

– Mariko, neked mit jelent a magyar zene?

– Én nagyon szeretem. A magyar zene világszerte nagyon népszerû. A nyelv befolyásolja a zenét, és én sajnos még mindig nem beszélek elég jól magyarul. De már többször jártam Erdélyben, és a magyar kultúra közel áll hozzám. Így meg tudom érteni, mennyire mélyen hatott Bartókra a magyar folklór és néptánc.

– Bálint, hol koncerteztetek mostanában, és milyen terveitek vannak?

– Angliában a St. Martins-in-the-Field-ben szerepeltünk, a Royal Opera Házban, a Winchester katedrálisban és sok más helyen. A londoni Magyar Magic Fesztiválon is játszottunk, és nemrég az Angliai Magyarok Szövetségének március 15-ei ünnepségén léptünk fel. Múlt évben Japánban az Európai Unió kulturális éve volt, itt második alkalommal hangversenyeztünk. Ennek a turnénak köszönhetôen most június végén ismét koncertezünk Tokióban, Oszakában, Kiotóban, Kobéban, Kamakurában. Mindig nagy szeretettel és izgalommal térek haza. Júniusban a vásárhelyi filharmónia kíséretével Brahms hegedûversenyét fogom elôadni a Kultúrpalotában. Erdélyi turnénk során sajnos azt tapasztaltuk, hogy nincsenek megfelelô zongorák. Kézdivásárhelyen az elôadás után elhatároztuk, hogy koncertsorozatok bevételeibôl és más forrásokból hozzájárulunk egy koncertzongora vásárlásához a felújuló Vigadó számára. Tavalyi erdélyi turnénk bevételét a rekecsényi iskola építésére ajánlottuk fel.

Mészely Réka

Kedden a marosvásárhelyi Kultúrpalotában Székely Bálint hegedûmûvész és Mariko Kondo zongoramûvész kamaraestjén hazai ôsbemutatóként csendült fel Csíky Csaba szerzeménye, a Fantázia. A vásárhelyi zeneszerzô eddig többnyire színpadi zenék és orgonadarabok komponistájaként mutatkozott be a helybeli közönségnek, a zenekedvelôk ezúttal újabb oldaláról is megismerhették. Hegedûre, zongorára írt Fantáziája elnyerte a hallgatóság tetszését. Ennek kapcsán kértünk tôle rövid nyilatkozatot.

Csíky Csaba: Nagyon örülök ennek az ôsbemutatónak. Több mint egy évtizede komponáltam ezt a zenemûvet egy sorozat részeként. Akkor még Sepsiszentgyörgyön laktunk, s nemigen remélhettem, hogy valamelyik nagy hagyományú koncertteremben valaha is megszólaltatják. De meg kellett írnom, kikívánkozott belôlem. Pár esztendeje ajánlottam föl Székely Bálintnak, ôk aztán Angliában elôadták, most pedig itthon hallhattuk. Igen komoly elégtétel, hogy a Kultúrpalotában, saját közönségünk elôtt zajlott le az ôsbemutató, és ilyen kedvezô volt a fogadtatás. Bálint és Mariko nagyszerûen tolmácsolta a szerzeményt, amely természetesen népzenei ihletettségû, sajátos erdélyi és magyar jegyeket mutat föl, ugyanakkor pedig merem remélni, hogy a közönség a mû korszerûségét is értékelte. Számomra a darab mostani megszólaltatásának külön rangot ad, hogy olyan zeneszerzôóriások szerzeményeinek társaságában hangzott el, mint Mozart, Beethoven, Bartók és Debussy.

(nk)

Marosvásárhelyi textiltárlat, tizedszer

Könnyedén dobálózunk a hagyományteremtés gondolatával, ha valamilyen esemény két-háromszor ismétlôdik, máris ilyesmit rebesgetünk. Az Ariadne esetében viszont tényleg indokolt tradíciót emlegetni. Persze, amikor Nagy Dalma és a többi lelkes marosvásárhelyi textilmûvész, aki felkarolta az ötletet, megrendezte az elsô, akkor még névtelen közös kiállítást a Kultúrpalotában, lehet, hogy egyikük sem gondolt arra, hogy tárlataik évrôl évre olyan rendszeresen követik egymást, hogy a tizedik már azt a gondolatot is felvetheti, hogy érdemes lenne tovább tágítani a kört s a rendezvényt nemzetközivé fejleszteni. Nyilván az ilyesmi csak az eddigieknél jóval nagyobb támogatással képzelhetô el. De miért ne, elvégre hoztak már tetô alá mifelénk pénz nélkül is ilyen fontos nemzetközi eseménysorozatot. Lásd az Alter-native rövidfilmfesztivált. A lehetôség tehát megfontolandó. De egyelôre maradjunk a jelennél. A kiállítás így is határozottan megérdemli a figyelmet, és hangsúlyozza azt a tekintélyt és országos textilmûvészeti központ rangot, amit szakmai körökben Marosvásárhely éppen e kiállításai révén joggal vívott ki magának. Erdély számos városának a mûvészei érzik úgy, hogy az Ariadne-tárlatokon jelen kell lenniük munkáikkal. Ennek köszönhetôen pedig a marosvásárhelyi közönség folyamatosan tájékozódhat mindarról, ami újdonság ebben a dinamikus mûvészeti ágban, egyben meg mindegyre élvezheti azt a felüdítô látványt és élményzuhatagot, amit a kiállítás kínál.

Az indulás utáni elsô évek textilszalonjai azért voltak különösen érdekesek, mert az alkotók igyekeztek kiélni mindazon újító, kísérletezô hajlamukat, amit a diktatórikus rendszer korábban elfojtott bennük. Így aztán sok meghökkentô munkával, számos installációval, hatalmas textilépítményekkel vagy apró miniszobrokkal, a sziporkázó inventivitás különleges megnyilvánulásaival találkozhattak a tárlatlátogatók. A mostani jubileumi kiállításon is láthatunk ilyen fogantatású alkotásokat, de a bemutatott mûvek egészére a klasszikus értékek iránti vonzódás a jellemzôbb. Több mûvésznô tartotta fontosnak a visszatérést a gyökerekhez, az ókori görögök, rómaiak kultúrájához, a bibliai történetekhez, illetve a tájainkon honos népi hagyományokhoz. A legváltozatosabb anyagokkal és technikákkal, többnyire ezek vegyes alkalmazásával nyúltak örök, idôtlen, pontosabban mindig idôszerû emberi témákhoz. Nem feledve, hogy érzés- vagy gondolatszülte kompozícióik elsôrendû funkciója mégiscsak a dekorativitás. Éppen ezért a nézô, ha a tárlatról beszél, elsô összegzô minôsítésként bizonyára a "szép" jelzôt választja. Aztán sok mást is sorolhat: színes, változatos, hangulatos, tartalmas, költôi, derûs, ötletgazdag, metaforikus, jelképekkel telített és így tovább. Mind a negyven kiállító igényelhetné, hogy hosszasabban idôzzünk megoldásaiknál, hiszen mindenik külön világ a maga nemében, erre nyilván nincs lehetôségünk. Az érdeklôdôk azonban ezt valószínûleg megteszik majd a helyszínen, annál is inkább, mivel ezúttal is lehet szavazni a legkedvesebb munkákra. A legtöbb közönségszavazatot szerzôk majd a következô tavasszal vehetik át az ezt honoráló oklevelet. A keddi megnyitón a 2004-es diplomákból talán jelképesen, tízen részesültek. Az idei kiállítók legnépesebb csapatát természetesen a helyi mûvészek alkotják, de igen sokan neveztek be Kolozsvárról, Nagyváradról is. Bemutatkoznak temesváriak, sepsiszentgyörgyiek, és bukaresti textilmûvész is jelen van.

Szimbolikus értelmeket sejthetünk a kiállítás idôpontja tekintetében is. Tavasszal jön el Ariadne, a megújulás évszakában, amikor az emberekben amúgy is élénk a várakozás. A tárlat mindeddig beváltotta a hozzá fûzött reményeket. Üde, barátságos, meleg színeivel, ígéretes harmóniáival, halkan csendülô, dallamos muzsikájával az idén is optimistán hirdeti: a textilmûvészetben is menetrendszerûen érkezik kedvderítô fuvallatával a kikelet.

N.M.K.

Nagy Attila

Mint Picasso Guernicája-,

De rajtad kívül a rettenet.

A gyermekkor cipôtlen homokja

Száll és mindent betemet,

Mi szívedhez gyilokkal közelítne.

Nem vagy sem úgy, sem így – ne,

Ne hidd, Pablo Öreg Barátja,

Hogy Prométeusz megszaggatott mája

Nem gyógyul, nem bont le annyi mérget.

Távoli parton fújja már Pán:

Ne rettegj, mert nincs enyészet.

(Abban a szürkés balonkabátban,

Mint sarokba húzódott Ferike-angyal,

Ki szertepislogva gyújtott rá éppen,

Szótlanul rángó, árválló ajakkal;

De micsoda élénk gyermekszemekkel,

Nagyokkal, mint meleg dió:

Próbáltál minket meggyôzni arról,

Hogy közelebb kerülni: jobbról és balról,

Szembôl lehet – de biztosan, fentrôl!

Mert János mondta a Szeretetrôl:

Fény az – és Apolló, és Clió.)

Ha megreccsen majd a Deszka ott fenn,

Az egymást keresôk szavába vágva:

Egy boldog pincér kezébôl éppen

Kiesett az antik tálca,

S pezsgôspoharak szilánkján villô

Napsugarak kacsintnak össze,

Mert minden, ami oda illô,

Együtt van már: a Kozmosz, Ének

S a Jövendôk, az Ady-Fehérek-

Csak nézel minket, megáldva, oldva-,

S búzavirágot szórsz a Földre.

2006. április 7.

Irodalmi Kreativitás Verseny – Szováta 2006.

– Válogatás a díjazott írásokból a www.lato.ro honlapról –

László Szabolcs (XII. osztály, Nagyenyed)

I. díj (XI-XII. osztály)

Tegnap nagy dérrel-dúrral állított be hozzám Öcsi, hóna alatt a szétrúgott bôrlabda, kezében malomkeréknyi vajas kenyér, és két harapás közben sürgetett, húzzam már a nadrágot, mert azt hallotta a szomszédban, hogy az Alszegen, a Fôdes Mózsi legelôjére kiállítottak valami messzi földrôl hozott izét, póklábú masinát, fekete skatulyát, vagy mit, és az egész falunak a torkán van akadva a dolog, tehát nekünk azt okvetlenül meg kell néznünk, mielôtt elviszik. Útközben találkoztunk azzal a mamlasz Bélával, az anyja elküldte a boltba, de észrevette rajtunk az izgalmat és nyomunkba szegôdött, hiába fenyegettük, nem tágított. A kôrisfánál a kis Marci is csatlakozott hozzánk, pôre lábaival vidáman tapicskolt mellettem, pedig nem is tudta, hova megyünk.

Az az izé tényleg ott volt, az útkeresztezôdéstôl balra, a megújuló rét közepén egy háromlábú micsoda, furcsa szögletes fejjel, mozdulatlan. Mi voltunk az elsôk.

Öcsi fogta magát, vakmerôen odaállt elébe – legalábbis azt gondoltuk az az eleje –, és várt. Mi ezalatt óvatosan megbújtunk keskeny háta mögött, csendben, megbûvölten bámultuk a szerkentyût, és vártunk, Öcsire, meg hogy történjen már valami.

– Te, Marika – kérdezte az idôközben odasomfordált kislánytól –, hogy is van azzal a bûbájos szemmel?

– Aztat a Pataky úrfi mondta, mikor tennap náluk járt, mert az övé a masina. Édesanyám megkínálta pálinkával, és az úrfi mesélt, hogy aszongya: "ez olyan bûbájos és varázslatos szem fiatalasszony, amilyet maga még nem látott, mert ez a kerek világon egyedül képes arra, hogy megállítsa a hatalmas idô kerekét, csak egy villanás, egy dördülés, két kattogás, és megvan a csoda, maga pedig, mézes galambom, az idôk végezetéig megmarad ilyen szemrevaló, csinos kis asszonykának, eszem azt a csöpp kis száját".

– És aztán mit mondott még?

– Osztán semmit, mert édesanyám megmarkolta a gallérját és kipenderítette a konyhából a tornácra, s még utána is kiabált, hogy aszongya: "nekem csak ne bûbájoskodjon itt maga, széllelbélelt pernahajder, mert úgy leforrázom, hogy az idôk végezetéig veres marad, mint a bika tôgye."

– He, jól kiadta az útját.

– Te, Öcsi, mi van, ha mégis igaza volt? Hátha tényleg megállítja az idôt?

– Én nem akarom, hogy megálljon az idô – kiabálta a kis Marci –, én meg akarok nôni, hogy katona legyek!

– Te csak fogd be a szád, Marcika, mit tudod te, hiszen csak gondoljunk bele, ha megáll az idô, fiúk!, akkor tavasz lesz mindég, és annyi sóskát ehetünk, amennyi belénk fér, a kolbász nem fogy el a kamrából, és a Riska mindennap ellik egy borjút, és …

– És a patak óriásira duzzad, csinálunk tavat!

– És mindennap jön majd egy gólya – álmodozott félhangosan Béla.

– Te, és nem halunk meg soha? – hebegte Öcsi.

Ezen elmerengtünk egy sort, egymás csillogó szemébe néztünk, már el is hittük, sôt, milyen hülye kérdés, persze, hogy soha.

– Jó, de mindig ilyen sár lesz?

– Az nem számít, megszokjuk.

– Jé, hát nekem állandóan születésnapom lesz – jutott hirtelen eszembe, mit hoztok fiúk?!

– Friss citromot, az istállóból.

Marika már rég közbe akart vágni, de a lángoló ujjongást nem bírta túlharsogni vékony hangjával. Végre a röhögéssel beállt szünet után, csípôre tett kézzel, fitymálva odavetette:

– Hát ti meghibbantatok! Az nem úgy van. Nekem az ángyó mesélte, hogy ez a masina veszedelmes, mert aki elibe áll, és belepillant a fekete résbe, azt azon nyomban békapja, lenyeli, aztán ilyen hüvelyknyi és lapos töpörtyûket csinál belôle.

Nyomatékul átszellemülten mutogatta görbe hüvelykujját, és ez az orrunk alá dugott ómen hidegvizes zuhanyként hatott, hirtelen valamennyien félreugrottunk a micsoda elôl, majd sietôs lépésekkel hagytuk el a legelôt. A kis Marci néha még visszanézett, s bánatosan dünnyögte:

– Én nem akarok meghalni…

– Fogd be a szád, Marci, most már katona akarsz lenni vagy lapos töpörtyû!? – vetette oda mogorván Öcsi.

Kós Tímea Evelin

(X. osztály, Temesvár)

I. díj (IX-X. osztály)

A múltkorában, azt hiszem, épp a tegnap délután, úgy este hatkor, újból utolértél.

Már megszoktam, hogy futok, csak azt nem, hogy folyton utolérsz.

Minden napom azzal kezdem, hogy rohanok elôled, mert érzem, ha egy pillanatra is, egy szikrányi szemrebbenésre megfogod a karom, érintésed hidegsége felfújja torkomban azt a kis húsgömôt, amely nem is létezik, mégis néha megfulladok tôle.

Minden ér a torkomban hatszorosára tágul hirtelen. És nem értem, miért.

Miért mindig este hatkor?

Mi van akkor?

Miért érzem a szádban felgyûlt nyál szagát, miért hallom a csipogások zajos akkordját, és látom magam elôtt, bármikor megérinthetem az öreg testeket, a felvágott gyomrot, a gennyes beleket, a hat hónapos gyereket.

Aztán békén hagysz. Mindennap lehömpölygetsz saját magam szakadékán, és hagyod, hogy másnap lentrôl még mélyebbre kerüljek. Lehasítod minden erômet, és cserében kevesebb energiaitalt kapok.

Pár perc. Fél óra és kész. Ahogy jöttél, úgy el is mész.

Kicserepesedik a szám. Tükrözôdik az ablakban a pupillám. Meglilul a kezem. Világít a hold az üvegházak tetején. Lefekszem.

Miért szuszogsz mellettem?

Nem értem.

Undorodom magamtól, mert nem értem.

Azt hittem, neked minden jobb lesz. Azt hittem, hogy pálmalevelek közt ülsz majd, ott leszünk melletted, meg itt leszünk helyetted. Pont úgy, mint azokon az idióta szentképeken.

Ülsz majd a paradicsommadár tövében és ragyogsz majd, mint az utolsó perc után.

Akkor is ragyogtál.

Aztán megsárgult. Hideg lett. Marta a kezem az érintés, szememet a nézés, és csípett a bûz.

Te pedig a paradicsommadár tövében ültél. Rágtad a mannát és olvastad a napi tízparancsolatot.

Mi néztük ôt, azt hittük, te vagy, Te pedig a paradicsommadár tövében ültél.

Láng Orsolya

(XI. osztály, Marosvásárhely)

Mikó András-emlékdíj

A ráknôre a víz fenekén bukkantak rá, felhozták, azóta hordozzák magukkal. Mert mindenkinek van valakije, akivel szelídebb, mint a többiekkel, s ennek az öt halásznak ugyanaz a hatodik nô esett a latba. Kenszer Eszter a rák jegyében született, valamikor nyár elején.

Egy állatmese szôtte magát ezen a gejzírgôzbe fülledt földrészen, a buborékokban pihegô gödrökben, a mélykék ég alatt, itt. Egy állatmese, melynek végén nem nevet senki. Fattik Jufusz mindennap átszûrte a forró talajvizet, kezein a bütykök kifakadtak, ujjai rózsásak lettek, mint az eposzi hajnaléi, vörösek, mint a rák. Amikor eljött az étkezés ideje, hüvelykujja körmével páncélokat pattogatott, gyöngyház fogaival kikotorta a hófehér, omlós húst, és nyelôcsövén keresztül gyomrába ejtette. Fattik Jufusznak négy testvére volt, nem ikrek, csak szinte, akik ugyanígy cselekedtek. Nem volt vörös hajuk, csak néhány karotinoidtól piros anyajegy a testükön, nem haladtak ráklépésben, és nem ollózták ki a tények halmazából a kényelmetlen tényezôket (nem voltak annyira kreatívak), mégis, valami közük volt a rákokhoz, azon kívül, hogy a természetes folyamat rajtuk is részint végbement (t.i. az vagy, amit megeszel). A napról, melyen nem tudni, mi történt, az utókor csupán ennyit jegyzett fel:
"ugyanaznap este éjfél körül öt halász érkezett a szigetre, köztük egy nô is, s gyönyörû vörös rákokat mutattak."

A mese, amely végül csomót kötött volna lógó cérnaszálaira, idejekorán szétfoszlott. A rákok ollója megvesztegethetetlen volt, azon a napon is, melyen a gejzírek legalább tíz méter magasra löktek engem, s így megláthattam a Fattik testvérek hanyagságának eredményét: tetômön a hiányos pikkelyfödémet. Kenszer Eszter feleségül ment mind az ötükhöz, hosszú algafátyolán átszûrôdött a gejzírek gôze.

(Egy kép története)

19? április eleje (márc. vége?),

7x11 cm, bal felsô sarok szamárfüles

Jobbról balra: Márti, a legkisebb Heinz-gyerek: Lenkó, Karol, Ármin és a Gólem-fiú, akinek már megvolt az elsô. Kötényét (surc) lobogtatja a hegyek közti huzat. Karján fonott szatyor, benne pár télvízi krumpli és két tasak aszalt szilva. Az apja fûszer- és csemegeüzletében tölti le a próbaszolgálatot. (Túl becsületes.) A fényképezôgép (Leica) lencséjén fénytörés. Olyan, mint egy háromlábú pók, fancsalítja el hamvas pogácsaképét Márti. Nézd, mit látunk, leheli Lenkó tarkójára Karol.

Idegen jött a faluba, egy áprilisi délelôtt törékeny bábu tûnt fel a Nagy Kô peremén, hátához mindenféle fémvázak csatolódtak, olyan volt, mint Ikarosz a tákolt szárnyaival, aki, miután megolvadt a viasz, nem zuhant, hanem gyalog jött. Sarkával rövidtávú kôomlásokat indított el. Egy ízben mintha elnyelte volna a föld, legalábbis így látta egy fáról figyelve Ármin. Aztán újra felbukkant, de immár a faluba kanyargó úton, elnehezült léptekkel, milyen tûzô napsütés, Ikarosz. Eredeti nevén Lomp Gusztáv, más neve volt, mint itt bárkinek, ez állt katonakönyvében is, melynek lapjai közé a Nagy Gáton túli invázió illata préselôdött. A Háborúé. Idôgépet hozott magával a hadifényképész. Visszajött a békebeli múltba, hogy azt átmentse a jelenbe néhány tenyérnyi üveglemezen, melyeken aztán fény hatására megjelenik a pillanat lenyomata. Az idegen többet tudott, mint a katlanban élôk valamennyien, felejteni jött, nosztalgiázni, felnôtt volt, akinek hiányzott a gyerekkor. Besorozott katona is volt, akit felmentettek, hogy polgári szakmáját folytathassa, persze, a hadszíntéren. Lomp Gusztávnak kicsi volt a feje, egészen elfért egy lencse mögött.

Ármin guggolva ért földet a fáról, és a nagyanyja házáig szaladt. Cimma, cimma, kiáltott be a konyhába, hol az öregasszony csirkét kopasztott; megjött a Gnú Hejró. Földet érô tollak nesze.

A gyerekek belenevettek minden lencsébe.

A felvevôgép kattogott, akár egy gépfegyver.

Múlt szombaton új katalógusa bemutatójával emlékezett meg fennállásának 5. évfordulójáról az Erdélyi Magyar Könyvklub. A marosvásárhelyi Bibliofil könyvesboltban ott volt Seres Katalin ügyvezetô igazgató, Kósa Géza megbízott igazgató teljes csapatával, s ami még fontosabb, a munkatársak, klubtagok, az olvasók képviselôi is. A bensôséges kis rendezvény úgy is értékelhetô, hogy munkával ünnepeltek. Sorozatukban ezúttal két csíkszeredai kiadó, a Pallas-Akadémia és a Pro Print vezetôi ismertették újdonságaikat. Nyilván az ünnepelt EMK friss könyveit is bemutatták. És külön eseményként pár gondolat erejéig megszólalt és dedikált Markó Béla, A lábujjhegyre állt ország címû interjúkötet alanya illetve kérdezôje, Ágoston Hugó is.

Burus Endre a Pro Print kiadványai közül két Ignácz Rózsa-kötetet, a Született Moldovában és a Rézpénz címû regényeket emelte ki. Az írónô, aki a két világháború közötti idôszakban igen népszerû volt, megérdemli, hogy visszakerüljön a köztudatba. Ezt igyekszik segíteni sorozatával a kiadó. Szintén nagy érdeklôdést remél Gergely Éva Erdélyi ízek címmel megjelentetett szakácskönyvétôl is.

Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Kiadó fôszerkesztôje már egy igen sikeressé vált sorozat új darabjairól szólhatott. A sibói bölény Wesselényi Miklós érdekes életregénye. A szerzô, Nyirô József elbeszéléseivel is megismerkedhet az olvasó a Székelyek címû kötetnek köszönhetôen. A könyvmûhely Benedek Elek-monográfiát is kiadott. Hegedûs Imre János irodalomtörténész munkája. És egy várható nagyon szép albumról is szólt az írónô. Bôfény címmel rövidesen a festô Nagy Imrérôl vehetünk kézbe egy újabb jelentôs kiadványt. Másik újdonságukról a Markó Bélával készült beszélgetôkönyvrôl már tudósításban beszámoltunk.

Az Erdélyi Magyar Könyvklub idei 2-es katalógusa különben gazdagon kínálja az olvasnivalót, csak gyôzzék az érdeklôdôk beszerezni. Szombaton alig néhányat méltattak külön kiemelve. Ezek közül említjük az Egy legendás szerelem címû kötetet, amely Consuelo és Antoine de Saint Exupéry kapcsolatát idézi fel. Szintén széles érdeklôdésre számíthat a Romanov-család albuma, az Ablak egy elveszett világra, és nem kétséges, sokakat megragad majd Az igazi Michelangelo-kód, az Anatómialecke a Sixtus-kápolnában alcímmel közzé tett izgalmas könyvújdonság.

Tele a füzet csábítóbbnál csábítóbb ajánlatokkal. Ha könyvet vásárolni netalán most nincs is pénze valakinek, a katalógus egyszerû fellapozása, tallózása is élvezetes, szórakoztató és információgazdag idôtöltés.

Születésnapi programokkal ünnepli fennállásának 110. évfordulóját május 1-jén a budapesti Vígszínház, amely ez alkalomra jubileumi albumot jelentet meg – közölte Kiss Péter sajtófônök csütörtökön az MTI-vel.

A teátrum épülete elôtt ezen a napon a Könnyû Esti Sértés színészzenekar játszik, a Nagyszínpadon Presser Gábor ad mûsort, az elôcsarnokban pedig megvásárolható a Szabálytalan portrék Várkonyi Zoltán Vígszínházából címû jubileumi kiadvány és a Nóra elôadásáról készült DVD – olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.

A teátrum május 1-jén este ünnepi elôadást tart; a mûsoron az Össztánc szerepel; a színház tájékoztatása szerint az este közönsége meglepetésekre is számíthat.

A jubileumi kötetet, amely az ajánló szerint "a Vígszínház nagy korszakáról, a majdnem két évtizedes Várkonyi-éráról" szól, április 24-én mutatják be a budapesti Alexandra Könyvesházban.

Az albumban portré olvasható többek között Várkonyi Zoltánról, Horvai Istvánról, Kapás Dezsôrôl, Bilicsi Tivadarról, Mádi Szabó Gáborról, Ajtay Andorról, Bulla Elmáról, Csákányi Lászlóról, Páger Antalról, Pethes Sándorról, Somogyvári Rudolfról, Tábori Nóráról és Tomanek Nándorról.

A Vígszínház 1896-ban, egy év alatt épült fel; kamaraszínháza, a Pesti Színház 1967-ben nyílt meg. Az elsô igazgató Ditrói Mór volt, akit Kolozsvárról hívtak az új színház élére, és aki magával hozta ottani társulatának nagy részét; ôt Jób Dániel követte. Az akkori társulat tagja volt Varsányi Irén, Csortos Gyula, Gombaszögi Ella és Frida, majd a késôbbiekben Jávor Pál, Darvas Lili, Muráti Lili, Somlay Artúr, Tolnay Klári, Kabos Gyula, Ráday Imre, Ajtay Andor, Páger Antal.

A húsvét, a kereszténység egyik szent ünnepe, úgynevezett "mozgó ünnep". Miért van az, hogy a húsvét minden évben más és más idôpontra esik? Azért mozog a húsvét ünnepének idôpontja, mert húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlôséget követô elsô holdtölte utáni elsô vasárnap... A tavaszi napéjegyenlôség jelenleg március 21-én következik be, ehhez kell tehát igazítani a húsvét idôpontjának megállapítását. A manapság általunk is használt Gergely-naptár számos (itt most nem részletezett egyéb) hibája között mellesleg éppen ez a "mozgó ünnep" mivolta is ott található... A március 21-i napéjegyenlôség idôpontja eshet olyan szombati napra, amikor éppen holdtölte van. Ilyen évben a húsvét március 22-re esik, tehát ez a legkorábbi nap, amikor elkezdôdhet a húsvét... (A csillagászati tavasz kezdetétôl a legtávolabbi idôpontra esô húsvét vasárnap pedig április 25-e lehet. 2000-ben éppen a legtávolabbi idôpont közelében volt, vagyis április 23-án.) A közeljövôben a szélsô értékhez legközelebb 2008. március 23-án lesz a húsvét vasárnapja. Mint tudjuk, Jézus Krisztus halála a zsidó húsvét elôestéjére esett. Máté evangéliumában (27. 45-46) ezt olvashatjuk:
"Hat órától kezdve pedig sötét lôn az egész földön, kilenc óráig. Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiáltja Jézus (...) Én Istenem! Miért hagytál el engemet?" Az idézett rész azt sugallhatja, hogy Jézus felkiáltásakor, illetve halálakor talán napfogyatkozás lehetett, hisz az sötétségbe burkolta a környéket... Csakhogy a zsidó húsvétot a holdhónap közepén, tehát holdtölte idején tartották! Köztudomású viszont, hogy teleholdkor kizárólag holdfogyatkozás következhet be és nem napfogyatkozás! Minden bizonnyal egy nem túl korábban lezajlott napfogyatkozás emléke keveredett össze az evangélium szerzôjének emlékezetében, ami megelôzte Jézus Krisztus keresztre feszítésének tényleges idôpontját. A csillagászati kronológia titkait kutatva (sok más szakterület által valószínûsíthetô adattal összevetve az idôpontot) úgy gondoljuk, hogy Jézus halálának valószínûsíthetô idôpontja – a mai idôszámításunkat és a Gergely-naptárat használva – talán 30. április 7-én lehetett...

Szoboszlai Endre

A nagyhéten belül a Húsvéti Szent Háromnapon (liturgikus nevén: Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedésérôl, kereszthaláláról és feltámadásáról. A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztus utolsó vacsoráját az Olajfák hegyén, majd elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi. (A "zöld" jelzô abból fakad, hogy e napon a böjt okán rendszerint valami zöldet, pl. spenótot fogyasztanak a hívôk.) Nagycsütörtök a katolikus egyházban az oltáriszentség szerzésének emléknapja. Az esti órákban kezdôdô "utolsó vacsora miséjén" a Gloria éneklése után elnémulnak a harangok (Rómába mennek), az orgona és a csengettyûk, kezdetét veszi a legmélyebb gyász. Az oltárcsengô helyett kereplôt, fakalapácsot használnak a szomorúság jeleként. Jellegzetes még a mise keretében végzett lábmosás szertartása. A mise végeztével az oltáriszentséget külön ôrzési helyre viszik, mindent leszednek azt oltárról (oltárfosztás), csak a gyertyatartókat és a lepellel letakart keresztet hagyják ott Jézus szenvedésének és ruháitól való megfosztásának szimbolizálására. (Ha lehetséges, a kereszteket kiviszik a templomból.) Régen elterjedt népi szokás volt a nagycsütörtök esti, vagy a nagypéntek reggeli rituális mosakodás, fürdés. Néhol a lovakat, teheneket is levezették a vízpartra, hogy azok is egészségesek legyenek.

Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja. A keresztények ezen a napon emlékeznek Krisztus szenvedésére és kereszthalálára, ez a legszigorúbb böjt és gyász ideje. A katolikus egyház ôsi hagyomány alapján ezen és a következô napon nem mutat be miseáldozatot. A katolikus liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, s leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet (vagy behozzák a templomba az elôzô nap kivitt keresztet). Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amely során emlékezetbe idézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektôl származik.

Nagypénteken a hívôk tartózkodnak a húsételektôl, legfeljebb háromszori étkezés során egyszer szabad jóllakniuk. Nagypéntek a nép körében általános tisztálkodási nap is: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak, sok helyen e napon nem gyújtanak tüzet.

Nagyszombat húsvét ünnepének elônapja. Az igazi húsvéti ünneplés nagyszombat délután kezdôdik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de – miként az evangélium szerint elôre megmondta – harmadnapra, azaz húsvét vasárnap hajnalára feltámadt. Ekkor van a katolikus liturgiában a tûzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya- és keresztvíz-szentelés, majd a vigíliamise követ. A tûz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak. A misén már az Üdvözítô feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, s felhangzik az Alleluja. Estefelé tartják a feltámadási körmenetet.

Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetbôl hazatérô családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló hagyományos húsvéti vacsorát. Szokás volt ezen a napon az elsô harangszóra kiszaladni a kertbe, és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új. A tûzszentelésnek sokféle hagyománya, szertartása alakult ki. Hamuját, parazsát eltették, gyógyításra használták, tettek belôle a jószág ivóvizébe, az istállóban, a házban és a földeken szétszórták.

Nemák Zsuzsa

Ezt a kedves játékot a tisztelt vendégek szórakoztatására mutatjuk be, hajolt nagyot Pucok Junior, alias PJ (Pízsi), orra cseppent a meghatottságtól, amin a magyarok jót mulattak, a leghátulsó (álló) sorban Lepcsés Duci elröhintette magát, Nétené, ez a csipás is gripás!, Duci mindenkit demokratikusan lecsipásozott, Testvérvárosi Jegyzôasszony (Tíji) félhangosan súgta Mesterpolgárnak: Olyan a hangja, mint az Osztrigás Micié, az meg báván bólintott, egy mesterpolgár sem tudhat mindent, országos kurva lehet az a Mici, ha így ki van emelve a látogatók által, réges-régi jelenet következik, szimákolta Pucok Junior (Pízsi), mûkedvelô csoportunk, amely a patinás Csasztuska Hagyományôrzô Szellembrigád nevet viseli, azt a balladát eleveníti fel, amikor Ördögágyán megjelent a Megváltó, pénzügyi kontroll képében, és humánus fülhúzást eszközölt Pricskili Dungó feje tájékán, bonyolult a szituáció, de a végén végül minden kiderül, az eget kivéve. Mindez dalban-zenében elbeszélve! Az eseményrôl annó Jajistenem Aurél polgártárs készített részletes és kimerítô jelentést, folytatta Pucok Junior (Pízsi), ezúton mondunk köszönetet legifjabb Jajistenem Aurélnak, a krónikás unokájának, aki a doszárt rendelkezésünkre bocsátotta. A szöveg dramatizálását, mint mindig, ezúttal is tehetséges tanárnônk, Lipicsné Gordon Eulália hajtotta végre. A zenét Mesterpolgárunk komponálta! (Hosszan tartó, ütemes taps.)

És most bemutatom a szereplôket.

*

A szereplôk éppen a sánc martján jöttek össze nemhivatalos, de barátinak mégsem nevezhetô verekedésre. A baj gyökere az volt, hogy a környékbeli zenészek több bálra is elszegôdtek. Az ügyes kezes jóval az ünnep elôtt felkerekedik, és muzsikust fogad a locsolóbálra, akár a hetedik faluból is, négy-öt hangszert pakol a kaszten tetejére. Elôleg fejében a prímás átadja hegedûjét, és csak akkor kapja vissza, amikor locsolónap hajnalán megjelenik bandájával a kapuban. Ha szószegô, dupla pénzzel válthatja ki zálogban maradt hangszerét. Rendszerint a dugót is kihúzza. Elôrelátó kezes egyszerre több vasat tart a tûzben, a muzsikusnép változékony, mint az áprilisi idô. Oda szökik, ahol többet ígérnek.

Abban az esztendôben Bugja Bódi volt a kezes, Tímár Palival. Kölcsönpénzbôl fogadták meg Szánó Pistát Lepcsendrôl, Zdránca Mózsit Csetvejbôl, Duvávát Hosszúlábról. Három muzsika porosodott a tisztaszobában, mégis szinte zenész nélkül maradtak.

Amint sejteni lehetett, Szánót hazacsalták a lepcsendiek, Zdránca Mózsit megrészegítette két tarvágási csóró, bedobták a saroglyába, s elvitték maguknak. Arra ébredt, hogy valami ismeretlen helyen nyûvi a vonót, kapott újabb pálinkát, s húzta tovább.

Duvává csapata kettészakadt. Békaferi és Göndör Dami átigazolt Kokányfalvára. Kontrás és cimbalmos hess, de maradt a bôgôs, Pricskili Dungó. Olyan hosszúra nôtt, szívességbôl mindig ô verte le a lámpát, ha verekedni akartak a legények, de elôbb pad alá menekítette testes hangszerét.

Három tag helyett csak Duvává és Pricskili Dungó állt vékony úrikabátban, a kapu elôtt.

Na most. Elôször is pálinkát, lepényt, aztán kapott Duvává Bugja Bóditól és Tímár Palitól egy-egy szikrázó pofont. Pricskilit nem bántották, nem ô a fônök. Aztán gondolkozni kezdtek, mi legyen. Hát mi. Ott lakik a Gyéres alatt Mammogó Cinoné, a kontorás. Egyik felére béna, másik szemére vak. Ilyenkor ôt is fel lehet támasztani. Fél óra múlva ott mammogott. A nótát mammogta, s olykor furcsa fintorokat vágott, a zenekar elôtt ácsorgó gyermekek nagy gyönyörûségére.

Gyülekeztek a locsolók, amikor váratlan fordulat következett.

A kapuban hívatlan vendég jelent meg. Seggrebalog.

Hosszúlábi. Nagymellyû egyéniség, azelôtt lyukas fenekû senki, most az alapszervezet titkára. És feljelentô. Azért mondják Seggrebalognak, mert volt egy szôrehullajtó veres gebéje, amelyik csak úgy indult meg, ha a gazdája ezt rikkantotta: Seggre, Balog!

(Hiába nagymellyû, a seggrebalogot odatemetik melléje a koporsóba.)

Ez a pribék állt a kapuban, miközben Bugja Bódinál a tornácban szólt a muzsika, azt dalolták a legények: Le az utcán, le végedes végig, minden kisablakban rózsa nyílik. Seggrebalog belekiabált. Gyere csak ide, te cigány, az apád istenit!

Amilyen szilimán ember, olyan vastag a hangja. Lefagyott mindjárt a muzsika. Gyere csak ide, te cigány!

Me-melyik cigány, ijedt meg Duvává. A prímások mind gyávák és pipogyák, csakhogy a háta mögött ott magaslott Pricskili Dungó, a langaléta garabonciás gardonyos. A legények nem avatkoztak bele, nézték, mint valami színjátékot, mi lesz.

Féligbéna Cinoné székére szegezve dunnyogtatta tovább a melódiát, a másik kettô óvatosan a kiskapu felé közeledett.

*

Maga miért nem nézi a színdarabot, kérdezi az öregember. Poharába révedve ül a kultúrházzal egybeépült kocsmában, nincs is más kuncsaft. Asztalához telepedek.

Jó dolgokat csinálnak itt maguknál, kezdem. Útépítés, testvértelepülési kapcsolatok, színjátszókör, népszok&aacut