Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Furcsa rendeletet hozott a szakminisztérium a nyolcadik osztályt végzô diákok felvételijével kapcsolatosan. Mint ismeretes, az utóbbi években a diákok az országos tesztvizsgán elért eredmények alapján központi számítógépes elosztás révén kerültek be a különbözô középiskolákba. Ezt megelôzôen szervezték meg az úgynevezett képességvizsgákat, amelyet a mûvészeti középiskolákba felvételizôk hangszerbôl, szolfézsbôl, zenediktálásból, illetve a képzômûvészeti tantárgyakból tettek, az intenzív idegen nyelvû osztályba készülôk nyelvismeretbôl, a felekezeti osztályokban továbbtanulni óhajtó diákok Biblia-ismeretbôl és egyházi énekekbôl és sorolhatnánk a tantárgyakat… Az idén a már említett 5200-as miniszteri rendelet alapján az ünnepek lejártával, május elsô napjaiban szervezik meg a képességi próbákat, mielôtt még a diákok tudnák, hogy egyáltalán sikerült- e a tesztvizsgájuk, hogy azon milyen eredményt értek el, s az eredmény alapján melyik iskolába juthatnak be, következésképpen, hogy hol érdemes képességi próbára állniok. A megmérettetésen tehát bárki részt vehet, aki az elképzelt iskolában szeretne tanulni. Feltevôdik a kérdés, hogy mi lesz, ha történetesen jól szerepel a képességi próbán, de a késôbbiekben nem sikerül a kisérettségije, vagy olyan eredményt ér el a tesztvizsgán, ami alapján szóba sem jöhet, hogy abba az iskolába felvegyék, ahova már vizsgázott. Ilyenformán elfoglalja a helyet egy olyan diák elôl, akit az eredményei feljogosítanának a bejutásra. Másrészt saját magával is "kitol", mivel az elsô elosztás során már nem vehet részt azon a képességi próbán, ami egy olyan iskolába biztosítaná a felvételét, ahova a kisérettségin elért általánosa alapján esélye van. A mûvészeti iskolákban ennél is kellemetlenebb a helyzet. Most folyik a nagy hajrá, hogy a kisérettségi kezdetéig a diákokat zenébôl és képzômûvészetbôl is felkészítsék az abszolváló vizsgára, majd a képességi próbára. Ha a diák május elsô napjaiban sikeresen vizsgázik, mi értelme van a további szakóráknak. És mi történik akkor, ha a felvételi próbán jól teljesít, a kisérettségit megelôzô abszolváló vizsgán pedig nem éri el az átmenô jegyet. Általában nem ilyen szélsôségesen alakulnak a dolgok, de hasonló esetek is elôfordulhatnak. Jó lenne tehát magyarázatot kapni arra, hogy miért is ez a nagy sietség, hogy milyen meggondolásból szervezték át a vizsgarendszert? Ahelyett, hogy a szaktárca azon munkálkodott volna, hogy a sokat hangoztatott iskolai autonómia megvalósítása érdekében biztosítsa a közép- és szakközépiskoláknak, hogy saját felvételi alapján maguk döntsenek arról, hogy kiket vesz fel a szóban forgó iskolákba, a korábbi években is sok kellemetlenséget okozó túlközpontosítást egy ilyen visszás intézkedéssel fejelték meg. A nyolcadik osztályt végzô diákok tehát "ihatnak elôre a medve bôrére", csakhogy esetleg a sajátjukra és az iskolákéra hat majd ki a játék. Egyébként a rendeletrôl már az ôsszel értesültek az iskolák, de a megkérdezett igazgatók fölöslegesnek látták kifogást tenni, hiszen szavuk eddig sem ért el a döntéshozókig.

Az Alpha Transilvana kezdeményezésére született civil szervezetek, alapítványok vásárán zenével, énekkel, gyerekeknek szóló foglalkozásokkal mutatkozott be szerdán a KOEN (Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért) Alapítvány. Közremûködtek a Marosvásárhelyi Fôiskolások Keresztyén Egyesülete, a Mifike fiataljai, és bekapcsolódtak a Marosi és Maros-Mezôségi egyházmegyék esperesei is.

Az alapítvány ötnapos evangelizációs programot biztosít, mely segítségével a lelkipásztorok, vallástanárok, ifjúsági vezetôk lebonyolíthatják az évente más- más témakörû bibliai heteket – tudtuk meg Demeter Iréntôl, az alapítvány képviselôjétôl. A 4-7, illetve 7-12 éves gyerekek különféle énekek, játékok, bábjátékok, kézmûves foglalkozások által játékosan ismerkedhetnek meg a bibliai történetekkel.

Az alapítvány nem csak ötleteket ad a programok megszervezéséhez, hanem munkacsomagot is biztosít (többek közt színes ceruzákat, ollót, és egyéb szükséges anyagokat).

A program jelenleg öt országban, Hollandiában, Magyarországon, valamint Kárpátalján, a Vajdaságban és Erdélyben mintegy hetvenezer gyerek vallásos nevelését szolgálja. Míg 1993-ban, a programok elindulásakor Erdélyben közel ezer gyereket fogott össze, addig mára harmincháromezer kisgyerek és fiatal kapcsolódik be a gyülekezetek bibliaóráin, árvaházakban, vallástanárok segítségével, vagy akár kórházakban a lelkészek által a tevékenységekbe.

A vásáron közel száz gyerek készíthetett vallásos témájú kézimunkákat.

A Mifike fiataljai ugyancsak vallásos dalokkal mutatkoztak be. A Teleki-ház pincéjében tevékenykedô egyesület többek közt filmklubot, színikört is mûködtet.

A közlekedés és a folyamatos határátlépés, valamint a civilizált körülmények biztosításának érdekében a határrendôrség a húsvéti ünnepekre való tekintettel bôvíti személyzetét és az ellenôrzési pontokat, arra számítva, hogy nagyon sok külföldön élô román állampolgár tér haza az ünnepekre.

A határrendôrség fôfelügyelôje szerdán bejelentette, a határátlépésnél külön folyosót nyitottak az Európai Unióhoz tartozó országok állampolgárai, a fogyatékos, beteg személyekkel vagy gyerekekkel utazók számára. A torlódások elkerülése végett felügyelik a határ menti települések és a határátkelôk közötti útszakaszokat, a fôbb nyugati határátkelôkhöz rendôröket irányítanak, hogy felügyeljék a közúti forgalmat.

A határrendôrség arra kéri az utazókat, hogy a torlódások elkerülése végett ne csak a közismert, hanem minden határátlépô helyet vegyenek igénybe a Magyarországgal való határrészen mint Nagylak, Csanád, Szalonta, Varsánd, Biharkeresztes, Bors stb.

A Román Nemzeti Bank új bankjegyet hoz forgalomba 2006 december elsejétôl – jelentette be Mugur Isarescu, az RNB kormányzója. Az új bankó a 200 új lejes. "Úgy véltük, hogy az 50-60 eurónak megfelelô bankjegy bevezetése szükséges, figyelembe vettük a bankautomatákból egyszeri alkalommal kivett összegek értékét is, amelyek meghaladják a 200 lejt" – mutatott rá Isarescu.

Az RNB kormányzója kijelentette, hogy az új papírpénz hozzásegíti a lakosságot, hogy megbarátkozzon az EU-ban használt jelekkel, hiszen az új bankjegy bevezetésével Romániában is ugyanannyi papírpénz lesz forgalomban, mint az eurótérségben.

* A fûtési idôszak április 15- én ér véget * Idén több mint 80 milliárd lejt költ beruházásokra az Energomur, amely színvonalasabb szolgáltatásokat ígér * Új gázszolgáltató után néznek * A rendszerbôl kiválóknak differenciált "leválási illetéket" vezetne be a hôszolgáltató * Idén még egyetlen kiválási kérelem sem érkezett a vállalathoz * A költségelosztók ügyében nem hibázott az Energomur.

A fûtési szezon végéhez közeledve az Energomur vezetése tegnap sajtótájékoztatón a Népújság kérdésére hangsúlyozta, hogy a Distrigaz-Nord-nak (immár E.ON Romania) nem tartoznak, a számlákat naprakészen fizetik. Tartoznak viszont az állami tulajdonban levô ingatlanok magánosításával foglalkozó ügynökségnek, az AVAS-nak, összesen 112 milliárd lejjel, de az adósságokat felosztották, 2008 augusztusáig, és a vállalat már a jövô hónapra esedékes összeget is kifizette részben – mondta Bauer Andrea vezérigazgató. Ami a kintlévôségeket illeti, a cégek jobban fizetnek, mint a lakosság, bár nem részesülnek ártámogatásban. A tulajdonosi társulásoktól a számlák kifizetése 80 százalékban történik meg, hasonlóan az elmúlt évekhez. Az Energomur nagyszabású, mintegy 650 milliárd lejre tehetô beruházási- korszerûsítési programja keretében tavaly 60 milliárd lejt költöttek 5 lakónegyedi kazánház modernizálására, 4 új hôkazánt vásároltak és szereltek fel, illetve 750 méter vezetéket cseréltek ki, mintegy 7.140 család részére emelve a szolgáltatások minôségét. Idén több mint 80 milliárd lejt kap a vállalat központi költségvetésbôl a beruházások folytatására.

Bauer Andrea újságírói kérdésre válaszolva kijelentette, az elmúlt idôszakban tárgyalásokat folytattak több engedélyezett gázszolgáltatóval, mivel az Energomur a legelônyösebb ajánlattal jelentkezô céggel kötne szerzôdést. A Népújság kérdésére, hogy netalán elégedetlenek a Distrigaz szolgáltatásaival, kifejtette, hogy nem errôl van szó, csupán arról, hogy ha van lehetôség a takarékoskodásra, akkor ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen a hôenergia árában a földgáz ára 70 százalékot jelent, ami nem kevés. "A német tulajdonba került Distrigaz immár szigorúan a kereskedelem szabályai alapján szolgáltat, ez olyan, mint mikor az ember lemegy a boltba, kenyérért. A megvásárolt terméket helyben ki kell fizetnie" – mondta az igazgató. Hozzátette, Romániában 28 engedélyezett gázszolgáltató van, kisebb-nagyobb cégek, és az elkövetkezôkben sorra kerülô közbeszerzési liciten nem kizárólag a legalacsonyabb árat ígérô szolgáltató mellett döntenek, a kritérium között a kifizetési határidôk egyeztetése is szerepel majd. Egy másik fontos szempont a gázszolgáltatás biztonságossága – hangsúlyozta.

A városi tanács szándékáról, amely szerint "leválási illetéket" (az Egyesülés negyed kivételével, ahol közel 50, másutt viszont 10 millió lej az összeg) vezetnének be mindazok számára, akik bármilyen oknál fogva kiválni szándékoznak a távfûtési rendszerbôl, Bauer Andrea elmondta, hogy az információ nem pontos, és kíváncsi, hogyan jutott a sajtó a fenti tanácsi határozattervezet birtokába. A lényeg azonban nem ez, hiszen a tanácsülés napirendi pontjai úgymint a határozattervezetek (elôterjesztések) nyilvánosak, a sajtó is hozzájut ezekhez, hanem önmagában a tény, hogy fizetésre kötelezik azokat, akik elégedetlenek az Energomur szolgáltatásaival és más változatot részesítenének elônyben. Az igazgató szerint több változatban gondolkodnak. A Népújság kérdésére elmondta, hogy az Energomur által támogatott változat úgy hangzik, hogy azokban a tömbházakban, ahol nagyon kevés fogyasztó maradt a távfûtési rendszeren, ha ezek is le akarnak válni (ami az Energomur számára is jobb volna, hiszen nem kifizetôdô 1-2 családnak szolgáltatni) kizárólag a leválással járó munkálatok ellenértékét fizettetik ki. Bota Zoltán mûszaki igazgató elmondta, hogy a kétezer tömbházból 160-ban kevesebb vagy éppen 5 lakrész, míg 17 tömbházban egyetlen(!) család maradt a távhôrendszeren. Ott viszont, ahol az Energomur korszerûsítési munkálatokat végzett, a beruházások függvényében 1 és 50 millió lej közötti leválási illeték fizettetését szorgalmazzák – jelentette ki Bauer Andrea. Amirôl természetesen a városi testület dönt majd. Bota Zoltán szerint a kiskazánokat szereltetett családok közül sokan már megbánták a beruházást, és visszakapcsolódtak a távfûtési hálózatra, ebbôl is látszik, hogy nem feltétlenül kifizetôdô a magánkazánok beszerelése a lakásokba. Arra a kérdésünkre, hogy hány ilyen fogyasztó "tért vissza" az Energomurhoz, a mûszaki igazgató nem tudott válaszolni. "Nem mondjuk azt, hogy az Energomur szolgáltatásai tökéletesek, de tökéletesíthetôk" – hangoztatta Bauer Andrea. A költségelosztókkal kapcsolatos fogyasztóvédôi ellenôrzések kapcsán viszont kijelentette, az Energomur nem hibázott semmiben, néhány, segítô szándékkal összeállított de aláíratlan listán kívül, a költségelosztók leolvasása, a költségek elosztása kizárólag a tulajdonosi társulások és a beszerelô cégek felelôssége. Mintegy 600 tömbházban van jelenleg költségelosztó, az Energomur pedig csak a reális, szolgáltatott hômennyiséget számlázta le a társulásoknak, a költségeket ezek osztották el, ami nem az Energomurra tartozik. Ami pedig a Népújságban megjelent észrevételeket illeti, amelyekre nem reagált a szolgáltató, Bauer Andrea kijelentette, hogy ha ankétot készít a lap, akkor elvárja, hogy a vállalat vezetését is megkérdezzék, viszont nehezményezte, hogy egy olvasói levére replikaként küldött cikk 5 nap után jelent meg a lapban.

A Nyugdíjasok Országos Szakszervezeti Szövetsége (FNSPR) legutóbbi tanácskozásán elhatározta, hogy miután petíciót tesznek le mindegyik prefektúra asztalára, május 9-én "megatüntetést" szerveznek Bukarestben. A kormánytól legkevesebb 12,5%-os nyugdíjemelést követelnek, két részletben: 5,5% áprilisban, 7%-os emelést szeptemberben. Emellett a nyugdíjpontok értékének, a bruttó átlagfizetésekhez viszonyított 40-50%-os növelését, negyedévenkénti, az infláció mértékének megfelelô nyugdíjindexálást, két nettó átlagbérrel egyenlô elhalálozási segélyt, ennek 75%-át a családtagoknak követelik.

A nyugdíjasok ugyanakkor az ingatlanadók 25-50%-os csökkentését kérik azon nyugdíjasok számára, akiknek a jövedelme kevesebb a bruttó minimálbérnél, illetve azoknak az idôs embereknek a támogatását, akik visszaszolgáltatott lakásokban élnek.

A nyugdíjasok elégedetlenek a nyugdíjak újraszámolásával is. Véleményük szerint óriási különbségek vannak azok között, akik, úgymond, havi fix fizetést kaptak, és azok nyugdíja között, akik részben kaptak fix bért, a másik részét a különbözô juttatásokból kapták.

A különbségek abból adódnak, hogy sok vállalat nem ad igazolást a juttatásokról, vagy mert egyszerûen nem találhatók meg, vagy megsemmisítették az archívumokat.

Cristian Georgescu PSD-s szenátor a múlt héten a dicsôszentmártoni vegyi kombinát volt dolgozóinak (jelenleg nyugdíjasok) helyzetét ismertette a szenátus plénumában. A felvetésre írásos választ vár Gheorghe Barbu munkaügyi minisztertôl.

A vállalat úgynevezett karbidrészlegén kb. 1500- an dolgoztak, akiket a speciális munkakörülmények folytán (fizikai megerôltetés, átlag 50-70 Celsius fokos hôség, rákot okozó vegyszerek stb.) 20 év munkaviszony után, vagyis 50 éves korukban nyugdíjazták. A nyugdíjak újraszámolása nyomán, a fent említett munkások 95%-a nem kapott nyugdíjemelést. Mi több, az újraszámolás után nagy részüknek 400.000 – 1.200.000 régi lejjel kevesebb lett a nyugdíja.

A szenátor szerint ezek a nyugdíjak az újraszámolás után azért csökkentek 30%- kal, mert az újraszámolást a jelenleg érvényben levô nyugdíjtörvény alapján számították ki, amely 30 éves munkaviszonyt vesz alapul, holott ezek az emberek a régi törvény szerint kapták meg a nyugdíjukat.

A szenátor arra vár választ, hogy mikor, és hogyan oldják meg az említett dolgozók problémáját. Az interpellációhoz az érintettek névsorát, lakcímét és a nyugdíjdosszié számát tartalmazó listát csatolt.

’90 óta 60%-kal esett vissza a nyugdíjasok vásárlóereje

A nyugdíjasok szakszervezetei a kormánytól követelik a nyugdíjak minimum 500 új lejre való emelését, hiszen jelenleg az idôsek nagy hányada kb. 250 új lejnek megfelelô nyugdíjból tengôdik, ami még a közköltségekre sem elég. A statisztikák szerint a nyugdíjasok vásárlóereje az 1990-es esztendeihez viszonyítva, amikor elkezdôdött az árak liberalizálása, 60 százalékkal esett vissza. "Jó lenne, ha arra is gondolnának, hogy a felhasználatlan utazási jegyeket ételjegyekre váltanák" – nyilatkozta Costica Chihaia, a galaci nyugdíjasok képviselôje, hozzátéve, hogy ebben a helységben a lakosságnak több mint a fele, vagyis 76000 személy él kb. két és fél millió lejnyi nyugdíjból.

Április 5-én a parlament két házának együttes ülésén a honatyák gondoskodtak saját öregkorukról: elsöprô szavazattöbbséggel megszavazták maguknak a kiváltságos nyugdíjakat. Eszerint, miközben egy egyszerû földi halandó, aki a parlamenti képviselôkével azonos bérért dolgozott, 35 esztendei munkaviszony után, 16 millió lejes nyugdíjat kap, a képviselôk és szenátorok 36 millió lejt is elérô nyugdíjat, azaz a dupláját szavazták meg maguknak. A képviselôk és szenátorok nyugdíja a mandátumtól függôen változik.

Köztudott, hogy az év elején Traian Basescu nem írta alá a honatyák privilégiumairól szóló törvényt, másodjára azonban, az alkotmány értelmében, nem utasíthatja vissza. A parlamenti pártok vezetôi januárban, a közvélemény nyomására, arról szónokoltak, hogy újra kell gondolni és törölni kell a törvénybôl a túlkapásokat. Ezzel szemben a legutóbbi szavazáson – Nicolae Vacaroiu házelnök legnagyobb felháborodására, akit felelôsségre is vont az opciója miatt – egyetlen szenátor tartózkodott a szavazástól, a kormánykoalíciót alkotó politikusok és az ellenzéki honatyák ezúttal a legnagyobb egyetértésben mondtak IGENT a saját kiváltságaikat szentesítô törvényre.

Nem lenne teljes a "helyzetkép", ha nem emlékeztetnénk a legutóbbi választási kampányban tett ígéretekre. Akkor a kb. 6 millió nyugdíjast "kiemelt figyelemmel" tisztelték meg a politikusok. Traian Basescu választási szólamát mindenki ismeri "sa traiti bine!". A D.A. Szövetség programjában a nyugdíjak újraszámolása állt elsô helyen… az egyenlôség elve alapján. Ugyanakkor megígérték a negyedévenkénti indexálást és azt, hogy 2008- ig 110 euró lesz az átlagnyugdíj. Ugyanez szerepel a kormányprogramban is. Egyetlen mondatot idéznék: "Prioritás az idôskorú személyek életminôségének a javítása. 2008-ig a nyugdíjak reális értéke 30%-kal fog nôni". Az ígéretek kedvezményezettjei azonban nem a több millió kisnyugdíjas, hanem az állami méltóságok.

A választási kampányban az akkori kormánypárt azt ígérte, hogy "Eltörlik az összes egyenetlenséget a nyugdíjrendszerbôl". 2004 októberében az akkori PDS-s munkaügyi és szociális védelmi miniszter, Dan Ioan Popescu bejelentette, hogy a 3 milliónyi volt mezôgazdasági munkás nyugdíját "a többi szociális kategória nyugdíjának szintjére emelik", a 65 éven felülieknek 60-65 eurót ígért. Nem tudjuk, mennyit váltottak volna be, ha hatalmon maradnak.

Februárban Romániában 4.620.645 nyugdíjast és 1.040.283 mezôgazdasági nyugdíjból élô személyt tartottak nyilván. 1.103.503 személynek kétmillió lej és 3.050.000 lej között van a nyugdíja.

Ezekre is gondolhatnának a hatalom birtokosai, hiszen nemsokára újból szükség lesz a szavazataikra. Az ígéret szép, de nem fedezi a csillagos égig érô rezsiszámlákat, a gyógyszerárakat, a mindennapi kenyeret…

A tegnap arra voltunk kíváncsiak, hogy az állattenyésztôk mekkora költséget fordítanak egy bárányra, vágóállattá fejlôdéséig, miként alakulnak az árak a piacon, milyen irányba változott a lakosság vásárlóereje húsvét elôtt?

A Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság Marosvásárhelyen csak a Cuza Voda utcai nagypiacon engedélyezte az élô bárányok értékesítését. Szerdán délelôtt alig néhány magángazda kínálta jószágait, élôsúlyban 80-85.000 régi lejes kilogrammonkénti áron. Cismas Claudiu juhosgazda Marosszentannán 350 juhot tart, elmondta, hogy egy vemhes juh tartási költségei ôsztôl tavaszig egymillió lejre rúgnak. A gazda a tegnap 15 bárányt hozott a piacra, mindenik egyedért 30.000 lej vámot fizetett. Ezenkívül a polgármesteri hivatalnál a tenyésztési bizonyítványért minden piacra vitt bárányért 10.000 lejt pengetett le. Az általa kínált bárányok kilogrammjáért 80.000 régi lejt kért, persze alkudni is lehetett. Fedezi-e az ár a költségeket? – Ha nem saját magam termelném meg a takarmányt a téli idôszakra, akkor holnap abbahagyhatnám a juhtenyésztést. Ez a vételár, ha ezen a szinten marad, az ünnepek folyamán igen kis jövedelmet hoz – mondotta Cismas Claudiu.

A marosvásárhelyi nagypiacon a csarnokban az egyik kereskedelmi cég a vágott bárány kilogrammját 169.000 lejért forgalmazta. A piac üzletsorában még két magánvállalkozó kínálta a vágott bárányt, mindkettô kilónként 160.000 lejért. Az egyik kis mészárszékben Codo László családi vállalkozást mûködtet, ô 600 juhot tart, ezekbôl látja el az üzletet. A vemhes juhok kiteleltetése egyedenként meghaladja az egymillió lejt. Ezen a tavaszon 400 bárányt próbál értékesíteni a mészárszékben. Az árat úgy tudja tartani, hogy családi vállalkozóként nem tesz kereskedelmi adalékot a húsra. Véleménye szerint az árak a tavaly is ezen a szinten mozogtak, ám akkor többen vásároltak húsvét elôtt, mint az idén. Nyilvánvaló, hogy csökkent a lakosság vásárlóereje. Ehhez igazítják a mennyiséget is, nem csak fél bárányt kínálnak, hanem negyedet is, hátulsó címerrel, fél fejjel, vagy elsô címerrel és fél aprólékkal. Volt olyan vásárlójuk is, aki fél kilogrammot kért, ôt is kiszolgálták.

A tegnap Nyárádszeredában vásár volt. A bárányokat élôsúlyban, kilogrammonként 70.000 régi lejért kínálták, a 20 kilogrammot meghaladó bárányok kilójáért 65.000 lejt kértek a gazdák. A nyárádmenti városban nagypénteken lesz az igazi bárányvásár. Fábián Attila mezôgazdasági mérnök szerint az árak pénteken valószínûleg csökkennek majd, mert várhatóan nagy lesz a kínálat.

A hatodik évfolyamába lépô gyermeklap idei elsô számának költôi: Ágh István, Devecseri Gábor, Egri György, Mészely József, Székely Dezsô. Ízelítô olvasható a Dobbantó-táborban és az Új tollak versenyre született versekbôl/írásokból (Fazakas Júlia, Fodor Tünde, Kenyeres Norbert, Tôkés Réka. A Biblia-lapozó ezúttal a keresztekrôl szól, mondafeldolgozást Wass Alberttôl (A tihanyi visszhang), mesét Gárdonyi Gézától, Mészöly Miklóstól, Zelk Zoltántól közölnek a szerkesztôk. Tóth Gabriella (A világjárta öt pont – magyar eredetiben és francia nyelven) Ötpöttyös Katica kalandjait meséli el. Van továbbá érdekesség a halakról, a tavaszi égbolt csillagairól, van Ötlettár, kapóra jönnek Irma néni locsolóversei, megfejthetôk a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó nyelvtani feladatok, dalolható versek, dramatizált bukovinai csángó mese.

Jegyzet

Vasárnap kora délután. A város fôterén andalgó fiatalok egymás kezét fogva, ricsajt csapó biciklizô gyerekek, görkoris, - deszkás tinédzserek, boldog-boldogtalan családok… "Isten hozott (Welcome!), Tavasz!"… Mind együtt, más-más ember.

S köztük én is. Rohangálok. Otthon elfogyott az étolaj, s nyakamba veszem a város fôterét egy literért (mert minden akkor fogy el általában, mikor a legjobban lenne szükségünk rá, ahogy ezt már sokszor megtapasztalhattam!). Legközelebbi élelmiszerüzlet – zárva. Második legközelebbi: csôdbe ment, harmadik: ugyanúgy, negyedik: egy órával azelôtt zárt…

Több élelmiszerüzlet nincs a központban. Pedig kellene, és nem csak nekem. Szembejövô idôs nô kérdi: – Nem tudja, hol vásárolhatnék egy fagylaltot? Már mindent körbejártam! – Kinek fagylalt, kinek olaj, kinek más-más valami, bármi, izé, de nincs. Nem találni sehol. Bezárt, talán csôdbe ment, de Marosvásárhely fôterén, azon a bizonyos vasárnap délután nem lehetett élelmiszerüzletet nyitva találni.

Hazatértem olaj nélkül. Más nem olthatta szomját, nem jutott hozzá a megkívánt fagylalthoz, gyümölcshöz, éhes-szomjas maradhatott bárki nyugodtan, aki arra számított, hogy "majd vasárnap délután a központban!"

Egyébként érdekes, Marosvásárhely fôterén élelmiszerüzlet-hiány van, s a csillogó-villogó, ezer meg ezer kollekciót felsorakoztató, mindenféle "rongyot" milliókért kínáló üzletek sorra nyílnak. Ha bezár egy élelmiszerüzlet… Sebaj! Nyílik más: ruhásbolt. Végeredményben az is szükséglet, a ruha is fontos, mert hát "A ruha teszi az embert"?! De ennyire? És bank is van, garmadával…

Szóval hogy szól a mondás? "Amit megeszel, abból te leszel!" Csak ne épp azon a bizonyos vasárnap délután akarj valamibôl valami lenni, ne ott, ne akkor… talán esetleg máskor sikerülhet!

Magyarországi választások

Az MDF elnöke csak akkor lát lehetôséget a Fidesszel való együttmûködésre, ha a nagyobbik ellenzéki párt elfogadja az MDF nyolc pontból álló feltételeit. Dávid Ibolya szerdán válaszolt Orbán Viktor hétfôi levelére, amelyben a nagyobbik ellenzéki párt elnöke arra kérte az MDF vezetôjét, hogy mihamarabb kezdôdjenek egyeztetô megbeszélések az országgyûlési választások második fordulójára.

"A tárgyalás alapja csak az lehet, mi a jó Magyarországnak, mire van szüksége Magyarországnak. A kampányban világosan megfogalmazták a Magyar Demokrata Fórum politikusai, milyen feltételekkel hajlandók tárgyalásokba bocsátkozni" – írja az MDF elnöke.

A nyolc pontban leírt feltételek között szerepel, "rendet kell" tenni a költségvetésben, hozzátéve, hogy a Fidesz közel 3500 milliárd forintnyi "felelôtlen ígérete" még tovább súlyosbítja a büdzsé helyzetét. "Ezeket az ígéreteket vissza kell vonni a nyilvánosság elôtt" – olvasható a dokumentumban. Az MDF szerint erôsíteni kell a kis- és középvállalkozásokat, de – Dávid Ibolya szerint – a Fidesz azonnali, 10 százalékpontos tb- járulék csökkentésére és a minimálbér 100 ezer forintra emelésére tett javaslata csôdbe juttatná ezeket a vállalkozásokat.

Dávid Ibolya az egészségügyi kérdésekre kitérve leszögezi, hogy a hálapénz rendszerét meg kell szüntetni, s hogy a "szigorú garanciák" mellett helye van a privatizációnak és a tôkebevonásnak.

A kisebbik ellenzéki párt elnöke a levelében elutasít minden szélsôséges politikai erôvel történô együttmûködést, s felszólítja Orbán Viktort, hogy vállalja, "megszakít minden együttmûködést a Munkáspárttal, illetve a MIÉP-Jobbikkal".

Dávid Ibolya levelében a korrupció elleni harcra szólít fel, s arra, hogy Orbán Viktor fogadja el az MDF erre vonatkozó programját.

Az MDF elnöke szerdai levelében azt is leszögezi, hogy "a Fidesz nem az MDF miatt veszítette el a választások elsô fordulóját, hanem a saját politikája miatt. Ha ezen a politikán hajlandó változtatni, ha valódi jobboldali, konzervatív politikát vállal fel, amire Magyarországnak szüksége van, ha a nyilvánosság elôtt elfogadja a fenti kiinduló feltételeinket, akkor van értelme a tárgyalásnak, és kész vagyok Önnel több lépcsôs tárgyalásokat folytatni".

Dávid Ibolya szerdai levele Orbán Viktornak úgy zárul: "Ön harcol, én küzdök. Harcolni háborúban szoktak, küzdeni nemes versenyben. Háborúban nincs erkölcs, versenyben van. Tiszta szívembôl kívánom, hogy a Fidesz a következô négy évben induljon el az erkölcsi és politikai megtisztulás útján".

Közös miniszterelnök-jelölt állítását javasolta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke Dávid Ibolyának, az MDF elnökének.

Szerdai sajtótájékoztatóján Orbán Viktor elmondta, hogy a Fidesz elnökségének keddi döntése alapján tettek javaslatot a közös jelölt személyére levélben, amelyet a Fidesz kampányfônöke, Rogán Antal szerdán személyesen vitt el az MDF központjába.

A Fidesz elnöke a jelöltet nem nevezte meg a tájékoztatón, de kérdésre válaszolva annyit elmondott: a jelölt az MDF oldaláról került ki.

Az RTS szerbiai állami rádió-televízió és a B92 kereskedelmi adó is nem hivatalos értesülésekre hivatkozva hírt adott szerdán arról, hogy a rendôrség elôállította az elnököt, egy bírót, öt ügyvédet, továbbá a postai takarékpénztár igazgatóját és a szerb belügyminisztérium felügyeleti szervének egyik illetékesét.

Tomo Zoric, a szervezett bûnözés ügyeiben eljáró különbíróság ügyészségének a szóvivôje a Beta hírügynökségnek megerôsítette, hogy a gazdasági szférát érintô korrupció és szervezett bûnözés elleni nyomozás keretében elôállították "gyanúsítottak egy csoportját". Zoric a nyomozás érdekében nem kívánt részleteket elárulni. Emlékeztetett arra, hogy szolgálati titoknak minôsülnek a szervezett bûnözés ügyében indított vizsgálatok.

Amennyiben igaz a belgrádi média értesülése – amin nagyon valószínû -, újabb korrupciós ügy rengeti meg a szerbiai igazságszolgáltatás csúcsvezetôit. Tavaly szeptemberben megvesztegetés miatt ôrizetbe vették Ljubomir Vuckovicet, a szerbiai legfelsôbb bíróság egyik tagját, mert állítólag tekintélyes pénzösszeg fejében vállalta a felmentô ítélet meghozatalát másodfokon egy kruseváci bûnbanda vezetôje ellen. Ugyanehhez az ügyhöz kapcsolódóan ôrizetbe vették Milan Radovanovic, a szervezett bûnözés ügyében eljáró különbíróság helyettes fôügyészét, aki értesítette a maffiafônököt arról, hogy lehallgatják telefonját. Mindkettejük pere az idén márciusban kezdôdött, de Radovanovic a minap szívrohamban meghalt.

Milan Radovanovic volt egyébként a vád képviselôje a Zoran Djindjic volt miniszterelnök feltételezett gyilkosai elleni folyó perben a belgrádi különbíróságon. Egyesek vélhetôen a mostani botrányt is kapcsolatba fogják hozni "maffiatörvényszékkel", a cégbíróság elôállított elnöke, Goran Kljajevic ugyanis fivére a Djindjic gyilkosai felett ítélkezô bírói tanács elnökének, Marko Kljajevicnek.

Április tizenhetedikére tûzte ki az illetékes iraki törvényszék a Szaddám Huszein volt iraki diktátor elleni per következô tárgyalási napját arra hivatkozva, hogy a szerdai tárgyaláson nem jelentek meg az ügyben felkért írásszakértôk.

A törvényszék elôzetes, keddi bejelentésének megfelelôen Szaddám Huszein nem jelent meg a bíróság elôtt. A távollétek miatt a 20. tárgyalás mintegy öt percig tartott.

A volt iraki elnök elleni perben a bíróság jelenleg azt vizsgálja, milyen szerepe volt Szaddám Huszeinnek és vádlott-társainak, hogy halálra ítéltek és kivégeztek 148 síita férfit, akik állítólag a diktátor életére törtek. A síiták lakta Dudzsailból származó 148 férfi kivégzése a fô vádpont a megbuktatott iraki rezsim vezetése ellen folyó perben. A nyolc vádlottnak a tömeges kivégzésen kívül terhére róják a kisváros több száz lakójának – köztük nôknek és gyerekeknek – önkényes börtönbe vetését és megkínzását a Szaddám Huszein ellen 1982-ben Dudzsailban megkísérelt merénylet megtorlásaként.

Az írásszakértôk bevonására annak megerôsítéséhez van szükség, hogy valóban a volt diktátor és vádlott-társainak aláírása szerepel a síiták kivégzésével kapcsolatos dokumentumokon.

A 21 éves herceg, Károly trónörökös és a néhai Diana hercegnô másodszülött fia – aki apja és 23 éves Vilmos bátyja után a harmadik a brit trónöröklési sorban – tavaly májusban vonult be a legelôkelôbb brit katonai akadémiára, Sandhurstbe.

Harry nem örvendett a legkedvezôbb hírnévnek, amikor felszerelt. Kadéti pályafutása elôtt rendszeresek voltak – idônként tettlegességig fajuló – éjszakai tivornyái a londoni Soho bárjaiban, tavaly januárban pedig világraszóló, valódi botrányt kavart, amikor egy jelmezbálon a hitleri német hadsereg sivatagi hadtestének egykori egyenruhájában, virító horogkeresztes karszalaggal tûnt fel. A súlyos incidens után sokan megkérdôjelezték, hogy Harrynek van-e egyáltalán keresnivalója a brit hadseregben, de a herceg szinte azonnal bocsánatot kért a nemzettôl, és elismerte, hogy jelmezválasztása "ostoba" volt.

Harry a 44 hetes tisztképzôt fegyelmezetten végighajtotta, de a végére is maradt azért a malôrökbôl: a kiképzés befejezését – nem cáfolt bulvárértesülések szerint – tisztjelölt társaival egy sztriptízbárban ünnepelte, ahol az orosz és litván alkalmazottak kebleiben gyönyörködött karnyújtásnyinál is kisebb távolságból. Ezt hírek szerint igencsak rossznéven vette Harry eddig is sokat szenvedett barátnôje, a dél-afrikai illetôségû szôke bombázó, Chelsy Davy, aki éppen a szerdai sandhursti ceremónia elôestéjén érkezett Londonba – a lapokban megjelent fotókból megítélhetôen nem túl jókedvûen.

A tisztavatási ünnepély mindazonáltal a lehetô legméltóságteljesebb körülmények közepette lezajlott, II. Erzsébet királynô és férje, Fülöp edinburgh-i herceg – vagyis Harry nagyszülei -, valamint Károly trónörökös és felesége, Kamilla cornwalli hercegnô jelenlétében. A királynô rövid beszédet is mondott, miközben a sandhursti akadémia fôépülete felett a Royal Standard, a királyi ház lobogója lengett.

A tisztavatás pikantériája, hogy Harry hadnagy ezentúl a nagymamának, vagyis a brit fegyveres erôk fôparancsnokának a beosztottja, saját bátyjának, a sandhursti tisztképzô akadémiára csak idén januárban bevonult Vilmosnak pedig a felettese. A herceg a brit hadsereg legpatinásabb, legrégebbi ezredének, a XVII. század óta létezô Household Cavalrynek lesz a tisztje. Az egységnek jut az az egyedülálló megtiszteltetés, hogy tényleges harci feladatok mellett katonáiból választják ki a legnagyobb állami és királyi ünnepeken felvonuló, az uralkodót kísérô díszelgô lovas századokat.

Az alakulat emellett ott volt a Falkland-szigeteken, Irakban, Boszniában, és a tervek szerint egységeket küld Afganisztánba is. Udvari források szerint nem kicsi az esélye annak, hogy az afganisztáni küldetésben Harry is részt vesz.

A herceg elôtt saját nagybátyja, András herceg példája lebeg: a királynô másodszülött fia a brit haditengerészet harci helikopterpilótájaként tényleges és igen veszélyes bevetéseken vett részt az 1982-ben megvívott falklandi háborúban.

A szászrégeni tanács legutóbbi ülésén éles vitát váltott ki a maxitaxikat közlekedtetô Niraj Prod Com Kft. kérése, amiben azt igényelték a polgármesteri hivataltól, hogy létesítsenek állandó megállót a szász templom elôtt, a Calarasi utca 1. szám, illetve az Augustin Maior gimnázium parkolójában, mivel a Marosvásárhelyrôl közlekedtetett járatok kizárólag a Dacia negyedben állnak meg, innen elég sokat kell gyalogolniuk az utasoknak a központig. Annak ellenére, hogy ezzel az intézkedéssel tulajdonképpen a lakosokon segítettek volna, a tanács elutasította a határozattervezetet. Az említett helyen eddig is megálltak a jármûvek, azonban erre ezelôtt nem volt engedélyük.

Az említett határozattervezetben az állt, hogy a cég autói hétköznap félóránként közlekednének, hétvégente pedig óránként, minden járat 5 percet állhatna a szász templom elôtti megállóban. A megállókat pedig 2,8 új lejért bérelné helyenként naponta a cég. Amennyiben ezt a határozatot nem tartják be, akkor 200 új lejre büntethetik jármûvenként a kereskedelmi társaságot. A maxitaxis megállóhelyek létesítését leginkább Maria Precup PSD-s és Erôss Csaba RMDSZ-es tanácsosok ellenezték. Mindketten a helyi közszállítási vállalatnál dolgoznak, s azt rótták fel elsôsorban a határozattervezetet elôkészítôknek, hogy ha a kérést jóváhagyják, forgalmi dugót okoznának az amúgyis igen zsúfolt útkeresztezôdésben, másrészt pedig az iskola miatt balesetveszélyes zónáról van szó. Mivel az ügy közterületkezelési, a határozattervezet elfogadásáért a tanács kétharmados többségi szavazatára volt szükség. Ezt az arányt nem sikerült elérni, így a tanács elutasította a megálló létesítését.

Nagy András polgármesternek azonban más a véleménye. A városvezetô lapunknak elmondta, tulajdonképpen a Marosvásárhelyrôl szép számba Szászrégenbe ingázókon segítettek volna, ha a szász templom elé megállót helyeznek ki. Ha az utasok a Dacia negyedben szállnak le a maxitaxiról, még egy félórát kell gyalogolniuk, hogy elérjenek az iskolákba, az orvosoknak pedig a kórházba. Maria Precup és Erôss Csaba lényegében a helyi közüzemek érdekeit védték, amikor a határozattervezet ellen szavaztak, attól féltek, hogy a magáncég csôdbe juttatja a helyi közszállítást. E két szolgáltatásnak azonban semmi köze egymáshoz. Bár a helyi közszállításon is lehetne jócskán javítani, hiszen négy, siralmas állapotban levô autóbusz közlekedik a városban csúcsidôszakban. Nem képesek ellátni a megnôtt város igényeit – vélte a polgármester, aki azt is elmondta, a legközelebbi tanácsülésen elôterjeszt egy határozattervezetet, amiben arra kéri a tanácsosokat, engedélyezzék egy maxitaxi- megálló kihelyezését valahova a fôtérre, a Kórház utca közelébe. S ebben az ügyben mindenképpen egyeztetni fog az RMDSZ-es tanácsosokkal is, mert ez is mulasztása volt a frakciónak. Emellett pedig szóvá teszi a helyi közszállítás minôségének a javítását is.

Thököly és Rákóczi, a két emigrációhullám, Erdély aranykora és az azt követô hanyatlás, a fejedelemség megszûnése, korabeli politikai játszmák, félreértések és hozzá nem értések, kuruc és labanc, török és osztrák, kálvinizmus és katolikus egyház – mindezek felett, mellett pedig az irodalom. Röviden talán ekképpen lehetne összefoglalni azt, ami a legutóbbi Castellum Irodalmi Estéken elhangzott Erdély történelmének szomorú, de annál változatosabb, kalandosabb és izgalmasabb korszakából, Thökölytôl a Rákóczi- féle szabadságharc végéig és az azt követô emigráció sanyarú éveiig.

Az elôadás címe Fôúri emlékirat- irodalom és emigráció: Thököly és Rákóczi köre, a meghívott – dr.Tóth Zsombor, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa – pedig nem ismeretlen a marosvásárhelyi közönség számára, hiszen tartott már elôadást a városban, hasonló körben hasonló témáról. A Castellum-estek mûsorvezetôje, Csép Sándor nyitóbeszéde után Kilyén Ilka színmûvésznô olvasott fel, majd a fôúri irodalomra terelôdött a szó. Az elôadó a Thököly-féle emigrációval nyitotta mondandóját, majd a korabeli történelmi, mûvészettörténeti, politikatörténeti és antropológiai perspektívákra terelôdött a szó, beleértve a megkezdett és Rákóczi által folytatott szabadságharcot, a bizalmi embereket és azok felbecsülhetetlen eszmei értékû naplóit. Ez az Erdély már nem a Tündérkert, ez egy haldokló országrész, kimondottan érdekes, fejedelemmé választott, lázadó uralkodóval, aki katolikus neveltetése ellenére a kurucok élére állt, sorsa pedig 1703- tól 1711-ig összeforrt a szabadságharcéval. Nagyon sokszínû régióban zajlottak az események, a magyar nemzet fogalma ekkor még "nem készült el", még nincs 1848-as Magyarok Istene. Mikroközösségek vannak csupán és tulajdonképpen ezen bukik el a szabadságharc (is), a szatmári békével pedig megszûnik a fejedelemség. Hiába átgondolt és egységes Rákóczi külpolitikája, a korabeli nagyhatalmak akkor is egyensúlypolitikában gondolkodtak, segítségre esélye sem volt. A kuruc-labanc fekete- fehér ellentét sem mûködik, ezt utólag találták ki, hiszen a kuruc hadsereg is rengeteg kárt tett Erdélyben, nem volt képes egységessé, szervezetté, valódi, parancsra cselekvô haderôvé válni. Az említett mikroközösségek pedig nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy most ki kicsoda, miért harcol és ki ellen. Mindez a korabeli irodalomban is lecsapódott, az eseményekrôl emlékiratok és naplók "tudósítanak". Szerzôik extrém tapasztalatot vállaltak fel – állította Tóth Zsombor – emigrációban, számûzetésben éltek életük végéig, és tették ezt a hazájukért.

Az érdekes, kellôképpen rövid és pergô elôadást történelmi-irodalmi kerekasztal- beszélgetés követte, melyen a meghívottak – Tóth Zsombor és Fehér Andrea, illetve Márton Tünde Mária fiatal történész-doktorandusok – vitáztak a fentebb ismertetett téma kapcsán.

Az utóbbi idôben a kedves olvasó két ízben is tájékozódhatott a Népújságban a Segesvári Gaudeamus Alapítvány munkájáról. 2006. április 8-án tartottuk az alapító tagok közgyûlését, azzal a céllal, hogy tájékoztassunk az alapítvány 2005. évi tevékenységérôl és átadjuk a tagoknak a GA Baráti Társaságának 2005. évre szóló füzetét.

A mintegy 70 meghívott közül (az alapítványnak 56 alapító tagja van) 42 jött el a közgyûlésre, ahol részletes tájékoztatót kapott sokoldalú tevékenységünkrôl.

Farkas Miklós igazgató beszámolójából megtudhatták, hogy összesen 53 rászoruló és jól tanuló diák kapott ösztöndíjat (170 millió lej), 42 bentlakó diák részesült étkezési támogatásban (70.200.000 lej), valamint 126 tanuló kapott ingázási támogatást (45 millió lej). Az ösztöndíjak és támogatások legnagyobb része a Gaudeamus Alapítvány Baráti Társaságának tagjaitól származik, a többi rész pedig az Illyés Közalapítvány, Apáczai Közalapítvány, a Magyar Oktatási Minisztérium és a Communitas Alapítvány támogatásából.

Az új épület B szárnyának építkezésérôl részletesen beszámolt a Népújság, sajnos, a megígért pénzforrások késése akadályozza az építkezés folytatását. Újabb pályázatokat adtunk be az Apáczai Közalapítványhoz és az IKA-hoz, valamint németországi támogatónkhoz, reméljük, hogy ezek sikeresek lesznek, s akkor 2007. március 31-ig kulcsra készen átadhatjuk az új épületet, amely végre megoldaná Segesváron és a környezô szórványban élô mintegy 8.000 ifjú és felnôtt anyanyelvû mûvelôdési életének fellendítését és nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy egy olyan mûvelôdési és oktatási szórványközpontot hozhassunk létre, amely önellátóvá válik.

Az 50 férôhelyes bentlakás mûködését egy lelkes csapat áldozatos munkája biztosította : Lôrincz Éva adminisztrátor, Ferencz Árpád felügyelô tanár ( a 2005/2006-os iskolai évben Miklósi Mátyás Csaba református segédlelkész), Engel Mária nevelônô, Rusu Ibolya fôszakács, Kovács Ilona szakács, a Szôke házaspár (2006. március 1-tôl Kovács Zoltán), Barth Irma, Farkas Miklós és Tóth Tivadar igazgatók.

Tóth Tivadar, a líceum igazgatóhelyettese beszámolt az 1%-os kampány sikerérôl, Maros megyében alapítványunk a harmadik helyet foglalta el az adományozott összeg tekintetében, és vázolta a 2%-os kampány teendôit, majd Veress Zsombor igazgatóhelyettes felolvasta a 2006. évre szóló tevékenységi tervet.

Székely Juliánna gazdasági felelôs bemutatta a pénzügyi beszámolót, amelyben felsorolja a bevételeket , kiadásokat és a jelenlegi egyenleget.

Legnagyobb gondot a bentlakás mûködtetése okozza, ti. az energiaárak állandó növekedése mellett, a diákok hozzájárulása a rezsiköltségek harmadát sem fedezi és ebben az évben kizárólag csak a GABT tagjainak támogatására számíthattunk, valamint saját jövedelmeinkre, amelyek a turisztikai tevékenységbôl és tanfolyamok szervezésébôl származtak.

Alapítványunk nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy jó kapcsolatokat tartson fenn minden olyan intézménnyel, amely a segesvári és környékbeli magyarság érdekében fáradozik. Egyes ellenkezô híresztelések ellenére nagyon jó kapcsolatot tartunk fenn a helyi RMDSZ-szervezettel, irodájuk már második éve a Gaudeamus Házban mûködik a téli idôszakban, Barth Irma vezetésével, aki besegít a bentlakás tevékenységeibe is. Kitûnônek mondható kapcsolatunk a helyi és környékbeli történelmi egyházakkal, sok esetben tanácskoztunk iskolai kérdésekben és támogatásukat kértük.

A Segesvári Gaudeamus Alapítvány vezetését és ügyintézését a héttagú Kuratórium odaadó és áldozatos tevékenysége biztosította, melynek tagjai : Farkas Miklós igazgató, Veress Zsombor gyógyszerész, igazgató-helyettes, Székely Juliánna könyvelô, gazdasági felelôs, László Imola tanárnô, titkár, Lôrincz Éva biztosítási ügynök, pénztáros, Szász Izolda ügyvéd és Birtalan Levente magánvállalkozó. Tóth Tivadar tanácskozási joggal vett részt a Kuratórium gyûlésein, jelenléte nélkülözhetetlen alapítványunk számára. 2005-ben a kuratórium 8 gyûlést és több megbeszélést tartott, zökkenômentesen, nyugodt légkörben és hatékonyan végezte munkáját.

A Felügyelôbizottság jelen lévô tagjai (Albert Júlia közgazdász-elnök, Sorbán Csilla közgazdász és Mezei Elemér egyetemi tanár) nevében az elnök értékelte az Alapítvány tevékenységét.

Utolsó napirendi pontként sor került a Segesvári Gaudeamus Alapítvány Baráti Társaságának bemutatására, a 2005. évi füzetet László Imola mutatta be. A füzet tartalmazza mindazon intézmények és magánszemélyek névsorát, akik az elmúlt évben legkevesebb 100 EUR összegû adománnyal járultak hozzá az alapítvány tevékenységeihez. Érdekes színfolt volt annak az értékes festménynek a kisorsolása, amelyet Sz. Kovács Géza képzômûvész ajánlott fel a GABT tagjainak.

Csütörtöki kimenô

Ez is egyfajta kirándulás, túrázás. Az ember talál egy mezôt – vagy rásózzák – és azt be kell járnia. Bokortól-bokorig, fûtôl-fáig, akarom mondani sorrúl-sorra, bötûrôl-bötûre. Ja, a mondatokról nem is szólva. Még szerencse, hogy a szerzô mostanában tömörlemezen küldi be szerzeményét, így nyugodtan akármit változtathatunk elektronikusan egy lementett, kiemelt másodpéldányban. Felcseréljük a jelzôket, rangsoroljuk a határozókat, kitesszük a tárgyragokat, zárójelbe küldünk egy nem túl fontos, de a szerzô mûveltségét fitogtató félmondatot, megszabadulunk olyan mondatoktól, melyek "sajnos"-sal kezdôdnek, csak semmi sopenkedés, egyszerûsítünk és irtjuk a "mivel"-eket. Mívelünk: földet, szöveget.

Legelôbb megnézzük, mekkora. Általában jókora súlyuk van és gátlástalan szóbôséggel vannak megfogalmazva, ezért húzunk. A kezdeti aggodalmakat félresöpörve, amikor még fontosnak tartottunk egy-egy csinosabb mondatot (bár a bennefoglalt információt már olvastuk ugyanettôl az írótól három oldallal elôbb), midôn még tetszett nekünk egy kifejezés, amire a szerzô véletlenül bukkant (otthonról hozta, a szakzsargonnak olyan mélységes kanyonjából mentette ki a reménybeli olvasó számára, ahová mi mindig lusták voltunk aláereszkedni). Nos, ahogy telnek-múlnak a lapok (napok és hónapok), a kifejezés megpimpósodik. Megesküszünk, hogy kiirtjuk valamennyit: gondolunk egy nagyot és merészet, és azt mondjuk a gépnek deleat all (ami tudvalevôen azt teszi, hogy töröl/törölj ki mindent), elégedetten hátradôlünk, hízni kezd a májunk, megdicsérjük magunkat velünkszületett önvédelmi reflexeinkért, de egy idô után rájövünk, hogy baj van Köpeczen, ugyanis nem gyôzünk már szinonímákat találni a kiirtott szóra, mi is fölösleges ismétlések mélyén vergôdünk, végül szégyenszemre a szinonímaszótárhoz fordulunk, de annak kéthasábosan nyomott lapjain kevesebb van annál, mint amivel mi eleddig zsonglôrködtünk. Kétségbeesünk, nem merjük megnyomni a visszaállítás (restore) billentyûs parancsot, mert minden eddigi munkánk, szerencsés kézzel beírt mondatunk, megjegyzésünk az enyészet, az örök enyészet útjára lépne. Ebbôl is látszik, hogy a gép az úr felettünk, pedig hányszor elmagyarázták nekünk sokkal okosabb emberek, gyermekeink, a programnavigátorok és stewardeszek, hogy bátran cselekedj, csak ésszel. A megoldás pedig kéznyújtásra, vissza kell térni az eredeti tömörlemezes ôsszöveghez. És da capo al fine.

Vissza a gyökerekhez. Alázatosan meghajolunk a papíralapú pirosceruzázás elôtt, a lapok megtelnek érthetetlen krixkraxokkal, jelekkel, betoldásokkal, kihúzásokkal, a javítás javításával, a hátoldalra írott többletszöveggel, a másik korrektornak küldött figyelmeztetô, óvó palackpostával. Nehezebb, mint a Bourbonok restaurációja.

A korrektúra egyfajta feltúrázás. Magunkat turbózzuk fel. Szenvedünk, éjfél után felkelünk, tiszta fejjel átolvassuk az eddigieket. Elégedettségünk olykor Csomolungma, olykor Marianne- árok. Három-öt hét alatt végzünk, közben a kiadó naponta kétszer sürget, hogyan állunk. Szelíd erôszakot alkalmaz, úgy értem, nincs fôtéri kalodázás esendô testünk felett.

Bevisszük a kötetet. Idôközben a fôszerk. találkozót beszél meg a szerzôvel, mi pedig erôsködünk, na majd megmondjuk neki a magunkét. Végül megjelenik a szelíd és kissé hajlott hátú, becsületben megôszült tudományos író, és mi tiszteletteljes gyávasággal sorra elállunk büszkén meglelt leleményeinktôl.

Avagy nem találkozunk a szerzôvel, aki viszont mindent visszaír a kitisztázott kéziratba, egyetlen javaslatunkat sem fogadja el. Maga a sértett kinyilatkozás. Mindenki fut a pénze után, a támogató az elszámolást firtatja és megjelenik az ôseredeti változat, ami csak nekünk nem tetszik, csupán a melléütések és helyesírási hubák vannak korrigálva.

Tökéletes kézirat nincs, vallja egyöntetûen minden kiadó. A tökéletesség Istené. Ôt pedig manapság nehéz lenni felkérni szerkesztônek. Ismét el van foglalva a világ újraszerkesztésével.

Április 11. József Attila születésnapjaként (idén a százegyedik) a költészet napja. Ezalkalomból a marosvásárhelyi 20-as Számú Általános Iskola 4-8. osztályos irodalomkedvelô, - ápoló, -szeretô diákjai Barabás Anna magyar szakos tanárnô irányításával verssel és énekekkel léptek a közönség elé.

Ez a nap kedvenc költônké, versünké – fogalmazta meg Barabás Anna, aki szerint a versek akkor élnek, ha életre keltjük ôket, ha a rím, a ritmus megszólal lelkünkben. "Rajtad is áll, hogy verseim szirmokká nyílnak-e?" mottóval különféle témakörökbôl állt össze a "verscsokor": szabadságharc, szerelem, családi szeretet, költôi játék.

Bár a szavalatok nem keltek versenyre, a szervezô tanárnô csak belopott egy kis játékosságot a versek közé nyereményekkel. A diákoknak tíz megadott kulcsszó alapján kellett kitalálniuk milyen alkotásról van szó, és hogy az milyen mûfajban íródott.

A Marosvásárhelyi Református Kollégium felvételit hirdet a 2006-os évben is, végzôs, nyolcadik osztályos diákok számára. A felvételire vonatkozó szükséges információk a következôk:

• Április 19-20-án 10.00 órai kezdettel a Református Kollégium felkészítôt tart a kollégiumba felvételizôk számára. Helyszín: a Bolyai Farkas Líceum amfiteátruma.

• Május 6-án kerül sor a felvételi vizsgára (proba de aptitudini), mely felmérésen a VII-VIII. osztályos tananyagból fogalmazunk meg tételeket Ószövetségbôl, Újszövetségbôl és egyházi énekbôl.

• További információk az iskola hirdetôjén és titkárságán.

A Marosvásárhelyi Református Kollégium vezetôsége

A rendszerváltáskor AMIS-nak keresztelték át a szászrégeni (IPL) Fafeldolgozó Vállalatot. Talán nosztalgiából, az akkori gyár vezetôi, az új név adásánál a termékeikre is gondoltak AMIS, ami csónak, bútor, hangszer, sportcikk gyártását igyekszik jelenteni. Sajnos, két hónap elteltével a csónakgyártás megszûnt, nem volt megrendelés, a merész hajlatú kajak-kenura és más, univerzális típusú csónakokra. A fából készült sportcikkek, síléc, teniszütô stb. gyártása is megszûnt, az importból származó anyagok és a megrendelések hiánya miatt.

Most én is nosztalgiázok, a régi szép nagy gyár, és a régi nagy tekintélyû szakemberek távozása miatt.

Ha az elhunytakat nem lehet feltámasztani, a csónakgyártást újra lehetne kezdeni, nem sokan, de még élnek a régi szakemberekbôl, akik megtanítanák a csónak készítését a fiataloknak.

Új munkahelyeket jelentene, ami a jövôt is biztosítaná. Piackutatás, pénz, a vállalkozó bátorsága kellene hozzá.

Az univerzális családi csónakoknak csak kerülne vevôjük. Hát, akinek lehetôsége van, kezdjen hozzá. Nem hiszem, hogy megbánná.

Én a régi nagy szaktekintélynek örvendô csónakgyártók tudását és nem utolsósorban humorát, amíg élek, nem tudom elfelejteni.

A fafeldolgozó vállalat csónakgyártó részlegén 1954 novemberétôl 1958. december végéig dolgoztam. Munkásként megismertem a csónakgyártó részleg vezetôjét, a munkások szorgalmát és életvitelét. Varga László volt hosszú évtizedeken keresztül a csónakgyártó részleg fônöke, aki a csónak elôállítását még 1932-ben a régi "S.A. Nautica" csónakgyártó cégnél kezdte.

A kajak-kenu, szkiff, mentô- és minden csónaktípus gyártását jól értette.

E csónakok gyártásának nagybani elôállításáért, a termelés jó megszervezéséért 1954-ben a Munka Érdemrend III. fokozatával jutalmazták.

1956-ban Varga László irányításával készült el az az egyszemélyes kenu, amivel Leon Rotmann neves sportoló a melbourni olimpián az 1000 méteres és a 10.000 méteres versenyt megnyerte. Így két aranyéremmel jött haza. Varga László a munka minôségét mindenkitôl megkövetelte. E tekintetben szigorú ember volt. Egyik szemét behunyva a másikkal végignézett a munkapadon immár félkész állapotban levô kajak vagy 8+1-es szkiff sportcsónakon, azonnal meglátta, hol van a hiba. Ha valakit édesapámnak szólított, az illetô számíthatott rá, hogy fejmosás következik.

Egy alkalommal láttam, amikor egy kétszemélyes kajakot vétetett le a munkapadról.

"Nézze meg édesapám, milyen nagy púpja van, tegye csak rá a hosszú léniát, no, most látja maga, nem a púpos tevét kell utánozza, hanem csónakot kell csináljon" – mondotta.

A dolgozó fogadkozott, hogy kijavítja vagy mást csinál helyette. "Mást jót csinálhat, de ezt a defektest tegye a feje fölé" – mondotta. Az illetô szívesen összetörte volna a csónakot, de a defektes termék ténylegesen a feje fölé, a plafonra rögzített tárolóra került. Nem kellett megfizetnie a munkásnak a csónakot, de ezzel "feje fölé" való intézkedéssel a fônök olyan példát szolgáltatott az egész munkaközösségnek, hogy minden munkásban ébren tartotta a minôségi munka igényét. Akkortájt a fafeldolgozó munkásokat a próbaidô után, a vizsgamunka eredménye szerint alkalmazták. Ezután minôsítették és meghatározták a fizetését is. Egyszer hallottam, amint V. László a fôkönyvelônek azt mondta, ez az új ember jól dolgozik, olyan fizetést kell adni neki, hogy a családját is tudja eltartani. Szigorú, de emberséges volt a csónakgyártók egykori fônöke.

Általában e részlegen jó volt a munkások fizetése és a fizikai munkának is volt becsülete.

Nekem, 22 éves fiatalembernek 1957-ben 745 lej volt a havi fizetésem, ami akkor nagy pénz volt.

Nagyon jó volt a munkamorál, a munkások kissé csípôs humora is említésre méltó. A rendkívül jó humorú Varga Istvánról van szó, aki immár betöltötte a 95. életévét.

Farkas Domokos, Szászrégen

Akarva-akaratlan mindnyájan tudjuk, aki egyszer születik, annak meg is kell halni. Ez Sztálin elvtársat sem kerülte el. A halál azt mondta, eddig, s ne tovább, ô is itt kellett hagyja a földi paradicsomot.

Amikor tudtára adták a nagy gyászt a Szovjetunióhoz tartozó országoknak, utasítást is adtak, hogy minden középületre tegyék ki a piros és fekete zászlót, jelezve a nagy hôs halálát. Köteleztek minden kommunizmust építô országot, hogy amikor temetik, egyszerre szólaljanak meg a szirénák, dudáljanak a gyárak, szólaljanak meg a harangok, álljon meg minden közlekedési jármû, autók, vonatok, hajók dudáljanak öt percen át, amíg a halottat leengedik a Kreml kriptájába.

A temetés napjára a pártbizottságtól kijött egy aktivista, hogy itt Szentivánon bonyolítsa le a temetési gyászszertartást. Mivel pontosan kellett a harangok megkonduljanak, én kaptam azt a feladatot, hogy álljak ki a néptanácsnál levô gangra és egy fehér ronggyal adjak jelt, hogy az ortodox és a református tornyokban egyszerre konduljanak meg a harangok. El kellett fogadjam ezt a pártmegbízatást, csak az volt a baj, hogy nem volt órám. Így a szomszédtól, Jóska bától kaptam egy régi zsebórát, amelyre azt mondta, hogy hajszálpontosan jár. Amikor a temetés ideje eljött, megvártam, amíg a nagy mánus pontosan a 12-re ért. Jelt adtam a harangozóknak, hogy húzhatják és amikor lejárt az öt perc, megint jelt adtam, hogy húzzák be. A néptanács szemben volt az ortodox templommal. Miután a harangozó lejött a toronyból, megkérdezte, hogy ezt a harangozást ki fizeti, mert Sztálin elvtárs nem fizette az egyházfenntartást. Ezt a harangozást készpénzzel kell fizetni. Én azzal vigasztaltam a harangozót, hogy majd megjön az aktivista, aki az iskola udvarán tartotta a párttagoknak és a gyermekeknek a nagy veszteségrôl szóló beszédet. Hát mit ad isten! Csak akkor kezdtek szólni a szirénák, dudált a Székely–Réti-féle bútorgyár, kondult meg a vásárhelyi vártemplom harangja, sípoltak a vonatok. Már tudtam, hogy ebbôl baj lesz, mert én kb. 10 perccel hamarabb harangoztattam, mint ahogy kellett volna. És jött is az aktivista! És jött is a valódi haddelhadd, hogy én egy ilyen nagy hôst, aki megverte Hitlert, hamarabb eltemettettem, mint a kommunizmust építô országok.

Hiába védekeztem, hogy az óra nem az enyém volt, és aki ideadta, azt mondta, hogy hajszálpontosan jár. Itt nem volt pardon! Kiadta az utasítást a néptanács elnökének, hogy holnaptól kezdve nincs amit a néptanácsnál keressek. Nekem a Duna- csatornánál van a helyem, ott majd megtanítanak becsületre és embert faragnak belôlem!

A néptanács elnöke megpróbált pártfogása alá venni engem, hivatkozva a zsebórára, mondva, hogy mielôtt elmentek volna a temetési szertartást megtartani, össze kellett volna az órákat a nálam levô órával egyeztetni. A felelet az volt, hogy neki sincs órája. Így valahogy a dolog elsimult, megmentôdtem a Duna-csatorna építésétôl, de felfogadtam, hogy az életben soha senkinek nem harangoztatok.

Sárossy Pál, Csittszentiván

Igen tisztelt Szôcs K. Úr!

Sajnálom, ha Önt vagy bárki mást megbotránkoztattam, nem volt szándékos. De kérem, "álljon meg a verekedés", és legyen igazságos! Mert, ugye, mégsem azzal indult a dolog, hogy T.T. levelét megírta...! Erdélyben – szerencsére! – az a hangnem és stílus sem szokásos, amely replikám kiváltója volt. Hiszen (be)látható, hogy hangnemet, stílust elôször S.M. választott; a mondanivalójában, sugalmazásaiban pedig nyilvánvaló a sértô szándék és inszinuálás, s ugye, nem is akárkikkel szemben. Ne hunyjunk szemet fölötte! Ami fölháborító, az fölháborodást vált ki. Jó esetben. A fölháborodás pedig érzelmi "mûfaj". Ez a hangnem, stílus, sértô szándék egyébként, hál’istennek, nem jellemzô rám. Én mindössze S.M. stílusában szóltam vissza, amire nem vagyok büszke, de nem tehettem másként. Igyekeztem nem lecsúszni a "Modortalanságok" színvonalára, ám végül is amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! A "18 pejoratív jelzô" pedig nem több s nem kevesebb, mint amit "modortalan" szavunk ezzel az egyetlen szóval jelent.

Üdvözlettel, Tóth Tamás

Szerk. megjegyzése: Ezennel a "modorról" szóló vitát lezártnak tekintjük.

Mint ismeretes, április 4-én Bukarestben közel ötezer gazda, farmer és agrárszakember tiltakozott négy órán át a kormány agrárpolitikája ellen. A tüntetôk 25 megyébôl érkeztek Bukarestbe közöttük a magyar gazdák képviselôi Erdélybôl.

Az agrárdemonstrációt három érdekvédelmi szervezet rendezte: az Agrostar – a Mezôgazdasági Szakszervezetek Szövetsége, a Lapar – a Magán Agrártermelôk Országos Ligája, a Sertéstenyésztôk Romániai Patronátusa. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete négy éve tagja a Laparnak, égisze alatt vettünk részt a tiltakozáson.

A 23 pontba foglalt követeléseket a szervezôk elküldték Románia elnökének, a miniszterelnöknek, a mezôgazdasági minisztériumnak, a képviselôház és a szenátus szakbizottságai elnökeinek. A fôbb követelések közül elsônek említem olyan stratégia kidolgozását és alkalmazását, amely megállítja a mezôgazdaság folyamatos hanyatlását az EU-csatlakozás elôtti utolsó órában. A csatlakozási feltételeknél a mezôgazdaság áll a leggyengébben. További követelések: – a gázolaj árának 0,5 euróra való csökkentése; – a traktorok útadójának fizetése történjen idényszerûen, ne kötelezzék az egész évi adó kifizetésére a gazdákat; – a sertéshús behozatalának vámját emeljék 20%-ra; – az élelmiszerek után fizetendô HÉA 5%- ra való csökkentése.

Az egész tiltakozást a végsô elkeseredés jellemezte. Sokan fakapát vittek az EU zászlóval ékesítve, jelképezvén, hogy a gazdák koldusboton jutnak az EU-ba, elesve a támogatások zömétôl. Ezt meg kell akadályozni!

– Tizenegy órakor indultunk a Herastrau park bejárata elôl tíz traktorral, áthaladtunk a kormánypalota elôtt, ahol füttykoncerttel "üdvözöltük" a kormányt. Késôbb az Universitate elôtt, megállítottak, mert nem engedték be küldöttségünket a Mezôgazdasági Minisztériumba. A tiltakozásunk a parlament elôtti téren ért véget, ahol beszédek hangzottak el, a felszólalók között volt Sebestyén Csaba, az RMGE elnöke is.

Ha a kormány nem reagál a követeléseinkre, újabb demonstrációra kerül sor. Várjuk a fejleményeket.

Máthé László, az RMGE alelnöke

Alkotó-, mûvészemberek szemet-lelket gyönyörködtetô tárlatai vártak-várnak. Csak idôt kell szakítani napjaink rohanásából a megnyugvásra, a feltöltôdésre.

Feltûnt egy szerény, sokak elôtt ismeretlen név szûkszavú meghívója, mely szerint Fekete Márton fényképkiállítása nyílik, kultúrát támogató nemes elhatározás színhelyén, a marosvásárhelyi református egyházközség esperesi hivatalában, a Bernády téren.

Némi szorongással vártam az alkalmat és tartottam vonzónak részt venni a megnyitón. Sejtettem, de nem tudtam mire, kikre számíthatok.

Kissé korán, a rendezés, szervezés utolsó simításának negyedórájában érkeztem az elsôk között a helyszínre. Szokatlan elrendezési mód, kellékek tették még nyíltabbá a bennem feszengô kérdôjeleket.

A házigazda, a hasznos, nemzetiségünk épülését szolgáló kezdeményezéseirôl is ismert Ötvös József lelkész-esperes, a rá jellemzô nyugodtsággal nyilvánította ki elégedettségét és biztató szavakkal fogadta és mutatta be földijét, a Mezôségrôl indult és oda visszatérô lelkész szolgatársát. Különös ünnepi hangulatot indított el a táj varázsa, múltjának ápolása, jövôjének továbbéltetése iránt, amit a Maros- Mezôség jelent az itt élôk számára. E varázs csak tovább fokozódott a jelen levô és szót kérô idôsebb fotóstárs, Bálint Zsigmond fotómûvész értékelô, tanácsadó, támogató szavaiból.

A beszédeket megszakítandó mezôségi népdalcsokor aranyozta be a közben biztató napfényárba borító kiállítási termet. Már csak a pálya elején álló, halk szavú, szerény, a megmutatkozás beláthatatlan hatását vállaló Fekete Márton köszönô szavai következhettek.

Abból és ahogyan egy ifjú fotós beszélt a fotózásról a pillanat megragadásának fontosságáról, útjaink keresztezôdésérôl, a teremtés csodáiról, a kereszt megjelenítésérôl, a kereszt szerepérôl képein, az alázatról, szavak, melyek a látásmód teológusi szemmel való látását és láttatását nem csak a részvétel, a biztatás megköszönése csengett ki.

A reánk törô tavaszban sietve, vagy csak úgy elhaladva a Bernády téren érdemes betérni, látni a fotótárlatot és elgondolkodni most, ünnep elôtt. De nemcsak.

Kovács Zoltán

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

A Román Polgári Törvénykönyv az örökségi jogok eladásának mint lehetôségnek három szakaszt szentel, az 1399–1401. szakaszokat. A törvényalkotó viszont adós maradt a jogintézmény meghatározásával, amit helyette a jogirodalom végzett el. Eszerint az örökségi jogok adásvételi szerzôdése egy olyan jogügylet, amellyel az örökségi jog címzettje, tehát az örökös visszterhesen, ellenszolgáltatásért más személynek adja el örökségén alapuló jogát, vagyis az örökös harmadik személyre vagy éppen örököstársára ruházza át örökségbôl származó jogait. Egy ilyen szerzôdésnek a tárgya csak olyan örökség lehet, amely már megnyílott, vagyis az örökhagyó már nincs életben, akinek halála napja egyben az örökség megnyílásának napja is. Eladható az örökség teljes egészében, vagy csak ennek egy meghatározott, az örököst megilletô része, mert csak az általános örökös és az általános örökrészes örökös teheti azt meg, hogy örökölt vagyona egészét, ezek konkrét meghatározása nélkül adja tovább. A végrendelet alapján juttatást kapott örökös, aki meghatározott vagyontárgyakat örököl, nem élhet ezzel a jogával, tehát ô nem örökségi jogát, hanem az örökölt vagyontárgyat adhatja el adásvételi szerzôdéssel. Ha az egyik vagy az összes örökös még az örökösi bizonyítvány kiállítása elôtt eladja az örökségbôl származó jogait, a közjegyzô az eladó örökös nevére állítja ki az örökösi bizonyítványt és nem az örökrészt megvevô nevére, ellenben az eladás tényét, a vevô és az adásvételi szerzôdés adatait rá fogja vezetni a kiállított örökösi bizonyítványra, jelezve ezzel, hogy az örökség egészére vagy annak egy hányadára már megtörtént a tulajdon átruházása. A Polgári Törvénykönyv 1399. szakasza az eladó felelôsségét csak örökösi minôsége szavatolására terjeszti ki, az örökség összetevôire nem, azért, mert ezek felsorolása nem kötelezô. A felek ettôl az elôírástól el is térhetnek, esetenként az eladó örökös felelôsségvállalását kiterjeszthetik a szerzôdésbe foglalt javak összességére, arra, hogy ezek tényleg léteznek, megvannak, de a vevô ez alól a felelôsség alól eladóját teljesen fel is mentheti. A feleken múlik, hogy mit foglalnak bele a szerzôdésbe. Ha a szerzôdés tárgya olyan, örökségbôl származó jog, amely területet is felölel, a szerzôdés közokiratba foglalása, közjegyzô általi hitelesítése kötelezô, ez érvényességi feltétel. Ennek be nem tartása esetén a szerzôdés jogilag semmis. Jogosan merül fel a kérdés: kinek, kiknek áll érdekében, hogy örökségét eladja és éljen e szerzôdésformával. Gondolom, itt elsôsorban azok jöhetnek számításba, akiktôl egykor családi házukat önkényesen elvették, majd hosszú évekig tartó pereskedés után az örökösök, az örökös azt a bíróságon visszanyerte, de a ház tele van lakókkal, vagy az elvett, de idôközben beépített telektulajdonosok, akik kárpótlási igényüket a 247. törvény alapján részvényekben fogják majd megkapni, és akik idôs korukra, egészségi állapotukra való tekintettel beleuntak az igazságügyi eljárásokba és még életükben szeretnének pénzhez jutni örökségükért és ezt véglegesen lezárni. Szerencseszerzôdés jellege e szerzôdésfajtának, gondolom, nem vitatható, mert csak a jövô dönti el, hogy ki jár jobban, az eladó vagy a vevô, akinek sikerül-e majd a jövôben kiegyezni a lakásbérlôkkel és sikerül-e véglegesen birtokba venni az ingatlant, mert az 1999. évi 40. sürgôsségi kormányrendelet, valamint a 2001-es évi 241. törvény, a 2004. évi 8-as sz. kormányrendelet a bérlôk jogait kiemelten védi. Az örökségi jog eladására vonatkozó szerzôdésben pontosan meg kell határozni, hogy annak tárgya csak a terület, vagy ezzel együtt a kisajátított és lebontott épületre is vonatkozik-e?

Mellau György

Nem múló szokás, hogy húsvétkor kisállatokat, leginkább nyuszit kap ajándékba a család apraja. Az állat beszerzése elôtt azonban nem árt végiggondolni: az ünneptôl távolodva is meg tudjuk tartani, s felelôsséggel gondozni az új családtagot?

Húsvétkor a díszállatboltok kínálata kisnyulakkal, csibékkel, kiskacsákkal gyarapodik. Aki gyermekével, unokájával lép a boltba, bizonyára szembe kerül a dilemmával: elférne-e közülük egy-kettô a lakásban? A döntés – a csemete unszolására – általában hamar megszületik, de hogy utána mi lesz, arra nem mindig gondolunk. pedig a kiscsibébôl, kiskacsákból, kisnyulakból néhány hónap leforgása alatt felnôtt állat lesz, melynek szaga, hangja van, hullatja a tollát, szôrét, kipancsolja a vizet, esetleg elrágja a telefonzsinórt, netán az elektromos vezetéket is. Egy idô után (jó esetben) két megoldás kínálkozik választásra: vagy a nagyszülôkhöz – falura – kerül az immár felcseperedett házikedvenc, vagy visszaviszik a kereskedôhöz – tápostól, mindenestôl. A kezdeti elhamarkodott fellángolás következményei elkerülhetôk, ha józan felnôttként végiggondoljuk a dolgot.

Az állatkereskedésben hozott döntéssel egy élôlényt veszünk magunkhoz, melyrôl nekünk kell gondoskodnunk. Nemcsak addig, ameddig kicsi, aranyos, és simogatni lehet, hanem életük végéig! Nagyban hasonlítanak hozzánk: érzô lények, tehát ennek megfelelôen kell velük bánni. Ha tehát úgy döntünk, hogy felelôsséget vállalunk egy-kettôért, akkor errôl késôbb se feledkezzünk meg.

A megvásárlás elôtt azonban mindenképpen szánjunk idôt arra, hogy alaposan megfigyeljük ôket. Amelyik állat ugyanis bágyadt, elesett, felborzolja a tollát, illetve a bundáját, gubbaszt, esetleg hasmenése van, folyik az orra, vagy gyakran tüsszög, esetleg foltokban hullik a szôre, az nem egészséges. Befogadásával öröm helyett csak bánat árnyékolná be az ünnepeket.

Egyes üzletekben törpenyulakat, törpecsibéket is árulnak. Számukra az állatkereskedésekben magot, tápot, felszerelést, homokot, forgácsot is vehetünk. Kapjanak ezen kívül megmosott, és megszárított zöldségfélét, és naponta friss vizet. A parizert és a sonkát felejtsük el! Amellett, hogy nem nekik való, nem tartalmaz elég ásványi anyagot, kalciumot és foszfort, ami csontozatuk megfelelô kialakulásához szükséges lenne, így ezek hiányában könnyen angolkórossá válhatnak. A szezonális gyümölcsöket meghálálják, de ha primôr zöldségekkel kényeztetjük el kedvenceinket, nem árt azokat alaposan megmosni, illetve meghámozni.

Egyes országokban lehet húsvéti nyulat bérelni. Ezzel egyrészt megmarad a húsvét, és az állattartás illúziója, másrészt a nyulak is megúszhatják a nem kellôen gondos tartásból származó problémákat, betegségeket.

Mint már írtunk róla, a kormány a húsvéti ünnepek alkalmával támogatást nyújt a kisnyugdíjasoknak. A nyugdíjasok arra vártak, hogy ha már a nyugdíjak kézbesítését hamarább megkezdték, akkor a támogatást is még "magyar húsvét" elôtt megkapják. Két munkanap van még ünnep elôtt, milyen esélyük van azon felekezetekhez tartozó nyugdíjasoknak, akik most ünneplik a húsvétot, kérdeztük Morent Ilonát, a Megyei Nyugdíjpénztár vezérigazgatóját, illetve Covaciu Ioant, a megyei postahivatal fônökét. – Átiratot kaptunk a minisztériumtól, hogy a támogatásokat április 14-21. között kell folyósítani. Mint ismeretes, azok az állami nyugdíjasok, akiknek nyugdíja 200 új lejnél kisebb, 50 új lejben, akinek a nyugdíja 200-305 lej közötti, 40 lej támogatásban részesülnek. Segélyt folyósítanak az utódnyugdíjjal rendelkezôknek is, három utód esetében a 500 lejes segélyt, két utód esetében ennek 75 százalékát, egy utód esetében a segély 50 százalékát. Nem jár segély a mezôgazdasági nyugdíjasoknak, viszont a vegyes – állami és mezôgazdasági nyugdíjjal – rendelkezôk részesülnek a támogatásban – mondta a vezérigazgató. Covaciu Ioan, a megyei postahivatal igazgatója arról tájékoztatott, hogy a postások április 14-én megkezdik a segélyek kézbesítését. Tehát a katolikus, református, unitárius vallású nyug