Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A román labdarúgás örömünne- pének kellett volna lennie, s egyrészt talán valóban az is volt, ám a Steaua – Rapid párharc az UEFA-kupa negyeddöntôinek keretében néhány olyan aspektusra is rávilágított, amely meghaladja az esemény sportvonatkozását, s egyáltalán nem az ünnep szót juttatja eszünkbe.

Ahhoz persze naivnak kellett volna lennünk, ha arra vártunk volna, hogy egy ekkora horderejû eseményt nem próbálnak kiaknázni más szempontokból is. S ha a kereskedelmi kiaknázás (lásd a mérkôzés televíziós közvetítése körül kirobbant kisebb botrányt) még belefér a pakliba, a mostani politikai játszadozások még az edzett gyomrot is felkavarják.

Az persze az egész világon bevett – és igen gyakran alkalmazott – gyakorlat, hogy egy-egy jelentôs eseményen a politikai vezetôk is megjelennek reprezentálni, így senkit sem lepett meg, hogy az egymással hidegháborúban álló államelnök és miniszterelnök is megjelent az egy héttel ezelôtti mérkôzésen. A fura dolgok a visszavágó során jelentkeztek, a politikai ambíciókat is tápláló Steaua-elnök "jóvoltából", aki civilizált országban meg nem engedett hangnemben nyilatkozott a miniszterelnök és az ellenfél csapat tulajdonosa – mellesleg miniszterelnök-helyettes – személyérôl.

Hogy az érintettek ezek után nem kívántak egy helyen ülni a rágalmazóval, az csak természetes (a miniszterelnök azért – noha nem kifejezetten futballrajongó – mégsem hagyta ki az alkalmat, hogy megmutassa magát a lelátón), Traian Basescu viszont ismét az ördögi játékmesteri képességeirôl nyújtott tanúbizonyságot. Avagy miként értelmezhetô, hogy elôbb az – immár politikai ellenfelének számító – miniszterelnököt befeketítô szavak miatt megtagadta, hogy a Steaua elnöke mellé üljön a hivatalos tribünben, hogy aztán – alig egy-két órával késôbb, elmaradhatatlan vihogása kíséretében – együtt pezsgôzzön ugyanazzal a személlyel (akinek a nevét nem érdemes leírni).

Groteszk és szomorú. Nem csupán azért, mert két román együttes közötti mérkôzésen az államelnöknek illett volna legalább a semlegesség látszatát megtartani, hanem azért is, mert egy olyan kétes egyént legitimált vele, aki ezek után – ha még egyáltalán visszafogta volna valami – szabadnak érezheti magát bárkirôl bármit mondani, sôt akár tenni is.

Amúgy a találkozó két fôhôse, Cosmin Olaroiu és Razvan Lucescu (a civil életben közvetlen szomszédok), a két fél vezetôedzôje viselkedett a legcivilizáltabban a találkozó után, hisz ôk, vérbeli sportemberként jól tudják, hogy gyôzni is, veszíteni is tudni kell, mert a mai siker után holnap egy kudarc következhet. Aki nem tud veszíteni, nem érdemli meg a gyôzelmet, mint ahogy az sem, aki gyôztesként nem becsüli meg ellenlábasát. Ezt politikai és sportvezetôi körökben még nagyon sokan nem tanulták meg.

Csütörtökön a késô esti órákban az út- és hídkarbantartók ratosnyai munkacsoportjának tagjai útellenôrzés közben felfigyeltek arra, hogy Palotailván egy sziklatömb megrepedt és fennállt a veszély, hogy leszakad és elzárja az utat. Azonnal értesítették a megyei katasztrófa- elhárító egységet. Az illetékesek biztonságból tegnap délelôtt úgy döntöttek, hogy eltávolítják a potenciális akadályt. 11 órakor Ciprian M. Dobre prefektus jelenlétében dinamittal robbantották fel a sziklát, majd vízágyúval mosták le az oldalt. Emiatt többórás fennakadás volt a forgalomban. A kora délutáni órákban már járható volt a Marosvásárhely–Maroshévíz közötti országút.

Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzatai az RMDSZ-szel közösen a következô hónapokban közös székelyföldi fejlesztési tervet dolgoznak ki – errôl született döntés pénteken Sepsiszentgyörgyön, az RMDSZ vezetôinek, az említett megyék önkormányzati elnökeinek, valamint a szövetség székelyföldi képviselôinek és szenátorainak tanácskozásán. A megbeszélésen jelen volt Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Takács Csaba, ügyvezetô elnök, Lokodi Edit, a Maros, Demeter János, a Kovászna-, valamint Bunta Levente, a Hargita Megyei Tanács elnöke, Csutak István és Jakab István államtitkárok, Tamás Sándor, Antal István, Kelemen Hunor és Márton Árpád képviselôk, Puskás Bálint szenátor, illetve Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester is.

Az RMDSZ elnöke bejelentette, a tanácskozáson döntést hoztak arról, hogy a három megye közös céljainak, terveinek érvényesítése érdekében megyénként három-három szakemberbôl álló munkacsoportot hoznak létre, amely az RMDSZ irányításával kidolgozza Székelyföld egységes fejlesztési stratégiáját. Az elnök emlékeztetett, az RMDSZ már korábban döntött egy székelyföldi fejlesztési iroda létrehozásáról, amely ennek a közös munkának az intézményi hátterét biztosítja majd. Markó Béla szerint az együttmûködés fôként a közös gazdasági fejlesztésre összpontosít, de természetszerûen kiterjed majd az infrastruktúra, a kommunikáció, a kultúra, az oktatás területeire és a kistérségi együttmûködés összehangolására is. – A három székelyföldi megyének hagyományaiból is fakadó számos közös gazdasági, kulturális érdeke van, ezért nagy pazarlás lenne, ha nem hangolnák össze a fejlesztési politikákat – mutatott rá. Az elnök közölte, a résztvevôk egybehangzó véleménye szerint a három megyének egy különálló gazdasági fejlesztési régiót kell alkotnia, de ennek eléréséig már adottak a törvényes keretek számos közös terv megvalósítására – mondta, hozzátéve, az RMDSZ-nek továbbra is kiemelt célkitûzése a gazdasági fejlesztési régiók átszervezése és a székelyföldi gazdaságfejlesztési régió létrehozása, az európai szintû tárgyalásaikon azonban egyértelmûvé vált, hogy erre csak Románia csatlakozását követôen kerülhet sor.

A tanácskozást követô sajtótájékozatón elhangzott, június elsô napjaiban újra összeülnek az RMDSZ vezetôi, a megyék önkormányzati elnökei és a szakemberek, ekkorra már körvonalazódnia kell a közös fejlesztési stratégiának is – jelentették ki.

A belpolitikai helyzetet értékelve Markó Béla aggodalmának adott hangot a DA Szövetség két pártja közötti konfliktusok miatt, arra figyelmeztetve, Európa vezetô politikusai egyértelmûen jelezték, Románia 2007-es csatlakozása csupán a politikai stabilitás megôrzése révén biztosítható. Az elnök ezért felhívást intézett a két kormánypárthoz, hogy a nézetkülönbségeik ellenére törekedjenek az együttmûködés jobbá tételére és biztosítsák a kormányzati politika stabilitását.

Ha a gyerek tökéletes lenne, nem lenne szükség tanárokra, ezért a pedagógus ne fitymálja azt, amibôl megél. Ha a tanárok tökéletesek lennének, az iskolának nem lenne szüksége igazgatóra, aki a munka megszervezése során bizonyíthatja kiválóságát, s aki partnereknek kell tekintse azokat, akikkel dolgozik. Az iskola szolgáltatás, ezért azt kell tennie, amit a megrendelôk, a helyi lakosság elvár tôle. A gyereket nem muszáj szeretni, de akin meglátszik, hogy nem szereti ôket, elküldöm az iskolából – idéztünk néhányat azon axiómák, alapvetô feltételek közül, amelyek a partnerközpontú minôségfejlesztést jellemzik az iskolákban.

Csirke Ernô, a pécsi Apáczai Nevelési Központ Gimnáziuma igazgatójának elôadásában hangzottak el a fenti mondatok azon a kétnapos képzésen, amelyet a Marosvásárhely–Kecskemét Baráti Kör Egyesület közremûködésével a két városban mûködô Pedagógusok Háza szervezett. Amint Krajcsovicz Ágnes, a Bács-Kiskun Megyei Pedagógusok Házának igazgatója elmondta, a felkérés arra vonatkozott, hogy az iskolai minôségfejlesztésrôl tartsanak felkészítôt, amelyen 30 marosvásárhelyi és vidéki tanintézmény igazgatója vett részt. Az elôadások illetve az interaktív tevékenységek során, a helyi sajátosságokat figyelembe véve, azt a tapasztalatot szeretnék átadni, amit a magyarországi iskolákban hat éve folyó minôségfejlesztés során elértek. Hogyan kerül az iskolákba, miért van értelme ezzel foglalkozni, milyen rendszert érdemes választani – mindezek bemutatását követôen arra számítanak, hogy a résztvevôk sok kérdéssel, kéréssel, felvetéssel fogják a csoportmunkát befolyásolni – mondotta Krajcsovicz Ágnes.

Bár április hetedikén jó szívvel és hálával kellene az egészségügyben dolgozókra gondolnunk, akik tegnap Marosvásárhely valamelyik járóbeteg-rendelôjébe igyekeztek, az ellenkezôjét tették. Április 7-én ugyanis szabad napot kaptak az orvosok, asszisztensek, ami azzal járt, hogy a poliklinikák és egyes családorvosi rendelôk ajtajára lakat került. A kórházakban, illetve azok sürgôsségi szolgálatán pedig a szombat- vasárnapi program szerint az ügyeletet teljesítô személyzet látta el a betegeket.

Tévedés ne essék, nem azt kifogásoljuk, hogy a szakszervezet kivívta, hogy ezen a napon szabadok legyenek, akik az egészségügyben dolgoznak, hanem a világnapi meglepetés elôkészítését és kivitelezését. Azt, hogy a beprogramált betegeket senki sem értesítette arról, hogy várják meg a hétfôt. A hangos és írott sajtóban napokkal ezelôtt népszerûsíteni kellett volna, hogy pénteken lehetôleg ne legyen senki beteg, továbbá a járóbeteg-rendelôk bejáratára is idejében ki lehetett volna függeszteni, hogy április 7- én, pénteken zárva lesznek. Akkor nem fordult volna elô, hogy gyógyszer nélkül maradnak a cukorbetegek, mivel a patika az elmúlt héten leltározott, és tegnapra ígérték, hogy kiszolgálják ôket. Az sem fordult volna elô, hogy a pszichiátriai rendelésre beprogramált idôs vidéki betegek gyógyszer nélkül menjenek haza, miután a tsz- nyugdíjhoz mérten nem kis pénzért beutaztak a megyeközpontba. De olyan idôs asszony is volt, akit hatvan kilométerrôl több százezer lejért hoztak el taxival, hogy a létfontosságú gyógyszeréhez hozzájusson. El lehet képzelni, mennyire örültek az 1-es poliklinika ajtajára kifüggesztett papírnak. Ezen mindössze annyi volt, hogy az egészségügy világnapja van, s a zárt ajtókat hevesebben rázókra az ôr kiabált ki, hogy nincs szolgálat a poliklinikán. A másik ajtó azonban nyitva volt, a szolgálatban levô gyerekorvosok ugyanis úgy vélték, hogy nem csaphatják be a kisgyerekes szülôket, akiket péntekre programáltak.

A világnapot meg kell és meg lehet ünnepelni, de nem úgy, hogy egyik percrôl a másikra az egészség világnapján az egészségügy minden figyelmeztetés nélkül "beteget jelent".

Tegnap a Maros Megyei Munkaerô-elosztó és - átképzési Ügynökség öt helyszínen állásbörzét szervezett. Marosvásárhelyen a hivatalos megnyitót 10 órától tartották.

A rendezvényen nyolcvannyolc cég jelent meg, mintegy 612 állásajánlattal. Ezenkívül még öt munkaközvetítô ügynökség vett részt, amelyek külföldi munkákat is ajánlottak az érdeklôdôknek. A munkaerô-ügynökség megpróbált mindenféle szakterületen állásokat kínálni. Középfokú és felsôfokú szakképesítéssel rendelkezôk számára egyaránt volt kínálat. A legtöbb ajánlat az építôiparban és az elektronikai ipar terén mutatkozott a férfiak számára, ám kereslet inkább az asztalosszakma iránt volt, de ez hiányzott az ajánlatok közül. A nôk a kozmetikában és eladóként helyezkedhettek el. A börze látogatói között azonban így is akadtak elégedetlenek, hiszen ismét hátrányba kerültek azok a személyek, akik nem rendelkeznek szakképesítéssel.

Az ügynökség akár sikeresnek mondhatja a rendezvényét, hiszen délután 2 óráig, amíg nyitva tartott, nagy látogatottságnak örvendett.

(MTI) – Vasárnap tartják Magyarországon az országgyûlési képviselôválasztás elsô fordulóját: az ország közel 11 ezer szavazókörében több mint 8 millió választópolgár adhatja le szavazatát reggel 6 és este 7 óra között.

Érvényes elsô forduló esetén már vasárnap késô estére eldôlhet, hány párt kerül be a magyar Országgyûlésbe. Az önállóan induló jelölô szervezeteknek ehhez országos szinten ötszázalékos támogatottság szükséges.

Az április 9-i választás elsô fordulójában a választók két szavazócédulát kapnak. Az egyiken a területi listán (a megyében, illetve a fôvárosban) induló pártokra, míg a másikon az adott választókerületben induló egyéni jelöltekre voksolhatnak. Területi listán 152 mandátum sorsa dôl el, az egyéni jelöltek közül 176 lesz képviselô, míg a fennmaradó 58 helyet a töredékszavazatok alapján kaphatják meg a jelölô szervezetek.

Az elsô forduló után csak akkor lehet területi mandátumot osztani, ha mind a 20 területi választókerületben érvényes a választás, azaz a választók több mint fele minden megyében, illetve a fôvárosban elmegy szavazni.

Ha mind a 20 területi szavazás érvényes, akkor az Országos Választási Bizottság megállapítja az öt, illetve közös listák esetén a tízszázalékos választási küszöböt az országos összesítés alapján. A területi mandátumokat ezt követôen a területi választókerületi bizottságok osztják ki. Az elsô fordulóban tehát, ha az érvényes lesz, lényegében lezárul a listás szavazás; ebben az esetben a második fordulóban már csak egyéni jelöltekre lehet szavazni.

Az egyéni választókerületben akkor adható ki mandátum az elsô fordulót követôen, ha a választópolgárok több mint 50 százaléka (legkevesebb 50 százalék plusz 1 választó) leadja szavazatát és az érvényes voksok több mint felét egy jelölt kapja. Ha ennél kevesebben mennek el szavazni, érvénytelen lesz a forduló. Ekkor valamennyi jelölt újra indulhat a második körben. Amennyiben a részvétel meghaladja az 50 százalékot, ám egyetlen jelölt sem kapja meg a leadott voksok több mint felét, akkor ugyancsak második fordulót kell tartani. Ez esetben azok kerülhetnek fel a második fordulós szavazólapra, akik legalább 15 százalékos eredményt értek el.

A választás lebonyolításában a köztisztviselôk és választott szavazatszámlálók mellett 25 ezer pártdelegált is részt vesz.

Az Országos Választási Iroda napközben kétóránként közli a részvételi adatokat. A szavazatok 95 százalék feletti összesítését várhatóan este 10 óra elôtt az Országos Választási Iroda közzéteszi.

Nicolas Sarkozy belügyminiszternek a prefektusokhoz március 30-án eljuttatott körlevelét idézve a konzervatív újság úgy véli: az intézkedés elsôsorban a Franciaországban illegálisan tartózkodó, iskolába járó gyermekekkel rendelkezô és ezért távozásra nehezen rábírható családok hazatérését kívánja ösztönözni. A dokumentumot a belügyminiszter mellett a szociális miniszter is ellátta kézjegyével. Franciaország 21 megyéjében 2005 szeptembere óta 150 euróval segítik az önként távozókat, de a kísérlet eddig kevés eredménnyel járt: 577 jelentkezôbôl végül csak 78 távozása valósult meg és 117 van folyamatban. A felnôttenként kétezer, gyermekek esetében pedig ötszáz euróra emelt támogatás azonban egy négytagú afrikai családnak jelentôs összeget jelenthet az élet újrakezdéséhez az óhazában – véli egy, a lapnak nyilatkozó köztisztviselô.

A belügyminisztérium reményei szerint 1500 család, összesen mintegy ötezer személy távozását tudná a jelentôs pénzösszeg folyósításával elôsegíteni.

Megfigyelôk azt is megkockáztatták, hogy a második világháború óta nem volt ilyen éles hangvételû választási kampány Itáliában.

Berlusconi nyelvbotlásainak listája napról napra hosszabb. A kormányfô csütörtökön "a galád (vizsgáló)bírók" miatt dühöngött, akik összeesküdtek ellene, miközben ô éjt nappallá téve az ország javán dolgozik. Két nappal korábban a vulgáris, ámbátor a mindennapi olasz nyelvhasználatban megszokott "coglioni" kifejezést használva idiótáknak nevezte a baloldali választókat. A Prodival folytatott tv- vitában "hasznavehetô hülyének" és "katolikus kommunistának" bélyegezte kihívóját.

Romano Prodi igyekezett megôrizni nyugalmát e hosszú korteshadjáratban, de az ô idegei sincsenek kötélbôl. Bernard Shaw brit drámaíró szavait kölcsönvéve így válaszolt a hivatalban lévô miniszterelnöknek: "Berlusconi úgy kapaszkodik a számokba, mint részeg a lámpaoszlopba. De nem azért, hogy jobban lásson, hanem hogy el ne essen."

Luca Cordero di Montezemolo, a Confindustria olasz iparkamara elnöke úgy vélte, a mostani a legdurvább kampány, amióta demokrácia van Olaszországban. A Confindustria magas beosztású tagjai elôtt három hete Vicenzában elmondott kortes-beszédében Berlusconi nekiment Diego Della Vallénak, a luxuscipôket készítô Tod’s cég vezérének, amiért az üzletember fejét csóválva hallgatta a miniszterelnök egyik tirádáját, amelyben szokása szerint kikelt a média, az ellenzék és az igazságszolgáltatás ellen.

Az olaszországi választási kampány éles hangvétele megszólalásra késztette a L’Osservatore Romano vatikáni napilapot is. A Szentszék szócsöve arról írt, hogy "sokkolta" a gyûlölet légköre", amely áthatja a korteshadjáratot. Nyugalomra intette a politikai arénában küzdô feleket Carlo Azeglio Ciampi államfô is, de hiába.

A megbeszélésen jelen volt Korhecz Tamás kisebbségügyi miniszter is. Kasza magyar újságíróknak nyilatkozva azt mondta, hogy hamarosan szakértôi tárgyalások kezdôdnek a VMSZ szakértôi és az alkotmányozási folyamatot irányító Zoran Loncar szerbiai államigazgatási miniszter között arról, hogy milyen mértékben épüljön be a párt alkotmányos platformja az alaptörvény készülô tervezetébe. Szó volt a vajdasági magyarságot érintô más problémákról is, így a szabadkai közbiztonsági helyzetrôl. Kasza hangsúlyozta, hogy a kormányfô pozitívan állt hozzá az általuk felvetett kérdésekhez.

1971-ben Londonban tartották a romák elsô világkongresszusát, amelyen az Indiából és húsz országból érkezett küldöttek elfogadták a roma nép szimbólumát, zászlaját, mottóját, himnuszát, és április 8-át nemzetközi roma nappá nyilvánították.

A romák világnapja ahhoz akar hozzájárulni, hogy a lakosság megértse a cigányok problémáit, akiknek helyzetét leginkább a szegénység és az elôítéletek nehezítik. Világszerte mintegy 13-15 millió cigány él, közülük legkevesebb 8,5 millió Európában. Ôseik az indiai szubkontinensrôl indultak útnak mintegy ezer évvel ezelôtt. Ôk magukat romnak vagy romának (ember) mondják, és a maguk megnevezésekor ennek használatát részesítik elônyben. A roma szervezetek javaslatára 1995 óta az Európa Tanács hivatalos dokumentumaiban is a roma megnevezés szerepel.

Az erdélyi autópálya építési szerzôdésének újratárgyalása – a romániai törvényeket figyelmen kívül hagyó záradékok módosítása mellett – a szerzôdési mechanizmus módosítását akarta elérni, úgy, hogy a román fél hatékonyabban tudja kezelni és átlátni a munkálatok kiadásait – mutattak rá egy, a Szállításügyi Minisztérium által kiadott jegyzékben.

A minisztérium pénteken bemutatta a Román Autópálya- és Nemzeti Útügytársaság (CNADNR) és az amerikai Bechtel cég közötti szerzôdést.

Az új szerzôdésben módosították a szavatossági levélre vonatkozó elôírásokat úgy, hogy a román félnek lehetôsége legyen érvényt szerezni ennek, és kivették az árak megkétszerezôdését eredményezô részt.

A szerzôdés jelen formájában egyféle árindexálási formát tartalmaz a román törvények szellemében.

A nézeteltérések elkerülése végett a felek rögzítették, hogy milyen mûveleteket tartalmaz az alapár s hogy milyen esetben szabhatnak meg új árakat.

Egy új román nyelvû szerzôdést fogalmaztak meg, mely tisztázza a befektetô felelôsségét és lehetôséget ad a román félnek, hogy érvényesítse szerzôdésbe foglalt jogait.

Az egyeztetésen kivették azon törvénytelen részt, mely az évente elvégzett munkálatok kifizetésével párhuzamosan 250 millió euró értékû kamatmentes elôleg folyósítására vonatkozott.

Az elfogadott változatban szerepel egy évi 30%-os elôleg folyósítása, melyet az elvégzett munkálatok kifizetésénél leszámítanak.

A román félnek nem kell havi 250 ezer euró tervezési honorárium elôleget sem fizetnie a tulajdonképpeni tervezési költségen felül, mert ezt a részt átvállalta.

A szerzôdés 2003–2005 közötti záradékainak újratárgyalása a kiadások jelentôs csökkenését eredményezték.

A volt kormány és a Bechtel cég között létrejött eredeti szerzôdés szerint a román fél nemtudta követni a munkálatok értékét, mert ezek az amerikai cég hatáskörébe tartoztak – jelenti a Mediafax.

Kényelem, elegancia, biztonság – így jellemezhetnénk tömören a marosvásárhelyi Raktár utca 45-47. szám alatt felavatott Ambient kereskedelmi központot, amely – mottója szerint – a "Házunk háza" kíván lenni.

Az 1993-ban létesített Ambient Kft. román tôkéjû magánvállalkozás mára mintegy 2400 személyt foglalkoztat, 1600 szállítóval tart kapcsolatot, tizenhárom megyében harminchárom üzlete áll a vásárlók rendelkezésére. A 2005-ös évben vizuális szemléletváltás következett be a cég keretében: az új arculat melegebb, nyitottabb, elegánsabb, de emellett a professzionalizmus és komolyság hatását is sugallni szeretné.

A marosvásárhelyi kereskedelmi központ a nyolcadik ilyen az országban. Az április 7-ei hivatalos avatóünnepséget a cég vezetôsége mellett a városi és megyei elöljárók, a prefektúra képviselôi, Frunda György szenátor, Klaus Johannis, Szeben polgármestere, Jörg Schulz szebeni német nagykövet is megtisztelték jelenlétükkel, és az esôs idô ellenére szabadtéri színpadra lépett a Maros Mûvészegyüttes, valamint könnyûzene- énekesek.

A huszonötezer négyzetméteren fekvô kereskedelmi központ tíz hónap alatt készült el, a befektetés összértéke hétmillió euró. Jelenleg mintegy kétszáztíz személynek biztosít munkahelyet. A központhoz kétszáz férôhelyes parkoló, falatozó és gyerekeknek játszószoba is tartozik.

Az Ambient felvállalja a házunk megtervezését, berendezését, otthonossá varázsolja, tanácsadást biztosít – fogalmazták meg a cég képviselôi a sajtótájékoztató keretében. Itt bármit megtalálhatunk, ami az otthonunk felépítéséhez, berendezéséhez, karbantartásához szükséges lehet, azaz több mint negyvenötezer építkezési, külsô és belsô építészeti termék áll a vásárlók rendelkezésére. A vásárlók minôségi termékek bô választékát találják itt, kezdve a dísznövényektôl, a festékeken, ragasztókon, egészségügyi termékeken keresztül a szônyegekig, függönyökig, padlócsempékig, szoba-, konyhabútorig, elektronikai berendezésekig, de emellett lehet válogatni dísztárgyak között is. A Total Ambient program az ügyfeleket ingyenes tanácsadásban részesít.

Az Ambient április 8 – május 8. között kedvezményekkel kedveskedik vásárlóinak: minden terméket 5%-kal olcsóbban lehet ebben az idôszakban megvásárolni (különleges kedvezmények a kerámialapok vásárlására), az áru ingyenes hazaszállítása, sôt adott esetben az ügyfél utazási költségeit is visszafizetik. A hónap folyamán a vásárlók tombolán is részt vehetnek, értékes nyereményekkel, a harminc különféle díj mellett a fôdíj egy teljesen felszerelt konyha.

Románia segítséget ajánlott fel a Magyarországon levonuló rendkívüli árhullámok elleni védekezéshez, errôl az ország nevében Sulfina Barbu környezetvédelmi miniszter telefonon tájékoztatta magyar kollégáját, Persányi Miklóst – közölte a magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) pénteken az MTI-vel.

A közlemény szerint Persányi Miklós megköszönte a felajánlást, hozzátette azonban, a rendkívüli mértékû és kiterjedésû árvízi helyzet ellenére sincs szükség jelenleg külsô segítségre. A közlemény hangsúlyozza, hogy a felajánlás is példázza a két ország közötti jó kapcsolatokat.

Persányi Miklós ugyanakkor arra kérte Sulfina Barbut, hogy a két ország között meglévô határvízi egyezményben meghatározott, úgynevezett közös érdekeltségû sávokat terjesszék ki a magyarországi folyókat tápláló romániai vízgyûjtô területekre. Ez a lépés azért lényeges, mert így a magyar vízügyi szakemberek folyamatosan információkat kapnának az érintett térségek vízrajzi és csapadékhelyzetérôl, ennek segítségével pedig gyorsabban és hatékonyabban lehetne felkészülni az esetleges újabb árhullámokra – hangsúlyozza a közlemény.

A zöldtárca vezetôje azt a magyar kérést is tolmácsolta kollégájának, hogy amennyiben a következô idôszakban a keleti országrészben rendkívüli árhullám kialakulása valószínûsíthetô, akkor a román vízügyi szervek nyissák meg víztározóikat. Sulfina Barbu valamennyi magyar kérés teljesítésére ígéretet tett.

Április 16-án Görgényüvegcsûr leválásáról szavaznak Görgényszent-imre község településein. A tervezet szerint a nagy többségben magyarok által lakott település Pauloaia és Larga kis települések társaságában válna ki Görgényszentimre közigazgatási egységébôl – egy új, önálló községet létrehozva. Az RMDSZ helyi és kerületi szervezete a népszavazás sikerének érdekében lakossági fórumot szervez április 9-én déli 12.30 órai kezdettel az üvegcsûri mûvelôdési otthonban. A rendezvényen jelen lesz Lokodi Edit Emôke, a megyei tanács elnöke, Márk Endre kerületi elnök, Balogh József megyei tanácsos, valamint a görgény-szentimrei önkormányzat polgármestere és helyi tanácsosai is. Dr. Kelemen Atilla elmondta: "Fontosnak tartjuk Üvegcsûr önállósodását, mivel a település földrajzi helyzeténél fogva ígéretes fejlôdési lehetôségekkel rendelkezik, amelyeket csak akkor lehet ésszerûen kihasználni, ha a helyi közigazgatás nagyobb figyelmet fordít ezekre. Görgényszentimre közigazgatási kerete jelen pillanatban túlságosan nagy ahhoz, hogy fokozott figyelmet tudna fordítani a hozzá tarozó települések elsôrendû kihívásaira. Meggyôzôdésünk, hogyha Üvegcsûr kezébe veszi sorsának alakítását, a következôkben igen lendületes fejlôdést fog megvalósítani. Az RMDSZ megyei és országos képviselete eddig is fokozott figyelmet szentelt a településnek – ezt bizonyítja a tavaly elkezdett útfeljavítási program is, amit, reméljük, az önkormányzati ciklus lejártáig sikerül majd teljes hosszában befejezni."

Gheorghe Pogea államminiszter bejelentette: a kormány csütörtökön jóváhagyta a Távfûtés 2006–2009 programot, amelynek célja a hôenergia-termelô és -elosztó rendszerek hatékonyságának növelése.

"Ez az elsô olyan program, amelyik pontosan meghatározza a pénzügyi forrásokat. A finanszírozást a Közpénzügyi Minisztérium garanciájával vállalt hitelekbôl oldják meg" – jelentette ki az államminiszter, hozzátéve, hogy a programot két részben valósítják meg. Egyrészt a tömbház ajtajáig vezetô rendszert korszerûsítik, a forró vizet szállító vezetékhálózatot valamint az ingatlanban levô hômennyiségmérô órákat, másrészt a belsô hálózatot, az egyéni mérôrendszert, illetve ide tartozik még az épületek falainak hôszigetelése.

A program célja 2010-ig csökkenteni a hôenergia- fogyasztást, évente legkevesebb 10 millió gigakalóriával, a 2004. évi fogyasztáshoz viszonyítva. Gheorghe Pogea szerint a legfontosabb az, hogy a távfûtési rendszerben levô polgárok minôségi közszolgáltatáshoz jussanak, szükségletük szerint fogyasszanak, pontosan tudják, mennyit fogyasztottak, és csak ezt a mennyiséget fizessék meg.

A szóban forgó program költségeit 3,7 milliárd euróra becsülik, ebbôl 3,4 milliárd eurót hitelekbôl biztosítanak, a különbözetet a 2006–2007-es állami költségvetésbôl fedezik. A korszerûsítési program elsô részének kivitelezésére felvett hitelek visszatérítését 50 százalékban a Közigazgatási Minisztérium költségvetésébôl, 50 százalékban a helyi tanácsok költségvetéseibôl fedezik, a második komponens (a belsô hálózatok modernizálása, a hôszigetelés – erre a tulajdonosi társulások szerzôdést kötnek a helyhatósággal) kiadásait a lakók térítik meg, 15 évre szóló részletfizetéses módszerrel, ami a közköltségi számlán jelenik meg.

Ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok kölcsönhöz jussanak, el kell készíteniük hôenergia- ellátási stratégiájukat, a beruházások megvalósíthatósági tanulmányait. A program gyakorlatba ültetésére a Közigazgatási Minisztérium keretében egy külön szakosztályt hoznak létre.

Elmúltak a jeges fagyok,

Itt a tavasz, fáradt vagyok.

Csendben ülök, búsan, tétlen,

Mégse leszek észrevétlen.

A SRI juszt se tágít,

A CNSAS átvilágít,

A dossziém – ments meg Péter! –

Van vagy tizenhárom méter.

Nyugdíjnak is elég lenne,

Ha Fennvalónk csodát tenne.

De nem vagyok focicenter,

Sem nyugdíjas parlamenter.

Üres zsebbel összeomlok,

Mint a D.A. szertefoszlok.

Ha rám nézel, ne légy kaján,

Széthullhatsz, mint Calin s Traján.

Járom az utat

… Marosvásárhely óvárosában, ahol a Teleki Téka erdélyi empire stílusú impozáns épülete megállásra késztet. Itt található a messze földön ismert Teleki- hagyaték…

Teleki Sámuel (1739–1822), Erdély kancellárja már fiatalon kezdte gyûjteni a könyveket. Megvásárolta a külföldi és a hazai könyvpiacon található klasszikus mûveket és tudományos kiadványokat, majd úgy döntött, hogy ezeket Marosvásárhelyen egy erre a célra épített könyvtárban helyezi el.

1797-ben Ignátz Schlaff bécsi építész Teleki Sámuel elképzelése szerint elkészíti az épület tervét, mely az L alakú Wesselényi- ház kibôvítését is magába foglalta. 1799. április 24-én kezdték el az építkezést és 1802-ben már készen állott az épület.

Teleki Sámuel tizenkét szekéren 1797. április 15- én indította útnak Bécsbôl a bibliotékáját, amit az újonnan épített tékájában helyezett el. Mintegy 40.000 kötetet kitevô gyûjteményében 66 ôsnyomtatvány, többek közt az 1475-ben Bolognában nyomtatott Galeotto Marzio- mû (Liber de homine), vagy az Atlasz Maior Ianssonius címû térképgyûjtemény. Itt tekinthetô meg a XV. századi Koncz-kódex, amely a Marosvásárhelyi Sorok és Glosszák néven ismert hatodik magyar nyelvemléket tartalmazza. Itt látható Apáczai Csere János Magyar Logikátska (Gyulafehérvár, 1654) címû könyvének egyetlen példánya, valamint Kôrösi Csoma Sándor tibeti–angol nyelvszótára és sok más könyvritkaság. A könyvtár magyar nyelvû részét a kancellárné, gróf iktári Bethlen Zsuzsa gyûjtötte össze sok fáradsággal, költséggel.

A II. világháború után, 1955-ben a volt Református Kollégiumból ide került át 90.000 könyv, levelek a két Bolyaitól, kéziratok és más emlékek, melyek ma a Teleki–Bolyai tudományos könyvtár anyagát képezik. Késôbb a volt Magyar Autonóm Tartomány területérôl, Mikházáról, Székelykeresztúrról, Székelyudvarhelyrôl ide gyûjtötték össze a megszüntetett könyvtárak állományait.

Itt nyert elhelyezést a Bolyai Farkas és János- emlékmúzeum.

Ez az újságcikk nem ismerteti részletesen a Teleki Téka könyvállományát, ezért ajánlom a megtekintését, ahol szakemberek vezetésével alkalma adódik bárkinek e csodálatos könyvgyûjtemény megtekintésére.

Ideje lenne, hogy a Teleki Téka visszakapja eredeti státusát, hogy újból önállóvá váljon, s ezzel biztosítsa Teleki Sámuel végrendeletének alkalmazását.

Fodor Sándor (S.)

Százhatvan éve, 1846. február 26-án született Iowa államban William F. Cody. Ez a név persze semmit sem mond, de "mûvésznevén", Buffalo Billként világszerte milliók képzeletében idézi fel a Vadnyugat romantikáját.

Fiatal évei küzdelmesek voltak ugyan, de szinte semmiben sem különböztek egy akkoriban szokványos sorstól: apja még gyerekkorában meghalt és már fiatalon munkát kellett keresnie: elszegôdött hát futárnak a legendás Pony Expresshez. Már tizenéves korában tökéletes lovas, vadász, nyomkeresô és indiánszakértô volt – kicsit a mai cowboy fogalom megtestesítôje. Harcolt a polgárháborúban, volt katonai futár és felderítô, majd bölényvadászként gondoskodott a transzkontinentális vasút építôinek élelmezésérôl. Nyolc hónap alatt 4280 állatot mészárolt le, ezért ragadt rá a Buffalo (Bölény) Bill elnevezés, majd miután egy nyolcórás bölényölô "párviadalban" is diadalmaskodott, hivatalosan is a prérik vadászbajnokának tekinthette magát. Szolgálatait a hadsereg is igénybe vette az indiánok elleni harcban, még kitüntetést is kapott – igaz, ezt az elsô világháború idején, 1916-ban megvonták tôle, mert nem volt hivatásos katona. A róla megjelent írások, elbeszélések nyomán hírneve is egyre nôtt, de huszonöt évesen még mindig csak egy szegény nyomkeresô volt, aki soha életében nem járt a Mississippitôl keletre.

A nagy változást az 1872-es év hozta meg: az Alekszej orosz nagyherceg vadászatán részt vevô tudós Henry Ward rábeszélte, hogy meghívásainak eleget téve induljon keletre. A híres vadász némi késedelemmel (meg kellett várnia, amíg felesége utánaküldi egyetlen jó ruháját) New Yorkba utazott, ahol elkápráztatta a közönséget öltözékével és beszédével. Hírnevét gyorsan – nem is olyan apró – pénzre váltotta: színpadra lépett az akkoriban népszerû Ned Buntline "A nyugat nyomkeresôi" címû darabjában. Bár alakítása nem volt igazán csiszolt, óriási sikert aratott, és az elkövetkezô tíz évben fôként színészként jeleskedett. A fellépések között tovább folytatta a nyomkeresôi munkát, 16, indiánok ellen vívott csatában vett részt, kenyerére a vajat gazdag társaságok bölényvadász expedícióinak kísérésével kereste.

1883-ban az amerikai nemzeti ünnepen mutatta be vadnyugati show- ját, amely a következô évtôl Buffalo Bill’s Wild West néven diadalmenetben utazta be az egész országot, késôbb a világot. A négyórás mûsorban bemutatták, miként vitte meg a Pony Express Lincoln megválasztásának hírét, hogyan mészárolták le a rézbôrûek az ártatlan fehéreket, szerepeltek bölények, medvék, biztos kezû cowboyok és harci táncot járó vagy postakocsit üldözô, rikoltozó indiánok, fellépett a puskás amazon, Annie Oakley és a legendás sziú törzsfônök, Ülô Bika. A valóságos intézménnyé lett látványosságot 1886-ban New Yorkban egymillióan látták, az európai turnén 1890-ben Drezdában a nézôtéren ült egy német író is, aki három évvel késôbb Winnetou címû regényével aratott sikert: úgy hívták, Karl May.

Codyt, a Prérik Királyát, akinek népszerûsége a mai szupersztárokéhoz volt csak mérhetô, gyakran festették vágtázó lovon, amint fehér nôkkel erôszakoskodó indiánokat puffant le. Hírnevét még az sem tépázta meg, hogy életének végére cserbenhagyta a szerencse, és az általa alapított vállalkozás a film megjelenése után csôdbe jutott.

Buffalo Bill 1917. január 10-én halt meg, temetésén 25 ezren vettek részt. Denver közelében levô sírját és az általa alapított Cody városát (benne emlékmúzeumával) ma is sok turista keresi fel. Eleven, csak Jesse James-hez vagy Billy, a Kölyökhöz hasonlító emlékét megszámlálhatatlan irodalmi és filmalkotás ôrzi.

Nagy sikert arattak az Utazás kiállításon a közelmúltban kínált óriási japán almák, amelynek termesztési titkait is elárulták az érdeklôdôknek.

A metszés és a mûtrágyázás után a füvet hagyják megnôni az almafák alatt, de nem túl magasan, mert ez elvonná a fáktól a nedvességet. Növényvédô szereket is alkalmaznak, de 1-3 hónappal a szüret elôtt már nem.

A termelô megvizsgálja az összes növekvô almát és eltávolítja a nem szabályos formájúakat, a túl kicsiket és azokat, amelyek nem egészségesek.

A maradék almákat egyenként betasakolják, azaz zacskót húznak rájuk. A zacskók átengedik a levegôt.

Augusztusban vagy szeptemberben a termelô eltávolítja a tasakokat, hogy a gyümölcsöt megfelelô ideig érje a napfény.

Miután eltávolították a zacskót, a termelô levágja a környezô leveleket és óvatosan megcsavarja a gyümölcsöt abból a célból, hogy az minden oldalán egyformán fogadja a napsugarakat.

Amikor az almák megértek, óvatosan, egyenként leszedik azokat, úgy, hogy ne ütôdjenek meg és arra is vigyáznak hogy nehogy leessen a száruk.

Ezután egyenként hálóba ültetve helyezik papírdobozba.

Vannak olyan fajták, mint például a szekaiicsi (ez azt jelenti magyarul, hogy a legjobb, a legnagyobb a világon), amelybôl egy-egy gyümölcs egy kilót is nyom.

Némely fajtát ajándéknak is termesztik és a héjára egy-egy írásjelet, jókívánságot írnak.

A japán almák többsége hosszú ideig tárolható.

A sok, egymásnak olykor ellentmondó információ miatt az emberek már maguk sem tudják, hogy mi egészséges és mi nem – derült ki az Ad Hoc Plus Research intézetnek az egész Magyarországra kiterjedô kvalitatív kutatásából.

A közvélemény-kutatás eredménye szerint az egyén a körülötte cikázó információkból igyekszik egy saját egészségtérképet felállítani, mely azonban tele van ellentmondásokkal. Kiderült, hogy a bioélelmiszereket a megkérdezettek közel 100 százaléka az egészség csúcsának tekinti, ugyanakkor a többségnek fogalma sincs, mit jelent az, hogy bio.

A többség – meglehetôsen ellentmondásosan – azt állította, hogy a legjobb naponta többször enni, de keveset, a bôséges reggelit ugyanakkor szinte minden második ember nagyon fontosnak mondta.

A válaszokból az is kiderült, hogy azok, akiknek fontos karcsúságuk megôrzése, egy ital megvásárlásakor a kalóriaadatokat tekintik meg elsôként, és sokszor kizárólag annak alapján döntenek, függetlenül attól, hogy milyen terméket tartanak a kezükben. A kalóriaszegény, vagy éppen kalóriamentes üdítôket szinte kivétel nélkül mindenki az egészséges kategóriába sorolta.

A XIX. század közepén az építészek a nagy és sok építkezés idején a régi stílusok közül válogatták (eklektizálták) a kifejezés módját, s így épültek a neoromán – barokk homlokzatú épületek a város központjában. Jellegzetes épületei a neoklasszicizáló stílusnak a Rózsák tere 13. és 49. számú épületek, a Mészárosok és a Csizmakészítôk Ipartársulata székháza 1888-ból, illetve 1896- ból. A Székelyföldi Iparmúzeum klasszicizáló homlokzata 1893-ban készült.

A XIX. század eklekticizmusa nyomot hagyott Marosvásárhely köz- és lakóház- építésében. A század végén Európa-szerte egy új stílus, a szecesszió vált kedveltté. A XIX–XX. század fordulója után Marosvásárhely gazdasági és kulturális központ, a székely falvak vásároshelye volt, s építkezéseinél a nyugatról áramló szecessziós stílust kedvelték. A mûvészi kifejezési mód egyénieskedô volt, a nemzeti stílus létrehozására törekedtek a modern építészet követelményeinek megfelelôen. A homlokzatokat díszes és hullámos kiképzéssel készítették, hullámos oromfallal magasították, a tetôzeteket színes mázas cseréppel fedték le. A homlokzatok kiemelt attikafalazat falsíkját színes majolikadíszek gazdagították.

Szép példa a helyi Városháza (ma megyeháza), a közmûvelôdési ház, Csiki közjegyzô háza, a Református Kollégium épülete, a Vámos-ház és a sok polgári ház színesen díszített homlokzata.

A szecessziót az elsô világháború szakította félbe s azt követôen már a "modern" építészet sima homlokzatai tették változatossá a város képét.

A néhány felsorolt és nem említett korabeli épületek Marosvásárhely ezeréves építôkultúráját örökítik meg ma is. E rövid összefoglalóban igyekeztem sokak kérdésére válaszolni, ismertetve az építészeti stílusok változását és marosvásárhelyi jelenlétét.

Keresztes Gyula

Amikor a szerb–horvát háború során Zágrábra dobott néhány bombát a szerb légierô és Belgrád nyomban kategorikusan tagadta, megkérdezte a német ARD tv riportere a szerb vezérkar szóvivôjét, aki hihetetlen nyugalommal azt mondotta, hogy biztosan nem a szerb légierô gépei voltak; a riporter ekkor arra hivatkozott, hogy a gépek egyértelmûen a szerb hadsereg felségjeleit viselték, mire a szóvivô változatlan nyugalommal azzal folytatta, hogy akkor valószínû meteorológiai adatokat gyûjtô, a légierô kötelékeihez tartozó, bombázásra teljesen alkalmatlan gépek lehettek. Ezt a kamera elôtt elôadott színjátékot kellene tanítani mind az újságíróknak, mind a tévériportereknek. Így hazudni csak a Balkánon tudnak. A hazugságnak ezt a dimenzióját javasolnám "balkáni hazugság", vagy "a hazugság balkáni formája" címszóval ellátni, és tanítani a mass media minden oskolájában.

Szabadjon megjegyezni: az igazsággal nagyon lezserül lehet bánni; hazudni azonban csak nagyon pontosan és jó emlékezôképességgel lehet. Ezen pedig sokan fognak ettôl tovafelé még fennakadni.

Nemrég pedig körbejárta a világot a hír: börtönszobájában halva találták a 20. sz. utolsó európai háborújának egy személyben megnevezhetô okozóját, Slobodan Milosevicset.

A történészeknek lesz munkája legalább egy évszázadra az eseményeket "revü passieren lassen", megrágni, megkérôdzni. Szóval, le kell az eseményeket pörgetni, elôre és visszafelé, gyorsan és lassan. Mindezek mellett majd, valamikor csak 2100 körül, netán utána lesz lehetséges teljes és világos képet rajzolni. Tehát: számunkra teljesen irreleváns.

Két alapvetô tény azonban tagadhatatlanul kirajzolódni látszik:

1. A vak nacionalizmus, amitôl hajtva Milosevics meggyújtotta a robbanószerkezet kanócát Koszovóban, folytatva azzal, hogy megszüntette mind Koszovó, mind a Vajdaság autonómiáját;

2. Amirôl eddigelé nemigen beszéltek, és ebben állt Milosevics legsúlyosabb tévedése, hogy ugyanis hitt a nagy szláv testvér, Oroszország katonai támogatásában. Ebbéli meggyôzôdése abból is megítélhetô, hogy nemegyszer harmadik világháborúval fenyegetôzött, amennyiben külsô (NATO) beavatkozásra kerülne sor. Hogy a háttérben Moszkva mit ígért, azt majd kiássák a levéltárakból. Tény azonban, hogy Moszkva az Adriai- tengerre küldte fekete-tengeri flottájának néhány hadihajóját. Hogy hányat, milyen szándékkal, milyen ütôerôt képviselve? Majd hálás téma lesz, amibôl a katonai akadémiák hallgatói disszertációkat fognak írni; persze, remélve, hogy hadviselési témák és tapasztalatok erre a célra nem fognak majd rendelkezésükre állni. S akkor lesz "a katonai tudományok doktora" cím olyan hordozója is, aki még sebesült katonát sem látott, s legfontosabb kórházi tapasztalatait majd prosztatamûtétje során fogja megszerezni.

Ma pedig Javier Solana mondotta annak az embernek az elhalálozása alkalmából, akihez NATO- fôtitkárként "hosszú és bonyolult viszony" fûzte: "Remélem azonban, hogy ez hozzájárul ahhoz, hogy Szerbia túlteszi magát saját múltján, és egységesen a jövôbe tekint. És ez a jövô itt van (az EU- ban)".

Vannak azonban még más üzenetek is. Mindenki saját maga kellene leszûrje.

Sz. K.

Szarvasbika és lámpacsô

Dr. Deák István sokat vadászott a Hargitai- havasokban, legkedvesebb élményei az elegáns, szép, kifinomult érzékû, óvatos, félénk, de erôs vadhoz, a szarvasbikához fûzôdnek. A következô történetet elôször meséli el a nagyközönségnek.

– Egyik év ôszén a Madarasi-Hargitára mentem, ahol már várt rám, nyugodjék, Csoma Pista bácsi. Az idôjárás nem volt a legkedvezôbb, mert meleg volt. Ugyanis egyik vadászom azt tartotta, hogy "akkor kell szarvasbikára menni, amikor a patak széle jól bebôrödzik, vagy a reggeli harmaton elcsúszik a szán". Pista bácsi vigasztalt, hogy reggelre lehûl az idô. Este beszélgettünk, megmutatta a szarvasagancsból készített faragványait, ötvösmunkáit, azután lefeküdtünk. Hajnalban három órakor keltünk, kinéztem az ablakon, köd szitált, a levegô hûvös volt. Jó melegen felöltöztünk, mert Pista dereka jelezte, hogy hó is hullhat. Magunkhoz vettük a puskát, távcsöveket és a kellékekkel tömött hátizsákot, amit a németektôl "örökölt" Pista bácsi. Amikor elindultunk, a kezében megláttam egy barnára kopott lámpacsövet. Nem tudtam mire vélni. Úgy 20 percnyi gyaloglás után mondta, próbálkozzunk egyet, és belefújt a lámpacsôbe. Hej, majd kirázott a hideg, olyan harsonát zengett. Mondtam is, ha ez a bika valóságos lett volna, helyben szívrohamot kaptam volna. Azt válaszolta, hogy erre a hangra csak a nagy bika válaszol, a kicsik féltükben elmenekülnek. Közben haladtunk tovább, a köd nagyon sûrû lett, azt sem tudtuk, hol járunk. Pista bácsi tovább "incselkedett" a lámpacsôvel, vékonyab, mélyebb hangokat produkálva. Reggel hét óra körül távoli bôgést hallottunk. Vadásztársam intett, hogy álljunk meg. Megszólalt a lámpacsô valamivel szelídebben, jött is a válasz, most már tisztábban. Ez "keresôbika" lehet, mondta Pista bácsi, aki tovább bosszantotta a "keresôt". Hívogatta a bikát, ágakat törtünk, köveket gurítottunk, zajokkal ingereltük a vadat. Már hallottuk, ahogyan az avart kaparta, agancsai rázták a lombokat, de sajnos, a sûrû köd miatt semmit sem láttunk. Feljebb kerültünk és újabb hívogatás nyomán a bika közeledett felénk. Mindketten távcsôvel figyeltük, nem volt valami "dali" vad, fiatal bika volt. Már indult, hátrafordított fejjel válaszolgatott a hívásra. Kérdeztem: mit csináljak? Barátom intett: lôdd le. Behúztam a gyorsítót, lôttem. A bika ugrott, de magával vitte a becsapódott lövedéket, nagyott "fékezett" és elvágódott. Ekkor már kilenc óra elmúlt. A köd miatt még mindig alig láttunk. Aztán a bikához értünk, kísérôm töretet adott és vigasztalt, hogy majd máskor szebbet fogunk elejteni. Miután kizsigereltük az állatot, Pista barátom hozzálátott lefûrészelni az agancsát. Rászóltam, hogy ne tegye, erre abbahagyta a fûrészelést és elindultunk a háza felé. Jeleket hagytunk magunk mögött, hogy visszataláljunk a vadhoz. Delet harangoztak Csíkrákoson, amikor megérkeztünk. Egy fogatost kértünk meg a bika elhozatalára. Napvilág értünk vissza, felismertük a jeleket, a véres avart, de a bika sehol sem volt. Ha ragadozó találta volna meg, nyomot hagyott volna. De sehol nem volt nyom, mintha a föld nyelte volna el. Bosszankodott a kísérôm, amiért nem hagytam, hogy levágja az agancsot, én meg azért, hogy bikát lôttem és nincs meg. Szóltunk az erdésznek a történtekrôl, megígérte, hogy majd nyomoznak az ügyben.

– Mi történt a vaddal?

– Úgy október közepe táján egyik ismerôsöm, aki a megyei "fehér háznál" dolgozott, meghívott, hogy nézzem meg, mit lôttek a fônökök a szezonban. A teremben a 15 agancs között fedeztem fel az egyiken, a bal rózsa fölött, Pista bátyám fûrészének nyomait. Vaszi mondta, hogy ezt ô (az egykori pártvezér) lôtte a Madarasi- Hargitán. Sok baj volt vele, mert több napon át keresték, míg megtalálták a bikát. A vadászszakik csak azt nem tudták megmagyarázni, hogy ilyen lövéssel a szegény bika hogyan tudott a Madarasi- Hargitáról a Csíkrákos környéki erdôkbe jutni.

Kilyén Attila

A technika szerelmesei végül a háromdimenziós röntgen szakértôit hívták segítségül, hogy megfejthessék a világ alighanem legrégibb idômérô szerkezetén a megkövesedett korróziórétegek alatt rejlô feliratokat.

Az ókori naptárkalkulátort 1901-ben gyöngyhalászok az Antikythera görög sziget mellett, 60 méteres mélységben, egy Rómába tartó, kincsekkel megrakott, az idôszámításunk kezdete elôtt 50-60 évvel elsüllyedt hajó roncsai között találták. Mivel a roncs számos gyönyörû szobrot rejtett, az alaktalan kövületet elôször szobortöredéknek tartották. Ám amikor évekkel késôbb a megkövesedett faburkolat kiszáradt és szétrepedt, mindenki meglepetésére bronz fogaskerekek tûntek elô. A szerkezetet a közeli szigetrôl Antikythera Mechanizmusnak nevezték el.

Ahogy a restaurátorok óvatosan tisztogatták a szerkezetet, az évek során bronz számlapok, tengelyek és 20 bütykös fogaskerék került elô. A tárcsákon nagyobb és apróbb feliratok vannak, de az apróbbakat nem lehetett elolvasni.

Az eltelt száz év során – ahogy az újabb és újabb alkatrészek hozzáférhetôvé váltak – újabb és újabb hipotézisek születtek a szerkezetrôl. Feltûnô hasonlatosságot mutatott például egy, az 1300-as évekbôl, a virágzó iszlám tudomány korából épen fennmaradt naptárkalkulátorral. A feliratok alapján a "mechanizmus" is naptárkalkulátor lehetett, de az írás nagy része nem volt olvasható, nem lehetett összeállítani egyértelmûen a részleteket.

Mike Edmunds asztrofizikus (Cardiff University) és Tony Freeth londoni filmes most egy brit és amerikai szakértôkbôl álló csapattal vizsgálja a legkorszerûbb, háromdimenziós röntgen és az elektronikus képfeldolgozás segítségével a szerkezetet a Görög Nemzeti Archeológiai Múzeumban.

A kutatók remélik, hogy a fogaskerekekrôl és a feliratokról készült röntgenképek alapján megértik a szerkezet mûködését, el tudják dönteni, hogy követte-e a bolygók mozgását, és megtudhatják, hogy milyen asztrológiai ismereteket építettek bele – írta a The New Scientist címû angol tudományos folyóirat.

Hatlábú bárány született a múlt hónapban egy limbourgi tanyán – jelentette a belga hírügynökség.

Maurice Peeters, a farm tulajdonosa az anyajuhból elôbukkanó báránylábakat figyelve gyors fejszámolást végzett, és arra a következtetésre jutott, hogy minden bizonnyal két bárány születik majd. Az állatorvost csak akkor hívta ki, amikor második bárány nem született, az elsô és egyetlen azonban hat lábbal érkezett a világra.

A mutáns bárányka, amelynek elülsô lábai duplázódtak meg, jelentôs pluszmunkát ad a gazdájának, egyedül ugyanis képtelen odamenni az anyjához, ezért cumiból kell táplálni.

Állatorvos vizsgálja a fölösleges lábak amputálásának lehetôségét, hogy a bárány normális életet élhessen.

– Beszélgetés a Babérkoszorú-díjas Kovács András Ferenccel –

Az interjúknak is megvan a maguk sorsa. Szóljanak bármirôl, csapongjanak térben és idôben, elkészültük körülményein nem lehet változtatni. A párbeszéd csak arról szólhat, ami rögzítése pillanatáig az interjúalannyal és kérdezôjével megtörtént. Kovács András Ferenccel budapesti kitüntetése alkalmából március 29-én beszélgettünk. Két nappal késôbb a költôt lesújtó csapás érte, elhunyt szeretett édesapja, Kovács Ferenc, a kiváló színházi rendezô. Ha nem korábban készül, az interjú erre is reagálna. Így a dialógus a díj és a díjazott eddigi költôi útja körül forog. Nagy veszteségét, édesapja felejthetetlen személyiségét, vele kapcsolatos emlékeit majd egy jövôbeli beszélgetés során tudja érinteni. A Babérkoszorúnak kijáró gratulációkhoz azonban ezúttal a versbarátok együttérzô részvétnyilvánítását is társítjuk.

– Nem tudom, más hogy van vele, de nekem a babérkoszorú a régieket, a klasszikusokat juttatja eszembe. Vajon csak belemagyarázom, hogy mind közelebbi kapcsolatba kerülsz velük?

– A költôi koszorúzás joggal juttatja ezt eszedbe, nagyon szép görög, római hagyomány volt. Kiváltképpen római,Vergiliust, Horatiust is megkoszorúzták. Késôbb, a reneszánsz idején Petrarcát koszorúzták költôvé, vagy Ariostót. Ez a gesztus a poéta költôi életmûvének szólt.

– A mai magyar irodalmi életben a Babérkoszorús Író díjnak milyen rangja van?

– Nézetem szerint nagyon rangos díj. Nem azért mondom, mert én is megkaptam. Fiatal állami elismerés, talán 1996-tól létezik. Valahol a József Attila- díj és a Kossuth-díj között helyezkedik el. A jelentôségét növeli, hogy keveset adnak ki belôle, évente egy-két írót tüntetnek ki vele. Elôször Parti Nagy Lajos és Tandori Dezsô mondhatta a magáénak. Olyanok is megkapták, mint Bodor Ádám, Spiró György vagy Krasznahorkai László. Az idén Szilágyi Ákossal egyszerre vehettük át. Öröm volt számomra, hogy együtt örülhettünk, mert ô is jó barátom.

– Mindketten kísérletezô kedvû, modern költôk vagytok, én meg a klasszikus költészet iránti vonzódásod erôsödését hozom szóba. Van ebben némi furcsaság.

– Nem feltétlenül. Alkatomnál fogva mindig is vonzódtam a klasszikusokhoz. Az igaz, hogy egészen korán volt egy neoavantgárd, posztavantgárd periódusom, ebbôl viszont nagyon kevés látszik a megjelent köteteimen. Inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretem a klasszikusokat, de kedvelem a moderneket is, még pontosabban: a jó verseket szeretem. Az én személyes szellemi, lelki panteonomba sok lírikus befér. Nemcsak a magyar, hanem a világirodalomból is. Közel érzem magamhoz a romantikus költôket is. Érdekes módon ezt az alkotók többnyire nem szokták bevallani. Rólam néha azt mondják, hogy posztmodern költô vagyok, minden bizonnyal azért, mert mindent közel érzek magamhoz. Mindaz foglalkoztat, ami emberi. Az élet meg a szerelem, minden, ami él és mozog, minden, ami változik, és minden, ami pusztul, elmúlik, meghal, veszendô. Be kell vallanom, eléggé melankolikus költô vagyok. Nem véletlenül mondtam, hogy szeretem a romantikus költészetet.

– Idônként a másokénál jobban megragad egy-egy költôi világ. Most éppen hónapok óta igen intenzíven Kavafisszal foglalkozol. De mondhattam volna éveket is. Miért éppen ô a kiválasztott?

– Az említett személyes panteonból ô az egyik olyan költô, aki bizonyosan ott szerepelhetne a XX. század elsô 33 alkotója között. Egy erôteljesen öntörvényû, az enyémhez nemigen hasonló költészetet mûvelt. Magyarországon fôként Vass István fordította, rá hatott nagyon, az ô líráján mérhetô le, hogy milyen Kavafisz. Hideg, száraz, ugyanakkor nagyon gazdag, mély költészet az övé is. Ez a két költészet részeiben hasonlít egymáshoz, mindkettôt szeretem. Kavafisz költészete azért is tetszik, mert hosszú éveken, évtizedeken keresztül csiszolgatta a verseit, nem adta ki ôket a kezébôl. Életében verseskötete nem jelent meg. Különféle módon terjesztette a költeményeit. Leggyakrabban külön röplapokra nyomtatta ki, nem fûzte egybe, csak néhányszor. Vagy két versesfüzete készült el roppant kis példányszámban. Emiatt elég késôn figyeltek fel rá, meg amiatt is, hogy különös görög költô volt. Nem gyerekkorában tanulta meg a görögöt. Kereskedôk voltak a felmenôi, polgári környezetben nôtt fel, kiválóan beszélt angolul, egyesek szerint angolosan beszélte az anyanyelvét. Az ôsei fanarióták voltak, Konstantinápolyból származtak, a Fanar negyedbôl. Édesapja Thesszalonikiben született, de az 1850-es években Egyiptomba került, ott az egyik legnagyobb gabona- és gyapotkereskedô lett. Ekkor hívta be újra a görögöket Alexandriába az akkori kedive, a király, és óriási koncessziókat adott nekik. A gyermek Kavafisz tehát egy ilyen nagypolgári környezetbe született bele, és úgy nôtt fel, hogy a közvetlen környezetében az angolt és franciát használták. Különben 1863-ban született, 1933-ban halt meg, pontosan a 70. születésnapján. Azt hiszem, csak hat-hét alkalommal járt Görögországban. Ilyen szempontból is érdekes Kavafisz, hiszen tulajdonképpen egy diaszpórában élô görög költô volt. Gyerekkorának egy részét Angliában, aztán Franciaországban töltötte, majd ki sem mozdult Alexandriából.

– Ez, hogy az anyaországtól távol élt, érzékelhetô a költészetében?

– Mindaz, amit Kavafisz a költészetben képvisel, a klasszikus görög tradíció újrafeldolgozása. Hellenizáló költô volt. Hellenisztikus történeteket és gyönyörû szerelmes verseket írt. Homoerotikus szerelmes versek ezek, azt tudni kell. Ezen túl kellô büszkeséggel, sôt, gôggel hirdette, hogy ô diaszpóra-görög. Viszont ezt a diaszpóraságot visszavetítette a Ptolemaioszok korára. A XX. századi költészet fantasztikusan érdekes alkotója volt. Talán csak a portugál Fernando Pessoához tudnám hasonlítani.

– Az átirataidon keresztül közelítve Kavafiszhoz, feltûnik az is, hogy több dologban nem vagytok rokonok. Az a játékosság például, ami a te költészetedre jellemzô, nála mintha nem lenne jelen.

– Nincs jelen nála. A játékosság nem jellemzô a költészetére. Ô azt mondta magáról, hogy történetíró költô. Hosszan csiszolta a száraznak tûnô, ugyanakkor nagyon sokrétû verseit, és igen tömör tudott lenni. Én nem mindig tudok tömör lenni. Melankolikus alkat volt ô is. Roppant ironikus. Szarkazmusnak, cinizmusnak is nevezhetném. Éppen azért szeretem, mert valahol belül áll közel hozzám, és nem abban, ahogy én szoktam írni. Ezek az átírások egyrészt kavafiszi versek illetve pszeudo-kavafiszi átiratok, persze bôbeszédûbbek, mint amilyen Kavafisz. Vass István mellett Somlyó György fordította magyarra. A Kavafisz- kánonban összesen 154 vers van, olyan, amit ô is versnek ismert el. Vannak kiadatlan versei is. Magyarul nem tolmácsolták valamennyit. Olvastam a fordításokat, de nem azokkal dolgoztam, hanem román és francia változatokkal. 27 megtagadott és 74 hátrahagyott költeményérôl tudok. A Kavafisz-ópusz olyan, mint a jéghegy, válogatott kis kánoni gyûjtemény a szemünk elôtt és egy csomó félkész, félretett vers láthatatlanul.

– Talán még egyetlen nagyra tartott elôdödre sem fordítottál annyi idôt és energiát, mint Kavafiszra.

– 2001-ben kezdôdött ez a munka, 2006 februárjában fejeztem be. Nagyobb kihagyásokkal persze, az ilyen munkának belsô ritmusa van. Az idénre kellett elkészülnöm vele. Terjedelmes kötet lesz, több mint 200 oldalas. 147 verset foglal magába, és a jegyzeteket is hozzá kell számítani.

– Mi történt közben a többi énjeiddel?

– Megvannak, vagy az íróasztalfiókban, vagy bennem. És pontosan ilyen kiteljesedésre várnak. Ha lesz erôm és energiám velük is végigcsinálni az egészet.

– Lázárynak talán még nagyobb teret akartál szentelni.

– Igen. A latin költôm, Caius Litinius Calvus anyaga félig-meddig már kész van, az elkövetkezô egy évben fejezném be. Terjedelemben körülbelül akkora, mint a Kavafisz. A rómaiakkal talán otthonosabb a munka, idôben mégiscsak közelebb vannak hozzánk, mint az ókori görögök. A Lázáry- "életmû" viszont sokkal gazdagabb, mint a Kavafisz és a Calvus együttvéve. Kétszerese azoknak, arra még kiadót is nehéz lenne találni. Legalább három kötetet igényelne, azt fogom utoljára befejezni.

– Jack Cole-t elfelejtetted?

– Nem, de az annyira egységes és ismert, hogy nem lehet hozzányúlni. Esetleg egyszer még kiadnám, mert a könyv már rég elfogyott. Az orosz költôm, Asztrov is noszogat, tôle csak 15 versem van, azt a lírai gyûjteményt is szeretném rendbe tenni.

– Megtörténhet, hogy feltûnik valaki más is?

– Nálam bármi megtörténhet. Részemrôl mindez fôhajtás a költészet felé, amit ôk képviselnek. Azért születtek, mert valójában nem vagyok mûfordító alkat. Én átíró, sôt inkább kitaláló alkat szeretek lenni. Ugyanakkor van ebben az egészben némi filológia, van dráma és epika is. Ezek élettörténetek is. A kavafiszi egy adott élettörténet, ez ismerhetô, a Calvusé kevésbé ismerhetô, Lázáry René Sándor élettörténetének az epikai részét pedig még nem ismerik. Azt szoktam mondani, hogy olyanok ezek, mint a regények. Csak tudja befejezni az ember.

– Nem szoktad olykor sajnálni tôlük az idôt? Elvégre a költô Kovács András Ferenc idejébôl, energiáiból rabolnak el valamennyit.

– Egymást raboljuk. Ezekben az átírásokban vagy mûfordításokban is nagyon sok Kovács András Ferenc van. Néha meg-megirigyelek egy-egy Lázáry-verset vagy mást. Ezek a személyek, perszónák elkülönülnek bennem, de ugyanakkor velem együtt léteznek. Mindenik egy kicsit Kovács András Ferenc. Közben persze, más jellegû verseket is írok. Egyesek szerint túl sokat írok. Nem értek egyet velük. Nem írok túl sokat, csak következetesen.18-19 éves koromtól mást se csináltam, csak verset akartam írni.

– Az nem zavar, hogy van a közönségnek olyan rétege, amelyik nem tudja, hogy Kavafisz, Lázáry vagy Calvus hogyan viszonyul hozzád, Kovács András Ferenchez?

– Nem zavar. Ôk egy szövegkorpuszt kapnak. Egy verskorpuszt, azt kellene olvassák és szeressék. Ilyen szempontból a költô is olyan egy kicsit, mint a regényíró. Tekintsük ezeket kitalált személyeknek és kitalált életutaknak. Nem hiszem, hogy ezek az alteregók eltakarnának engem. Megint a romantikára utalnék, volt egy érdekes romantikus költô, Robert Browning, aki szintén rengeteg ilyen szerepverset írt. Abból azt, hogy ô mi volt és mi nem, a világon senki széjjel nem szálazza. Browning az volt, amit írt.

– Mindez gazdagítja, színesíti a költészetedet. El tudnám képzelni, hogy az idô teltével a költônek változik a vershez való viszonya. Érzel-e magadban ilyenszerû változást?

– Nem. Van egy csomó dolog, amit fiatalon tudtam, éreztem jobban. Ez az ifjúság, az olykor vaktában történô versírás elônye. És van, amiben most már bölcsebb vagyok. De ezekkel a bölcsességekkel nagyon kell vigyázni, mert lehet, hogy mindössze arról van szó, hogy fáradtabb vagyok a világhoz. Úgy érzem, hogy ami nálam lényeges, az az elsô két kötetemben már láthatóan kész volt. Egyébként én mindig kötetekben gondolkodtam. Az lehet 300, és lehet 30 oldalas is, attól függôen, hogyan rendezôdnek egymás mellé a versek.

– Kötetekben gondolkozol, de a vers mégiscsak pillanatnyi, napi hangulatokhoz kötött. Vagy nem?

– Ahhoz is kötött, de én általában párhuzamosan írok dolgokat. Nagyobb idôintervallumokból lehet a kötetekhez válogatni. Különben Vörös István kollégám vette észre és írta az egyik kritikájában rólam, illetve az egyik kötetemrôl, hogy zenei szerkesztésû. A zenei szerkesztés valóban mindig érdekelt. Egy versen belül is meg lehet csinálni, de nem ugyanaz, mint egy kötetben. Nem véletlenül van annyi szimfónia, rapszódia, szonatina a verseim között. Nagy zeneszeretô vagyok, noha ezt kevesen tudják rólam. Egy könyv, az egy mûtárgy. Ha abba csak 33 vers fér bele, pontosan a crescendóban visszatérô motívumokkal, akkor azt úgy kell megcsinálni. Engem mindig izgatott ez a fajta szerkesztés. Az építészet, ami egy kicsit zene, egy kicsit matematika is. Az, hogy a könyv így jöjjön létre.

Úgy hiszem, hogy a ’83-as vagy a ’88-as kötetembôl ezek a dolgok bizonyos fokig már kiderültek. Talán ez magyarázza azt is, hogy vannak visszatérô témáim. És hogy egy témára több vers is születik. Mert a kötet belül is mozog, úgy, mint a zene.

– Fejezzük be konkrétummal. A Kavafisz-kötet mikor kerül az olvasók kezébe?

– Ha minden jól megy és a jó Isten is megsegít, az Ünnepi Könyvhétre megjelenik a Magvetô Kiadónál Budapesten. A címe Hazatérés Hellászból. Ez az egyik legszebb Kavafisz- vers. A diaszpóra, a görögök térnek vissza Egyiptomba Hellászból. Ismerôs az életérzés.

Nagy Miklós Kund

Kovács András Ferenc

Egyiptomi éjszakák

Ki hinné, most ki hinné el, fönn, Büzantionnál,

Konsztantinosz tudósabb, mûveltebb városában,

mely mindenben legelsô, fôként írott malasztban,

finom mûvészetekben, ízlésben, értelemben –

s ha hinné is, ki hinné az új Rómában el most,

fönn, Bölcs Leó korának fényûzô városában –

írástudók, papocskák, szent, megbecsült mûvészek,

fôhivatalnokok, új irodalmárok s kicsiny udvari költôk

körében épp ki tudná, ismerné voltaképpen,

s ismerné végre el már a puszta tényt, hogy vannak,

léteznek még a földön, teremnek néha másutt,

s ilyen nehéz idôkben, távol Büzantiontól,

is vannak még, akadnak, itt, Egyiptomban is még

hellén költôk s mûvészek, alkotni vágyat érzôk:

íráshoz, olvasáshoz, remekmûvekhez értôk,

papírra hajló lelkek, távol Büzantiontól,

hogy léteznek, hisz élnek, itt, Egyiptomban is még

hellén költôk s mûvészek, kik Alexandriában

szeretnek, vágyakoznak, s álmodnak szépet is még:

hellénül, mert hellénül alkotnak, írnak itt még,

s ki hinné el, ki hinné ma, fönn, Büzantionnál,

hogy mind magányosabban, mind ismeretlenebbül,

hellénül írnak ôk is, itt, Egyiptomban is még:

hellén költôk s mûvészek alkotnak, írogatnak,

s meghalnak álmodozván arab, nagy éjszakákban?

(1906. április)

Az elvakult, süket, némult lélekkel harsogó világban

se lát, se hall, se szól – s nem ért, nem érez immár

a hajdan égi lény... Szellemtelen, fonák, kifordult emberek

közt éltem, vágyakoztam, s szeretni tudtam én, a korinthoszi

Akhratosz fia, én Thamürasz, a költô és zeneszerzô –

itt voltam, írtam hasztalan, s zengtem hiába én is,

miképp sok más mûvész a szépségre közömbös, vak Antiokheiában.

Városhoz és világhoz csak sikerült hasonulnom a kételyeimmel –

vak lettem, földsüket, s most némulok visszhangtalan sötétben.

(1913. január 22.)

Múzeum régi-új köntösben

Marosvásárhelyen is megújulóban a múzeum, a múzeumi kínálat. Kissé még bátortalannak tûnik az újító szellem, de a megyei intézmény kultúrpalotai részlegén rendezett utóbbi idôszakos kiállítások már jelzik azt a törekvést, hogy a muzeológusok ki szeretnének törni a rutinból, a becsontosodott rendezvényformákból, és oda vonzani különleges értékeiket bemutató, rendhagyó tárlataikra a közönséget. A legújabb ilyen próbálkozásuk egy újonnan született, ígéretes együttmûködés eredménye. A tekintélyes debreceni Déri Múzeum hozta el városunkba a Lélek-tér-kép címû kiállítását. A megnyitó esemény szerda délután zajlott le a Kultúrpalota jobb szárnyának III. emeletén.

Szokatlan látvány fogadja a látogatót. Ötletes színházi díszletnek is beillô építmény tölti ki szinte teljes egészében a kiállítótermet. Falait hatalmas képek és irodalmi szövegeket tartalmazó pannók alkotják. A különös alkotmány körbejárható, akárha körfolyosón vagy egy utcán sétálna a szemlélôdô, és meg-megállva rácsodálkozna a látottakra, magára a "cívisvárosra", illetve annak képzeletbeli, virtuális "valóságára". A terem teljes falfelületét tükrök borítják. Ezek képezik a körfolyosó másik oldalát. Bennük a közbülsô épület képei tükrözôdnek, és a nézô mélységben is megsokszorozódva kapja a hatványozott látványosságot, tényleg úgy érezve, hogy a debreceni utcákon andalog. Nyolc ember nagyságú fotóból áll össze számára a város, és abból, amit olvasmányélményeit felidézve, fantáziája is elé varázsol. Ha Debrecen jellegzetes zajai, hangjai, zörejei is társulnának a vizuális és szépirodalmi élményegyütteshez, még gazdagabb munkába kezdene a képzelet. De így is van elég meglepetés. Mindenekelôtt az, hogy a nyolc hatalmas kép mindenikébe még nyolc nyíláson lehet belesni, bekukucskálni, mint egy távcsôbe, hogy ne mondjam, kulcslyukon. Tény, hogy kíváncsiságigényünk kielégítésére is gondoltak az inventív kiállításrendezôk. A belsô kisebb képek is reális és lelki terekre, utcarészletekre, házakra, lakásokra, életképekre nyílnak. Összesen immár hatvannégy fotóval van dolgunk, ami nem kevés.

De még többet mondhatunk a kezdeményezésrôl, ha röviden idézzük a vendéglátó intézmény vezetôje, Bónis Johanna, majd a kiállítás egyik létrehozója, a debreceni irodalomtörténész-muzeológus, Lakner Lajos gondolatait.

Bónis Johanna: "A bennünket elbûvölô varázslat nem más, mint egy mesés város, amely egyszerre valósághû és képzeletbeli, történeti és fiktív. Míg tart a varázs, végigsétálhatunk utcáin, elálldogálhatunk terein, betekinthetünk komoran szép épületeibe, ismerkedhetünk intézményeivel.

Ebbe a városba hívjuk látogatóba kedves vendégeinket, hogy úgy nézzék és lássák a várost – Debrecent –, ahogyan azt gyermekkorunk kedvenc regényhôsei látták valamikor a 19. század végén. A kép ismerôs lesz, ismerôs, hiszen mindannyiunk képzeletében ott él még a Móricz Zsigmond hatására kialakított városkép Debrecenrôl. De nem csak ezért ismerôs a kép. Ezeken az utcákon, tereken mi, marosvásárhelyiek is úgy érezhetjük: otthon vagyunk. Otthon, vagyis valahol Közép-Európában, a Kárpát-medence lelkünknek otthonos tájain."

Lakner Lajos: "A város, ahol élünk, meghatározza mindennapjainkat. Nemcsak a jelenkori, hanem az elmúlt is. E múlt egy-egy darabja ott van a lelkünkben, a mozdulatainkban, gesztusainkban és gondolatainkban. Akár tudunk róla, akár nem. A múlt megismerése tehát elsôsorban önmagunk miatt fontos. Lehetôvé teszi önismeretünket és identitásunk biztonságát.

De vajon megismerhetô-e a múlt? Meg tudjuk-e idézni az elmúlt várost? Talán igen. Kiállításunkkal erre tettünk kísérletet. Természetesen szubjektív a kép. De ez nem is lehet másképp. Két Móricz-mû, a Légy jó mindhalálig és Pillangó címû regények segítségével jelenítettük meg a 19. század végi 20. század eleji Debrecent.

Szándékunk az volt, hogy a két Móricz-hôs, Nyilas Misi és Hitves Zsuzsika szemével nézhessünk a korabeli világra. Ezért a kiállításon csak az látható, amit ôk is láthattak. A képekhez kapcsolódó szövegek pedig azt teszik lehetôvé, hogy úgy lássuk a várost, ahogy ôk láthatták. Városkép és lélek így másolódnak egymásra. S így lesz a térképbôl lélek-tér-kép."

Régi, szép kapcsolatok fûzik a marosvásárhelyieket a debreceniekhez. Móricz Zsigmond is szívesen jött hozzánk egykoron. Érdemes megtekinteni, milyennek láthatta városát két népszerû hôse, Nyilas Misi és Hitves Zsuzsika. Jól fogják érezni magukat társaságukban.

N.M.K.

Nagy Attila

Vári Attilának

A kávé itt a legjobb

Itt nevet akkorát

A foghíjas báros

Hogy visszhangzik a város

Itt a legjobb a sztori

A néhány börtönévrôl

A tettetôs ócska prostik

Erényövérôl

A nincstelenség boldogsága

Itt renget falat

A néhány spot-nak elkeresztelt

Vibráló égô alatt

Itt ér össze kobak

A férfi és nôi kéz

S a vendégek hosszú sora

Szivarak füstjébe vész

2006. március 24.

Pethô László

Bordélyházban – kiskocsmában

Tudjátok: a kiskocsmákban

dôlnek el a dolgok – ott

el is tervezzük – megszabjuk

kialakítjuk (mások véleményét)

és határozottan indulunk –:

hazafelé – otthon az asszony

ha elmondjuk – eldönti a …

hozzáállását – véleményét –

szöges ellentétben – az utolsó

szavainkkal – mely találkozik

a legelsô tervezett, megszabott

kialakított véleményeddel –

de akkor már más vagy – a

mások véleményén és vissza-

térsz a legelsô kiskocsmába

elölrôl kezded – aztán végzed

az otthoniakkal – és végül

nem mész el dönteni sem –

hiszen van két véleményed

míg aztán három lesz – – –

az asszonyéval együtt – így

újból elindulsz öregecskén

a bordélyházba a kiskocsmába

hisz otthon vagy a világban…

Kiss Zsuzsánna

Azt mondják egy barátságnak soha nincs vége

A kézfogások melege nem hagyja el a világot mert

Dolga van fagytól ôrzi a korán jött virágot és a szelet csitítja

Azt mondják egy hang soha nem hal el csak átszeli a teret mint az idô

áthullámzik saját határain túlra

És ha egy napon majd hallható lesz mindaz amit valaha mondtunk

Az összes szónoklatunkból merített tanulság sem jelent majd senkinek annyit

Mint egy elszólás mit kiejtünk s azonnal elfelejtünk

Ablakunkból nézzük

Üldözik verik akiket szerettünk

És ha mind elhordják ellenségeink fejünk felôl az eget

Mi akkor is ôrizzük zászlainkat

Mintha loboghatnának még mintha volna hol

És ha a földet tagadják meg sírhantjainkról

Akkor is inkább elviseljük

A ránk mért csapásokat

Habár megölnek

Bírjuk türelemmel

Érdekes egybeesés lehet egy szerzô életkora és kötetének címe között, fôleg ha fogalma sem volt róla, hogy egyszer valaki felhasználhatja egy emlékezô íráshoz. És nem is akármilyen alkalomból: 100 éve született Szemlér Ferenc költô, író, mûfordító; az említett mû címe: Százlátó üveg<